„HAND-OUT” A 11.

SZÁZADI MAGYAR TÖRTÉNELEMHEZ

Német támadások:
1030: Duna jobb partján, István kivédi, Bécsnél körbezárja a császári csapatokat, békekö-
tés, területgyarapodás
1044: uo., Ménfőnél (Győr mellett) német győzelem Aba Sámuel felett (porvihar kérdése)
1051: Zala forrásvidékétől a Balaton-felvidéken át, vereség a Vértes-hegységben
1052: Pozsonynál elsüllyesztik a császári flottilát, Zotmund lehet, hogy viking vitéz
1074: Salamon érdekében, Duna bal partján, Vácig jutnak, lényegében sikertelen.

1040-es évek körüli viták: Gerics József és Kristó Gyula között zajlott: ki a „rossz fiú” az
1040-es években? Ugyanis a Deliberatio (Gellért püspök filozófiai műve) névtelenül
bírál egy egyházellenes királyt.
Gerics szerint Orseolo Péter, aki (német mintára) megadóztatta az egyházakat, Aba Sámuel
viszont együttműködött a püspökökkel, szinte ókeresztény életmódot folytatva.
Kristó szerint pedig Aba Sámuel, aki nem csak az egyház leépítésére törekedett, hanem
még egy eretnekséget is felkarolt (bogumilok). Gerics ellenérve: eretnekségnek szá-
mított az egyház anyagi megterhelése is, ld. Orseolo Pétert.

A Corona Graeca (bizánci női korona az 1070-es évekből), a mai Szentkorona alsó, abroncs-
korona része:
Az 1083. évi szentté avatások öt szentet érintettek: István királyt, Imre herceget, Gellért
püspököt, valamint a zobori remetéket: András-Szórárdot és Benedeket. Augusztus
20.: István szentté avatása. István az első európai uralkodó, akit állam- és egyház-
szervező érdemeiért (apostolszerep) avattak szentté (Klaniczay G.). Imre szentté ava-
tása pedig több áttételen keresztül László uralkodói alkalmasságát igazolta (Bollók
J.). A zobori remetéket pedig lehet, hogy nem is ebben az időben avatták szentté. Az
utolsó kérdés: volt-e pápai közreműködés. Valószínűbb, hogy nem!
A Szent István-legendák közül kiemelkedik a Hartvik-féle, felhasználja a korábban keletke-
zett Nagyobbik és Kisebbik legendát, kifundálja a pápai koronaküldés történetét és
egyháztörténeti betétekkel gazdagítja a korábbi legendaszövegeket. 1100 körül ke-
letkezett.

Külpolitikai problematika: Szent László horvát hódítása (1091) új megvilágításba került az

utóbbi években (Körmendi T.): régóta eltervezett terjeszkedő akció lehetett, bázisa
a délen alapított zágrábi püspökség, nem volt horvátok általi behívás és Horvátország
pápai hűbére is kérdéses.
Horvátország és Dalmácia (12. század eleji) meghódításával kapcsolatos az ún. Kapitánffy-
tézis: a nagy bizantinológus szerint ez Bizánc számára optimális megoldás volt, nem
rontotta meg a korábbi bizánci—magyar jó viszont (görög koronabroncs küldése!).
Vitatják, leginkább a keleti angolok kérdése kezdi ki az igazságtartalmát.
Keleti angolok: Bizáncba menekült angolszász lovagok, letelepítik őket (talán) az Al-Duná-
nál, magyaroktól kérnek püspököt, papokat, ez nem tetszik Bizáncnak. Egy forrás van
rájuk: a Laoni Anonymus, az izlandi sagák ennek a híradását veszik át (igaz, bővítik).
László Moesia királya-titulusa talán kapcsolatos velük.
Guastallai lemondás: régebben ténykérdés volt, hogy 1106-ban Kálmán király lemondott
az itáliai zsinaton a püspökök invesztitúrájáról. Manapság már nem fogadják el ezt
(korai lenne az 1122-es wormsi konkordátumhoz képest, nálunk nem hűbérurak a
püspökök stb.).

*****