Esterházy Miklós József

Esterházy Miklós József

Uralkodóház Esterházy

Született 1714. december 18.

Bécs

Elhunyt 1790. szeptember 28. (75 évesen)

Bécs

Nyughelye Ferences-rendi kolostor

Édesapja Esterházy József Antal

Édesanyja Maria Octavia von Gilleis zu Theras

und Sonnenberg

Házastársa Maria Elisabeth Ungnad

von Weissenwolff

Gyermekei Esterházy Pál Antal

Lamberg Ferencné
Grassalkovich Antalné

Vallása római katolikus

5. herceg galántai Esterházy Miklós József (ragadványnevén Fényes vagy

Pompakedvelő Miklós)
(Bécs, 1714. december 18. – Bécs, 1790. szeptember 28.) az Esterházy család,
fraknói ágából származó galántai gróf, császári és királyi tábornok, a fertődi
kastély építtetője.

Élete
Fiatalkora
Apja 3. herceg galántai Esterházy József (országbíró), Somogy és Sopron
vármegyék főispánja, anyja báró Maria Octavia Gilleis zu Theras und Sonnenberg
(1688-1762) volt.
Apai nagyszülei 2. herceg galántai Esterházy Pál országbíró, és gróf késmárki
Thököly Éva (1659–1716) voltak. A leideni egyetemen és Bécsben tanult, utazásokat
tett Európában.
1737-ben, 23 éves korában feleségül vette Maria Elisabeth Ungnad von
Weissenwolff (német birodalmi) grófnőt.
Az ifjú pár beköltözött az Esterházyak szerény sarródi vadászkastélyába,
amelyet Süttör határában, a mai Fertőd területén, a Fertő-tó déli, zsombékos
partján 1720-ban Miklós apja építtetett. 
Egy évvel később megszületett a házaspár első fia, Esterházy I. Antal, aki később
örökölte apjának hercegi rangját. Az évek során még további öt gyermekük született:
Miklós, Ferdinánd, Mária Anna, Krisztina és Erzsébet.

A fertődi Esterházy-kastély

Esterházy Miklós barytonjának modern másolata

A pompakedvelő herceg
1762-ben, 48 éves korában megörökölte utód nélkül elhalt bátyjának, Esterházy II.
Pál Antalnak hercegi címét és vagyonát. Ezzel ő lett az ötödik Esterházy herceg.
Támogatta a kismartoni zenekart, amelynek vezetését Joseph Haydnra mint
legfőbb kapellmeisterre bízta, ezzel messze határokon túl híressé téve azt.
Miklós herceg ugyanebben az évben megkezdte a sarródi régi vadászkastély
átépítését, kibővítését. A mocsaras területen főúri pompájú, új rokokó kastély
született, a „magyar Verszália.” Az új kastély épületét Melchior Hefele (Hefele
Menyhért) és Jacoby Miklós tervezte. A kastély berendezését a
herceg Franciaországban vásárolta.
1764-ben Mária Terézia királynőtől kapitányi kinevezést kapott a bécsi magyar királyi
testőrgárdába. Még ugyanezen év áprilisában koronázási követként részt vett Mária
Terézia fiának, II. Józsefnek német császárrá koronázásán, Frankfurtban.
Itt ismerkedett meg az ifjú Goethével, akit meghívott magyarországi kastélyába.
1766-ban elkészült a kastély, szomszédságában új falu született, Eszterháza (ma
Fertőd része). 1768-ban Mária Terézia a herceget tábornaggyá nevezte ki.
Az új kastélyban 1770-től kezdve folyamatosan tartottak nagyszabású Esterházy-
vigasságokat: a háromnapos ünnep alatt operákat mutattak be, vadászatokat,
lakomákat, táncestélyeket és tűzijátékokat rendeztek a prominens vendégsereg
szórakoztatására. Itteni élményei megihlették Goethét is, aki „Esterházy-
tündérbirodalom”-ként jellemezte az ünnepségeket. Nagyvonalú életvitele miatt a
herceget „a pompakedvelő” vagy „a fényes Miklós” melléknévvel kezdték illetni.
Eszterháza a színművészet, a zene, a képzőművészetek központjává vált. A hercegi
udvar hangversenymestere az európai hírű Joseph Haydn volt. A herceg maga is
remek barytonjátékos volt (hangszerét ma a Magyar Nemzeti Múzeum őrzi). A
látványos ünnepségek Mária Terézia királynő, német-római császárné látogatása
idején érték el csúcspontjukat.
1778-ban 1200 katonával segítette II. József császárt a bajor örökösödési
háborúban. 1783-ban kieszközölte a császári udvarnál, hogy a jövőben az Esterházy
család minden férfi tagját hercegi rangra emeljék.
Életrajzírói úgy tartották, hogy Esterházy herceg „úgy élte életét, mintha legalább
kettő lett volna belőle. Egyik az egyszerű, szigorú főnemesi katonaélet. A másik
pedig a rokokó túláradó mesevilágában élő uralkodó, akinek a jelszava: Minden
színház!” 
Esterházy Miklós herceg, a sokoldalú tehetség, a fényűző életet kedvelő „grand
seigneur” és vitéz katona 1790-ben hunyt el, Bécsben. A kismartoni családi kriptában
temették el. Életmódjából adódóan hatalmas adósságokat hagyott maga után,
hercegi elődei közül elsőként.