A MAGÁNHANGZÓK ÉS A MÁSSALHANGZÓK RENDSZERE

1. A hang/Fonéma:
 A beszéd és a nyelv legkisebb eleme.
 Jelentésmegkülönböztető szerepe van.
 Önálló jelentése nincs.
 A magyar nyelv hangjainak száma 39, de 40-et használunk. -› (ly/J)
 A hangképző szervek működése: A beszédhangok képzéséhez a következő hangképző szerveket használjuk:
Tüdő -› légcső -› gégefő a hangszalagokkal -› garatüreg a nyelvcsappal -› orrüreg -› szájüreg.
Ezeket közös néven beszélő szerveknek nevezzük.
A szájüregben még számos fontos szervünk beszélő szervünk van, mint a fogak, ajkak, szájpadlás és a nyelv.
3 hang van a nyelvünkben az M, N, Ny, ezek képzésekor a levegő az orron távozik, ezek az orrhangok.

2. A magánhangzók:
 A hangokat magánhangzókra és mássalhangzókra bontjuk.
 Nyelvünkben 14 magánhangzó van. (hosszú-rövid párok)
 Képzésükkor a hangszalagokat megrezegtető levegő akadály nélkül távozik a szájüregből.
 Tiszta, zenei hang, zönge keletkezik.
 A magánhangzók önmagukban is alkothatnak szótagot.
 Képzésükben nagy szerepe van a nyelv és az ajak mozgásának.
 A magánhangzóknak 4 csoportját különböztetjük meg a képzése szerint:
1) A nyelv vízszintes mozgása szerint:
 Magas/Előlképzett magánhangzók: (palatális) például teniszütő -› e, i, ü, ö hangok
 Mély/Hátulképzett magánhangzók: (veláris) például autó -› a, u, o hangok
2) A nyelv függőleges mozgása szerint:
 A legalsó nyelvállású magánhangzó: á
 Alsó nyelvállású magánhangzó: a, e
 Középső nyelvállású magánhangzó: o, ó, ö, ő, é
 Felső nyelvállású magánhangzó: u, ú, ü, ű, i, í
3) Ajakműködés szerint:
 Ajakréses/illabiális magánhangzók: e, é, i, í
 Ajakkerekítéses/ labiális magánhangzók: o, ö, u ,ű
4) Kiejtés időtartama szerint:
 Rövid magánhangzók: o, u
 Hosszú magánhangzók: ó, ú

3. A magánhangzótörvények:
 Hangrend törvénye: A magyar nyelv jellegzetes hangképzési sajátossága a hangrendi harmónia. Attól függően, hogy
szavainkban milyen magánhangzók vannak, lehetnek:
 Magasak (teniszütő)
 Mélyek (autó)
 Vegyesek (ásványvíz) -› ezek később alakultak ki
 Illeszkedés törvénye: Mivel a magyar ragasztó nyelv, ezért a szótő után a toldalékok hangrendje megegyezik.
3 esetben nincs illeszkedés:
 Ha nincs toldalék a szóban.
 Ha magas-mély illeszkedés van egy szóban akkor az -› vegyes hangrendű lesz.
 A toldalék általában mély hangrendű. Pld.: nak-nek, ról-ről, ba-be
 Ajakműködés szerint: hoz, -hez, -höz,
On, -en, -ön
 Hiátus-törvénye: hangűr törvénye. Ha a szavakban 2 magánhangzó egymás mellé kerül, gyakran egy ejtéskönnyítő j
hangot toldunk be a kiejtés során. Például: fiú -› fijú, dió -› dijó. Írásban nem jelöljük. Ezt a jelenséget nevezzük
hiátustörvénynek. Hiátus jelentése hézag, hangűr.

4. A mássalhangzók:
 25 darab mássalhangzónk van.
 A mássalhangzók a magánhangzókkal ellentétben nem elszigetelten, hanem egy magánhangzóval együtt alkotnak egy
szótagot.
 Képzésükkor a levegő akadályba ütközik. Akadályt képeznek az ajkak, fogak, szájpadlás és a nyelv. Kivétel a h hang
képzésekor.
 A hangszalagok állásától függően lehetnek zöngések, vagy zöngétlenek.
 A mássalhangzók csopotosítása:
1)Hangszalagok működése szerint:
  Zöngések: képzésükkor a hangszalagok rezegnek. Pld.: b, d
 Zöngétlenek: képzésükkor a hangszalagok nem rezegnek. Pld.: k, t
2)Képzés helye szerint:
 Ajakhang: p, b
 Foghang: d, t
 Szájpadláshang: k, g
 Gégehang: h
3)Képzés módja szerint:
 Zárhang: p, b
 Orrhang: m, n
 Réshang: J, ly
 Zár-rés hang: c, cs
 Pergő hang: r
4) Jelölésük szerint:
 Egyjegyűek: k, l, m, n
 Két, háromjegyűek: sz, zs, ny, dzs
5) Időtartamuk szerint:
 Hosszúak: ggy, pp egy szóban
 Rövidek: minden msh. önmagában rövid

5. A mássalhangzótörvények: A beszédben egymás mellett lévő mássalhangzók hatnak egymásra, módosítják, vagy
megváltoztatják az eredeti hangsort. Ezek a változások automatikusan mennek végbe, hogy a kényelmesebb ejtést szolgálják.
Ezért a következő törvényszerűségek figyelhetők meg a mássalhangzók egymásra hatásában:
 Hasonulás: Amikor egy szóban egymás mellé mássalhangzó kerül, akkor az egyik kiejtése megváltozik, a másikhoz pedig
hasonló lesz, hozzá hasonul.
 Teljes hasonulás: 2 egymás mellé kerülő mássalhangzó körül az egyik a másikkal azonossá válik, hosszú hangot
képez. Megkülönböztetünk közülük:
-› írásban jelölt teljes hasonulást: ahogy hallom, úgy írom. Az utolsó kiejtett mássalhangóhoz teljesen hasonlóvá
válik a -val,vel,vé,vé rag v-hangja és a j-hangja. Pld.: Olvas+j -› olvass, virág+ vá -› virággá
-› írásban jelöletlen teljes hasonulás: szóelemzés elve, írásban nem tüntetjük fel. Pld.: egészség -› kiejtésben
egésség

 Részleges hasonulás: 2 szomszédos mássalhangzó közül az egyik csak részben hasonul a másikhoz.
-› zöngésség szerinti részleges hasonulás: a 2 szomszédos mássalhangzó közül az egyik a másikhoz zöngésség
tekintetében hasonlóvá válik. 2 féle lehet: a.) zöngésedés: vasdarab -› kiejtésben vazsdarab
b.) zöngétlenedés: dobtam -› kiejtésben doptam
-› képzés helye szerinti részleges hasonulás: foghang és ajakhang találkozásakor fordul elő. Foghang helyett
ajakhangot ejtünk. Az n képzésének a helye változik meg. (n+p, n+b, n+gy, n+ty) Pld.: azonban, színpad-› szímpad

 Összeolvadás: Összeolvadás akkor fordul elő, ha két különböző mássalhangzó találkozik és helyettük egy harmadik
hangot ejtünk. Pld.: barátság -› kiejtésben baráccság
 Mássalhangzó kiesés: Ha 3 különböző mássalhangzó egymás mellé kerül, akkor a középső mássalhangzó az ejtésben
kiesik, nem ejtjük. Pld.: rajzszög -› kiejtésben rajszög, most sincs -› kiejtésben mossincs
 Mássalhangzó rövidülés: egy hosszú mássalhangzó és egy rövid mássalhangzó kerül egymás mellé, akkor ilyenkor a
hosszú mássalhangzó a kiejtésben megrövidül. Pld.: többre -› kiejtésben töbre, otthon-› kiejtésben othon
 Mássalhangzó nyúlás: 2 mássalhangzó között van egy rövid mássalhangzó, amit a kiejtéskor hosszan ejtünk. Pld.: kisebb
-› kiejtésben kissebb