Pilgrim 

passaui püspök követeit István beengedte az országba, hiszen István el akarta magát
ismertetni az ország határain túl is, mint „Isten kegyelméből uralkodó királyt”,[68][69] aki nem csak
a turulmadár jóslata következtében gyakorolja a hatalmat népe felett, ami csak a pogány uralmi
megerősítést adhatta István számára. A koronázás körülményei és politikai következményei
vitatottak.[70]
Ennek érdekében 999-ben Asztrik pannonhalmi apátot küldte Rómába, hogy az ott időző III.
Ottó német-római császárral (István sógorával) tárgyaljon. A kortárs Theotmár merseburgi
püspök legalábbis így írt róla.[71] István szentté avatása előtt a Hartvik-féle legenda már arról
tudósít, hogy II. Szilveszter pápa volt a követjárás célja, akitől koronát és apostoli áldást nyert, és
így a Magyar Fejedelemség bekerült az európai keresztény nemzetek sorába, ezen belül is
a nyugati kereszténység felé orientálódott. A pápai levéltár mindenesetre nem tudott erről, és
jóval későbbiek az első lateráni említései. II. Szilveszter – mint Ottó kreációja – egyébként sem
léphetett ilyen jelentőségű ügyben önállóan. Kristó[72] és más történészek[73] rámutatnak arra,
hogy a császár és a pápa akkoriban szövetségesek voltak, ami valószínűsíti, hogy mindkét
történet igaz lehet: a császár beleegyezésével kapott áldást a pápától.

István megkoronázása, Melocco Miklós szobra az esztergomi várhegyen

75 évvel később VII. Gergely pápa, aki Magyarországot pápai hűbérnek tekintette, állította, hogy
István király Szent Péternek, azaz a Szentszéknek ajánlotta az országot.[73][74][75] Ezzel szemben a
nagyobb legenda a Szűz Máriának tett felajánlásról tud.[73] Modern történészek, köztük Engel Pál
és Molnár Miklós egyetértenek abban, hogy István király mindig hangsúlyozta függetlenségét, és
azt megvédte mind a császártól, mind a pápától.[76][70] Például az általa kiadott iratok nem
tartalmazzák más uralkodók nevét, amit egy hűbéres királytól elvártak.[77] Továbbá az első
törvénykönyvének bevezetőjében Isten kegyelméből uralkodó királynak nevezte magát.[77][78] A
korona elfogadása az európai hatalmi rendszerbe tagozódás jelképe volt. Ezzel megalakult a
keresztény, független Magyar Királyság. Ekkor már állt a veszprémi püspökség, és a győrinek is
megvetették az alapjait.
A koronázás ideje bizonytalan.[79] Időpontjául a krónikák és az évkönyvek hol az 1000., hol az
1001. évet adják meg. A hagyomány szerint az új évezred első napján történt, ami lehetett 1000.
december 25-e, vagy 1001. január elseje.[80][81] A pécsi püspökség alapítólevelének dátumából
kiderül, hogy 1009. augusztus 23-án István király uralkodásának 9. évében volt, a koronázás
tehát 1000. augusztus 23. és 1001. augusztus 22. között történt. A 11. és a 12.
században vezetett királylajstrom szerint, amely tartalmazta István uralkodásának hosszát év-hó-
nap-ban megadva, a koronázás és a halál között harminchét év, hét hónap és tizennégy nap telt
el. Halála augusztus 15-re esett, így a koronázás dátumául 1001. január 1. adódik. Ez
összhangban lenne az ezredforduló világvége-várásával, amely nyilvánvalóan nem következett
be január 1. eljövetelével, és így megeshetett a koronázás. Ez továbbá összhangban van azzal a
ténnyel is, hogy az István koronázását támogató III. Ottó császár 1000. augusztus 14. és 1001.
február 15. között Rómában tartózkodott.[82] A 11. században az év kezdete Jézus születésének
napja, tehát az 1001. év első napja 1000. december 25. volt. A koronázási szertartásra egyesek
szerint Esztergomban,[1] más feltételezések szerint Székesfehérvárott került sor.[83] Ezeket a
feltételezéseket a nagyobbik legenda is támogatja.[2]
A koronázás rítusa a német uralkodók koronázásáét követte.[84] Ennek során felkenték olajjal.[84] A
korona az általános vélekedés szerint nem azonos a ma Szent Korona néven ismert uralkodói
jelvénnyel. A koronázáskor használt fejéket az 1031-ből fennmaradt palást ábrázolja, ezen
nyitott, ékkövekkel díszített korona látható.[85]
István király másik királyi jelvénye egy zászlós lándzsa volt, ami a szuverenitást szimbolizálta.
[85]
 Például első érméi a LANCEA REGIS felirattal készültek, és egy zászlós lándzsát tartó kezet
ábrázoltak.[85] A kortárs Adémar de Chabannes szerint a lándzsát III. Ottó küldte Géza
fejedelemnek annak jeléül, hogy élvezze a legnagyobb szabadságot az ország birtoklásában.
[86]
 István királyt oklevelei többféleképpen is említik: Ungarorum rex (magyarok királya),
Pannoniorum rex (pannonok királya), vagy Hungariae rex (Magyarország királya).[87] A pénzverés
az 1020-as években kezdődött.[88] Dénárjai Európa-szerte népszerűvé váltak, ahogy azt a
Skandináviában előkerült hamisítványok is mutatják.[88]

Belpolitikája[szerkesztés]

István győzelme anyai nagybátyja, Gyula vezér felett 1003-ban Erdélyben. A Képes krónika ábrázolása

István király győzelme 1015-ben Bizánc szövetségeseként Keán bolgár vezér fölött a Képes
krónika illusztrálásban

A koronázását követően István a keresztény Magyar Királyság első uralkodója lett, ám tényleges

hatalmának megszilárdításáért még tennie kellett, le kellett győznie törzsi ellenfeleit.[89] A harcokat
elsőként 1002-ben[90][91] vagy 1003-ban indította meg Erdély ellen,[92][93] ahol a saját nagybátyja,
az „Ifjabbik” Gyula ellen kellett megküzdenie.[93] Győzelme után őt a családjával együtt fogságba
ejtette, sóbányáit elkobozta, országát beolvasztotta sajátjába, és ott is megkezdte a keresztény
hittérítést.[93] A kortárs Hildesheimi évkönyv szerint a térítés erőszakos volt.[91]
Az ifjabb Gyula nem sokáig volt fogoly, mert Merseburgi Thietmar szerint Vitéz Boleszló lengyel
fejedelemhez szökött,[93] aki egy elfoglalt felvidéki magyar erődítményt bízott rá, ahová viszont
István utánaküldte a feleségét. István idővel kiverte az elfoglalt erődítményből.[94] Gallus
Anonymus szerint a lengyel király egészen a Dunáig jutott.[95][96][97] Györffy szerint azonban csak a
Morava folyóig hatolt az 1010-es években. Másrészt a Lengyel-magyar krónika azt írja, hogy a
lengyel király nagy területeket foglalt el a Felvidékből, és Esztergomig jutott.[97][98] Steinhübel
szlovák történész azt állítja, hogy ez bizonyítja, hogy a későbbi Szlovákia 1002 és 1030 között
lengyel uralom alatt állt.[98] Györffy szerint azonban ez a tudósítás nem hiteles, mert
abszurditásban igyekszik felülmúlni a másikat, és ellentmond az összes hiteles 11. századi
forrásnak.[99]
Uralkodása során István még két törzsi állammal számolt le. Gyula legyőzése után[100] István a
Képes Krónika szerint Keán, bolgárok és szlávok vajdája ellen vezetett hadat, akiknek földjét a
természeti környezet is jól védte.[101] Több történész, mint Lenkey Zoltán[100] és Thoroczkay
Gábor[102] szerint Keán egy kis ország uralkodója volt Erdély déli részén, és István 1003 körül
elfoglalta az országát. Mások, köztük Györffy szerint ez az 1010-es évek végén Bulgária ellen
indított hadjáratra emlékezik.[103] Keán a 10. század vége óta magyar törzsfőként viselkedett, és
már Gézával is szembeszállt. Keánt alattvalói vajdának hívták, miután István legyőzte és
megölte, helyére ispánt (gyulát) helyezett. Az új ispánt a nép továbbra is vajdának hívta, ebből
alakult ki az erdélyi vajdaság intézménye.
A fekete magyarok Querfurti Brúnó és Adémar de Chabannes szerint szintén István király
ellenségei voltak.[104][105] István 1008-ban ellenük viselt hadat. A fekete magyarok azonosítása
bizonytalan, de feltehetően a Délkelet-Dunántúlon élő idegen etnikumú katonai segédnépekkel,
a kavarokkal vagy kabarokkal azonosak.[104] Györffy szerint a Tiszánál éltek,[106] Thoroczkay
szerint a Dél-Dunántúlon.[102] Ebben az esetben az ő területükön alapította meg 1009-ben a pécsi
püspökséget, és talán a kalocsai érsekség is ennek a győztes háborúnak köszönheti
megalakulását. A fekete magyarok területén alakította ki Baranya és Tolna,
valamint Bodrog és Bács vármegyéket. Querfurti Brúnó erőszakos térítésről adott hírt, amiből
arra következtethetünk, hogy István király legkésőbb 1009-ig elfoglalta a területet. Ekkoriban
érkeztett Azo bíboros, pápai legátus Magyarországra,[107][108] amikor meghúzták a pécsi
püspökség határát 1009. augusztus 23-án.[107]
István azonban nem csak fegyverrel teremtett rendet országában. Mivel lánytestvéreinek
kiházasítása is rámaradt, ebben is igyekezett politikai célokat szem előtt tartani. Az egyes
feltételezések szerint Sarolta nevezetű húgát a Felvidéken élő kavar törzsrész vezetőjéhez, Aba
Sámuelhez adta feleségül.[109] Ezzel sikerült elérnie azt, hogy a sógorával nem kellett fegyveresen
szembeszállnia, és ezzel Sámuel országrésze szintén beolvadt Istvánéba, cserébe pedig István a
német mintára alapított palotaispáni (palotagróf) címmel ruházta fel. Mindennek a feltétele az volt,
hogy Sámuel térjen át a keresztény hitre.[110] A házasság révén István országa 1010-re kiterjedt
a Mátra vidékére is, ahol megalapította az egri püspökséget,[107][111] illetve létrehozta Újvár
vármegyét. Az Aba nemzetség volt a leghatalmasabb, ami István királyt támogatta.[112] Anonymus,
Kézai Simon és más krónikások szerint a Csákok és több más 13. századi nemesi család a
behódolt előkelők utódai voltak.[112]
Másik testvérét, Ilonát 1009-ben adta feleségül a velencei dózséhoz, Orseolo Ottóhoz.[113] Az ő
házasságukból született Orseolo Péter, István későbbi utódja is. Ezzel a házassággal István
elérte, hogy rendeződött a régóta rossz magyar–bizánci viszony, hiszen Velence a Bizánci
Birodalom hűbérese volt, a kapcsolat a következő évtizedben pedig már szövetségi szintre jutott.
[113]
 Szintén békés úton egyezett ki a Körös-vidék törzsfőjével, Vatával, akinél elérte, hogy
felvegye a kereszténységet. Ajtony vezér a Maros vidéken építette ki erős törzsi államát. Ő
Istvántól függetlenül vette fel a görög rítus szerinti kereszténységet, de nem élt a hit szabályai
szerint, ugyanis egyszerre hét felesége is volt.
A király 1028-ban lépett fel Ajtony ellen. Szent Gellért legendája említést tesz István király és
Ajtony konfliktusáról is. Ajtony a Maros vidékének ura volt.[114] A konfliktust több történész az
1020-as évek végére teszi, habár Györffy és még néhányan egy évtizeddel korábbra datálják.[97]
[114]
 Ajtony, akit a bizánciak segítettek hatalomra, vámot vetett ki a sóra, amit a Maroson
szállítottak a királynak.[115] A király hadsereget küldött ellene Csanád vezetésével, Ajtony pedig
elesett a csatában.[116] Birtokán megszervezték Csanád megyét a régi központjával mint
megyeszékhellyel, amit szintén a győztes hadvezérről neveztek el.[116] Élére Csanádot, Doboka
fiát állította, aki győzelmet aratott a marosvári nagyúr felett, és ő maga vetett véget a törzsfő
életének és államának. A területen újabb püspökség, a marosvári (ma Szeged-Csanádi) létesült.
Ide a király Gellértet iktatta be püspöknek 1030-ban.[117] Ezzel a győzelemmel lezárult az
uralkodása alatti belháborúk kora, és István ténylegesen is szinte az egész Kárpát-
medencére kiterjedő ország ura lett.[118]
István király alapozta meg a megyerendszert,[119] aminek megyéi terület alapú igazgatási
egységek.[93] A megye élén királyi tisztségviselő, ispán állt.[119] A megyék központja egy-egy vár,
amelyek legtöbbje akkoriban földvár volt,[120] de néhány, mint Esztergom, Székesfehérvár és
Veszprém kőből épült.[121] Az egyházi szervezetet is ez alapozta meg.[120] A körülöttük létesült
települések lakói ide jártak vásárra vasárnaponként, így a megyeszékhelyek fontos gazdasági
központokká váltak.[120]

Külpolitikája[szerkesztés]

Szent István király ábrázolása a Képes krónikában. Címereként a kettős kereszt (crux gemina) lett
feltüntetve, amely valójában III. Béla címere volt

István egész uralkodását a Kárpát-medence egységének a megteremtése, illetve a

kereszténység elterjesztése jellemezte. Ebből kifolyólag külpolitikájában alapvetően békére
törekedett a szomszédaival, Gizellával kötött házassága is ezt a célt szolgálta, és II. (Szent)
Henrik uralkodása alatt ez a dinasztikus kapcsolat biztosította is a békét a Német-római
Birodalommal.[77][122] II. Henrik 1002-ben lett német király, és 1013-ban császár.[77] Amikor Henrik
testvére, Brúnó Magyarországra menekült, akkor István király tárgyalást kezdeményezett a két
testvér között.[77][123] Ez a szövetség háborúba vitte az országot a lengyelekkel 1014-től[124] 1018-
ig.[125] A lengyelek a Morava folyóig elfoglalták a magyar állásokat.[126] Györffy és Kristó besenyő
betörésről ír, ami István legendájában is szerepel. A besenyők ekkoriban a lengyelek
szövetségesei voltak I. Szvjatopolk kijevi nagyfejedelem, a lengyel fejedelem veje révén.[124][127] A
háborút a bautzeni békeszerződés zárta le.[127] Már abban az évben 500 magyar lovaskatona
kísérte Boleszlávot Kijevbe. Makk Ferenc szerint a Boleszlávnak vissza kellett adnia az összes
elfoglalt területet a Morava völgyében István királynak.[126] Lengyel–német–besenyő
szövetségben egy kisebb létszámú magyar sereg részt vett a lengyel–orosz
háborúban Kijev ostrománál.
A korszak másik nagyhatalmával, a Bizánci Birodalommal is békés kapcsolatokra törekedett,
[113]
 ezt támasztja alá, hogy bizánci szövetségben részt vett egy 1018-as bolgárok elleni
hadjáratban.[128] A seregek Cesaries, Györffy szerint a mai Ohrid városának közelében
egyesültek.[129] Leodvin, az első ismert bihari püspök szerint a háború 1018-ban ért véget Bulgária
meghódításával.[130] A pontos dátum azonban vitatott.[129] Györffy amellett érvel, hogy István csak
az utolsó évben csatlakozott a bizánciakhoz.[129]
Uralkodása során két fő ellenséggel kellett szembenéznie: a besenyőkkel és a németekkel. A
nomád besenyők Erdélybe zúdultak be,[124][127] de a gyulafehérvári ispán csapatai elűzték őket. A
másik, sokkal nagyobb veszélyt jelentő ellenség a németek voltak. István sógorával, II. Henrikkel
a bajor uralkodócsalád fiágon kihalt (1024),[131] ezután a Német-római Birodalommal ideiglenesen
megromlott a viszony. II. Konrád csak távoli rokona volt II. Henriknek.[132] 1026-ban elkergette
Orseolo Otto velencei dózsét, István király sógorát a városból.[133][134] Rávette a bajorokat, hogy az
ő fiát, III. Henriket fogadják el 1027-ben hercegüknek, habár Imre herceg is igényt tarthatott volna
a területre anyja révén.[132] Házasságot tervezett Bizánccal, követként Werner strasbourgi
püspököt küldte Konstantinápolyba.[135][136] A püspök zarándokként érkezett, ám István király
megtagadta tőle a belépést, mivel ismerte valódi célját.[135][136] 1029 környékén német és főleg
bajor csapatok többször fosztogatták a Fischa és a Lajta közét,[137][138] amire válaszul a magyar
csapatok is a bajor területekre való betörésekkel reagáltak. Erre való hivatkozással II. Konrád
német-római császár 1030 júniusában megtámadta Magyarországot, és a Rába folyónál átlépte a
határt. Hadseregét személyesen vezette.[137][139] Azonban nem ért el semmit,[139]} mivel István a
felperzselt föld taktikáját alkalmazva kiéheztette az ellenséget,[140] majd Bécsnél be is kerítette a
visszavonuló német sereget.[139] A győzelemnek külön jelentősége az volt, hogy István országa
bizonyította: képes megvédeni magát a külső ellenségekkel szemben is.
A következő évben, jóllehet II. Konrád először még újabb támadást tervezett, bajor közvetítéssel
békét kötöttek egymással, sőt feltehetőleg II. Konrád kisebb területi engedményeket is tett a
Fischa és a Lajta közén.[141] Ebben valószínűleg szerepe volt Imre herceg 1031-es halálának,
hiszen ezzel nőágon is kihalt a Konrádot megelőző bajor uralkodóház, és Istvánnak már nem
lehetett jogcíme a német trónra.[142]

Egyházpolitikája[szerkesztés]

István és Gizella megalapítja az óbudai Szent Péter és Pál-templomot. A Képes krónika miniatúrája

A koronázás nem ruházta fel külön hatalommal, de legitimálta mint keresztény, Isten kegyelméből
uralkodó királyt.[143] A legendák egyetértenek abban, hogy a koronázás után nem sokkal István
szüleinek, Géza és Sarolt egyházpolitikájának folytatásaként Esztergomban érsekséget alapított.
[144]
 Ennek abban állt a jelentősége, hogy a magyar egyház függetlenné válhatott a német
egyháztól.[145][146] Az első esztergomi érsek Domonkos volt, a Pannonhalmi Főapátság
alapítólevele szerint.[144]
1001-ben Kalocsán is érseki székhelyet alapított.[102] Már koronázása előtt is alapított
püspökségeket, de utána is folytatta az egyházszervezet kiépítését. Püspökségeket szervezett
országszerte. A feltehetően István általi alapítású egyházmegyék a két érseki rangra emelkedett
esztergomin és kalocsain túl a veszprémi, a győri, az erdélyi, a pécsi, az egri, a csanádi,
a váci és a bihari egyházmegyék. A falvakban is fellendült a keresztény hitélet, ugyanis az egyik
híres rendelete alapján tíz falu köteles volt egy templomot építeni. A hittérítéshez külföldről hívott
papokat.[146] Eljött az idős Prágai Adalbert, Radla és Asztrik.[147][148] Magyarország érsekeinek
jelenléte az 1007-es frankfurti zsinaton és az Asztrik érsek által 1012-ben Bambergben felszentelt
oltár mutatja a magyar egyház kapcsolatát a Szent Római Birodalom papságával.[149]
István Észak-Erdély elfoglalása után megalapította az erdélyi püspökséget,[150][102] továbbá
létrehozta Doboka vármegyét és várispánságot. Doboka ispán Csanád apja volt, valószínű, hogy
ő vezette István hadait az 1003-as hadműveletek során. Az erdélyi püspökség jelentősége az
volt, hogy négyre emelkedett a magyar egyházmegyék száma, és a kánonjog szerint ennyi kell
egy önálló egyháztartomány létrehozásához.
Leodvin bihari püspök írta, hogy hadjárata során Cesariesból több szent ereklyéit is elhozta,
köztük Szent György és Szent Miklós földi maradványait.[151] A székesfehérvári háromhajós
bazilikának adományozta őket, aminek a Szent Szűz a védőszentje.[152] Itt alapított egy káptalant
és itt rendezte be új fővárosát.[153] 1018-ban vagy 1019-ben új zarándokút létesült, ami elkerülte a
régi fővárost, Esztergomot. Az új útvonal Magyarországon keresztül kötötte össze Nyugat-
Európát a Szentfölddel.[154][155] István gyakran találkozott és beszélgetett a zarándokokkal, akik
hírét vitték szerte Európában.[133] A Kárpát-medencén áthaladó és a Szentföldre tartó
zarándokokat fogadta a királyi udvarban, bőségesen ellátta őket és biztosította számukra az
országon való biztonságos áthaladást. Clunyi Odilo apát levelet írt arról, hogy a Szentföldön járt
zarándokok méltatták a király hitét.[156] A Szentföldre illetve Rómába igyekvő magyar zarándokok
számára pedig vendégházakat építtetett Konstantinápolyban, Jeruzsálemben, Ravennában és
Rómában.[157] Mivel István biztonságossá tette az utat, az vonzóvá vált a zarándokok számára.[158]
A zarándokokhoz kereskedők csatlakoztak,[154] köztük besenyők is. A legenda szerint István király
halálra ítélte azokat a határőröket, akik megtámadtak az úton vándorló 60 békés gazdag
besenyőt. Ezzel demonstrálta országának belső békéjét.[159]
A király meggyőzött kereskedőket és zarándokokat, hogy telepedjenek le országában.[154][156] A
velencei bencés szerzetes, a későbbi Szent Gellért szintén zarándokként érkezett az országba
1020 és 1026 között, a pécsváradi monostorban tartotta első igehirdetését. A Szentföldre kívánt
továbbutazni.[133] Ezt követően mutatták be a királynak, aki itt marasztalta, és őt választotta fia
nevelőjéül is. Gellért az egyházi reformmozgalom híveként Deliberatio című művében elítélte az
erőszakos birtokszerzést és az ágyasságot épp úgy, mint a papi házasságot.[160] István több
bencés monostort alapított, mint a pécsváradi, zalavári és bakonybéli apátságot.[161][162] Ezenkívül
megalapította a veszprémvölgyi apácakolostort is.
Koppány legyőzése után korábban tett fogadalmának megfelelően folytatta és befejezte
a pannonhalmi bencés apátság építését. Fölépíttette az esztergomi székesegyházat, a
székesfehérvári koronázóbazilikát és az óbudai Szent Péter és Pál-templomot. Az apátságok,
kolostorok keretén belül megindult a latin írásbeliség, iskolák működtek, és azok váltak a
művelődés szellemi központjaivá. A rendházakhoz már ekkor hozzátartozott az úgynevezett
könyvesház, ahol meg lehetett találni a Bibliát és fellelhetők voltak a szertartáskönyvek mellett
tudományos írások is. Az ilyen „könyvtárak” állománya nem volt nagy, ötven-száz kötetet
számolhatott.[163] A szerzetesek által működtetett iskolákban az európai keresztény kultúrát
tanították, diákjaikból pedig nemcsak a hittérítők kerültek ki, hanem a művelt, írástudó réteg, a
király és a vármegyék fő emberei is. A papok és szerzetesek a vallásos szövegeken kívül, a jogi
és politikai okmányokat is megfogalmazták. István bőkezűen adakozott az egyházaknak, gyakran
látogatta őket. Kálti Márk munkájában, a Képes krónika szerint ezüst dinárokkal teli erszényt
hordott az övén, és mikor szegényt látott, saját maga gondoskodott róla.[160]
A kutatók már régóta feltételezték, hogy az egyházi rendelkezéseit valamilyen nyugati, latin
eredetű gyűjteményből vették át a szerkesztői. Az egyházi törvényei és a 9. századi, Frank
Birodalomban készült pszeudo-izidori hamisítványok között nagy hasonlóságot mutattak ki.