III.

BÉLA ÉLETE
II. Géza magyar király másodszülött fiának, Bélának eredendő sorsa nem az volt, hogy
egyszer a Magyar Királyság uralkodója legyen, azonban a Teremtőnek valószínűleg más
tervei voltak az ifjú árpád-házi herceggel.
Béla valószínűleg 1148-ban látta meg a napvilágot Esztergomban, II. Géza király és a kijevi
nagyfejedelem lányának, Eufrozinának gyermekeként. Mivel ő volt a másodszülött fiú a
családban, nem ő volt a trón várományosa. Gyermekkoráról kevés információval
rendelkezünk, azonban azt tudjuk, hogy már fiatalon, 1161-ben apja kinevezte a horvát,
szlavón és dalmát területekből álló régió, Tengermellék élére. Apja nem sokkal ezután, 1162
tavaszán elhunyt. Örököse Béla bátyja lett, III. István néven.
III. István 1172. március 4-én váratlanul meghalt. Többen azt feltételezték, hogy az ereje
teljében lévő uralkodó (halálakor mindössze 25 éves volt) mérgezés áldozatául esett, ami a
korszakban nem lett volna egyedi eset. István örököst nem hagyott hátra, így a trónra két
jelölt volt: István két öccse, Béla valamint a Magyarországon tartózkodó Géza.
A magyar főurak jelentős része Bélát támogatta. Ennek a politikai csatározásnak az lett a
vége, hogy csak közel tíz hónappal III. István halála után, 1173. január 13-án koronázták meg
Bélát.
Koronázása után azonnal megkezdte hatalma megszilárdítását. Géza híveit félreállította,
öccsét pedig börtönbe záratta. Anyját Bizáncba száműzte, ahonnan egy jeruzsálemi
kolostorba távozott – ott is halt meg 1193-ban.
Béla az 1170-es évekre megszilárdította hatalmát