A császári udvarban

Erzsébet lovaglóöltözékben, a Vanity Fair magazinból (1884)

A Bad Ischl-i eljegyzés és a házasságkötés között eltelt kevesebb mint egy év alatt Erzsébetnek fel kellett
készülnie az uralkodó feleségének szerepére, ami rengeteg új (magas társadalmi állásához
nélkülözhetetlen) ismeret elsajátítását követelte, a korábbi neveltetésében és képzésében mutatkozó
hiányosságok következtében. A család korábbi házassági terveiben nem szerepelt a trónra kerülés
eshetősége, noha az uralkodó öccsével Károly Lajossal Erzsébet 1848 óta levelezésben állt, amiből egy
későbbi esetleges frigy szándéka is kibontakozott.[9] A tantárgyak egyik legfontosabbika későbbi szerepét
tekintve Ausztria és a birodalom történelme volt, amit Majláth János magyar gróf, történettudós
oktatott.[10] (Ő egyébiránt a bécsi kormányzatnak is jelentéseket küldött, ebből következően korabeli
magyar megítélése negatív, hiszen pecsovicsként említette.) Az uralkodó leendő hitvese felkészítésében
érdemei vitathatatlanok: Erzsébet vélhetően tőle hallott először magyar szót, sőt egyes későbbi
visszaemlékezők szerint magyar verseket is, noha a nyelv elsajátítására csupán jóval később Madeirán
tesz kísérletet. Erzsébet évek múltán is elismeréssel és tisztelettel emlékezett meg egykori tanáráról. E
rövid idő alatt próbálta elsajátítani a társasági illem szükséges alapjait, azonban Európa egyik
legkonzervatívabb udvarának spanyol etikett által szabályozott életvitelét nem tudta és később nem is
kívánta elfogadni. (Császárnéi szerepére való felkészülés során nehézséget jelentett bajor dialektusa,
amin szintén próbáltak csiszolni/korrigálni, emellett fejleszteni francia nyelvtudását is, ami jegyessége
idején még nem felelt meg az udvari élet szükségleteinek. A gyermekkorában elsajátított angol nyelv
mellett már uralkodónéként tanult magyarul (a sikertelen cseh kísérletet elvetve), valamint fia, Rudolf
halálát követően mélyedt el az ó- és újgörög nyelv tanulásában.)

Carl Pietzner és Ludwig Angerer fényképe Erzsébetről, 1898

Erzsébet császárné Franz Xaver Winterhalter festményén

A fiatal császárné bécsi tartózkodásának kezdetétől nem találta helyét a számára idegen udvari
környezetben, annak merev szokásrendszere miatt. Számára ezt elsősorban anyósa, egyben nagynénje,
Zsófia főhercegné testesített meg, ki uralmat kívánt gyakorolni felette. Az uralkodót elfoglalták a
mindenkori államügyek. Leterheltsége következtében nagyon kevés időt tölthetett feleségével. Ez a
házasságkötést követő években mind belpolitikai, mind külpolitikai tekintetben válságos időszakokat
okozott.

Az alig 16 évesen férjhez ment Erzsébet már házasságának első évében teherbe esett.[11] 1855. március
5-én szülte meg első gyermekét, Zsófiát, majd 1856. július 12-én Gizellát. Anyósa, Zsófia főhercegasszony
a családi konfliktus elmélyüléséhez vezető döntésével a császári gyermekek szobáit áthelyezte a szülői
lakosztályoktól távol, a Hofburg másik szárnyába, a saját apartmanjai mellé. E döntésével Erzsébetet a
családi életében is háttérbe szorította. Az anya csupán látogatóként kereshette fel gyermekeit úgy, hogy
egész teremsorokon kellett áthaladnia. Ennek következtében többnyire népes udvari „csoport” (a Zsófia
főhercegasszony által kijelölt gondozók, nevelők és legfőbb udvari bizalmasai) körében találta leányait.
Nevelésük korai alakítására nem volt befolyása, mivel a császár anyja túl fiatalnak/éretlennek (magát is
nevelésre szorulónak) tartotta a kamaszkorú Erzsébetet a gyermekek felelősségteljes (rangjuknak
megfelelő) neveléséhez, részben jogosan.[12] Erzsébet e törekvését egyfelől anyósa irányában
megmutatkozó rosszindulata esetleges megnyilvánulásaként értelmezte, amivel tovább fokozta
bizonytalanságát és kisebbrendűségi érzését. A kortársak visszaemlékezései egybehangzóan arra
engednek következtetni, hogy lassan kibontakozó szépségének egyetlen egy kényes pontját rossz fogai
jelentették, mely még inkább felerősítette félszegségét, viszonylagos szótlanságot eredményezve. Ennek
palástolására gyakran zsebkendőt használt,[13] illetve beszéd közben is lehetőség szerint alig nyitott
ajakkal kísérelte meg ezt kevéssé láthatóvá tenni, így sokszor halkságával párosulva érthetetlen volt
megszólalásaiban, ami az egyes udvari rendezvényeken rendkívül sok kellemetlen, esetenként
komikumra is okot adó helyzetet teremtett. Az udvari társadalom többsége félszegségét, illetve
nevelésének hiányosságait kellő intelligencia hiányának vélték,[14] amihez francia nyelvben való
kifejezőkészségének korlátai is szerepet játszottak és a kezdeti periódusban „szép Butuska” gúnynévvel
illették.[15]