22.

A középkori egyház szerepe

I. Az egyházszakadás
 A Római Birodalomban a kereszténység államvallássá válását követően az egyház felett a
császárok hatalma érvényesült
o az egyházi hierarchiának nem volt feje  több egyházi kp. alakult ki
 A Római Birodalom kettéválásakor
o keleten a Konstantinápolyban székelő császárok egyház feletti fennhatósága
továbbra is érvényesült
o Nyugaton a birodalom szétesésével megszűnt a világi hatalom egyházra gyakorolt
befolyása
 a Nyugati egyházi hierarchia lassan a keleti császárságtól is függetlenítette
magát
 Róma püspökeit egyre gyakrabban pápának hívták (az elnevezés korábban
minden püspököt megilletett)

a. A Római pápaság megerősödése

 jelentősen megerősödött a római pápaság amikor Kis Pippin megvédte Rómát a
longobárdokkal szemben
o az új Frank király Róma és Ravenna vidékét a pápaságnak adományozta  a
területet az egyházfők világi uralkodóként birtokolták  létrejött a Pápai
Állam (756)
o nőtt a frank uralkodók befolyása az egyházra, de korántsem volt olyan széles
körű, mint a bizánci császáré keleten  Nyugat- Európában a világi és
egyházi hatalom nem egymásnak alárendelten, hanem egymás mellett
létezett
 a katolikus egyház és a pápaság helyzetét erősítette, hogy az arab előretörés miatt a
VII. századtól a kereszténység súlypontja nyugatra tolódott
 továbbá növelte Róma tekintélyét a germánok, dánok, csehek, lengyelek és a
magyarok csatlakozása a nyugati katolikus egyházhoz

b. A keleti és nyugati kereszténység eltávolodása

 A kora középkorban fokozatosan távolodott egymástól a nyugati és a keleti
kereszténység
o NYELV
 nyugat: latin
 kelet: görög
o SZERTARTÁSOK
 nyugat: áldozáskor kovásztalan kenyeret vettek magukhoz a hívek
(ostya)
 keleten: áldozáskor kovászos kenyeret vettek magukhoz a hívek
o HITTÉTEL
 nyugaton: hittek a tisztító tűz, a purgatórium létezésében
 keleten: nem hittek
 A pápák megerősödése tovább élezte az ellentéteket Konstantinápollyal
  1054: a pápa és a konstantinápolyi pátriárka kölcsönösen kiközösítették egymást és
híveiket az egyházból  a kereszténység hivatalosan is kettészakadt Róma vezette
katolikus és Konstantinápoly irányítása alatt álló ortodox (görögkeleti) egyházra.

II. A szerzetesi mozgalom kialakulása

 A IV. századra az egyház intézménnyé vált
o A hívek egy részének igénye támadt az őskeresztény elvek szerinti életmód
gyakorlására
o a világi élettől megcsömörlők, s azzal szembefordulók az egyiptomi sivatagba
vonultak ki
o Szent Pál (nem azonos az apostollal) és Szent Anna magányosan, teljes
elvonultságban életek (III.-IV. század)  remeteségük követőkre talált, kis
remeteközösség alakult ki
 Nyugaton is létrejöttek a keletihez hasonló szerzetesi közösségek
o a világtól elzártan kolostorokban laktak, szigorú belső előírások (regulák)
szabályozták az életüket
o a Krisztus által ajánlott szegénység, erkölcsi tisztaság, engedelmesség megtartásával
akartak közelebb kerülni Istenhez
o míg a keleti szerzetesek elsősorban a hit elvont kérdéseivel foglalatoskodtak
Nyugaton a szerzetesség gyakorlatiasabb formája alakult ki  a Szent Benedek által
alapított bencés rend regulája a hitélet mellett a munka szerepét is kiemelte
 a barátok földet műveltek, könyveket másoltak, hozzájárultak a latin
írásbeliség átmentéséhez
 a kora középkorban jelentős részt vállaltak a térítőmunkából  nagyrészt
nekik köszönhető, hogy Közép-Európa a nyugati kereszténységhez
csatlakozott
o A XI-XII. században újabb szerzetesrendek alakultak

III. Az egyházi reform

 A X. századra az egyház tekintélye csökken
o a pápák a megerősödő Német-római Birodalom császárainak befolyása alá kerültek
o a császárok jogot formáltak az egyházi méltóságok kinevezésérem az invesztitúrára
 a birodalom főpapjai a császárnak alárendelt hűbérurak lettek
o probléma volt az is, hogy a meggazdagodó egyház főpapjai, papjai, szerzetesei a
világi dolgok felé fordultak
 Az egyháziak és a hívek jelentős része elutasította a folyamatot, változást akartak
 A megújulást célzó reformok az ezredfordulón a franciaországi Cluny bencés kolostorából
indultak ki
o az újítás hívei helyreállították a kolostorokban a fegyelmet
o a szerzetesek figyelmét ismét a hitélet felé fordították
o elvetették az egyházi méltóságok megvásárlásának gyakorlatát (szimóniaa)
o követelték a világi papság (akik nem szerzetesrendek tagjai) nőtlenségének
(cölibrátus) bevezetését

IV. Az invesztitúraharc első szakasza (XI. század)

 A pápaság az egyházi megújulást politikai tartalommal is megtöltötte  lazítani kívánt
függőségén a császári hatalomtól
o a pápák a pápaválasztást a pápaválasztó joggal rendelkező főpapok, a bíborosok
kezébe kívánta adni (kizárva a császárokat)
 VII. Gergely pápa (1073-1085) ünnepélyes dokumentumba foglalta követeléseit (1075)
o nem csak az egyházat kívánta megerősíteni, hanem az egyházon belül a pápa
hatalmát is
 A császár az egyház megújulását támogatta, de a pápa hatalmi igényeit a birodalom
egységének megőrzése érdekében elutasította  a császári hatalom ugyanis részben az
egyházi hűbéreseken alapult
o IV Henrik császár a birodalmi gyűlésen a hozzá hű német főpapok közreműködésével
megfosztotta Gergelyt a pápai méltóságtól
o a pápa válaszul kiátkozással sújtotta az uralkodót  kizárta a keresztények
közösségéből s így a neki tett hűbéri fogadalmak is érvényüket vesztették
o a kiközösített uralkodónak nem tartoztak engedelmességgel az alattvalók  a császár
megalázkodásra kényszerült (Canossa járás 1077) a pápa pedig a keresztény
tanítások szellemében kénytelen volt feloldani az egyházi büntetést
o A harcosok rövidesen ismét fellángoltak, egyik fél sem engedett a követeléseiből
 Gergely és Henrik évszázados küzdelmet indítottak el
o a tét hatalmas volt  az egyház megőrzi-e egyenrangúságát a világi hatalom mellett,
vagy a Kelethez hasonlóan alárendelődik annak.