MÚLTBAN keletkezett NŐI BLOKKOK FELOLDÁSA

Gyújtsd meg egy fehér gyertyát. Csendesedj el, és tiszta szívből kérd ...

Kérem az Örök Énemet, az égi segítőimet és vezetőimet, … a Végtelen Teremtő

Szeretet Ősforrását, … hogy amennyiben megértem rá, és a jelen Életem feladatait
nem hátráltatja, úgy a jelen Élemben és az előző Életeimben tett NEGATÍV
PROGRAMOKAT HORDOZÓ kijelentéseimet, megerősítéseimet, fogadalmaimat és
esküimet ITT és MOST feloldom.

Elengedem és feloldom a szeretet, az öröm, a harmónia, a boldogság és a

felszabadultság érzésének elfogadását és megélését blokkoló, minden a jelenlegi és
az előző életeimben tett kijelentésemet, megerősítésemet, fogadalmamat és
eskümet.

Elengedem és feloldom a boldog párkapcsolat, és a szerelemben az öröm és a

feloldódás megélését blokkoló, minden a jelenlegi és az előző életeimben tett
kijelentésemet, megerősítésemet, fogadalmamat és eskümet.

TEREMTŐ ÁLDÁS van Bennem és körülöttem. Szeretem és elfogadom Önmagam.

A tükörbe tekintve látom a Bennem élő Nőt, érzem a Bennem élő vágyakat.
Szeretem és elfogadom a Nőiségemet. Hálásan köszönöm, hogy Nőként varázslatot
hozok a környezetemben.

Boldog vagyok, hogy NŐ vagyok. Teremtő áldása feloldja Lelked blokkjait, ...
Gretazus

Azt érezzük, hogy a másik emberrel összeadódó energiáink miatt végre egy egészet
alkotunk, nem hiányzik semmi. Megtapasztaljuk a valódi harmóniát, szeretetet. A
lélek emlékezni kezd, végre otthon érzi magát. Hiszen mióta a földre jöttünk, erre az
érzésre vágyunk. Születésünk óta keresünk valamit, amiről úgy érezzük, valamikor,
valahol elveszítettük.

Ha lélektárssal találkozunk, megleljük néhány pillanatra ezt a csodát, és innentől

kezdve rabjai leszünk a másiknak. Akkor is, ha az idő nem alkalmas arra, hogy
egymáséi legyünk. Akkor is, ha elválaszt bennünket fél világ. Ábrándokba
menekülünk, és semmi más nem éltet, minthogy életünk örökre összeforrjon.

El sem gondolkodunk azon, hogyan láthatunk ennyire tökéletesnek valakit, hogyan is

hiányozhat egy ember, akit alig ismerünk.

Hidd el, nem a másik ember hiányzik, hanem maga az érzés. Hiányzik itt a földi
létben az egység, amit odahaza (a születésed előtt) megtapasztaltál. Az az önmagad
hiányzik, aki boldog volt a másik mellett néhány pillanatra. Boldog önmagad hiányzik,
aki telve volt reménnyel, aki hitt a csodákban. S ahogy a másik embert elveszítettük,
elveszett a remény.
A lélektársak tanítanak meg az élet egyik legnagyobb leckéjére, az elengedésre.
Hiszen csak akkor van tétje, ha lélekben közel áll hozzánk valaki. Ekkor tudom
bebizonyítani, hogy nem az önzőségem vezérel, hanem a szeretet. Elfogadom azt,
ha menni akar. Elfogadom azt, ha nem engem választ. Hiszen nem birtokolni
akarom, hanem szeretem. A szeretet pedig nem köthető feltételekhez.

Mindig lesz egy kis helye a szívemben, hiszen ő a részem. De nem állítom meg az
életem miatta, nem várok, nem erőszakolom rá magam. Nem zsarolom, és nem
hiszem, hogy jobban tudom, mi kell neki, mint ő maga. A lelke tudja, milyen
megtapasztalásokra van szüksége.

Szeretettel a szívemben elengedem, de attól még ugyanúgy szerethetem tovább.

Becsülöm magam annyira, hogy nem szenvedek, nem kínlódok, hanem hiszem, ha
itt az ideje, történetünk folytatódik. Hálás vagyok, hogy Isten keresztezte utunkat, és
megmutatta, mivé válhatunk, ha elengedjük a múlt fájdalmait, félelmeit. Hiszen a
tiszta szereteten alapuló kapcsolatok már nem tűrik a játszmákat, a féltékenységet, a
gyűlöletet, a zsarnokságot.

Az én feladatom az, hogy tökéletesítve lényem méltóvá váljak egy lélektársi

kapcsolat megélésére. S hogy eljutok-e addig ebben az életben? Ez senki máson
nem múlik, mint rajtam…