I.

Ferdinánd magyar király

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
I. Ferdinánd (németül: Ferdinand I. von Österreich, csehül:
Ferdinand I. Habsburský, spanyolul: Fernando I de I. Ferdinánd
Habsburgo; Alcalá de Henares, 1503. március 10. – Bécs,
1564. július 25.) 1521-től osztrák főherceg, 1526-tól magyar
és a cseh király, 1531-től német király, 1556-tól német-római
császár. Apja I. Fülöp kasztíliai király, anyja II. Johanna
kasztíliai királynő.

Ferdinánd akkor született a Habsburg-családba, amikor az a

16. században a hatalmának csúcspontján állt. Testvérei
között volt V. Károly német-római császár, Habsburg
Eleonóra francia királyné, Habsburg Izabella dán királyné,
Habsburg Mária magyar és cseh királyné valamint Habsburg
Katalin portugál királyné. Ferdinándnak csaknem egész
életében harcolnia kellett a magyar trónért és az ország
megtartásáért, amelyre a Habsburg–Jagelló házassági
szerződés értelmében tartott igényt. Az Oszmán
Birodalommal szemben öt háborúban maradt alul és adót is
kellett fizetni a Magyar Királyságért a szultánnak.
Magyarország királya
I. Ferdinánd uralkodását az utókor jóval árnyaltabban értékeli.
Uralkodási ideje
A dunai Habsburg Birodalom pénzügyeinek és hadügyeinek
központi irányításával, a végvárrendszer kiépítésével, 1526. december 17. – 1564. július 25.
magyarországi katonai jelenlétével megakadályozta, hogy a Koronázása Székesfehérvár
Magyar Királyság egésze oszmán kézre kerüljön.
1527. november 3.
Elődje II. Lajos

Tartalomjegyzék Utódja I. Miksa

német király
Gyermekkora
Útja a trónig Uralkodási ideje

Ferdinánd uralkodása Magyarországon 1531. január 5. – 1564. július 25.

Koronázása Koronázása Aachen
János és Ferdinánd küzdelmei a váradi békéig 1531. január 11.
Az isztambuli béke
Elődje V. Károly
A váradi béke
Utódja II. Miksa
Buda elvesztése
A gyalui egyezmény és következményei cseh király
Sikertelen egyesítési kísérlet 1551-ben
Uralkodási ideje
Erdély elvesztése
1526. október 23. – 1564. július 25.
Ferdinánd a német területeken Koronázása Prága
A dunai Habsburg Birodalom központosítása 1527. február 24.

Török politikájának megítélése Elődje II. Lajos

Halála Utódja I. Miksa
Emlékezete német-római császár
Családja Uralkodási ideje
Jegyzetek 1556. augusztus 26. – 1564. július 25.
Források
Koronázása Frankfurt
További információk 1558. március 14.
Elődje V. Károly
Gyermekkora Utódja II. Miksa

Életrajzi adatok
1503. március 10-én este 9 és 10 között született Alcalá de
Henaresben Francisco Jiménez de Cisneros bíboros toledói Uralkodóház Habsburg-ház
érsek palotájában, ahol a kasztíliai udvar is tartózkodott akkor.
Született 1503. március 10.
Apja, Szép Fülöp nem várta meg a születését; három
hónappal korábban, 1502 decemberében visszatért Alcalá de Henares,
Németalföldre. A szülés fájdalommentes volt, mint Johanna Kasztília
infáns–főhercegnő mindegyik szülése, akinek Ferdinánd a Elhunyt 1564. július 25.
negyedik gyermeke volt, és az első, aki nemcsak hogy (61 évesen)
szülőhazájában, Kasztíliában fogant, hanem ott is látta meg a
Bécs, Osztrák
napvilágot, éppen azon a napon, amikor anyai nagyapja, II.
Ferdinánd aragóniai király is született 51 évvel korábban. Hercegség
Nagyapja sem volt jelen a születésénél, aki ekkor éppen Nyughelye Szent Vitus-
örökölt királyságában, Aragóniában tartózkodott.[1] I. Izabella székesegyház
királynő rögtön utána udvarhölgyei társaságában meglátogatta
gyermekágyas lányát és újszülött unokáját. Az örömteli Édesapja Habsburg Fülöp
eseményt ebéd és lándzsajáték (juego de cañas) követte. Édesanyja Aragóniai Johanna

A keresztelőjét a hosszú esőzések miatt csak március 25-én Testvére(i) V. Károly német-római
tartották meg Alcalá de Henaresben A Szent Gyermekek császár
Justus és Pastor Katedrálisában (Catedral de los Santos Niños Habsburg Eleonóra
Justo y Pastor de Alcalá de Henares), és anyai nagyapja
francia királyné
nevét kapta. A kis Ferdinánd júliusig maradt Alcalá de
Henaresben, amikor is az udvar Madrid érintésével Segoviába Habsburg Mária
utazott. Itt szakadt el az anyjától, aki vissza akart térni a magyar királyné
férjéhez Németalföldre, és ezen összekülönbözött az Habsburg Katalin
édesanyjával, Izabella királynővel. Azért, hogy Johanna ne
portugál királyné
tudja magával vinni a csecsemő Ferdinándot Flandriába,
Izabella Arévalóba vitette az unokáját 1503 őszén, aki így Habsburg Izabella
elszakadt az udvartól. Ekkortól már ismeretes Ferdinánd Rietje Koane
infáns kamarája. Dajkája többek között Catalina de
Hermosilla volt, orvosa pedig Juan de Parra, aki később Házastársa Jagelló Anna
Németalföldre is elkísérte. 1504. november 26-án meghalt a Gyermekei Habsburg Johanna
nagyanyja, Katolikus Izabella, és a gyermek kasztíliai infáns főhercegnő
gondozása szülei távollétében már a nagyapjára hárult. 1505-
II. Habsburg Károly
főherceg
ben Ferdinánd király az unokája udvarmesterévé nevezi ki Habsburg Borbála
Pero Nuñez de Guzmánt, Álvaro de Osoriót[2] pedig első főhercegnő
káplánjává, aki megírta Ferdinánd gyermek- és ifjúkorát.
Habsburg Margit
1506-ban szülei megérkeztek Kasztíliába elfoglalni a trónt, és főhercegnő
a több mint 3 éves kis infáns csak most ismerhette meg Habsburg Eleonóra
valójában a szüleit, anyját, akitől öthónaposan elszakadt, és az
főhercegnő
apját, aki még sohasem látta másodszülött fiát. 1506
júliusában apja Arévalóból Valladolidba hozatta a kisfiát, Habsburg Katalin
hogy a közelükben lehessen, de a királyi pár Johanna főhercegnő
szeszélyéből egy, a város melletti kis helységben, Tudela de Habsburg Magdolna
Dueróban szállt meg, ahonnan az apja többször is
főhercegnő
meglátogatta őt Valladolidban. Osorio leírja, hogy azt
elmondani nem lehet, mennyire örült a kisgyerek, amikor Habsburg Mária
meglátta az édesanyját. Testvéreit ekkor sem láthatta még, főhercegnő
mert őket szüleik Németalföldön hagyták nagynénjük, II. Habsburg
Ausztriai Margit főhercegnő[3] felügyelete alatt.
Ferdinánd főherceg
1506. szeptember elején az udvar Burgosba utazott, és Fülöp Habsburg Anna
Valladolidból Simancasba vitette a fiát. A gyermek Ferdinánd főhercegnő
udvarmestere, Pero Nuñez de Guzmán itt értesült 1506.
II. Miksa német-római
szeptember 24-én Fülöp király haldoklásáról, és ezért védelmi
készültségbe helyezte a várost annak megakadályozására, császár
hogy esetleg Ferdinándot megszöktessék. Másnap, Habsburg Erzsébet
szeptember 25-én fegyveresek érkeztek Simancasba Diego de főhercegnő
Guevara, Fülöp tanácsosa vezetésével, aki Ferdinándot
Habsburg János
követelte Fülöp király állítólagos parancsára, de Pero Nuñez
nem hitt az írás valódiságában. A kis Ferdinánd pedig közben osztrák főherceg
mivel minden fegyvercsörgést játéknak fogott fel, így egész Habsburg Ilona
délelőtt gyerekpáncélban futkosott körbe-körbe, és nem akart főhercegnő
megválni kis lándzsájától. Ezen a napon halt meg az apja
Burgosban. Időközben megérkezett Pero Nuñez fivére, Diego Ursula von Habsburg
Ramírez de Guzman, Catania püspöke is a Valladolidban
székelő kasztíliai legfelsőbb bíróság (Real Audiencia y
Chancillería) bíráival együtt fegyveresek kíséretében, és ők is
Ferdinándot követelték. Végül másnap, szeptember 26-án
megegyeztek Ferdinánd átadásában, amiről a mai napig
fennmaradt közokirat tanúskodik. Ferdinánd újra Valladolidba
került a legjelentősebb kasztíliai királyhű intézmények
védelme alá, megakadályozandó, hogy felhasználhassák mint
lehetséges trónrajelöltet, vagy Németalföldre szöktessék.

Ferdinándot Valladolidban először Alonso Pérez de Vivero

házában szállásolták el.[4] Ferdinánd infáns káplánja, Álvaro
de Osorio haladéktalanul értesítette a kis herceg anyját, a A Wikimédia Commons tartalmaz
Burgosban férjét gyászoló Johanna királynőt, aki ugyan nem
I. Ferdinánd témájú
fogadta, de a kasztíliai királyi tanács rábólintott a döntésre.
Néhány nappal később a Colegio de San Gregorióba médiaállományokat.
költöztették át a gyermeket. Diego de Guevara, Fülöp volt Sablon • Wikidata • Segítség
tanácsosa itt is megpróbálta kieszközölni Ferdinánd kiadását,
de eredménytelenül. Ennek ellenére az a hír kapott szárnyra
országszerte, hogy Ferdinándot Flandriába szöktették. A királynő ekkor még Francisco Jiménez de
Cisneros bíborosra és a koronatanácsra bízta gyermeke gondozását, de
a következő évben, 1507 júniusában már arra utasította Pero Nuñezt,
hogy a fiát vigye el őhozzá. Ferdinánd ekkor Hornillosba költözött, és
négyévesen megismerte nemrég született kishúgát, Katalint. Ferdinánd
számára haláláig maradandó emlék maradt ez az itt-tartózkodás,
amikor gyászruhába öltöztették, és folyton elhunyt apjának a
gyászszertartásán kellett részt vennie, ahol a mindig égő fáklyák
örökre bevésődtek az emlékezetébe, amelyek egyszer majdnem
felgyújtották a templomot és apja koporsóját. 1507 októberében
édesanyjával, húgával és apja holttestével Arcosba mentek át, és
Burgos püspökének nyári rezidenciáján szálltak meg. Apja koporsóját
természetesen a templomban helyezték el.

A kis Ferdinánd folyton a házba volt bezárva, nem mehetett ki az

udvarra sem, és csak az ablakból figyelhette, ahogy a gyerekek kint az
utcán játszottak. A krónikás Osorio szerint a táplálkozása is
A gyermek Ferdinánd
rendezetlen és silány volt, aminek ellentmond egy 1508. február 23-án
történt élelmiszer-beszerzés Johanna udvara számára. A tételek között
szerepel többek között tyúk, kappan, kolbász, tojás, zöldség, tej, méz,
szalonna és kenyér. Osorio nem említi a politikai okokat, de a kis
Ferdinándot a nagyapja, Ferdinánd király arra hivatkozva vette el a
régensi tisztséget egy évvel korábban az apjára ruházó királynőtől
1508 nyarán, hogy a kisgyermek egészsége és élete miatt aggódik,
amit Johanna egykedvűen vett tudomásul. Az ötéves kis Ferdinánd
ekkor nagyapjához, II. Ferdinánd királyhoz került, aki októberben
Hispania déli részébe tartó útjára magával vitte unokáját.
Meglátogatták azokat a vidékeket, ahol felkelések robbantak ki
Johanna híveinek vezetésével II. Ferdinánd uralma ellen, amelyeket a
katolikus király keményen megtorolt. A rendkívül népszerű kis
Ferdinándot mindenhol a kasztíliai infánsnak kijáró nagy
rokonszenvvel fogadták. Córdobában váltólázban megbetegedett a kis
infáns–főherceg,[5] amely két évig kínozta őt, mire ki tudott gyógyulni
belőle. 1509 elején meglátogatták nagyanyjának szülőhelyét,
Madrigalt, ahol találkoztak nagyapjának két házasságon kívül született, A Szent Gyermekek Justus és
apácának állt lányával, akik örömmel üdvözölték unokaöccsüket. Pastor Katedrálisa Alcalá de
Valladolidba visszatérve Aragóniai Ferdinánd ekkor zárta be örökre a Henaresben
közeli Tordesillasba őrültté nyilvánított lányát, de azt nem
tudni, látta-e ekkor az anyját a kis Ferdinánd.

1510-ben Madridba került, ahol nagyapja mellett, annak

második felesége, a Habsburg Ferdinándnál is jó tíz évvel
idősebb Germaine de Foix[6] királyné is ott tartózkodott.
Ebben az évben a gyermek Ferdinánd állapotában is javulás
állt be. 1511 elején nagyapjával és Germána királynéval együtt
újra Sevillába utaztak. Ekkor már teljesen egészséges volt.
Június 21-én indultak vissza, és augusztus elején érkeztek
Burgosba.
A Vivero-ház Valladolidban
Habsburg Ferdinánd csak 14 éves korában találkozott életében
először a nála 3 évvel idősebb bátyjával, Károllyal, mivel ő
maga Kasztíliában nevelkedett, míg Károly Németalföldön. Mint minden Habsburg, ő is katolikus volt,
Kasztíliában pedig külön hangsúlyt fektettek a katolikus nevelésre. A spanyol udvarban mindent a túlzásba
vitt szigorú vallásosság határozott meg, például mindenki csak fekete ruhát hordhatott. Ennek ellenére
mégis Ferdinándnak kellett többször a protestánsokkal szembeni türelemre inteni bátyját, és fia, Miksa sem
részesült igazi katolikus nevelésben. Anyanyelvként Ferdinánd a spanyolt beszélte, így később Közép-
Európában nyelvi gondjai akadtak alattvalóival. Mindkét testvér örökölte a Habsburgok külső családi
jegyét, a jellegzetesen széles állkapcsot.[7]

Útja a trónig
A kasztíliai nemesség egy része Aragóniai Ferdinánd halála (1516) után azt szerette volna, ha az ifjabbik
unoka, Ferdinánd foglalja el a trónt, és nem a számukra ismeretlen Károly. Ez volt Ferdinánd kívánsága is,
de végakaratában elmulasztotta ennek kinyilvánítását. A hivatalos trónöröklés rendje szerint az
elsőszülöttség elve volt érvényben. Ennek értelmében Károlyt ismerte el a kasztíliai Cortes és az aragón
Corts is örökösnek. Károly 1517-ben érkezett Németalföldről Spanyolországba. Ferdinánd segítette bátyját
a spanyol viszonyok megismerésében, és hűségesen támogatta őt. A becsvágyó Károly vetélytársának
tekintette öccsét, azonnal eltávolította őt királyságából. Németalföldre küldte, ahol nagynénjük, Habsburg
Margit főhercegnő kormányzott. Ferdinánd 1518-ban örökre elhagyta szülőhazáját.

A Habsburg Birodalom ekkor érte el legnagyobb kiterjedését: hozzátartozott a két fő spanyol királyság:
Kasztília és Aragónia, valamint a Német-római Császárság koronája, Németalföld, a Szicíliai és a Nápolyi
Királyság, Ausztria, Stájerország, Karintia, Tirol, Krajna és az újonnan szerzett amerikai gyarmatok. (Az
ősi svájci birtokok már évszázadok óta elvesztették jelentőségüket, majd a svájci szabadságharc után
gyakorlatilag ki is kerültek a család fennhatósága alól.)

Nagyapjának, Miksa császárnak elhunyta (1519) után Ferdinánd bátyja, Károly lett a császár, akit a
birodalmi gyűlések küzdelmeiben Ferdinánd is támogatott. Károly eleinte jelentős győzelmeket aratott a
franciák és szövetségeseik, a törökök felett. Később azonban egyre több csalódás érte, nem bírt
egyszemélyben egy ekkora birodalom élén állni, és egyenként lemondott koronáiról fia, Fülöp és öccse,
Ferdinánd javára. Fülöp nem bocsátotta meg soha, hogy apja nem rá hagyta minden országát, főleg a
német-római császári cím elvesztése fájt neki.

1521-ben, a viharos wormsi birodalmi gyűlés alkalmával Ferdinándot bátyja helyettesítésével bízták meg,
Károly (gyakori) távollétei esetére. Károly itt, Wormsban, 1521. április 28-án bízta meg öccsét a birodalom
keleti tartományainak Ausztriának, Stájerországnak, Karintiának és Krajnának irányításával (első felosztási
szerződés). Ezzel sem Ferdinánd, sem Ausztria rendjei nem értettek egyet, mert így Friuli, Görz, Trieszt és
az Ortenburgi grófság Belső-Ausztriáról leválasztva, Tirollal együtt V. Károly birtoka maradt volna. Török
támadás esetén Ferdinánd birtokai veszélyes helyzetbe kerülnek. Ezért a második (brüsszeli) felosztási
szerződésben, 1522. február 7-én Ferdinánd megkapta egész Belső-Ausztriát és Tirolt is, sőt Károly
átengedte neki a meghódított Württemberg hercegségét is. A brüsszeli szerződés kimondta, hogy Ferdinánd
halála után a neki juttatott tartományok visszaszállnak a spanyol királyságra, de ezt nem érvényesítették.[8]
(Az elűzött Württembergi Ulrik herceg 1534-ben hódította vissza saját fejedelemségét).

Ferdinánd számára azonban teljesen idegen volt a keleti,

hatalomra vágyó nemesség, neki a hispániai abszolút királyi
hatalom volt természetes. Ebből konfliktusok adódtak, amit az
is fokozott, hogy az ifjú uralkodó még csak éppen elkezdte a
német nyelv tanulását. A rendek ragaszkodása jogaikhoz
feldühítette Ferdinándot, aki 1522 augusztusában
Bécsújhelyen jó spanyol szokás szerint több nemesembert, a
megválasztott magisztrátus tagjait kivégeztette (Wiener
Neustädter Blutgericht). Ezután létrehozta a saját közvetlen A bécsújhelyi magisztrátus tagjainak
ellenőrzése alatt álló öttagú Titkos Tanácsot, mely később is kivégzése (1522. augusztus)
fontos támasza volt a Habsburg uralkodóknak.
I. Miksa császár még 1515-ben kötötte meg a Habsburg–Jagelló házassági szerződés értelmében a kettős
eljegyzést vagy esküvőt II. Ulászló magyar és cseh királlyal, amelynek értelmében valamelyik unokája
majd feleségül veszi Ulászló leányát, Annát. Ahogy ez ebben a korban gyakran előfordult, az ifjú pár nem
is találkozott az esküvőig. A menyegzőt 1521. május 25-én tartották Innsbruckban. Anna pont egyidős volt
Ferdinánddal, 1503. július 23-án született. Apai ágon ő maga, és a felesége ágán az utódai is az Árpád-ház
leszármazottai voltak. A Ferdinándot követő összes Habsburg császár-király az ő leszármazottja volt, akik
ezen házasságból kifolyólag többszörösen is rokonságban álltak az Árpádokkal. Egyrészt a Habsburg
Ferdinánd őse, I. Rudolf német király ősanyja Zsófia szász hercegné volt. Másrészt a Jagelló Anna magyar
királyné révén, akinek üknagyanyja, Cillei Borbála magyar királynénak a szépnagyanyja Magyarországi
Katalin szerb királyné volt, főleg pedig azért, mert a Habsburgok spanyol és osztrák ága többszörösen is
rokonságba került a XVI., és a XVII. század folyamán.

Ferdinándnak felesége, Anna három fiút és tizenkét lányt szült. Az első gyermek, Erzsébet 1526. június 9-
én született. Ezután egy évvel következett Miksa, Ferdinánd örököse (1527. július 31.), majd Anna (1528.
július 7.), Tiroli Ferdinánd, Katalin, Stájer Károly (1540. április 3.). Anna legutolsó lánya, Johanna
születésénél halt meg, 1547-ben. Anna a 26 éves házasság alatt szinte folyamatosan várandós volt.

Az 1526-os esztendő szintén sorsfordító volt Ferdinánd számára. Ekkor ugyanis elesett a mohácsi csatában
Anna testvére, II. Lajos, aki Csehország és Magyarország királya volt. Bár II. Lajos nagybátyja, I.
Zsigmond lengyel király volt a magyar trón törvényes örököse, Ferdinánd kezdettől fogva az öröklés
jogcímén tartott igényt Magyarországra és a cseh tartományokra. A magyar országgyűlés, valamint a cseh,
morva és sziléziai rendek a „szegény sógor” halála után Ferdinándot választották királyuknak. Ez a
választás azonban csak Csehországban volt ilyen egyöntetű; Magyarországon ugyanis két részre szakadt a
nemesség. A köznemesi párt Szapolyai Jánost választotta János néven királyává, akit a Habsburgok nagy
ellensége, I. Ferenc francia király is támogatott. Az udvari párt 1526. december 17-én Ferdinándot kiáltotta
ki uralkodóvá a pozsonyi országgyűlésen.[9] Ferdinánd erről így emlékezett meg egyik levelében: „…
tisztán, szabadon és önkéntesen fogadott, választott és nyilvánított Magyarország törvényes és igaz
királyának.”[forrás?]

A köpcsényi esküben fogadalmat tett, hogy megtartja Magyarország törvényeit és szokásait.

Ferdinánd uralkodása Magyarországon

Koronázása

A koronázást 1527. november 3-án tartották Székesfehérvárott Podmaniczky István nyitrai püspök[10]
közreműködésével, mivel ő volt a rangidős főpap, amíg az esztergomi érsek és veszprémi püspök nem volt
felszentelve.[11] A felesége, Jagelló Anna királyné koronázására másnap, azaz november 4-én került sor,
szintén Székesfehérváron, és akit szintén a nyitrai püspök koronázott meg a fent említett okok miatt. Ez volt
az utolsó székesfehérvári királykoronázás.

János és Ferdinánd küzdelmei a váradi békéig

Szapolyait az székesfehérvári országgyűlés 1526. november 10-én egyöntetűen megválasztotta

Magyarország királyának, majd egy nappal később Székesfehérvárott meg is koronázták. Ferdinánd
megválasztására ugyanezen év decemberében került sor Pozsonyban, koronázására csak 1527
novemberében került sor. Az ország túlnyomó része ekkor Szapolyai befolyása alatt állt. Ferdinánd mindent
megtett, hogy ténylegesen is birtokába jusson a korona, még a törökkel is felvette a kapcsolatot, hogy
támadják hátba Szapolyait, amennyiben harcra kerül sor. Később azzal próbálta lejáratni János királyt, hogy
már 1526 előtt biztosan kapcsolatban állt a törökökkel és a törökkel kötött szövetségével az Oszmán
Birodalom új vazallusává tette Magyarországot.

I. János és Ferdinánd között háború tört ki az ország uralmáért. A harcot még 1526 végén Cserni Jován
kezdte meg, aki Ferdinánd táborába állt, bár leverték, de a két király közti igazi háború ezután vette
kezdetét. Ferdinánd hívei abban bíztak, hogy királyuk bátyja és más országai segítségével végleg legyőzi a
törököket. A hadiszerencse 1527-ben nekik kedvezett, Ferdinánd tízezer fős német zsoldosserege először a
Tiszántúlra, majd Lengyelországba szorította I. Jánost. A lengyel király diplomáciai okokból semlegességre
törekedett, de engedélyezte Szapolyai számára, hogy lengyel zsoldosokat toborozzon. Jánost azonban
másodszor is legyőzte Ferdinánd számbeli fölényben lévő serege, ezért az kénytelen kelletlen a törökökkel
is szövetkezett, hogy hatalmát visszaszerezze. I. Szulejmán szultán támogatta Jánost, hiszen az ő érdekei azt
kívánták, hogy Magyarország gyenge, megosztott, polgárháborútól tönkretett országgá váljon. 1529-ben I.
János vissza is tért Magyarországra és a belgrádi pasa segítségével visszahódította Erdélyt és a Tiszántúlt.
Közben Ferdinánd Erdélyben csatát vesztett a moldvaiakkal szemben és már akkor bebizonyosodott, hogy
nem lesz képes megvédeni az országot a törököktől.

1529. július 19-én Mohácsnál Szapolyai találkozott a szultánnal és seregével. Itt a török források szerint
kézcsókkal fogadta Szulejmánt. Ezzel a katonai erővel János visszaszorította Ferdinándot. A törökök Buda
elfoglalása után Bécs felé vonultak. Bécs falai alatt azonban a szultán serege súlyos vereséget szenvedett.
Ferdinánd ezután ellentámadásba kezdett; 1530-ban csapatai Wilhelm von Roggendorf vezetésével ostrom
alá vették Budát, ám később kénytelenek voltak felhagyni a sikertelen küzdelemmel.

1530-ban római királlyá koronázták Ferdinándot. Ez a cím ugyan

semmilyen birtokkal nem járt, de ez volt a német-római császári címet
megelőző „lépcsőfok”.

1532-ben a szultán ismét Bécs elfoglalására indult. Az előrenyomulás

azonban politikai okokból leállt, mivel a török szultán értesült a Bécs
alatt állomásozó (leginkább V. Károly pénzén felállított) zsoldosok
számáról, és megtorpant Kőszegnél. A kőszegi vár ostroma nem volt
igazán erélyes, mivel egyfelől a hadiszezon a vége felé közeledett,
másfelől a Bécs védelmére felvonult császári csapatok gondolkodóba
ejtették a törököket. A történetírás sokszor említi, hogy Kőszeg kicsiny
vára és Jurisics Miklós várkapitány állította meg a török sereget, ennek
azonban az erőviszonyokat tekintve nem sok alapja van.

Ferdinánd mindenre hajlandó lett volna, hogy az országot

megszerezze. Propagandával próbálta Jánost befeketíteni az európai
államok előtt. Szulejmánnál ráadásul évi adó fizetésébe is belement
volna Magyarországért cserébe, s többször igyekezett hamis Ferdinánd 1531-ben mint római
bizonyítékokkal azt elérni, hogy a szultán forduljon szövetségese ellen, király
aki azonban már szinte a vazallusává vált.

A szultántól igyekezett eltéríteni a moldvai fejedelmet hasztalanul, mert az szinte végig részt vett a
Habsburgok elleni harcban. Közben az egyik portai politikus Lodovico Gritti titokban közeledni próbált
felé és Ferdinánd abban reménykedett, hogy vele végre sikerült kivonni az útból Szapolyait. János Grittit
kormányzónak tette meg és sokat köszönhetett neki uralma fenntartására nézve, hanem amikor hírét vette,
hogy tárgyal a Habsburgokkal és fenyegeti őt is, akkor a két király erdélyi hívei összefogva harcban
félreállították Grittit. Halálát is próbálta ürügyként felhozni Ferdinánd a Portánál, de a szultán érdekeinek
megfelelően ezt a „kis eltévelyedést” megbocsátotta Jánosnak.

Az isztambuli béke

1533. június 22-én megkötötték a várva várt békét Szulejmán és a Habsburg fivérek között. A szultán
gyermekeivé fogadta Ferdinándot és Habsburg Máriát, elfogadta Ferdinánd magyarországi területszerzését,
de utóbbinak az általa birtokolt magyar területekért évi 30 ezer aranyat kellett fizetnie, s a Porta nyomására
el kellett ismernie Szapolyai Jánost Magyarország királyaként.

A békekötést a Habsburg-hű magyarok nagy felháborodással fogadták. Nyilvánvalóvá vált, hogy

Ferdinánd a bátyja, V. Károly pénzügyi és fegyveres támogatása nélkül nem képes támadó háborút indítani
a török ellen. V. Károly számára a magyar háború ügye sokadlagos volt a francia királlyal való rivalizálás, a
protestantizmus terjedése, a Német-római Birodalom belső problémái vagy akár a mediterráneumi
hadszíntér mellett.

A váradi béke

Ferdinánd és János hosszú küzdelem után elismerte, hogy egyikük sem tudja legyőzni a másikat, így 1538.
február 24-én Váradon a két uralkodó titkos megállapodást kötött. A szerződés két részre osztotta az
országot: a keleti rész Szapolyaié, a nyugati Ferdinándé. Ezen kívül kimondta, hogy I. János halála után az
egész ország Ferdinándra száll. Szapolyai ekkor már idős volt, és sem felesége, sem fia nem lévén,
elfogadta ezt a szerződést. A szerződésbe (a biztonság kedvéért) azért belevették, hogy ha esetleg Jánosnak
fia születne, akkor kárpótolni kell őt egy német hercegséggel. A megállapodás mindkét fél miatt titkos volt,
ugyanis ez sem Szulejmán szultánnak, sem V. Károlynak nem tetszett volna.

Ferdinánd azonban mindenről tájékoztatta Szulejmánt. Arra számított, hogy a szultán megvonja a segítséget
ellenfelétől, ha rájön az árulásra. Ez így is történt, ám az 52 éves Szapolyai János meghiúsította Ferdinánd
terveit: feleségül vette Izabellát, a lengyel királylányt, majd fiuk született, de ez a frigy nem sokáig tartott;
1540-ben János szívszélhűdésben meghalt. Halálos ágyán megeskette hű tanácsadóját, Fráter Györgyöt,
hogy nem tartja be a váradi béke passzusát, hanem fiát, Jánost juttatja a trónra.[12] György barát nagyon
ügyes politikus volt. Állítólag Ferdinánd egyszer úgy nyilatkozott róla, hogy neki mindene megvan, ami
Szapolyai Jánosnak, csak „azt a barátot”, azt irigyelte tőle.

Buda elvesztése

Ferdinánd sereggel jött azért, amit szépen nem adtak neki. Az 1541-es budai ostromot szintén Roggendorf
vezette, 30 000 német zsoldos vonult a csecsemő király ellen. Fráter György segítséget kért a szultántól, de
mire a hatalmas török sereg megérkezett, a magyarok már legyőzték a német katonákat. I. Szulejmán csellel
elfoglalta Budát,[13] és kivette a magyar király fennhatósága alól. Magyarország ezzel három részre
szakadt: a Magyar Királyság (Nyugat-, Északnyugat-Magyarország) Ferdinánd uralma alatt, a középső
területek a törökök fennhatóságában (Budai pasalik), míg az Erdélyi Fejedelemséget a szultán
„nagylelkűen” átengedte Jánosnak (akit legtöbbször János Zsigmond néven emlegetnek), illetve
kiskorúsága idejére Izabellának és Fráter Györgynek.

Ferdinánd a további török terjeszkedéstől (jogosan) tartva megerősíttette és korszerűsíttette a magyar

végvárakat. Mivel a végvárrendszer fenntartására sem voltak elegendőek a magyarországi adóbevételek,[14]
ezért a Német Birodalmi Gyűlés hatalmas összegekkel támogatta Magyarországot. A Habsburgok szorult
anyagi helyzetükben hatalmas kölcsönöket vettek fel a Fugger-bankháztól, a Habsburgok finanszírozóitól,
akiknek nevéből ered a magyar fukar szó. Az anyagi fedezetek
között szerepeltek például a felvidéki sóbányák is. A Habsburg-
család (se az osztrák, se a spanyol Habsburgok) azonban sohasem
tudta kifizetni hatalmas adósságát, és ezzel a Fugger-bankházat is
teljes csődbe vitték.

A gyalui egyezmény és következményei

Fráter György Buda elfoglalása után úgy gondolta, hogy az

országot Ferdinánd jogara alatt kell egyesíteni. Gyalu várában ismét
megegyezés született Ferdinánd és az elhunyt János király
tanácsosai között, melynek értelmében Fráter György és hívei
elismerik Ferdinánd királyságát, ha egyesíti Magyarországot. 1542-
ben Ferdinánd, a gyalui egyezmény értelmében, 40  000 német
zsoldossal megpróbálta visszafoglalni a törököktől Budát. Ez az
„ostrom” sikertelen maradt (a birodalmi sereg gyakorlatilag harc
nélkül visszavonult). Maga Ferdinánd így nyilatkozott róla: „Nem
hiszem, hogy a Birodalmat érte valaha ekkora szégyen és
gyalázat.”

Az ostromot követő török hadjáratokban (1543–45) elesett Pécs, Esztergom, Tata, Fehérvár, Visegrád,
Nógrád és Hatvan is. 1547-ben a drinápolyi szerződésben öt évre szóló békét vásárolt Szulejmántól. Ez a
szerződés elismerte a törökök foglalásait.

Sikertelen egyesítési kísérlet 1551-ben

1549-ben Ferdinánd és György barát ismét megkísérelték Erdély egyesítését a Magyar Királysággal. A
nyírbátori szerződés kimondta, hogy Ferdinánd megkaphatja Erdélyt és a hozzá tartozó területeket, ha
János Zsigmondnak ad két sziléziai hercegséget és 25 000 forintot, anyjának, Izabellának pedig 100 000
aranyat fizet. A megállapodást házassággal akarták megpecsételni. A 11 éves Jánost eljegyezték Ferdinánd
legkisebb leányával, a 4 éves Johannával. Ferdinánd azonban addig nem volt hajlandó elfogadni ezt, amíg
a protestáns János fel nem veszi a katolikus vallást. Ez viszont János Zsigmond (jobban mondva édesanyja,
Izabella és a protestáns urak) számára elfogadhatatlan volt. A menyegzőből így semmi sem lett, Ferdinánd
pedig 1551-ben Castaldo nevű olasz hadvezérét 8 000 spanyol és német katonával Erdélybe küldte. Fráter
György, akit a király esztergomi érsekké, a pápa bíborossá nevezett ki, jól látta, hogy a Ferdinánd által
küldött erő elégtelen Erdély katonai biztosítására annak ellenére, hogy a helyi török erők első támadását az
erdélyi rendek bandériumai és a császári hadsereg közös erővel visszaverték. György barát támogatta
Ferdinándot, de óvatosságból a töröknek is befizette az éves adót. Ezt Ferdinánd árulásnak értelmezte, és
utasítást adott megölésére. A Castaldo által megbízott merénylők 1551. december 17-én Alvincon
végrehajtották az orgyilkosságot. A végrehajtás bizonyságául levágták a bíboros jellegzetesen szőrös fülét,
amit Castaldo elküldetett Bécsbe. A római egyház bíborosának meggyilkolásáért a pápa felelősségre vonta
Ferdinánd királyt, ő azonban a pogánnyal való összejátszással vádolta a megölt bíborost. Érvelését az
egyházi vizsgálóbizottság elfogadta, és 1555-ben III. Gyula pápa a „Krisztusban legkedvesebb fiunknak,
Ferdinánd római királynak parancsából” elkövetett gyilkosság valamennyi résztvevőjét felmentette, így
Ferdinánd eséllyel nézhetett az 1556-os császárválasztás elé...

Az elvetélt egyesítési kísérletet a török megtorló hadjárata követte 1552-ben. Hadim Ali budai pasa és Kara
Ahmed vezetésével elfoglalták Veszprémet, majd a kettévált sereg egy része Temesvárt (védője: Losonczy
István), másik része pedig Drégely várát (védője: Szondy György) foglalta el. A hadak Szolnoknál
egyesültek, ezt is elfoglalták (védője: Nyáry Lőrinc). Végül Eger ostrománál megtorpantak a török hadak.
A Dobó István vezette vár ellenállt, és ennek a győzelemnek lélektani hatása a magyarokra óriási volt.

Erdély elvesztése

Ferdinánd Erdélyt sem tudta megtartani sokáig, ugyanis 4 évvel később, 1556-ban a törökök kiszorították
Castaldo császári csapatait, és ismét János Zsigmondot emelték a trónra. Néhány sikertelen tárgyalási
kísérlet után a bécsi udvar megszakította a békés politikai kapcsolatot Erdéllyel. Pontosabban az
erdélyieknek hamar elegük lett a német uralomból, mert a helytartó néhány év alatt szinte az összes magyar
tisztségviselőt lecserélte németre.

1562-ben az ország középső részének visszafoglalásáról is lemondott egy időre, mert 8 évre szóló békét
kötött Szulejmánnal, amelyben évi 30  000 dukát adó fizetésére kötelezte magát. Egész Magyarország
megszerzéséért Ferdinánd hajlandó lett volna éves szinten 1 000 000 aranyat is fizetni a töröknek. Ehhez
képest az Erdélyi Fejedelemség mindössze 10 000 aranyat kellett, hogy fizessen a Portának.

Ferdinánd a német területeken

A német területeken addig fajult a katolikusok és a protestánsok közötti ellentét, hogy 1546-ban kitört a
schmalkaldeni háború. Kitöréséhez V. Károly túlzott protestánsellenessége vezetett. Ferdinánd bátyja
segítségére sietett. A döntő mühlbergi csatában fontos szerepet játszottak Ferdinánd magyar huszárjai. Itt
végleg elbukott a protestáns német fejedelemségeket tömörítő schmalkaldeni szövetség. Jellemző ez a
magyar hadviselésre, hogy külföldön sikereket arat, míg a haza megvédésénél a nemesek önnön érdekeiket
nézik, és pártharcok osztják meg őket. Ferdinánd az, aki hosszú tárgyalások után, 1555-ben megkötötte
Augsburgban a vallásbékét, és lezárta a háborúskodást. Károly ezután végleg lemondott minden
hatalmáról, és a világtól elvonulva, egy kolostorban élte le hátralevő életét. 1558-ban öccsének engedte át a
német-római császári címet, és fiára, Fülöpre hagyta Spanyolországot, a Nápolyi Királyságot,
Németalföldet és az amerikai gyarmatokat. Ezzel a Habsburg-család is két ágra szakadt: Fülöp utódai a
spanyol Habsburgok, Ferdinánd leszármazottai az osztrák Habsburgok.

A dunai Habsburg Birodalom központosítása

Ferdinánd leginkább időtálló döntései között említik, hogy centralizálta a Habsburgok osztrák ágának
közép-európai államkomplexumát.

Ferdinándhoz fűződik a birodalom hadügyi és pénzügyi rendszerének központosítása, az Udvari

Haditanács, az Udvari Kamara, az Udvari Kancellária és a mind fölött álló Titkos Tanács felállítása. A
magyar és cseh királyságok (a magyar és a cseh udvari kancelláriák), illetve az osztrák tartományok felett
álló központosított csúcsszervek hatékonyabban tudtak pénzt gyűjteni és haderőt mozgósítani az Oszmán
Birodalom ellen, mint a rendi gyűlések. A Ferdinánd és tanácsadó által felállított rendszer (kisebb
módosításokkal) I. Lipót uralkodásáig változatlanul fennmaradt.
Ferdinánd kezdetektől fogva arra törekedett, hogy Magyarországot az osztrák tartományokhoz hasonlóan
közvetlenül saját irányítása alá vonja, ezért 1533 és 1554 között egyáltalán nem nevezett ki nádort.
Mindenesetre Ferdinánd alatt rögzült Magyarországon az a közigazgatási rendszer, amely évszázadokig
változatlan maradt. Pozsonyban, az ország új fővárosában székelt a nádor és a Királyi Tanács, a fontos
ügyeket azonban Bécsben tárgyalták meg.

Török politikájának megítélése

Halála
Ferdinánd császár legidősebb fiát, Miksa herceget (németül Maximiliant)
1563-ban koronáztatta meg. 1564. július 25-én halt meg Bécsben, 61 éves
korában. Uralkodói nagyságát még ellenfele, Szulejmán szultán is
elismerte: „Benne valóban igazságos, becsületes fejedelmet vesztettek
népei” – mondta, amikor hírt kapott Ferdinánd császár haláláról (akit ő
maga egyébként csak „bécsi királynak” ismert el).

Sokan Ferdinánd hibájául róják fel, hogy nem tudta a Magyar Királyság
egységét megvédeni – ebben része volt bátyjának, V. Károlynak, aki az
összbirodalmi érdekek alapján hozta meg politikai és katonai döntéseit és
irányította öccsét is – viszont Ferdinánd katonai intézkedései, és anyagi
segítsége nélkül az egész Magyar Királyság a Duna-Tisza közének
sorsára juthatott volna. Testét a prágai Szent Vitus-székesegyházban
helyezték örök nyugalomra.
I. Ferdinánd Martin Rota
metszetén
Emlékezete
Az 1968-ban bemutatott Egri csillagok című magyar történelmi filmben Várkonyi Zoltán
alakította Ferdinánd király szerepét.

Családja
Ferdinánd Linzben, 1521. május 26-án vette feleségül a Jagelló-házból származó Anna magyar és cseh
királyi hercegnőt, II. Ulászló magyar és cseh király és Candalei Anna királyné elsőszülött gyermekét.
Házasságukból tizenöt gyermek született, ebből tizenhárman érték meg a felnőttkort. Gyermekeik közül
került ki a későbbi Miksa magyar király (II. Miksa császár) is.

Erzsébet (1526–1545), II. Zsigmond Ágost lengyel király első felesége, gyermekeik nem
születtek.
Miksa (1527–1576) magyar és cseh király, II. Miksa néven német-római császár, felesége
Habsburg Mária, tizenöt gyermekük született.
Anna (1528–1590), V. Albert bajor herceg felesége, hét gyermekük született.
Ferdinánd (1529–1595), Felső-Ausztria uralkodó főhercege, kétszer házasodott, összesen
nyolc gyermeke született.
Mária (1531–1581), III. Vilmos, Jülich, Kleve és Berg hercegének második felesége, hét
gyermekük született.
Magdolna (1532–1590), apáca volt.
Katalin (1533–1572), II. Zsigmond Ágost lengyel király harmadik felesége, nem születtek
gyermekeik.
 Eleonóra (1534–1594), I. Vilmos mantovai herceg felesége, három gyermekük született.
Margit (1536–1567), apáca volt.
János (1538–1539), fiatalon elhunyt.
Borbála (1539–1572), II. Alfonz modenai herceg felesége, nem születtek gyermekeik.
Károly (1540–1590), osztrák főherceg, felesége Wittelsbach Mária Anna, tizenöt gyermekük
született, köztük a későbbi II. Ferdinánd német-római császár.
Orsolya (vagy Ursula) (1541–1543), fiatalon elhunyt.
Ilona (1543–1574), apáca volt.
Johanna (1547–1578), I. Ferenc toszkánai nagyherceg felesége, nyolc gyermekük született.

Jegyzetek
8. Hermann Wiesflecker: Maximilians Tod.
1. Lásd Liss, Peggy K.: Isabel the Queen:
Hinterlasseschaft und Länderteilung (http
Life and Times, Oxford, Oxford University
s://web.archive.org/web/2014081315362
Press, 1992 1/http://books.google.hu/books?id=PwgD
2. 1515-től Astorga püspöke. dyzTLVoC&pg=PA445&lpg=PA445&dq=
3. Egykori kasztíliai infánsnő és wormser+teilung+1521&source=bl&ots=
trónörökösné, aki másodszor is kDFY2DFvbb&sig=tpn5tAidQjCZ3iT6Ut
megözvegyülvén, éppen akkor tért FReO1Dzro&hl=hu&ei=kx4sTvSDC4Oa-
visszatért szülőhazájába Savoyából. wbRw9HsDQ&sa=X&oi=book_result&ct
4. A XV. század végétől ebben a házban =result&resnum=5&ved=0CDwQ6AEwB
székelt a legfelsőbb bíróság. A#v=onepage&q&f=false#v=onepage&q
&f=false). Österreich im Zeitalter
5. Azt, hogy a kis Ferdinánd hogyan
Maximilians I.: die Vereinigung der
fogadta az anyjától való elszakítást, nem
tudni, de a röviddel ezután történt Länder zum frühmodernen Staat. [2014.
megbetegedése mindenképpen jelzés augusztus 13-i dátummal az eredetiből (h
ttps://books.google.hu/books?id=PwgDd
értékű.
yzTLVoC&pg=PA445&lpg=PA445&dq=w
6. Candale-i Anna királyné unokatestvére, ormser+teilung+1521&source=bl&ots=k
akivel elárvulván, együtt nevelkedett a DFY2DFvbb&sig=tpn5tAidQjCZ3iT6UtF
francia udvarban ReO1Dzro&hl=hu&ei=kx4sTvSDC4Oa-
7. Lásd: Rudolf, Karl Friedrich: "Yo el wbRw9HsDQ&sa=X&oi=book_result&ct
infante - ich, der Infant", Wien, 2003 =result&resnum=5&ved=0CDwQ6AEwB
A#v=onepage&q&f=false) archiválva].
(Hozzáférés: 2014. június 17.)
9. Habsburg Ferdinándot magyar királlyá
választják (http://www.rubicon.hu/magya
r/oldalak/1526_december_17_habsburg
_ferdinandot_magyar_kirallya_valasztja
k/). (Hozzáférés: 2018. augusztus 21.)
10. Szapolyai Jánost is a nyitrai püspök
koronázta egy évvel korábban.
11. Vö. Kollányi (1901)
12. Szapolyai János fiának három
keresztneve ismert: István János
Zsigmond. Ezek közül egyedül az Istvánt
kapta bizonyosan a születésekor, a
másik kettő eredetére és használatára
vonatkozóan eltérő vélemények vannak.
13. katonái városnézés ürügyén bevonultak
a várba
14. A várak és városok katonáinak félévi
zsoldja 1542–1543 telén majdnem 200
ezer rajnai forintra rúgott, míg az ország
bevételei átlagosan évi 7-800 ezer rajnai
forintot tettek ki (Baráth Dóra 2016: Alig
ismert követjelentések a XVI. századból
– Christopher Mont VIII. Henriknek írt
leveleinek magyar vonatkozásai. In:
Habitus. p. 69; Pálffy Géza 2010: A
Magyar Királyság és a Habsburg
Monarchia a 16. században. Budapest,
137)

Források
Gonda Imre, Niederhauser Emil. A Habsburgok. Egy európai jelenség, 2. kiadás, Budapest:
Gondolat Kiadó (1978). ISBN 963-280-714-6
Alfred, Kohler. Ferdinand I., 1503-1564: Fürst, König und Kaiser (https://books.google.hu/bo
oks?id=1cVR2wbob0AC&printsec=frontcover&source=gbs_ge_summary_r&cad=0#v=onep
age&q&f=false). Budapest: C.H.Beck (2003). ISBN 3406502784
Pálffy Géza. A Magyar Királyság és a Habsburg Monarchia a 16. században. Budapest:
Magyar Tudományos Akadémia Bölcsészettudományi Kutatóközpontja (2015). ISBN 978-
963-9627-31-4
Habsburg Ferdinándot magyar királlyá választják (http://www.rubicon.hu/magyar/oldalak/15
26_december_17_habsburg_ferdinandot_magyar_kirallya_valasztjak/) (magyar nyelven).
rubicon.hu. (Hozzáférés: 2019. augusztus 21.)

További információk
Rudolf, Karl Friedrich. Yo el infante - ich, der Infant. Ferdinand, Prinz in Hispanien, Kaiser
Ferdinand I. 1503–1564. Das Werden der Habsburgermonarchie (német nyelven). Wien:
Kunsthistorisches Museum (2003). ISBN 10: 8884915635
Kollányi Ferenc. A veszprémi püspök királyné-koronázási jogának története. Veszprém:
Egyházmegyei Könyvnyomda (1901)
Claude, Michaud. Ferdinand de Habsbourg (1503–1564) (francia nyelven). Párizs: Honoré
Champion Éditeur (2013). ISBN 9782130788515
Nemeskürty István. Ez történt Mohács után. Budapest: Magvető (1983). ISBN 963-271-872-0
Nemeskürty István. Elfelejtett évtized. Budapest: Magvető (1983). ISBN 963-280-714-6
I. Ferdinánd konferencia 2003 (http://www.mult-kor.hu/cikk.php?article=605&&aktoldal=2) –
2014. június 17.
1000 év törvényei (http://www.1000ev.hu/index.php), internetes adatbázis. CompLex Kiadó
Kft., Wolters Kluwer (2003). Hozzáférés ideje: 2015. augusztus 3.
I. Ferdinánd uralkodása alatt hozott törvények (http://www.1000ev.hu/index.php?a=2&k=2&f
=1492) Archiválva (https://web.archive.org/web/20160305013028/http://www.1000ev.hu/inde
x.php?a=2&k=2&f=1492) 2016. március 5-i dátummal a Wayback Machine-ben
Bánlaky Breit József: A magyar nemzet hadtörténelme; Athenaeum, Bp., 1928–1942
13. Ferdinánd és Szapolyai János ellenkirályok. A török hódítások korszaka Szulejmán
haláláig, 1526–1566; 1940
Bethlenfalvi Thurzó Elek levelezése. Források a Habsburg-magyar kapcsolatok
történetéhez; fel. szerk. Kerekes Dóra, szerk. Nyerges Judit, Szabó Dóra, sajtó alá rend.,
 tan. Erdélyi Gabriella; MOL, Bp., 2005–
1. 1526–1532. I. Ferdinánd és Thurzó Elek levelezése; 2005

Ausztria uralkodó
Előző uralkodó: Következő uralkodó:
főhercege
I. Károly II. Miksa
1521 – 1564

Magyarország
Előző uralkodó: Következő uralkodó:
uralkodója
II. Lajos I. Miksa
1526 – 1564

Német király
1558 – 1564
Előző uralkodó: Következő uralkodó:
Német-római
V. Károly II. Miksa
császár
1558 – 1564

Csehország
Előző uralkodó: Következő uralkodó:
uralkodója
II. Lajos I. Miksa
1527 – 1564

Tirol (hercegesített)
Előző uralkodó: Következő uralkodó:
grófja
I. Károly II. Ferdinánd
1522 – 1564

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=I._Ferdinánd_magyar_király&oldid=25775837”

A lap utolsó módosítása: 2023. január 31., 07:43

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon
is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.