1.

Államalapítás
1. Előzmények:
(1.) A magyarság megjelenése a Kárpát-medencében(=honfoglalás) több elmélet létezik:
a) hagyományos (=akadémiai): a honfoglalás 895-896-ban volt
b) László Gyula-féle kettős honfoglalás: a Kárpát-medencébe 670 körül betelepülő avarok
tulajdonképpen magyarok voltak.
c) A krónikás hagyomány szerinti: a magyarok a hunok rokonai, és a hunokkal jöttek be a
Kárpát-medencébe, s csak egy részük vonult keletre Attila halála után…
(2.) A 10. század elejére a magyarság meghódította a Kárpát-medencét, és megvédte azt
a Keleti Frank Királyság egyesített seregeitől: 907, pozsonyi csata; majd a század
folyamán (970-ig) rendszeresen hadjáratokat vezetett Nyugat- és Dél-Európa irányába
(összesen 47 alkalommal). A hivatalos (=akadémiai) felfogás szerint ezek voltak a kalandozó
hadjáratok, amelyeknek a célja a zsákmányszerzés volt. Más felfogás szerint az egymással
hadakozó nyugati tartományok vezetői kérték fel eleinket, hogy konfliktusaikat az ő fegyveres
erejük támogatása révén „győztesként” zárhassák le. Ily módon a magyarok szinte az egész
európai kontinenst bejárták.
(3.) E hadjáratok sikereinek az egységesülő német tartományok összefogása vetett véget:
933: Merseburg, 955: Augsburg csatavesztései. A 962-ben Nagy Ottó által megalapított
Német-római Császárság pedig egyértelműen megváltoztatta a kontinens erőviszonyait,
amely helyzetre a magyarságnak is választ kellett keresnie. Ez lett Géza fejedelem (970-
997) központosítása és külpolitikai irányváltása, valamint Szent István (997-1000/1001-1038)
államalapító tevékenysége.

2. Géza fejedelem tevékenysége

Géza fejedelem, a törzsszövetség vezetője a saját hatalma megerősítésébe kezdett
(központosítás). 972-ben követeket küldött Quedlinburgba a német-római császárhoz, és térítő
papokat kért; felajánlotta a gyepű (=a magyarság és a németek szállásterülete közti széles és
lakatlan határsáv, afféle „senkiföldje”, amely elválasztotta a magyarságot nyugati
szomszédaitól) keletebbre helyezését; valamint fiának, Vajknak a császár családjából való
feleséget kért (Istvánnak Bajor Gizellát)
Bár ő maga is felvette a keresztséget (a római és bizánci rítus szerint is), magát
mégsem tekintette elkötelezett kereszténynek. Fiát azonban e hitben neveltette: A Szent
Márton-hegyi bencés szerzetesek irányították Vajk nevelését, aki a keresztségben Szent István
első vértanú nevét kapta meg.
Halála után nem az ősi szokás (=szeniorátus: a család/nemzetség legidősebb és
egyben legalkalmasabb férfitagja veszi át a vezetést), hanem a kereszténységben
megszokottabb, új öröklési rend, a primogenitúra (=elsőszülöttségi jog) elve alapján István
lett a kijelölt örökös. Ez a lépés konfliktust támasztott közte és Koppány közt, amely
küzdelemben István a hozzá hű magyarok és a Gizella kíséretében érkezett német
vendéglovagok (=advenák, pl. Hont Pázmány, Vecellin) segítségével kerekedett felül. Ezek
után indulhatott el az államalapítás folyamata.

3. Szent István államalapítása

Az államalapítás folyamatát 6 részterületre osztjuk a tanulhatóság kedvéért:
1. Egyházszervezés: 2 érseki (Esztergom, és Kalocsa) és 8 püspöki (Győr, Veszprém,
Pécs, Vác, Eger,Csanád, Várad, Gyulafehérvár) . egyházmegyét hozott létre Az érseki
rangú egyházmegyék alapítása megakadályozta, hogy akár a német-római, akár a
bizánci fennhatóság alatti érsekségek kiterjeszthessék joghatóságukat a magyar
püspökségekre.

1
2. Törvényalkotás: az uralkodása elején (1001) és végén (1030-1038) hozott
törvényeivel biztosította az új rend fennmaradását. Ezek a rendelkezések több területet
érintettek:
(a) egyházi szervezet: minden tíz falu építsen egy templomot; a közrendű szabadok
termésük (gabona és bor) tizedét tartoznak az egyház ellátására fizetni
(=decima=dézsma=tized)
(b) új szokások bevezetése: vasárnapi kötelező templomba járás (csak a tűz őrzője
maradhat otthon); a vasárnapi munkavégzés tilalma; a templomi viselkedés
szabályai ellen vétők megbüntetése; a vérbosszú tilalma.
(c) a magántulajdon védelme
3. Közigazgatás: vármegyerendszer bevezetése. A vármegyék élére a megyésispánok
kerültek, akik a király helyette és nevében igazgatták a területet. Beszedték az adót
(1/3 az övék maradt, 2/3 a királyé), bíráskodtak, illetve vezették a vármegye területén
lévő királyi hadat.
4. Várispánságok: a királyi haderő szervezeti egységei. Az egyes vármegyék területén
egy-kettő királyi vár állt. Vezetője az uralkodó által kinevezett várispán; katonái a
várjobbágyok, akik maguk közül választották ki a tisztjeiket! A várjobbágy a korai
Árpád-kor kiváltságolt társadalmi rétege, az előző évszázad közrendű szabadokból
álló fegyveres kíséretéből alakult ki. Maga termelő munkát nem végzett, csak
katonáskodott! (A 13. század folyamán e réteg vezetői a királyi szerviensek lesznek,
majd a 14. századtól a kis- és középbirtokos nemesek!) A várrendszer ellátásáról a
királyi tulajdonban lévő birtokok/uradalmak gondoskodtak.
5. Tulajdonviszonyok átalakítása: Ez a legnagyobb horderejű változtatások közé tartozó
lépés. Az államalapítás előtt a magyarság törzsi-nemzetségi (=vérségi kapcsolatokon
nyugvó) szervezeti keretek közt élt. A személyes magántulajdon fogalma nem terjedt
ki a termőföldre. Ezek közös, családi-nemzetségi tulajdonban voltak, tehát a legelőt
mindenki használhatta, aki a közösség (család-nemzetség) tagja volt. Szent István után
azonban minden földnek lett tulajdonosa.
A legnagyobb tulajdonos a király, hiszen az egész ország területe az övé. Ő
adományozott az egyháznak, magánszemélyeknek földbirtokokat. A királyi
adománybirtokoknak két típusát ismerjük: az örökíthető tulajdont, amit „jutalomként”,
azaz addigi szolgálatai jutalmáért kaphatott az adományozott. Efölött szabadon
rendelkezhetett: eladhatta, feloszthatta örökösei közt. A másik adományfajta az
úgynevezett honorbirtok, azaz a tisztséghez kapcsolt adománybirtok volt. Ennek nem
a tulajdonosa, hanem csak a használója volt a megadományozott. Ha már nem töltötte
be az adott tisztséget (=vár- vagy megyésispánság; nádor, …stb), akkor azt a területet
(azaz a területről beszedhető jövedelmet) a király másra ruházta. (Erre a rendszerre a
relatíve fejletlen magyar gazdálkodási szisztéma, az önellátás viszonyai miatt volt
szükség. a 13. század folyamán, az árutermelés és pénzgazdálkodás fejlődésével ez a
rendszer is átalakul!)
[A Szent István kori földtulajdonviszonyok illusztrációját lásd a TK. 9. oszt. 185. old.
13.sz. ábráján!]
6. Udvarszervezés: A 11.századi királyi udvar sajátosságai szintén az önellátás
viszonyaival magyarázhatók. A király ún. mozgó udvartartást működtetett. Az udvar
csak annyi időt töltött az egyes királyi birtokokon lévő udvarházakban, amennyi időre
elegendő felesleget tudtak ott felhalmozni. Amint ez elfogyott, az udvar tovább kellett,
hogy költözzön a következő királyi udvarházba! A királyi udvar ispánja
(=nádorispán; hamarosan a király utáni legfontosabb politikai tisztség lesz!), a
főpapok, a megyésispánok, a fontosabb királyi várak ispánjai alkották a királyi
tanácsot, amely elég nagy létszámú tanácsadó testület lehetett. Feltehetően ritkán

2
 tudott teljes létszámmal ülésezni, de az a testület segítette a királyt a döntés
előkészítésben, kormányzati bíráskodási feladatok ellátásában. Ugyanakkor fontos
hangsúlyozni, hogy a király mindig egyedül hozta a döntéseit! Személye szent és
sérthetetlen, hiszen őt az esztergomi érsek koronázta meg, Fehérváron és a Szent
Koronával. A magyar király a magyar egyházszervezet főkegyura, azaz neki még a
pápa sem parancsolhatott. Ebbéli minőségében bír apostoli hatalommal: azaz
egyházmegyéket alapíthat. (A Szent Korona eredete máig vitatott, bonyolult történet,
most itt nincs lehetőség e kérdéskör hozzávetőleges felvázolására sem!)

4. A tétel lezárása: (lehetséges befejezések)

a/ Szent István Intelmei Imre herceghez (=királytükör)
b/ Szent István trónutódlása (Vazul megvakítása, fiainak Lengyelországba menekülése;
Orseolo Péter kijelölése)
c/ Külpolitikája (a szomszédos területekkel békés (testvérei és lányai is e területek
uralkodóinak feleségei lettek) kapcsolatok kialakítása a cél. A Német-római Császársággal kb.
1030-ig (felesége, Bajor Gizella rokonainak haláláig) békés a viszony, utána viszont minden
erőszakos beavatkozási-alávetési kísérletet határozott eréllyel és sikerrel ver vissza!)
Zarándokok számára szállást és kápolnákat építtet Bizáncban és Rómában egyaránt! Azaz
igazi szuverén uralkodóként viselkedett.
d/ Államalapító tevékenységének mérlege: 1100 év után nyilvánvaló, hogy első szent
királyunk a magyarság megmaradása érdekében munkálkodott – sikerrel. Jelentőségét
kortársai és közvetlen utódai is érdemei szerint ismerték el: 1083-ban annak a Vazulnak a fia
kezdeményezte szentté avatását, akit ő tett uralkodásra képtelenné: Szent László király.
e/ Szent István és Esztergom kapcsolata: Itt a várhegyen (a Bazilika északi oldala mellett egy
emléktábla jelöli a helyszínt) született. Az ő parancsára kezdték el építeni a Bazilika helyén
álló Szent Adalbert templomot. Ő tette ezt a várost a magyar nemzet első fővárosává és
királyi székhellyé is.