Az 

Árpád-ház a honfoglaló magyar törzsszövetség vezéréről elnevezett dinasztia. Árpád

fejedelem leszármazottainak uralkodása idején került sor a magyar királyság megalapítására. A
honfoglalást követően, körülbelül 900-tól Árpád eltűnik a forrásokból, a Kárpát-medence valós
hatalmi viszonyai, a kialakuló fejedelemségek kiterjedése és jelentősége ismeretlenek. A
honfoglalástól Gézáig terjedő időszak források[1] hiányában gyakorlatilag teljesen ismeretlen.
Árpád utódai közül a Géza által vezetett fejedelemség emelkedett ki a többi közül, amit a Géza-
kori Tisza-vidéki terjeszkedés mutat a Géza-féle német felszerelésű hadsereg
tagjainak normann-kardos temetkezéseivel.
Valószínűleg jelentősebb hatalmi központ volt még Somogyban, ahol egy másik Árpád-ág
uralkodott. Ennek a családnak két utolsó tagja, Tar Szerénd és Koppány. Koppány és a többi
fejedelem (Ajtony, Prokuj gyula) legyőzésével István biztosította az Árpád-ház uralmát a Kárpát-
medencében, amelyet 1301-ig István nagybátyjának, Mihálynak leszármazottai kormányoztak.
Az uralkodóházak közül az Árpád-ház adta a legtöbb katolikus szentet.
Az évszázadok során - a kiterjedt házassági kapcsolatokkal rendelkező dinasztia - az Árpádok
vére szinte valamennyi későbbi nagy európai dinasztia uralkodóiban is csörgedezett (Valois,
Habsburg, Bourbon, Anjou, Jagello) úgy ahogyan a magyar arisztokrácia (Garayak, Cilleiek)
tagjaiban is. Hasonlóképpen az Árpád-házi királyok mindig külföldi feleségei révén a magyar
uralkodók génjeiben minden generációval egyre több nem-magyar, német, francia, olasz, orosz,
lengyel, kun, görög és más elem jelent meg.
Az 1000–1301 közötti időszakot a dinasztiáról Árpád-kornak nevezzük.

Tartalomjegyzék

 1Az elnevezés eredete

 2A dinasztia mitikus eredete
 3Trónöröklési rend
 4Uralkodók
o 4.1Fejedelmek
o 4.2Királyok
 5Leszármazási ág
 6Genetika
 7Magyar királynék az Árpád-korban
 8Kapcsolódó szócikkek
 9Jegyzetek
 10Források
 11További információk

Az elnevezés eredete[szerkesztés]
A ma Árpád dinasztiájába sorolt uralkodók soha nem nevezték magukat Árpád-házból valónak.
Ha fel is merült a régmúlt ősökre való hivatkozás igénye, nem Árpádot tekintették dinasztiájuk
névadó ősének. Árpád-kori királyaink nem, vagy csak nagyon ritkán adták fiaiknak az Árpád vagy
Álmos nevet, pedig a korban a névadásnak fontos szimbolikus jelentősége volt. Mindössze egy
Árpád nevű herceget ismerünk (II. Géza fiát) és Álmos nevű herceg is csak kettő volt (I. Géza és
Vak Béla fia) ráadásul Béla fia csaknem biztosan nem Álmos fejedelem után kapta nevét. Kézai
Simon krónikájában a dinasztiát Turul nemzetségnek nevezte (de genere Turul). Mivel ez az
elnevezés máshol nem lelhető fel, a krónikaíró valószínűleg az uralkodó és a nemesség
viszonyának megváltozását, új értelmezését kívánta ezzel alátámasztani. Az uralkodóház
középkori megnevezése jellemzően a szent királyok nemzetsége volt.
Az Árpád-ház elnevezés újkori, a dinasztikus történetírás terméke. A magyar történelemkutatók
a 18. század közepén ismerkedtek meg két, e kort leíró forrással, Bíborban született Konstantin:
A birodalom kormányzása (első ismertetője Kéri Borgia Ferenc) és Anonymus: A magyarok
története című művével (Bél Mátyás). Konstantin császár szerint Árpád volt a magyarok első
fejedelme, Anonymus szerint Álmos. A kor jelentős kutatója, Pray György Konstantin császár
állítását tartotta elfogadhatónak. 1770-ben Pálma Károly Ferenc Pray Györgyre támaszkodva
alkotta meg az Árpád-ház és az Árpád-kor fogalmakat. Az elnevezésből máig tartó
gyakorlatot Katona István teremtett, aki ugyan Álmost tekintette az időben első fejedelemnek, de
az Árpád-ház elnevezést használta, mert „Árpádnak a hatalma kiterjedtebb és erősebb volt, mint
az apáé, Álmosé”.

A dinasztia mitikus eredete[szerkesztés]

Árpád (Képes krónika)

Feszty Árpád: Árpád vezér című festménye

Bővebben: Az Árpád-ház
eredetmondái

A Képes krónikában fennmaradt szövegváltozat Álmos eredetéről:

Latinul:
„Anno ab incarnatione Domini sexcentesimo LXX-o VII-o, a morte vero Atyle regis Hungarorum
anno centesimo quarto, tempore Constantini imperatoris tertii et Zacharie pape, sicut scribitur in
chronica Romanorum, Hungari de Scytia secundo egressi sunt hoc modo, quod Eleud filius Vgeg
ex filia Eunodbilia in Scytia genuit filium, qui nominatur Almus ab eventu, quia mater eius in
sompno innotuerat avis quasi in forma austuris veniens, dum esset gravida, et quod de utero eius
egrederentur torrens ac in terra non sua multiplicaretur. Ideoque factum fuit, quod de lumbis eius
gloriosi reges propagarentur. Quia vero sompnium in lingua nostra dicitur alm, et illius ortus per
sompnium fuit prenosticatus, ideo ipse vocatus est Almus qui fuit Eleud, qui fuit Vgeg, qui fuit Ed,
qui fuit Chaba, qui fuit Ethele […]”
Magyarul:
„Az Úr megtestesülésének 677. esztendejében, Attilának, a magyarok királyának a halálát követő
104. évben, III. Konstantin császár és Zakariás pápa idején, amint az meg van írva a rómaiak
krónikájában, a magyarok másodszor is kijöttek Szkítiából az alábbi módon. Eleud, Ugek fia
Szkítiában Eunodbilia leánytól egy fiút nemzett, kit Álmosnak neveztek el arról az eseményről,
hogy anyjának álomban úgy tűnt, egy madár, héja formájában jőve, őt teherbe ejtette, és hogy
méhéből egy sebes patak indult meg, de nem a saját földjén sokasodott meg. Ezért történt, hogy
ágyékából dicső királyok származnak. Mivel pedig a sompniumot nyelvünkön alm-nak mondják,
és hogy maga a születés álom által volt előre bejelentve, ezért hívták őt magát Álmosnak, ki volt
Eleud, ki volt Ugek, ki volt Ed, ki volt Csaba, ki volt Etele […] fia.” [2]
[3][4]

Trónöröklési rend[szerkesztés]
Az Árpád-ház történetén végighúzódnak a trónöröklés rendjének tisztázatlanságából fakadó
konfliktusok. A hagyományos (nomád) öröklési rend a szeniorátus volt, majd keleti keresztény
hatásra[5] a levirátus (sógorházasság) került előtérbe. A gyakorlatban a honfoglalás idején, illetve
után a fejedelmi méltóság a család különböző ágai (Árpád fiainak leszármazottai) között
öröklődött. Az ősi hagyományt valószínűleg Taksony fejedelem törte meg; halála után ugyanis
nem Tarkacsu legidősebb fiúutóda lett a nagyfejedelem, hanem Taksony fia, Géza. Emiatt
valószínűleg polgárháború tört ki; erre utalhat az a híradás, hogy Géza kezét „embervér
szennyezte be”. Géza egyértelműen meg kívánta változtatni az öröklés rendjét az európai
országokban általános primogenitúra (az elsőszülött fiú örököl) elvének átvételével. Ehhez soha
nem kapta meg a nemesség egyértelmű támogatását, amiért a gyakorlatban mindhárom elv
érvényesült. Az ebből fakadó ellentétek, nem ritkán testvérháborúk végigkísérték az Árpád-ház
uralkodásának háromszáz évét.