Érettségi.

com a tudástár

A magyar gazdaság a XIV-XVI. században

erettsegi.com/tetelek/tortenelem/a-magyar-gazdasag-a-xiv-xvi-szazadban

1301-ben férfiágon kihalt az Árpád-ház. Az 1301-től 1308-ig terjedő időszakot

interregnumnak nevezzük (király nélküli uralom). Végül az Anjou Károly Róbert(1308-
1342) került hatalomra, aki uralkodása első szakaszában (1308-21) helyreállította az ország
egységét és a királyi hatalmat, uralkodása második szakaszában (1322-1342) újjászervezte
a gazdaságot, és megerősítette a királyi hatalmat Károly Róbert kormányzati rendszere

1323-ban Temesvárról Visegrádra tette át a székhelyét Károly Róbert. Az új kormányzati

mód a kiskirályok megtörése után az uralkodó megbízható híveire épült. A király által
felemelt vezető réteg tagjai töltötték be a főméltóságokat. Ők fizetésüket a hivatalként
(honorként) reájuk bízott királyi várak és uradalmak jövedelméből nyerték. A tisztség
idejére szóló honorok birtokosai, a főméltóság-viselők általában a királyi tanácsban is helyet
foglaltak.

Az újonnan megszerzett tisztségek birtokosai közül ekkor emelkedtek ki a Drugethek, az

Újlakiak, a Garaiak, a Bebekek, és a Lackfiak.

A honorok birtokosai saját zászló alatt vezetett hadsereggel, az ún. bandériummal is

kötelesek voltak a király rendelkezésére állni. Azok körét, akik ilyennel rendelkeztek,
zászlósuraknak nevezték. Létezett királyi bandérium, amelyben azok a birtokosok

1/3
hadakoztak, akik nem álltak mások szolgálatában. A megyék is állítottak bandériumokat.

Városfejlődés Károly Róbert idején

A városok általában az eltérő földrajzi tájegységek találkozási pontjain vagy

egyéb forgalmas vásártartó helyeken jöttek létre, ahol sokféle – különböző – jellegű és
minőségű áru találkozott. A magyarországi városokat az átmenő forgalom éltette, s
fejlődésüket a távolsági kereskedelem szabta meg.

A távolsági kereskedelemben a dél-német kereskedők iparcikkeket, olasz fűszereket hoztak

az országba s nemesfémekkel távoztak. A levantei kereskedelem határainkon belüli
ellenőrzését hamarosan szintén németek, az erdélyi szászok szerezték meg. Mindezek
következtében a Nyugat és peremvidéke között kialakult az az utóbbiakra nézve előnytelen
munkamegosztás, amely évszázadokra szólóan meghatározta az „iparosodott” Nyugat és a
„mezőgazdaságra szakosodott” peremvidék arculatát.

A szabad királyi városok csak a királynak fizettek adót, önkormányzattal rendelkeztek,

s a királyi előírásoknak megfelelően fallal vették körül magukat. Kiváltságaik közül a
legfontosabb a bíró-, a tanács- és a plébánosválasztás, a vámmentesség, a vásártartás és
az árumegállítás joga volt. (Ez utóbbi azt jelentette, hogy a városba érkező kereskedők
kötelesek voltak áruikat eladásra kínálni a város piacán.)

Az ásványkincsekben gazdag vidékeken bányavárosok létesültek. Lakóik, a királyi

bányászok többnyire német telepesek voltak. A bányavárosok a szabad királyi
városokhoz hasonló jogokat élveztek. Ebben az időben Magyarország gazdag volt
ásványi kincsekben. Körmöcbánya az arany-, Selmecbánya az ezüst-, Besztercebánya
pedig a rézbányászat központja volt. Sóbányáink Erdélyben voltak.

A városok másik csoportját a mezővárosok alkották. A mezővárosok az egyházi és világi

birtokosok falvaiból fejlődtek ki, a kereskedelmi útvonalak mentén. Az önkormányzatnak
csak csekély fokát érték el. Lakóik földműveléssel, állattenyésztéssel foglalkoztak, s
járandóságukat a földesuraknak általában évente, egy összegben fizették.

Külkereskedelem – vámok

Különösen a bor és a szürkemarha talált külföldön vevőre. A király által kivetett adók
közül elsősorban a vámok érintették a polgárokat. A legfontosabb a harmincadvám volt. A
főútvonalakon felállított harmincadhelyeken a behozott és kivitt áruk értékének 1%-át fölözte
le a kincstár. (Később ez az arány 3,33% lett.)

Pénzügyi reformok

A vámokból származó bevételek miatt a király érdekelt volt a kereskedelem fejlődésében. A

forgalomnak kedvezett az értékálló pénz bevezetése. Erre alapot teremtett, hogy
Magyarország gazdag volt nemesfémekben. Európa aranytermelésének 2/3-át

2/3
magyarországi bányák adták, de ezüsttermelésünk is jelentős volt (ebben csak Csehország
előzött meg minket).

A külföldi piacokon is megbecsült, értékálló aranyforintot – amit a firenzei fiorino mintájára

vertek – 1325-től vezették be a forgalomba. Emellett a helyi piacok szerényebb
szükségleteire is gondolva, megtartották az ezüst és réz ötvözetéből készült dénárt is.

3/3