Babeș – Bolyai Tudományegyetem

Római Katolikus Teológia Kar

Kolozsvári Római Katolikus Didaktikai Teológia Intézet

Nagy szent Leó és Nagy szent Gergely pápák élete és

munkássága
- Szemináriumi dolgozat egyháztörténelemből –

Vezető tanár: Készítette:

András Szabolcs Páll Emese Zsuzsanna
I. év

Kolozsvár
2019
 Nagy szent Leó és Nagy szent Gergely pápák

0. Bevezetés
Szemináriumi dolgozatomban arra a kérdésre keresem a választ, hogy mikor éltek, és mit
vittek véghez Nagy szent Leó és Nagy szent Gergely pápák.

Dolgozatom témájának azért választottam ezt a két pápát, mert kíváncsi voltam életükre.
Érdekelt, hogy miért kapták a nagy előnevet. Gergely pápa esetében személyes motivációm
volt a gregorián zene szeretete is, hisz az fontos szerepet játszott megtérésemben is.

Történelmi keretként tehát e két pápa korát, a 5-6. századot tekinthetjük, földrajzilag
Európában és Kis-Ázsiában barangolunk majd. Ez időszak máig meghatároz minket, hisz az
új népek letelepedése mellett, fontos dogmatikai kérdéseket is sikerült tisztázniuk az akkori
keresztény tudósoknak.

Erről a korról annyi információ áll rendelkezésünkre, hogy egy összképet biztosan
megtudjunk alkotni, viszont számos eseményről, személyről nem tudunk minden információt,
például Nagy szent Leó gyermekkoráról alig maradt fenn információ.

Dolgozatomban két külön fejezetben tekinthetjük majd át a két pápa életét és munkásságát,
koruk nevükhöz fűződő fontos eseményeit. A kronológiai sorrend szerint haladva, I. Leó
pápával kezdjük, majd utána térünk át Gergely pápára

1. Nagy szent Leó pápa

Nagy szent Leót egyházatyaként tartjuk számon tanításáért, mely Krisztus Isten-emberségére
és a Római püspök elsőbbségéről szólt. Fontos ezen felül kiemelni Róma védelméért
folytatott tevékenységét is, hisz több barbár nép is veszélyeztette Rómát a pápa idejében.
Pápasága előtti életéről nincs sok információnk,1 mindössze azt tudjuk, hogy Rómában tanult
retorikát és teológiát, és már pápasága előtt I. Celesztin és III. Sixtus fődiakónusa volt. 2 440-
ben választották meg Róma püspökévé, elődje III. Sixtus pápa volt. Legfontosabb munkája a
Tomus ad Flavium. 461 november 10-én3 vagy 16-án4 halt meg, sírja a szent Péter bazilika
előcsarnokában található, ünnepnapja november 10. A továbbiakban vizsgáljuk meg
munkásságát részletesebben.

1
Battista MONDIN, Pápák enciklopédiája, Szent István, Budapest 2001
2
MONDIN, A pápák… és A szentek élete, Szent István társulat, Budapest 2002 alapján.
3
A szentek élete…
4
MONDIN, A pápák…

1
 1.1. Leó pápa és az egyetemes zsinat
Püspökké választása után első feladatai közé a keresztény hit védelme tartozott a
manicheusok a pricilliánusok a pelagiánusok és főként Eutükhész ellen. 5
Eutükhész
Konstantinápoly archmandritája, vagyis apátja volt, az alexandriai iskola képviselője, aki
nagy befolyással bírt. Azt a nézetet képviselte és hangoztatta közösségében, hogy Jézusban
csak egy természet (fysis) van, az isteni. A monofizitizmus ezen formája a megváltást tagadta,
hisz, ha Krisztusban csak az isteni természet volt jelen, akkor nem halhatott meg emberként,
váltságul az emberek bűneiért.6 Eutükhészt hívei 448-ban feljelentették. A kérdés tisztázására
Flavianosz pátriáka zsinatot hív össze, ahol elítéli Eutükhészt.7

Theodosziosz császár Khrüszapiosz és Dioszkorosz kérésére új zsinatot hív össze Efezusba.

Erre a zsinatra írja meg Leó pápa a Tomus ad Flavium című munkáját, mely egy dogmatikai
levél Flavianosz pátriákának címezve, melyben kifejti Krisztus Isten-emberségének kérdését. 8
A zsinaton kitört zavargások miatt Leó képviselői nem tudják felolvasni az iratot, és
Eutükhészt rehabilitálják. A zsinat 449-ben volt, elnöke Dioszkorosz, Flavianosz pátriáka
kiközösítése és Eutükhész rehabilitálása volt az eredmény. Ezt a zsinatot később Leó pápa
rablózsinatnak nevezi, így köztudatba az „Efezusi rablózsinat” -ként kerül be.9

A zsinatot Markianosz császár érvénytelenítette, és Leó kérésére, aki közben megkapta

Flavianosz fellebbezését, új zsinatot hívott össze. A zsinatot 451-ben tartották Khalkedónban,
Konstantinápoly külvárosában, 600 püspök jelenlétében. A zsinaton felolvasták Leó pápa
levelét, és elfogadták azt, valamint Róma püspökének elsőbbségét (szintén Leó hatására).10

A zsinat rendelkezéseit nem mindenütt fogadták el. A bizánci pátriákának nem kedveztek a
zsinaton a pápa elsőbbségével kapcsolatos rendelkezések, Palesztinában továbbra is
Flavianosz kiközösítését tartották helyesnek, még lázadás is tört ki 451-ben. A pápa figyelme
azonban a hit védelméről Róma védelmére terelődött.11

1.2. I. Leó és a barbár népek

452-ben Róma városát Attila hun király fenyegette csapataival. Attila szándéka Róma
leigázása és kifosztása volt, Leó azonban elé sietett és diplomáciai érzéke által sikerült

5
MONDIN, A pápák…
6
ADRIÁNYI Gábor: Az egyháztörténelem Kézikönyve, Szent István Társulat, Budapest 2001; DEÁK Viktória
Hedvig, Egyháztörténelem I., Sapientia, Budapest 2005; A szentek élete…
7
DEÁK V. Hedvig, Egyh…
8
MONDIN, A pápák…; ADRIÁNYI Gábor: Az egyháztörténelem Kézikönyve…
9
DEÁK V. Hedvig, Egyh…, MONDIN, A pápák…
10
MONDIN, A pápák…; DEÁK V. Hedvig, Egyh…; ADRIÁNYI Gábor: Az egyháztörténelem Kézikönyve…
11
A szentek élete…

2
lebeszélnie a hun királyt erről a tervéről, és békekötés ígéretével távozott. A legenda szerint
Attila a pápa mellett látta Pétert, aki halállal fenyegette, ha megtagadja Leó kérését. A
pillanatot Rafaello Vatikánban található festménye is megörökítette.

455-ben Geiserich vandál király fenyegette Rómát. Leó pápa vele is tárgyalt Róma érdekében,
azonban ezek a tárgyalások kevésbé voltak sikeresek. A vandálok nem mondtak le Róma
kifosztásáról, az emberek életét azonban megkímélték, és a várost sem gyújtották fel.

Ezzel a két tettével vívta ki Leó pápa a nép körében a város apja nevet, amiből származik a
pápa megnevezés. Nagy előneve azonban inkább köthető műveiben található tanításához,
amellyel megalapozta úgy a dogmatikát, mint az ekleziológiát. 12

1.3. Leó pápa művei

173 darab levél maradt ránk tőle, melyből 143-at írt ő. Ezek dogmatikai jellegűek, a hit és
fegyelem kérdését tárgyalják, vagy történelmi információkat közölnek. Leghíresebb levele a
Tomus ad Flavium. 80 hitszónoklata is ránk maradt, melyek a liturgikus évet követik: 9
adventi szónoklat, 10 karácsonyi, 8 vízkeresztre írt, 13 nagyböjti, 19 nagyheti, 2
nagyszombati, 2 Jézus menybemenetelének ünnepére íródott, 3 pünkösdre, 4 az ezt követő
vasárnapokra, 1 Szent Lőrinc napjára és 6 a júliusi pénzgyűjtésekre. Emellett van 5 szónoklat
a pápaságának évfordulójára.13

1.4. Tanítása
Leó első sorban a szenthagyomány továbbadásán fáradozott. A dogmatika és az ekleziológia
területén alkotott nagyot az utókor számára. Pontosan világosan, érthetően fogalmazta meg az
egyház tanítását. Krisztológiai tanítása a legismertebb, mely kimondja, hogy Krisztusban egy
személyben két természet van, ezek egy személyben összemosódás nélkül vannak jelen, és
nem alakítják át egymást. Leó bibliai utalásokkal bizonyította Jézus Isten-emberségét. Ezzel
kapcsolatos írásai a Tomus ad Flaviumban és a karácsonyi szentbeszédeiben találhatóak
leginkább.

Ekleziológiai tanítása a pápa elsőbbségével kapcsolatos. Ahogyan Mondin a pápák

enciklopédiájában fogalmaz vele kapcsolatosan: „L(eó) mélyen meg volt győződve, hogy
egyedül Krisztus az ő Egyházának igazi és örök püspöke. De mivel Krisztus, az örök püspök,
Péternek engedte meg, hogy örökösen részt vegyen püspöki hatalmában, Péter mindig elnököl

12
A szentek élete…; MONDIN, A pápák…; Karl HEUSSI, Az egyháztörténet kézikönyve, Osiris, Budapest 2000
13
MONDIN, A pápák…; A szentek élete… is tájékoztat arról, hogy a pápa pápaválasztásának évfordulóján
összehívta a püspököket és tanította őket, ezzel is mutatva, hogy komolyan veszi a péteri utódlást.

3
a (római) székben és Péter az, aki utódain keresztül esetenként hat és cselekszik.” 14 Mivel
Péterre egyedül volt rábízva a vezetés, így az utódai is egyedül kell, hogy vezessenek. Ezzel
röviden azt jelentette ki, hogy a püspökök méltóságban igen, de rangban nem egyenlőek. A
pápát ez a rang kötelezi a hit védelmére és a jó kapcsolat fenntartására a többi püspökökkel.
Ezen tanítását általánosan elfogadták, de keleten ez csak tiszteletbeli elsőbbséget
eredményezett.15

Mindent összevetve tanítása és diplomáciai tevékenysége egyaránt naggyá tették, így méltón
viseli a nagy előnevet, pápatársával együtt, Nagy szent Gergellyel, akit a következőkben
mutatok be.

2. I. Nagy szent Gergely pápa

Nagy szent Gergely pápára tekinthetünk válaszvonalként a keresztény ókor és középkor
között. Ő közel 150 évvel később élt, mint Leó pápa, de korának viszonyai hasonlóak
Leóéhoz. Őt egyházdoktorként tartjuk számon tanítása által. Szerénysége kitűnt az által, hogy
Isten szolgáinak a szolgájaként nevezte magát. 604-ben halt meg, március 12-én temették el
Rómában. Ünnepe pápává szentelésének napja, azaz szeptember 3.16

Római arisztokrata család sarja, jogot tanult, és politikai pályára készült. 572 és 573 között
Róma prefektusa lett, melynek tapasztalata nagyban segítette későbbi munkáját. A mindig
csendre és lelki békére vágyó Gergely hamar lemondott tisztségéről és szerzetesi életet élt
három nagynénje társaságában apja palotájában, melyet kolostorrá alakított. Szent András
apostol oltalmába ajánlotta. Közben a pápa diakónusa lett, és a hét Római kerület egyikének
élére került, majd a pápa apokrisziárnak nevezte ki, azaz ő lett a pápa képviselője a császári
udvarban. Itt adócsökkentést próbált kivívni Itália népének, de ezt a ravennai helytartó
meghiúsította. 585-ben lemondott és visszavonult a kolostorába.17

2.1. Pápasága
II. Pelagius pápa halála után egyhangúlag őt választották meg pápának. 590 szeptember 3-án
szentelték fel a Szent Péter bazilikában. Feladatának érezte a nép támogatását, hisz az árvíz
miatti éhínség és a járványok mellett, a longobárdok is veszélyeztették Itáliát. Felvirágoztatta
a pápai birtokokat, és bevételéből támogatta a népet és a papságot, és szerzetességet egyaránt,

14
MONDIN, A pápák…
15
MONDIN, A pápák…; HEUSSI, Az egyháztörténet kézikönyve
16
MONDIN, A pápák…; A szentek élete…
17
A szentek élete…

4
fogjokat váltott ki a longobárdoktól, és a béke érdekében adót fizetett nekik. Az egyházi
birtokok fellendítésével még Róma primátusát is megvédte.18

Levelezés útján készítette elő a longobárdok megtérését, azáltal, hogy a király feleségeit
megtérítette. Eredményként megtért a longobárd trónörökös: Adlevald. Szintén ő térítette meg
az addig ariánus nézeteket valló Rekkared gót királyt. Az angolokhoz is küldött missziós
csapatokat, melyek a saját népükből származó kereszténnyé vált felszabadított rabszolgák
voltak. Miután ők nem jártak sikerrel, Ágoston apát vezetésével saját kolostora szerzeteseit
küldte el, és 601-re már virágzó érsekség alakult ki a Brit- félszigeten.

Fontos volt számára a liturgika, liturgikus szövegeket írt, és ezek gyűjteményéből írta a
Sacramentariumot. és a liturgikus énekek összegyűjtését is felpártolta. A középkori liturgia
énekrepertoárját róla nevezték el gregoriánnak. Szintén a nevéhez fűződik a gregorián
egységesítése, és a szkólák elindítása. 19

2.2. Művei
Rengeteg műve maradt ránk, melyek többsége szentírás-magyarázat, vagy erkölcsi jellegű
tanítást tartalmazott. Legfontosabb munkája a Regula pastoralis, melyben a lelkipásztorok
helyes etikai viselkedését fejtette ki. Négy részében a lelkipásztorság nehézségeiről, a
lelkipásztori magatartásról, a helyes prédikációról és a hívek típusaitól, és a naponta való lelki
megújulásról beszél. A papok körében a középkorban ez vált a legolvasottam művé, úgy
nyugaton, mint keleten (hála Antióchiai Anasztaziosz görög fordításának). Fontosabb
szentírás-magyarázatai közé tartozik a Jób-tanulmány, az Evangéliumi szentbeszédek kötete
és az Ezekielről szóló homíliák két kötete. Kihangsúlyozta a napi bibliaolvasás fontosságát is.
Számos tanító jellegű írása maradt fenn a Szent András monostor szerzeteseinek tartott
előadásairól is.20

3. Befejezés
Következtetésként megállapíthatjuk, hogy e két pápa nagy jelentőséggel bír az
egyháztörténelemben, kiemelkedő hitvédelmi, hittérítői és egyháztanítói munkájukkal.
Mindketten méltón érdemelték ki a Nagy előnevet. Mindketten méltósággal viselkedtek a
pápaságuk folyamán, példát mutatva nem csak utódaik, hanem mindenki számára.

18
A szentek élete…; MONDIN, A pápák…
19
A szentek élete…; MONDIN, A pápák…; Dobszai László, A gregorián ének kézikönyve, Editio Muzica,
Budapest 1993.
20
MONDIN, A pápák…

5
 4. Bibliográfia
Szentek élete I., Szent István társulat, Budapest 2002

MONDIN, Battista: Pápák enciklopédiája, Szent István Társulat, Budapest 2001

ADRIÁNYI Gábor: Az egyháztörténelem Kézikönyve, Szent István Társulat, Budapest 2001

DEÁK Viktória Hedvig, Egyháztörténelem I., Sapientia, Budapest 2005,

HEUSSI, Karl, Az egyháztörténet kézikönyve, Osiris, Budapest 2000.
DOBSZAI László, A gregorián ének kézikönyve, Editio Muzica, Budapest 1993.

6
Tartalom
0. Bevezetés.............................................................................................................................1

1. Nagy szent Leó pápa............................................................................................................1

1.1. Leó pápa és az egyetemes zsinat..................................................................................2

1.2. I. Leó és a barbár népek...............................................................................................2

1.3. Leó pápa művei............................................................................................................3

1.4. Tanítása........................................................................................................................3

2. I. Nagy szent Gergely pápa..................................................................................................4

2.1. Pápasága.......................................................................................................................4

2.2. Művei...........................................................................................................................5

3. Befejezés..............................................................................................................................5

4. Bibliográfia..........................................................................................................................6