Bulcsu Nemzetség Nyári Szállása

VITA
Herényi István:
Bulcsu nemzetségének nyári szállása

az Árpádok korában
I. Bevezetés
A nyugati kalandozásokban és a X . század diplomáciai kapcsolataiban nagy szere-

pet játszó Bulcsu (Vérbulcsu) személye, működése és szállása több p r o b l é m á t vetett fel.
E z a dolgozat azt tűzi feladatként maga elé, h o g y megvilágítsa Bulcsunak és nem-
zetségének genealógiáját, rokoni kapcsolatait, származását, Bulcsu méltóságát, nemzet-
ségi szállásbirtokát, különösen a nemzetség nyári szállását és ez u t ó b b i n a k település-
történetét.
Részleteiben: ki volt és h o n n a n származott Bulcsu és nemzetsége, rokonságban
állott-e az Árpádokkal, különösen Szár Zerinddel és Koppánnyal, hogyan j u t o t t a k a horka
méltósághoz, mi volt Bulcsunak a szerepe a nyugati kalandozásokban, hol volt a nemzet-
ség téli és nyári szállása, s mi volt ez utóbbinak településtörténete, az Á r p á d o k korában.
E problémák eldöntésénél elsősorban történeti forrásainkhoz, főleg krónikáinkhoz,
Konstantinosz m u n k á j á h o z valamint okleveleinkhez kell fordulnunk, de n e m h a g y h a t j u k
figyelmen kívül a nyelvészet, archaeológia, antropológia és néprajz megállapításaitsem.
Különösen a történeti k u t a t á s ós névtani módszertan kérdéseiről kell elöljáróban
n é h á n y dolgot elmondanunk.
,,A nemzetségek eredeti szállásterületének rekonstruálásában segítségünkre v a n
t ö b b ág együttes birtoklása, a jellegzetes nemzetségi személynevekből k é p z e t t helynevek,
v a l a m i n t a krónikák hagyományon ós köztudaton alapuló adatai."
„Nem t u d j u k mindenütt megállapítani az eredeti nemzetségi szállásterületet.
E n n e k három oka van. Az egyik az, h o g y az Alföld déli részén az árpádkori birtokviszonyok
forrásanyag híján n e m rekonstruálhatók. Másik oka, hogy a nemzetségi h a g y o m á n y o k a t
őrző Anonymus a Komárom—Veszprém — Bodrog—Csanád — Zaránd és Doboka vonalától
n y u g a t r a és délre eső területek hagyományanyagát n e m jegyezte fel. H a r m a d i k és leg-
főbb oka az, hogy az Árpád-ház a nemzetségeknek u r a l m a alá hajtása során a kisajátítás
más-más módozatait választotta. 1
A jegyzetekben gyakrabban idézett munkák:

Bárczi Géza: A magyar szókincs eredete (a továbbiakban Bárczi: Szókincs). Bpest.
1968. — Bárczy Géza: A tihanyi a p á t s á g alapítólevele m i n t nyelvi emlék (a továbbiakban
Bárczy : Tih. Al.). Bpest. 1951. — Belitzky János : Sopron vármegye története. I. k ö t .
(a továbbiakban Belitzky: Sopron v m . j . Bpest. 1938. — Berrár Jolán : Női neveink 1400-ig
(a továbbiakban Berrár: Női neveink). Magyar Nyelv, X L V I I . 157—159. 1. — Csánki
Dezső : Magyarország történelmi f ö l d r a j z a a Hunyadiak korában (a t o v á b b i a k b a n Csánki :
MOTF.). Budapest. 1894. — Erdélyi László: A Pannonhalmi Szent Benedek R e n d
Története (a továbbiakban Erdélyi: Benedek Rend). Bpest. 1902. — Erdélyi László:
Krónikáink magyarul (a továbbiakban Erdélyi: Krónikáink). Szeged. 1943. — Gombocz
Zoltán Honfoglalás előtti bolgár —török jövevényszavaink a (továbbiakban Gombocz:
Jövevényszavaink). Bpest. 1960. — Gyóni Mátyás: Kalizok, kazárok, k a b a r o k , magyarok
1
Győrffy 31. 1. Sz.
SZÁZADOK
A MAGYAR TÖRTÉNELMI TÁRSULAT KÖZLÖNYE
S Z E R K E S Z T Ő S É G : B U D A P E S T . I., Ü R I UTCA 5 1 - 5 3 .
105. ÉVFOLYAM 1971. 2. SZÁM
A SZÁZADOK ALAPÍTÁSÁNAK ÉVE 1867

SZERKESZTŐ BIZOTTSÁG:
BALOGH S Á N D O R , E L E K E S LAJOS, E R É N Y I TIBOR, H . BALÁZS ÉVA, H A J D Ú

T I B O R , K O S Á R Y DOMOKOS, L I P T A I E R V I N , MUCSI F E R E N C , N I E D E R H A U S E R
EMIL, PACH ZSIGMOND P Á L , P A M L É N Y I E R V I N (felelős szerkesztő), R Á N K I
GYÖRGY, S A S H E G YI O S Z K Á R , SINKOVICS ISTVÁN, SZABAD G Y Ö R G Y ,
SZABOLCS O T T Ó , SZAKÁCS KÁLMÁN, S Z É K E L Y GYÖRGY, ZSIGMOND L Á S Z L Ó
(a szerkesztőbizottság elnöke)
A szerkesztőség m u n k a t á r s a i :
INCZE M I K L Ó S és T I L K O V S Z K Y L Ó R Á N T
Tartalomjegyzék
Berend T. Iván: Az V. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kong-

resszus és tanulságai (Leningrád 1970 augusztus) . . 249
TANULMÁNYOK
Andics Erzsébet: Metternich és az 1830-as évek m a g y a r re-
formmozgalma 272
Jemnitz János : Áz I . Internacionálé és a háború (1868 —
1870) 311
VITA
Herényilr István: Bulcsu nemzetségének nyári szállása az
Árpádok k o r á b a n 365
A S Z O V J E T U N I Ó É S A N É P I D E M O K R Á C I Á K TÖRTÉ-
NÉSZFRONTJA
P. V. Volobujev—I. N. Puskarjova: A h a t kötetes „Szovjet-
unió t ö r t é n e t e " akadémiai k i a d v á n y előkészítésének
fontosabb tudományos eredményeiről 387
A X I I I . NEMZETKÖZI TÖRTÉNETTUDOMÁNYI KONG-

RESSZUS
A moszkvai történészkongresszus magyar
felszólalásaiból.
E u r ó p a problémái a XVII. században 402
Pach Zsigmond Pál: Európa problémái a X V I I . században 402
li. Várkonyi Ágnes: Az adózás kérdése a XVII. századi
Magyarországon 406
1 Századok 1971/2
356 H E R É N Y I ISTVÁN
„Zala megyében a Bulesutól származó Vérbulesu vagy L á d — nem csupán néhány

kisebb birtok ura m a r a d t L á d (ma Badacsonylábdi) körül, míg a nemzetségi rész az
Atyusz nem és néhány kisebb nemzetség között oszlik m e g . "
„Ahol Vérbulcsuhoz . . . hasonló k i s a j á t í t á s törtónt és nem maradt fenn krónikás
hagyomány, csak találgatásra vagyunk u t a l v a . Ahol ráadásul az árpádkori birtokviszo-
nyokat sem ismerjük, o t t lehetetlen megállapítani a nemzetségi előzményeket. A megye-
hatások ós ezekkel jórészt egyeuő esperességi határok a z o n b a n ilyen helyeken is meg-
őrizték az üres kereteket, amelyeket most m á r a régészet és nyelvtudomány tudhat
élettel megtölteni." 2
Bulcsu nyári szállásával — Szombathely vidékével — kapcsolatban az árpádkori
birtokviszonyokról megfelelő forrásanyag áll rendelkezésünkre. Ismerjük a szombat-
(a továbbiakban Gyóni: Kalizok). Magyar Nyelv X X X I X . — Györffy György : A magya-

rok elődeiről és a honfoglalásról (a továbbiakban Györffy : A magyarok elődeiről). Bpest.
1958. — Györffy György : Tanulmányok a m a g y a r állam eredetéről (A továbbiakban Györffy:
Tanulmányok). Bpest. 1959. — Györffy György: Az Árpád-kori Magyarország történeti
földrajza (a továbbiakban Györffy: Történeti földrajz). Bpest, 1963. — Györffy György:
A magyar nemzetségtől a vármegyéig, a törzstől az országig (a továbbiakban Györffy:
Sz.) Századok. 1958. 1 — 4. sz. — Gombos Albin : Catalogue fonti um hist. Hung. 800 1301.
I. (a továbbiakban Gombos С). Bpest. 1943. — Hóman Bálint: A magyarok honfoglalása
és elhelyezkedése (a t o v á b b i a k b a n Hóman: A magyarok honfoglalása). B p e s t . 1923.
— Jóman Bálint—Szekfű .Gyula : Magyar t ö r t é n e t I. a továbbiakban Hóman: MT.). I.
Bpest. 1936. — Herényi István: A Répce-Gyöngyösmellék falvainak története a közép-
korban. Bpest. 1965. K é z i r a t az Országos Széchenyi K ö n y v t á r b a n és a szombathelyi
Berzsenyi K ö n y v t á r b a n (a továbbiakban Herényi: Gyöngyösmellék). — Herényi István:
Nyugatmagyarország nóvstatisztikája 1270-ig. Kézirat (a továbbiakban Herényi:
Nyugatmagyarország). — Karácsonyi János : A magyar nemzetségek а XIV. század köze-
péig (a továbbiakban Karácsonyi: Nemzetségek). Bpest. 1901. — Képes K r ó n i k a (a to-
vábbiakban Képes Krónika). Bpest. 1964. - Kohn Sámuel : A zsidók története Magyarorsz
gon (a továbbiakban Kohn). Bpest. 1884. Kniezsa István: Ungarns Völkerschaften im
X I . J a h r h z n d e r t (a t o v á b b i a k b a n Kniezsa: Ungarn). Bpest. 1938. Kniezsa István: A
magyar nyelv szláv jövevényszavai (a t o v á b b i a k b a n Kniezsa: Szláv jövevényszavak).
Bpest. 1955. —. Kovács Márton: A felsőőri m a g y a r népsziget (a továbbiakban Kovács:
Felsőőr). Bpest. 1942. - László Gyula: A honfoglaló m a g y a r n é p élete (a továbbiakban
László: Magyar nép). Bpest. 1944. — Lelkes István: Kőszeg. Bpest. 1960. — Melich János:
Honfoglaláskori Magyarország (a továbbiakban Melich: H o n f Mg.). — Molnár Erik:
A magyar társadalom t ö r t é n e t e az őskortól az Árpádkorig (a továbbiakban Molnár : M.
társ. tört.) I . Byest. 1949. — Molnár Erik: Magyarország története I — I I . (a továbbiak-
ban Molnár: МО tört..) B p e s t . 1964. — Moór Elemér: Westungarn im Mittelalter im
Spiegel der Ortsnamen (a továbbiakban Moór: Westungarn). Szeged. 1936. — Moór
Elemér: A n y e l v t u d o m á n y m i n t az ős- és n é p t ö r t é n e t forrástudománya (a továbbiakban
Moór: ws- és nóptörténet). Bpest. 1963. — Németh Gyula: A honfoglaló magyarság ki-
alakulása (a továbbiakban Németh Gyula: H o n f . M.). Bpest. 1930. — Ortvay Tivadarj
Magyarország egyházi földleírása (a t o v á b b i a k b a n Ortvay: E . Földleírás). Bpest. 1891.
— Pais Dezső : N é v t u d o m á n y i vizsgálatiok (a továbbiakban: Pais: Névtudomány). Bpest.
1960. — Pertz. Mon. Germ. H i s t . SS. X I . 6 — 9. — Pesti Frigyes : Várispánságok története
(a továbbiakban Pesti: Várispánságok). B p e s t . 1882. — Savaria Múzeum Kimutatásai
(a t o v á b b i a k b a n Savaria). — Szentpétery Imre: Az Árpádházi királyok okleveleinek
kritikai jegyzéke. 1 — 2. (a továbbiakban Szentpétery: Királyi oklevelek). Bpest. 1943.
— Sziklay- Borovszky : Vasvármegye (a t o v á b b i a k b a n Borovszky : Vasvármegye). Bpest.
1897. — Szilágyi Sándor: A magyar nemzet története. 1 - Х . (a továbbiakban Szilágyi:
MNT.). Bpest. 1895. — Urkundenbuch des Burgenlandes (a továbbiakban Urkunden-
buch.) Graz —Köln. 1955. I . Band. (Hans Wagner). Wertner Mór: A m a g y a r nemzet-
ségek. I —II. (a t o v á b b i a k b a n Wertner: Nemzetségek). Temesvár. 1891.
Folyóiratok: E t n o g r á f i a (a továbbiakban Etn.). — Föld és Ember (a továbbiak-
ban F E ) . — Magyar Nyelv (a továbbiakban MNy). — Magyar Nyelvtudományi Közle-
mények (a továbbiakban MNyTK). — Magyar Zene (a t o v á b b i a k b a n MZ.) — Századok
(a továbbiakban Sz.). — Vasi Szemle (a t o v á b b i a k b a n VSz.).
2
Györffy 32. 1. Sz.
BULCSÜ N E M Z E T S É G É N E K NYÁRI SZÁLLÁSA AZ Á R P Á D O K KORÁBAN 357
hely vidéki k i s a j á t í t á s m ó d o z a t a i t . Csupán megfelelő h a g y o m á n y a n y a g g a l n e m rendel-

kezünk. E z t a h i á n y t a z o n b a n az esperességi h a t á r o k szem előtt t a r t á s á v a l a régészet és a
n y e l v t u d o m á n y segítségével küszöbölhetjük ki.
Vizsgálataink során elsősorban a t ö r t é n e t i forrásokra t á m a s z k o d u n k , t e h á t króni-
k á i n k r a és K o n s t a n t i n o s z m u n k á j á r a , k é s ő b b pedig f e n n m a r a d t okleveleinkre.
Másodsorban a z o n b a n igénybe kell v e n n ü n k a t ö r t é n e t i forrásokból k i e m e l h e t ő
hely-, család- ós személyneveket. (E két a l a p v o n a l o n elindulva a d a t a i n k a t — m i n t f e l j e b b
is e m l í t e t t ü k — az archeológia, antropológia és néprajz a d a t a i v a l e g é s z í t h e t j ü k ki.)
K ü l ö n ö s e n a X I . század közepétől a X I I . század közepéig kell n é v a n y a g u n k r a
t á m a s z k o d n u n k . Történelmi a d a t o k ugyanis e területről s z ó r v á n y o s a n állnak rendel-
kezésünkre. A X I I . és X I I I . századból s z á r m a z ó okleveleink a z o n b a n bőven n y ú j t j á k
mind a hely-, mind a család-, m i n d pedig a személyneveket.
Ezzel k a p c s o l a t b a n h e l y n é v a d á s u n k n é h á n y a l a p t ö r v é n y é t kell i t t r ö v i d e n á t t e -
kintenünk.
H e l y n e v e i n k legelső és egyben legrégebbi rétege a p u s z t a személynévből ós törzs-
névből a l a k u l t helyneveink csoportja. Törzsneveinkből a l k o t o t t helyneveink c s a k a X .
században keletkezhettek, de a személyneveinkből alkotott helyneveink is m e g s z ű n n e k
a X I I . század végéig.
A személynevekből a l k o t o t t helyneveinkkel k a p c s o l a t b a n m é g le kell szögeznünk
azt az a l a p v e t ő t é n y t is, h o g y a helynevek m é g az élő személy életében k e l e t k e z t e k .
(Ld. a J á k nemzetséget.)
A X I . században k e l e t k e z t e k az ,,i" k é p z ő s helynevek. P l . A p á t i , Püspöki. Ezek a
helynevek a z o n b a n a X I I . század közepétől kezdődően m á r n e m használatosak. Ilyen
elnevezéssel későbbi k o r b a n m á r n e m t a l á l k o z u n k .
„ N y u g a t i h a t á s r a a X I I . század végétől kezdve, de különösen a X I I I — X I V .
században d i v a t b a j ö t t n á l u n k is a f a l v a k a t a templom védőszentjéről elnevezni." 3
„А X I I I . század elejétől kezdve a z u t á n tömegesen b u k k a n n a k fel a -laka, -háza,
-telke, -földe, -szállása, -falva, -ülése végű h e l y n e v e k , amelyeknek első t a g j a a b i r t o k o s
neve v o l t . " 3
A helynevek ismeretében el t u d j u k helyezni legalább századonkénti rendezésben
az egyes helységeket keletkezésük s o r r e n d j é b e n . H a pedig t ö r t é n e t i adatok is szólnak
egy-egy helységről, akkor a századon belül — esetleg — közelebbi i d ő p o n t o k a t is meg
t u d u n k állapítani.
S z e m é l y n é v a d á s u n k k a l kapcsolatban k ü l ö n kell beszélnünk a nemzetség-, a család-
és a személynevekről.
A nemzetségnévvel k a p c s o l a t b a n a z t le kell szögeznünk, h o g y bár a honfoglaláskori
ев X I I I . s z á z a d i nemzetségek egymástól e l t é r ő e k voltak, a nemzetségekben m i n d a X „
mind pedig a X I I I . s z á z a d b a n megvoltak a k ü l ö n nemzetségi neveik. Egyes n e m z e t s é g e k
még a X I I I . században is viselték az ősi honfoglaláskori nemzetsógnevet. E nemzetség-
nevek á l t a l á b a n a legkiválóbb nemzetségtag n e v é t , vagy a n e m z e t s é g szállásának helyét
rejtik m a g u k b a n . Valószínűleg K á l m á n király összeírásában m é g megvoltak a z összes
nemzetségek nevei.
A nemzetsógnevekkel k a r ö l t v e — k ü l ö n ö s e n a n y u g a t i h a t á r ő r v i d é k e n — m á r a
X I I . század végén és X I I I . század elején jelentkeznek a szálláshelyről t ö r t é n ő családi
elnevezések. (Legrégebbiek a Locsmándiak és Csernokiak. 4 )
H a Bulcsu szállásterületót vizsgáljuk és megfigyeljük a faluról elnevezettek neveit,
úgy m i n d e n bizonnyal k i z á r h a t j u k az őslakosok közül a z o k a t a családokat, m e l y e k n e k
3
Pais: N é v t u d o m á n y ; Kniezsa: U n g a r n . 19, 20. 1.; Györffy : Sz. 27—34. 1.
4
U r k u n d e n b u c h . 46, 75. oklevél.
8 Századok 1971/2.
neve nem erről a vidékről való falu. Az így m e g m a r a d t családokat a z u t á n a későbbiekben

részletesen e l m o n d o t t módszer szerint csoportosítva egy időben is ősibb csoportba sorol-
h a t j u k . Az bizonyos, hogy családneveink között a faluról elnevezettek — okleveleink
szerint — a legrégebbiek. Bulcsu n y á r i szállásterületón 1270-ig csupán az alábbi n e v e k
fordulnak elő: Büki, Chazári, Csernökei, Csói, Dobrapataki, Gencsi, Geresdi, Halastói,
Haraszti, Herényi, Hermányi, H o b a j , Jáki, K á m o n i , Kisfaludi, Köveskúti, Ládonyi,
Oladi, Ovadi, Pösei, Sági, Semjéni, Szecsődi, Szelestei, Szopori, Taszári, Waldi, Váti,
Zsédenyi, Zsidányi. 5
A nemzetség- és családnevek után rá kell m u t a t n u n k a szűkebb értelemben v e t t
személynevek, később keresztnevek fontosságára is. A honfoglalás előtt főleg a m a g y a r s á g
vezető rétege t ö r ö k eredetű személyneveket használt. Emellett a z o n b a n ugor eredetű
személyneveink is akadnak szép számmal, sőt nem r i t k a a mindkét nyelvben azonos jelen-
tésű, de természetesen más alakú személynév, m i n t pl. Tas és Keve esetében. Az egyik
török, a másik finn-ugor eredetű, s mindkettő jelentése kő. E nevek a honfoglalás u t á n is
elég sűrűn f e n n m a r a d t a k . E két főágon kívül a z o n b a n voltak névadásunkban szláv ós
germán személynevek is, sőt neveinknek mintegy 1/3-ad része m a m é g ismeretlen ere-
detű.
A X I I — X I I I . században a török és finnugor eredetű nevek túlsúlyban v a n n a k a
szláv és más eredetű nevekkel szemben, bár azok az ősfoglaló családok, melyek szlávokra
települtek rá, g y a k r a n éltek szláv nevekkel. Ez nyilvánvalóan a magyar—szláv e g y ü t t -
élésre m u t a t . Viszont azok a n é m e t nemzetségek, melyek Géza és I s t v á n idejében tele-
pültek a Bulcsu nemzetségtől k i s a j á t í t o t t birtokokra, felváltva használták a m a g u k k a l
hozott germán és az i t t talált m a g y a r és szláv n e v e k e t is. Külön érdekesség e német nem-
zetségeknél, h o g y m á r harmadik, negyedik generációban a legyőzött híres ellenfél n e v é t
vették fel személynévként, m i n t pl. a Jákoknál a Koppány és Kál, a Hermányoknál
a Kondakor nevet. 5
A kereszténység terjedésével párhuzamosan megkezdődött a keresztény személy-
nevek felvétele, m e l y a X. században csak szórványos, a X I . században számottevő,
a X I I . századtól kezdve pedig átveszi a domináló szerepet mind a magyar, mind a szláv,
mind a germán, m i n d pedig az ismeretlen eredetű nevek felett. A X I I I . századtól kezdve
e régi neveket a z u t á n majdnem teljesen kiszorítja a használatból.
A fentiek előrebocsátása u t á n módszerünket az alábbiakban rögzíthetjük. Bulcsu
nyári szállásán — Szombathely vidékén, másként a Repce — Gyöngyösmelléki Főesperes-
ség területén — vizsgáljuk meg a z o k a t a szemólynévi, vagy törzsnóvi faluról elnevezett
családneveket, melyek csak ezen a vidéken f o r d u l n a k elő. Ezt követően választjuk ki e
körből azokat a családokat, melyek ősi török, finnugor, szláv, illetve germán személy-
neveket használtak. H a ezt az e l j á r á s t következetesen folytatjuk, akkor területünkön
mintegy 40 olyan családra a k a d u n k , mely ezekkel a nevekkel élt. A vonatkozó oklevelek
tanúsága szerint ilyen régi személynevek csak a faluról elnevezett családok családneveinél
fordulnak elő. E családok közül éppen a személynevek figyelembevételével ki t u d j u k
válogatni nagy valószínűséggel a n é m e t és szláv családokat, a többi családot viszont ős-
foglalónak kell t a r t a n u n k . H a az így fennmaradó negyven családot elhelyezzük ősi lak-
helyén, s figyelembe vesszük e családok rokoni kapcsolatait és egyes nagyobb települések
határait, v a l a m i n t kiterjedését, a k k o r az ősi települési rendet legalábbis nagy vonalaiban
meg tudjuk rajzolni.
5
Karácsonyi: Nemzetségek I I . I(i5 — 106, 2 4 5 — 2 4 9 . 1 H e r é n y i : N y u g a t m a g y a r -
ország; Györffy : A magyarok elődeiről. 174. 1.
BULCSU N E M Z E T S É G É N E K N Y Á R I SZÁLLÁSA AZ ÁRPÁDOK KORÁBAN 359
II. Bogát, Kál, Bulcsu, Szár Zerind, Koppány
K i volt és h o n n a n származott Bulcsu és nemzetsége? Rokonságban állott-e az

Árpádokkal, különösen Szár Zerinddel és Koppánnyal ?
Bogátről a következőket jegyezte fel Liutprand: „Veronába érkeztek a magyarok,
akiknek két fejedelme, Dursak és B o g á t igen jó barátságban volt Berengárral."'
Kairól ennyit ir Konstantinosz: „Tudnivaló, hogy Bulcsu karcha K a l i n a k , akarchá-
n a k a fia és hogy a Kali tulajdonnév, a k a r c h a méltóság, valamint a jila is, amely nagyobb
a karchánál."
„Első fejük az Á r p á d nemzetségéből sorban következő fejedelem és v a n k é t másik is,
a jila ós karcha, akik bírói tisztséget viselnek, de v a n fejedelme minden törzsnek is.
Tudnivaló, hogy a jila és a karcha n e m tulajdonnév, h a n e m móltóság." 7
Bulcsuról Konstantinosz így t á j é k o z t a t bennünket: „Tudnivaló, hogy Bulcsu,
a karcha, Kálinak, a karchának a f i a . "
„Tudnivaló, hogy Teveli meghalt és az ő fia, b a r á t u n k Termacsu, aki minap j ö t t
fel Bulcsúval, Turkia harmadik fejedelmével ós karchájával." 8
Anonimusz ugyanakkor így számol be Bulcsuról: „ T a s fia Léi m e g f ú j t a a kürtöt,
B o g á t fia Bulcsu felemelte a zászlaját, s az első hadsorban indultak ü t k ö z e t b e a görögök
ellen."
„A sereg élére kapitányokid és vezetőkül Tas fia Léit, Bogát fia Bulcsut, Kölpény
fia Botondot állították."
„Másnap m i n d k é t fél csatarendben sorakozott a D u n a mellett elterülő mezőn.
Tas fia Léi tulajdon jelével megjegyzett zászlaját felemelve, meg Bogát fia Bulcsu a hadi
k ü r t ö k e t harsogtatva, rögtön előrenyomidt a küzdelemhez."9
„ E k k o r a diadalmas Léi, Bulcsu, valamint Botond t á b o r t ütöttek a D u n a mellett,
valamivel lejjebb a síkon." 1 0
„Másnap pedig Bolgárország vezére különféle ajándékokkal elküldte követeit Léi-
hez, Bulcsuhoz, meg Botondhoz, s könyörgött nekik, hogy álljanak r á a békére."''
„Bulcsu, Léi és Botond onnan t o v á b b t a r t v a , alászállottak a Pétergaznak mondott
erdőn és tábort ü t ö t t e k a Kulpa folyó mellett."
„Mikor Léi, Bulcsu, Botond és a többi vitézek a második esztendőben nagy diadal-
lal, épen ós sértetlenül visszatértek Á r p á d vezérhez, n a g y öröm t á m a d t a vezér egész
udvarában." 1 2
„Másokat pedig — még pedig T a s fia Léit., Bogát f i a Bulcsut, a vér emberét, vala-
m i n t Kölpény fia Botondot — a sereg vezetőivé tették avégre, hogy különböző országokat
feldúljanak velük." 1 3
„ Ö t évvel később, Konrád uralkodása alatt Zoltánnak, Magyarország vezérének
néhai híres és dicsőséges vitézei: Léi, Bulcsu meg B o t o n d uruktól küldetve Alemannia
egyes részeire törtek ós o t t sok becses z s á k m á n y t ejtettek. De végül a b a j o r o k és aleman-
nok gyalázatos csalárdsága miatt Léi, m e g Bulcsu fogságba estek, s az I n n folyó mellett
akasztófán végezték életüket.' 4 4
6
Győrff y. A magyarok elődeiről. 174. 1.
7
Úo. 83. 1.
8
Uo. 83. 1.
9
Uo 123. i.
10
Uo. 124. 1.
11
Uo. 125. 1.
12
Uo. 1 2 5 - 1 2 6 . 1.
13
Uo. 134. 1.
14
Uo. 135. 1.
8*
„Zolta vezér h a r a g t ó l tüzelve, egyrészt ezek k e d v é é r t és díjáért, másrészt meg

azért, m e r t f á j t a szíve Léi és Bulcsú halála miatt, nagy h a d a t küldött O t t ó német király
ellen. E n n e k kapitányaivá Kölpény fia Botondot, Előd fia Szabolcsot, meg Őse fia Örkényt
tette." 1 5
Kézai Simon Bulcsuról a következő tudósítást közli: „A hetedik sereg vezérének
Vérbulcsut mondják. E z Zalában, a B a l a t o n körül telepedett meg. Azért nevezték pedig
Vérbulcsunak, mert n a g y a t y j á t a krimhildi csatában a n é m e t e k megölték, s ezt ő biztosan
t u d v á n , bosszút a k a r t állni rajtuk, és t ö b b németet n y á r s o n süttetett m e g ós annyira
kegyetlenkedett velük, hogy némelyeknek úgy itta a vérét, mint a b o r t . "
,,A császár pedig ulmi udvarában gyorsan és észrevétlen ott termett, s miután a
magyarok elhelyezkedését és seregét kikémlelte, reggeli nyolc óra t á j b a n , miközben az
eső esett, rájuk rontott és az egyik, a városhoz közel álló csapatot tönkre verte. Ennek
l á t t á r a Léi és Bulcsu f u t á s b a n keresett menedéket. H a j ó r a szálltak, s a D u n á n lefelé
ereszkedtek, hogy Magyarországra meneküljenek. A regensburgi átkelőnél azonban foglyul
estek és a császárhoz szállították őket. A császár pedig bitófára ítélte, s Regensburgban
kivégeztette őket." 1 6
A Sankt Galleni évkönyvek Bulcsuról a következőket írják: ,„955. év. Ottó király
megütközött az agrénokkal Szent Lőrinc ünnepe n a p j á n és Isten segítségével legyőzte
őket. Számuk 100 ezerre r ú g o t t és közülük sokat elfogtak Pulszi nevű királyukkal együtt
és akasztófára felkötötték őket. Egy másik háborút a Boemannok viseltek velük, amely-
ben elfogták Lele nevű királyukat, seregét pedig kiirtották." 1 7
Szár Zerindröl a K é p e s Krónika így ír: „ K o p p á n y pedig Szár Zerind f i a volt . . ."1Я
Koppányról K é p e s Krónikánk a következőket m o n d j a : „Lejött Bajorországból
Veneelin is, a wasserburgi, aki Szent I s t v á n n a l Somogyban megölte K o p p á n y vezért." 19
„ A m a napon j ö t t H o n t és Pázmány is, — az ő tanácsukkal és segítségükkel kere-
kedett a király a m a g y a r o k fölé: sok nemes magyar j u t o t t csúf szolgaságra, akik Koppány
vezérhez húztak, a keresztséget ós a hitet megvetették . . . Azt ítélték ugyanis nemesebb-
nek a móltóságok viselésére, aki h a m a r a b b csatlakozott a keresztény hithez." 2 0
„Már kora i f j ú s á g á b a n dicső h a d a t viselt Szent I s t v á n király a vitéz ós hatalmas
K o p p á n y vezér ellen. K o p p á n y pedig Szár Zerind fia volt és már Szent I s t v á n király
a t y j a , Géza életében vezérséget viselt. Géza vezér halála u t á n Koppány vezér Szent István
király a n y j á t vérfertőző házasságra k í v á n t a , meg a k a r t a ölni Szent I s t v á n t , hogy vezéri
részét a m a g a hatalma a l á hajtsa. Somogyi vezér volt. Szent I s t v á n király azonban össze-
hívta főembereit és Szent Márton hitvalló közbenjárása á l t a l kérte az isteni irgalmasság
segítségét. Majd összegyűjtötte seregét ós az ellenség elébe indult; a Garam folyó mellett
övezték fel először k a r d d a l ; itt testi épségének őrizetére k é t főembert rendeltek, Hontot
és P á z m á n y t , az egész sereg fejedelmévé ós vezérévé pedig a német származású vendéget,
Vencellint tették meg. Megkezdődött a csata, mindkét részen sokáig és vitézül folyt a
viadal; de az isteni irgalmasság segítségével Szent István vezér nyert dicső diadalt. Ebben
a harcban Veneellin ispán megölte K o p p á n y vezért, ezért téres jószágokkal jutalmazta
őt meg Szent István, aki akkor még vezér volt. K o p p á n y t pedig Szent I s t v á n néggyé
vágatta: egyik részét elküldte az esztergomi, a másikat a veszprémi, a h a r m a d i k a t a győri
kapuhoz, a negyediket Erdőelvébe. Szent I s t v á n vezér ekkor fogadalmat t e t t Istennek,
ezt hűséggel be is v á l t o t t a . 0 elrendelte ugyanis, hogy m i n d a Koppány vezér földjén
15
Uo. 136. 1.
16
Uo. 147. 1.
17
Uo. 186. 1.
18
Képes Krónika. 97. 1.
19
Uo. 90. 1.
20
Uo. 91. 1.
BULCSÜ N E M Z E T S É G É N E K N Y Á R I SZÁLLÁSA AZ Á R P Á D O K K O R Á B A N 361
lakozó népség gyermekből, terméséből és barmaiból örök időkre tizedet a d j o n Szent Márton
klastromának. Az említett Vencellin a z u t á n Rádit nemzette, Rádi nemzette Miskát,
Miska nemzette K o p p á n y t és Mártont." 2 1
A Bulcsú nemzetség genealógiáját és rokoni kapcsolatait illetően első kérdésünk
Bogát és Kál személyét érinti. Vajon B o g á t és Kál történelmi személy volt-e? K é t külön-
böző személyről van-e szó, vagy egy és ugyanazon személyről, kinek azonban két neve
is volt ? A nézetek e vonatkozásban éppen úgy divergálnak, m i n t Árpád f i á n a k , Leven-
tének az esetében, a k i t az egyik nézet azonosít Tarhossal, a másik nézet azonban Le-
ventét és Tarhost két külön személynek tekinti. 2 2
H a a Bogátra és Kálra vonatkozó két történeti forrást, nevezetesen Konstanti-
noszt és Anonimuszt t e k i n t j ü k , a nagyobb történeti hitelt az előbbinek kell tulajdoníta-
nunk. Konstantinosz szerint Bulcsu K á l n a k , Anonimusz szerint Bogát,nak a fia.
A Vérbulcsu, nemzetség mind téli, mind nyári szállását tekintve (Balaton déli
p a r t j a és Szombathely vidéke) azt t a p a s z t a l j u k , hogy a Bulcsu név mellett mind Bogát,
mind pedig Kál helynévként jelentkezik. E z arra utal, hogy mindhárom n e v e t a Vér-
bulcsu nemzetségben kell elhelyeznünk. H ó m a n feltételezi, hogy Bogát esetleg Kálnak
apja, Bulcsunak n a g y a t y j a lehetett. Mindenesetre e hipotézis kapcsán választ kell adnunk
arra a kérdésre is: mi az oka annak, hogy Bogát még 921-ben Itáliában harcol, Bulcsu
pedig feltehetőleg m á r 937-ben vezeti első nyugatra irányuló h a d j á r a t á t , a közbenső
időben viszont Kált egyáltalán nem l á t j u k szerepelni. Mintegy azonban helyneve-
inkben nemcsak Bogát és Bulcsu, h a n e m Kál is többször előfordul, K á l n a k , mint
külön személynek a létezésével is számolnunk kell. Kál működéséről bizonyára azért
nem hallunk, mert — a m i n t az az á r p á d k o r i halálozási viszonyok között kézenfekvő —
korán elhalt.
N e m visz közelebb a témához a névelemzés sem. A Bogát Pais szerint szláv eredetű,
és jelentése „nagy". N é m e t h szerint a Bog vezért jelent, s valószínűleg a Bogát, vagy
Bagat a vezér szó kicsinyítőképzős származéka. A Kál név Pais szerint török eredetű,
s a kál (maradni) igéből vezethető le, s t a l á n a megmaradó, állhatatos jelzőt rejti magában.
Ü g y hisszük, a megoldást e k é t hipotézisnél sokkal inkább Gyóni Mátyásnak
részint nyelvészeti, részint történeti a d a t o k r a támaszkodó meggondolásai szolgáltatják.
Gyóni a kai, káli (Konstantinosz) nevet a káliz névvel hozza kapcsolatba. Értekezésében
k i m u t a t j a , hogy álláspontját nemcsak nyelvészeti vonatkozások, hanem történelmi ada-
tok is alátámasztják. Hivatkozik egy X V I . századi csehországi hébernyelvű krónikára,
mely Bulcsut golc (kolc), azaz káliz melléknévvel emlegeti. Figyelemreméltó Gyóninak
az a megfigyelése is, hogy egy 943-ban szereplő kazár helyőrségparancsnoknak is Bulcsu
volt a neve (Gyóni, Kohn).
Nincs okunk kétségbe vonni a X V I . századi héber forrás hitelességét. E forrásnak
semmi érdeke nem f ű z ő d ö t t ahhoz, hogy a magyar Bulcsuból káliz Bulcsut alkosson.
Ahogyan Botondnak is Külpény volt az a p j a , ez utóbbi név törzsnevet rejtvén magában,
ugyanúgy Bulcsunak a Káli név is törzsnevet manifesztálván, mindkét vezér származását
elárulja. 2 3
N e m tartom perdöntőnek a probléma szempontjából, de figyelemreméltónak
ítélem a Képes Krónika festőjének, a nyugatmagyarországi Fertőmeggyesről származó
Meggyesi mesternek Bulcsu ábrázolását. Meggyesi Bulcsut teljesen eltérően a többi
vezértől, csúcsos (török, kabar) süvegben ábrázolja. E festőről t u d j u k , hogy festményei-
ben — a történelmi eseményekkel kapcsolatban — sokszor nagyobb tájékozottságot árul
21
Uo. 9 7 - 9 8 . 1.
22
Pais: N é v t u d o m á n y . 94. 1.
23
Gyóni: Kalizok. 91, 166.1.; Bárczi : Tih. Al. Bagat mezeje : Németh: H o n f . M. 190.
el, m i n t maga a K é p e s Krónika írója. H a pedig általános történelmi eseményekről oly jól
tájékozott, akkor a nyugatmagyarországi Bulcsu hagyományok sokkal élesebben élhet-
tek benne. 24
Az a körülmény, hogy Bogát Tarhossal, Bulesu Tormással együtt szerepel, r á m u t a t
a rokoni fokozatra is. Tarhos Á r p á d n a k a fia, Tormás a dédunokája volt. Ugyanúgy
Bogátnak is Bulcsu lehetett az u n o k á j a és Kál a fia. A kortársak k o r t á r s a k a t vonzanak
magukhoz. Ezzel a hozzáadással ú g y gondolom a Bogát, Kál, Bulcsu generációs sorozat
kellőképpen valószínűsítést nyert.
A következő kérdés az előbbiből adódik: a Bulcsu vagy Vérbulcsu nemzetség,
vagy e nemzetségnek a vezetői rokonságban állottak-e az Árpádokkal és különösen Szár
Zerinddel és K o p p á n n y a l ?
E téren lényegében két alapvető felfogás áll egymással szemben. Egyfelől az Árpá-
dok és Bulcsuk nemzetségének rokonsága, másfelől a Bulcsuk és K o p p á n y o k nemzetségé-
nek rokonsága kérdésében is.
Az első t é m a k ö r b e n az általános és elfogadottabb felfogás ketté választja az Árpá-
dokat a Bulcsu nemzetségtől. H ó m a n az egyetlen, aki a Vérbulcsu nemzetség vezető tag-
jait, K á l t és Bulcsut, valamint B o g á t o t az Árpádok genealógiai táblázatán szerepelteti.
Ü g y gondolom, kellő megalapozottság nélkül. 25
Egyedül csak az a felfogás lehet helyes, mely külön választja az Árpádokat a
Bulcsu nemzetség tagjaitól.
A második problémacsoportban uralkodó két alapvető felfogás egyike K o p p á n y t
és a t y j á t , Szár Zerindet az Árpádok családjába sorolja, másika viszont a Vérbulcsu nem-
zetség tagjainak t a r t j a . Az első felfogás hívei:—Hóman és Györffy, — csak a b b a n térnek el
egymás felfogásától, hogy mindegyik másik Árpádházitól származtatja Szár Zerindet és
fiát. (Az a felfogás, mely K o p p á n y t Sarolt rokonának t a r t j a , kellően nem megalapozott. 2 6 )
A második felfogás zászlóvivői közül már Marcali hangsúlyozta Szár Zerindnek,
illetve K o p p á n y n a k a Vérbulcsu nemzetséghez való tartozását. Mezei László már kifeje-
zetten a Vérbulcsu nemzetséghez sorolja Koppányt. 2 7
E két felfogás közül az első a levirátusra hivatkozva jut el álláspontjához, a másik
álláspontját részleteiben nem indokolja. Úgy gondolom, hogy e felfogás követőit a Vér-
bulcsu nemzetség és a Koppány birtokainak aránylag közeli volta, másfelől a Koppány-
lázadás leverése u t á n a Vencelin részére történt kisajátításnak a helye indította meg-
győződésük leszögezéséhez.
Az első felfogás gyengesége a b b a n van, hogy a levirátus intézménye a keleti népek-
nél általános volt. Különösen fejlett volt azonban a zsidóknál és a mohamedánoknál.
A levirátusság t e h á t inkább azt látszik alátámasztani, hogy Koppány a káliz Vérbulcsu
nemhez tartozott. A kálizoknál (mohamedánoknál) a levirátusság sokkal kézenfekvőbb,
m i n t a pogány magyarságnál.
A második felfogás t a r t h a t a t l a n s á g a viszont o t t van, hogy a két nemzetség, t e h á t
az Árpádok és a Vérbulcsu-nem tagjainak birtokai n e m voltak túl közel egymáshoz.
I n k á b b arra lehet következtetni, hogy szomszédosak voltak egymással.
E felfogás m á s i k alaptétele, hogy ti. Vencelin az általa legyőzött K o p p á n y birtokait
k a p t a , ebben a f o r m á b a n nem helytálló. Az nem lehet vitás, hogy Vencelin az ellenség,
t e h á t K o p p á n y párthíveinek birtokaiból nyert j u t a l m a t , de nem kifejezetten Koppány
birtokaiból. A Képes Krónika n e m h a g y kételyt atekintetben, hogy Szent István foga-
54
Képes K r ó n i k a . 25, 34. 1.
25
Szilágyi : MNT. I. 234—236.1.; Hóman: A m a g y a r o k honfoglalása. 95. 1.; 6. iegvz.
26
Képes K r ó n i k a . 91. 1.
27
Képes K r ó n i k a . 189. I.' Györffy : Tanulmányok: 16. 1.
BULCSÜ N E M Z E T S É G É N E K N Y Á R I SZÁLLÁSA AZ Á R P Á D O K KORÁBAN 363
dalmának eleget tett. E z pedig abból állott: „elrendelte, hogy mind a K o p p á n y vezér
földjén lakozó népség gyermekeiből, terméséből és barmaiból örök időkre tizedet adjon
Szent Márton k l a s t r o m á n a k " . Koppány vezér földjét t e h á t lakosságával, termésével,
barmaival együtt teljes egészében Pannonhalma kapta.
Vencelin tehát n e m K o p p á n y vezér földjét, hanem a Koppányhoz legközelebb eső
nemzetség birtokait k a p t a jutalmul. 2 8
A két egymással ellentétes felfogás szemmel l á t h a t ó a n megegyezik abban, hogy
— kimondva, vagy ki n e m mondva — az Árpádok és a Vérbulcsu nemzetség nemzetségfői
között szoros kapcsolatot lát. És ez így is van. Nem lehet véletlennek tulajdonítani, hogy
Bogát Tarhossal, Bulcsu Tormással együtt szerepelnek, még pedig mindketten a magyar-
ság szempontjából sorsdöntő kérdésekben. E z a kapcsolat t ö b b r e m u t a t , m i n t csupán
barátsági relációra.
H a ehhez még hozzávesszük H ó m a n n a k azt a feltevését, hogy Szár Zerind Tormás-
nak volt a testvére, a k k o r a Tarhos—Bogát, Tormás — Bulcsu pároshoz hozzászámít-
h a t j u k a K o p p á n y és Bulcsu nemzetség akkori nemzetsógfőinek kettősét is.
Ebből két következtetést v o n h a t u n k le. Az egyik az, hogy az Árpádok a Ver-
bulcsu nemzetség nemzetségfőivel nemcsak baráti, hanem éppen olyan családi kapcsolat-
ban állottak, mint az erdélyi Gyulával, A b a Sámuellel, Beszpróm Ottóval vagy talán
Léllel. Nőági rokonságnak kellett fennállania.
A másik konklúzió pedig az előbbiből következik: a győztes Vencelin hadvezért
Koppány nőági rokonainak, a K o p p á n y t támogató Vérbulcsu nemzetségnek birtokai-
ból volt legkézenfekvőbb kielégíteni. „Vencelin ispán téres jószágokat k a p o t t Szent
Istvántól. Ugyanakkor sok nemes m a g y a r j u t o t t csúf szolgaságra."
A király a Vérbulcsu nemzetséggel kegyet gyakorolván — az Árpádok ós a
Bulcsu nemzetség régi kapcsolataira figyelemmel — téli szállását — balatonmenti birto-
kait — legalábbis m a g j á b a n meghagyta, míg a nyári szállást — Szombathely vidékét —
nagyobb részében á t a d t a a győztes hadvezérnek, Vencelinnek és utódainak.
III. Bulcsu hurka méltósága

és а nyugati kalandozásokban betöltött szerepe
Kétségtelen, hogy a honfoglalás előtt a magyarságban csak a kende és a gyula

méltóságok meglétéről t u d u n k . Csupán a honfoglalás u t á n kezdenek a horka méltóságról
beszólni. Gyóni Mátyás m á r említett dolgozatában ennek o k á t abban látja, hogy a három
csatlakozott kabar törzs vezérének volt ez a méltósága. 29
Minden esetre e méltóság hirtelen felbukkanása a r r a enged következtetni, hogy ez a
méltóság közvetlenül a honfoglalás előtt, vagy éppen a honfoglaláskor keletkezett a ma-
gyarság kebelén belül. Közvetlenül a honfoglalás előtt pedig számottevő nagyobb nép-
csoport, m i n t a kazárok népcsoportja, nem csatlakozott a m a g y a r törzsszövetséghez. 30
Felmerül a kérdés, hogy éppen egy csatlakozott n é p vezére lesz Magyarország har-
madik fejedelme, amikor más. régebben csatlakozott törzsek vezérei is bizonyára igényt
t a r t o t t a k erre a hatalmi pozícióra.
Ú g y gondolom, hogy a horka méltóság kifejezésre j u t t a t j a már magában is a kaba-
rok hatalmi erejét. Hiszen külön méltóságnóvvel csak azokat illették, akik valóban hatal-
masok is voltak. De n e m hagyható figyelmen kívül, hogy a kabaroknak nem egy, hanem
28
Hóman: MT. 161. 1.; Karácsonyi : Nemzetségek. I I . k ö t . 343. 1.
29
Gyóni: Kalizok. 91, 166. 1.
30
Üo.
három törzsük volt, a többi törzsfőnökkel szemben. Viszont az sem lehet vitás, hogy a
nyugati kalandozások attilai méretű h a d j á r a t a i t elsősorban a hatalmas csatlakozott népek
és vezéreik, és n e m a régebbi törzsek urai vezették. A nyugatmagyarországi csatlakozott
törzsek t e h á t a honfoglalás u t á n közvetlenül hatalmi súlyt képviseltek, mely az idők
folyamán csak egyre inkább fokozódott.
Nem véletlen az sem, hogy a gyula méltóságát viselő Árpádok közvetlen kapcso-
latba kerültek a kabarokkal, illetve azok vezérével a horkával. Hiszen a gyuláknak a
hatalmi körébe t a r t o z t a k az összes csatlakozott népek, ők voltak a csapatok vezérei.
A honfoglaláskor t e h á t az Árpád gyulák a kabarok vezéreivel együtt képezték a derék-
hadat, mely a honfoglalás ú t t ö r ő m u n k á j á t végezte. í g y a horka kezdetben a gyula alve-
zére lehetett. Csak 904-ben, Kurszán kende halála u t á n , amikor az Á r p á d o k ragadták
magukhoz a kende h a t a l m á t , illetve méltóságát, akkor mondtak le a g y u l a tisztségéről
az erdélyi gyulák, rokonaik javára, míg az ugyancsak rokoni kötelékekkel magukhoz láncolt
horkák törzseit önállósították, törzsfőnökeikkel rokoni kapcsolataik révén szoros nexus-
ban m a r a d t a k . Bs ez a szoros rokoni ós baráti kötelék mindaddig fenn is maradt, míg
éppen az Árpádházon belül nem következett be szakadás a Vajk ós K o p p á n y ág között.
Nem perdöntő, de elgondolkoztató, hogy Á r p á d o t a kazárok szokása szerint emel-
ték pajzsra. Ez elsősorban nem azért volt lehetséges, m e r t a magyarok a k k o r már elsajá-
t í t o t t á k a kazárok szokásait, hanem azért, mert a vezérré választás a csatlakozott kazárok
soraiban m e n t végbe.
Az előbbiek nyomán leszögezhetjük tehát, hogy a honfoglalás u t á n — Kurszán
halálát követően — a nyugati határvédelem és kómszolgálat (őrszolgálat) a Bulcsu nem-
zetségből származott horkák és törzseik ós nemzetségeik, valamint a t ö b b i csatlakozott
törzsek (nemzetségek) hatalmi körébe tartozott.
Nem véletlen tehát, hogy a Bors és Aba nemzetségnek, e kabar származású nem-
zetségeknek is voltak a nyugati határszélen birtokaik még a X I I I . században is, mint
ahogyan a Taksony idejében beköltözött besenyők vezető nemzetsége, a T o m a j nemzetség
is — a Bulcsu nemzetség mellett — a balatonmenti és a sopronmegyei Tomajon is bir-
tokolt. 3 0
Nem lehet véletlen az sem, hogy a Vérbulesu nemzetség tagjai, B o g á t és Bulcsu a
csatlakozott népek vezéreivel együtt hadakoztak nyugaton. Különösen Bulcsu volt az,
aki a szabír Lóit, a székely Csabát, a besenyő Surt ós a kölpény B o t o n d o t vette maga
mellé alvezérekkónt. 3 1
Bulcsu a segódnépek együttesét vezette a nyugati országok kikémlelésére, meg-
törésére és kizsákmányolására. Bulcsu a csatlakozott népek vezéreivel e g y ü t t vezetett
h a d j á r a t o t . Ez azt m u t a t j a , hogy ő volt nemcsak a kabarok vezére, h a n e m az összes
csatlakozott népeké is. Az Árpád gyula mellett eredetileg al vezérként szereplő horka,
Árpád kendévé válásával és a gyula tisztségnek az erdélyi gyulák részére való átadásával
egyidejűleg, a horka alvezér önállósult és á t v e t t e a vezetést az Árpádoktól. Ez termó-
zsetesen a horka méltóság hatalmi emelkedését jelentette. Erre utal különben Bulcsu-
nak, mint Magyarország harmadik fejedelmének a címe is.
A csatlakozott népeknek békében a határvédelem szolgálata, h á b o r ú b a n pedig az
elővéd harcok ellátása volt a feladata. Lói és Bulcsu a görögök elleni h a r c o k b a n „az első
hadsorban indultak ütközetbe" (Anonimusz). „Bogát fia Bulcsu a hadi k ü r t ö k e t harsog-
tatva, rögtön előrenyomult a küzdelemhez" (Anonimusz). Ezek a feljegyzések azt bizo-
nyítják, hogy Bulcsu az elővéd vezére volt. Forrásaink Bulcsút mint a sereg vezérét több-
nyire a vézórnóvsor közepén tüntetik fel. Anonimusz: „A sereg élére kapitányokul és
31
Hóman: MT. I. köt. 159. 1.
BULCSÜ N E M Z E T S É G É N E K N Y Á R I SZÁLLÁSA AZ ÁRPÁDOK K O R Á B A N 365
vezérekül Tas fia Léit, Bogát fia Bulcsut, Kölpény f i a Botondot állították." „Elküldte
követeit Léihez, Bulcsuhoz, Botondhoz." „Léi, Bulcsu, Botond és a többi vitézek."
Bulcsué volt t e h á t a zöm, a közép, míg két vezértársa a sereg jobb- és balszárnyát
vezérelte. 32
IV. Bulcsu szállásterülete
a) Bevezetés
Tény az, hogy a nomád népek megtelepedése k e t t ő s szálláshelyen történt. í g y volt

ez a magyaroknál is. Minden nemzetségnek volt téli és n y á r i szállása. „Télen — ősi szoká-
sukhoz híven — folyóvizek, lápok, t a v a k mellett l a k t a k . Tavasszal a termékeny rónákra,
hátságokra, dombos vidékre, hegyi lejtőkre húzódtak, s a hideg beálltáig o t t sátoroztak." 3 3
Már Győrffy I s t v á n , később H ó m a n Bálint igyekeztek e kettős szálláshelyeket
— több-kevesebb pontossággal — nemzetségekként meghatározni. 3 4
Nem lehet v i t á s az sem, hogy később a téli és a nyári szállás állandó szállás lett,
még pedig úgy, hogy a téli szálláson valószínűleg az idősebb ágak, míg a nyári szálláson
az i f j a b b ágak helyezkedtek el.35
A kettős szálláshelyek kérdése m a már elvi szempontból eldöntött. A 108 nemzet-
ség kettős szálláshelye azonban pontos meghatározást mind a mai napig nem nyert. 3 6
Györffy György legutóbbi m u n k á j á b a n arra a következtetésre j u t o t t , hogy a vár-
megyék megszervezésekor a vármegyék az egyes nemzetségek szállásterületón keletkeztek.
Ahány nemzetség, a n n y i vármegye keletkezett, s később ugyanannyi főesperesség. A vár-
megyék és az archidiakonátusok területét egybeesőnek tartja. 3 7
Györffy figyelemmel a 30 királyi és 15 hercegi vármegyei csapatra — tekintetbe
véve a bécsi medence megszállását is — megyéink s z á m á t 50-ben rögzíti. 35 magyar és
15 k a b a r nemzetséggel számol. Összehasonlítja a m a g y a r nemzetségek számát a besenyő
nemzetségek számával. S miután a besenyőknél egy törzsben 5 nemzetség volt, így ez a
szám átvíve a m a g y a r o k r a — tíz törzset véve alapul — 50 nemzetséget jelent.
A bécsi medencében az ennsburgi nagy diadal (907) u t á n a magyarok h a t á r a egé-
szen az Ennsig h ú z ó d o t t . A karinthiai őrgrófság keleti részét, a mai Stájerország hazánk-
kal határos vidékét is felölelte. 38
Ezen a területen Györffy mindössze 5 nemzetséget helyez el, pedig ez a terület
olyan kiterjedt, hogy a k á r 9—10 nemzetség befogadására is alkalmas. H a pedig a bécsi
medencében 9 nemzetséget tételezünk fel és nem ötöt, úgy a magyar nemzetségek száma
— beleértve a k a b a r o k a t is — 54.
Ugyanerre az eredményre j u t u n k el akkor is, h a a besenyő nemzetségek számának
analógiáját alkalmazzuk a fenti kérdésben. A három k a b a r törzs mellett tulajdonképpen
8 törzzsel kell számolnunk, hiszen a K ü r t — G y a r m a t v i t a t h a t a t l a n u l két törzsből tevő-
dött össze. Helyneveinkben nem is találunk egyetlen K ü r t g y a r m a t helységet sem, h a n e m
külön K ü r t ö t és külön Gyarmatot, ami a két törzs különbségére és külön településére
is utal.
Tizenegy törzs alapulvétele mellett — a besenyők 5 nemzetségének analógiájára —
ötször tizenegy, t e h á t 55 nemzetséggel kellene számolnunk. A K ü r t és G y a r m a t azonban
32
Lásd a 7—18. jegyzetet.
33
Hóman: MT. 124. 1.
34
Uo. 122. 1.
35
László: Magyar nép. 223. 1.
^Györffy : Tanulmányok. 141. 1.
37
Uo. 39. 1.
38
Hóman: MT. 121. 1.
kisebb létszámú lehetett, hiszen talán éppen azért vált szükségessé a kettő egybeolvasz-
tása, de t ö r t é n h e t e t t ez m á s hadi megfontolások alapján is. Í g y ebben az egyesített törzsben
nem 10, csupán 9 nemzetséggel számolhatunk.
A fentiekből azt a következtetést kell levonnunk, hogy mindössze 54 alapnemzet-
séggel kell számolnunk, azonban minden nemzetség egy idősebb és egy f i a t a l a b b ágra
oszlott, melyek közül egyik a téli, másik a n y á r i szállást foglalta el véglegesen. N e m vethet-
jük el a Kézai által megjelölt 108-as nemzetséglétszámot, különösen akkor nem, h a tud-
juk, hogy a főesperességek száma a 100-at meghaladta. A kérdést azonban véglegesen
csak a nemzetségek viszonyainak és területi elhelyezésének szigorú vizsgálata d ö n t h e t i el.
Visszatérve most m á r Bulcsu nemzetségének téli és nyári szállásához, elmond-
h a t j u k Hómannal, hogy a „zalamegyei Kál, Lád, s a somogyi és vasmegyei Bogát, Kál
és Bulcsu községek a 921-ben szereplő Bogát vezér s a horka méltóságot viselő Kál és
Bulcsu nemzetségének — a Vérbulcsu, vagy L á d nemnek — a birtokát jelölik."
„Lényegében t e h á t a Vórbulcsu-nem szállásbirtoka a Balaton mocsaras p a r t j a ós
Szombathely vidéke." 3 9
b) A balatonmenti szállás
Nem járunk talán messze az igazságtól, h a a Kézai által m á r jelzett balatonmenti

területet a Balaton tó déli részén, Zalában a régi Kolon megyével azonosítjuk. 4 0 E z t tá-
m a s z t j a alá nemcsak Kézai hagyományon nyugvó tudósítása, hanem Kolon várának
fekvése. Kolon m a Kiskomárom mellett puszta, de a honfoglalás u t á n nemzetsógfői vár
volt, még pedig a Vérbulcsu nemzetség vára. A megye területén jelentkező L á d és Kál
nevek (Dióskál, Köveskál, Szentbékkálla, Mindszentkálla, Őrs-Kál, Szent-Vid-Kál, Szent-
Benedek-Kál, Kereki-Kál, Töttös-Kál, Sóstó-Kál, Kis-Kál stb.) is ezt dokumentálják. 4 1
A nemzetség X I I I . századi birtoka természetesen jóval kisebb a honfoglaláskori-
nál, hiszen az időközi királyi elkobzások igen megnyirbálták az egyébként n a g y o n tekin-
télyes nemzetség birtokait. E k k o r m á r csak L á d (Lábdi), Veszprém, Fájsz, Gyulakeszi,
B a d a c s o n y t o m a j részei t a r t o z t a k birtokukhoz. A nemzetségben jellemző nevek a Bulcsu
és a B a t a , vagy Vata. Az előbbi a nemzetség legnevezetesebb tagjának emlékét őrzi,
a V a t a név pedig keresztényellenes reminiszcenciákra utal. 42
c) A szombathely környéki szállás
Az előzőekben m á r elmondtuk, hogy a Vérbulcsu nemzetség nyári szállásának a

helynevek alapján Szombathely környékét kell t a r t a n u n k , ahol a Kál, B o g á t és Bulcsu
nevek mellett O-Lád (Olad) és Ládony is megtalálható. Oláddal kapasolatban csak annyi
megjegyzést teszünk, hogy ez a helynév m a nem Oládnak, hanem Óladnak hangzik.
Viszont Óladtól éppen nem messze keletre f e k ü d t Ovad, melyet eredetileg Ó v á l t n a k ejtet-
tek. Egyébként volt V á t helynevünk is. E n n e k régi településhelyét h í v t á k Óvátnak,
vagy Óváltnak.
A Vérbulcsu nemzetség szállásbirtokára m u t a t az is, hogy a Vérbulcsu nemzet-
ségnek a Tomaj-nem lesencetomaji ágával egy helyen vannak birtokai. A T a k s o n y korá-
ban — vagy még korábban (Györffy) — bejövő Tomajok a csatlakozott népek vezéréhez
és a n n a k nemzetségéhez közel kerestek szállást. A lesencetomaji ág a B a l a t o n mellett
39
Uo. 122, 124. 1.; Erdélyi: Krónikáink/ 130. 1.
40
Györffy : A magyarok elődeiről 146. 1.
41
Csánki : MOTF V I I I . köt. 66. 1.
42
Karácsonyi : Nemzetségek. 343 — 345. 1.
BULCSÜ N E M Z E T S É G É N E K N Y Á R I SZÁLLÁSA AZ Á R P Á D O K KORÁBAN 367
Lesencetomajon, Badacsonytomajon, Csesztregtomajon és a n n a k környékén volt birtokos,

de 1255-ig Sopron megyében a Répce mellett, Kázméron is voltak birtokaik, melyeket a
Csák-nem t a g j a i n a k adtak el. Ehhez t u d n u n k kell még azt is, hogy Kázmér m e l l e t t talál-
juk T o m a j t ós a Fertő délkeleti lejtőjén U r k o n y t . Mindkét név, a Tomaj és az Urkony
(Urkund v a g y Örkény) a T o m a j nemzetségben elterjedt nevek voltak. 43
Az a körülmény, hogy Kál, Bogát ós Bulcsu, valamint Ládony és L a d á n y hely-
neveket még a balatonmenti és szombathelyvidóki területeken kívül is találunk szerte az
országban, minden bizonnyal az Árpádok telepítési és kisajátítási politikájának az
eredménye. 4 4
N e m hanyagolható el az sem, hogy a honfoglalás, vagy a honfoglalás előtti korra
visszavezethető regősónekek éppen a vasmegyei Bulcsuról ós környékéről s z á r m a z t a k , és
ezek megfelelői — távolabb m á r csak a csatlakozott népeknél — Erdélyben a székelyeknél
Kénoson és Lokodon találhatók meg. 15 A d a l l a m indogermán eredete pedig t a l á n az iráni
kálizok zenekincsére mutat. 4 6
H a azonban közelebbről is meg a k a r j u k határozni a Bulcsu nemzetség n y á r i szállá-
sának a nagyságát, akkor Györffy módszeréhez kell visszamennünk, és azt m o n d a n u n k ,
hogy egy-egy megye, illetve később egy-egy főesperesség területe alakult ki egy-egy
nemzetség szálláshelyéből. A XIV. század közepéről f e n n m a r a d t oklevélből t u d j u k azt,
hogy a Bulcsu, Bogát, Kál, Lád nevekkel kapcsolatos terület az egyház répce-gyöngyös-
melléki főesperessége volt. E z talán megfelel a későbbi szombathelyi egyházmegye terüle-
tének, melynek határai m a m á r pontosan meg nem határozhatók, de úgy gondoljuk,
hogy a főesperesség a R á b a , a Répce és a Gyöngyös mindkét p a r t j á t magában foglalta. 47
T e h á t mind a helynevek, mind a szomszédos Tomajok birtoklása, mind a néprajzi
adatok, m i n d pedig a répce-gyöngyösmelléki főesperesség a d a t a i meghatározzák a Vér-
bulcs nemzetség nyári szállásterületét.
V. Bulcsu nyári szállása
a) A honfoglalás előtt
/
A Répce és Gyöngyös által körülhatárolt terület, melynek keleti oldala a R á b á r a

támaszkodott, már ősidőktől fogva lakott terület volt. Sok olyan lelőhelyünk van, ahol
egymást érték a különböző embercsoportok, települések, ahol az emberek e g y m á s u t á n j a ,
vagy együttélése megállapítható. Ezt bizonyítják a területünkön levő —alább következő —
különböző korból szánriazó lelőhelyek.
K ő k o r i lelőhelyek: Csó, Herény, Lukácsháza, Olad, Ondód, Söpte, Torony,
Tömörd, Velem.
Réz- és bronzkori lelőhelyek: Asszonyfalva, Egerszeg, Olad, Peder, Velem.
Vaskori lelőhelyek: Bőd, Porpác, V á t , Velem, Zsédeny.
E g y é b őskori lelőhelyek: Geresd, Lőcs, Surány, Szentlőrinc, Szőllős, Torony, Vép.
R ó m a i lelőhelyek: Acsád, Bük, Család, Csáford, Csór, Csó, Doroszló, Geresd,
Hegyfalu, Jákfalva, K a j d , Kazár, Lak, Lócs, Lukácsháza, Meszlen, Olad, Ondód, Ölbő,
Paty, Porpác, Salfalva, Só, Söpte, Surány, Szemere, Szentlőrinc, Szentpóter, Szécseny,
Szőllős, Szünese, Torony, Urai, Velem, Vép.
43
Uo. I I I . köt. 112—113. 1.; Csánlci: MOTF. I I I . köt. 033, 634. 1.
44
Györffy : Tanulmányok: 155. 1.
45
É t n . Í958. Fett ich: A regösénekekről. 352. 1.
46
M. Z. 1962. évf. 6. sz. 630. 1.
47
Györffy : Sz. 30, 85. 1.; Ortvay: E . Földleírás. I. köt. 319. 1.: Anjoukori Okmánv-
t á r I I . 406. 1. '
H u n lelőhely: Apáti.
Frank lelőhely: Csánig.
Avar lelőhelyek: Asszonyfalva, Cák, Tömörd, Velem.
Magyar lelőhelyek: Bőd, Bük, Csó, Kazár, Lócs, Paty, Peder, Salfalva, Szent-
király, Szentgyörgy, Szilvágy, Tömörd. 4 8
H a e lelőhelyeket térképre vetítjük, azonnal szemünkbe tűnik, hogy a Répce-
Gyöngyösmelléken három erdősáv által két részre o s z t o t t területen jelentkeznek az első
települések. Még pedig a Gyöngyös m e n t é n a nagyobb, a Répee mentén a kisebb területen.
A Gyöngyös mellékén is Kőszeg és Szombathely térsége a sűrűbben lakott,
a Répeementén pedig a Répee m i n d k é t p a r t j á n és a R é p e e és a R á b a közötti „Kőröselő"
részen találjuk a nagyobbmérvű települést.
Közvetlenül a honfoglalást megelőzően területünkről annyit tudunk,hogy Savaria és
Carnuntum k ö z ö t t még 875-ben is éltek avar töredékek. A magyarok t e h á t a honfoglalás-
kor itt bizonyára találtak avarokat. E r r e m u t a t n a k az a v a r lelőhelyek is. (Asszonyfalva,
Cák, Tömörd, Velem), Szombathely vidéke, a Répee — Gyöngyösmellék a I X . században
avar, majd f r a n k fennhatóság a l a t t állott. De bizonyos, hogy szlávok is l a k t a k e vidéken. 49
Területünkön I X . századi szláv településeknek kell ítélnünk a következőket:
Abláne, Család, Császt, Csernőke, Dobrapatak, D o z m a t , Gór, K á m o n , Kenéz, Lócs,
Meszlen, Miiek, Perenye, Rekettye, Szanat, Szeleste, Szécsény, Szopor, Taszár, Vép.
Bár kétségtelen az a tény, hogy a magyar honfoglalás után Pannónia teljesen kihalt
volt a magyarok fellépése következtében, és a lakosok is elmenekültek, a lakosok későbbi
visszatérése a z o n b a n egészen bizonyosra vehető. 60 A I X . században elmenekült szláv
lakosság a X . század első h a r m a d á b a n minden bizonnyal visszatért ősi szálláshelyére,
vagy annak közelébe. E visszatérés u t á n az ú j o n n a n felnőtt szláv generáció település-
helyeit már n e m a I X . századi, h a n e m a X. századi n é v a d á s szabályai szerint nevezte el.
A most felsorolt szláv helynevek (települések) közül egyesek a terep leírását adják,
utalva a növényzetre, a vízre és a t a l a j r a .
A növényzetet jellemzi az a l m a jelentésű ablánc, 5 1 a bozót jelentésű császt82 és
rekettye, 5 3 a ,veresberkenye' jelentésű vép, 54 az ,erdő' jelentésű gór55 és az ,irtást' jelentő
szécsény. 56
A vizeket jellemzi a ,fekete' jelentésű csernőke, 57 a ,jópatak' jelentésű dobrapatak 5 8
és,vízgyűjtő' jelentésű szopor. 59 Nem messze Szoportól fekszik Gyülevíz hasonló, de magyar
jelentéssel.
A talaj köves jellegére utal a kámon elnevezés. 60
Más helynevek viszont a lakosság foglalkozását, rokoni fokozatát, vagy éppen az
odatelepült személy nevét adják.
A ,vadászó-, halászóhtly' jelentésű lócs,61 a,szénégető' jelentésű milej, miiek,62 az,
48
Savaria.
49
P e r t z . Mon. Germ. Hist. SS. X I . köt. 6 — 9.; VSz. 1935. Polány István: 346. 1.;
Györfjy: A m a g y a r o k elődeiről. 157. 1.
50
U r k u n d e n b u c h : 20. oklevél.
51
Moór: Westungarn. 19. 1.
52
MNy, X I I I . 210. 1.
53
Bárczi: Szókincs. 94. 1.
54
Moór : Westungarn. 58. 1.
55
MNy, V I I . 266. 1.; MNy I X . 203. 1.
56
MNy, X L I V . 2, 101. 1.
57
MNy, X X X , 292. MNy, X X X I . 166. 1.
58
Kniezsa: Szláv jövevényszavak. 401. 1.
59
Melich: H o n f . Mg. 349."l.
60
Melich : H o n f . Mg. 83. 1.
BULCSÜ N E M Z E T S É G É N E K NYÁRI SZÁLLÁSA AZ ÁRPÁDOK K O R Á B A N 369
ács' jelentésű taszár 6 3 a foglalkozásra, a ,család' jelentésű család, 64 a ,vőfély' jelentésű

dozmat 6 5 a családi állásra, a P e r e n y e elnevezés pedig személynévi elnevezésre utal. 66
A szláv nevek terepmeghatározásából megállapíthatjuk, hogy a Répce—Gyöngyös
melléke a honfoglalás előtt erdős, bozótos, vadalmával benőtt, a folyók mellett rekettyés
terület volt, ahol azonban m á r jelentkezett a szlávok erdőírtó tevékenysége. Az ősi
halász-vadász mesterség mellett i r t j á k az erdőket. A f á k egy részét faszén készítésére, m á s
részét épületfának használják. Nyilvánvaló, hogy a szlávoknak itt m á r nemcsak vályog-
kunyhóik, hanem az erdős vidékre is tekintettel, fából készült építményeik is voltak.
A R á b a nagy vízgyűjtője f e k e t e ós jó patakjaival megadta a lehetőséget a lakosság-
n a k a halászatból eredő élelem előteremtésére. E g y é b k é n t a Iiába, Repce, Borzó p a t a k o k
szláv nevükkel szintén a szlávok jelenléte mellett vallanak. A szlávok nagycsaládokban
l a k t a k és a lányvétel intézményét is ismerhették (Dozmat).
A nemzetségfőt nemcsak zsupánnak, h a n e m valószínűleg kenéznek is h í v t á k .
Nincs kizárva, hogy ezt a szót m á r a magyarok bejövetele után a m a g y a r , vagy k a z á r
bő elnevezésére használták a szlávok, fenntartva a s a j á t nemzetségfőik eredeti elneve-
zését. 67
Asszony, Cák, Tömörd és Velem avar lelőhelyek. Az avarok a t u d o m á n y mai állása
szerint — figyelemmel személyneveikre — valószínűleg török nyelvet beszéltek. A Cák
t ö r ö k személynévnek, a Tömör v a s jelentéssel ugyancsak személynévnek is minősülhet.
B á r kétségtelen, hogy éppen T ö m ö r d ö n már a kora Árpádkorban vaskohó is m ű k ö d ö t t .
A Velem helynév ugyan a szláv Veljan személynévből magyarázható, de minthogy
az avarok és szlávok között erős kapcsolat állott f e n n már ezidőtájt, elképzelhető, h o g y
az avarok részben szláv személyneveket is használtak, amint ez pl. a szláv—magyar
együttélésnél kétségtelenül k i m u t a t h a t ó .
Az Asszony helynév mind a magyarból, mind pedig az alánból, esetleg kálizból
magyarázható.
Avar helynévnek kell f e l t e n n ü n k a Roismonostor fölött emelkedő Babaduri hegy-
ség 1195-ben felbukkanó nevét és a Kendik hegycsúcs nevét. Ez u t ó b b i r a okleveles a d a t
n e m áll ugyan rendelkezésünkre, (le a környező falvakban,Velemben ós Cákon avar lelő-
helyek vannak, s Babaduritól is legfeljebb 8 km-re esik. Egyébként térképeinken a K e n d i k
hegycsúcsot Avar-csúcsnak is nevezik. (Megjegyezzük, hogy Kőszeg vidékén még m a is
v a n n a k Avár ós Kendik nevű családok. 68 ) '
A frank uralom e vidéken rövid ideig t a r t o t t . Csak három helynevet találunk,
melynek — germán származására figyelemmel — feltehetjük f r a n k eredetét. I t t Gencs,
Pecöl és Poipác helynevekre gondolunk. Gencs lehet személynév, de lehet közszó is.
Összefüggésben állhat a 875-ben és 888-ban említett Gensi városával. 6 9 A Pecöl a Pezili,
Pezilo ófelnémet személynévből ered, de lehet későbbi település jelzője is. (Peszli A b a
Sámuel familiárisa volt.) Porpác a n é m e t ,Purbach' tisztapatak jelentésű közszó. Csánigon
frankkori archeológiai leletet t a l á l t a k , így e falvat is f r a n k eredetűnek kell t a r t a n u n k . 7 0
E frank helységneveknél az a feltűnő, hogy valamennyi víz mellett, átkelőhelyek
61
Kniezsa : Ungarn, öl. 1.
62
M Ny, I X , 176. 1.
63
MNy, X I X , 130. 1.
64
MNy, V I I I . 151. 1.
eh
M o ó r : Westungarn. 130. I.
66
Uo. 40. 1.
67
Uo. 152. 1.; MNy, X, 339. 1.
68
Lelkes: Kőszeg. 8. 1.
69
Uo. 1. 1.
70
Moór: Westungarn. 73. I.
közelében fekszik. Valószínűleg a frankok így kisebb egységekkel is ellenőrizni t u d t á k a

fennhatóságuk alá tartozó vegyes, szláv—avar területet.
E z a vidék tehát a honfoglalás előtt meglehetősen gyéren l a k o t t lehetett. A szórvá-
nyos szláv települések északi részén avar töredékek foglaltak helyet. A frankok csupán
a vízi átkelőhelyeket őrizték. Egyébként a Répce—Gyöngyösmellék a honfoglalást köz-
vetlenül megelőzően politikailag frank igazgatás, egyhá/.ilag a salzburgi püspök jurisdic-
tiója a l a t t állott. 7 1
Az a v a r ós frank helyek vonatkozásában megfelelő archeológiai adatokkal rendel-
kezünk, s ebből az alapból magyarázzuk a helyneveket. A szláv helyneveket azonban
archeológiai adatok ugyan n e m támasztják alá, de az bizonyos, h o g y a magyarok helysé-
geiknek nem a d t a k szláv neveket. A felsorolt szláv nevek főleg vizekre és terepalakulásokra
utalnak. Ezek pedig a legősibb elnevezési f o r m á k a t t a r t j á k f e n n számunkra. Legfeljebb
a Taszár és Milej (Miiek) esetében számolhatunk későbbi szláv településsel, esetleg királyi
alapítással, bár ácsok és szénégetők minden bizonnyal a királyság megalapítása előtt is
voltak területünkön.
b) A honfoglalás korában
Nincs okunk kételkedni abban, hogy a Repce—Gyöngyös mellékét közvetlenül a

honfoglalás u t á n Bogát kál (káliz) nemzetsége foglalta el. E r r e m u t a t n a k a B o g á t , Kál,
Bulcsu, Olád, Ládony, Bő, B ő d és ölbő nevek. Mindenesetre ezek a nevek még a X . század-
ban. a n n a k is az első felében keletkeztek.
A honfoglalók részben a már meglevő telepekre ültek rá, ahová az őslakosság
visszaszivárgott, részben a z o n b a n új szállásokat alapítottak.
A Vérbulcsu (Bogát) nemzetség új foglalásának kell t a r t a n u n k a már e m l í t e t t hely-
nevekkel megjelölt településeket. A Bogát, Kál, Bulcsu a nemzetségfők neveit, a Bő,
Bőd, Ölbő a nemzetségfő r a n g j á t , az Ólád és L á d o n y a Vérbulcsu nemzetség másik nevét,
a Lád nemzetségnevet foglalja magában. 7 2 A Vérbulcsu nemzetség valószínűleg rátelepült
a szláv kenézre (nemzetségfőre), de lehetséges az is, hogy a szlávok nevezték el a Bő ós
Ölbő mellett elterülő vidéket a saját nyelvükön Kenéznek.
De nemcsak a szorosan v e t t Vérbulcsu nemzetség t e l e p e d e t t le ezen a vidéken,
hanem i t t talált otthont a nemzetség előbb kazár, m a j d később besenyő kísérete. E z utób-
biakat Taksony korától, t e h á t 947-től kezdve számíthatjuk e vidéken, bár a kazárokkal
együtt bejövő besenyők lehetőségét sem v e t h e t j ü k el. Mindenesetre még Bulcsu 965-ben
bekövetkezett halála előtt kell Nyugat-Magyarországon besenyőkkel számolnunk. Ezt
egyfelől a nyugat-magyarországi Tomaj ós U r k o n y települések tanúsítják, másfelől az a
tény is, hogy Bulcsu vezetése a l a t t Csaba és Léi vezérek mellett o t t találjuk Sur vezért is,
aki minden valószínűség szerint a besenyő Osl nemzetség őse; e nemzetség pedig a bese-
nyők egyik vezéri nemzetsége volt. Az Osl nemzetség e k o r b a n m á r Sopron megyében
szállással bírt, de szállása volt i t t az ugyancsak besenyő T o m a j nemzetségnek is. 73
K a b a r o k o n Györffy megállapításait k ö v e t v e a türk k a z á r o k a t , az iráni kálizokat
(koromzákat), az alán oszlárokat (varsányokat), a bolgár s z u v a r o k a t , a bolgár berceleket,
a bolgár székelyeket é r t j ü k . Területünkön azonban nem h a g y h a t j u k figyelmen kívül a
néptöredéknek látszó heróny ós k a j törzstöredékeket sem.
71
Györffy : A m a g y a r o k elődeiről. 156, 157. 1.
72
Bogát.'Bár czi: Tih. Al. 40. 1.; Bulcsu, MNy, XVII. 160. 1; Kál M Ny, X X V I , 298.
1.; Bő. Melich: Honf. Mg. 323. 1.; Lád. MNy, 110. 1.; ölbő MNy, X X I I I , 60. 1.
7:1
Györffy: Tanulmányok. 48. 1.; Gombos Albin: Catalogue fontium H i s t . Hung.
800— 1301. Bpest. 1943 (a továbbiakban: Gombos: С.) 3 5 2 - 3 5 4 . I.
BULCSÜ N E M Z E T S É G É N E K NYÁRI SZÁLLÁSA AZ ÁRPÁDOK KORÁBAN 371
További fejtegetéseink erősen hipotetikus jellegűek, bár a szilárd vázat ezek sem
nélkülözik.
A kazár kíséret ú j szállása Aesádon, Asszonyon, Kazáron, Ovadon, Vaton, V a t é r -
szegen, valamint Köveskúton és Söptén lehetett. Míg Aesád és K a z á r a türk kazárok egyik
vezérének, illetve a kazár népnek a nevét foglalja magában, addig Ovad, Vát, Vátérszeg
az eredeti (talán frank) Wald névvel hozható összefüggésbe. Az Asszony alán e r e d e t ű
szavunk, az Aesád viszont a k a z á r absád névvel hozható kapcsolatba. 7 4 Köveskutat és
Söptét azért t a r t j u k ugyancsak k a z á r (talán inkább káliz) településnek, mert századokon
á t szoros összefüggésben állott a káliz Óladdal (O-Láddal). Sőt n e m t a r t j u k kizártnak a z t
sem, hogy ez a két falu egyenesen a Vérbulcsu nemzetség szorosabb szállásterületéhez
tartozott. A Köveskút terepmegjelölésre, X — X I . századi elnevezésre m u t a t , míg a Söpte
talán váraeska, erődítés jelentést r e j t magában. 7 5
Külön figyelmet igényel a Zsédeny, Zsidány, Ládony, H e r é n y és K a j d nevek hely-
zete. Ezek a települések még a X . században a Vérbulcsu nemzetséggel vagy kíséretükkel
kapcsolatban keletkeztek. A Zsédeny, Zsidány név származhatik szláv személynévből,
de jelentheti egy-egy zsidó vallású k a z á r nemzetségi vagy kíséreti csoport létét. A h o g y a n
a böszörmény nem etnikumot, h a n e m a mohamedán kálizokhoz tartozókat öleli fel,
úgy lehetséges, hogy a Zsid, Zsidó, Zsida, Zsidány, Zsédeny a zsidó vallású kazárokra u t a l .
E z az utóbbi magyarázat Vas m e g y e területén, ahol Zsidahegy, Zsidó, Zsidófölde is elő-
fordul, meggyőzőbb. (Zsidófölde egyébként egy X I I I . századi oklevél szerint is a zsidó
F a r k a s birtoka volt.) 76
A Ládony a Lád iráni kicsinyítőképzővel ellátott alakja, s a L á d vagy Vérbulcsu
nemzetség káliz eredetét t á m o g a t j a .
A Herény és K a j d nevekkel kapcsolatban felmerül ugyancsak a n n a k a lehetősége,
hogy e nevek nem egy-egy néptöredéket takarnak-e. Hiszen Herény helynévként haszná-
latos Baranya megyében (Herend, Herény fal va), Valkó megyében (Heren), Zala megyében
(Herend), Veszprém megyében (Herend), Vas megyében (Heren, t a l á n Herinkolcz is),
Sopron megyében (Heren), Krassó megyében (Herendjestí), Gömör megyében (Heren),
Arad megyében (Heren). Ezenkívül a Herény név Vas megyében m i n d nemzetségnévként,
mind személynévként, mind pedig kicsinyítőképzővel ellátott személynévként is előfordul.
Annyi bizonyos, hogy e név is Vérbulcsu szállásterületén és a csatlakozott népek h a t á r -
megyéjében található meg. 77
A K a j Németh szerint egy t ö r ö k törzstöredéket jelent, s nincs kizárva, hogy a K a j d
is ezzel a törzsnévvel áll összefüggésben, bár Pais a Kállai kapcsolatban említi és a K á l
szóból származtatja. Ez utóbbi esetben a Vérbulcsu nemzetség egy m á s i k szálláshelyéről
kell beszélnünk. 78
Rátelepülésnek kell t e k i n t e n ü n k a kazár-kíséret részéről Bozsok, Cák, Császt,
Család, 79 Csernőke, Csó, Kámon, Meszlen, Miiek, Pecöl, Porpác, R e k e t t y e , Szanat, Szeleste,
74
Aesád. Németh: Honf. M. 238. 1.; MNy, V I I I . 218. 1.; Györffy: Tanulmányok.
140. 1.; Asszony. Bárczi: Szókincs. 1951. 31. 1.; MNy, XL, 41. 1.; Vat, Ovad, Vátérszeg.
Moór: Ós- és néptörténet. 31. 1.
75
Söpte. Bárczi: Szókincs. 7. 1.; Németh: H o n f . M. 54, 85, 281, 169. 1.; С hep. M N y ,
X L V I I . 161. 1.; Berrár: Női neveink. 166. 1.; IJl 1739 — 1402. Zsigmondkori oklevéltár
I I . rész. 2. köt.
70
Kohn : 34. 1.; U r k u n d e n b u c h 416, 418. 1.
77
Baranya, Györffy: Történeti Földrajz. 490. 1.; Valko. Cs: M T O F . II. köt. 315. 1.
Zala. Gsánki: MOTF. I I I . köt. 60. 1; Veszprém. Gsánki: MOTF. I I I . köt. 60. 1.; Vas.
Gsánki: MOTF. I I . köt. 755. 1.; Sopron. Gsánki: MOTF. I I I . köt. 610. 1.
78
Németh : Honf. M. 51. 1.
79
Gsánki: MOTF. II. köt. 740. 1.
Torony, Velem és Vép valószínű megszállását. 8 0 Acsád és Kazár ősi telepeket t ü r k kazár-
nak t a r t v a , (12 falu van ilyen néven Magyarországon) feltehető, h o g y a közelben fekvő
nagyobb részben avar település (Bozsok, Cák, Csó, Velem) ezeknek a türk kazároknak
a rátelepülése, ide számítva a közelben levő Meszlen, Perenye és Szeleste szláv f a l v a k a t is.
A Köveskút, Olad és S ö p t e közelébe eső Kámon, Torony és Zanat helységeket a
káliz kíséret szállhatta meg. Ugyanígy Családot a káliz v á m o s o k . (Vámos — Család)
Borsmonostoron ezidőtájt oklevelesen is t a l á l u n k korezmieket. Viszont Ovad, V a t és
Vat-ér-szeg kerületéhez s z á m í t h a t j u k a Gyöngyös p a t a k déli részén fekvő Császt, Csernőke,
Porpác, Miiek, Szécsény, Vép helyeket.
E felsorolt és rátelepült helyeknél a z o n b a n nemcsak a helyeknek az ősi kazár
településekhez való közelsége szól a rátelepülés mellett, hanem a h o l X I I I . századi okleve-
les hely- ós személynévadatok állanak rendelkezésünkre, ott ezek is alátámasztják előző
érvelésünket. í g y a türk k a z á r rátelepiiléssel kapcsolatban Csó és Szeleste esetében meg-
állapíthatjuk, hogy e két helységben őstelepesnek számító Csóy és Magyarszelestey csalá-
doknál az ősi Alper, Itemér, illetve Peder, V a t a , Tiván, K o p p á n y , Bed személynevek
voltak szokásosak. Ezek p e d i g nyilvánvaló török, vagy törökös műveltségű eredetre
utalnak. 8 1
A káliz kíséret településével kapcsolatban megállapíthatjuk, hogy az Óladon,
Herényben, Söptén és K ö v e s k ú t o n letelepült káliz nemzetség a Kámoniakkal és Gyöngyös-
mellékiekkel is rokoni k a p c s o l a t b a n állott. Toronyban pedig a X I I I . században a Peder—
Bogátról származó, káliz e r e d e t ű Toronyi—Pederi család a birtokos. Bögötön és Vépen a
Váton székelő Vati családdal r o k o n Bögötiek, Császton és Szécsényben a rokon Haraszti,
Tapanok, Miieken és P o r p á c o n a Vátiak egyik ága — a pecöli Z á r k á k — a birtokosok.
A Vatiaknál a Tegech, Csolka, Peche, Várda nevek, a Bögötieknél az Uz, Bögöt, Várda
személynevek, a Haraszti családnál a R ö j t ö k személynév a t ö r ö k és iráni nevek káliz
eredetre utalnak. 8 2
Mindenesetre annyit megállapíthatunk, hogy a Vérbulcsu nemzetséggel e g y ü t t a
saját n é p ü k közül való kálizok és a kísérethez ugyancsak hozzátartozó türk kazárok és
alánok a Gyöngyös mellékét, t e h á t a terület n y u g a t i felét szállták meg. A török, iráni és
magyar helynevek e települések meglétét alátámasztják. A X . században — a honfogla-
lást megelőzően csatlakozott kazárok — t u d t a k már magyarul is, így érthető, hogy e
területen m i n d török, mind iráni, mind pedig magyar elnevezésű helynevekkel talál-
kozunk. 83
A besenyők e területtől keletebbre, i n k á b b a R á b a m e l l e t t találtak szállásra.
A besenyő szállások megállapításánál a besenyő hely- és személynevek, valamint a besenyő
származású családok b i r t o k l á s á t vesszük figyelembe.
A besenyők első szállása a Vérbulcsu nemzetség területén Besenyő és T o m a j lehe-
tett. Besenyő a Gyöngyös, T o m a j pedig a R e p c e mentén. Megtelepedésüket a 947 — 955
80
Bozsok. Moór: W e s t u n g a r n . 22. 1.; Bögöt. MNy, X X V I . 307. 1.; Moór: Westun-
garn. 125. 1.; MNy, L. 377. 1.; Melich: H o n f g . Mg. 323. 1.; M N y T K . 49, 210. 1.; MNy,
X X I I I . 505. 1.; X L I I I , 198. Ц Németh: H o n f g . M. 298. 1.; M N y , X V I I I . X X I V . 71. 1;.
Pais: Körösi Csoma A r c h í v u m I I . 86 — 88. 1. (a t o v á b b i a k b a n : KCsA).; Cák. Moór:
Westungarn. 152. 1.; Csernőke. MNy, X X X . 292. l.;MNy, X X X I . 166. 1.; Csó. Moór: West-
ungarn. 151. 1.; MNy, X X X I I I , 121. 1.; KCsA. I . 136.1.; Kámon. Melich: H o n f . MO. 83.
1.; Németh: KCsA I. 224. 1.; VSz, 1965. 1. k. 110. 1.; Miiek. M N y , I X . 176. 1.; Pecöl. MNy.
X X I I I . 237. 1.; Porpác. Moór : 73. 1.; Rekettye. Bárczi: Szókincs. 94. 1.; Szanat. Kniezsa:
Szláv jövevényszavak. 955. 1.; Szeleste. Kniezsa: Ungarn. 94. 1.; Torony. Kniezsa: Szláv
jövevényszavak. 964. 1.; M N y , X . 297. 1.; Velem. Moór: W e s t u n g a r n . 58. 1.; Vép. Moór:
Westungarn. 58. 1.
81
Herényi: Gyöngyösmellék. 62—63. 1.
82
Uo. 71 — 77.; 60—65.1.; Györffy. Sz.61. l.;Dl 2151 — 1424/1323; Oyörffy. Sz. 85.1.
83
Molnár: MT. 34. 1.; Györffy: A m a g y a r o k elődeiről. 82. 1.
közötti időre tesszük, hacsak fel nem tételezzük a besenyőknek, vagy legalábbis egy-egy
besenyő törzsnek a kazárokkal e g y ü t t t ö r t é n t bejövetelét, melyre szintén vannak ada-
taink. 8 4 A Besenyő helynév a besenyő n é p nevét, a T o m a j pedig To'nuzoba fiának nevét
örökíti meg.
Új besenyőtelepülésnek t a r t j u k B ü k ö t , Egerszeget, Kőröselvét és Kövesdet is. E négy
helységet nemcsak azért gondoljuk a besenyők szállásához sorozni, m e r t Tomajhoz közel
fekszenek, hanem azért is, mert Egerszeg, Kőröselve és Kövesd között t a l á l j u k a „bese-
nyők gyümölcsét", Bükön pedig a besenyő származásúnak látszó Büki T i v á n családot. 85
Besenyőrátelepülést kell l á t n u n k Abláne, Bogyoszló, Csánig, D o b r a p a t a k , Gencs,
Gór, Karér, Lak, Taszár és Tömörd megszállásában. Bük kirajzása l e h e t e t t Ablánc,
Tömörd ós Gór, Tomajé Bogyoszló, Csánig, Dobrapatak, Karér, Taszár, L a k , Besenyő-é
Gencs.
B ü k és környéke a X I I . s z á z a d b a n — királyi kisajátítás folytán — a besenyők
kezéből a Héder nemzetség birtokába kerül. Tomaj ós környéke már a X I . században a
J á k o k é , a X I I . században pedig a Hóderekó. Ezekben a helységekben még megmaradtak
a besenyő Osl nemzetségnek egyes birtokrészei. 86 Gencs a Besenyőtől való rövid távolsága,
de a Gencsy család besenyő származása m i a t t is besenyő rátelepülós l e h e t e t t . A Gencsy
családban felbukkanó Basa és Cseke t ö r ö k eredetű nevek közül különösen az utóbbi utal
besenyő származásra. 8 7 (Sopron megyében Cseke nevű falunk Besenyő mellett besenyő
település.)
I t t kell még megjegyeznünk, h o g y a Répce felső folyásánál érintkezhetett a Vér-
bulcsu nemzetség gyepűje a Léi nemzetség gyepűjével. E z t látszik jelezni a Hobaj és
Szemere helynév. 88
c) Augsburg után
Amikor a Vérbulcsu nemzetség elfoglalta a Gyöngyös—Répce mellókét, északról

a nemzetséget а Repce természetes g y e p ű j e védte, b á r a Répce másik oldalán Kál és
L á d o n y vidéke még a nemzetséghez t a r t o z o t t . A Répcótől nyugatra, a Vérbulcsu nemzet-
ség szűkebb szállásterületétől északra t ü r k kazár származású kíséret t a g j a i települtek le,
délen a Gyöngyös mellókén és ettől keletre az alán és káliz kíséret t a g j a i sátoroztak.
Nyugatról a Vérbulcsu nemzetséget a Felsőőrség székely határőrsége védte. (Felsőőr,
Alsóőr, Őrisziget, Vasjobbágyi stb.) 89
A Vérbulcsu nemzetségnek és főleg vezetőinek a kalandozásokban vállalt szerepe,
a nemzetség fejeinek a csatlakozott n é p e k feletti vezérlete, a kabaroknál elfoglalt horka
méltósága а X. századra erősen megnövelték a nemzetség tekintélyét. Bulcsu Magyar-
ország harmadik fejedelme. A k o r t á r s Konsztantinosz sem a m a g y a r o k fejedelméhez,
h a n e m a magyarok fejedelmeihez i n t é z t e leveleit. 90
A kende és gyula küzdelmei, az Árpád és K u r s z á n közötti h a r c s a n n a k Kurszán
halálával történt megszűnte nagyobb változást nem okozott a Vérbulcsu nemzetség életé-
ben. Hiszen a kabarok elsősorban a g y u l a alá voltak rendelve, s ez a helyzetük Kurszán-
n a k 904-ben bekövetkezett halála u t á n csak annyiban változott, hogy a gyula és a horka
84
Erdélyi: Krónikáink. 57.1.; Gsánlci: MOTF. Ш . k ö t . 633. 1. I I . köt.737.1.; Györfjy:
Tanulmányok. 60. 1.
85
Herényi: Gyöngyösmellék. 106. 1.
80
Karácsonyi: Nemzetségek. I I . köt. 150. 1.; Herényi: Gyöngyösmellók 70—77. 1.
87
Herényi: Gyöngyösmellék 70 — 77. 1.
88
Csánki : MÓTF. I I I . köt. 611, 631. 1.
89
Kovács Márton: Felsőőr. T é r k é p a 118. oldalon.
90
Györ/fy : Sz. 19. 1.
9 Századok 1971/2.
közötti viszony meglazult. Az Árpádok l e t t e k a kendék, a g y u l a móltóságot a keleti szárny

vezére, az Árpádokkal r o k o n Gyula k a p t a , míg a nyugati k a b a r szárny a Vérbulesu nem-
zetség nemzetségfői a l a t t önállósult.
E z az önállósulási f o l y a m a t különösen Vérbulesu idejében valósult meg, amikor a
horka a nyugati és déli kalandozások vezérletét átvette és ezzel hatalomban az összes törzs-
fők fölé emelkedett. Solt m é g nagyfejedelem volt, F a j s z o t csak névről ismerjük, s bár
Taksony 947-ben maga is r é s z t vett n y u g a t i h a d j á r a t b a n , h a t a l m a Vérbulesu mellett nem
volt jelentős. Vérbulesu f o g t a egybe k a b a r j a i t , valamint a t ö b b i csatlakozott népeket a
besenyő Sur, a székely Csaba, a szabír Lói és a kölpény B o t o n d parancsnoksága alatt. 9 1
Gyökeresen m e g v á l t o z o t t a helyzet az augsburgi vereség, Vérbulesu halála után.
Bulcsut, Lóit ós Surt kivégezték, Csaba Bulgáriába ment, egyedül Botond volt az, aki a
nagy kalandozók közül i t t h o n maradt. 9 2 Taksony fejedelem idejében még szórványosan
t ö r t é n t e k vállalkozások n y u g a t r a és délre is, melyeket B o t o n d vezetett, de lassan ezek is
elmaradtak. Taksony életében a Vérbulesu nemzetséget — a központi h a t a l o m részéről —
nem fenyegette különösebb veszély. Taksony tiszteletben t a r t o t t a a nagy rokon hadvezér
Bulcsu emlékét és azt a szolgálatot, amit a Vérbulesu nemzetség három generáción át az
Á r p á d o k n a k teljesített.
Amikor azonban T a k s o n y t Géza v á l t o t t a fel a fejedelemségben, egyszeriben meg-
változott a helyzet. Az Á r p á d o k családján belül megindult a küzdelem a központi hata-
lom biztosításáért. Megkezdődtek Géza tervszerű telepítései az ország egész területén.
Ennek m a r a d v á n y a a R é p c e — Gyöngyös mellékén a Berény, Megyer, Ság, t á v o l a b b Kér,
Kesző, N y é k és Gyarmat n e v ű falvak együttese, bár a Nyék határvédő törzs lóvén, előbb
is k e r ü l h e t e t t e vidékre. 93
I t t kell felelnünk a r r a kérdésre, h o g y a nyugat-magyarországi Bulcsu nemzetség
szombathelyvidéki szállása (Bogát, Kál, Bulcsu) valóban ősi szállás-e, vagy az Árpádházi
fejedelmek — főleg Géza — kitelepítési és kisajátítási akcióinak eredménye. A z t minden-
esetre le kell szögeznünk, h o g y a nemzetségek téli és nyári szállás szerint való letelepedése
ősibb, m i n t az Árpádok kitelepítési, kisajátítási akciója. Az ősi téli-nyári szállás szerinti
rend megbontására az augsburgi csatavesztés előtt semmiképpen sem k e r ü l h e t e t t sor,
hiszen a n y u g a t i törzsfők, élükön Bulcsuval a tényleges h a t a l m a t gyakorolták az Árpádok
rovására. Az augsburgi csatavesztés u t á n észlelhető az Á r p á d o k fokozatos megerősödése.
A családon belül azonban m á r kísértettek azok a nézeteltérések, melyek a V a j k — K o p p á n y
ellentétben robbantak ki. Szár Zerind és K o p p á n y a D u n á n t ú l o n túlsúlyban voltak Tak-
sonnyal és fiával, Gézával szemben. Ezért Géza hatalomralépte előtt — az akkori hatalmi
viszonyok folytán — szó s e m lehetett a központi hatalom kitelepítéseiről és kisajátí-
tásairól.
Géza azonban céltudatosan tört s a j á t hatalmának megerősítésére. E z t a célt a
törzsek népeinek az ország minden részébe — de különösen a gyepükre — való széttelé-
pítésével, külföldi uralkodóházakkal való házasságokkal és diplomáciai összeköttetésekkel,
valamint külföldi lovagoknak az országba való behívásával, ezzel saját hadseregének erő-
sítésével gondolta megvalósítani. E g y ú t t a l a r r a törekedett, hogy az egyeduralmat a
senioratus megkerülésével fia, Vajk számára szerezze meg, és az örökletes fejedelemséget
a primogenitúra alapján szervezze meg.94 Géza felismerte a kereszténységben is a politikai
lehetőségeket. A nyugati és déli kalandozások teljes beszüntetése mellett, n y u g a t i kapcso-
latait a kereszténység terjesztésével is igyekezett megerősíteni. De az egyház egységes
91
Hóman: MT. I. k ö t . 159. 1.
92
Györjjy : Tanulmányok. 48. 1.
83
Csánki: MOTF. I I I . k ö t . 614, 616, 622, 600, 627. 1.; I I . köt. 780, 752, 764. 1.
94
Györffy: Sz. 572. 573. 1.
BULCSÜ N E M Z E T S É G É N E K N Y Á R I SZÁLLÁSA AZ ÁRPÁDOK KORÁBAN 375
szervezete és szervezése révén a magyarságot is igyekezett egyetlen egységbe, a s a j á t

u r a l m a a l a t t tömöríteni. Ez élezte egyre inkább a helyzetet a régi vallást és régi hatal-
m u k a t védő törzsfőkkel és s a j á t családja másik ágával is.95
A magyarok és csatlakozott népeik már a honfoglalás előtt i s m e r t é k a keresztény-
séget, hiszen élénk kereskedelmük révén gyakran kerültek összeköttetésbe bizánci keresz-
t é n y kereskedőkkel. A honfoglalás u t á n — kalandozások idején is — sokszor kerültek
érintkezésbe a kereszténységgel. K ö r ü k b e n keresztény hittérítők is jelentek meg, sőt
Bulcsu csapatai között 945-ben Gembloux vidékén szent Wikbert sikerrel térített.
A X. században mind Bulcsu horka, mind az erdélyi Gyula K o n s t a n t i n á p o l y b a n
j á r t a k , és a keresztséget ott vették fel. Ez azonban n e m t a r t o t t a vissza Bulcsut attól,
hogy a bizánci császár ellen h a d j á r a t o t ne vezessen. Természetesen a Bulcsu nyári szállásán
lakó nemzetségi tagok és a kísérethez tartozók szintén ismerték a kereszténységet.
Mélyebb nyomot azonban a térítés n e m hagyott közöttük. A bucsui regösénekek, m i n t
sámános halotti énekek a Vérbulcsu nemzetség ós kísérete p o g á n y meggyőződésére
engednek következtetni. így é r t h e t ő meg, hogy e nemzetség Szár Zerind fia, K o p p á n y
mellé állott a kereszténység—keresztényellenesség jelszavát h a n g o z t a t ó , de lényegében
— a senioratus és primogenitúra jogcímén — a h a t a l o m é r t indított harcban.
d) A Koppány-lázadás után
Géza fejedelem, majd fia, V a j k külföldi lovagokkal erősítették meg kíséretüket.

E lovagok egy része a király testőrségét alkotta, m á s i k része a királyi seregek vezetését
v e t t e át. Még Géza idejében j ö t t Magyarországra Wasserburgból Vencelin. Gizellát pedig
a X . század végén Hermány, K á l ós Pezili lovag kísérték az országba. Amikor 997-ben
K o p p á n y , Géza özvegyével szemben a senioratus ós leviratus jogait a k a r t a érvényesíteni,
és egyeduralomra tört, Vajk a K o p p á n y elleni h a d j á r a t vezérévé Vencelint tette. K o p p á n y
a Vérbulcsu nemzetség balatonmenti birtokai mellett közeledett Veszprém fele, ahol a
d ö n t ő csata lezajlott és K o p p á n y megsemmisítő vereségével végződött. 9 6
A lázadás leverése után j ö t t a megtorlás. K o p p á n y és népe szolgasorba j u t o t t ős
P a n n o n h a l m a u r a l m a alá került. A Vérbulcsu nemzetségből csak egyetlen ág m a r a d t
birtokos a Balaton mellett. A szombathelyi ág nagyrósze várjobbágyi sorba sülyedhetett.
A Vérbulcsu-nem nyári szállásának n a g y részét V a j k fejedelem a h a d j á r a t vezérének, Ven-
celinnek, és a kísérethez tartozó H e r m á n y lovagnak adományozta. 9 7 A Gyöngyös p a t a k
mentén Hermány, a R á b a — R é p e e között, valamint a Gyöngyöstől délre és a R á b á t ó l
keletre J á k szállások hirdetik a Vérbulcsu nemzetség mostoha sorsát és az idegenek elő-
térbe jutását. A H e r m á n y és J á k nevek nem egy-egy falvat jelentettek, hanem egy-egy
n a g y o b b vidéket. Ahogyan a Kál, Bogát, Bulcsu nevek sem egy-egy kis falut, hanem ere-
detileg nagyobb kiterjedésű t e r ü l e t e t jelöltek. A n a g y települések a z u t á n — ahogyan a
nemzetségek és ágak családokra tagozódtak — az idők folyamán kisebb településekre
oszlottak.
A J a k és H e r m á n y nemzetségen kívül a Gizellával bejövő K á l is a répcementi
K á l t k a p t a I s t v á n királytól a d o m á n y b a . Nem lehetetlen, hogy ez a K á l a J á k nemzetség-
nek egy később, Gizellával beköltözött tagja. A K á l lovag c s a l á d j á b a n is előfordult
ugyanis a J á k nemzetségben oly s ű r ű n jelentkező J á k név, egyébként is a J á k nemzetség-
nek a X I I I . században Kálón is voltak birtokai. A n é v azonossága ós a birtokosszomszéd-
ság feltevésünket alátámasztja.
95
Hóman : MT. I. köt. 104—176. 1.
96
Erdélyi: Krónikáink. 110—111, 145. 1.
97
Karácsonyi: Nemzetségek. I I . 343. 1.; I I . k ö t . 244, 164, 264, 166 — 168, 264. L
A Képes Krónikában A b a Sámuel hívekónt megjelenő Pezili, vagy Peszli 98 valószí-

nűleg szintén Gizella kíséretéhez tartozott. A Pecöl, Péoel és Pécsely helynevek az ő nevét
tükrözik. Egyébként e h e l y n e v e k e t a Balaton mellett, Szombathely vidékén ós P e s t kör-
nyékén t a l á l j u k . Ez annyit jelent, hogy Pezili nemcsak a pestkörnyéki királyi birtokból,
hanem a Vérbulcsu nemzetség elkobzott b a l a t o n m e n t i és szombathelyvidéki birtokaiból is
részesedett. 9 9
T a l á n Gizella kíséretének szombathelyvidéki elhelyezéséből következtetett a me-
gyei monográfia szerzője a r r a , hogy Szombathelyt Gizella 996-ban nászajándékul
kapta. 1 0 0
I s t v á n király K o p p á n y és a t ö b b i ' h a t a l m a s dux leverése u t á n fokozott mértékben
fogott hozzá a királyi h a t a l o m centrális megszervezéséhez. A legyőzött törzsfők birtokai-
nak k i s a j á t í t á s a és új felosztása I s t v á n h a t a l m á t erősítette. Győzelme és hosszú uralkodása
lehetővé t e t t e számára a l e g y ő z ö t t területek — több-kevesebb sikerrel elért — pacifiká-
lását. A tényleges hatalom gyakorlása azonban még semmiképpen nem jelentette a Vér-
bulcsu nemzetség b a l a t o n m e n t i és szombathelyvidéki ágainak megtörését.
Mindenesetre I s t v á n k i r á l y a királyi udvarok és v á r b i r t o k o k megszervezésével
egyidejűleg az egyház szervezését is megkezdi. 1 0 1
í g y került a besenyő megszállású Taszár, Tömörd, a kazár megszállású Acsád,
Csó, Bőd, Dozmat, Gencs, K a z á r , Milik, Olad a vasvári várispánság, a kazár megszállású
Kenéz a vasvári káptalan, a k a z á r megszállású Bogád és H e r é n y , a besenyő megszállású
Besenyő a H e r m á n y nemzetség, a káliz megszállású Család, a besenyő megszállású
Egerszeg, Kőröselő, Kövesd, Dobrapatak, Olbő, Szcleste, U r a j , a kazár megszállású
Semjén a J á k nemzetség b i r t o k á b a .
A r á b a m e n t i Har és H a r a s z t i , a gyöngyösmenti Haraszti ésBozzai a szláv—besenyő,
illetve a szláv—kazár e g y ü t t é l é s t dokumentálja. 1 0 2
B á r I s t v á n király k o r á t a királyi h a t a l o m előretörése s ezzel kapcsolatban vidé-
künkön a Vérbulcsu nemzetség háttérbeszorítása jellemzi, mégis volt alkalma a legyőzött
nemzetségnek és kíséretének t o v á b b terjeszkednie és újabb f a l v a k a t alapítania.
A hely közelségénél f o g v a a Vérbulcsu nemzetség új településének látszanak a Ládony
melletti Arokköz, Baksád, Berki, Boda és a Bogád melletti Teksze.
A K á l melletti L á d o n y a Ládnak iráni kicsinyítőképzővel képzett alakja. Ládony
még a X . században k e l e t k e z h e t e t t és káliz nemzetség megtelepülését valószínűsíti.
A hozzátartozó Arokköz és B e r k i terepalakzatra mutat, a B a k s á d és Boda a L á d o n y b a n
birtokos L á d o n y i család őseinek személynevét rejti magában. A Boda nevében Buda
nevét kell látnunk, s ha ehhez még a Pöse nemzetség Etul n e v ű tagját is számításba
vesszük, n e m zárhatjuk ki e vidéken egy élő Buda—Attila hagyomány létezését. 1 0 3
A kazárkíséret új szállásainak tekinthetők Bacha, Csónye, H a l m a j , H u d a , (Kajd),
Rondakor, Ludad, Ondód, P e d e r , Pöse, Sarmas, Só, Sormv, S u r á n y , Várda. 104
98
Urkundenbuch. 92. oklevél.
99
Hóman: MT I. k ö t . 247. 1.; Képes K r ó n i k a . 104. 1.
100
Borovszky : Vasvármegye. 176. 1.
101
Györffy : Tanulmányok. 27, 29. 1.; Herényi: Gyöngyösmellék. 107—108. 1.
102
Herényi: Gyöngyösmellék. 107—108. 1.
108
Györffy : Sz. 80. 1.; Árokköz. Bárczi: Szókincs. 75, 77. 1. Baksád. Bárczi: Szókincs.
159. 1.; Berki. IVÍNy, XLV. 100. 1.; Boda, M N y . 22, 525.; 32, 283.; 32, 379. 1.; Bőd.
Moór: Westungarn. 125. 1.; M N y , XVIII. L. 377. 1.; Bögöt. M N y , X X V I , 307. 1.; Moór:
Westungarn. 1251. к; MNy, L , 377. 1.; Herény. Moór: Westungarn. 30, 66, 97. 1.; Ládony.
MNy, X X I , 110.; X X , 16.: X L V I . 231.1.; Teksze. Gsánki: M O T F . I I I . 780. 1.
104
Bacha. MNy. X . 194. 1.; Gsénye. M N y , V I I . 168. 1.; Halmaj, MNy, X . 133. 1.;
Kajd. MNy, L X . 46.1.; M N y T K , 46, 136.1.; M N y , XXV. 124. 1.; Németh: Honf. МО. 51.1.;
Kondakor. MNyTK, 46, 466.1.; MNy, X. 256.1.; Ludad. Bárczi: Szókincs. 12.1.; Moór: West-
BULCSÜ N E M Z E T S É G É N E K NYÁRI SZÁLLÁSA AZ ÁRPÁDOK K O R Á B A N 377
Bacha, H u d a , Kondakor, Peder, Pöse, V á r d a személynevek. Ezek közül R o n d a k o r

és Peder Bogát, H u d a és Várda Vát, Bacha Rekettye, Pöse Kazár kirajzásának látszik.
Halmaj, Sarmasd és Sé terepalakulásra, K a j d néptöredékre, L u d a d , Ondód, Sormv
pedig a település minőségére utal. A halmot jelentő Halmaj, a sárost jelentő Sarmas és a
p a t a k o t jelentő Só, a török népcsoportot (esetleg török hangszert) jelző K a j d valószínűleg
Ovad, a lúdra utaló Ludad Gencs, a t a l á n szláv n e v e t demonstráló S u r á n y Kazár t o v á b b -
településének látszik.
A besenyőkíséret új szállásának kell t e k i n t e n ü n k Besenyőgyümölcs, Bukech, Csá-
ford, Csejkád, Csór, Emreh, Geresd, Logod, Salaysa, Székás, Tiván és U r a j helységeket. 1 0 5
Besenyőgyümölcs, Csejkád, Geresd, Logod, Székás terepalakulásra mutat. A bese-
nyők gyümölcsösét jelentő Besenyőgyümölcs, a Keres patakot kifejező Keresd, Geresd
ós a talán besenyő széket jelentő Székás valószínűleg Tomaj kirajzása. Logod, vagy Lokod
Lak, Csejkád pedig Bük továbbtelepülésének látszik.
Bukech, Csáford, Emreh, Salaysa, Tiván személynevek. Bukech talán Lak, Csáford,
Csór és U r a j Tomaj, Emreh, Salaysa és Tiván Bük továbbrajzása.
A királyok ú j szállása Szőllős és Szünese, a J á k o k é Belják és Nick, a Hermányokó
H e r m á n y , Bárdos ós Hagymás, a Kéreké (vagy Csákoké) Iíetye, H u b a nemzetségbeliekó
Fertőd, az egyházé Apáti. 106
H a e k o r b a n megfigyeljük a Répce—Gyöngyösmellék településének alakulását,
úgy megállapíthatjuk, hogy az őstelepes nemzetségi tagok településének száma túlsúlyban
v a n a telepített főurak, a király, az egyház és a várispánságok birtokaival szemben. Az ú j
telepítésű királyi és adománybirtokok még ebben a korban is n a g y o b b kiterjedésű szál-
lásbirtokot jelentenek, a honfoglalók települései azonban az egy évszázados népességsza-
porodás folytán m á r több kisebb településre oszlanak.
e) István király halála után
István király halála után az ő kisajátítási ós jutalmazasi g y a k o r l a t á t követte a

többi árpádházi király is. András király idejében 1047 —1060 között j ö t t német földről
Aribo és Potho. Mindketten előkelő n é m e t családból származtak. P o t h o később visszatért
hazájába, Aribo azonban a Gy/'ir v a g y Poth nemzetséget hívta életre. A n d r á s király Patti-
n a k nemcsak Lébényben és környékén, hanem a Vérbulcsu nemzetség szombathelyvidéki
szálláshelyén is a d o t t egy-egy f a l u t a kazár őslakók rovására. Mind Kis- és N a g y - P a t y ,
mind pedig Alsó- és Felső-Paty a n é m e t hónból Magyarországra v e t ő d ö t t P a t y alapításá-
ungarn. 140.1.; Ondód. Gombocz : Jövevényszavaink. 39. 1.; Peder. MNy, X . 166. 1.; Bárczi :
Szókincs. 86, 93. 1.; Sarmasd. Bárczi: Szókincs. 47. 1 ; Németh: A H o n f . MO. 297. 1.; MNy,
350.1.; MNy, I I I . 311. 1.; Kniezsa: U n g a r n . 161. 1.; Sé. Moór: Westungarn. 147.1.; Melich:
H o n f g . Mg. 10. 1.; Sormv. Bárczi: Szókincs. 6, 14. 1.; Surány. MNy, X X . 24. 1.; M N y T K ,
27 312. 1.
105
Besenyőgyümölcs. MNy, V I I I . 295.; X I I . 281. 1.; Bárczi: Szókincs. 73, 75, 77. 1.;
Bukech. Gombocz: Jövevényszavaink. 31. 1.; Csáford. Bárczi: Szókincs. 28. 1.; Csejkád.
MNy, 11. 55. 1.; V I I . 168. 1.'; I I I . 115. 1.; Bárczi: Szókincs. 49. 1.; Csér. MNy, I I I . 112. 1.;
Bárczi: Szókincs 94, 95, 153.1.; Emreh. Bárczi : Szókincs. 127. 139. 140. 1.; Geresd. Németh :
Honf. MO. 268. 1.: Bárczi: Szókincs. 150, 151. 1.; Logod. Erdélyi: Benedek Rend. X .
505. 1.; Salaysa. Urkundenbuch 480. oklevél; Székás. Bárczi: Szókincs. 47, 77. 1.; Tiván.
Gombocz: Jövevényszavaink. 10. 1.; MNyTK, 46, 124. 1.; MNy, X. 248. 1.; Uraj. Kniezsa:
Szláv jövevényszavak. MNy, X V I I I . 99. 1.; X. 131. 1.
106
Szőllős. Bárczi: Szókincs. 73, 75, 147. l . ; M N y , X X I . 164. 1.; Niczk. Moór: West-
u n g a r n . 259. 1.; Bárdos: Bárczi: Szókincs. 114 1 ; Kniezsa: Jövevényszavaink. 194. 1.;
M N y T K , 49, 361. 1.; Hajmás. Bárczi: Szókincs. 57. 1.; Hetye. Bárczi: Szókincs. 139. 1..
Fertőd. Bárczi: Szókincs. 147. 1. Apáti. Bárczi: Szókincs. 149, 160. 1.
nak tűnik fel. A telepítés célja valószínűleg a V a t a fia János-féle pogánylázadással kap-
csolatban i t t is megmozduló lázadók ú j a b b pacifikálási kísérlete lehetett. 1 0 7 N e m zár-
ható ki azonban annak a lehetősége sem, hogy a p a t név az ősi vizes, vizenyős helyet
jelöli ós az ősfoglalók birtokállományához tartozott. 1 0 8
I t t kell megemlékeznünk Fámia birtokáról, mely vagy I . Béla király lánya, vagy
Kálmán király felesége u t á n k a p t a a nevét. Elsősorban azonban K á l m á n feleségére kell
gondolnunk, mert K á l m á n és Almos harcában V a t a ivadéka — m i n t a keresztényellenes-
ségnek élő képviselője — t e v é k e n y részt vett, s valószínűleg ő t t á m o g a t t a a Vérbulcsu
nemzetség is. í g y a küzdelem eldőlte után K á l m á n felesége j a v á r a királynéi birtokot ala-
pított a lázadók között.
I I . Géza idejében 1141 t á j á n jött h a z á n k b a Volfer és H é d e r Grác mellől 40 fegyve-
ressel. E z e k e t a király n a g y megbecsülésben részesítette és Kőszeg környékén telepítette le.
Az eredetileg avar, m a j d k a z á r megszállású területek lecsendesítése még ebben a k o r b a n
sem volt teljesen felesleges. N e m véletlen az, hogy ebben az időben a Magyarszelestey
családban Szelestén, a H ó d e r e k birtokai közelében Koppány, V a t a személynevekkel talál-
kozunk. 1 0 9
A X I I . században az egyház előretörését m u t a t j a a Gyöngyös mentét megülő
káliz telepek közé épített Szentkereszt, Szentkirály, Szentlőrinc és Szentmárton egyház
és templom. Ugyanígy a l a p í t o t t a az egyház a besenyők települései között Szentgyörgy és
Szentpóter egyházát. 1 1 0
A király ú j birtoka a Gyöngyös mentén Virágosberek, F ű z t ű és Megyehíd, a J á k o k é
Szentiván és Űjfalva, az újbirtokos Héderekó Szerdahely, a G a t a l nemzetségé Gatal,
B a j k a soproni várjobbágyó B a j k a , a vasvári várispánságó T a n a , a vasvári k á p t a l a n é
Lipárt. 1 1 1
Csemetét, G y a r m a n o s t és Szilvágyot Kazár és Vát továbbtelepülésének t a r t j u k .
A besenyők ugyanekkor a R e p c e mentét és a R e p c e — R á b a közét népesítik be, így Almás-
alját, Breteyszőllőt, D a m o n y á t , Fizkeretet, Halast, Fásdrétet és Megyeszarvot. 112
F e n t i megállapításainkat részben okleveles anyagra, részben helynevekre, t o v á b b á
a helyek közelségére és a személynevek gyakoriságára a l a p í t o t t u k .
107
Hóman: MT. I . k ö t . 2 6 2 - 2 6 5 . 272, 283, 292. 1.
108
Uo. I. köt. 474, 273, 3 6 2 - 3 6 2 . 1.
109
Uo. I. köt. 262 — 362. 1.
110
Szentkereszt. Gsánki: MOTF. I I . k ö t . 783, 785. 1.; Szentgyörgy. Csánki : MOTF.
I I . köt. 797. 1. Szentkirály. Csánki: MOTF. I I . köt. 797. 1.; Szentlőrinc. 1424 D l 43586;
Szentmárton: Csánki: M O T F . I I . köt. 798. 1.; Urkundenbuch 278. 1.; Szentpéter. Csánki:
MOTF. I I . köt. 799. 1.
111
Bajka. U r k u n d e n b u c h 143, 219. oklevél; Füztü. Csánki: MOTF. I I . k ö t . 748.1.;
Gatal. Sopron vármegye oklevóltára [Nagy I m r e ] (a t o v á b b i a k b a n : NI.) I. 84. 1.; I. 2. 1.;
H.O. V I . 3.; Wenzel. I. 69, 68. V I . köt. 146. X I . 48.; Lipárt. Csánki MOTF. I I . k ö t . 771.1.;
Megyehíd. Urkundenbuch 105, 243. oklevél; Szentiván. Csánki: MOTF. II. köt. 797.1.; Dl
50463/1270; Karácsonyi: Nemzetségek. I I . k ö t . 69. 1.; Fejér: VII/2. köt. 218.1.; Szerdahely.
Csánki: MOTF. 800, 853. 1.; Karácsonyi: Nemzetségek I I . k ö t . 158. !.; Tana. Csánki:
MOTF. I I . köt. 802.1.; U r k u n d e n b u c h 105. oklevél; Újfalu. Csánki: MOTF. I I . k ö t . 806.
I.; Wertner: Nemzetségek. I I . köt. 62. 1.; Fejér VI1. 1. 248. 1.; Wertner: Nemzetségek. I I .
köt. 236. 1.; Hazai Oklevóltár 87; Szentpétery : Királyi oklevelek. 3285; Fejér : V I I . 2. 228.
1.; Fejér V I I I . 1. 112. 1290; O. L. Fénykópgyűjtemény. Üchtritz-Amadé lt. L a d . 1. f. sor.
2; Virágosberek. Csánki: M O T F . I I . köt. 801.1. (Szőllős a l a t t is).
112
Almásalja. Csánki: MOTF. I I . köt. 732. 1.; Breteyszöllö. Urkundenbuch 201, 202.
1.; Csemete. Szentpétery: K i r á l y i oklevelek. I I . 303, 3211. 3214; 1297 Dl 39258; Damonya-,
Csánki: MOTF. I I I . köt. 604. 1.; Urkundenbuch 267; Fejér. V. 2. 143. 1.; 1293 Dl 40464;
Fásdréte. Csánki: MOTF. I I . köt. 748.1.; Fizkeret. Urkundenbuch 118; Gyarmanos. Csánki:
MOTF. I I . köt. 752. 1.; Halas. Urkundenbuch 115; Megyeszarv. Urkundenbuch 347;
Szilvágy. Csánki: MOTF. I I . k ö t . 800. 1.; Urkundenbuch 105.
BULCSÜ N E M Z E T S É G É N E K NYÁRI SZÁLLÁSA AZ ÁRPÁDOK KORÁBAN 379
f) A nyugat-magyarországi családnevek kialakulása után
A bevezetésben már említettük, hogy a X I I . századtól kezdve a család- és személy-

nevek összevetve a történeti adatokkal, eligazítanak bennünket a X I I — X I I I . s z á z a d i
településekkel kapcsolatban.
Nyugat-Magyarországon a családnevek m á r a X I I . század végétől fel-feltűnnek,
a X I I I . századtól kezdve pedig m á r rendszeressé válnak.
Vérbulcsu n y á r i szállásán mintegy 200 családot találunk, melynek neve (család-
neve) valamelyik répce—gyöngyösmelléki helységnévvel kapcsolatos. 1 1 3 1270-ig, m i n t m á r
dolgozatunk elején is előadtuk, a Büki, Chazári, Csernökei, Csói, Dobrapataki, Gencsi,
Geresdi, Halastói, Haraszti, Herényi, Hermányi, H o b a j , Jáki, Kámoni, Kisfaludi, K ö v e s -
kúti, Ládonyi, Oladi, Ovadi, Pösei, Sági, Semjéni, Szecsődi, Szelestei, Szopori, T a s z á r i ,
Waldi, Váti, Zsédenyi és Zsidányi családnevekkel találkozunk. E k k o r még m á s f a j t a
családnév n é v a d á s u n k b a n egyáltalán nem ismeretes. (A nemzetségnév nem a családot,
hanem a nemzetséget jelöli. 111 )
Ahol a családok eredetét n e m t u d j u k visszavezetni a X I I . századra, ott kisegítő
módszerrel a személyneveket is segítségül kell h í v n u n k . H a pedig az ősi török, ugor szè-
mélyneveket vesszük vallatóra — a már felsorolt legősibb családneveket is beleértve —,
a 200 családból csak mintegy 40 olyan családdal találkozunk, amelyekben ezek az ősi sze-
mélynevek előfordultak. Ugyanebből a 40 családból származók k ö z ö t t — kisebb m é r -
tékben — szláv nevűek is vannak, ami a szláv—magyar együttélésre utal. Néhol a szláv
nevek túlnyomó többségére — vagy ismétlődésére — figyelemmel, n é h á n y család való-
színű szláv származása is megállapítható. 1 1 5
113
Herényi: Gyöngyösmellék. 11 — 15. 1.
114
Herényi: Nyugatmagyarország. U r k u n d e n b u c h I. köt.
115
Herényi: Gyöngyösmellék. 11 —15.1.; Besenyő. Gsánki: M O T F . II. köt. 737. 1.;
Wertner: Nemzetségek. I I . 20. 1.; H O . I. 75. VI. 270. I . 75. VI. 270. I . köt. 158. 1.; Kará-
csonyi: Nemzetségek. I I . köt. 166.1.; HO. I. köt. 75 — 77.1.; Bogyoszló. Csánki: MOTF. I I .
k ü t . 737.1.; Dl 39256; Bozzaj. Gsánki: MOTF. I I . k ö t . 7 3 8 - 7 3 9 . 1.; Bőd. Csánki: M O T F .
I I . köt. 739. 1.; Urkundenbuch 147; Bögöt. Gsánki. : MOTF. II. köt. 739. 1.; Bük. Gsánki:
I I I . köt, 601. 1.; Urkundenbuch 460, 48Ó. oklevél; D l 61152; Gsáford. Csánki: MTOF. 602.
1; Dl 68192.; Csér: Csánki: I I I . köt. 603. 1 ;Gsó. Csánki: MOTF.'II. k ö t . 743. 1.; Fejér I V .
köt. 1. 140. 1.; Pesti: Várispánságok. 535. 1.; Wenzel V I I . köt. 270.1.; Urkundenbuch 340;
HO. IV. köt. 95; Pesti: Várispánságok. 543. 1.; Damonya. Gsánki: M O T F . I I I . köt, 604. 1.;
Urkundenbuch 267. oklevél; FejérV. 2. 143.1.; Dl 40464; Dozmat. Gsánki: MOTF. 745.1.;
Pesti: Várispánságok. 535. 1.; Fejér IV. 1. 140—141. 1.; Dl 40861, D l 61158, Dl 61176;
Fűztő. Csánki: M O T F I I . köt. 748. 1 .-Gatal. N I . I . 84; Gencs. Gsánki: MOTF. II. köt. 749.
I.; Dl 61153; Szentpétery : Királyi oklevelek. I I . k ö t , 53. 1.; Pesti: Várispánságok. 541. 1.;
Haraszti. Gsánki : I I . köt. 754.1.; Herény. Csánki: I I . k ö t . MOTF. II. k ö t . 755. 1.; Dl 40006;
Dl 40057; Urkundenbuch 436. oklevél; H O 120. 1.; Urkundenbuch 490. oklevél; Szentpétery:
Királyi oklevelek. I I . köt. 45.1.; Karácsonyi : Nemzetségek. I I . köt. 168.1.; Fejér V11/3. 81.
Wertner: Nemzetségek I I . köt. 20. 1.; HO. I. 75, V I . 270. I. köt. 150. 1.; Karácsonyi:
Nemzetségek. I I . k ö t . 166.1.; H O I . köt. 7 5 - 7 7 . 1.; Dl 40230; Hobaj. H O . VI. köt. 58.1.;
ÁUO. I I I . 123; Horró. Csánki: I I . köt. 757. 1.; Köveskút. Csánki: M O T F . II. köt. 768.1.
Urkundenbuch 560; Dl 40123; Szentpétery : Királyi oklevelek. I I . köt. 74. 1. ; Wenzel : I X .
köt. 81.1.; Ládony. Csánki : I I I . köt. 617.1.; MOTF. Urkundenbuch 505 ; Megyehíd. Csánki:
MOTF. I I . köt. 775. 1.; Urkundenbuch 105, 243. oklevél; Olad. Csánki: MOTF. I I . k ö t .
780.1.; Pesti: Várispánságok. 535.1.; Wenzel VII. k ö t . 270.1.: Ovad. Csánki: 781. 1. M O T F . ;
Urkundenbuch 374, 426. Paty. Csánki: MOTF. I I . k ö t . 783. 1.; Dl 42711; Szentpétery:
Királyi oklevelek. I . 105, (322); Dl 40743; Dl 40115; Karácsonyi: Nemzetségek. I I . k ö t .
251. ].; Szentpétery : Királyi oklevelek. I I . köt. 308. 3211. 3214; Dl 39256; Peder. Csánki:
MOTF. I I . köt. 783. 785. 1.; Pöse. Csánki: MOTF. I I . köt. 785. I;.Werlner: Nemzetségek
I I . köt. 269. 1.; F e j é r I I I . 1. 330. 1.; Szentpétery: K i r á l y i oklevelek. I . köt. 136 (416);
Tudománytár, ú j folyam, I X . 261. 1.; Dl. 40644; Ság. Csánki: MOTF. I I I . köt. 627, 1.;
Szentpétery: Királyi oklevelek. I. 514,: I I . köt. HA. Söpte. Csánki: M O T F . I I . köt.794. 1.;
Urkundenbuch 517. oklevél; Karácsonyi: Nemzetségek. I I I . köt. 165. 1.; Szentpétery :
380 HERÉNYI ISTVÁN
A) A család- és személynevek összevetése
A család- és személynevek összevetéséből a következő k é p e t kapjuk:

A X I I . században a F a r k a s , Hazug, P e d e r , Somos és Y a t a a jellemző török, ugor
és iráni személynevek. E személynevek századonkénti csoportosításban az alábbi csalá-
dokban f o r d u l n a k elő: A Farkas a X I I . s z á z a d b a n a Gatal és Söptey családban, a X I I I .
században a Herényi, a X I V . században a Bődi családban. A Hazug a X I I . s z á z a d b a n a
Magyarszelestey családban. A Peder a X I I . s z á z a d b a n a Magyarszelestey, a X I V . század-
ban a Pederi családban. A,Somos a X I I . s z á z a d b a n a Magyarszelestey családban. A Vata
a X I I . s z á z a d b a n a Magyarszelestey, a X I I I . században az U r a j családban.
A X I I I . század első felében a Bitó, Cseke, E t u l , Keled, Kopasz, Koppány, Tegech,
Tiván és U r k u n d a jellemző török, ugor nevek.
E személynevek századonkénti csoportosításban az alábbi családokban f o r d u l n a k
elő: A Bitó a X I I I . században a Herényi, a Cseke a X I I I . században a Csáfordi családban.
Az Etui a X I I I . században a Pesey, a Keled a X I I I . században a Magyarszelestey, a Kopasz
a X I I I . században az Olady ós Zsédenyi, a Koppány a X I I I . században a Magyarszelestey,
Büki, a X I V . században a H o r a j , az Urkund a X I I I . században a Büki, H o b a j és Székási
családban.
A X I I I . század második felében az A j á n d é k , Alper, Bana, Basa, Beche, Bed, Beled,
Csibor, Csolka, Dögös, Ebergény, Ebes, Gout, Gyügye, Herény, Heym, Itemir, Kőrös,
Olup, Peche, Röjtök, R u m e n , Uz, Várda, Vendég, Vétek a jellemző török, ugor személy-
nevek. E személynevek századonkénti csoportosításban az alábbi családokban f o r d u l n a k
elő. Az Ajándék a X I I I . században a D a m o n y a i , a XIV. században a Magyarszelestey,
az Alper a X I I I . században a Damonyai, Csóy, a X I V . században a Sárkány, a XV. század-
ban a Kisdamonyai, a Bana a X I I I . században a Herényi és Székási, a Beche a X I I I .
században a Söptey, a Bed a X I I I . században a Magyarszelestey, a Beled a X I I I . század-
ban a Bogyoszlói, Patyi, a X I V . században a P a t y i , a Csibor a X I I I . században a Bozzaj
ós Váti, a X I V . században a Köveskúti, a Dögös a X I I I . században a Herényi, az Eber-
gény a X I I I . században a Zsédenyi, az Ebes a X I I I . században a Székási, a Gout a X I I I .
században a Bozzaj, a Gyügye a X I I I . s z á z a d b a n a Herényi, a Heym a X I I I . s z á z a d b a n
a Váti és Szopori, az Itemir a X I I I . században a Csóy, a Kőrös a X I I I . században a Herényi,
a XIV. században a Ládonyi, Patyi, Székási, Megyehídy, az Olup a X I I I . s z á z a d b a n a
Székási, az Opour a X I I I . században a Bogyoszlói, a XIV. században a Patyi, a Peche
a X I I I . században a Váti, a X I V . században a Pesey, a Böjtök a X I I I . században a Bachid
és D o z m a t y családban. A Humen a X I I I . s z á z a d b a n a Bozzaj, Haraszti és Pesey, az Uz a
X I I I . században a Bögöti, a X I V . században a Csáfordi, a Várda а Х1П. ós X I V . század-
ban a Váti, Bozzaj és Bögöti, a Vendég a X I I I . században a Sági, a Vétek a X I I I . század-
ban a H e r é n y i családban.
A X I V . század első felében az Apor, B a k s a , Csene, F a r k , Garman, K á d á r , Kun,
Ompud, Onch, Szegény és T a p a n a jellemző török, ugor személynevek. E személynevek
századonkinti csoportosításban az alábbi családokban fordulnak elő. Az Apor a XIV.
században a Patyi, a Baksa a XIV. században a Gencsy, Kisdamonyai és Váti, a Csene
Királyi oklevelek. (1878). Fejér. IV. 3. 469; Wertner : Nemzetségek. I. köt. 1 72. 1.; Székás.
Csánki: M O T F . III. köt. C3Ó. 1.; Szopor. Csánki: MOTF. I I I . k ö t . 632.1.; Dl. 39970; Pesti:
Várispánságok. 426 — 427. 1.; Uraj. Csánki: M O T F . II. köt. 807. 1.; U r k u n d e n b u e h 115.
oklevél; Wertner: Nemzetségek. I I . köt. 62. 1.; Fejér: I I I . 1. 330. 1.; Szentpétery : Királyi
oklevelek. I. 123. 370. Urkundenbueh 1 18, 207, 340. oklevelek; Vát. Csánki: M O T F . I I .
köt. 807. 1.; Urkundenbueh 374, 426. oklevél; Wertner: Nemzetségek. I I . k ö t . 19. 1.;
Zsédeny. Csánki: MOTF. I I . köt. 810. 1. U r k u n d e n b u e h 120, 262, 394. oklevél; D l 41216;
U r k u n d e n b u e h 547. oklevél.; Herényi: Gyöngyösmellék. 110—114. és 34—52. 1.
a X I V . században a Kisdainonyay, a Fark a XIV. században a Szopori, a Garman a X I V .

században a Patyi, a Kádár a XIV. században a Patyi, а Кип a XV. században a Cséri,
Vörös, az Ompud a X I V . században a Csáfordi, az Onch a XIV. században a Patyi, a
Szegény a XIV. században a Herényi, a Tapan a X I V . században a Haraszti családban.
A XIV. század második felében a Fodor, K ó n y a , Ravasz, Rákos, Reche és Séden
a jellemző török, ugor nevek. E személynevek a X I V . században a Besenyei, Bögöti, Büki,
Ovadi, Sági, Váti és Zsódenyi családokban használatosak.
A XV. század első felében a Cinege és Kerejtő, második felében a B u d a és Seregély
a jellemző török, ugor nevek. Ezek a személynevek a XVI. században a Fűztőy, Patyi,
Saly, Seregélyházi és V á t i családokra jellemzők.
B) Családnév, személynév, település
A Répce—Gyöngyös mellékének török, ugor, iráni személynevei feltétlenül a terü-

let legősibb lakóira u t a l n a k . Ha t e h á t meg t u d j u k állapítani (és erre okleveleink beható
vizsgálatával lehetőségünk is van), hogy mely családok tagjai viseltek túlnyomóan
magyar, török vagy iráni eredetű személyneveket, akkor e terület legrégibb telepeseit is
meg t u d j u k határozni.
Az ugyan nem kivételnélküli szabály, hogy mindenki, aki m a g y a r nevet viselt,
feltótlenül magyar (kazár, káliz stb.) volt, de az esetek túlnyomó többségében mégis erre
kell következtetnünk. Hiszen azok a családok, akik külföldről jöttek h a z á n k b a , p á r év-
század a l a t t teljesen elmagyarosodtak ós magyar személyneveket is viseltek. í g y terüle-
t ü n k ö n a J á k és Hermány nemzetség tagjai g y a k r a n élnek m a g y a r nevekkel. N é m e t
származásukat azonban elárulják — a szórványosan előforduló m a g y a r személynevek
mellett — a nagyobb számban m u t a t k o z ó német személynevek. Nagyon érdekes meg-
figyelni, hogy éppen a túlnyomóan m a g y a r neveket használó m a g y a r családok körében
a m i n t e g y 3/5-nyi magyar—török n é v mellett 2/5 a r á n y b a n szláv nevekkel is élnek. E z a
magyarságnak a szlávokkal való együttélését m u t a t j a . Egyébként a szláv nevek az egész
á r p á d k o r i névanyaghoz viszonyítva számbelileg elenyészően csekélyek. A német családok
viszont túlnyomórészt német neveket használtak, emellett azonban m a g y a r nevekkel is
éltek. A magyarok a beházasodás ú t j á n köreikbe került szláv családok révén használtak
szláv neveket is.
Régi személyneveink között v a n n a k olyanok, melyek finnugor eredetűek, de
v a n n a k olyanok is n a g y számmal, melyek az iráni és a különböző török törzsek né / a d á s á r a
vezethetők vissza. E z utóbbiak közül néhánynál meg t u d j u k — nagy valószínűséggel —
határozni a törzs nevét, és ezzel a módszerrel további népi csoportok megállapítására is
vállalkozhatunk.
A X I I . században a Farkas, H a z u g , Peder, Somos és Vata nevek fordulnak elő.
Ezek közül a Farkas, Hazug és Somos a finn-ugor, a Peder és a V a t a az iráni és a török
eredetű személyneveink közé tartoznak. A Peder a káliz Pödör családnévben m a r a d t fenn,
és n e m a Péter személynévből ered, a n n a k ellenére, hogy a Peder falu neve később Péter
lett—valószínűleg népi etimológia f o l y t á n . A Peder az indogermán ,atya' jelentést foglalja
magában.
A X I I I . század első felében Bitó, Cseke, Etul, Keled, Kopasz, Koppány, Tegech,
Tiván, Urkund neveit találjuk okleveleinkben. Ebből a sorból Bitó, Keled ós Kopasz a
m a g y a r névanyagból, a többi a török névanyagból származik. Csekét besenyő eredetűnek
t a r t j u k . Etul Attila n e v é t rejti m a g á b a n . Koppány a kivégzett somogyi vezér török nevére
utal (egyébként besenyő törzsnév), Tegech aTege k u n név kicsinyített a l a k j a , T i v á n .sólyom'
jelentéssel főleg besenyőknél használt személynév, ugyanígy U r k u n d is.
A X I I I . század második felében a következő személyneveket ismerjük területün-
kön: Ajándék, Alper, Bana, Basa, Beche, Bed, Beled, Csibor, Csolka (Solka), Dögös,
Ebergény, Ebed, Ebes, Gout, Gyügye, Herény, H e y m , Itemir, Rondakor, Kőrös, Olup,
Opour, Peehe, R ö j t ö k , R u m e n , Uz, Várda, Vendég, Vétek. E nevek közül az Ajándék,
Dögös, Ebed, Guot, Gyügye, Heym, Röjtök, R u m e n , Uz, Vendég, Vétek magyar, Alper,
Bana, Basa, Herény, Itemir, Kőrös, Olup, Peche nevek török eredetűek. Herénnyel kap-
csolatban csak a n n y i t m o n d h a t u n k , hogy talán az eri, vagy őstörök „here" ember jelen-
tésű, ,,n" iráni kicsinyítőképzővel ellátott névvel állunk szemben. Nem zárható ki az
Irnik-ből való s z á r m a z t a t á s a sem. Bár a török a ,,h" hangzót n e m ismeri, feltehető, hogy
— eltekintve az őstörök „ h e r e " alaktól — az erihez a , , h " a magyarban járult, mint pl.
Erdi, Erdő, Erős helyett Herdi, Herdew, Hereus áll okleveleinkben. A Beche a Besenyő név
rövidítése, a Beled a besenyő Osl nemzetség kedvelt személyneve, Csibor a besenyő Széká-
siak által használt személynév, míg a Csolka és Opour (Apor, A p a r Î) nevét esetleg az avar
névanyagba kell sorolnunk. A török „solak" és „ a p a r " az a v a r b a n is előfordul. Figyelemre-
méltók a magyar n é v a n y a g b a n megjelenő gót, r o m á n és uz népnevek. Nem t a r t j u k kizárt-
nak, hogy ennek nemcsak személynévi, h a n e m eredet jelentősége is van.
A X I V . században a m a g y a r Fark, Garman, Kun, Szegény, Fodor, K ó n y a , Ravasz,
Rákos mellett a török Basa, Csene, Kádár, Ompud, Onch, T a p a n , valamint a besenyő
Reche és Séden a kedvelt személynevek. A m a g y a r nevek körében újból jelentkeznek a
Germán ós K u n népnevek. A török eredetű nevek közül talán a K á d á r t éppen káliz erede-
tűnek kell t a r t a n u n k . (Ld. K á d á r — K a l u z nemzetség.)
A XV. században a Cinege és Seregély magyar, a Kerejtő, B u d a török eredetű nevek-
kel találkozunk. A K e r e j t ő t a l á n egy középázsiai török néptöredékre, Buda Attila testvé-
rére vezethető vissza.
A magyar családnevek és a szláv személynevek összevetéséből a következő képet
kapjuk:
A X I I I . században Andronok a Hermányi, Arneka a Jáki, Benqua az Unyani,
Butina a Szecsődy, Cuk a Geresdy, Gsornuk a Szecsődy, Deta a Bogáthy, Domov a Váty,
Doroszló a R u m y , Micov a Váti, Mihedus a Dozmati, Mikola egy vasvári várszolga,
Milosth a Csóy, Mochia a Csóy, Székási, Mutmér a Hermányi, Patyi, Magyarszelestey,
Polnarus a Csemetey, Portol a Váti, Suluynus a Büki, Tadeuka a Magyarszelestey, Ti-
madev a Hermányi, J á k i és Vépi, Vojta a Székásy és Zoba egy szolga családban fordul elő.
A X I V . században Botiz a Gyovad, Buh a Szopori, Сsokadé a Mileki, Demus a Cséri,
Ivahon a Gencsy, Jekul a Büki, Marcs az Osli, Mikocha a Sági, Simonházi, Magyarszelestey,
Procekul a Magyarszelestey, Stefk a Szecsődy, Vásony a Basa, Vencel a Büki, Cséri, P a t y i
és Szecsődy családban található.
А XV. században Balkó az Unyani, Jenslin a Niczki, Marcinkó a Lengyel, Miczk
a Cziráki, Ládonyi, Tomaj, Tankó a Bögöti és Walkó a Bögöti és Terestényfalvi családban
ismeretes.
A most felsorolt Hermányi, Jáki, Niczki, Terestyénfalvi, Unyani családokról tud-
juk, hogy a H e r m á n y és a J á k nemzetségből származnak, n é m e t származásúak és mégis
használnak szláv neveket. A Lengyel, Mileki, Mikola, R u m y és Szecsődy családokat
tekinthettük — számos szláv személynévre figyelemmel — szláv eredetűnek. A többi
család a magyar törzsek valamelyikébe tartozik.
C) A családok elhelyezkedése védelmi (halár-) sávok szerint
H a e szelekció u t á n f e n n m a r a d t mintegy 40 családot — a rokoni kapcsolatokat is

figyelembevéve — a rendelkezésünkre álló helynevek ós négy, oklevelesen megállapítható
területsáv alapján csoportosítjuk, akkor az ősi települósrendet legalább nagy vonalaiban
meg t u d j u k rajzolni.
Okleveleinkben a Répce —Gyöngyös mellékén n é g y biztos területi jelentőségű ada-

t o t találunk. Az első Tömördre, a m á s i k Megyehídra, a harmadik Harasztira és a negyedik
Olad — Köveskútra vonatkozik.
Tömörd a m a i Tömörd falunál kezdődött, és nyugat-keleti irányban a Répee m e n t é n
Szentgyörgyig ós Pósafalváig húzódott. E két falu is T ö m ö r d h a t á r á b a esett.
A megyehídi h a t á r ugyanilyen alakzatot m u t a t . Megyehíd h a t á r a ugyanis Vépnél
kezdődött, a Gyöngyös mentén f o l y t a t ó d o t t , és Megyehíd keleti végénél végződött.
A haraszti h a t á r viszont Sénél kezdődött, a Gyöngyös mentét követte, és H a r a s z t i
keleti felén végződött.
Az Olady, Herényi, Soptey, Köveskúti és Gyöngyösmellóki család birtokai egybe-
estek. Birtokuk Oladot, Herényt, Söptét és Köveskutat foglalta magában.
Ezek az a d a t o k arra hívják fel figyelmünket, hogy ősi családaink települési rendje
bizonyos katonai rend szerint (határsávonként) t a l á n négy, vagy öt család együttesében
keresendő.
E családok együttesét t e k i n t h e t j ü k egy-egy ágnak.
Első ágként említhetjük a Herényi, Köveskuty, Olady, Söptey, Gyöngyösmellóki
s t a l á n a Kámoni családot.
A második á g a Bődi, Bögöti, Káli, Ládony és Westerházi család tagjait foglalja
magában.
A harmadik á g a Bozzaj, Megyehidy, Horaj, O v a d y és Vati családok együttese.
A negyedik á g a Csóy, Pesey, Patyi, Semjéni és Sódeni családokat egyesíti.
Az ötödik á g b a n vannak a Büki, Hobaj, D a m o n y a i , Bői és Lócsi családok.
A hatodik á g b a az Ablánczi, Magyarszelestey, Meszleny, Pósfalvi és Tömördi
családokat sorolhatjuk.
A hetedik á g b a a Csáfordi, Cséri, Geresdi, J á n o s f a l v a i és Székási családok kerülnek.
A nyolcadik ág családjai a Botosházi, Besenyei, Csemetey, Gencsy és Seregély
családok.
A kilencedik ágba soroljuk a Bogáti, Bucsay, Haraszti, Ondódi, Pederi—Toronyi
családokat.
A tizedik á g a t alkotják a Csánigi, Laki, Laki Kaczor, Logodi és U r a j családok.
A tizenegyedik ágban a Berényieket, Hetyeieket, Ságiakat és Simaháziakat, vala-
m i n t a Szoporiakat találjuk.
A tizenkettedik ágat az Oslok nemzetségéhez tartozó családok alkotják.
Az őslakossághoz kell számítanunk a Cáki N a g y o k a t és Szerdahelyieket az a v a r
vidéken, a Csernelháziakat a besenyő területen, u g y a n i t t a gyöngyösmenti H a l m a j i a k a t
és Császtiakat, v a l a m i n t idegen törzsből származónak t a r t j u k a Lehel törzséből való
Szemereyeket.
Külön kell megemlítenünk az u d v a m o k Bachid nemzetség tagjait, akik szintén n é g y
családra oszlottak: a Bolkfalvaikra, Egerszegi Vépiekre, Szőkeföldi Szőkékre és Szőllő-
siekre.
A Hermányok, Héderek, J á k o k német lovagok leszármazottai.
D) Ágak és határsávok
Még megjegyezni kívánjuk, h o g y a most felsorolt 12 ág a századok f o l y a m á n

t o v á b b tagozódott és a XVI. század elejére mintegy 200 családra oszlott. Körülbelül meg-
közelítően ennyi volt a más vidékről beköltözött családoknak is a száma a középkor végén.
H a pedig a m o s t elősorolt á g a k a t a már figyelembe vett kelet-nyugati mélységi
tagozódásban — szálláshelyükön — helyezzük el, a k k o r a nyugati határvidék egyik
érdekes védelmi berendezésével találkozunk.
Az első sáv a nyolcadik és kilencedik á g szállása. E z nagyjából n y u g a t o n Botos-

háza— Bulcsu vonaltól egészen a Haraszti—Gencs vonalig húzódhatott.
A második sáv az első ág szállása, mely nyugaton Óladnál kezdődik és Heróny—
Söpte érintésével Köveskút keleti szélén ér véget.
A harmadik sáv a negyedik ág szállása, mely két részre oszlik. Az első része Pese,
Csó, P a t y területén van, a másik része a R á b a mentén észak-déli irányban a R á b a mentét
követve P a t y t ó l Zsédenyig húzódik.
A negyedik sáv az ötödik, hatodik és tizenegyedik ág szállása a Gyöngyös k é t olda-
lán Hobaj—Tömörd vonaltól kelet felé Ság — Pósfalva vonaláig terjed.
Az ötödik sáv a Gyöngyös mentén a harmadik ág szállása, a Gyöngyös vonalán
Véptől Megyehidig.
A hatodik sáv központi helyét a második ág területe foglalja el. De ez is k é t részre
oszlik, nevezetesen a Bőd — Bögöt közötti területre és a Kál — Ládony k ö z ö t t i részre.
A hetedik sáv a hetedik és tizedik á g répcementi szállása Geresdtől Szokásig.
E) Az ágak nemzetsége és nemzetisége
Az ágak nemzetsége és nemzetiségi megoszlása is nagy valószínűséggel rögzíthető"

A Vérbulcsu nemzetség t a g j a i t véljük felfedezni a második és kilencedik á g tagjai-
ban, a Csörnöc nemzetséghez tartoznak valószínűleg az első ág tagjai, a negyedik ágat a
Pese nemzetség nevével illethetjük, a h a r m a d i k névtelen á g a t t a l á n Ovad névvel nevez-
hetnénk. E z a négy nemzetség káliz eredetűnek látszik.
Megfigyelhető az egyes ágaknál a régi reminiscenciák alkalmazása is. A Solka és
Apor név az a v a r Solak és A p a r névvel azonos, a Rumen, Gót, U z név pedig az e területen
élt további nemzetiségeket r e j t i magában. Az iráni Várda ós Peder nevek is jellemzők
vidékünkre.
Besenyő eredetű ágaknak kell t a r t a n u n k az ötödik, hatodik, hetedik, nyolcadik
és tizedik ágat. E z t a megállapítást a jellemző személynevekre alapítjuk. Különösen a
Tomaj, U r k u n d , Beled és Tiván személynevekre. Támogatják feltevésünket a helynévi
adatok is, m i n t pl. Besenyő, T o m a j ós Urkony, de a besenyők e területen t ö r t ó n t megjele-
nését bizonyító oklevelek is.
A tizenegyedik ágat törzsnévi eredetű helyneveire meg magyar személynévanya-
gára is tekintettel magyar törzsi eredetűnek tekintjük.
Az ötödik ág tagjai a helynevekre és az Osl nemzetség birtokviszonyaira is tekin-
tettel, az Osl nemzetség besenyő ágainak tekinthetők. 1 1 6
VI. Összefoglalás
Összefoglalva az eddig elmondottakat, a következőket állapíthatjuk m e g :

Bogát, Kál és Bulcsu a Vérbulcsu nemzetség nemzetségfői voltak az e g y m á s t követő
generációkon keresztül. A nemzetségfők, de a nemzetség maga is káliz származású lehetett.
N a g y valószínűséggel állapítható meg, hogy a Vérbulcsu nemzetség rokoni kapcsolat-
ban állott az Árpádokkal, különösen Szár Zerinddel és fiával, Koppánnyal.
A káliz Vérbulcsu vagy L á d nemzetség fejei viselték a horka méltóságot, és a fejedelem-
ség k o r á b a n ők voltak Magyarország „harmadik" fejedelmei.
A Vérbulcsu vagy L á d nemzetség a kazárok vezérnemzetsége volt, de e g y ú t t a l a nem-
zetség feje volt a csatlakozott népek fővezére is. A harcokban a jobb- és balszárnytól védve,
a sereg közepén, derekán, a zömnél harcolt.
A Vérbulesu nemzetség téli szállása Kolon megye, nyári szállása a répce — gyöngy ös-
melléki fóesperesség területe volt. A téli szálláson Kolonvár, a nyári szálláson Szombathely
a központ.
A honfoglalás előtt a nyári szálláson szláv, avar és f r a n k telepeket találunk. Szlávokat
inkább a Gyöngyös déli részén és a R é p c e mellett, a v a r o k a t Kőszegtől délre, frankokat
pedig a vízi átkelőhelyek közelében.
A honfoglalás korában a kazár határvédelem foglalta el e nyári szállást. Egyrészt
rátelepült a szláv, a v a r és frank telepekre, másrészt ú j településeket is életre hívott.
A Vérbulesu nemzetség a Perint és Gyöngyös, v a l a m i n t a Répce mellékét foglalta
el, a kazár kíséret az eredeti avar szállások közelében t e l e p e d e t t meg, a kálizok a Gyöngyös
déli részét ülték meg. E helyeken egyrészt ú j szállásokat alapítottak, másrészt az őslakos-
ságra települtek rá.
A besenyő kíséret tagjai Besenyő és Tomaj térségében, illetve Kőröselve területén
települtek le, illetve települtek rá az őslakókra.
A Répce alsó folyásánál már a Léi nemzetség szállásai kezdődtek.
Augsburg után — különösen Géza idejében — megindultak az Á r p á d o k telepítései
a Berény, Megyer, Ság, Kér, Kesző, N y é k és Gyarmat törzsbeliek szétszórásával. Egyide-
jűleg megindult az egyházi munka is. E területen azonban kevés sikerrel, a n n a k ellenére,
' hogy Bulcsu népe éppen a kazár birodalomban, de később a kalandozások k o r á b a n is sok-
szor került érintkezésbe a kereszténységgel. Talán nem véletlen, hogy éppen a mohamedán
kálizok területén volt a legnehezebb a térítési akció a keresztény egyház részéről. Ezért
válhatott szükségessé a kálizok későbbi széttelepítése. E g y é b k é n t amai keresztény misszió-
nak is a legnehezebb területe a mohamedánok közötti misszió.
A Koppány-lázadás után a Vérbulesu nemzetség szállásbirtokát n a g y o b b részében
felosztották. Vencelin, a győztes hadvezér nemzetsége k a p t a a R á b a — R e p c e közötti,
' a Gyöngyöstől délre és a Rábától keletre elterülő szállásokat, míg a Gizellával bejövő
H e r m á n a Szombathely — Kőszeg közötti területet, Kál a Vérbulesu nemzetség egyik
főfészkét, K á l t k a p t a adományba. A későbbiekben Szombathelyt talán m a g a Gizella
kapta, a Gyöngyös és R é p c e közötti részen több falut a vasvári várispánság, Kenézt a
vasvári káptalan, míg I í a r és Haraszti a R á b a mentén a besenyő —szláv, Haraszti és
Bozzaj a szláv—kazár együttélést dokumentálják.
A Gizella kíséretéhez tartozó K á l n a k Kálba t ö r t é n t beiktatása u t á n a Vérbulesu
nemzetség kényszerűen L á d o n y t és k ö r n y é k é t népesítette be. Ugyanakkor az ugyancsak
Gizella kíséretéhez t a r t o z ó Pezili a Hermányokhoz közel Pecölt k a p t a adományba.
A kazár és besenyő kíséret pedig az eredeti szállását környező területeken terjesz-
kedett t o v á b b .
A király, a Jákok, a Hermányok, a H u b a népe és az egyház is alapított közben ú j
falvakat.
István király halála után Lébényi P o t h 1060 t á j á n a Répce—Gyöngyösmelléken
két helyen is található P a t y falvakat a l a p í t h a t t a , bár kétségtelen, hogy a p a t az őstele-
pesek „vizes", „vizenyős" területű szállásait is jelölheti. K á l m á n király F á m i a birtokot
adományozta nejének, a X I I . század közepén II. Géza Volfer ós Héder G r á c melletti
lovagoknak Kőszeget és környékét adta, az egyház mind a Gyöngyös, mind a R é p c e men-
tén több templomot é p í t e t t és egyházat alapított.
A király a Gyöngyös mentén udvarnokait, a vasvári várispánság és k á p t a l a n a
saját népeit telepítette n é h á n y faluba, a G a t a l nemzetség egy falut, B a j k a soproni vár-
jobbágy egy másik falut k a p o t t adományba.
A K a z á r (részben káliz) kíséret t a g j a i Kazár és Vát térségében, a besenyők a Répce
mentén, valamint a R á b a és Répce között létesítettek ú j f a l v a k a t .
A nyugat-magyarországi családnevek kialakulása u t á n a X I I . századtól kezdődően
386 H E R É N Y I ISTVÁN: BULCSU N E M Z E T S É G É N E K N Y Á R I SZÁLLÁSA
a Vérbulcsu nemzetség és a kíséretük nemzetségeiből létrehozott ágak és a z o n belül az

egyes családok nyugat-keleti irányú s á v o k b a n helyezkedtek el. Valószínűleg stratégiai
megfontolások alapján. N é g y sávnak a biztos meglétéről tudomásunk van, h á r m a t pedig
az analógia és a többi családnak az elhelyezkedése szerint nagy valószínűséggel állapít-
h a t u n k meg.
A Bulcsu, Csörnöc, Pese és Ovad káliz eredetű ágak, valamint a besenyőket vezérlő
Osl ág mellett még másik ö t besenyő ággal kell számolnunk, nem hagyva figyelmen kívül
a Ság melletti — Á r p á d o k által telepített — magyar törzsi ágat.

Bulcsu Nemzetség Nyári Szállása

Uploaded by

Document Information

Original Title

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

Bulcsu Nemzetség Nyári Szállása

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

VITA

Bulcsu nemzetségének nyári szállása

A nyugati kalandozásokban és a X . század diplomáciai kapcsolataiban nagy szere-

A jegyzetekben gyakrabban idézett munkák:

A SZÁZADOK ALAPÍTÁSÁNAK ÉVE 1867

BALOGH S Á N D O R , E L E K E S LAJOS, E R É N Y I TIBOR, H . BALÁZS ÉVA, H A J D Ú

Berend T. Iván: Az V. Nemzetközi Gazdaságtörténeti Kong-

A X I I I . NEMZETKÖZI TÖRTÉNETTUDOMÁNYI KONG-

„Zala megyében a Bulesutól származó Vérbulesu vagy L á d — nem csupán néhány

(a továbbiakban Gyóni: Kalizok). Magyar Nyelv X X X I X . — Györffy György : A magya-

hely vidéki k i s a j á t í t á s m ó d o z a t a i t . Csupán megfelelő h a g y o m á n y a n y a g g a l n e m rendel-

neve nem erről a vidékről való falu. Az így m e g m a r a d t családokat a z u t á n a későbbiekben

II. Bogát, Kál, Bulcsu, Szár Zerind, Koppány

K i volt és h o n n a n származott Bulcsu és nemzetsége? Rokonságban állott-e az

„Zolta vezér h a r a g t ó l tüzelve, egyrészt ezek k e d v é é r t és díjáért, másrészt meg

III. Bulcsu hurka méltósága

Kétségtelen, hogy a honfoglalás előtt a magyarságban csak a kende és a gyula

Tény az, hogy a nomád népek megtelepedése k e t t ő s szálláshelyen történt. í g y volt

Nem járunk talán messze az igazságtól, h a a Kézai által m á r jelzett balatonmenti

c) A szombathely környéki szállás

Az előzőekben m á r elmondtuk, hogy a Vérbulcsu nemzetség nyári szállásának a

Lesencetomajon, Badacsonytomajon, Csesztregtomajon és a n n a k környékén volt birtokos,

V. Bulcsu nyári szállása

A Répce és Gyöngyös által körülhatárolt terület, melynek keleti oldala a R á b á r a

ács' jelentésű taszár 6 3 a foglalkozásra, a ,család' jelentésű család, 64 a ,vőfély' jelentésű

közelében fekszik. Valószínűleg a frankok így kisebb egységekkel is ellenőrizni t u d t á k a

Nincs okunk kételkedni abban, hogy a Repce—Gyöngyös mellékét közvetlenül a

Amikor a Vérbulcsu nemzetség elfoglalta a Gyöngyös—Répce mellókét, északról

közötti viszony meglazult. Az Árpádok l e t t e k a kendék, a g y u l a móltóságot a keleti szárny

szervezete és szervezése révén a magyarságot is igyekezett egyetlen egységbe, a s a j á t

Géza fejedelem, majd fia, V a j k külföldi lovagokkal erősítették meg kíséretüket.

A Képes Krónikában A b a Sámuel hívekónt megjelenő Pezili, vagy Peszli 98 valószí-

Bacha, H u d a , Kondakor, Peder, Pöse, V á r d a személynevek. Ezek közül R o n d a k o r

e) István király halála után

István király halála után az ő kisajátítási ós jutalmazasi g y a k o r l a t á t követte a

f) A nyugat-magyarországi családnevek kialakulása után

A bevezetésben már említettük, hogy a X I I . századtól kezdve a család- és személy-

A) A család- és személynevek összevetése

A család- és személynevek összevetéséből a következő k é p e t kapjuk:

a X I V . században a Kisdainonyay, a Fark a XIV. században a Szopori, a Garman a X I V .

B) Családnév, személynév, település

A Répce—Gyöngyös mellékének török, ugor, iráni személynevei feltétlenül a terü-

C) A családok elhelyezkedése védelmi (halár-) sávok szerint

H a e szelekció u t á n f e n n m a r a d t mintegy 40 családot — a rokoni kapcsolatokat is

Okleveleinkben a Répce —Gyöngyös mellékén n é g y biztos területi jelentőségű ada-

Még megjegyezni kívánjuk, h o g y a most felsorolt 12 ág a századok f o l y a m á n

Az első sáv a nyolcadik és kilencedik á g szállása. E z nagyjából n y u g a t o n Botos-

E) Az ágak nemzetsége és nemzetisége

Az ágak nemzetsége és nemzetiségi megoszlása is nagy valószínűséggel rögzíthető"

Összefoglalva az eddig elmondottakat, a következőket állapíthatjuk m e g :

a Vérbulcsu nemzetség és a kíséretük nemzetségeiből létrehozott ágak és a z o n belül az

You might also like