2.

Hunyadi Mátyás reformjai és külpolitikája

I. (Hunyadi) Mátyás 1458-tól 1490-ig uralkodott Magyarországon. Apja, Hunyadi János

korábban az ország kormányzója volt. Amikor 1457-ben V. László magyar és cseh király
utód nélkül váratlanul meghalt, a ligák vezetői megegyeztek Mátyás királlyá
választásában. Ezt a főpapok és a bárók is elfogadták. A Hunyadiak familiárisai
tömegesen jelentek meg az országgyűlésen, és kikényszerítették a megállapodás
betartását. Mátyás ekkor Prágában tartózkodott, ahová még V. László foglyaként került.
Az új cseh uralkodó, Podjebrád György a lányával kötendő házasság és váltságdíj
fejében engedte őt szabadon. Mátyás végül 1458 februárjában tért haza. A koron III.
Frigyesnél volt Bécsben, ezért a fiatal királyt Budán trónra ültetéssel iktatták be a
hatalomba.

Bár trónra lépése előtt elfogadta a bárók követeléseit, 1459-ben új politikába kezdett. A
bárói hivatalokba alacsonyszármazású nemeseket vagy polgárokat helyezett, akik
kiszolgálták központosító törekvéseit. A fekete sereg alapjait 1462-ben, a Felvidéket
megszálló huszita vezér Jan Giskra behódoltatásával alapozta meg. A képzett katonákból
korszerű zsoldoshadsereget hozott létre. Hatalma végleg megszilárdult, miután 1463-ban
III. Frigyes 80 000 arany és a Habsburg dinasztia öröklési jogát kimondó szerződés
fejében visszaadta a koronát, és az esztergomi érsek 1464-ben megkoronázta.

A kancelláriát és a legfelsőbb bíróságot ezután a király személyesen felügyelte. A

kincstár élére állított Ernuszt János reformja hatékonyabbá tette az adók beszedését. A
korábbi adókat eltörölték és azonos mértékben, de új néven ismét bevezették, ezáltal
megszűntek a mentességek. A korábban is létező rendkívüli hadiadót évente – néha
többször is – beszedték. A kapuadó helyett bevezetett királyi kincstár adóját füstpénznek
is nevezték, mert háztartásonként vetették ki. A harmincad vám új neve a koronavám
lett.

Első felesége halála után Mátyás arra törekedett, hogy egy tekintélyes európai
uralkodócsaládból kapjon feleséget. Végül 1476-ban elnyerte Aragóniai Beatrix nápolyi
királylány kezét. A királyné érkezése után kialakított reneszánsz udvartartás és a
építkezések is a király korlátlan hatalmát hangsúlyozták.

Jövedelmeit Mátyás külpolitikai céljaira fordította. Ezeket részben az határozta meg,

hogy 1456 után is folytatódott a török előnyomulás. Szerbia, Bosznia és Havasalföld
török függésbe került, összeomlott a Luxemburgi Zsigmond által kiépített ütközőállami
rendszer. Az európai uralkodók, a pápa és a bárók határozott törökellenes fellépést
vártak Mátyástól. 1463-ban és 1464-ben indított hadjárataival Bosznia egy részét
meghódította. A kockázatos háborúk helyett azonban az aktív védelmet választotta: az
állandó zsoldoshadsereg és a Temesvártól Aradig húzódó második végvárvonal is ez a
politikát szolgálta. A török végvár, Szabács 1476-os elfoglalását és az 1479-es
kenyérmezei győzelmet propagandaeszközként is felhasználta kritikusaival szemben, de
ezek eredménye volt a Portával 1483-ban megkötött és ötévente megújított béke.

A törökkel szembeni külpolitika hátterében Mátyás nyugati tervei álltak: célja az

öröklési szerződés megváltoztatása volt. Ehhez szüksége volt a cseh trónnal járó
választófejedelmi címre. Az 1468-ban kezdődő cseh háborúk miatt még hívei Vitéz
János és Janus Pannonius is összeesküdtek ellene. Podjebrád György 1471-es halála
után a cseh országgyűlés a lengyel Jagelló Ulászlót (a későbbi II. Ulászló magyar
királyt) ismerte el a trónon. Mátyás folytatta a cseh háborút, és 1477-ben megszerezte
Morvaországot, Lausitzot és Sziléziát. A törökkel 1483-ban kötött béke lehetővé tette,
hogy újra nyugat felé háborúzzon. Sikeri csúcsán, 1485-ben bevonult Bécsbe, de a
birodalmi gyűlésen III. Frigyes fiát, Miksát választották római királlyá, azaz a császári
cím várományosává. Mátyás ezután arra törekedett, hogy házasságon kívül született fiát,
Corvin Jánost elismertesse örököseként. Ám 1490-ben bekövetkezett haláláig nem
sikerült megnyugtatóan rendeznie az útódlást.

Bár kortársai sok bírálattal illették Mátyást, a közvetlen és kései utókor már pozitívan
ítélete meg uralkodását. Ez az is erősítette, hogy a halála után következő események az
ország három részre szakadásához vezettek. Mátyás idején Magyarország még valóban
nagyhatalom volt, de a lakosság túladóztatása miatt megtorpant a gazdaság fejlődése.
Jövedelmeit a hadsereg, a háborúk és az udvari reprezentáció felemésztette, a közép
európai monarchiát azonban nem tudta megvalósítani. A központosítás is rövidesen
összeomlott, mivel nem politikai intézményekre, hanem az uralkodó személyére
alapozódott.