Reformáció és katolikus megújulás (egyetemes és magyar

történelem)
Reformáció: a latin reformatio szóból ered, amely átalakítást, megjavítást jelent. A
római katolikus egyház ellen irányuló XVI. századi mozgalmak összefoglaló neve.
Polgári szellemiségű irányzat, amely felgyorsította a feudális társadalmi rendszer
bomlását.

Kibontakozásának okai:
A reformáció a Német-római Császárságból indult ki, a XVI. század első felében. A
császárság ekkor nagyon széttagolt volt, mert nem volt erős központi hatalom. A
politikai egység hiánya miatt az állam gazdasági fejlettsége sem volt egységes. A
reformáció terjedése összefüggött a császári hatalom gyengeségével és a német
fejedelmek önállósodási törekvéseivel.
Azonban az egyházban is adódtak problémák. A papság nem volt egységes, hanem két
erősen különböző osztályra tagolódott. A felső réteghez tartoznak a főpapok (érsekek,
püspökök, prépostok, apátok, rendfőnökök és más egyházi méltóságok). A másik
réteget azok az egyházi személyek alkották, akik a nép között éltek és dolgoztak. Őket
összefoglaló néven alsópapságnak nevezzük.
Az egyház népszerűsége a 16. század fordulóján jelentősen csökkent, sokan támadták
különböző okok miatt, pl:
 A főpapság fényűző, pazarló élete miatt
 A reneszánsz papok világias élete
 Búcsúcédulák árusítása miatt (meg lehetett váltani az egyházi büntetéseket,
pénzért bűnbocsánatra leltek, ezt a pénz pedig a Szent Péter Bazilika
felépítésére fordította X. Leó pápa) ---- általános felháborodást keletett a
lakosság körében.
o Luther Márton olcsóbb szertartásokat követelt
o A nemesség az egyházi birtokokat akarta
o A parasztság pedig a tized eltörlését
A lutheri irányzat
A reformáció kezdete 1517. október 31-én történt, amikor Luther Márton, Ágoston-
rendi szerzetes kiszegezte a wittenbergi templom kapujára az egyházi cselekedeteket
elítélő 95 pontját. A pontokat elküldte barátainak és az egyházi vezetőknek. Nem akart
szakítani a Római Katolikus Egyházzal, hanem csak megakarta szüntetni annak
visszáságait, vissza akarta téríteni azt a helyes útra.
Főbb tételei:
 Csak a hit által üdvözülhet az ember.
 Elvetette Mária és a szentek tiszteletét, csak Jézust szabad dicsőíteni.
 Csak azt kell hinni, ami az Evangéliumokban van, nem mást.
 A Szentírást kell tanulmányozni, és ami nincs benne az elvetendő.
 Nincs szükség közvetítőre ember és az Isten között, elvetette a „fülbegyónást.
 A szertartások lényege az Evangélium magyarázata, nem a pompa és a
külsőség.
 Elvetette a szentségeket, hétből csak a keresztséget és az úrvacsorát (áldozás)
hagyta meg, ez utóbbit is csak nagyobb ünnepekkor engedélyezte.
 Elvetette a cölibátust is.
 Az egyházi birtokokat világi kézbe akarta adni. (szekularizáció)
 Követelte az anyanyelvű igehirdetést.
 Fellépett a búcsúcédulák árusítása ellen.
A lutheri gondolatok hatalmas terhet vette le a kor emberének válláról, ugyanis, most
mindenki előtt világossá vált, hogy az isteni kegyelem nem különböző jutattásokért jár,
hanem az ember földi életével érdemli ki azt, vagy veszíti el.
1520-ban X. Leó pápa kiközösítette Luthert az egyházból, bár ekkor már az egész
ország mögötte állt.
V. Károly császár meghallgatta az 1521-es wormsi birodalmi gyűlésen, de ő is elítélte
tanait, Luthert birodalmi átokkal súlytotta. Bölcs Frigyes választófejedelem viszont 10
hónapos látszatfogságba zárta Luthert, aki Wartburg várában németre fordította az
Újszövetséget.
Az új tanok gyorsan terjedtek Európában. 1529-ben a speyeri birodalmi gyűlésen a
Római Katolikus Egyház és a császárhű főurak kimondták, hogy Luther és követői
megmaradhatnak hitükben, de hitüket nem terjeszthetik. Ez ellen a reformáció hívei
protestáltak (tiltakoztak), ezért hívjuk a reformáció híveit összefoglaló néven
protestánsnak.
A császár és a protestáns fejedelmek között kitört vallásháborút az augsburgi
vallásbéke zárt le 1555-ben. Az egység értelmében a fejedelmek szabadon
választhattak vallást, és alattvalóiknak is követniük kellett őket („akié a föld, azé a
vallás”).
A kálvinista irányzat
Luther nyomán Európában számos hitújító lépett fel. Köztük a legjelentősebb Kálvin
János volt, aki Franciaországból a svájci Genfbe menekült, és Genf prédikátoraként ott
hozta létre a reformáció legerősebb irányzatát. Ez a város Kálvin tanításait hamar
befogadta. Kálvin János, eredeti nevén Jean Cauvin, francia humanista jogász és
teológus.
A kávinista irányzat: a reformáció legerősebb irányzata (több követője volt, mint a
lutherinek), a reformáció polgári irányzata (a polgárság körében terjedt el leginkább),
radikálisabban eltávolodott a katolikus elvektől, mint a lutheri.
Tanai:
 Isten a korlátlan ura a világmindenségnek---- nem ismerte el a pápa kizárólagos
hatalmát
 Fő kérdés számára az üdvözülés: eleve elrendelés (predesztiáció), mely szerint
az emberek sorsát a Mindenható előre elrendelte, eldöntötte, hogy ki üdvözül és,
hogy ki jut kárhozatra.
 A dolgos életet megbecsülte, nem tiltotta a munkával szerzett pénz
kölcsönadását, de a tisztességes munkával szerzett vagyont a közösség, az
egyén javára újra be kell fektetni.
 Az uzsorát tiltotta, de a tisztes kamatra adott kölcsönt nem.
 Egyszerű istentiszteletet vezetett be, amely imából, közös éneklésből és
prédikációból állt.
 Kálvin is elvetette az egyházi fényüzést és a vagyont, a kálvinista templomokat
egyszerű, letisztult belső jellemzi, tiltották a képi ábrázolást.
 A református egyház nem épített ki hierarchiát, az egyházközösségek egymástól
függetlenül szerveződtek, önállóan választottak maguknak lelkészt
 Az egyházközösségeket a választott világi testület, a presbitérium irányította, ez
alkalmazta a lelkészt is.
 Antik zsarnokölési elmélet: Kálvin elfogadta, hogy az uralkodók hatalma istentől
származik, de jogosnak tartotta a nép választott vezetőinek részéről a hatalmával
visszaélő, zsarnokká lett uralkodó elmozdítását.

Az antitrinitáriusok:
Elvetették a Szentháromság tanát, azaz Krisztus isteni természetét és a Szentlélek
létezését. Az üldözések miatt jelentős szerepet csak Lengyelországban és Erdélyben
játszottak. Egyházzá Erdélyben szerveződtek (unitáriusok). Szervét Mihály volt az
alapítója, akit később Kálvin máglyára küldött.
Az anabaptisták:
Azt hirdette, hogy az ember felnőtt fejjel dönthet arról, hogy csatlakozni akar-e Krisztus
egyházához. Münzer Tamás volt a vezetőjük, radikális társadalmi programot hirdetett:
hívei az államhatalom megszüntetését és vagyonközösséget követeltek. Ezeket
erőszakosan kívánták megvalósítani. Jobbágyok tömegei követték őt, ami
Németországban a német parasztháború kitöréséhez vezetett.

Ellenreformáció / katolikus megújulás

A reformáció a katolikus egyházat is reformokra késztette, így az is jelentősen átalakult
a 16. század közepétől, természetesen Rómából, a Pápai állam központjából indult
ki és egész Európát érintette. Egyúttal kísérletet tett az elforduló hívek
visszaszerzésére. Ezt a folyamatot nevezzük katolikus megújulásnak vagy
ellenreformációnak. A katolikus egyház megújulásnak nevezte, a reformáció hívei
azonban ellük és a vallásuk ellen irányuló támadásnak, ezért ellenreformáció.
A katolikus vallás következetes hívei mozgalmat indítottak egyházuk megtisztítására.
Róma támogatta az új mozgalmat. III. Pál pápa jóváhagyásával 1540-ben Loyolai
Szent Ignác spanyol nemes új szerzetesrendet alapított: Jézus Társasága= Jezsuita
rend. A rend fő célkitűzése a „hit” terjesztése volt. Tagjaitól katonás fegyelmet és
tökéletes engedelmességet várt. A jezsuiták magas színvonalú iskolákat és
egyetemeket alapítottak. A gyarmatokon és Ázsiában peig hittérítő tevékenységeket
végeztek.
1542-ben a Pápai Államban újra felállították az inkvizíciót, az eretnekek után kutató
egyházi törvényszéket, Szent Hivatal néven. Ez csak Itáliában működött, mert az
uralkodók nem járultak hozzá a bevezetéséhez. Eredetileg 1215-ben III. Ince pápa
hozta létre.
1545-1563 között Tridentben ülésező zsinat, a legjelentősebb egyházi fórum a
főpapok/püspökök részvételével, még egyetemes zsinatnak indult, azaz
egyházszakadást akarták megakadályozni. Miután ez mégis bekövetkezett, a zsinaton
fontos katolikus reformok születtek:
 Beszüntették a búcsúcédulák árusítását.
 Megerősítették a pápai hatalmat, a szerzetességet és a szentek tiszteletét.
 Megerősítették a hét szentséget szemben a protestáns kettővel (keresztelés,
áldozás---úrvacsora, bérmálás, házasság, betegek kenete (utolsó kenet),
gyónás, papság)
 Olyan intézkedéseket hoztak, melyekkel a papok erkölcseit és fegyelmét
igyekeztek javítani pl. megtiltották egyházi méltóságok halmozását, közelezték a
püspököket, hogy egyházmegyéjükben tartózkodjanak.
  Előírták, hogy a papság elsődleges feladata a szolgálat és a hívek lelki
gondozása
 A papság képzésére papnevelő intézetek felállításáról, és a katolikus hittérítés
érdekében nyomdák alapításáról döntöttek
Az ellenreformáció jelentős eszköze volt az ún. Index, a tiltott könyvek jegyzéke. A
katolikus megújulással összefonódva jelent meg a 16. század második felétől egy új
művészeti stílusirányzat, a barokk.
A barokk kezdetben kifejezetten katolikus egyházi célokat szolgált (a díszes templomok
a hívek megnyerését szolgálták), de később elterjedt az uralkodói hatalom
kifejezőjeként, végül pedig a polgárság is átvette.
Az új művészeti stílus az építészetben, szobrászatban, festészetben (sőt a zenében és
az irodalomban is) az érzelmekre akart hatni.
Jellemzője:
 Monumentális méretek
 Érzelmi túlfűtöttség
 Mozgalmasság
 Az alakok testtartása sokszor meghökkentő
 A képek túlzsúfoltak
 Sok színt alkalmaz
 Fehasználja a fény-árnyék játék kontrasztját (ellentétét)
A katolikus megújulás eredménye:
A katolikus megújulás megállította és részben megfordította a reformáció terjedését, de
a 16. század 2. felére megszűnt Nyugat- és Közép-Európa vallási egysége: létrejöttek a
protestáns egyházak (evangélikus, református, anglikán)

A magyaroszági reformáció és katolikus megújulás időszaka

1. A magyaroszági reformáció
A 16. század végére Magyaroszág lakóinak többsége protestáns hitre tért. Erdélyben a
tordai országgyűlések, Magyarországon az 1606-os béke biztosította az Európában
egyedülálló szabadságot.
A reformáció képviselői:
 Károli Gáspár, a Biblia magyar fordítója
 Dávid Ferenc, az unitárius egyház megalapítója
 Méliusz Juhász Péter, a református egyház hitelveinek szerkesztője.
Főbb központjai:
Iskolával, nyomdával és könyvtárral rendelkező protestáns központok, ami miatt
erősödött a nemzeti érzés, Debrecen (kálvinista Róma), Sárospatak, Kolozsvár.
2. Katolikus megújulás
Legjelentősebb magyar képviselője Pázmány Péter esztergomi érsek volt, ő volt a
nagyszombati egyetem alapítója, teológus volt.
A katolikus megújulás eredményeként a magyarság 60%-a rekatolizált, ebben pedig a
jezsuita rendek nagy szerepe volt.
Jelentősége: a katolikusok is iskolákat, nyomdákat, könyvtárakat alapítottak, búcsújáró
helyek jöttek létre. A katolikus megújulás főbb központjai: Nagyszombat,
Gyulafehérvár, Kassa.