Koordináták: é. sz. 59°, k. h. 26° (https://geohack.toolforge.org/geohack.php?

language=hu&pagename=%C3%89sztorsz%C3%A1g&params=59;26)

Észtország
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Észtország (észtül: Eesti), teljes nevén Észt Köztársaság (Eesti
Vabariik) észak-európai állam a Balti-tenger keleti partján. Az Észt Köztársaság
úgynevezett balti államok (Baltikum) egyike. Északon és nyugaton
a Balti-tenger, keleten Oroszország, délen Lettország határolja. Az Eesti Vabariik
1940-ben Szovjetunióhoz csatolt állam 1991-ben nyerte el
függetlenségét. Az Európai Unió kisebb méretű és kisebb
népességű tagállamai közé tartozik. Hivatalos nyelve az észt, ami
az uráli nyelvcsaládba tartozó nyelv. Fővárosa és legnépesebb
városa Tallinn.
Észtország zászlaja
Észtország az Európai Unió, az eurózóna, a NATO, az OECD és Észtország címere
az ENSZ tagja, valamint része a schengeni övezetnek.
Nemzeti himnusz: Mu isamaa, mu õnn ja rõõm
Az ország a globális rangsorolásban rendszeresen nagyon jó 0:00 / 0:00
helyezést ért el az életminőség,[4] az oktatás,[5] a közszolgáltatások
digitalizálása [6][7] és a technológiai vállalatok elterjedtsége [8]
tekintetében.

Tartalomjegyzék
Földrajz
Domborzat
Vízrajz
Éghajlat
Növény- és állatvilág
Természetvédelem
Fővárosa Tallinn
Történelem
Korai idők Államforma köztársaság
Középkor Vezetők
Reformáció Elnök Alar Karis
Észtország az Orosz Birodalomban
Miniszterelnök Kaja Kallas
A függetlenség kivívása
Törvényhozás Riigikogu
Szovjet megszállás
Német megszállás Hivatalos nyelv észt
Szovjet-Észtország Beszélt nyelvek orosz, finn
A függetlenség helyreállítása Függetlenség kikiáltása
Államszervezet és közigazgatás Orosz 1918. február 24.
Alkotmány, államforma Birodalomtól
Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás
Szovjetuniótól 1991. augusztus 20.
Közigazgatási beosztás
Politikai pártok
Védelmi rendszer EU-csatlakozás 2004. május 1.

Népesség Tagság Lista

Népességének változása Európai Unió
Városok Egyesült Nemzetek
Nyelvek, etnikumok Szervezete
 Vallás Észak-atlanti Szerződés
Gazdaság Szervezete
Mezőgazdaság Gazdasági Együttműködési
Bányászat, ipar és Fejlesztési Szervezet
Külkereskedelem Európa Tanács
Közlekedés Kereskedelmi Világszervezet
Vasút
Balti Közgyűlés
Légi
Vízi Északi Harccsoport
Balti-tengeri Tanács
Kultúra
Világörökség Európai Biztonsági és
Oktatási rendszer Együttműködési Szervezet
Kulturális intézmények Nemzetközi Újjáépítési és
Művészetek Fejlesztési Bank
Hagyományok Nemzetközi Fejlesztési
Gasztronómia Társulás
Turizmus Nemzetközi Pénzügyi
Sport Társaság
Olimpia Nemzetközi
Labdarúgás Beruházásbiztosítási
Ünnepek Ügynökség
Kapcsolódó szócikkek Beruházási Viták
Jegyzetek Rendezésének Nemzetközi
Központja
Források
Ausztrália Csoport
További információk
Eurocontrol
Kapcsolódó szócikkek
Nyitott Égbolt Egyezmény
Interpol
Földrajz
Nukleáris Szállítók Csoportja
Vegyifegyver-tilalmi
Domborzat Szervezet
Európai Mozgáskoordinációs
Felszínét a legutóbbi jégkorszak
alakította hullámos alfölddé. Központ
Átlagos magassága 100  m-nél is NATO Stratégiai Légiszállítási
Észtország domborzati
alacsonyabb. Legmagasabb pontja Képesség
térképe
a 318 m magas Suur Munamägi. A
Nemzetközi Hidrográfiai
két legnagyobb szigete Hiiumaa és
Saaremaa fűvel borított, helyenként Szervezet
bozótos mészkőfennsík. Nemzetközi
Energiaügynökség

Vízrajz UNESCO
Föld-megfigyelési Csoport
Az ország jégvájta sekély tavainak
Nemzetközi Atomenergia-
nagy része az idők során
Barna medve feltöltődött és elmocsarasodott, ügynökség
jelenleg az ország fele lápvidék. Egyetemes Postaegyesület
Nemzetközi Távközlési
Legnagyobb folyója: Emajõgi 101 km hosszú, míg
leghosszabb folyója a Võhandu 162 km, a Pärnu Egyesület
144 km, míg a Kasari 112 km-es. schengeni övezet
Legnagyobb tavai: Csúd- vagy Peipus-tó és a Võrts-tó. Vízummentességi program
 Tengerpartja tagolt, az országhoz Meteorológiai Világszervezet
1520 kisebb sziget tartozik. A
Egészségügyi Világszervezet
Rigai-öböl bejáratát elzáró két nagy
szigete a Hiiumaa és Saaremaa. Nemzetek Szövetsége

Népesség
Éghajlat Népszámlálás 1 357 739 fő (2023. jan. 1.)[1]
Észtország több mint fele
szerint +/- (https://www.wikidata.org/wiki/Q1
erdő Kontinentális valamint óceáni
91?uselang=hu#P1082)
éghajlata van.
Rangsorban 154
Az éghajlat óceáni befolyásoltsága miatt az év napjainak több mint
Becsült 1 326 000 [2] fő (2022)
felén felhős az ég, a csapadék mennyisége az ország délkeleti
sarkában 750  mm is lehet. Szeptemberben hullik a legtöbb, Rangsorban 154
tavasszal pedig a legkevesebb eső. Észtország éghajlata az Atlanti-
Népsűrűség 31 fő/km²[3]
óceán és a Golf-áramlat hatása miatt jóval enyhébb, mint az azonos
szélességi körre jellemző éghajlat: Rangsorban 144
Főbb etnikumok orosz, ukrán, fehérorosz,
nyáron (június-szeptember) 15-18 °C,
finn, lett
télen pedig -4 – -5 °C a jellemző napi középhőmérséklet.
Vallások evangélikus, ortodox, észt
A partvonal mentén a téli hőmérséklet mindig pár fokkal magasabb, ortodox, görög keleti
nyáron pedig alacsonyabb, mint a szárazföld belsejében. GDP 2012-es becslés
Előfordulhat a hőmérséklet napi 20 °C-os ingása: reggel a hőmérő
akár ‑12 °C-ot, délután pedig már 10 °C meleget mutat. Összes 22 399 millió USD (103)
PPP: 24 363 millió USD
Észtországban a leghosszabb nap nyáron közel 19 órás, az
Egy főre jutó 17 410 USD (44)
úgynevezett fehér éjszakák időszaka május elejétől július végéig
tart. A legrövidebb téli nap 6 órán keresztül tart. A telek PPP: 18 937 USD
meglehetősen zordak, három hónapig az egész ország területét hó HDI (2007) 0,883 (40) – magas
borítja.
Gini-index (2009) 0,30 - 0,34

Földrajzi adatok
Növény- és állatvilág
Terület 45 226 km²
Észtország gazdag növényzetéhez 1470 faj tartozik, míg Rangsorban 132
állatvilágában számos európai emlős, több ritka és védett kétéltű
szerepel. Az országnak kiemelkedően sok erdeje van az európai Víz 4,56%
átlaghoz képest, melyeknek egyik különleges látogatója az orosz Időzóna EET (UTC+2)
sutaszárnyúmókus. EEST (UTC+3)

Egyéb adatok
Természetvédelem
Pénznem Euró (EUR)
Észtorszárban 3864 védett természeti objektum található. A Nemzetközi EST
Lahemaai Nemzeti Park (Lahemaa rahvuspark) Északkelet- gépkocsijel
Észtországban található, a fővárostól, Tallinntól 70  km-re. A
nemzeti parkot 1971-ben alapították, és ez volt a korábbi Hívószám 372
Szovjetunió első nemzeti parkja. Területe 725  km², amelyből Segélyhívó 112
250,9  km² tengeri természetvédelmi terület. Méreténél fogva telefonszám
Európa egyik legnagyobb területű nemzeti parkja. A Lahemaa
Nemzeti Park létrehozásának célja az észak-észtországi tájkép Internet TLD .ee
megőrzése, a természet védelme, a kutatások elősegítése, a Villamos hálózat 230 volt
biológiai sokszínűség megóvása és a nemzeti örökség fenntartása a
Elektromos Europlug
jövő nemzedékei számára. A nemzeti park nevét az északi
csatlakozó Schuko
partvidék félszigetekkel (Juminda-félsziget, Pärispea-félsziget,
Käsmu-félsziget és a Vergi-félsziget) tarkított tengeröblökkel
Közlekedés jobb
gazdagon borított partvonala miatt kapta, melynek jelentése "az
iránya
öblök földje". A nemzeti park Észtország egyik legnépszerűbb
A Wikimédia Commons tartalmaz Észt
Köztársaság témájú médiaállományokat.
turisztikai célpontja. A közeli fővárosból, Tallinnból rengeteg cég
hirdet egynapos túrázási lehetőségeket, miközben sokan maguk
indulnak útnak, hogy felfedezzék a vidék természeti látnivalóit. Finnország

Történelem Finn-öböl
Muuga Kunda
Balti-tenger Narva
TALLINN Kohtla-Järve
Paldiski O
Korai idők r
Hiiumaa Haapsalu Paide
o
A mai Észtország területére az ember valószínűleg az utolsó Peipus-tó
s
eljegesedés elmúltával, 11–13  000 éve telepedett be. A legkorábbi Saaremaa Viljandi
Pärnu Tartu z
ismert régészeti lelőhely Dél-Észtországban a Pärnu folyó partján Võrts-tó
van, Sindi település közelében. Radiokarbon vizsgálat szerint a Pszkovi-tó o
telep 11 000 évvel ezelőtt létezett. Irbeni-szoros r
Valga
Suur Munamägi s
Bizonyítható, hogy i. e. 6500 körül Kunda város közelében halász- Rigai-öböl
z
vadász közösségek léteztek. A kundai csont és kő eszközökhöz Lettország á
hasonlóakat találtak szerte Észtországban, Lettországban, Észak-
Litvániában és Dél-Finnországban. A Kunda-kultúra a középső g
kőkorig, a mezolitikumig létezett.

A bronzkor végén és a vaskor elején jelentős kulturális átalakulás volt. Ennek legfőbb jellemzője a mezőgazdaság elterjedése,
amely a továbbiakban az észt gazdaság és kultúra magva maradt. Az időszámításunk szerinti első öt évszázadtól kezdve
állandó farmok alakultak, a népesség nőtt, a települések kiterjedtek. A Római Birodalom kulturális hatása elérte Észtországot,
ez az időszak ma a római vaskor nevet viseli.

A mai Észtország területének lakóit először Tacitus említi aesti néven Krisztus után 98-ban. A korai skandináv népek
Eistland-nak hívták a Finn-öböl déli részét. Német íratok Aesti néven említik a Visztula folyótól északkeletre fekvő
területeket.

A jóval mozgalmasabb, háborús középső vaskor következett. Ekkoriban külső fenyegetés jelentkezett kétfelől is, a balti
törzsek támadtak a déli határvidékről és a tengeren át. Skandináv sagák szólnak az észtek elleni hadjáratokról. A viking
korban viszont az észt kalózok támadták a partokat, Sigtuna svéd várost 1187-ben kifosztották és felégették.

Középkor

A mai Észtország területe volt Európának az a sarka, amely a legkésőbb vette fel a kereszténységet. 1193-ban III. Celesztin
pápa toborzott kereszteseket a pogányok megszelídítésére Európa északi részein.

Elsősorban a Német Lovagrend (gyakran Teutón Lovagrend néven említik) vette ki részét a kereszténység – nem ritkán
militáns – terjesztésében.

A legészakibb balti állam, Észtország területe a németeken kívül először a dánok, majd a svédek megszállása alá került.

A Dán Észtországnak nevezett Észak-Észtország Dánia birtoka volt 1204-től 1346-ig. Reval (1918 óta oroszul Таллин és
Таллинн, észtül Tallinn a neve) a lübecki városjogot 1248-ban kapta meg, és a 13. század végén csatlakozott a Hanza
Szövetséghez. Később így tett Tartu és Pärnu is. 1343-ban Észak-Észtország és Saaremaa Szent György éjszakáján fellázadt
a dán uralom és az azt megtestesítő német telepesek ellen. Ezt a lázadást 1344-ben verték le. Oroszország 1481-ben és 1558-
ban sikertelenül próbálkozott a terület megszállásával.

Reformáció

Az európai reformáció hivatalosan 1517-ben kezdődött Luther Márton (1483–1546) 95 pontjával. Nagy változásokat okozott
a Baltikumban. Eszméi gyorsan elterjedtek a Német Lovagrend államában. A nyelv, az oktatás, a vallásgyakorlat és a politika
nagymértékben átalakult. Az istentisztelet nyelve a helyi nyelv lett a latin helyett. Az 1561-es livóniai háborúban Észak-
Észtország svéd uralom alá került, míg a déli rész az 1580-as években átmenetileg a Lengyel-Litván Konföderáció uralma
alá. 1625-ben Észtország teljes szárazföldi területe svéd birtok lett. Közigazgatásilag az északon fekvő észt tartományokra,
valamint a Dél-Észtországra és Észak-Lettországra kiterjedő Livóniára osztották fel. Ez a felosztás fennmaradt a 20. század
elejéig.
1631-ben II. Gusztáv Adolf svéd király kényszerítette a nemességet, hogy több jogot biztosítson a parasztságnak, bár a
jobbágyság fennmaradt. 1632-ben Dorpatban (1918 óta Tartu) nyomda és egyetem létesült. Ez az időszak az észt történetírás
szerint a "régi szép svéd idők".

Észtország az Orosz Birodalomban

A nagy északi háború következtében a svédek elvesztették Észtországot Oroszország javára (1710-ben ténylegesen, 1721-
ben a nystadi béke értelmében jogilag is). Az uralkodó osztály és a felső középosztály továbbra is balti németekből állt. A
háború súlyos veszteséget okozott az észt népnek, de gyorsan pótlódott a veszteség. Bár a parasztság jogai kezdetben
csökkentek, a jobbágyságot 1816-ban az észt tartományban, 1819-ben Livóniában eltörölték.

A függetlenség kivívása

A 19. században a jobbágyságot eltörölték és az oktatást kiterjesztették az észt nyelvű

helyi lakosságra. Ennek következtében észt nemzeti mozgalom alakult ki. Megjelent
az észt nyelvű irodalom, színház és a nemzeti zene. A késői 19. században, a nemzeti
ébredés korában megkezdődött az észt nemzettudat kialakulása. E mozgalom vezetői
Johann Voldemar Jannsen, Jakob Hurt és Carl Robert Jakobson voltak.

Jelentős esemény volt a nemzeti eposz, a Kalevipoeg 1862-es megjelenése, melyet

Friedrich Reinhold Kreutzwald írt és az 1869-ben megrendezett első nemzeti
dalfesztivál. Az 1890-es évek az Orosz Birodalomban az oroszosítás ideje volt. Ekkor
az észt nemzeti mozgalom egyre jobban politikai színezetet kapott, az értelmiségiek
kezdtek nagyobb autonómiát követelni, majd később teljes függetlenséget az Orosz Az észt függetlenségi háború
Birodalomtól. Amikor az 1917-es orosz októberi forradalomban a bolsevikok jutottak hadjáratai
hatalomra és az előre nyomuló német csapatok
megérkeztek, 1918. február 23-án Pärnuban és február
24-én Tallinnban kikiáltották Észtország függetlenségét.
A Vörös Hadsereg még ebben az évben megtámadta az
új országot, és 1919 januárjára meghódította annak
legnagyobb részét.

Az egyrészt Szovjet-Oroszország, másrészt a németbarát

lázadók ellen vívott észt függetlenségi háborúban az
észteket Litvánia, Nagy-Britannia és a fehérorosz
Észtország, domborzat, 1920–1940
északnyugati hadsereg segítette. Az észt ellentámadás
1919 februárjában kezdődött, és nyár végére a
szövetségesek már közvetlenül Petrográd és Kronstadt előtt álltak. A győzelem tárgyalásra késztette a szovjeteket, és a
németbarát önkéntesek leverése után megkötött tartui békeszerződésben Észtország biztosította függetlenségét 22 évre.
Kezdetben parlamentáris demokrácia volt, de a parlamentet feloszlatták 1934-ben a világgazdasági válságot követő politikai
zavarok idején. Akkoriban az országot Konstantin Päts rendeleti úton igazgatta.

Szovjet megszállás

Az Észt Köztársaság II. világháborúbeli sorsa 1939 augusztusában teljesedett be, amikor Sztálin és Hitler egyezményt kötött
Kelet-Európa érdekszférák szerinti felosztásáról a Molotov–Ribbentrop-paktumban és annak titkos záradékában.

1939. szeptember 24-én a Vörös Flotta blokád alá vette az észt kikötőket és szovjet bombázók kezdtek őrjáratozni Tallinn és
környéke felett. Az észt kormány arra kényszerült, hogy szerződésben katonai támaszpontokat engedjen át a Szovjetuniónak
25 000 katona állomásoztatására a "kölcsönös védelem" érdekében. 1940. június 12-én a szovjet Balti Flotta Észtország teljes
katonai blokádjába kezdett. 1940. június 14-én, miközben a világ figyelme Párizs egy nappal korábbi elestére összpontosult,
szovjet katonai repülőgép lelőtte a "Kaleva" finn utasszállító repülőgépet, amely Tallinnból Helsinkibe vitt volna három
amerikai diplomatát. 1940. június 16-án a Szovjetunió megkezdte Észtország megszállását. A Vörös Hadsereg június 17-én
észtországi laktanyáiból vonult az észt utcákra. Másnap további 90 000 katona érkezett. 1940. június 17-én az észt kormány
az elsöprő szovjet túlerő láttán harc nélkül lemondott, megelőzve ezzel a nyílt háborút és a vérontást.

1940 augusztusában Észtországot Észt Szovjet Szocialista Köztársaság néven formálisan is betagolták a Szovjetunióba. A
tömeges deportálások kezdete 1941. június 14. Az ország politikai és szellemi vezetői közül sokakat meggyilkoltak vagy a
Szovjetunió távoli vidékeire száműztek 1940–1941-ben a szovjet hatóságok. A közemberek ezreit is elérték az elnyomó
intézkedések.

Amikor a német Barbarossa hadművelet megindult a Szovjetunió ellen, kb. 34 000 fiatal észtet vonultattak be erőszakkal a
Vörös Hadseregbe. Kevesebb mint 30%-uk élte túl a háborút. A politikai foglyokat nem evakuálták, hanem kivégezték őket.

Sok ország nem ismerte el Észtország szovjet megszállását. Az Amerikai Egyesült Államok sem. Országok sora a korábbi
kormány megbízásából helyükön lévő észt diplomatákat és konzulokat tekintette Észtország törvényes képviselőinek. Ezek a
diplomaták rendkívüli helyzetüket a balti államok függetlenségének helyreállításáig megőrizték.

A mai orosz politikusok tagadják, hogy az Észt Köztársaságot a Szovjetunió törvénytelenül csatolta magához 1940-ben.
Szerintük az 1940-ben Észtországba érkezett szovjet csapatok az akkori észt kormány hozzájárulásával, szerződéses
kötelezettségeket teljesítve érkeztek. Szerintük Szovjetunió nem volt hadviselő fél, nem volt semmiféle harci akció Észtország
területén, ezért jelenlétük nem tekinthető megszállásnak. Az egykorú szovjet és a jelenkori orosz álláspont szerint Észtország
szuverenitásáról önként mondott le, az 1944–1976 közötti időszak szeparatista harcosai "banditák" és "nácik".[forrás?]

Német megszállás

Miután 1941. június 22-én a Wehrmacht megtámadta Szovjetuniót, 1941 júliusában elérte Észtországot. A német hadsereg
Észtország déli határát július 7-én lépte át. Július végéig a németek folytatták előnyomulásukat Észtországban az észt Erdei
Testvérek támogatásával. Német csapatok és észt partizánok augusztus 17-én foglalták el Narvát és augusztus 28-án az észt
fővárost, Tallinnt. Miután a szovjeteket kiverték Észtországból, a németek lefegyvereztek minden partizáncsoportot.

Kezdetben a legtöbb észt szemében a németek felszabadítók voltak a szovjet elnyomás alól. Remélték az ország
függetlenségének helyreállítását. Hamarosan észlelniük kellett, hogy csak egy újabb megszálló érkezett. A németek a háború
következtében kirabolták az országot és végrehajtották a Holokausztot. A megszállás alatt Észtország a német Ostland
tartomány része volt. Sok észt a nácik húzódozása ellenére a finn hadsereghez csatlakozva harcolt a Szovjetunió ellen. A 200.
finn gyalogezred észt önkéntesekből alakult Finnországban. Bár számos észt belépett a német fegyveres erőkbe (beleértve a
Waffen SS-t), 1944-ben, amikor a Vörös Hadsereg újabb inváziója fenyegette Észtországot, már legtöbben tétlenek maradtak
és azt kívánták, hogy Németország ne győzzön.

1944 januárjára a Vörös Hadsereg majdnem mindenütt elérte a korábbi észt határt. Narvát a németek kiürítették. Az Észt
Köztársaság utolsó alkotmányos miniszterelnöke, Jüri Uluots rádióüzenetben szólított fel minden harcképes 1904 és 1923
között született férfit katonai szolgálatra. (Korábban Jüri Uluots ellenezte a mozgósítást). A felhívás visszhangra talált: 38 000
önkéntes jelentkezett a toborzóknál. Sok ezer észt csatlakozott a finn hadsereghez, hogy a Finn-öblön keresztül visszavonulva
belépjen az újonnan alakult területvédelmi erőkbe, amelynek feladata Észtország védelme volt a szovjet előnyomulással
szemben. Abban reménykedtek, hogy az észtek háborúja olyan jelentős nyugati támogatást kap, amely lehetővé teszi a
függetlenséget a Szovjetuniótól.

Szovjet-Észtország

A szovjet erők 1944 őszén foglalták vissza Észtországot, miután heves csatát vívtak az ország északkeleti részén a Narva
folyónál. Az országot visszafoglaló Vörös Hadsereg elől az észtek ezrei menekültek (becslések szerint 80  000 ember, az
oktatás, a kultúra, a tudomány és politika szakembereinek többsége). Visszavonultak a németekkel vagy Finnországba,
Svédországba menekültek. A szovjet minisztertanács 1949. január 12-i rendelete értelmében a balti államokból deportáltak
minden kulákot, családtagjaikat és a nacionalisták családjait, valamint másokat. Becslések szerint 1940 és 1953 között több
mint 200  000 embert deportáltak a Baltikumból. További 75  000-et küldtek büntetőtáborokba. A Baltikum felnőtt
lakosságának több mint 10%-át szállították el. Néhány hét alatt csaknem minden vidéki háztartást szövetkezetesítettek. A
deportáltak fele meghalt, másik fele nem térhetett vissza az 1960-as évek elejéig.

A szovjethatalom 1940–1941-es és a visszafoglalás után elnyomó akciói az 1950-es évek elején a "erdei testvérek"
gerillaharcába vezettek, amelyben részt vett a német és finn hadsereg veteránjainak többsége és sok civil. A világháború és az
azt követő szovjet időszak okozta anyagi károk érezhetően lassították a gazdasági növekedést, jóléti szakadék alakult ki a
szomszédos Finnországhoz és Svédországhoz képest.

A szovjet rezsim fontos jellemzője volt a militarizáció. Az ország nagy része, különösen a partvidék zárt katonai terület volt. A
tengerpart nagy részét és a szigeteket (beleértve Saaremaa és Hiiumaa szigetét) határövezetnek nyilvánították. Az ott lakókon
kívül mások csak engedéllyel utazhattak oda. A legnevezetesebb zárt katonai terület Paldiski város volt, amelyet teljesen
elzártak a nyilvánosság elől. A város a szovjet Balti Flotta tengeralattjáróinak támaszpontja volt számos egyéb katonai
létesítménnyel. Itt volt az atomtengeralattjárók kiképző központja, egy nukleáris tengeralattjáró teljes méretű, működő
modelljével, működő atomreaktorral. Ez a reaktor 1994-ben került észt ellenőrzés alá, amikor az utolsó szovjet csapatok
elhagyták az országot.

A szovjet megszállás másik hatása a bevándorlás volt. Százezrek települtek át a Szovjetunió más részeiből Észtországba az
ország iparosítását és militarizálását szolgálva, hozzájárulva ahhoz, hogy a népesség 45 év alatt félmillióval nőtt. 1980-ban az
oroszosítás és a bevándorlás olyan mértéket ért el, ami már elszórt népi tiltakozást váltott ki.

A függetlenség helyreállítása

Az Amerikai Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és más nyugati demokráciák

mindig is illegálisnak tekintették Észtország szovjet megszállását. Diplomáciai
kapcsolatban maradtak a független Észt Köztársaság képviseleteivel, jogilag sohasem
ismerték el az Észt Szovjet Szocialista Köztársaság létét, sohasem ismerték el, hogy
Észtország a Szovjetunió része lenne.

Észtország függetlenségét az tette lehetővé, hogy a Szovjetunió szembesülve belső

nehézségeivel, birodalma külső területeinek magára hagyása mellett döntött. Az
1987–1989-es kezdeti időszakban fokozatosan nőtt a gazdasági függetlenség. A
Szovjetunió gyengülésével egyre nyilvánvalóbban közeledett a teljes függetlenség, az
ország kezdett az önrendelkezés útján haladni. Az ország parlamentje 1988. Észtország nemzeti virága és egyik
november 16-án nyilvánította ki szuverenitását a Szovjetunión belül. szimbóluma a búzavirág
(rukkilill)[9][10]
1989-ben a "daloló forradalomban" Litvánia, Lettország és Észtország kétmillió
lakója élőláncot alkotott országaikon át. Ez volt a "Balti út", és az akció függetlenség
melletti tüntetés volt. Mindhárom nemzet hasonlóan szenvedett a megszállástól és hasonló módon törekedett a függetlenségre.
1991. augusztus 20-án, a moszkvai katonai puccs idején Észtország formálisan is kinyilvánította függetlenségét, újraélesztve
az 1940 előtti államot. Az első ország, amely elismerte a független Észtországot, Izland volt két nappal később. Az utolsó
orosz csapatok 1994. augusztus 31-én távoztak. 2011-ben Észtország a volt szovjet tagállamok közül elsőként csatlakozott az
eurózónához.

Államszervezet és közigazgatás

Alkotmány, államforma

Államforma: parlamentáris köztársaság. Az Alkotmányozó Gyűlés az Észt

Kongresszus és a Legfelsőbb Tanács között zajló vita után népszavazásra bocsátotta
az új alkotmány tervezetét, melyet 1992. június 28-án 91%-os támogatottsággal (a
részvétel 66,3% volt) elfogadtak. Ennek értelmében Észtország parlamentáris
köztársaság, ahol a parlament (Riigikogu) a fő döntéshozó hatalom: törvényeket,
határozatokat hoz, megválasztja a köztársasági elnököt, felhatalmazza a
miniszterelnök-jelöltet a kormányalakításra, elfogadja a költségvetést. A köztársasági A parlament épülete Tallinnban
elnöknek ceremoniális szerepe van, öt évre választják meg titkos szavazással,
képviseli az országot nemzetközi szinten. Az elnök hirdeti ki a parlament által
elfogadott törvényeket, de 14 napon belül visszaküldheti a törvényt a
parlamentnek átdolgozásra, csatolva az indoklását.

Törvényhozás, végrehajtás, igazságszolgáltatás

Az észt törvényhozó hatalom az arányos választási rendszerben megválasztott

Parlament (Riigikogu). A Parlament 101 képviselőből áll, hivatali idejük 4 év.

A végrehajtó hatalmat a parlament felé felelős kormány testesíti meg. A

miniszterelnöki kabinetet a parlament nevezi ki és hívhatja vissza. Ám a
kormány, a köztársasági elnökkel egyetértésben új választásokat írhat ki,
amennyiben a parlament bizalmatlanságot szavaz a kormány ellen.

Észtország részletes térképe

A parlament által 5 évre választott köztársasági elnök elsősorban képviseleti feladatokat lát el, ugyanakkor részlegesen
megőrizte a végrehajtó hatalom egyes feladatköreit. A köztársasági elnöknek vétó joga van a törvényjavaslatok tekintetében.
A köztársasági elnök aláírása szükséges a miniszterek kinevezésekor, és névlegesen ellátja a hadsereg főparancsnoki feladatait
is.

Az észt jogrendszer a német modellre épül, főként a polgárjog területén, melyet a közvetlen történelmi kapcsolat indokol. A
bíróságok függetlenek, a bírákat élethosszig tartóan nevezik ki.

A bírósági rendszer három szintből áll:

1. a Legfelsőbb Bíróságból, amely egyúttal alkotmánybíróságként is működik

2. a körzeti fellebbviteli bíróságokból
3. a megyei és városi bíróságokból

Közigazgatási beosztás

Az ország 15 megyére (maakonnad) van osztva, melyek a szovjet időben kialakított rajonokkal lényegében megegyeznek:

Harju maakond – Tallinn

Hiiu maakond – Kärdla
Ida-Viru maakond – Jõhvi
Jõgeva maakond – Jõgeva
Järva maakond – Paide
Lääne maakond – Haapsalu
Lääne-Viru maakond – Rakvere
Põlva maakond – Põlva
Pärnu maakond – Pärnu
Rapla maakond – Rapla
Saare maakond – Kuressaare
Tartu maakond – Tartu
Valga maakond – Valga
Viljandi maakond – Viljandi
Võru maakond – Võru
Észtország megyéi

Politikai pártok

A 2003-as választásokon elért eredményük sorrendjében:

Észt Centrum Párt (K)

Res Publica – Unió a Köztársaságért
Észt Reform Párt (RE)
Észt Néppárt (ERL)
Anyaföld Unió (IL)
Moodukad
Alkotmány Párt

Védelmi rendszer

Hivatalos nevén Észt Védelmi Erők, a védelmi minisztérium, a haderő parancsnokság, a vezérkar és más intézményekből áll.
Szárazföldi ereje 2300 fő. Az Észt Légierő (Õhuvägi) létszáma 200 fő. Bázisa Ämari repülőtéren található. Az észt
haditengerészet, a litvánnal és a lettel együtt alkotja a balti országok közös, Baltron névre keresztelt szervezetét.

Népesség
Népessége a 2000-es népszámláláskor kb. 1,37  millió, ebből kb. 922  ezer észt
anyanyelvű, 407  ezer orosz anyanyelvű. 1941-ben, a szovjet megszállás előtt
lakosainak száma kb. 1,2  millió volt. Az észt anyanyelvűek nagyjából fele-fele
arányban oszlanak meg városok és vidék között, az orosz anyanyelvűek 90%-a
városlakó.[forrás?]

A népesség folyamatosan csökken, természetes (születések/halálozások) okokból

évi 5-6000 emberrel (1992 volt a mélypont 8036-os csökkenéssel), ezen felül az
elvándorlás is jelentős. Így az 1990-es 1 570 599 lakosságszám 2004-re
megközelítőleg 1,35  millióra csökkent. A 2011-es népszámlálás szerint Észtország népsűrűségi térképe (2011)
1 294 236 fő állandó lakosa volt Észtországnak.[11]

Az észt ember túlnyomórészt északi, kisebb részben kelet-balti típusú, magas termetű, általában szőke hajú, kékszemű,
flegmatikus típus.

Népességének változása

Városok

Nyelvek, etnikumok

Az észt nyelv az uráli nyelvcsalád finnugor ágába tartozik, a finnel közeli rokon
nyelv, olyannyira, hogy beszélőik kölcsönösen megértik egymást (mivel azonban
ugyanazon szónak más-más jelentése is lehet a két nyelven, érdekes félreértések
is adódnak belőle).

A lakosság 65%-a észt. Nagyon magas a volt Szovjetunióból betelepült szláv

Az orosz népesség eloszlása
nyelveket beszélők aránya. A legtöbben az oroszok vannak, arányuk 28%. Ezen
Észtországon belül
kívül 2,5% ukrán és 1,5% fehérorosz él még az országban. Valamivel több mint
1%-a a lakosságnak az észtekkel rokon finn nemzetiségű.[12]

A 2011-es népszámlálás szerint 68%-a (889 770 fő) észt, 25%-a (321 000 fő) orosz élt az országban.[11]

Vallás

A középkorban Észtország katolikus volt majdnem négy évszázadon át, de a protestáns svédek és az észak-német hanza
városok befolyásának következtében a reformáció majdnem teljes volt a Baltikumban. A 16. századtól kezdve az észtek
hagyományosan a evangélikus egyházhoz tartoznak, noha az ország lakosságának csak mintegy egynegyede aktív
vallásgyakorló.

Az orosz kisebbség túlnyomó többsége az orosz ortodox egyház tagja, de létezik Észtországban egy másik ortodox egyház is,
a konstantinápolyi ortodox egyházhoz tartozó észt ortodox egyház, amelynek túlnyomóan észtek a tagjai.

Amikor Észtország először elnyerte függetlenségét, helyreállt a katolikus hierarchia is, ám a szovjet megszállás alatt újra
lehetetlenné vált az észtek Rómával való kapcsolata. Észtország katolikus püspökét, a jezsuita Eduard Profittlichet, már az
első szovjet megszállás alatt, 1941-ben deportálták, és soha nem tért vissza. Ma a lakosság mintegy fél százaléka katolikus, és
a katolikus egyház jelenléte főleg a városi és értelmiségi lakosság körében jellemző. Ellenben Észtország lakosságának 75%-a
vallja magát felekezeten kívülinek, esetleg ateistának. Ez a legmagasabb arány a világon.[forrás?]

Gazdaság
Észtország erőteljes lépéseket tesz a modern piacgazdaság Gazdasági mutatók
kialakítására, amelyet egyértelműen a nyugat-európai országokkal való GDP (nominális) 36,3 mrd $ (2021) [13]
kapcsolatok irányába fejlesztenek. A gazdaság főként a finn, svéd és GDP növekedési ráta - 2,4% (2022 Q3) [14]
német befektetésekre épül. Gazdaságának jellemző ágai a Egy főre jutó GDP 42 192 $ (2021) [15]
feldolgozóipar és a szolgáltatási szektor (turizmus, tranzitkereskedelem, (PPP)
[16]
pénzügyi szolgáltatások). A külkereskedelem és a tranzitkereskedelem Államadósság 5,5 mrd € (2021) [16]
kiemelkedő jelentőségű: Észtország a Kelet és Nyugat közötti fontos [17]
Államadóssági ráta 17,6% (2021)
kereskedelmi útvonalon fekszik, sok kikötője révén a szállítási Infláció 22,5% (2022. [18]
ágazatok teszik ki a szolgáltatás-export közel felét. GDP: 8500 október)
EUR/fő. Foglalkoztatottsági ráta 69,5% (2022 Q3) [19]
Gazdasága: ipari agrárország. Észtország gazdasági életét a II. Munkanélküliségi ráta 5,6% (2022 Q3) [20]
[21]
világháború előtt alapvetően a mezőgazdaság határozta meg. Később Minimálbér 654 € (2022)
az orosz megszállás után, elsősorban az orosz érdekeket figyelembe Bérnövekedés üteme 10,1% (2022 Q2) [22]
vevő szovjet iparosítási politikához kapcsolódott gazdasága. 1995-ben Jegybanki alapkamat 2% (2022. október) [23]
az ipar a GDP 28%-át állította elő, s az aktív lakosság 36%-át SZJA 20% (2022) [23]
foglalkoztatta. Az iparban felhasznált nyersanyagok importból ÁFA (általános) 21% (2022) [24]
származtak, Oroszországból és Ukrajnából. A mezőgazdaság a GDP [23]
8%-át adja, és az aktív keresők 9%-át foglalkoztatja. A szolgáltatási TAO 20% (2022)
szféra egyre fontosabb az ország gazdasági életében. Ez a
magánvállalkozások növekvő számának, a fejlett országok tőkebefektetésének,
valamint a nagy hagyományokat őrző idegenforgalomnak köszönhető. Az ország
fizetőeszközét, az észt koronát 2011. január 1-jén váltotta fel az euró.

Mezőgazdaság

A művelésági megoszlás: szántó 22%, rét legelő 21%, erdő 43%, egyéb terület 14%.
A növénytermesztés (1997) legfőbb kultúrái a zöldségtakarmányok, a rozs, árpa, zab, Tallinn üzleti negyede
burgonya és a zöldségfélék. A termésátlagok magasak. A mezőgazdaságon belül jóval
jelentősebb az állattenyésztés. Tej- és hústermelő szarvasmarha-tenyésztés, kevésbé jelentős a sertéstartás és a juhtenyésztés.
A tengeri halászat visszaesett. A fakitermelésre épülő, nagy múltra visszatekintő fa- és bútor-, cellulóz- és papíripar termékei
fontos exportcikkek.

Bányászat, ipar

Az ásványkincsek közül jelentős az olajpala, a foszfor és a tőzeg. Fontosak a különböző építőipari anyagok (gipsz, homok,
agyag, mészkő) is. A Baltikum híres dísztárgyait a többségében külszíni bányákból nyert borostyánból készítik. Az összes
felhasznált elsődleges energiahordozó közel fele importból származik. Az egyetlen hazai energiaforrás a túlnyomórészt az
ország ÉK-i részén, Kohtla-Javre közelében termelt olajpala. A volt SZU iparpolitikájának eredményeként a balti államok, így
Észtország is az elektronikára specializálódott. E termékek a közelmúltig kizárólag a szovjet piacon értékesítették. Az 1990-es
években megindult az iparág szerkezeti átalakítása, hogy a termékei a világpiacon is versenyképesek legyenek. A gépgyártás
legnagyobb központja Tallinn. Kohtla-Javre vegyipara az olajpala-termeléséhez kapcsolódik. A könnyűipar a nagyvárosokon
kívül az ország kis- és közepes városainak többségében található. A textilipar a len kivételével importált nyersanyagokat
dolgoz fel. A bútorgyártás a nagy fogyasztóközpontokba, a papírgyártás a nyersanyag közelébe települt. Az élelmiszeriparon
belül a hús- és tejipar, valamint a halfeldolgozás a vezető ágazatok.

Külkereskedelem
Fő kiviteli cikkek (2016) :[25] gépek és elektromos berendezések 30%, élelmiszeripari termékek és italok 9%,
ásványi üzemanyagok 6%, fa és fatermékek 14%, nem nemesfémek 7%, bútorok és ágyneműk 11%,
járművek és alkatrészek 3%
Behozatali cikkek (2015) :[25] gépek és elektromos berendezések 28%, ásványi tüzelőanyagok 11%,
élelmiszerek 10%, járművek 9%, vegyi termékek 8%, fémek 8%

Fő partnerek (2017) :[25]

Export:  Finnország 16,2%,  Svédország 13,5%, Lettország 9,2%, Oroszország 7,3%, Németország
6,9%, Litvánia 5,9%
 Import:  Finnország 14%,  Németország 10,7%, Litvánia 8,9%, Svédország 8,5%, Lettország 8,2%,
Lengyelország 7,2%, Oroszország 6,7%

Közlekedés

Vasút

Vasútvonalak hossza: 968 km

Légi

A tallinni repülőtér Észtország legnagyobb repülőtere.

Észtország főbb útjai

Vízi

A legnagyobb kikötők Muuga (Tallinn közelében), Tallinn (több kikötőt foglal magában), Paldiski, Kunda, Pärnu és
Sillamäe.

A tengeri kijáratot biztosító kikötők csaknem egész évben használhatóak.

Kultúra

Világörökség

Oktatási rendszer

Az észt oktatási rendszer négy képzési szintből, az iskola előtti, az általános iskolai, a Sangaste kastélya
középiskolai, illetve a felsőoktatási szintből áll.

Iskola előtti nevelés: Az észt képzési rendszer legelső állomása a bölcsőde, ahová a
gyermekek hároméves korukig járhatnak, majd három és hétéves koruk között
vehetnek részt az óvodai képzésben. Az óvodákban észt nyelven folyik a képzés, ám
egyes foglalkozásokat más nyelven is tarthatnak. A szülők szabadon választhatják
meg, hogy mely óvodába kívánják gyermeküket beíratni. Az óvodákat a helyi
önkormányzatok tartják fenn, a szülőknek az étkeztetésért kell fizetniük.

Általános iskola: Minden gyermek, aki az adott év október 1-jével betölti hetedik
életévét, tanköteles egészen az általános iskolai képzés befejezéséig, vagy amíg 17 Táncosok észt népviseletben
éves nem lesz. A szülők szabadon választhatják meg, hogy mely általános iskolába
iratják be gyermeküket, ugyanakkor az iskolák kötelesek a körzetükben lévő
gyermekeket felvenni. Az általános iskolai képzés 9 évből áll, mely három szakaszra oszlik (1-3., 4-6., 7-9. osztály).

Középiskola: Az általános iskola elvégzését követően a diákok választhatnak, hogy tanulmányaikat gimnáziumban vagy
szakközépiskolában folytatják. A középiskolák három tanévből állnak, a 10.-től a 12. osztályt ölelik fel. A maximális heti
óraszám 35. A tantárgyak 75 százalékát az államilag meghatározott tantárgyak teszik ki, míg a fennmaradt 25 százalékról a
diákok és az iskola közösen dönthet.

A tanulmányok zárultával a diákok érettségi bizonyítványt kapnak. A középiskolai tanulmányok befejezésével a diákok
felsőoktatásban vagy szakiskolákban folytathatják tanulmányaikat.

A szakközépiskoláknak két nagy csoportját kell megkülönböztetni. Egyes szakközépiskolák az általános iskolai képzésre
épülnek, és a diákok alapfokú tanulmányaik befejezését követően folytatják itt tanulmányaikat, míg a másik csoportba azon
szakiskolák tartoznak, melyek középiskolák után fogadják a hallgatókat. A szakiskolák szakmát tanítanak, és ennek
megfelelően az oktatásban nagy szerepet kapnak a gyakorlati órák is.
Felsőoktatás: Az észtországi felsőoktatásban főiskolai és egyetemi képzésben vehetnek részt a hallgatók. A főiskolai képzés
három-négy év, melynek végeztével a diák diplomát szerez. Az egyetemi képzésben három egymásra épülő szint különül el: a
hároméves alap-, a kétéves mester-, illetve a három- négyéves doktori képzés. Az állami felsőoktatásban tandíj nincs.

Felnőttoktatás: Észtország felnőtt oktatási rendszere folyamatosan fejlődik. 1995-ben létrejött az Esztóniai Felnőtt Oktatók
Szövetsége, az Andras, mely számos felnőttoktatási intézményt fog össze. 1995-ben a felnőttoktatás létfontosságú innovációja
született meg a Felnőtt Nevelés Nemzeti Tanácsának létrejöttével. A különböző intézmények részvételének és a különböző
szektorok együttműködésének köszönhetően növekszik a felnőttoktatás társadalom fejlődésében való szerepe.

Kulturális intézmények

A legsikeresebb együttesek: Eda-Ines Etti, J.M.K.E., Tanel Padar és Vanilla Ninja

Művészetek

Hagyományok

Február 24-e Függetlenség napja: Észtország legfontosabb fesztiváljai közül kettőt csak néhány évente rendeznek meg. A
balti népi fesztivál egy héten át tart, a balti és más néphagyományokat őrző bemutatók teszik egyedivé. Az észt dalfesztivál
nagyon népszerű, szinte mindenki valamilyen módon részt vesz benne. Nyáron sok rendezvényt szerveznek, például az észt
kultúra ünnepét.

Gasztronómia

A füstölt hal, főként a pisztráng észt specialitás. A véres hurka és a véres palacsinta is nemzeti eledel. Kávéban, jégen tejjel
vagy pezsgőben fogyasztják a népszerű Vana Tallinn (Öreg-Tallinn) likőrt, mely magában szirupszerű, édes és erős.
Észtország legjobb sörei a Saremaa szigetről származó, könnyű Saku és az erősebb Saare.[forrás?]

Turizmus
Javasolt oltás bizonyos területekre utazóknak: a kullancsok által terjesztett agyvelőgyulladás ellen védettséget adó oltás.

Sport

Olimpia

Észtország a nagyobb sportrendezvények közül látványosabb sikereit a téli olimpiákon éri el, elsősorban sífutóinak
köszönhetően. A 2006-os torinói téli olimpián Kristina Smigun 2, míg Andrus Veerpalu 1 arannyal gazdagította az
éremgyűjteményt, így az éremtáblázaton a nemzetek rangsorában a 12. helyen végeztek. Az első olimpiai bajnoki címet
azonban nyári olimpián, még a második világháború előtt 1928-ban Voldemar Väli szerezte meg, birkózásban. Ez a sportág a
legeredményesebb a nyári sportágak közül.

Bővebben: Észtország az olimpiai játékokon

Labdarúgás

Az Észt labdarúgó-válogatott még egyszer sem jutott ki a világbajnokságra.

Bővebben: Észt labdarúgó-válogatott

Ünnepek
Január 1. Újév napja (munkaszüneti nap)
 Január 6. Vízkereszt (Epifánia)
Február 24. A függetlenség 1918-as kikiáltásának napja (munkaszüneti nap)
Nagypéntek
Húsvét vasárnap és hétfő
Május 1. A munka ünnepe, Majális
Pünkösdvasárnap
Június 23. A Győzelem Napja (munkaszüneti nap)
Június 24. Nyárközép, Szent Iván napja (Jaanipäev)
Augusztus 20. Az észt függetlenség 1991-es helyreállításának napja (munkaszüneti nap)
November 16. A Szovjetuniótól való szuverenitás kinyilvánításának napja (1988)
December 25. Karácsony
December 26. Karácsony második napja
Kapcsolódó szócikkek
Észtországi bankok listája
Jegyzetek
1. https://www.stat.ee/et/avasta-
statistikat/valdkonnad/rahvastik/rahvaarv, 2023.
január 18.
2. World Population Review (https://worldpopulatio
nreview.com/countries/estonia-population)
3. World Population Review 2022 (https://worldpop
ulationreview.com/countries/estonia-population)
4. Estonia (Ranked 21st) (https://www.prosperity.co
m/globe/estonia). Legatum Prosperity Index 2020
5. Pisa rankings: Why Estonian pupils shine in
global tests (https://www.bbc.com/news/educatio
n-50590581), 2019. december 2.
6. Estonia among top 3 in the UN e-Government
Survey 2020 (https://e-estonia.com/estonia-top-3-
in-un-e-government-survey-2020/). e-Estonia ,
2020. július 24.
7. Harold, Theresa: How A Former Soviet State
Became One Of The World’s Most Advanced
Digital Nations (https://www.alphr.com/technolog
y/1007520/how-a-former-soviet-state-became-on
e-of-the-worlds-most-advanced-digital-nations/).
Alphr, 2017. október 30. (Hozzáférés: 2021.
november 29.)
8. Number of start-ups per capita by country (https://
2020.stateofeuropeantech.com/chart/746-3309).
2020.stateofeuropeantech.com
9. Estonian national symbol (https://estinst.ee/wp-co
ntent/uploads/2017/02/549_symbolid-veebi-juuni
-2015_1.pdf) Archiválva (https://web.archive.org/
web/20180329184428/https://estinst.ee/wp-conte
nt/uploads/2017/02/549_symbolid-veebi-juuni-20
15_1.pdf) 2018. március 29-i dátummal a
Wayback Machine-ben, estinst.ee (angolul)
10. Eesti rahvuslik sümboolika (https://www.tlu.ee/op
mat/tp/eesti_rahvakunst/eesti_rahvuslik_smbooli
ka.html) Archiválva (https://web.archive.org/web/2
0190113182334/https://www.tlu.ee/opmat/tp/eesti
_rahvakunst/eesti_rahvuslik_smboolika.html)
2019. január 13-i dátummal a Wayback Machine-
ben, tlu.ee (észtül)
11. észt népszámlálás (https://web.archive.org/web/2
0130615180333/http://oroszvilag.hu/?t1=posztsz
ovjet_terseg_hirei&hid=3235). [2013. június 15-i
dátummal az eredetiből (http://oroszvilag.hu/?t1=
posztszovjet_terseg_hirei&hid=3235) archiválva].
(Hozzáférés: 2012. június 4.)
12. A világ országai (Nyír-Karta Bt., 2008)
13. https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.MKTP.
locations=EE
14. Archivált másolat (https://web.archive.org/web/20
190414201017/https://hu.tradingeconomics.com/
estonia/gdp-growth-annual). [2019. április 14-i
dátummal az eredetiből (https://hu.tradingeconom
ics.com/estonia/gdp-growth-annual) archiválva].
(Hozzáférés: 2022. december 2.)
15. https://data.worldbank.org/indicator/NY.GDP.PCAP.
locations=EE&view=chart%2C
16. https://countryeconomy.com/national-debt/estonia
17. https://countryeconomy.com/national-debt/estonia
18. Archivált másolat (https://web.archive.org/web/20
190414193906/https://hu.tradingeconomics.com/
estonia/inflation-cpi). [2019. április 14-i dátummal
az eredetiből (https://hu.tradingeconomics.com/e
stonia/inflation-cpi) archiválva]. (Hozzáférés:
2022. december 2.)
19. Archivált másolat (https://web.archive.org/web/20
190414193858/https://hu.tradingeconomics.com/
estonia/employment-rate). [2019. április 14-i
dátummal az eredetiből (https://hu.tradingeconom
ics.com/estonia/employment-rate) archiválva].
(Hozzáférés: 2022. december 2.)
20. Archivált másolat (https://web.archive.org/web/20
190414195349/https://hu.tradingeconomics.com/
estonia/unemployment-rate). [2019. április 14-i
dátummal az eredetiből (https://hu.tradingeconom
ics.com/estonia/unemployment-rate) archiválva].
(Hozzáférés: 2019. december 26.)
21. https://countryeconomy.com/national-minimum-
wage/estonia
22. Archivált másolat (https://web.archive.org/web/20
190414201003/https://hu.tradingeconomics.com/
estonia/wage-growth). [2019. április 14-i
dátummal az eredetiből (https://hu.tradingeconom
ics.com/estonia/wage-growth) archiválva].
(Hozzáférés: 2021. november 24.)
23. Archivált másolat (https://web.archive.org/web/20
190414193934/https://hu.tradingeconomics.com/
estonia/indicators). [2019. április 14-i dátummal
az eredetiből (https://hu.tradingeconomics.com/e
stonia/indicators) archiválva]. (Hozzáférés: 2021.
november 24.)
24. Archivált másolat (https://web.archive.org/web/20
190414200922/https://hu.tradingeconomics.com/
estonia/sales-tax-rate). [2019. április 14-i
dátummal az eredetiből (https://hu.tradingeconom
ics.com/estonia/sales-tax-rate) archiválva].
(Hozzáférés: 2021. november 24.)
25. CIA World Factbook (https://www.webcitation.org/
5frSfZeR7?url=https://www.cia.gov/library/publica
tions/the-world-factbook/geos/en.html). [2009.
április 7-i dátummal az eredetiből (https://www.ci
a.gov/library/publications/the-world-factbook/geo
s/en.html) archiválva]. (Hozzáférés: 2020. július
16.)

Források
Topográf Térképészeti Kft.: Midi világatlasz, Nyír Karta & Topográf, Nyíregyháza, 2004. ISBN 963-9516-63-5

További információk
Észtország bemutatása (https://web.archive.org/web/20070929032602/http://www.abagro.hu/index.php?op=
orszagok_reszletes&id=32)
Az Észt Statisztikai Hivatal (https://web.archive.org/web/20081216105451/http://pub.stat.ee/px-web.2001/dia
log/statfileri.asp)
Az Észt Intézetek közös oldala (http://www.einst.ee/)
Magyarországi Észt Intézet (https://web.archive.org/web/20041204183043/http://www.esztorszag.hu/)
Startlap linkgyűjtemény (https://web.archive.org/web/20180505120018/https://esztorszag.lap.hu/)
Észtország térkép (http://www.freeworldmaps.net/europe/estonia/map.html)
Észtország Térkép Kalauz (https://web.archive.org/web/20071222123401/http://www.terkepkalauz.hu/index.
php?option=com_alphacontent&section=54&cat=349&task=view&id=1332&Itemid=329)
TV.ee (https://web.archive.org/web/20151110135211/http://tv.ee/) – észt tévéműsorok online megtekintése
Nagy Iván: Finnország – Észtország. Kulturális kapcsolataink északi rokonainkkal; Látóhatár, Bp., 1939
(Magyarország és a külföld)

Kapcsolódó szócikkek
Lennart Meri

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Észtország&oldid=25631504”

A lap utolsó módosítása: 2022. december 22., 18:05

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon is felhasználható.
Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.