A kalandozások lezárulása: A honfoglaló magyarok 862-től kezdődően, a Kárpát-medencébe történő
letelepedésük előtt, évenként indítottak kalandozó hadjáratokat leginkább a nyugati hatalmak irányába. 955. augsburgi vereség következményeként lezárulnak a nyugati kalandozások (majd az arkadiopoliszi vereség után Bizánc felé is), ugyanakkor a magyar támadások hatására létrejön az egységes Német-Római Császárság, ami a Bizánci Birodalommal szövetkezve felmorzsolással fenyegeti a közéjük szorult magyar törzsszövetséget. A magyarokra az a sors vár, mint a hunokra, vagy az avarokra. Géza fejedelem Taksony fejedelem után fia, Géza lett a fejedelem. Géza rájött, hogy a portyázások és a nomadizálás folytatása, a végleges vereséget és a nép asszimilálódását jelentheti. Ezért a végleges letelepedés és egy a Nyugat által is elfogadható keresztény állam létrehozása mellett döntött. Békét kötött Bizánccal és a Német- Római Birodalommal. Rómától térítőpüspököket kért. I. Ottó német-római császár 973-ban a quedlinburgi birodalmi gyűlésen fogadja Géza követeit. Géza dilemmája: a nyugati, vagy a keleti kereszténységhez csatlakozzon-e. Keleti keresztény kapcsolatok már vannak, több előkelő már felvette a bizánci kereszténységet. Talán ezért Géza a nyugati egyházat választja, térítőpapokat kér, megkeresztelkedik. A hatalmának megszilárdítása céljából feleségül veszi Saroltát, az erdélyi Gyula lányát. 975-ben született fiát, Vajkot keresztény szellemben nevelte (István). Géza fejedelem is felvette a keresztény hitet, fia számára előkészítette az államalapítást. A törzsfők leverésével hatalmas földbirtokokra tett szert, ő lett a legnagyobb földbirtokos. Földtulajdonából adományozott az egyháznak is (pannonhalmi apátság alapítása). Gézának sikerült nyugati feleséget szereznie a fia számára Bajor Gizella személyében, aki erős szövetségest jelenthetett (páncélos lovagi hadsereg!). Géza 997-ban halt meg, fiát, Istvánt Esztergomban fejedelemmé avatták. Utódlás kérdése: Összeütköztek a hagyományos elvek az új, nyugati szokásokkal: 1. magyar hagyományokban a senioratus (legidősebb férfi örököl) és a levirátus (feleségül veszi az özvegyet) elve érvénysült: Koppány Somogy ura, (de ez pogány visszarendeződést jelentett volna, vagy a keleti rítusú, ortodox egyházat) 2. nyugati szokások – primogenitura (az elsőszülött fiú örököl), felrúgva az Árpád-házon belüli öröklési rendet: István, biztosítja a megkezdett irányvonal továbbvitelét Fő riválisát, a pogány Koppányt - aki magát jogos örökösnek tartotta – 997-ben a Veszprém és Várpalota között vívott csata után - amely István győzelmével zárult - elrettentésként felnégyelték, a somogyi dukátust István területeihez csatolták. 1003-ban anyai nagybátyja, az erdélyi Gyula ellen vezetett hadjáratot, aki pogány módra élt, noha felvette a keleti kereszténységet, s egy Istvántól független fejedelemséget kívánt létrehozni, megtagadta az engedelmességet a királynak. Törzsterülete a Marostól északra volt, attól délre a területek ura a bolgár Keán kagán. Gyula leverése után bizánci szövetségben ezt is elfoglalja. 1008-ban a fekete magyarok ellen vezetett hadjáratot (talán kazár, vagy kabar etnikum). Dél- Magyarországon - Az ő térítésükre hozza létre a pécsi püspökséget és a kalocsai érsekséget. 1010-20. A békési Vaták (Kőrösök vidéke) békés meghódolása 1028-ban a maros-vidéki Ajtonyt győzi le. Kőrös-Tisza-Al-Duna vidéke, székhelye Marosvár, Csanád vezetésével teljes győzelmet arat felette. Ezzel megtörténik az ország területi egyesítése. Az ország területe az uralkodó birtokában van, ez jelenti hatalmának alapját. 1030. II. Konrád német császár támadásával szemben is megvédi országát. Az egyházszervezet kialakítása: István legfontosabb feladata egy keresztény királyság megalapítása, az önálló egyházszervezet kialakítása és a koronázás volt. Kedvező volt a nemzetközi helyzet. A koronát II. Szilveszter pápától kapta III. Ottó császár beleegyezésével. A koronázásra 1000.12.25-én / 1001.01.01-jén kerülhetett sor. Létrejött a keresztény magyar királyság. A korona nem csak világi, hanem egyházi hatalmat is jelentett Istvánnak. A pápától apostoli hatalmat kapott az egyház kialakítására és hittérítésre, apostoli királyként önálló egyházszervezetet hozhatott létre, amely nem függött a NRCS-tól. 1001-ben megalapította az esztergomi érsekséget. Megszervezte az egyházmegyéket (10 püspökség: veszprémi, győri, pécsi, egri, váci, csanádi, bihari, erdélyi, esztergomi, kalocsai). Az utolsó kettő érsekség volt. Az egyházi tized (decima, dézsma) bevezetésével gondoskodott az egyházmegyék fenntartásáról. Törvények szabályozták a rendszeres templomba járást (vasárnapi mise – kivéve, aki a tüzet őrzi). A falvakat templomépítésre kötelezte (Minden 10 falu építsen templomot). Ezzel párhuzamosan sokasodtak a kolostorok is; (Pannonhalmi Bencés Apátságot még Géza fejedelem alapította, Bakonybél, Pécsvárad stb.). Az államszervezet kialakítása: Frank mintára vármegyéket hozott létre (vármegyék = a közigazgatás és a hadszervezet alapegységei, fedezték az állam szükségleteit). Központjában a vár állt, a várispán vezetése alatt (közigazgatási, bírói, katonai jogkör). A várak lakossága: a vár környékén laktak a várispán vezetése alatt katonáskodó szabadok, a várjobbágyok. A várkatonák szintén a várispán rendelkezése alatt álló, a várban szolgálatot teljesítő katonák voltak. A várnépek végezték a termelőmunkát. A vármegyei szervezet vezetője a királyi udvar bírája, a nádorispán volt, az első világi méltóság a király után. István kialakította a földesúri birtokok és jogok rendszerét is, a nagycsaládi birtoklás helyett bevezette és megerősítette a magántulajdont. A földbirtok három típusa: • egyházi birtok; • világi birtok; • királyi birtok (kb. 2/3) 🡪 patrimoniális királyság (az uralkodó hatalmának alapja a földterület birtoklása. Az ország területének kb 2/3-a a király birtokában, innen származnak bevételei, és ez a hadszervezet alapja) István két törvénykönyvet adott ki. Első, 1008 körül kiadott törvénykönyve a szabadokra vonatkozott: • az egyház és a papság helyzete • az új birtokrend • a keresztény vallásgyakorlás • az erőszakos cselekmények megakadályozása • az esküszegés büntetése • a földesúr jogainak biztosítása • az özvegyek és az árvák jogainak védelme • boszorkányok és varázslók büntetése. A törvények többsége tartalmazta a büntetést is. Második, 1030 körül kiadott törvénykönyve: * 10 falu építsen templomot, * a dézsma, * politikai bűntettek büntetése Imréhez, fiához címezte az Intelmeket. Társadalom: Alapvetően szabadokra és rabszolgákra különül el. A rabszolgáknak nincsenek politikai és személyi jogaik. A szabadok társadalma: felső szűk csoportja a király és az arisztokrácia (egyházi és világi főemberek). Alattuk a vitézek (miles), ők fegyveres szolgálatot teljesítettek, magánvagyonnal rendelkeztek (saját ház, föld, szolga). Harmadik kategória a közrendűek, szerény vagyonnal rendelkeznek, vagy teljesen elszegényedtek Könnyen lesüllyedhettek a rabszolgák szintjére. Önálló pénzverés ezüst obulus v. dénár STEPHANUS REX- REGIA CIVITAS Az utódlás: István fia, Imre herceg 1031-ben meghalt, unokaöccse Vazul lett volna a trónörökös, de pogánysága miatt nem volt alkalmas, ezért István megvakíttatta, fiai északra menekültek (András, Béla, Levente). Orseoló Pétert – nővére és a velencei dózse fiát – jelölte ki utódjául. Szent István 1038. augusztus 15-én halt meg, Székesfehérváron helyezték örök nyugalomra.