AZ ELŐREFORMÁTOROK

Vald Péter (1140-1217)

Amíg a pápa tanításában mindjobban eltávolodott az evangéliumtól, addig az egyszerű
hívek kezdték azt felfedezni. Észrevették, hogy az egyház egyik-másik tanítása, legfőképpen,
amit a pápa tanít magáról, az vagy nincs a Bibliában vagy egyenesen ellenkezik vele. Közülük
némelyek nemcsak észrevették a hibákat, hanem a felfedezett igazságról szólni is mertek,
bátran felléptek és sürgették az egyes hibák kijavítását. Őket nevezzük előreformátoroknak.
Ilyen volt Franciaországban Vald Péter, Angliában Wiclif János és Cseh-országban Husz
János.
Vald Péter gazdag lyoni selyemgyáros volt (1140-1217), de hogy vagyonát gyarapítsa,
még uzsorával is foglalkozott. Egy barátja hirtelen halála döbbentette rá, hogy milyen messze
van Istentől, az üdvösségtől. Felkereste papját és kérte, mutassa meg a mennyországba vezető
utat. A pap többféle utat említett, de Vald a legbiztosabbat akarta tudni. A pap elmondta neki
a gazdag ifjú történetét.
1176-ban döntött: amit a gazdag ifjú nem tudott megtenni, azt ő megteszi:
engedelmeskedik Jézus parancsának. Vagyona felét feleségének, másik felét a szegények
között szétosztotta. Úgy, hogy hetenként 3-szor kenyeret, húst és más ennivalót osztott ki
közöttük. Egy barátjával lefordíttatta a Biblia jórészét franciára. Tanulmányozta, majd ezzel a
kezében házról házra járt barátaihoz, ismerőseihez és olvasott belőle nekik. Utána
elbeszélgetett velük az olvasottakról. Sokszor az utcán is felolvasott köréje gyülekezőknek.
Sokan csatlakoztak hozzá. Az apostolok példájára kettesével indultak el az evangélium
hirdetésére. Valdeseknek vagy lyoni szegényeknek nevezték őket, mivel szegénységet
fogadtak.
Lyon püspökének nem tetszett a dolog, mert a beszélgetések szinte prédikációk voltak
és ahhoz csak a papoknak volt joguk. Meg is tiltotta munkájukat. Vald Péter azonban így
válaszolt:
Inkább Istennek kell engedelmeskedni, mint embereknek!- és társaival együtt bátran
továbbhirdette az igét.
A pápa (1184) kiátkozta őket, az inkvizíció pedig „szent háborút” hirdetett ellenük. Az
üldözött valdesek szétoszlottak. Elmenekültek Dél-Franciaországból a Piemonti hegyek közé.
Ez később Olaszországhoz került. Utódaik (1532) elfogadták a reformációt és még most is
virágzó egyházaik vannak.
Wiclif János(1324-1384)
A pápa nemcsak engedelmességet kívánt a hívektől, hanem egyházi adót, „Péter-
filléreket” is. Fizették is szorgalmasan, még akkor is, amikor a pápai udvar Avignonban volt.
A pápa pedig, amikor a francia királynak szüksége volt pénzre, a Péter-fillérekből adott neki.
Ebben az időben vívta Anglia a százéves háborút Franciaországgal (1337-1453).
Az a visszás helyzet állott elő, hogy az angolok által a pápának fizetett egyházi adó,
legnagyobb ellenségük: a király kezébe került. Ekkor lépett fel Wiclif János (1324-1384), aki
pap volt. Szorgalmas tanulmányozta a Bibliát, azt tanácsolta a királynak, hogy ne fizessen
adót a pápának, mert erről nincs szó a Bibliában. A király örömében kinevezte Wiclifet
oxfordi egyetemi tanárnak és a Péter-filléreket visszatartotta. Majd követséget küldött
Avignonban, hogy nézzenek körül, mi történik a Péter-fillérekkel. A küldöttség tagja volt
Wiclif János is. Nagy várakozással indult útnak, örült, hogy közelről láthatja a szentéletű
egyházfőt és annak udvarát, de nagyot csalódott. A pápa csak a művészetre, a pompára
pazarolta pénzét, udvara is léha, könnyelmű életet élt. Kiábrándulva tért vissza Oxfordba.
Ekkor újabb botrány tört ki az egyházban (1378). Az avignoni pápa halála után nem
tudtak megegyezni a franciák és az olaszok, hogy ki legyen a pápa és egyszerre két pápát is
választottak: az egyiket Rómában, a másikat Avignonban. Most már két feje lett az
egyháznak! Akik azután kölcsönösen kiátkozták egymást. A hívek nagy bajban voltak: melyik
az igazi, kinek engedelmeskedjenek, hogy üdvösséget nyerhessenek? Ami még nehezebb volt,
egy helyett kettőnek kellett fizetni a Péter-filléreket!
Wiclif tanulmányozva a Bibliát, bátran hirdette, hogy a pápa nem Krisztus helytartója és
az egyház igen szépen meglehet a pápa nélkül is, mert a Szentírás is áll még a pápa felett.
Olvasni kell tehát a Bibliát, hogy mindenki személyesen győződhessék meg az igazságról.
Ezért lefordította a Bibliát angolra. Tanít- ványai, mint egykor Vald Péter követői kettesével
járták az országot és hirdették az evangéliumot. A pápa kiátkozta. A király és a főurak
megvédték életét, de ott kellett hagynia Oxfordot. Egy vidéki főúr birtokán élt csendesen.
Halála után 31 évvel csontjait kiásták (1415) elégették és hamvait a Themze folyóba szórták.
Tanításait azonban nem égethették el, azok tovább hatottak.

Husz János(1369-1415)
Az oxfordi egyetemen, ahol Wiclif tanított, sok külföldi diák tanult, köztük cseh ifjak is.
Ezek hazavitték magukkal Wiclif írásait. Így kerültek ezek a prágai egyetem egyik tanárának:
Husz Jánosnak a kezébe.
Husz János kezdetben buzgó híve volt a pápának. Egyszer utolsó 4 garasát is odaadta
bűnbocsánatért. De amikor tanulmányozta Wiclif írásait és hozzá a Bibliát, rájött, kinek van
igaza? Mind az egyetemen, mind prédikációiban kikelt a pápaság visszaélései ellen. Hirdette,
hogy hitünk egyetlen alapja a Szentírás, abból pedig az olvasható, hogy az egyház egyetlen
feje a Krisztus. A pápa őt is kiátkozta. Csakhogy a csehek nem törődtek vele.
Közben a pápasággal még nagyobb baj történt. Hogy megszüntessék a kettős pápaságot,
összehívtak egy zsinatot, amelyen letették a két ellen pápát és választottak egy harmadikat.
Azonban az első kettő nem engedelmeskedett a zsinatnak: nem mondott le! Így most kettő
helyett, három pápája lett az egyháznak (1409).
Megsokallva a botrányokat, az erélyes német-római császár, Zsigmond, aki egyben
magyar király is volt, összehívott egy egyetemes zsinatot Konstanzban (1414). Ez
megfosztotta mindhárom pápát méltóságától és megválasztotta a törvényes, egyetlen pápát,
aki végre keresztülvitte a zsinat határozatát.
Zsigmond szigorú rendet akart teremteni az egyházban, ezért az eretnekek ellen is
fordult. Elrendelte a zsinat Wiclif csontjainak kiásását és elégetését. Majd megidézték Huszt.
Husz Jánost nem akarták elengedni barátai, de Zsigmond menlevelet, vagyis írásos
biztosítékot küldött neki, ígérve, hogy bántatlanul visszatérhet hazájába. Alig érkezett
azonban meg, máris börtönbe vetették. Többször megkínozták, hogy vonja vissza tanait.
Mikor erre nem volt hajlandó, halálra ítélték. Husz zsoltárokat énekelve lépett a máglyára,
1415. július 7-én. Utolsó szava ez volt:
  Krisztus, Isten Fia, könyörülj rajtam!
A csehek hallva Husz halálhírét, hogy Zsigmond megszegte adott szavát, megtagadták a
neki való engedelmességet és fegyvert fogtak ellene.
Husz János követői, akiket huszitáknak neveztek, két pártra oszlottak. Az egyiknek, a
mérsékeltebbeknek címere a kehely volt, ezzel jelezve, hogy visszatértek az őskeresztyén
szokáshoz és nemcsak kenyeret, hanem bort is adnak a híveknek az úrvacsorában, ezért a
nevük: kelyhesek. A másik szigorúbb párt nem elégedett meg ezzel, hanem visszatért az
őskeresztyén közösségi élethez. Mivel a Prága közelében lévő Tabor hegyen rendezték be új
államukat, táboritáknak nevezték őket.
Zsigmond nem bírt a huszitákkal, ezért békét kínált nekik. A mérsékeltebb párt,
belefáradt a 12 évig tartó háborúskodásba, elfogadta a békét. A táboriták, azonban Husz
elárulásának tartották volna, ha ennyivel megelégednek és ezért tovább folytatták a harcot,
őket azonban Zsigmond (1434) legyőzte. Kegyetlen megtorlás után a husziták szétszéledtek.
Később azonban ismét gyülekezeteket alapítottak. Magukat cseh-morva testvéreknek
nevezték.