A gazdasági világválság

Előzmények:
- A világháború győztesei gazdasági szempontból vereséget szenvedtek – eladósodtak az Egyesült Államokkal szemben.
- A világ pénzügyi központja Londonból New Yorkba helyeződött át.
- A hadigazdálkodásról való visszaállás nagyfokú munkanélküliséget eredményezett, az állam gerjesztette az inflációt, a piac
beszűkült.
- A győztes nagyhatalmak gazdaságukat a német jóvátétellel kívánták helyreállítani.
1923-ban a franciák megszállták a Ruhr-vidéket, de kudarcot vallottak, mivel felszínre került gyengeségük, és gazdaságuk kis
híján beleroppant ebbe a vállalkozásba.
- Az Amerikai Egyesült Államok számára is kedvezőtlenül hatott az európai gazdaság visszaesése, válsága.
1924-ban jóvátételi konferencián dolgozták ki a Dawes-tervet, ami Németország kölcsönökkel és tőkékkel történő támogatását
jelentette.
- Az 1920-as évek közepére az európai gazdaság talpra állt, de teljes mértékben az amerikai tőkén nyugodott, csökkent a
részesedése a világtermelésből.

A válság kitörése:
- Az első világháború befejezése után egyedül a hitelt nyújtó Amerikai Egyesült Államok gazdasága mutatott fejlődési
tendenciát. Az USA ebben az időszakban a világgazdaság központjává vált.
Nőtt az életszínvonal.
A 20-as évek első felében az Egyesült Államokban a szaporodó beruházások miatt csökkent a munkanélküliség, ami tágította a
felvevőpiacot és újabb befektetéseket ösztönzött.
- A beruházási láz külön üzletággá tette a részvényekkel való üzletelést. A termelésüket bővítő régi és új vállalatok sorra
bocsátották ki értékpapírjaikat.
- A befektetésekkel azonban nem bővült egyenes arányban a piac, és amikor az 1929-es esztendőben venni senki nem akart,
csak mindenki a saját részvényeitől szeretett volna megszabadulni, kitört a New York-i tőzsdekrach. 1929. október 24.: „fekete
csütörtök”.
- A tőzsde összeomlása következtében a különböző vállalatok csökkentették a termelést – egyes vállalatok teljesen le is
állították, mivel nem tudták értékesíteni azokat, aminek egyenes következménye lett a munkások elbocsátása.
- A bérből élők pénzhiány miatt nem tudták megvenni a termékeket, a vásárlőerő is csökkent.
- A piac még jobban beszűkült, ami újabb elbocsátásokhoz vezetett, újabb munkások utcára kerülésével.

- A válság kiindulópontja az ipar volt, de jelentősen éreztette hatását a mezőgazdaságban, valamint a hiteléletben is.
- Mivel ebben az időszakban a gazdaság már világméretűvé vált, a New York-i tőzsde összeomlása kihatott az Amerikán kívüli
többi kontinensre is.
- A gazdasági válság azokban éreztette hatását, amelyek a világon a legnagyobb exportot bonyolították le.
Ilyen volt az USA és Németország, illetve a szarvasmarhaexportban vezető szerepet játszó Argentína.
- A nagymértékű export mellett a válság kiszélesedésének oka ezekben az országokban az volt, hogy a felsorolt három ország
nem rendelkezett gyarmatokkal, így terheik teljes mértékben az anyaországra hárultak.
- A kormányok nem tudtak mit kezdeni a kialakult helyzettel.
Csökkentették a költségvetést, a hivatalnoki karban is elbocsátások következtek be, vámokkal védték piacukat.
Ez azonban ahelyett, hogy segített volna, csak tovább rontotta a helyzetet. Ennek ok: nem csupán ágazati válságról volt szó: itt
minden gazdasági ágat érintett.

A válság társadalmi és politikai hatásai:

- Az amerikai értékpapírok árának esése átterjedt más államok értékpapírpiacaira is, lenyomta az árakat az árutőzsdén.
- Több részvényes öngyilkos lett a hirtelen árfolyamzuhanás miatt.
- A bankoknál mindenki egyszerre jelentkezett a pénzéért, amitől a pénzintézetek tönkrementek.
- Nem volt fedezet a beruházásokra, csökkenteni kellett a termelést.
- A fejlett országokban nagymértékben megugrott a munkanélküliség, milliók veszítették el munkahelyüket, és kerültek utcára.
- Az emberek éheztek, Németországban százezrek haltak éhen.
A középrétegek megélhetése, biztonsága is veszélybe került, míg a felsőbb rétegek nem érezték a válság hatásait.
- A amerikai tőkeexport a korábbinak 20%-ára esett vissza, márpedig a térség országai főként a hitelekből törlesztették
adósságaikat.
- 1931-re Nagy-Britanniát is súlyos helyzetbe sodorta a krízis.
- Európában 15 millió munkanélküli volt, s rohamosan csökkent az áruk iránti kereslet.
- A fogyasztási javak előállítása és az életszínvonal is visszaesett.
- A mezőgazdasági cikkek ára a mélypontra zuhant, ami a parasztság elnyomorodásához vezetett. Egyre több lett a hajléktalan.
- A közbiztonság is romlott, és sokan fordultak a szélsőséges pártok felé. A
- A kevésbé iparosodott nyugat-európai országokat (pl.: Franciaországot) lassabban érte el a válság, a talpraállás is lassúbb
volt.
Egyik oldalon ott volt az éhezés, a másikon viszont a pazarlás, ami abban mutatkozott meg leginkább, hogy az eladhatatlan
gabonát ahelyett, hogy az éhező tömegeknek adták volna, inkább beleszórták a tengerbe.
A mozdonyokat kávéval fűtötték, ami szintén a túltermelési válság következménye volt. Ezek a lépések csak növelték az emberek
elkeseredettségét.
- Az emberek ezek után már kezdtek elfordulni a polgári demokráciától, szélsőséges mozgalmakban keresték a megoldást.
A baloldali csoportoknak kedvezett az is, hogy a kommunista Szovjetuniót a tervutasításos gazdaságstruktúra miatt kevésbé
érintette a válság.
- Az iparilag fejlett országok közül az Amerikai Egyesült Államok után Németországot érintette a legérzékenyebben a válság.
Az eladósodott ország gazdaságát romba döntötte a hitelek befagyasztása és a korábbiak visszakövetelése.
Ráadásul az export visszaesett. Nőtt a részmunkaidősök száma is.

- Különösen Közép- és Kelet-Európa államainak gazdaságát rendítette meg a hitelválság.

Fizetésképtelenné váltak, és elmaradtak a tőkebefektetések is.
A válság elején még szert tudtak tenni valamennyi hitelre, de azokat kénytelenek voltak a korábbiak törlesztésére, illetve a
zuhanó életszínvonal emelésére fordítani.
Egyre kevesebb pénz jutott a termelő beruházásokra.
Térségünk országait az agrárválság szinte kilátástalan helyzetbe sodorta. Az agrártermékek exportja egyre nehezebbé vált.
Az eladhatatlan termékeket megsemmisítették.
A műszaki és technikai elmaradottság és a termelés alacsonyabb hatásfoka miatt a tréség nem tudott az új helyzethez
alkalmazkodni, nem volt képes államilag finanszírozott beruházásokkal vagy új iparágak létesítésével kilábalni a válságból.

- Ezek után a válság megoldása a politika egyik fő kérdésévé vált.

- Az országok közül volt, ahol ez demokratikus keretek között zajlott le, volt viszont, ahol a válságból való kilábalás érdekében
szélsőséges politikai csoportok kerültek hatalomra.
- Az Amerikai Egyesült Államokban sikerült megvédeni a demokráciát.

Keynes elmélete: A válságkezelésre próbált megoldást találni John Maynard Keynes.

Az ő javaslata, hogy az államnak be kell avatkozni a gazdaságba, le kell állítani a beruházás és a költségvetés csökkentését.
A válságból való kilábalás érdekében az államnak megrendelőként kell fellépnie, mivel ez létfontosságú a termelés
megindulásához, a piac bővüléséhez.
A termelés megindulásával és a piac bővülésével ismételten munkahelyek teremtődnének, ezáltal a piac újra bővülne. Így az élet
ismét visszatérhetne a normális kerékvágásba, fellendülés következne be.
Keynes szerint az állami beruházásoknak a gazdaság azon területeire kell koncentrálnia, melyek termékeikkel nem terhelnék a
piacot, hanem új beruházásokra teremtenének lehetőséget. Ilyen ágazatok a közlekedés, a szolgáltatások vagy az
energiatermelés.
A New Deal: Európához hasonlóan az Amerikai Egyesült Államokban is súlyos gondokat okozott a gazdasági válság.
Munkanélküliség, nyomor, éhínség köszöntött az országra. Az emberek a kormányt hibáztatták, és az elnökválasztáskor 1932-
ben Franklin D. Rooseveltet választották meg, aki meghirdette a New Deal, az új irány politikáját.
A New Deal lényege az volt, hogy az állam beavatkozott a gazdaságba – a keynesi modellnek megfelelően. Esetenként még a
bankok működésébe is beleszólt.
Az állam inflációt gerjesztett a bankbetétek zárolásával, valamint a dollár árfolyamának aranyalapról való elszakításával. Ezzel az
állami beruházások olcsóbbak lettek. Roosevelt elindította a közmunkaprogramot, munkalehetőséget biztosítva az embereknek.
Ennek során került sor autópályák, vasutak, középületek építésére, valamint a Tennessee folyó „munkába állítására”:
Azoknak a farmereknek, akik csökkentették vetésterületüket, az állam pénzt adott. Ezenkívül Roosevelt korlátozta a versengést is
azzal, hogy szabályozta a termelés mennyiségét, valamint a minimálbért is megállapította. Megtiltotta az aranykivitelt. A reform
első szakaszában, 1933 és 1934 között stabilizálták a gazdasági helyzetet, a második szakaszban (a háború előtti években)
szociális intézkedéseket hoztak. Kialakult az állami irányítású szociálpolitika. Kiterjesztették a nyugdíjat és a betegsegélyezést,
munkanélküli segélyt vezettek be. Engedélyezték a szakszervezeti mozgalmat és a sztrájkokat.
Roosevelt a technikát is a politika szolgálatába állította. Ennek fontos momentuma volt a rádió lehetőségeinek kihasználása –
„kandalló előtti beszélgetések”.
Roosevelt nem tudta valamennyi reformkísérletét véghezvinni, ugyanis ez sokszor az Alkotmánybíróságba ütközött, akik
alkotmányellenesnek ítéltek bizonyos reformokat. Ennek ellenére Roosevelt sikeresen véghezvitte a New Deal több programját,
amely segített az USA-nak kilábalni a válságból.
A sikerek nyomán Rooseveltet 1936-ban ismét elnökké választották. Az amerikai társadalom túlnyomó többsége a New Deal
mellé állt, hiszen csökkent a munkanélküliség, nőtt a fogyasztás, és mindezek következtében a szélsőséges politikai
irányzatoknak nem volt számottevő tömegbázisuk. Lassan Európában is elkezdődhetett a felemelkedés. Közép- és Kelet-
Európában azonban egyre inkább érvényesült a Németországban hatalomra jutott náci vezetés gazdasági-politikai befolyása.