Győr vára

Hét bástyája és három bejárata volt. Falai magasak 10 méteresek,

körülötte hatalmas vizesárkokkal. Mára egy jelentős bástyája maradt
meg és a Sforza félbástya. A hordalékdomb, amelynek a neve
Káptalandomb, itt épült meg épült a kápolna és a torony, valamint a
kazamaták.

A város körzetében először különböző nomád népek váltották egymást, majd az illírek
alakítottak ki állandóbb lakóhelyeket. Az első nagyobb település Kr. e. 500 körül alakult ki,
lakói kelták voltak, akik a várost Arrabonának nevezték. E név rövidített formája máig
használatban van a város német és szlovák neveként (Raab illete Ráb).

Lakták a rómaiak, germánok, hunok, szlávok, avarok, frankok és a honfoglaló magyarok.

A települést az avarok gyűrű alakú sáncokkal vettek körül, egyesek ebből származtatják a
város nevét, de ma már inkább elfogadott, hogy egy lovag nevéből ered, aki az első ispán is
volt, és a vármegye nevét is adta.

Szent István a Káptalandombon várispánságot és püspökséget szervez, felépül a püspökök

vára és a székesegyház első formájában. A felnégyelt Koppány testének egyik darabját épp a
győri vár kapujára tűzték ki.

A 13. században számos egyházi építkezés zajlott a városban.

Erzsébet királyné fiával többször is Győrött keresett menedéket, a várat is megerősítette.

Ekkora tehető Győr régi várának az utolsó megerősítése, ma ezek a várfalak maradtak ránk a
Káptalandomb déli és keleti szegélyén a házak udvarában, ezeket láthatjuk a két Lépcső
közben is.

Mátyás király is többször járt Győrött.

A városba érkező I. Ferdinánd király gróf Lamberg Kristófot nevezte ki az erősség

parancsnokának, aki azonban 1529-ben a fenyegető török veszély közeledtével
reménytelennek tartotta megkísérelni Győr védelmét, inkább felgyújtatta a várat. Az érkező
török hadak csak megfeketedett romokat találtak, innen a város török neve: Janik kala, azaz
„égett város”.