1. Az újonnan (IX-X. sz.

) alakult szláv államok viszonya egymáshoz a források

és a szakirodalom alapján

Ebben a két évszázadban az egymáshoz való viszonyról eléggé kevés a fennmaradt írott
forrás, azonban főleg a korszak második felétől ez a helyzet változik.
Természetesen a kereskedelmi kapcsolatokon túl, előfordultak házassági (I. Mieszko lengyel
fejedelem, a Przemysl házból választott magának feleséget és számos cseh térítőpap is
érkezett Lengyelországba) kapcsolatok és háborús helyzetek is (pl. a cseh Boleszláv
terjeszkedése Morva, valamint lengyel területek felé, illetve Vitéz Boleszláv lengyel
fejedelem hadjáratai cseh területekre, valamint a Kijevi Rusz irányába).
A Kijevi Rusz fejedelme Szjatoszláv 965-ben felszámolta Kazáriát, mellyel a keleti szláv
törzsek felett megszűnt a kazárok uralma és utána Vlagyimir kijevi fejedelem uralma alá
vonhatta a keleti szláv törzseket. A cserveni városok feletti uralom miatt konfrontálódott a
lengyel fejedelem (Boleslav) és a Kijevi Rusz fejedelme (Vlagyimir).
I. Mieszko 990. körül déli és északi irányba terjeszkedett, uralma alá hajtva más szláv
törzseket is.
A IX. és X. század nyugati szláv központjai: Prága, Gniezno és Poznan, Kijev és Novgorod.

Ebben az időszakban a VII. században a Balkánon megjelent bolgárok, Krum kán (803-814)
vezetésével a Kárpát medence felé terjeszkedtek, majd 839 és 842. között a szerbekkel vívtak
háborút, később I. Borisz uralkodása (852-89) idején a szerbekkel és a horvátokkal is
háborúra került a sor.

Lengyelország:
Mieszko lengyel fejedelem 965-ben feleségül vette Dubrava cseh hercegnőt; a csehek ekkorra
már felvették a kereszténységet, majd 966-ban Mieszko is megkeresztelkedett népével együtt.
A lengyelekhez a kereszténység cseh, illetve német közvetítéssel jutott el. Szent Adalbert cseh
származású püspök a lengyelek között is térít. Miután a poroszoknál vértanúhalált halt, I.
Boleszló lengyel király megvásárolta a poroszoktól a holttestét. Boleszló annyi aranyat adott
Adalbert testéért, amennyit súlya nyomott. A gnieznói székesegyházban temette el. Szent
Adalbert legendáiban, életrajzában sokat ír a lengyelekről. Lehet, hogy tőle származik a
polján elnevezés. 981-ben Vlagyimir megtámadja a lengyeleket. Vitéz Boleszlónak (992-
1025) önállósodási törekvései voltak, illetve egyesíteni akarta a lengyel- cseh államot. Ebben
a pápa és a német-római császár is támogatták, mivel így egy erős keresztény szláv állam jött
volna létre. Beavatkozott az 1000-es évek elején lejátszódó cseh trónharcokba, ami
lengyelnémet háborúhoz vezetett, mert az új német király, II. Henrik már nem támogatta a
hódító politikáját. Ekkoriban avatkozott be a kijevi belharcokba is. Kázmér (1034-1058)
uralkodása idején lázadás bontakozott ki. A zűrzavart kihasználva I. Bretislav cseh fejedelem
megtámadta Lengyelországot. Ellenállás nélkül eljutott Gnieznóba, és magához vette Szt.
Adalbert ereklyéit. Ez a gnieznói érsekség átmeneti megszűnését eredményezte. Kázmér
1039-ben kísérletet tett a trón visszaszerzésére. Sikerült levernie a felkelést, és kiszorította a
magyarok által is támogatott I. Bretislavot. (a belharcokról Gallus Anonymus is beszámol) I.
Ulászlónak szoros kapcsolata volt a csehekkel és a németekkel, ami korlátozta politikai
mozgásterét. Ferdeszájú Boleszlávnak az 1120-as években megromlott a kapcsolata a
csehekkel. A csehek elragadták Sziléziát. Kijevi Rusz: Vlagyimir(980-1015) 981-ben
szemben találja magát a lengyelekkel. Sikerült elfoglalnia a lengyelektől Volhíniát és Galíciát.
Ez a hadjárat a katolikus lengyelek és az ortodox oroszok közötti későbbi hadjáratokat
vetítette előre. Vlagyimir feleségei között volt két cseh és egy bolgár nő. Az orosz krónika
szerint Vlagyimir a 11. században jó kapcsolatban volt lengyel Boleszlóval, a magyar
Istvánnal és a cseh Oldrichhal. Vlagyimir halála után fiai harcoltak a trónért. Jaroslav(1019-
1054) nem ismerte el Szvjatopolk jogát a kijevi trónra, ezért hadjáratot indított ellene.
Szvjatopolk Lengyelországba menekült, I. Boleszló feleségének testvéréhez. 1018-ban a
lengyel király fellépett Szvjatopolk jogainak védelmében. Jaroslav vereséget szenvedett. A
győztesek bevonultak Kijevbe. A lakosságnak azonban nem tetszett az idegenek jelenléte,
megtámadták őket. 1019-ben Jaroslav végső csapást mért Szvjatopolkra és szövetségeseire. A
dinasztikus házasságok a 11. században a Ruszt a nyugati államokkal kapcsolják össze.
Jaroslav Boleszló lengyel királyhoz adja a húgát, lányai közül egy-egy a magyar király, a
norvég király és a francia I. Henrik felesége lesz, egy-egy fia pedig lengyel hercegnőt, német
grófnőt, illetve a bizánci császár lányát veszi feleségül. Izjaszlav fejedelem, amikor népe
fellázad, Lengyelországba menekül, és II. Bátor Boleszlótól (1058- 1076), anyai ági
unokatestvérétől kér segítséget. A lengyel király örömmel segít, és 1069 májusában
Izjaszlavval együtt bevonul Kijevbe. A város azonban ellenséges a lengyelekkel, ezért a király
hazatér. Később megint el kell menekülnie Izjaszlavnak. Ekkor a lengyel király nem akar neki
segíteni, de végül a pápa kérésére segít.

2. A cseh állam kialakulása (IX-X. sz.) a vonatkozó források és szakirodalom alapján

Előzmények:
A terület elnevezése Bohémia, amely a szintén bevándorló ősi bojotokról kapta a
nevét.
Nagymorva állam: A cseh-morva elmélet szerint a Nagymorva Birodalmat I.
Mojmír morva fejedelem alapította, amikor 833-ban egyesítette a Nyitrai
Fejedelemséget az uralma alatt álló Morva Fejedelemséggel.
A birodalom kulturális fejlődését nagyban elősegítette Szent Cirill és Szent
Metód missziós tevékenysége, akik 863-ban Rasztiszláv herceg hívására érkeztek az
országba. A birodalom legnagyobb kiterjedését I. Szvatopluk király uralkodása (871-
894) alatt érte el, aki birodalma megtartásáért már súlyos csatákat vívott a Frank
Birodalommal is váltakozó sikerrel hol meghódolva, hol fellázadva a frankok ellen. A
birodalomnak a keletről érkező magyar törzsek honfoglalása vetett véget, akik a 10.
század elején területének legnagyobb részét feldúlták és a Kárpát-medence szláv
törzseit meghódolásra kényszerítették.

Csehek:
Przemysl dinasztia Prága hatalmi központtal a morva birodalom hanyatlása után nyer
teret. A dinasztia első ismert tagja Borivoj (felesége Szent Ludmilla), aki még
Szvatopluk morva fejedelem udvarában keresztelkedett meg állítólag Metód által 871-
ben, fia I. Vratiszláv volt, míg neki Vencel és Boleslav. Vencel 921 és 935 között
uralkodott, majd fivére meggyilkoltatta. Még az évszázad folyamán erős Vencel
kultusz alakult ki a keresztény csehek körében. 955-ben német oldalon harcolnak az
augsburgi csatában,majd 966-ban felveszik a keresztséget. II. Jámbor Boleszláv (967-
999) idejében alapítják a prágai püspökséget 973-ban. Boleslav jelentősen megnöveli
az uralma alá tartozó területeket. Német függésbe jutnak (nincs önálló
egyházszervezet, adót fizetnek pl. )

3. A lengyel állam kialakulása (IX-X. sz.) a vonatkozó források és szakirodalom

alapján

Visztula felső folyásánál bukkannak fel. Először Szent Metód és Alfréd király említi a
viszlánok. Később ők úgy látszik eltűntek a süllyesztőben. A következő időszakban a
polán törzs tört vezető szerepre, megpróbálták fejedelmei egyesíteni a különböző
területeken élő törzseket. A legendák szerint Lech, Czeh és Rus a három testvér az
ősatyja a nyugati és keleti szlávoknak,míg a Piast ház eredete Popel fejedelemig
nyúlik vissza,aki Gnieznoból elkergetett egy Piast nevű földműves, aki átvette a
helyét.
Az első hírek a polán fejedelemről 964-ből származnak, amikor a szász őrgróf
hadjáratot vezetett ellenük. Magát a lengyel államiság kezdetének 966-ot tekintjük,
ekkor keresztelkedett meg I. Mieszko lengyel fejedelem (kinek neje cseh Przemysl
volt és keresztény), akinek elvitathatatlan szerepe volt a lengyel államiság
kialakításában. Fontos külkapcsolatokat ápolt a cseh fejedelmekkel, Csehországból
érkeztek a térítőpapok is. 968-ban alapították a poznani püspökséget, melyet aztán
több is követett mígnem, 1000-ben felszentelték az első gnieznoi érseket (Szent
Adalbert ereklyéi,tisztelete!! ) és a lengyel állam, így önálló egyházszervezettel
rendelkezhetett. Mieszkó alatt a fennhatósága alatt lévő terület észak és déli irányba is
nőtt. Vitéz Boleszláv (992-1025) országának fennhatóságát
kiterjesztette Pomerániai, Lausitz és egy ideig a cseh fejedelemség területére. Állítólag
É-Magyarországot is elfoglalta.

4. A szlávok és magyarok viszonya a 9-10. században a források és a

szakirodalom alapján.
Zsákmányszerző hadjáratok
Szvatopluk
Augsburg
Szent István és Boleszló viszonya
Bizánci-bolgár háborúk
A Kárpát medencében élő szlávok alávetettségbe kerültek.

5. Csehország a XI-XII. században a források és a szakirodalom alapján.

A Premysl hercegek uralma a XI. század elején válságba került. III. Boleslav II.
Henrikhez menekült. A lengyel vitéz Bolesláv betört cseh területekre, a konfliktus
1014-ig elhúzódott. Bizonytalanok a határok. I. Bretislav (1034-55) alatt stabilabb
korszak következett 1039-ben a lengyel pogánylázadás idején betört egészen
Gnieznoig. Jelen volt a német birodalmi gyűléseken. Az invesztitúra harc idején IV.
Henriknek nyújtott katonai segítség fejében II. Vratiszláv király lett, azonban címe
nem volt örökletes. Ebben az időben a lengyel királyi címet is viselte. I. Premysl
Ottakar 1197-ben elnyerte az örökletes királyi címet,melyet 1203-ban a pápa is
elismert, mellyel jelentősen javultak Csehország pozíciói a Német-római birodalmon
belül is.

6. A világi hatalom és az egyház viszonya a források és a szakirodalom alapján.

Bizánc: összefonódik az állammal. Az ideológia része.
Autokefál nemzeti egyházak
Nyugat: külön egyházi állam, de szoros kapcsolat a császársággal. Általában a
királyságokban a világi hatalom elválik, bár szoros kapcsolatban marad az egyházzal
Térítések (Cirill és Metód, Adalbert stb.) szerepe,milyen irányból jöttek,volt e
politikai szerepük
7.A déli szláv csoportok az államalakulás küszöbén (IX-X. sz) a források alapján.
A déli szláv államok közül elsőként a bolgár állam nyerte el államiságát, azonban
folyamatos harcai Bizánccal a XI. századra felőrölték és államiságát is jó időre
elvesztette. Horvátország 925-ben koronát kapott a pápától és keresztény hitre tért.
Tengerparti területei előbb Bizánc,majd Velence uralma alá tartoztak. Területi
egységeinek vezetői a zsupánok voltak. Ezzel szemben a szerbe (Raska) területek
Bizánc segítségével vették fel a keresztséget.

582-ben az avarok szétzúzták a Balkán északi határát védő bizánci erődrendszert. Az

avarok nyomában szláv lakosság szivárgott be a Balkánra. Ők voltak a korai
délszlávok, de csak a 8. század közepétől tudunk egyértelműen megnevezni népeket.
Bolgárok:

Az első szláv államalakulat a Balkánon jött létre a 7. század végén (681). Az itt élő
szláv törzseket a török eredetű nomád bolgár (bolgártörök) törzsek meghódították, és
ezzel összefogták őket. A bolgártörökök létszáma azonban csekély volt a szlávokéhoz
képest, ezért rövidesen teljesen beolvadtak a szláv népességbe. I. Mihály (9. század)
népével felvetette a kereszténységet (865). Uralkodása alatt jött létre a ortodox
kereszténységen belül a szláv nyelvű egyház, Cirill és Metód tanító- és
szervezőmunkája révén. A szertartások nyelvévé a görög helyett a szlávot tették, és
létrehozták a cirill ábécét. A későbbiek folyamán több rokon nép is a kereszténység e
változatát vette fel. A bolgár állam fénykorát I. Simeon uralkodása alatt (893-927)
élte, amikor szinte az egész Balkán-félsziget országához tartozott. Felvette a cári
(császári) címet, és már Bizánc elfoglalásával kísérletezett, de nem járt sikerrel.
Bizánc a Fekete-tengertől északra élő magyarokkal szövetkezett Simeon megtörésére.
A bolgár cár a magyarokkal ellenséges nomádokat felhasználva vereséget mért
őseinkre. Ez a kudarc szerepet játszott abban, hogy a magyarok a Kárpát-medencébe
költöztek.

Horvátok:
Az Adria és a Száva közötti hegyes, erdős vidéken telepedtek le a 7. században a
horvátok. Először az avarok alattvalói voltak, ebből a korból származik a báni
méltóságnév (Baján avar vezér nevéből). A horvátok frank hatásra a nyugati
kereszténységhez csatlakoztak, és ezzel bekerültek a nyugati kultúrkör vonzásába. A
10. században a pápaságra támaszkodva hozták létre államukat.

Szerbek:
A szerbek a Dunától délre eső területeken telepedtek le a 7. század végén. A 9.
században lettek ortodoxok Cirill és Metód tanító- és szervezőmunkája révén.
első önálló állam létrejöttét a 830-as évekre teszik, és Vlastimir nevéhez kötik.

8. A világi hatalom legitimálásának módjai országon belül és kívül (X-XII. sz.) a

források és a szakirodalom alapján.

A világi hatalom legitimálásának módjai: származás (tényleges leszármazás vagy

eredetmonda), transzcendentális vallási eredetű), valamelyik nagyhatalommal vagy
egyházfővel való elismertetés.
Eredetileg a közösség megvédésével (külső támadás esetén) legitimizálták magukat
Korona és kard motívum (pl. a magyaroknál), a korona az uralkodást, míg a kard az
uralkodónak való alávetést jelképezi. Koronát csak valamely keresztény uralkodótól
vagy magától a pápától lehetett kapni. A cseh fejedelmek már a 11. század folyamán
egyenlők voltak a német duxokkal. Habár I. Vratiszlav 1075-ben személyére szólóan
király lett,ez nem volt örökletes,ahogyan II. Vladiszlav királysága sem, ezt 1198-ban
Ottakar éri el,melyet a pápa és a császár is megerősített. Az örökletes királyi cím
megerősítette a cseh állam pozícióját a német fejedelemségekkel szemben, azonban
továbbra is csak a császár hűbérese maradt.
A lengyelek esetében Boleszlav 1024-ben koronáztatta meg magát,melyet azonban
senki sem ismert el, 1077-ben III: Boleszlav koronáztatta magát,de ez sem volt legitim
a külföldi uralkodók szemében. A lengyel uralkodók koronázása majd csak a 13.
század 2. felében válik folyamatossá.
A hatalmak korona nélkül is elismerték a fejedelmek hatalmát,azonban nem
tekintették őket egyenrangú félnek.

Országon belül a hatalom elismertetésének kelléke volt általában a trónra ültetés

ceremóniája, mikor az uralkodó úgy nyerte el hatalmát, hogy egy kőtrónusra ültették
(pl. Prágában a 12. század végéig megvolt az a kőtrón, ahova a fejedelmeket ültették),
továbbá a koronázás is ilyen elismertetés lehetett.

9. A Kijevi Rusz kialakulása (IX-X. sz.) a vonatkozó források és szakirodalom

(normannisták és antinormannisták) alapján

Rurik volt az első fejedelem (uralkodott kb. 830-879) , utódai, a Rurik-dinasztia tagjai
a 16. századig uralkodtak a Kijevi Ruszban, majd Oroszországban. A normann-teoria
hívei a varégok államalkotó szerepét hangsúlyozták, háttérbe szorítva szlávokat, az
antinormann elmélet pedig a szlávok vezető szerepét bizonygatta az óorosz állam
megteremtésében, esetenként tagadva, hogy a normannoknak bármi szerepük is lett
volna az államszervezésben. A varégok részvétele jelentősen gyorsította az állammá
válást. A hagyományok Oleg fejedelemségétől (879-912) számítják a Kijevi Rusz
létrejöttét, a modern ruszisztika szerint Vlagyimir uralkodásától (980-1015) a tatárok
megjelenéséig (1237-1240) tartó időszakban állt fenn.

Rurik (kb.830-870), Novgorod

Oleg 882-ben elfoglalta Kijevet, és annak uraként ellenőrizni tudta
a Baltikumtól a Konstantinápoly felé vezető kereskedelmi útvonalat (varég-út),
emellett adót szedett a környező törzsektől.
Utódai Igor (912-944) és Olga (945-962) is hasonló politikát folytattak:
zsákmányszerző hadjáratokat vezettek és adóztatták a szomszédos törzseket.[3] Igor és
Olga fia,Szvjatoszláv (962-972) – aki már szláv nevet viselt, jelezve a varég
előkelőségek elszlávosodását – kalandozó hadjáratai során már az Al-Dunáig is
eljutott. Az időközben megnövekedett birodalmat egymaga már nem tudta ellenőrizni
és engedelmességre bírni a druzsinájával, így fiait ülteti az egymástól távol eső
területek központjaiba.
A legidősebb fia, Jaropolk (972-980) kapta a legfontosabb várost, Kijevet. Jaropolk
öccse Vlagyimir (980-1015), aki Novgorodot irányította apja halálakor, hosszas
háborúskodásba kezdett és végül megszerezte magának a kijevi nagyfejedelmi széket.

10. Az újonnan (IX-X. sz.) alakult szláv államok viszonya a két császársághoz a
források és a szakirodalom alapján.
Csehország: német hűbér,
Lengyelország: német befolyás, de megőrzi függetlenségét
Kijevi Rusz: Bizánci befolyás
Horvátország: nyugati befolyás
Bolgárok: harc Bizánc ellen,néha egész jó a viszonyuk

11. A szlávok legkorábbi történetére vonatkozó források. A szláv őshazára

vonatkozó különböző elméletek.

Déli őshaza elmélet: oroszoknál, Őshaza a a mai magyar-bolgár területek a Duna

vidéke
Nyugati őshaza: Visztula,Odera és a Cseh medence
Odera és Dnyeper között, Eurázsiában van.

Van egy autochton elmélet,amely szerint a szlávok helyben vannak,tehát nem

vándoroltak sehonnan sehova
Allochton elmélet szerint viszont keletről jöttek

VI. századtól már régészetileg datálhatóak,így akkoriban a Don folyó környékén éltek.
Keleti őshaza: Don és Pri??? Folyó vidéke

Hérodotosz is írt olyat, amelyek akár szlávok is lehetnek. Prokopiosz és Jordanisz az

első kettő történetíró,akik konkrétan megemlítik őket.
Tacitus: Germánia, Visztula környékén erdőkben élnek
Plinius: Anthi nép a Kaszpi tenger és az Azovi tenger között
Jordanisz: keleti és délszlávok megkülönböztetése

12. Lengyelország a XI-XII. században a források és a szakirodalom alapján.

I. Boleslav (992-1025): Csehek ellen vezetett hadjáratok, betört Mo-ra ,de hadjáratai
során eljutott Kijevig is. Megszerezte Pomerániát és Sziléziát. Míg II. Ottó császárral
jó viszonyt tartott fenn, addig II. Henrikkel már nem voltak jók a kapcsolatai,
viszonyuk főleg a csehek ellen vezetett hadjáratok idején mérgesedett el. Bolesláv
kihasználva a nemzetközi helyzetet 1024. karácsonyán királlyá nyilvánította magát,de
ezt senki sem ismerte el.
II. Mieszko (1025-1034) 1033-ban a merseburgi birodalmi gyűlésen elismerte a
császár fennhatóságát.
I. Kázmér (1039-1058.) és II. Boleslav alatt megszilárdult újra a hatalom és I. Boleslav
több korábbi hódítását is visszaszerezték, azonban a császár adófizetőivé váltak. II.
Boleslav elűzése után az új uralkodó Wladyslav Herman lett,aki felosztotta fiai között
államát és így hozzájárult az ország decentralizációjához. Zbikniew kapta Nagy-
Lengyelország nagyobb részét Gniezno központtal, illetve Mazóviát és Kujáviát. III.
Boleslav pedig Nagy-Lengyelország kisebbik része felett Poznan központtal
uralkodott, valamint alá tartozott Kis-Lengyelország és Szilézia is. III. Boleslav
felülkerekedett fivérén és uralma alá hajtotta annak területeit, azonban fiai között 3
részre osztotta országát és így létrejött a Piastok három fő ága, a sziléziai,a kis-
lengyelországi és nagy-lengyelországi. Mely évszázadokig konzerválta az állam
megosztottságát és a tartományurak hatalmát.
A korszakban jelentősen felfutott a Sziléziában a bányászat, valamint a
közvetítőkereskedelemben is jelentékeny szerepet töltött be a lengyel állam.
13. Korai szláv államok (VII-IX. sz) története a vonatkozó források és elméletek
alapján.
Karantán állam: alpesi szlávok állama, az uralkodó dnasztikus
Samo állama: 626. megverte a frankokat és avarokat
Nagymorva állam: Rasztiszláv, Szvatopluk, a magyarok megjelenése betett nekik
Bolgár állam: kazárok szétverték, majd 10 éves vándorlás után elérték az Al-Dunát.
(Aszparuk kán), 681. Bolgár állam, dél felé terjeszkedett Bizánc rovására. Krum-kán
idejében Kárpát-medence felé törtek előre, I. Sámuel alatt érte el hatalma csúcsát a
bolgár állam.

14. Szlávok és magyarok a XI-XII. században a források és a szakirodalom

alapján.
Dinasztikus kapcsolatok. Horvátok meghódítása. Hadjáratok déli irányba (főleg
Bizánc ellen). I. Vitéz Boleslav elfoglalja Mo. északi területeit (állítólag).

15. A Kijevi Rusz a XI-XII. században a források és a szakirodalom alapján.

Vlagyimir halála után testvérharcok. 1019-ben Bölcs Jaroszláv jut hatalomra. Pravda,
első törvénykönyv. Dinasztikus házasságok,, 1037. Kijevi érsekség. „Városok
birodalma”. Halála után újra széttagoltság, 3 fiára hagyta birodalmát.
Izjaszlav Kijev,Novgorod, Pszkov, Turov-Pinszk
SzvjatoszlavCsernyigov és Tmutarakany
Vszevolod Perejaszlavl, Rosztov-Szuzdal
Két kisebb tesó:
Igor Vlagyimir
Vjacseszlav Szmolenszk
1068-ban kun támadás
Hamar felbomlott a testvérek együttműködése, a fejedelemségek újra csak Vlagyimir
Monomah kijevi nagyfejedelem (1113-1125) uralma alatt egyesültek újra. A század
végére újra decentralizálódott az állam és részfejedelemségekre esett szét.
Az egység tudatát egyedül az egyház közvetítette. Három típusú fejlődés: Novgorod
(városköztársaság), Halics – volhíniai fejedelemség: rendi dualizmus, rosztov-szuzdali
fejedelemség: autokratikus.

16. A keleti szláv csoportok az államalakulás küszöbén (IX-X. sz) a források

alapján

A Dnyeper és a Volga forrásvidékének erdős, mocsaras táján élő szláv törzsek

különböző fejlettségi szinten álltak. Északon és délen, ahol idegen népekkel
érintkeztek, előrehaladt a törzsi szervezet bomlása, míg a belső, elmaradott területeken
korszakunkban is az ősi, vérségi kötelékek a meghatározóak, és a halászat, vadászat
biztosította a megélhetést. Fontos szerepet játszottak a Kelet-Európán át, a folyók
(Dnyeper, Don, Volga) mentén húzódó kereskedelmi útvonalak, melyeken a kora
középkorban a normannok (itt varégok) bonyolították le a forgalmat. A varég
kereskedők, s egyben katonák és kalózok telepeket hoztak létre tevékenységük
védelmére. Ezek a városok (Novgorod, Kijev) képezték a keleti szláv államok
magvait. A térséget a novgorodi normann Rurik-család egyesítette. Oleg (879-912)
megszerezte Kijevet, és birodalma központjává tette. Utódai fokozatosan leigázták a
még független törzseket. Országuk a Kazár Birodalom és a Volga vidékét uraló
bolgártörökök mellett Kelet-Európa jelentős hatalmává emelkedett. Az államhatalom
megszilárdításában nagy szerepet játszott a kereszténység felvétele. Vlagyimir
fejedelem (980-1015), aki bizánci hercegnőt kapott feleségül, népével együtt a keleti
egyházhoz csatlakozott, így a kijevi államban (Kijevi Rusz) a szláv nyelvű liturgia
terjedt el.

A kisebbik vagyis keleti törzset antoknak, a nyugat felé eső nagyobbikat szlovéneknek
nevezték. A két törzs között a Dnyeszter folyam volt a határ. Az antok elnevezést
azonban a 6–8. századra kizárólag a történetírók használták, és ez valószínűleg
egyszerűen ragadványnév volt, amellyel idegenek ruházták fel ezt a törzset, mert
később teljesen kiveszett a használatból. Annál erősebben tartotta magát a szlovén
név, amellyel még a 12. században is nevezték az Ilmeny-tó körül lakó szlávokat, és
amelyet kezdetben a Balkán-félszigeti szláv népek is használtak.

17. A szlávok szétvándorlása a vonatkozó források és elméletek alapján

Különböző őshaza elméletek. az Oderától a Dnyeperig húzódó erdős vidéken

terülhetett el. A mai szláv népek ekkor még nem alakultak ki, nagyszámú törzs vett
részt a vándorlásban. Nagy változást jelentett a szlávság történetében az avarok
betelepülése a Kárpát-medencébe (568): Bizánc meggyengítésével és a Balkán
felprédálásával elősegítették a dél felé vándorlást. E mozgások eredményeként a szláv
törzsek fejlődése szétvált, és három csoportjuk alakult ki: előbb keleti és nyugati, majd
a nyugatiból kiváló déli. Nyugati: Morva, cseh, Lengyel, Szorb Déli: Szerb, bolgár,
horvát, szlovén,macedón Keleti: orosz, ukrán, fehérorosz

18. A szlávok kapcsolatai más népekkel a vonatkozó források alapján (IX-X. sz)
Kereskedelmi, vallási, politikai, katonai kapcsolatok. Kereskedelem: szinte
mindenkive. Politikai: Nyugati szlávok: elsődlegesen a frank birodalommal,majd az
NRCS-vel, déli és keleti szlávok: Bizánccal való erőteljes vallási és gazdasági
kapcsolatok, továbbá a keleti szlávok kapcsolata a skandinávokkal, illetve a különböző
sztyeppei (nomád) népekkel (magyarok, besenyők, kunok, kazárok, arabok)

19. A nyugati szláv csoportok az államalakulás küszöbén (IX-X. sz) a források

alapján.

Morvák,csehek,lengyelek,szorbok. 6. század népvándorlási hullámai közepette

érkeztek meg nagyjából a mai élőhelyeikre.
Morvák: 9. század, I. Mojmir állama, Cirill és Metód térítése (frank befolyás
ellensulyozása) Szvatopluk fejedelem alatt élte virágkorát (870-894). Magyarok és
frankok támadása söpörte el őket.
 A morvák bukását követően a Cseh-medence szláv törzseit a Přemysl vezértől
származó fejedelmek (például Szent Vencel) egyesítették. I. Boleszláv (935-964)
fölvetette népével a nyugati kereszténységet, és támogatta az egyházat, amely
hatalmának támaszává vált. Egyházi és államszervezetük azonban nem tudott
függetlenedni a német egyháztól, püspökségük (Prága) csak a század második felében
jött létre (973), de az is a mainzi érsekség felügyelete alá tartozott.
A Visztula menti szláv törzseket Piast-nemzetségből száramzó I. Mieszko (969-992)
fejedelem fogta össze kíséretére támaszkodva. A csehekhez hasonlóan szembekerült a
németekkel. A lengyelek váltakozó eredménnyel harcoltak ugyan, de megvédték
függetlenségüket. 966-ban beengedte a német hittérítőket, és csatlakozott a római
egyházhoz. Mieszko fia, I. (Vitéz) Boleszláv (Bolesław Chrobry, 992-1025) a
németekkel szemben sikereket ért el, és 1000-ben Gnieznóban önálló lengyel
érsekséget hozott létre. Ennek köszönhetően a lengyel egyház közvetlenül a pápa
felügyelete alá került, és függetlenedett a Német-római Birodalomtól. Boleszláv 1025-
ben királlyá koronáztatta magát, ami a lengyel állam növekvő erejét mutatta. A
térségben Magyarország mellett Lengyelország is az önálló fejlődés útjára lépett.

20. A kereszténység terjedése a szlávság körében a IX-X. században

Először Bizánc próbálkozott a térítéssel a morváknál, illetve a bolgároknál. Cirill és Metód a

IX. század második felében érte el a morvák területét, akik térítésével akkor már a salzburgi
érsekség is próbálkozott. Habár a misszió elért sikereket (Borivoj és Ludmilla keresztelése,
Cosmas krónikája szerint maga Metód végezte a szertartást stb.), a morva állam
összeomlásával jelentős részük odaveszett. Később Ludmilla 921-es,illetve Vencel 935-ös
meggyilkolása jelentős hatással volt a kereszténység terjedésére a térségben. Az ő kultuszuk
erősítette a kereszténység erejét. 973-ban alakult meg a prágai püspökség, mely a mainzi
érsek hatáskörébe tartozott, így a fiatal,kialakuló cseh állam egyházilag nem élvezett
függetlenséget.
A lengyelek esetében I. Mieszko vette fel a keresztséget 966-ban ,miután feleségül vette a
keresztény Przemysl Dobravát, második felesége Ote volt, a szász őrgróf lánya. 968-ban
Poznanban térítő püspökség alakult, majd a század folyamán Wroclav és Krakkó is
püspökséggé szerveződött. Az események tetőpontja a Gnieznóban 1000-ben felállított
érsekség felállítása volt, amely függetlenítette a lengyel egyházat a birodalomtól (ellentétben
a csehekkel,akik német függésben maradtak egyházilag is).
A Kijevi Rusz esetében nem tisztázott, hogy a kereszténység Bizánc irányából vagy az NRCS
irányából érkezett, mindenesetre Olga fejedelemasszony, régens volt aki megkeresztelkedett
(járt Konstantinápolyban,de követek útján Ottó császárral is kapcsolatban volt). A rusz
kapcsolatát Bizánccal a besenyők elleni közös harc erősítette meg, annyira,hogy Vlagyimir
kijevi fejedelem neje Anna bizánci hercegnő lett és a házassággal 988-ban a keresztséget is
felvette népével egyetemben.
Csehország: 845-ben 14 cseh fejedelem és előkelő megjelenik Német Lajosnál, hogy
szeretnék
felvenni a kereszténységet. 846-ban azonban Német Lajos megtámadta a morvákat, majd
végigrabolta
a cseheket is. Emiatt a csehek leteszik a kereszténységet. 894-ben az első tagja a Premysl
dinasztiának,
aki megkeresztelkedik Borivoj. 921-ben I. Vencel lesz a cseh fejedelem. Boleszló saját
külpolitikát
kezd: a lengyeleknek ő küld keresztény térítőket. Elkezdi terjeszteni Vencel kultuszát.
Megpróbálja
egy olyan templomba eltemettetni, ahol már van egy másik szent is: a Szent Vitus
székesegyházba
temetteti. Vencel csodákat tesz, maradványait Prágába hozzák. Vencel kultuszával együtt
Ludmilla
kultusza is terjed. 973-ban II. (Ájtatos) Boleszló kerül a trónra. 973-ban sor kerül a húsvéti
találkozóra
I. Ottónál. II. Boleszló kijárja azt, hogy két püspökség legyen Csehországban: Olmütz és
Prága. Ezek
azonban a németeknek voltak alárendelve. A püspököket a herceg nevezte ki, azonban a
német-római
császár és a mainzi érsek iktatta hivatalába.
Lengyelország: Mieszkónak el kellett döntenie, hogy a keleti vagy a nyugati
kereszténységhez, illetve
kultúrához csatlakozik. Ő a nyugat mellett döntött. 965-ben feleségül vette Dubrava cseh
hercegnőt.
Majd 966-ban megkeresztelkedett népével együtt. 968-ban Poznanban megalakult az első
missziós
püspökség. A kereszténység felvételével Lengyelország kapcsolata szorosabb lett a csehekkel
és a
németekkel is. 992-ben Mieszkónak sikerült bizonyos mértékű önállóságot szereznie a német
befolyással szemben. Ekkor ugyanis államát a pápának ajánlotta fel, ami a Szentszék
védelmét
jelentette számára. I. Vitéz Boleszláv uralkodása idején haladt át Lengyelországon Adalbert
püspök,
aki 997-ben a poroszok közötti térítés során vértanúhalált halt. I. Boleszló megvásárolta a
holttestet a
poroszoktól és Gnieznóban temette el. 1000-ben létrehozták a gnieznói érsekséget a pápa és a
császár
jóváhagyásával. III. Ottó személyesen is ellátogatott a vértanú sírjához. Az érsekség
megalapításával
Lengyelország belépett a független európai államok sorába.
Kijevi Rusz: Olga 945 és 955 között megkeresztelkedett. 957-ben ellátogatott
Konstantinápolyba, de
nem tudni, hogy itt vagy Kijevben keresztelték meg. Olga annak ellenére, hogy
megkeresztelkedett
próbált független maradni. Ennek jeléül 959-ben követeket küldött I. Ottó német királyhoz,
azzal a
kéréssel, hogy küldjön hozzá egy püspököt. Olga megkeresztelkedése személyre szóló volt.
Az őt
követő fejedelmek nem voltak keresztények.
Vlagyimir 986-987-ben segítséget nyújt II. Baszileosz császárnak. Segítségéért cserébe
császárleányt
kért. Bizánc megkapta a segítséget, de a császárlányt nem adta oda. Ezért Vlagyimir
hadjáratot indított
Bizánc ellen. A császár átadta lányát, Annát, Vlagyimir visszaadta az elfoglalt területeket és
megkeresztelkedett.