Visnyei Lajos

AZ INKVIZICIÓ VÁZLATOS
TÖRTÉNETE

1
 Újszilvás-Kisterenye
Örökmécs Alapítvány, 1998.

2
 Kiadja:
ÖRÖKMÉCS Alapítvány

A kiadásért felelős:
Burger Ferenc
(e-mail: burgerf@westel900.net)

A szövegelőkészítésben közreműködött :
Oszlánczi Sándorné

ISBN

A kiadó minden jogot fenntart,

mely a kiadvány forgalmazását és sokszorosítását érinti!

______________________________________________
Megrendelhető:
ÖRÖKMÉCS Alapítvány,
30/ 9-425-980
Elektronikus levélcímünk az Interneten:
orokmecs@mail.c3.hu

__________________________________________________________________

3
Nyomtatás dátuma: 1922.07.16 8.54.52

4
I. AZ INKVIZÍCIÓ TÖRTÉNETE

Az Inkvizícióról általában
Az Inkvizíció fogalma a mai köztudatban a közép-
és az újkorban lezajló „vallásüldözést” jelenti: akár
„intézményesen” megszervezve, akár általánosan kötelező
állami törvények által foganatosítva azt. Természetesen e
fogalomból rettenetes kínzások jajszava és égő máglyák
lángjai csapnak felénk.
A XIX. század, az 1800-as évek liberalizmusa a
történetírást is hatalmába kerítette és gátlástalan
történelmi hazudozásokkal az Inkvizíciót mindenestül a
katolikus Egyház nyakába varrta. A cél ezzel, mai napig
töretlen szívóssággal hazudozva, nem más, mint a
katolikus Egyház és főként papjainak a meggyűlöltetése –
nem pedig a történelmi igazság helyreállítása.
Pedig éppen ennek az érdekében mindjárt itt az első
mondatokban le kell szögezni, hogy nemcsak a katolikus
Egyház használta az Inkvizíció gyakorlatát, hanem a mi
fő vádlóink – protestánsok is – és nem is akárhogyan!
Azután a spanyol Inkvizíció szigorúságáért a zsidók is
alaposan visszatörlesztettek a spanyoloknak, évszázadok
multán, az 1930-as évek polgárháborújában. De mindent
sorjában és a lehetséges vizsgálódások alapján kitisztuló
történelmi tények világánál lássuk.

5
 Az Inkvizíció korszakai
I. Katolikus vagy Pápai Inkvizíció 1179-1542
II. Spanyol Inkvizíció 1478-
1820
III. Protestáns Inkvizíció 1541-4564
 Kálvin János-i Inkvizíció 1541-1564
 Luther Márton-i Inkvizíció 1520
 Zwingli Ulrich-i Inkvizíció 1520-1531
 Anglikán Inkvizíció 1534-
1909

A katolikus Egyházban III. Pál pápa 1542-ben

megszűntette a régi Inkvizíció intézményét és helyébe a
katolikus hit tisztaságára ügyelő, a protestantizmussal
szemben álló „Szent Officium” nevű kongregációt
szervezte meg.
III. Pál pápa korában maga is főinkvizítor volt, s
tisztában volt a katolikus hit veszélyeztetettségével a
hitújító reformátorok támadásai miatt. Az új kongregáció
már nem rendezett ünnepélyes körmenettel egybekötött
„hitvallásokat”, nem alkalmazott kínzásokat, de jó ideig
még igénybe vette a pápai állam börtöneit. Mert tudnunk
kell, hogy 756-tól 1870-ig létezett a Pápai Állam, feje a
pápa volt, aki törvényhozási hatalommal rendelkezett,
követküldési és fogadói nemzetközi tekintéllyel foglalt
helyet Európa államai között.
A pápai Inkvizíció működött egész Európában.
Angliában és Európa északi államaiban nem volt
számottevő szerepe. Magyarországon a déli részeken a

6
katharok, a Felvidéken pedig a husziták terjedésének
idején.
A spanyol Inkvizíció Spanyolországban, s
valamilyen mértékben a spanyol gyarmatokon működött.
A protestáns Inkvizíció a felekezetek szerint
működött:
 Luther Márton-i: Németországban, Dániában,
Svéd-, Finnországban, Norvégiában, majd
Magyarországon.
 Kálvin János-i: csak Svájcban
 Zwingli Ulrich-i: Angliában, Írországban,
Skóciában, s az USA egyes államiban.

Minden Inkvizíció – katolikus vagy protestáns –

elsősorban vallásos indíttatású volt. A protestánsoké
később hatalmi kérdéssé lett. Az európai történetírás
radikálisan protestáns személete miatt, a protestánsoknak
a katolikusok ellen intézett üldözéseit egyrészt a szak- és
tankönyvek agyonhallgatták, másrészt ezeket nem
nevezték Inkvizíciónak, pedig az volt mindegyik a
javából!1
Az évszámokból látható, hogy az anglikán tartott a
legtovább: 1909-ben mondta ki az angol parlament az
angol katolikusok teljes szabadságát. Az Észak-Írországba
erőszakkal betelepített protestáns angolok napjainkig
folytatják az írek elnyomását.
A protestáns bűnök elhallgatása mellet, az Egyház
ellenségei gátlástalanul rágalmaztak, hazudtak és izgattak
az Inkvizíció titkos szörnyetegének leleplezése ürügyén;
elsősorban református tankönyvekben olvashatunk
1
Rudolf Pfister: Kirchengeschichte der Schweiz. I.-III.,
Theologicher Verlag, Zürich, 1984.

7
  léha és erkölcstelen papokról
 képtelen csodák és babonák terjesztéséről,
 arról, hogy Róma a szeretet nevében öldökölt az
Inkvizícióval,
 a Domonkos rendről, mely az Egyház szellemi
rendőrsége,
 arról, hogy százezreket égettek el máglyán;
 pápákról, akik hitetlenek voltak és fényűzők …
 a jezsuitákról, akik mérgeztek, öltek és hazudtak.1

Az Inkvizíció kiváltó okai

Az egyházi Inkvizíció kiváltó okai a különböző
eretnekmozgalmak támadásai voltak! Közös jellemzőjük,
hogy vallásos igazságok és jelszavak hangoztatása mögött
a katolikus Egyház fanatikus gyűlölete és a társadalmat
felforgatóeszmék és gyakorlatok húzódtak meg! Lássuk a
legfőbbeket.
A KARTHAROK (tiszták) eretneksége Kis-Ázsiából
Bulgárián keresztül szivárgott be Európába; először a
Balkánra, majd tovább Franciaország déli részeire.
Tanításuk szerint a lelket az Isten, az anyagot – így az
emberi testet is – a Sátán teremtette. Ezért pl. bűn a
házasság, mert testi kapcsolatot jelent, azután gyermeket
nemz, azaz szaporítja az anyagot; bűn a pénz és a vagyon
gyűjtése, stb. … Az emberi test, az anyag börtönéből
minél hamarább ki kell szabadítni a lelket: böjtöléssel,
éheztetéssel, öngyilkossággal, sőt mások megölésével –
1
Zsigmond Sándor: Református népiskolai olvasókönyv. Debrecen,
1928.

8
főleg az öregekével, stb. Családok egymást ölték meg,
öregeket éheztettek halálra, hogy a lelkük minél
hamarább Istenhez jusson!1 Terhes anyák hasát
fölmetszették, hogy ne szülhessenek: ne szaporítsák az
„anyagot”!
Az állam is a Sátán alkotása a katharok szerint
csakúgy, mint a katolikus Egyház. Mind a kettő ellen
minden eszközzel harcoltak. Leromboltak minden
templomot, kolostorokat, plébániákat csakúgy, mint a
főurak kastélyait is. Az egyházi és főúri kincseket
természetesen maguknak rabolták össze hatalmas
művészeti értékeket pusztítottak el. Külön vadásztak a
papokra és a főurakra majd kegyetlen kínzások után
végezték kik őket.
A katharok fegyveres csapatai feldúltak minden
helységet, amerre megfordultak; tönkre tették a
közbiztonságot, a családok életét. Hittek a
lélekvándorlásban ezért sokan megmérgezték magukat,
családokat, sőt a családtagok egymást ölték meg
fiatalokat és felnőtteket egyaránt, hogy lelkük továbbéljen
a titokzatos test-nélküli életben.
A VALDIAK eretneksége is a katharokhoz
csatlakozott. Alapítójuk Valdes Péter gazdag lyoni
kereskedő. Ő látta a katolikus Egyház főpapjainak
dúsgazdag életét, s fölizgatva a katharok lázító
működésétől, eladta minden vagyonát, s a szegények
védelmében támadni kezdte ő is a katolikus Egyház
tanítását. Úton útfélen prédikáltak követői katolikus

1
Ilyen vallási törekvésekről napjainkban is tudunk, amikor az
Interneten hirdették meg a világ végét, és önmagukat pedig
rituálisan megölték az USA-ban.

9
hitigazságok ellen. Majd beálltak ők is a katharok csapatai
közé és pusztítottak mindenfelé dél Franciaországban.
Valdes Péter 1175-bben indult el a rajongóival a
katolikus Egyház „megreformálására”. III. Lucius pápa
kiközösítette őt 1184- s attól félve, hogy – a kiközösítés
következményeként bárki elfoghatja – Csehországba
menekült, s ott is halt meg 1197-ben. Ő lett a cseh
husziták későbbi mozgalmának szellemi atyja.
EON de STELLA szektavezér ugyancsak dél
Franciaországban azt hirdette, hogy ő az Isten Fia. Ekkor
még csak kinevették. De amikor követőivel az embereket
nemcsak a bűneiktől, hanem a birtokaiktól és a
vagyonuktól kezdte megszabadítani, – rabolva és
pusztítva mindenfelé, – akkor már az államhatalom is
beleszólt reformtörekvéseibe és elfogták őt.
BRÜY PÉTER, kilépett pap, ugyancsak nekifogott
az Egyház megújításának. Elvetette a keresztséget, a
szentmisét, lerombolta ezért a templomokat, vagy
felgyújtotta követőivel. Különösen gyűlölte a feszületet.
Egy alkalommal az egyik faluban összehordatta
Nagypénteken az összes található fakeresztet s falu
főterére, meggyújtotta és húst sütött rajtuk. Amikor ezt a
nép meglátta, felbőszülve őt magát is tűzbe vetette és
megégette.
SZENLÉLEK SZEKTA követői hirdették, hogy
elérkezett a Szentlélek korszaka, melyben nincs többé bűn
és büntetés.
Az 1200-as évek elején ezt kezdte hirdetni a szekta
alapítója Dinanti Dávid, s következőleg itt a földön van a
mennyország és a pokol. Mivel nincs bűn s bűnre hajló
emberi természet ezért követői anyaszült meztelenül
járták a falvakat és városokat, és teljes nő és

10
vagyonközösséget hirdettek. Hasonlóan a II. században
keletkezett gnosztikus szektához, az „Admitákhoz”,
akiket rövidesen kiirtott az akkori államhatalom.
APOSTOLI TESTVÉREK, akik teljes anyagi
nincstelenségben akartak élni; semmilyen törvényt
ismerni nem akartak, csak „szeretetet”. Nekifogtak hát
önszántukból a prédikálásnak. Az Egyház nem
engedélyezte végletekbe csapó és anarchiát hirdető
működésüket, s azért vak gyűlölettel az Egyház ellen
fordultak. A katolikus Egyház központját, Rómát,
Babilonnak nevezték és a pápát – jóval Luther Márton
előtt – Antikrisztusnak!
Vezérük egy Segarelli nevű pármai aranyműves
volt, akit máglyán megégettek. Utódja az eretnek
mozgalom vezetésében egy kivetkőzött ferences pap FRA
DOLCINO lett, aki a katolikus Egyház
„megreformálására” fegyvert is fogott. Kb. 2000
követőjével pusztítva járt a pápai állam területén s észak-
Itáliában; Vercelli olasz város mellett ütközött meg az
ellene küldött sereggel, majd futásnak eredve egy nehezen
megközelíthető hegyfokon épült várban sáncolta el
magát. Két évig tartó ostrom után a várat elfoglalták az
ostromlók, őt pedig kivégezték.

Történelmi szempontok
Mielőtt a katolikus és protestáns Inkvizíció történeti
ismertetésébe belekezdenénk, igen fontos kötelességünk –
a történelmi hitelesség nevében –, hogy a megfelelő
korok társadalmi, politikai és lelki világába beleéljük
magunkat, vagy legalábbis alaposan ismerjük meg azokat.

11
Az Inkvizíció évszázadait azoknak az embereknek a
szemével kell néznünk, akik az akkori korok
műveltségével, hitével bírtak.
Ha igazságosak akarunk lenni, főként a történelmi
múlt megítélésében akkor a Nobel-díjas atomfizikussal,
Niels BOHR-ral, együtt tudomásul kell vennünk, „… azt
a minden humanista számára jól ismert veszélyt, mely az
idegen kultúrák saját álláspontunkból való megítélésében
rejlik!”1
1.) Egy mai ateista ember számára – aki a 45 évig
tartó kommunista butításban iskolázódott és nőtt fel –
teljesen idegen a középkor vallásos kultúrája! Hitelesen
nem nyilatkozhat róla az ő egyoldalú kommunista elvei
alapján, mert a középkorban nem a párt és az ő fejével
gondolkodtak az emberek. Először tehát tárgyilagos,
„kor”-szerű ismeretek kell szerezni az elmúlt 800 év
egyes századairól. Meg kell szabadulni a „sötét középkor”
blöffjétől, mely Luther Mártontól származik., aki izzó
katolikusgyűlöletét sűrítette bele ebbe a kifejezésbe.
Hiteles történelem-kutatást művelni azonban indulatokkal
nem is szabad és nem is lehet!
2.) Az emberiség történelmi fejlődésnek a nevében,
nem kérhetünk számon az elmúlt évszázadoktól modern,
ami vívmányokat, modern látásmódot, vagy akár
technikai felfedezéseket! Ez súlyos igazságtalanság lenne
és a mi szánalmas butaságunknak a jele. A középkorban
az Egyház és az állam sajátos és szoros kapcsolatban állt
egymással, mint az egy Istentől származó földi és lelki
hatalom két birtokosa. Önállóak is voltak és kapcsolatban
is álltak egymással.
1
Niels Bohr: Atomfizika és az emberi megismerés. Bp., Gondolat
Kiadó, 1964. 39.o.

12
 A katolikus Egyháznak ugyanakkor egészen egyedi
helyzetet jelentett az, hogy a világ összes katolikus
vallású népeinek, és egy területileg behatárolt „pápai
államnak” sorsát is igazgatta a hit és a keresztény
társadalmi felfogásának szellemi erejével, évszázadokon
keresztül. Itt számunkra mellékes most, hogy a XX.
Század embere milyen irányban „fejlődött”, vagy talán
visszafejlődött bizonyos emberi értékeket illetően, az
elmúlt századokhoz képest.
3.) Kétségkívül igaz, hogy az emberi természet
alapvető tulajdonságai nemigen változtak a történelem
évtizedein keresztül. A fáraók korától napjainkig az
emberi jóság és a gonoszság fölemelő ill. elrettentő
példáit tarja számon a történelem. S még hozzá azt is,
hogy a jó és a gonoszság hatalmas küzdelmét, valamilyen
istenhit keresésében, vagy birtoklásában harcolja minden
kornak az embere. Ezért nem szabad egyoldalú
elítélésben részesítenie éppen a XX. században az Egyház
ellenségeinek az Inkvizíciót, hiszen jelenlegi történelmi
ismereteink szerint, ez a század az emberi történelem
legvérszomjasabb százada volt!
„Csak hátrább az agarakkal!” – tartja egy régi
közmondás! S ez főképp azoknak szól, akik
századunkban élve elfelejtik, hogy sokkal több bűne van a
XX. század vezetőinek annál, mint amennyit akár ők,
akár az általuk becsapott és elbutított átlagműveltségű
emberek a katolikus Egyház szemére vetnek, az
Inkvizícióval kapcsolatban.

A katolikus Egyház Inkvizícióját a forradalmakkal

tetézett XIX. század súlyos bűnei miatt sem szabadna
olysúlyosan támadni. Hiszen a „forradalom”, mint

13
történelmi tényező, soha nem oldott meg problémákat,
csak súlyosbította azokat! A ami a legfájdalmasabb
jelensége a forradalomnak az az, hogy a legtöbb áldozatát
az ártatlan emberek közül szedi.
A híres „nagy francia forradalom” óta nincs
nyugalma az emberiségnek! Azóta szüntelenül folyik a
harc a vallásos hit és az emberi nem egészét védő erkölcsi
rend és törvény ellen. A bűn föl van magasztalva, a
becsület sárba taposva, a családi élet tönkretéve, az
emberi élet erőszakos kioltása – az anyaméhtől kezdve az
öregek halálba altatásáig – állami törvényekkel van
biztosítva; (az AB és az eutanázia törvénybeiktatásának
rohamosan növekvő tendenciája!). Nos éppen ezek ellen a
közveszélyes bűnök ellen küzdött az Inkvizíció! Csupán
800 évvel ezelőtt!
Az 1789-es francia forradalom kitörése óta a
katolikus Egyház ellenségei – Krisztus tanításával
ellentétben – a forradalmi erőszak történelmi
jogosultságát sulykolják az emberek millióinak,
generációinak a tudatába, pedig az isteni törvény kollektív
megsértése ugyanolyan bűn, mint az egyéni, sőt még
nagyobb! S ugyanakkor az Inkvizíció szigorú büntetéseit
szemforgató módon felnagyítják és elítélik. Nem veszik
észre, hogy az Inkvizíció vádolásával saját magukat
gyalázzák, és tengernyi gonoszságaikról akarják a
figyelmet elterelni!
Forradalmi látásmódú, fanatikusan, de finoman
leplezett gyűlölettel eltelt szakemberek írják, vagy
ellenőrzik a modern történetírást, melyben a katolikus
Egyházat az emberiség ellenségeként, a tudományos és
technikai haladás kerékkötőjeként, az emberi méltóság
meggyalázójaként, stb. … ábrázolják. 2000 év óta

14
állandóan tart, de „nagy francia forradalom” óta
elkeseredettebben és rafináltabban folyik a katolikus
Egyház fegyveres vagy kulturális üldözése, háttérbe
szorítása. Évszázados bűnöket emlegetnek, nagyítanak
föl, főként az Inkvizícióét, a szabadkőműves
világpáholyokban egyesült, főként zsidók és
protestánsok.1
A szabadkőművesség a modern forradalmak titkos
szervezője a francia forradalom óta. Jótékonykodó
egyesületivel (nemzetközi segélyek, nemzetközi
vöröskereszt, Rotary Klubon keresztül írók és ifjusági
egyesületek, Pen Klub és világtalálkozók szervezése és
finanszírozása, stb.) leplezi radikális politikai manővereit
az egyes országok életben. Főként arra törekszik, hogy
gyakorló, öntudatos katolikus ember vezető pozícióba ne
kerülhessen, – s a páholy forradalmi akcióinak
nemzetközi szálait, összefüggéseit eltakarja a
közvélemény elől. Erre is egyik legjobb eszköze az általa
annyira gyűlölt katolikus Egyház bűneinek, s főként az
Inkvizíciónak állandó ébrentartása.
Kissé is tájékozott emberek tudják, hogy pl. a
kommunista forradalmakat is ők indították el; Lenintől
kezdve a kifulladásukig, ők rendezték ezt a szörnyű
előadást a történelem színpadán; természetesen a vallásos
tömegek s a katolikus Egyház tönkretételére! Most is a
kommunizmus „mészárszéki korszaka” zárult le, a
nemzetközi értékelések szerint 90-100 millió ártatlan
ember életében került ez az őrült illúziója a földi
paradicsom megteremtésének!
1
A szabadkőművesség, mint történelmi mozgalom Londonban
alakult meg 1717-ben. Az angol királyi család minden tagja
„automatikusan”, születésétől fogva páholytag.

15
 Az Inkvizíció 600 éves történet minden valós bűne
messze eltörpül e vérszomjas kegyetlenkedés mellett.
Hogyan merészelik ezután ellenségeink egyszerűen csak
megemlíteni is az Inkvizíciót?! Hiszen a kommunista
diktatúrák édestestvérei voltak – sz ő vádjaikra gondolva
– az Inkvizíció kegyetlen kínzóinak. Miért utánozták hát
az Inkvizíció „szörnyű kínzásait”, sőt még kegyetlenebbül
túl is tettek rajtuk.
Ha szerintük az Egyház nagy bűne volt, hogy lelki
eszközök helyett testi kínzásokat alkalmazott a középkor
századaiban, – akkor ők a forradalmárok, a modern XX.
század haladó emberei miért nyúltak vissza a „sötét
középkor” brutális eszközeihez? Miért nem próbálták
meg ők a meggyőzés eszközeivel megfordítani a
történelem kerekét?! Miért voltak sokkal - de sokkal
embertelenebbek a vallás ellen indított forradalmakban?
Miért kellett pl. 1919-ben Magyarországon a
kommunista forradalomban ártatlan és tudatlan embereket
elakasztani országszerte? Miért kellett üldözni elsősorban
a katolikus magyar Egyházat és 15 papját meggyilkolni, –
mikor ugyanakkor egyetlen protestáns lelkésznek sem
esett bántódása?
Mi szükség volt akkor arra, hogy az 1920-as
években a színkatolikus Mexikóban Calles elnök véres
kegyetlenséggel üldözze éveken át a vallásos katolikus
lakosságot, különösen a papokat, az USA
kormányzatának cinikus támogatásától kísérve? Azóta a
katolikus papok nem számítanak ma sem teljes jogú
állampolgároknak …
Mit kerestek az 1930-as években Spanyolországban
a Sztálintól támogatott kommunista nemzetközi csapat-
különítmények, s miért robbantották ki az 1936-1939-ig

16
tartó polgárháborút? Mit akartak ott elérni a fegyveres
harcaikkal a magyar kommunisták: Zalka Máté, Rajk
László, Münnich Ferenc, Gerő Ernő stb.? Templomok és
kolostorok százait pusztították el, polgári lakosok tízezreit
ölték meg, kb. 22.000 papot és szerzetest kínoztak meg és
utána gyilkoltak le – miért?
Miért ásták ki a papok és apácák holttesteit, és fél-
koporsóba állították a templomok falához a csontvázakat,
és rájuk célozva tartották meg a lőgyakorlataikat? És ha
az Inkvizíció, vádlói szerint, ártatlan embereket kínzott
meg és üldözött – akkor ezek a modern vádlók miért
csinálták ugyanezt: ártatlan vallásos emberek tíz-
százezreit gyilkolták le, pusztán istenhitük miatt? Ez is
Inkvizíció volt a javából! Modern Inkvizíció, katolikus
országokban, a katolikus hit megvallása miatt!
A közelmúlt évtizedében, 1970 és 1980 között, a
Dél-Amerikai katolikus államokban kb. 1000 katolikus
misszionárius papot öltek meg, közöttük több mint 10
püspököt is, csupán katolikus hitük miatt! Miért és kik
tették ezt?
Mindezekről miért nem tanulnak az iskolában a mai
fiatal generációk? Miért vannak ezek agyonhallgatva a
tankönyvekben, és a történelmi szakmunkákban is?! Miért
hallgat ezekről a mai sajtó, a rádió, a televízió, miközben
lépten-nyomon az Inkvizíció borzalmait hánytorgatja
meghamisítva a nagyközönséget?

Az Inkvizíciót támadó világsajtó rafinált hallgatása,

és vakmerő rágalmazása egy meglepő történelmi
hasonlóságra döbbent rá bennünket. Lássuk ennek a
hasonlóságnak néhány jellegzetes ismérvét:

17
 Az egykori eretnekmozgalmak, melyek ellen az
Inkvizíció föllépett, gyűlölték és rombolták a
házasságot, a családot, akárcsak az Inkvizíció mai
vádlói.
 A kathar eretnekség gyűlölte az Egyházat, akárcsak az
Inkvizíció modern mai rágalmazói.
 A kathar eretnekség a valdiakkal együtt pusztította a
magzatokat, az anyákat, hasonlóan tesznek az
Inkvizíció mai ellenségei az Abortusz világszerte
történő „törvényes” gyakorlatával.
 Az eretnekek, akik ellen az Inkvizíció harcolt, nem
ismerték el sem az isteni, sem az állami törvényeket
magukra kötelezőnek; mai utódaik óvatosan bár, de
egyre rafináltabban csak „emberi jogokat”
emlegetnek, kötelességeket soha ismerni nem
akarnak, az átkos „tekintély elv” alól való
felszabadulás jegyében. Számunkra tekintély, törvény,
erkölcsi rend nem létezik. Az eretnekek mai szellemi
leszármazottjai mind „autonóm” lények önmaguknak
istenei.
 Végül az eretnekek gyűlölték az államot is, mert
szerintük azt a Sátán alkotta. Életre-halálra vadásztak
a papok mellet az állami hatalmak képviselőire is.
Nos, manapság is valami hasonló törekvéseket
láthatunk legalábbis az európai államok vezetőinél:
azon mesterkednek, hogy lassan szűnjenek meg az
államok; – szűnjön meg minden országban a nemzeti
és hazafias öntudat; – szűnjenek meg a határok,
felejtődjenek el az egyes népek múltjának értékei, s
főképpen a katolikus hit és vallás népeket
megszentelő és nekik kultúrát és jövőt adó hatalmas
erőfeszítései. Így születnek majd meg, a hazátlan és

18
mindenre manipulálható emberi lények: a
világpolgárok! Értelmes lények, akik már nem is
emberek!

19
 II. A KATOLIKUS INKVIZÍCIÓ
TÖRTÉNETE

A bevezetők után most a három Inkvizíció

történetével foglalkozunk: a katolikus, a spanyol és a
protestáns Inkvizíciókkal. Az ismertebb esetek és
személyek történetét is – Galilei ügy, Giordano Bruno,
Tommeso Campanella, Savonarola – röviden áttekintjük.

A katolikus Egyház ellenségei az Inkvizícióból

egyfajta mítoszt, történelmi „madárijesztőt” csináltak,
állapította meg Brian van Hove, washingtoni egyetemi
tanár.1
A „nagy” francia forradalom óta folyik a
nemzetközi közvélemény történelmi áthangszerelése a
katolikus Egyház ellen. Az „Inkvizíció” fogalma szinte a
pokol borzalmait idézi fel az átlagember tudatában, olyan
sikerrel tart ez a fogalom szívós sulykolása, hiszen
kevesen tudják ellenőrizni az olvasott, vagy hallott
adatokat! Mit tudhat hát a „nép” az Inkvizícióról az
„ijesztéseken” kívül?
Nos, a „Inkvizíció” kifejezés történeti valóságában
egy nyomozó bizottságot és bíróságot jelent; ez jelenti a
katolikus Egyház intézményét és az állami Inkvizíció
intézményét is. Tudnunk kell ugyanis, hogy minden
országban akkor az Inkvizíciónak egyházi és világi
(állami) fóruma, bírósága is volt. Mivel az
eretnekmozgalmak vallásos jelszavak és ájtatosságok
leple alatt, nemcsak a katolikus Egyházat, hanem az

1
„La Civilta Cattolica” folyóirat, 1992. Dec. 5 és 19. szám.

20
állami apparátust és a társadalmi rendet is támadták,
lázadásokat szerveztek, stb. – ezért az Egyház is és az
állam is külön-külön állította fel a maga Inkvizíciós
bizottságát ellenük.

Az Inkvizíció spontán kezdete

A középkor vallásos népei, az ország erkölcsi és
társadalmi rendjét magalkotó és fenntartó katolikus hitet
legnagyobb kincsüknek tartották. A közös és egyetlen
katolikus hitről való tudatos eltérést, vagy elszakadást a
legnagyobb bűnnek tartották – aminthogy mindenkor az
is –, s ezért szigorúan büntették.
Tudjuk, hogy a hit megtagadása, vagy
meghamisítása már az Apostolok korától kezdve
kiközösítést vont maga után.1 A megtérőket ugyanakkor
kellő vezeklés után visszafogadták.
A pogány Diocletinaus császár is az ő pogány
hitététől eltérő manicheus eretnekséget száműzetéssel és
máglyahalállal büntette. Ugyanakkor a keresztényeket is,
mert nem az ő pogány isteneit imádták.
A kereszténnyé lett későbbi római császárok
hasonlóképpen léptek föl a máshitű eretnekségek ellen.
De nemcsak azért, mert „mást” hittek, hanem azért is,
mert lassan kitűnt, hogy az eretnekségek, vallásos lepel
alatt a polgári élet normarendszerét is megtagadták,
gyakorlatilag közveszélyesekké váltak.

1
vö. 1Tim 1,20

21
 Először a donatista eretnekek1 esetében bűntettek a
császárok szigorúan, hogy a szektás őrjöngéseket
megfékezzék!
A Balkánról átszivárgott kathar (patarén, tiszta)
eretnekség észak-Itáliában vert gyökeret, onnan pedig
dél-Franciaországba vándoroltak tovább. Érdemes
megjegyeznünk, hogy a katharok ellen való harcot először
is nem az uralkodók, hanem maga a nép kezdte el,
felismerte az eretnekség társadalom- és családellenes
tanítását és működését. A nép vette rá dél-
Franciaországban II. Róbert (996-1031) uralkodót, –
szent István királyunk kortársát – hogy szigorúan
büntessen.
A francia nép maga:
 1017-ben gyújtotta meg az első máglyát az eretnekek
büntetésére.
 1022-ben, Orleans városában égettek másodszorra „a
nép egész egyetértésével” „universae plebis consensu”
 1051 Orleans; 1052 Goslart városokban égette el a
nép haragja az eretnek vezéreket.
 1077-ben a Cambriai francia város püspökét (!) maga
a nép vitte a máglyára, mivel elnéző volt és pártolta az
eretnekeket. VII. Gergely pápa hiába tiltakozott s nép
önkényes eljárása ellen, a püspököt mégis
megégették.
1
Alapítójuk Donatus katolikus püspök. Észak Afrikában, a 300-as
években. A pápa és Nagy Konstantin császár ellen támadtak, mert
Donatus alapító-püspöküket a 314 és 316-os zsinatok elítélték.
Pedig ekkor már több mint 250 püspök állt mellettük! – Szent
Ágoston püspök próbálta őket meggyőzni, kevés sikerrel. –
Elítéltetésük után éjszakánként katolikus házakat támadtak meg,
halomra gyilkolták bandáik a hithű katolikusokat, templomokat
gyújtottak fel, meggyalázták az Oltáriszentséget stb. …

22
 1144-ben Liege francia városban Adalbertone püspök
börtönben őriztette az eretnekeket, akiket ugyanis ki
akart hallgatni, ügyüket ki akarta vizsgálni. A nép
azonban megrohamozta a börtönt, kiszabadította az
eretnekeket és megégette őket.

Éppen az Egyház és a katolikus papság szelíd és

meggyőzni akaró bánásmódjával szemben a nép volt
türelmetlenebb az eretnekek iránt, hiszen közöttük
romboltak, lázítottak és vezettek félre sokakat.
Igen sokat tett az eretnekek meggyőzéssel való
megtérítéséért szent Domonkos atya (1170-1221), aki a
dominikánus rend alapítója, assisi szent Ferenc kortársa.
Ő maga 7 évig térítette Franciaországban a kathar és
valdiak eretnekeit, szép sikerrel, főként a rózsafüzér
imádságának, s a Szűzanya tiszteletének a terjesztésével
és segítségével.
Szent Domonkos látta, hogy az eretnekek először
hiszékenyebb lányokat és asszonyokat környékeztek meg,
és ingatták meg őket hitükben, – ezért Prouille
városkában menhelyet alapított a fiatal lányok részére,
mely később a domonkos apácák első kolostora lett.
Innen mentek férjhez a katolikus hitükben megerősödött
lányok, vagy lettek imádkozó és vezeklő nővérek a
pusztító eretnekek megtéréséért.
A domonkos rend papjai igen sokban hozzájárultak
ahhoz, hogy a kathar, valdi és albi eretnekségek – ezek
egy magot képeztek – Franciaországban és észak-
Itáliában megszűnjenek.

23
 Az Inkvizíció hivatalossá válása
A pápák látva az eretnekmozgalmak óriási
veszedelmét, először a püspökök kötelességévé tették az
eretnekek felkutatását és megbüntetését. Nem akarták a
pápák, hogy a nép felkorbácsolt indulatai túlzásokba
menjenek.
Ezért a püspökök elrendelték, hogy
egyházmegyéjükben minden plébánián a plébános
vezetésével világi buzgó hívőkből Inkvizíciós Bizottság
alakuljon. Ezek kutassák fel a falvakban, és a városokban
bujkáló és lázító eretnekeket, ítéljék el és büntessék meg
őket. Ez az ún. Püspöki Inkvizíció azonban nem tudott
megbirkózni a feladatával. Sok püspök nem is vette
komolyan az eretnekmozgalmakban rejlő veszélyt.
A pápák próbálkoztak zsinatokkal is segíteni a
helyzeten:
 1049-ben Rhems városában tartott zsinaton IX. Leó
pápa dekrétummal sürgette a lelkipásztorkodó
papságot, hogy először meggyőzéssel hassank rájuk.
 1139-ben a római Laterán-ban tartott zsinaton a pápa
kérte a királyoktól és a fejedelmektől, hogy börtönnel,
vagy száműzetéssel büntessék őket, de ne halállal!

Miután hiábavalóak voltak a szelíd próbálkozások, s

a helyi Inkvizíciós bizottságok, sőt maguk a püspökök is
tehetetlenek voltak az eretnekségek terjedésével szemben.
ezért komolyabb intézkedésre volt szükség.

24
 A pápai Inkvizíció kialakulása
A pápák ezután maguk veszik irányítás alá az
inkvizíciós eljárások intézését és 1179-ben, a III.
Lateráni zsinatok, Rómában III. Sándor pápa
felállította az egész világegyház területén a Pápai
Inkvizíciót.
Közben a katharok, most már Valdes Péter
(valdiak) csapataival egyesülve, fegyveresen járták dél-
Franciaország a vidékeit és a lakosságot kényszeríttették
szektás tanaik elfogadására, templomokat és kolostorokat
romboltak le, terhes anyákat öltek meg, stb.
1184-ben, Verona-i zsinaton III. Lúciusz pápa
kiközösítette Valdest és követőit Valdes ekkor
Csehországban szökött, s ott is halt meg. A zsinat
kimondta azt is, hogy az eretnekeket az Egyház és az
állam együttes ellenségeiként kell tekinteni, és érdemük
szerint büntetni őket.
A pápák továbbra is – amint ma mondanánk – a
velük való tárgyalásos megoldás hívei voltak, s nem az
erőszaké! Ennek értelmében III. Ince pápa 1208-ban
követséget küldött Franciaországba, de azok a tárgyalást
elutasították, s a pápai követet Castelanu Pétert pedig
megölték.
Az eretnekek főpártolója Rajmund toulousei gróf
volt, aki ellen III. Ince pápa keresztes hadjáratot hirdetett
meg. Erre aztán kitört a fegyveres harc Franciaország déli
részén. A katolikus seregek vezére Monforti Simon gróf
volt, aki 20évig tartó kegyetlen harcban legyőzte az
eretnekek seregeket. Az eretnekpártoló vezér, Rajmund
gróf, bocsánatot kért a harcok után a pápától, és nála is
kapott menedéket.(!)

25
 Az utóharcokat IX. szent Lajos francia király
fejezte be győzelemmel, s az eretnekekkel 1229-ben békét
kötött Párizsban. A harcok után mindenfelé kiégett
templomok, lerombolt kastélyok, kolostorok, falvak
üszkös falai meredeztek az égnek.
 1215-ben, IV. Lateráni zsinaton, Rómában, III.
Ince pápa felségsértéssel azonosította az
eretnekséget. S a királyoknak újra kötelességévé
teszi, hogy az állami Inkvizíciós bizottságok
kutassák fel az eretnekeket és büntessék meg
őket. A zsinaton a pápa meghatározta az egyházi
Inkvizíció bíróságainak a működési
szabályzatát; főként arra ügyelve, hogy ne
engedjék meg ártatlan emberek gyanúba hozását
és följelentését.
 1224-ben II Frigyes nyugatrómai császár a
birodalmi gyűlésen az eretnekséget
felségsértésnek mondta ki, és elrendelte, hogy
követőit tűzhalállal kell büntetni.
 1229. A Topuluos-i (francia) zsinat elrendeli,
hogy aki eretnekeket rejteget, nekik menedéket
ad, annak vagyonát el kell kobozni; – az eretnek
házát le kell rombolni, telkét el kell kobozni. Ha
megtér és megtagadja hamis tanait, kegyelmet
kap és bizonyos ideig ruháján két keresztet kell
viselnie. A visszaeső eretneket tűzhalállal kell
büntetni.
 1231. Rómában IX. Gergely pápa elrendeli,
hogy ezután a nagyobb és fontosabb városokba,
tartományokba és országokba Pápai
Inkvizítorokat kell küldeni, akik ellenőrzik a
püspökök és plébánosok működését.

26
  1252. IV. Ince pápa – sajnálatos módon –
megengedte az egyházi Inkvizíciós bíróságokon
a kínpad alkalmazását. De öregeket, betegeket
és gyermekeket, sőt nőket nem vonhattak
kínpadra; – csak egyszer alkalmazhatták egy
személyen; – 24 órán belül visszavonhatta a
kínpadon tett vallomását, s ezért utána nem
bánthatták; – a halálos ítéletet mindenkor az
állami Inkvizíció hajtotta végre.
 1542. Róma. III. Pál pápa megszűntette az
Egyházban az Inkvizíciót. Helyette a „Szent
Officium” elnevezésű hivatalt állította föl, a
katolikus hit épségének védelmére. Sokáig még
az Officium hivatalát is Inkvizíciónak hívták,
bár nem volt az.

A katolikus Inkvizíció értékelése

Amint láttuk az Inkvizíciót, mint intézmény,
nemcsak az Egyházban, hanem az államban is külön,
önálló bíróság volt.
Az egyházi Inkvizíció bánásmódja szelíd volt:
meghatározott imádságokat, vezekléseket és böjtöléseket,
vagy búcsújáró helyek meglátogatását kaptak a hitükben
ingadozók büntetésül. A makacs eretnekeket az Inkvizíció
kiközösítette az Egyházból és átadta az állami
Inkvizíciónak megbüntetésre. Ha az egyházi inkvizítor
nem intette mérsékletre az állami bíróságot, elmozdították
hivatalából! Minden inkvizítornak büszkeség volt, ha
tömegeket tudott bántás nélkül kibékíteni az Egyházzal!

27
 Vakbuzgó és szigorú inkvizítorok azok voltak, akik
maguk is korábban egy eretnekségből tértek meg. Pl.
Robert de Bougre, első francia egyetemes inkvizítor. Ő
korábban az albi (kathar) eretnekség tagja volt. Hasonló
szigorú inkvizítor volt Olaszország területén Rainero
Sacchoni, aki 17 évig kathar eretnek volt. Sőt vezető
tisztséget töltött be a mozgalomban. Mint inkvizítor
könyvet is írt a kathar eretnekségről, „Summa de Catharis
et Leonistis” címmel. Ebből a műből ismerjük meg
legjobban az eretnek tanokat s módszereiket. Egyébként
inkvizítornak lenni életveszélyes hivatásnak számított, a
gyanúsítottak és azok titkos elvbarátai bosszúja miatt.
1542-ben III. Pál pápa megszűntette középkori
Inkvizíció intézményét, s helyette a „Szent Officium”
nevű kongregációt alapította, a protestantizmus
eszméinek feltartóztatására! Ezt a hivatalt VI. Pál pápa
ujjászervezte, és „Congregatio pro propaganda fidei”-re
változtatta meg a nevét. (A hitterjesztés kongregáció)
Minden rágalmazás ellenére a pápai Inkvizíció
ritkán ítélt máglyahalálra, csak az igen makacs és
veszélyes eretnekeket. Ehhez a szigorúsághoz tudnunk
kell – amit már mondottunk, – hogy a hívő középkor
gyilkossághoz hasonló merényletnek tekintette mások
hitének megrontását. S ez bizony minden korban, így ma
is, annak számít az istenhívő emberek szemében. Hiszen
az istenhit a legnagyobb kincsünk! Ezért bánt úgy az
Egyház, mint a gyilkosokkal, főként ha azok tömegek
hitét tették tönkre, s vitték bele őket pusztító
hadjáratokba!
A pápai Inkvizíció kb. 400 éves története alatt
Európa országaiban nem végeztek ki annyi eretnekeket,
mint amennyi halálos ítéletet hoztak és hoznak évente egy

28
állam életében. Nem szabad elfelejtenünk, hogy az
eretnekek vallásos jelszavak és színlelt buzgóságuk
leple alatt az ország békéjét dúlták fel s egyszerűen
hazaárulók voltak! Egész Európa békéjéről volt szó!
Tévedések természetesen akkor is előfordultak,
mint pl. Savonarola (†1498) és Jeannne d’Arc († 1431)
esetében, akiket ártatlanul máglyahalálra. Az Egyház
eljárását és hibáit a korok szellemében kell megítélnünk.
Az Inkvizíció által halálraítéltek százezres száma
nevetséges rágalom!

Az Inkvizíció és a boszorkányperek

Az egyházi Inkvizíció korabeli hibája és komoly

tévedése volt, hogy beleavatkozott a boszorkányperekbe!
Igaz csak azon esetekben, ha ezek a hit és erkölcs
törvényeit sértették, vagy a boszorkánynak minősített
nőszemély valamelyik eretnekmozgalommal volt
kapcsolatban.
A boszorkány-hit, s a vele kapcsolatos perek a XI.
században szerepeltek először Európában. Az Egyház nem
hitt a boszorkányok létezésében. Ezért amikor Dániában
Harald király kegyetlen kínzások után boszorkány és
varázsló asszonyokat égetett meg 1080-ban VII. Gergely
pápa kemény szavakkal bélyegezte meg a király eljárását.
Az első boszorkányégetés, melyben az egyházi
Inkvizíció is szerpelt 1275-ben volt Toulous-ban. A
boszorkányság beigazolódása esetén – mivel a
boszorkányok a Sátánnal cimborálnak – a büntetés
mindig a máglyahalál volt. Mint említettük az egyházi

29
Inkvizíció ritkán avatkozott bele az állami Inkvizíció
boszorkányégetéseibe.
Az 1400-as években tört ki igazán a
boszorkányüldözés Európában. Főként Svájcban, Francia-
és Németországban égették el őket, gyakran 50-100 férfit
és nőt egyszerre, sőt még gyerekeket is.
Mint boszorkány került a máglyára 1431-ben
Franciaország megmentője Jeanne d’Arc, Domrémy
faluban született, egyszerű parasztlány. Miután ugyanis a
francia csapatokat győzelemre vezette az angolok ellen,
az egyik utolsó csatában az angolok fogságába esett. Az
angolok bosszúból Inkvizíciós bíróság elé állították,
melyben katolikus papok is szerepeltek, s az angolok
katonai nyomására Rouen városában máglyán elégették.
Az Egyház szentté avatta őt 1920-ban.

A protestáns Inkvizíció és a boszorkányok

A protestánsok mélyen hittek a boszorkányságban –

különösen Kálvin és Luther (!) – és égették is őket
szorgalmasan. A protestáns lelkészek kedvenc tárgya volt,
hogy minden bajt, betegséget és természeti csapásokat a
boszorkányoknak tulajdonítsanak!
A protestáns fejedelmek és lelkészek versenyzek a
boszorkányégetések terén egymással! Az 1500-as
években Ágost protestáns szász választófejedelem akkor
is elégette a boszorkányokat, ha semmi sem bizonyult
rájuk.
Kálvin János „uralkodása” alatt Bern városában
1542-ben kitört a pestisjárványt a boszorkányoknak

30
tulajdonították és hamarosan börtönbe is zárták őket.
Genf városában pedig Kálvin parancsára 1545-ben, 3
hónap alatt 34 „pestisterjesztő” boszorkányt végeztek ki
pallossal, máglyán, akasztófán és felnégyeléssel!
Angliában, Skóciában, Skandináviában és még az
USA-ban is (itt a XVII. században), többjüket kivégezték!
Svédországbn pl. Morov és Elfdale területén 84 felnőttet
és 15 gyermeket égettek meg boszorkányság címén!
A boszorkányság-hit ellen az 1600-as évek elejétől
kezdve egyre többen emelték fel a szavukat. Sőt már
1563-ban a protestáns Weger János orvos 1592-ben
írásokkal tiltakoztak a perek foganatosítása ellen.
Legnagyobb hatással azonban e perek ellen a német
jezsuita pap, Spe Frigyes küzdött, „Cautio criminalis”
című könyvével. Sokat tett az ostoba hit megszüntetésére
a kálvinista prédikátor, Bekker Boldizsár „Bezauberte
Welt” 1691-ben megjelent munkájával is.
Magyarországon az utolsó boszorkányégetés 1565-
ben volt Kolozsváron, amikor is egy Bóczi Klára nevű
leányt büntettek meg vele. Európábanb az utolsó
boszorkányégetés Svájcban volt, 1782-ben, Glarus
városában, ahol a protestáns bíróság így ölt meg egy
Göldi Anna nevű szegény lányt.

Érdekes módon a boszorkányhit és égetés vádját is

elsősorban a liberális történetírás a katolikus Egyházra
zúdítja. A tankönyvek és történeti irodalom mélyen
hallgat arról, hogy a protestantizmus a katolikusoknál
sokkal jobban, szinte babonásan hit a boszorkányok
létezésében. Sokkal inkább üldözte is őket. Mindez
összefügg Kálvin és Luther.

31
 A világhírű csillagász, a protestáns Keppler János
(1571-1630) is közvetve a protestáns boszorkányhit
áldozata lett. Már az is baja volt, hogy az Oltáriszentség
lutheri értelmezését tagadta, s ezért kizárták a lutheránus
egyházból. Majd a lutheránusok édesanyját is pörbe
fogták. Regensburgból édesanyja védelmére sietett, s a
kiállott izgalma következtében meghalt. Egyébként
Keppler mélyen vallásos, istenhívő, nemes lélek volt,
érdekes módon szoros barátságot ápolt a jezsuita
papokkal is. Bizonyára azért is, mert a protestánsok a
tübingeni egyetemről elküldték, a gráci katolikus egyetem
tanárának fogadta, ahol jezsuiták tanítottak.

Ismertebb esetek
Amint említettük az egyházi Inkvizíció ritkán
hozott halálos ítéletet s kérte annak végrehajtását az
állami Inkvizíciótól. A közvélemény által ismertebb
esetekkel foglalkozunk itt röviden:
 Savonarola Jeromos máglyán 1498.V.23
 Janne d’Arc máglyán
1431.V.30.
 Goirdano Bruno máglyán 1600.II. 17.
 Tommaso Campnaella † 1635.
 Galileo Galilei † 1642.I.8.

Savonarola Jeromos (1452-1498) domonkos rendi

szerzetes-pap. Feddhetetlen életű, nagy tudású, Egyházát
lángolóan szerető szerzetes. Firenzében élt, s felrótták
neki, hogy szigorúan bírálja a szentbeszédeiben a feslett

32
életű VI. Sándor pápát. Beleszólt emellett Firenze
politikai ügyeibe is.
VI. Sándor először eltiltotta a prédikálástól, majd
1497-ben kiközösítette az Egyházból is. A firenzeieknek
kapóra jött Savonarola kiközösítése, most már politikailag
is teljesen a város vezetőinek a kezébe volt a sorsa.
A városállam Inkvizíciója, mint a Szentszék
gyalázóját – rafinált okoskodással – halálraítélte és
máglyán elégette az előbb felakasztott holttestét. Savona-
rolát tehát Firenze városállam világi Inkvizíciója ölte meg
és nem az Egyházé.
Savonarola eretnekséget nem tanított, szerette az
Egyházát, s nagyon keményen ostorozta korának bűneit.
Az Inkvizíció Tanácsában 18 bíró volt, közülük 2 pap. A
halálos ítélet kimondására elegendő ok nem volt, a
tárgyalások jegyzőkönyveit meghamisították stb. … Sa-
vonarola egyszerűen útjában volt a varos vezetőinek is
szókimondása miatt, s ezért kellett meghalnia. Sokan
vértanúként tisztelik.1
Jeanne d’Arc (1412-1431) Az egyszerű francia
parasztlány sorsát már ismertettük.
Istentől segítve katonaruhában és páncélban
harcolva sorban győzte le az angol seregeket, verhetetlen
volt. Lelki és erkölcsi, testi tisztaságát és mély hitét
mindvégig megőrizte.
1429. ápr. 29 – május 8-ig tartó ostromban
elfoglalta az angolok főhadiszállását, Orleans-t, mire a
francia seregek végső csapást mértek az angolokra, s VII.
Károlyt Rheims-ben francia királlyá koronázták.

1
Enzo Gnazali: Savonarola. Prophet oder Fanatiker. Styria Verlag,
Graz-Wien-Köln. 1984.

33
 Compiegne burgundi város ostrománál árulás
folytán, a burgundiak fogságába került, akik hatalmas
összegért eladták őt, Johannát az angoloknak. Azok pedig
concepciós perben, mint boszorkányt halálra ítélték, és
máglyán elégették, 1431. Május 30.-án.
Az Egyház soha nem ismerte el Johanna
eretnekségét. A halálos ítéletet is érvénytelennek tartotta,
az angolok bosszújának. 1920-ban szentté avatták.

Giordano Brúnó (1550-1600) kivetkőzött

dominikánus szerzetes pap, egyházforradalmár. Bár
pappá szentelték, de rabiátus és tehetséges természete
nem tűrte a papi élet kereteit.1579-ben otthagyta a
papságot, szabadgondolkodó lett., s panteizmust hirdetett.
Európa országaiban bolyongott, s az Egyház állandó
támadása miatt több helyen szívesen fogadták. Mivel
rafináltan hirdette tanait, sokakat megtévesztett, de egy
idő után mindenhonnan menekülnie kellett.
Így Angliában is Erzsébet királynő szívesen
fogadta őt pápaellenessége miatt. De mivel az
államhatalmat is támadta, innen is menekülnie kellett.
Különös gyűlölettel volt a zsidók iránt.
A szabadkőműves történetírás az iskolai
tankönyvekben is, a”haladó tudományos világnézet”
vértanúját ünnepli benne, jóllehet valójában egy
anarchista kalandor volt.
1593-bana Velencei Köztársaságban húzódott
meg, míg aztán a velenceiek, politikai számításból , a
pápai államnak kiszolgáltatták.. 7 évig tartó
börtönbüntetése alatt késztették őt, hogy vonja vissza
romboló tanait s szabadon engedik.. Nem tette meg, ezért
Rómában 1600. Február 17.-én máglyán elégették.

34
Campanella Tamás, (1568-1639) domonkos szerzetes,
utópista író. A kommunista rendszerek ideológiai
példaképe volt, főként a híres „Regnum Solis” (A
napállam) című utópisztikus műve alapján. Az 1940-es
évek közepén Moszkvában oroszul kiadták összes műveit.
Campanella zavaros tanításában durva panteizmust hirdet.
Halálos ellensége ő is az Egyháznak és államnak
egyaránt.
Teljes vagyon és nőközösséget tanít. Az embereket
hatalmas telepeken mintegy beistállózva tartja
„Napállam” című művében: külön a férfiakat, külön a
nőket. A csillagászati konstellációk szerint szabad a
férfiaknak éa nőknek nemi életet élniük, hogy fajtiszta
emberek szülessenek. Erre felügyelők vigyáznak, mint pl.
egy méntelepen. Ennyi elég is legyen tanításának
ismertetéséből…!
Tanait városról városra járva hirdette, s ezért
1592-ben perbe fogták Rómában. 3 évi börtönt szenved.
Kiszabadulása után ott folytatta, ahol abbahagyta, ,int a
rögeszmések szokták!
Sőt titokban a pápai állam és egész Itália
meghódítására összepaktált a török szultánnal. A török
flotta a megbeszélt napon, 1599. Szept. 13-án meg is
jelenik az olasz partok előtt, de az összeesküvést még
idejében leleplezik, Campanellát elfogják. Kitudja,
milyen veszedelemtől menekült meg ekkor Itália és egész
Európa?
Campanellát hazaárulásért és eretnek tanaiért újra
börtönbe vetik, s állítólag ott nagyon megkínozták?
Annyira, hogy a pápai állam börtönében 17 művet
írhatott.

35
 27 évi börtön után VIII. Orbán pápa szabadon
bocsátja, és visszafogadja a pápai udvarba !!!. De 1634-
ben újra összeesküvést szőtt, s menekülnie kellett. Először
Marseillesbe, majd onnan Párizsba került, ahol XIV.
Lajos király tisztes megélhetést biztosított neki, 1639.
Május 21.-én bekövetkezett haláláig.1

Galileo Galilei (1564-1642) Pisában született, s ott is lett

a matematika egyetemi tanára. Felfedezései hírnevet
szereztek neki, és büszkévé tették amúgy is rendkívül
heves természetét.
Később a páduai egyetemen tanított, s itt élt
vadházasságban egy Gamba Marina nevű velencei
származású nővel, akitől három gyermeke született.
Virginia, Livia két leány, akikből apáca lett, és fia
Vincenzo.
Galileit végső soron heves és robbanékony
természete sodorta bele a római „Szent Officium”-al való
pereskedéseibe, hiszen eretnek tanokat nem hirdetett,
istenhivő és Egyházát tisztelő tudós volt, makacs és
hirtelen természetén azonban nem tudott uralkodni.
Galilei Kopernikus hívének vallotta magát, s ezen
véleményét 3 nagy munkájában, a Sidereus Nuntius”,
Saggatore” és a „Dialogus”-ban fejtett ki. Sajnos hiába
hirdette a temperamentumos gúnnyal megsértett
szakember-kortársainak, hogy a föld forog a nap körül,
mert nem tudta érvekkel bizonyítani. Hanem a
Szentírásból próbált érveket kovácsolni állításának
igazolására.
1
Kardos Tibor: Élő humanizmus. Budapest, Magvető Kiadó. 1972.
399-409 old.

36
 A „Sz. Officium” tehát először 1616-ban tévesnek
és a Szentírással ellenkezőnek jelentette ki Galilei
állítását, és hallgatást parancsolt neki.
Galilei azonban nem tudott belenyugodni az
ítéletbe, s 1631-ben irt Dialogus című munkájában-
melynek kinyomtatási engedélyét furfanggal szerezte meg
Rómában- újra Kopernikus védelmére kel, de
bizonyítások nélkül.
Ekkor jó barátja VIII. Orbán pápa ismét Rómába idézi a
„Szent Officium” bírósága elé. Galilei 1633. Február 10.-
én érkezik meg az örök városba.
A toszkánai követ palotájában lakhatott, csak a
kihallgatások idején kellett átköltöznie a „Szent
Officium” épületébe. Inasa mindig mellette volt és
szolgált a köszvénytől időnként szenvedő 69 éves
tudósnak.
Szelíden és megértéssel bántak vele. Ő maga
jelenti a firenzei nagyhercegnek 1633. Febr. 19.-én irt
levelében:
„Az inqvisitiói urak egyike Serristori Ludovico
monsignore, kétszer volt nálam és nagyon barátságosan
társalgott velem. Mennyire különbözik ez a kötelekkel,
bilincsekkel és börtönnel való fenyegetéstől.”
A vád ellene az volt, hogy megszegte az 1616-ban
ígért hallgatást tanítását illetően: hogy ti. nem nyilatkozik
a Kopernikus féle ügyről, - a második vád az volt, hogy a
„Dialog” című művében a föld forgását és a napállását
Nem hipotézisként, hanem bizonyított tudományos
tényként tárgyalja, és a Szentírást is belekeveri
fejtegetéseibe.
Ez pedig súlyosan sérti a Szentírás tekintélyét. A
pápai hivatalnak igaza volt vádak emelésében, mert

37
Galilei nem tudta tudományosan igazolni, egyébként
helyes sejtéseit! A Kopernikusi rendszer akkor még nem
volt bizonyítható.
Hiszen a föld napkörüli mozgását Bradley igazolta
tudományosan 1725-ben; a föld saját tengelye körüli
fogását pedig Foucault Jean Bernard francia akadémikus
1852-ben, Párizsban.
Galileit tehát 1633.junius 22.-én ítélték el
másodszor Rómában. Ünnepélyesen visszavonta be nem
bizonyított állításait, és megígérte, a Szentírást nem
alkalmazza érvelésül. Büntetése lett: 3 éven át hetente
egyszer a 7 bűnbánati zsoltár elmondása; A „Dialog”
munkája tiltott könyv lett;
A büntetést minden tudományos intézményben az
Egyházak kihirdették. Egyelőre Sienába kellett távoznia,
Ascanio Picco-lomini érsekhez, barátjához, a várost nem
szabad elhagynia.
Galilei 1633. július 6-án hagyta el Rómát oly
egészségesen, hogy útközben 6 mérföldet gyalog tudott
megtenni a 69 éves idős, köszvényben szenvedő ember.
Végül, 1633. Decemberében megengedték neki, hogy
Firenze melletti Arcetri városkában lévő villájában
visszatérjen, ahol két apáca leánya ápolta haláláig, mely
1642. jan. 8.-án következett be. Híres tanítványának
Toricelli fizikusnak a karjaiban érte a halál. A szentségek
buzgó vétele után, és VIII. Orbán pápa áldásával ellátva
távozott az élők sorából.
Holteste a Firenzei Santa Croce templomban
nyugszik, a templom SS. Cosomo és Damjano
kápolnájában. A pápa kívánságára, pereskedései miatt,
minden külső pompa nélkül történt a temetése.

38
 Röviden ez a hiteles története a híres Galilei
ügynek, és cáfolata az aljas rágalmaknak, melyekkel a
szabadkőműves, liberális hírverés Galileit vértanúnak, a
pápát pedig hazugnak bélyegezte meg.
Galilei nem a tudomány vértanúja, hanem gőgös
és megalapozatlan állításainak az áldozata. A pápai
kongregáció csak annyiban tévedett, hogy nem előzte
meg a korát!! De akkor még a kopernikusi tan csak
hipotézis, s nem bizonyított igazság volt. S ezt a római
„Officium” s az akkori egész tudományos világ így tudta!
A „Szent Officium” pedig elsősorban a Szentírás
tekintélyét védte, hogy azt ne használják hipotézisek és
tudományos kutatók eszközként, bizonyításokra.
S Galilei per két döntésének-1616 és 1633- a
pápai csalhatatlansághoz semmi köze nincs! Mert nem hit
és erkölcs igazságaiban döntött a „Szent Officium” hanem
csak a Szentírás értelmezését védte.

A mesés rágalmakra vonatkozólag pedig tudjuk meg:

- Galileit nem égették el máglyán!
- Egy újjal sem nyúltak hozzá, nem kínozták meg.
- Börtönben sem lakott, egy óráig sem, hanem a tosz-
kánai követ palotájában, és a „Szent Officium”
épületének kényelmes szobájában, inasával együtt.
- Rágalom az is, hogy Galilei egyik kihallgatásán,
dühösen kifakadt volna: „És mégis mozog a föld!” A
tudós ezt sohasem mondta!!
- Rágalom az is, hogy gyűlölte a papokat, hiszen két
leányát apácának adta, és fiából is papot szeretett volna
nevelni!

39
 Annyira szerette a papságot, hogy a kor buzgó szokása
és pápai engedély alapján, 1631. ápr. 5-én felvette az
egyik kisebb papi rendet, a „tonsurát”.
A pápák mindezek ellenére sokra becsülték a nagy
tudóst.
- 1611 tavaszán V. Pál pápa magánkihallgatáson
fogadja, és a Pápai Tudományos Akadémia tagjává
nevezi ki.
- XV. Gergely pápa is nagyrabecsüléssel van iránta.
- Ennek halála után VIII. Orbán lesz a pápa, aki Galilei
jó barátja és pártfogója-1624-ben Galieit hat ízben
fogadja kihallgatáson, ami igen nagy kitűntetés volt!
VIII. Orbán Galilei törvénytelen fiát, Vincenzót,
törvényesítette, amikor a fiú megnősült, neki egyházi
évi járadékot biztosított, házassági ajándékul, hosszú
évekre szólóan!
A Galilei ügy minden gyalázása-ellenségeinkre hull
vissza!1

A Galilei ügy –az Inkvizíció keretében jó két

évszázada fontos támadási ürügyként szerepelt az Egyház
ellenségeinek fegyvertárában. Főként a tankönyvekben
hazudtak róla össze-vissza a felnövő fiatal
nemzedékeknek, - az Egyház meggyűlöltetése érdekében.
Az idevágó népbutítás egy képbe sűrűsödött össze: Galilei
ég a máglyán!
A II. Vatikáni Zsinat után a liberális egyházellenes
körök finomtaktikával azt kezdték sürgetni, hogy a
katolikus Egyház „rehabilitálja” Galileit, és ismerje be
„sú lyos tévedését” a tudós elitélésében.
1
Lukcsics József: A Galilei kérdés. Bp. 1910. Szent István Társulat
kiadása.

40
 Nos 1968-ban, a nóbeldíjas tudósok lindaui
találkozóján bármennyire is kérte ezt a liberális érzelmű
Francz Kőnig bécsi biborosérsek - Hans Schaefer fizikus
egyetemi tanár, a következőkben foglalta össze a
nóbeldíjasok véleményét:
„Kiváló képzettségű, elkötelezetlen és különböző
vallási felekezetekhez tartozó tudósok véleménye az,
hogy a revízió felesleges! Az Egyház mulasztásáról itt
nem lehet beszélni!”1
A nemzetközi ateista tudományos világ azonban újra meg
újra felmelegítette a revízió problémáját.
Galilei művének a „Dialog”-nak megjelenése 350.
Évfordulóján, 1982-ben az USA-beli Harvard Egyetem
illetékes tanszéke újra csak azt állapította meg, hogy az
Egyház a tudós perében nem tévedett, nincs mit
revideálnia! 2
1984-ben , Piertó Rondi: Galileo eretico c.
művében3 Galileit eretnekséggel vádolja meg! Ezt a vádat
utasítja vissza Mario D´Addio professzor, a Mérleg 1984.
évf. negyedik számában, a 413-14 oldalakon ismertetve.
1992. okt.31-én, végül II. János Pál Pápa furcsa
mód engedett a nemzetközi nyomásnak és „rehabilitálta”
Galileit. Előadások hangoztak el a Pápai Tudományos
Akadémián, melyeknek csupán az volt a mondanivalója,
hogy az egykori ítélet szubjektív természetű volt, és csak
fegyelmezni akarta a lobbanékony természetű tudóst! II.

1
Mérleg. 1981 évf. 310. Oldal.
2
Mérleg.1982. évf. 411. Oldal.
3
Einaudi Kiadó. Torino. 1983

41
János Pál pápa elnézést kért mindezért, - sokak
érthetetlenségétől kísérve
Hiszen nem volt mit érdemlegesen revideálni. Ez
az u.n. rehabilitáció inkább taktikai gesztus volt, a
liberális hőzöngések lecsillapítására.
Érdemes arra is rámutatni, hogy a mai protestáns
ellenfeleink vagy nem tudják, vagy szándékosan
„elfelejtik”, hogy pl.
- Luther Márton Kopernikuszt „bolondnak”
nevezte szokatlan tanítása miatt!
- Ugyanúgy vélekedtek a luteránus vezetés alatt
álló wittenbergi és tűbingeni egyetemek tanárai !!
- Kepplert is bolondnak tartották lutheránus
hittestvérei, mert kiállt Galilei felfedezései, és a
Kopernikuszi rendszer mellett, sőt ezért ki is zárták
a lutheránus gyülekezetből!
Csak ezeket a tényeket protestáns „testvéreink” állandóan
és minden területen elhallgatják. Miközben a Kat.
Egyházat szüntelen támadják, ők magukat hibátlannak
tartják. Hibát beismerni nem akarnak.
A Galilei ügy irodalmából
- Antonio Favaro: Le Opere di Galileo Galilei.
I-XX. kötet. Róma. 1890-1907.
- Pietra Rendoni: Galileo eretico. Einaudi
Kiadó Torino. 1983.
- P. Paschini: Vita e opere di Galileo Galilei.
Róma. Herder Kiadó. 1965.
- A.Vecchi: „La Biblia di Galileo”. 1964.
- Dr. Lukcsics József: A Galilei Kérdés.
Bp.1910. SzIT.
- Mérleg negyedévi digeszt: 1968/1-1981/3,
1982/4-1984/2, 1993/4-es számai.

42
A pápai inkvizíció irodalmából:
Katolikus történeti tankönyvek.
- Dr. Szántó Konrád: A Kat. Egyház története.
I-III. kötet. Bp. Ecclesia. 1883.; I.kötetben:439-446
oldalak III. kötetben:434-441 oldalak
- Dr. Félegyházi József.A Középkor egyháza,
Bp. 1939.
- Petrányi Ferenc: Az inkvizíció. Bp.1908.
- Kulcsár Zsuzsanna: Eretnekmozgalmak a XI-
XIV. században. Bp. 1964 (Marxista munka)
- Jediu Hubert: Handbuch der
Kirchengeschichte. I-III. k.ötet. A III. kötet tárgyalja.
- Bangha B.-Ijjas A.: A keresztény egyház
története. Bp. 1939. I-VIII. kötet. A IV. kötet 242-
257 oldalak.
- Siegfried Wollgast: Johannes Keppler. 1980.
Leipzig. Urania Verlag. (Marxista mű)
- Stephen Halifzer: Inqvisition and Society in
Early Modern Europe. London. 1987.
- Theodor Hansen: Inqvisition Hexenuzhn und
Hexenverfolung. München. 1900.
- James Fearns: Ketzer und Ketzerbekampsfung
im Hochmi Helalter. Göttingen.1968.
- Géraud: Historie de l’ Inqvisition an moyen
age. Paris. 1935-1938. I-II. kötet.
- E. Tuberville:Medieval Heresy and the
Inqvisition. London. A 1920.
- E. Vancard: L’ Inqvisition. Paris. 1907.
- Ilarino La Milano: Le eresie mediovali.
Milano. 1953.
- S. Savini: Il catarismo italiano. Firenze. 1958.

43
- Reviglio della Veneria: L’ Inqvisitione
mediovale. Torino. 1951.
- Mariano da Alatri: E l’ Inqvisitiones ? Róma.
Parline Kiadó. 1959.
- Murcati: Il sommarino del processo di
Giordano Bruno. Róma. 1942.

44
 III. A SPANYOL INKVIZÍCIÓ

Az első századok.

A spanyol inkvizíciót meg kell különböztetnünk a

pápai, vagy egyetemes inkvizíciótól. Először is a pápai
Inkvizíciót. 1179-ben állították fel, és minden katolikus
országban érvényes hatállyal működött.
1478-ban Aragóniai Ferdinánd és Kasztíliai Izabella
királyok alapították a spanyol Inkvizíciót, 300 évvel
később a pápainál. Ez az intézmény csak
Spanyolországban és gyarmatain volt érvényben, és 80%-
ban állami orgánumként működött.
IV. Sixtus pápa később jóváhagyta ugyan, de
meghatározott feltételekkel igyekezett fékezni a
szigorúságát. A pápák mindenkor felemelték szavukat a
spanyol kegyetlenkedések ellen, de a királyok mit sem
törődtek vele. Kezdetben az Inkvizíció ugyanis az
egységes keresztény spanyol állam megteremtésének az
eszköze volt, a zsidók és a mohamedánok ellenében.
S mivel a liberális világsajtó másfél évszázada a
zsidóság kezében van, ezért a spanyol inkvizíció egészen
különös „szörnyként” van ábrázolva nemcsak a
mindennapi sajtóban, hanem a történelmi
szakirodalomban is! Hiszen épen a zsidók válóban
egyedülálló történelmi szerepe és szenvedése teszi
emlékezetessé a spanyol inkvizíció történetét. A spanyol
zsidóság szerepét s ebből következő szenvedését látjuk

45
majd az alábbiakban: a rágalmaktól megtisztítva, a ma
lehetséges történelmi hitelességében.
Hogy az egyoldalú katolikus elfogultság vádja ne
érjen bennünket, olyan modern szerzők és tudósok
munkáiból informálódunk, akik közül egy sem katolikus.
- Illetve meg kell világítanunk két legkorábbi szerző
egyéniségét és munkáját, akik közül az egyik spanyol
kilépett pap: Llorente Juan Antonio, a másik zsidó
származású: Lea Charles Henry, aki Amerikában élt.
Lássuk őket sorjában, s az ő munkájuk nyomán a spanyol
inkvizíció történetét.
- Owen Chadvick: The Popes and Europen
Revolution. Oxford. Clarenden. Press.1981.
- Kamen Henry: Inqvisition and Socichy in
Spain in the sicteenth and seventeenth
centuries.Bloomington. Indiana University 1935.
- Peters Edward: Inqvisition. Barkeley.
University of California Press. 1989.
- Ezek mindhárman akadémikusok, s
protestánsok.
- A.Alcalá: Inkvisition expariola y mentalidad
inqvisitorial. Barcelona. 1984.1
- G.Henningsen et Al: The inquisition in Early
Moslern Europe.-Bekalb Northew; Illionis University
Prers.

S a két történelmileg nem hiteles mű, s szerzőik:

- Hloreszte Juan Antonio: Storia critica dell´
Inquisitione spagnola.. Paris. 1817-18. I-IV. kötet.
1
Ez a könyv annak a spanyol inkvizícióról tartott konferenciának az
anyagát teszi közzé, melyet 1983-ban a New Yorki Brookly
College-ban rendeztek.

46
- Lea Charles Henry: History of the Inquisition
of Spain. Macmillan Prers. New York. 1906-7. I-IV.
kötet.
Az általános történelmi adatokat természetesen az
egyetemen ismert, minden országban elfogadott
történelmi szakkönyvekből vesszük.

Jézus Krisztus korában a mai spanyol terület a

római birodalom megszállt tartománya volt. Ibér (innen
az „Ibér” félsziget elnevezés), főniciai törzsek és görögök
lakták.
A kereszténység elterjedésének pontos idejét nem
tudjuk, de azt már igen, hogy 306-ban Elvira városban
tartott zsinaton már 19 püspök volt jelen. A 300-as évek
végén pedig Tarragona, Toledo, Sevilla városok érseki
székhelyek voltak !
Azt is tudjuk, hogy amikor Titus római hadvezér
elfoglalta a zsidók országát lázadásuk miatt Jerusalemet
lerombolta, sok zsidó menekült települt le a mai
Spanyolország területén. A keresztény és a zsidó etnikum
együttélése tehát az első század második felétől
bizonyosan feltételezhető. Vannak pl. szakemberek, akik
sz. Pál spanyolországi útját is biztosra veszik.
Az V. Században a „Népvándorlás” elöntötte az
IBÉR félszigetet is, és 416-ban a nyugati Gótok
meghódítják. A gótok nem bántották az őslakosságot, de a
vandálokat kiűzték Afrikába a félszigetről. Reccared
nyugati gót király, Nagy Szent Gergely pápa idejében, az
500-as évek végén, a katolikus hitre vitte népét.
616-ban Sisebut gót király megkezdte a zsidók
elnyomását. Száműzetés és vagyonelkobzás terhe mellett
elrendelte, hogy minden alattvalójának kereszténnyé kell

47
lennie. Ekkor kb. 90.000 zsidó látszatra
megkeresztelkedett, és nyilatkozatba kellett adnia, hogy
nem tér vissza ősei hitére!
A zsidóságnak ez az időnként történő, erőszakos
keresztény hitre való térítése, érthető módon, a zsidók
között ellenállást váltott ki. Jobb jövőt reméltek az akkor
viharosan terjedő mohamedanizmustól, s titokban
összeesküdtek velük, s igy készítették elő az arabok
hódító útját Afrikából az Ibér félszigetre.

Az arab uralom.
711-ben az arab seregek meghódították az egész
Spanyolországot, az északi terület sáv kivételével. S
megkezdődött a 711-1492-ig tartó 780 éves arab uralom!
Az arabok alatt eleinte a zsidóság sorsa kedvezően
alakult. Kezükbe került a kereskedelem, a pénzügyletek
intézése, a földek bérelését is ők végezték. Igen
meggazdagodtak és sajátos kultúrát teremtettek
maguknak.
850-950 között az arabok heves üldözést kezdtek a
keresztények ellen, majd az 1100-as évek elejétől
Almohád arab uralkodók a keresztényekkel együtt a
zsidókat is üldözni kezdték.
Mindkét vallás hívei az északi spanyol területekre
menekültek. Az északi hegyek között a spanyol
keresztények ekkor alapítják meg ki államaikat:
Leon, Kasztilia, Arragónia stb, s ezekben a
keresztény államokban az ide menekült zsidók is
békességben éltek,1390-ig, egy újabb zsidóüldözés
kitöréséig.

48
 Ezek a kis spanyol északi államok hamarosan
összefogtak, és elhatározták az u.n.
„REKONKVISZTÁT” A spanyol föld teljes
visszahódítását az araboktól.
1085-ben visszafoglalják Toledo városát.
1212-ben pedig, Navas de Tolosa mellett a
keresztény seregek döntő győzelmet arattak az arabok
felett! Kb. 600.000 arab maradt a csatatéren.
Mivel az arab uralom alatt megtűrt zsidóknak jó
sorsuk volt, s magas állásokba is bekerültek az arab
emirátusokba, ők az 1212-es csata után továbbra is
szinpatizáltak az Afrikába menekült mórokkal, és
szerették volna visszaállítani a mohamedán világot dél
Spanyolországban. Titkos kapcsolataik nem szűntek meg
a kiűzött ellenséggel. Ez a kétszínű viselkedésük a
zsidókat lassan gyűlöletessé tette a keresztény spanyolok
előtt.
1340-ben meg is próbáltak a mórok Afrikából
partra szállni a spanyol déli partokon, de csúfos vereséget
szenvedtek. Majd ezután sorra szabadultak fel az arab
megszállás alól az ősi városok: Cordoba, Sevilla,
Nircia,Cadiz. Csak a déli emirátus, Granada tartotta még
magát.
1390-ben nagy zsidó üldözés kezdődött a spanyol
királyságokban, a felismert zsidó és mór titkos
kapcsolatok miatt! Ezt az üldözést elősegítette I. Péter
Kasztília királya is, aki megölette feleségét, szeretőket
tartott és nyíltan ápolta kapcsolatait a mórokkal és a
zsidókkal. Ezért VI. Ince pápa (1352-62) kiközösítette a
királyt, de fölemelte tiltakozó szavát a zsidóüldözés ellen!

49
 Az 1400-as évek viszonylag nyugodtan teltek a
zsidóság életében. A látszatra megkeresztelkedett zsidók
ismét jómódban éltek, mert az 1390-es üldözés a pápa
tiltakozására elcsitult. A tehetséges zsidók szerencsés
házasságokat kötnek, spanyol jómódú családokkal; a
pénzforgalom újra, vagy inkább mindig? Az ő
kezelésükben működik. Nyitva állnak előttük a
legfényesebb állami és egyházi hivatalok.
Az 1400-as években a bíróságok, a közigazgatás, a
hadsereg és az egyetemek is tele voltak a megtért zsidók
leszármazottaival, ami a spanyol egyszerű nép fiait
fájdalmas irigységgel töltötte el. És gyanakvással is, mert
nem tudtak hinni a zsidók őszinte megtérésében.
1410-ben tehát tömegesen keresztelkedni kezdtek,
legnagyobb részt csak színleg. Tudnunk kell ugyanis azt,
hogy a spanyolok az arabok legyőzése után, nem tették a
zsidókat rabszolgákká; sokan ezután közülük a menekülő
arabokkal együtt Afrikába mentek! De akik spanyol
területen maradtak, azoknak meg kellett keresztelkedniük.
Voltak a megtért zsidók között őszinte és tehetséges
katolikusok is, bár kevesen. Ilyen volt pl. Pablo de Santa
Maria burgosi püspök, aki eredetileg zsidó rabbi volt,
1435-ben halt meg. Vele együtt megtért a fia is aki a
keresztégben az Alfonz nevet kapta, követte apját a
püspöki székben, és ő képviselte a bázeli zsinaton a
spanyol egyházat 1438-ban! Ilyen jóindulatú és
nagyvonalú volt velük szemben a spanyol keresztény nép.
Szabadon elmehettek az országból, ha maradtak viszont
kereszténnyé kellett lenniük!
Ez az erőszakos térítésnek látszó követelmény ne
–nemcsak mai szemmel nézve- nem volt helyeselhető az
evangélium szellemének a szempontjából nézve sem! A

50
pápák sem helyeselték, de – a sok százéves mohamedán
elnyomás embertelen emlékei, a temperamentumos
spanyolokban, a keresztény hithez való rendületlen
ragaszkodásban látták – s ezt helyesen népük sorsának a
meg nem értését és jövőjét!
A zsidók a legnagyobb hibát anyagiasságukkal
követték el. S ezt el kell nekik kertelés nélkül ismerniük;
s másodszor hálátlanságukkal vesztették el teljesen
jogosan a keresztény spanyol nép bizalmát. Nem voltak
ők ártatlanok az Inkvizíció intézményének a
kikényszerítésében, de az Inkvizíció is súlyosan vétett az
első éveiben kegyetlenkedéseivel!

A zsidók kapzsisága elkapatottá tette őket. Az 1400-

as évek elején ők lettek a spanyol királyok titkárai,
bakárjai, orvosai, jószágigazgatói, s hatalmas
földterületek bérlői is. A királyok rájuk bízták az
adószedést is, amivel viszont az egyszerű nép
rokonszenvét vesztették el. Kíméletlenül hajtották be
ugyanis az adókat, sőt : ha valakinek nem volt miből adót
fizetnie, annak elengedték az adóját, de cserébe az
illetőnek zsidó vallásúvá kellett válnia!
Mindezt titokban csinálták, s bizony a szorító
szegénység miatt sok spanyol keresztény ember
meghasonlottan és titokban zsidóvá lett. Az ilyen esetek
persze lassan kitudódtak! A keresztények keresztelési
kényszerét a zsidók ugyancsak kényszerítéssel
viszonozták.
De valamit nem szabad elfelejtenünk. Nemcsak
annak a kornak, de még a mi XX. Századi
gondolkodásunknak az értékelésében a „haza és az Isten”
valósága a legdöntőbb tényezők közé tartozott, és tartozik

51
ma is. Az országhatárok sérthetetlensége és az Isten
gyűlölete vagy szeretete a modern ember életében
változatlan értékkel bír!
Spanyolországban pedig az őslakos spanyol nép a
szülőhazáját szerette, védte, a zsidóság ott náluk
idegenből menekült populáció volt. Főként, ha ezt a
zsidók a mórokkal, sőt a török szultánnal szüntelenül
ápolt titkos kapcsolataikkal igazolták is. Sőt
összeesküvést szőttek velük.
Nem csak összeesküvést szőttek az afrikai mórokkal
és a török szultánnal a spanyol királyság megdöntésére,
hanem rejtett szándékuk volt, hogy Spanyolországból
zsidó államot csináljanak. Így történt, hogy a
kikeresztelkedett zsidók titkos közreműködésével a
mórok Afrikából megkísérelték először
1473-ban Gibraltárnak, majd pedig 1485-ben
Toledo városának a meghódítását. Ezzel aztán végleg
betelt a pohár! A létében fenyegetett fiatal keresztény
állam védekezni kényszerült. Szigorúan fellépett a színleg
megkeresztelkedett zsidók és a mórok ellen.
1478-ban Ferdinánd király felállítja az állami
inkvizíciót ellenük. Felkutatja a főbűnösöket, akik 1473-
ban Gibraltár megtámadásában, de főként 1485-ben
Toledo visszafoglalásának megkísérlésében gyanúba
keveredtek. Az Inkvizíció az első öt évben nagyon
keményen járt el áldozataival szemben.

A király azonban tudta, hogy országát délről

fenyegeti a mohamedán veszély, a Granadai arab emirátus
létezése miatt. Ennek az utolsó arab támaszpontnak a
meghódítására indult el tehát Ferdinánd 1491 őszén
hadaival. Hosszú ostrom után, látva reménytelen

52
helyzetét, 1492. jan. 3.-án, a mór szultán 50 lovasával
kilovagolt Granada várából Ferdinánd király elé.
Megcsókolta a király jobb kezét, és átadta neki a város
kulcsait és így szólt: „Tieid vagyunk király! Használd
szerencsédet mérséklettel és nagylelkűen!"”
Ferdinánd ekkor átölelte őt és barátjának nevezte és
védelméről biztosította. Nem is lett bántódása senkinek a
város lakóiból és katonáiból. Békében elvonulhattak.
A mórok még kisebb váraikban 10 évig ellenálltak
Ferdinándnak. Végül is a mohamedán valláson maradókat
a spanyol állam áthajózta Afrikába. A spanyol földön
lakni kívánók pedig kb. 50.000, kereszténnyé lettek, s
Granadában püspökséget alapítottak számukra. Ők
alakították ki az ún. „mozarab” keresztény liturgiát,
melyet a pápa jóváhagyott számukra. Az utolsó arab
harcos 1502-ben hagyta el Spanyolország területét.

Az Inkvizíció története.
Az 1478-ban alapított állami Inkvizíció mellé, -
hogy annak szigorát enyhítse- IV. Sixtus pápa felállította
Spanyolországban 1483-ban az egyházi Inkvizíciót. A
pápa szigorú feltételekhez kötötte mindkét Inkvizíció
működését, és tiltotta kegyetlen kínzásokat, és csak végső
esetben engedte meg azokat. Az állam azonban mit sem
adott a pápai intelmekre.
Az első egyházi főinkvizítort a király nevezte ki, a
pápa jóváhagyásával, Torguemada Tamás (1420-1498)
domonkos pap személyében. Az Inkvizíció felszólította a
zsidókat és később mórokat is, hogy hagyjanak fel állam
és egyházellenes áskálódásaikkal, vagy hagyják el az

53
országot! A zsidók ekkor 30.000 arannyal akarták
megvesztegetni Ferdinándot, hogy nem keljen nekik az
országból kivándorolniuk. A király ekkor elhatározta,
hogy elsősorban a meg nem keresztelkedett, és színleg
megkeresztelkedett, de gyanúsított zsidóknak el kell
hagyniuk az országot. Vihetik minden vagyonukat, a
spanyol állam vállalja a kivándorlás költségeit, hajókat is
ad, csak menjenek.
A megkeresztelkedett becsületesen élő zsidóknak
viszont nem volt szabad elhagyni az országot. A
kivándorlás végső határideje 1497 nagyszombatja volt. S
ezen a napon Ferdinánd király embertelen parancsot adott
ki: minden kivándorló 4 és 14 év közötti zsidó gyermeket
meg kell keresztelni! Számos zsidó szülő ekkor inkább
megölte gyermekét, majd önmagát is, hogy
megmeneküljön a megalázó kényszer keresztségtől! A
király szégyenteljes rendelete súlyosan elítélendő!

A spanyol Inkvizíció alkalmazta a kínpadot, még

nőknél is, ami szigorúan tilos volt, és nem is alkalmazták
a pápai Inkvizícióban, egyetlen országban sem.
Az első években gyakori volt a máglyahalál
büntetése, amint az ebben a korban, minden országban az
igen súlyos vétségekért szokásban volt! A máglyaégetést
nem az Inkvizíció vezette be Európában! Középkori
állami gyakorlat volt.
Az inkvizíció működésében öt szakaszt
különböztetünk meg:
1. 1478-1497. Az üldözés intenzív kora.
2. Az 1500-as évek elejének nyugalmi szakasza.
3. 1560-1614. A protestánsok és mórok üldözése.

54
4. Az 1600-as évek, amikor se mór, se zsidó per
nincs.
5. Az 1700-as évek, melyekben az Inkvizíció már
csak egyes alkalmakkal működik.
Ezen felosztás ellenére még meg kell említenünk, hogy
a zsidó megtértek (konverzók) ellen még két alkalommal
indult el üldözési hullám:
Az első 1670 körül, a második 1720-ban. A spanyol
Inkvizíció 1820-ban szűnt meg.

Az Inkvizíció kiértékelése.
Amint említettük, ezt a kiértékelést a legújabb
kutatások alapján, és nem katolikus tudósok segítségével
végezzük. Egyébként is elsősorban a tények beszélnek,
saját koruk nyelvén, a mi belemagyarázásaink nélkül, -
hitelesen! Természetesen lehet józan összehasonlításokat
tenni, - de a mindenkori történelmi értékek: hazaszeretet,
istenhit, emberi becsület stb. alapján. De csak az egyes
korok műveltségi fokának, jog és erkölcsgyakorlatának
tudomásulvételével. A spanyol Inkvizíciót pl. ezért nem
szabad vizsgálnunk és megítélnünk a csaknem 800 éves
megelőző arab megszállás figyelembe vétele nélkül.
Tudomásul kell azt is vennünk, hogy ennél a
népnél is az Egyház és az Állam sajátos középkori
összefonódásban alakult ki a keresztény állam és
társadalom értékelése az emberek gondolatvilágában.
A spanyol nép sok száz éves harcai és tengernyi
áldozathozatala után, - vallási toleranciát nem ismert el!
Hiszen történelmi tapasztalatai megtanították arra, hogy
sem a zsidó, sem a mohamedán hit, vagy lelkület, később

55
pedig a protestáns tagadás, nemzeti múltját és mindennél
többre becsült katolikus hitét, és hazáját is végzetes
veszélybe döntheti. Az ismétlődő zsidó és mór
összeesküvések hite és hazája ellen - örök tanulságul
szolgáltak számára.
Az Inkvizíció küzdelme tehát a színleg
megkeresztelkedett zsidók (maranyók), és a színleg
megkeresztelkedett mórok (moriszkók) ellen folyt, az
egységes keresztény spanyol államért!
Ma már az Inkvizíció működéséről „hatalmas
tömegű dokumentum áll rendelkezésre1, s ezért nem lehet
felelőtlenül hazudozva és rágalmazva írni róla, amint azt
Llorente és Lea tette. A történelmet ugyanis az őszintén
feltárt tények, és nem az indulatok írják!
Az Inkvizícióról egyébként a szakkönyvekben és a
köztudatban főleg az ártatlan áldozatok száz meg
százezres száma rémlik fel, a máglyák tüzében.
Ennek a hamis rágalomnak a szerzője az a-
posztata, kivetkőzött spanyol pap Llorente, akit 11 millió
reál sikkasztásáért és hazaárulásért halálra ítéltek
Spanyolországban. Ő azonban Franciaországba szökött, a
francia forradalom idejében Párizsban szabadkőműves
lett, majd Napóleon öccsével, az új spanyol királlyal
bevonult Madridba, ahonnan Napóleon bukásával
menekülnie kellett másodszor is vissza Párizsba, ahol
megírta hírhedt művét az Inkvizícióról: fanatikus
gyűlölettel hazája, és hívatása és Isten iránt.
Llorente rágalmait először a protestáns történész,
Ernst Schaffer cáfolta meg; majd pedig Hefele Károly 2
1851-ben megjelent művében. Legújabban pedig a
1
H. Kamen. ld. mű 169. Old.
2
Hefele Károly: Cardinalis Ximenes. Tübingen. I-II.köt.

56
modern történészeti kutatások teszik nevetségessé
Llorente sok százezres nem létező áldozatait.
H. Kamen akadémikus írja idézett művében:
„A kivégzettek csekély száma cáfolja a vérszomjas
bíráskodásról szóló legendát. Azt első 20 év máglyáit
persze semmi sem feledteti. Az itt-ott fellángoló
kegyetlenkedéseket sem szabad lekicsinyelni. … De
fennállása során az Inkvizíció távolról sem volt
valamiféle halálos. … 1540- és 1700 között az ügyek
1.8% végződött valóságos kivégzéssel. A XVI. És XVII.
Század folyamán a spanyol korona valamennyi
országában, Szicíliától Peruig, az Inkvizíció 3 embert
végzett ki évente.” 1
Peters, másik akadémikus történész „Inqvisition”
c. művében írja: „a legmegbízhatóbb értékelés szerint
1550-1800 között Spanyolországban 3. 000 halálos ítélet
született a 250 év alatt az Inqvisicio ítéletei alapján, vagy
is jóval kevesebb, mint amennyi ilyen ítéletet a világi
törvényszékek hoztak”!2 Évi 12!
Az 1497 évi kiűzetésükkor is a zsidók minden
vagyonukat vihették, az utazás, a szállítás minden
költségét a spanyol állam fedezte; s a legtöbb zsidó
menekültet a pápai állam és a török szultán udvara
fogadta be. Az a török szultán, akivel ők évtizedeken át
összeesküdtek, és az a pápai állam, amelyik ellen
évszázadok óta harcoltak!
Llorente és Lea (aki kimásolta Llorente adatait)
által terjesztett rágalom a százezres kivégzésekről, - a
mesék világába tartozik! A spanyol Inkvizíció 242 éves

1
id. mű 189 o.
2
id.mű 87 o.

57
fennállása alatt, a történészek becslése szerint kb. 15. 000
halálos ítéletről beszélhetünk!
A spanyol inkvizítorok között vértanúk lettek Arbues sz.
Péter, és Iuglár Gáspár. Arbuest bérgyilkosokkal, Iugárt
pedig méreggel ölték meg fanatikus zsidók. Pedig
működésük alatt, 1485-ben, egy halálos ítéletet sem
hoztak az Inkvizíciónál!
Az „auto da fé” mágikus ellenségeinktől
meghamisított fogalmáról kell még szólnunk.
Először is spanyol kifejezés a „hit aktusát”
hitvallást jelent. Mint tény pedig ünnepélyes körmenettel,
égő gyertyákkal, nagy tömeg részvételével megrendezett
hitvallása volt egy falu vagy egy város lakosságának.
Nyilvános színvallás katolikus hite mellett. Volt olyan
„auto da fé” is, amelyikben az eretnekek is részt vettek:
ezek ilyenkor a lakosság színe előtt ünnepélyesen
megtagadták eretnektévedéseiket, s visszafogadták őket
az Egyház közösségébe! Meggyóntak, megáldoztak, s
vállalták eltévelyedésükért a rájuk rótt nyilvános
vezeklést.
Volt olyan „auto da fé” is, amelyen máglya égett:
a makacs és téves tanaikban visszaeső eretnekeket
megégették. A nép ilyenkor is égő gyertyával a kézben,
ünnepélyesen felvonult, megvallotta katolikus hitét,
melyet az eretnek megtagadott. S utána meggyújtották a
máglyát, aki akarta végig ott maradt, aki akarta haza
ment.
Hazug rágalom tehát a hosszú évek óta sulykolt
hírverés, hogy az „auto da fé” egyenlő volt a máglyán
való elégetéssel!1 Az Inkvizíció első szigorú éveiben,
1478-1485, u.n. „kegyelmi rendeleteket” olvastak fel a
1
H. Kamer. idézett műve. 75. old.

58
spanyol templomokban, s ezt utána 30 vagy 40 napos
„kegyelemi” várakozás, idő követte. S ha ez alatt valaki
magát, mint titokban eretneket és bűntársit feljelentette,
mindnyájan bocsánatot nyertek. Ez az önfeljelentés
természetes dolognak számított, a papság megértő
türelemmel fogadta, és semmilyen bántó következményt
nem vont maga után.1
Az „auto da fé” főbb mozzanatait a körmenet, a
szentmise, az itt elhangzott prédikáció, és utána a megtérő
bűnösök megbékélve az Egyházzal jelentették. A legfőbb
mozzanata, még, ha erre is sor került, - nem a
máglyaégetés volt, amint ezt a zsidó és protestáns írók
primitív, vagy rafinált módon hirdették. 2 A máglyával
való büntetés, az akkori közfelfogás szerint, a legnagyobb
bűnökért kijáró jogos büntetés volt: hazaárulás,
hittagadás, eretnekségre való csábítás stb.

H. Kamen írja idézett művében, hogy még a

rágalmazó Llorente is csodálkozva írta négy kötetes
munkájában, hogy a spanyol nép maga nem ítélte el az
Inkvizíciót. Nagyjából tudták, hogy hitük és hazájuk
védelmében működik, ha olykor kegyetlen ítéletek árán
is. Ezért alapjában véve támogatták.3 Végül is azt
mondhatjuk, hogy a nép – mint ez valószínűen így volt
mindenkor - ezt az intézményt sem szerette vagy utálta
jobban, mint pl. ma a rendőrséget szokás.
Az őszintén megtért zsidókat (konvensok) a
keresztény nép szerette és megbecsülte. Nem nézték le
őket, s házasságra is léptek velük. Sőt azt a kevés meg
1
u.o.161 old.
2
u.o.194.old.
3
u.o.256. old.

59
nem tért zsidó közösséget, akik tehát zsidók maradtak,
védték és megbecsülték, ha rendes polgárai maradtak a
keresztény spanyol államnak. Azt is tudjuk, hogy a
jómódú megtért zsidók azokat a hajókat, amelyekkel
Kolombusz az Újvilágot felfedezte.

Az Inkvizíciós perekről jegyzőkönyvek készültek,

melyeket az intézmény saját titkos levéltárában
(archívumaiban) őriztek. Ennek a titkosságnak az ítéletek
utáni „friss években” megvoltak az érthető okai.
Az 1500-as évek közepétől kezdve aztán furcsa
módon általános szabály lett, a titkosság megőrzése
bizonytalan időkre. Ebből következett később a
legnagyobb baj: mert a tudatlanság és a titkosság
nyomában fantasztikus elképzelések terjedtek el
kínzásokról, erőszakoskodásokról, megvesztegetésekről
stb.
Így terjedt el a közvéleményben a gyűlölet és
félelem az Inkvizícióval szemben. Ezt az ostoba
titkosságot az Egyház ellenségei aztán alaposan
kihasználták, és buzgón rágalmazták az Inkvizíciót. Ez
által a titkosság által az intézmény saját magának is
ellensége lett, mert maga is tehetett a rágalmazásokról.
Manapság már az Inkvizíció archívumai nyilvánosan
tanulmányozhatók.

Végül az Inkvizíció kiértékelésénél szólnunk kell

annak protestáns vonatkozásairól is
A katolikus spanyol népnek az 1500-as években
egyetlen igazi vallásos ellenfele a Németalföldi
kálvinizmus volt. Mint tudjuk, ekkor Németalföld
spanyol uralom alatt állott. S II. Fülöp király uralkodott.

60
Németalföld északi államaiban azonban már gyökeret vert
a kálvinizmus, mely a spanyol hatalomban elsősorban a
Németalföldön is működő Inkvizíciót gyűlölte.
1560-ban a kálvinista szervezkedés nyíltan
politikai színre lépett, és háborút hirdetett meg a spanyol
hatalom, főként az Inkvizíció ellen.
1566-ban aztán kitört a nyílt lázadása a
kálvinistáknak. A spanyol udvarban nevelkedett, s egykor
II. Fülöp bizalmas emberévé lett Orániai Vilmos (1533 –
1584) massaui gróf és oránia hercege, megrészegülve a
hatalom lehetőségétől, megtagadta katolikus hitét, és a
kálvinista lázadás élére állt. (Holland, Zeeland, Utrecht,
Geldern és Friesland.)
Az 1566-ban kitört kálvinista lázadásban – amint
ez akkoriban a reformáció egyik fő eszköze volt! –
katolikus templomokat égettek föl, felbecsülhetetlen
értékű festményeket, a szentek szobrait stb… pusztították
el, és üldözték a katolikusakat. Sokan életüket is
vesztették!
Érdekes módon mindez a hatalmas pusztítás,
műértékben és emberéletekben, mely a reformáció
terjedésével járt, - agyon van hallgatva a közvélemény
előtt. Az iskolai tankönyvekben vagy egyáltalán nem,
vagy csak sejtésszerűen van megemlítve: akkor és úgy,
mint dicsőséges kultúrtett.
A katolikusokról az van hirdetve, hogy
erőszakosan terjesztették az evangéliumot. Mint pl. a mi
sz. István királyunk. De az már el van hallgatva, hogy
István király kalandor és rabló hajlamú, erőszakos magyar
természetet bűntette szigorúan, - a pogányságnál sokkal
nagyobb értékrendszer ellenében!

61
 Orániai Vilmos vezetésével aztán az északi
államokban, Németalföldön 1574-ben a dortrehti
kálvinista zsinaton államvallássá tették a kálvinizmust, és
minden más vallás gyakorlását szigorúan megtiltották! A
rendelkezés éle mindenekelőtt a katolikus vallás ellen
irányult.
II. Fülöp spanyol király Alba herceget küldi a
lázadók leverésére. A sors fintora az, hogy az egykor II.
Fülöp szolgálatában álló, németalföldi származású,
Egmont és Horn grófokat, Alba elfogatja, és 1568-ban
kivégezteti.
A Kálvinizmus a sajtóban is harcolni kezd a
spanyolok ellen, helyesebben az inkvizíció ellen.
1567-ben jelenik meg Antonio del Corrd könyve, a
következő címmel. „ A Spanyolországi Szent Inkvizíció
különféle agyafúrt politikáinak leleplezése és
megvilágítása.”
A szerző „Montanus Gonsalvius” álnéven írt !
Corro mindenféle kegyetlenséget és rágalmat szórt az
Inqvisícióra, mely természetesen itt Németalföldön a
protestáns eretnekek után kutatott és bűntette őket.
A könyvet azonnal lefordították hollandra, angolra,
franciára és németre, mely eredetiben latinul lett írva. A
szóban forgó országok olvasói Corro „ művéből”
értesültek a spanyol Inkvizíció rémtetteiről és
mibenlétéről, s utálták meg a katolikus hitet és Egyházat.
Corro 1570-ben „Agyafúrt praktikák” címen még
egy könyvet írt a Németalföldön működő spanyol
Inkvizícióról, mely országukat úgymond szétzúzni akarta.
1580-ban, amikor II. Fülöp király vérdíjat tűzött ki
Orániai Vilmos fejére – aki neki valamikor Madridban
királyi bizalmasa volt – Orániai Vilmos a vérdíj kitűzésre

62
válaszul „Apologia” címen írt a királynak dedikálva;
ebben a könyvben Vilmos herceg tovább sulykolja az
Inkvizícióra régóta szórt rágalmakat. A könyv nagy sikert
aratott Angilában, Franciaországban, még Németalföldön
is! S az igazán szomorú az, hogy hosszú évekig ezeket a
kampányműveket, Llorente és Lea után, fontosabb
történészek is elfogadták
Azon már nem csodálkozunk, hogy a
szabadkőművesek kezében lévő zeneirodalom, és a
nemzetközi zenei élet irányítása ugyancsak, - az
operairodalomban is beépítette a spanyol Inkvizíció, és
rajta keresztül a katolikus Egyház megvetését.
A protestantizmusnak, pedig kár volt így
meghurcolnia az Inkvizíció intézményét, mert ő az
Inkvizíciót ugyancsak államilag megszervezve – mint a
spanyolok – de sokkal kegyetlenebbül gyakorolta, a
katolikusok ellen. És körülbelül ugyanannyi ideig, mint a
spanyolok, kb. 350 évig , hiszen Anglia csak 1910-ben
szűntette meg a katolikusokat megalázó parlamenti
törvényeket
Irodalom:
- Baumgarten: Lea und die Invisition. Herder.
1908. (Lea művének lesújtó bírálata.)
- R. Trevor Danies: Il secolo d’ oro delle
Spagna. Enciklopedica Britannica. 21. Kötet.
London. Beuton kiadó. 1960.
- Van der Vekeue: Bibliotheca Biliooographica
Historiae Sancta Inqvisitionis. I.-II. kötet.Vaduz.
1982-1983.
- D. Nugent: Ecumenision in the Age of the
Reformation. Cambridge. Harvard. University Pess.
1974

63
S két magyar fércmunka:
- Havas Károly: Az Inkvizíció története.Bp.
1928.
- Dr. Soltman Rezső: Az Inkvizíció a történeti
kutatások megvilágításában. (A „Századok” folyóirat
közleménye! 1928. Évf. 1-es szám.)
Mindkét magyar mű Lea kimásolása.

64
 III. A PROTESTÁNS INKVIZÍCIÓ

A protestáns inkvizíció történetét nem tárgyalják

az iskolai történelemkönyvek. Először is azért, mert –
amint már említettük – a magyar történelemírás 150 éve
protestáns „kezekben van”; s ők pedig történelmi
tárgyilagossággal a maguk bűneit és tévedéseit
agyonhallgatják, ahol csak lehet.
Másodszor azért nem olvashattunk protestáns
Inkvizícióról, mert a katolikusok üldözésére ők nem
állítottak fel inkvizíciós bíróságokat; az egész
„reformáció” ugyanis egy hatalmas „inkvizíciós
mozgalom” volt a katolikus hit ellen!
A protestánsok a „tiszta evangélium” birtokosaink
kiáltották ki magukat, s ezt a tiszta evangéliumot akarták
ők kiszabadítani a római pápa és a katolikus Egyház
rabságából. De hogyan?
Az 1500-as évek első felében megindult
reformáció igen sok rokonságot mutat fel a XIII. sz.
elején terjedő eretnekmozgalmakkal. Mindkét oldalon
vallásos jelszavakat, mögöttük társadalmi forradalmasítást
és felfordulást, izzó gyűlöletet, és embertelen
kegyetlenkedéseket mutat föl a történelem, főként a
katolikus Egyház ellen.
Sajátos fintora a reformáció történetének az, hogy
reformátorok ugyanolyan, hanem nagyobb bűnökkel
akarták megreformálni az Egyházat, amelyekkel azt
vádolták! És ugyanolyan kegyetlenkedéseket vittek
végbe, amilyeneket a katolikus, vagy a spanyol állami
Inkvizícióra ráfogtak! A történelmet emberek csinálják.

65
 Minden emberben, minden társadalomban, és
minden korban, - a jóság küzd a gonoszsággal: még az
istenhit birtokában is! S az emberi történelem becsületes
tanulmányozása legalább erre az alapvető igazságra
tanítson meg minden jó szándékú és elfogulatlan embert:
a történeti tények erejével.

A luteránus Inkvizíció.
Alapítója Luther (Luder) Márton (1483-1546), aki Eisle-
benben született. Apja életének múltját gyilkosság vádja
terhelte, s a fiatal Luther is párbajban megöli ellenfelét. A
büntetéstől való félelmében menekült az ágostonosok
rendjébe, illetve kolostorába. – A közelében lecsapó
villám legendaszerű elem, szerzetesi életének
megindoklásában.
1501-ben került az erfurti egyetemre.
1507-ben szentelték pappá, s 1508-ban a
witterbergi egyetemen folytatta tanulmányait. Előljárói
Rómába küldték, majd onnan hazatérve
1512-ben elnyerte a doktori fokozatot
Wittenbergben. Itt kezdett tanítani, s lassanként állandó
tépelődésekben élve egyre több tanítását kezdte tagadni a
katolikus Egyháznak.
Eretnek tanait először barátai, majd Bölcs Frigyes
szász válsztófejedelem vette pártfogásba. Kapóra jött
Luthernek az ún. „búcsúcédulák” ügye, melynek pénzbeli
megváltását a pápa a domonkosokra bízta. Luther ezt úgy
értelmezte, hogy a pápa pénzért árulja Isten kegyelmét.
Korábbi eretnek tanait összeszedve,

66
 1517 októberében, állítólag a wittenbergi templom
kapujára kiszögezte 91 tételét, a katolikus tanítással
szemben. Ezért a mainzi érsek
1518-ban följelentette őt a X. Leó pápánál. A pápa
Kajetán bíboros által Augsburgba idézte, ahol Luther meg
is jelent, az őt pártfogoló és már hitehagyott fejedelmek
embereinek kíséretében. Innen azonban álruhában
megszökött, s később a Lipcsében rendezett vallási
vitában is alulmaradt.
1520-ban, a pápa „Exsurge Domine” bullájában
elítélte Luther 41 tételét, és kérte, hogy 60 nap alatt vonja
vissza azokat. Erre ő nem volt hajlandó, s a pápa
1521 január 3.-án, „Decet Romanum Pontificen”
kezdetű bullájával kiközösítette az Egyházból. Ekkor V.
Károly császár is birodalmi átokkal sújtja Luthert, akit a
szász választófejedelem Wartburg várába menekített.
Luther itt 10 évig húzódott meg Junker Georg álnéven, s
itt ezalatt az idő alatt fordította le szász német
dialektusban a teljes Szentírást.
S ettől az időtől kezdve, először az álnevén, majd
később nyíltan támadta röpírataiban a pápát, akit
Antikrisztusnak nevezett. Wittenbergbe visszatérve, a
torgaui polgármester segítségével (Koppe Lénárd) a
közeli nimbscheni zárdából 12 ciszteri apácát
megszöktetett Wittenbergbe, s egyelőre jó barátjának, a
híres Lukas Granach festőművésznek a házánál szállásolta
el őket. Innen kínálgatta feleségül az apácákat elsősorban
paptársainak, akik szót is fogadtak neki. Legjobb barátja ,
a wittenbergi főplébánia plébánosa, Bugenhagen János is
közülük vett szeretőt magának.
Luther maga is kísérletezett velük, bevallotta
egyik levelében, hogy a nőkkel való „enyelgés” sok

67
pénzébe került. Végül is határozott, és 1525 tavaszán
szeretőjéül vette közülük Bora Katalint, miközben a
hírhedt „parasztlázadás” vérhullámai öntötték el a német
fejedelemségeket. Luther víg lakmározással kelt egybe
szeretőjével…
Luther tudta, hogy a borzasztó mészárlásokkal
járó parasztlázadás, az ő tanainak a következménye:
hiszen a lázadást először ő kezdte el a pápa ellen: azután a
fejedelmek vetették meg az Egyház tekintélyét és
foglalták el sorban a kolostorok és a templomok
javadalmait, melyeken a parasztok dolgoztak; végül a
parasztok lázadtak föl a főurak ellen. Nem akartak
dolgozni uraiknak, csapatokba verődve megtámadták a
főurak kastélyait, palotáit, s kirabolták és fölégették őket.
S a parasztokkal együtt meneteltek a lutheránus
prédikátorok is, akik buzdítására a föllázított csapatok
Együtt gyilkolták le a Luthert nem pártoló
nemeseket, a kolostorok apácáit és a papokat! Luther
viselkedése a parasztháború alatt közönséges volt: hiszen
ő csak azt akarta, hogy a nép a katolikus Püspököket,
főurakat és a papokat irtsa ki (!), és a katolikus
templomokat és zárdákat elpusztítani!
Luther egyik prédikációjában úgy nyilatkozott,
hogy „…a legjobb lenne, ha minden templomot és
kolostort a világon gyökerestől elpusztítanának, s utána
porrá égetnének!” 1
Meg is indultak a paraszthordák a kolostorokra!
Bugenhagen, Luther legjobb barátja Braunschweig
városát hódította meg a „tiszta evangélium”-nak , és
1528-ban nekimentek a város templomainak és
1
Hartman Grisar: Luther. 1925. Freiburg im Breisgau. Herder
Kiadó. III. kötet. 181-182 old.

68
kolostorainak. Lerombolták az oltárokat, az értékes
képeket elégették, a szobrokat összetörték, a miseruhákat
jó pénzért eladogatták, az ezüst és aranytárgyakat
elrabolták maguknak. (id. mű. 181.)
1524-ben Reisenburgban és Stralsund-ban, a
városok vezetőinek jelenlétében hasonlóképen vezették be
a „tiszta evangéliumot”!
1525-ben, Luther lakodalmának az évében,
Danzigban, a gazdagon felszerelt Szűz Mária templomban
és a hozzá épített kolostorban – ahol 128 szerzetes lakott,
bőséges zsákmányra akadtak a lázadók:
6 db. Tiszta arany kehely, drága ékkövekkel,
6 db. Tiszta arany paténa és ampolla ékkövekkel,
1 db. Tiszta arany ciborium korall ékkövekkel,
2 db. Aranyozott kereszt drágakövekkel,
1 db. Mária kép,4 arany angyalszobrocskával díszítve,
12 db.ezüst apostolszobor,
24 db. Ezüst áldoztatókehely (cibórium)
46 db. Ezüst kehely,
24 db. Aranyozott ampolna,
12 db. Ezüstözött ampolna,
33 db. Ezüstözött tálca,
12 db. Ezüstözött fedeles kehely,
12 db. Aranyozott fedeles kehely,
34 db. Kis ezüst kereszt,8 db nagy és 10 kis ezüst
füstölő,
12 db. arannyal szőtt és drágakövekkel díszített
miseruha (teljes készlet),
82 db. selyem kazula,
12 db. Arannyal szőtt, és drágakövekkel ellátott oltár
antipendium,

69
 46 db. Arany és ezüst virágdíszekkel ékesített
misealba,
86 db. Arannyal szőtt oltárterítő stb…
Ebből a felsorolásból is láthatjuk, hogy a gazdag
tengeri kikötővárosoknak, Danzignak, csak egy
templomában micsoda rombolást végeztek, a
prédikátorok által vezetett parasztlázadók, s micsoda
kultúrkincsek mentek veszendőbe, a „ tiszta evangélium”
hirdetőinek vandalizmusa miatt.1

1542-ben Braunschweig hercegségben, a hirhedt

Hesseni Fülöp uralkodása alatt néhány év alatt 400
templom lett kirabolva és elpusztítva – 1542. Julius 21-én
5000 parasztból álló csapat rohanta meg Riddaghausen
kolostorát, raboltak csodálatos kincseket, rombolták le az
oltárokat, és szórták szét a szentek ereklyéit. Így jártak el
a környék minden kolostorában. A szerzetesek pedig
futással mentették életüket. 2
1547-ben Hlle és Magdeburg városok
templomaiban és kolostoraiban ugyanezen szörnyűségek
kíséretében tették tönkre a katolikus egyház életét. A
„tiszta evangélium” nevében a legtöbbet a védtelen
apácák szenvedtek, akikre váratlanul törtek rá.3 Azután
kiásták a templomban temetett halottak sírjait, s a
csontvázakon ékszereket kerestek…
Hammarsleben kolostorát a vasárnapi szentmise
alatt rohanták meg, a miséző papot megölték, s a kolostort
teljesen kifosztották…Szentostyákat szétszórták és lábbal
taposták, majd 150 kocsi kinccsel távoztak.
1
id. mű 181-182 o.
2
lásd uo.
3
lásd uo. 183.o.

70
 Vég nélkül folytathatnánk az elkeseredett és
fölheccelt paraszt csapatok kegyetlenkedéseit,
prédikátoraik vezetésével, Luther buzdítására, mígnem
azután a zavargások az egész német birodalom békés
életét kezdték veszélyeztetni! Sőt a parasztok a
templomok és kolostorok után a főurak ellen fordultak, és
a kastélyok és főúri várak megtámadására is sor került.

A parasztok dühe a főurak ellen fordult, mivel az

általuk összerabolt kincsekből ők mit sem kaptak. Esetleg
annyit, hogy a kelyhek s más kegyszerek és szobrok
ércanyagát összeolvasztották, azokból a főurak pénzt
verettek, és ezzel fizették ki a paraszt zsoldos seregeiket.
Hisz ezekkel foglalták el maguknak a hatalmas egyházi
uradalmakat, a falvakat és városokat velük hódoltatták…
Luther azonnal az ő pártfogóinak a védelmére
kelt. Röpiratokkal árasztotta el a fejedelemségek területét,
és most már arra kérte a fejedelmeket, hogy pusztítsák el
a parasztokat! Útszéli stílusban hangzott a röpiratok
buzdítása a főurak felé, hogy: „a garázda parasztokat,
mint a veszett kutyákat irtsák ki mindenütt…”
A katolikus Templomok és szerzetes kolostorok
ellen jók voltak a parasztok! Luther buzdította is őket
erre, - most már viszont pusztuljanak, mert Luther
főtámaszai és védői ellen a főurak ellen lázadtak!
A főurak hűen követték Luther buzdítását!
Tízezrével gyilkolták le a parasztokat. Frundsberg Gróf,
csak az Etsch és az Inn folyók völgyében, 9000-et
megöletett, Kázmér brandenburgi határgróf 600-nak a
szemét saját kezűleg a kardjával szúrta ki , a hírhedt
Hesseni Fülöp fejedelem, Luther barátja, 1500 parasztot

71
tartott várának árkaiban 5 napig éhen-szomjan, miközben
300-an belehaltak.1
Luther kétszínű cinizmusát mutatja 1525. Május
elején, - és 1525 május végén írt röpirata. Május elején
azt írta a svábföldi parasztoknak: A vak püspökök és a
bolond papok, akik még most sem engedelmeskednek az
evangéliumnak, megérdemlik, hogy a kardot a nyakukra
tegyék. S ha nem tennétek ezt ti parasztok, akkor kellene
másoknak”.2
Egy hónap se telt bele, Luther már a parasztok ellen
írta meg maró gúnnyal és izzó gyűlölettel teli iratát: „A
gyilkos paraszthordák ellen” címmel. „ ... Zabszalma való
a parasztba… Mindenkinek kötelessége őket ütni,
fojtogasson, nyíltan vagy titokban leszúrni… Agyon kell
őket verni mint a veszett kutyákat…Azért ti, kedves
urak…öljön, szúrjon, üssön, fojtogasson aki csak tud!” 3
Majd Luther őszintén bevallja évekkel később, a
parasztháborúra célozva: „Én Luther Márton, sok embert
ölettem meg a fölkelés alkalmával, mert megöletésüket
parancsoltam! Mindegyikük vére a fejemre szállt. De én
az Úr Istenre hárítom a felelősséget, aki parancsolta, hogy
úgy beszéljek”4
A parasztlázadást leverték a főurak. Az ország
borzalmas képet mutatott. Ezernél több templom, kolostor
és kastély romokban… Kb. 100.000 meggyilkolt paraszt
férfit sirattak a család tagjai. Ezrével ölték meg viszont

1
Hoványi Ferenc: Fensőbb Katolicizmus elemei. I.köt.. Budapest.
Szent István Társulat. 1881. - 340-41 old.
2
Chobot Ferenc: Jézus Krisztus Egyházának története. Budapest.
1907. III. köt. 21. Old.
3
Lásd uo. 22. old.
4
Lásd uo.

72
paraszt-csapatok az apácákat és a papokat. Csak
Németországban és csupán a parasztlázadás alkalmával!
A sokat szidott pápai és spanyol Inkvizíció
áldozatainak a sokszorosa volt ez! S agyonhallgatva!

Luther szinte beszámíthatatlan, patalogikus

gyűlölettel volt a pápa iránt, aki kiközösítette az
Egyházból: és nagyon elkeserítette, hogy birodalmi átok
alatt is állott, V. Károly császár hatalmas birodalmában.
Így nem mozdulhatott és nem utazhatott nyugodtan
Wittenbergből akárhová, csak az őt pártfogásába vevő
fejedelem tartományában.
A pápa helyett önmagát tette meg az üdvözülés
egyedül hiteles magyarázójának, ugyancsak patologikus
nem beszámítható gőgjében! Mindenütt hirdette írásaiban,
hogy „aki az ő kis katekizmusát nem akarja tanulni,
annak nem kell enni adni; sőt kergessék ki a fejedelmek
az országból”1
1530-as években Wittenbergben is bevezetik az
Inkvizíciót. Állandó bizottság vigyáz Luther tanainak
hűséges megtartására. E bizottság előtt kellett megesküdni
a prédikátoroknak, hogy nem térnek el Luther tanaitól!
Luther kérte Albrecht brandenburgi határgrófot,
hogy aki nem fogadja el az ő tanítását, azt űzze ki
országából! Kérte továbbá a fejedelmektől, hogy
üldözzék és öljék meg a katolikus Püspököket és papokat,
ahol érik!2
Luther halála után vakbuzgó hívei – félve attól,
hogy a „tiszta evangélium” veszni fog – a
1
Hoványi F.: Fensőbb katolicizmus elemei. I. köt. 167. old.
Bp.1881.
2
Grisar. II. köt. 626-sköv.

73
legkeményebben jártak el azokkal szemben akik eretnek
módon mást hittek, mint a „Formula Concordiae”-ben
írva volt!
A wittenbergi Inkvizíció börtönbe csukatta
Melanchton rokonát Bucest, Grünbach Vilmost halálra
kínozták, Querhammer és a 88 éves Haller Konrád
ugyanezt a sorsot érdemelték 1547-ben, 1 évvel Luther
halála után, s tették ezt Nürnberg városában! Napirenden
voltak a hívatalból való elbocsátás, száműzetés, fogság és
kivégzés is.1
Pfalz tartományban 1576-ban több mint ezer lelkészt
bocsájtottak el, mert kálvinizmussal vádolták őket;
Flacius Illyricust, a magdeburgi centuriatorok lutheránus
történész csoport alapítóját halálba üldözték
Wittenbergből – Magdeburg – Jena – Antwerpen –
Frankfurt városokon át; Crell kancellár Drezdában 10 évi
börtön után került vérpadra; Silvant, udvari teológust
1572-ben fejezték le Heidelberben;
De Luther még életében lelkészekké képezte ki és
avatta föl választottjait; nyomdászlegényeket,
kovácsokat, kőműveseket, szabókat és vargákat, s beléjük
oltotta a római pápa és a papok gyűlöletét. Ilyen
„lelkészek” vezették, a parasztlázadás csapatait is. – De
szép számmal voltak az első prédikátorok között szökött
Szerzetesek is, akik sok pápahű pap haláláért felelősek!
Luther gyűlölte a zsidókat is. Külön röpíratban
hívta fel követőit, az „igaz keresztényeket”, hogy égessék
föl a zsinagógákat, vegyék el tőlük minden vagyonukat, s
űzzék ki őket minden országból.2

1
Hoványi id. mű 170 o.
2
Hoványi.id.mű.320. old.

74
 Meg kell még említenünk Luther személyének
megmagyarázhatatlan fő problémáját. Ösztönösen érezte
ő életének minden percében, hogy legnagyobb tévedése a
katolikus Egyház elhagyása volt. Szinte nincs nap, nincs
óra az életében, hogy ne foglalkozzon a pápával, s
méghozzá izzó, vagy ösztönös, vagy már nem is
beszámítható gyűlölettel. A jó Isten tudja egyedül!
Mindennapi jókívánsága volt látogatóihoz,
barátaihoz: „Deus impleat vos odio papae”! „Ego morior
odio papae”! (Isten töltsön el benneteket a pápa
gyűlöletével! Én a pápa gyűlöletével halok meg!)
A pápát rendszeresen csak Antikrisztusnak
nevezte. Melanchton jóbarátja panaszkodik, hogy a
templomban az egy órás prédikáció háromnegyed része a
pápa gyalázásával telik el. Végül idézzük Luther egyik
szomorú és öntelt momdatát: „Az égnek angyala se ítéljen
tanításomról, annál kevésbé bárki ember a földön. Aki azt
el nem fogadja, nem üdvözülhet, s aki másképen hiszen
mint én, az a pokol fajzata.” (Kein Engel im Himmel und
viel weniger ein Mensch auf Erden voll und …?
Urtheilen über meine Ichre. Auch mönniglich wer sie
nicht animmt, nicht kann relig werden ; und wer anders
als ich glaubt, ein Kind der Hölle irt.) 1
Izzó pápagyűlöletéből fakadt kegyetlen és
betegesen torz inkvizíciós lelkülete. Nem tűrte, hogy
valaki csak legkisebb mértékben is eltérjen az ő
tanításától!
1535-ben írta, Morus Tamás lordkancellár és
Fischer János angol prímás kivégzésekor: „Milyen jó

1
Hoványi id.mű.164 old.

75
volna, ha több angol király lenne, akik a főtisztelendő
bíborosokat és a római pápai követeket megölnék!” 1
A fejedelmeket lépten-nyomon a pápa és a papok
gyűlöletére és üldözésére buzdította. 1536. december 2.-
án kelt levelében írja Keresztély dán királynak, hogy
azokat a püspököket, akik a „tiszta evangéliumot” nem
akarják elfogadni, - irtsa ki! S mennyire örült Luther,
amikor híre jött annak, hogy a dán király 6 püspököt
lefejeztetett!2
1540-ben prédikálta, hogy a pápa és a szerzetes
papság máglyát érdemel. Fegyverre ellenük s agyonverni
őket, mint a bolond kutyákat. … Vagy tűzre velük!
Oldalszámra idézhetnénk szinte esztelen kitöréseit a pápa
és a papok ellen. Sajnos a fejedelmek és a főurak, sőt –
mint látni fogjuk – még a királyok is szót fogadtak Luther
uszításainak, és irtották a papságot, a szerzeteseket! Ők
természetesen már nem tudatos lutheránus
meggyőződésből, hanem – a katolikus Egyháztól elrabolt
kincsek, javadalmak és földek mohó vágyából! Amire
ugyancsak Luther buzdította őket.
Protestáns Inkvizíció volt ez, kérem a javából.

Dánia

Luther tanait Dániában hű barátja, a wittenbergi

főplébánia plébánosa Bugenhagen János terjesztette el
valójába. Ő előtte azonban II. Keresztély (1513-1523)
1
Grisar III. köt. 727. old.
2
uo.728 o.

76
dán király, akit „Észak Nérójának” neveztek, már 1520-
ban lutheránus prédikátorokat hívott be az országba, és
templomot is adott nekik Koppenhágában. – Saját
borbélyát Schaglech Dietrik-et lundi érsekké nevezte ki,
majd nemsokára kivégeztette. - A katolikus püspököknek
és papoknak először megparancsolta, hogy dudásokkal
kísértessék magukat az utcán, - gúnyból természetesen.
Majd börtönbe vetette őket. A dánok megunva
kegyetlenkedéseit, elűzték trónjáról. Utódja
Frigyes (1523-1533) holsteini herceg
megerősítette a lutheránusok hatalmát az 1527-es
országgyűlésen; a katolikusoknak s a lutheránusoknak
egyenlő jogaik vannak az országban. Keresztély (1533-
1559) alatt aztán teljes lett a lutheránus hatalom. A király
Bugenhagen befolyása alatt állt, aki „disznózsirral”
koronázta meg a királyi párt a szent olajok helyett
Bugenhagen parancsára 1536-ban államvallásá tette a
lutheranizmust! A király a püspököket elfogadta, és
kegyetlen kínzások árán lemondásra kényszerítette.
Többeket le is fejeztetett közülük. Feloszlatta a
szerzetesházakat, lakóikat száműzte, 1546-ban pedig a
katolikus Papokat halálbüntetés terhe alatt kitiltotta az
országból. Katolikus világiak pedig semmiféle hívatalt
nem viselhettek, és elvesztették örökösödési jogaikat is!
Bugenhagen, a kiugrott plébános, teljesen a kezében
tartotta III. Kersztélyt. Vitte a királynak Luther buzdító
leveleit, hogy pusztítsa ki országában a „papizmust”,
vegye el az Egyház minden vagyonát, és vigye
győzelemre a „tiszta evangéliumot”.
A király busásan megjutalmazta Bugenhagent
fáradozásaiért Bőven jutott az elrabolt egyházi kincsekből
jutalmazásokra. Kevesek előtt ismert Bugenhagen cinikus

77
dicsekvése: „Tu meum Dania habeas Evangelium. Egs
auten nummostuos!” (Te csak hidd Dánia
evangéliumomat. Én meg viszem a pénzeidet!)

Norvégia

Volt sokáig a katolikusok menedéke, a dániai

üldözések alatt. A hitükhöz hű norvégek föllázadtak III.
Keresztély erőszakos térítése ellen, de a király legyőzte
őket, és rájuk erőszakolta a lutheránus tanokatolikus
Majd Drontheimben feldúlta az országalapító
szent Olaf király sírját, a gyönyörű szent Olaf dómban,
1541-ben. Szent Olaf király szent István magyar király
kortársa volt, s ő tette kereszténnyé Norvégia viking
népét. III. Keresztély Norvégiát dán tartománnyá
szervezte át, kiűzve onnan minden katolikus püspököt és
papot.
Izland szigetét is megtámadta. A katolikus
lakosság Aresen János, horlumi püspök vezetésével
szembeszállt a hitújítással. Mire III. Keresztély a
püspököt 1551-ben lefejeztette, a sziget lakossága pedig
10 évig tartó harcos ellenállás után elvándorolt ősi
hazájából, de katolikus hitét nem hagyta el.

78
 Svédország.

Tudnivaló, hogy a „ kalmári unió” (1397.) óta,

Dánia, Norvégia és Svédország perszonál-unióban élt
egymással. Ennek az uniónak vetett véget a svéd Wasa
Gusztáv herceg, aki a gyűlölt II. Kersztély dán király
fejéről elragadta a királyi koronát.
Wasa Gusztáv Lübeck városában ismerkedett meg
Luther tanaival, s azokat a Wittenbergben Luthernál
tanuló Peterson Olaf és Lőrinc testvérek által kezdte
terjeszteni országában. Wasa Gusztáv (1523-1560)
hosszú uralkodása alatt tökéletesen kiirtotta a katolikus
hitet Svédországban.
Üres volt az állampénztár, a király megunta
második feleségét s annak unokahúgát akarta elvenni…
Az upsalai egyetem tanárai is a két Peterson testvér
lutheránus tanait fogadták el, és a már megszokott
forgatókönyv szerint orvosolták a király gondjait:
- az üres állampénztárt meg kell tölteni az
Egyház elrabolt javaival,
- a szentségtörő házassági tervre pedig a
megfélemlített, s most már újhitű püspökök áldásukat
adták.
A király megfogadta a tanácsokat és munkához látott.
Először is összefogdosta a püspököket, megkínoztatta
őket s többjüket kivégeztette. A kegyetlen kínzások után
hitükhöz hű püspököket szalmakoszorúval a fejükön,
sovány gebékre kötöztette föl és így hurcolta őket a
vesztőhelyre. A papokat is hosszú kínzások után
száműzte, vagy kivégeztette. Az apácákat meggyaláztatta

79
és kiűzte az országból. Természetesen minden egyházi
vagyont elkobzott az államkincstár számára.
1544-ben tartott országgyűlés teljesen megtiltotta
a katolikus vallás gyakorlását az országban. A nép
azonban ragaszkodott katolikus hitéhez, és Wasa 28 éves
uralkodása alatt állandó belső harcokban törte le a nép
vallási ellenállását, és végezte ki tömegesen a katolikus
hitükhöz ragaszkodó világiakat!
Azt is el kell mondanunk, hogy bevált szokásuk
szerint, a lutheránus prédikátorok vezetésével a katolikus
templomok oltárait lerombolták, és a szentek ereklyéit
szétszórták, értékes képeket és szobrokat pusztítottak el. –
A szerzetes kolostorokat, amit Luther különös dühvel
kívánta, lerombolták.
IX. Károly (1594-1611 ) király folytatta később
Wasa kegyetlen katolikus üldözését. Vérpad, máglya és
lefejezés járta…
Gusztáv Adolf ( 1611-1632 ) nemcsak, hogy
gyűlölte a katolikus Egyházat, hanem világhatalommá
akarta tenni a lutheránizmust. Ezért avatkozott bele a
kegyetlen 30 éves háborúba, amelyben a lützeni csatába
életét vesztette, s ez a háború csaknem kiirtotta
Németország lakosságát. Leánya, Krisztina követte a svéd
trónon, de mivel ő katolizált, le kellett mondania trónjáról
és elhagynia az országot!
Svédországban, a protestáns „lelkiismereti szabadság”
névében csak
 1778-ban engedték meg a katolikus vállás gyakorlatát,
de csak külföldiek számára.
 1779-ben még halálbűntetés várt Dániában az
országba lépő papokra és szerzetesekre.

80
 Finnország.

Ebbe az országba is a svéd királyok vezették be a

„tiszta evangéliumot”, a bevált erőszakos
kegyetlenkedésekkel. Aszellemi vezető itt Agricola
Mihály prédikátor volt, a wittenbergi egyetemről. – Az
ország 1801-ig Svédország tartománya volt.

Zwingli Inkvizíciója.
Alapítója Zwingli Ulrik (1484-1531 ) Mint diákot a
bécsi egyetemről erkölcstelen életmódja miatt kizárták.
Innen Bázelbe ment, a 1506-ban pappá szentelték.
Glazusban, majd Einsizdelben paposkodott, s kiváló
szónoki tehetsége miatt. 1518-ban Zürichi dóm kanonokja
és hitszónoka lett. Erkölcsi életét illetően mindenütt
panasz volt ellene. Egy időben, mint a pápai svajci gárda
lelkésze, Rómában is tartózkodott, s mint ilyen, tisztes
illetményt is kapott a pápától.
Rómából hazatérve, 1523-ban még VI. Adorján
pápától nyájas levelet is kapott a tiszteletdíj mellé, -
miközben ő már a zürichi dómban beszédeiben támadta a
pápáságot, s a katolikus tanítást
Zürich a konstanzi püspök Landenberg Hugó
egyházmegyéjébe tartozott. A püspök hallott Zwingli
lázadó beszédeiről, és tiltakozott a várost vezető Tanácsi
Testületnél. Ezek 200-an voltak, javarészt sem írni, sem
olvasni nem tudtak! A konstanzi püspök tiltakozása
ellenére a város Tanácsa

81
 1520-ban elrendeli, hogy a templomokban csak
Zwingli utasításai szerint szabad prédikálni! Azaz : csak a
Szentírás számít, az Egyház és a pápa fölösleges emberi
tálálmány, nincs többé szentmise, a szentek tisztelete
stb…
Igen fontos volt Zwingli számára a papok
nősülése, ami miatt barátjaival – Miconius. Bullinger,
Inda Leo és Hetzer Lajos – évek óta zaklatta a püspökökt,
hogy a pápától szerezze meg az engedélyt NŐSÜLÉSRE.
Ezután már nem törődik az egyházi törvénnyel és összeáll
Hans Meyer Knohan lovag 3 gyermekes özvegyével,
Reinhardt Annával, akivel évek óta viszonya volt. Még
azon évben, 1524-ben kislánya született neki az
asszonytól, július 31.-én. 1523-ban a városi Tanács
megszüntette a katolikus tanítás hirdetését a városban, s a
Tanács mintegy
Inkvizíciós Tanács működött. A város tele lett
megfigyelő kémekkel, melyik pap mer misézni, ki
merészel miséken részt venni: A katolikus nép, lakosság
1525-ben csak annyit kért, hogy egy templomban
engedjék meg a szentmisét! Szigorú elutasításban volt
részük! A város lakosságának 1529-ig megengedte az
inkvizíciós tanács, hogy a város határán kívül misét
hallgathat, de utána ezt is betiltották. – De már 1528-ban
makacs katolikusokat minden vezető állásból
elmozdították… Titkos kémek jelentették Zwinglinek,
hogy kik vannak ellenére a „ tiszta evangéliumnak”, s
ezeknek betörni vagy halni kellett!
Zwingli – magyarázza Kocsis Elemér a későbbi
refomátus püspök, 1981-ben,1 „éveken át megfontoltan,
türelmesen és céltudatosan hirdette az evangéliumot…
1
„Confessio” ref. Havi folyóirat 4-ik számában, 26 old.

82
csak akkor kezdett a régi lebontásához, és az új
felépítéséhez, amikor már ennek a lelki feltételei
megértek.”
Nos, amikor a külső terror mellett a lelki feltételek
is értek Zwingli keményebben látott munkához. A
gyönyörű Zürichi dómban minden oltárt összetörtek;
kocsiszámra hordták ki belőle a felbecsülhetetlen
festményeket és szobrokat, s összetörték és elégették a
város főterén.
Következő lépés volt az, hogy a zürichi
lakosoknak más kantonokban sem volt szabad misét
hallgatniuk és szentségekhez járulniuk! Ha megtették,
nem jöhettek vissza a városba és elvesztették minden
vagyonukat, otthonukat! A város lakossága azonban
ragaszkodott katolikus hitéhez, s inkább a katolikusnak
maradt kantonokba menekült.
Zwingli még elszántabban lépett fel a városban
felbukkanó anabaptisták ellen: a zürichi tóba fojtatta őket!
Zwingli rávette Bern városát is a „tiszta evangélium”
elfogadására. Itt is megismétlődtek a
templomrombolások, s a katolikus Papok kiűzése a
városból. Sőt a város fegyveres csapatokat szervezett, és a
környék városait és falvait hódítatta az új evangélium
„szelíd” igájába, 1528-ban.
Majd megindultak a kantonok meghódítására.
Mindenhonnan először is elűzték a püspököt és a papokat.
Azután nekimentek a templomoknak és a kolostoroknak.
Az arany és ezüst kincseket maguknak rabolták össze.
Bázel város minden templomában a szokott
pusztítást végezték. A lakosság sírva nézte az őrjöngő
vandalizmust, melyben Zwingli féktelen és határt nem
ismerő gőgje mutatkozott meg.

83
 A bázeli pusztítás után az ősi Sz. Gallen kolostorra
került a sor. Seisberg Ferenc apát sokáig ellenállt az
ostromnak, végül is a Zwingli által feltüzelt csőcselék
1529. Febr. 29-én a bencés kolostort megrohanta és
mindent összerombolt! 40 kocsival hordták el az összetört
elcsúfított képeit, szobrait, és égették el a kolostor
levéltárának anyagát!
Hat kanton nem volt hajlandó Zwingli tanait
elfogadni: Schwyz, Uri, Unterwalden, Luzern, Zug és
Freiburg. Ők katolikusok maradnak mindenáron! -
határozták el maguk között! Mire Zwingli gabonazárlatot
rendelt el a katolikus kantonok ellen, hogy kiéheztesse
őket, s így kényszerítse rájuk a „tiszta evangéliumot” –a
lelkiismereti szabadság nevében!
Mert a protestánsok folyton ezt hangoztatják ma
is: ők vívták ki a lelki szabadságot a katolikus Egyház
rabigájával szemben. Nos ezek után a katolikus Kantonok
összefogtak, mert Zwingli fegyveres csapatokkal is
felkészült ellenük! A döntő csatát Kappel városa mellett a
katolikusok nyerték meg 1531. Okt.11-én, s az
ütközetben Zwingli is elesett. Haldoklásábn felszólították,
hogy gyónjék meg és hívja segítségül a szenteket, - mire
ő tagadólag rázta a fejét. Holttestét elégették. Zwingli
követői később Kálvin tanításához csatlakoztak.
Érdemes elgondolkodni azon, hogy Zwingli
hogyan próbálta összeegyeztetni a „lelkiismereti
szabadságot” az ő kíméletlen terrorjával?
De azon is el kell gondolkodnunk, hogy
évszázadokkal később egy református egyetemi tanár,
Kocsis Elemér, aki később püspökük lett, hogyan írhatott
Zwingliről ilyen szavakat: „Emberileg vonzó, szerény,
megfontolt, külsőre megnyerő jelenség. … Igazi

84
forradalmár, aki nem elégszik meg a szép szavakkal…
Tragédiája, hogy meggyőződéses pacifista létére
fegyverhez kellett nyúlnia, reformációja megvédésében.1
Egy mondat kivételével – csupa hazugság ez e
jellemzésí4 Zwingli „igazi forradalmár” volt, ez igaz:
kegyetlen erőszakos diktátor típus és embertelen. Ha
kellett, gondolkodás nélkül gyilkolt! Tűzzel, vassal,
vízzel, éheztetéssel, száműzetéssel terjesztette
evangéliumát! Kocsis Elemér mindezt nagyon jól tudta,
csak kár, hogy az igazságot megtagadva – elhallgatta!

Kálvin Inkvizíciója.
Alapítója Kálvin János (1509-1564 ) Már itt, az első
sorokban megjegyezzük, hogy az1996-ban, az Osiris
Kiadónál, Budapesten megjelent könyv, - Alister E. Mc
Srath: Kálvin – címen, magyar fordításban, teljesen hamis
képet ad Kálvinról. Agyonhallgat, vagy ferdít tényeket és
Kálvint ártatlan figuraként ábrázolja a genfi
Konzisztorium – Inkvizíció kezében.
Kálvin apja a francia noyoni püspök titkára és
káptalani ügyész volt. Ezért a fia már 12 éves korában
egyházi javadalmat is kapott! Sajnos Kálvin édesanyját
korán elvesztette, apja pedig az egyházi hatóságokkal
összeütközésbe került, majd börtönbe került, s
kiközösítve halt meg! Mindezek hozzájárultak
nagymértékben Kálvin zordon egyéniségének és
egyházellenességének a kialakulásához.

1
Confessio. 1981. 4. Szám. 31 old.

85
 Kálvin egyetemi tanulmányok végzésére Párizsba
került, s itt már Luther tanait hirdette az egyetemisták
között, amiért menekülnie kellett az országból, s Bázel-be
telepedett le ahol megírta
„Institutio religionus Christianae” főművét. A
könyv csak 1536-ban jelent meg.
Kálvinnal együtt tanult Párizsban Farel Vilmos is,
aki titokban zwingli tanainak a hirdetője volt. Farel
akkor jelent meg Genf városában amikor az főurával, de
la Baume Péter hercegpüspökkel hadakozott. A püspök
1526-ban elhagyta Genfet, interdiktum alá vetette, s
ezalatt a zavargás alatt
Farel Vilmos feltüzelte a lakosságot a püspök
ellen, s így könnyűszerrel rávette a népet a katolikus
hitének elhagyására. Időközben Bern városából
megérkezett a szövetséges katonaság is mind Zvingli volt
hívei, és parázs templomrombolásokat végeztek. Farel
egymásután foglalta el a katolikus Templomokat, a
székesegyházat is. Fazelék felszólították az új hitre tért
kétes kilétű embereket, hogy tisztítsák meg a
templomokat a bálványképektől, és a szobroktól. … Mire
elkezdődtek az egész városban és környékén a rablások,
gyújtogatások; természetesen a templomok, plébániák és
a kolostorok estek először áldozatul az elszabadult
szenvedélyeknek. Farel nem tudott rendet teremteni a
városban. Ekkor jelent meg ott Kálvin János.
Kálvin hosszú bolyongás után jutott el Genfbe,
mivel eretnek tanai miatt az egyházi Inkvizíciótól félnie
kellett. Itt azonban első próbálkozásai nem sikerültek, s a
genfi Tanács 1538. Ápr. 23-án száműzte őt a városból.
Kálvin Strasszburgba ment, ahol a francia
emigránsok prédikátora lett. Itt nősült meg, feleségül(?)

86
vett egy Buren Idelette nevű nőt. Közben figyelte a genfi
eseményeket, amelyek következtében pártja
megerősödött, és visszahívták őt újra a városban. Kálvin
feltételekhez kötötte visszatérését, amelyeket elfogadtak,
és 1541. szeptember 13.-án Kálvin ünnepélyes fogadtatás
közepette visszatért Genfbe.

Kálvin először is felállítja a 12 tagból álló

Konzisztóriumot, a genfi INKVIZÍCIÓT! Ennek feje és
mindenható ura maga Kálvin. Vak engedelmességet kíván
mindenkitől.
Kiépíti a beáruló rendszert, mindenki figyelve van
a városban: az utcán, a munkahelyen, sőt belső családi
életében is! A szórakozást, a kártyajátékot, a választékos
öltözetet, a táncot, a kocsmalátogatást szigorúan
büntették.
Az Inkvizíció Konzisztóriuma minden csütörtökön
tanácskozott: a prédikátorok hetenként gyűltek össze. – A
városban harangszóra mindenkinek reggel 4 órakor föl
kellett kelnie, és este 9 órakor lefeküdnie. A lakodalmi
mulatságot Kálvin megengedte, de előírta a fiatal párok
esküvői öltözékét, és megszabta a lakodalmi ételek
számát is. Senki sem tudta, hogy mikor, miért mekkora
büntetést kap. Pl. utcán nevetni nem volt szabad, elzárás
járt érte.
Közmondás volt, hogy könyveit epével írta. Saját
prédikátor hívei emlegették, hogy szívesebben lesznek
Béza Tivadarral (az utódjával) a pokolban, mint
Kálvinnal a mennyországban.! – Gyűlölő természet volt;
először is a katolikus Egyházat, utána a jezsuitákat, és
mindenkit, aki ellenére volt. A jezsuitákra vonatkozóan
ismert parancsa: ezeket vagy meg kell ölni, vagy legalább

87
hazugsággal és rágalmakkal elnyomni. Kálvin sok idegen
hívét csalta Genfbe más városokból, hogy ezek legyenek
a támaszai, besúgói, parancsainak végrehajtói.

Bevonulása évétől 1541-től 1546-ig, az első 5 év

alatt kegyetlenkedéseivel szilárdította meg uralmát. Ez
alatt az 5 év alatt 58 halálos ítéletet (gyakran máglyát) 76
száműzetést mondott ki Kálvin az akkor aránylag kicsiny
városban. A hivatalvesztés, és a száműzetés kegyelem
volt.
A kivégzettek között volt:
- Bolsec orvos, mivel nem fogadta el a
predestinációt éhhalállal veszett el.
- Gruet Jakab, akit káromlás miatt lefejeztek;
- Sentilis Bálint,
- Szervét Mihály, antitrinitárius elvei miatt.
Szervét Mihályt, a spanyol orvost Kálvin személyes
parancsára vetették börtönbe; azt a kérését, hogy inkább
fejezzék le, mint megégessék, maga Kálvin tiltotta meg az
Inkvizíciónak, s így történt, hogy 1553. Okt. 27.-én
máglyán fejezte be életét.
Kálvin 1559-ben Genfben „ Akadémiát” alapított,
hol főleg külföldi tanítványokat prédikátorokká képeztek
ki, hogy saját otthoni országukban terjesszék a
kálvinizmust. - Ilyen tanítványa volt pl. a kiugrott
ferences barát, Knox János, aki Skóciában borzasztó
vérengzések között vezette be Kálvin „tiszta
evangéliumát”!
Kálvin egyébként a királyokat mindenütt
Európában arra biztatta, hogy „irtsák ki” a katolikusokat,
különösen a jezsuitákat.! Rémuralmát a genfiek is hamar
megunták, és szüntelen lázongások lobbantak föl ellene:

88
ezeket a lázongókat „libestinusoknak” nevezték. Kálvin
azonban a városba behívott idegen híveivel 9 évig tartó
belharcokban legyőzött minden ellenállást.
Genfben az első 5 éves kálvini uralom alatt,
minden hatodik lakost ért börtönbüntetés, minden
negyvenediket száműzetés, vagy kivégzés.1

Skócia

Kálvin fanatikus tanítványa, a volt ferences barát,

Knox János (1505-1572) gyökereztette meg a
kálvinizmust. Knox fölszentelt ferences pap volt, de
protestáns lelkészekkel került - szertelen természete miatt
– jó barátságba Skóciában. 1546-ban, ő is részes volt
Dávid Beaton bíboros skót prímás meggyilkolásában, s
ezután kálvinista lett. A gyilkosokkal együtt elsáncolta
magát szent Andrews várába, de elfogták, és gályarabnak
eladták Franciaországba. Rabsága enyhe volt, mert alatta
hittudományi munkákat írt, s másfél év múlva szabadult.
 1554-ben Genfbe ment, ahol Kálvin rajongó híve lett.
 1555-ben visszament Skóciába, s a főurakat a
katolikus Egyház ellen uszította.
 1556-1558 években ismét Genfben időzik, mert nem
mert hazatérni. Itt Genfben adta ki 1557-ben a
katolikus Stuart Mária ellen írt röpíratát. Amikor
megtudta, hogy Mária angol királynő halála után a
protestáns nemesek csoportja a „Convenant”
megerősödött visszatért hazájába. Fegyveres
1
Egyetemes történet. Bp. Magyar Szemle kiadása. 1936. III. köt.
193 o.

89
 összeesküvést szervezett a református főurakból a
kiskorú Stuart Mária helyett uralkodó Guise Mária
ellen, s ennek 1560-ban történt halála után, Knox lett
Skócia első embere.
Knox a „Convenant” (Skót Inkvizíció) segítségével
államvallássá tette a kálvinizmust; megindult a
katolikusok kegyetlen üldözése, kiirtása; a templomok és
kolostorok lerombolása, nagyértékű műkincsek
elherdálása; a katolikus misemondás halállal büntetése;
Knox maga mondta, hogy egy szentmisétől jobban
félt, mint 10.000 fegyveres katonától! Elszántan
követelte a katolikus papok felkutatását és azonnali
kivégzését. Az első edinburghi zsinaton, 1560-ban
kötelezővé tették a Knox által fogalmazott hitvallást az
egész országban. Knox kálvinista főlelkésszé lett a zsinat
után, s a visszatérő katolikus Stuart Máriát gyűlölettel
támadta, mígnem annak halálos vesztét okozta.
Knox vad és ösztönös természetére jellemző, hogy
60 éves korában újra megnősült; Ochiltree lord 16 éves
lányát vette el szeretőjének, hiszen szentségi házasságot
nem köthetett!
Öregkorára megkeseredett, mert a reformátussá
lett főnemesek, semmit sem adtak neki az összerabolt
egyházi kincsekből. Pedig az ő izgatására harácsolták
azokat össze. Szegényen halt meg, ez a kegyetlen és
bosszúálló, alattomos természetű ember.
Halála után évszázadokig a katolikusok állandó
üldözésében éltek. A katolikus hit megvallásáért, egy
szentmiséért halálbüntetés járt. A katolikus szülőktől még
kiskorukban erőszakosan elvették a gyermekeket, és
kálvinista nevelésre, kálvinista családoknál helyezték el

90
őket. Így akarta a fanatikus Knox Skóciából mindörökre
kipusztítani a katolikus Egyházat.

Franciaország

A Genfben működő kálvinista Inkvizíció hasonló

elszántsággal akart elbánni Kálvin szülőhazájával,
Franciaországgal. Kálvin, az első agitátorok működéséről
Franciaországban, akkor értesült, amikor 1534-ben a
hugenották (Kálvin híveinek a neve) a párizsi királyi
palota ajtajára egy szentmisét gyalázó írást függesztettek
ki. Titokban szervezkedtek, s 1541 után maga Kálvin
irányította őket Genfből Coligny admirális által, akivel
Kálvin sűrű levelezésben állt. Coligny volt egyébként a
francia kálvinisták (hugenották) vezére is.
Kálvin utasítására először a királyt kellett
megölni. Először II. Ferencet próbálták 1560-ban,
Amboise kastélyában eltenni láb alól, de nem sikerült a
merénylet. Másodszor Kálvin halála után, Meaux-ban
akarták 1567-ben kézre keríteni az egész királyi udvart,
de ismét sikertelenül Közben mindkét fél, katolikus és
hugenotta fegyverkezett.
1562-ben a francia parlament a kálvinizmust
törvényes vallásnak ismerte el. A párizsi lakosságot
különösen is bőszítette az, hogy a 20.000-nyi hugenotta
fővárosi polgár, Condé herceg vezetése alatt, mindig
fegyveresen tartotta gyűléseit. Condé ugyanis király
szeretett volna lenni, az özvegy Medici Katalin helyett,
aki kiskorú fia nevében kormányzott.

91
 A két fél seregei kölcsönös vereséggel és
győzelemmel harcoltak egymással az ország területén. A
katolikusok vezérét, Guise Ferenc herceget egy hugenotta
ölte meg orvul 1562-ben, még Kálvin életében!
1567-ben, amikor a hugenották másodszor akarták
a királyt megölni, s az nem sikerült, - bosszújukban
Nimes városában 80 tehetős katolikus polgárt
lemészároltak, és kutakba dobálták holttestüket.
Ekkor minden prédikátort kiutasítottak az
országból, s a nyilvános kálvinista istentiszteleteket
halállal büntették. Közben a hugenotta Condé herceget a
harcokban lelőtték. A háborúskodás a St. Germain-i
egyességgel
1570-ben csitult el, amikor a kálvinista hugenották
4 várost kaptak délfranciaországban ott fegyveres
hatalmat is gyakorolhattak főként La Rochelle várában,
amely a kálvinista „kisállam” főfészke lett: állam az
államban.
Caligny kálvinista admirális hatalma ezzel
megnőtt, de a hugenottáké is! Mivel az admirális
korábban Kálvinnal gyakori levelezést folytatott, annak
kegyetlen katolikus gyűlöletét magába szívta, és
követőinek, katonáinak pusztításai egyre nagyobb
méreteket öltöttek:
- különös kedvük telt a katolikus Szentek
sírjainak feldúlásában, a koporsók kifosztásában;
szent Bonaventura püspök tetemét Lyon városának a
főterén égették el, s hamvait utána vízbe szórták…
- az oltárokat a templomokban lerombolták, a
bennük lévő szentek ereklyéit megtaposták s
elégették..

92
- délfranciaország területén ahol 4 város az ő
hatalmukban volt, a katolikus búcsújáró, vagy
körmeneteket tartó egyszerű embereket
felkoncolták…
- a 4 városból és La Rochelle városból
kiportyázó kálvinista csapatok a környező falvakban
katolikus papokra vadásztak, s a templomokat
kirabolták….
- Saint Sever városa mellett 200 papot dobáltak
le megkötözve egy szakadékba…
- Ezen portyázások alatt 50 székesegyházat és
kb. 500 kisebb templomot romboltak le, de legalább
kirabolták őket…
- Delphinatus tartományban csaknem 900
helységet gyújtottak fel, s egyetlen lázadás
alkalmával 378 papot öltek meg…
- Delphiné városában báró Beaumont
megparancsolta fiainak, hogy katolikusok vérében
fürösszék meg legalább egyszer kezeiket; ez a báró
összefogdosta birtokain a menekülő katolikus
lakosságot, s tornyok ( mint nálunk Thököly Imre!)
és sziklacsúcsok magasságából dobatta le őket, az
alul állókatonák alabárdjaira…
- Briguuemmmaut kálvinista vezér pl. nyakkötőt
viselt frissen megölt katolikus papok levágott
füleiből.
- Sőt magában Párizsban, a kálvinisták
megrohanták St. Medárd templomban misén lévő
embereket, megölték, vagy iszonyúan
megcsonkították őket…
- 1569-ben Orthez-ben a kálvinisták 3000
katolikust mészároltak le, nőket és férfiakat egyaránt!

93
Sorolhatnánk még tovább a Kálvin szellemében
véghezvitt hugenotta kegyetlenségeket. Medici Katalin
királynő joggal feltette a francia trónt, a maga és
gyermeke életét Coligny admirálistól, ki valójában az
egész országot kálvinista uralom alá akarta hajtani. A
Korábban végrehajtott két királyellenes merénylet után a
kálvinista hatalomra törés egyértelmű volt a királyi udvar
számára. Ezért szervezte meg a királynő – és nem a
katolikus egyház! – teljesen titokban
1572. augusztus 24.-én Párizsban az ún. Bertalan-
éji vérengzést. Bourbon Henrik kálvinista navarrai király
esküvője volt Vaolis Margit főhercegnővel, s a
lakodalomra a kálvinista főurak is feljöttek a fővárosba. S
a megbeszélt jelre aug. 24.-én éjjel rátámadtak a
hugenottákra: Coligny admirálist a vezérüket, a lakásán
ölték meg, a városban pedig kb. 2-3000 kálvinistát.
Párizs környékén pedig s a vidékeken a katolikus
lakosság – a már említett kálvinista rémtettek miatt – kb.
10.000 kálvinistát koncolt fel. A katolikusok türelme is
elfogyott egyszer, s visszafizettek a sok évtizedes
szenvedéseikért.
Ki kell hangsúlyoznunk még egyszer, hogy a
Bertalan-éj tisztán politikai s nem egyházi szervezés
műve volt! Az egyszerű nép dühét vidékeken maguk a
kálvinisták idézték elő, szörnyű rémtetteikkel! Csak ezt a
tényt a protestáns történetírás hazug módon elhallgatja! A
kálvinisták irtó hadjáratairól szó sincs a tankönyvekben.
Csak a katolikus Egyház kegyetlen tetteiről! Ami
egyrészt nem igaz, s amit másrészt elítélünk mi
katolikusok is! De a valóságos tényeket nem szabad
elhallgatnunk!

94
 Függetlenül a főurak, s Kálvin rafinált és
erőszakos magatartásától, látnunk kell, hogy az egyszerű
francia nép nem akart engedni katolikus hitéből. Inkább
szenvedett a kálvinista Inkvizíció embertelen
kegyetlenkedései miatt.
Mert ez is Inkvizíció volt a javából! Sokkal
kegyetlenebb, mint a katolikus Egyházé! Gergely pápa
pedig értesülve az eseményekről, elítélte azokat, és
szentmisét mondott a királyi család megmeneküléséért; de
nem a vérengzésért.
Hiszen a kálvinisták már kétszer akarták a király
merénylettel megölni! Harmadszor azonban ez is sikerült,
mert 1589-ben, Clement Iagues III. Henriket hasba
szúrta, és a király sebeibe bele halt. A harcok
kíméletlenül folytatódtak tovább. A dél-franciaországi 4
kálvinista városból és a La Rochelle várából szüntelenül
folytak a hugenotta lázadások, és a falvak, városok
lerohanásai.
1598-ban, Nantesi egyezményben, IV. Henrik
király megnyugtatásukra még több engedményt tett nekik.
Azt remélve, hogy ezáltal vége lesz az áldatlan belső
háborúskodásoknak. – A nantesi egyezmény szerint, a
püspöki székhelyeken kívül szabad vállásgyakorlatot
engedett; meghagyott nekik 48 erődöt, református
katonasággal; övék maradt 7 város, 70 falu, s ezekben kb.
750 templomuk. És még 4000 katonájuk zsoldját a királyi
kincstár fizette! Viszont a kálvinistáknak vissza kellett
adni a katolikusoknak 1000 templomot!

De még ezután sem nyugodtak meg, újra meg újra

lázongtak. Mindezt megunva Richelieu bíboros-miniszter-
elnök 1628-ban megostromolta és bevette La Rochelle

95
várát, a hugenották központját. Ezzel a hugenották
politikai hatalma megszűnt Franciaországban!
1685-ben pedig a napkirály, XIV. Lajos
visszavonta a nantesi egyezményt, és a kálvinista
prédikátorokat kiutasította az országból. Kb. 67.000
lelkész hagyta el az országot. Templomaikat a király
leromboltatta. A hugenották számát kb. másfél millióra
becsülték, ekkor az országba, melyet nem volt szabad
elhagyniuk. Néhány ezren titokban mégis külföldre
menekültek.
Az országban maradtak kis része a Cevennes
hegységben gerilla harcot folytattak egy ideig – még nők
és gyermekek is – a királlyal (camisardok) jelképeként.
Érdemes végül föltenni a kérdést: mi értelme volt
Kálvin uszítására létre jött, és 250 évig – 1534-1685-ig
tartó hugenotta Inkvizíció szörnyű működésének? És ezt
az Inkvizíciót miért nem tanítják, és miért nem olvassák a
kálvinista egyház, illetve Kálvin fejére?
Mindebből miért csak a Bertalan-éji öldöklést
vetik a katolikus Egyház szemére, amikor ahhoz nekik
semmi köze nem volt? Sőt: a párizsi katolikus plébániák
sok odamenekülő hugenottának adtak menedéket, és
mentették meg az életüket!

Az anglikán Inkvizíció.
A király bűnös szerelmével kezdődött. Henrik ugyanis
beleszeretett feleségének Aragóniai Katalinnak
udvarhölgyébe, Boleyn Annába. A király ezután követelte
a pápától, hogy első érvényes házasságát bontsa fel, hogy
azután feleségül vehesse szeretőjét. Henrik már 17 éve élt

96
együtt feleségével, aki 5 gyermekkel ajándékozta meg őt.
A királynő vallásos és szép asszony volt.
Henrik sürgette az ügyet, mert Boleyn Anna már
gyereket várt tőle. Ezért 1533. január 25.-én megesküdött
szeretőjével titokban, feleségét egy kis faluba száműzte,
ahol 1536-ban meghalt. Az „esketést” Cramner Tamás
végezte, akit ezért a király canterburgi érsekké nevezett ki
jutalmul.
Cramner szívében Luther eszméit vallotta igaznak,
s Németországban meg is nősült: egy lutheránus nőt vett
el. Ezután Rómába ment, itt a pápát becsapva,
jóváhagyatta érseki kinevezését, sőt a pápának még külön
hűségesküt is tett. Hazatérve Angliába azonban Henrik
terveinek gátlástalan kiszolgálója lett…
1534. március 23.-án VII. Kelemen pápa
érvényesnek nyilvánította a király első házasságát.
Válaszul Henrik a parlamenttel kimondatta, hogy az angol
egyház feje nem a pápa, hanem a király. A parlament
ezen döntése még előírta azt is, hogy minden
tisztviselőnek esküt kell tennie a király „pápai”
hatalmának elismerésére! Anglia elszakadt hivatalosan a
katolikus Egyháztól. Ekkor lépett működésbe az
Inkvizíció!
Akik az eskü letételét megtagadták, azok a hóhér kezére
kerültek. Közöttük az elsők:
- Morus Tamás miniszterelnök, lordkancellár;
- Fischer János rochesteri püspük, 77 éves, akit
korábban Henrik a „szeme fényének” nevezett;
- Forest fereces atya, Katalin királyné
gyóntatója,
- Pole Reginald bíboros, a király közeli rokona,
akinek sikerült külföldre menekülni. Helyette 72 éves

97
 anyját és családja minden tagját végeztette ki a
király.
A történelemből aztán ismerjük a terhelt király
parázna tombolásait. 6 „felesége” volt, akik közül csak az
első volt feleség; a többi ágyasa. Ezt az életmódot minden
beosztott alattvalójának helyeselnie kellett, különben a
halál várt reá. 2 királyné, 12 herceg, 164 gróf és nemes, 2
bíboros, 2 érsek,18 püspök, 13 apát, 500 szerzetes és
számtalan pap s 38 egyetemi tanár esett áldozatul és
fejezte be vérpadon az életét.
A történelmi feljegyzések szerint Henrik uralkodása
alatt kb. 72.000 halálos ítéletet hajtottak végre.1
Hatalmas propaganda hadsereg méltatta ország
szerte Henrik érdemeit, főként azt, hogy az angol népet
felszabadította a római pápa rabigájából! Nagy Alfréd
király sírját is feltörette, a benne talált kincseket magához
vette, a szentcsontokat megégette!

Henrik királynak azonban fényűző életmódjához

pénzre volt szüksége. S amikor a pápával
összekülömbözött házassága miatt, eszébe jutottak a
katolikus Egyház javai is. Egy Inkvizíciós Bizottságot
létesített tehát, melyet két kulcsember vezetett: Cranmer
Tamás, canterburgi érsek, és Cromvel Tamás egy
szegkovács fia, ügyvéd.
Az ő parancsukra – a király nevében - ügynökök
mentek szét az ország kolostoraiba, akiknek kötelessége
volt a kolostorok „anyagi és erkölcsi állapotát” lajstromba
venni. Ezeket a lajstromokat Compertáknak nevezték, s
bennük a vagyonos kolostorok erkölcsi helyzete igen
1
Szántó György Tibor: Anglia története. Bp. Mecenas Kiadó. 115
o.

98
rossz színbe volt feltüntetve. A király pedig ezen okból a
kolostorokat megszüntette, vagyonukat lefoglalta, a
szerzeteseket pedig szélnek eresztette, ha esetleg nem
vetette őket.
A comperták alapján a parlament azután
megszavazta a kolostorok „államosítását”! Henrik először
Durhami javadalmat szerezte meg, 645 zárda, 90
társaskáptalan és 110 kórház birtokait, fekvő ingatlanait;
azután a kisebb kolostorok és apátságok következtek…
végül a király – mint az angol egyház feje – kegyesen
megengedte, hogy önként ajánlják fel a szerzetesek
kolostoraikat az államnak! Ebben az esetben nyugdíjat
kaptak és mehettek ahová tudtak.
Henrik ezen az úton több mint 1000 katolikus
templomot tett tönkre. Henrik élete folyamán összesen
645 kolostort és 2484 egyházi alapítványt kobozott el az
állam javára. A kolostorok ellen indított rabló hadjárat
ellen Lincoln és York grófságokban a nép felzúdult 1536-
ban, de a király a mozgalmak vezetőit kivégeztette.
A király a jól gondozott kolostorokat és azok
földjeit hozzá hűséges főuraknak adományozta, de az
arany és ezüst kegytárgyakat az államkincstár nyelte el. A
lázongó nép lecsendesítésére Henrik az elrabolt javakból
6 püspökséget támogatott, s ott meghagyta a katolikus
Vallás gyakorlatát, csak a pápáért nem volt szabad
imádkozni! Ismét meg kell állapítanunk. Hogy maga az
angol nép nem akarta ősi katolikus hitét elhagyni!

A kolostorok után a katolikus családok házainak

átkutatását is elrendelte Cramner és Cromwell
Inkvizíciója. Ennek során is sokan börtönbe kerültek.
Maga VIII. Henrik több adót szedett országában, mint

99
elődei együttvéve! A nép emiatt folytonosan lázongott, de
az Inkvizíció állandó pénzbírságokkal nyomorgatta a
katolikusokat. A legtöbb katolikus szerencsésnek
mondhatta magát, ha a vagyonának egyharmada
megmaradt. Cromwell talán emiatt is állandó
búskomorságban szenvedett, s azért is, mert a király
negyedik házassága sem sikerült, s ezért a király őt
okolta! Nem rosszul sejtette. 1540-ben Henrik lefejeztette
őt, egy másik tanácsossal együtt. Mert a király érdekes
módon a református lelkészeket is összefogdostatta és
kivégeztette őket!
Henrik ugyanis 6 cikkelyből álló katekizmust
szerkesztett, s azt 1539-ben jóváhagyatta a
parlamenttel, s kihirdették az országban! Aki ezektől
eltérő módon akart vallásos lenni, arra halál várt! A
cikkelyek szerint: Krisztus jelen van az Oltáriszentségben,
a fülbe gyónás, a papi nőtlenség s a szerzetesi fogadalom
megmarad, világiaknak tilos a kehely használata, s a
Szentírást csak a lordok olvashatják. Ezeket
„vércikkelyeknek” nevezték, mivel halál járt
megszegésükért! Katolikusok lefejezéssel, akasztófával
vagy felnégyeléssel, kálvinisták és lutheránusok
máglyahalállal bűnhődtek. VIII. Henrik 1547. Január
28.-án halt meg.

Henrik után trónt a 9 éves VI. Eduárd (1547-1553)

örökölte. A kiskirály helyett Cramner érsek és Somerest
herceg uralkodott. Ők aztán a még megmaradt
- 2374 kolostort és alapítványt eltörölték, a
kolostorok és templomaikban található fölbecsülhetetlen
értékű műkincseket elrabolták, szétosztották maguk
között, a szerzeteseket – nőket és férfiakat földönfutókká

100
tették. Cranmez érsek új katekizmust készített – kitudja
már hányadik ez?
1549-ben a parlament is megerősítette. „Book of
Common Prayez” címen magába foglalta az új liturgiát is.
Ennek bevezetésére Inkvizíciós Törvényszéket állítottak
fel, s a felmerült lázongásokat fegyveres erővel verték le.
katolikus szertartásokon résztvevőket börtön és halál
várta. A nép állandó inkvizíciós fenyegetésben élt!
1552-ben pedig Cranmez megbízásából tovább
szerkesztették az anglikán katekizmust, amely 42
cikkelyből állt. Ez lett az anglikán hitvallás, mely
katolikus, lutheránus, zwingliánus és kálvinista
keverékből áll össze!
Ezt a legeslegújabb anglikán hitvallást Cranmez
elnöklete alatt megalakult legújabb Bizottság szigorú
elvei szerint vezették be az anglikán templomokban. Itt is
halálbüntetés van mániákusan kiróva azokra, akik
ellenkezni mernek.

Mária királynő (1553-1558.) követte VI. Eduárdot, aki 16

éves korában meghalt. Mária VIII. Henrik első törvényes
házasságából származott. A trón jogosan illette meg. Az
angol nép a protestáns rémuralmaktól felszabadultan
kiáltotta ki Máriát Anglia királyává. Uralkodása alatt,
megindult a katolikus restauráció, mivel a királynő
mélyen vallásos volt. Mária visszahelyezte az elűzött
törvényes katolikus püspököket; a parlament gyűléseit
szentmisével nyitotta meg, s visszaállította a katolikus
szertartásokat is.
1554. november 30.-án parlamenti ülésen
egyesítették az angol egyházat a római katolikus
Egyházzal. Jelen volt a VIII. Henrik által száműzött Pole

101
Reginald bíboros, mint a pápa követe. A királynő
bocsánatot kért a pápától a katolikusok eddigi
üldözéséért! Sajnos Mária királynő összeesküvéstől való
félelmében, melyet Suffolk herceg vezetett a
protestánsokkal, elfogatta az összeesküvőket és
kivégeztette!
Kivégeztette Cranmez érseket is és több protestáns
főurat, amit nem kellett volna megtennie? Nehéz lenne
dönteni, az akkori zűrzavaros angol világ ismeretében!
Minden esetre a királynőt, a protestáns történetírás,
világszerte „véres Mária” gúnynévvel bélyegezte meg!
Ami természetesen nem felel meg a valóságnak, hanem
csak a protestáns történelemhamisításnak!
Mert akkor hogyan nevezzük utódját Erzsébet
anglikán királynőt, aki messze túltett rajta?

Erzsébet királynő (1558-1603) aztán az egész

államapparátust egy hatalmas Inkvizícióvá szervezte újra.
Tudta ugyanis, hogy törvénytelen származása miatt nem
őt illeti meg a trón. IV. Pál pápa is jogtalannak tartotta
uralmát,
A katolikus szertartás szerint történt királlyá
koronázása, 25 éves volt ekkor, s a katolikus hit
védelmére (apja címe: Defensor fidei! – Hit
védelmezője!) még esküt is tett! Miután azonban a
hatalom birtokosa lett, újra visszaállította az anglikán
eretnekséget, s az államfő „pápai” felsőbbséget is.
1559. január 15-én a parlament megszavazta az
anglikán vallás kötelező erejét (és csak 3 szótöbbséggel!)
melyet mindenkinek újra el kellett fogadni, s arra esküt
tenni! A Mária királynő által visszahelyezett katolikus

102
mind megtagadták az eskü letételét, mire a királynő
letette őket hivatalukból.
A királynő Parker Mátét nevezte ki canterbury
érsekké, de fölszentelését Cranmez anglikán liturgiája
szerint végezték, melyben a püspök s a papok a
következő szövegre esküdnek: „Rex est pontifex maximus
summus regni custos, ultimus regni haers, omnipraesens
omnipotens, infallibilis.” (A király az egyetlen pápa, az
ország legfőbb őre, minden hatalom végső birtokosa,
mindenütt jelenvaló, mindenható és csalhatatlan.) Erről a
nevetséges és Istent káromló szövegről jelentette ki XIII.
Leó pápa 1896-ban végérvényesen, hogy minden pap és
püspökszentelés e szöveg szerint érvénytelen!
A papokat is megfosztották tisztségüktől, ha nem
tették le az államesküt. Az 1562-ben tartott parlamenti
határozat az eskü letételét minden angol állampolgár
számára kötelezővé tette. Aki erre nem lesz hajlandó, az
hazaárulónak és felségsértőnek tekintendő, és a büntetése
a halál. Erzsébet azonban kezdetben nem merte a
halálbüntetést alkalmazni az egyszerű embereken! Lassan
haladt előre!
A katolikusok lázongni kezdtek a barbár királyi
önkény ellen… A királynő erre megfélemlítésül több
száz katolikust kivégeztetett.
Amikor pedig V. szent Pius pápa „Regans in
coelis” kezdetű bullájával Erzsébetet kiközösítette az
Egyházból – hiszen keresztsége még érvényes volt, s így
az Egyház tagjaként számított! – és alattvalóit a
hűségeskü alól feloldotta.

A protestáns történetíróktól „szűzies”-nek sőt

„Im-maculata”-nak nevezett Erzsébet megkezdte a

103
katolikusok – papok és polgárok – olyan kegyetlen
üldözését, amilyent keveset ismer a történelem!
1571-ben a királynő a parlamenttel elfogadtatta
azt a törvényt, mely szerint, aki kétségbe vonja a királynő
jogát a koronára, Rómából bármilyen iratot elfogad, Az
országot elhagyta, s 6 hónap múlna oda vissza nem tér.
Nem teszi le az hűségesküt az anglikán hitvallásra stb.
Azt hazaárulónak és felségsértőnek minősítik és így is
büntetik!
E törvény végrehajtására külön Inkvizíciós
bizottságot, „Court of high Commission” állított fel a
királynő. E bíróság nyomozói bármikor behatolhattak a
családi házakba, otthonokba, lefoglalhatták mindenki
levelezését, kileshették a magánbeszélgetéseket,
besúgókat tarthattak, akik a katolikusokat behálózták, s
aztán beárulták. Teljesen úgy volt ez megszervezve, mint
Kálvin János uralma alatt Genfben!
1581-ben pedig még szigorúbb törvényt hozott
Erzsébet a parlamenttel, a titokban működő katolikus
papok ellen: nem csak a miséző vagy szentséget
kiszolgáltató papok, hanem azok pártfogói, oltalmazói,
rejtegetői is halállal bűnhődtek; ritkán megúszták
börtönnel, vagy teljes vagyon- elkobzással. Mert az
egyszerű angol nép nem akarta elhagyni katolikus hitét!
A börtönök zsúfolásig megteltek, százával
végezték ki a felkutatott papokat. Ha a börtönökbe nem
tudott több katolikust bezsúfolni, akkor a régieket tüzes
vassal a fülükön megjelölték, szabadon engedték, s
helyébe csukták az újonnan elfogott katolikust Erzsébet
vigyázott a nyilvános jó hírnevére azzal is, hogy a
börtönök udvarán fejeztette le áldozatait, és itt is
akasztatott!

104
 Erzsébetnek kedvenc kivégzési módjai a következők
voltak:
- először fölvágatta az emberek hasát, és
kiszaggatatta beleiket;
- a jezsuitákat először fölakasztatta, s még élve
az akasztófán rögtön felvágatta a hasukat, és szedette
ki beleiket;
- a szegény katolikusokat kunyhóikba zárva
égette el;
- a körmök alá nagy tűket szurkáltatott,
- a katolikusok elfogott kisgyermekeit
felnyársaltatta, azon cinikus megjegyzéssel: hiszen ha
ezek felnőnek úgyis pápista lázadóká válnak;
- máshol a katolikus anyákat az utak mentén élő
fákra függesztették, s az anyák tulajdon hosszú
hajával megfojtott kisdedeket a mellükre
akasztották…
Hogyan tudta mindezt Erzsébet királynő személyes
jelenlétével és parancsaival véghez vinni, miközben pl.
udvari kápolnájában is ott állott a kereszt, mely előtt –
mint mondták – sokszor imádkozott?
Apja példája nyomán Erzsébet kegyetlenül elbánt
az ír katolikusokkal is. Természetesen az írek semmi
képen nem voltak hajlandók az anglikán eretnekséget
elfogadni. Ezért a királynő elhatározta, hogy szinte kiirtja
őket.
Tömegesen mészárolták le a katolikus hitükhöz hű
családokat; elvették földjeiket, minden vagyonukat;
Erzsébet 10.000-ként árulta az ír leányokat és kisfiúkat
rabszolgának Jamaicába, s az Újvilág szigeteire;
Erzsébet egyszerre bezáratta az összes zárdákat,
kolostorokat, kincseiket pedig áthajózták Angliába.

105
Fennmaradt az ír közmondás Erzsébet korából: „nem volt
már csöpp víz, melybe fúlaszthatták, - nem egy fa, melyre
akaszthatták, - nem egy tenyérnyi föld, ahová
eltemethették volna az ír katolikusokat!”!
Egyik minisztere Erzsébetnek így jelentett az
írországi helyzetről: „Irhonban Őfelsége immár csak
hamu és holttetemek fölött uralkodik” A megmaradt
íreknek kellett eltartani a nyakukra helyezett anglikán
papokat családjaikkal együtt… Minden ír helységben
elöljáró, sírásó és rendőr csak anglikán lehetett… A
katolikusoknak tilos volt panaszkodni… Hatalmas adókat
kellett fizetniük, úgy, hogy csak éhen nem haltak
szegénységükben…Az íreknek volt kötelessége az
anglikán templomok tatarozása is... stb. Az íreknek csak
két helyen volt otthonuk: a temetőben vagy idegen
országban. De hitükért minden szenvedést vállaltak!

Itt emlékezünk meg az anglikán Inkvizíció írek

elleni kegyetlenkedéseiről, Erzsébet halála után. Még
Erzsébet uralkodása alatt próbáltak az írek hitükért
föllázadni
1579-ben, Fritzmaurices vezetésével. Erzsébet
véres kegyetlenséggel állt bosszút, külön embervadászatot
rendelt el a katolikus férfiakra, elpusztítatta a földek
termését, hogy az írek éhen haljanak, s persze a lázadás
vezetőit kivégeztette.
Ezután következett az írek kétségbe esett ismételt
lázadása O’Donnel gróf vezetésével vallásszabadságukért.
Ezt Erzsébet ismét leverte, kegyetlenül megtorolta, s az
egész Írországot Anglia gyarmatának nyilvánította.
A szerencsétlen életű Erzsébet királynő bár
Angliát nagyhatalommá tette, és viszonylagos anyagi

106
jómódot biztosított anglikán híveinek, - valójában állandó
lelkiismeret furdalásban élt. Először is fattyú származása
miatt, azután pedig hatalmi túlkapásai gyötörték.
Uralkodása alatt sokkal több embert végeztetett ki,
mint apja, (aki 72.000-et) és sokkal többet mint a pápai és
a spanyol inkvizíció együttvéve! Ő sokkal „véresebb”
királynő volt, mint elődje a katolikus Mária, hiába
hallgatják ezt agyon a protestáns történetírók!
Ami pedig erkölcsi életét illeti, a protestáns
történetírás „szűz”-nek, „Immaculata”-nak,
szeplőtelennek nevezi. Pedig az egyszerű nép is tudott
szeretőiről, gyermekeiről, akiket titokban neveltetett föl.
Sírkövén hófehér márványból faragott liliom van…?

Erzsébet halála (1603) után I. Jakab király 1604-

ben még elődjénél is szigorúbb rendeleteket hozott a
katolikusok ellen. Ezek pedig elkeseredésükben
1605-ben az un. lőpőrösszeesküvés által akarták a
királyt s a parlamentet elpusztítani. A terv nem sikerült, a
vezetőket kivégezték, s az angol és ír katolikusok ellen
még megalázóbb bánásmódot vezetett be a király:
- minden katolikus papnak el kellett hagynia
most már Irországot is, halálbüntetés terhe mellett;
- az írektől 2 millió hold földet elvettek az
anglikán bevándorlók számára;
- katolikus nem lehetett orvos, bíró, ügyvéd;
- katolikus nem lakhat Londonban és a város
környékén;
- minden katolikus havi 20 fontot fizet az
állampénztárba;
- bármikor tarható náluk házkutatás;
- katolikus iparos csak 2 legényt tarthatott,

107
- katolikusok lovát bármikor elvehették,
- katolikus árva gyerek gyámja csak anglikán
lehetett;
- újra hűségesküt kellett a katolikusoknak
tenniük.

1642-ben, a jó szándékú I. Károly angol király alatt

újra megpróbálták az írek kivívni vallásszabadságukat.
Vesztükre. Az engedékeny király uralma alatt ugyanis a
fanatikus puritán anglikánszekta híve, Cromwel Olivér
volt a mindenható miniszter, aki 1649-ben vérpadra vitte
I. Károly királyt, s utána embertelen háborút indított az
írek ellen! Szervezetten vadászott az ír papokra,
templomba járókra, az egyszerű népre.
Cromwell katonái (vasbordájúak) ezrével irtották
az ír katolikusokat, tömegmészárlásokat rendeztek, kb.
20.000 írt adtak el rabszolgának Amerikába, s 5 millió
hold földet vettek el az írektől! A 11 millió ír
termőföldből csak másfél millió maradt meg a még élő
lakosságnak!
A Cromwell-el vívott harcokban több százezer ír
pusztult el, ezeknek feleségeit és árváit Cromwell a
nyugat indiai Barbados szigetére szállítatta. De nem csak
ezeket, hanem az elfogdosott fiatal ír fiatalemberek
tízezreit szállítatta nyugat Indiába rabszolgának. Ezt a
módszert Erzsébet királynőtől tanulta, aki élvezettel adta
el rabszolgának az íreket, s erre a célra Anglia nyugati
partjainál külön hajókat tartott készenlétben!
Ugyan csak Erzsébettől tanulta az angol
„protektor” az írek megbüntetését, azzal, hogy őket
felmetszett hassal és kitépett belekkel, az utak menti fákra
akasztott föl! Igazi puritán lelkület kellett ehhez! Katonái

108
zsoltárokat énekeltek, amikor halálra keresték a katolikus
püspököket, papokat és világi híveket. Az észak ír Ulster
tartomány címerében ezért van, vagy volt sokáig a” véres
kéz” bele festve emlékeztetőül a protestánsok számára!

1703-ban Anna angol királynő vérdíjat tűzött ki

minden katolikus pap fejére, ha Írország földjére lép! A
barlangokba, kunyhókba, vagy magánházakba megbújó
katolikus papok után nyomozó „papfogók” (Priest-
cathers) járták az egész országot, különösen éjszaka! Ha
egy papra ráakadtak, azt előbb kiherélték s utána
kivégezték. Számtalan vértanú katolikus pap halt meg
Anna királynő kegyetlenül üldözése alatt, ezen a módon.
Az 1700-as években nem enyhül az ír katolikusok
üldözése, az egész évszázadon át!! Csak 1791-ben kezdte
meg az angol parlament az írek ellen hozott
terrorintézkedéseket. 1829-ben O’Connel Dániel ír
ügyvéd az angol parlament tagja lett. Ragyogó szónoki
tehetségével kivívta népe az Angliától való teljes
függetlenséget. Az északi Ulster tartomány kivételével,
melyet az angolok a mai napig jogtalan önkénnyel
tartanak megszállva.
Angliában Cromwell halála után a katolikusok
elnyomása királyok kötelessége volt, A Cromwell által
megölt I. Károly király fia, II. Károly a főnemesek
nyomására 1673-ban kénytelen volt kiadni az ún. „TEST
ACT”-ot, mely szerint hivatalt csak az viselhet
Angliában, aki megesküszik arra, hogy nem hisz az
átlényegülésben, azaz az Oltáriszentségben. A
katolikusok helyzete ezzel rosszabbra fordult.
II. Károly (1660-1685) király próbálta a
feszültséget tovább enyhíteni, s addig birkózott a

109
főnemesekkel, míg 1679-ben kiadta a „HABEAS
CORPUS” rendeletét, mely az emberi személy
szabadságát hangsúlyozta a király, s az állami önkénnyel
szemben. Így kerülhetett trónra utánna1695-88 években
II. Jakab, aki katolikusnak vallotta magát, eltötölte a
„TEST ACT”-ot, s a katolikusokank vallásszabadságot
adott.
Újabb belső zavargások után 1717-ben egy londoni
csárdában 3 protestáns lelkész megalapította s SZABAD-
KŐMŰVESSÉGET, mely társaságnak a királyi család
minden tagja a mai napig egyszersmind tagja is a
születésüknél fogva. 1829-ben kimondta az angol
parlament a katolikusok emancipációját.
1850-ben IX. Pius pápa helyreállította az angol
kormány hozzájárulásával, az angliai katolikus Egyház
hierarchiáját, s az első westminsteri érsekké Wiseman
Miklós bíborost nevezete ki.
1909-ben mondta csak ki a parlament az angol
katolikusok teljes egyenjogúságát.

110
 BEFEJEZÉS

1. Az Inkvizíció intézményét a modern

történelemtudomány, hamis és egyoldalú módon, csak
a katolikus Egyház nyakába akarja varrni! Pedig az
Inkvizíció állami intézmény is volt, s a protestáns
felekezetek is gyakorolták, még sokkal kegyetlenebb
módon.
2. A protestáns Inkvizíciót azonban agyonhallgatják,
főként a tankönyvekben. Ezért szóltunk
részletesebben az embertelen kínzásokról, hiszen a
katolikus Inkvizíció „rémtetteit” mindenki ismeri.
3. Az Inkvizíciós eljárások egyedi alkalmazását az illető
korok gondolat- és hitvilágán keresztül kell látnunk;
másrészt embertelen túlzásaikat el kell ítélnünk!
4. A katolikus Inkvizíció egy intézmény volt az
Egyházban, az állami Inkvizíció is egy intézmény volt
az államban.
A protestáns Inkvizíció viszont azonosult az egész
államapparátussal. A királyok és diktátorok
egyetemes fanatizmusa működtette.
5. A protestáns Inkvizíció történetében a reformátorok –
akár papok, akár világiak –, az Egyház bűneit akarták
a saját még nagyobb bűneivel kiküszöbölni. S aztán a
hiteles tanítást önkényesen megváltoztatni! Márpedig
a bűnt – egy másik bűnnel nem lehet jóvátenni, se
megszűntetni. Ez nemcsak fogalmi, hanem történelmi
ellentmondás: s valóban az is volt!
6. A protestáns Inkvizíciók minden országban nemcsak
az erkölcsi dekadenciát idézték elő, hanem hatalmas

111
értékű kultúrkincseket pusztítottak el. Akárcsak a
„nagy” francia forradalom.

112
 IRODALOMJEGYZÉK

 Hóman-Szegfű-Kerényi: Egyetemes Történet. Bp.

Magyar Szemle Társaság Kiadása. I-IV. kötet. 1936.
 Katolikus Lexikon. Bp. Magyar Kultúra Kiadása. I-
IV. kötet. 1931.
 Kovács István – Szabó Imre: Az emberi jogok
dokumentumokban. Bp. Közgazadasági és Jogi
Kiadó. 1980.
 Chobot Ferenc: Jézus Krisztus Egyházának története.
Bp. 1907. I-IV. kötet.
 Rudolf Pfister: Kirchengeschichte der Schweiz.
Zürich. Theologischer Verleag. 1974. I-III. Bände.
 Hartmann Grisar: Luther. Freiburg im Breisgau.
Herder Verlag. 1925. I-III. Bände.
 Alister E. Mc Grath: Kálvin. Bp. Osiris Kiadó. 1996.
 Szántó György: Anglia története. Bp. 1997. Mecénás
Kiadó.
 Hoványi Ferenc: Fensőbb Katholicizmus elemei. Bp.
1881. SzIT. I-II. kötet.
 Hoványi Ferenc: Újabb levelek a fensőbb Katholiciz-
musról. Bp. 1885. I-II. kötet.
 Confessio. Református Figyelő. 1981/4. Szám.

113
 Tartalomjegyzék

I. AZ INKVIZÍCIÓ TÖRTÉNETE......................................3
AZ INKVIZÍCIÓRÓL ÁLTALÁBAN.........................................3
AZ INKVIZÍCIÓ KORSZAKAI...............................................4
AZ INKVIZÍCIÓ KIVÁLTÓ OKAI...........................................6
TÖRTÉNELMI SZEMPONTOK...............................................9
II. A KATOLIKUS INKVIZÍCIÓ TÖRTÉNETE............16
AZ INKVIZÍCIÓ SPONTÁN KEZDETE...................................17
AZ INKVIZÍCIÓ HIVATALOSSÁ VÁLÁSA.............................19
A PÁPAI INKVIZÍCIÓ KIALAKULÁSA..................................20
A KATOLIKUS INKVIZÍCIÓ ÉRTÉKELÉSE............................22
Az Inkvizíció és a boszorkányperek..............................24
A protestáns Inkvizíció és a boszorkányok...................25
ISMERTEBB ESETEK.........................................................27
III. A SPANYOL INKVIZÍCIÓ.........................................39
AZ ELSŐ SZÁZADOK........................................................39
AZ ARAB URALOM..........................................................42
AZ INKVIZÍCIÓ TÖRTÉNETE..............................................46
AZ INKVIZÍCIÓ KIÉRTÉKELÉSE.........................................48
III. A PROTESTÁNS INKVIZÍCIÓ..................................57
A LUTERÁNUS INKVIZÍCIÓ...............................................58
Dániá............................................................................68
Norvégia.......................................................................69
Svédország....................................................................70
Finnország....................................................................71
ZWINGLI INKVIZÍCIÓJA....................................................72
KÁLVIN INKVIZÍCIÓJA.....................................................76
SKÓCIA........................................................................79
FRANCIAORSZÁG.......................................................81
AZ ANGLIKÁN INKVIZÍCIÓ...............................................86
BEFEJEZÉS.........................................................................99
IRODALOMJEGYZÉK....................................................100

114
115