2017. május 11.

Ferenc József magánélete a mindennapokban

A 19. században a házasságot, ahogyan már korábban is, a gyermekek szülei tervezték, aszerint,
hogy ki lenne a legalkalmasabb gyermekük számára vagyoni, társadalmi szempontok alapján. Ez
vonatkozott a Wittelsbach-családból származó Zsófiára is, akit szülei a Habsburg főherceghez, Ferenc
Károlyhoz terveztek hozzáadni. Eleinte Zsófia teljes mértékben elutasította a kényszerházasságot,
szerencséjére azonban Ferenc Károly később egész házasságuk ideje alatt tapintatos és tartózkodó
férjként viselkedett és elismerte felesége felsőbbrendűségét. Így tehát Zsófia számára is elviselhetővé
tette a házasságot. 1830-ban mindkettejük és az egész udvar hatalmas örömére Zsófia Habsburg fiú
utódot hozott világra. A fiú a Ferenc József Károly nevet kapta, római katolikus keresztségben.
Ferenc József már kisgyermekként megtanulta, hogy milyen egy császár élete; már 6 éves
korában megkezdte tanulmányait. Kezdetben heti 13 órája volt, köztük német, francia, földrajz és írás.
Ez a szám 7 éves korára 32-re nőtt. Emellett rendszeresen mozgott: tánc-, vívás-, és úszásórákra is járt.
Minden napjának minden egyes perce reggel 6-tól este 9-ig be volt osztva, s ez a monotonitás teljes
mértékben kiölte belőle a fantáziát, a kreativitást. Kevés elfoglaltsága volt a kötelező tanóráin kívül, így
semmilyen szabadidős tevékenységet nem folytatott csupán kedvből, semmi nem keltette fel
különösebben az érdeklődését. Már tizenévesként rendkívül választékosan tudott fogalmazni, ezt
mutatja egy környezetét gúnyoló levele is, melyben ezt írja: „Szemtelen kreatúrák! Hogy merészeltétek
elmulasztani kérdezősködni az iránt, hogy Fenségem hogy érzi magát? Leereszkedem hozzátok,
Szemtelenségteknek megmondani, hogy egész kékes-vörös vagyok, egészen jól érzem magam, és
hozzátok kegyeimmel hajlandó maradok. (…)” Ám mégis volt egy dolog, ami Franzit kisgyermekkora
óta érdekelte: a katonák. De ebből is csak a külsőségek: a tarka egyenruhájuk, a fényes kardjuk. Nem
foglalkozott a csatákkal sem; gyilkolásra és lövészetre megfelelt neki a vadászat is.
Franzi édesanyját, Zsófiát rendkívüli módon aggasztotta fiának egyre inkább rossz irányba
haladó változása: a vidám, önfeledt gyermek hamarosan egy koravén, hatalmas fegyelemmel bíró,
visszahúzódó fiatalemberré alakult. Kissé önzővé vált, nem érdekelte mások fájdalma; nem tanúsított
részvétet. Erre csak rátett egy lapáttal közeledő nagykorúsága, mert 1847-től hetente egyszer
Metternichtől vett diplomáciai tanórákat, hogy elsajátítson minden szükséges ismeretet, amely
elkövetkező uralkodásához kell. Ezek alatt az órák alatt, ha lehet még komolyabbá vált a leendő császár.
Ferenc József édesanyjával igen különleges kapcsolatot ápolt: minden döntésének lelki
hátteréről és más fontos ügyekről is beszámolt Zsófiának; az asszony többet tudott róla, mint bárki más.
Házasságának mélypontjairól, családjáról, mindenről beszélt neki. Leveleiben, melyeket anyjához írt,
napjainak minden egyes mozzanatát tényként közölte: hánykor kelt fel, mit csinált aznap, hány szarvast
lőtt. Minden egyes pontban pontos felsorolást és leírásokat ad minden dolgáról. De mindemellett
gyengéd anyjához kötődő érzelmei is hangsúlyt kapnak leveleiben.
Ferenc Józsefnek három testvére született: 1832-ben Ferdinánd Miksa, akivel kezdetben igen jó
kapcsolatot ápolt, hiszen együtt nőttek fel. Azonban ők ketten rendkívül különböztek egymástól; ez
később rengeteg konfliktust szült kettejük között, a feszültség pedig odáig fajult, hogy fivére halálát a
császár teljes közönnyel fogadta. Az 1833-ban született Károly Lajos tulajdonképpen érdektelen ember
volt, 1842-ben született Lajos Viktor, aki legfeljebb szerelmi botrányai miatt vált hírhedtté az udvarban.
A császár a 23. születésnapján találkozott először a szerelemmel, mégpedig édesanyja
testvérének a fiatalabbik leányának személyében. A kibontakozó románcról, pontosabban a leányról,
aki ennyire megérintette fia szívét, nem sokkal később így írt Zsófia: „(…) A kedves kicsi nem is
gyanította, milyen mély hatást gyakorolt Franzira”-ez a „kedves kicsi” jelző a meseszép Erzsébetre,
ismertebb nevén Sisire vonatkozott. Ebben az időben szinte csodának számított, ha két olyan ember
lépett frigyre, akik ténylegesen vonzalmat éreztek egymás iránt. Az ifjú pár 1854-ben írta alá a házassági
szerződést, egy hónappal később érkezett Sisi Bécsbe, a házaspár ünneplése a schönbrunni kastélyban
kezdődött és négy napon át tartott.
Erzsébetnek 1858-ban született meg első fiúgyermeke: Rudolf. Sisit testben és lélekben
egyaránt rendkívül megviselte a szülés, ugyanis már a harmadik volt; első két alkalommal
leánygyermekeket hozott világra. A máskor oly vidám, élettel teli Sisi most melankolikus lett, szinte
depresszióba süllyedt. Emellett természetesen az sem javított az állapotán, hogy anyósa gyakorlatilag
eltulajdonította a gyermekeit: csak Zsófia felügyelete mellett látogathatta őket. Negyedik gyermeke,
Mária Valéria volt az első, akit végre igazán anyaként szerethetett.
 Ferenc József és Sisi kapcsolata eleinte boldog volt: nyaranta csodás heteket töltöttek a császár
valamelyik vidéki kastélyában, távol az Erzsébet által gyűlölt és terhes Hofburgtól. Ám amikor elfajult
a viszály felesége és anyósa között, Franzi Sisi pártjára állt, ezzel ellentétben azonban nem osztotta meg
személyes és birodalmi ügyeit Erzsébettel. Kezdetben ebből kifolyólag alakultak ki konfliktusok
kettejük közt: amikor 1859-ben a háború miatt Ferenc Józsefnek a frontra kellett utaznia, egyedül hagyta
Sisit a Burgban, ezáltal a császárnéban hisztérikus aggodalom lett úrrá, s szinte kikészítette saját
szervezetét: alig aludt éjszaka, az idegességét túlzott mozgásban vezette le, például lovaglással vagy
hatalmas sétákkal. S bár férje megpróbálta fenntartani a boldog házasságnak legalább a látszatát:
leveleket írt, intette minden rossztól; Sisi mégis rettentő boldogtalan volt.
Ezekben az években alakult ki Erzsébet császárnénak az a szokása, hogy ha valami konfliktus
adódott, akkor ő kilépett a problémamegoldás terhe alól, elutazott valahova, ahol kikapcsolódhatott egy
időre, távol mindentől, a férjétől, a bajoktól, betegségeitől. De minden alkalommal, amikor visszatért a
Burgba, minden újra kezdődött elölről. Sisi érzékenysége teljes ellentétben állt Ferenc József
érzéketlenségével, emellett önzők voltak mindketten, főleg ezen okokból alakult ki köztük 1867 után
egyre több veszekedés és feszültség.
Ferenc József családjában kiteljesedett: gyakran töltött időt leányai társaságában, családias
légkörben. Ők négyszemközt papának szólították, kölcsönösen tegeződtek egymással, ahogy Franzi más
rokonaival is ezt tette. Később a császár idős korában unokái körében teljesen feloldódott. Mária Valéria
gyermekei örömet hoztak életébe: „Egyetlen örömöm hét unokám (…)”-írta 1902-ben.
A császári házaspár 1898-ban találkozott utoljára, ekkor Erzsébet már önmaga árnyéka volt,
egyetlen fia halála után. Életkedvét elveszítette, tulajdonképpen már várta a halált. És nem is hiába: még
abban az évben szeptemberben egy anarchista tévedésből gyilkolta meg a császárnét. Ferenc Józsefhez
hamar eljutott a hír, gyászba temetkezett.
Erzsébet halála után, mint korábban is, Ferenc József nehezen teremtett új kapcsolatokat: nem
tudta elviselni a saját nézeteivel ellentétesen gondolkozókat, ezáltal hallgataggá vált. Sisi után nőügyei
középpontjába Schratt Katalin került. Katalinnal 1883-ban ismerték meg egymást, az asszony a
Burgtheaterben színésznőként dolgozott. Ekkor felesége, Sisi is tudott a köztük kibontakozó
vonzalomról; sőt kifejezetten támogatta, hiszen az ő házasságuk már régen megromlott. Véleménye
szerint Ferenc József új kapcsolata akár megoldásként is szolgálhat az ő kiüresedett házasságukkal
szemben. Örült, hiszen így neki már nem kellett ellátnia számára oly terhes hitvesi feladatokat. Az idős
Franzi és Katalin kapcsolata egyre bensőségesebbé vált, a nő boldogságot vitt a császár életébe,
mindennapjaiba. Hiszen Ferenc Józsefnek kötelessége volt császárként viselkednie minden helyzetben:
a birodalomban, a családban. Amikor szeretőjénél volt, feloldódott, levethette magáról egész napos
terheit. Katalinnal szinte mindent megosztott, ahogy korábban Erzsébettel soha, sőt érdekelték a nő
mindennapjai, figyelmes volt vele, kérdezett a munkája, élete felől.
Bár Ferenc József rendkívül ragaszkodott megszokott dolgaihoz, így szeretőjét sem akarta
elveszíteni, ragaszkodott hozzá, mégsem tudták elkerülni a konfliktusokat: Sisi halála után Katalin nem
akart továbbra is csupán Franzi barátnője maradni, ez feszültségeket szült, amely később átmeneti
szakításokhoz vezetett. Az igazi veszekedést az váltotta ki, hogy a Burgtheater folyton frissülő
repertoárjába Schratt Katalin már nem fért bele, így be kellett nyújtania lemondását, melyet később
Ferenc József szemrebbenés nélkül jóvá is hagyott. Ekkor Katalin elutazott, de nem sokkal később vissza
kellett térnie az idősödő császárhoz, nem hagyhatta őt egyedül.
Ferenc Józsefet idős korában már az igénytelenség, egyszerűség jellemezte: kiűzte személyes
életéből a pompát, sőt a kényelmet is. Nem vágyott a változatosságra, utazásra, kalandokra, társaságra.
Mindig olyan öltözékekben jelent meg, amilyeneket éppen megkívánt a helyzet, nem hordta kényelmes
ruháit. Saját kopaszodása volt az egyetlen dolog, amin még tréfálkozni tudott. Hetvenes éveiig minden
politikai ügybe beavatkozott, később már nem tudott mindent önmaga egyedül csinálni, így a fontos
döntéseket is szakemberek hozták meg helyette.
Ferenc József kisgyermek korában vált a hatalom áldozatává; korán kezdődtek uralkodói
kötelességei, nem volt ideje igazán felnőni. Házassága is túlzottan hamar indult el életében,
meggondolatlan kötődés volt csupán, amit később nem tudott elengedni. Emellett pedig erőltették az
oktatást, hiszen felnőtt korára minden helyzetre felkészülten kellett hogy érje az őt megillető császári
cím terhe. A napi beosztása lett számára élete központja, szabadideje tulajdonképpen nem is maradt.
Ezáltal kedvtelései sem voltak, tehát nem volt olyan dolog, ami igazán lekötötte volna. Egyetlen
passziója a vadászat volt, az mindig jókedvre derítette.
Források:
 Somogyi Éva: Ferenc József
 Hahner Péter: 33 szerelmi háromszög a történelemben