Professional Documents
Culture Documents
A X. században, a kalandozások kudarcával a magyar társadalom válaszút elé került: az egyik lehetőség a nomád életmód
megtartása, elenyészés és szétszóródás. Vagy pedig csatlakoznak a kialakuló keresztény, feudális Európához, mely biztosítja a
fennmaradást.
Árpád utódai a nomád öröklési rend szerint követték egymást. Mindig a nemzetség legidősebb férfitagja örökölte a hatalmat
(szeniorátus). Így került a fejedelmi székbe 972-ben Árpád dédunokája, Géza. (972-997).
Géza:
- Mivel korábban a fejedelem hatalma és jogköre jócskán meggyengült, és ezáltal törzsfők kezébe került az irányítás, Géza első
intézkedéseként megtörte a törzsfők hatalmát.
- A céltudatos fejedelem házasságával is hatalma megszilárdítását segítette elő. Az erdélyi Gyula lányát vette feleségül, Saroltát,
megszerezve ezzel a keleti országrészek támogatását.
- Felmérve országa változó külpolitika helyzetét, a keresztény szomszédok megerősödését, igyekezett kivédeni a várható
nyugati támadásokat.
- 973-ban elküldte követeit a Német-római- Birodalom császárához, I. (Nagy) Ottóhoz Quedlinburgba. Hittérítőket kért az
uralkodótól népének, majd lemondott a Lajtán túli magyar területekről.
- A fejedelem megkeresztelkedett (de továbbra is pogányan élt). Fiát, Vajkot kereszténynek nevelte.
- Fia, Vajk, a későbbi Szent István számára sikerült megszerezni feleségül Gizella bajor hercegnőt. A hercegnő révén az Árpádok
rokonságba kerültek a császári uralkodó családdal, a Szász-dinasztiával
- A Gizellával együtt érkező lovagok tovább erősítették a fejedelmi hatalmat.
Géza halálakor (997-ben) már az Árpádok kezében volt az ország nagy része. (a törzs és nemzetségfők földjeit, a rajtuk lévő
lakossággal együtt az Árpád-ház birtokába vett).
A magyar egyházszervezet élén az esztergomi érsek állt, aki közvetlenül kapcsolódott a papsághoz.
- Az érsekeket a püspökök követték.
- A bencések voltak az elsők a szerzetesrendek közül, akik Pannonhalmán és Pécsváradon kolostort építettek a király
segítségével. ( A 11.században bizánci kolostorokat is alapítottak.)
Királyi vármegyék:
- István létrehozta a irályi vármegyéket (Vérségi rendszer helyett vármegyerendszert.)
- Ez a király területi alapon nyugvó közigazgatási egység.
- A királyi várak a hozzájuk tartozó királyi birtokkal alkották a várispánságot.
Élükön az ispánok álltak.
Az ispán parancsnokolt a szolgaállapotú várnépek és a katonáskodó várjobbágyok fölött.
A várispánságok látták el királyi udvartartást is: a király időnként felkereste a várakat, és kíséretével felélte a birtok
terményeit.
- A vármegye olyan területi egység, amely a királyi birtokok mellett magába foglalta az egyházi és a magánföldesúri birtokokat
is.
- A vármegyék élén a megyésispánok álltak.
- Az ispánok és a megyésispánok személyesítették meg helyi szinten a királyi hatalmat: bíráskodtak, kezelték a királyi
jövedelmeket. Az ispánok a főpapok mellett részt vettek a legfőbb hatalmi testületben, a királyi tanácsban.
- A királyi udvar ispánja a nádorispán volt. (A királyi udvar bírája is volt egyben.)
- A királyi hadsereg alapját a királyi várak fegyveresei jelentették (várjobbágyok, várnépek), akiket ispánjuk vezetett a királyi
hadba. A vármegyék területén éltek olyan szabad birtokosok, akik nem tartoztak az ispán alárendeltségébe. Ezt a réteget
vitézeknek, majd később a király szolgáinak nevezték.
- A magyar társadalom élén a király állt, akinek hatalmát óriási földbirtokok alapozták meg.
István kezébe került Magyarország kétharmada.
A király fontos döntések előtt kikérte a királyi tanács véleményét.
- A vezető réteghez tartoztak az egyházfők, akik kezdetben idegen eredetűek voltak, de aztán később a magyar családok
gyermekei váltották le őket. A törzsi vezetők és a bevándorolt lovagok leszármazottaiból kezdett kialakulni a világi nagybirtokos
réteg. Törvényeiben István elismerte az öröklött és a szerzett birtokok tulajdonát is.
- A társadalom középrétegét a vitézek alkották. -› Saját birtokkal rendelkeztek, azt szolgáikkal műveltették.
- A földjeiket vesztett szabadok az ország peremterületein fekvő szabad földekre vándoroltak, vagy egy nagybirtokos oltalmát
választották.(Megőrizték szabadságukat, de szolgáltatással tartoztak)
- A szolgák dolgoztak a birtokosok uradalmain, velük uruk korlátlanul rendelkezhetett. Később egy részüknek terményhányadért
cserébe saját földet adtak.)
- A 12.században megindult a szabadosok (felszabadított, de továbbra is függésben lévő rabszolgák) és a földesúri joghatóság
alá került rabszolgák összeolvadása.
- A szolgáltató népek (lovász, kovács) saját földdel rendelkeztek.
- A várjobbágyok a király hatalma alá tartoztak, katonai szolgálatot láttak el és saját földdel rendelkeztek.
Trónviszály:
- István államépítő tevékenységét váratlan esemény sodorta veszélybe. A trónörökös, Imre herceg vadkanvadászaton lelte
halálát (1031).
- Istvánnak új trónutódról kellett gondoskodnia.
- Nővére gyermekét, a Velencében nevelkedő Orseolo Pétert (velencei dózse és nővérének fia) jelölte ki utódjának, aki
elfogadja a vazallusi koronát.
- A már nagybeteg uralkodó megvakíttatta (fülébe forró ólmot öntöttek) unokatestvérét Vazult, hogy mint uralkodásra
alkalmatlan személyt kizárja őt az öröklésből.
- Vazul három fia, András, Béla és Levente elmenekültek az országból és kezdetét vette a XI. századi trónviszályok korszaka.
- Péter folytatta István politikáját, de hamarosan elűzték a trónról.
- I.István 1038-ban halt meg, akkor I.László szentté avattatta.