18. A.

Eszter és Dániel, valamint Rút könyve, kortörténeti kitekintéssel

Eszter könyve: A héber Bibliában a megillót-ban (Purim ünnepén olvassák fel, hiszen ennek
a történetét írja le). A LXX-ben a történeti könyvek között, Ezsdrás és Judit között található.
A görög fordítás hosszabb, mint a héber szöveg: „deuterokanonikus plusz”. A Vulgataban
Judit és az 1Makk között – a római katolikus kiadás ezt követi. A Károlyi és Protestáns
fordítások Neh és Jób között. A purim ünnep evés-ivás-ajándékozás: meglehetősen pogány
hangvételű, hiányoznak belőle a vallásos elemek is. Ezzel együtt igen népszerű ünnep ma
is. Valószínűleg már Eszter története előtt is létezett, lehetséges, hogy Eszter történetét csak
később hozták vele kapcsolatba. (A purim nem héber szó [asszír puruum és purum-ból, a
héber szövegben goral áll a sors megfelelőjeként]). Ádár hónap az utolsó hónap a zsidó és a
babiloni naptárban (február-márciusra esik), tehát amolyan babiloni vagy perzsa újévi-
szilveszteri pogány ünnep lehetett. (Egyébként Izraelben a Purim időpontja Ádár 14,
Babilonban Ádár 15.) Szerző: Nevét nem említi a könyv, a hagyomány sem tartalmazza.
Kora: Fogság után, i.e. 300 és 80 között. – A héber nyelvezet állapota is megfelel ennek.
Származása: a keleti (babiloni, perzsa?) diaszpórában keletkezhetett. Kanonizálás: –
Sokáig késett, csak a jamnei zsinaton sikerült, de – a Talmud szerint – ellenkezés a 3.
századig jelentkezett . – A keresztyén kanonizálásban is sokáig voltak fenntartások (Nem
említi Isten nevét?).
Műfaj:
– Történeti regény a zsidóság szabadulásáról.
– Ugyanis egyrészt sok történelmi adat stimmel:
– Jól ismeri az Achemenidák közigazgatási szokásait.
– Voltak befolyásos zsidók a fogság idején (Dániel, Sidrák, Misák és Abednégó, Ezsdrás,
Nehémiás).
– A zsidók zártan éltek, emiatt gyakran magukra vonták a környező népek antipátiáját, sőt
üldözését.
– Mardokáj követi az egyiptomi József típusát.
– Másrészt sok történelmi adat sántít:
– Mardokáj az 597-es deportálással került volna Susánba,
– Eszter ezek szerint legalább 80 éves lett volna.
– I. Xerxész felesége Amesztrisz volt (Hérodotosz 7,61; 9,109-112), és nem Vasti.
– A szalamiszi ütközet közelében aligha házasodott volna újra.
– A zsidók kiirtására adott rendelet ellenkezik az Achemenidák uralkodási stílusával.
Ugyanígy az is, hogy a zsidók 75 ezer embert legyilkolhattak volna.
– A könyv irodalmi szerkesztése (az egész Hámán és Mardokáj ellentétére épül) is ezt a
regényszerű feldolgozást támasztja alá.
Tanítások:
1. Istenben kell bíznunk minden körülmények között {egész könyv}.
2. A szülők iránt teljes engedelmességgel tartozunk {Eszt 2,10.20}.
3. Böjtöléssel lehet hatásosan fordulni Istenhez – bár így önmagában kissé pogány gondolat
(Eszt 4,1.3.16-17).
4. Isten meg tudja menteni népét minden alávaló mesterkedéssel szemben is {Eszt 6-7; 10}.
5. A purím (= sorsvetés?) ünnep keletkezése {Eszt 9,20-32}.
Dániel könyve: Dániel neve azt jelenti, Isten a bíró, Isten bíráskodik. Dániel könyvének
keletkezése vitatott. I.e. 605-606 körül Jójákin megtagadta Nebukadneccárnak a hadisarc
fizetését, aki ekkor ostrom alá veszi Jeruzsálemet, és kifossza, és nemeseket (köztük Dánielt
is ) deportálnak Babilonba. Egyes szakírók ezt vitatják, mondván, hogy nincs megbízható
adat az i.e. 606 ostromról. A király álma – melyet Dániel megfejt - előrevetíti a következő
történelmet is: a Babiloni „arany” birodalom után következett a Méd, amely a Babilonival már
együtt állt fel, és amelyet a következő Perzsa birodalomban Círus egyesített. A negyedik a
Nagy Sándor féle Görög Birodalom, akinek a halála után az egyiptomi térségben a
Ptolemaiszok, a szír-mezopotámiai térségben pedig a Szeleukidák birodalma alakult ki.
Mielőtt azonban időben ekkorát ugranánk, részletesen nézzük meg a lehetséges
kortörténelmet! Nebukaddneccar kimagasló tehetségű királyának i. e. 562-beli halála után
Avel-Maruk, és Neriglissar következett összesen hat éves uralkodással. Nabunaid (i.e. 556-
539) következett utánuk, majd Bélsaccar, aki apjával Nabunaiddal uralkodott együtt is. Ezzel
ellentétes a bibliai állítással, ahol (5,2) Belsaccar-t Nebukaddneccar fiának írja a Biblia.
Közben a perzsa Kürosz kiterjesztette hatalmát i.e. 550-ben Média felett. A történelmi
források szerint ő foglalta el Babilont i.e.539-ben, a Bibliában ez úgy szerepel, hogy a méd
Dárius tette ezt. Schultz ezt úgy magyarázza, hogy Dárius ekkor még alattvalója volt Kürosz,
és valóban ő foglalta el, egyes írók viszont ezt Dániel könyvének történelmi
pontatlanságának tulajdonítják be, és ezt keletkezésének jóval későbbi magyarázatában
látják. Kürosz után a kutatások szerint Dárius lett az uralkodó, utána pedig fia Xerxész. A
könyvben a későbbi világbirodalmakról szóló hiteles próféciák, és a tisztázatlan történelmi
eltérések, Mihály, és Gábriel neve, feltámadás, és hogy nem a Próféták, hanem az Írások
közé számították, ezek miatt egyes szakírók keletkezését csak jóval a fogság utáni időkre,
i.e. 2. sz-ra teszik. Téma: Dániel könyve az apokaliptikus irodalomhoz tartozik. Kezdeti
történeti bevezetés után Nebukadneccar álmainak megfejtéséből indulva jut el a
látomásokhoz, és azok magyarázatához. A történeti rész üzenete a zsidó foglyoknak, köztük
Dánielnek hűsége az ÚR-hoz a fogságban, az idegen népek, és vallások között. A
szorongattatásokban Isten kimentette őket, és dicsőséget kaptak az idegen országban is.
Dániel kiemelkedett bölcsességével, és hűségével. A látomásokban kirajzolódik a Babiloni
Birodalom utáni Méd-Perzsa birodalom, majd a Nagy Sándor-féle Görög Birodalom. Ezek
után a kisebb egyiptomi területeket felölető Ptolemaioszok, és a szír Szeleukida birodalom,
amely utóbbi igen kegyetlen lesz a választott néppel, és az igaz hívőkkel szemben, de végül
Isten helyreállítja a kétségbeesett helyzetben lévők reménységét. Vannak próféciák is a
Messiás eljöveteléről, a végső ítéletről, és a feltámadásról.
Ruth könyve: Általános megjegyzések, jellemvonások: A kutatók nem említik a DTM-mel
kapcsolatban, de az események miatt a LXX és a V a „történeti könyvek” közé sorolták.
Szerző: Neve: Zsidó és ker. hagyomány szerint: Sámuel. A kutatók mai véleménye szerint
ősi elbeszélés fogság utáni megfogalmazása. Források: Vlsz. ősi elbeszélés, lehetséges,
hogy szájhagyomány-eredetű.
Történelmi helyzet: Példa-értékű Naomi, Ruth és Boáz személye. Az izráeli-moabita
vegyesházasság említése rejthet magában sajátos célt.
Helye a kánonban, kanonizálás: A „mögillót”-ban szerepel, mivel Pünkösdkor olvassák fel
kb. i.sz. 3-5. század óta. Műfaj: elbeszélés.
Szöveg, felépítése:
1. Naomi és Ruth története {Ruth 1}
2. Ruth Boáz földjén. {Ruth 2}
3. Ruth találkozása Boázzal. {Ruth 3}
4. Boáz és Ruth házassága. {Ruth 4,1-17}
5. Családfa {Ruth 4,18-20}
Jelentősége:
– Dávid életútjának előkészítése, Isten rejtett vezetése... {Ruth 4,18-20}
– Dávid moábita kapcsolatainak feltárása. {Ruth 4,13-20}
– A vegyesházasság melletti érvelés – talán Ezsdrás-Nehemiás korában? {Ruth 2,1-4,15}
– Példaértékű hithősök bemutatása: Naomi, Ruth, Boáz.
– Rámutat Izráel missziójának lehetőségeire, és pozitív példát bemutatva (Ruth „megtérése”)
bátorít ezek kihasználására. {Ruth 1}
– Az Istenbe vetett hit és bizalom dicsérete. {Ruth 1,16-22; 2,8-13.19-23; 3,13-17}
– A hűség megragadó és költői bemutatása Ruth személyében.

18. B. A várakozó egyház – a Jelenések könyve

A könyv háttere: A Jelenések könyve zárja le a kánont és az Újszövetség történetét.
Gondolatai alapján is a befejező könyvnek tekinthető, mivel annak az egyháznak a
várakozását tartalmazza, amely intézményként került bele e világba. Próféciának készült.
Gyakorlatilag minden szóképe megtalálható az Ószövetség profétikus könyveiben, a jövővel
foglalkozik.
A Jel az apokaliptikus irodalomhoz tartozik. Ilyen írások rendszerint az üldöztetés és
elnyomás által jöttek létre azzal a céllal, hogy bátorítsák azokat, akik hitükért szenvedtek.
Jellemzői voltak: (1) erős kétségbeesés az adott körülmények miatt és remény a jövőt illető
isteni közbelépésben (2) szimbolikus nyelvezet, álmok és látomások használata, (3) a
mennyei és démoni hatalmakat Isten célja előrehaladásában küldöttekként s közvetítőkként
mutatja be, (4) megjósolja a gonosz végzetes megítéltetését és az igazak természetfeletti
megszabadítását.(5) a bibliai történelem valamelyik szereplőjét tartják szerzőjüknek, pl.
Ezsdrást, vagy Énókot.
A szerző név szerint megnevezi magát, aki nem a múlt híressége. A könyv, Ázsia provinciai
hét gyülekezetéhez íródott, amelyek lelki fejlődést és hanyatlást is megéltek. Az ezekhez a
gyülekezetekhez írt levelekben utalások találhatók. A szmirnai gyülekezet „szenvedni fog”.
(2:10). Antipász mártírhalált halt Pergamonban (2:13), Filadelfia meg fog tartani „a kísértés
órájában” (3:10). A könyv légköre ellenségeskedést és elnyomást sejtet. A könyv nagy
részében a z éhínséget, a háborút, a pestit, a gazdasági nyomást és az üldöztetést a
pillanatnyi helyzet megszokott jelenségének tekintik. Róma képezte annak az
államhatalomnak a modelljét, amit a Jel a keresztyénség ellenségeként fest le. A fenevad
(13:7). Róma egyetemes uralmának felel meg. A „bélyeg”, hogy az emberek adhassanak,
vehessenek (13:16-17), a császári pecsétre célzott. A parázna, Babilonnak hívnak (17:6) hét
hegyen ült (17:9), ami megegyezik Róma dombjainak számával. Megírásának helyét és
körülményeit illetően két jelentős elgondolás létezik. Az egyik Néró korába helyezi, amikor
Róma leégése keresztyénüldözést idézett elő. Ezt két meggondolás támogatja: Ha János
(Zebedeus fia) írta, akárcsak az evangéliumot, akkor a nyelvezetben és stílusban közöttük
mutatkozó alapvető különbségek jobban magyarázhatók, ha a Jel korai próbálkozás lenne.
Ezenkívül a hatszázhatvanhat (13:18) misztikus száma a Néron Kesárt kiadó héber betűk
számszerű összegével egyenlő, és így a fejezetben bemutatott személy Néro kell legyen. Az
effajta érvelés túl gyengének tűnik, mert a külső hagyomány sem támogatja.
A második elmélet Domitianus uralkodása alattra (Kr.u. 81 és 96 közé) teszi a Jel
keletkezését. Ez külső bizonyítékokkal rendelkezik. Irenaeus szerint János a látomást
Domitianus uralkodása vége felé kapta. Domitianus ragaszkodott ahhoz, hogy istenként
imádják, ami az erőszak miatt szembeállította őt a keresztyénség növekedésével és előre
jelezte azoknak a társadalmi, gazdasági és vallási körülményeknek a megerősödését,
amelyeket a Jel megjövendölt.
A Jelenések könyve a római államés az egyház közti növekvő ellenségeskedést tanúsítja.
De azt világossá teszi, hogy nem lehetséges kompromisszum egy pogány állam és a
keresztyén egyház között. A pogányság logikus végkifejlet a totalitarizmus, ami magában
foglalja a minden politikai jogot, gazdasági erőforrást, vallási előírást és személyes
vallásgyakorlatot ellenőrzése alatt tartó uralkodó imádatát is. A Jel bátorításként íródott, akik
kísértést éreztek arra, hogy könnyebb megoldásként a világhoz való alkalmazkodást
válasszák.
A szerzőt saját bizonyságtétele szerint Jánosnak hívták és szemtanúja volt mindannak,
amiről szólt (Jel 1:1-2). Patmoszon, (egy görög szigeten) tartózkodott , ahová hite miatt
száműzték (1:9). Míg ott volt, látomást kapott, amit leírt, és amiről azt a parancsot kapta,
hogy küldje el a hét ázsiai gyülekezetnek, amelyeket ismer.(1:10).
A Jel görög szövege nehézkes, sőt nyelvtanilag hibásnak tűnik. A szerző emberi nyelvezettel
próbált bemutatni olyan jeleneteket, amelyek mindennapi fogalmakkal nem írhatók le. Ha az
evangélium és a levelek megírásában képzett írnok volt a segítségére, míg a Jelenéseket
maga írta, az eltérések egy része könnyen magyarázható.
A Jel magyarázó jellegű, négyszáz alkalommal hivatkozik az Ószövetségre, noha közvetlen
idézet nem található benne. Szóképei és mondanivalója az ószövetségi próféciákhoz
kapcsolódnak, és azoknak a jelentését kapcsolatba hozzák az üdvkorszak irányvonalával.
Isten célja végső beteljesedésének képét adják. a látomások.