4.

témakör

A nagy földrajzi felfedezések és következményeik

A nagy földrajzi felfedezések állomásainak bemutatása:

A felfedezések legfőbb előzményei az Európában bekövetkező gazdasági változások. Nyugat
– Európa gazdasága a XV. században gyors ütemben fejlődött. A fellendülés centruma
Flandria volt. Az európai gazdaság egyre több aranyat és ezüstöt igényelt. A Kelettel
folytatott kereskedelem kiszivattyúzta Európából a nemesfémeket. Ugyanekkor az oszmán
terjeszkedés következtében a levantei kereskedelem először bizonytalanabbá, majd drágábbá
vált. Tovább nehezítette a helyzetet, hogy a könnyen kiaknázható bányák kifogytak, így a
termelés jelentősen visszaesett.
A portugálok kihasználva kedvező földrajzi helyzetüket felfedező utakat indítottak az arany és
a fűszerek megszerzésének reményében Afrika partjai mentén. A későbbiekben is sok
felfedező indult útnak, és Vasco da Gamma Afrika mentén a Jóreménység – fok megkerülése
után kikötött az indiai Kálikutban. Kasztíliai Izabella támogatásával indulhatott el Indiába
Kolumbusz Kristóf három hajója. Útja a vártnál hosszabbra sikerült a tervezettnél és a cl is
más lett, ugyanis 1492. október 12 – én kötött ki a Bahama – szigetek egyikén. Kolumbusz
még többször átkelt az óceánon, útjairól nemesfémeket, drágaköveket, Európában ismeretlen
növényeket és indiánokat hozott, de a felismerésre, hogy egy új kontinenst fedezett fel, csak
egy másik olasz tengerész jött rá. Indiát csak 1498 – ban sikerült felfedezni (Eurázsia
megkerülésével). A spanyolok és portugálok versengtek az új területekért, ezért pápai
közvetítéssel egyezséget kötöttek 1494 – ben. Ez volt a tordesillasi szerződés, melynek
lényege, hogy a felfedezett világot a két ország között először egy, majd két hosszúsági kör
mentén kettéosztotta (zaragozai – szerződés).
A Föld megkerülésére Magellán vállalkozott 1519 – 1522. Magellán a Fülöp – szigeteken
életét vesztette, de egyik hajója visszatért Spanyolországba.

A földrajzi felfedezések legfontosabb következményeinek áttekintése:

Az Aztékok, Maják, Inkák kultúrájának megismerése.
A felfedezők a kereskedelmi telepek létrehozása után, ahol lehetséges volt, az újonnan
megismert népeket és területeket megszállták, gyarmatosították. {( Gyarmatosítás, ha
telepesek érkeznek az adott (nem feltétlenül újonnan felfedezett) területre az anyaországból és
igyekeznek teljes egészében átvinni és népszerűsíteni kultúrájukat, anyagi előnyöket szerezve..
A gyarmatosító állam egy képviselőt (rendszerint kormányzót) küld a gyarmatra és
megpróbálja rá kiterjeszteni törvényeit. Ennek ellenére nem teljes jogú része az országnak,
bizonyos kiváltságokat élvezhetnek (főként a kezdetekkor) vagy éppen több teher nyomja az
ott lakókat.)} Amerika kitűnő lehetőségeket biztosított a gyarmatosításra. Hegyei hatalmas
mennyiségű nemesfémeket rejtettek, trópusi területein ültetvényeket lehetett létesíteni. S
mindezen kincseket könnyen megszerezhették az európaiak, mert az itt élő legfejlettebb
indián kultúrák is csak az egyiptomi Óbirodalom szintjén álltak. Így a spanyoloknak nem
jelentett gondot a kő – és fafegyverekkel védekező indiánok leigázása, a hódítók elfoglalták,
majd lerombolták a magasabb szintű indián kultúrákat. A konkvisztádorok, a Latin –
Amerikába érkező spanyol kalandorok, akik kifosztották az indián őslakosságot, és vezető
tisztségeket, címeket, szereztek maguknak a gyarmatokon. A spanyolok bányákat nyitottak,
ültetvényeket létesítettek, ahol az őshonos növényeken kívül Ázsiából áthozott növényeket is
termeltek ipari mennyiségben. Az ültetvényeken kezdetben az indiánokat dolgoztatták, de
nem váltak be és számuk egy évszázad alatt a tizedére csökkent. Az ültetvényekre Afrikából
néger rabszolgákat hoztak be.
Az amerikai gyarmatokról Európába áramlottak az ültetvények termékei. A legfontosabb az
óriási mennyiségű nemesfém beáramlása volt, ami értékének csökkenését és a termékek
árának folyamatos emelkedését idézte elő. Új kikötővárosok emelkedtek fel az Atlanti – óceán
partvidékén. A levantei kereskedelem fokozatosan visszaszorult, a fejlődés központja
nyugatra helyeződött át. Kelet – Közép – Európa államai a kialakuló világkereskedelemhez
élelmiszerszállítóként csatlakoztak. A nyugat – európai országok a mezőgazdasági
termékekért cserébe iparcikkeket szállított. A XVI. század közepétől emelkedtek a
mezőgazdasági termékek, elsősorban a gabona ára. Az ipari termelést sürgette a nagy kereslet,
amit már a céhek nem bírtak el. A vállalkozók egy része manufaktúrákat hozott létre,
melynek lényege, hogy bérmunkásokat alkalmaztak, a munkások részfeladatokat végeztek,
minden a tőkés tulajdona volt. A manufaktúrákban olcsóbban és nagyobb mennyiségben
termeltek. A polgárság meggazdagodása, hatalmi törekvései a gondolkodás és az ész diadalát
hozták a tudományokban.

Reformáció és katolikus megújulás (4. 2)

X. Leó pápa a római Szent Péter-székesegyház építési költségeinek egy részét a búcsúcédulák
bevételéből kívánta fedezni. A német egyházfők pedig ebből akarták visszafizetni a méltóságuk
megvásárlására felvett hiteleket. Az emiatti felháborodás azonban ekkor párosult a papság fényűző élete és
a reneszánsz pápák világias életmódja miatt fellépő elégedetlenséggel.
Luther Márton (paraszti származású Ágoston-rendi szerzetes) a búcsúcédulák árusítása miatt érzett
felháborodása késztette arra, hogy összefoglalja kifogásait (95 pont) a katolikus egyházi gyakorlattal
szemben, és 1517. október 31-én kifüggesztette a wittenbergi templom kapujára. Luther tanítása szerint
az ember egyedül Isten kegyelméből, a hit által nyerheti el a megigazulást, azaz bűnei bocsánatát. Nincs
szükség költséges egyházi szertartásokra, egyházi adókra, egyházi vagyonra. Támogatta az egyházi birtokok
világi kézbe adását. Megkérdőjelezte a pápa hatalmát az egyházon belül, elvetette a szerzetesség
intézményét. Hitet tett a két szín alatti áldozás és az anyanyelvű igehirdetés mellett, melyben a fő szerepet a
Bibliát magyarázó prédikációnak szánta. Úgy tartotta, hogy a hit és az egyházi gyakorlat ellentmondásaiban csak
a Szentírás alapján lehet igazságot tenni, ezért lefordította a Bibliát, hogy a hívek is olvashassák.
A pápa elutasította Luther kritikáját, és kiátkozta. A wormsi birodalmi gyűlésen V. Károly meghallgatta
Luthert (1521), de ő is veszélyesnek tartotta az új tanokat, és eretneknek nevezte Luthert. Bölcs Frigyes
Wartburg várába vitette, ahol Luther németre fordította a Bibliát.
Mivel a császár nem engedett, a protestáns fejedelmek létrehozták a schmalkaldeni szövetséget. Az
egyházi birtokok elfoglalását és a kolostorok megszüntetését tűzték ki célul. A fejedelmek és a császár között
kitört a háború, melyben a katolikus I. Ferenc hatalmi okokból a protestánsokat támogatta. A császár sikereket
ért el, s 1555-ben megkötötték az augsburgi vallásbékét. Ennek értelmében a fejedelmek szabadon
választhattak vallást, és az alattvalóiknak követniük kellett őket.
Luther reformer volt, követői között azonban akadtak szélsőségesebb elveket vallók is. Münzer
Tamás vezetésével kialakult az anabaptisták (=újrakeresztelők) irányzata. Az államhatalom
megszüntetését és vagyonközösséget követeltek. Azt hirdették, hogy az ember csak felnőtt fejjel dönthet
világnézetéről, csak ekkor lehet megkeresztelni. Támadták a gazdagságot, a krisztusi szegénységet tekintették
mintának a keresztények számára. Azt vallották, hogy Isten birodalmát a Földön kell megvalósítani. A parasztok
saját vágyaikat olvasták ki a reformációból, ami az 1524-1526-os német parasztháborúhoz vezetett. Ezt a
fejedelmek leverték, tovább erősítve befolyásukat.
V. Károly 1556-ban lemondott a kialakult politikai harcok és a vallási kettészakadás következtében, és
kettéosztotta birodalmát. A spanyol trónt II. Fülöpre, a német tartományokat I. Ferdinándra hagyta.
A francia születésű Kálvin János a reformátorok második nemzedékéhez tartozott. Jogot tanult
Franciaországban, de később Svájcba menekült, ahol Genf prédikátora lett és teológiai akadémiát alapított.
Lutherhez hasonlóan az imát, a közös éneklést, valamint a prédikációt helyezte előtérbe. Egyszerű és
szegény egyházat hozott létre; templomaiban nem tűrte meg a képeket. Kálvin szerint Isten hatalma végtelen.
Az emberek sorsát a mindenható „eleve elrendelte”, sorsuk cselekedeteiktől függetlenül az üdvösség vagy
a kárhozat. A kálvini (református) egyház elvetette a hierarchiát, s a városi önkormányzati szervezet
mintájára épült fel. A hitközösségek életében szerepet kaptak világiak is. A presbiterek (világi
egyházfelügyelők) a prédikátorokkal (papok) együtt vettek részt a kálvinista egyház igazgatási testületeiben. A
kálvinizmus gyorsan elterjedt: Svájc, Németalföld, Skócia, Anglia és Magyarország lakóinak jelentős
része hívéül szegődött.
 A katolikus egyház már egy évszázada ellenállt a reformoknak. A katolikus vallás következetes hívei
mozgalmakat indítottak egyházuk megtisztítására. III. Pál pápa felhasználta világi hatalmát, a pápai
diplomáciai hálózatot és vagyont a katolicizmus megmentéséért.
1540-ben III. Pál jóváhagyta a Loyolai Ignác által alapított jezsuita rend működését. A szerzetesrend
célja „a lelkeknek a keresztény életben és a keresztény tanításban való előmenetele, a hit terjesztése” volt.
Katonai rend szerint felépülő szervezete élén a generális állt, tagjaitól fegyelmet és tökéletes engedelmességet
követelt. A reformáció (=a katolikus egyház megjavítására, megújítására irányuló mozgalom, amely a
XVI. Században vette kezdetét. Legfontosabb irányzatai a Bibliához való visszatérést, a nemzeti nyelvű
igehirdetést követelték) nyomán felismerték az oktatás fontosságát, s magas színvonalú iskolahálózatot
hoztak létre.
A Pápai államban újra felállították az inkvizíció intézményét, mely katolikus területeken működött.
Tridentben 1545 és 1563 között ülésezett a zsinat, hogy tanácskozzon a reformációs mozgalom megállításáról,
a szükségessé vált reformokról. Orvosolták azokat a sérelmeket, melyeket az alapvető katolikus hittételek
torzulása nélkül meg lehetett tenni. Nem mondtak le azonban a pápa egyházfőségéről, sem a szerzetesség
intézményéről, a szentségekről , a szentek tiszteletéről. A katolicizmus is felhasználta a könyvnyomtatást
tételei terjesztésére, azonban IV. Pál pápa utasítására összeállították az Indexet, a tiltott könyvek jegyzékét,
mellyel az általuk károsnak ítélt könyveket akarták tartani híveiktől.
A reformok eredményként a reformáció terjedése megállt. Azokban az országokban, ahol az
ellenreformáció összekapcsolódott a politikai küzdelmekkel, a katolicizmus visszaszerezte korábbi tekintélyét.
A katolicizmus megújulásával együtt született meg az új korstílus, a barokk. A XVI. Század
eseményei a reneszánsz embert és művészt a hit felé fordították. Másrészt a katolikus egyház a művészeket a
hit erősítésére és ösztönzésére szolgáló eszköznek látta, és ösztönözte az érzelmekre, érzékekre ható
műalkotások létrejöttét. Ebben támogatták a hatalmukban megerősödő katolikus fejedelmek és főurak.
Megrendeléseik nyomán sorra épültek gazdagon díszített templomok, pompás kastélyok és paloták, születtek
zenei, képzőművészeti alkotások. A XVII. században uralkodó irányzatot az érzelmi túlfűtöttség, mozgalmasság,
változatosság jellemzi minden művészeti ágban.
Protestáns= a ’protestálás’ (tiltakozás) szóból: a speyeri birodalmi gyűlés után (1529) a lutheránusok
megtarthatták vallásukat, de nem terjeszthették azt. A határozat ellen tiltakoztak: erről kapták az
evangélikusok (később reformátusok, anglikánok, antitrinitáriusok) a ~ nevet.

Az alkotmányos monarchia kialakulása és

működése Angliában
1.1., A Stuartok politikája
- I. Jakab és fia I. Károly is a parlament mellőzésével kívánt uralkodni
- Károly monopóliumok árusításába kezdett → nem tetszett a polgárságnak → a kálvinizmus tanai
nyújtottak eszmei támogatást,
- 2 csoportja volt a puritánoknak: presbiterek (személyi- és vagyonbiztonságot, valamint világi
egyház-felügyelőséget akartak), independensek (független egyházközösséget akartak)
1.2, A polgárháború és előzményei
- 1629-től Károly nem hívta össze a parlamentet → a skótok fellázadtak → pénz kellett a leverésükhöz
→ összehívta a parlamentet 1640 tavaszán → a parlament jogokat akart, nem szavazott meg adókat →
a király két hét után feloszlatta (rövid parlament)
- 1640 novemberén Károly újra összehívta a parlamentet → a parlament 1653-ig együtt maradt és a
parlamentnek felelős kormány megalakítását, szabad kereskedelmet és presbiteriánus egyházszervezet
kiépítését követelték (hosszú parlament)
- amikor a király a puritán vezetőket le akarta tartóztatni a parlament a londoni tömeg segítségével
szembefordult vele → 1642 elején kitört a polgárháború
- 1642-ben a királyi seregek győzelmet arattak a parlament katonái felett, azonban 1643-ban Oliver
Cromwell megszervezte a puritán hadsereget → az independensek és az újnemesség 1644-ben
Marston Moor-nál és 1645-ben Naseby-nél győztek → a király a skótokhoz menekült, ők azonban
400000 fontért 1647-ben kiadták a parlamentnek
- Cromwell megszerezte a hatalmat
- az independensek a presbitereket kizárták a parlamentből és a 100 tagú csonka parlament 1649-ben
lefejeztette I. Károlyt és köztársaságot hozott létre
1.3., A protektorátus, a restauráció és a dicsőséges forradalom
- az új rend támogatóinak köre leszűkült, egyre nagyobb lett Cromwell személyes hatalma
- Cromwell csökkentette a parlament légyszámát, önmagára ruházta a végrehajtó hatalmat és
lordprotektornak (kormányzó) nevezte ki magát
- halálakor 1658-ban mindenki békét akart → 1660-ban a kivégzett I. Károly fiát II. Károlyt hívták be
a trónra, azonban ő és fia II. Jakab is abszolutista kormányzásra törekedett → a parlament Orániai
Vilmost hívta be a trónra → II. Jakab elmenekült, Orániai Vilmos vér nélkül került hatalomra, ez volt
a dicsőséges forradalom
- 1689-ben kiadták a Jognyilatkozatot, az alkotmányos monarchia alapelveit: kinyilvánította a polgári
szabadságjogokat (gyülekezési-, sajtó-, szólás- és vallásszabadság, bírósághoz fordulás joga),
rögzítette az alkotmányos monarchia alapelveit (a király uralkodik, de nem kormányoz), a
legfontosabb törvényhozó( Parlament) és a végrehajtó hatalmat a parlamentnek felelős kormány
gyakorolta.

A felvilágosodás
A felvilágosult abszolutizmus alkonyán a polgárok eszménye már nem a nemesi rangot hozó birtok
vagy hivatal : a polgárság már a születési előjogokon alapuló társadalmat akarta felszámolni .
A felvilágosodás a XVII-XVIII. század legjelentősebb eszmeáramlata. Angliából indult és
Franciaországban teljesedett ki. Fő törekvése az emberi tudat és az és, a „ráció” jelentőségének társadalmi
elfogadtatása volt. A „felvilágosítók” azt hirdették, hogy a gondolatot szabadon kell terjeszteni, mert az
ember ezáltal tökéletesedhet és megvalósíthatja önmagát. Politikai törekvése az abszolutizmus
megszüntetése és a politikai egyenlőségen alapuló társadalom megvalósítása volt.
A felvilágosodás alapját a természettudományok fejlődése rakta le. A XVI-XVII század eredményeit
Isaac Newton koronázta meg az egységes fizikai világkép megteremtésével. A természet törvényeinek
felfedezése nagyban befolyásolta a társadalom törvényeinek felfogását. Úgy vélték, az ember alkotta
törvényeknek összhangban kell lenni a természet törvényeivel. A tudományos fejlődés megerősítette a
tapasztalatra támaszkodó ész mindenhatóságába vetett hitet.
A felvilágosodás legnagyobb angol alakja John Locke (1632-1704). Azt hirdette, hogy az embernek
vannak természeti törvény által biztosított, veleszületett jogai ( élethez, szabadsághoz, tulajdon hoz
és ezek megvédéséhez), de ezt egy „önkéntes szerződésben” az államra ruházza. (társadalmi szerződés)
Ám ha az állam a szerződést nem tartja be (veszélyezteti ezek közül bármelyiket) az egyénnek joga van
felbontani a szerződést ( Locke : Két értekezés a polgári kormányzatról). S mivel az abszolutizmus nem
biztosítja ezeket megfelelően, ezért Locke elmélete az abszolutizmussal szembeni szerződésbontásra
sarkall.
Az angol kezdetek Franciaországban teljesednek ki. Charles Secondat de Montesquieu (1689-1755),
aki mintának az angol alkotmányos monarchiát tartotta,
fő művében /„A törvények szelleméről” (1748)/megalkotta a klasszikus hatalommegosztás elméletét,
mely szerint a szét kell választani a törvényhozó (parlament), a végrehajtó (kormány) és a bírói
hatalmat úgy, hogy a bírói független legyen mindkettőtől, míg a törvényhozás ellenőrizhesse a
végrehajtást. Ez az elmélet a mai polgári demokráciákban létező hatalommegosztások alapja.
A felvilágosodás gondolkodói a társadalmi reformot úgy képzelték, hogy a „régi jogokat” közkinccsé
tegyék, vagyis az addigi kiváltság nélküli rétegeket is bevonják a nemzet fogalmába (ahova addig csak a
kiváltságosok tartoztak).
Az ész uralmának kiteljesedéséhez feltétlen szükség van a gondolkodás akadályainak eltüntetésére –
vallotta Voltaire (1694-1778). Legélesebben a vallási vakbuzgóságot –és annak gerjesztőjét, az egyházat -
támadta, de hitt Istenben.
A felvilágosodás tudós elméi össze kívántak szedni a kor tudományos eredményeit és e munka
eredményeként megszületett a francia Enciklopédia, amely 28 kötetben tartalmazta az akkor
legkorszerűbbnek tartott ismeretek. A munkában a felvilágosodás legjelentősebb képviselői részt vettek,
például Diderot, D’Alambert, Holbach vagy Helvetius.
A felvilágosodás egyik legkiemelkedőbb alakja Jean-Jacques Rousseau, aki a társadalmi szerződés
elméletet továbbfejlesztve megállapította, hogy az állam létrejöttét megelőzte a magántulajdon és a
vagyoni egyenlőtlenség kialakulása. Államelméletének lényege a népfelség elve, mely szerint a nép
ruházza fel hatalommal az uralkodót, de ha a hatalom birtokosa megszegi „a megállapodást”, a nép
felbonthatja a szerződést. Ezt a gondolatmenetet tekintik a francia forradalom eszmei alapjának.
 A felvilágosodás nemcsak a polgárság gondolkodására hatott termékenyítőleg, hanem Kelet-Európában
az uralkodók is átvették a nézetekből a számukra hasznos dolgokat és beépítették uralkodói
programjaikba. Az ilyen, felvilágosodás elemeit felhasználó, de a kiváltságokon társadalmi rendet
fenntartó uralmi formát nevezzük felvilágosult abszolutizmusnak. ( Pl. II. Frigyes (Po.), Mária Terézia,
II. József)
Enciklopédia: A kor tudományának ismeretanyagát viszonylag nagyobb terjedelemben,
tanulmányszerűen témakör szerint összefoglaló mű.