II.

Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola

Referátum
Téma: A Kijevi Rusz és az öröksége

Készítette: Tóth Gábor

Beregszász,2022
A tradíció szerint a Kijevi Rusz létrejötte, az államiság kezdete Oleg fejedelem nevéhez
fűződik, aki a PVL szerint 882-ben Novgorodból a Dnyeperen lehajózva elfoglalta Kijevet,
megölte az ott uralkodó Aszkoldot és Dirt, és átvette az uralmat.

Ezzel ellenőrzése alá vonta a Baltikumból Konstantinápolyig vezető kereskedelmi utat, ezzel
létrejött a Kijevi Rusz.

Az államszervezés irányába mutató lépéseiről (mint pl. intézmények kialakítása, írásbeliség

megteremtése, a kultuszok egységesítése stb.) nem tudunk. Illetve, mindezek csak egy
évszázad elteltével Vlagyimir fejedelemsége idején (978–1015) kezdődtek el. Oleg fellépését
tehát semmiképpen sem tartjuk az államiság, államszervezés kezdetének, hanem csak egy
nagyobb integráció felé tett kezdeti lépésnek.

Vlagyimir Kijev megszerzése után hódoltatta a keleti szláv törzseket: 981–982-ben a

vjaticsokat, 984-ben a radimicseket. Megkísérelte Rusz határait stabilizálni, ezt szolgálták
harcai délnyugaton a Cservonnaja Rusznak nevezett terület ellen, 983-ban északnyugaton a
jatvjagok (a baltiak egyik törzse) ellen, és északkeleten a volgai bolgárok ellen (985). 987- re
apja egykori országát ismét egy kézben tartotta, így nem csoda, ha II. Bazileosz császár
felfigyelt rá, mint sikeres hadvezérre.

Az ismét jelentős méretűvé duzzadt Rusz irányítása nem volt egyszerű. Vlagyimir is fiait
bízta meg a helytartó–adószedő feladattal. A Kijev–Novgorod útvonalat fontossága miatt
sokáig személyes irányítása alatt tartotta, majd Viseszlav nevű fiának engedte át, aki 1010-
ben meghalt. Az ő helyére került Jaroszlav, a későbbi nagyfejedelem. Másik fia, Szvjatopolk
székhelye Turovban volt, de irányítása alá tartozott Pinszk és átmenetileg a drevljanok földje
is.

Vlagyimir halálát követően évekig tartó trónharcok következtek: 1015–1019 között.

A harcok során Vlagyimir fiai közül Borisz, Gleb és Szvjatoszlav életüket vesztették. Két
másik testvér (Szugyiszlav és Sztanyiszlav) szerepéről, hatalmi ambícióiról nem tudunk
semmit.
Három küzdő fél maradt a porondon. Szvjatopolk, akinek lengyel felesége volt, Bolesław
Chrobrytól kért segítséget és felvette a harcot Jaroszlavval, de alulmaradt és elmenekült.
Msztyiszlav Tmutarakanyban vetette meg a lábát és a sztyeppei harcosok segítségével 14
szállt szembe Jaroszlavval. Msztyiszlav 1024-ben Csernyigov mellett győzött, majd 1026-
ban kiegyezett Jaroszlavval. Ennek értelmében Csernyigov és Tmutarakany az ő kezében
maradt egészen 1036-ban bekövetkezett haláláig.

A másik elfogultság: Jaroszlav uralmának bemutatása későbbi tetteinek fényében történt.

Kijevi hatalmának megszilárdulását 1019-re datálják, noha Msztyiszlavval való harcai 1036-
ig elhúzódtak, illetve 1026–1036 között le is kellett mondania bizonyos területekről. Tény
viszont, hogy utána még 18 évig uralkodott, és csak Polockot könyvelhette el veszteségként.
1036–1054 közötti időszakra estek olyan jelentős intézkedései, mint az első törvénykönyv
megalkotása, az első helyi származású metropolita kinevezése és a sokrétű európai
kapcsolatok ápolása

Délkeleten a besenyőkkel vívott harcok elsősorban Msztyiszlavval való konfliktus idejére

korlátozódtak. A besenyők utolsó nagy támadása 1036-ra tehető, amikor Kijevet is feldúlták.
Úgy tűnik, ezt követően szerveződött meg a streppe felőli határok védelme. A bizánci–kijevi
kapcsolatok a kereszténység felvétele óta kiegyensúlyozottak voltak

Bölcs Jaroszlav uralkodása idején a Kijevi Rusz egyházszervezetét illetően két jelentős
esemény történt: létrejött a kijevi Barlangkolostor, a kijevi korszak művelődési centruma, és a
metropólia élén megjelent az első helyi származású főpap, Ilarion (Hilarion). Ilarion a Szlovo
o Zakone i Blagodatyi (Elmélkedés a Törvényről és a Kegyelemről) címen ismert munkájában
évszám megjelölése nélkül állítja, hogy Jaroszlav idején jelentek meg az első szerzetesek
Kijevben. A PVL 1037. évnél – midőn a Szófia székesegyház építéséről beszél – említi
ugyanezt. Valójában nem a Barlangkolostor volt Jaroszlav első alapítása, ennél korábbiak a
kijevi Szent György és Szent Ireneus kolostorok. Az utóbbit Jaroszlav feleségének halálával
(1050. február 10.) hozta kapcsolatba az egyháztörténet.

Bölcs Jaroszlav uralkodásának másik fontos egyháztörténeti vonatkozása, Ilarion

metropolitává kinevezése, megmutatta a nagyfejedelemnek saját uralmáról vallott felfogását
is. Az 1051-ig érvényesülő gyakorlat szerint a konstantinápolyi pátriárka nevezte ki és küldte
Kijevbe az általa alkalmasnak ítélt személyt, görög származású, de legalább görög
iskolázottságú személyeket.
1113-ban Kijevben nagy felkelés tört ki. A felhalmozódott politikai és szociális feszültségek
az elhunyt nagyfejedelem adminisztrációja ellen irányultak. A „kijeviek” körében Vlagyimir
Monomahnak kedvezett az a népszerűség, amelyet a kunokkal vívott sikeres harcokban
szerzett, és őt „hívták” a nagyfejedelmi trónra. Azaz Kijev lakói beleszóltak abba, ki
uralkodjék felettük.

Vlagyimir Monomah uralkodása idején keletkezett a PVL második redakciója a Kijev melletti
vidubicki kolostorban, amelyet apja alapított 1086 körül, mivel 1086-ban már a kolostor Szent
András tiszteletére emelt templomát szentelték fel.

Vlagyimir Monomah halála után fia, Msztyiszlav zökkenő nélkül lett kijevi nagyfejedelem
(1125–1132).

Trónra léptével a primogenitura látszott felülkerekedni a senioratus rendszerén. Ez azonban

csak látszólagos, hiszen a legközelebbi oldalági rokonok már nem voltak életben, illetve
kiskorúak voltak. Így Msztyiszlav a senioratus kritériumainak is megfelelt. Hadjáratai arról
tanúskdnak, hogy az „egész Rusz” uralkodójaként tudott megjelenni. Uralmának sikere a
Vlagyimir teremtette konszolidáción alapult. Ennek jegyében történt a következő
hatalomváltás is: Msztyiszlavot legidősebb életben lévő testvére, Jaropolk követte a
nagyfejedelmi székben (1132–1139).

Jaropolk halála (1139) után a Vlagyimir–fiak kijevi uralma teljesen összeomlott. A felbomlott
Monomah-klán nem tudott egységesen fellépni.

A Rusz területére a Balkánról érkeztek az első írott információk, ez az ún. fordításos

irodalom, vagy irodalmi transzplantáció. A szláv nyelvre lefordított liturgikus irodalom, a
Biblia egyes részeiből fordított szemelvények voltak az első Ruszba került szövegek. Keleti
szláv területen leggyorsabban a zsoltárok (Pszaltir) és az ószövetségi textusokból készült
válogatás (Paleja) terjedtek el. A legelső, keleti szláv nyelvi sajátosságokat felmutató Biblia
részfordítás az ún.

A Rusz régiói

Perejaszlavl Perejaszlavl mint központ, Bíborbanszületett Konstantín császár munkájában

még nem tűnt fel, még Vlagyimir uralkodásának kezdetén sem létezett.

A PVL Perejaszlavlot 1054-ben mondja létezőnek, amikor Bölcs Jaroszlav „végrendeletében”

Vszevolod nevű fiára hagyta. Tehát valamikor 992 és 1054 között kellett keletkeznie.
Csernyigov Csernyigov mint központ már a 10. század közepétől, Bíborbanszületett
Konstantín munkájából ismert. Jelentőségére utal Jaroszlav 1054. évi rendelkezése, amikor
három legidősebb fia között felosztotta a három legfontosabb déli központot: Kijevet,
Csernyigovot és Perejaszlavlot. 1072-ben Borisz és Gleb szentté avatásakor mindhárom
püspöki székhelyként szerepelt. Csernyigov Vlagyimir Monomah (1078–1094) majd Oleg
„Goreszlavics” (1094–1115) volosztyaként önállósodott.

A halicsi fejedelemség elemeinek kialakulása a 12. században következett be, Bölcs Jaroszlav
1052-ben elhunyt Vlagyimir nevű fia leszármazottai teremtették meg. Vlagyimir fia,
Rosztyiszlav apja halála után ugyancsak háttérbe szorult a sztarsinsztvo sorrendjében. Arra
nem is lehetett reménye, hogy volosztyot kap a Rusz központi részein, emiatt a periférián
próbálkozott. 1064-ben – talán kun segítséggel – megszerezte Tmutorokanyt, és haláláig
(1067) megtartotta.

Felhasznált irodalmak: Font Márta Varga Beáta: Ukrajna története