István születési dátumáról nincs pontos adat.

[6] Az évszázadokkal későbbi lengyel és magyar

krónikák három időpontot adnak meg: 967, 969 és 975. [7] Feltételezések szerint valamikor a 970
és 980 közötti években születhetett, míg a 14. században írt Képes krónika 969-et adja meg
születési dátumnak.[8] Három késő 11. századi életrajz egyetért abban, hogy 997-ben még
nagyon fiatal volt,[9] ami a későbbi időpontot valószínűsíti.[6][7]
A helyszín szintén bizonytalan. A Hartvik-féle legenda említi Esztergomot,[6][7][10] ám ez az adat
István-korabeli forrással nem igazolható. Ha ez igaz, az a születés idejét 972 utánra teszi, mivel a
család akkor költözött ide.[6] A mai esztergomi székesegyház északi lépcsőtornya mellett
helyezkedett el a Szent István protomártír-templom, amelyről egy 1397-es canonica visitatio
(kánoni látogatás) azt mondja, hogy a mellette fekvő, kápolnává átalakított szobában született.
[11]
 A helyet ma emléktábla jelöli.[12] Más források szerint Vajk Székesfehérvárott, apja palotájában
látta meg a napvilágot.[3] Géza erőszakosan terjesztette a kereszténységet alattvalói között, habár
saját maga nem hagyta el a pogány istenek kultuszát. Mind a nagyobb legenda, mind a szinte
korabeli Merseburgi Thietmar szerint Géza fejedelem erőszakos és kegyetlen uralkodó volt, azt
sugallva, hogy hatalmát magyar főnökök legyőzésével szerezte meg. [13][14]
István apja az Árpád-házból származó magyar nagyfejedelem, Géza, anyja pedig az erdélyi II.
Gyula Bizáncban, keleti rítus szerint megkeresztelkedett Sarolt nevű leánya volt. Gyula Erdély
fölött bírt hatalommal, és a Maros és a Tisza folyókig terjedt befolyása. [15][16] Több történész,
köztük Kristó Gyula és Engel Pál szerint azonos azzal a Gylasszal, aki a bizánci krónikák szerint
952-ben keresztelkedett meg, és hithű kereszténnyé vált. [17][18][19] Vannak, akik ezt vitatják,
például Györffy György szerint „Ifjabb” Gyula volt,[15] István anyai nagybátyja, aki István születése
környékén költözött át a tiszántúli területeiről Erdélybe.
Születésekor a türk eredetű Vajk nevet kapta, mivel a mainzi érsek által a magyarok számára
küldött térítő, Brúnó püspök ekkor már nem tartózkodott a Kárpát-medencében. László
Gyula történész szerint török eredetű volt a Vajk, a név feltehetően a török hős, vezér jelentésű
szóból származik. Ilyen módon a török bej szó rokona. Az eredetileg gazdag jelentésű szó a
magyarban (bő) és a törökben is nemzetségfő jelentésűvé vált.[20][21] A mondottakkal félig-meddig
szemben áll például Balassa Zoltán véleménye, aki szerint a Vajk név török eredetű. Eredeti
formája Bajik, jelentése pedig: Igaz ember.[22]

Benczúr Gyula 1875-ös Vajk megkeresztelése című munkája, amely verzió szerint Adalbert keresztelte

meg

Apját, Gézát és családját, mint például az ő öccsét, Mihályt, kérésére a német-római császár, I.

Ottó által 972-ben a Magyar Fejedelemségbe küldött Brúnó püspök keresztelte meg. Géza a
keresztségben az István nevet kapta. Azon vita folyik, hogy fia, Vajk ekkor élt-e már. Ennek az
elméletnek két tény is ellentmond. Az egyik az, hogy egyes források 975-re teszik Vajk
születését, a másik pedig az, hogy ha ilyen korán áttért volna a keresztény hitre, nyugaton nem
Vajkként ismerték volna még sokáig.
Szent Adalbert prágai püspök életrajza szerint ő gondoskodott István keresztény szellemű
taníttatásáról, és ő volt az is, aki megkeresztelte valószínűleg 994 és 996 között. Az a tény
ugyanis, hogy német földön még évtizedekkel később is Vajkként említették a későbbi időpontot
erősíti meg.[23] Emellett több forrás, kútfők, a legkorábbi István-legenda, illetve egy 14. századi
krónika is említi Vajk keresztelőjének nevét, Adalbertet. Névadója az első keresztény vértanú,
István volt, vagy éppen Géza keresztségben kapott nevét örökölte (Sztephanosz jelentése
korona, magyarul: István). Adalbert szerepének viszont ellentmond, hogy ő ugyan 983-tól volt
prágai püspök, de ezután egy ideig ott is tartózkodott, majd 989 és 994 között Rómában élt,
az aventinusi Szent Elek és Bonifác apátságban. 994-ben visszatért Prágába, majd rövid
magyarországi tartózkodása után, 995-ben újból Rómába. [24] Így tehát nem lehet pontosan tudni,
ki és mikor keresztelte meg Istvánt, de sem Brúnó, sem Adalbert nem tűnik valószínűnek.
[25]
 A Képes krónika szerint az Itáliából származott Deodatus gróf volt Szent István keresztapja,
akit a herceg „Tatá”-nak hívott (a hagyomány szerint Tata város róla kapta nevét).[26] Ő nemcsak
keresztapja, hanem az egyik nevelője is volt.[27]
A Hartvik-legenda szerint már gyermekként megtanulta a teljes nyelvtant, eszerint latinul
tudhatott,[7][28] habár korában a legtöbb uralkodó nem tanult írni-olvasni, ezért ezt fenntartásokkal
kezelik.[7] A másik két, késő 11. századi legendában csak annyi szerepel, hogy herceghez illő
nevelést kapott. Kristó szerint ez csak a testi nevelésére vonatkoztatható, beleértve
a vadászatokat és a hadjáratokat.[7]
Géza fejedelem összehívta a magyar törzsfőnököket és harcosokat István 14 vagy 15 éves
korában,[29][30][31] hogy bejelentse, ő lesz az utóda, és mindenkinek hűséget kellett esküdnie neki.
[31]
 Györffy forrásmegadás nélkül írt arról, hogy ekkor kapta István a nyitrai dukátust.[32] Szlovák
történészek, köztük Ján Steinhübel és Ján Lukačka elfogadják ezt az elméletet, és az eseményt
995 körülre teszik.[33][34]
995 körül rendezte el Géza fejedelem István házasságát is, II. Henrik bajor herceg lányát adta
hozzá feleségül.[10][35] Ez volt a magyar uralkodócsalád és egy európai uralkodócsalád első
dinasztikus házassága.[36] Gizella közeli rokonságban állt a Német-Római Birodalom császárával.
[37]
 A bajor Scheyern apátságban fennmaradt hagyomány szerint a szertartást a Scheyern
kastélyban tartották, és Szent Adalbert adta össze őket. [31] Gizella bajor lovagok kíséretében
érkezett Magyarországra, akik közül többen birtokot kaptak, és itt telepedtek le. [38] A továbbiakban
István segédcsapata lettek.[39] Györffy szerint az esküvő után a pár Nyitrában telepedett le. [38]

Uralkodása[szerkesztés]
Fejedelemsége[szerkesztés]
Az István mellett harcoló bajor származású Vencellin ispán lefejezi Koppány vezért. A Képes
krónika ábrázolása

István atyja életében a Nyitrai Hercegség ura volt, majd 997-ben, Géza fejedelem halála után
követte őt a fejedelmi székben. [40][41] Gyűlést hívott össze Esztergomban, ahol híveivel
fejedelemmé választatta magát.[42] Az ország többi területét a többi törzsfőnök birtokolta.
[43]
 Igényét a primogenitúrára alapozta. Azonban mikor Géza meghalt, Koppány bejelentette
igényét a fejedelmi trónra. Koppány az apja, Tar Szerénd és Géza által kötött szerződés
értelmében a Balatontól délre eső területek ura volt.[36][41][44] Igényét a trónra a szeniorátus és
a levirátus – István megözvegyült édesanyját, Saroltot feleségül kívánta venni. [39][45][megj 1] – jogára
való hivatkozással indokolta.
Habár Koppány 972-ben felvette a kereszténységet Bizáncban, legtöbb támogatója pogány volt,
mellé sorakoztak fel a régi rend és a törzsi szabadság hívei, akikben az ellenállást az is
fokozhatta, hogy István körül nagy számban csoportosultak idegen nemzetiségűek,
főleg németek.[46] A Pannonhalmi főapátság egy 1002-es iratában azt írja, hogy a németek és a
magyarok harcoltak egymással.[46][47] Ezzel szemben Györffy rámutat a Koppány területével
határos különböző helynevekre, mint Oszlar (alán), Besenyő, Kér, amelyek a magyarsághoz
csatlakozott népek és magyar törzsek nevét viselik, ami azt jelenti, hogy Gézát és Istvánt
nemcsak a németek támogatták, hanem magyarok is.[48]
István serege magyar fegyveresekből és a feleségével, Gizellával az országba érkező német
lovagokból és azok kíséretéből felállított, a korban modernnek számító nehézlovas elithaderőből
állt.[49] A döntő ütközet helyére nincs mindent kizáró bizonyíték, de feltételezések szerint
valahol Veszprém közelében, a Séd völgyében, Sóly és Királyszentistván között[50][48] került rá sor,
ahol István megverte Koppány elavultnak számított könnyűlovas seregét, [51] a csatában Koppány
is életét vesztette, Vencellin ölte meg.[megj 2] István Koppány testét felnégyeltette, és testrészeit
hónapokig kifüggesztve tartották az ország négy várának kapuja felett
– Győr, Esztergom, Veszprém és Gyulafehérvár[51][52][53][54] – jelezve, hogy mi vár a királlyal
ellenszegülőkre, utóbbi városban kifejezetten az erdélyi gyula figyelmeztetésére. Ezzel István ősi
emberi és magyar törvényt szegett meg, amely szerint a halottakat el kell temetni. Ez a tette
elrettentésre szolgált, kegyetlen bánásmóddal fenyegetve azokat, akik nem engedelmeskednek a
királyi hatalomnak.
Kristó szerint a konfliktus csak Árpád nemzetségének birtokaira korlátozódott, más területek
érintetlenek maradtak, és a többi törzsfőnök is kimaradt. [43] Koppány betört csapataival Észak-
Dunántúlra, fosztogatta és pusztította István birtokait. [46] István, aki a Képes Krónika szerint
először szállt harcba,[55] Hontot és Pázmányt nevezte ki testőrségének vezéreivé, akik testvérek
voltak, a sereg vezérévé pedig Vecelint.[46][56][57] Az utóbbi származásáról mindenki egyetért,
német volt.[58] Kézai Simon és a Képes Krónika szerint Hont és Pázmány sváb származásúak
voltak,[59] a család Géza idején vagy István uralkodása elején telepedett Magyarországra.
[43]
 Lukačka és más szlovák történészek szerint szlovák nemesek voltak, akik Istvánhoz
csatlakoztak.[60]
István elfoglalta Koppány birtokait, és adományokat osztott katonáinak. [61][62] Továbbá elrendelte,
hogy Koppány egykori alárendeltjei tizedet fizessenek a Pannonhalmi főapátságnak. [46][63] Ez a
főapátság egyik dokumentumában olvasható. Ugyanez a dokumentum azt is állítja, hogy
akkoriban nem volt más püspökség vagy apátság Magyarországon. [64] Másrészt a majdnem
kortárs Merseburgi Thietmar püspök szerint István még koronázása előtt több püspökséget is
alapított.[65][64] Ha ez igaz, akkor Veszprém és Győr a legvalószínűbb Thoroczkay Gábor szerint. [66]
István és Koppány harcában nemcsak az forgott kockán, hogy ki lesz a magyar nép tényleges
hatalommal felruházott vezetője, hanem a keleti és nyugati orientáció kérdése is eldöntésre várt.
Koppánnyal – aki bizánci rítus szerint megkeresztelkedett – valószínűleg a bizánci politikai
érdekek erősödtek volna, míg István győzelmével a német befolyás nyerhetett nagyobb teret.
A Kárpát-medence geopolitikai helyzete folytán a kor két nagyhatalma közé ékelődve irányt
kellett ugyanis választani, hiszen az állam, vagy a magyarság léte is múlhatott ezen. Koppány
esetleges győzelmének hatásait nehéz lenne megítélni. A Koppány által vezetett magyar
fejedelemség éppúgy az ő további személyes bel- és külpolitikájának sikerétől függött volna,
ahogyan az az István vezette állam esetében is kialakult, csak nála az erős német befolyás miatt
a nyugati mintára jobban hasonlító keresztény állammá alakult Magyarország.[43]
Azáltal, hogy az ifjabb Gyula székhelyére is elküldte Koppány holttestének egy részét, jelezte,
hogy az egész ország fölött hatalmat igényel.[67]

Koronázása