Arnold Angenendt

SZENT ISTVÁN TÁRSULAT

A fordítás alapjául szolgáló eredeti mű
Arnold Angenendt: Das Frühmittelalter
Die abendländische Christenheit von 400 bis 900
© 1990 W. Kohlhammer GmbH
Stuttgart—Berlin—Köln

Fordította
V á r ó c z i Z su zsa n n a

Lektorálta
KÓTA PÉTER
Sa r b a k G á b o r
So m o r ja i Á d á m O S B
St ir l in g J á n o s

A borítón: Nagy Károly megkoronázása.

Miniatúra Eckhart meter Nagy Károly élete c. művéből
(Bibliothéque Nationale de France, Párizs)

ISBN 978 963 277 023 9

Szent István Társulat

1053 Budapest, Kossuth Lajos u. 1.
Felelős kiadó: Dr. Rózsa Huba alelnök
Felelős kiadóvezető: Farkas Olivér igazgató
Készült a Szekszárdi Nyomdában
Felelős vezető: Vadász József ügyvezető igazgató
52. § A bajorok 335

Szászországban végzett missziós tevékenységet; 787-ben ő lett a püspöke a Bréma székhellyel létrejött
új missziós területnek.

Szászország összesen nyolc püspökséget kapott: Münstert, Osnabrücköt, M in­

dent és Brémát, amelyeket a kölni érsekséghez csatoltak, azután Paderbomt, Ver-
dent, Hildesheimet és Halberstadtot, amelyek Mainznak jutottak. Az első szász-
országi kolostor megalapítására irányuló kezdeményezés Corbie apátságából
indult ki, ahol fogolyként és túszként fiatal szászok éltek, akiket keresztény szel­
lemben neveltek, és egy részük a szerzetesség mellett döntött. A biztosan nem
azonosított Hethis nevű helyen (Solling? Extemsteine?) létesített kolostoralapítá­
si kísérlet kudarcba fulladt; csak 822-ben került sor a höxteri királyi udvar köze­
lében a sikeres alapításra: megszületett Nova Corbeia —Corvey (vö. 55. § 4b).
Körülbelül ugyanebben az időben jött létre a herfordi női kolostor is.

52. § A bajorok

1. Frank fennhatóság

Jóllehet a bajorok a 6. sz. közepétől frank fennhatóság alatt álltak, az ott uralkodó
hercegi ház mindig önálló szerepvállalásra törekedett (vö. 44. § la), ami az egy­
házi területen is világosan megmutatkozott. A Karolingok azonban —nem utol­
sósorban az egyházi vezetők kiküldése révén —minden fontos, Bajorországban
zajló történést ellenőrzésük alatt tudtak tartani. így a frank érsek, Bonifác volt az,
aki 739-ben a regensburgi, passaui, salzburgi és freisingi püspökséget felállította.
Érseki széket azonban az ország nem kapott; jellemző módon továbbra is a
Karolingoknak elkötelezett Bonifác fennhatósága alatt maradt. 743-ban váratla­
nul külön pápai legátus jelent meg az országban, de a Karoling háznagy és Boni­
fác tiltakozására vissza kellett vonulnia. Ahogy a személyi politika, úgy a bajor
egyház missziós tevékenysége is a frankok felügyelete alatt állt. 740 körül bajor
fennhatóság alá kerültek a Keleti-Alpokban megtelepült karantánok (ma: karin-
tiaiak). A kárán tán herceg fiait túszként Bajorországba vitték, ott megkeresztelték
őket, és apjuk halála után keresztény hercegekként kerültek vissza országukba;
mindez azonban csak Pipin beleegyezésével mehetett végbe. Mindenekelőtt a
salzburgi püspök, Virgil (f 784) buzgólkodott a karantánok megtérítésén. Virgil
ír származású volt, és valószínűleg az ionai kolostorból jött. Pipin 745-ben küldte
Salzburgba. Virgil került az ottani kolostor és az egyházmegye élére is, amit
eleinte az ír apátok módján irányított, azaz a püspöki funkciókat magánpüspöké­
vel, Dobdagrecusszal (Dub Dách Rich) gyakoroltatta. Magát Virgilt alkalmasint
749-ben szentelték püspökké. Bonifaccal szemben távolságtartó volt, de Odüo
(f 748) és Tassilo (J 794 után) herceggel jó viszonyba került. Velük együttmű­
ködve támogatta a karantán missziót. Jelentősebb püspökként említhető még
336 Harmadik szakasz: Nagy Károly

a Virgillel baráti viszonyban álló Freisingi Arbeo (764—783). Ez az egyik előkelő

bajor nemzetségből, a Huosik családjából származott, és már fiatalon a freisingi
egyháznak ajánlották fel, amelyet írnokként és archidiakónusként szolgált. Ami­
kor püspökké nevezték ki, székhelyén bencés jellegű kolostori életet alakított ki.
Megírta elődjének, Corbiniannak az életrajzát, akinek az ereklyéit Meránból
Freisingbe szállíttatta, valamint Emmeramét, színesen ecsetelve mártíriumát (vö.
44. § lb). Ezenfelül neki tulajdonították a legrégebbi német glosszáriumot, az
úgynevezett „Abrogans”-ot (egy késő ókori latin szótár fordítását). A politikában
állítólag Nagy Károlyhoz vonzódott.
A 739-ben a hercegség szívében felállított püspökségek nem az elsők voltak
bajor földön. Augsburgban, Raetia secunda régi fővárosában valószínűleg már a
késő ókorban, majd a 7. századtól kezdve ismét működött püspök, aki bizonyára
Milánónak és Aquileiának volt alárendelve; közveden híradásokkal azonban er­
ről nem rendelkezünk. A 8. században félig kész helyzettel találkozunk. Az első
püspök, akiről biztos adataink vannak, Wicterp (f 771 körül), főleg a Lech mellett
fekvő Epfachban, a régi Abodiacumban tartózkodott; egyben az afrai kolostor
apátja volt, ahol püspöki katedrája is állt. A püspökség megszilárdítása Sintpert
püspök (kb. 778—807) műve; új székesegyházat épített, és ott megszervezte a kle­
rikusok közösségi jellegű együttélését. Kevéssel 800 után egyházmegyéjéhez kap­
csolta a Neuburg/Staffelsee-i püspökséget, amelynek a létrejöttéről és létéről
keveset tudunk. Az érseki egyházmegyék felállításakor Augsburgot nem Salzburg­
nak, hanem Mainznak rendelték alá. Raetia secundában püspöki székhely volt
még a felső Eisack-völgyben fekvő Säben, amelyről először a kései 6. századból,
majd a 8. sz. második feléből van adatunk. Keletkezését homály fedi; az az elkép­
zelés, hogy mint az Augsburgból való menekülés helye jött létre, több mint kér­
déses. Eredetileg Aquileia központhoz tartozott, később a bajor egyházhoz és a
salzburgi érsekséghez. A 10. században a säbeni székhelyet Brixenbe helyezték át.

2. K olostorok

A 8. sz. folyamán, különösen pedig Tassilo idején a kolostorok száma több mint
50-re emelkedett. Csak feltételezhető, hogy Weltenburg már a 7. században is
fennállt. Nemrég a 7. századba visszanyúló építészeti leletet fedeztek fel Herren-
chiemseeben. Rupert Salzburgban egy nyilvánvalóan már meglévő kolostort újí­
tott fel, a Nonnbergen pedig női apátságot hozott létre —az elsőt Bajorországban
- , amelynek unokahúga lett a vezetője. Úgy tűnik, hogy Regensburgban és
Freisingben Emmeram és Corbinian is létesített kolostori intézményeket. A her­
cegi alapítások sorát egyértelműen csak az Odilo alatt létesült mondseei és (al-
só)altaichi kolostor nyitja meg; az utóbbit tizenkét Reichenauból jött szerzetes
telepítette be. Tassilo alatt valóságos alapítási hullám vette kezdetét. A herceg
legfontosabb alapítása Kremsmünster, ahol a máig megmaradt Tassilo-kelyhet is
őrzik. A hercegi kolostorok mellett a nemességnek is voltak kolostorai, amelyek
alapításához a herceg beleegyezésére volt szükség, aki emellett gyakran kiegészítő
52. § A bajorok 337

alapításokat is tett. Ebben az időben keletkezett számos később híressé vált és

részben ma is fennálló kolostor: Metten, Wessobrunn, Polling, Benediktbeuren,
Schäftlarn, Schliersee, Tegernsee, Innichen, St. Florian.

3. Tassilo herceg egyházkormányzása

Tassilo herceg idején, aki 748-ban frank főhatóság alatt, majd 757-ben önállóan
kezdett uralkodni, a bajor egyházpolitika nem kevés párhuzamosságot mutatott a
frankkal. A bajor herceg 772-ben, pontosan Károly első szász hadjárata évében

Törzsi határok
Az Agilofingek korának
tartományai
Hercegi paloták és
nagy hercegi udvarok
Püspöki székhelyek
Kolostorok

51. A bajor hercegség Tassilo idején (788) (H. Wolfram nyomán)

338 Harmadik szakasz: Nagy Károly

győzte le végleg a karantánokat. A dingol-

frngi (770 körül) és a neuchingi (771) zsi­
naton a bajor püspökök reformintézkedé­
seket hoztak; a határozatok, még ha nem is
tették közzé őket capitulárékként, a Lex
Baiuvariorum kiegészítéseiként értelmez­
hetők. Az imaszövetséget, amely a források
a dingolfingi zsinattal együtt emlegetnek,
csak az Attigny-ben létrehozott nagy frank
imaszövetség másolatának lehet tekinteni,
(vö. 49. § 2e). Az Agilolfmg-kolostorok,
Kremsmünster, Mattsee, Chiemsee és In-
nichen, hercegi támaszpontok és missziós
központok voltak, pontosan úgy, ahogy a
Karolingok fríz és szász nüssziója számára
Corbie, St. Wandrille, Echternach, Fulda
és Hersfeld. A Virgil püspök idején Salz­
burgban felépített dómot „az Agilolfingek
St. Denis-jének” nevezték. És ahogy a Ka­
rolingok a pápák segítségével szerezték
meg és erősítették meg királyságukat, Tas­
52. Tassilo-kehely (Kremsmünster apátság,
Felső-Ausztria)
silo is a pápaságnál keresett támaszt: fiát,
A kehely a kora középkor legnagyobb és Theodót 772-ben I. Hadrianusszal keresz-
legszebb ilyen jellegű darabja. A díszítmény teltette meg Rómában; nyilván ő is lelki
ír-angolszász hatásra utal; keletkezési he­ rokonságba kívánt kerülni a pápával, ahogy
lyének Salzburgot tekintik. A Salvator-kép
alatt az adományozó neve szerepel: Az Hadrianusban valóban támaszra is talált.
egész felirat így hangzik: „TASSILO DUX Mégis elveszítette hercegségét. Már amikor
FORTIS + LIUTPIRC VIRGA REGA­ 757-ben hercegként hivatalba lépett, telje­
LIS” (Tassilo, bátor herceg + Liutpirc, ki­
sen szokatlan módon vazallusi esküt kellett
rályi saij)
tennie Pipinnek és fiainak. Károly alatt
Tassilo eleinte tartani tudta helyzetét, bár a —vele sógorságban lévő —langobárd
dinasztia félreállítása után elvesztette legfontosabb támaszát. Károly bizalmatlansá­
ga azonban fokozódott; 781-ben arra kényszerítették Tassilót, hogy új hűséges­
küt tegyen, és hűbérként vegye Bajorországot; 788-ban, azzal az indokkal, hogy
763-ban, Pipin idején megtagadta a fegyveres hűbéri szolgálatot, halálra ítélték,
Károly azonban az ítéletet kolostori fogságra enyhítette, ahol Tassilo 794 után
halt meg. Ezzel a Frank Birodalomban félretolták az utolsó dinasztikus hercegi
házat; Károly saját irányítása alá vonta az országot.

4. A salzburgi érsekség

Bármennyire igyekeztek is az Agilolfing-hercegek, hogy tartományi egyházat

építsenek ki, Bajorország nem kapta meg a legmagasabb egyházfői rangot. Érsek-
53. § Az avarok 339

Érseki székhely

Püspöki székhely

53. A 798-ban létrehozott salzburgi egyházi tartomány

Az érsekség a karanténok és az avarok területét is megkapta, és egészen a mai Magyarországig teqedt.
Passau még messzebbre terjeszkedett

séget, amely garantálhatta volna a tartományi egyház viszonylagos önállóságát, itt

csak akkor állítottak fel, amikor Nagy Károly már maga kormányozta az országot.
798-ban a bajor főnemesi származású Arn, a frank St. Amand-monostor apátja és
785 óta Salzburg püspöke nyerte el a palliumot. Az új érsekségben azonnal olyan
élénk zsinati tevékenység bontakozott ki, amilyenre a Karoling Birodalom egyet­
len más püspökségében sem volt példa. Hogy éppen Salzburgot emelték ér­
sekséggé, annak nem utolsósorban misszióspolitikai okai voltak. Károly 791 óta
háborúzott az avarokkal, és ezzel Karintián messze túlteijedő hatalmas újabb te­
rületet nyitott meg a missziós tevékenység előtt.

53. § Az avarok

Az avarság, ez a belső-ázsiai lovas-nomád nép a 6. században települt meg a Du-

na-medencében, és hosszú időn át a legfontosabb hatalmi tényezőt jelentette a
keleti és a nyugati birodalom között (vö. 39. § 1). Károly 791-ben háborút indí­
tott ellenük, valószínűleg azért, mert Tassilót támogatták. A Duna mentén és