KOVÁCS GÉZA : MAGYARORSZÁG EGYHÁZTÖRTÉNELME

I. A KATOLIKUS EGYEDURALOM KORSZAKA

A keresztyénség állapota a magyarok honfoglalása idején.

A magyarok a tizedik század végén – 896-ban – érkeztek a jelenlegi hazájukba. Kérdés, hogy
milyen környezetbe érkeztek? Milyen állapotban volt az akkori keresztyénség Európában,
közelebbről a Kárpát-medencében?
Krisztus evangéliuma az első három században a hatalmas Római birodalom lakosságának
nagy részét élő hitre vezette. A negyedik század elején a keresztyén vallás a birodalom
hivatalos államvallása lett. Az Egyház életében - miután uralkodó helyzetbe került –
megindult a lassú felhígulás, majd – évszázadok után – az erkölcsi lesüllyedés és romlás.
.Kötelezővé tették a keresztséget, a templomok építését és látogatását, valamint az Egyház
anyagi támogatását (a tizedet). — A papok, a püspökök az állam és a magánosok
adományaiból nagy gazdagságra tettek szert, amely aztán a hatalom gyakorlását is jelentette.
Elharapózott a szimónia (egyházi tisztségek pénzért való megszerzése) és a nepotizmus
(egyházi és állami vezetők a saját rokonaikat juttatták egyházi tisztségekbe) Ezek a jelenségek
tovább fokozták a romlást, a hatalmaskodást és a hit dolgaiban való tudatlanságot. Közben
kialakult a pápaság intézménye, az Egyház hierarchikus rendje és erőteljes központosítása.
Éles, erőszakos hadakozásba is átmenő, viták is megosztották az Egyházat. A negyedik
században az Áriusi szakadás, az ötödik században az ariánusi vita okozott szakadást.

Európa a Középkorban.
A népvándorlás első nagy hulláma az ötödik században megdöntötte a Római birodalom
nyugati felét (476) és a területén önálló országok jönnek létre : Franciaország, Németország,
Spanyolország Anglia. Itáliában, a pápa irányításával egyházi állam – vagyis politikai
hatalom – létesül. A nyolcadik századtól a Kelet-római birodalmat – Bizáncot – pedig az
agresszíven terjeszkedő mohamedán hódítás szorongatja.
A nyolcadik században Nagy Károly (761 – 814) frank uralkodó megkísérli egyesíteni a
Nyugat-Római birodalom volt országait. Később ezt a törekvést a német császárok veszik át
és kialakítják a Német-Római császárságot, amely aztán évszázadokig meghatározó hatalom
volt Európában. Közben éles hatalmi harc alakul ki a pápa és az „Isten kegyelméből”
uralkodó világi hatalmasságok között abban, hogy ki jogosult kinevezni az új püspököket, az
egyházi és világi vezetőket, királyokat és császárokat. (Invesztitura harc) –

Szerzetesrendek kialakulása.
Az egyház hígulását és romlását érzékelve már a negyedik századtól kezdve akadtak akik
pusztába félrevonulva szent életre törekedtek és erre hívták fel az emberek figyelmét. ( Pl
Szent Antal Egyiptomban, oszlopos Simon Szíriában ) Ezeknek a kezdeményezéseknek
tömegével voltak követői. A hatodik században Nurziai Benedek alapítja azt a
szerzetesrendet, amely egész Európában számtalan apátságot hoz létre szintén az egyházi élet
megújításának a szándékával. Ezek a szerzetesrendek a keresztény kultúrának és a tanításnak
is a központjaivá válnak. Az egyházi élet szellemi süllyedése és erkölcsi romlása a nyolcadik
és a kilencedik században a szerzetesrendek belső életébe is behatolt és a romlás általánossá
vált.
Ekkor – a nyolcadik és kilencedik században – érte el Európát a népvándorlásnak egy újabb
hulláma, amikor a szaracénok, dánok, normannok, magyarok, harcos kegyetlenséggel

1
rohamozták és pusztították az elkényelmesedett nyugati városokat. Elmondható, hogy a
kereszténység Európában belülről is, kívülről is válságba került.

A Clunyi mozgalom
A tizedik század elején - 910 körül- Clunyból indul el egy nagy erejű keresztyén hitet és
erkölcsi életet megújító mozgalom. A tizedik és a tizenegyedik században a cunyi monostor
egymást követő vezetői kiváló, buzgó és szent életű emberek voltak: Bernó, Odó, Majolus,
Odiló és Húgó. A hitbeli szentség, sok böjt és buzgó ima, az aszkézisba hajló komolyság, a
szegények, zarándokok, a betegek és mindenféle szenvedők irgalmas felkarolása, a gazdagság
és mindenféle fényűzés megvetése jellemezte őket. Ugyanakkor az erős Mária-tisztelet és
imádat is a hitbeli gyakorlatukba tartozott. Mozgalmuk óriási jelentőségűvé lett a katolikus
egyházban. Hitbeli és kegyességi irányzatukat egymás után veszik át a kolostorok, a különféle
szerzetesrendek. Sok szerzetest és új papot is ebben a szellemben nevelnek. Ezek a papok és
szerzetesek önfeláldozó módon és evangéliumi misszióval fordulnak az Európára özönlő
pogány népek felé. Szent Ágoston tanítása alapján azt is vallják, hogy az Egyház küldetése
Jézus Krisztus uralmának a megvalósítása itt a földön. Az apostoli királyok feladata pedig
ezt a küldetést betölteni. Ebbe aztán esetleg az is beletartozik, hogy – ha valaki szép szóra
nem hajlik – helyes hatalommal is a jóra késztetni, vagy a jó ellen támadókat helyes
hatalommal is legyőzni.
A Clunyi mozgalom minden szerzetesrendet és az egész Egyházat is jelentős mértékben
megújította. A tizenegyedik század közepén mintegy 2000 clunyi lelkületű, és fegyelmű apát
irányította szerte Európában a kolostorokat. Befolyásuk uralja a főurak és a királyok,
császárok udvarait is. A clunyi mozgalom hatása elérte a Pannónia területén élő
keresztényeket is, akik majd a hódító magyarok uralma alá kerültek.
A Honfoglalás után Magyarországra érkező tanítók, papok és szerzetesek legnagyobb részt a
clunyi hatást képviselő emberek voltak. (Adalbert, Asztrik, Gelért,stb..) Ebben a szellemben
nevelik Istvánt, majd a fiát, Imrét, de a későbbi Árpádházi királyokat is.
A clunyi mozgalom eredményeként a X.-XI. században kiemelkedik a katolikus egyház a
hosszan tartó és súlyos erkölcsi romlásból. Erős kezű, és reformokat megvalósító pápák
követik egymást. Ugyanakkor egy másfajta elhajlás, a világuralomra-törő törekvés válik
jellemzővé az Egyházban. Amint láttuk ez a szemlélet psrogram a clunyi program része volt.
A probléma abból adódott, hogy az Egyház e törekvését hatalmi és erőszakos úton igyekezett
megvalósítani.
A kérdés az lett, hogy ki a világ ura? – A pápa, vagy a császár, illetve a királyok? Vagyis az
egyházi, vagy a világi hatalom? Kinek a joga kinevezni és beiktatni az uralkodókat, a
főpapokat és más hatalmasságokat? Ez volt az un invesztitura-harc. Ebből a harcból – egy
időszakra – a XIII. és XIV. században a pápa kerül ki győztesen.

A magyarok őstörténete.
A magyaroknak – mint az ugor népek egyik ágának- az őshazája az Ural hegységen túl, a
Káma folyó körül volt, a többi ugor néppel együtt : a vogulok, osztjákok, cseremizek és
mordvinok törzseivel együtt. A magyarok ősei, az onogurok, harcos, nyilazó nomád népek
voltak és a hunok vezette népvándorlás és hódító háború során a Kr. utáni ötödik században –
elhagyva az őshazát – a Fekete tenger partján telepedtek le. Ezt a hazájukat Szkítiának hívták
A hun birodalom széthullása után a türkök, majd a kazárok uralma alá kerülnek és
északabbra Lebédiába a Dón és a Dnyeper mellékére költöznek A nyolcadik században a
kazárok háborúiban vesznek részt.
A kilencedik században a hét onogur törzs és a hozzájuk csatlakozó egy kazár törzs
törzsszövetségben egyesül és önállósul (Vérszerződést kötnek ) A kilencedik század közepén
egy erős kazár törzsnek, a besenyőknek a támadása elől Etelközbe költöznek, a Dnyeszter és

2
Prut folyó közé. Ekkor Álmos vezér a törzsszövetség vezetője, majd - kb. 860-tól – a sokkal
tehetségesebb és célratörőbb Árpád vette át az irányítást.
Árpád vezér irányításával az onogur törzsek seregei rabló-hadjáratokat vezetnek mind Bizánc,
mind a nyugat európai országok felé. Ugyanakkor kapcsolatokat is építenek: Bizánc
adófizetéssel váltja meg tőlük a békét. Árpád 892-ben – mint Arnulf német király
szövetségese- vezet hadjáratot Pannóniába. Így készítik elő a honfoglalást.

Kárpátmedence a Honfoglalás idején.

Pannónia (a Dunántúl) és Dácia (Erdély) a Római birodalom része volt egészen az első
népvándorlási hullámig, vagyis az ötödik század elejéig. Az ötödik század elején a hunok
hódítják meg mindkét területet. A hunok győzelmes hadjáratokat vezetnek Bizánc és Róma
ellen. Kegyetlen és különleges harcmodoruk meglepte a nehéz páncélos fegyverzetű
Nyugatot. A hunok vezére – Attila – 453-ban – az új feleségével való nászéjszakáján –
hirtelen meghalt. Birodalma – amelynek székhelye a Tisza partjánál volt – halála után
széthullott.
A hetedik században az avarok hódítják meg a Kárpátmedencét és környékét. Kovrat kagán
halála (665) után azonban az ő birodalmuk is széthullt. A Pannóniában maradt országukat
.Nagy Károly császár 796-ban meghódítja és a Frank birodalomhoz csatolja.
Az elmondottakból az következik, hogy a Kárpátok medencéjében élő népek már a hun
hódítás előtt ismerték a kereszténységet. Sőt – különösen a Dunántúlon élő és frank uralom
alá kerülő lakosság – már hithű keresztény volt. Ennek hiteles igazolásai is vannak. A
medence északi felén élő szláv és a keleten honos török-bolgár népek is jórészt keresztények
lehettek.

A Honfoglalás
Az onogur törzsszövetség főerői Árpád vezetésével 896-ban a Vereckei szoroson át léptek
hazánk földjére. A besenyők újabb támadása is késztette őket erre.
A kincsszerző, rabszerző és adózásra kényszerítő hadjáratokat még évtizedekig folytatták.
(Ekkor tanították Európa országaiban azt az imát az anyák, hogy „a magyarok nyilaitól ments
meg Uram minket!”) Különleges, ravasz és bátor harcmodorukkal sok győzelmet arattak. Pl.
899-ben a Brenta folyónál az óriási fölényt látva a magyarok békét ajánlottak. A gőgös
elutasítás után azonban hírtelen támadással teljes győzelmet arattak. Tíz év alatt meghódítják
az egész Kárpátmedencét. 907 július 5-én a bajorok felett is nagy győzelmet arattak.
Árpád halála (907) után megszűnt a határozott központi irányítás. Dunántúlon Búlcsu,
Keleten Gyula, délen Ajtony az úr. Két vesztes hadjárat hozta a változást, 933-ban
Merseburgnál, 955-ben Augsburgnál győzik le őket. Augsburgban Búlcsut és Lélt – két
kiemelkedő vezérüket - is kivégzik.
972-ben ismét erős és karizmatikus vezető kerül a törzsszövetség élére Géza fejedelem
személyében. Ő és törzse nem vesz részt a kalandozásokban, viszont megerősíti a központi
hatalmat.

A magyarok keresztény hitre térése.

Az ősmagyarok hitvilágáról hézagosak az ismereteink. Hittek a túlvilágban, a lélek
halhatatlanságában.. Nagy halottkultuszuk volt, a totemisztikus állattisztelet is jellemző volt
rájuk.( Turul madár tisztelete, fehér ló áldozása )Hittek a jó és a gonosz szellemekben. Papjuk
- a Sámán - varázslást, jóslást gyakorolt.
A keresztény hitre térésük több évszázados folyamat volt. Kezdődött a Fekete tenger
partján, ahol keresztény népek szomszédságában éltek. Bizonyára már ekkor is látogatták őket
hittérítők

3
A Honfoglalás előtti és utáni kalandozások során keresztény népekkel találkoztak, az
elhurcolt rabok közt is bizonyára sok hű keresztény volt, akik hatást gyakoroltak a
rabtartóikra.
A meghódolt keresztény lakosság bizonyára erősen hatott a vad magyarokra.
Keresztény szerzetesek, missziós papok a mártíromságig való buzgósággal térítenek a
magyarok között. Adatok vannak arról, hogy a nyugatra kalandozó magyar seregek táboraiban
is halált megvető bátorsággal térítenek a keresztény szerzetesek. (Pl. szent Wilbert apát 954-
ben számol be erről.) Szent Ciril és Metód is megfordul a magyarok között.
Mindezeknek a gyümölcse sok névtelen magyar megtérő. Pl. Pilgrim passzaui püspök – aki a
magyarországi térítő missziót irányítja – 974-ben arról számol be a pápának, hogy egy
misszójuk során 5000 „törzsökös vezető magyart” kereszteltek meg és, hogy „Magyarország
kész a hit befogadására.”
A vezető emberek közül is többen megtérnek. Pl. Búlcsu dunántúli, Gyula erdélyi és
Ajtony délvidéki fejedelem Bizáncban megkeresztelkednek. Gyula szerzetest is visz haza
magával és leányát, Saroltát, keresztény szellemben nevelteti. Ez a Sarolta lett Géza fejedelem
felesége és István király édesanyja. Géza fejedelem is megkeresztelkedik, noha - úgy tudni –
hogy nála erősebb volt a politikai megfontolás, mint valamiféle megtérés. Az viszont tény,
hogy kaput nyit a keresztény szerzeteseknek és hittérítőknek és támogatja őket. Fiának –
Istvánnak – a nevelését is buzgó keresztényekre bízza. Adatunk van arról is, hogy 973-ban
vezető magyarokat küld Quedlinburgba a húsvéti ünnepekre. A kereszténység támogatása
nyilvánult meg abban is, hogy István fiának, Gizellát – egy bajor hercegnőt – kérte feleségül.
Ugyanakkor az is tény, hogy a pogány hitvilághoz és általában a pogánysághoz való
ragaszkodás is sokáig és sokakban erős volt. Déldunántúlon Koppánynak a vezetésével volt a
legerősebb ellenállás, de Békés és Bihar környékén is volt egy erős pogány mag. Valószínű,
hogy a tőlük való félelem is befolyásolta Gézát abban, hogy székhelyét a jobban védhető
Esztergomba tette át.
A pogány ellenállással, illetve támadással való leszámolás István feladatává lett. Géza 997-
ben meghalt és a fejedelemséget István fiára hagyta. Koppány az utódlás megszerzése címén,
de egyúttal a pogány hagyomány védelmében is hadat indít István ellen 999-ben.A Veszprém
melletti ütközetben vereséget szenved. István a holttestét felnégyelteti és figyelmeztetésül
szétküldi az ország négy városába. Ajtony – bár már maga is keresztény lett – ugyancsak
szembeszállt István uralmával. Őt Csanád – István seregének vezére – Nagyősznél veri le ,
vagyonát elkobozzák, őt pedig fogságra vetik. Ezekkel a győzelmekkel a keresztény irány és
István királyi egyeduralma is teljessé válik.

István, az első magyar keresztény király (997 – 1038)

Istvánt – az ő kérésére – 1000-ben, a II. Szilveszter pápa által küldött koronával, királlyá
koronázzák. ”Isten kegyelméből uralkodó” királyként hármas tisztséget töltött be. Első
feladata volt a kormányzás, amely jelentette a törvényalkotást, a társadalom szervezését, az
ország védelmét és további növelését, a külső és belső ellenség legyőzését. A második tisztje
volt az apostolság. Vagyis ő volt az egyház ura, szervezője, terjesztője és védelmezője. A
harmadik területe volt a doktorság, ami azt jelentette, hogy ő volt népének legfőbb tanítója és
nevelője. E tevékenységének maradandó alkotása az Imre fiához írt intelmei. Ez az írás
valóban bizonyítja István keresztény gondolkodását, aki az ellenséggel kemény, de minden
bűnbánóval irgalmas kegyességet gyakorol.
István király tehát mindhárom tisztét gazdagon betöltötte. Az ország területének jelentős
részét – mint királyi birtokot – ispánságokra osztotta, ahonnan az általa kinevezett ispánok
irányították a környék életét. Ezek az ispánságok lettek később a királyi, majd nemesi
vármegyék. Az Egyház megszervezésére különösen nagy gondot fordított. Tíz egyházmegyét
alapított. - (Két érsekséget és nyolc püspökséget.) A szerzetesek számára számos kolostort

4
létesített. (Legnevesebb a Pannonhalmi apátság) A keresztény kultúrát és egyáltalán a
műveltséget a papok és a szerzetesek képviselték és terjesztették. A falvak lakosait
templomépítésre és a tized beadására kötelezte.
Imre fiának halála után, István az udvarában élő Orseleó Pétert (közeli rokonát) jelöli ki
utódjának Ennek nyomán, Vazul (az unokatestvére) a már betegeskedő István életére tört.
István kemény határozottságát jellemzi, hogy emiatt Vazult megvakíttatja és három fiával
(Levente, Endre és Béla) együtt száműzi az országból. Vazul – mint trónkövetelő – a
pogányság visszaállítását tervezte. István keménységének ez volt a fő indítéka.

A keresztény hit megszilárdulása Magyarországon.

István halála után – mintegy 30 éven át – véres trónviszályok követték egymást. Ez az
elbizonytalanodó helyzet alkalmat adott a pogány indulatok feltörésére. Vatta vezetésével
rárontottak a papokra, szerzetesekre, az egyházi intézményekre és közülük sokakat
kivégeznek. Ekkor ölték meg Gellért püspököt is. Vazul fiait, Endrét, majd Bélát ültetik a
trónra, akik azonban határozottan leverik a pogány törekvéseket és a kereszténység mellé
állnak. E döntésükben nemcsak a külföldön nyert keresztény hatások befolyásolták őket,
hanem az a felismerés, hogy a pogány gondolkodás erős kisebbségbe került az országban.
Béla fiának, (Szent) Lászlónak az uralkodása alatt (1077- 1095) aztán végleg megszilárdult
hazánkban a kereszténység.
László keresztény – Clunyi- szellemben nevekedett. Lovagias és keményen harcos
magatartása mögött őszinte istenfélelem lakott a szívében Közreműködésével szentté avatják
Istvánt és fiát, Imrét (1083), valamint Gellért püspököt.(1084) László kemény törvényekkel
állítja helyre a viszálykodások során fellazult társadalmi békét és erkölcsi rendet.
Támogatásával – Lőrinc érsek vezetése alatt – két esztergomi zsinaton is rendszabályozzák az
Egyház életét, a papok képzését és működésük rendjét. – László királyról feljegyezték, hogy
harcba indulása előtt mindig buzgón imádkozott. Közkedvelt király volt, már életében számos
legenda övezte életét.
Első Kálmánt – László utódját – (1095-1116) eredetileg papnak nevelték. Tudós ember volt.
Ezért „Könyves Kálmánnak” is nevezik. Előnytelen külseje (sánta és hajlott volt)
hozzájárulhatott ahhoz, hogy féltékenységre hajlamos, keménykezű uralkodó lett. Megtiltotta
a boszorkányégetést és kimondta, hogy „boszorkány pedig nincs”. Álmos nevű öccse
kitartóan trónkövetelőként lépett fel ellene, ezért őt és 5 éves fiát megvakíttatta. Zsarnokságra
hajlamos egyénisége ellenére kiváló diplomata, jó szervező volt, támogatásával az Egyház
tovább erősödött és a kereszténységgel való szembeállás végleg megszűnt az országban.

Jelentősebb uralkodók Magyarországon a XIII – XV. Században.

Az Árpádházi királyok közül két királynak a nevét, illetve uralkodását és tevékenységét
emeljük ki.
II. András 1205-1235 között uralkodott. Uralma alatt általános lett az elégedetlenség. A
főurak a hatalmaskodó, Merániából származó Gertrud királyné és a magával hozott nagy
számú idegenek pazarlása miatt, a szerviensek (a megszűnt királyi hadsereg volt katonái,) a
főurak adófizetést követelő erőszakoskodásai miatt lázongtak. Összeesküvők meggyilkolják a
király feleségét, majd a nemesség kényszerítésére megszületik az Aranybulla. (1222) Ez az
okmány kimondja a szerviensek adómentességét és örökösödési jogát. Ezáltal a köznemesség
alapítólevele és a nemesi vármegye kialakulásának elindítója lett. Kimondják a nemesség,
majd az esztergomi érsek ellenállási jogát, vagyis a királyt a törvények betartására kötelezik.
Meghatározzák a jobbágyok tizedfizetési kötelezettségét.

IV. Béla (1235-1270 ) megkísérli a királyi udvar tekintélyének a helyreállítását, de a főurak

heves ellenállásába ütközött és a szembenállást eredményezte. Julián barát – aki a magyarok

5
őshazájának felkutatás után tért haza – hírül hozta a tatár seregek közeledését, azt is, hogy
Oroszországot már elfoglalták. IV. Béla nem tudott erős hadsereget felállítani a széthúzó
nemesség soraiból. 1241-ben Muhinál megsemmisítő vereséget szenvedtek. A tatárok
gyilkoltak, felégettek és pusztítottak mindent és mindenkit, két nyáron és egy télen át. A
Dunántúlt a Duna védte meg és az, hogy a tatárok vezére a kánjuk haláláról értesülve,
seregével együtt elhagyta az országot. Béla király emberi nagysága és kiváló szervező és
irányító képessége az elpusztult ország helyreállításában lett nyilvánvaló.
Birtokadományozásokkal, telepítésekkel, a katonai kötelezettség kirovásával (bandériumi
hadsereg), szabad királyi városok alapításával, a nemesi vármegyék megszervezésével
valóban kiérdemelte a második honalapító nevet.
Az Árpád-ház kihalása után az anjou-ház királyai kezébe került a királyi hatalom
országunkban.

Károly Róbert (1302-1342)

Uralkodásának első éveiben megtöri az oligarchák (kiskirályok) hatalmát és új királyhű
nagybirtokos osztályt hoz létre. Ezekben az évtizedekben gazdasági fellendülésre jut az
ország, fellendül a bányászat, az ipar, a kereskedelem. Külpolitikai siker és jelentős esemény
volt 1335-ben a Visegrádi kongresszus, amikor az új királyi központban három király – a
magyar-cseh és lengyel – tanácskoznak és kötnek szövetséget.

Nagy Lajos (1342 – 1382)

A gazdasági fellendülés tovább tart. Lajos az ország gazdasági erejét külföldi hadjáratokra
fordítja. Tovább növeli az országot, elfoglalva Dalmáciát. Győzelmes háborút folytat
Csehország ellen. A lengyelek királyukká választják, így egy jelentős középeurópai birodalom
urává lesz. (Ezért is illeti a történelem a „nagy” jelzővel.)
Jelentős törvényalkotása az 1351-es rendiségi törvényt, amely meghatározza a nemesek és a
jobbágyok jogait és kötelezettségeit.

Zsigmond (387-1437)
Nagy Lajos halála után a nagybirtokosok anarchiába döntik az országot, meggyilkolják a
megválasztott királyt: II. Károlyt és Nagy Lajos özvegyét. Végül Luxemburgi Zsigmond lett a
király, aki feleségül veszi Máriát, Nagy Lajos leányát. Zsigmondot később a Német-római
birodalom császárának is megválasztják.
Zsigmond uralkodása alatt kezdenek rohamosan terjeszkedni Európában a mohamedán
törökök:.1354-ben átlépnek a Balkánra,1362-ben már Drinápoly a fővárosuk, 1371-ben
elfoglalják Macedóniát, 1389-ben Szerbia és Bosznia, 1393-ban Bulgária kerül a
fennhatóságuk alá.
Zsigmond két háborút is elveszít a törökökkel szemben: Nikápoly (1396), Galambos (1428).
Zsigmond több keresztes hadjáratot vezet a husziták ellen, akik nagy sikerű és kiterjedt
evangéliumi missziót folytattak Magyarországon. Mint látni fogjuk, Husz János kivégzését is
ő irányítja.
Zsigmond idejében volt a nagy erdélyi paraszt-felkelés 1437-ben. A felkelés egyik oka volt az
inkvizitorok kegyetlenkedése is. A parasztok – Budai Nagy Antal és Oláh Mihály vezetésével
– többször is győztek, de végül mégis a bukásukkal végződött a felkelésük, amely után
kegyetlen megtorlás következett.

Hunyadi János kormányzósága ( 1444 – 1456 )

Hunyadi János, mint szörényi bán, a saját birtokainak jövedelméből felállított hadsereggel
sikeresen veszi fel a harcot a törökökkel szemben. Seregében ott voltak a huszita harcosok is.

6
Győzelmes hadjáratai eredményeként 1443-ban Szerbia és Bosznia felszabadul a török
uralom alól. 1444-ben Ulászló király nélküle vezet hadjáratot a törökök ellen, de Várnánál ő
maga is odavész. Ekkor választják meg Hunyadit az ország kormányzójává. Hatalmas
birtokának minden jövedelmét a haza védelmére fordítja.( 4 millió hold föld, 28 vár, 57 város,
1000 falu tulajdonosa volt ) Utolsó nagy győzelmét 1456-ban Nándorfehérvárnál ( Belgrád)
aratta. Ennek emlékére rendelte el a pápa a déli harangszót. Utána 70 évig nem támadott a
török. Hunyadi János a nándorfehérvári győzelem után kitört pestis járvány áldozataként halt
meg.

Mátyás király (1458 – 1490)

Mátyás uralkodása alatt volt Magyarország egész történelme során a legtekintélyesebb,
legrendezettebb és legerősebb hatalom, méltó társa a legnagyobb európai országoknak.
Mátyás megtörte a főurak hatalmaskodását, jogilag is védi, gazdaságilag pedig jólétre segíti a
jobbágyságot. Erős zsoldos hadsereget tart fenn, amelynek magvát a zsoldjába fogadott
huszita hadsereg alkotta. Ifjú korában Prágában megismerkedett a huszitákkal. Első felesége
Podjebrád Katalin huszita volt. Ez lehet a magyarázata, hogy uralkodása alatt az elnyomottak
támogatója volt, és hogy – Dr. Zsilinszki Mihály egyháztörténész adatai szerint – Mátyás
király alatt sok huszita templom épült Magarországon. Uralkodása alatt jelentős építkezések
és kulturális fellendülés is volt az országban.
A pápával szemben megőrzi az ország függetlenségét, de hatalmának a növelésére használja
(pl. egy 5 éves gyereket nevez ki püspöknek). Ugyanakkor Mátyás sokkal inkább reneszánsz
gondolkodású uralkodó volt, mint kegyes keresztény.

Szentek az Árpád-házban.
Árpád utódai – királyként – 1000-től 1031-ig uralkodtak Magyarországon. Közülük öt
személyt szentté avatott a katolikus egyház: Két királyt: Istvánt és Lászlót, Imrét, István
király fiát, valamint két királyleányt: Erzsébetet és Margitot.
Protestáns szemléletű keresztyének nem fogadjuk el sőt a Biblia tanítása szerint elutasítjuk
azt a gondolatot, hogy szentté avatott emberek – még ha szent életet éltek is – közbenjáró
szolgálatot végezhetnének másokért. „Mert egy az Isten, egy a közbenjáró is Isten és emberek
között, az ember Krisztus Jézus” (1 Tim. 2:5 )Azt viszont elismerjük, hogy éltek köztünk a
történelem során olyan istenfélő és szent életet tanúsító emberek, akik példaképeink lehetnek
Az Árpádházi szentekre is így tekinthetünk. Istvánról és Lászlóról el kell ismernünk, hogy
őszinte istenfélelemmel a szívükben sokat tettek a keresztény hit terjesztéséért és védelméért.
Azt is meg kell értenünk, hogy történelmi helyzetükben és társadalmi megbízatásukban
keményen harciasak voltak, és hogy a krisztusi alázat és önfeláldozás nem mindig jellemezte
őket. A keresztyén szentségnek sokkal tisztább megnyilvánulását látjuk azonban Erzsébet és
Margit életében.
Erzsébet II Endre és a hatalmaskodó Gertrud leánya volt. Négy évesen feleségül adták Lajos
őrgrófhoz, aki azonban egy keresztes hadjáratban meghalt. Erzsébetet a büszke német
rokonok kiközösítették a családból. Ő viszont a gazdag királyi örökségét jótékonykodásra
használta. Közösséget vállalt a legszegényebb emberekkel, betegekkel és segítette, ápolta
őket. Felkarolta az akkor eretneknek számító, üldözött albigenseket, akik – amint ő is –
elfordultak az Egyház üres és hazug fényűzésétől és a láthatatlanokra nézve kemény aszkézist
vállaltak. Buzgóságát – a kor szélsőséges hatása alatt – túlzásokba is vitte: (egy franciskánus
szerzetes hatására) testét korbácsoltatta, hogy a bűnös test uralmától megszabaduljon. –
Apjának követei felkeresik és hazahívják, de ő – karizmatikus elhívatottsággal – minden
szenvedést vállalva - tovább szolgál a szegények között és 24 éves korában boldogan hal meg.

7
Tisztelete – már néhány évvel halála után – Magyarországon is meghonosodott, testvérének a
második honalapító IV. Bélának az uralma alatt.
Margit (1242-1270) IV. Béla leánya, aki a tatárjárás évében született és apja születése előtt
Istennek ajánlotta fel. Később azonban a kiemelkedően szép leányt apja – politikai célokkal –
kétszer is férjez akarja adni. Margit azonban ellenállt és ragaszkodott ahhoz, hogy
szegénységben és buzgó imádkozásban Istent akarja szolgálni. Amikor másodszor is
megtagadta szüleinek a kívánságát, emiatt kegyetlen gyötrések alá vetették. Ő azonban ezt is
boldogan vállalta. Egykorú leírások szerint elragadtatásai voltak, imájára betegek gyógyultak
meg. Titkos kamrájában korbácsoltatta magát és szöges övet hordott. Az apja és a bátyja
között kitört trónviszályban vezekel, böjtöl és közvetít. 28 évet élt. Halála után 6 évvel már
szentté avatják.
Az Árpádházi királyok támogatásával jelentős szerzetes-rendi hálózat alakult ki az országban.
Bencések 70 apátsággal
Czisztercziek 20 apátsággal
Premontreiek 26 prépostsággal
Karthauziak 2 kolostorral
Dömések 14 kolostorral
Ferencesek 13 kolostorral
Pálosok 7 kolostorral.
A szerzetesrendek voltak, ezekben az évszázadokban, a kultúra, a művelődés, a tanítás
központjai és terjesztői.

8
 II. EVANGÉLIUMI KERESZTYÉNEK MAGYARORSZÁGON A X-XV.
SZÁZADBAN

A „ZARÁNDOK GYÜLEKEZET”

Az evangéliumi keresztyénség meghatározása

Evangéliumi keresztyénnek azt az embert mondjuk, aki a Biblia világosságában felismerte
bűnösségét, az Evangélium üzenete hit által nyilvánvalóvá és személyessé tette számára
Istennek Jézus Krisztus személyében, halálában és feltámadásában nyújtott kegyelmét, és ő
megtérő szívvel behívta őt az életébe, elfogadva Istennek kegyelemből való kiválasztását.
Isten pedig mindazokat, akik ilyen formán –bűnbánatban és hitbeli döntéssel – kinyitották
magukat Jézus számára, a Szentlélek által újjászülte és beépítette őket a láthatatlan Krisztus-
testbe, a kihívottak közösségébe, az Ő Egyházába.
Az apostoli korban és a keresztyénség első három évszázadában nagy többségben ilyen
formán lettek keresztyénné az emberek és általuk hozta létre az Isten Szentlelke a Krisztus
testét képező gyülekezeteket. Amint láttuk, a negyedik század elején – amikor államvallássá
lett a keresztyénség a Római birodalomban – megindult a felhígulás. Tömegesen épültek be
az Egyházba megtérés és újjászületés nélkül, esetleg meggyőződésből, máskor csak érdekből,
majd egyre többen kényszerből, vagy éppen megszokásból, de felülről nyert új élet nélkül.
Kialakult a mindenkit kötelezően magába foglaló keresztény egyházi élet, erkölcsi normák
kötelező rendszerével, szigorú fegyelemmel, a vallásos élet előírásaival és szokásaival.
Voltak, akik megértették, és komolyan vették az Evangélium üzenetét és bizonyára élő hitre is
jutottak, de az emberek többsége nem ismerte a kegyelemből való új élet örömét.
Ugyanakkor biztos adatok vannak arról, hogy a keresztyénség 2000 éves történelme során
mindig voltak olyan emberek és olyan közösségek (gyülekezetek), amelyek az Evangélium
meghallása által lettek hívőkké, kiket a Szentlélek megtérés és újjászületés által épített be a
Krisztus láthatatlan testébe. Az ilyen hitben élő emberek pedig – az Ige tanítását megértve –
általában arra is törekednek, hogy egymással testvéri közösségben, egy helyi gyülekezetben,
Egymás hitét és szeretetét erősítve éljenek.
A negyedik század elején kialakult az a helyzet, hogy az Egyházon belül két irányzat állt
egymással szemben. Az ütközés két területen éleződött ki: a keresztség és az egyházfegyelem
területén. A szigorúbb irányzat csak azoknak a keresztségét tartotta helyesnek, akik
bizonyságot tudtak tenni a megtérésükről és elengedhetetlennek tartották az egyházfegyelem
gyakorlását is. A két irányzat közötti feszültség először Északafrikában szakadáshoz vezetett,
311-ben, Kárthágóban, egy püspökválasztás alkalmán. A küldöttek jelentős része nem fogadja
el a liberálisok által megválasztott Cacilius püspököt és két évvel később Donátust választják
meg püspöküknek, aki a gyülekezetek őskeresztyéni jellegéhez ragaszkodott.
A szakadás mértékét mutatja, hogy 330-ban Északafrikában egy zsinaton 270, de még 411-
ben is 279 püspöke van a donatistáknak, és csaknem minden városban párhuzamosan
működik a donatista és a katolikus gyülekezet. 316-ban a milánói zsinat már a donatisták
ellen dönt, de üldözésük csak az V. században kezdődik el. Üldöztetésük ellenére egészen a
mohamedán hóditásig fenntartották magukat az őskeresztyén jellegű gyülekezetek Afrikában.

Pauliciánusok és bogumilok.
Kisázsiában és a Balkánon is folyamatosan működtek az őskeresztyéni jelleghez ragaszkodó
gyülekezetek. Működésük akkor került előtérbe, amikor szaporodásuk és szervezkedésük
kihívta maga ellen a katolikus egyház, illetve az Egyházat támogató világi hatalom üldözését.
Tanításaikat és működésüket nehéz hitelesen megismerni, mert a róluk szóló adatok és
beszámolók csaknem kizárólag az őket üldöző és gyűlölő Egyház irataiból valók. Lehetséges,
hogy voltak olyan tanításaik is, amelyek vitathatók, de a szentégben és szeretetben való

9
életközösség volt a legfőbb jellemző vonásuk. Jelentős tisztázódást hozott Coybeave angol
egyetemi tanár felfedezése, aki egy eredeti pauliciánus iratot tett közzé. Eszerint a fő
tantételeik a következők voltak:
- A hit egyetlen zsinórmértéke a Szentírás. Különösen az Újszövetség, abból is a Pál
levelei, de az Ószövetség is Isten kijelentése.
- A hitvallók bemerítése.
- Az egyházi fegyelem gyakorlása.
- Az apostoli gyülekezeti rend kialakítása és fenntartása.
A VII. században egy Constantin nevű prédikátoruknak mintegy három évtizeden át tartó
működése nyomán erőteljesen megszaporodtak, a független gyülekezetek szövetségbe
szervezkednek és a folyamatos üldöztetésük ellenére növekednek. A IX. század elején egy
Sergius nevű vezetőjük irányításával a számuk több százezerre nő. A IX. század második
felében Leó, majd Theodóra császár vezetésével hadjáratot vezetnek ellenük, amelynek során
védekezésül ők is fegyvert fognak 872-ben legyőzik őket, Cibona nevű fővárosukat is
elfoglalják. A harcok során több mint 100.000 pauliciánust ölnek meg. A missziójuk ennek
ellenére nem tört meg, de az üldözések elől sokan a Balkánra, meg Európa országaiba
menekülnek. A szláv nyelvű Balkánon bogumileknek (Istent szeretőknek) nevezték el őket.
Európa valamennyi országában éltek és működtek az őskeresztyéni hithez és hitéleti
gyakorlathoz ragaszkodó gyülekezetek. A pauliciánusok menekülése erősítést hozott
számukra. Különféle néven ismerték őket. Egyik legelterjedtebb elnevezésük volt a katharok,
amely tisztát jelent. Máshol albigenseknek nevezték őket, mert Albi városában sokan voltak
Magyarországon is éltek és működtek bogumil gyülekezetek. Különösen a Dunántúlon és a
– Szent László király óta – Magyarországhoz tartozó Horvátországban, Dalmáciában.
Legerősebbek a szomszédos Boszniában voltak, ahol a lakosság és a vezető emberek
nagyrésze is a bogumilokhoz csatlakozott.
A XII. században Franciaországban lépett fel hasonló evangéliumi tanítással Wald Péter, aki
korábban gazdag kereskedő volt. A Bibliát francia nyelvre fordíttatja és nagy szellemi erővel
hírdeti az Evangéliumot. Követőit waldenseknek nevezik, gyülekezeteik elterjednek egész
Európában. II Lucius pápa kiátkozza őket (1178). Ez azonban nem akadályozza a további
terjedésüket. Wald Csehországba menekült, ahol 1197-ben halt meg
Az évszázadok során egyre mélyebbé vált a szakadék a hivatalos katolikus egyház és az
őskeresztyéni apostoli rend szerint élő gyülekezetek között. Ezek a gyülekeztek nem tudták
elfogadni az Egyház hierarchikus rendben kiépült hatalmi rendszerét, a Bibliától idegen új és
új tanokat és egyházi gyakorlatot: a fülbegyónást, a szentek imádatát, az ereklyék tiszteletét, a
purgatóriumról szóló dogmát, a Mária-imádatot, az egyre inkább elterjedő csecsemő-
keresztséget. Ők a Jézus Krisztusban hit által való megigazulást hirdették és a hitvallók
bemerítését gyakorolták, gyülekezeteikben egyházfegyelmet gyakoroltak.

Az evangéliumi keresztyének üldözése.

A katolikus egyház eretnekeknek nyilvánította az összes említett evangliumi irányzatokat és
egyre kegyetlenebb üldözés érte őket. 1179-ben a zsinat elrendelte, hogy az eretnekekkel nem
szabad érintkezni, és hogy az eretnekek semmilyen hivatalt nem viselhetnek. 1184-ben, a
veronai zsinat keresztes hadjáratot hirdetett az egyre terjedő eretnekek ellen. Monfort Simon
vezette a mintegy 50.000 fős keresztes sereget .Egymás után rohanták le a városokat és
kegyetlenül gyilkoltak mindenkit. Amikor azt kérdezték a keresztes vitézek, hogy miről
ismerhetők meg az eretnekek? Az apát azt kiáltotta: „öljétek le mind, Isten ismeri az övéit”.
Csak Bezier városában mintegy 20.000 embert öltek meg. Carcasoneban 50 személyt
akasztottak fel és mintegy 400-at égettek el. Húsz évig tartott ez a kegyetlen üldözés,
amelynek során egész országrészek váltak pusztasággá.

10
A pápák kérésére a magyar királyok is részt vettek az „eretnekek” üldözésében és
pusztításában. Imre, II Endre, IV. Béla és Mátyás király vezettek ilyen hadjáratokat,
különösen a balkáni országokban. 1232-ben IX Gergely pápa felállította az inkviziciós
törvényszéket. Minden egyházmegyének ki kellett neveznie az inkvizitort, akinek a legfőbb
feladata volt az „eretnekek” üldözése és megsemmisítése. A végrehajtást pedig a
Dominikánus rendre bízta. Az „Isten kegyelméből” uralkodó királyoknak pedig kötelességük
volt az, hogy segítsenek
Nincsenek adataink arra vonatkozóan, hogy Magyarországon milyen mértékben terjedtek el és
működtek az őskeresztyéni jellegű evangéliumi gyülekezetek. Annyi bizonyos, hogy
országunkban is voltak ilyenek, részben a Honfoglalás előtti időkből, majd az ő missziójuk
nyomán és a clunyi misszionáriusok által megtért új hívőkből. Üldözésük azonban – talán,
mert új keresztény országnak számítottunk – nem volt olyan heves, mint a nyugati
országokban

Wycliffe (1324-1384) és reformációs mozgalma

Wycliffe 1324-ben a yorki grófságban született. Tanulmányait az oxfordi egyetemen végezte.
Felszentelt pap volt már, amikor a király egyetemi tanárnak nevezte ki. Wycliffe ekkor már
reformációs tanokat vallott.
Tanításai közül a leglényegesebb, hogy kimondja: a hit egyedüli forrása a Szentírás.
Munkatársaival együtt lefordítják angol nyelvre a Bibliát. Elveti a papi hierarchiát, a misét, a
tisztítótüzet, az átlényegülési tant, a szerzetesi intézményt, a coelibátust, a szentek és a képek
imádatát, a bűnbocsátó levél alkalmazását és a latin nyelv kizárólagosságát. Tanítja, hogy az
Egyház láthatatlan, az úrvacsorát két szín alatt kell osztani, hogy az Egyháznak ne legyen
vagyona és világi hatalma.
Követőinek üldözése csak halála után 1400 körül kezdődött el. Ekkor eretnekként sokakat
máglyára hurcoltak. A konstanci zsinat Wycliffet is kiátkozza. Ekkor felszedték a csontjait és
máglyán megégették.
Husz János és a huszita mozgalom.
Csehország termékeny talaj volt az un. „eretnekségek” terjedésére. Elterjedt itt annak idején a
Wald-féle mozgalom és sokan követték Wycliffe tanításait is. Husz János ezeknek a
tanításoknak a talajából nőtt ki.
Husz János 1369-ben született Kusineczben. 1401-ben már dékán, majd rektor a prágai
egyetemen. Barátjával és hű munkatársával, Prágai Jeromos-al együtt lelkes híve, és hirdetője
a Wycliffe-féle tanításoknak.1410-ben a pápa utasítására megégetik iratait, majd XXIII. János
(a később fajtalankodása miatt letett pápa) kiátkozza őt. Husz a pápai átok ellenére is buzgón
tovább működik.
Husz Jánost 1414- ben – Zsigmond magyar király és német-római császár menlevelével – a
konstanczi zsinat elé idézik. Ő elmegy, azonban azonnal börtönbe vetik, kínozzák, de mivel
nem hajlandó tanait visszavonni, halálra ítélik és 1415 júliusában máglyán megégetik.
Husz halála után Prágában és Csehországban megmozdult a nép. A nem huszita papokat
elűzték, és Husz tanait még erőteljesebben terjesztették. Vencel cseh király – a pápa erőteljes
sűrgetésére – fellépett ellenük, azonban egy Ziska nevű nemes vezetésével zendülés tört ki
Prágában. A királypárti tanácstagokat kidobálják az ablakon, majd egy bevehetetlen erősségű
várat építettek maguknak.
A magyar Zsigmond király dísztelen szerepet vállalt a huszita mozgalomban. Konstanczában
ő adott menlevelet Husz Jánosnak, majd ő asszisztált a máglyája mellett. Szószegése miatt a
csehek különösen gyűlölték őt. Zsigmond több keresztes hadjáratot vezetett a husziták ellen.
Először mintegy 150.000 ember volt a seregében. A husziták azonban mindig győznek, önálló
országként rendezkednek be, Északmagyarországra is kiterjesztik hatalmukat.

11
Misszionáriusaik járják az egész országunkat, és az Evangélium sokaknál talál termékeny
talajra. Az első magyar nyelvű bibliafordítás is a megtért magyar huszítáktól származik.
A huszitákat az egyházi és világi hatalmasságoknak sikerült megosztani, az egyik részükkel
kiegyeznek, a másik részüket – a táboritákat – több kísérlet után 1453-ban legyőzik, a Tábort
is elfoglalják, vezérük – Prokop – is elesik a csatában.
A huszita táboriták a harcok után megtisztultak és megcsendesedtek, majd őskeresztyén
jellegű evangéliumi gyülekezetekben tömörültek. 1467-ben tartott zsinatukon egyházi
alkotmányt fogadtak el és lelkipásztorokat, véneket rendeltek ki. A táboriták utódait ekkor
már Ceh-Morva testvéreknek nevezték. Gyülekezeteik elszakadtak a katolikus egyháztól,
elvetették a papi hierarchiát, a katolikus ceremóniákat, a szentek és a képek tiszteletét, az
átlényegülési tant, a purgatóriumot, és a holtakért való imádkozást. Gyermekeiket csecsemő
korban megkeresztelték ugyan, de urvacsorázó tagnak csak a megtérésükről való
bizonyságtételt követő kézrátételes imádsággal vették fel a gyülekezetbe.1500 körül mintegy
400 gyülekezetük volt és kiterjedt missziót folytattak az ország határain túl is.
Dr. Kiss Ferenc professzor „A zarándok Gyülekezet története Magyarországon” című
írásában a következőket írja a husziták magyarországi működéséről : A husziták sokkal
nagyobb hatással voltak ránk, mint a déli bogumilok. Nagy baj lett az, hogy a királyaink keze
a husziták vérétől lett véres. A cseh husziták által az Evangélium elterjedt nálunk az egész
országban. Bibliai közösségek hálózata alakult ki az országban. A földesurak, a nemesek
szerették a hívőket, mert látták, hogy azok derék, becsületes munkás emberek. De a
Vatikánnak ez sem tetszett, ezért hazánkba küldte Morsiglio Jakab Jakab Ferenc-rendi
szerzetest, aki a bogumilok üldözésében már hírhedté vált. Zsigmond királynak az a naiv
gondolata volt, hogy Marsiglio Jakab vissza tudja téríteni a huszitákat a katolikus egyházba.
Természetesen szó sem lehetett arról, hogy megtagadják a hitüket. A barát a pápától
hadsereget is kapott, hogy irtsa ki a magyar hívőket. Először prédikált. Szlavóniában, a
Dunántúlon és Pécs környékén kezdte meg gonosz munkáját. Az ellenállókat máglyára ítélte,
vagy börtönbe vetette. Erős fegyveres hatalma volt .A szegény népnek az ő hadseregére külön
adót kellett fizetnie. Ebből lázadások is lettek. Budai Nagy Antal volt a felkelők egyik
vezetője, akinek sokan emlegetik a nevét. Az életben maradottak nyugatra nem mehettek,
ezért keletre menekültek. A németországi és magyarországi üldözöttek kapuja kelet volt.
Szekérrel, vagy gyalog mentek. A hosszú és ellenséges úton sokan elpusztultak, de mégis
sokan átjutottak a Kárpátokon. A román Moldvában telepedtek le, ahol befogadták őket. Ők a
mai csángó-magyarok elődei.

12
 III. A REFORMÁCIÓ

A reformáció általános értékelése.

A katolikus egyháztörténelem nagy felforgatásnak (legjobb esetben hitújításnak) minősíti, a
protestáns egyháztörténelem nagy lelki megújhodásnak, a materialista történelemtudomány
pedig a polgári forradalom vallásos köntösbe jelentkező ideológiájának mondja a reformációt.
Mi volt hát a valóságban? Vallásos, vagy politikai mozgalom? Lelki ébredés, vagy társadalmi
forradalom? – Válaszunk a következő: A reformáció lelki ébredés volt, de később politikai
jellegű mozgalommá, itt - ott társadalmi forradalommá is lett. Lelki ébredésnek indult, ez volt
a lényege, és a nép, az egyszerű emberek lelkében jórészt az is maradt. Évszázadok lelki
szomjúsága talált kielégülésre, a mikor hatalmas tömegekben és a saját nyelvükön hallották,
majd olvasták az Evangéliumot.
Kétségtelen viszont, hogy a tömeges csatlakozás során sokaknál nem lelki, hanem anyagi,
politikai szempontok játszottak szerepet. Sok helyen a lelki mozgalom politikai jellegűvé vált.
Kezdődött azzal, amikor Lutherék és Zwingliék nem vállalták következetesen a lelki, az igei,
az őskeresztyéni utat, megtorpantak a lelki születést megpecsételő bemerítés kérdésénél és
megmaradtak a testi születéssel egyháztaggá avató keresztség, vagyis a n é p e g y h á z
mellett. Folytatódott azzal, hogy a létrejövő új reformált egyházat – a reformációt gyakran
anyagi érdekből támogató – tartományi fejedelmek fegyveres védelme alá helyezték (Harminc
évig tartó háborúban harcolták ki a protestánsok jogait) Amikor pedig a reformáció harmadik
ága – az anabaptizmus is – erőteljesen jelentkezett, az őket kegyetlenül üldözők táborához
csatlakoztak. Igaz, hogy az anabaptisták egyes csoportjai tanításaikat és mozgalmukat
társadalmi és politikai követelésekkel kötötték össze. Az üldözés azonban ugyanolyan
kegyetlen erőszakossággal érte a tisztán evangéliumi anabaptistákat is.

Luther Márton és a reformáció elindítása.

Luther 1483-ban született Eislebenben, egyszerű, vallásos, bányász családban. Tanulmányait
Eiseachban és az erfurti egyetemen végezte: bölcsészetet és jogot tanult.
Megtérése 1505-ben történt. Barátját séta közben villámcsapás sújtja halálra. Ennek hatására
kolostorba vonul. A Bibliát szorgalmasan tanulmányozva ismeri fel a hit által való
megigazulás igazságát. Hittudományi tanulmányokat folytat és 1512-ben doktorátust szerez.
Közben már 1508-tól a wittenbergi egyetem tanára, 1509-től pedig a vártemplom lelkésze lett.
Pál leveleinek a tanulmányozása és Ágoston iratainak a megértése nyomán a „sola fides”
tanításával már 1516-tól fellép.
1517 október 31.
Ezen a napon kitűzi 95 tételét a vártemplom kapujára. Ennek két fontos előzménye volt: Az
egyik, hogy 1511-ben a Rómában tett látogatása nagy kiábrándulást eredményezett számára.
A másik a búcsúlevelek árusítása. Róma új pénzforrásként adta ki ezeket, amelyeknek a
megvásárlása révén bűnbocsánatot ígért az embereknek. Nem gondolta és nem tervezte, hogy
világraszóló, új korszakot nyitó esemény lesz ez. A nagy lelki éhségre mutat, hogy néhány hét
alatt egész Európában ismertté lettek ezek a tételek, melynek lényege, hogy az egyháznak
nincs bűnbocsátó hatalma, a halál után nincs semmiféle rendezési lehetőség ( nincs tisztító tűz
), igaz bűnbánat és hit által viszont Jézus Krisztusban, ingyen kegyelemből, mindenki teljes
bűnbocsánatot nyerhet.

Kiátkozása és szakítás Rómával.

A pápa 1520-ban bullát adott ki, melyben eretnekségnek nyilvánítja Luther tanításait, őt
magát pedig kiátkozza. Luther a bullát Wittenberg piacán ünnepélyesen elégette és
kijelentette, hogy nem ismeri el a pápai intézményt, mert ördögi alapon nyugszik.

13
A Wormsi birodalmi gyűlésről 1521-ben Luthert álarcos lovagok elrabolták, és Wartburgba
vitték. A megmentése érdekében a szász fejedelem raboltatta el. Itt tartózkodása idején
lefordítja az Újszövetséget német nyelvre.

Luther találkozása az anabaptistákkal.

Luther wartburgi tartózkodása idején Wittenbergben Münzer Tamás és Storch Miklós
vezetésével elvetették az egy szín alatt való úrvacsorázást, a misét, és a gyermekkeresztséget.
Nagy zavart hozott ez a következetesen bibliai tanítás, hiszen így csak azok lehettek volna az
egyház tagjai, akik személyes vallástételük alapján felvételt nyernek és bemerítkeznek. Luther
Wittenbergbe siet. A mise eltörlését, a képek kihordását, a két szín alatti úrvacsorázást
elfogadja, de – rövid habozás után – a bemerítés ellen foglal állást. Különben elveszítené a
fejedelmek támogatását, és a tömeges áttérés lehetőségét. Ugyanakkor szembekerül az
anabaptista mozgalommal.
Révész Imre református püspök egyháztörténész ezt írja Luther Wittenbergbe való
viszatéréséről: „Luther ettől fogva bizalmatlanná vált a köznép iránt, amelynek durva
ösztöneire, megbízhatatlan gyermeklelkére nem merte rábízni az Evangéliumnak nagy
szellemi elmélyedést és önállóságot kívánó ügyét. Holott eleinte abban reménykedett, hogy az
egyházi életnek újszövetségi módon való átalakítása alulról, az egyszerű hívő nép közül fog
kiindulni. Ezért egyre jobban hozzátörődött ahhoz, hogy a reformáció véghezvitelét a
tartományi fejedelmek, illetőleg a fejedelmi hatalomtól független nagyvárosokban a
városi tanácsok vegyék a kezükbe.” (Révész Imre: A reformáció 24-25 oldal)
Luther haláláig (1546) élvezte a fejedelmek védelmét és végezte nagy ívű egyházszervező
munkáját. A német parasztháború idején helyesli a parasztok eltiprását, ugyanígy az
anabaptisták üldözését, akik közül néhány helyen a lázadó parasztok élére álltak.

Zwingli és reformációs mozgalma.

Zwingli Urlik 1484-ben született Wildhausban. 1518 – 31 között zürichben lelkész, ide esik
reformációs tevékenységének főterülete. – Ő is először a bűnbocsátó levelek árusítása ellen
lép fel és tanítja a hit által való megigazulás igazságát.
Svájcban a városok már a 20-as évek folyamán magukévá tették a reformációt. A városokban
Zwingli munkatársai vitték győzelemre az Evangéliumot. A három őskanton (Schwyz, Ury,
Unterwalden) paraszti lakossága azonban megmaradt katolikusnak Ezek a szabad parasztok
immár évszázadok óta Európa uralkodóinak a legjobb zsoldos katonái voltak. Az Őskantonok
Ausztriával szövetkeztek katolikus hitük védelmében. Fegyveres harcra került sor. A döntő
ütközet 1531-ben Zürich mellet zajlott le. A csatában Zwingli is részt vett és elesett. A háború
után – amelyet végül a protestánsok nyertek meg – megkötötték a kappeli békét, amely mind a
katolikusoknak, mind a protestánsoknak szabad vallásgyakorlatot biztosított.

Zwingli és az anabaptisták.
Svájcban az anabaptista mozgalom a reformációval egyszerre indult. A 20-as években már
népes gyülekezeteik vannak. Vezetőik nagyrészt hittudósok, egyetemi tanárok, akik Zwingli
közvetlen munkatársai közül kerültek ki. Nevesebbek: Grebel Konrád, Mantz Félix, Blauroch
György, Hubmayer Baltazár, stb.
A zürichi városi tanács 1525-ben nyilvános hitvitát rendez. Az anabaptista vezetők bátran
állnak ki a megtértek bemerítésének igazsága mellett. A vita után a városi tanács megtiltja a
felnőttek bemerítését. Egy újabb vita után – 1526-ban – elrendelik, hogy aki bemerít, vagy
bemerítkezik, az vízbe fojtassék. Az anabaptisták menekülni kényszerülnek. Mantz Félixet
elfogják, és 1526 december 5-én a zürichi tóba fojtották. Vértanú halálát a következő években
sok ezer anabaptista vértanúsága követte. – Zwingli ezeket az intézkedéseket nemcsak
helyeselte, hanem azok meghozatalában tevékenyen részt vett.

14
Kálvin János és reformációs mozgalma.
Kálvin 1509-ben született Nojonban. Tanulmányait Párizsban végezte. Párizsban Wolmar
Menyhért reformátor ismerteti meg vele a reformációs tanításokat. Már 23 éves korában nagy
feltűnést keltő reformációs könyvet ad ki. Később Genf városában telepedett le és itt fejtette
ki jelentős egyházszervezői munkáját. A genfi egyházat református minta-egyházzá
fejlesztette, ahol demokratikus persbiteri formák között, az ő teokratikus jellegű egyszemélyes
irányítása valósult meg.
A gyenge fizikumú Kálvin szilárd jelleme, fegyelmezett és határozott egyénisége, zseniális
képességekkel párosulva ellenállhatatlanul irányította mind az egyházi fegyelmet gyakorló
konzisztórium, mind a városi tanács döntéseit. E kemény szigorúságnak árnyoldala is volt
Kálvin működésében. 1542 – 46 között boszorkány-perekben 58 embert kuruzslásért halálra
ítéltek, az antitrinitárius anabaptista Servet Mihályt pedig máglyán égetik meg. (1553)
Genfben Kálvin az egyetemet is irányítása alá veszi. Európa számos országából az ifjak ezrei
tanultak itt és vitték haza a kálvinista tanításokat.
Arról is van értesülésünk, hogy Kálvin felesége anabaptista volt. Valószínű azonban, hogy
Kálvin mellett nem tarthatott szorosabb kapcsolatot az anabaptistákkal.

Az Anabaptistákról.
Az anabaptista irányú reformáció a luteri, és a zwingliánus reformációval egyidőben
bontakozott ki Svájcban, Németországban, majd elterjedt Ausztriában, Csehországban,
Morvaországban, Magyarországon. Hosszú távon Hollandiában erősödtek meg a legjobban,
mivel itt valamivel enyhébb volt az üldözésük Hollandiában – egyik kiemelkedő vezetőjükről:
Menno Simonról – mennonitáknak nevezték el őket. Mennoniták a világ sok országában ma
is élnek és működnek.
A XVI. Században az anabaptistáknak több irányzata alakult ki. Jellemző volt rájuk, hogy
nem volt egyetlen kiemelkedő vezetőjük, mint a lutheránusoknak Luther, vagy a
kálvinistáknak Kálvin. Másik jellemző vonásuk, hogy független gyülekezetekben
szerveződtek, amelyek testvéri kapcsolatot ápoltak egymással.

Radikális anabaptisták voltak azok, akik az egyház reformációjával együtt a társadalmi

igazságosságot is meg akarják valósítani, akár erőszakos forradalmi úton is.
Egyik jeles képviselőjük – Münzer Tamás (1488-1525) – nemcsak a bemerítés kérdésében
került szembe Lutherral, hanem abban is, hogy ő gyökeres, a társadalmi rendet teljesen
átalakító, a szegény népre támaszkodó megújulást hirdetett. Egyik írásában ezt olvashatjuk:
„Az igazi reformáció feladata a bálványok lerombolása, és az evangélium terjedését
akadályozó urak és papok kiirtása…….Ez a fejedelmek feladata….De ha ellenállnak, akkor
azért imádkozom, hogy irgalmatlanul fojtsák meg őket, mint Illés megölette a Baál papokat”.
Luthert azzal vádolta, hogy „mézédes Krisztust prédikál”
Münzer népszerűsége vitathatatlan. A német parasztháborúban is szervező szerepet
vállal.1525 május 15-én egy vesztes csata után elfogták és 12 napi kínzás után kivégezték.
A radikális anabaptisták legszélsőségesebb irányzata Münster városában működött. Johann
Matthijs és Johann Bockelson vezetésével. Elrendelték, hogy mindenki keresztelkedjék
meg, vagy hagyja el a várost. Kikiáltották a Sion királyságát. 15 hónapig tartott a város
ostroma. 1535 június végén, egy éjszaka, szabad elvonulás ígéretében bízva, kinyitották a
kapukat. Mindnyájukat felkoncolták Ferenc püspök katonái.

15
Evangéliumi anabaptisták
Az evangéliumi anabaptisták első képviselői: Mantz Félix, Grébel Konrád, Hubmayer
Baltazár, akik őskeresztyén jellegű, megtérésükről bizonyságot tevő embereket merítettek be
És hoztak létre független gyülekezeteket. Hitvallásuk néhány pontja a következő:
1. A bemerítés kiszolgáltatható annak, aki bűnbánatban életét megváltoztatta. Aki hiszi,
hogy bűnei Jézus Krisztusban elvétettek. Aki a feltámadott Jézus Krisztust akarja követni
2. Minden bűnbe esettet inteni kell a gyülekezetben, úgy ahogyan Jézus Krisztus tanította, ha
nem hajlandó megváltoztatni bűnös magatartását, ki kell zárni a gyülekezetből.
3. A bemerítés által egy testté lett hívők a Krisztus fősége alatt járulhatnak úrvacsorához. Az
úrvacsora csak azok számára szolgáltatható ki, akiknek egy Istenük, egy hitük, egy
keresztségük van, és egy Lélekkel itattattak meg.
4. Az igazi hívők, mint gyülekezet elkülönülnek mindattól a gonosztól, amit az ördög ebbe a
világba plántált.
5. A gyülekezet pásztorainak jó bizonyságú férfiunak kell lennie, aki olvasson az Igéből,
buzdítson, tanítson, intsen, feddjen, végezze a kizárásokat a gyülekezetben.
6. A hívőknek semmilyen körülmények között sem szabad esküdniük, mert Krisztus ezt
tiltja.
Révész Imre püspök egyháztörténész a következőképpen értékeli az evangéliumi anabaptista
missziót: „Tanaik a reformáció legforrongóbb éveiben a reformátorokéval vetekedő,
hallatlan népszerűségre tettek szert, kivált a rengeteg lelki válság és gazdasági nyomorúság
közt hányódó kispolgári s kisebb részben paraszti körökben: voltak évek, mikor kérdésnek
lehetett tekinteni, vajon nem anabaptista értelemben reformálódik e egész Közép-Európa,
főképpen a német birodalom, Svájc és Ausztria.”.
Az már szomorú, ahogyan a református püspök folytatja:
„Már csak ezért is természetes, hogy az anabaptisták nemcsak a régi egyház, de a reformátori
főirányok híveinél sem számíthattak kíméletre. Ez utóbbiak, az őket támogató állami
hatóságok segítségével, itt-ott még túl is tettek amazokon az anabaptisták kegyetlen
üldözésében s a középkori felfogás szerint fegyverrel való irtásban, ami viszont onnan érthető,
hogy a reformátori főirányoknak a maguk erkölcsi hitele érdekében nagyon is nagy szükségük
volt annak a megbizonyítására, hogy ők e felforgató mozgalommal semmi tekintetben nem
szolidárisak. Az anabaptisták legszebb evangéliumi vonása viszont az a csöndes, alázatos
béketűrés volt, amellyel irtózatos üldöztetésük keresztjét hordozták, szemüket az eljövendő
Messiásország dicsőségére függesztve”.(Révész Imre: A reformáció 64-65 oldal)

A reformáció Magyarországon.

Németországban járó kereskedők már 1518-ban hozzák Luther iratait Magyarországra. A

pápa és Szakmári György esztergomi érsek ellenintézkedései is hamar megjelentek. A királyi
udvar már 1523 54.tc. elrendelte a luteránusoknak fejvesztéssel és vagyonelkobzással való
büntetését. 1524-ben Budán megégettek egy János nevű embert, mert Luther iratait hozta az
országba. 1525-ben. Báthori István nádor három lutheránust égetett meg a birtokán.
A reformáció ennek ellenére meglepően gyorsan terjedt el Magyarországon. Ennek oka az
ország társadalmi és politikai helyzetében keresendő.
Mátyás király halála (1490) után, II Ulászló uralkodása alatt (1490-1516) főurak
hatalmaskodása és a központi hatalom meggyengülése váltotta ki a Dózsa féle parasztfelkelést
1514-ben, amelyet iszonyatos kegyetlenséggel vertek le. Megszületett a Werbőczi féle
törvénykönyv, amely a jobbágyság elnyomását erősítette meg. Az új király, II. Lajos, nem
tudott úrrá lenni a főurak hatalmaskodásán és viszálykodásán. Ekkor jött az ország tragédiája:
Mohács. 1526 augusztusában teljes diadalt aratott a török hadsereg, maga a király is
odaveszett. Hamarosan az ország egyharmada a törökök uralma alá került. Erdély önállósult,

16
az ország harmadik harmadán pedig, Habsburg-királyok uralma kezdődött el. Ez a
megosztottság kedvezett a reformáció terjedésének. A törökök főellenségüknek a katolikus
egyházat tartották, így a meghódított területen – az általános elnyomást és hatalmaskodást
nem tekintve – akadálytalanul terjedt az Evangélium. Erdélyben is nagyon gyorsan
győzelemre jutott a reformáció, sőt ez a kis önálló fejedelemség honosította meg legelőször a
vallásszabadságot. A királyi Magyarországon volt a legerősebb az ellenállás a reformáció
terjedésével szemben, de a török veszedelem itt is elterelte a figyelmet és ezen a területen is
gyors győzelemre jutott az Evangélium.

A reformáció jelesebb képviselői Magyarországon.

Az első reformátorok a lutheri irányt ismerték meg és terjesztették országunkban. Legtöbben
volt szerzetesek, vagy katolikus papok voltak.
Dévai Bíró Mátyás Wittenbergből jött haza. Budán, Kassán szolgált. Itt elfogják, és Bécsbe
hurcolják. Sikerül megszöknie és a Dunántúlra ment, ahol Nádasdy Tamás gróf védelme alatt
működött. Ugyancsak Nádasdy védelmét élvezte Szilveszter János, aki az Újszövetséget
magyarra fordította. 1541-ben jelent meg. Sztárai Mihály Tolnában, Baranyában és
Somogyban mintegy 120 gyülekezetet alapított. Evangéliumi szolgálatát gyönyörű
énekhangjával erősítette. Szkhárosi Horváth András Zemplénben, Ozorai Imre Békésben,
Stöckel Lénárd Kassa és Bártfa környékén terjesztették sikerrel a reformáció lutheri irányú
tanait. Kiemelkedő reformátorok voltak még: Kopácsi István, Gálszécsi István, Batízi Endre,
stb.
A kálvini irány később érkezett Magyarországra Első jeles képviselői nagy hatással hirdették
és képviselték ezt az irányzatot. Ennek tulajdonítható, hogy a magyar nyelvű lakosság
körében csaknem egyeduralkodóvá lett. Jeles képviselője volt Szegedi Kis István kiváló
egyházszervező, énekköltő és európai hírű teológus. Hosszú török fogsága után Ráckevén
telepedett le. Kálmáncsehi Sánta Márton a Tiszántúlon működött, különösen Debrecenben.
Nagy szerepe volt abban, hogy ezen a vidéken a kálvini irány honosodott meg. Méliusz
Juhász Péter Kálmáncsehit követte Debrecenben. Itt avatták püspökké. Ő fogalmazta meg a
magyar reformátusok hitét legelőször 1561-ben. Ennek alapján alakult ki a két reformációs
népegyházi irány végleges elválása 1567-ben a debreceni zsinaton.
Erdélyben kiemelkedik Heltai Gáspár tudós reformátor működése Kolozsváron és Hunter
János evangéliumi tevékenysége Brassóban
A reformáció hatalmas jelentőségű eredménye volt a Biblia nemzeti nyelvekre való
lefordítása. Komjáthi Benedek már 1533-ban lefordította Pál leveleit, Szilveszter János 1541-
ben az Újszövetséget fordította le és adta ki Heltai Gáspár Kolozsváron már – néhány
ótestamentumi könyv kivételével – az egész Szentírást fordította le. Végre Károli Gáspár
1590-ben a teljes Biblia fordítását adta ki Vizsolyban. – Ez a fordítás évszázadokon át táplálta
a magyar népet Isten igéjével. Ezen túlmenően a magyar nyelv és stílus fejlődésében is
jelentős szerepet játszott. Az egyházi életre hasonlóan nagy hatást gyakorolt még Szenczi
Molnár Albert alkotása, aki a genfi zsoltárokat dolgozta át magyar nyelvre és adta ki 1608-
ban.
Szinte lehetetlen felmérni a reformáció szellemi, lelki, társadalmi és kulturális hatását
Magyarországon. „Sola Scriptura” (egyedül a Szentírás) volt a legalapvetőbb hitvallása a
reformátoroknak Ezért magyarul hirdették az Igét, magyarra fordították a Bibliát és minden
templom mellé megépült az iskola, hogy olvasni tanuljanak az emberek. Óriási
jelentősége volt annak is, hogy a törökök kegyetlen elnyomása az ismétlődő háborúk
közepette az Evangélium nyújtott vigasztalást az embereknek. A másik alapvető reformátori
hittétel volt a „Sola fides” (egyedül hit által). Megszüntették a díszes ceremóniákat, a mise-
áldozást, a fülbe-gyónást, egyszerű fehérre meszelt templomokban szólt az Evangélium A
reformáció munkásai, a vándorprédikátorok, felhasználják az irodalomnak is minden területét

17
eszméik terjesztésére. Teológiai tanulmányok, énekek, történetírás, nyelvtankönyv, drámák
kerülnek ki a kezükből. Több nyomdát rendeznek be, az iskolákban is ők tanítanak. Ha
fogságba viszik őket, ott sem hallgatnak, hanem rabtársaiknak az Evangéliumról beszélnek.
Így érthető, hogy a XVI. század végére az ország lakosságának a 90 %-a protestáns lett.
Meg kell még említenünk, hogy Erdélyben elterjedt és meghonosodott az unitárius
reformációs irányzat. Blandrata György olasz származású reformátor hozta ezt az
antitrinitárius tant, amelyet több reformátor, sőt az akkori fejedelem János Zsigmond is
magáévá tett. Kiemelkedő vezetőjük lett a kiváló képességű Dávid Ferenc, aki korábban
kálvinista püspök volt. Éles hitviták alakultak ki a kálvinistákkal, amelyekből kiemelkedett az
1567-es debreceni disputa. Itt a zsinat – Méliusz Juhász Péterrel az élén – a Szentháromság-
ellenes tanokat tévesnek nyilvánította. Az unitáriusok azonban már annyira megerősödtek,
hogy – bár valamennyire visszaszorultak – de (különösen a Székely-földön) véglegesen
meghonosodtak.

Anabaptisták Magyarországon.
A lutheránizmus után időrendben másodikként jelent meg hazánkban az anabaptista irányú
Evangélium. Schrőter Kristóf már 1523-ban a lutheránus tanoktól eltérő nézeteket vall és
hirdet. Luther Kisszebeni Jánost küldte el, hogy visszatérítse őt. Az eredmény azonban az lett,
hogy Kisszebeni lett meggyőzve. Észak-Magyarországon fejtenek ki eredményes
missziómunkát. 1529-től Fischer András is az anabaptista irányhoz csatlakozott. Hitvallókból
álló gyülekezeteket hoztak létre. Lőcsén a bíró is megtért Fischer szolgálata nyomán.
Mindkettőjüket bebörtönözték. Fischer a szabadulása után előbb Svedléren folytatja
szolgálatát, majd az üldözés elől Morvaországba menekül. Az 1530-as évek második felében
visszatér és a Szepességben, meg Gömörben folytatja munkáját. 1540-ben Bebek Ferenc
gömöri főispán elfogatta és Krasznahorka várának egyik bástyájáról a mélységbe dobatta.
Több más mártír mellett, ő lett a magyarországi anabaptista misszió egyik kiemelkedő
jelentőségű vértanúja.
Az üldözések ellenére évszázadokig éltek hazánkban anabaptisták. Magyarországon
habánoknak nevezték őket. Nagyrészük menekültként jött hazánkba, mert a nyugati
országokban még kegyetlenebbül üldözték őket. A folyamatos üldöztetésük miatt egy
különleges életközösségi formát alakítottak ki, az un. habán telepeket. Erős kőfallal körülvett
telepen belül vagyonközösséget alakítottak ki. Különféle iparágakban kiemelkedően magas
színvonalat fejlesztettek ki: fazekasság, tetőfedés, késkészítés, pintérek, malomépítők,
ónosok, stb. ( A habán edények a mai múzeumoknak is legértékesebb darabjai közé
tartoznak.) A tudományok területén is kiemelkedő szintre jutottak. Emiatt a főurak szívesen
alkalmaztak habán orvosokat, íródeákokat, kasznárokat.
Hitvallásuk öt cikkelyből állt:
1. Bemerítés – csak hitvalló megtértek részére
2. Úrvacsora – Csak rendezett életű tagok számára
3. Gyülekezet – Krisztus testeként szoros, fegyelmezett közösségben.
4. A felsőbbséget (állami hatalmat) tisztelik, fegyvert nem fognak.
5. A házasságot szentnek tekintik.
A morvaországi habánok vezetőjüknek, Hutter Jakabnak a mártírhalála után az üldözések
miatt jönnek hazánk felé. Kiemelkedő iparűző és tudományos tevékenységük miatt több főúr
fogadja őket. A Nádasdy, Zrinyi, Battyány birtokokon építik meg telepeiket. Fontos
kiváltságnak tartották, hogy telepük ne tartozzon az úriszéken gyakran előforduló földesúri
önkény alá.
Bethlen Gábor erdélyi fejedelem 1621-től telepít Erdélybe habánokat és különleges
kiváltságokat is biztosít részükre. Készítményeikről – egyik árszabályozó rendeletében – azt
írja, hogy „azok jobbak szoktak lenni”. Legnagyobb telepük Erdélyben Alvincen épült.

18
Rákóczi György Sárospatakra telepít – hasonló céllal és feltételekkel – habánokat.
A törökök kiűzése (1686) után és Erdély önállóságának a megszűnése után megkezdődik a
habán telepek üldözése és felszámolása. Gyermekeiket erőszakkal elviszik, hogy katolikus
nevelésben részesítsék őket. Menekülésre kényszerülnek, főként Oroszország felé, ahol II
Katalin cárnő – iparűző tevékenységük miatt – fogadja őket. Mária Terézia uralkodása alatt
(1740-1780) a rájuk szabadított jezsuiták az utolsó telepeiket is felszámolják.
Az elmondottakból nyilvánvaló, hogy a jelenkori baptistáknak hazánkban nincs szervezeti,
illetve történelmi kapcsolata az anabaptistákkal, de mint szellemi elődeinkre, és mint a hit
hőseire szeretettel és tisztelettel emlékezünk rájuk .Életük és működésük sóként ízesítette
koruk Magyarországát.

19
 IV. AZ ELLENREFORMÁCIÓ

A Tridenti zsinat (1545 – 1563)

A reformáció gyors és nagy sikere előbb belső reformokra, majd ellentámadásra serkentette a
római egyházat. A hosszúra nyúló Tridenti zsinaton ünnepélyesen és ismételten kiátkozták a
protestánsokat, majd egész sor intézkedést hoztak az egyház erkölcsi és hitbeli megújítása
érdekében. Megszüntették a kirívó visszaéléseket, mint pl. bűnbocsátó cédulák árusítását.
Több gondot fordítottak a papság és a hívek erkölcsi életére. Intézkedések történtek, hogy a
szerzetesek ne renyheséggel és dőzsöléssel töltsék az idejüket, hanem imádkozással, az
ifjúság nevelésével és a betegek ápolásával, vagyis a reformáció a katolikus egyház bizonyos
mértékű megreformálását is eredményezte. Hitelveik terén kimondják, hogy a hagyomány (az
egyház vezetése által hozott határozatok) a Bibliával egyenértékűek, a megigazuláshoz a hit
mellett a cselekedetek is szükségesek, a sákramentumok számát hétben állapították meg.

Jezsuiták.
Kialakult az ellenreformáció élcsapata, a Jezsuita rend, melyet a pápa 1540-ben hagyott jóvá.
Loyola Ignác (1491-1556) egy rajongó, az aszkézis és a misztika erejében bízó baszk nemes
volt az alapító. A rend tagjai föltétlen engedelmességet fogadnak a mindenkori pápának, így
szinte a pápa házi hadseregének számítanak. Jellemzőjük, hogy nem kolostorokban
működnek, hanem adottságuknak és képzettségüknek megfelelően a legkülönbözőbb területen
fejtik ki tevékenységüket. Így voltak köztük tanárok, tudósok, könyvtárosok, prédikátorok,
gyóntató papok, nevelők, stb. Iskolákat állítanak fel, ahol harcos hívőket igyekeznek nevelni.
Loyola szíve királynéjának választja Máriát, így a jezsuitákat az erős Mária-tisztelet és imádat
jellemzi. Szervezetük katonai jellegű, élükön generális áll.
A jezsuiták célja a római egyház megerősítése, a protestánsok megsemmisítése. Híressé vált
elvük, hogy a cél szentesíti az eszközt .A céljuk elérése érdekében bármilyen erőszakot, vagy
pl. hamis esküt is elfogadhatónak tartanak. Az ellenreformáció során, a XVI.-XVII.-XVIII.
században számtalan erőszakosság, sok tízezer ember erőszakos halála fűződik a
működésükhöz.

Vallásháborúk.
A katolikusok erőszakos fellépése a reformáció híveit védekezésre kényszeritette. Több
országban helyi jellegű háborúk törtek ki. Pl. Franciaországban 1572 aug. 24.-én több mint
60.000 hugenottát, Írországban 1641-ben rajtaütéssel közel 100.000 protestánst öltek meg. A
háborúba Európa valamennyi országa belekeveredett. A katolikus erőket a Habsburg
császárok vezették. A protestáns seregek hős vezére Gusztáv Adolf svéd király volt. A
vallásháborúba - a protestánsok oldalán – az erdélyi fejedelmek is részt vállaltak. A 30 évig
tartó vallásháború Vestfáliai békével ért véget 1648-ban. Egyik fél sem győzött, így a
békekötés mind a katolikusoknak, mind a protestánsoknak szabad vallásgyakorlatot
biztosított. Elmondható, hogy az ellenreformáció tömeggyilkosságai, majd vallásháborúi a
keresztyénség történelmének legszégyenletesebb mélypontját jelentették.

Az ellenreformáció Magyarországon.
Amint láttuk a reformáció Magyarországon meglepően gyors és győzelmes eredményre jutott.
A lakosságnak mintegy 10-15 %-a maradt katolikus. A gyors siker gyengéje volt azonban,
hogy nagy többségben nem evangéliumi megtérés volt az áttérés mögött. A főurak anyagi
érdekeltségből (egyházi birtokok megszerzése) a nép jelentős része pedig a cuius regio, eius
religio (akié a hatalom, azé a vallás) kényszere alatt változtatott vallást. A XVI. század

20
második felében elinduló ellenreformációs nyomás aztán alaposan megrostálta a
protestánsokat. Kiderült, hogy kik vették komolyan a hit útját.
Az ellenreformáció fő erőssége hazánkban a Habsburg uralkodók voltak, Akik nemcsak
behívták, hanem teljes támogatásukkal erősítették a jezsuiták működését országunkban.
Rudolf király (1576-1608) idejében kezdődtek az erőszakos lépések. Protestáns főurakat
megfosztották birtokaik jelentős részétől, sok templomot vissza kellett adni a római egyház
részére.
Erdélyben Báthory Zsigmond fejedelem (1581-1603) lemondott Rudolf király javára. A király
seregei – Básta vezér irányításával – rengeteg szenvedést és szegénységet okozó rémuralmat
vezetett be, a jezsuiták segédletével. Ekkor lépett fel Bocskai István, aki hajdú seregével
kiűzte az országból a király haderejét, és 1606-ban megkötötte a Bécsi békét, amely újra
szabad vallásgyakorlatot biztosított minden vallásnak. Erdély is ismét függetlenné vált Erdély
Bethlen Gábor fejedelemsége (1613-1629) alatt tovább erősödött. Bethlen részt vett – a
protestánsok oldalán – a 30 éves háborúban is és 1621-ben, a Nikolsburgi békében ismét
megerősítette a protestánsok szabad vallásgyakorlatát. Bethlen Gábor fejedelem volt az, aki –
mint már erről szóltunk – anabaptistákat is telepített Erdély területére.
Az ellenreformáció átütő erejű sikere jelentős részben Pázmány Péter (1570-1637)
esztergomi bíboros érsek működésének tulajdonítható. Pázmány, mint kiváló szónok a
reformáció fegyvereit fordítja vissza rájuk. A nép nyelvén hirdetik az Igét, vállalják a vitát,
közreműködésével Káldi György katolikus változatban magyarra fordítja a Bibliát (1626),
egyetemet alapít, vitairatokat ír. Mint maga is jezsuita, semmilyen eszköztől nem riad vissza:
különféle módon mintegy 30 főurat vesz rá a rekatolizálásra, akik aztán a birtokaikon élőket
is ugyanerre kényszerítik.
Az ellenreformáció legkeményebb időszaka I. Lipót (1657-1705) uralkodása alatt következett
be. Az ő királysága idején szabadult fel országunk a török uralom alól (1686). Kérlelhetetlen
abszolutizmust valósított meg. A vallási ügyeket a jezsuitákra bízta. A hitükhöz ragaszkodó
protestánsokat (evangélikusokat, reformátusokat, anabaptistákat) minden elképzelhető módon
zaklatták, üldözték és katolizálásra kényszeritették. 1674-ben az összes protestáns lelkészt és
tanítót Pozsonyba idézték, a vértörvényszék elé. Csak a Felvidékről és a Dunántúlról jelentek
meg mintegy 400-an. Súlyos fenyegetések hatása alatt mintegy 200-an aláírták a
kötelezvényt, amely szerint száműzetésbe mentek, vagy lemondtak a hivatalukról, néhányan
vállalták az áttérést. Azokat, akik nem írtak alá semmiféle kötelezvényt súlyosan
bántalmazták, fogságra vetették. Közülük 42 prédikátort gályarabnak eladtak. A protestáns
iskolákat bezárták, nyilvános protestáns istentiszteletet vármegyénként 1-2 helyen
engedélyeztek .A gályarabságból – a még élő 26 prédikátort – Ruyter Mihály holland
tengernagy szabadította ki 1676 február 11-én.A száműzöttek – így a szabadult gályarabok
sem – térhettek haza :Svájc, Anglia, és Hollandia fogadta be őket
A protestánsok üldözése több mint egy évszázadig tartott. 1690-ben Erdély is ismét a
Habsburgok uralma alá került és oda is visszatértek a jezsuiták. Mária Terézia (1740-1780)
uralkodása alatt tovább folytatódott a jezsuiták erőszakossága. Ezekben az évtizedekben
szüntették meg az utolsó anabaptista telepeket országunkban: kimenekültek az országból. Az
üldözéseknek II József (1780-1790) türelmi rendelete vetett véget. Ez a rendelet szabad
vallásgyakorlatot biztosított a protestánsok részére. Gyors ütemben épültek a protestáns
templomok és betöltötték őket a hitükhöz ragaszkodó hívők. II. József az összes
szerzetesrendeket – így a jezsuitákat is – kitiltotta az országból.
Az ellenreformáció elnyomása és üldözései a gyengébb hitüket megingatta és rekatolizáltak.
Az erősebb hitűek azonban megmaradtak a hitben és a családokban ápolták a hitéletüket. A
hitben való megmaradást segítette az is, hogy a XVII. században Angliából Magyarországra is
elért a puritán mozgalom hatása. A puritán mozgalom a száraz és megmerevedésre hajlamos
ortodoxiába lehel életet. A Szentírás szavaihoz és az egyházi hittételekhez mereven

21
ragaszkodó protestáns egyházak tagjainak arra hívja fel a figyelmét, hogy a hitélet lényege a
hitben való személyes kapcsolat Jézus Krisztussal, és hogy a hit harcát személyesen kell
vállalnunk. A puritán gondolkodás kiemelkedő alkotása volt a baptista Bunyan Jánosnak
Zarándok útja című műve Ennek első magyar nyelvű kiadása 1777-ben jelent meg. Ez a
könyv évszázadokon át, a Biblia mellett a legolvasottabb könyvnek számított a keresztyének
körében. A puritán irány jeles képviselője volt Erdélyben: Apácai Csere János (1625-1659),
akinek kiemelkedő pedagógiai és irodalmi munkássága jelentős hatást gyakorolt a korára. A
puritán jellegű megújító erejű hatás az egész országban jelentkezett. A Dunántúlon Bárány
György (1682-1757) puritán evangélikus lelkész több megyére kiterjedő munkássága volt
még különösen kiemelkedő.

22
 V. A FELVILÁGOSODÁS KORA

A felvilágosodás jellemzése
Az emberi gondolkodás – az ész – kitört a vallás, a dogmák, sőt az Istentől való függés
béklyóiból és önmagát - az embert, az észt – ültette trónra. Röviden így határozhatnánk meg
azt a szellemi forradalmat, amely a XVIII. században alakult ki és a XIX. században vált
uralkodóvá.
A felvilágosodás forrásai és főbb jellemzői:
1 A gondolkodó emberek nagy általánosságban belefáradtak az óriási vérveszteségbe kerülő
vallásháborúkba, és a rideg, gyakran gyűlölködő dogmatikus vitákba, amelyek valóban az
igaz hit és Jézus Krisztus nevének meggyalázását jelentették.
2 A dogmatikus és a hagyományos látásmódhoz mereven ragaszkodó un. bibliai világkép
ténylegesen akadálya lett a tudományok fejlődésének. Az ütközések eredményeként a
természettudományos felfedezések kitörnek a teológia uralma alól. Pl. Kopernikusz (1473-
1543) és Galilei (1564-1642) bebizonyítják, hogy nem a Föld a teremtett világ
középpontja. (Galileit ezért börtönbe csukják) Az új és új földrajzi és
természettudományos felfedezések új látásmódot formálnak, amely szembekerül a merev
egyházi hagyományokkal és tanításokkal.
3 Az egyház és a papok elvesztik a korábbi korokban természetes és egyértelmű
tekintélyüket és az uralkodó helyzetüket.
4 Az új felfedezések, az egyházi élet visszáságai kifejlesztették az emberekben – különösen
a gyorsan fejlődő értelmiségi és polgári rétegben – a kritikai szellemet, az önálló
gondolkodást. A kritika nemcsak az egyházat és az egyházi embereket érintette, hanem a
tudományos kritika (az ész) bírálata alá vonták a Bibliát is. Megszületik a bibliakritika
tudománya, amely hiteltelennek nyilvánít minden „csodás elemet” a Bibliában. Ez
nemcsak az egyháztól, hanem a Bibliától való elfordulást is eredményezte.
5 A papok helyett a filozófusok veszik át az értelmiség gondolkodásának irányítását Diderot
azt hirdeti, hogy minden vallást meg kell semmisíteni, Rousseau az ősi természet primitív
egyszerűségébe tanácsolja olvasóit, Voltair azt jósolja, hogy 100 év múlva csak
múzeumokban lehet majd látni Bibliát, Hégel, a dialektikus filozófia tanítómestere és a
deista filozófiai látásmód egyik megalkotója. Isten - szerinte – létezik, de nem személy,
hanem személytelen világszellem, az abszolút szellem, a személytelen végtelen
intelligencia.
A felvilágosodás filozófiája behatol az egyházi életbe is, és valósággal felfalja a teológiát is –
különösen a XIX. Században. Hatására kialakul a racionalista liberális teológia. Ez a
teológiai irányzat a Bibliát az ész, a tudás, a tapasztalat kritikája alá veti. Nem is teológiát,
hanem vallás tudományt tanítanak. Ennek az irányzatnak legfőbb tételei a következők:

1 A hitnek csak a tudás határain belül van létjogosultsága.

2 A Biblia nem Isten kijelentése, hanem a vallásos bölcselkedés forrása, amelyet a
tudomány kritikájával kell kezelni.
3 A vallás és az egyház tulajdonképpen a helyes kulturális és morális magatartásra tanító és
nevelő intézmény
4 Az ember lényét tekintve alapvetően jó, a vallás feladata, hogy ezt a jót benne kifejlessze
és megerősítse.
5 Jézus Krisztus a legnagyobb és a legtökéletesebb ember. Nem Isten Fia. A megváltásról
szóló tanítás pietista képzelgés, a Szentháromságról szóló tan pedig a politeista szemlélet
maradványa.
6 Az egyház tulajdonképpen emberek társulása, kultúrközösség.

23
7 Csodák nincsenek. A bibliai csodák pszichológiailag vagy tudományosan
megmagyarázhatók, vagy pedig a mitológia területére tartoznak.
8 Bűn nincsen, csak hibák, tévedések, fogyatékosságok vannak, amelyeket a tudás és az
ismeret növelésével és megfelelő neveléssel ki lehet küszöbölni.

A felvilágosodás kora Magyarországon.

A felvilágosodás filozófiája Franciaországban hatalmas méretű társadalmi forradalmat - a
nagy francia forradalmat (1789) készítette elő. A forradalom eszméi átcsaptak Európa
valamennyi országába, így Magyarországra is. Létrejött a Jakobinusok köre, amelynek tagjai
terjesztették a felvilágosodás eszméit.
A felvilágosodás eszméi az egyházi életben is hódítottak és a racionális liberális teológia –
különösen a XIX. században – csaknem egyeduralkodóvá lett a protestáns Teológiákon. Így a
templomba járó tömegek vagy még az élettelen ortodoxia, vagy már a hitetlenné vált
racionalista irányú prédikációkat hallgatták. Az egyre inkább háttérbe szoruló ortodoxia a
dogmák, a szabályok tanításában élte ki magát, az iskolában bottal, szigorral nevelt, az
egyházban a maradiság fellegvára volt. A racionalizmus, majd a teológiai liberalizmus pedig
filozófiai magasságokban beszélt és az ész kizárólagos uralma alá rendelte a Szentírást. A
felvilágosodás egyenes következményeként a racionalista gondolkodás és tanítás hatalmába
keríti az egyházi vezetőket és a lelkészek nagy részét. Az élő hit és az egyházi élet tragikus
kiszáradása lett ennek a következménye. Ezzel kapcsolatosan tanulságos megemlíteni a
magyarországi baptista misszió egyik úttörő missziómunkásának, Meyer Henriknek egyik –
önéletrajzából vett – feljegyzését. Leírja, hogy egyik erdélyi útján Brassóban megismerkedett
egy evangélikus lelkésszel. Ez a lelkész azt vallotta (az 1870-es években), hogy egész
Erdélyben alig akad 5-6 olyan protestáns lelkész, aki szószéki szolgálatában ne tagadná Jézus
istenségét és a feltámadását. Így érthető, hogy ezekben az évtizedekben nagypénteken nem
Jézus Krisztus váltsághaláláról, hanem az igazságért való szenvedésről, húsvétkor nem Jézus
feltámadásáról és annak gyümölcseiről, hanem az igazság eszméjének a feltámadásáról
szónokoltak a protestáns lelkészek. Előfordult, hogy karácsonykor az istállózás hasznáról
szólt a prédikáció, mivelhogy Jézus istállóban született.
Márkus Mihály 1983-ban írt Liberalizmus és újortodoxia című írásában a következőket írja:
„E korszak (a XIX. század) modern teológiai irányzata a liberalizmus. A liberális álláspont
szerint názáreti Jézus nem Krisztus, nem Messiás, nem Isten Fia, hanem a legnagyobb és
legtökéletesebb ember, az erkölcsiség nagy tanítója. Jézus – szerintük – csak szellemileg
támadt fel, mert a test feltámadása biológiailag lehetetlen”
Az 1867-es kiegyezés utáni magyar kormányok egyházpolitikáját is a liberalizmus jellemezte.
A többségi katolikus egyház élvezte ugyan az államvallás ezeréves díszét és előnyeit, de –
legfőbb kegyúri jogánál fogva – az apostoli király nevében a liberális és nem egyszer a
szabadkőműves szellemű minisztérium igénye szerint történtek az egyház vezetőinek a
kinevezései. Gyakran politikai és egyéb érdemek jutalmazásával kötötték össze a püspöki
székek betöltését. Mind a sajtóban, mind az uralkodó társadalmi rétegben a liberális, hitetlen
és a szabadkőműves eszmék uralma volt a jellemző.

A pietizmus Európában és Magyarországon.

Mint láttuk a pusztító háborúkba torkoló dogmatikus viták és gyűlölködések sok embert
elfordítottak az egyháztól, a hittől, sőt a Bibliától is. Ennek az elfordulásnak egyik
gyümölcseként a felvilágosodás filozófiája uralkodott el az emberek gondolkodásában. A
felvilágosodás eszméje jelentős mértékben meghódította a teológiát is és megteremtette a
racionalista liberális teológiát.
Voltak azonban az egyházak vezetői, lelkészei, még inkább a hívek között olyanok, akik
ragaszkodtak hitükhöz, az élő Istenhez és a feltámadott Jézus Krisztushoz és az egyházi élet

24
kiszáradása és eldurvulása őket nem a hitetlen liberalizmus felé, hanem a hitben való
megújulás, a Krisztussal és egymással való szoros közösség megvalósítása felé fordították.
Először Angliában indult el ez a mozgalom, ahol – mint láttuk – puritánoknak nevezték
őket. Németországban és Hollandiában néhány gyülekezetben bibliakörök szervezésével
igyekeznek személyessé tenni a hitet és közösségivé formálni az egyházi életet. Labadie
Vilmos middelburgi lelkész is jeleskedett ebben. Az ő tanítványa volt Spener Fülöp, a
németországi pietizmus elindítója. Spener a templomi istentiszteletek után az érdeklődő hívei
számára bibliaórát tartott, amelyen megbeszélték a prédikáció tartalmát. E kegyes
összejövetelek – collegia pietatis – lettek a pietista mozgalom alapsejtjei. Ezeken a Bibliát és
más kegyes iratokat olvasnak, azokról beszélgetnek és együtt imádkoznak.
A mozgalom jelentős lendületet kap Franke Ágoston csatlakozásával, aki előbb Berlinben
működik, majd a Hallei Egyetem tanáraként ezt az egyetemet teszi meg a pietizmus
fellegvárává egész Európa számára. Itt alapítja meg és működteti a világhírűvé vált árvaházát
is. A pietizmus kiemelkedő személye lett gróf Zinzendorf Miklós (1700-1760), aki sokoldalú
és rendkívül hatékony módon szolgálta Istent üldözések közepette is. Üldözöttek és
kisemmizettek részére a saját birtokán létrehozza a testvérek városát, amelyet Hernhut-nak
neveznek el.(Az Úr oltalma)
A pietizmus – ahol befogadják – bibliai szellemű és tevékeny kegyességet ébreszt fel az
egyházakban. A személyes megtérés és újjászületés hangsúlyozása mellett fontosnak tartják a
testvéri közösség megvalósítását a gyülekezetekben. Kifejlesztik az iratmissziót, a
külmissziót, szeretetintézményeket hoznak létre, nagy gondot fordítanak a gyermekek és az
ifjúság hitben való nevelésére.
A pietizmus gyors terjedése Németországban hallatlanul erős harcot váltott ki az ortodoxia és
a pietizmus hívei között. Az egyházak vezetői kemény intézkedéseket hoztak a pietizmus
ellen, de annak erejét és terjedését nem tudták megakadályozni.
Magyarországra is hamar átcsapott a pietista mozgalom hullámverése. Különösen a
dunántúli evangélikusság körében, ahol a puritán Bárány György már előkészítette ennek az
irányzatnak a talaját. A pietizmus kiemelkedő képviselői voltak hazánkban Torkos András
győri lelkész, a tudós Bél Mátyás, az irodalomtudós Bod Péter, az író Árva Bethlen Kata,
Szikszay György a „Keresztyén tanítások és imádságok” hallhatatlan mű szerzője .Ez a
könyv hosszú időkig a Biblián kívül – a Zarándok útjával együtt – a bibliás pietista hívők
legkedveltebb olvasmánya volt.
A pietista lelkészek egyház és hitújító tevékenységét nem elismerés, hanem üldözés éri az
egyházak vezetői részéről. Pl. a rózsahegyi zsinaton a lelkészeknek esküvel kellett
bizonyítaniuk, hogy nem pietisták. Előfordult az is, hogy lelkészségétől megfosztották azt, aki
a pietisták és a Hallei Egyetem védelmére kelt.
A pietisták néhány hittétele :
1. Isten kegyelmi munkája a megtérés és az újjászületés, amelyet a felébredésnek kell
megelőznie.
2. A Szentírás nem a vallásos hittételek tára, hanem Isten üzenete az emberhez, amelyet
rendszeresen olvasni és tanulmányozni kell, nemcsak a templomban, hanem a családi
otthonunkban is.
3. A keresztség az embernek Istennel kötött kétoldalú szövetsége, amely – ha az
gyermekkorban történt – későbbi időpontban szubjektív, tudatos pótlásra, megújításra
szorul. Ez a tudatos és szubjektív pótlás a konfirmáció. (A konfirmáció a pietisták
hatására vált általánossá a népegyházakban)
4. Az egyház a hívők közössége legyen.
5. A megtérés a bűnök elhagyását, a világi élettől való elfordulást és szent életet jelent.
6. Az egyház feladata, hogy segítsen a bajba, nyomorúságba jutott embereken.
7. A lelkész feladata a prédikáláson kívül a hívek és minden rászoruló lelki gondozása.

25
8. Az egyház küldetése az Evangélium hirdetése az egész világon. Fel kell karolni a
külmissziót is.
A pietizmus hitben való megújulást és a hívők egymással való közösségének elmélyítését
munkálta. Ezeknek a pietista kis közösségeknek a kialakulása és működése azért is jelentős,
mert a XIX. és a XX. században keletkezett és megerősödő un kis egyházak ( baptisták,
nazarénusok, adventisták, stb. ) – mint látni fogjuk – jelentős részben ezekből a pietista kis
közösségekből léptek ki és váltak önálló gyülekezetté.

Evangéliumi közösségek kialakulása Magyarországon a XIX. században.

Az anabaptisták XVIII. században történt végleges kiűzése után a XIX. század közepétől új
evangéliumi missziók jelentek meg országunkban: a nazarénusok, a baptisták és az
adventisták.

Nazarénusok.
Alapítójuk Frőlich Sámuel zürichi protestáns lelkész volt. (Szül. l803) Előbb a racionális-
liberális teológia híve ,majd pietista hatásra komoly megtérésre jut. A Biblia tanulmányozása
során világossá válik számára, hogy csak a megtérteket helyes megkeresztelni és a megtért,
újjászületett hívők szoros szeretetközösségben egymással alkotják a bibliai keresztyén
gyülekezetet. A keresztséget eleinte leöntéssel, majd – baptista hatásra – bemerítéssel végzi.
Tanításai a baptistáktól leginkább abban különböznek, hogy kötelezően gyakorolják a
lábmosást, szigorúan tiltják a fegyverviselést (a katonai szolgálatot) és mindenféle esküt.
Lényeges különbség még, hogy nem alkalmaznak fizetett lelkipásztort. Az 1840-es évektől
Svájcban és Németországban számos gyülekezet jött létre Frőlich munkálkodása nyomán.
Az 1840-es években több magyar iparos legény ismerkedett meg Svájcban Frőlich tanaival és
beépültek a gyülekezetébe. A hazatérő nazarénus fiatalok Magyarországon buzgó
evangéliumi missziót kezdtek. Hencsey Lajos a Dunántúlon, Bella József Pesten, majd a
Felvidéken, Kalmár István pedig a Bács-megyei Pacséron munkálkodik és hoznak létre
nazarénus gyülekezeteket. A hatóság üldözi őket. Többüket bebörtönzik, Kalmárt Bécsben
tébolydába zárják. Nem hátrálnak meg. A börtönben is buzgón hirdetik az Evangéliumot. Pl.
egy volt rablógyilkos – Ethei Károly – a börtönben megtérve, szabadulása után egyik
legbuzgóbb apostoluk lett. Gyülekezeteik főként az ország déli vidékein honosodtak meg.

Baptisták.
A jelenkori baptisták első gyülekezetét a hitükért Angliából Hollandiába menekült
independisták alakították meg. John Smith – volt anglikán lelkész – volt egyházának az
üldözése elől menekült – híveivel együtt – Hollandiába 1606-ban. Amsterdamban
megismerkedtek a mennonitákkal és hatásukra bemerítkeztek. Ő maga szervezetileg is az
anabaptista erdetű mennonitákhoz csatlakozott, de követőinek egy csoportja önálló maradt és
Thomas Helwys ügyvéd vezetésével 1611-ben (mintegy 30-an) visszatértek Londonba és
l612-ben megalapították az első baptista gyülekezetet. A Stuart uralkodók kemény üldözése
ellenére gyorsan növekedtek. Az üldözés kényszerítette 1620-ban a „zarándok atyákat” arra,
hogy az Újvilágba meneküljenek. Roger Williams – aki 1631-ben csatlakozott a zarándok
csoporthoz – lett az amerikai baptisták alapító atyja, és csodásan nagy eredménnyel működő
misszionáriusa.
Angliában Cromwell Olivér forradalma hozta az evangéliumi szabadságot. A forradalmi évek
alatt (1647-58 között) csak Londonban 30 új baptista gyülekezet jött létre. Cromwell titkára
volt John Milton, ( 1608-1674 ) „Az elveszett paradicsom” szerzője, ebben az idóben élt és
munkálkodott az ugyancsak baptista John Bunyan (1628-1688), „A zarándok útja” írója.

26
Az európai kontinensre csak jóval később érkezett meg a jelenkori baptista misszió. 1834-ben
alakult meg az első baptista gyülekezet Johann Gerhard Oncken vezetésével. Ő viszont
szinte az összes európai állam baptista missziójának a kezdeményező és szervező atyja lett.
Hamburgban tért meg és merítkezett be az az öt fiatal, akik – Oncken buzdító támogatásával –
Magyarország földjére hozták 1846-ban a baptista hitigazságokat Közülük a legjelentősebb
Rottmayer János munkássága volt, aki először Pesten munkálta az Evangélium terjedését,
majd a kolozsvári baptista gyülekezet alapítója lett. Rottmayer legjelentősebb tevékenysége a
bibliaterjesztés volt. A Brit és Külföldi Bibliatársulat alkalmazottjaként több terjesztőt is
beszervezett, akikkel az egész országot beterítették Bibliákkal. A későbbi ébredés előkészítése
volt ez, hiszen előbb a Szentírásnak kellett az emberek kezébe kerülnie. Rottmayer mukássága
kiemelkedett még a vasárnapi iskola szervezésében mind Budapesten, mind Kolozsváron.
Szolgálatának gyümölcseként tért meg és lett eredményes bibliaterjesztő Novák Antal, aki
Nagyszalontán rátalált arra a bibliás csoportra, amelynek tagjai bizonyságtevése nyomán
merítkeztek be és megalapították az első magyar nyelvű baptista gyülekezetet. Ennek a
bemerítkező csoportnak volt a tagja Kornya Mihály, aki mind a mai napig a magyarországi
baptista misszió legeredményesebb missziómunkása lett.
Rottmayer Hamburgból megtérten hazatért társai közül Vojka János Pécsett, Scharschmidt
Károly Budán, Marschall József és Hornung Antal Bécsben munkálkodtak, de szolgálatuk
nem hozott a Rottmayeréhoz hasonló gyümölcsözést.
A magyarországi baptisták történetében jelentős dátum 1873 márciusa, mert ekkor érkezett
Budapestre Meyer Henrik, aki az első igazán eredményes lelki munkás és Istentől felkent
egyházszervező volt. Ő is a Brit és Külföldi Bibliatársulat munkásaként jött. Meyer
Hamburgban Oncken mellett munkálkodott és szerzett hasznos missziós tapasztalatokat.
Odesszába már missziós küldetésben jár, bár még asztalosként keresi kenyerét. Pestre
érkezésének évében három helyen kezd missziómunkát: Pesten, Budán és Újpesten. 1874
karácsonyán bemeríti az első két megtérő házaspárt. Fáradhatatlan energiával járja az egész
országot, fűtetlen vagonokban és hajnalokig beszélgetve, imádkozva az új megtérőkkel. l875
májusában válaszút elé állítják: vagy a térítő misszióról, vagy a bibliatársulati állásáról kell
lemondania. (Nem lehetett egy felekezet térítő munkása.) Az akkor összesen mintegy 20
taggal az evangéliumi szolgálatot választja. Isten hatalmasan megáldja. Ugyanazon év
augusztusában – Novák Antal közreműködésével – bemeríti azt a nyolc nagyszalontai új
tagot, majd újabb szalontai csoportokat, akik által robbanásszerű ébredés indult el az egész
magyar Alföldön, majd Erdély magyar és román lakossága körében.
Meyer maga elsősorban német nyelvterületen dolgozott, de a szervezést, irányítást a
magyarok között is ő végezte. Budafokon 1882-ben és l883-ban durva támadások érték.
Felheccelt tömeg véresre verte őt és a feleségét. A budafoki missziónak halálos mártírjai is
lettek Protestáns egyházi körök riasztják a közvéleményt, a papságot hitvédelemre szólítják
fel. Pécs, Ujvidék és az erdélyi szászok városaiban hirdeti eredményesen Meyer az
Evangéliumot. Rendkívül precíz szervezettséggel fogja össze az induló misszió minden szálát,
neveli és irányítja a munkatársait., A hatóságoknál eljár, hogy a közösségnek elismerést
szerezzen, az üldözötteknek védelmére kel, noha maga is többször üldözést szenved.
Nagyszalontáról több parasztpróféta indul el az egész ország evangelizálására. Közülük
kiemelkedik Kornya Mihály, aki egymaga több, mint 12.000 embert merített be szolgálata
során. Eleven tűzzel, a Lélek kenetével hirdette az Igét. Különleges ötletességgel találta meg
az útját és a módját, ahogyan új és új helységben kezdte el az evangéliumi missziót. Volt, ahol
egy asztalt és egy terítőt kért a vendéglátójától. Kinyitotta a főútra nyíló nagykaput és a
leterített asztal, meg a rá helyezett Biblia elvégezte a hívogatást. Más esetben csendőrrel
találkozott a falu határánál, akitől megkérdezte: „Itt fog e prédikálni Kornya Mihály?” –
„Azért állok itt – válaszolta a csendőr – hogy megakadályozzam” — „Én azért megpróbálom”
– mondta Kornya és (minthogy a csendőr hiába várt) megtartotta az összejövetelt. Ugyancsak

27
Nagyszalontáról indult és munkálkodott Tóth Mihály, aki főként a Dél-Alföld településein
munkálkodott és közel 6.000 megtérőt merített be. A nagyszalontaiak közül kiemelkedik még
Lajos János szolgálata, aki Budapest környékén is munkálkodott.
Jelentős lépés volt 1881-ben, amikor Kornya Mihályt és Tóth Mihályt társvénné, Balogh
Lászlót (Nagyszalontán) és Lisztes Andrást (Berettyóújfaluban) diakónussá avatták. Ezt
követte, hogy az országot három missziókerületre osztották fel Meyer Henrik, Kornya Mihály
és Tóth Mihály irányítása alatt.1887-ben nyitották meg Budapest, Wesselényi utcában az első
jelentős méretűnek mondható baptista imaházat. Sorra épültek, szerte az országban, a kisebb-
nagyobb imaházak.

Adventisták
Amerikában Miller Vilmos nevéhez fűződik a megalakulásuk. Miller kiszámította, hogy Jézus
1843-ban fog visszajönni. Nagy hatással hirdette számításait és mintegy 50.000 hívével várta
a beteljesülést. Miután ez elmaradt újabb dátumot jelölt meg, majd – amikor az sem teljesült-
a tévedést azzal magyarázta, hogy a dátum jó, csak nem Jézus eljövetelére, hanem az utolsó
idők kezdetére vonatkozik. Később egy vezető lelkészüknek White Jakabnak a felesége
prófétai kijelentéseket kapott és ezeknek az alapján alakították ki az adventisták tanításainak
fő tételeit. Továbbra is fontosnak tekintik Jézus visszajövetelének hirdetését és várását.
Tanítják, hogy az ószövetségi törvény a szombat ünneplésére vonatkozóan ma is szigorúan
betartandó, a vasárnap ünneplését egyenesen a fenevad bélyegének mondják. Szerintük az
embernek nincs önálló lényegű lelke, a feltámadáskor az elkárhozandók azonnal és
véglegesen megsemmisülnek Szerintük a feltámadásig az ember a sírban „alszik”, nincs
tudatos állapotban. A hit által való megigazulást hirdetik, de a tíz parancsolat betartását is
megkövetelik. Csak a megtérőket és bemerítéssel keresztelik meg, ugyanakkor az
Ószövetségben megjelölt tisztátalan állatok fogyasztását tiltják A nazarénusokhoz hasonlóan
a fegyverfogást, illetve a katonai szolgálatot megtagadják, a lábmosást gyakorolják.
Tanításukban nagy hangsúlyt tesznek a mértékletes, józan, egészséges és becsületes
életvitelre.
Már a XIX. század végén a világ sok országában elterjedtek. Magyarországon az 1890-es
évek óta folytatnak missziót A XIX. század végén csak szórvány-jellegű megtérőik voltak az
országunkban. Az első gyülekezetük az 1910-es években Békéscsabán jött létre.

28
 VI. MAGYARORSZÁG EGYHÁZTÖRTÉNELME A XX. SZÁZADBAN.

1. TÁRSADALMI ÉS POLITIKAI HÁTTÉR 1948 ELŐTT.

A kiegyezéstől Trianonig.

A XX. Század első két évtizedében Magyarország még az egész Kárpát-medencét jelentette,
mintegy 13 millió lakossal, amelynek mintegy 60 %-a magyar nemzetiségű volt. 1867 óta –
Ausztriával és a Habsburg uralkodóval történt kiegyezés alapján – dualizmusban (közös
uralkodóval, és közös külügyminiszterre ) de teljes függetlenségben rendezte be demokratikus
államát. A XIX század vége és a XX. Század eleje a gyors kapitalista fejlődés időszaka volt
országunkban. Kis és nagy vállalkozások tömege jött létre és hatalmas méretű építkezések
folytak. Kiépült a vasúthálózat, a közúthálózat és sok-sok középület szerte az országban.
Budapest is ezekben az évtizedekben alakította ki arculatát.
Kialakul egy új kapitalista réteg, de úgy, hogy a régi feudális jellegű főúri osztály is
megőrizte kiváltságait. A nagybirtokosok és az egyházak püspökei a parlament felső házában
ülve szóltak bele a politikába. A korábban is meglévő agrár-proletárok mellé kifejlődik egy
gyorsan növekvő ipari proletár réteg is. Közben egy elég széles önállóan gazdálkodó paraszti
és jelentős mértékű kisiparosság is színezte a társadalmi képet. A leginkább kiszolgáltatottak
a túlságosan kevés földdel rendelkező parasztok – az un. törpebirtokosok – és az agrár, meg
az ipari proletárok voltak. Nem véletlen, hogy az induló evangéliumi misszióra ezek a rétegek
voltak a legfogékonyabbak.
A Osztrák-Magyar Monarchia Németországgal szövetségben lépett be az első világháborúba
1914-ben és együtt vesztették el ezt a háborút. Az 1920-as párizs-környéki békekötésben – a
fájdalmas és gyászos Trianoni szerződésben - elvesztette az ország addigi területének
kétharmadát és még a magyar nyelvű lakosságnak is mintegy az egyharmadát. A háború
végén még egy polgári forradalom – az un. Őszirózsás forradalom - majd egy szörnyű
pusztításokat eredményező kommunista forradalom is, sőt még egy idegen katonai megszállás
is rombolta, és kifosztotta az országot.

A keresztény kurzus időszaka. (a Horthy korszak) 1920-1945.

Horthy Miklós (1868-1957), az osztrák-magyar tengeri flotta főparancsnoka, 1920-ban, a

Szegeden megalakult nemzeti kormány hadügyminisztereként és az új nemzeti hadsereg
főparancsnokaként leveri a kommunista forradalmat. Még ebben az évben az ország
kormányzójának választják meg, amely tiszt tulajdonképpen a királyi jogok gyakorlását
jelentette. Ezt a tisztét 1945-ig töltötte be. Én 20 évet éltem ebben a korszakban, így
tapasztalat alapján bizonyíthatom, hogy az egyszerű emberek körében népszerű volt a
kormányzó személye.
Az ország gyorsan helyreállt abból a szörnyű pusztításból, amit a háború, a forradalmak és az
idegen megszállás okozott. Ügyes politikával irányítva fellendült az ipar, kialakul egy
középosztály. Ennek erősítésére létrehozzák a vitézi rendet, melynek tagjai a háborúban
szerzett érdemeik alapján közepes méretű birtokot kaptak. A Nagyatádi féle földosztás – bár
nagyon csekély mértékben – kielégíti a szegény parasztok földéhségét. Ugyanakkor a régi
főúri osztály – új ipari mágnásokkal kiegészülve – megőrzi kiváltságait, és erős politikai
befolyásuk érvényesül az országban.
Keresztény kurzusnak is nevezzük ezt a korszakot, mert a népegyházak, a keresztény
eszmék és szólamok uralják a politikát, a médiumokat. A közoktatásra, az iskolákra minden
szinten erős az egyházak befolyása. Nem csak az egyházi iskolák tanulóinak kellett

29
kötelezően templomba járni, hanem pl. mint leventéket – amely minden fiú számára kötelező
félkatonai szervezet volt – vezényszóval vittek bennünket a templomba. (Elképzelhető,
hogyan viselkedtek a templomba kényszeritett fiatalok tömegei az istentisztelet alatt !!) A
hittan a legfontosabb tantárgynak számított az iskolákban. Mindig az első helyen szerepelt az
indexben. Reggelenként az állami iskolában is közösen mondott imával kezdtük a napot:
„Hiszek egy Istenben, hiszek egy országban, hiszek Magyarország feltámadásában” – szólt a
mindennapi imádságunk.
Ez az iskolában mondott ima is jelzi a korszak legfőbb politikai célkitűzését: a trianoni
békeszerződés revizióját. Ez a politikai törekvés késztette arra az ország vezetőit, hogy ismét
Németországgal szövetkezzék, amely ország hasonlóan az első világháború utáni békekötés
revizióját követelte. Az 1940-es évek elején néhány évre sikerült is visszakapni az elszakított
területek magyarlakta részét, mind a Délvidéken, mind a Felvidéken és Erdélyben is. Ennek
ára azonban a II. Világháborúba való belépés volt a németek oldalán. A hat évig tartó háború
az I. Világháborúnál is sokkal nagyobb veszteséget és pusztulást hozott. Csak a katonai
veszteség több százezer halott, elhurcoltak mintegy félmillió zsidót, a front végigvonult az
országon, leírhatatlan pusztítást okozva, Budapest is romokban hevert mind hét hídjával
együtt. Az új békeszerződés pedig visszaállította a trianoni határokat.
A keresztény kurzus 25 évében az evangéliumi kis közösségek jogilag inkább megtűrt, mint
szabad működést élveztek. Működésük szabadsága leginkább a helyi hatalmasságoktól
függött. Több helyen kellett a helyi hatalmasságok (szolgabírók, papok, csendőrök) üldözését
eltűrniük. Más helyeken pedig megbecsülésben volt részük.

Kommunista hatalomátvétel 1948-ban.

A II. Világháború végén Magyarország romokban hevert. A hatalmas vérveszteség, az egész
országon végigvonuló és pusztító háborús front után újabb százezreket hurcoltak el „malinki
robot” címén a Szovjetunióba. Nagy volt a szegénység. Az ország élni akaró népe azonban
csodákat művelt az újjáépítés terén. Az egyházak is felocsúdtak a félelmek szorongásából, és
eleven evangéliumi munka kezdődött szerte az országban és minden közösségben.
Az 1946-ban megtartott országgyűlési választás a polgári demokráciát hirdető Független
Kisgazdapárt győzelmét hozta. A megszálló szovjet hadsereg hátterével jelen lévő szovjet
vezetők nyomására azonban egyre inkább a Kommunista Párt vette át az irányítást.
Koncepciós politikai perekkel, vagy egyszerűen elhurcolásokkal nemcsak megfélemlítették,
hanem lehetetlenné is tették a demokratikus állam működését. 1948-ban a Kommunista Párt
magába olvasztotta a Nemzeti Parasztpártot, majd Dolgozók Pártja néven egyesült a
Szociáldemokrata Párttal, majd Népi Demokrácia címke alatt megvalósította a kommunista
diktatúrát.
Az 1945-ben a Szovjetunióból visszatért, mintegy 160 felkészült kommunista vezető káder
Moszkva irányítása szerint – taktikusan – először többpártrendszert engedve, majd új formát
kreálva, a Népi Demokrácia rendszerében valósította meg a Párt egyeduralmát. Andorka
Rudolf írja erről az időszakról a következőket: „A totalitárizmus összes jellemzői a
legélesebben érvényesültek: a realitást teljes mértékben nélkülöző, a vádlottak és a tanúk
kikényszerített vallomásain alapuló politikai perek követték egymást, amelyek több száz
esetben halálos ítélettel és kivégzéssel fejeződtek be. Százezrek kerültek börtönbe, internáló
táborokba. Becslések szerint minden harmadik magyar családnak legalább egy tagja üldözést
szenvedett.”

A jelen: független államként. Álmodni se mertük, hogy a kommunizmus véget érhet!

Különösen nem, hogy olyan hírtelen és véres konfliktusok nélkül. Igaz, hogy – mi magyarok
– 1956-ban megfizettük az árát. (Erről majd később szó lesz. ) Ki gondolta volna, akár csak a

30
nyolcvanas években is, hogy 1990-ben szabad választásokat tartunk, hogy nem sokkal utána
az utolsó szovjet katona is – önként – kivonul az országból?
Persze azért most sem fenékig tejföl! A szabadság szabadossággá fajult és gyűlölködéssel,
hazugságokkal, sárdobálással, dühös hangokkal van tele a politikai élet. Elképesztő
mértékben növekedett a bűnözés, Hiába a több rendőr, a több nyomozó, a több bíró és a több
börtön, mert a rendőr, a nyomozó és a bíró is ember, megvesztegethető és különösen nem
tévedhetetlen. A közéletet, a gazdasági életet elborítja a korrupció, a csalás, a rablás. Hiába az
erős zár, a vasrács, a kocsikon a biztonsági berendezés, a bűnözők képzettebbek és túl járnak
az eszünkön.
Mégis van egy nagy pozitívum: az Evangélium – eddig – mindenki számára szabadon
hirdethető! Hirdethető a templomokban, a tereken, utcákon (megfelelő bejelentéssel).
Gyülekezetet bárki alakíthat, bármilyen könyvet ki lehet adni, és meg lehet vásárolni. A piac
– a lelkek piaca is – szabad, az „esélyegyenlőségnek” már minisztériuma is van !
Igaz a szabadság nem csak a gazdasági és politikai életben, hanem a szellemi élet területén is
óriási mértékű és számlálhatatlanul sokszínű kínálatot és ezzel együtt mérhetetlenül nagy
káoszt (zűrzavart) is hozott. Ember legyen a talpán, aki kiismeri magát, és pl. meg tudja
mondani, hogy a több száz különböző név alatt önállóan működő keresztyén közösségek
milyen tanítást képviselnek.

31
 2. EGYHÁZAK TÖRTÉNETE MAGYARORSZÁGON A XX. SZÁZADBAN
1948 ELŐTT.

Mint látni fogjuk az 1948. esztendő korszakalkotó változást hozott a magyarországi egyházak
életében. A fordulat éve volt ez, amikor a kommunisták átvették a hatalmat. Trianon nagy
változást jelentett az ország területi, politikai életében, de az egyházak jogi és társadalmi
helyzetén, vagy hitbuzgalmi tevékenységén – különösen a népegyházakban – nem
változtatott. Így – egyháztörténeti szempontból – a XX. századot három korszakra oszthatjuk:
1. 1948 előtt (A polgári demokrácia korszakában)
2. 1948 – 1989 között (A kommunista hatalom árnyékában)
3. A jelen: (A rendszerváltás után )

1948 előtt, a polgári demokrácia korszakában

Népegyházak 1948 előtt.

1895-ig a népegyházak (katolikus, református és evangélikus, stb.) egyeduralmi helyzetben
voltak. Az anyakönyvezetést is csak az egyházak vezették. Így minden megszületett gyermek,
kötelezően valamelyik népegyházhoz került bejegyzésre. Előfordult pl., hogy baptista szülők
nem akarták gyermekkorban megkeresztelni a gyermeküket, de csendőrök kényszerítették
őket a szertartás elvégzésére. 1895-ben született meg a 43. Tc., amely jelentős változást hozott
ezen a téren. Ez a törvény három kategóriáját határozta meg a vallásfelekezeteknek. Ezzel
tulajdonképpen első, másod és harmadrendű állampolgároknak minősítette az ország lakosait.
Bevett felekezetek maradtak a régi népegyházak, a másik két kategória volt az elismert és a
megtűrt felekezetek kategóriái.
Bevett felekezetek az 1895 43.tc. alapján Magyarországon a következők voltak: római, görög,
és örmény katolikusok, a reformátusok, az evangélikusok, a görögkeleti szerb és a görögkeleti
román, az unitárius és az izraelita. Elismert kategóriát nyertek – természetesen külön kérés és
eljárás alapján – 1905-ben a baptisták, és 1916-ban az iszlám vallás.
Az elismert kategóriában lévő egyházak részben ugyanazokat a jogokat és kötelezettségeket
kapták, mint a bevettek: pl. működésük (külön bejelentés nélküli) szabadsága, az adókivetés
(egyházi adó) joga, a hitoktatás kötelezettsége, stb. A korlátozás abban mutatkozott, hogy az
elismertek csak egyházi használatra szerezhettek ingatlant, (a bevett felekezetek bármilyen
rendeltetésű vagyonnal rendelkezhettek) és előírták, hogy az egyházvezetőknek milyen
képzettséggel kell rendelkezniük. A baptisták – elvből – sohasem éltek az adókivetés jogával,
vagyont sem óhajtottak gyűjteni. Hátrányuk abból az előírásból származott, hogy a vezetőnek
magyar felsőfokú iskolai végzettséggel és magyar állampolgársággal kellett rendelkeznie. Így
a Hamburgban végzett baptista vezetőket nem fogadták el, – bár kiváló és „felkent” férfiak és
magyar állampolgárok voltak Ebből következett, hogy az 1905-ös elismerés után a
felterjesztett hét hitközségi vezetőből csak egyet ismertek el, a tanári képesítésű, Nagy Pál
személyében.. Ezzel viszont az járt, hogy az egész országot egyetlen hitközségbe kellett
szervezniük.
A nevezett törvény szerinti harmadik kategória a megtűrt felekezetek kategóriája volt. Ebbe a
kategóriába tartoztak az összes többi, pl. az újonnan keletkező felekezetek. Ezek a
belügyminisztérium, illetve a rendőrség felügyelete alá tartoztak.
A bevett népegyházak a XX. Század első felében megőrizték uralkodó helyzetüket. Hatalmas
vagyonokkal rendelkeztek, vezető püspökeik a parlament felsőházának állandó tagjai voltak.
A népegyházak vezetői részben az ortodoxia, nagyobb részt azonban a XIX. században
kialakult racionalista liberális irányzat követői voltak Abban viszont egyetértés volt köztük,

32
hogy a keresztyénséget elsősorban a művelt Nyugat kultúrájának tekintették, amelyet az
iskolákban oktatni, a templomokban tanítani kell. A vallás értelme volt (szemléletükben)
továbbá az, hogy erkölcsössé neveljen. Ezért volt kötelező hittan, a vallás és erkölcstan,
kötelezővé tették a templomba járást az iskolák tanulói számára.

Szektáknak tekintett evangéliumi közösségek

Trianon után a csonkán maradt országban a népegyházak vezetői megőrizték vezetői
befolyásukat, sőt még növelték is. Zászlóhordozói lettek az igazságtalan békekötés elleni
hazafias gondolatoknak és revizionista törekvéseknek. Az evangéliumi egyházak felé viszont
nemcsak elutasítóak voltak, hanem ellenségesen viselkedtek. És ebben alig tettek különbséget
az elismert, vagy a megtűrtnek nyilvánított felekezetek között. Tanulságos erre vonatkozóan
Szigeti Jenő egyháztörténész írásából idézni: „A szabadegyházi közösségeket állandó rendőri
felügyelet alá helyezte az állam, s a közerkölcsiség sérelmének tartotta azt, ha híveket
szereztek, és ezzel – úgymond – a felekezeti békét veszélyeztetik…— 1923-ban a Vallás és
Közoktatási Minisztérium egy tájékoztató irattal kereste meg az egyházakat, amely szerint a
szabadegyházi közösségek internacionális irányúak, amivel az államra nézve veszélyesek is
lehetnek, ezért felhívják az egyházak figyelmét erre a veszélyre… — Az igazságügy-miniszter
körrendeletet adott ki az antimilitarista propagandát folytató dunántúli és alföldi szekták
ellen, melyben utasította az igazságügyi szerveket, hogy a tettesek ellen a bűnvádi eljárást
haladéktalanul és a legnagyobb eréllyel tegyék folyamatba… — 1924-ben a belügyminiszter
rendeletben állapítja meg, hogy Magyarországon a szekták egyre élénkebb tevékenységet
fejtenek ki, agresszív fellépésükkel a történelmi egyházak hitelveit és elöljáróit sértik… – A
történelmi egyházak részéről több akció indul el a kis egyházak egyre növekvő és
terebélyesedő missziója ellen… A belügyminiszter rendelkezése szerint a kis egyházak minden
összejövetelét – a baptistákéi kivételével – hatóságilag ellenőrizni kell. Azokon 18 éven
aluliak nem vehetnek részt, mert a vallás szabad gyakorlásáról szóló törvény szerint minden
18 éven alulit valamilyen bevett, vagy elismert vallás szerint kell nevelni.”
Megjegyzendő, hogy a helyi szervek – a szolgabírók, a népegyházi papok és a csendőrök – a
baptistákat is szektaként kezelték. Ezzel magyarázható, hogy amikor a különböző
szabadegyházi csoportok.(evangéliumi kisegyházi csoportok) közösen fellebbezési kérelmet
nyújtottak be a belügyminiszterhez, elsőként Udvarnoki András, a Magyarországi Baptista
Gyülekezetek Szövetségének az elnöke írta alá.
A szabadegyházi közösségek harcot folytattak a vallásszabadságért A nagytekintélyű Dr. Kiss
Ferenc orvosprofesszor (világhírű, kétszeres Kossuth díjas tudós), a Keresztyén
Testvérgyülekezetek alapító vezetője Az evangéliumi mozgalmak értelme és az államhoz,
valamint az egyházakhoz való viszonya címen emlékiratot adott be a Vallás és Közoktatási
Minisztériumba, de akciójának nem volt eredménye. Így az evangéliumi kisegyházak a két
világháború közötti közgondolkodás szerint mindvégig üldözendő szektának számítottak.

A Holocaust
A keresztény egyházak számára nehéz helyzetet teremtett a fasizálódó Németország felé való
politikai elkötelezettség. Különösen a 30-as évek végén és a II. Világháború alatt kialakult
zsidóüldözések kérdésében El kell ismerni, hogy egyes egyházi vezetők határozottan szóvá
tették, sőt sokan komoly kockázatokat is vállaltak a zsidók mentésében, de a keresztény és
keresztyén népegyházak nem álltak ki szervezetten és egységesen – a politikai súlyuknak
megfelelő mértékben – a zsidóellenes törvények és azoknak végrehajtása ellen. Így
történhetett meg az a szégyenletes és fájdalmas dolog, hogy mintegy félmillió zsidót
hurcoltak el koncentrációs táborokba és munkaszolgálatra, akiknek a nagy része soha sem tért
vissza.

33
Protestáns belmissziós mozgalmak
Nem rajzolnánk azonban hiteles és teljes képet a XX. Század első felének protestáns
egyházairól, ha nem figyelnénk fel arra, hogy az ortodoxia és a racionalista-liberális teológia
által teremtett élettelen sivárság közepette a hívek megtérését munkáló, ébresztő belmissziós
megmozdulások is voltak. Egyik ilyen irányzat volt az új-ortodoxia, amelynek első jelentős
képviselője Révész Imre, debreceni lelkész, majd püspök. Révészt szoros kapcsolat fűzi a
Budán működő skót szabadegyházi misszió vezetőjéhez. Révész Imre tanítványa, Balogh
Ferenc, ismerteti Moody és Sankey londoni evangelizációs szolgálatát és „A megdicsőített
egyház Spurgeonnál” címen bemutatja Spurgeon gyülekezetét és teológiáját. Balogh cikket ír
az újjászületésről, Debrecenben vasárnapi iskolát nyitnak és ifjúsági missziót kezdenek. A
debreceni irányzat a dél-alföldi református egyházakban még erőteljesebbé válik, és
ökumenikussá szélesedik. Fölveszik a kapcsolatot az éppen hogy szerveződő baptista,
nazarénus és adventista gyülekezetekkel.
A legjelentősebb protestáns ébredés Szabó Aladár (1860-0944) vezetésével alakult ki. A skót
misszió támogatásával elindította országunkban a vasárnapi iskolai mozgalmat. Egész sor, az
egyház életét megújító javaslattal állt elő, amelyből sok meg is valósult. Ilyenek voltak: az
országos belmissziós egylet felállítása, gyülekezeti énekkarok szervezése, a különböző
diakóniai szolgálatok kiépítése, nők bevonása a szolgálatokba, gyermekgondozás
megszervezése, stb. Szabó Aladár szolgálatának a gyümölcse volt a Bethánia egyesület
létrehozása. Ez az egyesület jelentős munkát végzett XX. század első felében a protestáns
népegyházak ébresztő és megújító szolgálatában. Csak komolyan megtérteket vettek fel a
tagjaik sorába és a tagság körében szigorú és biblikus fegyelmet gyakoroltak, nagy súlyt
fektettek az egymással való szeretetközösség ápolására. Evangelizációkat tartottak, jól
szervezett gyermek és ifjúsági missziót is folytattak. Több tízezres tagságuk megelevenítő
kovásznak tartotta magát az egyházon belül. Sok lelkész is a körükbe tartozott (Borbély Béla,
Oláh Béla, Veresegyházi László, stb.) Kiemelkedő aktivitású vezetőjük volt Szikszay Béni,
aki nem lelkészként látta el szolgálatát. Szinte egyház voltak az egyházon belül, ami
feszültséget is okozott sok helyen az ortodox, vagy liberális egyházvezetőkkel.

A népegyházak viszonyulása az evangéliumi közösségekhez

A XIX. század végén – amint láttuk – lendületet vett Magyarországon az evangéliumi kis
közösségek kialakulása. A XX. Század elején ez tovább folytatódott. A népegyházak
különböző módon viszonyultak ezekhez a kezdeményezésekhez. Szigeti Jenő: A
magyarországi szabadegyházi közösségek keletkezése és a protestáns egyházak című 1976-
ban írt cikkében azt írja, hogy háromféle reagálás alakult ki a kis evangéliumi közösségekkel
szemben.
1. A hivatalos egyház polemizáló és adminisztratív eszközök igénybevételét sürgető
álláspontra helyezkedett. A kis közösségek megjelenését a „nép butaságának,
elmaradottsága következményének” látják.
2. Ökumenikus jellegű reagálást tanúsítottak a belmissziós és ébredési irányzatok. Ők
testvérkánt fogadják az új közösségeket. Őket emiatt a saját egyházuk részéről az a vád
érte, hogy „szektások”.
3. A harmadik reagálás a paraszteklézsiák, vagyis a bibliás, imádkozó – pietista – jellegű kis
csoportok kialakulása volt az egyházon belül E csoportok tagjai eljártak ugyan a
templomba, de nem elégedtek meg a hazafias szónoklatokkal, sem a száraz dogmatikai
tanításokkal, vagy a racionális, liberális okoskodásokkal Ehelyett mohó szomjúsággal
nyúltak az ősöktől örökölt nagy családi Biblia után, vagy örömmel vették, amikor
megjelent házukban egy újfajta ember: a bibliaárus. A bibliai szövegekről elbeszélgettek,
imádkoztak és lelki közösség jött létre köztük. Kimutatható, hogy sok helyen ezek a
pietista jellegű kis közösségek lettek az új evangéliumi és független gyülekezetek magjai.

34
A népegyházak vezetői közül a legtöbben - a maguk szempontjából talán érthető módon –
adminisztratív eszközökkel is igyekeztek megakadályozni mind a pietista jellegű kis
közösségek, még inkább az új evangéliumi gyülekezetek kialakulását és működését.

Közösségi, evangéliumi egyházak Magyarországon 1948 előtt.

A baptisták.
Ha a statisztikai adatokat nézzük, az szép növekedésről szól. A századforduló idején kb. 4000
tagjuk volt és 1920-ra mintegy 24.000-re növekedett a megtért és bemerített tagok száma.
Trianon után 7.000 tag maradt a megcsonkított országban, ők 1948-ra l4.000-re növekedtek
Az elszakadt testvérek különösen Romániában munkálkodtak szép eredménnyel. Itt – sok
nehézség és üldözések ellenére – többszörösére nőtt a létszámuk.
Az 1905-ben megnyert állami elismerés belső problémát okozott és l5 évre kettészakította a
baptista közösséget. Egy részük ugyanis – az alapító idősebb vezetők – hátrányosnak találták
és nem fogadták el az elismerést. A fiatalabb, képzettebb vezetők – Udvarnoki András,
Balogh Lajos és Csopják Attila vezetésével – éltek az elismerés által nyújtott lehetőséggel.
Fájdalmas volt a szakadás, sok lelki kárt is okozott. Tanulságos azonban, hogy a növekedés
nem állt meg, mindkét irányzat dinamikusan növekedett tovább. Kornya Mihályt különösen
fájdalmasan érintette, hogy a nagyváradi népes gyülekezet – ahol akkor lakott – az
elismertekhez csatlakozott. Ezután Bihardiószegre költözött és egy egészen új területen, a
Szilágyságban kezdett munkálkodni, ahol úttörő missziómunkáját Isten különösen bőségesen
megáldotta: népes gyülekezetek jöttek létre a szilágysági falvakban. Az egyesülés a trianoni
trauma után történt meg. Ez viszont egy újabb ébredés szakaszát nyitotta meg a 20-as
években, a megcsonkított országban.
A baptista ébredésre jellemző volt, hogy nem tudós papok tértek meg és vezették – mint az
anabaptista időkben történt – hanem egyszerű paraszt emberek, iparosok, nemcsak megtértek,
hanem a Biblia ismeretében bámulatos műveltségre tettek szert és a Szentlélek kenetével,
nagy bátorsággal és önzetlen odaszánással járták a falvakat, városokat. Gyakran hetekig
voltak távol a családjuktól, minden fizetés, vagy ellenszolgáltatás nélkül, mert a Krisztus
szeretete szorongatta őket. A gyülekezetek százai keletkeztek és új, meg új szolgálattevők
álltak be a prófétai szolgálatba. Békésről Sós István, Takács János, Polgár János, A
Hajdúságban Balogh Lajos, Szűcs Imre, Varga Sándor, Közép-Magyarországon Udvarnoki
András, Seres Sámuel, Lőrik István, Somogyi Sándor, Észak-Magyarországon Sallay László,
Czine Ferenc – hogy csak a legkiemelkedőbbeket említsem.
Több lelki-munkásképző tanfolyam után 1906-ban megalakul az állandó teológiai intézmény,
megjelennek a gyülekezeti énekeskönyvek és sok más kiadvány.
Az 1920-as évek újabb ébredése után az 1930-as és 40-es évek inkább a szervezkedés
időszaka volt. Ebben jelentős szolgálatot végzett Dr. Somogyi Imre (1894-1951), aki mint
kommunista rendőrtiszt a börtönben tért meg és lett kiemelkedő vezető a baptista
közösségben. Létrehozzák a Gyülekezetek Szövetségén belül az ifjúsági, zenei, női
szövetségeket. Jelentős lépés volt, hogy a kis evangéliumi közösségek érdekvédelmére és a
testvéri kapcsolat kialakítására megalakítják a Szabadegyházak Szövetségét 1942-ben. Ennek
vezetője Dr. Somogyi mellett, Dr. Kiss Ferenc orvosprofesszor, a Keresztyén
Testvérgyülekezetek vezetője
Tagegyházai voltak: Baptisták, Metodisták, Hetednapos Adventisták, Keresztyén
Testvérgyülekezetek, Üdvhadsereg, Isten Egyháza, Magyarországi Szabadkeresztyén
gyülekezet, Magyar Ókatolikus Egyház, Krisztus-hívő zsidók Gyülekezete.
A 30-as, 40-es években a baptista közösség tagjainak jelentős része már a második, meg a
harmadik nemzedékből való volt. Ennek is következménye, hogy a gyülekezetek hitéleti
tevékenysége eltolódott a kultúra irányába. Leginkább az ének és zenekultúra aránylag magas

35
színvonala jellemezte a baptista gyülekezeteket. A gyakran rendezett ifjúsági konferenciák az
evangelizáláson és tanításokon kívül az ének és zenekultúra gyakorlásának is kiváló alkalmai
voltak.

A XX. Század első felében Magyarországon keletkezett evangéliumi közösségek.

A kis evangéliumi közösségek és egyházak száma, keletkezése és működése meglehetősen

áttekinthetetlen az egész világon is, így Magyarországon is. A számomra elérhető
információk alapján mutatom be a XIX. században elinduló közösségek további alakulását,
valamint, a század első felében keletkezett és ma is működő jelentősebb evangéliumi
közösségeket.

A XIX. században létrejövő nazarénus közösség a XX. században tovább növekedett,

megszilárdult, de egyúttal meglehetősen befelé forduló, a hagyományokhoz erősen
ragaszkodóvá lett. A fegyverfogás megtagadása miatt közülük többen súlyos börtönbüntetést
szenvedtek Sőt az is előfordult, hogy amikor egy fiatal nazarénus – a katonatiszt többszöri
felszólítására – sem volt hajlandó a fegyvert megfogni, a tiszt ott a helyszínen főbe lőtte.
Jelenleg (2003) mintegy 3000 tagjuk van az országban.
Az adventisták missziója a 20-as években vett lendületet, főként akkori vezetőjük, Michnay
László tevékenysége folytán. Michnay a békéscsabai kommunista direktórium egyik tagjaként
bujkálva egy adventista családnál kapott menedéket. A szeretetben is megnyilvánuló szeretet
megtérésre vezette és az Evangélium lelkes hirdetője lett, majd hosszú ideig egyházának
magyarországi vezetője. A 30-as évek végére 2600-ra növekedett az adventisták létszáma
országunkban.

A Magyarországi Metodista Egyház a XIX. – XX. Század fordulója táján kezdett

Magyarországon evangéliumi missziót. Mint ismeretes Vesley János és Károly anglikán
lelkészek a XVIII. század végén buzgó lelkesedéssel és a Szentlélek erejével az anglikán
egyház megújításán munkálkodtak. Szolgálatuk tömeges ébredést eredményezett. Mivel az
egyházuk kitaszította őket, létrehozták a metodista egyházat. Egy eredményes metódust
(módszert) dolgoztak ki, amely alkalmas a megtérés, a lelki megújulás és a megszentelődés
munkálására. A többi evangéliumi közösségtől eltérően ők csecsemőt keresztelnek, de
gyülekezeti tagnak csak azt tekintik, és úrvacsorát annak adnak, aki a megtéréséről
bizonyságot tesz. Magyarországi missziójuk az 1910-es években kezdődött. Ennek az
évtizednek a végén Funk Sándor volt a vezetőjük, egy gyülekezetük és három szórványuk
volt, összesen 100 taggal Az első Világháború végén az angol metodisták jóvoltából jelentős
segélyakciót végeznek, amely ismertté tette a nevüket. 1921-ben – amikor már 340 tagjuk volt
– több fiatalt küldenek a frankfurti metodista teológiára. Hosszú ideig Szécsey János, majd
Hecker Ádám volt a szuperintendensük. Jelentős létszámbeli növekedést hozott számukra a
nyíregyházi „szabad tót gyülekezet” csatlakozása. Az 1970-es években kettészakadt a
közösségük. A nagyobbik részük Magyarországi Evangéliumi Testvérközösség néven –
Iványi Tibor vezetésével - új önálló egyházat alapított. Hitelvi különbség nincs közöttük.
Szakadásuk jórészt a kommunista egyházügyi hivatal műve volt, a meggyengítésük
érdekében. Taglétszámuk jelenleg (2003-ban) – a két közösség együttesen – 4000 körül lehet.

Isten Egyháza. A baptistáktól szakadtak ki 1907-ben (korábbi nevük: Élő Isten Gyülekezete
volt) Megalapítójuk Bechtold Jakab. Népiesen – különösen baptista körökben –
„lábmosóknak” nevezték őket, mert bevezették a lábmosás gyakorlását .Egyébként szinte
mindenben baptista jellegű a gyülekezetük és a tanításuk A 30-as években több gyülekezetük
a pünkösdiekhez csatlakozott. Jelenleg három gyülekezetük van, mintegy 150 taggal.

36
Magyarországi Keresztyén Testvérgyülekezetek. Hitbeli látásuk csaknem azonos a baptista
tanításokkal. Néhány jellegzetes különbség mégis van. Az egyik, hogy nem tartják helyesnek
a fizetett és főállású lelkipásztori intézményt. A lelki munkásaik polgári munkájuk mellett
végzik a lelki szolgálatukat. A másik különbség, hogy a gyülekezeteik egymástól is teljesen
függetlenek. Testvéri kapcsolatot természetesen ápolnak a gyülekezetek egymással, de
semmiféle közös szervezet nincs a gyülekezetek között. Ebből kifolyólag a hitélet
gyakorlatában, sőt hitbeli látásokban is jelentős különbség alakulhat ki az egyes gyülekezetek
között. Magyarországon 1920-ban alakult az első gyülekezetük, Dr. Kiss Ferenc
orvosprofesszor vezetésével. Egészen a 60-as évekig ő volt a gyülekezeteik első számú
vezetője. Mint kétszeres Kossuth díjas, világhírű tudós professzor, a személye tekintélyt és
vonzást is jelentett a gyülekezetük számára. Jelenleg 1500 tagjuk van, kb. 30 gyülekezetben.
A Testvérgyülekezetek jellemzéseként ki kell még emelnünk, hogy kiemelten fontosnak
tartják a Biblia elmélyült és rendszeres tanulmányozását és az ennek alapján elhangzó
tanításokat. Gyülekezeteik a világ számos országában működnek.

A pünkösdi mozgalmak.
A karizmatikus mozgalmak első hulláma az un walesi ébredés nyomán indult el 1904-ben.
Elindítója Robert Evans (1879-1914) bányamunkás volt. Az általa vezetett istentiszteleteken
megvalósult a „Szentlélek által vezetett” istentiszteleti forma. Felhívásuk, hogy
„keresztelkedjetek meg Szentlélekkel!” egy év alatt mintegy 80.000 embert vezetett el erre az
új áldásra.
Magyarországra az első világháború után több csatornán érkezett ez a mozgalom. A
legerősebb ága 1926-ban Bakonycsernyéről indult Mihók Imre vezetésével Mihók –
amerikás magyar – Tatabányán alakít gyülekezetet, Tápiósűlyön Kurgyis József, Budapesten
Sebestyén János vezetésével alakul gyülekezet baptista háttérből. A Bechtold Jakab alapította
Isten egyháza gyülekezeteinek többsége csatlakozik az új karizmatikus irányhoz.
1927-ben – ugyancsak amerikás magyar – Rároha Dezső Kispesten alakit sikeres
gyülekezetet. 1931 végén már mintegy 70 gyülekezetük van, legnagyobb részt baptista
gyülekezetekből. Siroki Istvánt választják elnöknek, majd Tomi József veszi át a vezetést,
mindketten baptista gyülekezetből valók voltak.
A gyors növekedés és – minden bizonnyal az érzelmi túlfűtöttséggel járó feszültségek miatt is
– meghasonlások támadnak a szervezkedés és a vezetés körül. Így a pünkösdi mozgalom
mindjárt az indulásnál több irányzatra szakadt.

A megtűrt felekezetek betiltása 1939-1945 között.

1939 december 2–án, a második világháború kezdetén, Keresztes–Fischer Ferenc

belügyminiszter a megtűrt kategóriába tartozó felekezeteknek, vagyis a baptista és a metodista
kivételével, az összes kis-egyházaknak a működését betiltotta. A rendőrhatóságokat a rendelet
az azonnali betiltás foganatosítására, a „szekták” vezetőinek esetleges internálására és a
szigorú rendőri megfigyelések bevezetésére utasította. Különösen kemény kézzel hajtották
végre a rendeletet a nazarénusoknál, akik a katonai szolgálatnak a leghatározottabban álltak
ellen. Imaházaikat elkobozták, amint megkezdődtek a katonai behívások, megteltek a
börtönök nazarénus foglyokkal, vagy a zsidókkal együtt munkaszolgálatra vitték el őket. 1943
februárjában a nazarénus vezetők beadvánnyal fordultak a szegedi honvédtörvényszékhez.
Ebben kijelentik, hogy „a legnagyobb odaadással, szorgalommal, a legmegbízhatóbb
hűséggel készek vagyunk a fegyveres szolgálaton kívül minden katonai kötelesség teljesítésére
bárhol és bármikor a legnehezebb körülmények között is”. A beadványt öt vezető 1797 tag

37
nevében írta alá. Választ nem kaptak, de vezetőjüket meghallgatták. Változást azonban nem
engedélyeztek.
Az adventisták – 13 hónapi üldözés és illegalitás után – engedélyt kaptak arra, hogy
„Bibliakövetők felekezete” néven újraszervezzék a gyülekezeteiket. Vezetőjük, Michnay
László, bátran kiállt a zsidók üldözése ellen és templomukban – a Székely Bertalan utcában –
sok üldözött talált menedéket
A pünkösdi közösségeket belső lelki válság is erőtlenítette, amikor a betiltás bekövetkezett.
„Mindenkit megrendített missziónk elmaradottsága… testileg, lelkileg már igen szegények
voltunk akkor” – írja Siroki István. A gyülekezetek helyileg kerestek védelmet olyanformán,
hogy valamelyik hivatalosan működő egyházhoz, illetve gyülekezethez testületileg
csatlakoztak. Leginkább az evangélikus, vagy a baptista gyülekezetek fogadták be őket. Volt
olyan hely, ahol ez zavart okozott, de a legtöbb helyen ilyen módon átvészelték ezt az
időszakot és 1945 után újra önállósultak. (Pl. Békésen – ahol én akkor éltem – lelkipásztoruk,
a baptista keretek között is lelkipásztor maradt.)
1943-ban egy különleges ébredés is eláradt – a betiltás ellenére – a pünkösdiek között.
Szabadkáról indult és „prófétás mozgalomként” vált ismeretessé. A szabadkai evangélikus
lelkész védelme alatt indult és fedőszerve az antialkoholista programot hirdető Kék Kereszt
Egyesület volt. Ez a mozgalom elvetette a vízzel való keresztelést és helyette a Szentlélek-
keresztséget hirdette, amelynek igazolása a nyelveken-szólás. Fontosnak tartották egy próféta
előtti bűnvallást és szabadulást, amelynek nyomán megérkezik a megáldatás. A szabadkai
Ráczék szegényes, földpadlójú háza búcsújáró házzá lett, majd Sárkány Győző lett ennek az
irányzatnak a legaktívabb apostola. Ő azt állította, hogy az ébredés éveiben „több mint ötezer
lélek nyert áldást” általa.
A prófétás mozgalom hozott néhány helyen gyors növekedést, de méginkább meghasonlást és
további osztódást is a pünkösdi mozgalomban. Hatását közelről szemléltem Nagykőrösön,
ahol 1954-től hosszú évtizedeken át gondoztam a baptista gyülekezetet. Ez a gyülekezet a 20-
as években csaknem teljesen pünkösdivé lett. A prófétás mozgalom hatására gyors
növekedésre jutott, majd néhány éven belül három részre szakadt. Ennek hatására a volt
baptisták visszatértek a baptista gyülekezetbe, illetve újra megalapították a baptista
gyülekezetet. Tiszta józanságra törekedtek, de hozták magukkal azokat az érzelmi
túlfűtöttségből fakadó szélsőséges megnyilvánulásokat is, amelyeket évtizedeken át
magukévá tettek A jót mi is magunkévá tettük, ők is formálódtak.
1945 után a pünkösdi irányú felekezetek is visszanyerték szabadságukat. Lassan kitisztultak
és elkülönültek a különböző irányzatok. Jelenleg a legerősebb az Evangéliumi pünkösdi
Közösség, mintegy 5000 taggal 126 gyülekezetben (illetve körzetben). Az Isten Gyülekezete
nevű felekezetük mintegy 2000 tagot számlál 46 gyülekezeti központtal. Az Őskeresztyén
Apostoli Egyház 30 gyülekezeti központtal kb. 1200 tagból áll. (Ez az irányzat tekinthető
leginkább a prófétás mozgalom gyümölcsének.) A Magyarországi Szabadkeresztyén
Gyülekezet 40 körzeti központtal ugyancsak 1200 tagot tart nyilván.
A pünkösdi mozgalom gyülekezeteire jellemző, hogy tagjaik – különösen a kezdetben –
csaknem kizárólag – azokból a megtért és újjászületett személyekből verbuválódtak, akik
valamelyik evangéliumi gyülekezetben élve többre vágytak, érzelmi átélésekre szomjaztak.
Legtöbben a baptista gyülekezetekből szakadtak ki, de pl. a Szabadkeresztyének a Keresztyén
Testvérgyülekezetek hátteréből indultak.
A másik jellemző vonásuk, hogy a kezdetben egészen szélsőséges, igeellenes, szellemierő
megnyilvánulásokat hajszoló magatartásuk megcsendesedett és később a megtisztulás és a
kijózanodás útjára is léptek. Eltévelyedésük leginkább három lelki ajándék betegesen túlzó
kiemelése miatt történik .Ezek a szuper-karizmák a prófétálás (sajátságos értelmezésben), a
nyelvek ajándéka (mint a beteljesedés bizonyítéka) és a beteggyógyítás (amely szerint, aki
hisz minden betegségből meggyógyul)

38
A pünkösdi mozgalmak intenek és figyelmeztetnek arra, hogy ne közömbösödjünk el, adjunk
helyet életünkben és gyülekezeteinkben a Szentlélek uralmának és a Lélek fegyelme alatt
engedjük, sőt kívánjuk a karizmák működését a szolgálatunkban.

A Keresztyén Testvérgyülekezetek is a betiltottak sorsára jutottak 1939-ben. Kiss Ferenc

professzor – a gyülekezetek vezetője – jelentős harcot vívott az istentiszteletek megtartásának
biztosításáért. Hosszú huzavona után 1941 január 3-ára sikerült olyan véghatározatot kapnia,
amely megadta a szabad működésüket.

Az üdvhadsereg mozgalom szabad működéséért a református konvent elnöke járt közbe.

Több kisebb közösség illegalitásban volt kénytelen folytatni a háborús években a működését.
A Jehova tanúi meg sem kísérelték a működésük legalizálását. Közülük többeket
bebörtönöztek a katonai szolgálat megtagadása miatt.

3. EGYHÁZAK AZ ÖNKÉNYURALOM ÁRNYÉKÁBAN

1948 – 1989 KÖZÖTT.

1947 XXXIII. Tc.

A második világháború végén szovjet katonai megszállás alá került Magyarország és ez a
megszállás egészen 1990-ig tartott. Ez a körülmény meghatározta a politikai és társadalmi
helyzet alakulását. A szovjetek kitaláltak egy új politikai formációt: a népi demokráciát,
amely formailag demokratikus, de a valóságban a kommunista párt diktatúráját valósította
meg. 1948-ig formailag a Független Kisgazda Polgári párt volt hatalmon, de mindenben a
megszálló szovjetek diktáltak. Ebben az időszakban 1947. december 4-én szavazta meg a
parlament az új vallásügyi törvényt, amely tulajdonképpen a kis egyházak jogsérelmeinek az
orvoslását és a bevett egyházakkal való egyenjogúsításukat mondta ki. Természetesen mi, a
kisegyházak tagjai ünnepeltük akkor ezt a törvényt. (Én is ott ültem a parlament karzatán a
végszavazás alkalmán.) Csak később derült ki, hogy az igazi cél nem a kisegyházak
felemelése volt, hanem a történelmi népegyházak előjogainak a csorbítása. A kommunisták
harca ugyanis először a nagy egyházak ellen kezdődött.

Támadás a népegyházak ellen.

A kommunista párt célja az egyházak (és a vallások) felszámolása volt. Számoltak azonban
azzal, hogy ez egy hosszabb folyamat lesz. A Rákosi féle „szalámi politika” már 1945 nyarán
elkezdte az egyházak elleni támadását, amikor Turóczy Zoltán evangélikus püspököt – a
korábban tett szovjetellenes kijelentéseiért – 10 évi börtönre ítélték Igaz, hogy 9 hónap után
kiengedték, de a félelemkeltés megtette a hatását.
1946 júliusában az összes egyházi egyesületeket rendeleti úton megszüntették. Összességében
mintegy 1500 missziós, hitbuzgalmi és ifjúsági egyesület azonnali megszüntetését jelentette
ez. 1947 őszén Ordass Lajos evangélikus püspököt – deviza bűncselekmény vádjával – kétévi
börtönbüntetésre ítélték. 1948 májusában Ravasz László református püspököt lemondásra
szólították fel.
1948. június 18-án a parlament kimondta az egyházi iskolák államosítását. (3148 katolikus és
1737 protestáns iskolát államosítottak) 1948 karácsonyán letartóztatták Mindszenty József
bíboros hercegprímást és l949 februárjában „a köztársaság megdöntésére irányuló
szervezkedés, kémkedés és valutaüzérkedés” vádjával életfogytiglani börtönbüntetésre ítélték.
1950 szeptemberében az Elnöki Tanács rendeletileg megszüntette az összes szerzetesrendet.
(182 férfi rendház 2582 szerzetesét, 450 női rendház mintegy 10.000 apácáját érintette ez a
rendelkezés )

39
1950 augusztusában volt a békepapság zászlóbontása. Ez úgy történt, hogy a papokat külön
meghívták az un. stockholmi békefelhívás aláírására. Akik elmentek, azokat az egyházakon
belüli ellenzékként igyekeztek megszervezni. Erős nyomással, ígérgetésekkel, különféle
előnyök biztosításával sikerült megbontani a lelkészek egységét. Az egyházak vezető
tisztségviselői a későbbiekben a békepapok táborából kerültek kinevezésre. (Az állam csak az
ilyenek kinevezéséhez járult hozzá)

Az Állami Egyházügyi Hivatal ( ÁÉH) működéséről.

Az ÁÉH-t, a vonatkozó párthatározat 1951 májusában állította fel. Közvetlenül a

Minisztertanács alá tartozott. Ez a hivatal látta el az egyházak és egyházi intézmények párt és
állami felügyeletét. Az ÁÉH szorosan együttműködött a Belügyminisztérium III per III-as
osztályával. Ennek három alosztálya volt ( A B C )Az A alosztály 18 fővel a népegyházakat, a
B alosztály 7 fővel az eltiltott papokat és szerzeteseket, C alosztály pedig 20 fővel a
kisegyházakat felügyelte. Ezen kívül „az egyházi elhárítás” nagyszámú besúgóhálózatot
tartott fenn, akik a legkülönfélébb módon (beépülés, telefonlehallgatás, levélellenőrzés,
poloska elhelyezés, stb.) igyekeztek információkat szerezni és bomlasztani.
Az ÁÉH jól képzett emberei udvarias nyájassággal, de a leghatározottabb következetességgel
hajtották végre a Párt egyházpolitikai törekvéseit. 1951-ben újabb támadás indult a katolikus
egyház ellen. Grósz József kalocsai érseket és 5 munkatársát tartóztatták le és őt 15 évi, a
többieket 8-13 évi börtönre ítélték A vád a szokásos: hazaárulás, összeesküvés,
valutaüzérkedés. Ekkor Vezér Ferenc pálos szerzetest halálra ítélték és ki is végezték.
Az egyházak vesztesként élték meg az 1951-1952-ben lezajlott nagyarányú internálást és a
kulákellenes hajszát Ez a réteg volt korábban az egyházakat leginkább támogatók és
fenntartók társadalmi rétege. Közben az államhatalomnak – az ÁÉH közreműködésével-
sikerült olyan személyeket ültetni az egyházak élére, akik – jóhiszeműen, vagy karrierből –
készek voltak engedni a Párt nyomásának, néha egyesek túl is teljesítettek.
Az ÁÉH egészen 1989.-ig (az 1956-os forradalmi idők kivételével) szorosan kezében tartotta
az egyházak irányítását minden területen. Hatalmára jellemző a következő eset: 1966-ban –
amikor a lelkészi igazolványom megvonása miatt polgári foglalkozásban voltam – meghívtak
lelkipásztori szolgálatra Torontóba. A munkahelyi vezetőm – Újpest város Tanácselnöke –
biztosított arról, hogy családommal együtt megkapom a kivándorlási engedélyt, mert (mint
mondta) a belügyminiszter az ő barátja és megígérte neki. A kiutazás mégsem sikerült. „Nem
gondoltam – mondta a Tanácselnök – hogy az ÁÉH nagyobb hatalommal rendelkezik, mint az
ügyben illetékes miniszter.”

Az 1956-os forradalom és következményei.

A forradalmi események elsodorták a népegyházakban az ÁÉH által kimunkált
egyházvezetést és visszaállították a régi vezetőket. A szovjet hadsereg vállán visszatérő Párt
Forradalmi Munkás-Paraszt kormánya 1956. november 4. után kemény erőszakkal számolta
fel a forradalmat és fokozatosan helyreállította a maga rendjét. Természetesen ez az egyházak
életében is így történt. Mindszenty József – minthogy a börtönéből szabadították ki – az
Egyesült Államok nagykövetségén keresett és kapott menedékjogot, Ravasz Lászlónak és
Ordass Lajosnak is vissza kellett vonulnia.
A forradalmi napok alatt feltámadt megújulási törekvéseket azonban nem lehetett ilyen
könnyen és hamar visszaszorítani. Pl. 1959 januárjában a Katolikus Központi
Szemináriumban meghirdetett békegyűlésre csak 3 tanuló ment el. Emiatt 59 kispapot zártak
ki az Intézetből. A református egyházban a visszaállított Papp László dékán által meghirdetett
Megújulási Mozgalom olyan országos népszerűségre tett szert, hogy évek kellettek a
leállításához. E mozgalom is hozzájárult ahhoz, hogy 1957-58-ban egy ébredési hullám

40
vonult végig a protestáns egyházakon, főként a református egyházban és az evangéliumi kis
egyházakban. Pl. 1957-58-ban református, evangélikus, baptista, és testvérgyülekezeti
lelkimunkások jártunk össze hetenként egyszer ébredési imaközösségben. Győzelmes erejű,
sok megtérést eredményező evangélizásiókat tartottunk. Népes ifjúsági konferenciákat
tartottunk, jelentős számú megtérésekkel. ezekben az években a baptisták ifjúsági táborában,
Tahiban. Az egész országban is végig hullámzott az evangelizációs megmozdulás, szép
gyümölcsözéssel.

Új megszorítások a 60-as években.

Az átmeneti és kényszerű engedmények után újra megindult a Párt és az ÁÉH agresszívabb
fellépése. 1960. november 22-én 8 budapesti katolikus papot tartóztattak le ifjúsági
szervezkedés miatt. 1961-ben kb. 100 papot hurcoltak el, és 12 perben 54 papra
összességében több száz évi börtönbüntetést szabtak ki rájuk. Indoklás: termelőeszközök
magántulajdonba vétele, vallásos íratok engedély nélküli terjesztése. Ezekben az években
különösen az ifjúság körében végzett munkát büntették szigorúan. Még 1970-ben is mintegy
150 papot hurcoltak meg rendőrségi intézkedésekkel, az ifjúság körében végzett munkájuk
miatt.

Az evangéliumi kisegyházakra került a sor.

A megszorító intézkedések az 1948-as kommunista hatalomátvétel óta egyformán
vonatkoztak minden egyházra. Mégis a végrehajtás, a számonkérés során inkább a nagy
népegyházakkal volt elfoglalva a Párt és annak szervei. Az 50-es években is volt ugyan
nehány kemény intézkedés a kis egyházak körében is. pl. Nyári István, Kalkó József, Szabadi
Gusztáv baptista lelkipásztorok bebörtönzése, és néhány más személy meghurcolása,
(Margitai Lajos, Kun Lajos, Sallay László és Révész Sándor rövid időre szóló letartóztatása),
azonban maga a gyülekezeti élet – a legtöbb helyen – a régi rend és intenzitás szerint folyt. A
komolyabb és az egész közösségi életre és minden evangéliumi kis egyházra vonatkozó
megszorítás 1960-ban kezdődött el. 1960 szilveszterén Szabó Lászlót, a Szabadegyházak
Tanácsának és a Baptista Egyháznak az elnökét azonnali hatállyal lemondatták. A
fenyegetettség nyomása alatt arra kényszerítették a baptistákat és a Szabadegyházakhoz
tartozó közösségeket, hogy „ügyvezető igazgatóként” fogadják el az ÁÉH jelöltjét: Palotay
Sándort. Ez az adventista háttérből érkező, erkölcsileg gátlástalan, hatalomvágyó és
pénzsóvár, egyébként pedig simulékony és a Bibliát is ismerő, nagy dumájú ember – mint a
Párt kinyújtott keze és az ÁÉH embere – kézi vezérléssel irányította a Szabadegyházak
közösségeit 20 éven át. Ő vette át egyházi lapunknak, a Békehírnöknek a szerkesztését, a
baptisták székházában rendezte be irodáját, engedélye nélkül semmi sem történhetett a
közösségek életében, az egyházak pénzügyeinek irányítását és ellenőrzését is kezében tartotta.
Palotay 1961 januárjában a Baptista Egyház Elnöki Tanácsának ülésén ismertette az ÁÉH
által előírt rendszabályokat. Ezek a következők voltak:
1. Az ÁÉH visszaveszi a lelkipásztor-igazolványadás jogát.
2. Lelkipásztorságra jogosító igazolványt csak meghatározott helyhez kötötten adnak.
3. Csak a 20 tagot meghaladó gyülekezet írható be az igazolványba.
4. Ahol nincs jelen igazolványos lelkipásztor, igehirdetést tartani tilos
5. A 10-20 tag közötti gyülekezet csak igehirdetés nélküli „csendes” istentiszteletet tarthat
10 tag alatt, pedig tilos az összejövetel.
Sajnos a legtöbb helyen komolyan vették ezeket a rendelkezéseket és megindult a
gyülekezetek, leginkább pedig a több százra tehető 20 tag alatti szórványok sorvadása.
Tiltották a gyermekekkel és a fiatalokkal való külön foglalkozást is, hivatalosan csak
szüleikkel együtt az istentiszteleteken vehettek részt. Megszűntek az ifjúsági konferenciák,
csak üdültetést lehetett csinálni.

41
Az ÁÉH eszköztárába tartozott, hogy ahol – az elsorolt intézkedéseket nem tartották be és
eleven misszió folyt –kemény intézkedéseket hoztak. Így került sor 1961 júliusában arra,
hogy Palotay Sándor közölte velem: „két héten belül családoddal együtt el kell hagynod
Budapest területét!” – Én akkor Újpesten voltam lelkipásztor és abban az évben júliusig már
háromszor volt bemerítés a gyülekezetben. Ébredésben volt a gyülekezet. Amikor
megkérdeztem, hogy miért kell elmennem? A válasz ez volt: „ Elég értelmes vagy te ahhoz,
hogy gondolj ötöt és benne van a válasz” Akkor Ócsára kellett költöznünk, ahol az imaház
építésének erőltetése miatt elvették a lelkipásztor igazolványát. Két év alatt csodás ébredést
éltünk át az ócsai gyülekezetben. Aztán 1964 februárjában visszamehettünk Újpestre. Akkor
nyáron Tahi táborban vezettem üdülést. Több száz fiatal volt ott, legalább egy tucat
lelkipásztorral, akik mind megtérni hozták a fiataljaikat. Nem álltunk ellen a Lélek
késztetésének: evangelizáltunk. Az egyik estén több mint 40 fiatal jött előre, jelezvén a
döntésüket. Fegyelmi ügy lett belőle. A fegyelmit az egyházam vezetői folytatták le, azzal a
váddal, hogy üdültetés helyett evangelizáltunk. Az ÁÉH egyik előadója előtt azt
bizonygattam, hogy azok a megtért fiatalok jobb és szorgalmasabb állampolgárok lesznek.
Dühödten utasított vissza, mondván, hogy a fiatalok jövőjét ők határozzák meg, az ifjúság
nevelése egyedül az ő feladatuk. A fegyelmi határozata szerint nem lehettem tovább
lelkipásztor. Polgári munkát vállaltam, de vasárnaponként mentem oda, ahova mertek hívni.
Mindig volt, aki hívott. Két év múlva közölte velem Palotay, hogy „ha abbahagyod az
országjárást megkapod Budafokot” – Így kerültem Budafokra, ahol egy kedves 32 tagú
gyülekezet volt. 23 évig voltam lelkipásztor Budafokon. 280 tagtól búcsúztam el 1989-ben.
Történetemet példaként mondtam el. Másokat is értek hasonló intézkedések. Herjeczki
Andrásnak a Budapest Wesselényi utcából, Oláh Lajosnak a Budapest, József utcából kellett
elmennie, de ők vidéki gyülekezetbe mentek. Szegedi Ferenc pestimrei lelkipásztortól viszont
végleg megvonták a lelkipásztori igazolványt.
A 60-as évek megszorításai – még inkább sokaknak a meghunyászkodó magatartása -
erőteljes sorvadást indított el a baptista közösségben Az önkényuralom végére ( 1989-re )
mintegy 4.000 el fogyott a baptista gyülekezeti tagok száma.
A megszorítások az összes evangéliumi kis közösségekben hasonló módon történtek. Az
adventistáknál és a metodistáknál azt is sikerült „ elérni” (Palotay ügyes manőverezése által)
hogy kettészakadt a közösség.

Az enyhülés évtizede.
A 70-es évek vége, még inkább a 80-as évek enyhülést, az un. „gulyás-kommunizmus”
korszakát hozták országunkban. Az ország gazdasági érdeke azt kívánta, hogy nyissanak
Nyugat felé Ennek a jegyében hirdették meg a kommunisták új egyházpolitikáját, amelynek
lényegét Kádár János „szövetségi politikának” nevezte. Ez azt jelenti, hogy az állammal és a
Párttal együttműködő egyházakat ők szövetségesnek tekintik a „szocializmus építésében”. Ezt
pedig úgy valósították meg, hogy az egyházak élére olyan vezetőket segítettek, akik a párt
ideológiai szempontjait figyelembe vették és készek voltak az együttmunkálkodásra velük.
A 80-as években, bár ellenőrzötten és korlátozottan, de megnyílt a határ a magyar
állampolgárok külföldi utazására és a külföldiek Magyarországra történő utazására. Eleinte
nagyon óvatosan – nem misszionáriusként, hanem turistaként – jöttek misszionáriusok az
országba. Ezrével hozták (csempészáruként) az evangéliumi könyveket. Jöttek és szolgáltak,
énekeltek a gyülekezeteinkben. Aztán egész kórusok érkeztek és hoztak megelevenítő
lelkületet. (pl. a Continental Singers) Budafokon készséggel fogadtuk mind a
misszionáriusokat, mind a kórusokat. (Navigátorok, OM., Campus Crusade, Word of Life,
stb.)
Az állam és a Párt hozzáállásában bekövetkezett változást jól illusztrálja, hogy - mint
említettem – 1964-ben az ÁÉH előadója kemény határozottsággal jelentette ki, hogy az

42
ifjuság nevelése egyedül az ő (vagyis a Párt) feladata. 20 évvel később ( 1983-ban) viszont a
Párt kérte meg az Ökumenikus Tanácsot, hogy az egyházak legyenek segítségül a kallódó
fiatalok felkarolásában. Ebben az évben –mint régi ifjúsági vezető – Bartha Tibor református
püspöktől, az Ökumenikus Tanács elnökéről, kaptam meghívót egy megbeszélésre, amelyen
felállítottuk azt az 5-ös bizottságot, amely megkezdte az egyházak fiataljainak szervezését a
kallódó fiatalok mentésére. Így indult meg az egyházak ilyen irányú tevékenysége. Pl.
Budafokon megalakult a Menedék Alapítvány, amely ma Fiúotthont, Leányotthont,
Kismamaotthont, Segítő-kéz irodát, Bodrogon Védett Otthont, óvodát, iskolát, Kiskunmajsán
Menedékvárost működtet, összesen több mint 60 főállású alkalmazottal.

4. A JELEN: A RENDSZERVÁLTÁS (1989) UTÁN

Meglepően és váratlanul, vértelenül és kissé felemás módon érkezett. Egyházi vonalon jól
demonstrálta az 1989 júliusában tartott Graham evangelizáció a Népstadionban. Az
evangéliumi szabadság levegője lengte át ezt az alkalmat, amelyen több mint 100.000 –en
vettek részt, és közel 30.000-en jöttek előre. Alaposan és sok imával előkészített alkalom volt.
Ennek tulajdonítható, hogy gyümölcsözése az egész országban és minden felekezetben
mutatkozott.

A népegyházak
A népegyházak számára különösen jelentős volt a kommunizmus szorításaiból való
szabadulásuk. Úgy gondolom, számukra a legfontosabb nyereség, hogy jelentős mértékben
visszakapták iskoláikat. Ezekben megindult a vallásos nevelés, azzal a reménységgel, hogy
sikerül kinevelniük egy jelentős vallásos réteget. Másik jelentős eredmény, hogy kárpótlást
kapnak az annak idején elvett és most már vissza nem adható ingatlanokért. Ezen túl
rendszeres állami támogatásban részesülnek.
Az emberek –felszabadulva a kommunista ideológia és erőszak nyomása alól – szabadon
térhetnek vissza az ősök hitéhez. Bár a templomok látogatottsága sok helyen valóban meg
növekedett, mégis megállapítható, hogy a lakosság nagy többsége nem tért vissza az ősök
hitéhez. A templomba járók a népességnek mindössze a 10-15 %-át teszik ki, annak ellenére,
hogy a 2004 évi népszámláláskor az ország lakosságának több mint 80 %-a vallotta, hogy hisz
Istenben. Ez az istenhit azonban az emberek jelentős részénél – nagyon kérdőjeles és
rendkívül sokszínű. Sokan hisznek Isten létezésében, akik azonban semmilyen kapcsolatot
nem keresnek vele: ilyen hitük pedig az ördögöknek is van! Másoknak valamiféle filozófiai
jellegű az istenhitűk, mondván, hogy valamilyen örök szellemi hatalomnak, vagy
intelligenciának lennie kell, de személyes, és megtalálható Istent nem ismernek, és nem is
fogadnak el. A rendszerváltás óta óriási mértékben áramlottak be országunkba is a
legkülönbözőbb keleti vallások tanításai és lelkes prófétáik. Mohamedán mecsetek, buddhista
és krisnás szentélyek épültek és toborozzák híveiket. Az ősi magyar pogány hitet is
igyekeznek egyre többen feléleszteni: sámánok és boszorkányok állnak elő országunkban.
Ezek is valamennyien istenhívőknek vallják magukat.
Az ország lakosságának közel 20 %-a ateistának vallotta magát a 2004-es népszámláláskor.
Ezeknek szülei, nagyszülei valamennyien valamelyik népegyházhoz tartoztak, hiszen a XIX.
század végéig minden magyar állampolgárnak kötelezően tartoznia kellett valamelyik
egyházhoz. Az élő hittől, Istentől, templomtól elszakadó megtérés és újjászületés nélkül élő,
de magukat istenhívőknek valló emberek (kevés kivétellel) szintén a népegyházak volt tagjai,
akik vagy teljességgel elhidegültek az egyházuktől, vagy más nem keresztyén irányba
sodródtak el.
Egyedül Isten tudja, hogy a népegyházak templomba járó tagjai közül mennyien vannak, akik
megtért újjászületett emberek és a Krisztus láthatatlan testének is tagjai. Annyi bizonyos,

43
hogy vannak ilyenek. Hiszen sok helyen a tiszta Evangélium hangzik és számos helyen a
megtértek külön közösségekben is keresik az Istennel és az egymással való testvéri
közösséget.
A népegyházak templomaiban hirdetett Evangélium erejének a köztük működő Szentlélek
hatalmának látható jelei a gyülekezeteikben működő aktív ige és imaközösségek, a szolgáló
csoportok, a bázisközösségek, az evangélizációs táborozások, az ifjúsági és gyermekmissziók.
A felülről való élet jele az is, hogy – bár népegyházi templomok és gyülekezetek az ország
csaknem valamennyi településén évszázadok óta léteznek – a rendszerváltás óta a
népegyházak is hoztak létre teljesen új gyülekezeteket. 2004-ig 13 református és 10
evangélikus új gyülekezet született az országban. Mindezek ellenére tény, hogy a vallásához
hű, a templomába rendszeresen eljárók száma az ország lakosságának mindössze 15 %-át
teszi ki, ami a régi keresztény – keresztyén Magyarország lakosainak egy erős kisebbségét
jelenti.

Evangéliumi közösségek a rendszerváltás után.

A már korábban felsorolt és ismert evangéliumi közösségek szintén élvezik az önkényuralom
megszűnésének előnyeit, sőt – a népegyházakhoz hasonlóan – állami támogatásban is
részesülnek. Egyes gyülekezeteik szép növekedésre jutottak, sok új gyülekezetük is létesült,
létszámban mégis keveset növekedtek. A vidéki kis gyülekezeteik és szórványaik ugyanis a
legtöbb helyen tovább sorvadnak, vagy megszűntek. Általában el lehet mondani, hogy a XX.
század első felében keletkezett kis egyházak túl élték a kommunizmust, de – a
népegyházak hasonlóan – nem voltak arra alkalmasak, hogy a rendszerváltás után egy
átfogó lelki ébredés elindítói, hordozói és befogadói legyenek.

Ezt a szomorú igazságot meg kell állapítanunk a baptista, a pünkösdi, a metodista, a

szabadkeresztyén, az adventista és a Testvérgyülekezetekre vonatkozóan egyaránt. Voltak
ugyan növekvő gyülekezetek is, – mint látni fogjuk – jelentős számú új gyülekezetek is
alakultak, de ez a növekedés alig tudta ellensúlyozni a vidéki gyülekezetek elsorvadását és a
jelentős számú – főként a fiatalok – eltávozását olyan új, leginkább karizmatikus
közösségekbe, amelyek a rendszerváltás óta keletkeztek. A XIX. század végén és a XX.
század elején keletkezett evangéliumi gyülekezetek a kommunizmus évtizedei alatt jelentős
mértékben megerőtlenültek, lebénultak, másrészt hitéleti gyakorlatukban, és istentiszteleti
rendjükben kialakultak olyan gyakran merev hagyományok és szabályrendszerük, amelyek
képtelenek voltak befogadni azt a friss új lendületet és szellemi tüzet, amely alkalmassá tette
volna őket egy ébredés munkálására, és fogadására.
Ez volt az általánosabb helyzet az evangéliumi közösségekben, de – Isten kegyelméből –
szinte mindegyik közösségben akadtak olyan vezető személyiségek és gyülekezetek, akik (és
amelyek) megértették az evangéliumi misszió új kihívásait és megfelelő módon és a
Szentlélek erejével nyitottak az Istent kereső „mai” emberek felé. Néhány régi gyülekezet is
nyitott és alkalmassá vált az elevenebb, örömtelibb, és így vonzó missziós módszerek
alkalmazására. Tanulságos azonban, hogy a legeredményesebb útnak az új gyülekezetek
plántálása bizonyult. Ezekben az új – rendkívül nagy és szép áldozatok és odaszánás által
kimunkált – gyülekezetekben minden kötöttség nélkül, a közvetlenség és a krisztusi szeretet
zavartalan légkörében fogadják a „kívülről” érkező, és Istent kereső embereket. Valahogy
úgy, ahogyan a régi evangéliumi gyülekezetek keletkezésekor, ezelőtt 80 – 100 – 120 évvel az
eleink tették.
Az elmondottakat igazolják a következő adatok. 1980 és 2004 között új gyülekezetek
alakultak: a Baptista Egyházban 47 gyülekezet és 33 misszióállomás (több mint 1000 taggal),
az Evangéliumi Pünkösdi Közösségben 55 gyülekezet, a Magyarországi Metodista Egyházban
16 gyülekezet, a Magyarországi Szabadkeresztyén Egyházban 5 gyülekezet, és a Szabad

44
Metodista Gyülekezetek közösségében 2 gyülekezet. — Ez a magyarázata annak, hogy
ezekben az evangéliumi közösségekben az új gyülekezetek plántálása mozgalommá
szélesedett.

Új evangéliumi közösségek a rendszerváltás óta.

Elmondható, hogy Magyarországon evangéliumi ébredés volt a rendszerváltás után. Az új
megtérők nagy része azonban egy- egy most alakult új közösségbe csatlakozott. Sőt ezek az új
közösségek a régi evangéliumi egyházakból is jelentős számban magukhoz vontak olyan
hívőket, akik többre vágytak, vagy érzelmi átéléseket kerestek.
Magyarországon a rendszerváltás után kialakult liberális jogrend szerint 100 aláírással új
egyházat lehet lapítani. Ezzel a lehetőséggel élve számtalan új egyház alakult. A legtöbb a
Nyugatról érkező misszionáriusok kezdeményezésével jött létre. Pl. A Magyarországi Biblia
Szól Egyház, Evangéliumi Barátság Egyház, Élet Szava missziós társaság, A független
baptista gyülekezetek, Golgota Keresztyén Gyülekezet, Immánuel Gyülekezet, stb. De a
magyar alapítású új egyházak is leginkább valamilyen külföldi missziós társaság szellemi és
anyagi hátterével indultak és működnek. El kell ismernünk, hogy a magyar evangéliumi
misszió hatalmas jelentőségű támogatást kapott, és kap a távoli országok evangéliumi
gyülekezeteinek az önzetlen segítsége által. Ugyanakkor ennek a sokszínű, számtalan
forrásból eredő támogatásnak eredménye az lett, hogy az új egyházak és gyülekezetek is
beláthatatlanul sokszínűek. Sokszínűek a tanításban, a hitéleti gyakorlatban, az istentiszteleti
rendben. Vannak köztük élesen karizmatikus-ellenesek, vannak józanul és fegyelmezetten
karizmatikus közösségek, és működnek szélsőségesen karizmatikus irányzatok is. A
szélsőséges megnyilvánulásokat abban a reménységben kell néznünk, hogy a Szentlélek
fegyelme alá vonja őket az Úr! Példa erre az Evangéliumi Pünkösdi Közösség, amely
évtizedekkel ezelőtt hasonló hevességgel indult. (Természetesen ez nem azt jelenti, hogy a
szélsőségekkel közösséget kell vállalnunk.)
A szélsőséges karizmatikus közösségek között kiemelkedő helyet foglal el a Hit
Gyülekezete.
A 70-es években indult a mozgalmuk, de igazán a rendszerváltás után nőttek meg, példátlan
gyorsasággal Tagjaikról –elvből – nem vezetnek nyilvántartást, de saját becslésük szerint
mintegy 40.000-en vannak. Vagyis jóval többen, mint az összes többi evangéliumi kis egyház
együttesen. Erős magabiztosságukat jelzi, hogy egyetlen egyházzal sem vállalnak semmilyen
közösséget. A karizmatikus szélsőségek egészen különleges megnyilvánulásai vannak jelen
köztük. Olyan erő megnyilvánulások, amelyekhez hasonlót a Bibliában nem találunk. Pl.
sorozatos hátraesések, hosszan tartó és ellenállhatatlan erejű görcsös nevetés, a test pattogása,
stb. Sok keresztyén vezető egyenesen ördöginek mondja ezeket a jelenségeket. Én Gamáliel
álláspontját tartom. Ha az Úrtól van ez a mozgalom, akkor letisztul, a józanság és a
bölcsesség Lelke szerint. A szélsőséges erőmegnyílvánulások azonban semmiképpen sem
lehetnek a Szentlélektől.

A továbbiakban felsorolom az utóbbi 20 – 25 évben keletkezett új egyházakat, és

gyülekezeteket. Azok közül a jelentősebbeket, amelyek 2004-ben már önálló egyházként,
illetve gyülekezetként működtek és 100 tagnál nagyobbak. Nevük mellett csak azt közlöm,
hogy 2004-ben hány gyülekezetük működött. Taglétszámukat nem közölhetem, részben azért,
mert nem teszik közzé, másrészt, mert folyamatosan és gyorsan változik.

45
A Magyaroszági Biblia Szól Egyház 21 gyülekezet
Agapé Gyülekezet 27 gyülekezet
Az Üdvhadsereg 5 gyülekezet
Az Élő Ige Gyülekezet 1 gyülekezet
Evangéliumi Barátság Egyház 18 gyülekezet, 10 misszióállomás
Élet Szava Missziótársaság 2 gyülekezet
Független baptista gyülekezetek 8 gyülekezet
Golgota Keresztyén Gyülekezet 20 gyülekezet
Immánuel Gyülekezet 20 gyülekezet
Isten Gyülekezete 16 gyülekezet
Jászsági Gyülekezet 5 gyülekezet
Keresztyén Élet Központ 7 gyülekezet
Krisztus Magyarországi Egyháza 1 gyülekezet
Magyar Evangéliumi Egyház 4 gyülekezet
OMS missziós társaság 4 gyülekezet
Sekina Gyülekezet 5 gyülekezet
Shalom Nyitott Bibliai Gyülekezetek 3 gyülekezet
Újszövetségi Gyülekezet 5 gyülekezet
Késői eső gyülekezet 1 gyülekezet
Keresztyén család Gyülekezet 1 gyülekezet
Evangéliumi szabad Eklézsia 1 gyülekezet
Teljes Evangéliumi Gyülekezet 1 gyülekezet
Mahanaim Gyülekezet 1 gyülekezet
Nemzetközi Gyülekezet 1 gyülekezet
Dr. Kovács György kutatásai és kimutatása szerint 1980 és 2004 között 418 új gyülekezet
alakult Magyarországon. Ebből a népegyházak 23, a régebbi evangéliumi közösségek 158
gyülekezetet plántáltak. Ugyanezen időszakban 237 az új egyházak által létrehozott
gyülekezetek száma. (Dr. Kovács György – Kerekes Szabolcs: Gyülekezetek alapítása
Magyarországon 226. old.)

Roma ébredés
Az utóbbi 10 évben győzelmes áttörést adott az Úr a magyarországi és a romániai magyarul
beszélő romák körében. Több tucat új gyülekezetük született népes taglétszámmal.
Magyarországon a baptisták 22, a pünkösdiek 19 új roma gyülekezetet alapítottak, de
másmissziós szervezetek és egyházak is eredményes missziót folytatnak közöttük.
Romániában még gyorsabb és győzelmesebb a romák között végzett misszió.
Magyarországon és Romániában is számos új imaházuk épült. Pl. Székelyhidon több szintes
közel 400 ülőhelyes imaház épült a számukra, amelyben állami cigány óvoda is működik. Itt
mintegy 300 tagja van a gyülekezetüknek. Növekedésük olyan gyors, hogy amit ma leírok, az
pár hét múlva már túlhaladott adat lesz. Egy példa: 2006. november 17.-én evangelizáltam a
romániai Szaniszló nevű faluban egy roma gyülekezetben. Itt 2006 januárjában volt az első
összejövetel számukra. Novemberben már 15 bemerített tag és kb. kétszer annyi látogató volt
jelen az összejövetelen. Amikor önkéntes bizonyságtevők felszólalását kérte a helyi
lelkipásztoruk a tizenkettedik megható bizonyságtétel után kellett félbeszakítanunk – az idő
múlása miatt – az alkalmat.
A romák nagyon mélyről, a kitaszítottság, a szegénység és az iskolázatlanság súlyos terhe alól
keresik a szabadulás útját. Sajátságos babonákkal átszőtt kultúrájuk és bűnös
megkötözöttségük börtönéből szabadítja ki őket Jézus Krisztus halálának és feltámadásának
ereje. A társadalmi, kulturális és erkölcsi formálódásuk hosszú küzdelmes harc és folyamat
lesz, de ebbe az irányba tett első és legfontosabb lépés a hit által nyert szabadulás.

46
Záró mondatok
Magyarország egyháztörténelmét áttekintve és értékelve megállapíthatjuk, hogy a
Középkorban keresztyénné vált ország, jelenleg a post-keresztyén korszakát éli, amikor a
templomához és vallásához is hű keresztyének száma – mint láttuk – kb. a lakosság 15 %-a.
Ki kell azonban mondanunk, hogy a megtért és újjászületett, élő hitű keresztyének száma –
sokak becslése szerint – ennek a 15 %-nak is csak mintegy egyharmadát teszi ki.
Országunk e hitbeli és szellemi helyzetének a természetes következménye az a társadalmi,
gazdasági, politikai és erkölcsi válság, amelyet a XXI. század elején fájdalmasan
tapasztalunk. Isten a történelem Ura kiszolgáltatta országunkat annak a (sötét) szellemi
hatalomnak, amelynek az ország lakosságának a többsége hódol. Mintha a mi országunkról
szólna a Róm 1:28-32 igei szakasz: „Mivel nem méltatták Istent arra, hogy megtartsák
ismeretükben, Isten kiszolgáltatta őket az erkölcsi ítéletre képtelen gondolkodásnak, hogy azt
tegyék, ami nem illik. Ezért tele vannak mindenféle hamissággal, gonoszsággal, kapzsisággal,
viszálykodással, álnoksággal, rosszindulattal, besúgók, rágalmazók, istengyűlölők, gőgösek,
dicsekvők, találékonyak a rosszban, szüleiknek engedetlenek, kíméletlenek, szószegők,
szeretetlenek és irgalmatlanok. Ők ugyan megismerték Istennek azt az elhatározását, hogy
akik ilyeneket cselekszenek, méltók a halálra, mégis nemcsak maguk cselekszik ezeket, hanem
azokkal is egyetértenek, akik ilyeneket művelnek”
Kérdés: van e kiút ebből a válságos helyzetből? A válasz rövid egyértelmű: igen! Egy nagy,
sodró erejű, mindenkit megérintő hitbeli megújulás, Isten felé forduló ébredésben
nyerhetnénk Jézus Krisztus váltsága által olyan szellemi és erkölcsi megtisztulást, amely
megteremhetné a társadalmi és a politikai megbékélést. Ennek nyomán elérkezne egy
általános gazdasági fellendülés is!
Úgy gondolom, hogy ezt kell munkálnunk mind népegyházi, mind a régi és az új evangéliumi
gyülekezetek szeretetben való összefogásával!

47