Győr (latinul Arrabona, Jaurinum, németül Raab, horvátul Jura, Đura) megyei jogú város

Magyarországon. A Nyugat-Dunántúli régió központja, Győr-Moson-Sopron vármegye és a Győri járás

székhelye, 1009 óta a Győri egyházmegye központja. A Dunántúl második és Magyarország hatodik
legnépesebb települése, gazdasági, kulturális, egyetemi és sportközpont, az ország egyik
legdinamikusabban fejlődő városa. A Bécs–Pozsony–Budapest innovatív tengelyen fekszik, kiváló
közlekedési adottságokkal. Magyarország műemlékekben harmadik leggazdagabb városaként a barokk
belváros rekonstrukciójának elismeréséül 1989-ben elnyerte a műemlékvédelem Europa Nostra-díját.
Győr „a folyók városa” is, mivel a Mosoni-Duna mellett, a Rába és a Rábca torkolatánál épült. Ez a
folyómenti fekvés nagyban elősegítette a település létrejöttét és fejlődését.

Az ókorban a mai Győr helyén Arrabona római település feküdt. Innen ered a város német Raab
elnevezése. A honfoglalás után I. István 1001-ben létrehozta a Győri egyházmegyét, melynek 1009-ben a
város lett a központja; ekkor épült a székesegyház. Győr a török háborúk idején Bécs egyik utolsó
védőbástyája volt, így óriási katonai jelentőséggel bírt. Ennek fényében a várost olasz építők: Pietro
Ferrabosco és Bernardo Gaballio tervei alapján erőddé építették át és egyúttal kibővítették. Az erőddé
alakítást 1564-ben fejezték be Hermes Schallautzer felügyelete alatt. A hosszan elhúzódó török háború
idején Győr az oszmán hódítás áldozatává vált 1594-ben, majd négy évvel később Adolf von
Schwarzenberg visszafoglalta.

Miután az oszmán seregeket Bécs 1683-i második ostroma után visszaverték, Győr virágzásnak indult.
1712-ben III. Károly kiadta a város piaci jogait, 1743-ban pedig Mária Terézia megerősítette szabad királyi
város rangját. 1749-ben Johann Heinrich Mulartz tervei alapján kórház épült a külvárosban, 1718-ban
pedig jezsuita akadémiát alapítottak, amely filozófiai és jogi képzést kínált, és amely 1745-től világi
hallgatókat is fogadott. A Győri Királyi Akadémiát 1776-ban alapították; itt tanult többek között Deák
Antal és Deák Ferenc. 1809-ben itt került sor a napóleoni háborúk egyetlen olyan ütközetére, az ún. győri
csatára, amely magyarországi területen zajlott le. A vesztes csata után a franciák megostromolták Győrt.
[13] 1855-ben létrejött a város vasúti kapcsolata Béccsel, majd 1876-ban Sopronnal is, mely vonalat
1879-ben a második szakaszon kiterjesztettek Ebenfurth felé. A 19. században a városban és környékén
mindenekelőtt a textil- és gépipar lendült fel, mely utóbbi iparág napjainkban is jelentős.

A II. világháború utáni újjáépítés a vasfüggöny közelsége miatt nehézkesen haladt. Ma Győrnek 130 ezer
lakosa és három egyeteme van. A határok megnyitása óta a város politikailag és gazdaságilag is
felértékelődött, a Bécs–Budapest–Pozsony háromszög fókuszában való kedvező elhelyezkedésének
köszönhetően. 2003 óta Győr a „Centrope” eurorégió része.

Bécsi kapu tér

Frigyes-laktanya, Leier-központ

Nevének eredete

Régi közismert neve: Arrabona, amely egyben első elnevezése is a településnek. Arrabona római város
volt Felső-Pannóniában. Nevét arról az Arrabo folyóról kapta, melynek torkolatánál feküdt és melynek
Rába a mai neve. A Győr településnevet egyes történészek ebből vezetik le, mások a Geur személynévhez
kötik (ilyen nevű lovag volt az itteni első várispán).

A városháza épülete 2021-ben

A város ókori kelta és latin neve Arrabona, középkori latinul Jaurinum, törökül Yanıkkale, németül Raab,
szlovákul Ráb, szerbül Ђер / Đer, horvátul Jura / Đura / Vjura (az első kettő használata elterjedtebb; a
kópházi horvátok Đurának, a kimleiek Jurának, a bezenyeiek Vjurának hívják a várost).[14] 1824-ben
Tubolyszegi Tuboly László (1756–1828) így ír Győr nevének értelmezéséről: „a Rába folyónak Dunába
szakadtánál, hol akkor (t. i. a Rómaiak idejében) Arrabona, most Győr a régi német Ringtől magyarázott
Gyűrű, vagy Gyűr, városa állott."[15]

Földrajz

Lásd még: Győr folyói és szigetei

A város a Kisalföld keleti felén, a Mosoni-Duna, a Rába és Rábca torkolatánál fekszik, ezért nevezik a
„folyók városának” is. A Duna mellett kialakult fontos útvonal a római kortól összekötötte Aquincumot
(Óbudát) Vindobonával (Béccsel). A Duna jobb partján árvízmentes teraszokon és magas ártéren haladt
az útvonal a Pándorfalvi-fennsík, majd Bécs felé. Ezen az útvonalon a Rába és a Rábca képezett
leküzdhető akadályt, s így kialakult itt egy közlekedési csomópont. Az utak Bécs, Budapest, Sopron, Pápa,
Veszprém és Székesfehérvár felé haladtak.

A város kialakulásában a geomorfológiai viszonyok is közrehatottak. A mai Belváros területén két

árvízmentes terasz alakult ki, amelyet három parti dűne is megemelt. Ez tette vár építésére alkalmassá.
Ennek jelentősége a római kortól növekedett a török időkig, amikor is hazánk legfontosabb végvára lett.
A város és környéke a Kisalföld-nagytáj területén helyezkedik el, de Ménfőcsanak területén átnyúlik a
Sokorói-dombság területére is, amely a Dunántúli-középhegységhez tartozik.