2010. június 4.

, péntek
A pálos rend megtöretése

http://www.magtudin.org/Toth%20Judit%20-%20A%20palos%20rend.htm

Dr Tóth Judit:
A pálos rend megtöretése
„Kedveseim, készítsétek fel szíveteket a küzdelemre”
(Báthory László pálos atya)

A pálos rend megtöretésének története szorosan összefügg a magyar nemzet

megtöretésének történetével.
A történelmi háttér bemutatását egy évszázaddal korábban kezdjük, azért hogy
világosan lássuk, kinek és miért állt érdekében a pálos rend megtöretése. A pálos rend
nemcsak a magyar nemzettel általában, hanem a Szent Koronával és a Szent Korona
testével is egészen különleges kapcsolatban áll. Ebben az értelemben a pálos rend
sorsa a Szent Koronával és a Szent Korona testének sorsával is összefügg

Történetünk 1440-ben kezdődik. 1440. február 21-én éjszaka Kottanner Jánosné, azaz
Helena Kottannerin, Erzsébet királyné udvarhölgye kilopta a visegrádi várból a Szent
Koronát. Tettét azzal a vélekedéssel indokolta, hogy királynéjának, Erzsébetnek,
Habsburg Albert feleségének még meg sem született gyermekét illeti a trón. Habsburg
Albert király 1439-ben bekövetkezett halálával megkezdődött a habsburg-pártiak és a
nemzeti párt között a trónért folyó küzdelem. A habsburg-pártiak Albert még meg
sem született utódját – a későbbi V. Lászlót – kívánták megkoronázni.  A nagyobb
erőt képviselő és a pápa által is támogatott nemzeti párt Habsburg ellenes volt, így
Ulászló magyar királlyá koronázása mellett kötelezték el magukat. 1440. január 1.-én
a budai országgyűlés Ulászlót választotta magyar királlyá.

Ulászló május közepén érkezett Budára, azonban akkorra a jogi helyzet gyökeresen
megváltozott. 1440. februárban megszületett Habsburg Albert utószülött fia, László,
akit a Visegrádról ellopott Szent Koronával 1440. május 15.-én királlyá koronáztak. A
Szent Korona a habsburg-párt birtokában maradt. Az Ulászló-párti nemesek egy
alkalmi koronával 1440. júliusában királlyá koronázták Ulászlót, bár ez a koronázás
nem felelt meg a szokásjog előírta követelményeknek. Koronázni ugyanis csak a Szent
Koronával, szent időben, szent helyen, az esztergomi, vagy a kalocsai érsek
közreműködésével lehetett. Az országnak azonban vitathatatlanul két koronás királya
volt, ami polgárháború kezdetét jelentette.
V. László és I. Ulászló hívei között zajló belháború 1440-ben kezdődött és – a közben
megkötött béke ellenére – gyakorlatilag csak Ulászló halálával ért véget. Ulászló hívei
között volt az egyik leggazdagabb magyar főúr, Ujlaki Miklós, továbbá a bárói
családok közül a Rozgonyi, a Hédervári és a Pálóczy. Ulászló egyik leghűségesebb
támogatója Hunyadi János volt.
V. László és Erzsébet mellett Cillei Ulrik, horvát és szlovén bán és a Garai család állt.
A belháború egyetlen jelentős csatáját 1441. január elején vívták, ahol a Hunyadi
János vezette csapatok döntő győzelmet arattak Garai László serege felett. A
Habsburg-párt politikai befolyása meggyengült, ezzel egyidejűleg az özvegy Erzsébet
királyné pénzügyileg az összeomlás szélére sodródott. 1441. február 25-én, egy évvel a
Szent Korona elrablása után, Erzsébet újabb szentségtörő lépésre szánta el magát. A
Szent Koronát 8.000 aranyforintért elzálogosította III. Frigyes császárnak. III.
Frigyes meg is koronáztatta magát Salzburgban és ettől az időponttól kezdve a
Habsburgok címeik közé teljesen törvénytelenül felveszik a „magyar király” címet.
Miért volt olyan fontos a Habsburgoknak a magyar királyság? Azért, mert a
Habsburg-ház bevételei rendkívül csekélyek voltak, így birodalomépítő vágyaikhoz
külső támogatóra volt szükségük. Nagyhatalmi törekvéseiket a Fuggerek
finanszírozták, de nem önzetlenül. „A Fuggerekkel kötött szövetség értelmében a
Habsburgok – bankhitelből – örökletes német-római császárokká válhattak, a bankár
dinasztia pedig a tiroli nemesfém bányák, a császárság adó- és vámjövedelmeinek
kezelését, valamint a pénzverés feladatát nyerte el. A Fuggerek szerződést kötöttek a
Habsburgokkal arról is, hogy Magyarország trónjára segítik őket, ha megkapják a
felvidéki bányák pénzverésből származó jövedelmét, illetve a vám- és adószedés
jogát is. (Dr. Tóth Zoltán József: A magyar állam metamorfózisa)
A Habsburgoknak tehát a magyar trón kellett, a Fuggereknek pedig a magyar
aranybányák. A Habsburg-Fugger szövetség önmagában is óriási fenyegetést
jelentett, de a déli végeket veszélyeztető török támadások súlyosbították a helyzetet. A
magyar királyságra törő sötét erőket egy fél évszázadon keresztül két hős, Hunyadi
János és Hunyadi Mátyás tartóztatta fel. A két Hunyadi szent erejét növelte a pálos
rend és az ország nemességének ereje is, hiszen a kor bővelkedett a kiváló magyar
férfiakban. Hunyadi Mátyás szoros és bensőséges kapcsolata a pálos renddel ismert,
azonban úgy tűnik maga a Hunyadi család is több évszázados pálos kapcsolattal
rendelkezett.
A Hunyadi család eredetével kapcsolatosan Fráter Lénárt átfogó kutatásokat végzett a
két világháború között. Munkájának eredményét a „Hunyadi magyar származása
okleveleken” című könyvben foglalta össze. Fráter Lénárt oklevél- és
címerkutatásokra alapozva arra a következtetésre jutott, hogy Hunyadi János Vereb
Péter fia, Hunyadi Mátyás pedig Vereb Péter unokája volt. Miért van ennek a
kérdésnek jelentősége? Azért, mert ha valóban a Vereb család a Hunyadi család őse, a
Hunyadiak és a pálos rend kapcsolata újabb adalékokkal gazdagodik. A Vereb család
alapította 1370-ben Mátraverebély-Szentkút második kegytemplomát, átépítve az
eredeti kis gótikus templomot.  Ebben az évben pálos kolostor alapítására is sor
került.
A kegytemplomban áll ma is Vereb Péter síremléke, a családi címerrel. Fráter Lénárt
kutatásait sokáig mellőzte a történettudomány, de a pálos keresztes kő feltárása új
megvilágításba helyezi Lénárt testvér megállapításait. A családi címer és a pálos
keresztes kő közötti kapcsolat első pillantásra laikus számára is megállapítható
               
Vereb Péter sírköve - Mátraverebély                Pálos keresztes kő – Pilisszántó
Vereb Péter sírkövének felirata:
„Itt nyugszik a rettenthetetlen legyőzhetetlen katonának, Péter mesternek, György
fiának, Erdély egykori alvajdájának, e templom alapítójának teste, aki meghalt 1403-
ban”
A sírkő nemcsak a pálos kereszt miatt figyelemre méltó, hanem a kereszt fölött
kétszer is megjelenő, tehát hangsúlyozott, hollószerű madár miatt is, amely a
Hunyadiak címerét is uralja.
Mátraverebély-Szentkút a kezdetektől szoros kapcsolatban áll a pálos renddel és a
Vereb családdal. Vereb Imre ugyanis már a pálos rend alapításakor csatlakozott az
Özséb alapította rendhez és pálos remete lett Szentkúton. Vélhetően a Vereb-család
által felfogadott mesteremberek vájták ki azokat a barlangokat, amelyekben pálos
remete-testvérek élték Istennek szentelt életüket.
Úgy tűnik tehát, hogy a Hunyadiak és pálosok kapcsolatának gyökerei két évszázadra
visszanyúló családi hagyományon alapulnak.
A pálos renddel szoros kapcsolatban álló Vereb család történetének ismeretében nem
meglepő, hogy a leszármazott, Hunyadi János, a katona szentek élő mása volt. A
feddhetetlen hős a Boldogságos Szűz és az Oltáriszentség iránt mélységes tiszteletet
tanusított. Halálos ágyán sem engedte meg, hogy hozzá jöjjön az élő Jézus. Két
bajtársa támogatta le az általa épített zimonyi kápolnába, ott fogadta a kápolna
kövezetén térden állva Kapisztrán Szent János kezéből az utolsó útravalót. Hunyadi
és katonái „Jézus, Jézus”, vagy „Jézus segíts és Szent László” csatakiáltással indultak
a harcba.  Életszentségét Kapisztrán Szent János ismerte fel legelőször, aki barátjának
és bajtársának, Hunyadi Jánosnak halála pillanatában így kiáltott fel: „Isten
országában nyeri el osztályrészét és az angyalok karában zengi az örök boldogság
diadal énekét”.
A független magyar királyság védelmét Hunyadi János halála után fia, Mátyás vette
át. 1458-ban, 15 évesen választják királlyá, és húsz éves, amikor 1463-ban visszaváltja
a Szent Koronát. Erzsébet a Szent Koronát 8000 arany forintért zálogosította el,
Mátyásnak 80.000 aranyforintért kell visszaváltania. A különbözetként fizetett
72.000 arany, a 23 évi zálog kamataként került felszámításra. Ezt az aljas pénzügyi
manővert a Habsburgok megtetézték egy szerződéssel, melyet bécsújhelyi béke néven
tartunk számon. A szerződés, amely Mátyás király és III. Frigyes német-római
császár között jött létre, rögzítette többek között, hogy Frigyes továbbra is
használhatja a magyar király címet, valamint azt, hogy ha Mátyás törvényes utód
nélküli halna meg, a magyar királyságot III. Frigyes vagy fia, Miksa örökli.
Mátyás király uralkodása alatt a pálos rend szerepe megnő. Gyöngyösi Gergely, a
pálos rend történetírója hangsúlyozza, hogy a „legyőzhetetlen király nagy szeretettel
volt Remete Szent Pál testvérei iránt”
Bár Mátyás királysága alatt Magyarország Európa stabil nagyhatalma volt, néhányan
tudták, hogy azokból a viharfelhőkből, amelyek már 1440-ben elkezdtek gyülekezni a
nemzet egén, hamarosan ország pusztító vihar fog kitörni. Két megdöbbentő adatot
idézek ebből a korból annak bizonyítására, hogy a szellem emberei előtt nem volt
titok a Magyar Királyság sorsa:
Báthory László pálos atya így tanítja szerzetes társait: „Kedveseim, készítsétek fel
szíveteket a küzdelemre… Nézzétek az idő változékonyságát és a világ
bizonytalanságát: Mert aki elad, olyan, mint aki menekül, aki vesz, mintha attól félne,
hogy tönkremegy. Aki kereskedik, mintha nem nyerne, aki épít, mintha nem
szándékozna benne lakni, aki vet, mintha nem aratna, és aki szőlőt metsz, mintha
nem akarna szüretelni, akik házasodnak, mintha fiakat nem akarnának, és akik nem
házasodnak, mintha özvegyek volnának”
Félelmetes ezeket a sorokat olvasva a Mátyás király hatalmas építkezéseire gondolni:
„aki épít, mintha nem szándékozna benne lakni” továbbá szívszorító Mátyás
házasságát felidézni: „akik házasodnak, mintha fiakat nem akarnának”
De a nagyhírű pálos atya váteszi mondatai hallatán a hallgatókon mégsem a
csüggedés lett úrrá, hiszen az első mondat így hangzott: „Készítsétek fel szíveteket a
küzdelemre” Valóban, mind az országnak, mind az országgal együtt lélegző pálos
rendnek fel kellett készülnie arra a halálos küzdelemre, amelynek még napjainkban
sincs vége.   
A másik idézet Heltai Gáspártól való, aki a „Krónika az magyaroknak dolgairól” című
művében Vitéz János palotájáról az alábbiakat írja:
„Azon palotában az egyik hosszú falon renddel szépen mind megíratta vala szép és
drága festékekkel mind a magyaroknak őseket, a scithiai hercegeket, annak utána a
királyokat. Nem íratta vala kedig a királlyoknak képeit csak Máttyás királyig, mikoron
ő élt, hanem Máttyás király után is egynyíhány ablakot íratott meg, mellyet valami
prognostikomból, avagy a csillagoknak járásából vött jövendőmondásból, és úgy
akarta az ő utána valóknak azok a képek által jelönteni, mi volna jövendő ez
országban. Az első ablakban Máttyás király után íratta vala egy király képét, mintha
egy király ülne egy zsedcel (szecel - karosszék) székbe behunt szömekkel, ki
szunnyadoznék, és kevés gondot viselne az országnak dolgaira. Evvel jelentötte, hogy
Máttyás király után egy király volna jövendő, ki nem sok gondot viselendő  vólna az
országra. És úgy lőn. Mert László lőn király, ki igen tunya és lágy ember vala. És
mikoron új hírt hoznak vala néki, hogy a törökek kárt töttenek, és imeszt és amaszt az
várat vették meg, ő nem indul vala ezen, hanem lágy beszéddel mondja vala: dobrsi,
dobrsi. A második ablakon íratott vala egy király képét, és annak lábai alatt tüzet
íratott vala, melly környül embereket sitnek vala nyársokon. Evvel e képpel jelentötte
a szegény Lajos királyt, hogy az is csendesz király lönne, és hogy az ő üdejébe
támadandó vólna a keresztes had. Az harmadik ablakba íratott vala két mezítelen
embert, kik küsszednek vala az magyari koronáért, mellyet, az ő lábok alá megíratnak
vala. Evvel e képpel azt jelöntötte, hogy János király és Ferdinánd király jövendők
volnának az országért. És úgy lött. Mert annyira veszédének egymással a királyi
birodalomért, hogy majd mind a kettő mezítelenek maradának mind országostól. Az
negyedik ablakba íratott vala egy haragos oroszlánképet, melly a földen fekszik vala,
és a két első lábának körmeiben tart vala egy koronás pattyalatot….Ez ablak és kép
után nem lőn több ablak, sem több írás, hanem ez vala az vége.
A részlet azért is fontos számunkra, mert tájékoztatást ad arról, hogy a királyság
végzetéről „prognostikumból” azaz jóslatból, és a csillagok járásából vett
jövendőmondásból volt tudomása a kortársaknak. Ebben az időben a pálos atyák
között élt egy testvér, akit Látnok Pálnak hívtak. Jövendöléseiből sajnos semmi nem
maradt fenn.
A nehéz helyzetben Mátyás király építi országát a jövőnek, ugyanakkor felkészül a
végzet fogadására is. Mátyás király igazi szakrális uralkodó volt. A tradicionális
bölcselet szerint ugyanis egy közösség vezetése akkor stabil, ha a harcosi (ksatríya)
rendből származó uralkodó mellett ott áll tanácsadóként a pap, a szerzetes, azaz a
szellem embere.
Mátyás mellett uralkodásának kezdetétől a pálosok álltak. Mátyás király kapcsolatát a
pálos renddel végtelen bizalom és szeretet jellemezte. „ A felséges Mátyás király
annyira szerette és tisztelte ezt a Gergely atyát (a pálos rend generálisa) hogy Budáról
gyakran fölment a szentlőrinci kolostorba, és addig nem ment el, míg jól ki nem
beszélte magát, és vigasztalásától meg nem újult. A király kedvéért (Gergely atya)
néha-néha elment a boros pincébe, hogy ott vigasztalódjanak.” (Gyöngyösi)
Gergely atyát Szombathelyi Tamás követte a pálos rend generálisainak sorában.
Mátyás király Szombathelyi Tamás atyával is rendkívül szoros kapcsolatot épített ki.
A király Bécs városának ostroma idején is követet küldött hozzá, „amelyben
köszöntése után imáját kérte. Akkor a bölcs férfiú, viszonzásul mindenekelőtt a rend
minden testvérének és saját imádságát ajánlotta. Azután előre megmondta a háború
végét és a diadalmas győzelmet.  A magyar urak is nagyon bíztak imádságában és
valahányszor az ellenség ellen akartak indulni, imádságát kérték.” (Gyöngyösi)
1490-ben, virágvasárnap utáni kedden elhunyt Mátyás király. Hosszú haláltusája alatt
iszonyú kínokat állt ki és Bonfini szerint egyetlen nevet kiáltott folyamatosan: Jézus,
Jézus! Természetes, hogy egy haldokló Jézust hívja segítségül, de Mátyásnál talán
többről van szó. Édesapjának. Hunyadi Jánosnak csatakiáltása így hangzott: Jézus,
Jézus! Ebben az összefüggésben Bonfini közlése egészen más megvilágításba helyezi a
haldokló kiáltását. Valódi tusa volt ez a haldoklás, harc a halál angyalával, a saját, és
nemzete végzetével. Három napon keresztül tartott a halálos küzdelem, majd miután
Mátyás megharcolta harcát, 47 évesen elhunyt. „Hollós Mátyás is végzi a földi utat”
írja Gyöngyösi Gergely. A Hunyadiak, a Vereb család és a pálos rend történetének
ismeretében mélyebb értelmet nyer Mátyás halálakor a pálos rend gyásza: „Egyik
hollós siratja a másik hollóst”
Mátyás halála után törvénytelen fia, Corvin János csatát veszít Csontmezőnél,
(beszédes földrajzi név) és a végzet kerekedik fölül. Vitéz János látnoki képsorozata a
magyar királyokról hitelesnek bizonyul: egy olyan király következik a trónon, aki
uralkodása alatt folyamatosan szundikál. Tragikus érdektelenségét kihasználva „a
Jagelló udvar három szerződést kötött a Fuggerekkel, melyben a kereskedelmi, a
vám- és a pénzverési monopóliumokat átadta a Fuggereknek. Ezzel az eddigi külső
önvédelmi harc halálos belpolitikai harccá is alakult.
Az összeomlásig… Fortunatus (Szerencsés) Imre a Fuggerek helytartója irányította a
királyi udvart és kezelte az állam bevételeit több mint három évtizedig. (első hatalmi
pólus) A második hatalmi pólust (az önvédelmet) az országgyűlést uraló magyar
köznemesség és vezetője,…. Werbőczy István jelentette.” (dr Tóth Zoltán József: A
magyar állam metamorfózisa)
A Werbőczy vezette köznemesi párt 1505-ben hitet tett a szabad királyválasztás és a
nemzeti királyság mellett. Az 1505-ös rákosi országgyűlés határozatának bevezetője a
haza közös védelmének kötelezettségéről szól. Ezután felidézi az időt, amikor a szkíta
nemzet neve és fénye visszhangzott szerte a világon. A kialakult helyzet miatt az
országgyűlés az idegen uralmat tette felelőssé, ami miatt a régi erények és erkölcsök
lehanyatlottak.
„ Az egyház volt a harmadik hatalmi pólus, mely anyagi súlyában a királyi udvart is
meghaladta. Bakócz Tamás, esztergomi érsek és kincstára az egyházi jövedelmek
koncentrálásával a királyság utolsó reményét és a nemzetközi kitörés lehetőségét
jelentette. A Fuggerek és a Mediciek szövetsége azonban az európai támogatással
rendelkező Bakóczot megbuktatta a pápaválasztáson, majd 1514-ben Magyarországon
is, amikor a nemességet és a parasztságot egymásra szabadította. A Habsburg Mária
királyné és Fortunatus által uralt budai udvar Bakócz halálát követően eltüntette az
általa felhalmozott egyházi jövedelmet.” (dr Tóth Zoltán József: A magyar állam
metamorfózisa)
Idegen érdekeket kiszolgálva három évtized alatt semmivé tette Mátyás hagyatékát a
Fortunátus klikk, a Jagelló udvar és Habsburg Mária királyné. Mit tehettek még a
végzet előestéjén a pálos atyák? Küzdelmüket szellemi úton vívták, hatásosan. 1522-
ben ugyanis Lajos király, „szíve belsejében buzgón átgondolta és meghányta vetette
magában, hogy a remete testvérek miképp nyugtalanították alázatos és jámbor
kéréseikkel, hogy Remete Szent Pál fejét méltóztassék Csehországból visszahozni és
egyesítse a szent testtel. A cseh urak cselvetése ellenére Remete Szent Pál fejét Lajos
király Budára vitte, majd nagy ünnepségek keretében a pálos atyák a szent fejet
egyesítették a szent testtel.” (Gyöngyösi)
Miért volt olyan fontos hogy Remete Szent Pál teste teljes egészében a Magyar
Királyságban legyen? Erre a kérdésre csak misztikus választ lehet adni: azért, mert a
magyarság mindig egészen különleges viszonyban volt a Pál-sággal. A már idézett
rákosi országgyűlés bevezetőjéből is kitűnik, hogy a magyar eredettudatban
határozottan jelen volt a szkíta származás tudata. „A szkíta nemzet neve és fénye
visszhangzott szerte a világon.” Emlékeztet az országgyűlési határozat. Milyen
kapcsolat van a szkíta nemzet és Pál között? A kérdésre Diodorus adja meg a választ,
aki elbeszéli, hogy Szkíta királynak két fia volt: Nap és Pál.
Diodorus II. 45: „E király (Scythes) utódai közt két erénye által kiváló fívér volt. Az
egyiküket Palosnak, a másikat Napusnak nevezték. Dicső tetteket vittek véghez, s a
királyi hatalmat megosztva népeiket nevükről részint palosoknak, részint
napusoknak hívták. Idő múltával pedig e királyok ivadékai kitűntek vitézségük és
hadtudományuk által és jelentős területeket hódítottak meg a Tanaistól (Don)
egészen Thráciáig. Más földek ellen is tábort ütöttek, s hatalmukat Egyiptom Nílus
folyamáig kiterjesztették, s leigázva a közbeeső területek számos és nagy népét, a
szkíták uralmát egyfelől a Keleti Óceán felé, másfelől a Káspi-tengerig és a Maeotis
taváig kiterjesztették.“
Marton Veronika az alábbi fontos adatot közli a Pál-sággal kapcsolatosan: „Az
ékiratok szerint a papkirály (páteszi) káld-sumír uralkodó, vallási és állami vezető
volt egy személyben. Idővel a királyság és a vallási vezetőség intézménye különvált. A
papkirály lett a városállam feje, a vallási vezető tisztségét pedig a mindenkori PA.AL
(főpap) látta el. (Marton Veronika: a káld-sumír nép története)
Tehát a Pál-ság mindenképpen eredetünkhöz, gyökereinkhez kapcsol minket. Ezért
könyörögtek olyan állhatatosan a pálos atyák, hogy mielőtt a végzetes csapás lesújt
Magyarországra remete Szent Pál teste épen és egészben feküdjön a budaszentlőrinci
pálos kolostorban. Ezzel befejeződött a magyar királyság  szellemi alapjainak
megerősítése A nemzet felkészült arra a több száz éves élet-halál küzdelemre, amely
még most is tart. 
A mohácsi tragédiát követően a pálos rend is megrázkódtatások sorozatát szenvedte
el.   Amit biztosan tudunk, az az, hogy pálos szerzetesek védték 1526-ban Visegrádot,
de vélhetően az egész országban részt vettek a fegyveres védelemben.
A mohácsi csata után a török akadálytalanul nyomult előre Budáig, de szeptember
végén kivonult az országból. November 9-én eltemették II. Lajos királyt, 11-én
megkoronázták Jánost. A koronázási szertartást Podmaniczky István, nyitrai püspök
végezte, ugyanis Szalkai László esztergomi, és Tomori Pál kalocsai érsek a mohácsi
csatában elesett. Az országnak tehát megvolt a törvényesen megválasztott és
megkoronázott királya, akivel szemben bárki, lázadó trónkövetelőként léphetett csak
fel.
Ferdinánd azonban nem ismerte el a koronázást. Minden eszközt bevetett a magyar
trón megszerzése érdekében és e törekvéséhez segítő társakat is talált. Báthori István
nádor levelet írt Mária özvegy királynénak, melyben felsorolta azon urak neveit,
akiket megvásárolhatónak tartott. Ferdinánd valóságos írásbeli szerződést kötött
egyes urakkal, amelyben hivatalokat és pénzt is ígért a pártjára álló uraknak. A
kölcsönös bizalmatlanságra utalt, hogy a pénzt Ferdinánd nem zacskóban, hanem
leszámolva volt köteles átadni. Több ilyen szerződés is megmaradt, melyek Ballagi
Aladár hagyatékában találhatóak. (Baráthosi: A magyarok kigyilkolása a Habsburgok
alatt)
1526. december 16-án Ferdinándot, osztrák főherceget és cseh királyt választotta
magyar királlyá a Pozsonyban megjelent 13 főúr. Sopron követe egyszerűen
megszökött a hazaáruló, országgyűlésnek semmiképpen nem nevezhető
összejövetelről.
A két uralkodó, Szapolyai és Ferdinánd seregei 1527 nyarán csaptak össze.
Ferdinándnak kedvezett a szerencse. A második koronaőr, Perényi Péter segítségével
Ferdinánd is megkoronáztatta magát 1527. november 3-án. A koronázás kifejezetten
alkotmányellenes volt. Ekkor a magyar királyság két részre, majd János király halála
után három részre szakadt.
Ebben a válságos helyzetben ismét egy pálos, Martinuzzi Fráter György kísérli meg a
lehetetlent: Magyarország egyesítését. Fráter György 1506-ban, 24 éves korában
lépett a pálos rendbe. A sajóládi kolostorban töltötte novícius éveit. A szerzetes atyák
hamar észrevették kitűnő szellemi képességét, "ki négy év alatt, a betűismeréstől
kezdve oly haladást tőn a klastromokban divatos tudományokban, hogy elöljárói őt
misés pappá avatták; majd a zárda gazdászatának felügyelőjévé nevezték ki" - írta
Horváth Mihály Fráter György élete című könyvében 1872-ben.
A rendkívül éles eszű és kiváló tájékozódó képességű atyát tanulmányai befejezése
után rendje a budaszentlőrinci anyamonostorba helyezte, de közben hosszabb időt
töltött a czestochowai kolostorban is. 1526 és 1528 között a sajóládi kolostor perjele
volt. Sokat tett a rendház és egyben a rend felvirágoztatásáért. A ládi kolostor
magányos cellájában született meg az a gondolata, hogy Magyarország egységének és
függetlenségének visszaállításáért fog küzdeni, előbb a török segítségével a némettől,
majd német segítséggel a töröktől akarta az országot felszabadítani.
1528 után is - amikor Erdély kormányzói székét elfoglalta - rendjéhez mindig hű
maradt, pálos voltára mindig büszke volt. Nincs egyetlen olyan képe sem, amely ne
fehér pálos ruhában ábrázolná, még püspöki címerében is megtartotta a pálos
jelvényeket, így a kenyeret hozó hollót. A szamosújvári erőd külső nyugati kapuján
aláírásos, kőből vágott hasonló szimbólumú címere még a XVII. század végén is
látható volt, írja Benger Miklós  a neves pálos kutató, Pozsonyban 1773-ban
megjelent rendtörténeti munkájában. Fráter György megjelentetett, de a vatikáni és
bécsi titkos levéltárakban őrzött kiadatlan írásai is mély haza- és emberszeretetről,
korának felszínes nagyravágyását megvető, az egyszerű nép megértéséről tanúskodó
főpapot mutatnak be. György Barát szinte váteszi módon előre látta azt, ami csak
évszázadok múlva valósult meg.
Fráter György 1527-ben Szapolyai János király oldalán kapcsolódott be a politikai
életbe, s egész életében kitartott a Szapolyaiak mellett. 1534-ben János király
kincstartója és egyúttal váradi püspök lett. Mint a király legbizalmasabb tanácsadója
és diplomatája hozta létre 1538-ban a váradi békét. A váradi béke célkitűzése az volt,
hogy a két király a kialakult helyzet elismerésével rendezze egymás közti viszonyát és
a kétfrontos háború helyett a török elleni védelemre koncentráljon.
A "nagyváradi béké"-nek nevezett egyezmény szerint mindkét fél megtarthatta a
királyi címet és országának azt a részét, amelyet birtokolt, azzal a feltétellel, hogy
Szapolyai halála után a magyar királyság teljes egészében (Erdéllyel együtt) a
Habsburg uralom alá kerül, még akkor is, ha közben Szapolyainak örököse születne.
A váradi egyezmény ellenére azonban, János király halála után,  Fráter György 1540.
szeptember 13-án a rákosi országgyűlésen az egész ország királyává kiáltatta ki a
csecsemő János Zsigmondot. A felháborodott Ferdinánd ezt követően beárulta a
szultánnak a béke tartalmát, egyúttal 1541-ben kísérletet tett az ország elfoglalására.
Ferdinánd lépésére Szulejmán válasza Buda 1541. augusztus 29-i csellel történő
bevétele volt.
Augusztus 31-én Szulejmán Erdély, a Tiszántúl és a Temesköz kormányzását Fráter
György és Izabella kezébe adta, s fiává fogadta a gyermek János Zsigmondot. Izabella,
Fráter György és a gyermek király Lippára távoztak. Temesköz, a Tiszántúl, a Felvidék
északkeleti része és az erdélyi 3 nemzet nemesei 1541. október 18-án, Debrecenben
esküdtek hűséget János Zsigmondnak.
A nyugati országrész – főleg Pozsony környéke és a Felvidék jelentős része –
Ferdinánd kezén maradt. A középső területeket Szulejmán szállta meg, és megkezdte
a budai vilajet kiépítését is. 
Fráter György 1541. december 29-én még megpróbálkozott az elveszett országrész
visszaszerzésével: Gyalun egyezményt írt alá a Habsburgokkal Erdély átadásáról. A
Habsburg törökellenes támadás azonban súlyos kudarcot vallott, ezért Fráter György
letett az ország egyesítésének tervéről. 1543-ban megküldte Erdély első portai adóját.
Az erdélyi országrészt névleg Izabella és János Zsigmond, gyakorlatilag Fráter György
irányította. Izabella nehezen viselte, hogy kirekesztik a kormányzásból, az erdélyi
szász és székely nemesség pedig önkormányzati jogainak megnyirbálása miatt
zúgolódott. A külpolitikai helyzet is kedvezőtlenné vált Erdély számára: a Habsburgok
1545-ben fegyverszünetet kötöttek Szulejmánnal (miután 1543-ban Szulejmán
elfoglalta Fehérvárat és Esztergomot, és ezzel az ország szakrális háromszögét
birtokolta Budával együtt), majd békekötésre is sor került.
Fráter György hiába várt segítségre. 1549. szeptember 8-án, Izabella távollétében
megkötötte a nyírbátori titkos szerződést Erdély és a Részek átadásáról. Cserébe
Izabella és János Zsigmond Oppeln és Ratiborn hercegségeket és 100.000 forintot
kaptak volna. Az erdélyi országrészt ezek után is Fráter György igazgatta volna.
Izabella, amikor tudomást szerzett az egyezségről, kisemmizve érezte magát, s hogy
György barátot lejárassa 1550 őszén a Portán beárulta a nyírbátori egyezményt. A
királynő híve, Petrovics Péter a budai pasa, és moldvai segédcsapatok
szembefordultak György baráttal, az viszont székely népfelkelést hirdetett és
visszaszorította a seregeket. Rákényszeríttette Izabellát a nyírbátori szerződés
betartására, aminek végrehajtására 1551 nyarán német katonaság jelent meg
Erdélyben, Castaldo vezetésével. Novemberben, Lippa elfoglalása után Fráter György
szabad elvonulást eszközölt ki Uleman pasának és engesztelő ajándékokkal halmozta
el. Ezzel a tettével viszont a végletekig fokozta a Habsburgok gyanakvását.
Az 1551. év a Magyar Királyság számára tragédiával zárul. Ez az év Fráter György
bíboros szégyenletes meggyilkoltatásának éve. Julian Salazar vitte a gyilkos
parancsot Erdélybe, állítólag anélkül, hogy tudta volna, miről van benne szó. A
gonosztettet Sforza Pallavicini vezetésével Antonio Ferrari, Lorenzo Campeggi,
Giovanni Munino, Scramuccia és két spanyol hajtották végre. A tett a római körök
meggyőződése szerint Ferdinánd parancsára történt. 

"1551. december 17-én, hajnali két óra tájban, kopogtatás zavarta meg az éppen
lefeküdni készülő bíboros nyugalmát. Vacsora után volt. Vas Ferenc, György Barát
inasa, éppen befejezte az asztal leszedését. Vas Ferenc egy boltívvel elválasztott,
függönnyel takart szobarészben aludt, most is itt szöszmötölt.
György Barát a feszület előtt térdelt, esti imáját mondta.
Az ajtó előtt kilenc spanyol és olasz gyilkos lapult a fal mellé húzódva. Személyesen
Pallavicini vezette őket, vele volt Ferrari, Lorenzo Campeggio, Giovanni Movino, Juan
Mercado és Pietro de Avila, valamint egy Scaramuccia nevezetű piacenzai orgyilkos,
két bérgyilkos cimborájával.…Feltűnő, hogy ilyen sokan vannak. Kilenc orgyilkos: ez
szakmai kuriózum. Vagy nagyon féltek György Baráttól, attól tartva, hogy esetleg
belül is fegyveres őrök alszanak vele; vagy pedig tanúként volt szükségük egymásra,
bíborosról lévén szó. Különösen furcsa, hogy még az őrgróf úr is személyesen jött el
gyilkolni. Egy Pallavicinitől az ember azt várná, hogy jól megfizetett bérgyilkost fogad,
ő maga pedig ezalatt alibiként Castaldóval kártyázik vagy kockázik.….György Barát
felneszelt a kopogtatásra, felkelt az imazsámolyról, az ajtóhoz ment. Kinyitotta az
ajtót; a kezében tartott gyertyával odavilágított. Az ajtóban Marcantonio Ferrari
vigyorgott. Sürgős levelet hozott, nyögte ki, a futár választ vár….
György Barát írópultjához lépett, ránézett a levélre, széthajtotta: a papír üres!
Meghökkenten néz Ferrarira aki ebben a pillanatban  nyakon döfi. György Barát
leroskad, de aztán nagy erőfeszítéssel feláll, ágyához tántorog, kardot ránt.
Ebben a pillanatban benyomul a többi bandita. Vas Ferenc előugrik a bemélyedésből,
és vagdalkozni kezd. Három gyilkos ráveti magát, agyonszurkálják.
Ferrari most egy rövidcsövű puskát ránt elő köpenye alól, és a feléje sújtó bíborosra
tartja. György Barát még annyit hörög, hogy "Jézusom, Szűz Mária irgalmazzatok
lelkemnek", nyakából patakokban ömlik a vér, mikor Ferrari közvetlen közelről elsüti
a puskát, és mellbe lövi a bíborost. Az holtan hanyatlik a padlóra. A többiek a
vérszagot érezve, rávetik magukat a két halottra, és szurkálják, marcangolják őket.
Juan Mercadónak ekkor váratlan ötlete támadt. Mivel György Barát egyik fülét
feltűnően sűrű szőrzet borította, s erről a különös ismertetőjeléről mindenki tudott,
Mercado levágta a bíboros fülét, és egy kendőbe burkolva, a zsebébe rejtette. Ez lesz a
bizonyíték, hogy valóban György Barátot ölték meg; ezért fogja az udvarmesteri
hivatal kifizetni a vérdíjat; neki, Mercadónak talán valamivel többet is.
A gyilkosok a két tetemet otthagyták a padlón. A szoba falait is vér borította.
Hetven napig hevert a két holttetem az alvinci kastély szobájának padlóján. A
gyilkosság után mindenki elmenekült, György Barát háza népe is. Üresen állt a
kastély, a szél játszott az ajtókkal-kapukkal, senki a lábát ide be nem merte tenni. A
szoba kitört ablakán havat fújt be a szél.1552. február 25-én temették el
Gyulafehérvárott azt, ami György Barát testéből megmaradt. Nevét sem vésték fel
sírkövére, csak ezt a latin mondatot: Omnibus moriendum est – mindenki halandó”
(Nemeskürty István: Elfelejtett évtized)
A római anyaszentegyház bíborosának meggyilkoltatása felháborodással töltötte el a
Pápai Kúriát s nem kevésbé az európai uralkodói udvarokat. A gyilkosság értelmi
szerzőit és a tetteseket az egyház kiközösítéssel sújtotta. A római Apostoli Szentszék
nyomozás és bírósági eljárás lefolytatását határozta el. A nyomozás Magyarországon
1552-1554 között folyt le Girolamo Martinengo bécsi nuncius vezetésével.
Eredményeként s a császári jogtudósok munkássága nyomán a bíróság fölmentette I.
Ferdinánd magyar királyt a gyilkosság vádja alól.
Ma már tudjuk, hogy sokkal többről volt szó, mint egy kiváló magyar államférfi
meggyilkolásáról. Személyében azt a pálos atyát likvidálták, aki utolsóként állta útját
annak, hogy a Habsburgok Magyarországot örök tulajdonukként, családi
birtokukként és birodalmuk tartományaként kezelhessék.
A pálos rend megtöretése megkezdődött. A brutális gyilkosságot rablás és fosztogatás
kísérte. Kísértetiesen hasonlít ez a nyitány a véghez, amikor II. József rabolja és
fosztja ki a pálos rendet, a pálos rend 1786 évi feloszlatása ürügyén.
Fráter György vagyonát 300.000 aranyra becsülték. Ennél azonban jóval nagyobb
vagyonról lehetett szó, mely a gyilkosságban bűnrészes személyek zsákmánya lett: „A
kincsek eltűnését bizonyítja – írja Horváth Mihály a váradi püspök életrajzában –
hogy …az üres zsebbel jött Castaldo császári hadvezér két év múlva Erdélyből
távozván összeharácsolt vagyonát 50 társzekéren szállítatta el ... A zsoldosvezér
emlékérmet veretett a maga képmásával és ezt vésette rá: Trannsylvania capta – a
meghódított Erdély.” (Bakk István: Miért fontos a magyar nemzet számára a pálos
rend magyar központúsága?)
György barát meggyilkolásától II. József türelmi rendeletéig eltelt több mint két
évszázad az iszonyatos küzdelmek évszázada volt. A török elleni harcokban folyt a
magyar vér, de ennél még borzalmasabb volt a nemzet számára a Habsburgok
gyarmatosító politikája. A magyar főnemesség vérpadra hurcolása, birtokaik
elkobzása, a magyar alkotmány felfüggesztése és a katonai kormányzat bevezetése
mind része volt ennek a nemtelen célnak.
A pálos atyák nemzet szeretete ebben az időben is példamutató volt. Kéry János, a
pálos rend kimagasló alakja 1676-ban a nagyszombati egyetem pálos végzős doktorait
az alábbi szavakkal búcsúztatta: „ Szeressétek az összetartó népet, a szétválasztottakat
kapcsoljátok össze. Legjobban szeressétek anyátokat, Magyarországot, amelyet most
annyi baj, szerencsétlenség és belső harc pusztít. Munkálkodjatok szeretett hazánk
helyreállításán.” (R. Várkonyi Ágnes: Pálosok a Zrínyiek történetében.) 
A Habsburg törekvésekről Lipót uralkodása alatt hullott le véglegesen az álarc. A
Rákóczi szabadságharc végére kiirtották a magyar főnemességet, birtokait különböző
ürügyekkel elkobozták, majd az Újszerzeményi Bizottság közreműködésével habsburg
kegyencek és hadiszállítók részére kiosztották. A török háborúkat lezáró karlócai béke
első pontja kimondta: „Erdély és Magyarország, a Bánság kivételével a császár
tulajdonába mennek át.” Mit jelentett Magyarország számára ez a „felszabadítás”?
„A tömeges magyar irtásnak csak két példáját említjük: Buda vidékének szín magyar
lakosságát, s az ott élt törököket kiirtják, olyan sikerrel, hogy Kollonics büszkén
jelenti a császárnak: Magyarország fővárosát és vidékét németté tettem… A török
kivonulásakor Békés nem adja meg magát. Az osztrák generális azzal az indoklással,
hogy a magyar falvak népe segíti a törököket, 62 falu lakosságát űzi világgá hadászati
érdekből. A török elvonulásával a lakosság visszaköltözhetett a falukba. 62 község
lakóiból 2136 ember maradt meg. A többi elpusztult, vagy összefogdosták és
rabszolgának adták el őket. Így vált üressé egy egész vármegye.” (Baráthosi: A
magyarok kigyilkolása a Habsburgok alatt)
Az üres falvakba német, szláv, szerb telepesek ezreit telepítették be és ettől kezdve a
nemzetiségi kártya kijátszása a Habsburgok magyarországi politikájának alapjává
válik. Ekkor telepítették be a Pilist is német és tót telepesekkel. A magyarság
megtöréséhez szakrális múltjának eltörlése is eszközként szolgált.
Elmondhatatlan szenvedések időszaka volt ez. Az ezer sebből vérző országra a császár
Caraffát, Cobbot, és a többi hóhért szabadította rá. Lipót saját kezével írt levelet
Caraffának, amelyet Caraffa, az eperjesi hóhér nyíltan mutogatott: „Bár nem
zárkózhatunk el teljesen ama szerencsétlen kérelmezők esdeklései előtt s kénytelenek
vagyunk őket látszólag felséges kegyelmünkben részesíteni, mindennek dacára Ön,
Caraffa, semmi súlyt se fektessen a megkegyelmezési rendeletekre, s egyedül a
magasztos cél lebegjen szeme előtt: fáradhatatlanul és kímélet nélkül folytassa
működését.” Jelszó volt, hogy mindenkit össze kell kaszabolni, aki egy rőfnél
magasabb. A császári udvarban az a mondás járta, hogy csak „a döglött kutya nem
harap” (Baráthosi: A magyarok kigyilkolása a Habsburgok alatt)
A magyarság ellen folytatott titkos háború legaljasabb döfése II. József türelmi
rendelete volt. „1786. február 7-én a császár megbízza a Helytartó Tanácsot a pálos
rend eltörlésének végrehajtásával. Az egyes monostorok feloszlatását úgy hajtották
végre, hogy a szerzetesek csak a biztosok megérkezésekor döbbenjenek rá, mi is
történik valójában. Ugyanis félő volt, hogy a rendi vagyont a szerzetesek…
biztonságba helyezik a tisztségviselők elől. Szinte mindegyik monostort villámcsapás
szerűen ért a feloszlatás… A rendházak egész személyzetével aláírattak egy eskü
formulát, amelyben kötelezték magukat arra, hogy végrehajtóik elől semmiféle ingó,
vagy ingatlan vagyont el nem titkolnak, sőt kötelezik magukat azon renitens
rendtagok vagy alkalmazottak feljelentésére, akik valamilyen módon a konvent
vagyonának átmentésével próbálkoznának.” (Hajna Csongor: A pesti pálos monostor
története)
 A pálosoknak a fehér rendi ruhát le kellett vetni, természetesen az átöltözéshez nem
állt rendelkezésre pénz. A pszichikai hadviselés leggyilkosabb rendelkezése az volt,
hogy a kolostorokat 1786. augusztus 20-ra, államalapító Szent István király
ünnepének napjára kellett kiüríteni. Az üzenet világos volt. Pázmány Péter látnoki
mondatai váltak valóra: „Te is Magyarország, édes hazám, a pálosokkal fogsz
növekedni és ugyanazokkal fogsz hanyatlani.”
A rend vagyonát 4,6 millió forintra értékelték. Ez az összeg Császár Elemér szerint
pesszimisztikus. Császár Elemének igaza lehet, hiszen csak a pesti rendháztól 4,5
millió forint vagyont koboztak el. Szégyenteljes volt a szélnek eresztett atyák havi
segélyének megállapítása is. Míg a jezsuiták fejenként havi 16 forintos segélyt kaptak,
a pálosoknál még a prior is kénytelen volt havi 1 forinttal beérni. Később ugyan
megemelték ezt az összeget, de ez nem változtatott azon a tényen, hogy a pálos
atyákat nyomorba döntötték.   
A feloszlatott szerzetesrendek vagyona a Magyar Kamara Vallásalapjának kezelésébe
került. A szerzetesrendek vagyonához hasonlóan II. József összeíratta az egyházi
vagyont és jövedelmeket, és azokat is a Vallásalap ellenőrzése alá helyezte. Kimondta,
hogy az egyházi vagyon- és a jövedelemfölösleg fölött az uralkodó rendelkezik.
A pálos rend megtöretése, amely Martinuzzi Fráter György meggyilkolásával és a
pálos vagyon elrablásával kezdődött, 1786. augusztus 20.-án fejeződött be a pálos
rend feloszlatásával és teljes vagyonának elkobzásával. A rend feloszlatását az a II.
József mondta ki, aki lábbal tiporta az ősi magyar alkotmányt és semmibe vette a
Szent Koronát. A rendet azonban véglegesen megtörni soha sem sikerült.

Báthory László pálos atya figyelmeztetését megfogadva a pálos rend tagjai időben
felkészítették szíveiket a küzdelemre. Ennek eredményeként a halálos csapások
ellenére ma is létezik a magyar pálos rend és világító fáklyaként vezeti az elsötétült
időben a magyar nemzetet.