1

A KÖZÉPKORI MAGYAR ÁLLAM MEGTEREMTÉSE ÉS VIRÁGKORA

Érettségi vizsgakövetelmény

 Az egyházi hierarchia, az egyházi intézményrendszer, a szerzetesség az Árpád-kori Magyarországon

 A középkori egyetemek Európában és Magyarországon
 Román, gótikus és reneszánsz építészet – magyar példák
 A honfoglalás okai és menete, a kalandozások/támadó hadjáratok
 Az eredet kérdései (nyelvészet, régészet, néprajz, genetika), a magyar törzsszövetség az Etelközben
 Géza és I. (Szent) István államszervező tevékenysége, a földbirtokrendszer és a vármegyeszervezet
 A magyar állam megszilárdulása: I. (Szent) László és Könyves Kálmán törvényei
 IV. Béla uralkodása: tatárjárás és újjáépítés
 A kül- és belpolitika új irányai: III. Béla uralkodása
 Az Aranybulla legfontosabb elemei
 A királyi hatalom újbóli megszilárdítása Anjou I. Károly idején, a visegrádi királytalálkozó
 Nagy Lajos külpolitikája és az 1351-es törvények
 Luxemburgi Zsigmond, Hunyadi János és Hunyadi Mátyás törökellenes harcai
 Hunyadi Mátyás: a központosított királyi hatalom, jövedelmek és kiadások, birodalomépítő tervek

A magyarság eredetének kérdései

1. A segédtudományok szerepe
A magyarság őstörténetének korszakáról nincs bizonyítható tárgyi emlék, csak feltételezések léteznek. Ma a
legelterjedtebb a 18. századtól elfogadott finnugor rokonság teóriája, mely az összehasonlító nyelvtudomány
(paleolingvisztika) alapján a magyar nyelv vizsgálatára épült. A magyarság eredetének vizsgálatában segítik a
kutatást a történelem segédtudományai: a régészet, a néprajz és az antropológia (embertan).
2. Írott források
A vándorló magyarokat megemlítő írásos forrásokkal csak az i. sz. 5. századtól találkozunk. A nagy része a
köztük megforduló arab, perzsa kereskedőktől származik - leghíresebb Dzsajhani leírása. Írtak őseinkről a
Bizánci Birodalom császárai (pl. Bíborbanszületett Konstantin „A birodalom kormányzásáról” című
kézikönyve). A források másik típusa a későbbi magyar krónikairodalom (pl. Anonymus, Kézai Simon gesztája),
amely kissé torzított formában mutatja be a magyarok honfoglalás előtti történetét.

Eredetelméletek

1. László Gyula kettős honfoglalás elmélete

a) Lényege: a honfoglalás két hullámban történt; először 670-es években, majd a 9. század végén.
b) Kiindulópontja: 1. Miért nem maradt a Kárpát-medence közepén élő avaroknak nyelvi (helynévi) emléke,
amikor a szlávok jelenlétére számos toponímiai (földrajzi helységnevek elnevezésének eredete) bizonyíték
van. 2. Régészeti bizonyítékok egy új etnikum megjelenéséről.
c) Következtetése: Az itt élő nép hagyatéka a magyar helynévanyag, tehát nem avarok lakták már zömében a
Kárpát-medencét, hanem a 670-es évektől beözönlő (ábrázolásmódjáról griffes-indás kultúrának nevezett) új
etnikum a magyarság volt.
d) Cáfolata: 1. Avar helységnevek nem maradhattak fel, mivel az avarok fokozatosan átvették a kárpát-
medencei szlávok nyelvét és beolvadtak közéjük. 2. A honfoglalás előtti időkből ismert helynevek között
nincsen finnugor eredetű.
2. Nagy-Morvaország elmélet
a) Lényege: A honfoglalás előtt a Kárpát-medencében egybefüggő szláv államalakulat volt, de a magyarok
bejövetelükkel beékelődtek a szlávság közé. A cseh és szlovák történészek szerint a Morva Birodalom
nemcsak a Cseh-medencét és az északkeleti Felvidéket foglalta magába, hanem egészen az Al-Dunáig
terjedt.
b) Alapja: 1. VII. (Bíborbanszületett) Konstantín bizánci császár „A birodalom kormányzásáról” szóló műve. 2.
Morava folyóból is kettő van.
c) Kétségei: A 10. században uralkodó császár munkája már 50 évvel a honfoglalás - így a morvák bukása -
után született, nem ismerhette a 9. századi viszonyokat. A Nagy-Morávia kifejezés a középkori
szóhasználattal Régi-Moráviaként is fordítható.
3. Dákoromán kontinuitás elmélet
 2

a) Lényege: A román nép Erdély (Dacia) őslakója, az ókori dák nép romanizálódása révén született, így a
történeti jog címén is igényt formálhat Erdély birtoklására.
b) Támasza: 1. A román nyelv latin eredetű. 2. Anonymus forrása (Gesta Hungarorum - A magyarok története).
c) Cáfolata: Erdély legkorábbi földrajzi- és helynevei szláv, magyar eredetűek. A római hadijelentések Dacia
lakosságának kiirtásáról és beolvasztásáról számolnak be. A legelső forrás 1209-ben említ románokat
Erdélyben először, a Dacia római kiürítése óta (ekkor a teljes megmaradt lakosságot áttelepítették) eltelt
köztes 900 évben számtalan forrás jelent meg, de románokról egy sem tesz említést. Anonymus munkája 300
évvel a honfoglalás után íródott, téves hipotéziseken alapszik. A pásztorkodó románok és albánok tartós
együttélésére több száz jövevényszó, néhány nyelvtani szabály és sok balkáni román eredetű helységnév utal
(itt ma is élnek román néptöredékek).

Honfoglalás és megtelepedés

1. A Kárpát-medence a honfoglalás előtt

Az ókorban szkíták később pannon népek (Dunántúl), kelták, dákok (Erdély) érkeztek ide. A hunok 450 körül
foglalták el, Attila innen indította támadásait. Halála után a Hun Birodalom felbomlott, a Kárpát-medencét a
germán gepidák, majd a longobárdok szállták meg. 568-ban a török eredetű avarok foglalták el Baján kagán
vezetésével, az Avar Birodalom Nagy Károly hódításáig maradt fenn. Az avarok bukását követően a déli
területeken a bolgárok, a Felvidéken a morvák terjeszkedtek, a Dunántúlon pedig a szláv Pribina és Kocel hozott
létre a keleti-frankoktól függő hercegséget (Zalavár központtal). Közvetlen a honfoglalás előtt a Kárpát-
medencét kedvező hatalmi viszonyai is ideális szálláshellyé tették: a bolgárok, morvák peremkerületein kívül
hatalmi űr volt.
2. A honfoglalás okai
Etelköz nem rendelkezett védhető határokkal, ráadásul a nomád törzsek útvonalán feküdt. A magyarok, ekkor
gyakran szegődtek a bolgárokkal háborúzó bizánciak szolgálatába, így a terület elhagyásának másik oka: a
besenyők szövetkeztek a bolgárokkal és megtámadták az itt élő magyarokat, ráadásul akkor, amikor Árpád
(Álmos fia és későbbi utódja) a fősereggel éppen a Kárpát-medencében tartózkodott, így az egész népnek át
kellett menekülnie a hágók mögötti jobban védhető területre. (Álmost valószínűleg a kudarc miatt szakrális
okokból feláldozták). Őseink már 862 óta indítottak kisebb-nagyobb hadjáratokat a Kárpát-medencébe. Nem
csupán a jó védhetőség, hanem a Kárpát-medence kedvező hatalmi viszonyai (a frankok és a bolgárok
peremterületei voltak itt) is ideális szálláshellyé tették. A honfoglalás (894-907) több lépésben zajlott le.

Géza fejedelemsége és Szent István államszervező tevékenysége

1. A nemzetségi társadalom bomlása

Árpád már nem nevezett ki új gyulát: egyedüli főfejedelemként uralkodott. Ezzel a kettős fejedelemség kora
megszűnt. A 10. század közepéig Európa skandináv és szláv népei is felvették a keresztény vallást. A magyarok
számára is a fennmaradás és a feudális átalakulás feltétele a keresztény hit felvétele volt. A 10. században a
fejedelmi család fokozatosan növelte pozícióit, illetve jelentős gazdasági fejlődés indult meg, aminek
következtében nőttek a vagyoni különbségek, s ez lehetőséget teremtett a nyugati hűbériség eredményeinek az
átvételére.
2. Követség I. Ottóhoz
A kalandozások a nyugat-európai feudális anarchia megszűnéséig voltak sikeresek. De a politikai összefogás
933-ban merseburgi, majd 955-ben, a döntő augsburgi vereséghez vezetett. A nyugati hadjáratoknak a Német-
római Császárság megalakulása, a keletieknek pedig Bizánc megerősödése vetett véget. Géza fejedelem (972-
997) trónra lépése után rögtön követeket küldött I. Ottó német-római császárhoz, akikkel jelezte megtérési
szándékát. Külpolitikájában, biztosítva a Német-római császárság és Bizánc harapófogójába került magyarság
fennmaradását, 973-ban Quedlinburgban megszületett a béke a nyugati szomszédokkal; Géza ausztriai és
morvaországi területeket engedett át, és hittérítőket kért hazánkba. Mindkét uralkodó elégedett volt: Géza tudta,
hogy a magyarok elleni legfőbb támadási ürügyet számolta fel, Ottó pedig a német hódítás úttörőinek remélte a
hittérítőket.
3. Külkapcsolatok
Géza következetes békepolitikát folytatott; hoszpeszeket (telepeseket) engedett az országba, nem vezetett
hadjáratokat szomszédaink ellen, sőt gyermekei házasításával is a dinasztikus kapcsolatokat építette: lányait
Boleszláv lengyel trónörököshöz, Orseoló Ottó velencei dózséhoz, valamint a bolgár trónörökösökhöz adta,
fiának pedig Gizella bajor hercegnőt hozta feleségül.
4. Géza és a kereszténység
A térítők megjelenésével terjedni kezdett a római kereszténység, de egyházszervezet, templomhálózat ekkor még
nincs (ebben az időben kezdték el építeni a pannonhalmai bencés apátságot). Géza meg is keresztelkedett, bár ez
nála csak politikai gesztus volt. Továbbra is pogány szokások szerint élt (elég hatalmasnak tartotta magát ahhoz,
 3

hogy egyszerre két istennek is áldozzon), de kíméletlenül leszámolt a kereszténység elutasítóival. A korabeli
leírások hirtelen haragú, kegyetlen személynek tüntetik fel Gézát, de politikája teremtette meg a későbbi Szent
István-i államalapítás alapjait.
5. István államszervezése – a primogenitúra bevezetése és a törzsfőkkel való leszámolás
Géza 997-es halálát követően, az ősi pogány szokás a szeniorátus (a család legidősebb nemzőképes korú
férfitagja örököl), értelmében Koppány lett volna a fejedelem. Azonban már Géza is apja (Taksony) után
örökölte a hatalmat, és ő is fiának, Vajknak (megkeresztelkedése után az István nevet kapta) kívánta azt
továbbadni. Ez a primogenitura - a nyugati eredetű elsőszülöttség - elve alapján történt. Koppány maga mögött
tudhatta a Géza keménykezű politikája ellen küzdő törzs- és nemzetségfőket, központja a Dunántúl déli része
volt (Somogy). István végül külföldi lovagok segítségével Veszprémhez közel verte meg Koppányt. Az
ütközetben Koppány elesett és elrettentésül felnégyelték, majd birtokait elkobozták. István más ellenfeleivel is
leszámolt, először az erdélyi Gyulát, majd Ajtonyt, a Temes-vidék urát győzte le. Koppány leverése után
kerülhetett sor a tulajdonképpeni államalapításra. István II. Szilveszter pápától kért és kapott koronát, majd 1000
karácsonyán koronázták meg (1038-ig uralkodott). Azzal, hogy a koronát a pápától kapta és nem a német-római
császártól, elkerülte a német hűbért és elkötelezte országát a nyugati kereszténység mellett.

Magyar koronázási jelvények

1. Történetük
a) Korona: István II. Szilveszter pápától kapta a koronát, amely a halála elveszett. A ma ismeretes korona
kialakulása az 1180-as évekre, III. Béla idejére tehető. A koronát Székesfehérvárott, Visegrádon, majd Budán
őrizték, míg 1440-ben Habsburg Albert halála után az özvegy királyné ki nem lopta az országból. Mátyás
szerezte vissza nagy váltságdíj fejében. 1551-ben került ki újra az országból, amikor Izabella királynő átadta
azt Habsburg Ferdinándnak. Újra egy Mátyás, II. (Habsburg) Mátyás adta vissza a magyaroknak. Az
országgyűlés 1619-től elrendelte, hogy a jelvényeket a pozsonyi várban őrizték. 1849-ben elásták a
jelvényeket Orsovánál, a Habsburgok megtalálták, de Ferenc József visszaadta. A második világháború
végén Nyugatra menekítették. Az amerikaiak (a Kádár-rendszer elismeréseként) csak 1978-ban adták vissza.
Napjainkban a Parlamentben tekinthető meg. A korona két részből áll. Alsó része - a görög korona - a
homlokpánt. Az aranypántot drágakövek, színes zománcképek díszítik A felső része - a latin korona -
tulajdonképpen a keresztpánt. Nyolc apostol képe és az áldást osztó Krisztus látható rajta. A pántok
kereszteződésén található az aranykereszt, ferdeségére nincs meggyőző magyarázat.
b) Palást: Gazdagon díszített, bíborselyemből készült. István és Gizella a székesfehérvári bazilikának
adományozta.
c) Jogar: Buzogány alakú. Fapálca nyél, melyet aranyozott ezüstlemez borít. Végén szabálytalan gömb alakú,
oroszlánokkal díszített hegyikristály.
d) Országalma: Tömör, aranyazott rézgolyó, tetején az apostoli kettős kereszt. Valószínűleg Nagy Lajos
készítette (rajta az Anjou család liliomos címere látható).
e) Kard: Az eredeti eltűnt. A 16. század után használt koronázási karddal ütötték lovagokat avattak a magyar
királyok.

A magyar társadalom átalakulása a honfoglalástól az Árpád-kor végéig

1. A honfoglalás kora
A katonai vezető gyula és a szakrális vezető kende tisztség összeolvadásából alakult ki a fejedelmi tisztség. A
törzs élén a vezető nemzetség állt, irányítója az úr, a törzsfő. A többi nemzetség vezetői a bők. A közrendűek
katonáskodó szabad magyarok, a nem magyar eredetű szolgák az ínek. A törzsek szállásterületét - uruságát
(innen az ország szó) a gyepű (határsáv) választotta el. A kalandozások során a határmenti törzsek
meggyengültek, a fejedelmi törzs megerősödött. A zsákmányoló életmód megszűnésével a szabad katonák egy
része termelőmunkára kényszerült és lesüllyedt.
2. István kora
A társadalom rétegződése átmenetet képez a nemzetségi és hűbéri társadalmi réteg között. Az előkelők két
csoportja: 1. egyháziak: érsekek, apátok, püspökök, 2. világiak: a király helyettese a nádor, a comesek (a
vármegyék élén álló ispánok), milesek (a király fegyveres kíséretének tagjai, akik szolgálatukért kisebb
birtokokat kaptak) és a várjobbágyok - a megyék várkatonáinak tisztjei. A szabadok vagy katonai szolgálatot
teljesítettek, vagy faluközösségekben éltek. A társadalom nagy rétegét alkották a szolgák, a királyi
vármegyékben az udvarnokok (szolgálófalvak) és a várnépek.
3. Társadalmi változások a hűbéri viszonyok megszilárdulása után
A comesekből lett nagybirtokosok a nemesek, a milesek utódai a szerviensek, más néven a köznemesség. A
várjobbágyok nagy része lesüllyedt, kisebb részük válhatott kisbirtokossá. A közszabadok lesüllyedése az
ispánok, püspökök földjein való munkavállalással kezdődött. Adóztak, szolgáltak az egyháznak, ispánnak,
 4

királynak és a földet sem hagyhatták el, kötött szabadokká váltak. Belőlük és a felemelkedett szolgákból alakult
ki a korai jobbágyság

A tatárjárás

1. A mongol hódítás Kelet-Európában

A mongol törzsek kurultája (országgyűlése) Dzsingiszt választotta nagykánnak 1206-ban. A mongol
törzsszövetségnek tagjai voltak a tatárok is. Fővárosuk Karakorum. Birodalmában használtak írásbeliséget,
szokásjogon alapuló törvénykönyvet adott ki, hadseregét tízes rendszerben osztotta fel (ezredesek, századosok).
Elfoglalta Közép-Ázsiát. Halála után három fia igazgatta a birodalmat, közülük Ögödej lett a nagykán, aki
leigázta Észak-Kínát. Dzsingisz unokája Batu nyugaton a Volgáig hatolt, majd 1240-ben elfoglalta Kijevet. A
tatárok meghódították az orosz fejedelemségeket, és az eurázsiai sztyeppén (füves puszta) élő népeket. Európára
Dzsingisz kán unokája, Batu kán tört rá maga előtt üldözve a kunokat. 1241-ben Sziléziában szétverte az
egyesült lengyel-német hadakat, Muhinál pedig a magyar sereget. De Ögödej halála miatt hazaindult a nagykán
választásra. Mivel nem választották meg, létrehozta saját tatár államát, az Arany Hordát és elfoglalta az orosz
fejedelemségeket, de a fejedelmek adófizetés fejében a helyükön maradhattak. Később a tatárok felvették az
iszlám vallást. A keleti mongol állam híres kánja Kubiláj. A közép-ázsiai mongol kánság terjeszkedését
Egyiptom állította meg.
2. Julianus útja
Julianus barát azzal a küldetéssel utazott a Volga vidékére, hogy megtalálja a magyarok őshazáját, s hazahívja az
ottmaradt magyarokat. A magyarokat megtalálta, de másodszor már csak pusztulásukról hozott hírt.
Figyelmeztette a királyt, hogy kelet felől egy minden népet elsöprő támadásról számolnak be az ott élők: a
tatárok inváziójáról.
3. IV. Béla (1235-70) politikája a tatárjárás előtt
Andrást fia, IV. Béla (1235-70) követte a trónon (Egyik lánya volt az apácának állt Szent Margit, akiről a Nyula-
szigetét Margitszigetnek nevezték el). Béla legfőbb célja a királyi hatalom erejének visszaállítása volt, ezért a
királyi hatalom megerősítése érdekében felülvizsgálta apja politikáját, revideálta a birtokadományok egy részét,
jelenlétében nem ülhetek le és katonai hatalmának erősítésére befogadta a tatárok elől menekülő nomád kunokat.
Mindezzel ellenérzést váltott ki. Birtokpolitikája miatt is szembefordult vele az egész uralkodó osztály. A tatár
veszély (Julianus barát jelentése 1239, Kijev eleste 1240) elhárítására az egymással harcoló IX. Gergely pápa és
II. Frigyes német-római császár nem küldött segítséget, a nomád kunokat a magyar főurak kémeknek tartották,
állataik lelegelték a megművelt földek termését s miután vezérüket, Kötönyt a felháborodott magyarok
meggyilkolták, a kunok végigpusztítva az országot, kivonultak.
4. Tatárjárás (1241-42)
1241 márciusában a tatárok betörtek az országba és elfoglalták Erdélyt. A birokvisszavételek miatt IV. Bélától
eltávolodtak a nemesek, serege nem volt nagy. A harcra történő felhívásként körbe hordatta az országban a véres
kardot, torlaszokat emeltetett a hágóknál, de a tatárok áttörték azokat. Béla Muhinál tábort vert és szekerekkel
vette körbe magát. 1241. április 11-én, hajnalban a tatárok nyílzáport zúdítottak a szekértáborra. A király alig
tudott elmenekülni, a Batu kán vezette főseregtől áprilisban Muhinál súlyos vereséget szenvedett. Kádán üldöző
serege elől, II. (Harcias) Frigyes osztrák herceghez menekült, aki nyugat-magyarországi területeket vett el, végül
Béla a dalmáciai Trau szigetén lelt menedékre. A Duna jegén átkelt tatároknak csak a kővárak álltak ellen.
Ögödej halála miatt 1242 márciusában Batu hazaindult a nagykán-választásra.

Magyar rendi fejlődés és rendi monarchia

1. Rendi fejlődés
Gazdasági, társadalmi előfeltétele a kelet-európai rendi fejlődéssel egyezik. A hatalomból részesülni kívánó
közép-és kisbirtokosság renddé szerveződése - jogaik tisztázásával - az Aranybulla-mozgalommal kezdődött
(1222). Lényege: adómentesség, birtokörökíthetőség, katonáskodás csak honvédelemre kötelező, ellenállási
záradék - ha a király nem tartja be, fellázadhatnak. A szerviensek 1232-ben a szolgabíró intézmény felállításá val
az alsószintű közigazgatást is megszerezték, körvonalazódott a nemesi vármegye. 1267-ben IV. Béla erősítette
meg jogaikat: országos ügyekben is részt vehettek, a királynak panaszt tehettek. A 14-15. században, a
familiaritás miatt politikai súlyuk megnőtt. 1435-tól a király rendszeresen meghívta őket az országgyűlésekre. A
kis- és középnemesek 1446-ban Hunyadi János kormányzóvá választásába, 1458-ban Mátyás királlyá válasz-
tásába szóltak bele. A polgárság Zsigmond 1405-ös városi dekrétumával vívta ki rendi jogait.
2. A rendek
A négy rend: főpapi, bárói, nemesi, polgári. Az állam élén a király állt, helyettese a nádor A legfőbb méltóságok:
az országbíró, az udvarmester, az erdélyi vajda, a bánok (tartományi kormányzók), az ispánok, az egyháziak
közül pedig az érsekek és a püspökök. A legfontosabb szerv az elsősorban bárókból és főpapokból álló királyi
tanács. A központi hivatalok tagjai a nemesek és a polgárok. A diplomácia szerve a kancellária, a gazdasági
 5

hivatal a kincstárnokság (élén a kincstárnokkal) és a kamarák (kincstári bevételek kezelőszerve) a

kamaraispánokkal. A tárnoki szék a városok felügyeletét látta el, vezetője a tárnokmester, az igazságszolgáltatás
az ítélőmesterek kezében volt. A rendi gyűlés jogai a kelet-európaihoz hasonlatosak. Az alsó szintű közigazgatás
és igazságszolgáltatás szerve (1232-től) a nemesi önkormányzat (a nemesi vármegye), élén az ispán és a
szolgabíró (vármegyénként négy).

A középkori magyar állam megerősödése Károly Róbert idején

1. Károly Róbert gazdasági reformjai

Mivel a királyi birtokok megfogyatkoztak, a bevételt a regáléjövedelmekre kellett súlyozni, s ez az árutermelést
serkentette. (A levert tartományurak földjével is a királyi birtokállományt gyarapította, s ezek egy részét
honorként, használatra adta legfőbb tisztségviselőinek - visszaállt a királyi birtokok 50 százalékos aránya). Az
országot kamarákra (kincstartóságokra) osztotta, élükön a kamaraispánokkal, vezetőjük a tárnokmester (pl. az új
gazdaságpolitika kidolgozója Nekcsei Dömötör). A királyi bányamonopólium miatt az urbura (a királynak járó
bányabér) bevezetésével tette érdekelté a bányanyitásban a földesurakat. Nemesércet csak a királynál válthattak
be pénzért, akinek 30-40%-os haszna volt ebből, mert övé volt a pénzverés monopóliuma. A pénzrontással járó
kamara hasznát ez is pótolta, így a firenzei mintára vert aranyforint értékálló maradt. A kereskedőknek
harmincadvámot (3,33%) kellett fizetniük. A kurrens árukkal való kereskedés a király előjoga. A legnagyobb
jövedelem a jobbágytelkenként szedett kapuadó.

Hunyadi Mátyás reformjai és külpolitikája

1. Hunyadi Mátyás
Kolozsvár szülötte (1443), anyja Szilágyi Erzsébet. Nevelője Vitéz János váradi püspök. Mátyás beszélt latinul,
csehül és németül. Egyes uralkodók lenézték, mivel nem királyi családból származott, ugyanakkor Mátyás
művészetpártolása túlmutatott e kortársain. Első felesége Podjebrád Katalin, a második Aragóniai Beatrix. Híres
nőcsábász, fia Corvin János házasságon kívül született. Igazságszeretete miatt a nép emlékezetében a legdicsőbb
király.
2. Mátyás központosított rendi monarchiája
Zsigmond halálától Mátyás trónra lépéséig a rendek évente tartottak országgyűlést. Mátyás szabadulni akart a
kötöttségektől és megnyirbálta a rendek hatalmát. Csökkentette és az országgyűlés számát és csak akkor hívta
össze, ha adót akart megszavaztatni. Háttérbe szorította az oligarchákat, nagybátyát, Szilágyi Mihályt
bebörtönöztette, Garai Lászlót a nádori posztról mondatta le. A nyugat-európai uralkodókéval vetekedő bevételei
lehetővé tették a nemesektől való katonai függetlenségét a zsoldoshadsereg bevezetésével. A legtöbb bárót
eltávolította korábbi tisztségéből, és helyükbe szakembereket, elsősorban kisnemeseket, feltörekvő, humanista
értelmiséggé váló polgári, paraszti elemeket ültetett, az egyházi posztokra pedig időnként felesége rokonait
helyezte. (Két összeesküvést is szőttek ellene: a főurak III. Frigyest választották ellenkirálynak, központosító
politikája ellen Vitéz János esztergomi érsek szervezett 1471-ben felkelést). A megtárgyalandó ügyeket a
kancellária készítette elő az ország méltóságaiból álló királyi tanácsnak.
3. Mátyás és a reneszánsz
Mátyás udvarában virágzott a reneszánsz kultúra. Feleségének, Beatrixnak és korábban az Anjouk itáliai
kapcsolatainak köszönhetően nagy számban érkeztek itáliai művészek és tudósok. Magyarországon előbb
jelentkezett és köszöntött be a reneszánsz, mint Nyugat-Európában. Építkezések indultak Budán, Visegrádon,
kialakult a világi értelmiség. Az uralkodó is európai normákat követett: több nyelven beszélt, otthonosan
mozgott a művészet világában, könyvtára világhírű volt. Jövedelme hetedét fordította művészetpártolása. Hatása:
a kulturális törekvései a nemesek körében is követendővé váltak.
4. Külpolitika
Nyugat felé hódító, dél felé védekező. Mátyás külpolitikai célja a török probléma megoldása, s hogy ehhez kellő
ereje legyen, a német-római császári cím megszerzése a cseh koronán keresztül. Háborút indított volt apósa
Podjebrád György ellen, de az 1479-es békében a cseh koronát csak megosztva tudta megszerezni (a cseh
tartományok közül Mátyásé lett Szilézia, Morvaország), mert a csehek szövetségre léptek III. Frigyessel. Majd
III. Frigyes elleni háborúját felújította, 1485-ben elfoglalta Bécset és ide tette át székhelyét. De a német rendek
megrendülve hatalmától nem őt választották meg császárrá. A török elleni védekezésben, Boszniában, 1463-ban
Jajcet, 1464-ben Szreberniket vette be. A cseh konfliktust kihasználó, Erdélybe betörő törököt 1479-ben
Kenyérmezőnél legyőzték, a szultán békét kért. Mátyás tanult Zsigmond és Ulászló példájából: felismerte, hogy
amíg nincs európai összefogás a török ellen, addig kerüli az összecsapást az erősebb ellenféllel.
5. Mátyás megítélése
a) „Reneszánsz zsarnok:” a rendek hátérbe szorítása, döntéseibe nem engedett beleszólást, a német-római
császári trónra való dinasztikus törekvései miatt nem valósult meg európai összefogás az oszmán túlerő ellen,
míg nyugaton hódított, délen defenzívába szorult.
 6

b) „Mátyás az igazságos:” a közhiedelemmel ellentétben keveset utazott, bécsi székhelyéről ritkán mozdult ki,
az anekdoták többsége jóval halála után keletkezett. A néphitben jó királyként maradt fenn (korlátozta a
földesurakat jobbágyaik kizsákmányolásában, garantálta a szabad költözést). A halálát követő évtizedek
gazdasági-társadalmi pusztulása miatt Mátyás korának képe az utókor emlékezetében megszépült.

Referátumok:

 A kalandozások
 Szerzetesség az Árpád-kori Magyarországon
 I. (Szent) László és Könyves Kálmán törvényei
 A kül- és belpolitika új irányai: III. Béla uralkodása
 Az Aranybulla legfontosabb elemei
 Nagy Lajos külpolitikája és 1351-es törvényei
 Luxemburgi Zsigmond külpolitikája
 Hunyadi János törökellenes harcai