14.

A REFORMÁCIÓ

1. A REFORMÁCIÓ KIBONTAKOZÁSÁNAK TÁRSADALMI, GAZDASÁGI, POLITIKAI HÁTTERE

A katolikus egyház története során számos válságot élt át. Többször megrendült a hívek
hite az egyház erkölcseiben és a hitélet tisztaságában. Azonban az egyháziak rendre
megújulást hirdettek, reformokat vezettek be, melyek segítségével az egyház úrrá lett a
problémákon.
A XV. század végére az egyház tekintélye tovább csökkent. A reneszánsz Itáliában a pápák
úgy éltek, mint a világi fejedelmek, udvaruk a fényűzés, a pompa egyik központja volt, ahol
nem vetették meg a testi élvezeteket sem. (= Az egyház elvilágiasodása.)
A XVI. század első évtizedeiben X. Leó pápa a római Szent Péter-székesegyház építési
költségeinek egy részét búcsúcédulák árusításából kívánta fedezni. A búcsúcédulák
megvásárlásával felmentést lehetett nyerni Isten előtt a bűnök alól, illetve rövidíteni lehetett a
purgatóriumban (=tisztítótűz) eltöltött időt. Szükséges hozzá a gyónás, a bűnbánat és a
kiszabott büntetések teljesítése. A kezdeti lelkesedés később felháborodást váltott ki az
emberekből, ami párosult a papság világias, fényűző életmódja miatt fellépő engedetlenséggel
is.(vö. első szemelvény)

2. LUTHER MÁRTON FELLÉPÉSE, CÉLJAI

Luther Márton Ágoston-rendi szerzetes római zarándoklata során meggyőződött a pápai

udvar romlott erkölcseiről. 1517. október 31-én Wittenbergben közzétette az egyházat bíráló
és annak megújítását célzó 95 pontját.
Az egyház teljes mértékben elutasította javaslatait. Erre a Lutherrel egyetértők nem
ismerték el a pápa és a katolikus egyházfők hatalmát, és új felekezetet hoztak létre. Kialakult
az evangélikus (lutheránus) egyház tanítása és szervezete. Luther a Bibliához nyúlt vissza.
Felfogása szerint az ember egyedül Isten kegyelméből, a hit által üdvözülhet. A bűnt
egyedül Isten bocsáthatja meg, ezért nincs szükség egyházi közvetítőkre. Elvetette az
egyház gazdagságát és fényűzését: lemondott az egyházi adókról, pártolta az egyházi birtokok
világi kézbe kerülését (szekularizáció). Tagadta a pápa különleges hatalmát és a
szerzetesrendek szükségességét. Elvetette a cölibátust (papi nőtlenséget). A katolikusok hét
szentségéből csak kettőt (keresztség, úrvacsora) tartott meg.
Növelni kívánta a világiak és csökkenteni az egyháziak szerepét a hitéletben. Emiatt
pártolta a két szín alatti áldozást, s lefordította német nyelvre a Bibliát, hogy a nép számára is
hozzáférhető legyen.
A pápa kiátkozta Luthert, majd V. Károlynémet-római császár is ellene fordult. A Luther
nézeteit pártoló német fejedelmek tiltakoztak (protestáltak, innen a protestáns elnevezés) és a
reformátor mögé álltak.Bölcs Frigyes szász választófejedelem Wartburg várában oltalma alá
vette Luthert, aki itt német nyelvre lefordította a Bibliát.A császár és a protestáns fejedelmek
között kitört a vallásháború, amelyet az augsburgi vallásbéke zárt le (1555): a fejedelmek
szabadon választhattak vallást, és alattvalóiknak is követniük kellett őket (cuiusregio,
eiusreligio = akié a föld, azé a vallás).
Mivela hit alapja a Biblia, ezért Luther fontosnak tartotta, hogy az egyházi szertartások a
latin helyett nemzeti nyelven folyjanak. Luther nézetei futótűzként terjedtekNémetország
határain túl is. Ezt Gutenberg találmánya, a könyvnyomtatás is elősegítette.Az evangélikus hit
német földön kívül Skandináviában vált uralkodóvá, s jelentős pozíciókat szerzett
Ausztriában, valamint Csehország és Magyarország német ajkú lakossága körében.
3. A REFORMÁCIÓ SORÁN LÉTREJÖVŐ ÚJ EGYHÁZAK EURÓPAI ELTERJEDÉSE, TÉTELEI

A reformáció másik jelentős irányzatának létrehozása a Svájcba menekült francia Kálvin

János nevéhez fűződik. Az új felekezetet, mint Genf prédikátora szervezte meg. Kálvin is a
Bibliához nyúlt vissza, de radikálisabban eltávolodott a katolikus hagyományoktól. A fő
kérdés számára is az üdvözülés, de Kálvin szerint Isten már előre kiválasztotta, hogy ki jut
üdvösségre, s ki kárhozatra (predesztináció = eleve elrendelés). Ez a tan Isten teljes, az
emberi cselekedetektől befolyásolhatatlan hatalmát támasztja alá. Az embereknek hinniük
kell, hogy Isten üdvözülésre választotta ki őket, és tisztes életvitellel fejezhetik ki, hogy
bíznak Istenben és az üdvözülésükben (az ember szorgalmas tevékenységével teljesíti Isten
akaratát). Elvetette az egyházi fényűzést és vagyont. A kálvinista templomokat egyszerű,
puritán belső jellemzi. Az egyház vezetésébe a választott világiak (presbiterek) is
beleszólhatnak. Elfogadta, hogy az uralkodó hatalma Istentől származik, de jogosnak tartotta
a hatalmával visszaélő, zsarnokká lett uralkodó elmozdítását (zsarnokölési elmélet).
A kálvinizmus Svájcban, Németalföldön, Magyarországon, Skóciában és Angliában
többségbe került és elterjedt Franciaországban is. Követői a reformátusok (kálvinisták).
Szervét Mihály tanításának alapvető tézise az Isten lényének abszolút egysége,
egyszerűsége és oszthatatlansága, szemben a kereszténység által elfogadott Szentháromság
tanával. Az unitarizmus azon keresztény gyökerű irányzatok gyűjtőneve, amelyek Isten
egységében hisznek, és elutasítják a Szentháromság tanítását.
Az anabaptista mozgalom a reformáció harmadik, bizonyos értelemben legradikálisabb
ága. Az irányzat neve „újrakeresztelő”-t jelent – eredetileg az irányzathoz tartozók gúnyneve
volt legismertebb tanításukról és gyakorlatukról, a felnőttkeresztségről (a
gyermekkeresztséget érvénytelennek tartották). Az ellenségeik által rájuk ragasztott és ma is
általánosan használt anabaptista elnevezésük alapvetően hibásnak tekinthető, hiszen nem az
újrakeresztelés szükségét hirdették, hanem a gyermekkeresztség ellen tiltakoztak. Hitük
szerint a gyermekeknek előbb méltóvá kell válniuk a keresztségre, tudatosan kell vállalniuk
mindazt, amit a keresztség jelent. Tehát nem újra kell keresztelni, hanem csak akkor kell
keresztelni, amikor a gyermek a rendszeres valláserkölcsi nevelés révén erre már megérett.
Ennek az elvnek értelmében keresztelték újra azokat a felnőtteket is, akik a mozgalomhoz már
érett korukban csatlakoztak. Luther és a német fejedelmek által kegyetlenül üldözött
anabaptizmus egyik vezéralakjává Münzer Tamás vált, aki elutasította a
gyermekkeresztséget és mind a katolikus, mind az evangélikus egyház szervezeti kereteit.

4. A REFORMÁCIÓ KULTURÁLIS HATÁSAI

A reformáció alapvetően hitújítás volt, de nagy hatást gyakorolt a társadalmi mozgásokra

is. Így a polgári erények (mértéktartás, szorgalmas munka, a vagyon gyarapítása) beemelése a
pozitív emberi értékek közé elősegítette a polgári rendszer kialakulását.
Az emberek megismerkedtek a Bibliával, ugyanis sok fordítás született, Nyomdákat hoztak
létre, iskolákat alapítottak, Megjelentek az első protestáns egyetemek is.
A reformáció pótolhatatlan hatást váltott ki a magyar nyelvű kultúra elterjedésében. Míg a
katolikus templomokban továbbra is latin nyelven folyt az istentisztelet, a reformáció hívei
magyarul prédikáltak és írtak. Károli Gáspár gönci prédikátor a teljes Bibliát magyar nyelvre
fordította (Vizsolyi Biblia, 1590). Műve századokon át hatott a magyar nyelvű
szépirodalomra. Ugyancsak ekkor születtek Szenczi Molnár Albert magyar nyelvű, szép
zsoltárfordításai.