VI.

Kelemen pápa
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
VI. Kelemen (Rosiers-d’Égletons, 1291 – Avignon, 1352.
december 6.) néven lépett fel a katolikus egyház történetének VI. Kelemen pápa
198. pápája. A negyedik avignoni egyházfő volt, akinek
pontifikátusa tökéletes ellentéte volt elődje, XII. Benedek a katolikus egyház vezetője
pápa visszafogott, vallásos keretek közé terelt uralkodásának.
A bencés szerzetesként kiemelkedő karriert befutott Kelemen
karakteres uralkodónak bizonyult, aki nem félt használni
hatalmát. Tízéves pontifikátusa a francia befolyás
megnövekedésének jegyében telt, miközben több jelentős
nemzetközi eseményben is igyekezett véleményt nyilvánítani.
Az 1339-ben kitörő százéves háború, a Magyarország
trónjára lépő ambiciózus uralkodó, Nagy Lajos és a
Nápolyban gyilkossággal megszerzett trón miatt fenyegető
háború, az új német király megválasztása valamint a nagy
pestisjárvány mind próbára tették Kelemen politikai
képességeit.

Tartalomjegyzék
Élete és karrierje
Pápaként Avignonban
A császár újra a pápa ellen küzd
Itália és Róma Kelemen korában
Az Anjou-ház tervei
Nemzetközi politika
Művei

Eredeti neve Pierre Roger

Élete és karrierje
Született 1291
1291-ben született Pierre Roger néven a franciaországi Rosiers-d’Égletons
Limousin tartomány (Rosiers-d'Égletons-i) Maumont nevű Megválasztása 1342. május 7.
kastélyában. Nemesi családja már tízévesen megvált tőle, és a
La Chaise-Dieu-ben álló bencés kolostor szerzetesei közé Beiktatása 1342. május 19.
adták. Pierre itt szerezte meg alapvető teológiai képzettségét, Pontifikátusának 1352. december 6.
amelyet a párizsi egyetemen fejlesztett tovább. 1323-ban vége
végzett az egyetemen, egyetemi professzor és a teológia
doktora lett. Egy Pierre Grouin de Mortemart nevű bíboros Elhunyt 1352. december 6.
segítségével XXII. János pápa közelébe kerülhetett, akire (61 évesen)
igen nagy hatást gyakorolt az ifjú, de igen ambiciózus doktor Avignon
friss észjárása. Ezek után szinte egymást érték rangjai és Előző pápa Következő pápa
kinevezései. Először a nimes-i Saint-Baudile-templom priorja XII. Benedek V. Ince
lett, majd 1326-ban a normandiai Fécamp apátja. Ezt
A Wikimédia Commons tartalmaz
követően hamarosan visszatérhetett La Chaise-Dieu-be, ahol
a kolostor apátja lett, majd 1328-ban Arras püspökévé VI. Kelemen pápa témájú
szentelték fel. Párizs és egész Franciaország ünnepelt és médiaállományokat.
tisztelt egyházi szónoka volt, amikor a püspököt VI. Fülöp,
francia király saját udvarába hívatta. Pierre az uralkodó egyik legbelsőbb bizalmasává vált, és még
ugyanabban az évben udvari kancellárrá nevezték ki. 1329-ben Sens majd 1330-ban Rouen érsekévé
szentelték fel, ahol 1335-ben tartományi zsinatot hívott össze. 1338-ban XII. Benedek bíborosi rangra
emelte. A francia királyok elkötelezett híve volt, és kancellárként tulajdonképpen az államminiszteri
hatáskört gyakorolhatta. Hidegfejű politikusként ismerték, akinek kitűnő szónoki adottságai pazarló és
pompakedvelő természettel társultak. Amikor Benedek 1342. április 25-én meghalt, az Avignonban
összeülő konklávé egyhangúlag őt választotta meg az egyház fejének május 7-én. Pierre a VI. Kelemen
nevet vette fel koronázása után.

Pápaként Avignonban
Az új avignoni palota Benedek pontifikátusa alatt igazi egyházi vezetői udvar jellegét adta. A cisztercita
egyházfő erkölcsös rendet tartott és minden felesleges pompát került udvartartásában. Ennek alig egy hónap
alatt szinte minden jelét eltüntette Kelemen új szemléletű berendezkedése. Az új egyházfő a francia udvar
fényességéhez szokva felvirágoztatta az új pápai kastélyt. Szent Péter tiszteletére új kápolnát toldott a palota
épületéhez, amelyet díszes freskókkal díszíttetett fel. A palota komor kőfalait drága szőnyegekkel és finom
kelmékkel boríttatta be. Egy krónika feljegyzése alapján Kelemen állítólag kijelentette, hogy addigi
elődjeinek fogalmuk sem volt arról, hogyan kell élni egy pápának. A mindig víg kedélyű egyházfő pedig
nem sajnálta elődjei keservesen összekuporgatott pénztárát megcsapolni, és így Európa legfényesebb
udvarát rendezte be. Kelemen, mint több utóda, rajongott a művészetekért. Viterbóból elhívatta Matteo
Giovanellit, a kor legkiválóbb festőjét. De mindenekelőtt a zene kerítette hatalmába a pápát. Franciaország
északi területéről hívott zenészeket az udvarába, akik a fényes bálok, ünnepségek és fogadások mellett a
pápa mindennapjaiban is édes muzsikát játszottak. A korabeli pletykák szerint Kelemen pontifikátusának
első pénzkiadása is zenészekre fordítódott, akik közül a legnevesebb Philippe de Vitry volt. A pápa szerette
magát körülvenni művészekkel és tudósokkal. A fényes bálokon nem volt ritka a női vendég sem, és
amikor páran szemére vetették féktelen költekezését és életmódját, a források szerint a következőt
válaszolta: "Bűnösként élek a bűnösök között."

A császár újra a pápa ellen küzd

Kelemen pontifikátusának legkarakteresebb vonása mindenképpen a francia trón támogatása volt. Amikor
1339-ben kitört a százéves háború VI. Fülöp, francia király és III. Edward, angol király között,
egyértelműen Fülöp oldalára állt, és a békét igazán nem tartotta fontosnak. Megválasztása után azonban
más lett a helyzet. Univerzális uralkodóként igyekezett békét kieszközölni a két király között, amely 1343-
ban sikerült is, igaz csak rövid életű volt a fegyverszünet. A háborúnak azonban volt egy mellékszála,
amely már mélyebben érintette Kelement. IV. Bajor Lajos, német-római császár ugyanis elpártolt Fülöp
mellől, és szövetséget kötött az angolokkal. Lajos és a pápa viszonya emiatt feszültté vált, és Kelemen
képtelen volt függetleníteni franciabarát politikáját a Lajossal fenntartott kapcsolataitól. Ráadásul Lajos az
elmúlt egyházfők hatalmát minden igyekezetével alá akarta ásni. Benedek idején például a pápai hatalmat el
nem ismerve önkényesen felbontotta a cseh herceg, János Henrik és a tiroli hercegnő házasságát, hogy
aztán fiát adja hozzá az elvált hercegnőhöz. Kelemen korántsem volt olyan rugalmatlan uralkodó, aki ne
hunyt volna szemet a dolgok felett, de ebben az esetben Lajos túllőtt a célon.
 Amikor 1343 szeptemberében Lajos követei Avignonban üdvözölték
az új egyházfőt, váratlan fordulat történt a két uralkodó kapcsolatában.
Lajos követein keresztül tudatta a pápával, hogy kimerült az egyház
elleni hadakozásban, és mivel haderejét másra kell összpontosítania,
békét akar Avignonnal. Ezért a császár egy levélben elismerte címének
törvénytelenségét, és hajlandó volt visszavonni minden császári
rendeletét és a pápai ítélkezés alá vetni magát, amennyiben Kelemen
elismeri őt Róma királyának. A pápa válaszlevelében további
feltételeket szabott a német uralkodónak. Ezek között szerepelt, hogy
minden birodalmi rendeletet a pápa előzetes engedélyéhez köt, minden
püspököt és apátot felment hivatala alól, akiket ő nevezett ki, és
továbbá elismeri a pápa szuverén jogait Korzika, Szardínia, Szicília és
a Pápai Állam területe felett. Lajos hercegeivel megvitatta Kelemen
válaszát, de nem kellett sokáig vitatkozniuk rajta. Lajos követei
Avignonban elfogadhatatlannak tartották a pápa követeléseit. Kelemen
nem sokat hezitált, 1346. április 13-án bullájában kiátkozta a császárt.
IV. Károly császár szobra Ez volt az utolsó egyházi átok, amit a pápák a német-római császárra
Prágában mondtak ki. Egyben Kelemen felszólította a birodalom
választófejedelmeit, hogy üljenek össze, és a hatalmától megfosztott
Lajos helyére válasszanak új uralkodót.

Kelemen politikai sakkozása előzte meg az átkot, amely teljes sikert hozott az avignoni udvarnak. A pápa a
választás kihirdetése előtt lecserélt pár német főpapot, és tárgyalt a három egyházi választófejedelemmel is.
Ezek után Luxemburgi Károly mellett tette le voksát, akinek gyermekkorában tanítómestere volt. 1346.
július 11-én a hét választófejedelemből öten Károly mellé álltak, így ő lett a trón örököse. Károly
ünnepélyesen elfogadta a pápa feltételeit, így Avignon teljes támogatását élvezhette. Lajos természetesen
nem akart belenyugodni vereségébe, és a hozzá hű hercegek élén háborút akart indítani Károly ellen, de
1347. október 11-én egy München melletti vadkanvadászaton életét vesztette. Lajos támogatói ezután
Schwartzenburgi Günthert próbálták trónkövetelőként támogatni, de ez a kísérlet hamar elhalt. Lajos halála
egyszer s mindenkorra véget vetett a szélsőséges gondolkodású ferencesek teológiai ellenállásának is.
Ockhami Vilmos és társai Avignonban behódoltak a pápai akaratnak.

Itália és Róma Kelemen korában

Mióta V. Kelemen pápa székhelyét Rómából Avignonba helyezte át, az örök város és Itália középső illetve
északi része folytonos háborúk színhelyévé vált. Kelemen a bíborosi kollégiumon belüli francia befolyást
olyan sikeresen toldotta meg, hogy a huszonöt kardinálisból már csak két olyan főpap volt, aki nem francia.
Az újonnan kinevezett bíborosok jó része pedig saját rokonságából került ki. Kelemen nepotizmusra
építette kúriájának működését. Arról tehát szó sem lehetett, hogy a pápa központja ismét Rómába kerüljön.
Pedig a francia király szárnyai alatt működő pápai hivatal így elveszítette az Egyházi Állam feletti tényleges
uralmat. Emiatt Itália ezen része felsőbb hatalom híján saját törvények alapján kezdett szerveződni. Ebben a
korban esett milliónyi darabra Itália középső része. Városállamok alakultak ki, amelyek élén a város gazdag
nemesei álltak. Gyakran olyan nemesek, akik előzőleg a pápáktól vásárolták meg rangjukat. A nagyobb
városok lassan uralmuk alá vonták a környező kisebb településeket. A városállamok független politikát
folytattak, de fejlődésük közös úton haladt. A jobbágyság megszűnt, és a parasztok szabadon bérelhették a
földet a gazdagabbaktól. Ezzel biztosíthatták megélhetésüket. A pénzért megváltott föld pedig fejlett
pénzgazdálkodást eredményezett. A bankok kialakulása és fejlődése a pápaság számára is előnyös volt,
főleg a későbbiekben. A pénzügyek a kereskedelem fejlődéséből is táplálkozhattak, és kitűnő táptalaját
adták a manufaktúrák kialakulásának. Tehát Itália egy része kifejezetten előnyösebb helyzetbe került a
pápától való függés megszűnése után.
De a helyzet korántsem volt ilyen rózsás a hajdani császárvárosban, a
szent örök városban, Rómában. A várost a két ősi rivális família
tratotta uralma alatt. Az Orsinik és a Colonnák versengése ebben az
időben a lakosságot viselte meg a leginkább. A két család az ókori
romok építőanyagaiból stabil erődítményeket építettek fel védelmükre,
és onnan támadták meg és fosztották ki a város lakóit. Nem csoda
tehát, hogy a korabeli Rómát mindössze húszezren lakták. A pusztulás
nyomai mindenütt láthatóak voltak. Az ókori emlékeket és a középkori
építményeket szinte teljesen elhordták a nemesek saját építkezésükhöz,
több műtárgy és épület is eltűnt a szemét és a törmelékek halmai alatt.
A hajdan pompás Capitoliumon gaz nőtt, a Forum Romanumon
kecskéket legeltettek, a vatikáni kertekben pedig éjszakánként
farkasok tanyáztak. A pápai paloták olyan rozoga állapotban voltak,
hogy teljesen használhatatlanná váltak. A Szent Péter-bazilika teteje
beomlott, a lateráni bazilikák jórészét pedig istállónak használták. Nem
Cola di Rienzo szobra a
csoda hát, hogy a rómaiak visszavárták a pápát, aki pénzt és rendet
Capitolium lábánál, ahol
hozna a városba. 1343-ban egy római küldöttség érkezett Avignonba,
meggyilkolták
amelynek tagjai között volt Petrarca is, hogy könyörögjenek a pápa
visszatéréséért. De Kelemen hajthatatlan volt, székhelyét megerősítette
Avignonban.
De nemcsak Petrarca és társai próbáltak tenni Rómáért.A sanyargatások időszakában lépett fel egy
spiritualista ferences szerzetes, Laurenti Miklós, aki később Cola di Rienzónak nevezte magát. A szerzetes
Róma népéhez szólt, és az elnyomó nemesek elleni lázadásra szólította fel a város lakóit. A kizsigerelt nép
pedig engedelmeskedett, és hamarosan úgy tűnt, Rómára új nap virrad. Cola di Rienzo a demokratikus
berendezkedés után néptribunként állt a város szenátusának élére. A magasztos gondolatokat közvetítő
szónok ezután egész Itália népéhez szólt, hogy űzzék el zsarnokaikat, és egyesítsék a félszigetet. Azonban a
nemesek sem tétlenkedtek, és mivel a gazdasági hatalom náluk volt, hamarosan elűzték Cola di Rienzot
Rómából. Mivel di Rienzo politikája németellenes vonalat képviselt, a pápa magához hívatta. Hamar meg
tudtak egyezni a szerzetessel, és így a pápa megbízásából térhetett vissza Cola di Rienzo Rómába, azzal a
céllal, hogy diktátorként ragadja magához a hatalmat, és teremtsen rendet a városban. De 1354-ben
meggyilkolták a bátor szónokot, és így elveszett Róma anarchiából való kilábalásának reménye.

Az Anjou-ház tervei

Itália története azonban nem teljes a déli területek korabeli krónikája

nélkül. A Nápoly élén uralkodó Anjou-ház történelme folyamán
mindig fontos szövetségese volt a pápaságnak. Bár az egyházfő
elköltözését a déli királyság is megsínylette, a félsziget stabil
államainak egyike maradhatott. Azonban Kelemen tanúja lehetett a
déli biztos egyházi támasz őrlődésének is. I. Róbert, nápolyi király
1343-ban fiú örökös nélkül halt meg. A nápolyi korona unokájára, I.
Johannára szállt. A korábban két ágra szakadt Anjou-ház
összefogásának jelképeként a magyar ág és a nápolyi ág házasságra
lépett egymással. Johanna hercegnőt Endre herceg, Károly Róbert,
magyar király másodszülött gyermeke vette feleségül. Így a mikor
VI. Kelemen pápa 1343-ban Johannát Nápoly uralkodójává koronázták, Endre is trónra
léphetett

Időközben a magyar trónon is változások mentek végbe, és Károly Róbert halála után I. Lajos foglalhatta el
a trónt. Lajos ambiciózus lovagkirályként foglalta el a királyság első személyének helyét, és legfőbb vágya
volt egy korona alatt egyesíteni a két Anjou királyságot. Ennek pedig legfőbb záloga a király öccse, Enre
volt. Johanna és a nápolyi Anjouk féltették saját hatalmukat, ezért 1345-ben végzetes tettre szánták el
magukat. A királynő és hívei meggyilkolták Endrét. 1347-ben hatalmas magyar sereg indult Nápoly ellen.
Lajos dühe előtt nem tudott gátat szabni egy erőd sem, ezért Johanna Franciaországba menekült. Az elűzött
királynő Avignonba is ellátogatott, hogy Kelemen támogatását elnyerje. A pápa örömmel fogadta az Anjou
királynőt, hiszen Avignon területe gyakorlatilag a nápolyi uralkodók birtoka volt. A kínálkozó alkalmat
kihasználva Kelemen megvásárolta Johannától Avignont és közvetlen környezetét. A királynőnek pénzre
volt szüksége, Kelemen pedig végre független államot teremthetett magának. A két uralkodó nyolcvanezer
aranyforintban állapodott meg. De a pápai kincstár sosem fizette ki az összeget, ugyanis a furfangos
Kelemen pápa kitalálta, hogy éppen ennyit ér támogatása Lajossal szemben, és feloldozása Endre
meggyilkolása miatt. Így a pápa az egyház nyomását felhasználva Johannát ismerte el Nápoly
uralkodójának, és felszólította Lajost a háború befejezésére. Részben emiatt végződött kudarccal Lajos
1350-ben indított második nápolyi hadjárata.

Nemzetközi politika

Kelemen mint az univerzális egyház feje kiterjedt nemzetközi kapcsolatokkal rendelkezett.

Örményországtól Angliáig igen aktív levelezést folytatott. Az előbbivel a keleti egyházak és a római egyház
csatlakozásáról tárgyalt. Igyekezett Bizáncban is eredményeket elérni a keresztény egyház
újraegyesítésének ügyében, de ez nem hozott sikert. A dogmatikus tanok átformálására egyik fél sem volt
nyitott. Míg nyugaton III. Edwarddal, az ország királyával keveredett heves vitába. Kelemen fényűző
életmódja miatt kénytelen volt újabb adókat kivetni a katolikus országokban, és gyakrabban nevezett ki új
főpapokat is, hogy így többször be tudja hajtani a busás kinevezési díjat. Néhány országban a lakosságra
kivetett plusz terhek már az uralkodók bevételeit fenyegették. Így volt ez Angliában is, ahol Edward király
1351-ben statútumot adott ki, amelyben személyes véleményéhez kötötte a pápa személyi cseréit. 1343-ban
Róma anyagi helyzetének növelésére kiadta Unigenitus kezdetű bulláját, amelyben meghirdette a második
Szentévet, 1350-re. Az ünneplése meg is volt az oka akkoriban a világnak, hiszen 1347-től kezdve három
éven át teljes erejével tombolt Európában, Ázsiában és Afrika akkor ismert részein a Fekete Halál. A pestis
gátolta meg Nagy Lajos, magyar király nápolyi hadjáratának teljes befejezését is. A feljegyzések szerint a
korabeli kontinens lakóinak közel kétharmada veszett oda a járványban. A rettenetes betegség ellen
Kelemen is mindent megtett. A pápa asztrológusokat és más csillagjóst hívott udvarába, hogy megtudja
tőlük, mi állhat a betegség hátterében. 1348-ban ők megállapították, hogy minden bizonnyal a Szaturnusz,
Jupiter és Mars 1341-es együttállása okozta a betegséget. Orvosok is nagyszámban lepték el Kelemen
addig vidám napokat megélt palotáját. Az ő javaslatukra a pápa mindig égő fáklyák között jelent meg, mert
orvosai szerint ez távol tartja a ragályt. De az egyházfő kételkedni kezdett ebben a javallatban, miután
kíséretében is felütötte a fejét a kór. Ezek után bezárkózott avignoni palotájába, és személyesen felügyelte a
higiéniai, betegápolási és temetési rendet. Mindennap misét mondott, és bátorította a népet, igazi
pásztorként viselkedett a járvány idején. A pestis gyűlöletet is hozott, ugyanis sokan a zsidókat okolták a
pusztító járvány miatt. A fellángoló indulatok egész zsidó közösségeket irtottak ki Európaszerte. 1348.
július 6-án adta ki Kelemen első bulláját, amelyben elítélte a zsidók elleni erőszakot. Ezt ugyan hamarosan
követte egy másik bulla is, de nem sok eredménnyel járt a feddés. 1350-ig folytatódtak a zsidók elleni
támadások.
Kelemen 1352. december 6-án halt meg. A krónikák úgy emlékeztek meg róla, mint egy kitűnő
úriemberről, egy gáláns hercegről, aki támogatta a művészeteket és az oktatást, de semmiképpen sem úgy,
mint egy szentről. Testét végakaratának megfelelően a la chaise-dieu-i apátságban helyezték örök
nyugalomra. 1562-ben ez a nyugalom megtört, amikor egy hugenotta csapat feldúlta a kolostort, és
Kelemen síremlékét összezúzták és felégették.

Művei
Documenta Catholica Omnia (http://www.documentacatholicaomnia.eu/01_01_1342-1352-_
Clemens_VI.html) (latin nyelven). (Hozzáférés: 2011. december 6.)

Előző pápa: Római pápa Következő pápa:

XII. Benedek 1342 – 1352 VI. Ince

A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=VI._Kelemen_pápa&oldid=25097883”

A lap utolsó módosítása: 2022. július 14., 08:09

A lap szövege Creative Commons Nevezd meg! – Így add tovább! 3.0 licenc alatt van; egyes esetekben más módon
is felhasználható. Részletekért lásd a felhasználási feltételeket.