You are on page 1of 1

Gyermekkora

Erzsébet bajor hercegnő Miksa József bajor herceg és Mária Ludovika Vilma bajor királyi hercegnő
negyedik gyermeke a tíz közül, 1837. december 24-én született este 10 óra 43 perckor, egy vasárnapi
napon, egy foggal a szájában, ami a hagyomány szerint rendkívüli pályát és nagy szerencsét jelöl.[1]
Szülei elsőfokú unokatestvérek voltak. Apja, Miksa József herceg a Wittelsbach-ház szerényebb, nem
uralkodó, Pfalz-Birkenfeld-Gelnhausen oldalágából származott (címzése Herzog in Bayern).

Hét testvéréhez hasonlóan neveltetésében meghatározó volt, hogy a bajor királyi udvartól „távol”, apja
müncheni palotájában, illetve a nyári (családi) rezidencián, a possenhofeni kastélyban (ma Pöcking része)
nőtt fel.[2] Erzsébet 1853 augusztusában – az ismerkedési jelleg teljesen nyilvánvalóvá válásának
elkerülésére – elkísérte anyját és nővérét, Ilonát Bad Ischlbe, a célból, hogy anyai nagynénje, Zsófia
Friderika főhercegné elképzelései szerint ismételten találkozzanak unokatestvérükkel, Ferenc József
osztrák császárral, akit Ilona házastársául szántak.[3] Ludovika hercegné két idősebb lányával, Ilonával és
Erzsébettel 1853. augusztus 16-án érkezett meg Bad Ischlbe, ahol a császár a családi szokások szerint
születésnapját kívánta megünnepelni, s egyben nyári pihenését töltötte. Ferenc József a nagynénjével és
unokahúgaival a Zsófia főhercegnénél rendezett teázáson találkozott, ahol a jelenlévők visszaemlékezései
szerint rögtön felfigyelt (beleszeretett) a kiszemelt menyasszonyánál fesztelenebbül viselkedő,
természetességével figyelmet keltő Erzsébetbe,[4] és egyes források szerint már másnap, augusztus 17-
én úgy nyilatkozott a házasságát biztosítani kívánó édesanyának, hogy nem az általa javasolt, Ilonát,
hanem Erzsébetet szeretné feleségül venni.[5] A hivatalos eljegyzésre augusztus 19-én került sor.[3]

„Kétszeres boldogság számomra, hogy leendő hitvesem kiválasztásakor mélyebb érzelmeimre hallgattam,
és szívből remélem, hogy menyasszonyom kiváló tulajdonságaiban megtalálom majd életem
boldogságát.”[6]

(Ferenc József császár)

You might also like