A NORDKIRCHENI PLETTENBERGEK ÉS

A TATAI ESTERHÁZYAK:

egy főúri gyűjtemény Magyarországra került képeiről

Tátrai Júlia

1. Maximilian Friedrich von Plettenberg-Mietingen gróf képmása, 1810 körül

„Repül a nehéz Plettenberg-vagyon, ki tudja, hol áll meg.”

(Esterházy Péter: Harmonia cælestis)

A Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnoka őriz egy egész alakos férfiportrét,
amelyen az ábrázolt fehér egyenruhában, tolldíszes fekete kalapban, kardjára támaszkodva
látható. A képet ismeretlen festő 1800 körül készült, kérdőjelesen a Plettenberg család
egyik tagját megörökítő műveként tartják nyilván.1 A múzeum iratanyagából az is
tudható, hogy a festmény egykor a tatai Esterházyak gyűjteményéhez tartozott. A
fenti adatok és a portré modelljének egy másik képmással való nagyfokú hasonlósága
alapján véleményem szerint a kérdéses személy azonosítható Maximilian Friedrich von
Plettenberg-Mietingen (1771–1813) gróffal. Maximilian Friedrich a jelentős múltra
visszatekintő, a 18. században a Habsburg birodalmi politikát tevékenyen támogató
vesztfáliai Plettenberg família utolsó tagja volt, akinek fiúörökös nélküli elhunytával
kihalt a család férfi ága.
Maximilian Friedrich örököse leánya, Maria (1809–1861) lett, aki ifjúkora nagy
részét Ausztriában töltötte. 1831 nyarán, egy nemesi társaság teázásán ismerte meg
jövendőbeli férjét, az Esterházy grófok tatai ágához tartozó Miklós Ferencet (1804–
1885). Maria egész életén át vezetett naplókat – amelyek összesen több mint háromezer
oldalt tesznek ki –, így róla és családjáról sok információ maradt az utókorra. Érdekes
2. Maximilian Friedrich von Plettenberg-Mietingen gróf képmása, 1810–13
252 253

3. Esterházy Miklós Ferenc gróf képmása
4.
254Maria von Plettenberg-Wittem grófnő képmása
módon Maria több naplót is írt párhuzamosan, és tematikusan rendezte azokat. A 19.
századi forradalmakról, felmenőinek történetéről, saját szerelmi bánatairól és örömeiről,
valamint a gyermeknevelésről egyaránt szót ejt bennük. Esterházy gróffal való
kapcsolatáról is számos feljegyzés szól, például 1832. november 8-án a következőket
vetette papírra:
„Nicky 10 óra körül érkezett. Egész délelőtt velem maradt a szalonban, és olyan sok
mindenről beszélgettünk. Valóban minden megérintett engem, minden, amit mondott
és tett, kimutatja irántam érzett nagy szerelmét, én is naponta egyre kedvesebbnek
találom őt.”2
A pár 1833. február 16-án kötött házasságot Prossnitzban (ma: Prostĕjov, Csehország).
Esterházy gróf meglehetősen jól járt ezzel a friggyel, hiszen nemcsak hogy szerelemből
nősült, de a korban szokatlan módon hitvese igen jelentős területeket, birtokokat vitt
a házasságba. Ebben nagy szerepet játszott az a tény is, hogy Maria a Plettenberg
család másik, lenhauseni ágával szemben perben elnyerte ősei nordkircheni kastélyának
tulajdonjogát. Ahogy férje kései leszármazottja, Esterházy Péter írja:
„Ez úgy történhetett, hogy ama pici szépapám bátyja, a Roisin Franciska legidősebb
fia a morvaországi Prosnitzon, 1833. február 16-án oltárhoz vezette Marie Gräfin von
Plettenberg-Wittem zu Mietingent, az akkori Európa egyik leggazdagabb örökösnőjét.
Megszerették egymást, van ilyen. Aki mint családja leggazdagabb ágának utolsó sarja,
hozott mindent: a württembergi Mietingent, Westfáliában Davensberg, Nordkirchen,
Meinhövel, Seeholz, Lacke, Buxfort, Grothaus, Alrot és Hanselberg birtokokat, négy
kastéllyal, amelyből legalább kettő minden művészettörténeti könyvben benne van, a
mérvadókban három, összességében körülbelül annyi területet, mint a württembergi
királyság egyharmada, s ehhez jött desszertnek a tatai hitbizomány. A német birtokokhoz
tartozott néhány városka és több falu, virágzó iparral, így az ottani holdankénti
jövedelem egyes számítások szerint nyolc-, másoké szerint tizennégyszerese volt a
magyarországinak.”3
A párnak három gyermeke született: Pál Miklós (1834–1885), Miksa Ernő (1837–
1883) és Miklós József (1839–1897). Házasságuk első éveiben Ausztriában és
Magyarországon éltek, majd 1837-ben költöztek a Vesztfália Versailles-ának is nevezett
nordkircheni kastélyba. A középkorban a Morrien család emelt e helyen elsőként vízi
várat, majd Friedrich Christian von Plettenberg hercegérsek virágoztatta fel a települést
egy új, nagyszabású barokk kastély építésével. 1703-tól kezdődtek meg a munkálatok,
amelyeket a hercegérsek halála után annak unokaöccse, Ferdinand Adolf von
Plettenberg (1690−1737) gróf fejezett be. Mintegy száz évvel később az Esterházy–
Plettenberg pár jelentett újabb felívelő korszakot Nordkirchen történetében. A kastély
255
 korábbi barokk kertjét 1834-től a kor ízlésének megfelelően angolkertté alakíttatták
át a düsseldorfi kertépítésszel, Maximilian Friedrich Weyhével. Weyhe számos fát és
bokrot ültetett, valamint tekervényes utakkal, belső tavakkal, vízesésekkel, hidakkal
és pihenőpadokkal formálta újra a kastély parkját. Magában a kastélyban restaurálták
a földszinti termeket, és az állományában meggyarapodott könyvtár új berendezést
kapott. 1850 körül a kastély más termeiből összegyűjtött régi festményekkel a főépület
emeletén ún. Lovagtermet alakítottak ki, és a kastély kápolnájának oltárát pedig rokokó
stílusú, aranyozott faragvánnyal díszítették. Esterházy Miklós Ferenc a saját költségén
1884-ben renováltatta a nordkircheni St. Mauritius-plébániatemplomot is, amelynek ez
alkalomból új márvány főoltárt és két stallumot adományozott.4 A település fejlesztését
a következő generáció is fontosnak tartotta. A gróf legfiatalabb gyermeke, Miklós
József sikeres méntelepet hozott létre Nordkirchenben. Graf Niki – illetve Sport Niki,
ahogy Bécsben nevezték – alkalmanként az osztrák császárnét, Erzsébetet is elkísérte
kilovaglásaira. Magyarországon pedig, apja nyomdokain haladva, a tatai uradalmat tette
a korabeli európai lótenyésztés és lóversenyzés egyik központjává. 5
Az Esterházy grófok tatai ága összesen hetven évig volt tulajdonosa a nordkircheni
kastélynak annak minden javadalmával együtt. A gyermektelenül elhunyt Miklós
József örököse Esterházy II. Móric lett, akinek halála után özvegye, Paula Stockau
grófnő 1903-ban a német Engelbert Maria von Arenberg hercegnek adta el a vesztfáliai
kastélyt. Így a Plettenberg családnak a Nordkirchenben évszázadok alatt felhalmozott
műgyűjteménye jelentős részben az Arenbergek tulajdonába került, egy részét viszont
az Esterházy-örökösök Magyarországra hozták.6
Paula Stockau leánya, Esterházy Mária 1904-ben kötött házasságot Széchenyi Péter
gróffal, e frigy révén kerülhetett az egykori nordkircheni festmények közül az egyik
legjelentősebb a somogytarnócai Széchenyi-kastélyba, majd onnan a budapesti
Szépművészeti Múzeumba.7 Robert Tournières 1727-ből datált családi portréján
Ferdinand von Plettenberg gróf feleségével, leányával és fiával a szabadban, egy
szökőkút előtt látható. A festmény készülésének körülményeiről igen részletes korabeli
leírás maradt fenn, amelyet Georg Erler közölt 1912-ben. „Ezeknek a képeknek
[a többi portré a nordkircheni gyűjteményben] a festőiről nem tudni semmit. Csak
annak a képnek a festőjéről tudunk, amely Ferdinand grófot, a feleségét, a fiát, Franzot
és a leányát, Bernhardine-t ábrázolja. Thenot pap − Ferdinand fiának a nevelője
– 1727. október 17-én azt írta Párizsból a grófnak, hogy járt Tournières festőnél,
aki éppen akkor fejezett be egy – a keretet is beleértve – három láb magas képet a
grófi családról. Ferdinand gróf alakja nagyon jól sikerült. A grófnőnek és leányának
esetében a portréknak az ábrázoltakkal való hasonlóságáért a levélíró – csakúgy, mint
a festő, aki rosszul megfestett képmásokra volt utalva [azok után dolgozott] – nem
vállalna kezességet. Ferdinand gróf és fia, Franz, aki apja lábainál egy agárral játszik,
a megszólalásig valósághűek.”8
256
5. Robert Tournières: Ferdinand von Plettenberg gróf és családja 257

6. Franz Joseph von Plettenberg képmása, 1723 után
258
6/a. Johann Wilhelm Gröninger: Franz Joseph von Plettenberg szobra, 1723
Tournières családi képmásáról 1729-ben Klemens August kölni hercegérsek és
választófejedelem udvari festője, Johann Matthias Schild készített másolatot.
Klemens August hatalmi törekvéseit Adolf von Plettenberg gróf a birodalmi politika
támogatójaként segítette, így a családi portré másolata kettejük jó kapcsolatának
tanúbizonysága éppúgy, mint a hercegérseknek a nordkircheni kastélyban ma is
látható képmásai. Schild nagy valószínűséggel Nordkirchenben festett kópiája szintén
házassági kapcsolat révén kerülhetett a Károlyi család tulajdonába.9 Ugyancsak a
Károlyi családhoz jutott Robert Tournières másik, Nordkirchenből származó képe,
amely szintén Adolf von Plettenberget örökíti meg. A családi képmásnál egy évvel
korábban, az 1726-ban készült portrén a gróf díszes ruhája felett mellvértet visel,
és kezét páncélsisakon nyugtatja.10 Adolf von Plettenberg fiát, a családi képmáson
kutyával játszó Franz Josephet (1714–1779) egy, az előzőekkel azonos provenienciájú –
tehát Nordkirchenből Magyarországra, a Károlyiakhoz került – portré önállóan, egész
alakban, a szabadban ábrázolja. Személyét a festmény jobb sarkában elhelyezett családi
címer és a köré írt felirat azonosítja.11 Véleményem szerint a portré Johann Wilhelm
Gröninger vesztfáliai szobrásznak a gyermek Franz Josephről 1723-ban faragott, ma
is a nordkircheni kastélyban őrzött alabástromszobra után készült. A beházasodások
révén a Széchenyi- és a Károlyi-gyűjteményekbe vándorolt, a Plettenberg család tagjait
ábrázoló portrék mellett csak archív fotóról ismert egy – a fiatal Maria von Plettenberget
megörökítő – kép, amely hajdan az Esterházyak pápai kastélyába került. Az ovális
kép a grófnőt csábos pózban, bal vállát mezítelenül hagyó öltözetben jeleníti meg,
alkotója a hagyomány szerint a kor híres francia festőnője, Élisabeth Vigée Le Brun
volt.12 A legendásan szép Mariáról és két idősebb gyermekéről a neves biedermeier
festő, Joseph Kriehuber készített meghitt hangulatú portrét 1839-ben, amelyet máig
az Esterházy családban őriznek. A családi képmás klasszikus gúlakompozíciójával a
„Mária gyermekével és a kis Keresztelő Szent Jánossal” témájú alkotásokat idézi meg.
Az anya és fiai bensőséges összetartozását sugárzó, finom kidolgozású akvarellbe a
művész némi humort is csempészett azzal, hogy a kétéves Miksának csak az egyik lábán
van harisnya és cipő, a másik mezítelen.13
Az egykori Plettenberg–Esterházy család tulajdonában lévő, Magyarországra hozott
művek közül a két világháború között több is az Ernst Múzeum aukcióin bukkant fel.
Közülük az egyik legjelentősebb a Rembrandt-tanítvány Gerbrandt van den Eeckhout
Elizeus prófétát és a súnemi asszonyt ábrázoló festménye.14 A szép, kalligrafikus
betűkkel szignált és 1664-ből datált nagyméretű képet, amelynek fotója az 1920-ban
tartott Ernst-árverés katalógusának címlapját díszíti, a Szépművészeti Múzeum vásárolta
meg. Ugyanezen az aukción szerepelt egy másik 17. századi holland mester, Jan Steen
sokalakos zsánerjelenete, amelyen sarlatán ámítja egy korabeli falu népét. Szintén ezen
259
 az árverésen került kalapács alá Pállik Bélának a nordkircheni kastélyt ábrázoló képe,
amelynek jelzetében a mű készülésének helyszíne és időpontja (Nordkirchen, 1884) is
szerepel.15 Pállik Béla (1845−1908) operaénekes és festőművész – vagy ahogy kortársai
nevezték: a birkapiktor – Düsseldorfban tartott fenn lakást, a nyarakat pedig Esterházy
Miklós gróf kastélyában töltötte.
A vesztfáliai kastélyból Magyarországra került alkotások közül kiemelkedik a mai napig
Plettenberg–Esterházy-kartonként számon tartott rajz. A Pallas nagy lexikona Tatáról
szóló szócikkében (1897) a következőképp írnak róla: „A két község közt a tó partján
emelkedik az 1897-ben elhalt Esterházy Miklós gróf kastélya és a régi vár; a várban
gazdag levéltár, acélmetszetgyűjtemény és képtár (Leonardo da Vinci egy művével).16
Rédey Miklós (1868-1931) a Tata történetét feldolgozó, kéziratos formában megmaradt
írásában17 részletesen beszél a kartonról:
„… a képtár legnagyobb kincse Leonardo da Vincinek az a másfél méter magas és egy
méter széles, fekete krétával rajzolt kartonja volt, mely Leonardonak a párizsi Louv-
re-ban őrzött „Szent Anna harmadmagával” c. festményéhez készült kompozíció tanul-
mány […] amely 1833-ban került Tatába Esterházy Miklós Ferenc grófnak Plettenberg
Mietingen Máriával kötött házassága révén. […] II. Ferenc gróf halála után kötött csa-
ládi osztályegyezség alkalmával került el Tatáról 1910-ben.”
A szóban forgó mű a Szent Annát harmadmagával ábrázoló, fekete krétával és fedőfe-
hérrel papírra készült rajz, amelyet vászonra húztak. Kompozíciója pontosan egyezik
Leonardónak ma a párizsi Louvre-ban őrzött festményével, ezért sokáig ezt is a mester
saját kezű alkotásának tartották. A 17. század végén a rajz a műgyűjtő oratoriánus pap,
Sebastiano Resta tulajdonában volt. Resta a művészéletrajzairól és elméleti írásairól is-
mert festőnek, Bellorinak küldött levelében részletesen bemutatja a kartont. Az atya
külön szekrényt készíttetett a rajz méltó elhelyezésére, a szekrény ajtainak belső felére
Leonardo életének eseményeit ismertető latin feliratot és egy általa Raffaello művének
vélt rajzot helyezett el. Valószínűsítik, hogy Ferdinand von Plettenberg gróf Rómában
vásárolta meg Resta atyától a kartont szekrényével együtt, amely így került Nordkir-
chenbe, majd az Esterházy család révén Magyarországra. Rédey leírása szerint 1910-ig
volt Tatán, majd 1922-ben került az Ernst Múzeum árverésére.18 Itt a neves gyűjtő,
Csetényi József vásárolta meg, az ő kollekciójából tűnt el a második világháború alatt
Budapestről.
Leonardo Szent Anna harmadmagával témájú képe már a mester életében széles kör-
ben ismertté vált, kompozícióját részben vagy egészben sokat másolták és ismételték a
16. és 17. század folyamán. Ezek között festett variánsok éppúgy megtalálhatók, mint
kartonok, amely nagyméretű rajzok használatával méretazonosan lehetett reprodukálni
a mintaképet. Ezeket a kartonokat önálló alkotásként is igen nagyra becsülték a mű-
gyűjtők. A szakirodalom Leonardónak a Szent Anna harmadmagával témájú képével

260
7. Élisabeth Vigée Le Brun [?]: Maria von Plettenberg-Wittem grófnő képmása 261
 összefüggésbe hozható kartonok közül az Esterházy–Plettenberg-kartont tartja jelen-
leg a leginkább részletgazdagnak, amely a legpontosabban adja vissza a mester kom-
pozícióját. Bizonyosan nem ez volt az az eredeti, saját kezű karton, amelyet Leonardo
felhasznált a párizsi kép megfestéséhez, mivel nincsen rajta a kompozíciónak a vászon-
ra való átvitelét szolgáló perforáció. Az alakok ugyanakkor teljesen azonos méretűek a
Louvre-beli festményen szereplőkkel, és a rajz tökéletesen egyezik a párizsi festmény
infravörös fényben látható alárajzával. Az Esterházy–Plettenberg- (vagy más néven
Resta–Esterházy-) kartont ezért kiváló kvalitású másolatnak tartja a kutatás, amely Leo-
nardo műhelyében készült, közvetlenül az eredeti festmény után.19

Bízzunk benne, hogy miként időről időre újabb darabok bukkanak fel a nemzetközi
és magyar műkereskedelemben az egykori nordkircheni Esterházy-gyűjteményből, pl.
Pállik Béla festménye a Kenthoper nevet viselő lóról20, a 17. századi holland Mattheus
Bloem Leölt hattyút ábrázoló csendélete21 vagy a kor- és honfitárs Abraham Hondius
egymással párt alkotó állatképei22, úgy a hajdani kollekció legbecsesebb műve, az 1944
óta lappangó Esterházy–Plettenberg-karton is előkerül a jövőben.

8.
262Joseph Kriehuber: Maria von Plettenberg-Wittem grófnő két idősebb gyermekével, 1839 263
 Jegyzetek

1 A Budapest, Magyar Nemzeti Múzeum Történeti Képcsarnok, olaj, vászon, 60 x 48 cm, lt. sz. 53.140.
Köszönöm Gödölle Mátyásnak, hogy rendelkezésemre bocsátotta a festmény restaurálás előtti fotóját és
nyilvántartási adatait. Köszönöm továbbá Kövesdi Mónikának, hogy még a megnyitás előtt végigvezetett
az Nemzeti Kastélyprogram keretében felújított és újrarendezett tatai Esterházy-kastélyban, és lehetősé-
get nyújtott az ott kiállított művek közvetlen megtekintésére, vizsgálatára.
2 Patel, 2015. 92. (A szerző fordítása.)
3 esterházy, 2000. (12. rész) 358.
4 A kastély történetének részletes feldolgozását a korábbi irodalommal ld.: MuMMenhof – Dethlefs
2012.
5 Esterházy Miklós Pálról és a lovassportokról ld: Bacher-tuly, 2012. különösen 121–123.; Marton,
2010. 141–150.; KövesDi, 1998. 27–32.; Münch (https://www.ruhrnachrichten.de/nordkirchen/
graf-esterhazy-setzte-den-gesamten-schlossbesitz-797307.html 28.01.2011 – Letöltés: 2021. 03. 18.)
6 A Plettenberg–Esterházy-gyűjtemény történetéről ld.: tátrai, 2009. 106–124. és MuMMenhof −
Dethlefs, 2012. különösen 187–210.
7 Budapest, Szépművészeti Múzeum, olaj, vászon, 95 x 75 cm, lt. sz. L.3.094. Tournières családi képmá-
sát Szigethi Ágnes azonosította a Szépművészeti Múzeumban őrzött festménnyel, ld.: szigethi, 2005.
92–112.
8 erler, 1912. 22–29. és 59–65.
9 Ez a frigy talán Esterházy Móricnak (1881−1960) és Károlyi Margitnak (1896−1975), Esterházy Péter
író nagyszüleinek a házassága lehetett. A Schild-festmény korábban letétben volt a budapesti Szépművé-
szeti Múzeumban, jelenleg magántulajdonban őrzik.
10 Olaj, vászon, 126 x 94,5 cm. A festmény korábban letétben volt a budapesti Szépművészeti Múzeum-
ban, jelenleg magántulajdonban őrzik.
11 Budapest, Magyar Nemzeti Galéria, olaj, vászon, 135 x 98 cm, lt. sz. 92.15 M. A felirat szövege:
„Franz Jos. R Graf zu Plettenberg Wittem geb. 1714 gest. 1796 (sic)”. A halálozási dátum téves, 1779
helyett 1796 szerepel. Elképzelhető, hogy a címer és a felirat utólag került a festményre.
12 Ernst Múzeum, XLIV. aukció, 1930, 201. tétel. Olaj, vászon, 70 x 60 cm, jelenleg ismeretlen helyen.
13 Papír, akvarell. A hátoldalra ragasztott cédulán felirat: Marie gfin Esterházy, geb. gfin Plettenberg-
Miethingen, Herrin auf Nordkirchen etc. geb. 1802.22 März † 22. Juli 1861 mit ihren Söhnen Paul geb.
10. Juni 1834 † 6. July 1885. und Max geb. 14 May 1837 † 5. Aug 1883.
14 Ernst Múzeum, XIII–XIV. aukció, 1920, 106. tétel. Jelenleg: Budapest, Szépművészeti Múzeum, olaj, vászon,
110 x 155 cm, lt. sz. 5610.
15 Ernst Múzeum, XIII–XIV. aukció, 1920, 415. tétel, olaj, vászon, 126 x 94 cm, jelenleg ismeretlen helyen.
16 A Pallas nagy lexikona, XV. 1897. 959–960.
17 „Dornyay –Tata monográfiája” címmel Rédey Miklós kézirata Tatáról (Kuny Domokos Múzeum,
Tata), azaz Rohrbacher (Rédey) Miklós: Tata története. Tata, 1888. monográfiájának kibővített változata.
Ld.: Kövesdi, 2003. 273–280. Rédey bizonyosan az Ernst Múzeum aukciós katalógusából ismerte a mű
történetét, leírásában azonban egybemossa egy másik, azonos témájú karton származástörténetével.
18 Ernst Múzeum, XVIII. aukció, 1922, 265. tétel, papír, kréta, 163 x 115,5 cm. A karton az árverésre kerü-
lésekor azonnal a figyelem középpontjába került nemcsak a hazai, hanem a nemzetközi szakirodalomban
is, a Szépművészeti Múzeum kitűnő kutatója, Térey Gábor publikációja révén, ld.: térey, 1922. 206–207.
19 Delieuvin (szerk.), 2012. 100–102. és 108. cat. nr. 25.
20 Árverezve: Villás Galéria és Aukciósház, 2014.12.06. A kép jelzése jobbra lenn: „Kenthoper” Pállik
Béla Nordkirchen
21 Árverezve: Párizs, Libert, 2013.06.07, 51. tétel
22 Árverezve: Bécs, Dorotheum, 2008.10.15., 380. tétel

9.
264Gerbrandt van den Eeckhout: Elizeus próféta és a súnemi asszony, 1664 265
 Irodalom
Bacher-tuly Andrea: „A zöld színpad”. A lóversenyzés mint a társas reprezentáció sajátos intézménye a dualizmus
korában (1867–1918). PhD disszertáció, ELTE BTK, Budapest, 2012.
Saint Anne: Leonardo Da Vinci’s ultimate masterpiece, ed by Vincent Delieuvin. (kiáll. kat.), Párizs– Milánó,
Louvre éditions; Officina Libraria, 2012. 100–102. és 108, cat. nr. 25.
erler, Georg: Beiträge zur Geschichte der Nordkirchener Gemäldegalerie, Westphalen, 1912 / 4. 22–29. és 59–65.
esterházy Péter: Harmonia cælestis, Budapest, Magvető, 2000. (12. rész) 358.
KövesDi Mónika: Az első és utolsó tatai falkavadászat. Új Forrás, 1998/5. 27–32.
Kövesdi Mónika: Könyvtárak, levéltárak, múzeumok és gyűjtemények Tatán. Híradás az 1920-as évek-
ből.
In: Komárom–Esztergom Megyei Múzeumok Közleményei, 10. (2003) 273–280.
Marton Melinda: Az Esterházyak tata-remeteségi ménesének története. (1852–1844). Komárom-Esztergom
Megyei Múzeumok Közleményei, 16. (2010) 141–150.
MuMMenhof, Karl Eugen – Dethlefs, Karl: Schloss Nordkirchen, Deutscher Kunstverllag, Berlin – Mün-
chen, 2012.
Münch, Matthias: Wettfieber in Nordkirchen. Graf Esterhazy setzte den gesamten Schlossbesitz. (htt-
ps://www.ruhrnachrichten.de/nordkirchen/graf-esterhazy-setzte-den-gesamten-schlossbesitz-797307.
html 28.01.2011. – letöltés: 2021. 04. 18.)
A Pallas nagy lexikona, XV. Budapest, Pallas Irodalmi és Nyomdai Rt. 1897.
Patel, Sheila: Adeliges Familienleben, weibliche Schreibpraxis: Die Tagebücher der Maria Esterházy-Galántha
(1809-1861) (Geschichte und Geschlechter, 66), Frankfurt–New York, Campus Verlag, 2015. 92.
szigethi Ágnes: Robert Tournières and the Plettenberg Family. In: Bulletin du Musée Hongrois des Beaux Arts
Nr. 102–103., Budapest, 2005. 92-112.
tátrai Júlia: Egy „másik” Esterházy-gyűjtemény. A nordkircheni Plettenberg–Esterházy-kastély egykori képeiről.
In: ”Fényes palotákban, ékes kőfalokban”. Tanulmányok az Esterházy családról. Szerk. Maczák Ibolya.
Budapest, WZ könyvek, 2009. 106–124.
térey, Gabriel von: Lionardo da Vincis Plettenberg–Esterházy Karton. In: Der Cicerone, 1922. nr. 14. 206–
207.

10.
266 Leonardo da Vinci műhelye: Szent Anna harmadmagával, 1505–9 [?] 267