Ágostai hitvallás

(Confessio Augustana). Eredetileg «Apologia», későbbi német cime: Confessio oder Bekenntniss des
Glaubens etlicher Fürsten und Stände, überantwortet Kaiserlicher Majestaet zu Augsburg. Anno
MDXXX», majd a várostól, melyben átadatott: «Confessio Angustana», ágostai hitvallás». Ez a Luther
hiveinek «alaphitvallása» legfőbb szimbolikus könyve. Mint a német címe is mutatja, az Augsburgban
(Ágostában) tartott német birodalmi gyülésen nyujtották be a császárnak, V. Károlynak, mint a
Lutherféle reformáció híveinek evangéliomi hitvallását. Története a következő: A császár
megparancsolta, hogy az összehívott birodalmi gyülésre az uj vallás hívei rövid, velős, világos
fogalmazásban tartoznak benyujtani az evangéliomi hitre vonatkozó nézeteiket. János szász
választófejedelem, mihelyt a császári meghívót, mely őt személyes megjelenésre hivta fel, megkapta
(1530 márc. 4.),rögtön megtette a szükséges előkészületeket. Felszólította wittenbergi hittudósait:
Luthert, Melanchtont, Jónást, Bugenhagent, hogy állítsák össze az evangéliomra vonatkozó
főhitcikkeket, hogy azokat az evangelikus fejedelmek és rendek a birodalmi gyülés elé terjeszthessék.
Luther még 1529 októberben, midőn a svájci reformációhoz szító délnémetországi városok is
bevétetni óhajtották magokat a protestáns szövetségbe, összeállitotta a főbb dogmákat az u. n.
schwabachi 17 cikkben; most a szász teologusok a mondott célra ezeket dolgozták át s ezekből
készítették az u. n. torgaui cikkeket. Ezek első részökben, a Marburgban 1529 okt. 1-3. Zwinglivel
tartott kolloquiumon elfogadott 14 tétellel lényegökben megegyeztek. Minthogy azonban e munka
kissé kemény tollal volt irva s a gyülés elé való terjesztésre nem látszott alkalmasnak, a fejedelem
Melanchtonnak adta át átdolgozás céljából. Melanchton, Spalatin és Jónás a választófejedelmet a
birodalmi gyülésre Ágostába kisérte; ellenben Luther, mert egyházi és birodalmi átok alatt volt,
Koburgban maradt, hol együtt készítették el a császárhoz szóló előszót Melanchton pedig rövid, pár
nap alatt május 2-tól május 10-ig megirta Ágostában a fentebbi két rendbeli cikkek alapján a
hitvallást, melynek «Apologia» címet adott. Természetesen Luther volt az első, kivel a hitvallást
közölték. János szász választófejedelem küldte meg neki május 11-én, felszólítván őt, mondja meg:
mit tart róla. Luther május 15-én küldte azt vissza, többek közt ezt irván: «Olvastam Melanchton
Fülöp Apologiáját. Nekem majdnem tetszik és nem tudok rajta semmit sem javítani, sem
változtatni ...»

Mivel azonban a császár még mindig késett Innsbruckban, hol hosszabb pihenőt tartott s mivel a
benyujtandó hitvallás gyorsan készült s mivel azt Melanchton ugy tekintette, mint utolsó kisérletet az
evangeliomi hitelveknek a hagyományos egyházi tantételekkel való összeegyeztetésére s végül mivel
Melanchton még mindig, - bár eleget simított a cikkeken, - erősnek tartotta azok egyik-másik tételét:
azért mihelyt visszaérkezett az irat Luthertől, ujra elővette azt, még enyhébbé, még simábbá tette. A
császár 1530 jun. 15-én tartotta bevonulását Ágosta városába, egy nappal később pedig megnyitotta
a birodalmi gyülést s felszólította az ev. fejedelmeket és rendeket, hogy a második nyilvános ülésen
1530 jun. 24-én nyujtsák be hitvallásukat. János szász választófejedelem a megelőző nap aláirás
végett hitfelei elé terjesztette az «Apologiát». Aláirták: János szász választófejedelem, György
brandenburgi őrgróf, Ernő lüneburgi herceg, Fülöp hesseni tartománygróf, Farkas anhalti fejedelem,
Nürnberg és Reutlingen birodalmi városok. Fülöp hesseni tartománygróf, aki az urvacsorai tanban
inkább Zwinglihez szított, eleinte nem akarta aláirni, de végül Luthernek hozzáintézett levele hatott
és aláirta; ellenben Strassburg, Kostnitz, Memmingen és Lindau városok, - a reformáció hívei -
megtagadták az aláirást, mivel nem értettek egyet Lutherrel az urvacsorai tanban és egy külön
hitvallást, Confessio tetrapolitana készítettek Augsburgban Capitoval és Bucerrel 23 cikkben, mely
nagyon szigoruan ragaszkodott a Szentirás szavaihoz és át akarták adni a császárnak, ki azonban
visszautasította. A birodalmi gyülés jun. 24-iki nyilvános ülésén, dacára a protestánsok minden
sürgetésének, nem olvasták fel a hitvallást, valószinüleg azért, mert a császár félt a nagy
nyilvánosságtól. Másnap azonban a püspöki palota kápolnájában felolvasták. Délután 3 óra volt.
Amint a rendek elhelyezkedtek, előlépett a két szász választófejedelemségi kancellár dr. Pontanus =
Georg Brück és Breyer Keresztély, amaz a hitvallás latin, emez a német szövegét tartotta kezében. A
császár előbb a latin szöveget akarta felolvastatni, de János szász választófejedelem kérésére, aki
értésére adta, hogy most német földön vannak, megengedte, hogy a németet olvassák fel először. A
kápolnába alig 200 ember fért, de annál többen voltak az előcsarnokban és az udvaron, sőt a kivül
állók az ablakokhoz is létrákat támasztottak, hogy jól meghallhassák a felolvasást. Brück György rövid
bevezető beszéde után Breyer kancellár felolvasta az ettől kezdve u. n. ágostai hitvallást. Rögtön a
felolvasás után átvette a császár a két példányt s azok közül a latint megtartotta, a németet pedig
Albert majnci érsek választófejedelemnek adta át. Az ág. hitvallás 28 cikkben két részből áll. Az első
rész 21 cikkében, melyek a schwabachi cikkek alapján állanak, a keresztény hitnek és tudománynak
főágazatai tárgyaltatnak; szembetünő ebben az a törekvés, hogy az ős keresztény katolikus egyház
tanához lehetőleg alkalmazkodjanak s innen van, hogy a hitvallás tételei mindenütt olyanokul vannak
föltüntetve, melyek az egyházi atyák tanaival teljesen egyeznek. Nem kevésbbé békítő jellemü a
második rész, mely 7 cikkből áll. Ezek a torgaui cikkek alapján a viszály okát képező visszaélésekről
szólanak, t. i., hogy az urvcsoráját nem egy, de két szin alatt kell kiszolgáltatni, hogy a papok
nőtlensége, a mise, a fülbe való gyónás, a bőjt, a szerzetesi fogadalom és a püspökök világi hatalma a
Szentirással ellenkező téves tanok; kérik az egyetemes konciliumnak zsinatra való összehivását.

A mű hatása rendkivüli volt. Maga az augsburgi püspök önfeledten kiáltott fel: «Amit felolvastak, az
való, az a tiszta igazság». A császár azonban a hitvallást: Eck János, Wimpina Konrád, Cochläus János
és Faber János katolikus teologusoknak adta át, hogy cáfolják meg. De a cáfolat oly ügyetlen volt,
hogy a császár a néki adott példányt összegyürte s az egészet elvetendőnek mondta. Ujat kellett
késziteniök. Az uj, az átdolgozott «Confutatio» sem ért sokkal többet, de azért, amint elkészült,
augusztus 3-án a birodalmi gyülésen a protestánsoknak felolvasták s egyuttal meghagyták nekik, hogy
ahhoz tartsák magukat. Melanchton részletes cáfolatot irt a «Confutatióra» s azt is Apologiának
nevezte el. De a császár ennek felolvasását, valamint a Zwingli időközben beérkezett külön
hitvallásának - «Ratio fidei ad Carolum V.» - felolvasását nem engedte meg. Melanchton azután ezt az
apologiáját a «Confutatio» egy irott példánya alapján ujra átdolgozta, s ez mint az «Ágostai hitvailás
Apologiája» a lutheránus egyház szimbolikus könyve lett. Az ágostai hitvallás ezentul államokmány
gyanánt szerepel, mert midőn a reformáció hivei a protestánsok vmely szerződésnél mint pl. a
passaui szerződésnél 1552 jul. 30., v. az ágostai vallásbékénél 1555 szept. 21. és a westpháliai
békénél 1648-ban államjogilag említtetnek, mindenkor azokat értik e név alatt, akik az ágostai
hitvalláshoz ragaszkodnak s azt aláirták. Aláirták azonban azt később nem csak a Luther, de a Zwingli
és Kalvin követői is, sőt maga Kalvin is 1541-ben a regensburgi egyházi vita alkalmával. Melanchton
feljogosítva érezte magát, hogy az ágostai hitvallást módosítsa. Nevezetesen 1540-ben az urvacsorára
vonatkozó tantételt változtatta meg s ezért azután - bar eleintén a változtatásokkal senki sem
törődött -- a tulzó lutheránusok Flaciussal élükön megtámadták az 1540-iki «Augustana confessió»-t,
melyet a változásokért «Variatá»-nak neveztek s csakis az 1530-it, tehát a nem változtatottat
(invariatát) tekintették érvényesnek. A református irányuak a variatát irták alá. A szigoru lutheránus
irányuak pedig az 1577-ben készült «Formula concordiae»-ben csak az invariatát ismerik el a Luther
hívei alaphitvallásnak.

Magyarországon, hol Luther tanai korán ismeretesek lettek (Luther 95 tételét négy héttel
kiszegeztetésök után már Bártfán is olvasták), az ágostai hitvallás is eredeti 1530-iki kiadásában
terjedett el. Ezt fogadták el az erdélyi szászok 1545-ben Medgyesen tartott szervezkedő zsinatukon;
ez alapon szervezkedtek a magyarországi evangélikusok 1546-ban Eperjesen és Erdődön tartott
zsinataikon, ahol a jelenlevők általánosan az ágostai 1530-iki hitvallást ismerték el és irták alá.
(Ugyanígy Óváron 1554-ben Szatmármegyében.) Ez alapon nyertek némi vallási szabadságot a
magyarországi protestánsok az 1553-iki soproni, majd pozsonyi országgyülésen, hol az evangéliom
legbuzgóbb pártfogóját, Nadasdy Tamást választották nadorrá. - Később 1591-ben junius 1-3. a
csepregi kolloquium alkalmával Nadasdy Ferenc a Zwingli-irányu dunántúli lelkészekkel szemben a
«Formula Concordiae» alapjára állott s más ev. papot meg sem tűrt, mint olyat, aki az 1530-iki ágostai
hitvalláshoz ragaszkodik s a Formula Concordiaet elfogadja. Az 1610-iki zsolnai és az 1707-iki
rózsahegyi ev. zsinatok hasonló álláspontra helyezkedtek s igy tehát bátran mondható, hogy
Magyarországon a Variata soha és sehol sem volt érvényben. A felső-magyarországi szab. kir.
városoknak Stöckel Lénárttól készített, 1549-ben elfogadott és I. Ferdinándnak (majd 1560-ban
Verantius Antal érseknek is) átadott, úgynevezett Confessio Pentapolitánája is, mely 1813-ban Kassán
latin, magyar és német nyelven megjelent, az 1530-iki ágostai hitvallást közli lényegében XX cikkben.
Ugyanezt teszi a felsőmagyarországi bányavárosok 1559 dec. 6-iki « Confessio»-ja XXI cikkben. A
sáros-zempléni ev. esperesség a hitvallást illetőleg pedig egyenesen az 1530-iki ágostai hitvallásra, az
Apologiára és a Liber Concordiaera-ra (Formula Concordiae-ra) hivatkozik 1614 aug. 13-án a
sárosmegyei alispánhoz benyujtott törvényeiben. (Összesen 52 cikk.) Midőn 1830-ban a
magyarországi ág. hitv. evangélikusok hitvallásuk három százados örömünnepét megülték,
nemsokára magyar nyelvre fordítva kiadta azt Agonás Sámuel rozsnyói ev. lelkész: «Augustana
Confessio, azaz a keresztyén Evangyelika Hitnek Vallás-Tétele» stb. cím alatt Kassán a 1838.

Ami különben az 1530-iki ágostai hitvallásnak szövegét illeti, az u. n. invariata sem teljesen azonos
szövegü. Az 1530-ban Augsburgban V. Károly császárnak benyujtott eredeti példány elveszett. A latin
példány Brüsszelben a császári családi levéltárba került és ott feltalálható nem volt. A német példányt
a német birodalmi levéltárból a többi okmányokkal együtt a tridenti zsinat alkalmával valószinüleg
Rómába vitték. Az ágostai hitvallás minden kiadásai Melanchton fogalmazványából v. magán
iratokból vétettek s innen van sokféle eltérésök. A «Repetitio Confessionis augustanae saxonica»
címü hitvallás ujabb keletü; Ezt Melanchton 1551-ben a tridenti zsinat számára készítette. Ezt
majdnem minden német ev. egyházban elfogadták és aláirták. Brandenburgban azonban az 1540-iki
variatát fogadták el hitszabályul, különösen 1614 óta, midőn a «Confessio Marchica» megjelent.

Forrás: Pallas Nagylexikon