Itália földje

 A Földközi-tengerbe mélyen benyúló Appenini - félszigeten helyezkedik el.

 Fekvése fő kereskedelmi és közlekedési utak metszéspontjában van.
 Éghajlata mediterrán.
 A félszigetet hosszában az Appeninek hegyvonulata szeli ketté, de könnyen átjárható.
 Ásványkincsekben gazdag: fa, építőkő, vas, réz.
 A mezőgazdasági feltételek jobbak, mint Hellászban, ezért a mezőgazdaság a fő római
tevékenység.
 A medencék alkalmasak a földművelésre, a hegyvidékek a legeltető állattartásra Növények:
gabona, szőlő, olajbogyó, gyümölcsök. Állatok: szarvasmarha, sertés, juh, ló, méh.

Róma alapítása:
Rómát a hagyomány szerint Romulus és Remus alapította, i. e. 753-ban a Tiberis-folyó torkolata
közelében, az etruszk és latin kultúra találkozásánál.

A királyság kora:
A hagyomány szerint Rómának egymás után 7 királya volt. (Az első Romulus)
- A vezető réteget a nemzetségek vezetői a patríciusok (jó atyától származók) képezték, mert ők
rendelkeznek földekkel à teljes jogú polgárok voltak. A patríciusok közül kerül ki a király tanácsadó
testülete a szenátus (300 fő).
- A cliensek elszegényedett patríciusok voltak. Rendelkeztek polgárjoggal, de nem volt elég földjük,
ezért a gazdag patríciust támogatták őket szavazataikért cserében.
- A lakosság többségét a plebejusok alkották. Nem rendelkeztek  polgárjoggal (parasztok,
kereskedők, kézművesek).
Az etruszkok:
Az i.e. VIII-VI. század között a térség  legfejlettebb civilizációja az etruszk volt.
Városokban laktak, volt írásuk, szervezett államuk, használták a boltozatot.
A rómaiak tőlük vették át az ABC-t, az építészetet, az államszervezetet, városi kultúrát.
Róma népe i.e. 510-ben elűzte az utolsó etruszk királyt Tarquinius Superbust,  és az állam vezetése
közös ügy lett (= köztársaság).
 A köztársaság kora:
A korai köztársaság államszervezete:
A királyság után arisztokratikus köztársaság lett az államforma -›patríciusok (vagyonosok)
irányítottak Rómában.
A római köztársaság három pillérre épült:

1. Magistratusok (közhivatalok): A polgárok választották a tisztviselőket.

Az állam élén a consulok álltak (ketten voltak 1 évig) mint legfelsőbb vezetők és hadvezérek.
A praetorok bíráskodtak és a consulok helyettesei voltak. A dictator (1 fő) személyét
rendkívüli esetben 6 hónapra választották és teljes hatalommal (teljhatalom) ruházták fel.
2. Népgyűlés: Döntött a vezetők személyéről, a fontos állami ügyekről, háborúról és békéről,
életről és halálról  szenátus javaslatai alapján.
3. A szenátus: Tagjai a nemzetségi arisztokrácia vezetői.  Tanácsadó szerepe volt, de rendkívüli
hatalmat gyakorolt. Kezdetben 100, majd 300 főből állt a köztársaság korában.

 A patrícius - plebejusok jogegyenlőségének kialakulása:

 A római köztársaság kezdetén a patríciusok rendelkeztek a teljes politikai, gazdasági és

vallási hatalommal.
 A plebejusokat adósrabszolgaságra kényszerítették.
Az etruszkok elűzése után állandó külső veszély fenyegette az államot és megnőtt a plebejus
tömegek katonai jelentősége, amit jogaik szélesítésére használtak a kialakult a teljes jogegyenlőség a
III. sz. közepéig. Lépései:
- létrehozták a néptribunusi tisztséget.  A plebejusok választják maguk közül egy évente. Személye
szent és sérthetetlen, teljes vétójoga van
- összeírták a törvényeket: XII táblás törvények.(plebejusokra és a patríciusokra is érvényesek)
- szabad lett a házasságkötés a patrícius és plebejus között.
- létrehozták a  censori hivatalt, amely vagyonbecsléssel határozza meg, ki lehet polgár (2 patricius
5évre).
- kiadták a  Licinius – Sextius - féle földtörvényt, amely szabályozta, hogy az állami földből egy
személy csak 500 jugerum (230 hektár) földet kaphat
- eltörölték az adósrabszolgaságot.
- plebejus is betölthet minden tisztséget, lehet pap is.
- a plebejusok saját népgyűlést alakítottak.
Ezzel párhuzamosan összeolvadt a patrícius és gazdag plebejus réteg a szenátusi arisztokrácia +
gazdag plebejusok -› nemesség.

Itália meghódítása:
- A földéhség és a terjeszkedési kényszer összekapcsolódik, a rómaiak eleinte önmagukat védték a
külső támadásoktól, de később már ők támadnak a szomszédaikra (földszerző háborúk).
- Az elfoglalt földek 1/3-át kisajátították, s felosztották, a plebejusok coloniákat hoztak létre Itáliában.
A hódítások során az oszd meg és uralkodj elvét alkalmazták.
-Latium és Etruria elfoglalása után Róma dél felé tört előre. A görög városok ellentéteit kihasználva
legyőzték őket. -› tarentumi háború
(A római hadsereg: Sakktáblaszerű alakzatot vesznek fel, három sorban: gyorsabban reagálhatnak az
ellenség mozdulataira. A leghátsó sorban állnak a legtapasztaltabb katonák, ők a harc végén kerülnek
bevetésre.)

1. Pun háború: Itália megszerzése után Karthago birtokáért, Szicíliáért indult meg a küzdelem. (A
rómaiak tengeren még gyengék voltak, de a görögök és a csapóhíd segítségével a tengeren is
felülkerekedtek. Róma megkapta Szicíliát, és hatalmas hadisarcot rótt a városra. Szicíliában szervezték
meg az első provinciájikat. -› lakói adót fizettek a római államnak, hivatalnokait Róma nevezte ki)

2. Pun háború:
Hannibal, a fiatal, tehetséges karthágói hadvezér megszállta Hispániát (ezüstbányák), és új stratégiát
dolgozott ki: Rómát Itáliában kell legyőzni, az ott felszabadított népek segítségével átkelt  az Alpokon,
és sorra legyőzte a római seregeket, ám a parasztság besorozásával újabb és újabb seregeket állítottak.
A római hadvezér Scipio csapataival átkelt Afrikába, hogy maga után csalja a punokat.
Megfogyatkozott seregével Hannibál Zámánál vereséget szenvedett.
A háború következménye: A punok elvesztik a városon kívül minden földjüket, flottájukat, 3200 tonna
ezüstöt kellett fizetniük + háborút és békét Róma engedélye nélkül nem folytathattak.

3. Pun háború:
Rómának már nem volt valódi tétje. Egy engedély nélküli háború miatt pusztította el Karthágót.
Területén kialakították Africa provinciát.
Aztán megkezdte a hanyatló hellenisztikus világ meghódítását: püdnai csata -›Macedónia legyőzése,
provinciává tették. Achaia néven Hellász is római provinciává vált.
 

 A római köztársaság válsága és bukása

A i. e. II. század közepére a római köztársaság a Földközi-tenger medencéjének urává vált.
De: a nagyhatalommá válásával egy időben súlyos belső válság keletkezett.

 A köztársaság válságának okai:

- Földkérdés: A meghódított területek a római nép közös birtokába kerültek, de a szenátori rend
kisajátította őket bérlemények formájában. Megnőtt a nincstelen szegények (proletárok) száma, akik
veszélyt jelentettek az államra.
- Hadsereg kérdése: Az elhúzódó háborúk és a katonai terhek miatt a parasztok tönkrementek és nem
tudtak tovább katonáskodni, elvesztették római polgárjogukat + csökkent a hadsereg létszáma.

- Rabszolgakérdés: A meghódított népek rabszolgákká váltak, a hódítások hatására jelentősen

megnőtt a számuk, csökkent az értékük, rosszabbodott a helyzetük. A házak körül, műhelyekben,
földeken és bányákban dolgoztatták őket. Sorsuk és körülményeik miatt gyakran fellázadtak (Pl.:
Szicíliában).

- Az államirányítás zavarai: A megnövekedett területű birodalom irányítását képtelen volt ellátni a
római hivatalszervezet, akadozott az irányítás és veszélybe került a birodalom működése.

 A Gracchusok reformkísérletei:
i. e. 133-ban Tiberius Gracchus néptribunus
- Felújította a (Licinius-Sextius-féle) földtörvényt.
- Korlátozta az állami földekből bérelhető földek nagyságát.
- Célja: földosztás és a szenátori rend hatalmának korlátozása volt.
- A szenátus válasza: Tiberiust 300 hívével utcai verekedésben megölték

i. e. 123-ban Caius Gracchus (Tiberius öccse) néptribunus

- A lovagokra kívánta bízni a bíráskodást a provinciákban
- Római polgárjogot kívánt adni az itáliai szövetségeseknek
- Javasolta Karthágó újjáépítését.
A szenátus utcai verekedést provokált ahol  Caiust 3000 hívével együtt megölték.
A Gracchusok bukásának oka: nem állt mögöttük, jelentős számú támogató tömeg

 A polgárháború kora: 
A Gracchusok bukása után tovább mélyültek az ellentétek Rómában à az i. e. II. század végére két
egymással versengő tábor alakult ki Rómában:
 
- Néppárt: Vezetői a lovagrendből kerültek ki. A népet használták politikai céljaik megvalósítására.
Földreformot akartak, szenátus hatalmának korlátozása, és az itáliai szövetséges népek
egyenjogúsítása.

- Szenátori párt: Vezetői a szenátori rend tagjai voltak.  A régi berendezkedést tartották a legjobbnak.
Meg kívánták őrizni a fennálló rendszert a konzervatívok.

  Marius katonai reformjai:

A néppárti Marius hadvezér a i. e. II. század végén a vagyontalan római polgárokból
zsoldoshadsereget hozott létre (16 év szolgálat után veteránként földet kaptak a coloniákon.) -›
+ Előnyei: - Növekvő létszám, egységes felszerelés és kiképzés, állandó, bármikor bevethető haderő +
megszűnt a városokban lézengő proletártömeg.
- Hátránya: megnőtt a hadvezérek jelentősége à nőtt az egyeduralom kialakulásának veszélye.

  Sulla diktatúrája: 
Marius halála után a szenátori párthoz tartozó Sulla hadvezér bevonult Rómába.
Célja : a szenátus hatalmának helyreállítása volt. -› Korlátlan időre diktátorrá választatták.
- Sulla leszámolt a néppárt híveivel.
- Növelte a szenátus létszámát (300ról 600ra)
- Testőrséget hozott létre
De: i. e.. 79-ben lemondott minden hivataláról.

  Spartacus rabszolgaháborúja (i. e. 74-71):

A Felkelés Capuában kezdődött Spartacus gladiátor vezetésével.
A rabszolgasereg Észak, majd Dél Itáliát rabolta végig, de -› Crassus praetor legyőzte őket.
Következménye: megtorlás, sokat javult a rabszolgák helyzete (Pl.: lehetővé vált a felszabadulásuk).
Az első triumvirátus:
Sulla halála után a polgárháború kiújult.
I. e. 60-ban titkos szövetség jött létre a rend helyreállítása érdekében
Tagjai: Julius Caesar, Crassus és Pompeius felosztották egymás között a hatalmat.
De: Crassus halála után a triumvirátus felbomlott és kiújult a polgárháború.

Caesar egyeduralma: 
Caesar i.e. 48-ban Pharsalosnál legyőzte Pompeiust és Róma urává vált.
A köztársasági hagyományokra nem volt tekintettel: az összes fontosabb címet egymaga viselte.
- földosztás
- veteránok letelepítése
- építkezések, aranypénz
- felemelte a szenátus létszámát 900 főre
- naptár reformot hozott létre (összhangba hozta a naptár és az évszakok rendjét, bevezette a
szökőévet, Juián naptár, júliust róla nevezték el)
Ceasar terjesztette ki a római befolyást EGyiptomra, ahol 7. Kleopátra uralkodott, gyerekük is
született.
Korlátlan veszélyes volt hatalma a köztársaságra,  i.e. 44-ben összeesküvők Brutus és Cassius
megölték.

A második triumvirátus: 
I.e. 43-ban jött létre Octavianus (Augustus), Antonius és Lepidus között.
Céljuk Caesar gyilkosainak megbüntetése volt.
Kr.e. 42-ben a Philippi csatában győzelmet arattak felettük.
De: Lepidus kilépett a triumvirátusból, Antonius és Octavianus között kiújult a polgárháború.

Augustus egyeduralma – a principátus rendszere: 

Az actiumi csata után (i.e. 31.) Octavianus ügyelt a köztársasági látszatra.
Fokozatosan építette ki egyeduralmát: i. e. 27-ben lemondott minden tisztségéről.
A szenátus hálából Augustussá  első polgárrá nyilvánította. főbb intézkedései: 
-  A szenátus jelentősége és szerepe jelentősen csökkent.
- Fizetett hivatalszervezet jött létre Pl.: lovagokból.
-  A fontos  provinciák császári kormányzás alá kerültek.
- Városi rendőrség és testőrség  létrehozása.
A római béke biztosítása érdekében törekedett a természetes határok kiépítésére (Pl.: Duna-Alpok
Rajna vonal), és békét kötött  szomszédjaival.

A Kelet és a Nyugat eltávolodása:

- A gazdaság hanyatlása, a piac visszaszorulása nem egyformán érintett minden vidéket.
- Nyugaton egyre erőteljesebben, keleten kevésbé érvényesültek ezek a jelenségek. -› Kelet mögött
Nyugat egyre inkább elmaradt.
- Costanius Róma helyett új fővárost épített ki magának kelet kapujában Boszporusz partján -›
önmagáról Constantinopolisnak nevezett el.
- A növekvő létszámú hadsereg, az új főváros rengeteg pénzt igényeltek. -› a császár emelte az adókat
- Az adók behajtása érdekében helyhez és foglalkozáshoz kötötte a colonusokat és a kézműveseket.
- A szabad kisbirtokosok a nagybirtokosok védelme alá helyezkedtek -› így ők is függőségbe kerültek.
A colonusokkal együtt új alávetett társadalmi réteg kezdett kialakulni, amelyet terményszolgáltatásra
köteleztek.
Népvándorlás:
- Kr. u. 2. És 3. Században a túlnépesedő germánok be-be törtek a birodalomba és fokozatosan keleti
irányba vándoroltak.
- Róma akkor még képes volt visszaverni a támadásokat.
- 375 táján a nyugat felé vonuló hunok Volga vidékén vereséget mértek a keleti gótokra. Függőségük
alá vonták, és tovább nyomultak nyugat felé.
-› megindult a népvándorlás
-a nyugati gótok a hunok elől menekülve bebocsájtást kértek a limes mögé. -› Róma engedélyezte,
harcokaikat zsoldjába fogadta, de ellátásukat képtelen volt biztosítani.
-› a gótok fellázadtak, colonusok tömegei csatlakoztak hozzájuk.
- A császár nem tudta leverni a gótokat -› elismerte őket szövetségesként. Letelepedhettek a birodalom
határain belül, belső függetlenséget élveztek. De jelenlétük tovább mélyítette a birodalom válságát.
- Más népek is támadták a határokat. -› védekezés érdekében Theodosius Kr. u. 395-ben felosztotta 2
fia között a birodalmat.
-› létrejött a Keletrómai és a Nyugatrómai Birodalom.