Szóbeli és

írásbeli
AZ ANJOU-KOR, 1301-1382. + zanza.tv; Amúgy 9. Tk.43-44. lecke
1. I. ANJOU („anzsu”) KÁROLY, avagy KÁROLY RÓBERT HATALOMRA JUTÁSA
a) Harc a hatolomért. Atlasz 19/a
1301, az Árpád-ház kihalását (III. András) követő trónharcok az országot széthullással fenyegették. A
tartományurak, kiskirályok jelöltjei az Árpád-házzal való leányági rokonságuk alapján tartottak
igényt a trónra. Végül a legerősebbnek a nápolyi Anjou-házból származó I. Károly vagy Károly Róbert
bizonyult.
I. Károlyt a tartományurakkal szemben a főpapok és a köznemesség támogatta. A városok és a falvak
lakói a nyugodt termelési lehetőségek megteremtését várták az uralkodótól. A király a rozgonyi csatában
1312-ben döntő győzelmet aratott a Csák Mátéval szövetkezett Abák fölött. Az egész ország csak 1321-ben,
a legjelentősebb kiskirály, Csák Máté halálával került I. Károly kezére.
b) Károly Róbert, 1308-1342: a királyi hatalom bebiztosítása. Atlasz 19/a
A tartományurak leverésével I. Károly – átmenetileg - növelte a királyi birtokállományt. Ennek egy
részéből ún. honorbirtokokat adományozott a legfőbb országos méltóságoknak, „szolgálati idejükre”. Ilyen
zászlósurak pl. a király helyettese a nádor, Erdély kormányzója a vajda, Horvátország és Szlavónia
kormányzója a bán, és a tárnokmester, a pénzügyek, a regálék kezelője.
A Magyar Királyság haderőinek bázisa a banderiális hadsereg lett: a bárói, magánföldesúri és
vármegyei zászlóaljak, az ún. bandériumok. I. Károly a meglévő gyakorlatot szentesítve megengedte a
nagybirtokosoknak, hogy magánhadseregüket saját zászlajuk (= banderia olaszul) és címerük alatt vezessék.
Fontos szerepet játszottak még a királyi várkatonák, a könnyűlovas kunok, és a növekvő számú zsoldosok.

2. KÁROLY RÓBERT / I. KÁROLY GAZDASÁGI REFORMJAI, KINCSTÁRI JÖVEDELMEI. Atlasz 19/a

a) A királyi bevételek fő forrásai az ún. regálék
I. Károly hatalmának megerősítését segítette elő az új gazdaságpolitika. A királyi birtokok
eladományozása miatt megfogyatkozott bevételek helyett, I. Károly megnövelte a regálék, a királyi
felségjog alapján szedett jövedelmek jelentőségét. A legfontosabbak regálék: a megreformált
bányamonopólium, a pénzverés monopóliuma, valamint a harmincadvám. Megjelent a jobbágyok első
állami adója is, a kapuadó.
b) Bányareform
A földesurak a királyi bányamonopólium miatt addig nem részesülhettek a saját birtokukon levő
lelőhelyek jövedelméből, ezért igyekeztek eltitkolni az érclelőhelyeket. I. Károly intézkedése szerint a birtokon
feltárt bányák jövedelméből a földbirtokos megkapta – a bányászok által – a királynak fizetendő bányabér, az
urbura harmadát. Így a király érdekeltté tette a földesurakat a lelőhelyek feltárásában, bányák nyitásában.
c) Pénzügyi reform
A feudális államokban az uralkodók kizárólagos jogköre volt a pénz kibocsájtása, a király pénzverési
monopóliummal rendelkezett. Ez azt jelentette, hogy a kibányászott nemesércet évszázadok óta be kellett
váltani a király által veretett pénzre. Az uralkodók gyakran verettek új pénzt. A királyi kamarák (pl. a kassai) –
súlyra – annyi pénzt adtak vissza, amennyit a beadott színes érc nyomott. Az ún. kamara haszna a pénz
ötvözéséből, a színesérc-tartalom csökkentésétől származott. A kamarák élén a tárnokmester állt. Hazánk
ekkoriban Európa leggazdagabb aranytermelő országa. Ezüstbányászatban Csehország után a második.
A gazdaságban sok zavart okozott, hogy kb. 35-féle hazai és külföldi pénz volt forgalomban. Ennek
megoldására Károly Róbert 1325-ben firenzei mintára („Fiorino d’Oro” = firenzei arany) értékálló aranyforintot
veretett. Váltópénze az ezüstdénár volt. Az értékálló pénz bevezetésével megszűnt a kamara haszna.
d) Új adóbevételek
Mivel állandó pénz veretésével megszűnt a pénzbeváltásból származó kamara haszna, a kieső
bevétel pótlására bevezették a kapuadót, amelyet jobbágytelkenként szedtek, évente 18 ezüstdénárt.
Mátyás módosítja majd ezt az ún. füstpénzzé, amit nem telkenként, hanem háztartásonként fog beszedetni.
 I. Károly a pápa reményei ellenére a királyi hatalom helyreállítása után visszaszorította a katolikus
egyház befolyását. Lefoglalta a pápai jövedelmek – az egyházi tized/decima/dézsma – egyharmadát.
e) A külkereskedelem és vámjai. Atlasz 22/a
Jelentős haszon származott a külkereskedelem vámjából. Ez a nyugati és északi irányú kereskedelem
értékének harmincad részét – 3,33% – tette ki, ez volt a harmincadvám. A balkáni kereskedelem vámja a
forgalom értékének huszada volt. Magyarországról főleg nyersanyagot és élelmiszereket, bort, élőállatot,
sót vittek ki, és ipari valamint luxuscikkeket, keleti selymet, fűszert, flandriai és kölni posztót, fegyvereket
hoztak be. A kivitt áruk értéke kb. fele a behozatalnak. Így a király tiltó rendeletei ellenére a hazai arany
túlnyomó része, az ekkori világtermelés 40%-a, olasz és német kereskedők tőkéjét gyarapította.
f) A visegrádi királytalálkozó, 1335. Atlasz 17/b
A XIV. században kibontakozó magyar külkereskedelem hasznát a bécsi kereskedők fölözték le az
árumegállító jog birtokában. a magyar kereskedők kénytelenek voltak áruikat ott eladni. Bécs a cseh és a
lengyel kereskedelmet is sértette. Ezért I. Károly meghívta Visegrádra Luxemburgi János cseh és III. Kázmér
lengyel királyt, akikkel kereskedelmi megállapodást kötött: létrehozták az új, vámoktól mentes, Bécset kikerülő
útvonalat. Ez Budán, Esztergomon, Brnón át vezetett Nürnbergbe, illetve Kassán át Krakkó felé.
g) A szabad királyi városok és a céhek. Atlasz 19/c
A mezővárosok egy része a király hatalma alá tartozott. Az uralkodó védelmezte, fejlesztette őket, és
egy részüket szabad királyi várossá nyilvánította. A városi kiváltságok adományozásában mintává Buda
vált. A város polgárai még IV. Bélától kaptak országos vámmentességet, volt árumegállító joguk is.
Bírájukat, plébánosukat szabadon választhatták, a város polgárai szabadon végrendelkezhettek. A városi
kiváltságok megszerzésével a szabad polgárközösség egyedül a királynak fizetett adót. Igazgatásukat,
felügyeletüket a királyi tárnokmester látta el. A polgárság érdekében állt a királyi hatalom megerősödése.
A XIV. században erőteljesen fejlődött a kézművesség. Hazánkban is kezdtek alakulni a céhek. A
céhtagok városuk és környékük piacát kizárólag maguk számára igyekeztek megszerezni. Az erdélyi szász
városokban már 25- féle iparág kézművesei dolgoztak. Jelentős volt a céhek közötti munkamegosztás is.
3. I. ANJOU KÁROLY URALKODÁSÁNAK MÉRLEGE
Károly Róbert békét teremtő, az ország egységét helyreállító politikája kedvezett a gazdaság fejlődésének.
Az ország lakossága meghaladta a 2 milliót. Az eddig ritkán lakott országrészek benépesültek. I. Károly német
bányászokat telepített be. A Felvidék északkeleti részére ruszin, Erdélybe szász és román bevándorlók jöttek,
akik kevésbé olvadtak bele a magyarságba, inkább összefüggő etnikai tömbökké kovácsolódtak.
Károly Róbert 1342-ben bekövetkezett halálakor gazdag, erős államot hagyott fiára, Lajosra, akinek
uralma alatt a gazdaság tovább fejlődött. Másik fiának, Andrásnak a Nápolyi Királyságot szánta.

4. I. ANJOU NAGY LAJOS, A „LOVAGKIRÁLY” 1342-1382.

1. Külpolitikája. Atlasz 19/b
- uralkodását hódító háborúk sora jellemezte. Miután öccsét, Andrást, a nápolyi királyt a felesége Johanna
megölette, Lajos két hadjáratot is vezetett Nápoly ellen. Noha ezek sikeresek voltak, a távolság és a
kincstára kiürülése miatt a lovagkirálynak le kellett mondania Dél-Itáliáról;
- a XIV. század közepén kezdett el terjeszkedni a török a Balkánon. I. Lajos – ennek ellensúlyozására –
hűbéres államok övezetét hozta létre: Bosznia, Szerbia és a román vajdaságok, Havasalföld, Moldva;
- I. Lajos 1372-1382 között lengyel király is volt. A két ország perszonáluniós kapcsolatban állt egymással,
tehát a király személye az összekötő kapocs, ám a két állam saját törvényei alapján működik;
2. I. Anjou Nagy Lajos 1351-ben bevezetett törvényei. Ezek 1848-ig érvényben voltak.
- ősiség törvénye: tilos a nemesi birtok szabad örökítése, a birtok apáról-fiúra száll, nem adható el, nem lehet
fedezet tárgya. Ez védte a birtok egységét, akadályozta elaprózódását. A kapcsolódó háramlási jog szerint a
nemesi fiúág kihalása esetén a nemesi földbirtok a királyra száll, aki azt újból eladományozhatja;
- a kilenced – „kilencedik tized” – törvény: egységesítette a jobbágyok földesúri terményjáradékát;
- „egy és ugyanazon nemesi szabadság” elve: a kis-, köz- és főnemesek egyenjogúságát mondta ki;
- Lajos ugyanekkor megerősítette az 1222-es Aranybullának a szerviensek érdekeit biztosító cikkelyeit, az ún.
nemesi kiváltságokat: nemesi adómentesség, bírói ítélet nélkül nem foghatóak el és csak az ország
védelmében kötelesek hadba vonulni, részt vehetnek az országgyűlésen.