Gedeon Magdolna

Magyar állam- és jogtörténet gyakorlat I.

1
A magyar jogtörténet tantárgy anyagának elsajátítása nem könnyű feladat, 1000 év közjogi és
magánjogi változásait csak összefüggéseikben lehet nyomon követni. Ehhez kíván segítséget
nyújtani ez a szemináriumi foglalkozásokra összeállított tansegédlet, melyben a jogszabályok
és különféle források mellett egyes jogintézmények fejlődésének összefoglalása is szerepel. A
források után feltett kérdések túlnyomó része a jogi szövegek feldolgozásával
megválaszolható, néhányuk azonban a forráshely értelmezéséhez szükséges alapismeret
felmérésére irányul. A feladatok az előttük található jogszabályok alapján oldhatók meg. A
jegyzetben olyan szemelvények is helyet kaptak, melyek kérdések és feladatok nélkül, csak az
ismeretek gyarapítását szolgálják.

Miskolc, 2012. augusztus 24.

Gedeon Magdolna

2
 Korszakok

896 1000 1341 1526 1848 1919 1945 1989

Mit értünk államtípus alatt?

Mit értünk államforma alatt?

Mit értünk kormányforma alatt?

Az alábbi fogalmakat helyezze el a fenti számegyenesen, a korszakoknak megfelelően!

a) rabszolgatartó, feudális?, polgári, szocialista államtípus

b) monarchia, köztársaság, népköztársaság, tanácsköztársaság államforma
c) patrimoniális, rendi-képviseleti, abszolutisztikus, alkotmányos, parlamentáris
monarchia, diktatúra kormányforma

Honfoglalás

Forrás: www.enc.hu/1enciklopedia/fogalmi/torttud_magy/hongoglalas_400.jpg

Milyen főbb állomásai voltak a magyarok vándorlásának?

Milyen szervezeti formában történt a honfoglalás?

3
 ANONYMUS

GESTA HUNGARORUM

részlet

Fordította: Pais Dezső

Esküjük

Az eskü első szakasza így hangzott: Hogy ameddig csak az ő életük, sőt az utódaiké is tart,
mindig Álmos vezér ivadékából lesz a vezérük. Az eskü második szakasza így hangzott:
Hogy ami jószágot csak fáradalmaik árán szerezhetnek, mindegyiküknek része legyen abban.
Az eskü harmadik szakasza így hangzott: Hogy azok a fejedelmi személyek, akik a tulajdon
szabad akaratukból választották Álmost urukká, sem ők maguk, sem fiaik soha, semmi esetre
ki ne essenek a vezér tanácsából és az ország tisztségeiből. Az eskü negyedik szakasza így
hangzott: Hogyha valaki utódaik közül hűtlen lenne a vezér személyéhez, vagy
egyenetlenséget szítana a vezér és rokonai között, a bűnösnek vére omoljon, amint az ő vérük
omlott az esküben, melyet Álmos vezérnek tettek. Az eskü ötödik szakasza így hangzott:
Hogyha valaki Álmos vezér és a többi fejedelmi személyek utódai közül az esküvel kötött
megállapodásokat meg akarná szegni, örök átok sújtsa. Ennek a hét férfiúnak a neve volt:
Álmos, Árpád apja; Előd, Szabolcs apja, kitől a Csák-nemzetség származik; Kend, Korcán
apja; Ond, Ete apja, akitől a Kalán- és Kölcse-nemzetség származik; Tas, Lél apja; Huba,
akitől a Szemere-nemzetség származik; a hetedik Tétény, Horka apja, s Horkának a fiai voltak
Gyula és Zombor, akiktől a Maglód-nemzetség származik, amint alább majd szó lesz róla. De
elég! Haladjunk a történelem útján!

Forrás: http://mek.niif.hu

Ki volt Anonymus?

Kit választottak a magyarok fejedelemnek?

Hol történt a vérszerződés?

Melyek a főbb pontjai a vérszerződésnek?

A későbbi fejleményeket tekintve, hogyan valósultak meg a vérszerződés pontjai?

Hogyan történt a magyarok letelepedése a Kárpát-medencében?

4
 Magyarország uralkodói

Árpád-házi királyok

A további királyok milyen 1000-1038 I. (Szent) István

rokonságban állnak
egymással?
1038-1041 (Orseolo) Péter
1041-1044 Aba Sámuel
1044-1046 (Orseolo) Péter
1046-1060 I. András
1060-1063 I. Béla
1063-1074 Salamon
1074-1077 I. Géza
1077-1095 I. (Szent) László
1095-1116 (Könyves) Kálmán
1116-1131 II. István
1131-1141 II. (Vak) Béla
1141-1162 II. Géza
1162-1172 III. István
(1162-1163 II. László, ellenkirály)
(1163-1164 IV. István, ellenkirály)
1172-1196 III. Béla
1196-1204 I. Imre
1204-1205 III. László
1205-1235 II. András
1235-1270 IV. Béla
1270-1272 V. István
1272-1290 IV. (Kun) László
1290-1301 III. András

Királyok különböző házakból

1301-1305 (Prsemysl) Vencel (László)

1305-1307 (Wittelsbach) Ottó
1308-1342 I. (Anjou ) Károly (Róbert)
elsőszülöttség elve 1342-1382 I. (Anjou, Nagy) Lajos
szerint
Leánya örökléssel 1382-1385 (Anjou) Mária
Önhatalmú trónfoglaló 1385-1386 II. (Anjou, Kis) Károly
Mária férje választással 1387-1437 (Luxemburgi) Zsigmond
Veje választással 1437-1439 (Habsburg) Albert

5
 Jagelló dinasztia 1439-1444 I. (Jagelló) Ulászló
ősanyja Nagy Lajos
lánya Hedvig
választással
Albert utószülött fia 1444-1458 V. (Habsburg) László
választással
választással 1458-1490 I. (Hunyadi) Mátyás
választással 1490-1516 II. (Jagelló) Ulászló
örökléssel 1516-1526 II. (Jagelló) Lajos
választással 1526-1540 I. (Szapolyai) János
választással 1540-1553 (Szapolyai) János Zsigmond,

Habsburg-házbeli királyok

választással 1526-1564 I. Ferdinánd

Választással fia 1564-1576 I. Miksa
Választással fia 1576-1608 I. Rudolf
Választással öccse 1608-1619 II. Mátyás
I. Ferdinánd unokája, 1619-1637 II. Ferdinánd
Károly főherceg fia
választással

fia választással 1637-1657 III. Ferdinánd

1647-1654 IV. Ferdinánd, nem lépett trónra
III. Ferdinánd fia 1657-1705 I. Lipót
választással
1705-1711 I. József
1711-1740 III. Károly
1740-1780 Mária Terézia

Habsburg-Lotharingiai-házbeli királyok

1780-1790 II. József

1790-1792 II. Lipót
1792-1835 I. Ferenc
1835-1848 V. Ferdinánd
1848-1916 I. Ferenc József
1916-1918 IV. Károly

[Forrás: Magyarország történeti kronológiája IV. (főszerk.: Benda Kálmán), Budapest, 1983. 1141-1142.]

6
1301: „Letört Szent István, Magyarország első királya nemzetségének és vérének utolsó
aranyágacskája.” …Hogyan találjanak urat a szent király véréből?”

A rendek

nagyobb része másik része

Árpádok nőági leszármazói köréből a Szentszék trónbetöltési jogát elismerve

szabad választással a pápa által kijelölt árpádházi nőági leszármazottal
kívánja a trónt betölteni

Árpádokkal női ágon rokon V. István leánya Mária

II. Vencel cseh király +
Anjou II. Károly nápolyi király
fia fia

III. Vencel, meg is koronázzák Martell Károly

1035 június 21-én meghal
II. Vencel cseh király, utóda III. Vencel
lemondott a magyar trónhoz való jogáról
és azt a koronával együtt

(Wittelsbach) Ottónak adta át.

fia
Károly Róbert
1526

köznemesi párt II. Lajos özvegye, Mária és Báthory István

Werbőczy István nádor, királyválasztó országgyűlést hívott
1505 rákosi határozat – ha Ulászló össze Pozsonyba
fiúörökös nélkül hal meg idegent
nem választanak királynak

1526. november 5. 1526. december 17.

Zápolyai Jánost választotta királlyá Ferdinándot választják

1538. Váradi béke: János lemond a Zápolyák trónöröklési jogáról a Habsburgok javára

1540. János meghal, özvegye, Izabella 2 hetes fiát János Zsigmondot királlyá kiáltatta ki,
megszerezte a szultán támogatását.

7
 1547. évi V. törvénycikk
a király az idő nagyobb részén át Magyarországban lakjék, vagy hagyja itt maga helyett
a fenséges fejedelmet, Miksa főherczeget
Mivel azonban hosszu tapasztalásból már mindnyájan meggyőződtek arról, hogy a király Ő
szent felségének Magyarországból való hosszu távolléte alatt a féktelenség sok embernél nagy
mértékben növekedett és jól tudják, hogy régibb időben is mindig békésebb volt az ország
minden része a király jelenlétében, semmint annak távollétében és őseik épen ezért
decretumban rendelték el, hogy Magyarország királya az idő nagyobb részét az országban
töltse;
1. § És meg van irva, hogy magok a római császárok is, a kik Magyarország királyai voltak,
ámbár a római birodalom és több ország meg tartomány fölött uralkodtak, annál a
decretumnál fogva mégis jobbadán Magyarországban tartózkodtak.
2. § Mert jól tudták, hogy békés időben is mennyit használ az ő jelenlétük arra nézve, hogy
az alattvalókat kötelességükben megtartsák.
3. § Ennélfogva könyörögnek a királyi felség, az ő legkegyelmesebb urok előtt,
méltóztassék már valahára Magyarországba visszatérni és mint ennek feje, ezeket az ő lankadt
tagjait felfrissiteni és feleleveniteni.
4. § Hogy ha ő felségét a keresztény köztársaság ügyei netalán gátolnák és e miatt még nem
jöhetne vagy még nem maradhatna Magyarországban az ő hivei között, méltóztassék az ő fiát,
a mi urunkat, fenséges Miksa fejedelmet Magyarországba az ő hivei köribe küldeni, a mint
erre nézve ő felsége a pozsonyi országgyülésen, az ország rendeinek és karainak a
könyörgésére személyesen kegyes reményt nyujtott.
5. § Mert, miután az ország rendei és karai magukat nemcsak Ő felsége, hanem örökösei
uralmának és hatalmának is örök időkre alávetették az összes rendek és karok annak, ha
Magyarországban marad, nem kisebb hűséggel, ragaszkodással és tisztelettel fognak
engedelmeskedni, mint magának Ő felsége személyének.
6. § Hogy pedig az ő jelenlétében a féktelenségnek, zabolátlanságnak s végre minden
gonoszságnak könnyebben elejét lehet venni, abban mindnyájan föltétlenül biznak.
7. § Ezt pedig Ő felségének jelenleg már csak azért is kegyesen meg kell engednie az ő
hiveinek, mert kevéssel ezelőtt másik fiát, fenséges Ferdinand fejedelmet, az ő távollétének
idejére a csehek között hagyta.

1570. Speyeri szerződés: János Zsigmond lemond magyar királyi címéről és a Habsburg
uralkodót elismerte törvényes uralkodónak.

Gyakorlatilag a magyar rendek mindig azt választották királlyá, aki az osztrák ház
örökös tartományait és a cseh királyi címet bírta.

1687. évi II. törvénycikk

a mostani császári és királyi szent felség fenséges finemü örököseinek elsőszülötteit
Magyarország s az ahhoz csatolt részek természetes és örökös királyainak nyilvánitják
És, minthogy Ő császári és királyi legszentségesebb felsége, dicsőséges és győzedelmes
fegyvereivel, a keresztyén név iszonyu ellenségét, a törököt számos véres és döntő ütközetben
megverte, Isten segitő hatalmával, az ő naponkint élethalálra kinzott nyakokról elüzte s annak
torkából, melyben ekkorig, oly hosszas időtől fogva, ez egész nemzetnek legnagyobb
veszélyével nyögének, ez országnak legnevezetesb erősségeit, s ezek közt az egykor
legvirágzóbb királyi székhelyet, Budát, s ez annyiszor emlitett országnak védbástyáját, ennek
nagyobb részével együtt kiragadta s e legédesebb hazának felszabaditására ezeket, s a még
fentebb bővebben elszámlált áldozatokat hozni méltóztatott:

8
 1. § Ez oly nagy s örökké hálával emlitendő jótéteményeknek emlékezetére, s alázatosan
kedveskedő lelküknek mindenkorra felismerhető hálája jeléül, e Magyarországnak s kapcsolt
részeinek összes karai és rendei kinyilatkoztatják, hogy mostantól jövőre s örök időkre senkit
mást, mint fennczimzett Ő császári s királyi felségének saját ágyékából származott fiörökösei
közül az első szülöttet (ugyanezt határozván az 1547-ik évi 5-ik s más e felől alkotott
törvénycikkek) fogják törvényes királyuknak s uruknak ismerni és azt mindenkor és
annyiszor, valahányszor ily felavatás ujból bekövetkezik, a fentebb kijelentett hitlevélben
foglalt czikkelyek előrebocsátandó elfogadása, vagy királyi biztositása s e felől oly alakban,
mint elődei teljesitették, leteendő eskü után, országgyülésileg, e Magyarországon belül, meg
fogják koronázni.

1723. évi I. törvénycikk

az ország s az ahhoz kapcsolt részek karai és rendei Ő császári és királyi szent
felségének szabadságaik s kiváltságaik atyai és legkegyelmesebb megerősitéseért s a
karok és rendek közepette saját legszentségesb személyében megjelenéseért legnagyobb
köszönetet mondanak
Ő császári s királyi legszentségesebb felségének, a jelen országgyülésre szerencsésen és
igen nagy, valaha alig látott számban egybegyült országos karok és rendek iránt való atyai
legkegyelmesebb hajlamát s ezeknek fenmaradására s Magyarországnak, meg kapcsolt
részeinek közállapota gyarapodására, s a szomszéd örökös országokkal és tartományokkal
minden eshetőségre, és a külső erőszak ellenében is megállapitandó egyességre és a belső
nyugalom fentartására irányzott valóban atyai gondját és aggódását, ugyancsak Ő
legszentségesebb császári és királyi felségének az ország s az ahhoz kapcsolt részek karaihoz
és rendeihez intézett királyi leveléből, s legujabban tett előterjesztéseiből, jobbágyi hüségük
hódoló buzgalmával s állandó melegével legalázatosabban megértvén, ez atyai indulatnak
irányukban legkegyelmesebben nyilvánitott különös kegyéért, és azért, hogy nem szolgálván
akadályul bármely ellenkező, a római szent birodalmat s az európai békét érdeklő igen nehéz
gondjai és munkái, hü karai közé eljönni s ezeket legtiszteletreméltóbb és legmagasabb
személyében atyailag megvigasztalni, s először és mindenekelőtt, a hü karoknak és rendeknek
minden eziránt előrebocsátott, megelőző legalázatosabb esedezése nélkül, tisztán csak irántuk
viseltetett atyai indulatból felajánlani méltóztatott azt, hogy örökös Magyarországának s az
ehhez kapcsolt részeknek, országoknak és tartományoknak összes karait s rendeit minden, ugy
a hitlevélbe foglalt, mint bármely más, ekkorig engedett és alkotott s a jelen országgyülésen s
jövőben is országgyülésileg alkotandó törvényekben, jogokban, szabadságokban,
kiváltságokban s mentességekben, szokásokban, előjogokban megtartandja, s azokat és azok
mindegyikét legkegyelmesebben megerősiteni kegyeskedett, Ő császári és királyi
legszentségesebb felségének legalázatosabb s tőlük kitelhető legnagyobb hálát nyilvánitanak
azért is:
1. § Hogy legfelségesebb osztrák háza nőágának is Magyarország királyi koronájára, s az e
szent koronához tartozó részekre, országokra és tartományokra, ez ágnak s az abból
leszármazóknak kihalásáig, az ország és az ahhoz kapcsolt részek összes karainak s rendeinek
egyértelmü szabad akaratával történt kikiáltását s ugyancsak a karoknak és rendeknek Ő
legszentségesebb császári és királyi felségéhez Bécsbe menesztett ünnepélyes küldöttsége
utján meghivását.
2. § És az ilyetén felajánlást oly kegyesen s kegyelmesen és hálás lélekkel fogadni s hü
karainak és rendeinek kegyeletes és üdvös óhajtását nemcsak helybenhagyni méltóztatott:
3. § Hanem ezt az örökösödést Magyarország szent koronájában s a hozzá kapcsolt
részekben, országokban és tartományokban, a fiágéval azonos elsőszülöttség rendje szerint
oly módon, a mint azt Ő legszentségesebb felsége az ő Németországában s azon kivül fekvő
örökös országaiban és tartományaiban már szabályozta, megállapitotta, kihirdette s elfogadta,

9
elválhatatlanul s ugyanazon ág fokozatának egyenlősége esetében a finemüek előjogának
figyelembevételével kivánja rendezni, megtartani s megőrizni.
4. § Akképen, hogy azt a nőt, vagy annak férfi örökösét, a ki a felséges osztrák házban
elfogadott, emlitett elsőszülöttségi rend szerint, a felséges osztrák ház előbb mondott
országainak s tartományainak örököse lesz, ugyanezen utódlás és örökösödés jogán, a jelen és
minden jövő esetben, egyszersmind az ugyancsak feloszthatatlannak értendő Magyarország s
az ahhoz kapcsolt részek, országok és tartományok kétségtelen királyának tartsák s
koronázzák.

1723. évi II. törvénycikk

Ő császári és királyi legszentségesebb felsége fölséges osztrák háza nőágának
Magyarország szent koronájában s a régtől fogva hozzákapcsolt részekben való
folytonos királyi örökösödéséről
Noha Ő legszentségesebb császári és királyi felségének magyarországi s az ehhez kapcsolt
részekből való hü karai és rendei az ő élénk és virágzó, s legjobb állapotban levő korát, erejét
s egészségét látva, s Isten áldásában teljesen megnyugodva, igen nagyon biznak abban, hogy
ő, hü karainak e végett a mindenható Istenhez intézett s szünetlenül intézendő imái
következtében is, nagy és dicső finemü utódokkal a leggazdagabban meg lesz áldva, s az
ország hü karai az ő fiörököseinek szakadatlan sorával meg lesznek vigasztalva.
1. § Minthogy azonban azt is különösen át kell látniok, hogy a királyok és fejedelmek is, a
többi emberrel egyenlően, a halandóság végzetének vannak alávetve; ezért éretten s gondosan
megfontolva, mind Ő legszentségesebb császári és királyi felsége elődeinek, boldogult néhai
atyjának Lipótnak, és testvérének Józsefnek, Magyarország dicsőséges királyainak, mind
pedig és kiváltképen a most legkegyelmesebben uralkodó legszentségesebb császári és királyi
felségnek, a haza közjavának gyarapitására s hü polgárai örök boldogitására hadban és
békében véghezvitt legdicsőségesebb tetteit s cselekedeteit, a midőn nemcsak ez örökletes
Magyarországát s az ehhez kapcsolt részeket, országokat s tartományokat az emlitett dicső
elődeitől hagyott állapotban megtartotta, hanem a legutóbbi török háboru alkalmával is annak
legdühösebb támadásai ellenében lelkesedéssel bátorságba helyezte s ugyanezt diadalmas és
szerencsés fegyvereivel, a hozzá kapcsolt országokra s tartományokra is, nevének halhatatlan
dicsőségével s a karok és rendek, valamint az ország magánpolgárainak örök biztosságára,
kiterjesztette, hogy bármely jövő időkben minden külföldi s belső zavaroktól s veszélyektől
megóva legyen, és áldástadó folytonos nyugalomban és a lelkek őszinte egységében, minden
külső erőszak ellenében is legszerencsésebben fenmaradhasson.
2. § S ezenkivül mindenféle belső mozgalmakat, s az uralkodás szüneteléséből könnyen
támadható és a karok és rendek előtt régóta igen jól ismert bajokat is gondosan megelőzni
óhajtván.
3. § Őseiknek dicséretes példái után indulva:
4. § S Ő legszentségesebb császári és királyi felsége, legkegyelmesebb uruk iránt hálájukat
s hüségüket a legalázatosabban kimutatni kivánva:
5. § Ő legszentségesebb császári és királyi felsége férfiágának magvaszakadtával (mely
magszakadást Isten legkegyelmesebben távol tartani méltóztassék) az öröklési jogon való
utódlást e Magyarországban és koronájában, s az Isten segedelmével már visszaszerzett és
visszaszerzendő ehhez tartozó részekben, országokban és tartományokban, felséges osztrák
házának nőágára is és pedig első helyen a fentisztelt most uralkodó legszentségesebb császári
és királyi felségnek.
6. § Azután, ennek magvaszakadtával, a néhai boldogult Józsefnek,
7. § S ezeknek is magvaszakadtán, a néhai dicső Lipótnak, császároknak s Magyarország
királyainak ágyékából leszármazókra, és ezeknek törvényes, római katholikus, mind két nemü
ausztriai főherczeg utódaira, a most uralkodó legszentségesebb császári és királyi felség

10
részéről a Németországban s azon kivül fekvő és Magyarországgal, meg az ehhez kapcsolt
részekkel, országokkal és tartományokkal, az előrebocsátott jog és rend szerint,
feloszthatatlanul s elválaszthatatlanul, kölcsönösen és együttesen örökösödésileg birtoklandó
más országaiban s tartományaiban is megállapitott elsőszülöttségi rendhez képest, uralkodás
és kormányzás végett átruházzák.
8. § S az emlitett utódlást elfogadják;
9. § És ekképen, a felséges osztrák házba behozott és elismert eme női utódlást (kiterjesztve
arra most, mindenkorra az 1687. évi 2. s 3, és hasonlóképen az 1715. évi 2. és 3.
törvénycikkeket) a fentebb emlitett rend szerint megállapitják.
10. § S elhatározzák, hogy azt e felséges ház emlitett nőága az előbbi módon örökösökül és
utódokul megjelölt mindkét nemü ausztriai főherczegek azt elfogadják, helybenhagyják és az
ország s a hozzá kapcsolt részek, országok és tartományok karainak és rendeinek az
előrebocsátott és a legszentségesebb császári és királyi felségtől hasonlóan
legkegyelmesebben előzetesen megerősitett hitleveles, valamint más fentebb kijelentett
szabadságaival s előjogaival együtt, a fent idézett czikkelyek tartalma szerint, minden
következő időkben, koronázás alkalmával megtartsák.
11. § S a király választására és koronázására nézve a karok és rendek ősi és régi,
helybenhagyott s bevett szokását és előjogát oly értelemben tartják fönn, hogy annak csakis az
emlitett nőág teljes kihalása után legyen helye.

1790/91. évi III. törvénycikk

hogy a király fölavatása és koronáztatása minden trónváltozáskor fél éven belül
végrehajtassék
Minden kétség elháritása végett, a mely a királyi szent felség által elfogadott és kiadott
fölavató hitlevélnek Magyarország örökös királyai megkoronáztatásáról szóló némely
szavainak tartalmából az ország alaptörvényei ellenére támadt, vagy jövendő időkben
támadhatna: kegyelmesen beleegyezett Ő császári királyi apostoli felsége, hogy a királyi
fölavatás és koronázás minden egyes trónváltozáskor az elhunyt király halálától számitott hat
hónap lefolyása alatt törvényes szertartás szerint mulhatatlanul végrehajtassék; épségben
maradván azonban a közbenső idő alatt is a királynak minden örökös jogai, melyek az
országnak közönséges és az alkotmánynyal megegyező kormányzására tartoznak; épségben
maradván nem kevésbé a király iránt tartozó alattvalói hűség kötelezettségei; ugy azonban,
hogy a kiváltságok osztogatása ezentul is csupán csak a törvényesen megkoronázott királyi
felség részére maradand meg.

1790/91. évi IV. törvénycikk

az ujonnan koronázott királyi felségnek tiszteletdij ajánltatik
Az ország karai és rendei ragaszkodásuk és hódolatuk hevét, melylyel az ujonnan
koronázott szent felség iránt bensőleg és egyetértőleg viseltetnek, a mennyire a körülmények
engedik, külső bizonyitékkal, tiszteletdijnak fölajánlásával is, őseik példájára hathatósabban
tanusitani óhajtván: méltóztassék Ő szent felsége ezen, saját méltóságához s a karok és rendek
ragaszkodásának s köteles engedelmességének nagyságához képest ugyan csekély, de az
ajánlók őszinte érzelmeiből eredő ajándékot szokott jóságával kedvesen venni, és azon
veleszületett szeretetnek, melylyel a nép fejedelme és szeretett atyjához fiui nyiltszivüséggel
vonzódik, zálogául kegyelmesen elfogadni.

11
 Timon Ákos: A koronázás

A koronázás szertartásai napjainkig nincsenek törvényben megállapítva, hanem a koronázás

intézményével kapcsolatosan szokás útján fejlődtek és nyertek szabályozást. Valamint maga a
koronázás, úgy e szertartások is kezdetben tisztán egyházi jellegűek, később azonban
mindinkább oly cselekményekkel bővülnek, amelyek már alkotmányjogi jelentőséggel bírnak.
Sőt mondhatjuk, hogy mindenik új dynastiával újabb elem járult a koronázási szertartásokhoz.
A vegyesházbeli királyokat Székesfehérvárott koronázták. I. Ferdinándig nincs is
ellenkező példa. A mohácsi vész után a koronázás rendszerint Pozsonyban történt, legutóbb,
1867-ben és 1916-ban Budapesten.
A koronázás régi jogon elvitázhatatlanul Magyarország első főpapját, az esztergomi
érseket illeti. Más főpap csak kivételesen, csak az érseki szék üresedése vagy az érsek
akadályoztatása esetén teljesítheti ezt a tisztet.
A koronázás mise közben és pedig I. Ferdonándig Székesfehérvárott, a Szent István
által e célra épített templomban történt. A mise megkezdése előtt a megkoronázandó király
térdenállva, kezét az evangéliumra téve, a római pontifikáléban előírt szöveg szerint leteszi az
egyházi esküt (iuramentum iustitiae et pacis). Ezt követi a király megáldása és fölkenetése,
amelynek megtörténtével kezdetét veszi a koronázó mise. Mise közben történik a koronázási
jelvényeknek, Szent István kardjának, a királyi pálcának (jogar, sceptrum), az ország
almájának (ponum) és a palástnak átadása. A király Szent István kardjával hármat suhint
annak jeléül, hogy a kardot az egyház, a haza és az igazság védelmében fogja használni.
A koronázási szertartások között közjogi szempontból legfontosabb a szent koronának
a király fejére tétele. Ezt kezdetben az esztergomi érsek maga eszközölte. Állítólag csak V.
László után jött szokásba, hogy a nádor is, mint a nemzet képviselője, segédkezik a szent
koronának a király fejére illesztésénél. Ez a segédkezés kezdetben abban állott, hogy a nádor
tartotta a szent koronát és mielőtt még a primás a koronát a király fejére tette volna, az oltár
lépcsőjéről a néphez fordulva háromszor kérdi:
„Magyarok, akarjátok-e, hogy a jelenlevő N. N. a szent koronával az ország királyává
koronáztassék?” mire ez a háromszoros válasz következik: „Akarjuk, éljen a király!” E szokás
azonban az 1687. évi 2. t.-cikk meghozatala következtében, mely az elsőszülöttségi öröklési
rendet megállapította, megszűnt. Ellenben a római pontifikálé alapján ma is szokásban van,
hogy a kalocsai érsek a primást a koronázásra a következőképen hívja fel: Reverendissime
Pater! Postulat sancta mater ecclesia catholica, út presentem Serenissimum N. N. ad
dignitatem Hungariae regis sublevetis! (Főtisztelendő atya! A katholikus anyaszentegyház azt
kívánja, hogy a jelenlevő dicsőséges N. N. Magyarország királyának méltóságára emeltessék.)
Mire a primás a következő kérdést intézi hozzá: Scitis illum dignum et utilem esse ad hanc
dignitatem? (Méltónak és alkalmasnak tartjátok őt erre a méltóságra?) Erre a kalocsai érsek
azt feleli: Et novimus et credimus eum dignum esse ac utilem ecclesiae Dei et ad regimen
regni. (Méltónak és hasznosnak tudjuk és hisszük őt az Isten egyházára nézve és ennek az
országnak az uralmára.)
Mise után a király, felékesítve a koronázási jelvényekkel, egy másik templomba megy.
Előtte viszik Magyarország és a tíz ország zászlaját és az apostoli keresztet; utána II. Ulászló
óta a királyi kincstartó lépdelt, 1867-ben pedig a pénzügyminiszter, aki arany- és ezüstpénzt
szór a nép közé. Ez a szertartás azonban a legutóbbi koronázás alkalmával 1916-ban elmaradt.
A másik templomban a király a számára elkészített trónon helyet foglalván, Károly
Róbert óta néhányat lovaggá ütött, Szent István kardjával érintvén jobb vállukat. E lovaggá
ütés napjainkig szokásban maradt s az ilyképpen lovaggá ütötteket aranysarkantyús
vitézeknek nevezik. Ezenkívül, minthogy a középkori felfogás szerint béke idején a király
legfontosabb teendője a jogszolgáltatás volt, a trónon ülve nehány ügyben személyesen
igazságot szolgáltatott, amint ezt a források még II. Ulászlóról, sőt Miksáról is említik.

12
 Mindezt követi a koronázás utolsó fontos aktusa, az alkotmánybiztosító eskü letétele
és pedig már II. Ulászló óta külön e célra elkészített emelvényen szabad ég alatt, amelyre e
király a primás, a kalocsai érsek, a nádor (vagy az országgyűlés megbizottja) és nehány igazi
báró (zászlós úr) kiséretében felmegy és ott a primás előolvasása mellett, jobbját ég felé
emelve és baljában a feszületet tartva, a nemzet szabadságának és jogainak biztosítására esküt
tesz.
A koronázási eskü letétele után a király az e célra elkészített dombra lovagol és Szent
István kardjával a világ négy tája felé kardvágást csinál, annak jelzésére, hogy a szent korona
országait bármerről jövő ellenséggel szemben megvédeni fogja.
Régi szokás szerint az ország lakói a királynak a koronázás alkalmával ajándékokkal
kedveskedtek. Legrégebben említik a források a székelyek ajándékát. De e szokás
törvénybeiktatásának első nyomát csak 1563. évben találjuk, midőn az országgyűlés
Miksának minden jobbágytelek után egy forintot ajánlott meg. Később, III. Károly óta
bizonyos meghatározott összeget ajánlottak fel, mely 25-50 ezer darab arany között
váltakozik. Az országgyűlés úgy 1867-ben, mint 1916-ban, úgy a király mint a királyné
részére 50.000-50.000 darab aranyat szavazott meg koronázási ajándékul.
Ha a királynak feleságe volt, ezt is megkoronázták, vagy egyidejűleg, vagy külön, és
pedig a Habsburgok koráig az ország koronájával, a szent koronával, amint ezt I. Mátyás
nejének, Beatrixnak és II. Ulászló nejének, Annának koronázása tanusítja. De ugyanezt
bizonyítja már V. István feleségének, Erzsébetnek egyik oklevele is, melyben azt mondja,
hogy koronáztatása alkalmával esküt tett le. Ami egyszersmind arról is tanuskodik, hogy a
királyné megkoronázásának egykoron alkotmányjogi jelentősége is volt.
Több adatunk van azonban arról is, hogy a királynéknak kezdettől fogva külön házi
koronájuk volt. Hiteles tudósítás szerint Annát, I. Ferdinánd nejét, már nem a szent koronával,
hanem más koronával koronázták meg. Hasonlóképpen Miksa nejének, Máriának fejére a
veszprémi püspök a házi koronát tette; ellenben az esztergomi érsek a szent koronával a
királynénak csak jobb vállát érintette. Innentől kezdve szokás útján a királyné koronázása
olyképen történik, hogy a házi koronát a veszprémi püspök teszi a királyné fejére; minden
egyéb szertartást, nevezetesen a felkenést és a szent koronával való érintést az esztergomi
érsek végzi és pedig ez utóbbit a nádorral, vagy az országgyűlés megbizottjával együtt.

A koronázási jelvények

Milyen jelvényeket adtak át Istvánnak nem tudjuk. Minden bizonnyal kardot, gyűrűt, lándzsát,
a fejére pedig koronát tettek. Ekkor valódi országalma még nem volt a jelvények között, a
tárgy ekkor még csak ábrázolásokon jelenik meg. Ám azt, hogy ez a korona (és a többi
jelvény) hol készült, a pápa küldte-e vagy a császár, nem tudjuk.
A máig fennmaradt koronázási együttes a 12. században, alighanem III. Béla
uralkodása idején állt össze. A dátum későinek tűnik, de nem azt jelenti, hogy az egyes
tárgyak nem készülhettek korábban. Ami biztonsággal megállapítható: az Árpád-kor második
felére a Szent-Korona, a jogar és a palást kétségtelenül a jelvények közé tartozott. A
királylándzsa legkésőbb a 12. század elejére viszont minden bizonnyal eltűnt a jelvények
közül. Nem tudjuk, hogy az országalma mikor került a felségjelvények közé. A fennmaradt
országalma Anjou- kori. A koronázási kard 15. századi használati tárgy és nem díszfegyver.
Milyen kardot használtak korábban, nem tudjuk. A 10. század közepén készült magyar
fejedelmi díszkardot ma Bécsben, Szent István köznapi, használati kardját Prágában őrzik.
Hogy egyazon kard nem állandósult a jelvények között, annak érthető oka van. A jelvényeket
őrző láda kisebb volt annál, hogy egy hosszabb kardot, szablyát vagy kétélű kardot el lehessen
benne helyezni. Ezért a koronázási kard volt leginkább kitéve az elkallódásnak. A jelenlegi
kard végét is meg kellett rövidíteni, hogy elférjen a ládában.

13
 Egy tárgy korát legkönnyebben és legpontosabban akkor lehet megállapítani, ha rá van
írva, ez azonban ritka eset. Ilyen mégis a koronázási palást, amelyen a mondatszalag szinte
mindent elárul, a casulát István király és Gizella királyné 1031-ben készítette és adta a
székesfehérvári Boldogasszony-templomnak, a palást eredetileg harang alakú miseruha volt.
Már magából a szokatlanul bőbeszédű szövegből következtetni lehet arra, hogy ünnepélyes
alkalomra készült, amit az ábrázolás tematikája és kivitele is megerősít. Az alakok: az
Atyaisten jelképe, Jézus Krisztus, Szűz Mária, angyalok, próféták, apostolok és vértanúk a
Mindenszentek litániája és a misekánon alapján elrendezett sorban a mennyei hierarchiát
jelenítik meg. A palást minden bizonnyal a királyi pár 30 éves országlása lakalmával,
hálaadásként készült….
A jogaron nincs felirat, amely készítési idejét segítene meghatározni. A jogar egy
rövid, aranyozott ezüst, filigrándíszes nyélre erősített, átfúrt hegyikristály gömb, amelyet
három oroszlán domborműve díszít. A gömböt finom filigránnal és fonatos szalaggal díszített
pántok fogják közre. A kristálygömb a 10. században Egyiptomban készült, a filigrános minta
legfeljebb évszázadnyi pontossággal keltezhető. A tárgy mégis pontosabb korhatározást tesz
lehetővé. Ugyanis formája a középkori jogaroktól lényegesen eltér. A középkori jogarok felső
vége virágdíszes, növényi ornamentikát utánoz vagy különleges esetben, mint
Franciaországban, kezet formáz. Hasonló, gömbös végű, ámde hosszú szárú botok a császárok
10. századi ábrázolásain láthatók. A jogar korát az segít meghatározni, hogy azonos formájú
típus István sógora, II. Henrik császár egyik ólombulláján figyelhető meg. Két másikat pedig
a császár nagybátyja, II. Rudolf, az utolsó burgundi király tart kezében. Tudjuk továbbá, hogy
Henrik császár kedvelte a hegyikristály tárgyakat. Az általa alapított bambergi püspökség
székesegyházának kincstára két, a magyar jogar kristálygömbjéhez nagyon hasonló tárgyat is
őriz. Mivel a három uralkodó kortárs és rokon volt, a középkori uralkodó-ábrázolásokon csak
az ő kezükben fordul elő a jellegzetes forma, ezért a magyar jogart Szent István korára kell
keltezni. Ezzel az idővel a filigránminta is egyeztethető. A magyar királyi jogar tehát I. István
birtokában volt, és valószínűleg sógora, II. Henrik császár ajándékaként került
Magyarországra.
Az aranyból készült Szent Korona a három jelvény közül a legösszetettebb
keletkezésű, de formájában, díszítésében, ábrázolásaiban, ikonográfiájában egyaránt jól
megtervezett, egységes jelvény. Jellegzetessége a felül kereszt alakban elhelyezett, négy
pántból álló és félgömböt mintázó zárt forma, amit a textilbélés tovább hangsúlyoz, és a
koronát díszítő tizenkilenc rekeszzománc kép. A forma és a képes díszítés egyaránt a bizánci
császárság hatását mutatja. Egyrészt, mert antik örökségként a keleti császárságban maradt
fenn a koronák képekkel való díszítésének szokása, másrészt a felül félgömb alakban zárt
forma a keleti császári koronák egyik jól kezelhető típusával azonos. Szinte évnyi
pontossággal ismerjük az időt, amikor a császári viseletben a korábban használt
abroncskoronát a felül zárt koronával cserélték le. Ez a 12. század eleje, amikor a Kommenos
dinasztia ült a trónra (I. Alexios 1081-1118). Mivel korábban hasonló, felül keresztpántos
korona nem volt használatban, a Szent Korona máig fennmaradt formáját nem készíthették az
1100-as évek előtt. Azok a részek, amelyből összeállították, természetesen lehetnek
korábbiak. Mindenekelőtt kétségtelen, hogy a koronát két fő részből szerelték össze. A korona
alsó része, az abroncs, a homlokrészén félkör és háromszög alakú oromdíszekkel egységes,
autonóm tárgy, önmagában is használható (ezt nevezik corona graecának). A felső rész, a
keresztpántok, önmagukban nem állnak meg. A Szent Korona készítésekor nem két önálló
koronát egyesítettek, hanem, hanem az alsó abroncsot felül, kereszt alakban beboltozták.
A keresztpántok metszésében a lemezen a trónon ülő, áldást osztó Krisztus
(Pantokrátor) képe van, a szárakat két-két apostol képe díszíti, ezek nevét kereszt alakban
leolvasva a Péter, Pál, Jakab, János, András, Bertalan, Tamás és Fülöp sort kapjuk (corona
latina), az Apostolok Cselekedetei névsorának első nyolc apostolát. Az álló téglalap alakú, kis

14
zománclemezeket filigrános keret veszi körbe, amelyet fehér igazgyöngyök és bordó
almandinkövek – az Árpád-ház színei – felváltva díszítenek. Az igazgyöngyök száma 72,
amely egyezik Krisztus tanítványainak nagyobb körével.
A koronaabroncs homloknézetében a háromszögletű és íves lezárású oromdíszek a
Pantokrátor képét fogják közre. Az abroncson jobbra és balra haladva páros ábrázolások
vannak, Mihály és Gábor arkangyalok, György és Demeter nagyvértanúk, a korona hátsó
részén Kozma és Damján orvosszentek képe. A hátoldal tengelyébe három földi személy
képét illesztették: az abroncs fölé magasodik VII. (Dukasz) Mihály császár (1071-1078) képe,
alatta balra (a császártól jobb kézre egy Kon. rövidítésű, bíborban született társcsászár, aki
vagy Mihály testvére vagy a fia volt. Jobbra (a császártól balra) Géza magyar király (1074-
1077) képe.
A felül zárt korona készítésekor ikonográfiailag egységes kompozíciót hoztak létre.
Szinte arra lehet gondolni, hogy az összeállításnál a koronázási palást ábrázolásainak
szerkezetét vették alapul. A tárgy – kicsinysége miatt – csökkentett mennyiségű képpel,
ugyancsak a mennyei hierarchiát ábrázolta.
A Szent Korona alsó részének az eredeti rendeltetése vitamentesen meghatározható, az
1100 körüli koronaforma-változásnál korábbi típusú női korona volt, amelyet a bizánci
császárné-ábrázolások tucatjai, az érmeábrázolások százai bizonyítanak. Az oromdíszes női
koronatípus szintén antik, római kori örökség, a Tyvhé-ábrázolások városfalas koronáiból
származik. Jól ismert, korai példája Theodóra császárné mozaikképe a ravennai San Vitale-
templom szentélyében. A korona alsó, Bizáncban készült része a három földi személy, az
uralkodók képe alapján az 1070-es évek elején, illetőleg valamivel korábban készült.
A felső koronarész keresztpántjainak alsó vége nem csonka, hanem le van zárva, alsó
végződésük felülete, ahol a pántokat az abroncshoz illesztették, sima. A keresztpántokat az
abroncs lezárására készítették. Mind az alsó, mind a felső koronarészt díszítő képek kis
rekeszzománc lemezek, amelyek a befoglaló keret kihajtogatásával kivehetők. Ezt a tényt
lényeges szem előtt tartani, mert a 19. századtól a 20. század végéig csak a nyolc apostolkép
miatt feltételezték, hogy a keresztpántok csonkák, négy apostol képét a szárak végéről
levágták, vagy a szárak közül leszerelték. Mind a tizenkét apostol együttes ábrázolása
azonban nem szükségszerű. Különben is, ha nem Krisztus életéről, illetve a pünkösd
ábrázolásáról van szó, a középkori művészetben a tizenkét apostol virtuális, hiszen Pállal
együtt soha nem voltak jelen. Az azonban lehetséges, hogy az a szakrális tárgy, amihez a
zománcképek eredetileg készültek, mind a 12 apostol képét tartalmazta. Fontos továbbá: a
zománclemezek kivehetősége miatt készítésüket sem kell szükségszerűen egy időre tenni az
abronccsal és a keresztpántokkal. A zománcképek elvileg vagy egyidősek a keresztpántokkal,
vagy korábbiak náluk.
A korona keresztpántjait a zárt korona kialakításakor készítették, a kiemelhető
zománcképek azonban korábbiak. A feliratukból és néhány ikonográfiai sajátosságból
következik, hogy olyan területen készültek, ahol a keleti császárság művészeti hatása
érvényesült és kimutatható, azaz Itáliában, mégpedig lehetségesen a 11. század közepe előtt.
Ez a keltezés időben közel áll Szent István uralkodásához. Az itáliai készítés pedig egy I.
Istvánnak szóló pápai vagy montecassinói apáti ajándékot nemcsak lehetővé tesz, hanem
nagyon valószínűvé is. Természetesen nem magát a keresztpántokat ajándékozták, hiszen az
nem kész használati tárgy volt, hanem olyan liturgikus tárgyat, amelyen azok a zománcképek
voltak, amelyeket később a Szent Koronára szereltek. A koronázási jelvényegyüttes
tekintetében az a fontos, hogy a koronát – a keleti császárság koronatípusait követve – úgy
állították össze, hogy abba az államalapító szent királyhoz köthető tárgy, azaz ereklye
kerüljön. A középkori felfogás szerint ezáltal maga a korona is Szent István koronájává vált.
A Szent Koronát minden bizonnyal a 12. században, alighanem a bizánci császári jelvényeket
jól ismerő III. Béla udvarában alakították ki.

15
 Tehát a koronázási jelvények, a korona, a jogar és a palást kiválasztásánál és
kialakításánál a legfontosabb szempont az volt, hogy a tárgyaknak kapcsolatuk legyen az
államalapító szent királlyal.

Forrás: Tóth Endre: A keresztény királyság megalapítása, Királyaink felkenése az Árpád-korban, in: Miskolci
Keresztény Szemle, 2011/1. (25. szám)

Ferdinánd császárnak és királynak esküje, melyet Székesfehérvárott koronáztatása

alkalmával tett
Mi, Ferdinánd, Isten kegyelméből Magyarország, Csehország királya stb. esküszünk az élő
Istenre, az ő szent anyjára, Szűz Máriára és minden szentekre, hogy mi az Istennek egyházait,
a főpap urakat, bárókat, nemeseket szabad városokat és az összes országlakosokat
mentességeikben és szabadságaikban, jogaikban, kiváltságaikban, valamint régi jó és
helybenhagyott szokásaikban meg fogjuk tartani, és mindenkinek igazságot fogunk
szolgáltatni, a néhai fenséges András király decretumait tiszteletben fogjuk tartani;
Magyarországunk határait és mindazt, ami bármiféle jogon és címen ahhoz tartozik, el nem
idegenítjük, sem meg nem kisebbítjük, hanem tehetségünkhöz képest növeljük, és
kiterjesztjük, és minden egyebet megteszünk, amit csak az összes rendeknek és egész
Magyarországunknak közjavára, becsületére és gyarapodására igazságosan megtehetünk.
Isten minket úgy segéljen, és minden szentei. Mezey 202.

1917. évi III. törvénycikk

a Király Ő Felsége által szerencsés felavattatása és megkoronáztatása előtt az ország
részére kiadott királyi hitlevélnek és a koronáztatásakor letett királyi eskünek az ország
törvényei közé iktatásáról
A Király Ő Felsége által szerencsés felavattatása és megkoronáztatása előtt az ország
részére kiadott királyi hitlevél és a megkoronáztatásakor letett királyi eskü az ország törvényei
közé iktattatnak.
A királyi hitlevél szövege a következő:
"Mi I. Károly Isten kegyelméből Ausztriai császár, Magyarország e néven IV., Apostoli
Királya, Cseh, Dalmát, Horvát-Szlavonországok, Galicia, Lodoméria, Ráma, Szerb, Kún és
Bolgárországok, úgy Illyria, Jeruzsálem stb. királya, Ausztria főhercege, Toscana és Krakó
nagyhercege, Lotharingia, Salzburg, Steyer, Korontán, Krajna és Bukovina hercege, Erdély
nagyfejedelme, Morvai őrgróf, Fel- és Al-Slézia, Modena, Parma, Piacenza, Guastalla,
Osviecim és Zátor, Teschen, Friaul, Raguza és Zára stb. hercege, Habsburg, Tyrol, Kyburg,
Göre és Gradiska grófja, Trient és Brixen fejedelme, Fel- és Al-Luzsica s Istria őrgrófja,
Hohenembs, Feldkirch, Bregenz, Sonnenberg stb. grófja, Triest, Kattaro és a Szláv őrgrófság
ura stb., mint Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak Apostoli Királya
adjuk emlékezetül jelen hitlevelünk rendében: hogy, miután dicsőségesen uralkodott Felséged
I. Ferencz József Úr Ausztria Császára, Magyarország s Horvát-, Szlavon- és
Dalmátországoknak Apostoli Királya, a Mi mélyen tisztelt és szeretett dédnagybátyánk a most
folyó év Szent András havában, Isten kifürkészhetetlen végzése folytán e halandó életből és
mulandó országlásból az örökkévaló halhatatlanságra és az örök dicsőség koronájára
elhivatott és elköltözött, miután mindazok már előbb elhaláloztak, akik utána Minket, mint a
trón várományosai az 1723. évi 1. és 2. törvénycikkek által megállapított öröklési rend szerint
megelőztek volna; név szerint Fenséges Rudolf Úr, osztrák császári herceg és főherceg és
magyar királyi herceg, néhai Ferenc József Császár és Király egyetlen fia, akinek a
trónöröklésre hivatott finemű egyenes leszármazói nem voltak, - továbbá mélyen tisztelt és
szeretett nagyatyánk néhai Ferencz József Császár és Királynak Rudolf trónörökös halála után

16
életben maradt legidősebb testvéröccse Fenséges Károly Lajos Úr, osztrák császári herceg s
főherceg és magyar királyi herceg, - végül pedig ennek elsőszülött fia Fenséges Ferencz
Ferdinánd Úr, osztrák császári herceg s főherceg és magyar királyi herceg, aki a trónöröklésre
hivatott egyenes leszármazók hátrahagyása nélkül költözött el az életből: mindezeknél fogva,
miután mélyen tisztelt és forrón szeretett édesatyánk Fenséges Ottó Úr, osztrák császári
herceg s főherceg és magyar királyi herceg, Fenséges Károly Lajos Úrnak másodszülött fia
sincs már az élők között, a fent idézett 1723. évi 1. és 2. törvénycikkek által megállapított
öröklési rend szerint Ránk, mint törvényesen jogosult örökösére szállott Magyarország s
Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokban a királyi trónöröklés.
Mi tettleg át is vettük az uralkodást és dicső Elődünk által Budapest székesfővárosunkba
1910. évi Szent Iván havának 21. napjára egybehívott országgyűlésen Magyarország és
társországaiból egybegyült főrendek- és képviselőkhöz - a Mi kedvelt híveinkhez - 1916. évi
Szent András havának 21. napján intézett kegyelmes királyi leiratunkban kifejeztük azon
királyi óhajtásunkat, hogy az 1791. évi 3. törvénycikk értelmében teljesítendő
megkoronáztatásunkra az előkészületek mielőbb megtétessenek.
Alkotmánytiszteletünk sugalta ezen kivánságunkat csak öregbíthették az évek óta dúló
világháborúban szerzett személyes tapasztalataink.
Magyar Szent Koronánk országai összes népeinek hősiessége, Király és Haza iránti
önfeláldozása megerősítette azon meggyőződésünket, hogy a magyar királyi trón hatalmának
legszilárdabb bástyáit, az állam tartós fejlődésének és felvirágoztatásának leghathatósabb
tényezőit: a Király és Nemzet teljes, félreértések által meg nem zavart kölcsönös bizalma és
az ezredéves alkotmány folytonossága és egészséges működése alkotják.
Magyarország és társországainak főrendei és képviselői tekintetbe véve a hazai törvények
rendelkezését azok értelmében Minket, mint Magyarország s Horvát-, Szlavon- és
Dalmátországok trónjának és koronájának törvényes és valóságos örökösét, mentül előbb
megkoronáztatni szintén óhajtván: jobbágyi hódolattal járultak Elénk s alázattal kértek, hogy
az ország sarkalatos törvényei szerint minden esetre még szerencsés megkoronáztatásunk előtt
kiadandó koronázási hitlevelünkben az ország jogai biztosítására az alább írt cikkeket s
minden azokban foglaltakat kegyelmesen elfogadni, királyi hatalmunkkal helybenhagyni,
megerősíteni s mind Magunk kegyelmesen megtartani, mind mások által megtartatni
méltóztatnánk. Mely cikkek tartalma a következő:
1. Szentül és sértetlenül megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is meg fogjuk
tartatni az 1723. évi 1. és 2. törvénycikkekben megállapított királyi trónöröklést; - az 1791.
évi 3. törvénycikk értelmében teljesítendő koronázást; Magyarország s Horvát-, Szlavon- és
Dalmátországok jogait, alkotmányát, törvényes függetlenségét, szabadságát és területi
épségét, valamint a Magyarországgal egy és ugyanazon állami közösséget képező Horvát-,
Szlavon- és Dalmátországok integritását és országos alkotmányát. Szentül és szigorúan
megtartandjuk, s királyi hatalmunkkal mások által is megtartatjuk Magyarország s Horvát-,
Szlavon- és Dalmátországok törvényesen fennálló szabadalmait, kiváltságait, törvényszerű
szokásait, és az eddigelé országgyűlésileg alkotott, s dicső Elődeink, Magyarország
koronázott Királyai által szentesített, valamint ezután országgyűlésileg alkotandó s Általunk,
mint koronázott magyar Király által szentesítendő törvényeit, minden pontjaikban, cikkeikben
és záradékaikban úgy, amint ezeknek értelme és gyakorlata a Király és országgyűlés közös
megegyezésével fog megállapíttatni; kivéve mindazonáltal dicsőült II. András 1222. évi
törvényének azon megszüntetett záradékát, amely így kezdődik: "Quodsi vero Nos", ezen
szavakig: "in perpetuum facultatem". Mindezek biztosítására szolgáland azon királyi eskünk
is, amelyet jelen királyi levelünk tartalmára dicső Elődünk I. Ferdinánd koronázási esküje
szövegének alapján koronáztatásunk alkalmával le fogunk tenni.

17
 2. Az ország szent koronáját az ország lakosainak régi törvényes szokása, s a hazai
törvények szerint az országban fogjuk mindenkor tartatni, s a kebelükből valláskülönbségre
való tekintet nélkül választott és megbízott világi személyek által őriztetni.
3. Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországoknak mindazon részeit és
tartozmányait, amelyek már visszaszereztettek és azokat, amelyek Isten segedelmével ezután
fognak visszaszereztetni, koronázási eskünk értelmében is, a nevezett országokhoz
visszakapcsolandjuk.
4. Abban az esetben, melyet Isten kegyelme messze távoztasson, - ha az ausztriai
főhercegek mindkét nemének magvaszakadása, elsőben is: a dicső emlékezetű Ősatyánk VI.,
illetőleg III. Károly; utána dicsőült I. József; végre: dicsőült I. Lipót Császárok és magyar
Királyok ágyékaiből leszármazó örökösök kihaltával bekövetkeznék, - a királyválasztás és
koronázás előjoga az 1723. évi 1. és 2. törvénycikk rendelete szerint is visszaszáll
Magyarország s Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokra, s ezen országoknál régi szokásaik
szerint az sértetlenül megmarad hajdani érvényében és állapotában.
5. Amint fentebb az 1. pontban foglaltatik, valahányszor jövendőben ilyen koronázás
Magyarországban országgyűlésileg teljesítendő: Örököseink és Utódaink, a koronázandó
örökös Királyok kötelesek lesznek mindannyiszor ezen hitlevélbeli biztosítások elfogadását
előrebocsátani és arra esküt letenni.
Mi tehát az országgyűlés fönnebbi kérését kegyelmesen fogadván, atyai szivünk kegyes
hajlamainál fogva a fönn beiktatott összes cikkelyeket, s mindazt, ami azokban foglaltatik,
egyenkint és öszvesen helyeseknek s Előttünk kedveseknek valljuk, s azokhoz kegyelmes
megegyezésünkkel hozzájárulunk; igérvén és királyi szavunkkal biztosítván Magyarországot s
Horvát-, Szlavon- és Dalmátországokat, hogy mindezen előrebocsátottakat Magunk is
megtartandjuk és bármely rendű és állású alattvalónkkal is megtartatjuk, - amint azokat jelen
hitlevelünkkel elfogadjuk, helybenhagyjuk és megerősítjük.
Aminek hitelére és bizonyságára jelen levelet saját kezünkkel aláírtuk, és királyi pecsétünk
ráfüggesztésével megerősítettük.

Központi szervek az árpád-házi királyok idején

Király

királyi tanács udvari méltóságok királyi kancellária királyi kápolna királyi birtokok irányítói

nádorispán kancellár kápolnaispán főlovászmester

udvarbíró alkancellár tárnokmester

tárnokmester étekfogómester

főpohárnokmester

18
 A királyi tanács

SZENT ISTVÁN KIRÁLY INTELMEI IMRE HERCEGHEZ

VII. A TANÁCS SÚLYÁRÓL
A királyi emelvényen a tanács a hetedik helyre tart igényt. A tanács állít királyokat, dönt el
királyi sorsokat, védelmezi a hazát, csendesíti a csatát, győzelmeket ő arat, kerget támadó
hadat, behívja a barátokat, városokat ő rakat, és ő ront le ellenséges várakat. Minthogy pedig a
tanácsnak ekkora haszna van, ostoba, pöffeszkedő és középszerű emberekből összeállítani, én
úgy vélem, mit sem ér; hanem a tekintélyesebbek és a jobbak, a bölcsebbek és a
legmegbecsültebb vének ajkán formálódjék és csiszolódjék. Ezért, fiam, az ifjakkal és a
kevésbé bölcsekkel ne tanácskozz, ne is kérj tőlük tanácsot, csak a gyűlés véneitől, kiknek
koruk és bölcsességük miatt megfelel ez a feladat. Mert a királynak szóló tanács zárva legyen
a bölcs szívbe, ne terjessze a bolondok szelessége. Ha ugyanis a bölcsekkel jársz, bölcs leszel,
ha a bolondokkal forgolódsz, társul adod magad hozzájuk, szól a Szentlélek Salamon által:
"Aki jár a bölcsekkel, bölcsek barátja lesz, nem a bolondokhoz lesz hasonlatos." És Dávid
zengi:
Jósággal közeledsz a jóhoz,
az igazhoz igaz vagy.
A tisztával tisztán bánsz,
a hamissal azonban hamis módra.

Ezért hát ki-ki életkorának megfelelő dologban forgolódjék, tudniillik az ifjak fegyverben, a
vének a tanácsban. Egyébként az ifjakat mégsem kell teljesen kiűzni a tanácsból; ámde
ahányszor velük tanácskozol, még ha életrevaló is az a tanács, mindig terjeszd az öregek elé,
hogy minden cselekedetedet a bölcsesség mértékével mérhesd.

Kuruc Ágnes fordítása

Forrás: http://mek.niif.hu

Szent István Intelmei szerint

- kik alkotják a királyi tanácsot?

- milyen jogköre van?
- mi a jogkövetkezménye a tanácsi vélemény mellőzésének?

19
 A nádor

Szent László Király Dekrétomainak Harmadik Könyve (1077 körül)

3. Fejezet a nádorispánról és az ő pecsétjéről és hatalmáról
Tetszett azt is végeznünk, hogy mikor a nádorispán haza megyen, a király és udvara
pecsétjét annál hagyja, ki az ő helyén leszen, hogy valamint egy a király udvara,
azonképen pecsétje is egy legyen.
1. § Valamig pedig azon ispán otthon leend, senkire pecsétjét ne küldje, hanem csak
azokra, kik udvarnokoknak hivattatnak; és a kik szabad akaratjokból járulnak eleibe,
azokon legyen hatalma itélnie.
2. § Ha máskülönben cselekszik, ötvenöt pénzt fizessen.
3. § Hasonlóképen a herczeg ispánja is, ha mást mint ki alatta vagyon, megitél,
ugyanazon törvénynyel fenyittessék.

Kálmán Király Dekrétomainak Első Könyve (1100 körül)

37. Fejezet a megyén való királyi törvényszolgáltatásról
Akármely ispán megyéjébe ránduljon a király, ottan két megyei biró kisérje, és ezek
igazitsák el emberséges módon a nép között való egyenetlenségeket; és őket, ha ellenek
zajdul a népnek panasza, itélje meg a nádorispán.

II. András Király Dekrétomainak Harmadik Könyve (1231)

17. Fejezet a nádor bírósági jogköréről
A nádor pedig minden ember felett különbség nélkül ítélkezzék, kivéve az egyházi
személyeket és klerikusokat, valamint a házassági és hitbérügyeket és más egyházi
(vonatkozású) ügyeket, amelyek bármely címen egyházi vizsgálat alá tartozóknak látszanak.

18. Fejezet ugyanarról: a nádor bírósági jogköréről

A nemesek (olyan) ügyei, melyek fővesztésre avagy birtokaik feldúlására vonatkoznak, a
király tudta nélkül semmiféle bíró által ne legyenek befejezhetők.

19. Fejezet a nádor helyetteséről

A nádor helyettes bírákat ne tartson, csak egyetlen egyet a saját udvarában. És gondosan
óvakodjék (ti. a nádor), nehogy bárki felett is eme határozat ellenére bíráskodjék vagy ítéletet
mondjon.

III. András Király Dekrétomainak Első Könyve (1291)

14. Fejezet A nádor vidéki bíráskodásáról
Úgyszintén ha a nádor országunkban igazságszolgáltatásra indul, minden megyében négy
kiküldött bíró és a megyei ispán tartoznak vele menni és bíráskodni …

Ha pedig a nádor helytelenül akarna eljárni, a négy ember az ispánnal együtt tartozik őt
megakadályozni, és nékünk jelentést tenni.

III. András Király Dekrétomainak Második Könyve (1298)

32. Fejezet: A nádor és a megyék joghatóságáról
Azt is elrendeltük, hogy … a hatalmasok vagy hatalom nélküliek … (ítélésére) … ne bízzon
(a király) két vagy több szomszédos megyét vagy akár egyet is … hanem minden ügyet a
nádorhoz kell vinni, amikor az a megyében ítél, illetve akkor, amikor nem ítélkezik ott, a
megyei bírákhoz.

20
35. Fejezet: A nádori közgyűlésről
Azt is elrendeltük, hogy a nádor táborban megszállván a mezőkön és a gyűléseken, nem
pedig falvakban és várakban ítélkezzék … tavaszi, nyári és őszi, nem pedig téli ---
(ídőszakban).

Milyen feladatai voltak eredetileg a nádornak?

Milyen jogkört kapott a nádor a törvénycikkek által?

Ki lett a nádor helyettese a királyi udvarban?

III. András Király Dekrétomainak Első Könyve (1291)

9. Fejezet: A nádor, a tárnokmester, az alkancellár és az országbíró tisztének
betöltéséről

Úgyszintén a nádort, a tárnokaink mesterét, az alkancellárt és az országbírót, országunk

nemeseinek tanácsából országunk régi szokása szerint fogjuk kinevezni. Épségben hagyván
azonban a székesfehérvári egyháznak azt a jogát és kiváltságát, amelyet fehérvári egyházunk
eme alkancellárság tekintetében régtől fogva és köztudomás szerint bír.

Kik közül nevezték ki az udvari méltóságokat?

Milyen feladatai voltak az udvari kancelláriának, kik közül kerültek ki a kancellárok és

alkancellárok?

Milyen feladatai voltak eredetileg a tárnokmesternek?

21
 A rendiség kialakulása Magyarországon

Az ország területe

honfoglaló magyarság szabad elemei

itt talált népek előkelői

szabad paraszti elemek rabszolga elemek

királyi birtokközpontok szállásbirtokok

katonáskodó várjobbágyok honfoglaló nemzetségek

(miles) nagyobb birtokos tagjai

várnép nemzetségek kisebb

birtokos tagjai
udvarnokok, szabad
földművelők szabad, félszabad,
rabszolga elemek

adománybirtok
hospes
főpapok
világi nagyurak servientes regis
betelepített páncélos lovagok

főpapok főurak nemesek polgárok jobbágyok

Mit értünk szállásbirtok alatt?

Mikor és hogyan szervezték a királyi vármegyéket, milyen funkciójuk volt?
Minek a kialakulásához vezettek a birtokadományozások?
Hogyan tett Szent István és Kálmán a szállásbirtokok és adománybirtokok tulajdona
közt különbséget? Mi volt ennek a szerepe?
Melyik rend alakult ki először, mikor?
Az ábra segítségével kövesse nyomon az egyes rendek kialakulását!
Mikor jelentek meg, és kiket neveztek a források servientes regisnek?

IV. Béla Locsmánd megyét Lőrinc soproni ispánnak adományozza

22
1263.
Béla, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmácia, Horvátország, Ráma, Szerbia, Halics,
Lodoméria és a kunok földjének királya Krisztus minden hívőjének, akik ezt az oklevelet látni
fogják üdvöt abban, aki a királyoknak üdvösséget ad. Mind a mostaniaknak, mind a
későbbieknek tudomására akarjuk hozni ezzel az oklevéllel, hogy mivel kedvelt hívünk,
Lórinc étekfogóink mestere és soproni ispán, kora ifjúságától kezdve hűségéből fakadó
számos cselekedetet és mindenben kedves szolgálatot tett nekünk kipróbált hívségének
buzgalmában, mind különböző hadjárataink során, amelyeken a magunk és báróink szemének
láttára a minket és felségünk koronáját megillető hűséggel dicséretesen küzdött, mind pedig
soproni végeinknek háború és békesség idején való őrzésében, mi pedig, akik a királyi
bőkezűség szokott jóindulatából híveink verítékét viszonzó adománnyal, mint
vászonkendővel szoktuk letörölni, Lőrinc mester érdemeit megfelelően kívánván viszonozni,
egész Locsmánd megyét Lánzsér várral és egész kerületével, valamint a locsmándi ispánságot
illető összes hasznával és tartozékával királyi bőkezűségből neki adjuk, adományozzuk,
ajándékozzuk és juttatjuk, aki hűségből fakadó nagyszerű tetteiért a királyi nagylelkűségtől
méltán érdemelt még nagyobb adománnyal való felmagasztaltatást is, valamint általa
örököseinek és azok utódainak, de Óvári Konrád birtokaiért cserébe is, amelyeket Konrádnak
ellenünk elkövetett hűtlensége miatt Lőrinc mesternek adományoztunk ugyan, Konrád
azonban kegyelmünkből és kedves fiunk, István király közbenjárása visszanyert, örök birtokul
és sértetlen tulajdonul. Akarjuk és elhatározzuk, hogy a várjobbágyok a jobbágyfiak, akiket
keltjobbágyfiunak mondanak és a várnépek ugyanazon szabadság és szolgálat szerint
szolgáljanak e gyakran mondott Lórinc mesternek, mint amely szerint nekünk és az általunk
kinevezett ispánnak tartoztak szolgálni. Ha valaki a várjobbágyok vagy jobbágyfiak közül
nem akarna az említett Lőrinc mesternek a szokásos szolgálatokban engedelmeskedni, akkor
legyen szabad lehetősége arra, hogy máshova megy, de úgy, hogy földjét ott hagyja ennek a
Lórinc mesternek, mint a föld urának.
Hogy pedig ezen adományunk, azaz adományozásunk rendjének jogereje örökös
érvényű legyen és később se vonhassa senki kétségbe, kiadtuk ezt az oklevelet
kettőspecsétünk oltalmával megerősítve. Kelt kedvelt hívünknek, Farkas mester zágrábi
választott püspöknek, udvarunk alkancellárjának keze által az Úr 1263. évében.
SZMTF 127. o.

23
 Aranybullák II. András korában

1222 1231 1233

1222. évi törvénycikkek

Előbeszéd A szent Háromság egy Isten nevében.
1. § Endre, Isten kegyelméből Magyarország, Dalmáczia, Horvátország, Ráma, Szerbia,
Galiczia és Lodoméria királya, örök emlékezetűl.
2. § A miért hogy országunk nemeseinek és másoknak is szent István királytól szerzett
szabadságát némely királyok hol tulajdon haragjok bosszujából, hol gonosz, avagy önnön
hasznokat szerető emberek hamis tanácsadásából, sok pontban hatalmasul megrontották
vala, azért a nemesség gyakorta sürgető könyörgésekkel zaklatta felségünket és előttünk
való királyai fülét az ország állapotjának megjobbitásáról.
3. § Mi tehát az ő kérelmöknek mindenben eleget akarván tenni, kivel tartozunk is,
jelesben azért, mert ez okon velek már gyakortább nem kicsiny keserüségre jutott ügyünk,
a mit a királyi tisztesség tökéletes megtartásáért eltávoztatnunk illik, ez pedig senki más
által nem lehet inkább mint ő általok: megadjuk mind nekik, mind országunk többi
lakosinak azt a szabadságot, melyet a szent király adott.
4. § E fölött egyebeket is, az ország állapotjának épülésére való üdvös dolgokat,
rendelünk ily módon:
1222. évi I. törvénycikk Szent István király ünnepéről
Rendeljük, hogy a szent király ünnepét minden esztendőnként, ha csak valami nagy
nehéz ügyek gondja vagy betegségünk meg nem tilt minket, Fehérvárat tartozzunk
megülni.
1. § És ha mi ott nem lehetnénk, a nádorispán kétség nélkül ott leszen érettünk és a mi
képünkben minden ember dolgát meghallgatja; és az egész nemesség, valaki akar,
szabadon oda gyülhessen.

Az 1231. évi II. törvénycikk A fõpapoknak eme törvénynapokon való megjelenési

kötelezettségérõl
Az egyházak fõpapjai, mind az érsekek, mind a püspökök, a szegények panaszának
meghallgatására és a netalán megsértett szabadság megerõsítésére, hacsak kánonjogilag
igazolható akadály nem gátolja õket, kötelesek megjelenni.

1222. évi II. törvénycikk hogy senki perbehivás nélkül el ne marasztassék

Ezt is akarjuk, hogy a nemes embert sem mi, sem az utánunk való királyok soha meg ne
fogják vagy meg ne nyomorítsák valamely hatalmas kedveért, hanem ha előbb perbe
hivatott és rendes uton törvényt láttak reá.

Az 1231. évi V. törvénycikk A jövõben elkövetendõ efféle sérelmek teljes jóvátételérõl

És mivel ezek a mi eskünkkel és a mi fõembereink esküjével erõsítettek meg: ha valakit mi
vagy a mi fiaink vagy bárki ezen idõ, tudniillik a mi uralkodásunk tizenhetedik éve után, bírói
ítélet nélkül kifosztanának (az ilyenek javait) teljes mértékben vissza kell állítani.

24
 1222. évi III. törvénycikk a nemesek és egyházak jószágának szabadságáról
Továbbá semmi szerpénzt, sem szabad dénár adót nem szedetünk a nemesek jószágán.
1. § Hivatlan sem házokra sem falujokra nem szállunk.
2. § Azonképen az egyházak népén sem veszünk semminemű szerpénzt.

Az 1231. évi VII. törvénycikk A servienseknek és az õ népeiknek mentességérõl minden

beszállásolás alól
a) A serviensek házaiba vagy falvaiba sem mi nem szállunk, sem a mi lovászaink, sem
solymáraink, sem pecéreink, sem szekereseink nem szállnak az õ akaratuk ellenére.
b) Ha pedig valahol megtörténik, hogy mi vagy a mi tisztviselõink megszállnak, igazságos
térítést fogunk fizetni, miként az alábbiakban foglaltatik.
8. A beszállásolások esetén és más esetekben fizetendõ térítésekrõl
a) És mivel emiatt, tudniillik mind a mi és a királyné asszony és fiaink megszállásai miatt,
mind érsekeink, püspökeink, báróink és nemeseink beszállásolásai miatt az egész országban
elviselhetetlen károkat és terheket látunk keletkezni, szigorúan elhatározva megparancsoljuk,
hogy semmit se fogadjanak el a mi vagy a mieink konyhája számára, csak a méltányos ár
megfizetése után.
b) Hasonlóképpen sem gabonából, sem borból, sem más szükséges dolgokból semmit se
fogadjanak el, csak az igazságos ár megfizetése után.
9. Azok büntetésérõl, akik térítés nélkül visznek el valamit
a) Az olyan honi személy ügyében, akinek igazságot nem szolgáltattak, a faluból három
paraszt tartozik esküt tenni, és ezeknek az esküjére a külföldi vendég, bárki volt is, a honi
személynek teljes igazságot szolgáltasson a királyi bírsággal együtt,
b) vagy pedig a falu ura, bárki is legyen az, akár érsek, akár püspök, akár nemes,
személyesen tartozzék az ügyben igazságos ítéletet mondani.

1222. évi IV. törvénycikk hogy a nemesség az ő marhájával és birtokával szabad

legyen
Ha valamely nemes ember fiumagzat nélkül hal meg, birtokának negyed részét leánya
kapja; a többivel azt mivelje, a mit neki tetszik.
1. § Ha pedig testamentom nélkül történik halála, valamely közelebb való atyjafiai
vannak, azoké legyen, és ha teljességgel semmi nemzetsége nem volna, a királyra szálljon
birtoka.

1222. évi V. törvénycikk a megyés ispánok hatóságáról és a király falus-ispánjairól

A megyés ispán a nemesek jószágán itéletet ne tegyen, hanem ha pénzt vagy tizedet illet
a dolog.
1. § A megyei várispánok egyáltalában senkit ne itéljenek, hanem csak a magok vára
népét.
2. § A lopókat és latrokat itéljék meg a király falus-ispánjai, de ugyanazon megye
ispánja széke előtt.

1222. évi VI. törvénycikk a pártolkodókról, hogy tolvajt ne kiáltsanak

Továbbá, összepártolkodásból a nép tolvajnak senkit ne kiálthasson, mint eddig szokta
vala.

25
 1222. évi VII. törvénycikk a királynak az országon kivül való hadakozásáról
Ha pedig a király az országon kivül akarna hadakozni, a nemesség ne tartozzék vele
menni, hanem ha a király pénzén; és valamikor haza térend, a nemeseken hadi birságot ne
vegyen.
1. § Ha pedig ellenség támadna haddal az országra, általánfogva mindnyájan tartozzanak
elmenni.
2. § Azonképen, ha az országon kivül akarnánk hadakozni és mi is a haddal mennénk,
minden, valakinek ispánsága vagyon, a mi pénzünkön velünk jőni tartozzék.

Az 1231. évi XV. törvénycikk A nemesek és mások hadkötelezettségének újabb

szabályozása
a) Ha mi az országon kívül vezetünk hadat, a nemesek nem tartoznak velünk menni,
b) csupán az ispánok és a zsoldosok, várjobbágyok és azok, akik tisztségüknél fogva erre
kötelesek, és akiknek nagyobb birtokokat adományoztunk.
16. Ugyanarról
Ha azonban hadsereg jön az ország ellen, mindnyájan együtt és külön-külön tartoznak a haza
védelmére az ellenség ellen kiállni. S ha az ellenség ellenünk jövõ hadserege visszavonul,
ezeket megtorlás végett tartoznak üldözni.

1222. évi VIII. törvénycikk a nádorispán hatalmáról és a helyettes birákról

A nádorispán minden ember dolgában, ki országunkbeli, különbség nélkül itéljen.
1. § De nemesek perét, ha fejök vesztébe vagy birtokuk veszedelmébe jár, a király hire
nélkül el ne végezhesse.
2. § Helyettes birákat pedig ne tartson, hanem ha egyet a maga udvarában.

Az 1231. évi XVII. törvénycikk A nádor bírósági jogkörérõl

A nádor pedig minden ember felett különbség nélkül ítélkezzék, kivéve az egyházi
személyeket és klerikusokat, valamint a házassági és hitbérügyeket és más egyházi
(vonatkozású) ügyeket, amelyek bármely címen egyházi vizsgálat alá tartozóknak látszanak.

1222. évi IX. törvénycikk az országbiró hatóságáról

Országunk birája, mig a curián leend, mindeneket itélhessen és a curián indult pert
akárhol elvégezhesse.
1. § De mikor az ő jószágában lakik, akkor poroszlót ne bocsásson és a peres feleket
meg ne idéztesse.

1222. évi X. törvénycikk hadban elesett jobbágyurak fiainak jutalmokról

Ha valamely jobbágyurnak, a kinek tiszte vagyon, hadban történik halála, annak fiát
vagy atyjafiát illendő tiszttel méltó megajándékozni.
1. § És ha nemes ember halna meg azonként, ajándékozza meg fiát a király, a mint neki
tetszik.

1222. évi XI. törvénycikk vendégek avagy idegenek mi módon jussanak méltóságra?
Ha vendégek, tudni mint jámborok, jönnének az országba, ország tanácsa nélkül
méltóságra ne jussanak.

1222. évi XII. törvénycikk akármi módon megholtak feleségének hitbéréről

Ha valaki meghal, vagy törvény szerint halálra itéltetett, vagy perdöntő bajon esik el,
vagy akármi más ok miá, annak felesége az ő hitbérében kárt ne valljon.

26
 1222. évi XIII. törvénycikk hogy a hatalmasok meg ne nyomoritsák a föld népét, se a
szegénységet
A jobbágyurak ugy kövessék a király udvarát, vagy akármerre is ugy járjanak, hogy a
szegénységet ne foszszák, ne nyomorgassák.

1222. évi XIV. törvénycikk az olyan ispánról, a ki az ő vára népét megrontja

Továbbá, ha valamely ispán az ő ispánságának módja szerint magát tisztességgel nem
viselné, vagy az ő vára népét megrontaná, ebben találtatván, mind az ország szine előtt
vessék ki tisztéből szégyenére, és a mit elragadott, adja vissza.

1222. évi XV. törvénycikk a lovászokról, peczérekről és solymárokról

Lovászok, peczérek és solymárok nemesek falvaira szállani ne merészeljenek.

1222. évi XVI. törvénycikk hogy egész megyék ispánsága örökül ne adassék
Egész megyét vagy akárminemű méltóságot örök jószágul vagy birtokul nem adunk.

1222. évi XVII. törvénycikk hogy szerzett birtokától senki meg ne fosztassék
A mely birtokot valaki méltó szolgálatjával szerzett, attól soha meg ne fosztassék.

1222. évi XVIII. törvénycikk a nemesek szabadságáról, hogy a király fiához

mehessenek, és a király fia előtt elkezdett perekről
Továbbá a nemesek, búcsut véve tőlünk, szabadon mehessenek a mi fiunkhoz, ugy mint
a nagyobbtól a kissebbhez; ez azért az ő birtokuk veszedelmébe ne járjon.
1. § Valakit a mi fiunk igaz törvény szerint fején itélt, avagy az előtte kezdett pert, mig
ugyan ő előtte vége nem szakad, magunk eleibe nem bocsátjuk; viszont a mi fiunk is
azonképen.

1222. évi XIX. törvénycikk a föld népe és vendégek szabadságáról

A várakhoz tartozó jobbágyok szent István királytól szerzett szabadságuk szerint
éljenek.
1. § Hasonlatosképen a vendégek is, akár micsoda nemzet legyenek, azon szabadságban
tartassanak, mely kezdettől fogva vagyon nekik engedve.

1222. évi XX. törvénycikk a tizedről

A tizedet pénzűl megváltani senki ne tartozzék, hanem a mit a föld terem, bort vagy
gabonát, abbúl fizessék.
1. § És ha ebben a püspökök ellentartók lesznek, nem segitjük őket.

1222. évi XXI. törvénycikk hogy a püspökök ne adjanak a tizedből a király lovainak
és a nép se hordjon tizedet a király jószágára
A püspökök a nemesek jószágán való tizedből ne adjanak a mi lovainknak, se az ő
népök ne tartozzék a tizedet a király jószágára hordani.

1222. évi XXII. törvénycikk a király disznairól

Továbbá, a mi disznaink nemes ember erdején vagy rétjén ne legeljenek az ő akaratja
ellen.
1222. évi XXIII. törvénycikk az uj pénzről
Továbbá, a mi uj pénzünk esztendeig járjon, husvét napjától husvét napjáig.
1. § És a dénárok olyfélék legyenek, a minemüek voltak Béla király idejében.

27
 1222. évi XXIV. Törvénycikk hogy izmaeliták és zsidók tisztséget ne viseljenek
Pénzváltó kamara-ispánok, só-kamarások és vámosok, országunkbeli nemesek legyenek.
1. § Izmaeliták és zsidók ne lehessenek.

1222. évi XXV. törvénycikk a sóról

Továbbá, sót az országnak közepette ne tartsanak, hanem csak Szabolcson és Regéczen
és a végekben.

1222. évi XXVI. törvénycikk hogy az országon kivül valóknak birtokot adni nem kell
Továbbá, birtokot az országon kivül való embernek ne adjanak.
1. § Ha valamelyest adtak vagy eladtak, azt a haza fiai válthassák meg.

1222. évi XXVII. törvénycikk a nyestbőr adóról

A nyestbőr adót azon szokás szerint fizessék, a mint Kálmán király elvégezte volt.

Az 1231. évi XXXIII. törvénycikk A nyestbõradó pénzben való megváltásáról

a) Úgyszintén: minden egyes nyestbõr helyett négy pondust kell fizetni.
b) Amennyi ebbõl bejön, annak egyharmad része a telek urának, kétharmad része a föld
urának adassék.

1222. évi XXVIII. törvénycikk hogy a kit a törvény elmarasztott, annak oltalma ne
legyen
Ha valaki törvény renden elmarasztatott, senki a hatalmasok közül meg ne
oltalmazhassa azt.

Az 1231. évi XXXV. törvénycikk Az elítéltek birtokairól

a) Úgyszintén: Ha valakit bírói úton elítéltek, akaratunktól fog függni, hogy az ilyenek
birtokait magunknak tartsuk meg, vagy tetszésünk szerint mások közt osszuk szét.
b) Azt azonban nem akarjuk, hogy az ilyenek falvaira tüzet bocsássanak.
c) Hogy pedig mindezek mind a mi idõnkben, mind a mi utódaink idejében erõsen és
változatlanul megmaradjanak, mind mi, mind a mi fiaink személyesen esküt téve,
megerõsítettük, és saját, valamint fiaink pecsétjeivel megpecsételtük.

1222. évi XXIX. Törvénycikk az ispán jövedelméről és a királyi jövedelmekről

Az ispánok csak az ő ispánságok igazával éljenek; egyebek, a királyhoz tartozók,
ugymint cseberpénz, vám, ökrök, és a várak jövedelmének két része is a király számára
legyen.

1222. évi XXX. Törvénycikk hogy a nádorispánt, a bánt és a király és királyné

országbiráit kivéve, senki két tisztet ne viseljen
Továbbá, e négy jobbágyurat: tudniillik a nádorispánt, a bánt, király országbiráját és
királyné asszonyét kivéve, senki két tisztet ne viseljen.

1222. évi XXXI. törvénycikk

hogy az előlbocsátott czikkelyek arany pecsét alatt irásba foglaltatván, különb-
különbféle őriző helyekre adassanak és tétessenek el
És hogy ezen mi tőlünk engedett szabadság és ezen rendelésünk mind a mi időnkben,
mind az utánunk következők idejében örökké erős legyen, irattuk egy igén hét levélbe, és
megerősitettük a mi arany pecsétünkkel; ugy, hogy egyik levél küldessék a pápa urnak és ő
is irassa bé az ő lajstromába; a másikat az Ispotályban, a harmadikat a Templomban

28
 tartsák; a negyedik maradjon a királynál; az ötödik az esztergomi káptalannál, a hatodik a
kalocsainál álljon; a hetediket őrizze a nádorispán, ki az idő szerint leszen.
1. § Oly módon, hogy az irást mindenkor szeme előtt tartván, se ő maga meg ne
tévedjen valamikép a mondott dolgokban, se királyt vagy nemeseket, avagy másokat
megtévedni ne engedjen; hogy ők is örüljenek az ő szabadságoknak, és azért nekünk és a
mi következőinknek minden időben hivek legyenek, és a királyi koronának tartozó
engedelmes szolgálatjokat meg ne tagadják.
2. § Hogyha pedig mi, vagy az utánunk következendő királyok közül valaki ezen mi
szerzésünknek ellene járna valaha, ez a levél adjon szabad hatalmat mind a püspököknek,
mind más jobbágyuraknak és országunkbeli nemeseknek mindnyájan és egyen-egyen,
jelenvalóknak és jövendőbelieknek és az ő megmaradékoknak, hogy mind nekünk, mind
az utánunk következendő királyoknak minden hűtelenség szégyenvallása nélkül
ellentállhassanak és ellentmondhassanak mind örökké.
3. § Kelt Keled kezéből, ki egri prépost és kanczellárunk; a testté lett ige után ezer-
kétszáz-huszonkettedik esztendőben, mikoron tisztelendő János esztergomi, tisztelendő
Ugrin kalocsai érsekek, Dezső csanádi, Róbert veszprémi, Tamás egri, István zágrábi,
Sándor váradi, Bertalan pécsi, Kozma győri, Bereczk váczi, Vincze nyitrai püspökök
voltanak, a mi királyságunknak tizenhetedik esztendejében.

Az 1231. évi XXXV. törvénycikk

Saját akaratunkból hozzájárulván, hogy akár mi, akár a mi fiaink és a mi utódaink ezt az
általunk engedélyezett szabadságot meg akarnák sérteni, az esztergomi érseknek jogában
álljon, hogy szabályszerű előzetes megintés után, minket és őket a kiközösítés büntetésével
fenyítsen meg.
Kelt az Úr megtestesülésének ezerkétszázharmincegyedik évében, a mi uralkodásunknak
pedig a huszonkilencedik évében.

1232. február, II. András: „Mostanában … meg nem érdemelt büntetést szenvedek, és jaj,
sohasem ismert fájdalomban senyvedek; én, aki kegyelemnek egyre magasabb fokára
törekedtem, hirtelen a kegyvesztettség mélységébe taszíttattam, és sirathatom a vétkeket,
amelyeket soha el nem követtem. Éppen amikor a minap, a nagyböjt kezdetén mind magam,
mind országom lakosai kegyes katolikus szokás szerint egyházunkhoz gyülekeztünk, hogy e
szent napokon magunkat könnyeknek és töredelemnek adva át, és áldozatot mutatva be az
Úrnak a szentséges böjtöt megkezdjük, akkor hirdette ki Róbert esztergomi érsek reám,
országom lakosaira, általánosan egész Magyarországra az interdictum büntetését, mint
mondta, a tőletek (IX. Gergely pápától) kapott felhatalmazás alapján, és a magam és fiaim
főember szolgái közül egyeseket kihallgatás és ítélet nélkül a kiközösítés büntetésével sújott.”

A beregi egyezmény (1233)

(Szemelvények)
Nektek, Jakab prenestei választott püspök úr, az Apostoli Széknek, a római egyház és
Magyarország összes egyházai helyett és nevében küldött követe,
mi, András, Magyarország királya, esküszünk Isten szent evangéliumára, hogy az alábbi írt
összes és valamennyi fejezetet megtartjuk, elrendelve, hogy azokat fiaink és utódaink is
örökké megtartsák, és hogy semmiben semmiféle ürüggyel ellenkezõt nem teszünk, vagy
csalást nem követünk el azokban, hogy ne úgy legyenek, miként az alábbiakban következnek.
És meg fogjuk parancsolni összes alattvalóinknak országunkban, hogy az összeseket és
minden egyeseket megtartsák. És ha valaki parancsolatainkat áthágja, meg fogjuk büntetni,
miként megérdemli. És meg fogjuk esketni fiainkat és jobbágyainkat (is) annak megfelelõen,
miként alább az õ esküjükrõl intézkedünk.

29
Az egyes fejezetek pedig ezek:
1. A zsidók és izmaeliták tisztségviselése ellen
a) Zsidókat és szaracénokat vagyis izmaelitákat ezután nem állítunk kamaránk, a pénzverés,
só(ügyek), adók vagy más közhivatalok élére; sem nem rendeljük õket az ezek élén állók
mellé, sem valamely csalást nem követünk el, amely folytán ezek a keresztényeket
elnyomhatnák.
b) Úgyszintén egész országunkban nem fogjuk megengedni, hogy zsidókat és szaracénokat,
vagyis izmaelitákat valamely állami tisztség élére állítsanak.
…
6. Az egyes egyházak sójárandóságának megállapítása, illetõleg a sómennyiségek
beváltásának részletes szabályozása, összesen tíz pontban.
a) Úgyszintén akarjuk és megengedjük, hogy az egyházak szabadon szállíthassák sójukat a
maguk egyházához, és ott a mindenkori sókamarai tisztviselõk és ama egyház azonidõbeli
fõpapjának, ahol a sót elhelyezik, pecsétje alatt helyezzék el, és így elhelyezve õrizzék azt
Szent István király nyolcadáig, és akkor ettõl a naptól a boldogságos Szûz Mária születése
napjáig fizessenek nekik pénzt ama sóért, amit az egyházak akkor maguknál bírnak, az alább
lejegyzett árszabás szerint.
b) És ha eme sótisztek a sót ezen idõ alatt nem veszik meg, vagy az egyháznak mondott
becslés szerint a pénzt nem fizetik meg, akkor az egyházak mindezt a sót mindenkor saját
használatukra fordíthassák vagy eladhassák saját akaratuk és tetszésük szerint. És minden
haszon, ami minket illetne vagy más királyt, aki akkor lesz, vagy eme sótiszteket: teljes
egészében szálljon az egyházak hasznára, és sem e sótisztek, sem újak vagy más személyek
semmi módon ne zavarják õket, hogy azt tehessék, amit nekik bármikor tetszik tenni a sóval,
amelyért nekik a megjelölt idõben nem fizették ki a pénzt.
c) Ugyanezt rendeljük a második idõhatárról, hogy Boldog Miklós ünnepétõl Boldog Tamás
apostol ünnepéig azért a sóért, amit az egyházak a sótisztek pecsétje alatt maguknál fognak
tartani, fizessék ki nekik a pénzt a lejegyzett árszabás szerint. Ha ez nem történik meg,
ugyanaz legyen, amit az elõbbi esetben mondottunk a sóról.
d) Az ezüst pedig, amit az említett egyházaknak fizetni fognak, jó frisachi dénárokban lesz,
vagy olyan ezüstben, amelynek egytized része van hozzáolvasztva.
e) A só árai pedig ezek: minden egyes rakás mosott sóért fizetni fognak az egyházaknak nyolc
márkát, kivéve a jeruzsálemi ispotályosok házát és a kalocsai és bácsi egyházakat,
amelyeknek minden rakásáért tíz márkát fogunk adni, föltéve, ha az említett kalocsai és bácsi
egyházaknak sójukat le kell szállítani Szegedre vagy tovább: egyébként (csak) nyolc márkát
fognak kapni. A nagyobb rakás mosott sóért adni fogunk az egresi apátságnak huszonhat
márkát minden egyes rakásért és az aradi egyháznak huszonöt (márkát), szintén minden egyes
rakásért. A bányászott sóért pedig adni fogunk egy márkát száz kõsókockáért (abban az
esetben), ha az (illetõ egyházak) sójukat a végeken kötelesek aratni: kivéve Szent Gotthárd
monostorát, amelynek nyolcvan sókockáért adunk egy márkát.
f) Mi pedig és bárki lesz a király a jövõben, a só tartozunk a végekre küldeni, az egyházaknak
adott kiváltságlevelek értelmében és azt el kell helyezni a kiváltsággal ellátott egyházak
házaiban, ahol a sótisztek pecsétjével lezárva fog maradni a só a fentebb említett határnapokig
és mindezeket egyformán tartsák meg mind õk, mind mi, a fentebb említett idõpontokban,
ahogy mondottuk.
i) Az egyházaknak azokért a jövedelmeikért, amelyeket idáig szoktak a sóból kapni, kivéve a
tizedet, tízezer márkát fogunk fizetni öt egymásután következõ éven keresztül, amely éveket
az Úr feltámadásának legközelebbi húsvétjától kezdjük számítani, és a fizetést a következõ
módon eszközöljük:
…

30
j) És nem kevésbé akarjuk és hozzájárulunk, hogyha a mondott tízezer márka összeget nem
fizetnénk meg minden egyes idõpontban amelyeket fentebb megjelöltünk, azok az egyházak,
amelyektõl a sót elvontuk, tekintet nélkül erre a megjegyzésre, szabadon és változatlanul
ugyanabban az állapotban és jogokban maradjanak, amelyben eme megegyezés elõtt voltak.
7.A hitbérre vonatkozó és házassági ügyek csak egyházi bíróság elé tartoznak
Úgyszintén: nem akarjuk és ne m engedjük meg, hogy ezután hitbérre vonatkozó vagy
házassági ügyeket mi vagy más világi bírák tárgyaljanak, mivel ezekbe nem akarunk
beleavatkozni, s nem is vagyunk illetékesek, hanem egyházi bíráknak kell ezeket tárgyalni és
befejezni.
8. Az egyházi személyek felett szintén csak egyházi bíróság ítéljen, kivéve a birtokpereket
Úgyszintén akarjuk és hozzájárulunk, hogy klerikusok és egyházi személyek minden ügyben
egyházi bíró elõtt feleljenek és egyezkedjenek, kivéve a birtokpereket, amelyekrõl azt
akarjuk, hogy mind ti, legátus úr, mind mi, kérjünk tanácsot a pápa úrtól, kifejtve elõtte az
ügy körülményeit, amely körülmények közül többek között kifejtendõ, hogy ti Magyarország
fõpapjaitól úgy értesültetek, hogy az egyházak és az egyházi személyek birtokaira vonatkozó
pereket mindig Magyarország mindenkori királyai szokták tárgyalni és befejezni, és hogy
Magyarország fõpapjaitól azt az értesülést nyertétek, hogy ha az egyházi birtokokra
vonatkozó pereket kivonnák a mi bíráskodásunk alól, ez az egyházakra nézve igen káros és
veszélyes lenne, mivel ezáltal az egyház jogaiból sok elveszne.
9. Az egyházi személyek teljes adómentességérõl
Semmiféle adót és semmiféle kamarahasznot nem vetünk ki, vagy nem szedünk be
klerikusoktól és egyházi személyektõl és azok kiváltságai ellen, ha ilyenekkel bírnak,
szándékosan nem cselekszünk.
10. A legátus által kivetni tervezett adóról
A ti általatok országunk más lakóira kivetendõ adóról mi és a legátus, kérjünk tanácsot a pápa
úrtól, amint ugyancsak vele megegyezünk a pápa úrral folytatandó tanácskozásról a
birtokpereket illetõleg.
Megerõsítõ és befejezõ részek
Úgyszintén: huszonöt napon belül, miután Oroszországból visszatérünk, az említett
tisztelendõ legátus elõtt fiainkkal együtt megjelenünk, és minden egye egyháznak, amely
sóval rendelkezik, még ez évben nyílt alakú levelet adunk sójogaikról, eme megegyezés
értelmében. És ugyanazon legátus és püspökeink elõtt akkor nyilvánosan el fogjuk ismerni,
hogy ezt a megegyezést kötöttük és az elsõ és eme második ünnepélyes esküt tettük, és hogy
mindezeket az említett esküvéseinkkel és eme aranypecsétünkkel megerõsítettük, és akkor
mindezekrõl oklevelünk harmadik példányát is kiállítjuk, aranypecsétünkkel megerõsítve. S a
nádort is megesketjük, hacsak elõbb meg nem esküszik.
Hogy mindezeket a fentebb elõadottakat önként és minden feltétel nélkül teljesítjük, s mi és a
mi utódaink, minden idõben erõsen és kisebbítés nélkül megtartjuk, és semmiben ellene nem
teszünk, sem másokat tenni nem engedünk: (mindezt) a tisztelendõ atya E. veszprémi püspök
és Cognoscens mester, esztergomi kanonok, mint a többször említett legátus követe és
káplánja elõtt – aki eme esküt a legátus nevében és megbízásából s a római egyház és
Magyarország összes egyházai helyett és nevében átveszik – udvarunk tanácsára, érintvén a
szent evangéliumot, ígérjük és esküszünk. Megparancsolván igen kedves fiainknak is, és
meghagyván alább felsorolt jobbágyainknak, hogy ugyanilyen módon esküdjenek meg.
…
A mi Urunk Jézus Krisztus megtestesülésének ezerkétszázharmincharmadik évében, IX.
Gergely pápa úr uralkodásának hetedik évében, augusztus hó húszadik napján tárgyaltattak
mindezek szerencsés módon az említett András úrnak, Magyarország dicsõ királyának a
tanácsában.

31
Ugyanott jelen lévén: tisztelendõ Cletus, egri és Bertalan veszprémi püspökök. És az említett
s akkor esküt tett jobbágyok, valamint Mihály ittebõi prépost, Vince sasvári esperes, Szent
Benedek-rendi Jacobinus, csanádi kanonok és mások igen számosan az ország nemesei közül,
akik abban a tanácsban jelen voltak.
Ama erdõben, melyet Beregnek neveznek.
SZMTF
116

Kérdések:
Mit jelent az Aranybulla kifejezés?
Milyen jogokban részesítette a király a servienseket? Mire lehet ebből következtetni korábbi
helyzetük vonatkozásában?
Milyen jogokban részesültek a várjobbágyok?
Milyen szabályokat találunk a várnépek vonatkozásában?
Miért foglalták törvénybe, hogy „azoktól a birtokoktól, melyeket valaki igaz szolgálattal
szerzett, őt soha meg ne fosszák?
Milyen hátrányos rendelkezéseket találunk az egyházra vonatkozóan, hogyan változtak meg
ezek 1231-ben, ill. 1233-ban?
Milyen sarkalatos nemesi jogokat fogalmazott meg az 1222-es Aranybulla?
Hogyan változtatja meg az 1231. évi törvény a nemesi ellenállásra vonatkozó rendelkezést,
miről szól II. András levele 1232 februárjában?

Központi szervek a XIII. századtól 1526-ig

Király

Országgyűlés Királyi tanács Királyi kancellária Országos méltóságok

Nádor
Országbíró
Tárnokmester
Főkincstartó

1298. évi XXIII. törvénycikk

a király mellett állandóan működő tanács szervezéséről és annak hatásköréről
Úgyszintén elhatároztuk:
a) Hogy a király úr udvarát méltóságteljesebben igazgassák, és Magyarországot illendőbben
kormányozzák, király urunk háromhónaponként váltakozva, két-két püspököt tartson maga
mellett, éspedig a rendnek megfelelően egyiket az esztergomi, másikat a kalocsai egyháznak
alárendelt püspökök közül, s ugyanannyi, illetőleg valamennyi nemest - akiket most
választottunk -, s ezeket a királyi kincstárból megfelelő fizetéssel lássa el.
b) És ha a király úr elmulasztaná ezt megcselekedni, bármit tesz is ezen említett,
mellérendelendő tanácsosok tanácsa nélkül, a fontosabb birtokadományok és a méltóságok
eladományozása vagy más nagyobb dolgok tekintetében: azokat nem kell megtartani..

32
 1298. évi LXXVII. törvénycikk
a királyi kancellária díjainak szabályozása: mennyi jár az ünnepélyes oklevelekért
Továbbá a király úr kancellárjainak a birtokadományok ügyében ünnepélyes vagy nyílt
formában kiállítandó okleveleknél az oklevél kiváltásáért az alábbi díjszabást kell betartaniuk:
hogy a birtokadományozást és bármiféle szabadságokat megörökítő oklevélért az oklevél
írójával együtt két márkát, minden oklevél megerősítésért - egy ünnepélyes oklevél
megerősítő kibocsájtása után - a kancellár mindig egy márkát, írnoka pedig száz dénárt
(kapjon).

1405. évi (I.) XII. törvénycikk

a szabad városoktól a tárnokmesterhez, s innen, ha szükséges, a király személyes
jelenléte elibe történik a feljebbezés
Ezenfelül, ha azoknak a városoknak a polgárai, melyeket ujonnan létesitettünk és a
melyeket más városok szabadságaival láttunk el, biráik és esküdteik itéletében és
határozatában megnyugodni nem akarnának, megannyian ahhoz a városhoz, a melynek
szabadságával élnek, vagy tárnokmesterünkhöz feljebbezhetnek.
1. § Ugy azonban, hogy miután a tárnokmesterhez fordultak, a birákhoz és esküdtekhez
többé vissza ne térhessenek, és más valakihez se feljebbezhessenek semmiképen, kivévén, ha
szükséges volna, a mi személyes jelenlétünkhöz.

1486. évi LXXIII. törvénycikk

az ország rendes birái és helyetteseik, ugyszintén az ispánok, alispánok, itélőmesterek,
táblabirák és mások, a kik az országban biráskodnak, a maguk helyén esküt tegyenek
Továbbá rendeltük: hogy minden aggodalmas gyanu, a mely az ország birái és
igazságszolgáltatói, továbbá az ispánok, alispánok, szolgabirák, valamint a választott nemesek
és a többi tisztek ellen, ezeknek kedvezése vagy gyülölsége miatt támadhatna, mindenki
szivétől távol maradjon, a néhai igen dicső Zsigmond császár úr törvénye megállapitotta és
elrendelte:
1. § Hogy ennek az országnak összes birái és igazságszolgáltatói, úgy az egyháziak mint a
világiak, a kiket tudniillik nádorrá, országbirává, tárnokmesterré, kanczellárrá vagy
alkanczellárrá, a most nevezett birák itélőmestereivé vagy helyetteseivé, valamint
törvényszéki biráivá, Szlavonia bánjává, erdélyi vajdává és bármely megye ispánjává s
szolgabiráivá fognak megválasztani és megtenni, úgyszintén ezeknek a helyettesei, és a
helyükbe kirendeltek, e tisztségükbe való beiktatásuk alkalmával, a jövendő örök időkben, a
hűség megtartására és igazság kiszolgáltatására nézve királyi felségünk szine előtt, becsületes
esküt kötelesek tenni.
2. § Az alispánok és szolgabirák azonban ezt az esküt vármegyéjük előtt tartoznak letenni.

Esküminta
Az esküminta pedig következőképen hangzik:
Én N. esküszöm az élő Istenre és az Isten szent anyjára, szüz Máriára és minden szentekre
és az Isten kiválasztottjaira, hogy minden előttem perlekedőnek és minden ügyben, mely
tisztemhez tartozik, minden személynek, tudniillik gazdagnak és szegénynek megválogatása
nélkül, kérést, jutalmat, kedvezést, félelmet, gyülölséget, szeretetet és barátságot távoltartva
és félretéve, tehetségemhez képest minden dologban igaz és való törvényt és igazságot fogok
tenni s végrehajtást eszközölni, a mint azt Isten és ez ő igazsága szerint megtenni
kötelességemnek ismerendem. Isten engem ugy segéljen és minden szentjei.

33
 1492. évi VI. törvénycikk
a tanácsosok, a kanczellár, kincstárnok és egyéb tisztviselők magyarok legyenek
Továbbá, hogy a midőn Magyarországban fog tartózkodni, a tanácsosokat, kanczellárokat, a
kincstárnokot, az udvarmestereket, főasztalnokot, főpohárnokot, kamaragrófokat a magyarok
közül vegye és egyáltalán minden felsőbb és alsóbb tisztségre magyarokat alkalmazzon, a
mint ez a néhai boldog emlékü fenséges László király ur idejében is szokásban és
gyakorlatban volt.
1485. évi I. törvénycikk
a nádort a királyválasztásnál az első szavazat illeti
Először: az ősök régi intézkedésénél fogva végeztük és megállapitottuk, hogy ha valamikor
a király magva találna szakadni és uj királyválasztásról folyna tanácskozás; a választásban,
hivatala méltóságánál fogva, mindenkor a nádoré legyen az első szavazat.

1485. évi II. törvénycikk

a nádor az ország örökösének gyámja vagy gondnoka
Másodszor: ha valamely király kiskoru örököst hagyna maga után, a nádor tiszténél fogva
mint az ő gyámja tartozik és köteles őtet apai országaiban és uradalmaiban megtartani és
hüségesen megvédelmezni.
1. § A mely nádornak időközben, mig az örökös felserdült korát eléri, ennek összes
alattvalói és országlakosai épen ugy tartoznak engedelmeskedni s magukat minden dologban
alárendelni, mint valódi uroknak és királyuknak.

1485. évi III. törvénycikk

király nem létében vagy annak gyermekkorában országgyüléseket hirdethet
Harmadszor: ha királyi magszakadás találna bekövetkezni, az alatt az idő alatt, a mig uj
királyt választanak vagy akkor is, ha, mint emlitve volt, az örökös gyermekkorban maradna
hátra, mindenkor az ő gyámjának a nádornak dolga lészen, tiszténél fogva az ország, sőt az
örökös dolgának és szükségének érdekében is országgyüléseket elrendelni és hirdetni, a
melyek megtartását épen alkalmasnak tartja.
1. § A kinek, mint az imént mondtuk, az országlakók mindenkor engedelmeskedni s
magukat alárendelni tartoznak.

1485. évi IV. törvénycikk

ő a főkapitány
Negyedszer: ha valamikor az ország megszorult helyzete sürgősen kivánná és szükséges
volna, hogy az országlakosok annak szüksége és szorgos megvédése érdekében fölkeljenek, a
nádornak kell, az ő fölvállalt tiszténél fogva, az ország és országlakosok közönséges és
főkapitányának lenni és azokat vezetni, mindazonáltal a királyi felség parancsához és
határozatához képest.

1485. évi V. törvénycikk

az egyenetlenségeket tartozik lecsillapitani és elfojtani
Ötödször: ha az országlakók között netán holmi meghasonlások vagy veszekedések avagy
más vitatkozások fordulnának elő, a nádor tiszti hatalmánál fogva, ezekre vigyázni, és azokat
elfojtani s kiegyenliteni, valamint a bünösöket érdemük szerint megbüntetni, ugyszintén a
történteket jóvá tenni s helyreigazitani tartozik.
1. § Mindazonáltal a királyi méltóság és hatalom mindenkor épségben maradván.

34
 1485. évi VI. törvénycikk
a király és országlakósok között támadt viszályt ki kell egyenlitenie
Hatodszor: hogy ha valamikor a király és ország között viszály vagy egyenetlenség találna
támadni: a nádornak tiszténél fogva közbenjárónak kell lennie s köteles közbelépnie és őket
egész tapintattal, gondossággal, minden igyekezettel és buzgósággal hüségesen kibékitenie.

1485. évi VII. törvénycikk

ki kell hallgatnia a követeket, ha ezt a király nem tehetné
Hetedszer: ha valamikor megtörténnék, hogy a király együgyüségből vagy hanyagságból a
követeket ki nem hallgatná vagy nem is felelne nekik, a nádornak erre tiszténél fogva
ügyelnie kell és köteles annak hibáját helyrehozni.

1485. évi VIII. törvénycikk

köteles a panaszokat a király elébe terjeszteni
Nyolczadszor: ha a királyi felség fekvő jószágokat adományoz és ellentmondók
jelentkeznének és felhoznák, hogy a király azokat igazságtalanul adományozta: a nádornál
kell panaszt tenniök és ez tartozik az efféle panaszokat mentül előbb a király tudomására
hozni.
1. § Ha pedig a király távol lenne, mindamellett köteles a panasz meghallgatása után a
királyt mentül előbb értesiteni és egyuttal megkérni, hogy ő felsége határnapot és helyet
tüzzön ki, a mikor és a hol e panaszt megvizsgálni, megvitatni és elintézni kellessék.

1485. évi IX. törvénycikk

ő az ország legfőbb birája
Kilenczedszer: a nádor az ő tiszténél fogva köteles bármely országlakót a panaszlók
kérésére akár birtokjogok, akár hatalmaskodások tárgyában törvénybe idézni.
1. § És e részben akkora hatalma, joghatósága és méltósága van, a melynél nagyobb, de
még csak ahhoz hasonló is, a királyi méltóság kivételével, egyáltalán semmi
igazságszolgáltatónak sincsen.
2. § Az ország más birái ugyanis, régi szabálynál és megállapodásnál fogva, csakis
hatalmaskodások és nem birtokjogok dolgában rendelhetnek el idézéseket vagy
perbehivásokat és hozhatnak itéleteket.
3. § Azután meg, azoknak, kiket a nádor előtt marasztalnak törvény utján birságokban vagy
más törvénykezési terhekben, az ilyen terheket a királyi felség nem annyira a maga rendes,
mint inkább korlátlan hatalmánál és méltóságánál fogva engedheti el; mindazon által ezt nem
kell megtennie, mert a nádor ezekről a birságokról mindenkor saját akarata szerint
rendelkezhetik.
4. § Ellenben másoknak, kiket a többi birák előtt marasztalnak el, a királyi felség e terheket
rendes hatalmánál fogva mindenkor szabadon és egyenesen elengedheti.

1485. évi X. törvénycikk

a király távollétében ennek helytartója
Tizedszer: hogy ha a királyi felség a hadseregben vagy különben az országon kivül találna
tartózkodni a nádornak az ő tiszténél fogva ez országban mindenkor helytartónak kell lennie,
és némely melléje rendeltekkel (kiknek mindamellett ő legyen a feje és felebbvalója) mindent
tehet és végezhet, a mit a király tehetne vagy köteles volna megtenni.
1. § Kivéve mindazonáltal a kegyelmezést és a koronára háramlott jogok adományozását.
2. § Ezen kivül még egyéb dolgokat, melyek régi rendtartásnál fogva, mindenkor egyenesen
a királyi méltóságra tartoztak.

35
 1485. évi XI. törvénycikk
a nádor a kunok birája; és annak fizetése
Tizenegyedszer: a nádor tiszténél fogva, egész Kunország felett biráskodik és a kunoknak
örökös ispánja s birája.
1. § A kiktől eme tisztségeért és fáradtságáért évenként három ezer aranyat kell kapnia, a
mint ez Lajos és más királyi elődök leveleiből nyilván kitünik.

1485. évi XII. törvénycikk

ő Dalmátia birája
Tizenkettedszer: egész Dalmácziának a nádor birói hatalma alatt kell lennie és jövedelmül
ott bizonyos szigetei vannak.

1. Hogyan változott meg a királyi tanács jelentősége az 1298-as tc. értelmében?

2. Mi volt a kancellária fő tevékenysége? Melyik rend tagjai voltak a kancellárok?
3. Mi volt eredetileg a tárnokmester feladatköre, milyen szerepet kapott az 1405. évi tc
alapján?
4. Milyen központi tisztségviselők voltak a királyi udvarban az 1492. évi törvénycikk
szerint?
5. Milyen feladatokat kapott a nádor a nádori cikkek szerint?
6. Mennyiben korlátozott a nádor jogköre a király helyetteseként?

Központi szervek 1526-1848

Habsburg Birodalom központi szervei Magyar központi kormányszékek

Udvari tanács Magyar tanács

Titkos tanács Magyar kancellária

Udvari kancellária Helytartótanács

Udvari kamara Magyar kamara

Udvari haditanács

Mária Terézia után

Udvari és államkancellária

Udvari számvevőszék

Gazdasági igazgatóság

Államtanács
Konferenciatanács (Ferenc)
Állami konferencia (V. Ferdinánd)
kamarilla
Rendőrminisztérium II. Lipót

36
 1559. évi VIII. törvénycikk
a magyar ügyeket magyar tanácsosokkal kell tárgyalni
És mivel, többek között, az emlitett összes bajoknak és sérelmeknek az elháritására, azt az
utat és módot sem találták utolsónak, hogy Ő császári felsége, a magyar ügyekben jövőre,
méltóztassék az ország törvényeit és szabadságait ismerő magyar tanácsának véleményét
meghallgatni:
1. § Miután máskülönben is, azok, a kiknek fejéről, életéről és vagyonáról szó van és a kik
naponként abban a veszedelemben forognak, ő felségének mindenben jobb tanácsot adhatnak,
mint a magyar ügyekben kevésbbé járatos idegenek közül bárki is, a kit a mások veszedelme
nem aggaszt.
2. § Mert igazságosnak látják, hogy a miképen a tisztán idegen országokra néző ügyekben,
magyarokat soha sem alkalmaznak; éppen ugy a tisztán és kizárólag Magyarország
szabadságait és kiváltságait illetőkben is, idegeneket ne alkalmazzanak.

1569. évi XXXVIII. törvénycikk

kérés aziránt, hogy a magyar ügyekben a császári felség a magyarok tanácsával éljen
A karok és rendek az iránt is kérelmeztek, hogy - miután reájuk nézve fölötte terhelő, hogy
a magyar tanácsból az ő ügyeiket és kéréseiket a haditanácshoz, onnan meg többnyire a
kamarákhoz küldik - méltóztassék a császári és királyi felség az ő hű magyarjainak az
ügyeiben, magyarok tanácsával élni.
1. § E részben Ő felsége jóindulatulag kijelentette, hogy azokat az ügyeket, a melyek az
igazságszolgáltatást, meg az ország jogait és szabadságait illetik: a magyar tanácsban; a
kamarát illetőket: a kamarában; a had körébe tartozókat pedig (az eddig követett szokáshoz
képest) a hadi tanácsban fogja tárgyaltatni.
2. § Ennélfogva az Ő felsége magyar tanácsosai közül legalább kettő, tudniillik: egy
egyházi és egy világi, az udvart folytonosan kisérni tartozzék; hogy Ő felsége az ilyen magyar
ügyekben, a melyek az igazságszolgáltatást, meg az ország jogait és szabadságait illetik, az ő
segitségükkel élhessen.
3. § A kikkel, a hol a szükség kivánja, az ország hadügyeiről is értekezni fog és azon felül,
hogy a felek az emlitett kamaránál és a hadi tanácsnál is, annál gyorsabban és rövidebben
végezhessenek és hogy azon kiadásokon is, a melyeket eddig az országos rendek panasza
szerint, a tolmácsokra forditani kénytelenek voltak, könnyiteni lehessen; kegyelmesen
megigérte, hogy ugy az udvari kamarájánál, mint a hadi tanácsnál, két tolmácsnak a tartásáról
(a kik fizetésüket Ő felségétől vegyék és a tolmácsolás munkáját a felek részére ingyen
teljesitsék) gondoskodni fog; a kik fölváltva az emlitett tanácsoknak, avagy az ezek
előlülőjének folytonosan segitségére állani tartozzanak.

1563. évi XXXV. törvénycikk

a király magyar tanácscsal éljen és az országba a leveleket a magyar cancelláriából
bocsássák ki
A karok és rendek a császári szent felséget arra is kérik, hogy (a miképen a közelebb mult
országgyülésen is kérték) méltóztassék Ő felsége a magyar dolgokban és ügyekben magyar
tanácscsal élni és a mi az ország jogait és szabadságait illeti, a német cancelláriából
Magyarországba semmi levelet ki nem bocsátani.
1. § Több más okon kivül főleg azért, mivel már csaknem kiment a szokásból, hogy a
felségek parancsleveleinek engedelmeskedjenek, többen arra hivatkozván, hogy a német
cancelláriából más levelük van, a mely egyebet rendel.
2. § Innen van, hogy az Ő felsége magyar cancelláriájából kibocsátott leveleit, igen nagy
kárára és hátrányára sok embernek s főkép a szegényeknek, tekintetbe sem veszik.
3. § A miképen hogy ennek teljesitését Ő szent felsége kegyelmesen meg is igérte.

37
 1567. évi XL. törvénycikk
kérése annak, hogy a rendeket a szabadságaikban megtartsák
Ezek után az ország karai és rendei a császári és királyi felséget alázattal kérik, hogy ugy a
főpap és báró urakat és nemeseket, mint a szabad- és bányavárosokat is; ugy az
előrebocsátottakban, mind a többi régi szabadságokban jóakaratulag megtartani méltóztassék.
1. § Aztán rendelje meg kegyelmesen azt is, hogy a mit eddig megtettek, ezután a német
kanczelláriából Magyarországba semmiféle parancsot ki ne adjanak, a melyek néha nemcsak
a magyar okiratokkal, hanem az ország régi szabadságával sem egyezők; sőt éppen
parancsolja meg kegyelmesen (a minek a teljesitését megigérte), hogy az Ő felsége udvarából
Magyarországra kibocsátandó ama leveleket, a melyek tisztán és egyenesen az ország
jogainak és szabadságainak az ügyét illetik, ne máshonnan, hanem a magyar kanczelláriából
adják ki és az ilyen leveleket mindenki tartozó tisztelettel fogadja.

1608. évi (k. e.) IX. törvénycikk

az adományok és ideiglenes átruházások kiadása módjáról
Az adomány- és ideiglenes joggal való átruházási leveleket pedig, Magyarországon és
ennek kapcsolt részeiben, a régi bevett szokás szerint adják ki.
1. § A magyar cancellárián kivül bárhonnan kiadottak el nem fogadhatók.
2. § Sőt inkább, ha olyanokat adnának ki, azokat tényleg érvényteleneknek és semmiseknek
tekintsék.
3. § Valamint, ha valamely adománylevélbe az ország régi szokásával ellenkező
záradékokat iktattak volna be, ezeket senki föl ne használja; jövőre pedig eltöröljék és
kiigazitsák.

1608. évi (k. e.) X. törvénycikk

a kancellárság tisztét valamelyik jól érdemesült személynek kell adományozni, és a
királyi felség a magyar ügyekben csupán magyar tanáccsal éljen, és a kérvényezők is, a
magyar tanácsosokon és titkárokon kivül, mint a kikre tartozik, a kiadványaik
érdekében másokhoz ne forduljanak
A kilenczedikre és tizedikre nézve:
Megállapitották, hogy a király Ő felsége az egész kormányzást, és a magyar tanácsnak a
méltóságát meg a cancellária hatalmát tettleg visszaállitsa és azt a magyar tanácsból alkalmas
személyeknek adományozza; nem különben, hogy ezutánra az összes nagyobb és kisebb
hivatalokat és a harminczadokat, meg ezeknek az előljáróságait, ugy ebben a
Magyarországban, mint a hozzákapcsolt Dalmátiában, Horvátországban és Szlavoniában is,
született magyarok meg az alávetett és kapcsolt nemzetbeliek kezére bizza.
1. § És az ország emlitett karai és rendei iránt, legyen a király Ő felsége kellő óvatossággal,
hogy Magyarországnak a kormányzásába külföldi nemzetek és más nemzetbeli emberek soha
bele ne avatkozzanak.
2. § A magyar ügyekben pedig ugyanez a felség minden valláskülönbség nélkül, csakis
magyaroknak tanácsával (kiket még a jelen országgyülés alatt Magyarország és Szlavonia
minden részéből, a nemesek rendéből is Ulászló király III-ik decrétuma 7-ik és a Lajos II-ik
decrétuma 39-ik czikkelyéhez képest kiszemel) és ne másokéval éljen.
3. § Ez okon megállapitották azt is, hogyha a magyarok közül valaki, magyar ügyben,
valami kiadványért más nemzetbeli tanácsosokhoz és titkárokhoz fordulna és azt tőlük ki is
venné, az ilyenek tényleg érvénytelenek és hatály nélkül valók legyenek.
4. § Minthogy más nemzetek és tartományok is, a maguk kiadványaikat, belföldiek utján
szokták eszközölni.

38
 1715. évi XVII. törvénycikk
a kanczellária hatóságáról s a bizottságok beszüntetéséről
Ugyancsak Ő legszentségesebb felsége hozzájárulásával határozták, hogy a magyar udvari
kanczellária hatósága, az 1569. évi 38-ik t. czikkhez képest, jövőre is sértetlen maradjon.
1. § És semmi más udvari kormányszéktől ne függjön, sőt inkább, az egy és ugyanazon
fejedelem többi közvetlen kormányszékével, ugy, mint ezek ő vele, a fennforgó ügyekre
nézve egyenrangu legyen.
2. § Bármely ügyeket pedig, a melyeket a mult időkben az igazsászolgáltatás gyorsitása
vagy a törvényes biráskodás hiánya miatt, bizottsági eljárás utján vizsgáltak meg, ezekre
nézve végezték: hogy az országlakók vagy magánfelek közt inditott ilyen pereket, melyeket
különben a jognak törvényszabta rendes útján kellett s lehetett volna folytatniok, habár
kiküldő vagy bizottság-rendelő parancsok mellett el is döntötték, de valóságos vérehajtás alá
még nem vették, s az ekképen győztes fél még a neki oda itélt javak tettleges birtokába nem
jutott, megszüntetteknek s megsemmisitetteknek tekintsék, a pert a törvény rendes és szokott
útjára utasitván.
3. § Egyebekben pedig, tudniillik a felmerült és törvényes biróságot nélkülöző ügyek
különbözőségéhez képest, továbbra is a királyi hatalom körébe fog tartozni, hogy az eféle
ügyek minőségéhez és érdeméhez illő birákat küldjön ki.

1723. évi XCVII. törvénycikk

a magyar királyi tanács szervezetéről
Ő legszents. felsége királyi helytartó tanácsot állitott föl a nádorispán elnöklete alatt, a
királyi felségtől most és jövőre kinevezendő huszonkét tanácsossal, a főpapok, mágnások és
nemesek rendéből s az ország minden részéből.
1. § A tanácsosok helyeinek bekövetkezendő megüresedése esetében pedig az emlitett
tanács Ő szent felségéhez nemcsak az összes emez üres helyekért folyamodóknak kérvényeit
fölküldendi, hanem más ügyes és alkalmatos egyéneket is, a körülményekhez képest
véleménynyel kisérve, alázatosan előterjeszt, s a további királyi jóságos rendelkezést
bevárandja.
2. § Ugyan e tanácshoz, Ő szent felsége belátásához képest, a mágnások s nemesek
rendéből esküvel kötelezendő számfeletti ifjakat is (de szavazat és fizetés nélkül), tapasztalás-
szerzés végett, kell fölvenni:
3. § S a királyi jövedelmekből dijazandó, többször emlitett tanácsot, mihelyt lehet, az
ország középpontjára fogják áthelyezni; addig pedig Pozsonyban marad.
4. § S egyik tanácsosnak sem szabad, az elnöknek mindenkor bejelentendő törvényes ok
nélkül, a tanácsból távol lenni; és pedig ugy, hogy legalább tizenketten az elnök mellett
folytonosan jelen lenni tartozzanak.
5. § A nádorispán törvényes távollétében pedig az országbiró fog ugyanebben a tanácsban
elnökölni.
1764/65. évi III. törvénycikk
a királyi helytartó-tanácsról
A királyi helytartó tanács megmaradván a maga törvényes hatáskörében, alázatos
bizodalommal remélik az orzság karai és rendei, hogy Ő szent felsége, a nevezett tanácsnak,
az 1723:XCVII. törvénycikk végrehajtásaképen, mihelyt a körülmények engedik, az ország
középpontjára való áthelyezésével őket kegyelmesen megörvendeztetni méltóztatik.

39
 1723. évi XCVIII. törvénycikk
a magyar királyi tanács irodájáról és számvevőségéről
Az iroda-igazgatót a tanácsosok és egyszersmind titkárok közül Ő legsz. felsége fogja
kinevezni.
1. § A lajstromozót, számvevőt, kiadót, s egyéb alantas hivatalnokokat pedig maga a tanács,
a szavazatok többségének figyelembe vételével alkalmazza.
2. § A kiadványokat pedig az elnök az iroda-igazgatóval s egyik titkárral irandja alá.
3. § A tanács Ő császári királyi felsége pecsétjét használja, sast mutató körfogattal, közepén
pedig az ország czimerével, mint ez a többi örökös országokban s tartományokban is minden
időben szokásban volt.

1687. évi X. törvénycikk

a főrendek üléséről
A mennyiben ugy tapasztalták, hogy az ország karainak és rendeinek eddigelé nem csekély
bajt okozott a báró urak és mágnások közt, az országgyülési ülésekre nézve a mágnások és
előkelők házában keletkezett egyenetlenség.
1. § Ennek jövőre elháritása s a jó rend fentartása végett, a következő renddel, és az erről
jelenleg megalkotott szabálylyal tettek intézkedést (a tisztelendő egyházi rendek ülése maguk
közt kölcsönösen s illőképen részükre elintézve lévén), hogy a főmagasságu herczeg
nádorispán ur, mint királyi helytartó után a főméltóságu országbiró és azután, ha személyesen
jelen van, a dalmát-, horvát- és szlavonországi bán gróf ur foglaljon ülést.
2. § Azután következnek a tárnokmester, s az ország bárói, a királyi kinevezés elsőbbsége
szerint, a kiket egyébiránt igy is egyenlő ranguaknak tartanak.
3. § Ezek után foglaljanak helyet a pozsonyi gróf s a szent korona két őre.
4. § Azután a megyék örökös főispánjai beigtatásuk elsőbbsége szerint.
5. § S végre a megyék többi főispánjai, szintén beigtatásuk kora szerint.
6. § Kiket a tanácsos urak kövessenek, a mint kinevezésük ideje hozza magával.
7. § Az országlakó urak üléshelyét előbbi állapotában hagyván s ezentul is megtartván.

Milyen törekvéseit mutatják a törvénycikkek a magyar rendeknek és az osztrák uralkodóknak?

Helyi szervek 1848 előtt

1000 körül 1232 1848

Királyi vármegye nemesi vármegye nemesi vármegye

Város város város
Falu faluk község
+
Hajdúvárosok
Jászkun kerület
Szepesi lándzsás székek
Szepesi szász városok
Prediális székek
Határőrvidék
Kikindai kerület
Tiszai koronai kerület
Csajkás kerület

40
 Magyarország vármegyéi

Ország területe

Nemzetségi Nemzetségi földosztásból

tulajdonban álló kimaradt részek
szállásbirtokok

Várak őrzésére és
fenntartására rendelt
népek ellátására szolgáló
várföldek

Szt. István: ezeket + az azon lakó népeket királyi hatalom alatt állónak nyilvánította + a várak
élére a várnépek kormányzása végett királyi megbízottakat nevezett ki (ispán) királyi
vármegye: joghatósága nemcsak a királyi tulajdonú birtokokra terjed ki, közigazgatási,
jogszolgáltatási, adóbeszedési funkció

Várispánságok: csak a királyi várföldek felett van joghatóságuk, elsősorban katonai funkciók

Az I. (Szent) István-kori vármegyék

"Ami az István-kori magyar vármegyék számát illeti, kb. 48 körülhatárolt területtel
rendelkező vármegyével számolhatunk; ezek közül 24 volt határvármegye. Az alábbiakban az
első alapítású vármegyéket alfabetikus rendben sorolom fel; csillaggal jelölöm a
határvármegyéket, és zárójelben közlöm a fekvésére vagy kiterjedésére vonatkozó
legfontosabb tudnivalókat: 1. Arad (a Maros két partján), 2. Bács (a Duna-Tisza közének déli
végén), 3. Baranya (Eszék és Pozsega vidékével), 4. Bars, 5. Békés, 6. Bihar (Debrecen és
Kalotaszeg vidékével), 7. Bodrog (Bács felett Kiskunhalas magasságáig), 8. *Bolgyán
(Szerém megye a marchiai esperességgel Szerém vár nélkül), 9. *Borsod (a tornai
uradalommal Szepesvárig), 10. *Borsova (Bereg megye a szabolcsi Tisza-kanyarral), 11.
Csanád (a Maros két partján), 12. Csongrád, 13. *Doboka (Észak-Erdélyben), 14. *Erdélyi
Fehérvár (az Olt vízvidékével), 15. Esztergom, 16. Fejér (Solt székkel), 17. *Gömör
(Szepessel), 18. Győr, 19. Hont, 20. Karakó (a Marcal két partján), 21. *Keve (Torontál alsó
részén), 22. *Kolon (Zala), 23. Kolozs, 24. Komárom, 25. *Krassó (az Al-Dunánál), 26.
Küküllő (a Maros és a Nagy-Küküllő között), 27. *Moson, 28. Nógrád, 29. *Nyitra, 30.
*Pozsony, 31. *Somogy (a Dráván-túllal), 32. *Sopron, 33. Szabolcs, 34. *Szatmár, 35.
Szolnok (a Tiszától Désig), 36. *Temes (a Temes felső völgye Orsováig), 37. Tolna, 38.
*Torda, 39. *Trencsén, 40. Újvár (Heves, Abaúj és Sáros megye), 41. *Ungvár, 42. *Valkó

41
(Vukovár vidékén a Száváig), 43. *Vasvár, 44. Veszprém, 45. Visegrád (Pest és Pilis), 46.
Zaránd (a Fehér-Kőrös vízvidékén), 47. *Zemplén.
Az első alapítású vármegyék számbavételét megnehezíti, hogy István király 1009-i
oklevelében feltűnik egy olyan vári szervezet (conpages civitatis) és körzete, amely nem
ispánság (comitatus), nevezetesen Úrhida vár körzete, amely Fejér megyében terült el. Ez
azzal az Európa-szerte elterjedt jelenséggel magyarázható, hogy a comitatuson belül volt
kisebb várkerület is, mely utóbb maga is comitatusszá válhatott vagy elsorvadt. Ilyen lehetett
minálunk több esperesség formájában megmaradt várkerület, mint Baranyában Váty,
Sopronban Kapuvár, Pozsonyban Sasvár, Újvárban Heves és Pata."

(Gyöffy György: István király és műve, 209. p.)

"Az egyetlen szervezeti újítás, amely
összefüggő területtel nem rendelkező
számban a Vág-völgyén sorakoztak,
Szolgagyőr és Sempte; a Dunántúlon
Marosújvár sorolható hozzájuk."
István uralkodásának második felére tehető, az
határispánságok kiépítése volt. Ezek legnagyobb
Trencsén alatt Bolondocs, Árkibánya, Galgóc-
Karakó, a Délvidéken Kovázd és Erdélyben tán

(Gyöffy György: István király és műve, 209. p.)

A Mohács előtti várispánságok és vármegyék

"Mi úgy véljük, az alábbiakat tekinthetjük Szent István idejéből valóknak: Bács, Baranya,
Bars, Bihar, Bodrog, Borsod, Csanád, Csongrád, Doboka, Esztergom, Fehér, Fejér, Győr,
Hont, Kapuvár, Karakó, Kolon, Komárom, Nógrád, Nyitra, Somogy, Szabolcs, Tolna, Újvár,
Úrhida, Veszprém, Visegrád, Zaránd, Zemplén. E 29 várispánság - véleményünk szerint - a
lehetséges Szent István kori igazgatási egységek maximuma. Ha levesszük közülük azokat,
amelyek talán az 1038 utáni években alakultak vagy akkor is alakulhattak (Bihar, Csongrád,
Nógrád), 26 marad. A Szent István-i várispánságok számát tehát nagyjából 25-30 közé
tehetjük."

(Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon 514-515. p.)

"Világi igazgatási egységeink számát tekintve a legszilárdabb alapnak a XII. század közepe
látszik, amikor - több, fentebb részletesen ismertetett forrás egybehangzó tanúsága alapján -
mintegy 70 comitatus létezett az akkori Magyarország határain belül. E comitatusok
várispánságok voltak, legtöbb közülük ugyan vármegyének is számított, de nem csekély
részben olyanok is akadtak köztük, amelyek megyei jelleget nélkülöző várispánságok
voltak. ... A XII. század közepe előtt keletkezett véleményünk szerint Arad, Bács, Bánya,
Baranya, Bars, Bihar, Bodrog, Bolondóc, Borsod, Borsova, Csanád, Csázma, Csongrád,
Doboka, Esztergom, Fehér, Fejér, Galgóc, Garics, Gerzence, gora, Gordova, Gorica, Gömör,
Győr, Hont, Kapuvár, Karakó, Kemlük (Kemlék), Keve, Kolon, Kolozs, Komárom, Kovázd,
Kőrös, Krassó, Kraszna, Locsmánd, Morócsa (Maróca), Moson, Nógrád, Nyitra, Oklics, Pest,
Podgorje, Pozsony, Riucsa (Rovicsa), Sásvár, Sempte, Somogy, Sopron, Szabolcs, Szatmár,
Szerém, Szolgagyőr, Szolnok, Temes, Tolna, Trencsén, Újvár, Ung, Úrhida, Varasd, Vas,
Váty, Veszprém, Visegrád, Zagorje, Zágráb, Zaránd, Zemplén. Ez összesen 71 várispánság.
Fontos azonban leszögezni: kizárt, hogy ezek egyazon időben, a XII. század közepén
valamennyien léteztek volna. Csupán annyit mondhatunk: ezekről nagy valószínűséggel
állítható, hogy 1000-1150 között alakultak ki. Néhányról feltehető, hogy 1150-re már
elenyészett (Úrhida, Kapuvár) ..."

42
 (Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon 513-514. p.)

"Erre a 150 évre (1150-1300) helyezhető Bakony, Békés, Bereg, Csepel-sziget, Dubica,
Erdőd, Heves, Hunyad, Küküllő, Máramaros, Orbász, Patak (Sárospatak), Pilis, Pozsega,
Sáros, Segesd, Stomfa, Szana, Szepes, Szilágy, Torda, Torna, Ugocsa, Valkó, Verőce,
Zólyom megszületése."

(Kristó Gyula: A vármegyék kialakulása Magyarországon 515. p.)

Kálmán Király Dekrétomainak Első Könyve

37. Fejezet a megyén való királyi törvényszolgáltatásról
Akármely ispán megyéjébe ránduljon a király, ottan két megyei biró kisérje, és ezek
igazitsák el emberséges módon a nép között való egyenetlenségeket; és őket, ha ellenek zajdul
a népnek panasza, itélje meg a nádorispán

A királyi vármegye átalakulása nemesi vármegyévé

A király egész vármegyéket adományoz el.

A királyi vármegyei szervezet hadi és gazdasági jelentősége elenyészik

IV. Béla kísérletet tesz a várföldek visszaszerzésére

 sikertelen

 városi kiváltságok osztogatása  várjobbágyok tömeges nemesítése

A nemesek kezdetben sem hadi, sem törvénykezési tekintetben nem tartoztak a vármegyei
ispán hatósága alá, de - tiedszedéssel
- pénzbeváltással
- szabad földművelőkkel kapcsolatos ügyek az ispánhoz tartoztak

A király vármegyéket bejárva utazta be az országot, a nemeseket is érintő királyi

jogszolgáltatás megyénként történt.
Lásd: Kálmán

Kiküldött bírák
A nádor és más királyi főtisztek vidéken törvénykező gyűlést tartanak

- megyénként járnak el
- megyénként alakítják a mellettük működő bíróságot a megye
nemesei által választott bírákból
- szorosabb lesz a kapcsolat a nemesek és a vármegye között
- + 1 lépés, hogy az autonóm megyei bíráskodás létrejöjjön – a
megyei nemesek által alakított bíróság a nádor vagy kiküldött bírák
nélkül is eljárhasson

43
IV. Béla
Megengedte, hogy a megyék által választott nemes bírák csekélyebb fontosságú ügyekben,
különösen büntetőügyekben eljárjanak, a királyi bilochusok intézményét megszüntette. Ezeket
lassan a választott megyei nemes bírák váltják fel, a szolgabírák.

1267. évi VIII. törvénycikk

a székesfehérvári törvénynapokról
Úgyszintén elrendeltük, hogy minden évben a szent király ünnepén, közülünk valaki
tartozzék Fehérvárra jönni, és minden megyéből két vagy három nemes tartozik megjelenni,
hogy azoknak jelenlétében minden kártevésről és jogtalanságról, bárki okozta és követte el
azokat, minden panaszosnak elégtételt szolgáltassunk.

Megmarad még:
- vármegyei ispán
- nádor
- királyi küldöttek bíráskodása

Az ispán a vármegyei törvényszék elnöke lesz, a két intézmény összeolvad.

A vármegye hadi, gazdasági funkciói háttérbe szorulnak. Előtérbe lép a politikai kormányzat
és a törvénykezés.
Az ispán elnököl a vármegyei gyűléseken és a törvényszéken.

Kehidai oklevél
(1232)
A királynak a Zalán innen és túl lakó összes serviensei az összes bíráknak és másoknak,
kikhez jelen oklevelünk eljut, üdvöt az Úrban.
Közönségteknek a tudomására kívánjuk hozni, hogy mivel a mi vidékünkön a gonosz
emberek, bűneikből kifolyólag sok rosszat, jogtalanságot, kárt és sérelmes dolgokat követtek
el, a hatalmasabbak közül is sokakat igazságtalanul elnyomtak, kik - távol lévén a bíráktól és
sok más akadály miatt - a maguk igazát semmiképpen sem kereshették: urunk királyunktól
alázatosan és áhítattal azt kérjük, engedje meg nekünk, hogy mi magunk bíráskodhassunk, és
az elnyomottaknak és vég nélküli sérelmeket szenvedőknek teljes igazságot szolgáltassunk
mindazok ellen, akiknek részéről méltánytalanul szenvednek.
A király úr pedig kérésünket kegyesen meghallgatva jóindulatából kifolyólag jóságosan
megadta nekünk a tőle kért engedélyt; miután azt elnyertük, amikor a magunk körében a
gonosz cselekedetek megvizsgálásához fogtunk, a tiszteletre méltó atya: Bertalan veszprémi
püspök úr látva, hogy mi vagyunk a birák, hogy a jogtalanságot elkövetők ellen teljes
igazságot szolgáltathatunk, Oguz bánt, aki egy volt közülünk, perbe fogta előttünk, azt a vádat
emelve ellene, hogy egyházán bizonyos Wezmech nevű földjét, melyet egyházának első
alapítója: Gizella királyné adományozott, s amely a Dráva és a Mura között, a varasdi réven
innen fekszik, igazságtalanul elfoglalta, és hatalma folytán erőszakosan elfoglalva tartja, s azt
neki sok figyelmeztetés után sem adatta vissza.
Oguz bán pedig ezzel szemben azt felelte, hogy az a föld az ő örökölt földje, és örökség
jogán birtokolja azt. És meghallgatván mind a két félnek az előadását, bizonyításra utasítottuk
őket olyképpen tudniillik, hogy Oguz bán a nemzetségéből való emberek által bizonyítsa azt,
hogy az a föld az övé, s az említett püspök bizonyítsa azt, hogy az az egyházé aszerint, amint
jobban és hathatósabban tudja.

44
 Miután elvállalták, hogy bizonyítani fognak, a mindkét fél részére kijelölt határnapon az
említett bán nem jelent meg, sem tanúkat nem állított; a nevezett püspök pedig alkalmas
tanúkat állított elénk: eléggé nemes, előrelátó és tiszteletre méltó férfiakat. És amikor ezeket
mind gondosan vallatva kihallgattuk, ezek bizonyságot tettek mondván, hogy annak az
alapján, amit maguktól és elődeiktől tudhattak, az a föld mindig a veszprémi egyházé volt, és
Róbert úrnak - aki veszprémi püspök volt - az elődei mindig annak a birtokában voltak. A
tanúk nevei pedig ezek: a veszprémi káptalan, a zágrábi káptalan, Buzád bán és testvére:
Mihály, Gordon, Damasa testvére: Mortun, István fia Orbán, Balad fia Cheker, Lőrinc fia
Illés, Vak Valchuk, a Gárdony nemzetségbeli Márk, Lukács ispánnak a fia: György, Jakab, a
zalai vár hadnagya, Csépán, Achilles, Balázs, Chetyl, Gergely, veszprémi dékán Barnabás pap
(és) Endre mester veszprémi kapuonok, Scynke, Pulach-i Ádám és ugyanazon egyháznak sok
nemes jobbágya.
Miután mindezeknek a tanúságtételét gondosan meghallgattuk és írásba foglaltuk, mindkét
fél részére határnapot jelöltünk ki, mégpedig Keresztelő Szent János nyolczadnapját, hogy
ekkor végképpen elintézzük ezt az ügyet. Ezen a napon a nevezett püspök megjelent, Oguz
bán pedig makacsul távol maradt, csak egy egyszerű hírvivőt küldött, hogy újabb határnapot
kapjon. És mi, noha ugyanazon a határnapon ítéletet kellett volna hoznunk, mindazonáltal
ugyanazon püspök jogának nagyobb bizonyságára újabb határnapot tűztünk ki, amelyen a
nevezett püspök megjelent, a többször említett Oguz bán pedig nem jelent meg sem
személyesen, sem helyettese által.
Mi tehát, látván ezt az ő nagy makacsságát, s azt, hogy a püspök tanúinak a vallomása
megfelel a törvénynek és jóváhagyandó, a püspököt vezettük be a perelt birtokba az Apátiból
való Ondornuch nevű pristaldusunk és két társunk, tudniillik Márton és István által; s amikor
ezek ugyanazon püspököt a birtokba beiktatni akarták, Oguz bán ebben erőszakkal
megakadályozta őket. És így ugyanazon bán a mi ítéletünket végképpen semmiben sem
méltatta figyelemre, holott mégis annak a megtartására esküjével kötelezte magát.
Tehát e ténynek a teljesebb emlékezetére, s a történtek bizonyságára pecsétünkkel
megerősített jelen oklevelünket adtuk ki.
Kelt Kehidán, az Úrnak ezerkettőszáz-harminckettedik esztendejében.

1291. évi V. törvénycikk

a megyei ispánok bíráskodásáról
Úgyszintén a megyei ispánok vagy alispánok jelenléte elé senkit se lehessen a káptalanok
vagy konventek tanúbizonysága nélkül idézni, s a (megyei) ispán ne merészeljen ítéletet hozni
vagy bíráskodni a négy választott nemes nélkül.

Mi, Kont Miklós, Magyarország nádora és a kunok bírája, emlékezetül adjuk, hogy mivel a
királyi felség minket a gonosztevők és országa feldúlóinak megsokasodása miatt királyi
tekintélyével és nádori tisztségünk kötelességéből eredően az ország minden megyéje számára
közgyűlések tartására rendelt ki és az ország egyéb megyéi közt Bodrog megyében a nemesek
és minden más rendű és rangú emberek összességének a tolvajok és rablók megfékezése és
mindenfajta gonosztevők kiirtása végett minden panasznak megfelelő igazság szolgáltatására
Keresztelő Szent János születése napjának nyolcadában, hétfőn Bodrog falu mellett
közgyűlést tartottunk, és gyűlésünkön kértük , hogy a megye nemességének egyetemessége
Tárnoki Demeter fiát Istvánt, Geszti Lőrinc fiát Jánost, Bartani-i Iván fiát Bakót, Baja-i Péter
fiát Domonkost, Lecskei Illés fiát Illést, Uturbe fiát Tamást, Sárai Barkalf fiát Jakabot,
Gergelyi János fiát Jánost, Szántói Demeter fiát Mihályt, Szákai Jakab fiát Bertalant, Bolferi
Lőrinc fiát Miklóst és Jánosi Chobur fiát Miklóst esküdt ülnökökként jelöljék ki mellénk.

45
Akkor ezek az esküdt ülnökök Gellért fia Tamás alispánnal, Lekcsei Mikola és Bajai László
fia János szolgabírákkal, miután az Úr keresztfáját érintve, az istennek és a királyi szent
koronának köteles hitünk megtartására megesküdtek, hogy mindenben az igazságosságot
tartják szem előtt, az igazságot nem nyomják el, a hamisságot kiigazítják, és minden
gonosztevőt nekünk név szerint megjelölnek, és miután döntést eredményező tanácskozást
tartottak, Utaló Kapolcsnak mondott fiát Mihályt, aki Gilét fia János fiainak Hetesen levő
birtokrészén tartózkodik, a Kerékhajtónak mondott, bujkákó Simont, a Bartosnak mondott
Egyedet, aki Péter fia Tamás fiának János mesternek Belküllőd nevű birtokán tartózkodik, az
Éjjeltudónak mondott csavargó Gált, Wuz fiát, a Balkának mondott Balázs szákai nemest, az
Elegének mondott Pál fiát, Jánost, aki Varjad birtokán, Cikó mester fiának részén él, Korrust,
aki Gilét fia, néhai János mester fiainak Hetes nevű birtokán tartózkodik, a Guzbyznak
mondott bujdosó Pált, András fiát, Gált, aki a királyné úrasszony Újfalu nevű birtokán
tartózkodik a Csalának mondott János fiát, a csavargó Miklóst, a Húzónak mondott bujdosó
Mihályt, az Ököráltónak mondott csavargó Andrást, Csere fiát, a bujdosó Bálintot, a
Burjánnak mondott csavargó Dénest, Domonkos fiát, a Fodornak mondott Pétert, aki a
királyné Újfalu nevű birtokán él, az Ácsnak mondott csavargó Nagy Pétert, a Keserűnek
mondott bujdosó Demetert és a Nagyhajúnak mondott csavargó Bertalant nyilvános
tolvajoknak, rablóknak és közismert gonosztevőknek nevezvén, lajstromba foglalva átadták
nekünk a levelesített személyeket sújtó büntetés elviselésére. Ezeknek a levelesített
bűnözőknek, vétkességük jeléül az igazság- és jogszolgáltatástól távol tartván magukat, nem
volt gondjuk arra, hogy gyűlésünkre eljöjjenek vagy (valakit maguk helyett) elküldjenek, és a
jognak engedelmeskedjenek. Ezért mi, az említett Bodrog megye szolgabíráival és esküdt
ülnökeivel együtt őket, mint levelesítetteket, egyhangúlag főbenjáró büntetéssel és bárhol
fellelhető birtokaik, tulajdonuk és javaik elvesztésével sújtottuk és ítéltük el, ennek az
oklevélnek az erejével. Hogy pedig a levelesített bűnözők száma ne növekedjék, hanem az
országból teljesen kipusztuljanak ezért elrendeljük, hogy ha akárhol és akárkinél, akár a várak
kerületeiben és a városokban, akár a királyi és királynői szabad városokban és a nemesek
birtokain ezeket a levelesített gonosztevőket vagy külön valamelyiküket valaki megtalálja,
akkor annak legyen joga arra, hogy kivégezze, felakassza és akármilyen halálbüntetéssel
lakoltassa, javaikat és vagyonukat megszerezze és magának megtartsa, a levelesítettek
rokonai és atyjuk fiai közül senki soha ne indíthasson pert kivégzésük és vagyonuk levétele
címén kivégzőik ellen. Továbbá, ha nemes vagy egyéb rendű ember a levelesített
gonosztevőknek menedéket nyújtana, akkor a levelesítettek büntetése alá essék. Mi tehát,
Bodrog megye szolgabírái, a nádor úr említett gyűlésén részt vettünk, az összes előbb
mondott dolgokat a nádor úrral egyetértve rendelvén. Mindezek bizonyságára pedig
pecsétjeinket a nádor úr pecsétje mellé, erre az oklevélre tétettük. Kelt, közgyűlésünk hatodik
napján, az említett helyen az Úr 1364. évében. SZMTF 231. o.

1498. évi XLIV. törvénycikk

a temesi ispánról, és hogy minden vármegyének külön ispánok adandók, kivéve Pest és
Pilis vármegyéket
A temesi ispánnak, annak az egy vármegyének a méltóságán kivül, a melyben a temesi vár
fekszik, mást nem szabad viselnie; és egy vármegyét sem szabad többé az országnak többi
vármegyéitől különszakasztani;
1. § És mindenik vármegyének saját ispánja legyen, még pedig valaki az illető vármegyéből
való előkelőbbek közül.
2. § Kivévén Pest és Pilis vármegyéket, a melyeknek nem szoktak ispánjaik lenni, igy
kivánván azt ő régi szabadságuk.

46
 1545. évi XXXIII. törvénycikk
a királynak vagy helytartójának az ország törvényeivel ellenkező levelei a javak
visszaadásában meg nem tartandók
Hogy a kapitányok, valamint az ispánok vagy alispánok ne tartsák meg a királyi felségnek
és a helytartó urnak olyan leveleit, a melyeket netán a királyi felségtől a fekvő jószágok
visszaadása és visszabocsátása tárgyában a beszterczebányai közönséges határozatnak és más
később keletkezett törvényeknek s a jelenleginek is ellenére nyertek.
1. § Hanem tekintet nélkül ezekre, mindabban, a mi az emlitett törvényeknél fogva
tisztükhöz tartozik, felelősségük terhe alatt, csalárdság nélkül foganatositsák a végrehajtást.

1662. évi IX. törvénycikk

a tisztségeket s azok fizetését a megyék saját körükben elrendelhessék; a katonai
kiszállástól büntetés alatt senki fel nem menthető
A kapitányoknak és a megyékben választandó egyéb megyei katonai tiszteknek zsoldjáról
minden megyének saját körében rendelkezni szabadságában álljon.
1. § A megye kapitányai és katonai tisztjei azonban s az alispánok és szolgabirák,
egyáltalán senkit, a ki az ily kiszállásra a fentebbi módon elmenni vagy katonáit elküldeni
tartozik, se pénzért, se ingyen vagy kedvezésből és bármely más módon, a katonaságból ki ne
vegyenek s otthon ne hagyjanak, se senki, a ki fentebbi módon a hadakozásra kötelezve van,
magát pénzen meg ne válthassa vagy ki ne vehesse, s a terhet magáról el ne hárithassa, az
1478. évi 3-ik törvénycikkely igy rendelvén.
2. § A másképen cselekvők, ugy a kiveendők s otthon hagyandók, mint a kivevők s otthon
hagyók, minden egyes, ekként kiveendő lovas és gyalogos fejdijában az 1595. évi 21-ik s
1655-ik évi 9. törvénycikkelyek meghagyása szerint, legott elmarasztalandók.
3. § Mely büntetésre nézve a megyék a végrehajtást foganatositani s az ily elmarasztalást
katonai czélokra forditani tartozzanak.

1548. évi LXX. törvénycikk

alispánválasztás
Az alispánokat ne az ispán egyedül nevezze ki, hanem az ország decretumai értelmében az
egész vármegye megegyezésével kell megválasztani.
1. § És azonnal esküdjenek föl.
2. § Különben itéletüknek senki se engedelmeskedjék, és igazságot se szolgáltathassanak.

Szepes vármegye statútuma 1567

…
II. Szepes vármegye összes karai és rendjei által megszeghetetlen törvényekül hozott
végzeményei
1. Minthogy az ez idő szerint állított alispán urunk kiváltképpen a zavaros időkben ennek
a vármegyének sok és megszámlálhatatlan gondját és terhét fogja viselni, emiatt
ezután javai és jobbágyai minden, a vármegye általános gyakorlata szerint megszabott
adótól mentesítettek legyenek, de csak hivatalának fennállása alatt.
2. Hasonlóképpen hogy az alispánnak, a szolgabírónak és az esküdteknek, tudniillik
mind az övéiknek, állásuk és állapotuk szerint adják meg az összes karok és rendek a
nekik kijáró tiszteletet és megbecsülést, és ezenkívül minden törvényes és tisztes
intézkedésnél tanúsítsák a szokásos engedelmességet.
3. Régi szokás szerint a vármegye mind az alispán úrnak, mind a szolgabíróknak és a
jegyzőnek fizetést szab. Mégis úgy, hogy a szolgabírók vagy személyesen, vagy
hírvivőik által gondoskodjanak majd, amikor és ahányszor szükséges, a körlevelek

47
 járásuk minden egyes nemeséhez való gondos elviteléről, és így legyenek
rákényszerítve arra, hogy a közgyűléseket az alulírt módon a távollevőkre általánosan
kiszabott, a vármegye javára minden kegyelem nélkül azonnal behajtandó büntetés
terhe alatt kihirdessék.
4. Ha pedig a nemesek közül valaki azok efféle értesítésére a vármegye közgyűléseire
nem megy el, és egyébként a távollétét nem tudja okszerűen igazolni, kivéve az urak
ama (nemes) szolgálói, akik uraik szolgálatában és dolgában járnak el, és azok is, akik
más vármegyében székelnek, ha tekintélyesebb javakkal bírnak is, 12 forint
büntetésben, az egytelkes pedig a felében marasztaltassék. És ha a szolgabíró hanyagul
foganatosítja a végrehajtást, az alispán úr a kétszeresét vegye tőle. Az egytelkes
nemesek egyes családjaiból ha nem többen, mégis egyvalaki köteles megjelenni.
5. Ha pedig a gyűlés közzététele nagy szükség közepette esnék meg, azok (a bírságok) a
megye egyetértése nélkül nem szabhatók ki.
6. Mivel a tisztikar mindkét tábla (Mózes két táblája, tízparancsolat) és a törvények őre,
és hivatalánál fogva rá tartozik, hogy a szabad bíráskodás idejét (a törvényszünetek
közti idő) el ne fecsérelje, ezért valahányszor a közügyek megengedik a jog és az
igazság kiszolgáltatását, állandóan gyakorolja, és egyaránt a szegények ügyeit és a
vármegye szokásjoga alapján a sorrend szerint vitatandó ügyeket vegye fel.
7. A törvényszék tartására pedig mindenesetre az alispán úr mellett a szolgabírókon és az
esküdteken kívül senki sem köteles elmenni. Ezért elrendeltetett, hogy az alispán úr és
a szolgabírók nevezzenek meg tizenkét nemest, (akik) az igazságszolgáltatás idején 12
forint büntetés terhe alatt tartozzanak megjelenni. Az alispán úr pedig a bíráskodás
ideje alatt adjon ebédet.
8. Hasonlóképpen az alispán engedélye nélkül a nemesek közül a törvényszékről és a
közgyűlésről fel ne kerekedjen és el ne távozzon a nyomban lerovandó egy forint
büntetés terhe alatt.
9. Továbbá a vármegye törvényszéke és gyűlése ezentúl a jövőben mindig Lőcsén
legyen, ahol a szolgabírók és az esküdtek, midőn az asztalnál megjelennek, az első
helyeket méltóságuk súlya szerint válasszák meg. A vármegye minden dolgában is
egészen azok végeztéig személyesen legyenek jelen a feleknek a törvényszék színéről
való elbocsátása után is. Minden határozathozatalnál, aki nem vármegyei esküdt,
távozzon el a felekkel együtt, és a bírókon és esküdteken kívül ekkor a törvényszék
helyén mások ne maradjanak, valamely más vármegyei nemest kivéve, aki a vármegye
akaratából arra hivatott, hogy az ítéleteknél jelen legyen. Egyébiránt, ha nem jön el, a
szolgabíró tartozzék tőle 1 forintot behajtani.
10. Hasonlóképpen ha pedig valaki a nemesek közül a gyűlés idején vagy a tiltakozás
során vagy bármely más okból a helyre és személyekre tekintet nélkül
megengedhetetlen gyalázattal vakmerő szokásból gőgösen valakire, legyen az végtére
bárki idegen vagy kebelbeli, sértő és lekicsinylő szavakat zúdít, és ezáltal megzavarja
a gyűlést, ezután tehát a bírói széksértés büntetésében marasztaltassék, amit ha meg
nem fellebbez, az alispán úr hajtsa be.
11. Ha pedig valaki a törvényszéken a bírói szék megsértésének büntetését megtámadja,
azt a maga rendjén az országlakosok törvényei és régi szokásai szerint a feleknek
legyen hatalma vele szemben elengedni.
MJF 236.

Milyen vármegyei tisztségviselők és szervek találhatók a statútumban?

Mi volt ezek funkciója?

48
I. Károly kiváltságlevele a komáromi polgároknak

Mi Károly, Isten kegyelméből Magyarország királya, jelen soraink rendjében mindenkinek

tudomására hozzuk, akit illet, mivel az uralkodó dicsőségét népeinek a sokasága szokta
ékesíteni, a fejedelmeknek hasonlóképpen oltalmuk védőpajzsával és kiváltságaik kegyével
kell őket dédelgetniök, hogy ezen felbuzdulva, számban és vagyon tekintetében egyre
gyarapodjanak. E megfontolástól indíttatva Komárom városunkat népessé és népek
sokaságával ékessé akarván tenni, említett városunk népeit és polgárait abban a kegyben és
különleges kiváltságban részesítettük, hogy bármilyen perükben vagy annak bármely
szakaszában egy komáromi ispán vagy ugyanazon hely várának az élén egy vagy oda
állítandó várnagya se merjen, illetve merészeljen felettük ítélkezni; bírói jelenlétük elé sem
szabad őket megidézni, hanem a közöttük felmerülő minden perben csak az általuk választott
villicus hozhat ítéletet; ha pedig villicusuk a per súlyos volta miatt erre nem lenne elégséges,
akkor az ilyen ügyeket elbírálás végett a mi jelenlétünk elé, vagy amennyiben szükséges,
tárnokmesterünk elé kell áttenni; továbbá minden telkük, illetve egész házhelyük után földbér
címén, a használatban levő dénárokban, évi két részletben, fél fertót tartoznak fizetni,
mégpedig felét Szent György vértanú, felét pedig Szent Mihály főangyal ünnepének a
nyolcadnapján; biztosítjuk a számukra azt is, hogy ha közülük bárki örökös hátrahagyása
nélkül hal meg, az ilyenek, javaikból, akaratuk ellenére vagy adósság címén senkinek semmit
sem tartoznak juttatni, hanem minden vagyonukról, bárkinek a javára, szabadon
végrendelkezhetnek; megengedtük nekik ezenfelül, hogy a Vág folyón túl levő területen, saját
szükségletükre, szénát és nádat szabadon kaszálhatnak; viszont különösképpen megtiltjuk,
hogy akármelyik komáromi várnagy vagy ispán kiküldetéseiben való eljárásra, vagy
futárszolgálatra kényszerítse őket; végül biztosítjuk részükre, hogy minden portékájukkal és
bármiféle áruikkal országunkban mindenütt, szárazon és vízen egyaránt, tekintélyünk oltalma
alatt, szabadon és akadálytalanul közlekedhessenek. Elrendeljük tehát és mindnyájatoknak,
kik országunk tisztségeit viselitek, különösen pedig a komáromi ispánnak jelen oklevelünk
által szigorúan megparancsoljuk, hogy említett komáromi polgárainkat és népeinket az
általunk nekik engedélyezett ezen szabadságuk sérelmére soha semmiképpen se merészeljétek
háborgatni, hanem engedjétek, hogy a részükre biztosított ezen kegyünknek
örvendezhessenek. Kelt, Visegrádon, Szent Mihály főangyal ünnepének a nyolcadnapján, az
Úr 1331. esztendejében. SZMTF 191-192.

1514. évi III. törvénycikk

a királyi koronára tartozó fekvő jószágok és jövedelmek felsorolása
Nehogy azonban a királyi fekvő jószágok és jövedelmek meg birtokjogok körül kétség
támadhasson, jónak láttuk azokat e helyütt följegyezni.
1. § Ezek ugyanis, mindenek előtt a nyolcz szabad város, tudniillik: Buda, Pest, Kassa,
Pozsony, Nagyszombat, Bártfa, Eperjes és Sopron.
2. § Ezenkivül: Ó-Buda, Esztergom, Székesfehérvár, Lőcse, Szakolcza, Szeben és Szeged.
3. § Továbbá a kunok és jászok megannyian.
4. § Ugyszintén: Visegrád a két szigettel, ugymint a Visegrád alatt egészen Megyerig
elnyuló Chepel és Kos nevü szigetekkel.
5. § Azonfelül: Körmöcz, Beszterczebánya, Zólyom, a többi bányavárosokkal.
6. § És Nagybánya meg Huszth vára az öt várossal és a sóbányákkal.
7. § Ezenkivül Magyar- és Szlavonországok összes harminczadai és az azokban levő
minden sókamara.
8. § Nemkülönben Munkács és Diósgyőr várai.

49
 9. § Továbbá Erdélyben: a királyi szászok, minden bánya és sókamara, és ezeknek a
bányáknak a helyei Kolozsvár várossal.
10. § És minden huszad és század meg ötvened, melyeket ugyancsak az erdélyi részekben
szoktak szedni.
11. § Aztán az ugyanott létező és fekvő Görgény, Thörcs és Déva várak.

1723. évi LVI. törvénycikk

a főispánoknak megyéikben lakásáról s a megyék tisztujitásáról, az alispánok s más
tisztviselők állásáról
Mivelhogy a főispánok azoknak a megyéknek, melyeknek élén állanak, kormányzói, s a
közigazgatási és közügyek, valamint az igazságszolgáltatás gondja is főképen reájok van
bizva.
1. § Ezért Ő legszentségesebb felségének megelőző jóságos elhatározása értelmében
elrendelik: hogy megtartván az ő tisztségükre nézve az 1536-ik évi 36-ik törvénycikkelyt, ha
csak a király és az ország közszolgálatában elfoglalva nincsenek, folyvást ama megyékben
székeljenek, melyeknek élén állanak.
2. § S a megyéknek és igy az országnak közszolgálatát hátráltató bármely
szabálytalanságok elháritása végett, minden harmadik évben, vagy előbb is (ha a szükség a
tisztviselőkben valamely változtatást követel) tisztujitó széket hirdetni, s az előbbi alispánnal
együtt a nemesek rendéből négy alkalmatos jelöltet ajánlva, a tisztujitást megtartani kötelesek
legyenek.
3. § Az alispánok és a megyék egyéb tisztviselői az igaz nemesek számából s rendéből,
birtokosok és nem érdekeltek, s ama megye földesurainak semmi módon le nem kötelezettek
legyenek.
4. § Kiket e hivatalokra, az 1548-ik évi 70-ik törvénycikk értelmében, az egész megye
beleegyezésével kell választani.
5. § Az Erdődy grófok családjának ügye pedig, Varasd vármegye tisztviselőinek
alkalmazása tekintetében, maradjon mostani állapotában, mig azt a törvény rendes utján el
nem döntik.

1608. évi (k. e.) VI. törvénycikk

a tanácsba milyen püspökök bocsáthatók? és hogy a magyar tanács nélkül az országban
egy várost is ki ne vegyenek és szabaddá ne tegyenek
A hatodikra nézve:
Ez a czikkely az első egyezkedés megállapodása szerint marad.
1. § De arra nézve, hogy vajjon a püspökök az országban világi méltóságokat viselhetnek-
e?, a királyi felség az országlakókkal, még a jelen országgyülés tartama alatt végezzen.
2. § Mindazonáltal, már most, annak a hozzáadásával, hogy azokat a püspököket, a kiknek
az ő egyházaikban püspöki székhelyük, avagy Magyarországon püspöki birtokjogaik
nincsenek, a tanácsba ne bocsássák.
3. § Arról pedig, hogy az ország koronájához nem tartozó szabad és mezővárosoknak, a
melyek az ország decrétumaiban fölemlitve sincsenek, mint például Modor, Bázin, Szent-
György és más ilyenek, vajjon az ország karainak és rendeinek a testületében, helyük és
szavazatuk legyen-e? afölött az ország, a királyi felséggel, a koronázás után, a magyar
tanácsból legott határozni fog.
4. § De addig is megállapitották, hogy ezentul a királyi felség, az országban bármilyen
várost is, a magyar tanács nélkül, ki ne vegyen és szabaddá ne tegyen.
5. § Se valamely fekvő jószágot, az ország régi végzései, legutóbb pedig a Ferdinánd király
ezerötszáznegyvenkettedik évi harminczharmadik czikkelye értelmében, valamely községnek
semmi ürügy alatt ne adományozzon.

50
 Urbárium (1767)
Mária Terézia, Isten kegyelméből özvegy római császárné, Magyarország, Csehország,
Dalmácia, Horvátország és Szlavónia stb. apostoli királynője, Ausztria főhercege.
…Nehogy azt gondolják, hogy ez a szabályozás a helységek kiváltságait vagy minden
szerződést és szabályosan készített urbáriumot teljesen eltörölt és érvénytelenített, kegyesen
elhatároztuk, hogy ha egyes helységek és községek kiváltságokkal ellátottaknak tekintik
magukat és ezeknek eddig is használatában voltak, s ha egyes helységekben szabályosan és
törvényesen készített urbáriumok volnának, vagy pedig a betelepítés alkalmával vagy
szabadköltözésű emberekkel kötött szerződések állnának fenn, akkor az ilyen kiváltságokat,
szerződéseket és urbáriumokat először a megyei törvényszéken az említett féléves időn belül
referálják, és ha az jogerősnek és érvényesnek találja, azután helytartótanácsunk útján legfőbb
betekintésünkre alázatosan terjesszék fel ide...
A helységek osztályba sorolását szabályosan és lelkiismeretesen dolgozzák ki, mind pedig
megfelelően jegyezzék fel a telek és tartozékok állományát, a fekvésnek, a földnek és
területnek s az előnyös és káros tényezőknek megfelelően, korábbi, a telki állományt e
megyék számára már megszabó kegyes rendeleteink előírásai szerint; hozzátéve, hogy a
helységek említett osztályba sorolására a minél gyorsabban összehívandó megyei közgyűlés
előbb küldötteket nevezzen ki és állítson úgy, hogy ezek - akiket az osztályba sorolás
munkájára külön esküvel kell kötelezni - haladéktalanul fogjanak hozzá ehhez a munkához
királyi biztosaink elnöklete alatt...
Továbbá, ámbár a végrehajtó bírák különös gonddal fognak ügyelni arra, hogy az alattvalók
a kimért állományt rendesen megkapják, a végrehajtáskor nemcsak maguk a bírák, hanem a
következő időkben maga a megyei tisztikar is különösen vigyázzon arra, hogy az alattvalóktól
ne vegyék el a szükséges legelőt...
Ami azután az előbb említett igásmunkákat illeti: hasonlóképpen szorgosan meg kell majd
vizsgálni, hogy vajon ezekben a helységekben azelőtt négyigás vagy kétigás robot volt-e
általános és folytonos gyakorlatban...
1836. évi XX. törvénycikk
a szóbeli perek bíróságairól
3. § Olly községekben, hol rendezett Tanács nincsen, a lakosoknak tizenkét forint értékét
felül nem haladó szóbeli ügyeit a helybeli Bíró, a többi Előljárók kettejének közbenjöttével,
intézi el, - a 12 forinton túl járó keresetek pedig egész 60 forintig a földes Úr, vagy ennek a
bíróságra különösen kijelelt törvénytudó megbizottja, és ha a Földes-Úr a kötelességét egy
móddal sem teljesíti, Szolgabíró és Esküdt által itéltetnek el. Mind ezekre nézve a feljebbvitel
a helybeli Bíró itéleteitől ugyan az Úriszékre, - a Földes-Úr vagy annak megbízottja, és a
Szolgabíró s Esküdtnek bíróságaitól pedig az illető Vármegye Törvényszékére, mindenkor
birtokon kivűl fennmaradván.
4. § A rendezett itélő-tanácsot tartó községekben a Biró két Tanácsbelivel, vagy ugyan
annyi Hitesekkel a lakosoknak 60 forint értékét felül nem múló szóbeli minden pereit maga
rendén vizsgálja, és az azokban hozott, s a Vármegye Törvényszékére csak birtokon kivűl
feljebb vihető itéleteket végre hajtja.
5. § Nem csak a saját Tanáccsal biró, de olyas nemesi községekben is, mellyekben rendezett
Tanácsok nincsenek ugyan, hol mindazonáltal a nemesek apróbb pereikben szabad
szavazatokkal választott Hadnagyok eddig is bíráskodtak, vagy mellyekben illy tehetőséggel
felruházandó nemesi Hadnagyok jövendőre fognak választatni, a nemes lakosoknak 60 for.
értékét felül nem haladó szóbeléi perei azoknak Fő-Hadnagya által, a többi Előljárók
kettejének közbenjöttével, határoztatnak el; - a saját rendezett Tanáccsal, vagy feljebbi
tehetőségű Hadnaggyal nem bíró községek nemes lakosainak szóbeli perei pedig a kerületi
Szolgabíró és Esküdt által fognak itéltetni. A feljebbvitelnek mind a két esetben a Vármegye
Törvényszékére birtokon kivűl lévén helye.

51
 Az országgyűlés

1608 1848 1918 1920 1926 1944 1947

országgyűlés országgyűlés nemzetgyűlés országgyűlés nemzetgyűlés ogy

alsótábla felsőtábla képviselőház főrendiház képviselőház felsőház

1267. évi VIII. törvénycikk

a székesfehérvári törvénynapokról
Úgyszintén elrendeltük, hogy minden évben a szent király ünnepén, közülünk valaki
tartozzék Fehérvárra jönni, és minden megyéből két vagy három nemes tartozik megjelenni,
hogy azoknak jelenlétében minden kártevésről és jogtalanságról, bárki okozta és követte el
azokat, minden panaszosnak elégtételt szolgáltassunk.

1458. évi XIII. törvénycikk

hogy évenkint Pünkösd ünnepén országgyülést kell tartani Pesten
Továbbá, hogy az összes országlakosoknak és birtokosoknak, Pest városában minden év
Pünkösd napjára fejenként egybe kell gyülekezniök.
1. § És a kik magukat helyes okokkal ki nem menthetik, azoknak birtokait a kormányzó ur
vagy a király ur foglalja el.

1526. évi XVI. törvénycikk

az országlakósok csakis nagyon sürgős szükség esetében kényszeritendők országgyülésre
való egybesereglésre
Minthogy pedig a szegény nemesek az országgyülések folytonos tartása miatt annyira
kimerültek, hogy sokan közülük fekvő jószágaikat a tulságos költségek miatt elzálogositván,
örökös jobbágyságra jutottak:
1. § Ezért határozták, hogy ennekutána jövőre (az országgyülés szokásos határidején kivül)
nem kell őket egybegyülekezésre kényszeriteni, hacsak nagy szükség nem forog fen.

1536. évi XXI. törvénycikk

országgyűlés tartásáról
Erre a királyi felség azt válaszolta, hogy az országgyülés tartását Ő felsége nem ellenzi; de
nem látszik czélszerünek, hogy már most és rögtön jelöljön és tüzzön ki valamely napot és
helyet.
2. § Hanem ha a körülményeknél és időnél, meg az országlakosok helyzeténél fogva az
országgyülést szükségesnek fogja látni, gondja leszen Ő királyi felségének arra, hogy azt
előbb is összehivja.

1588. évi II. törvénycikk

az országlakók kérik Ő felségét, hogy egy év alatt országgyülést hirdessen
A miképen hitték és biztosan remélték, hogy Ő császári felsége önmaga a jelen
országgyülésnek megtartására közibök, az ő hivei közé jön, hogy a fölötte nagy és a
végletekig menő sérelmeikről és lesujtatásukról Ő felsége előtt szólhassanak és igy bajaiknak

52
elháritására és szabadságuknak visszaállitására magától Ő felségétől erősebb reményt
nyerhessenek;
1. § És hogy Ő császári felsége az ő jó akaratu igéretéhez és leginkább a nyolczvankettedik
és nyolczvanharmadik évi közönséges végzésekhez képest, ezalatt a két év alatt és azután is,
egész a mai napig az országnak ama szabadságait, maga az ország iránt való
kegyelmességéből, valósággal és tettleg visszaállitja.
2. § Azonképen a nyolczvankettedik és nyolczvanharmadik évi végzésektől eltérni most
sem akarnak; hanem azokhoz ismételten, meg ismételten ragaszkodva: kérik Ő császári
felségét (minthogy Ő felsége most bizonyos okokból hozzájuk nem jöhetett), hogy a
birodalmi gyülések befejeztével mennél hamarabb közönséges országgyülést hirdetni és
közzétenni méltóztassék.
3. § És önmaga, az ő hivei között megjelenvén, a miképen a mostani országgyülésen Ő
fensége, az ő kedvelt testvére a dolgot látszólag megkezdette, aképen a maga jóakaratu
igéretét, mind most legott, mind pedig ezután egy éven belül (a mennyiben az a törvény
alapján, mind a tisztelethez, mind pedig Ő felsége tekintélyéhez képest lehetséges)
megvalósitani méltóztassék.

1608. évi (k. u.) I. törvénycikk

elősorolása annak, hogy "karoknak" és "rendeknek" kiket kell nevezni és hogy a
közönséges országgyüléseken kiknek legyen helye és szavazata
Minthogy a királyi felségtől az ország közönséges gyülésére meghivott személyeknek a
nagy száma miatt, némelykor bizonyos egyenetlenségek szoktak fölmerülni:
1. § Ugyanezért a "karok" és "rendek" neve alatt olykor becsuszott hibáknak és
nehézségeknek a megszüntetésére az országlakók jónak látták végzésbe foglalni, hogy az
"ország karainak és rendeinek" az elnevezése alatt, kiket kell érteni; és hogy a király Ő
felségének, királyi meghivó leveleivel, az ország közönséges országgyülésére kiket kell
meghivnia, meg hogy az ország közös országgyülésén kiknek kell szavazatuknak lennie?
2. § Minthogy tehát: Magyarországnak a karait és rendeit négyféle állapotu országlakók
alkotják, ugymint: a főpapok, a bárók vagy mágnások, a nemesek és a szabadvárosok:
3. § Ennek okáért az országlakók a jelen közönséges országgyülésen elhatározzák, hogy a
király Ő felsége ezeken a rendeken kivül, királyi meghivó levelével, senkit a közönséges
országgyülésre meg ne hivasson.
4. § A főpapok rendére nézve pedig ez a határozatuk, hogy: a melyik püspöknek a saját
püspöki joghatósága alatt, prépostjával együtt káptalana avagy székhelye van, ugyanennek a
püspöknek a főpap és a báró urak gyülésében a maga saját személyére, helye és szavazata
legyen: a káptalan nevében pedig, a prépostnak a káptalannal együtt, az országlakók közt,
ugyanazon a módon egy és bennefoglalt szavazata legyen.
5. § Végre azokat a prépostokat is, a kik közvetlenül egyik püspökségnek sincsenek
alárendelve és a kiknek a prépostságukhoz kapcsolt önálló káptalajuk és conventjük van,
káptalanaiktól és conventjeiktől el ne különitsék, hanem hasonlóképen csak bennefoglalt
szavazattal birjanak.
6. § Utoljára, ha süveges és kiváltságos prépostok és apátok volnának, a kiknek az
országban prépostsági és apátsági birtokjogaik lennének és azokat birtokolnák, ezek is, az
ország karai és rendei elnevezése alatt bennfoglaltatván: szavazatukkal, a bécsi végzésekhez
képest, az országlakók közt éljenek.
7. § Ekképen az első Remete Szent Pál szerzet rendfőnökének is egy szavazatot engednek.
8. § A mágnások rendére nézve megállapitották, hogy a közönséges országgyüléseken
megjelent összes báróknak és mágnásoknak, a főpapok, bárók és mágnások testületében és
gyülekezetében, helyük és szavazatuk legyen.

53
 9. § A távollevők követeinek pedig, az országlakók között (a régen bevett szokás szerint) a
vármegyék követei és a káptalanok után adják meg helyüket, rangjukat és szavazatukat.
10. § A szabad városokat illetőleg (a melyek Ulászló királynak a VII. decrétuma 3-ik
czikkelyében elősorolva vannak), az országlakók, ezeknek is a kiváltságaikban meg a karok
és rendek számában való megtartását méltónak itélik; és hogy követeiknek az országlakók
között helyük és szavazatuk legyen, az országlakók azt is méltónak tartják:
11. § A többi, ott benn nem foglalt, szabadvárosok állását, a decrétumok kijavitása idejére
halasztják.
12. § Elhatározták tehát, hogy a király Ő felsége, ezeken a karokon és rendeken kivül
(kivevén azokat, a kik országos köztiszteket viselnek, ugy mint: a nemes tanácsosok, az
ország rendes birái és ezek helyettesei, az itélőmesterek, meg a király Ő felsége táblájának a
hites ülnökei) senkit a közönséges országgyülésekbe be ne vegyen, és azokat a régi gyakorlat
és üléseik szerint bocsássák szavazásra.

1647. évi CLIV. törvénycikk

a minden harmadik évben hirdetendő országgyülés megtartásáról
És mivel tapasztalásból tudják, hogy az országgyülésnek hosszu ideig való elmaradásából
az következik, hogy aztán az maga is soká szokott tartani, a mi Ő felségére alkalmatlan és az
országlakósokra terhes:
1. § Azért a karok és rendek végezetül igen alázatosan kérik Ő szent felségét, méltóztassék
Ő felsége, kegyes hitlevelének értelmében, minden harmadik évben kegyelmesen
országgyülést hirdetni, és ez alkalommal az ő hü karait és rendeit is felséges jelenlétével
megörvendeztetni.

1715. évi XIV. törvénycikk

az országgyülések tartásáról
Minthogy a közönséges országgyüléseknek megtartása az ország sérelmei
megszüntetésének üdvös orvoslási módja: ezért elhatározták, hogy az ország közgyülését
mostantól jövőre minden harmadik évben, vagy ha az ország közhaszna vagy szüksége úgy
kívánja, még előbb is meg kell tartani.

1764/65. évi II. törvénycikk

az országgyüléseknek Budán való tartásáról
Ő szent felségének az iránt megnyert határozatát, hogy az országgyülések, a honlakosok
költségeinek apasztása végett, a mennyire az idők körülményei engedik, Buda szabad királyi
városban is tartassanak: a karok és rendek hódoló tisztelettel fogadják.

1790/91. évi XIII. törvénycikk

az országgyülések időszakos tartásáról
Ő királyi felsége három évenkint, vagy az ország közhaszna és szüksége kivánván,
hamarabb is, az e tárgyban alkotott országos törvények, jelesül az e helyen megujitott
1655:XLIX. tc., 1715:XIV. tc. és 1723:VII. törvénycikk rendelései szerint, országgyülést fog
egybehivni, melyen a karok és rendek minden akadály félretételével megjelennek, és az
országgyülési ügyeket törvényes szabadsággal tárgyalandják. Hogy pedig a királyi javaslatok
kellő módon lett tárgyalása után az ország egyetemes karainak és rendeinek összes igazságos
sérelmei minden országgyülésen valósággal és mulhatatlanul orvosoltassanak, és az egy-egy
országgyülésen alkotandó törvények pontosan végrehajtassank és foganatba vétessenek: arról
Ő királyi felsége jövendőre is minden körülmények közt, királyi tisztéhez képest,
gondoskodni fog.

54
 1848. évi IV. törvénycikk
az országgyülés évenkénti üléseiről
1. § Az országgyülés jövendőben évenkint, és pedig Pesten tartandván üléseit, az évenkinti
ülésre az ország Rendeit Ő Felsége minden évben, s a mennyire a körülmények engedik, a téli
hónapokra hivandja össze.
2. § A hozandó törvények jövendőre Ő Felsége által az évi ülés folyama alatt is
szentesíttethetnek.
3. § A képviselők három évig tartandó egy országgyülésre, s ezen országgyülésnek
mindhárom évi üléseire választatnak.
4. § 1848-tól kezdve minden harmadik év eltelte után, a következő országgyülés első évi
ülésének megnyitását megelőző hat hét lefolyása alatt, országszerte uj képviselőválasztás
történik, midőn azok is, kik időközben választattak meg, csak uj megválasztás által tarthatják
meg képviselőhelyeiket, és pedig szinte egy országgyülés három évi üléseire.
5. § Ő Felségének joga van az összejött évi ülést prorogálni, s berekeszteni, sőt az
országgyülést a három év eltelése előtt is feloszlatni, és ekkor új képviselőválasztást rendelni;
de ez utolsó esetben az ujabb országgyülés összehivásáról aképen rendelkezendik: hogy ez az
elébbinek feloszlatásától számitandó három hónap alatt összeüljön.
6. § Az évi ülés az utolsó évrőli számadásnak, és következő évi költségvetésnek a
ministerium által leendő előterjesztése, s az irántoki határozatnak meghozatala előtt be nem
rekesztethetnek, sem az országgyülés fel nem oszlathatik.
7. § Elnököt és egy másodelnököt a főrendi táblához, a tábla tagjaiból, Ő felsége nevez ki,
de jegyzőit, szinte saját tagjai közül, titkos szavazás útján a tábla maga választja.
8. § A királyi tábla a képviselők táblájának kiegészitő része lenni ezennel megszünvén, a
képviselő tábla egy elnököt, két alelnököt, és jegyzőket, tagjainak sorából, titkos szavazás
utján maga választ.
Mind a két táblának elnökei az országgyülés egész folyamára, a többi táblahivatalnokok
pedig évenkint, az első ülésben választathatnak, és illetőleg neveztetnek ki, melly ülésben az
elnökséget a tábla legkorosb tagja viendi.
9. § Ugy a főrendi, mint az alsó táblai elnök az országos pénztárból díjt húz, melly a
legközelebbi országgyülés első évi ülésében fog meghatároztatni.
10. § Ülései mind a két táblának ezután is nyilvánosak. A tanácskozásaiban szükséges
csend és rend, s a hallgatók teljes hallgatagságában tartása iránt mindenik tábla szabályokat
alkot, s azoknak végrehajtását elnöke által szigoruan eszközölteti.
11. § E részben előlegesen már most rendeltetik, hogy a hallgatóságnak a tanácskozást
háborgatni semmiképen nem szabad.
12. § Ha egyes hallgató, vagy a hallgatóság, a tanácskozást háborgatja, és az elnöki egyszeri
intésnek sikere nincs, másod ízben a jelen törvényre hivatkozva, az egyes hallgatót, vagy
illetőleg a hallgatóságot, kiparancsolhatja, és annak helyét bezárathatja.
13. § Ez megtörténvén, a tanácskozás vagy azon nap, vagy később, a többség határozata
szerint, de mindig nyilvánosan folytattatik.
14. § A rend és csend fentartása terembiztosok által, szükség esetében a nemzeti őrség
alkalmazásával eszközöltetik.
15. § Az előbbi §-ban emlitett szabályokon kívül, a legközelebbi évi ülésben legelsőbben is
mindenik tábla magának rendszabályokat készít, mellyekben a tanácskozás és szavazás módja
és rende, s átalában véve a tábla belügye, meg fog határoztatni, de a mellyeknek a szorosabb
értelemben vett tanácskozási rendet illető része, csak az évi ülések végével, s csak a
törvényjavaslatok tárgyalásának bevégzése után, fog módosíttathatni.

55
 1885. évi VII. törvénycikk
a főrendiház szervezetének módositásáról
I. FEJEZET A főrendiház szervezete
A főrendiház tagjai azok, kik:
a) örökös jogon;
b) az általuk viselt méltóság vagy hivatal;
c) Ő Felsége a király által élethossziglan lett kineveztetésük;
d) a Horvát-Szlavonországok gyülése által az 1881:XV. tc. értelmében eszközölt választás
következtében birnak a főrendiházban ülési és szavazati joggal.
2. § Örökös jogon tagjai a főrendiháznak:
a) a felséges uralkodóház teljeskoru főherczegei,
b) a magyar főrendiházban a tagságra eddig jogositott, nemkülönben az erdélyi
nagyfejedelemségben annak Magyarországgal történt egyesitése előtt a magyar királyok által
grófi vagy bárói czimet nyert családok mindazon 24. évüket betöltött és nagykoru férfi tagjai,
kik egyedül vagy velük egy háztartásban élő feleségük és kiskoru gyermekeik vagyonát is
odaszámitva, a magyar állam területén oly földbirtoknak telekkönyvi tulajdonosai és
haszonélvezői, vagy életfogytiglan haszonélvezői, vagy oly családi hitbizomány birtokosai,
melynek az 1885. évre az uj földadó kataster alapján megállapitott egyenes állami földadója a
rajta levő lakházak és gazdasági épületek házosztály adójával együtt legalább 3000 frtot tesz
osztrák értékben.
Azon főrendi családokra nézve, melyeknek tagjai a mellett, hogy a magyar főrendiházban
jogosultak voltak, akár születésnél fogva, akár más módon, egyszersmind a monarchia más
állama vagy bármely más állam törvényhozásában is birhatnak üléssel és szavazattal;
megállapittatik, hogy ha az ezen § b) pontjában emlitett vagyoni képesitéssel a magyar korona
országaiban fekvő földbirtokuk után birnak, a magyar főrendiházban jogukat csak azon
esetben gyakorolhatják, ha az iránt, hogy ezen jogot személyükre nézve egyszer s
mindenkorra kizárólag a magyar főrendiházban akarják gyakorolni, 24. évük betölte után hat
hónap alatt, a mennyiben pedig a 24. évet már meghaladták, az 1885. évi julius 1-éig, a
magyar királyi ministerelnökhöz intézendő nyilatkozatot tesznek.
Ezen nyilatkozatot a ministerelnök, ha az országgyülés együtt van, a nyilatkozat vételétől
számitott, ha együtt nincs, az országgyülés összejövetelétől számitott nyolcz nap alatt a
főrendiház elnökével közli.
c) Azon leszármazásuknál fogva magyar állampolgárok és egyenes leszármazás utján
törvényes fiutódaik, kiknek a megfelelő (herczegi, grófi, bárói) czimen kivül Ő Felsége a
király, a ministertanács felterjesztésére, az örökös főrendiházi tagság jogát is külön
adományozta.
A nem leszármazásuknál fogva magyar állampolgárok a főrendiház tagság jogával, a
ministertanács előterjesztésére, csak a törvényhozás utján ruházhatók fel.
A ministertanács mindkét esetben csak oly 24. évüket betöltött és nagykoru érdemes
magyar állampolgárt hozhat javaslatba, ki az ezen §-ban megállapitott vagyoni képesitéssel
bir.
3. § Ha a 2. § b) és c) pontja által érintett családok tagjainak valamelyike nem bir a
megállapitott vagyoni képesitéssel, vagy ha azt későbben elveszti, azon időtől fogva rá nézve
a jog szünetel, de feléled ismét, ha ezen képesitést később megszerzi.
Ez esetben a jog a jogosultság igazolását követő legközelebbi ülésszaktól fogva
gyakorolható.
4. § Az általuk viselt méltóság vagy hivatal alapján és annak tartama alatt tagjai a
főrendiháznak:

56
 A)

a) az ország zászlósai s a pozsonyi gróf;

b) a két koronaőr;
c) a fiumei kormányzó;
d) a királyi Curia elnöke, másodelnöke és a budapesti királyi itélőtábla elnöke.

B)

Ugyancsak a méltóságuk-, illetőleg hivataluknál fogva, egyházi tisztök tartama alatt, tagjai
a főrendiháznak:
a) a magyar szent korona országainak latin és görög szertartásu rómaikatholikus
egyháznagyai, jelesen:
Magyarország herczegprimása és a többi érsekek, továbbá a megyés püspökök és szintén a
magyar király kinevezésétől függő nádorfejérvári és tinnin-i (knin-i) felszentelt püspökök,
végre a pannonhalmi főapát, a jászói prépost és az aurániai perjel;
b) a görög-keleti egyház egyháznagyjai: a szerb patriárka, a román metropolita és a megyés
püspökök;
c) az evangelikus-református és ágostai hitvallásu evangelikus egyháznak hivatalban
legidősebb három-három püspöke; továbbá az evangelikus-református egyháznak hivatalban
legidősebb három főgondnoka, a kiknek meghatározásánál az erdélyi egyházkerületet illetőleg
annak csakis hivatalban legidősebb főgondnoka veendő figyelembe; az ágostai hitvallásu
evangelikus egyháznak egyetemes főfelügyelője és hivatalban legidősebb két kerületi
felügyelője; végre az unitárius egyháznak hivatalban idősb egyik elnöke, azaz vagy püspöke
vagy főgondnoka.
5. § Élethossziglan tagjai lesznek a főrendiháznak, kiket Ő Felsége a király a czélból, hogy
ez által az érdemeket jutalmazza s a főrendiház tekintélyét még öregbitse, szent István
koronája összes országainak állampolgárai közül a ministertanács felterjesztésére ilyeneknek
kinevez.
Az élethossziglan kinevezettek száma a jelen törvény értelmében szervezett főrendiház első
alakulásakor a 30-at meg nem haladhatja. Ezentul a kinevezés csak fokozatosan történik és
évenkint 5-nél többre semmi esetben sem terjeszthető. Az élethossziglani tagok összes száma
pedig az 50-et tul nem haladhatja.
6. § Az, hogy valaki akár a véderő kötelékében, akár valamely polgári vagy egyházi
hivatalban vagy méltóságban tettlegesen szolgál vagy ilyenre kineveztetik, nem képez
akadályt abban, hogy a főrendiházban különben birt jogait gyakorolhassa, vagy hogy a
főrendiháznak akár örökös, akár élethossziglan kinevezett tagja lehessen.
7. § Ha bármikor ujabb méltóságok vagy hivatalok létesittetnének, vagy bármelyik a 4. §-
ban emlitett hitfelekezet keblében ujabb püspökségek, illetőleg egyházkerületek
szerveztetnének, az igy keletkezett méltóságok vagy hivatalok csak az esetben adhatnak a
főrendiházi tagságra jogot, ha azt a törvényhozás világosan elrendeli.
8. § Az 1. § d) pontjában emlitett tagok csak azon ügyekben birnak tanácskozási és
szavazati joggal, melyek a magyar korona országait és tartományait közösen illetik.
9. § A főrendiház tagja - az 1868. évi XXX. tc. 59. §-a érintetlenül hagyatván - csak az
lehet, a ki az 1868. évi XLIV. tc. 1. §-a azon rendeletének, mely szerint a törvényhozás nyelve
egyedül a magyar, megfelelni képes.
10. § A ki a főrendiháznak tagja, ezen tagságot következő esetekben vesziti el:
a) az, a ki az általa viselt méltóság vagy hivatal alapján tagja, azon esetben, ha akár
önkéntes lemondás, akár törvényszerü fegyelmi vagy birói eljárás alapján megszünik az illető
méltóságot vagy hivatalt viselni;

57
 b) az életfogytiglan kinevezett tag, ha lemondása, a ministertanács fölterjesztésére, Ő
Felsége a király által elfogadtatik;
c) a Horvát-Szlavonországok gyülése által választott tagok akkor, midőn megbizatásuk
lejár;
d) a jogalapra való tekintet nélkül, bármelyik tag, ha a rendes biróságok által fegyházra,
illetőleg sulyos börtönre vagy nyereségvágyból eredő bűntett vagy vétség miatt elitéltetett,
vagy ha az állampolgárságot elveszti.
11. § Nem szünik meg a jog, de szünetel annak gyakorlata:
a) valamennyi tagra nézve, azon idő alatt, a melynek tartamára a 10. § d) pontja alá nem eső
bűntett vagy vétség miatt, a rendes biróságok által, a politikai jogok felfüggesztésére itéltetett;
b) azokra nézve, kik csőd alatt állanak, a csőd tartama alatt;
c) azokra nézve, a kik a tékozlás vagy távollét alapján elrendelt gondnokságok eseteit
kivéve, gondnokság alá helyeztettek, a gondnokság tartama alatt;
d) az örökös tagokra nézve azon ülésszak lejártával, melyben ezen törvény 19. §-a
értelmében kimondatott, hogy vagyoni képesitésöket elvesztették.
12. § Ha valaki azok közül, kik a 4. § A) osztálya és B) osztálya a) és b) pontja vagy az 5. §
alapján tagjai a főrendiháznak, képviselővé választatik és a választást elfogadja, megszünik a
főrendiház tagja lenni; de a midőn képviselői megbizatása megszünik, a 4. § B) osztálya a) és
b) pontjában emlitettek bármelyike főrendiházi tagsági jogát azonnal visszanyeri és azt a
legközelebbi ülésszaktól fogva gyakorolhatja; a többi ezen szakaszban emlitett volt
főrendiházi tag pedig azt a 4. vagy 5. § értelmében újra megnyerheti.
A 4. § B) osztálya c) pontjában emlitett hitfelekezeti, egyházi vagy világi főtisztviselők
helyét, ha képviselővé választatnak és a választást elfogadják, a főrendiházban még nem levő
legidősb hivataltársuk tölti be és e helyet, mig él és a hivatalát viseli, meg is tartja, habár az, a
kinek helyére jött, megszünt is képviselő lenni.
Ha a főrendiház örökös tagjai közül választatik valaki képviselővé és a választást elfogadja,
az tagsági jogát addig, mig képviselői megbizatása tart, nem gyakorolhatja, és ha valamely
ülésszak tartama alatt leteszi is képviselői megbizatását, förendiházi tagsági joga csak a
következő ülésszakban éled fel.
Minden főrendiházi tag, ki képviselővé választatott, tartozik azt igazoltatása után annak
megemlitésével, hogy a választást elfogadta-e vagy nem, a főrendiház elnökének bejelenteni,
ki azt a ház tudomására hozza.

1920. évi I. törvénycikk

az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes
rendezéséről
A nemzetgyűlés, mint a nemzeti szuverénitás kizárólagos törvényes képviselete,
megállapítja, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. évi november hó 13. napján megszünt.
Megállapítja továbbá, hogy Magyarországnak és társországainak a volt osztrák birodalmi
tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal fennállott feloszthatatlan és
elválaszthatatlan együttbirtoklása a bekövetkezett események folytán megszünt. A
nemzetgyűlés mindezekből a tényekből folyó következmények megállapítását a békekötés
utáni időre tartja fenn magának.
Megállapítja továbbá, hogy az 1910. évi június hó 21. napjára törvényszerűen összehívott
országgyűlésnek képviselőháza az 1918. évi november hó 16. napján hozott határozatával
önmagát feloszlottnak nyilvánította, főrendiháza pedig ugyanazon a napon tartott ülésében e
határozatot tudomásul vette és tanácskozásait berekesztette, miáltal az országgyűlés
működése is megszünt. Mindezeknél fogva az állami főhatalom gyakorlása az alkotmány
rendes formái között lehetetlenné vált.

58
 Alkotmányunk alapelveinek megfelelően az 1919. évi augusztus hó 7. napja óta alakult
ideiglenes kormányok a nemzethez fordultak, hogy a nőkre is kiterjedő általános, titkos,
egyenlő, közvetlen és kötelező választójog alapján válassza meg az akaratának képviseletére
hivatott nemzetgyűlést.
A nemzetgyűlési képviselőválasztások ennek folytán az ország mindazon részeiben
megtartatván, amelyekben a választást ellenséges megszállás lehetetlenné nem tette, a
megválasztott nemzetgyűlési képviselők az 1920. évi február hó 16. napján Budapesten az
országgyűlés képviselőházának helyiségeiben egybegyülekeztek és nemzetgyűléssé alakultak.
Az így megalakult nemzetgyűlés mindenekelőtt a következő törvényt alkotja:

ELSŐ FEJEZET Az alkotmányosság helyreállítására irányuló rendelkezések

1. § A nemzetgyűlés jóváhagyja a kormánynak ama rendeleteit, amelyek alapján a

nemzetgyűlés összegyűlt.
2. § A nemzetgyűlés a magyar állami szuverénitás törvényes képviseletének nyilvánítja
magát, amely alkotmányunk értelmében az államhatalom gyakorlásának további módját is
jogosult rendezni.
3. § A nemzetgyűlés tagjainak ugyanazt a mentelmi jogot biztosítja, amely az eddigi
jogszabályok szerint az országgyűlés tagjait megilleti.
A nemzetgyűlés, annak bizottságai és tagjai, valamint működésük és a nemzetgyűlés által
alkotott törvények ugyanabban a büntetőjogi védelemben részesülnek, amelyet a
büntetőtörvények az országgyűlés, annak két háza, bizottságai és tagjai részére, valamint
működésük és a törvények védelmére biztosítanak.
Aki a nemzetgyűlés vagy valamely bizottsága tanácskozó termében jogosulatlanul
megjelenik és onnan a nemzetgyűlés, illetőleg a bizottság elnökének felhívására azonnal el
nem távozik, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget
követ el és egy évig terjedhető fogházzal s politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével
büntetendő.
Ha a tanácskozó teremben jogosulatlanul megjelent egyén onnan az elnök másodszori
felhívására sem távozik el, letartóztatandó és haladéktalanul a vádhatóság elé állítandó.
Ha ily cselekményt az ülésekről a házszabály értelmében kizárt képviselő követne el, a
cselekmény nem esik a mentelmi jog védelme alá; ily esetben az ügyész a vádat csak a
nemzetgyűlés hozzájárulásával ejtheti el.
4. § A törvényhozó hatalmat a nemzetgyűlés gyakorolja.
5. § A végrehajtó hatalmat a kormányzói tiszt betöltéséig egyedül a nemzetgyűlésnek
felelős minisztérium gyakorolja.

1926. évi XXII. törvénycikk

az országgyűlés felsőházáról
1. § Az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes
rendezéséről szóló 1920:I. törvénycikkben a nemzetgyűlés megállapította, hogy a királyi
hatalom gyakorlása 1918. évi november hó 13. napján megszűnt; megállapította továbbá,
"hogy az 1910. évi június hó 21. napjára törvényszerűen összehívott országgyűlésnek
képviselőháza az 1918. évi november 16. napján hozott határozatával önmagát feloszlottnak
nyilvánította, főrendiháza pedig ugyanazon napon tartott ülésében e határozatot tudomásul
vette és tanácskozásait berekesztette, miáltal az országgyűlés működése is megszűnt.
Mindezeknél fogva az állami főhatalom gyakorlása az alkotmány rendes formái között
lehetetlenné vált". Ezért az idézett törvénycikk a törvényhozó hatalom gyakorlását a
nemzetgyűlés jogkörébe tartozónak mondotta ki.

59
 A nemzetgyűlés most már az ősi alkotmányosság szellemében felújítja az országgyűlés ősi
kéttáblás rendszerét és az 1920:I. tc. 2. §-ában megállapított hatalmánál fogva az országgyűlés
képviselőháza mellé a jelen törvény rendelkezései szerint felsőházat szervez.

ELSŐ FEJEZET A felsőház szervezete

1. A felsőházi tagság alapjai

2. § A felsőház tagjait a tagság joga

1. méltóság vagy hivatal alapján, továbbá
2. választás vagy
3. kinevezés
alapján illeti meg.
3. § A felsőház tagja csak magyar állampolgár lehet.
Nem lehet a felsőház tagja, aki a vonatkozó szabályok értelmében országgyűlési
képviselővé meg nem választható és aki a törvényhozás nyelvére vonatkozó törvényes
szabályoknak megfelelni nem képes.
Ha ez a törvény vagy külön törvény kivételt meg nem állapít, polgári vagy egyházi
méltóságban vagy hivatalban, továbbá a honvédelmi vagy közbiztonsági szervezetek körében
teljesített tényleges szolgálat sem a felsőházi tagság elnyerésének, sem a felsőházi tagsággal
járó jogok gyakorlásának nem akadálya.

2. A méltóságon vagy hivatalon alapuló felsőházi tagság

4. § Méltóságuk vagy hivataluk alapján és tartama alatt tagjai a felsőháznak:

A)

1. az ország zászlósai, amennyiben e méltóságukat a törvény nem szüntette meg;

2. a két koronaőr;
3. a m. kir. Kúria elnöke és másodelnöke;
4. a m. kir. közigazgatási bíróság elnöke és másodelnöke;
5. a budapesti kir. ítélőtábla elnöke;
6. a koronaügyész;
7. a m. kir. honvédség főparancsnoka;
8. a Magyar Nemzeti Bank elnöke.

B)

a vallásfelekezeteknek következő egyháznagyjai, illetőleg képviselői:

1. a javadalmukba beiktatott latin és görög szertartású római katholikus egyháznagyok, még
pedig Magyarország hercegprímása, a kalocsai és egri érsekek, a csanádi, győri, hajdúdorogi,
pécsi, székesfehérvári, szombathelyi, váci és veszprémi megyés püspökök, a pannonhalmi
főapát, a hazai két premontrei rend főnöke, a zirci apát, a kegyes tanítórend magyar főnöke és
a székesfőkáptalanok nagyprépostjai;
2. a református hitvallású egyháznak hivatalban legidősebb három püspöke és három
főgondnoka;
3. az ágostai hitvallású evangélikus egyháznak hivatalban legidősebb két püspöke, továbbá
egyetemes felügyelője és hivatalban legidősebb kerületi felügyelője;
4. az unitárius egyháznak hivatalban idősb egyik elnöke;

60
 5. a budai görög keleti püspök;
6. az izraelita vallásfelekezet képviseletére az izraelita hitközségek által életfogytiglan
választott két lelkész (rabbi) (43. §).
5. § A 4. §-ban nem említett olyan polgári vagy egyházi méltóság vagy hivatal feléledése
esetében, amely a főrendiház legutolsó működésének idejében főrendiházi tagságra jogosított,
e méltóság vagy hivatal viselője a felsőház tagja lesz.

3. A választáson alapuló felsőházi tagság általában

6. § Választás alapján tagjai a felsőháznak azok, akiket a felsőház tagjaivá a jelen törvény
értelmében megválasztanak:
1. az örökös főrendiházi tagság jogával felruházott hercegi, grófi és bárói családoknak
felsőházi tagok választására jogosult tagjai;
2. a vármegyei és a városi törvényhatóságok;
3. a mezőgazdaságnak, az iparnak és a kereskedelemnek, a tudománynak, a művészetnek és
a közművelődésnek, s általában a különböző élethivatásoknak ebben a törvényben
meghatározott szervezetei és intézményei.
A felsőház tagjává csak olyan magyar állampolgárt lehet megválasztani, aki életének
harmincötödik évét betöltötte.
7. § A felsőházi tagok választása tíz évre szól, amelyet a választást követő naptári év első
napjától kell számítani. Azokat, akiknek tagsági joga megszűnt, újra meg lehet választani.
Az első ízben összeülő felsőház választott tagjai működésüket a felsőház megalakulásával
kezdik meg, felerészük azonban a választás évét követő ötödik naptári év folyamán kisorsolás
alapján újabb választás alá esik.
…
4. Felsőházi tagok az örökösjogú főrendi családok részéről
12. § A felsőháznak tagjai a Habsburg-Lotharingiai családnak azok a férfitagjai, akik a
huszonnegyedik életévüket betöltötték és állandóan az ország területén laknak.
A 3. §-ban, valamint a 13. § második bekezdésében megállapított követelmények e tagokra
is kiterjednek.
13. § Az örökös főrendiházi tagsági joggal felruházott főnemesi családokról az 1886:VIII.
tc. 2. és 3. §-ához, valamint a jelen törvény 17. §-ához képest készült családkönyvbe iktatott
hercegi, grófi és bárói családoknak a jelen törvény értelmében felsőházi tagok választására
jogosult tagjai a felsőházba maguk közül feleannyi tagot választanak, mint a vármegyei és a
városi törvényhatóságok; ha az utóbbiak által választott tagok száma páratlan, e számhoz a
felerész kiszámítása végett egyet hozzá kell adni.
Választásra jogosult az első bekezdésben megjelölt családoknak az a férfitagja, aki magyar
állampolgár, életének huszonnegyedik évét betöltötte és aki egyedül, vagy vele egy
háztartásban élő felesége és kiskorú gyermekei vagyonát is odaszámítva, a magyar állam
területén oly ingatlannak telekkönyvi tulajdonosa és haszonélvezője vagy életfogytiglan
haszonélvezője, vagy olyan családi hitbizomány birtokosa, amely után fizetett egyenes állami
föld- és házadó legalább évi kétezer pengőt tesz ki. Kétszeresen számít annak az adója, akinek
doktori, bírói, ügyvédi vagy az 1901. évi május hó 12. napja előtt szerzett mérnöki oklevele
van, vagy aki a Magyar Tudományos Akadémia tagja.
Az e §-ban megállapított választójogot nem gyakorolhatja az, akinek az országgyűlési
képviselők választásánál választójoga nincs vagy a választójogból ki van zárva.
…

61
 5. Felsőházi tagok választása a törvényhatóságok részéről

18. § Minden vármegyei és városi törvényhatóság külön-külön saját közgyűlésén választja

meg a felsőházba küldendő tagokat. Megválasztható az is, aki az illető törvényhatósági
bizottságnak nem tagja; a törvényhatóság választása alapján nem lehetnek a felsőház tagjai: az
illető törvényhatóság főispánja (főpolgármestere, kormánybiztosa), a törvényhatóság területén
működő törvényhatósági és községi tisztviselők, továbbá azok az állami tisztviselők, akik a
közigazgatási bizottságnak hivatalból tagjai.
A törvényhatóság a felsőházba egy tagot választ, ha a törvényhatóság lakossága négynél
nem több országgyűlési képviselőt választ. Ha a törvényhatóság lakossága által választott
országgyűlési képviselők száma négynek többszöröse, a törvényhatóság a felsőházba minden
négy képviselő után egy tagot választ; ha pedig az országgyűlési képviselők száma négynél
több, de négynek nem többszöröse, a törvényhatóság a felsőházba minden négy képviselő
után egy tagot és azonfelül még egy tagot választ.
A választási eljárásról felvett jegyzőkönyvből (10. §) mindegyik megválasztott tag részére
külön-külön az illető tag megválasztását igazoló hiteles kivonatot kell készíteni, melyet a
választás vezetője és jegyzője ír alá.

6. Felsőházi tagok választása szervezetek és intézmények részéről

19. § A felsőházba tagokat választanak a következő szervezetek és intézmények:

az országos mezőgazdasági kamara hat tagot;
a kereskedelmi és iparkamarák együttesen hat tagot;
az ügyvédi kamarák együttesen két tagot;
a kir. közjegyzői kamarák együttesen egy tagot;
a mérnöki kamarák együttesen két tagot;
a vitézi szervezet egy tagot;
a Magyar Tudományos Akadémia három tagot;
a budapesti királyi magyar Pázmány Péter Tudományegyetem mindegyik kara külön egy-
egy tagot;
a budapesti királyi magyar tudományegyetemi közgazdaságtudományi kar egy tagot;
a többi magyar királyi tudományegyetem egy-egy tagot;
a magyar királyi József Műegyetem két tagot;
az Országos Magyar Gyüjteményegyetem egy tagot;
a magyar királyi bányamérnöki és erdőmérnöki főiskola egy tagot;
a budapesti magyar királyi állatorvosi főiskola egy tagot;
a gazdasági akadémiák együttesen egy tagot;
az Országos magyar királyi képzőművészeti főiskola egy tagot;
az Országos magyar királyi zeneművészeti főiskola egy tagot;
a budapesti áru- és értéktőzsde egy tagot; végül
egyéb élethivatásoknak törvényalkotta olyan szervezetei és intézményei, amelyeket külön
törvény ezzel a joggal ezután felruház, a külön törvényben megszabott számú tagot.
A jelen §-ban felsorolt szervezeteknek és intézményeknek a felsőházi tagokat oly módon
kell választani, hogy a kebelökben levő szakok és érdekcsoportok, a területi megoszlást is
figyelembe véve, aránylagos, illetőleg váltakozó képviselethez jussanak; az ennek
biztosítására szükséges részletes szabályokat a minisztérium rendelettel állapítja meg.
A 18. § utolsó bekezdése e választásokra is irányadó.
20. § Az országos mezőgazdasági kamara, továbbá a vidéki mérnöki kamarák felállításáig a
budapesti mérnöki kamara a felsőházi tagokat közgyűlésén rendes tagjai sorából választja
meg.

62
 A vitézi szervezet részéről a felsőházba küldendő tagot a Budapesten székelő vitézi szék a
saját tagjai közül választja.
A budapesti áru- és értéktőzsde részéről a felsőházba küldendő tagot az áru- és értéktőzsde
tanácsa saját tagjai közül választja.

7. Kinevezésen alapuló felsőházi tagság

23. § Kinevezés alapján tagjai a felsőháznak azok, akiket az államfő kiválóan érdemes
állampolgárok közül a minisztérium felterjesztésére élethossziglan vagy a hiányzó tagok
pótlása végett a 11. §-ban meghatározott időre felsőházi tagokul kinevez.
Az élethossziglan kinevezett felsőházi tagok száma negyvenet meg nem haladhat.
Kinevezésüknél figyelemmel kell lenni arra, hogy a felsőházban törvényen alapuló országos
szervezet hiányában vagy egyéb okból egyelőre nem képviselt fontosabb élethivatások a
lehetőség szerint legalább egy-egy taggal képviselve legyenek.
24. § Az államfő a 23. § alapján kinevezetteken felül az orvosi kamarák megalakulásáig a
minisztérium előterjesztésére egy felsőházi tagot nevez ki az Országos Orvosszövetség által e
célra közgyűlési határozattal javaslatba hozott három jelölt közül.
A jelölésre a 8. és a 10. § rendelkezései értelemszerűen alkalmazandók.
A jelen § alapján kinevezett felsőházi tag tagsága öt évre szól. Ha a helye az öt év eltelte
üresedik meg, helyébe az államfő az eredeti jelöltek közül nevez ki az öt év hátralévő
tartamára új tagot.

Milyen volt az országgyűlés szervezete 1608 előtt és után?

Mi volt az előzménye a felsőtáblának?
Melyik táblának volt a tagja 1608 után egy:
- püspök
- királyi tanácsos
- budai polgár
- tolna-megyei nemes
- országbíró
- prépost

Hol tartottak országgyűléseket?

Kik lehettek tagjai a főrendi háznak, majd 1926 után a felsőháznak?

63
 Az országgyűlési választójog fejlődése Magyarországon

XIV. sz. 1848

követküldés népképviselet

1625. évi LXII. törvénycikk

megfenyitéséről és büntetéséről olyanoknak, a kik a közös ülések és országgyülések
helyén gyalázatosan viselkednek vagy hatalmaskodást követnek el. És arról, hogy azok,
a kik személyesen meg nem jelenhetnek, az országgyülésre milyen állásu személyeket
küldjenek?
Azt pedig, hogy a közülések és országgyülések helyén semmiféle gyalázkodások és
tettleges bántalmazások megengedve ne legyenek, a legszigorubb határozattá emelik;
1. § Ha pedig valami ilyesmit elkövetnének, a vétkes személyt azonnal megidézzék, fölötte
törvényt tartsanak és elengedhetetlenül megbüntessék.
2. § Az országgyülések pedig nyugodtan és az ország köztörvényei értelmében végezzék
dolgukat.
3. § Azt pedig határozottan elrendelik, hogy a vármegyék és a személyesen meg nem jelenő
mágnás urak az országgyülésekre olyan követeket küldjenek, a kik birtokos nemesek és
tudvalevőleg nemes törzsből származnak.

1848. évi V. törvénycikk

az országgyülési követeknek népképviselet alapján választásáról
A jelen év folyama alatt a IV-ik törvénycikk értelmében Pesten tartandó legközelebbi
országgyülésre kiküldendő követeknek népképviselet alapján választására nézve ideiglenesen
kövezkezők rendeltetnek:
1. § Politikai jogélvezetet azoktók, kik annak eddig gyakorlatában voltak, elvenni, a jelen
országgyülés hivatásának nem érezhetvén, mindazok, kik a megyékben és szabad
kerületekben az országgyülési követek választásában eddig szavazattal birtak, e jog
gyakorlatában ezennel meghagyatnak.
Ezeken kivül:
2. § Az országnak s kapcsolat részeknek mindazon benszületett, vagy honositott, legalább
20 éves, és sem atyai, sem gyámi, sem gazdai hatalom, sem pedig elkövetett hűségtelenség,
csempészkedés, rablás, gyilkolás és gyujtogatás miatt fenyiték alatt nem levő lakosai, a nőket
kivéve, törvényesen bevett valláskülönbség nélkül, választók:
a) Kik szabad királyi városokban, vagy rendezett tanácscsal ellátott községekben 300e. ft.
értékü házat vagy földet, egyéb községekben pedig eddigi urbéri értelemben vett 1/4 telket,
vagy ezzel hasonló kiterjedésü birtokot, kizáró tulajdonul, vagy hitveseikkel, s illetőleg
kiskorú gyermekeikkel közösen birnak.
b) Kik mint kézművesek, kereskedők, gyárosok telepedve vannak, ha tulajdon műhelylyel
vagy kereskedési teleppel, vagy gyárral bírnak, s ha kézművesek, folytonosan legalább egy
segéddel dolgoznak.
c) Kik, habár a fentebbi osztályokba nem esnek is, saját földbirtokukból vagy tőkéjükből
eredő 100 ezüst forint évenkénti állandó s biztos jövedelmet kimutatni képesek.
d) Jövedelmükre való tekintet nélkül a tudorok, sebészek, ügyvédek, mérnökök, academiai
művészek, tanárok, a magyar tudós társaság tagjai, gyógyszerészek, lelkészek,
64
segédlelkészek, községi jegyzők és iskolatanítók, azon választó kerületben, mellyben állandó
lakásuk van.
e) Kik eddig városi polgárok voltak, ha a fentebbi pontokban leirt képességgel nem bírnak
is.
3. § Választható mindaz, ki választó, ha életének 24-ik évét betöltötte, s a törvény azon
rendeletének, mindszerint törvényhozási nyelv egyedül a magyar, megfelelni képes.

1874. évi XXXIII. törvénycikk

az 1848:V. törvénycikk és az erdélyi II. törvénycikk módositásáról és kiegészitéséről

I. FEJEZET A választói jog

1. § Országgyülési képviselő-választásnál választói joguk van az ország mindazon

benszületett vagy honositott polgárainak - a nőket kivéve - kik 20-ik évöket betöltötték és az
1848:V. törvénycikk 1. és 2. §-ai, valamint az erdélyi 1848:II. törvénycikk 3. és 4. §-aiban
megállapitott és a következő §-okban részletesebben meghatározott kellékekkel birnak.
2. § Választói jog az 1848 előtt fennállott kiváltságokra jövőben nem alapitható, azok
azonban, kik az 1848:V. és az erdélyi 1848:II. törvénycikkek értelmében a régi jogosultság
alapján 1848. évtől 1872. évig bezárólag készitett országgyülési választói névjegyzékek
valamelyikében benfoglaltatnak, a választói jog gyakorlatában saját személyökre nézve
meghagyatnak.
3. § Szabad királyi és rendezett tanácsú városokban választói joggal birnak azok, kik kizáró
tulajdonul vagy hitveseikkel, illetőleg kiskoru gyermekeikkel közösen:
a) oly házat birnak, mely házadó alá eső legalább három lakrészt foglal magában, habár az
ideiglenesen adómentes is;
b) oly földet birnak, mely 16 frt, tiszta jövedelem után van földadóval megróva.
4. § Az ország azon részeiben, melyekre az 1848:V. tc. hatálya kiterjedt, választói joggal
birnak azok, kik nagy és kis községekben urbéri értelemben vett 1/4 telket, vagy ezzel hasonló
kiterjedésü birtokot kizáró tulajdonul, vagy hitveseikkel s illetőleg kiskoru gyermekeikkel
közösen birnak bármelyikre legyen is ez közülök telekkönyvileg felvéve.
Egy negyed urbéri telekkel hasonló kiterjedésü birtoknak azon földbirtok tekintetik,
melynek adója legalább annyi, a mennyi ugyanazon községben a legkevésbbé megrótt eddigi
urbéri értelemben vett 1/4 telek után fizettetik.
Ha pedig valamely községben urbériség nem létezett, a legkevésbbé megrótt 1/4 urbéri
telek a szomszédságban fekvő azon községből veendő, melyben a föld értékére befolyással
biró viszonyok a kérdésben forgó község viszonyaihoz leginkább hasonlók.
A polgárositott határőrvidéknek Bács-Bodrog, Temes, Torontál és Krassó vármegyékbe
bekebelezett részeiben, valamint Szörénymegyében tiz, 1600 négyszögöles hold, továbbá
Közép-Szolnok, Kraszna, Zaránd megyékben, Kővár vidékén és a Jászkun és Hajdu
kerületekben nyolcz, 1200 négyszögöles hold mívelés alatti földbirtok tekintendő 1/4 urbéri
telekhez hasonló birtoknak.
Mívelés alatti földnek veendő a belsőség, kert, szőlő, szántóföld és rét.
5. § Az ország azon részeiben, melyekre az 1848. erdélyi II. törvénycikk hatálya kiterjedt,
nagy és kis községekben választói joggal birnak azok:
a) kik a jelenleg fennálló földadó-kataszter alapján 84 frt, ha pedig első osztályu adó alá eső
házzal birnak, 79 frt 80 kr, és ha házuk másod vagy magasabb osztályu adó alá esik, 72 frt 80
kr tiszta jövedelem után fizetnek földadót.
A jelenleg fennálló földadó-kataszter kiigazitása vagy uj kataszter felvétele esetén a
fennkitett jövedelmi összegek azon arányban változnak, a melyben az erdélyi részeknek a

65
jelen földadó-kataszterben kitüntetett összes tiszta földjövedelme a kiigazitott kataszterben
fölvett összes tiszta földjövedelemhez állani fog;
b) a kik föld-, ház- I. vagy III-ad osztályu jövedelemadó alá eső, összesen legalább 105 frt
évi tiszta jövedelem után fizetnek államadót.
Ezeken kivül mindenik község, mely az 1791-beli XII. tc. nyomán jogositottakon kivül
legalább 100 füstöt számlál, két, kisebb községek pedig egy szabadon választott képviselő
által folynak be a követválasztásba.
6. § Választói joggal birnak továbbá azok:
a) kik kizáró tulajdonul, vagy hitveseikkel, illetőleg kiskoru gyermekeikkel a 4. §-ban
emlitett módon oly házat birnak, mely legalább 105 frtnyi évi tiszta jövedelem után rovatott
meg házbéradóval;
b) kik az a) pontban emlitett módon birt földbirtokból vagy saját tőkéjükből vagy
mindkettőből együttvéve eredő legalább 105 frt évi jövedelem után vannak államadóval
megróva;
c) kik mint kereskedők vagy gyárosok legalább 105 frt évi jövedelem után vannak
államadóval megróva;
d) kik mint kézmüvesek szab. kir. és rendezett tanácsu városokban legalább 105 frt évi
jövedelem után vannak államadóval megróva;
e) kik mint kézmüvesek nagy és kis községekben legalább egy segéd után fizetnek
jövedelmi adót.
7. § Választói joggal birnak azok is, kik az 1868-ik évi XXVI. törvénycikk szerint első
osztályu jövedelmi adó alá eső, legalább 105 frt évi jövedelem vagy II-od osztályu jövedelmi
adó alá eső legalább 700 frt évi jövedelem, továbbá azon állami törvényhatósági és községi
tisztviselők, kik II-od osztályu jövedelmi adó alá eső legalább 500 frt évi jövedelem után
fizetnek jövedelmi adót.
8. § A 6. és 7. §-okban elősorolt esetekben megkivántatik, hogy az emlitett alapokon a
névjegyzékbe felveendő választók már a megelőző évben legalább a fent meghatározott
jövedelem után voltak államadóval megróva.
9. § Jövedelmükre való tekintet nélkül választói joggal birnak: a magyar tudományos
akademia tagjai, a tanárok, akademiai müvészek, tudorok, ügyvédek, közjegyzők, mérnökök,
sebészek, gyógyszerészek, az okleveles gazdák, okleveles erdészek és okleveles bányászok, a
lelkészek, segédlelkészek, községi jegyzők, iskolai tanitók és az okleveles kisdedóvók azon
választókerületben, melyben állandóan laknak.
A lelkészek és segédlelkészek választói jogának gyakorlatához megkivántatik azonban,
hogy mint ilyenek valamely egyházközségben hivatalos alkalmazásban legyenek.
A tanárok, iskolatanitók, kisdedóvók és községi jegyzők pedig választói joggal az esetben
birnak, ha illető állomásukra a törvény értelmében kineveztettek, választattak vagy
hivatalukban megerősittettek.
10. § Választói joggal nem birnak, habár a fentebbi §-okban elősorolt kellékek valamelyikét
igazolják, kik atyai, gyámi vagy gazdai hatalom alatt állanak.
Gazdai hatalom altt levőknek tekintetnek a kereskedők és iparos tanonczok, valamint a köz-
és magánszolgálatban álló szolgák és cselédek.
Gazdatisztek gazdai hatalom alatt levőknek nem tekintetnek.
11. § Választói jogot nem gyakorolhatnak és ennélfogva a választók névjegyzékébe fel nem
vétethetnek:
1. a hadsereg állományában tettleg szolgáló vagy tettleges szolgálati idejükön belül
ideiglenes szabadságra bocsátott katonák, tengerészek, honvédek; ezek közé azonban nem
tartoznak az 1868. évi XL. tc. 36. § és 1873. évi XXXII. tc. értelmében ellenőrzési szemlére
vagy ideiglenes fegyvergyakorlatra behivott tartalékosok és honvédek;
2. a pénzügy-, adó- és vámőrség legénysége;

66
 3. a csendőrök;
4. az állami, törvényhatósági és községi rendőrség legénysége.
12. § Választói jogot nem gyakorolhatnak és ennélfogva a választók névjegyzékébe fel nem
vétethetnek, bármely alapon birjanak különben választói joggal, azok:
1. kik bűntett vagy vétség miatt vagy az 1848-ik évi XVIII. tc. 6., 7., 8., 9., 10., 11. és 12. §-
aiban körülirt sajtóvétség miatt fogságra itéltettek, a büntetés tartama alatt;
2. kik büntett vagy vétség miatt jogérvényes birói határozattal elrendelt vizsgálati fogságban
vannak;
3. kik választói joguk elvesztésére itéltettek, a jogérvényes itéletben megszabott időtartam
alatt;
4. a vagyonbukottak, mig a csőd meg nem szüntettetett;
5. azok, kik az összeirást, illetőleg a kiigazitást megelőző évre a választókerületben
fizetendő egyenes adójukat le nem fizették.
Az 1., 2., 3. és 4. pontban emlitett választók választói egyéb jogosultságuk igazolása mellett
külön-jegyzékbe vétetnek, és kivételkép gyakorolhatják szavazati jogukat, ha felmentésüket
vagy a csőd megszüntetését jogerőre emelkedett birói határozattal, a büntetés teljes kiálltát az
illetékes hatóság bizonyitványával, a választói jog elvesztése határidejének leteltét pedig az
eredeti birói itélettel az összeiró-, illetőleg kiigazitó bizottság, vagy esetleg a választási elnök
előtt igazolták.
13. § Választható mindaz, a ki választó, ha életének 24. évét betöltötte, valamely választói
névjegyzékbe felvétetett s a törvény azon rendeletének, miszerint a törvényhozási nyelv a
magyar, megfelelni képes.
Az, a ki ezen törvény hatályba lépte után gyilkosság, rablás, gyujtogatás, lopás orgazdaság,
okmányhamisitás, csalás, hamis bukás, hamis eskü miatt jogérvényes itélettel
elmarasztaltatott, nem választható.
…
IV. FEJEZET A névjegyzék elleni felszólalások
41. § A központi választmány az összeiró küldöttségek által készitett névjegyzékeket
naponként tartandó üléseiben vizsgálat alá veszi, azokat a rendelkezésére álló adatok alapján
pótolja vagy az összeiró küldöttség által pótoltatja, és a választók ideiglenes névjegyzékét a
belügyminister által meghatározandó minta szerint, minden kerületről községenkint külön,
azon városokban pedig, melyek több választókerületet foglalnak magukban, ezen névsort
választókerületenként betürendben állitja össze.
Városokban a névjegyzék városrészenként állitható össze.
42. § Az egy választókerülethez tartozó városok és községek névjegyzékét a központi
választmány a kerület minden városának vagy községének és körjegyzőségének megküldi, s
ez alkalommal az állam hivatalos nyelvén s a szükséghez képest a kerületben tömegesen
használt más nyelven is hirdetményt bocsát ki, melybe felveendő, hogy az összeállitott
ideiglenes névjegyzék hol és mely időben lesz közszemlére kitéve; továbbá, hogy ezen
névjegyzék ellen a 44. § értelmében felszólalni és ezen felszólalás ellen észrevételt tenni
lehet; végre, hogy a felszólalások és azokra tett észrevételek hol s mely határidő alatt adandók
be.
43. § Az előljáróság köteles, ezen hirdetményt minden községben a szokásos módon
közzététetni, a névjegyzékeket pedig, valamint a beadott felszólalásokat a kitűzött napokon
reggeli 8 órától déli 12 óráig, városokban és nagy községekben a községházán, kis községekre
nézve a körjegyzőség székhelyén, közszemlére kitenni, mely idő alatt azokat a községi
előljáróság egy tagjának jelenlétében mindenki megtekintheti és délutáni 2 órától 6 óráig
lemásolhatja.
44. § A névjegyzék ellen saját személyét illetőleg bárki felszólalhat.

67
 Ezenkivül mindenkinek jogában áll, azon választókerületben, melyhez tartozó valamely
község névjegyzékébe felvétetett, bármely jogtalan felvétel vagy kihagyás miatt a névjegyzék
ellen felszólalni.
A felszólalások irásban adandók be és egy beadványba több egyénre vonatkozó felszólalás
is foglalható.
A felszólalónak kivánságára beadványáról téritmény adandó.
Ezen felszólalások beadásának határideje a névjegyzék nyilvános kitételét követő 10 nap.
45. § A felszólalásokat mindenki megtekintheti, s azokra a névjegyzék kitételének napját
követő 20 nap alatt mindenki, ki a 44. § szerint felszólalni jogositva van, irásban
észrevételeket nyujthat be. Az észrevétel minden beadványhoz külön adandó be.
46. § A felszólalások és az azokra tett észrevételek a központi választmányhoz intézendők,
és a szükséges okiratokkal felszerelve, azon város vagy község előljáróságánál, melynek
névjegyzéke ellen a felszólalás történt, kis községekben pedig az illető körjegyzőnél
nyujtandók be.
…
5.985/1919. ME számú rendelet
a nemzetgyülési, törvényhatósági és községi választójogról
A magyar kormány a nemzetgyülési, törvényhatósági és községi választójogot a
törvényhozás intézkedéséig a következőképen szabályozza:
1. § Nemzetgyülési választójoga van minden férfinak, aki legalább hat év óta magyar
állampolgár, ha legalább félév óta ugyanabban a községben lakik, vagy ott lakása van, és
életének huszonnegyedik évét betöltötte. Ennek az életkornak betöltése előtt is választójoguk
van azoknak, akik 1918. évi november hó 1. napja előtt legalább tizenkét héten át a harctéren
arcvonalbeli katonai szolgálatot teljesitettek.
Nemzetgyülési választójoga van minden nőnek, aki legalább hat év óta magyar állampolgár,
életének huszonnegyedik évét betöltötte, és bármely hazai élőnyelven irni-olvasni tud, ha
legalább félév óta ugyanabban a községben lakik, vagy ott lakása van.
Az előbbi bekezdésekben megkivánt félévi egyhelybenlakás megszakitásának nem
tekinthető, ha az állandó lakóhely elhagyása beigazolhatóan a rendkivüli viszonyok kényszere
folytán történt. A félévi egyhelybenlakás kellékének kimutatása alól a közalkalmazottak
általában fel vannak mentve.
2. § A nemzetgyülés tagjává választható az, akinek a választás időpontjában nemzetgyülési
választójoga van, ha életének harmincadik évét betöltötte.
3. § Nem gyakorolhat választójogot a fegyveres erőnek, a csendőrségnek tényleges
szolgálatában álló tagja.
A választójogból ki van zárva:
1. aki politikai jogainak gyakorlásától fel vanfüggesztve;
2. aki bűntett avagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt bűnvádi eljárás alatt áll, vagy
jogerősen el van itélve;
3. aki közsegélyből él;
4. aki gondnokság vagy csőd alatt áll, vagy akinek kiskorúsága meg van hosszabbitva;
5. aki üzleténél vagy foglalkozásánál fogva erkölcsrendészeti ellenőrzés alatt áll.
4. § Nem választható a nemzetgyülés tagjává, aki választójogot nem gyakorolhat, vagy a
választójogból ki van zárva.
Nem választható továbbá a nemzetgyűlés tagjává az, aki:
1. az 1879: L. tc. 15. és 44. §-a értelmében az országgyülés tagja nem lehet;
2. a választást megelőző husz napon belül bármely törvényhatóságban kormánybiztos, vagy
a főispáni teendők ellátásával is megbizott kormánybiztos-helyettes (törvényhatósági
kormánybiztos) volt;

68
 3. aki a 2. pontban emlitett időben alispán, főszolgabiró, szolgabiró törvényhatósági joggal
felruházott vagy rendezett tanácsú város polgármestere, rendőrkapitánya (főkapitány,
kapitány, alkapitány) volt, abban a választókerületben, amely egészen vagy részben az illető
törvényhatóság, járás vagy város területén fekszik.
5. § A választójogot csak személyesen lehetgyakorolni.
Minden választónak egy szavazata van.
A nemzetgyülési tagok választókerületenkint közvetlenül választatnak.
Minden kerület egy képviselőt választ.
A szavazás községenkint (szavazókörönkint) titkosan történik.
7. § Az 1-5. §-ok rendelkezései - kivéve a 4. § 2. bekezdésében foglalt rendelkezéseket -
irányadók a törvényhatósági és községi választójogra is .
A törvényhatósági bizottság és a községi képviselőtestület tagjai szintén titkos szavazással
közvetlenül választatnak. A szavazás községenkint (kerületenkint) történik.
8. § A nemzetgyülési, a törvényhatósági és a községi választások időpontját, a
nemzetgyülési választókerületeket, a nemzetgyülés működésének időtartamát, valamint a
választási eljárás szabályait a minisztérium külön állapitja meg.

2200/1922. ME számú rendelet

"1.§. Nemzetgyűlési képviselőválasztó joga van minden férfinak, aki életének 24. évét
betöltötte, 10 év óta magyar állampolgár, két év óta ugyanabban a községben lakik vagy van
lakása, és az elemi népiskola negyedik osztályát sikeresen elvégezte. A 24. életév betöltése
nem kívántatik meg attól, aki igazolja, hogy az arany, ezüst vagy bronz vitézségi érmet, vagy
a Károly-csapatkeresztet elnyerte, valamint attól sem, aki igazolja, hogy egyetemet vagy más
főiskolát végzett...

2.§. Nemzetgyűlési képviselőválasztó joga van minden nőnek, aki életének 30. évét betöltötte,
10 év óta magyar állampolgár, két év óta ugyanabban a községben lakik vagy van lakása és az
elemi népiskola hatodik osztályát vagy más tanintézetnek ezzel tanértékre nézve egyenrangú
osztályát (évfolyamát) sikeresen elvégezte. Az elemi iskola negyedik osztályának sikeres
elvégzése mellett is választójoga van annak a nőnek, aki az előző feltételeknek megfelel, de
ezeken kívül:

1. mint feleség három vagy több gyermeknek adott életet, ha három gyermeke életben van - a
háborúban hősi halált halt gyermeket a rendelkezés szempontjából életben lévőknek
tekintendők, vagy

2. saját vagyonának jövedelméből vagy saját keresetéből tartja el magát, ha önálló háztartást
vezet.

Nem kívántatik meg a 30. életév betöltése attól a nőtől, aki igazolja, hogy egyetemet vagy
más főiskolát végzett."

1925. évi XXVI. törvénycikk

az országgyűlési képviselők választásáról

ELSŐ FEJEZET Választójogosultság

1. § (1) Országgyűlési képviselőválasztó joga van minden férfinak, aki életének 24. évét
betöltötte, tíz év óta magyar állampolgár, két év óta ugyanabban a községben lakik vagy van

69
lakása és az elemi népiskola negyedik osztályát sikeresen elvégezte, vagy ezzel egyenlő
értékű műveltség megszerzését igazolta.
(2) A 24. életév betöltése nem kívántatik meg attól, aki igazolja, hogy egyetemet vagy más
főiskolát végzett.
(3) "Régi jogon" országgyűlési képviselőválasztó mindenki, aki az 1918. évre érvényes
országgyűlési képviselőválasztói névjegyzékbe fel van véve, még ha az előző bekezdésben
megszabott kellékeknek nem felel is meg, ha ugyanabban a községben lakik, amelynek
névjegyzékébe az 1918. évre felvették.
2. § (1) Országgyűlési képviselőválasztó joga van minden nőnek, aki életének 30. évét
betöltötte, tíz év óta magyar állampolgár, két év óta ugyanabban a községben lakik vagy van
lakása és az elemi népiskola hatodik osztályát vagy más tanintézetnek ezzel tanértékre nézve
egyenrangú osztályát (évfolyamát) sikeresen elvégezte, vagy ezzel egyenlő értékű műveltség
megszerzését igazolta.
(2) Az egyéb kellékek igazolása mellett választójoga van annak a nőnek is, aki az elemi
népiskola negyedik osztályának sikeres elvégzését vagy ezzel egyenlő értékű műveltség
megszerzését igazolja, ha:
1. három vagy több törvényes gyermeknek adott életet és legalább három gyermeke életben
van; - a háborúban hősi halált halt gyermekeket e rendelkezés szempontjából életben
levőknek kell tekinteni; vagy
2. saját vagyonának jövedelméből vagy saját keresetéből tartja el magát és önálló háztartást
vezet.
(3) Az a nő, aki az előbbi bekezdés 1. pontjában foglalt föltételek mellett a választói jogot
megszerezte, annak továbbra is birtokában marad, tekintet nélkül életben levő gyermekeinek a
számára.
(4) Annak a nőnek, aki egyetemet vagy más főiskolát végzett, életkorára való tekintet
nélkül van választójoga.
3. § (1) A választójogosultság szempontjából a tízéves magyar állampolgárság kellékét
vélelmezni kell mindazoknál, akik Magyarország területén születtek, kivéve, ha alapos kétség
forog fenn abban a tekintetben, hogy a magyar állampolgárságot leszármazás útján nem
szerezték meg.
(2) Addig, amíg az 1921:XXXIII. törvénycikkel becikkelyezett trianoni békeszerződés
rendelkezései következtében beálló állampolgárság-változások kérdése teljes egészében
tisztázva nem lesz, a központi választmány a magyar állampolgárságot vélelmezni köteles
annál, aki a megcsonkítatlan Magyarország területén született, ha a békeszerződés életbeléptét
közvetlenül megelőzően négy éven át Magyarországnak a békeszerződés által megállapított
határain belül valamely községben egyfolytában lakott. Aki a hadviseléssel kapcsolatos okból
nem tartózkodhatott lakóhelyén, ilyen okból való távollétének idejét lakóhelyén eltöltöttnek
kell tekinteni.
(3) A visszahonosított személyeknél korábbi magyar állampolgárságuk időtartamát a
megkívánt tíz éves állampolgárság kellékének elbírálásánál számításba kell venni.
(4) Annak, aki az 1879:L. tc. 17. §-a alapján kapott állampolgárságot, ha a többi kellékekkel
rendelkezik, azonnal van választójoga.
4. § (1) A választójoghoz megkívánt kétévi egyhelyben lakás kellékének megfelel az is, aki
az utolsó két évben lakóhelyét csak egy ízben változtatta, ha megelőzőleg két évig ugyanegy
községben lakott.
(2) Bármely rövid ideig tartó helyben lakás elegendő annál, aki:
1. országgyűlési képviselő, vagy az állam, vagy bármely törvényhatóság, község,
közintézet, közalap, állami, községi vagy más közüzem, alapítvány vagy nyilvános
számadásra kötelezett vállalat állandó alkalmazottja; vagy

70
 2. bevett vagy törvényesen elismert vallásfelekezetnek hivatalos alkalmazásban levő
lelkésze; vagy
3. nyilvános jellegű tanintézet tanára vagy tanítója; vagy
4. a középiskolának (főgimnáziumnak, főreáliskolának, gimnáziumnak, reálgimnáziumnak,
reáliskolának) vagy ezzel tanértékre nézve egyenrangú más polgári vagy katonai
tanintézetnek legmagasabb osztályát (évfolyamát) sikeresen elvégezte, ha állandó állása vagy
foglalkozása van; vagy
5. az Országos Színészegyesület tagja; vagy
6. nyugalmazott köz- vagy magántisztviselő, vagy katonai havidíjas; vagy
7. a Magyarországtól elszakított területről ideköltözve, az illetékes hatóságnál
nyilvántartásbavétel végett jelentkezett, vagy egyéb hitelt érdemlő módon igazolja, hogy
előző állandó tartózkodási helye elszakított területen volt; vagy
8. hadifogságból tért vissza, ha a hadifogságban tanusított magatartását igazolták.
(3) Az állandó lakóhely kellékének hiánya miatt nem lehet kizárni a választójogból azt a
nőt, akinek vele közös háztartásban élő férjét a jelen §-ban felsorolt kedvezmények
valamelyike megilleti.
(4) Annál, aki az államfőtől vagy a magyar kormánytól eredő kinevezés vagy megbízás
alapján e törvény hatályának területén kívül teljesít szolgálatot, vagy valamely nyilvános
számadásra kötelezett magyarországi vállalat tisztviselőjeként e törvény hatályának területén
kívül van alkalmazva, a választójoghoz nem kívántatik, hogy e törvény hatályának területén
lakóhelye legyen, ha megelőzőleg valamely itt fekvő községben lakott, vagy ha ilyen
községben illetősége van.
5. § A választójog szempontjából megkívánt négy elemi népiskolai osztály sikeres
elvégzésének igazolására vonatkozó szabályokat úgyszintén a hatosztályú elemi népiskolával
tanértékre nézve egyenrangú tanintézeteket, valamint azoknak a főiskoláknak névsorát,
amelyek a jelen törvény 1. és 2. §-ában foglalt rendelkezések szempontjából az egyetemekkel
egyenlő elbírálás alá esnek, rendelet állapítja meg.
6. § Habár az 1. §-ban megszabott kellékeknek megfelel, nincs választójoga annak:
1. aki a fegyveres erőnek vagy a csendőrségnek tényleges szolgálatban álló tagja, kivéve a
szabadságolt viszonyba tartozókat;
2. aki az állami vagy községi rendőrség, folyamőrség, vámőrség legénységének tagja, nem
értve ide a fegyverviselésre jogosított más polgári alkalmazottakat (pénzügyőr, mező-, erdő-,
hegyőr stb.).
7. § (1) A választójogból ki van zárva, tehát a választók névjegyzékébe nem vehető fel az:
1. aki gondnokság alatt áll, valamint akinek kiskorúsága meg van hosszabbítva;
2. aki elmebeteg, még ha nem áll is gondnokság alatt;
3. aki csőd alatt áll;
4. aki közjótékonyságból vagy közsegélyből él, illetőleg abból élt és attól a naptól, amelyen
ily ellátása megszűnt, egy év még nem telt el; ideértve azt is, aki népházban vagy
menhelyszerű intézményben ingyen, vagy a lakás ellenértékéül nem tekinthető díjért lakik
vagy lakott; nem értve ide azonban azt, aki betegsegélyző, baleseti, rokkantsági vagy más
efféle pénztárból kap vagy kapott segélyt vagy járandóságot, vagy elemi csapás vagy háború,
illetve forradalom következtében előállott károsodás, vagy háborús katonai érdem, vagy
egyéb háborús ok jogcímén, vagy tanulmányi célból kap, vagy kapott segélyt, járandóságot,
díjat, ellátást vagy lakást;
5. akinek gyermeke felett gyakorolt atyai hatalmát a hatóság jogerősen megszüntette, azon
idő alatt, amíg a gyermek másnak gyámsága alatt áll, de legalább az atyai hatalom
megszüntetésétől számított két évig;
6. aki, vagy akinek vele közös háztartásban élő házastársa üzleténél vagy foglalkozásánál
fogva erkölcsrendészeti ellenőrzés alatt áll;

71
 7. aki részegséggel nyilvános helyen elkövetett botrányokozás miatt két éven belül 5
aranykoronát meghaladó pénzbüntetésre legalább két ízben jogerősen el volt ítélve, ha az
utolsó büntetés kiállásától vagy elévülésétől számítva egy év még nem telt el;
8. akit nyereségvágyból elkövetett bűntett vagy vétség miatt jogerősen
szabadságvesztésbüntetésre ítéltek,…
8. § (1) Azokról, akiknek választójoguk van, névjegyzéket kell szerkeszteni. Azt, akire
nézve a 7. §-ban felsorolt valamelyik kizáró ok forog fenn, szintén fel kell venni a
névjegyzékbe, ha közokirattal igazolja, hogy a kizáró ok a névjegyzék szerkesztésének naptári
évében megszűnik.
(2) Választójogot az gyakorolhat, aki a névjegyzékbe fel van véve.
(3) A választójogot csak személyesen lehet gyakorolni.
(4) Minden választónak egy szavazatra van joga.
(5) A névjegyzékbe felvett választó sem gyakorolhatja a választójogot:
1. ha közokirattal igazolják, hogy magyar állampolgárságát elvesztette, vagy hogy az előző
rendelkezések értelmében a választójogból ki van zárva;
2. ha mint a fegyveres erő vagy a csendőrség tényleges szolgálatában álló tagjának, vagy az
állami vagy községi rendőrség, folyamőrség, vámőrség legénységi tagjának nincs
választójoga (5. §).
MÁSODIK FEJEZET Választhatóság
9. § (1) Országgyűlési képviselővé választható az, akinek a választás időpontjában
választójoga van és a jelen fejezetben említett valamely kizáró ok alá nem esik, ha életének
30. évét betöltötte.
(2) Aki az első bekezdésben meghatározott kellékeknek megfelel, választható akkor is, ha a
választók névjegyzékébe nincs felvéve.
10. § (1) Nem választható országgyűlési képviselővé:
1. aki a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879:L. tc. 15. és 44.
§-a értelmében az országgyűlés tagja nem lehet;
2. aki az összeférhetetlenségről szóló 1901:XXIV. tc. 25. §-ának második bekezdése
értelmében a kormánynál való tilos közbenjárás miatt, vagy a jelen törvény 131. §-a
értelmében a megbízólevél bemutatásának elmulasztása miatt a választás időpontjában még
nem volt képviselővé választható;
3. akit nyereségvágyból elkövetett bűntett miatt jogerősen két évet meghaladó
szabadságvesztés büntetésre, vagy ennél súlyosabb büntetésre ítéltek, vagy akit a jelen
törvény kihirdetése után elkövetett rágalmazásért vagy izgatásért tíz éven belül három ízben
jogerősen szabadságvesztés büntetésre ítéltek el;
4. akit a 3. pont esetén kívül valamely bűntett, vagy a 7. § 9. pontjában megjelölt valamely
vétség miatt ismételten ítéltek jogerősen szabadságvesztés büntetésre, a kiszabott büntetés
kiállásától vagy elévülésétől számítva, vétség esetében tíz év alatt, bűntett esetében tizenöt év
alatt;
5. az a közhivatalnok, tanár, tanító, lelkész vagy ügyvéd, akit hazafiatlan magatartása miatt
az illetékes hatóság országgyűlési képviselővé választása előtt fegyelmi úton jogerős
határozattal állásától elmozdításra (hivatalvesztésre), az ügyvédség elvesztésére ítélt, a
fegyelmi határozat jogerőre emelkedésétől számított öt év alatt;
6. aki az ú. n. tanácsköztársaság forradalmi kormányzó tanácsának tagja (népbiztos) vagy
helyettese; forradalmi törvényszék elnöke, tagja vagy vádbiztosa; vagy politikai megbízott
volt;
7. aki a jelen törvény 139. §-a értelmében nem jelölhető.
(2) A jelen § (1) bekezdése 3. és 4. pontjának eseteiben a 7. §-nak (2) és (3) bekezdésében
foglalt rendelkezéseket kell alkalmazni.

72
 (3) Ha a választási biztosnak, vagy a választási vagy a szavazatszedőküldöttségi elnöknek a
megválasztott képviselőre vonatkozóan olyan tényről van közvetlen tudomása, vagy a
nevezettek valamelyikének a jelölés vagy a választás során valamelyik választó jelent be
olyan határozottan megjelölt tényt, amely miatt a megválasztott személy nem választható meg
országgyűlési képviselővé, ezt a tényt a választási jegyzőkönyvbe kell foglalni. Ilyen esetben
a képviselőválasztás igazolására hivatott szerv köteles a megválasztott képviselő
választhatóságát hivatalból megvizsgálni (132. §).
(4) Ha a már igazolt képviselőről jut valamely kizáró ok a képviselőház elnökének
tudomására, az eljárásra a 139. § rendelkezései irányadók.
11. § (1) Nem választható országgyűlési képviselővé az sem:
1. aki a választás napjának kitűzése és a választás közé eső időben főispán (főpolgármester),
kormánybiztos, alispán, kir. pénzügyigazgató, budapesti kir. adófelügyelő, főszolgabíró,
szolgabíró, gazdasági felügyelő, a rendőrhatóság vezetője (ker. főkapitány, főkapitány,
kapitány stb.) törvényhatósági joggal felruházott vagy rendezett tanácsú város polgármestere
volt abban a választókerületben, amely egészen vagy részben az illető törvényhatóság, járás
vagy város területén fekszik;
2. aki az 1. pontban megjelölt időben királyi járásbíróságnál vagy királyi törvényszéknél
mint ítélőbíró, vagy a királyi törvényszék mellett működő királyi ügyészségnél, mint ennek
tagja volt alkalmazva, abban a választókerületben, amely egészen vagy részben az illető
királyi járásbíróság vagy királyi tövényszék területén fekszik; továbbá az a bíró, aki a
választást megelőző egy éven belül a választókerület területén az Országos Földbirtokrendező
Bíróság kiküldött bírájaként működött, valamint a legközelebbi általános választásig és ezen a
választáson az az ügyvéd vagy más meghatalmazott, aki első ízben a jelen törvény életbelépte
után, utóbb pedig az előző általános választás óta a választókerület területén folyamatban volt
vagy lévő földbirtokrendezési ügyben az érdekelt igénylők képviseletével volt megbízva; ez a
rendelkezés nem vonatkozik azokra az országgyűlési képviselőkre, akik a földigénylőket saját
kerületükben ellenszolgáltatás nélkül képviselték;
3. a választási vagy szavazatszedő küldöttségi elnök (helyettes elnök) abban a
választókerületben, amelyben a választásnál vagy a szavazatszedésnél közreműködik.
(2) Ha a főispán (főpolgármester) vagy a jelen § 1-2. pontjában említett tisztviselő
képviselőjelöltként való fellépés céljából e törvény jelen §-ára hivatkozással állásáról lemond,
ha lemondását az annak elfogadására hivatott hatóságnak, ha pedig e hatóság valamely
testület: a testület elnökének írásban bejelenti, lemondását e tény alapján - fegyelmi és
vagyoni felelősségének fenntartása mellett - elfogadottnak kell tekinteni.
(3) A 10. § (3) és (4) bekezdésében foglalt rendelkezéseket az ebben a §-ban felsorolt
estekre is megfelelően kell alkalmazni.
(4) Az (1) bekezdés 1. pontjában megnevezettek ugyanazon hatósági területen, ahol
képviselővé jelöltettek, az előbbi állásukra két éven belül ki nem nevezhetők, illetőleg meg
nem választhatók.

1938. évi XIX. törvénycikk

az országgyűlési képviselők választásáról
III. Fejezet Választójogosultság
19. § (1) Lajstromos választókerületben országgyűlési képviselőválasztójoga van annak a
férfinak, aki életének 26. évét betöltötte, tíz év óta magyar állampolgár és hat év óta
ugyanabban a községben lakik, vagy van lakása, ha az elemi népiskola hatodik osztályát vagy
más tanintézetnek ezzel tanértékre egyenrangú osztályát (évfolyamát) sikeresen elvégezte.
(2) Annak, aki az 1912. évet megelőző időben született és az (1) bekezdésben megkívánt
kellékeknek egyébként megfelel, az elemi népiskola hatodik osztályának elvégzése nélkül is
van választójoga akkor, ha az elemi népiskola negyedik osztályát sikeresen elvégezte.

73
 (3) Annak, aki írni-olvasni tud és az (3) bekezdésben megkívánt kellékeknek egyébként
megfelel, az elemi népiskola hatodik, illetőleg negyedik osztályának elvégzése nélkül is van
választójoga akkor, ha családfenntartó és ha:
a) az 1914-1918. évi világháborúban vitézségi érmet szerzett vagy altiszti (tisztesi)
rendfokozatot ért el; vagy
b) hadirokkant (1933:VII. tc. 2. § A) pontja); vagy
c) a Károly-csapatkereszt igazolt tulajdonosa (tűzharcos); vagy
d) önálló iparos vagy kereskedő; vagy
e) földműves, aki a saját vagy feleségével közös földbirtokán vagy felesége földbirtokán
gazdálkodik, ha a földbirtok kataszteri tiszta jövedelme legalább 40 aranykorona; vagy
f) földműves, aki a saját vagy feleségével közös földbirtokán gazdálkodik, ha a földbirtok
területe legalább két kat. hold és a földművesek, illetőleg felségének háza is van; vagy
g) földműves, aki a saját vagy feleségével közös földbirtokán gazdálkodik, ha a földbirtok
területe legalább két kat. hold és a földmívesnek még legalább két kat. hold föld haszonbérlete
is van; vagy
h) földműves, aki mint haszonbérlő, akár önállóan, akár mint földbérlőszövetkezet tagja,
legalább hat év óta gazdálkodik olyan földbirtokon, - beleszámítva a saját vagy felesége
földbirtokát is - amelynek kataszteri tiszta jövedelme legalább 100 aranykorona, vagy
amelynek területe legalább tíz kat. hold; vagy
i) mint gazdasági cseléd legalább négy év óta ugyanannál a munkaadónál vagy ugyanabban
a gazdaságban van alkalmazva, vagy mint mezőgazdasági munkavállaló, a választói
névjegyzék elkészítésének évét megelőzően legalább négy éven át ugyanannál a
munkaadónál, vagy ugyanabban a gazdaságban mint szerződéses munkás volt alkalmazásban.
(4) Az előző bekezdés szempontjából családfenntartó az, aki vele együtt élő házastársának,
vagy felmenő vagy lemenő ágbeli hozzátartozójának, vagy testvérének eltartásáról
gondoskodik.
(5) Annak a férfinak, aki egyetemen vagy más főiskolán tudori vagy képesítő oklevelet
szerzett, életkorára tekintet nélkül van választójoga, ha a magyar állampolgárságra és az
egyhelybenlakásra megállapított kellékeknek megfelel.
20. § (1) Lajstromos választókerületben országgyűlési képviselőválasztójoga van annak a
nőnek, aki életének 30. évét betöltötte, tíz év óta magyar állampolgár és hat év óta
ugyanabban a községben lakik, vagy van lakása, ha:
1. az elemi népiskola hatodik osztályát vagy más tanintézetnek ezzel tanértékre egyenrangú
osztályát (évfolyamát) sikeresen elvégezte és
a) saját vagyonának jövedelméből vagy saját keresetéből tartja el magát; vagy
b) olyan férfinak a felesége vagy özvegye, aki az előző §-ban megállapított kellékeknek
megfelel, illetőleg megfelelt;
2. írni-olvasni tud, három vagy több törvényes gyermeknek adott életet, akik közül legalább
három gyermek életben van és olyan férfinak a felesége vagy özvegye, aki az előző §-ban
megállapított kellékeknek megfelel, illetőleg megfelelt.
(2) A saját keresetből eltartás (1) bek. 1. a) pontja) kellékének megfelel az is, aki
háztartásban vagy gazdaságban végzett munka ellenében, mint családtag, eltartásban részesül.
(3) Az (1) bekezdés 1. b) és 2. pontja esetében a feleség választójogát nem érinti az, hogy
férjének a 26. § értelmében nincs választójoga vagy, hogy férje a választójogból ki van zárva
(27., 28. §).
(4) Az a nő, aki az (1) bekezdés 2. pontjában foglalt feltételek mellett a választójogot
megszerezte, annak továbbra is birtokában marad, tekintet nélkül életben lévő gyermekeinek
számára.
(5) Az (1) bekezdés 2. pontjának alkalmazása szempontjából a háborúban hősi halált halt
gyermeket életbenlévőnek kell tekinteni.

74
 (6) Annak a nőnek, aki középiskolát vagy középiskolával egy tekintet alá eső középfokú
iskolát végzett, élete 26. évének betöltésétől kezdve van választójoga, ha a magyar
állampolgárságra és az egyhelybenlakásra megállapított kellékeknek megfelel.
(7) Annak a nőnek, aki egyetemen vagy más főiskolán tudori vagy képesítő oklevelet
szerzett, életkorára tekintet nélkül van választójoga, ha a magyar állampolgárságra és az
egyhelybenlakásra megállapított kellékeknek megfelel.
21. § (1) Egyéni választókerületben országgyűlési képviselőválasztójoga van annak a
férfinak, aki életének 30. évét betöltötte, tíz év óta magyar állampolgár, állandó foglalkozása
van, családfenntartó és hat év óta ugyanabban a községben lakik, vagy van lakása, ha az elemi
népiskola hatodik osztályát vagy más tanintézetnek ezzel tanértékre egyenrangú osztályát
(évfolyamát) sikeresen elvégezte.
(2) Annak, aki az 1912. évet megelőző időben született és az (1) bekezdésben megkívánt
kellékeknek egyébként megfelel, az elemi népiskola hatodik osztályának elvégzése nélkül is
van választójoga akkor, ha az elemi népiskola negyedik osztályát sikeresen elvégezte.
(3) Annak, aki írni-olvasni tud és az (1) bekezdésben megkívánt kellékeknek egyébként
megfelel, az elemi népiskola hatodik, illetőleg negyedik osztályának elvégzése nélkül is van
választójoga, ha:
a) az 1914-18. évi világháborúban vitézségi érmet szerzett vagy altiszti (tisztesi)
rendfokozatot ért el; vagy
b) hadirokkant (1933:VII. tc. 2. § A) pontja); vagy
c) a Károly-csapatkereszt igazolt tulajdonosa (tűzharcos); vagy
d) önálló iparos vagy kereskedő, ha legalább két év óta bárhol, bármilyen állami
egyenesadót fizet; vagy
e) földműves, aki a saját vagy feleségével közös földbirtokán, vagy felesége földbirtokán
gazdálkodik, ha a földbirtok kataszteri tiszta jövedelme legalább 60 aranykorona; vagy
f) földműves, aki a saját vagy feleségével közös földbirtokán gazdálkodik, ha a földbirtok
területe legalább öt kat. hold és a földművesnek, illetőleg feleségének háza is van; vagy
g) földműves, aki a saját vagy feleségével közös földbirtokán gazdálkodik, ha a földbirtok
területe legalább öt kat. hold és a földművesnek még legalább öt kat. hold föld haszonbérlete
is van; vagy
h) földműves, aki mint haszonbérlő, akár önállóan, akár mint földbérlőszövetkezet tagja, hat
év óta olyan földbirtokon gazdálkodik, amelynek kataszteri tiszta jövedelme - hozzászámítva
a saját vagy felesége földbirtokának kataszteri tiszta jövedelmét is - legalább 100
aranykorona; vagy
i) mint gazdasági cseléd hat év óta ugyanannál a munkaadónál vagy ugyanabban a
gazdaságban van alkalmazva, vagy mint mezőgazdasági munkavállaló a választói névjegyzék
elkészítésének évét megelőzően legalább hat éven át ugyanannál a munkaadónál vagy
ugyanabban a gazdaságban mint szerződéses munkás volt alkalmazva.
(4) Az állandó foglalkozás kellékének megfelel az is, aki:
a) nyugdíjat, vagy öregségi, vagy rokkantsági járadékot kap; vagy
b) vagyonának jövedelméből tartja fenn magát.
(5) Az (1) bekezdés rendelkezései szempontjából családfenntartó az, aki vele együttélő
házastársának, vagy felmenő vagy lemenő ágbeli hozzátartozójának, vagy testvérének
eltartásáról gondoskodik.
(6) Annak a férfinak, aki középiskolát vagy középiskolával egy tekintet alá eső középfokú
iskolát végzett, élete 26. évének betöltésétől kezdve van választójoga, ha a magyar
állampolgárságra, az állandó foglalkozásra és az egyhelybenlakásra megállapított kellékeknek
megfelel.

75
 22. § (1) Egyéni választókerületben országgyűlési képviselőválasztójoga van annak a
nőnek, aki életének 30. évét betöltötte, tíz év óta magyar állampolgár és hat év óta
ugyanabban a községben lakik, vagy van lakása, ha:
1. az elemi népiskola hatodik osztályát, vagy más tanintézetnek ezzel tanértékre egyenrangú
osztályát (évfolyamát) sikeresen elvégezte és
a) saját vagyonának jövedelméből vagy saját keresetéből tartja el magát; vagy
b) olyan férfinak a felesége vagy özvegye, aki az előző §-ban megállapított kellékeknek
megfelel, illetőleg megfelelt;
2. írni-olvasni tud, három vagy több törvényes gyermeknek adott életet, akik közül legalább
három gyermek életben van és olyan férfinak a felesége vagy özvegye, aki az előző §-ban
megállapított kellékeknek megfelel, illetőleg megfelelt.
(2) A saját keresetből eltartás (e) bek. 1. a) pontja) kellékének megfelel az is, aki
háztartásban vagy gazdaságban végzett munka ellenében, mint családtag, eltartásban részesül.
(3) Annak a nőnek, aki középiskolát vagy középiskolával egy tekintet alá eső középfokú
iskolát végzett, élete 26. évének betöltésétől kezdve van választójoga, ha a magyar
állampolgárságra és az egyhelybenlakásra megállapított kellékeknek megfelel és
a) állandó foglalkozása van, vagy az állandó foglalkozás kellékének az előző § (4)
bekezdése értelmében megfelel; vagy
b) olyan férfinak a felesége vagy özvegye, aki az előző §-ban megállapított kellékeknek
megfelel, illetőleg megfelelt.
(4) Az (1) bekezdés 1. b) és 2. pontja és a (3) bekezdés b) pontja esetében a feleség
választójogát nem érinti az, hogy férjének a 26. § értelmében nincs választójoga, vagy hogy
férje a választójogból ki van zárva (27., 28. §).
(5) Az a nő, aki az (1) bekezdés 2. pontjában foglalt feltételek mellett a választójogot
megszerezte, annak továbbra is birtokában marad, tekintet nélkül életben lévő gyermekeinek a
számára.
(6) Az (1) bekezdés 2. pontjának alkalmazása szempontjából a háborúban hősi halált halt
gyermeket életben lévőnek kell tekintetni.
23. § (1) A választójogosultság szempontjából a tíz éves magyar állampolgárság kellékét
vélelmezni kell annál, aki Magyarországnak a trianoni szerződéssel megállapított területén
született, úgyszintén annál is, aki Magyarországnak a trianoni szerződéssel elcsatolt területén
született, ha a trianoni szerződés életbeléptét közvetlenül megelőzően négy éven át
Magyarországnak a trianoni szerződés által megállapított területén lakott. Ez a vélelem nem
irányadó annál, akinél kétség forog fenn abban a tekintetben, hogy a magyar állampolgárságot
leszármazás útján megszerezte.
(2) Visszahonosított személyeknél a korábbi magyar állampolgárság időtartamát az
állampolgárság kellékének elbírálásánál számításba kell venni.
(3) Annak, aki az 1879:L. tc. 17. §-a alapján kapott állampolgárságot, ha nála a választójog
többi kellékei megvannak, azonnal van választójoga.
24. § (1) A választójoghoz megkívánt hat évi egyhelybenlakás kellékének megfelel az is,
aki az utolsó hat évben lakóhelyét csak egy ízben változtatta, ha megelőzőleg hat évig
ugyanegy községben lakott….
V. Fejezet Választhatóság
55. § (1) Országgyűlési képviselővé, illetőleg pótképviselővé megválasztani csak azt lehet,
akinek országgyűlési képviselőválasztójoga van és életének 30. évét betöltötte, ha:
1. az országgyűlésnek, bármelyik törvényhatósági bizottságnak vagy községi
képviselőtestületnek tagja vagy azoknak a választást megelőző tíz éven belül tagja volt; vagy
2. élethivatásszerű állandó foglalkozása van.
(2) Az élethivatásszerű állandó foglalkozás kellékének az felel meg, akinek a választást
megelőzően már legalább öt év óta, ha pedig egyetemen vagy más főiskolán tudori vagy

76
képesítő oklevelet szerzett, legalább egy év óta olyan foglalkozása van, amely után állami
egyenes adót kell fizetni.
(3) Az élethivatásszerű állandó foglalkozás kellékének megfelel az is, aki:
a) nyugdíjat vagy öregségi vagy rokkantsági járadékot kap; vagy
b) vagyonának jövedelméből tartja fenn magát; vagy
c) valamely egyházi rendnek vagy egyházi testületnek élethivatásszerűen tagja; vagy
d) olyan férfinak a felesége, akinek a jelen § értelmében élethivatásszerű állandó
foglalkozása van.
(4) Aki az előző bekezdésekben meghatározott kellékeknek megfelel, megválasztható akkor
is, ha a választók névjegyzékébe nincs is felvéve.
56. § (1) Nem választható országgyűlési képviselővé, illetőleg pótképviselővé:
1. aki a magyar állampolgárság megszerzéséről és elvesztéséről szóló 1879:L. tc. 15. és 44.
§-a értelmében az országgyűlés tagja nem lehet;
2. akinek végrehajtási úton behajtható együttesen kezelt közadóhátraléka a választás
kitűzésének időpontjában eléri vagy meghaladja a választást megelőző két évben esedékessé
vált tartozását;
3. akinek országgyűlési képviselői megbízatása a 167. § rendelkezésének értelmében szűnt
meg;
4. aki az úgynevezett tanácsköztársaság forradalmi kormányzó-tanácsának tagja (népbiztos)
vagy helyettese, forradalmi törvényszék elnöke, tagja vagy vádbiztosa, vagy politikai
megbízott volt;
5. akit bűntett miatt akár a polgári, akár a katonai bíróság jogerősen elítélt;
6. akit a 28. § (1) bekezdésének 2. pontjában megjelölt vétség miatt jogerősen elítéltek,
vagy az 1926. évi november hó 15. napja után az 1914. évi XLI. tc. 3. §-a második
bekezdésének 1., vagy 2., vagy 3. pontja alá eső rágalmazás vétsége miatt öt éven belül
legalább kétízben jogerősen elítéltek, a szabadságvesztésbüntetés vagy a dologházi őrizet
kiállásától, illetőleg a pénzbüntetés megfizetésétől, végrehajtásának elévülésétől vagy
kegyelemből elengedésétől számított tíz év alatt;
7. aki az összeférhetetlenségről szóló 1901:XXIV. tc. 25. §-ának második bekezdése
értelmében tilos közbenjárás miatt, vagy a jelen törvény 156. §-a értelmében a megbízólevél
bemutatásának elmulasztása miatt a választás időpontjában nem választható képviselővé;
8. akit jogszabályban megállapított fegyelmi hatósága jogerősen hivatalvesztésre, illetőleg a
szolgálatból elbocsátásra, állásától, foglalkozásától vagy hivatásától elmozdításra ítélt.
(2) A büntetés végrehajtása tekintetében gyakorolt kegyelem hatálya csak abban az esetben
terjed ki a választhatóságból kizáró okra, ha azt a kegyelmi elhatározás kifejezetten elrendeli.
57. § (1) Nem választható országgyűlési képviselővé, illetőleg pótképviselővé az sem:
1. aki a választás napjának kitűzése és a választás közé eső időben főispán, főpolgármester,
kormánybiztos, alispán, kir. pénzügyigazgató, budapesti kir. adófelügyelő, főszolgabíró,
szolgabíró, gazdasági felügyelő, a m. kir. rendőrség vezető tisztviselője (főkapitány,
rendőrkapitányság vagy kirendeltség vezetője), törvényhatósági jogú vagy megyei város
polgármestere volt, abban a választókerületben, amelyre hatásköre, illetőleg működési köre
egészben vagy részben kiterjedt;
2. aki az 1. pontban megjelölt időben kir. járásbíróságnál vagy kir. törvényszéknél, mint
ítélőbíró (1891:XVII. tc. 64. §) vagy a kir. törvényszék mellett működő kir. ügyészségnél,
mint ennek tagja volt alkalmazva, abban a választókerületben, amely egészen vagy részben az
illető kir. járásbíróság vagy kir. törvényszék területén fekszik, továbbá az a bíró, aki a
választást megelőző egy éven belül a választókerület területén folyamatban volt, vagy
folyamatban lévő földbirtokrendezési ügyben kiküldött bíróként működött, valamint az az
ügyvéd vagy más meghatalmazott, aki a választást megelőző egy éven belül a választókerület

77
területén folyamatban volt vagy folyamatban lévő földbirtokrendezési vagy telepítési ügyben
az érdekeltek képviseletével volt megbízva;
3. a választási bizottság vagy szavazatszedő küldöttség elnöke, illetőleg helyettes elnöke
abban a választókerületben, amelyben a választásnál vagy a szavazatszedésnél közreműködik.
(2) Az előző bekezdés 2. pontjának az ügyvédekre vagy más meghatalmazottakra
vonatkozó rendelkezése nem alkalmazható arra, aki mint országgyűlési képviselő a
földigénylőket saját kerületében ellenszolgáltatás nélkül képviselte.
(3) Ha a főispán, illetőleg a főpolgármester vagy az (1) bekezdés 1. vagy 2. pontjában
említett tisztviselő képviselőjelöltként való fellépése céljából a jelen törvény rendelkezésére
hivatkozással állásáról lemond s lemondását az annak elfogadására hivatott hatóságnak, ha
pedig e hatóság valamely testület, a testület elnökének írásban bejelenti, lemondását e tény
alapján - fegyelmi és vagyoni felelősségének fenntartása mellett - elfogadottnak kell tekinteni.
(4) Az (1) bekezdés 1. pontjában felsorolt személyeket ugyanazon a hatósági területen,
amelyen képviselővé jelöltettek, az előbbi állásukra két éven belül nem lehet kinevezni,
illetőleg megválasztani.

1945. évi VIII. törvénycikk

a nemzetgyűlési választásokról
II. FEJEZET Választójogosultság és választhatóság
4. § (1) Nemzetgyűlési választójoga van minden magyar állampolgárnak, aki huszadik
életévét betöltötte vagy a választói névjegyzék összeállításának évében betölti, és 1945. évi
szeptember hó 1-én Magyarország 1937. évi december hó 31-i határain belül lakott. Ez utóbbi
kellék alól a minisztérium a belügyminiszter előterjesztésére felmentést adhat.
(2) Választójogosultság szempontjából magyar állampolgárnak kell tekinteni - ellenkező
adat híján - azt is, aki Magyarország 1918. évi október hó 31-i területén belül született és
Magyarország 1937. évi december hó 31-i határain belül lakik.
(3) Annak, aki a németek vagy fasiszták elleni harcban fegyveresen résztvett és ezt az
Országos Nemzeti Bizottság az előterjesztett bizonyítékok alapján igazolja, választójoga van
akkor is, ha tizennyolcadik életévét betöltötte, vagy a választói névjegyzék összeállításának
évében betölti.
5. § A választójogból ki van zárva:
1. aki elmebetegség miatt gondnokság alatt áll, e ezt a törvényszék gondnokság alá helyező
határozata tanusítja,
2. aki elmebeteg, még ha nem is áll gondnokság alatt, s ezt ideiglenes gondnokság alá
helyező határozat vagy hatósági orvosi bizonyítvány tanusítja,
3. aki bűntett vagy nyereségvágyból elkövetett vétség miatt bírói határozat alapján előzetes
letartóztatásban vagy vizsgálati fogságban van, vagy szabadságvesztés büntetését tölti,
4. akit politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésére jogerősen elítéltek, az ítéletben
meghatározott idő alatt, kivéve azokat, akiket a 200/1946. M. E. és 285/1945. M. E. sz.
rendeletek alapján rehabilitálni kell,
5. aki ellen a népbíróság marasztaló ítéletet hozott, vagy aki ellen a népügyészség vádiratot
bocsátott ki,
6. aki e törvény hatálybalépésekor rendőrhatósági őrizetben (internálva) van,
7. aki maga vagy vele közös háztartásban élő házastársa üzleténél vagy foglalkozásánál
fogva erkölcsrendészeti ellenőrzés alatt áll,
8. aki a nagybirtokrendszer megszüntetéséről és a földmíves nép földhöz juttatásáról szóló
600/1945. M. E. sz. rendelet 5. §-a értelmében hazaárulónak, háborús vagy népellenes
bűnösnek minősül, azért, mert a német fasizmus politikai, gazdasági és katonai érdekeit a
magyar nép rovására támogatta, vagy önkéntes jelentkezéssel német, fasiszta katonai vagy
rendfenntartó alakulatba belépett, vagy valamilyen német katonai vagy rendfenntartó

78
alakulatnak a magyarság érdekeit sértő adatokat szolgáltatott, vagy mint besúgó működött,
vagy ismét felvette német hangzású családi nevét, és ellene a hivatkozott rendelet 4. §-a
alapján e törvény hatályba léptéig ilyen okból az elkobzási eljárás megindult,
9. aki az 529/1945. M. E. sz. rendelet 3. §-ában említett egyesületben, pártban vagy
szervezetben (1. Antibolsevista, Ifjúsági Tábor, 2. Baross Szövetség, 3. EMSZO, 4. Etelközi
Szövetség, 5. Ébredő Magyarok Egyesülete, 6. Honszeretet, 7. Kékek Klubja, 8. Keleti
Arcvonal Bajtársi Szövetség, 9. Kettős Kereszt Vérszövetség, 10. Levente Egyesület, 11.
Magyar Jövő Szövetség, 12. Magyar Országos Véderő Egyesület (MOVE), 13. Magyar Élet
Pártja, 14. Magyar Megújulás Pártja, 15. Magyar Orvosok Nemzeti Egyesülete, 16. Magyar
Nemzeti Szocialista Párt, 17. Magyar Tudományos Fajvédő Társaság, 18. Magyar Ügyvédek
Nemzeti Egyesülete, 19. Nemzeti Munkaközpont, 20. Népakarat Pártja, 21. Nyilaskeresztes
Párt Hungarista Mozgalom, 22. Országos Vitézi Szék, 23. Országos Nemzetvédelmi
Bizottság, 24. Turul Szövetség, 25. Zsidókutató Intézet), vagy az 1919. Júniusi Bajtársak
Szövetségében, a Társadalmi Egyesületek Szövetségében (TESZ), a Magyar Keresztény
Nemzeti Ligában, vagy a Magyar-Német Társaságban tisztséget viselt és pedig a Baross
szövetségben, Honszeretet és Levente Egyesületben csak az, aki országos vagy megyei vezető
tisztséget töltött be, a többi egyesületben az, aki bármilyen tisztséget viselt; kivétel az, akit az
igazolási eljárás során feltétel nélkül igazoltak, vagy aki tisztéről még 1941. évi június hó 22.
előtt lemondott és azt követően antifasiszta magatartást tanusított,
10. akikre nézve a 3820/1945. M. E. sz. rendelet alapján alakult bizottság megállapította,
hogy a Volksbundnak vezetője, tagja vagy támogatója volt, vagy akiről ennek híján is
kétséget kizáróan megállapítható, hogy a Volksbundnak, Kulturbundnak vagy Hitler-
Jugendnak tagja volt, vagy magát német nemzetiségűnek vallotta,
11. akivel szemben az idevonatkozó rendeletek alapján megalakított bármelyik igazoló
bizottság nyugdíjazást, vagy állásvesztést kimondó vagy jogosítvány, vagy foglalkozás
gyakorlásától egy évnél hosszabb időre eltiltó határozatot hozott,
12. a volt m. kir. csendőrségnek az a tagja, aki az 1690/1945. M. E. számú rendelet alapján
lefolytatható különleges igazolási eljárásnak nem vetette alá magát, vagy alávetette magát, de
nem igazolták.
6. § Nemzetgyűlési képviselővé az választható, akinek a választás időpontjában
választójoga van, tekintet nélkül arra, hogy a választói névjegyzékbe fel van-e véve. Nem
választhatók képviselővé a honvédség és a rendőrség tényleges szolgálatot teljesítő hivatásos
állományú tagjai.

Mit értünk
- általános, titkos, egyenlő, arányos, közvetlen, aktív, passzív választójog alatt?
- egyéni, lajstromos választókerület alatt?
- census alatt?

Választhat-e országgyűlési követet/képviselőt?

1445-ben lőcsei polgár?

1462-ben szabolcs-megyei nemes?
1505-ben bereg-megyei nemes?
1505-ben jobbágy?
1848-ban tolna-megyei nemes?
1848-ban 18 éves, magyar, árva, katolikus, egynegyed jobbágytelekkel rendelkező, büntetlen
előéletű férfi?
1910-ben 35 éves csendőr?
1910-ben vagyontalan, egri gyógyszerész?

79
1920-ban 25 éves, magyar születésű, 6 elemit végzett, 2 éve Budapesten lakó nő?
1922-ben 42 éves tanítónő, aki 15 éve Nyíregyházán tanított?
1925-ben 30 éves magyar ügyvéd, aki 1 éve költözött Veszprémbe?
1938-ban 50 éves, születésétől Sopronban lakó üzletvezető családapa?
1945-ben 19 éves, szövőgyárban dolgozó nő?

Megválasztható-e országgyűlési követnek/képviselőnek?

1290-ben lőcsei polgár?

1445-ben lőcsei polgár?
1462-ben szabolcs-megyei nemes?
1505-ben bereg-megyei nemes?
1505-ben jobbágy?
1848-ban 32 éves csak németül beszélő budai kereskedő?
1910-ben 41 éves, adó alá nem eső, egy lakrésszel rendelkező ház tulajdonosa?
1920-ban 35 éves, magyar születésű, 6 elemit végzett, 2 éve Budapesten lakó nő?
1922-ben 40 éves
1925-ben 35 éves férfi, aki a tanácsköztársaság alatt forradalmi törvényszék tagja volt?
1938-ban egész életében falujában lakó nyugdíjas tanító?
1945-ben 50 éves nagyváradi, magyar férfi?

Hová kell benyújtani az alábbi beadványokat?

Választók névjegyzéke elleni felszólalás

Tekintetes központi választmány!
Görbe községben az összeíró küldöttség a választók névjegyzékének kiigazítása
czéljából folyó év június havában működését befejezvén, a közszemlére kitett ideiglenes
névjegyzék átvizsgálása után azt tapasztaltam, hogy az összeíró küldöttség engem tisztelettel
alólirtat az ideiglenes névjegyzékből kihagyott. Ennek következtében a választók névsorába
leendő felvételére jogosultságom igazolására következőket vagyok bátor előadni.
Ugyanis én tisztelettel alólirt az 1) alatt mellékelt okirat tanusága szerint megvettem
Csörgős Flóriántól ennek Görbe község 120-ik számú telekjegyzőkönyvébe bevezetett
ingatlanait és az ahhoz tartozó 110-ik számú ház és telket folyó évi április 2-án át és
birtokomba is vettem, ellenben a külső földeket az eladó Csörgő Flórián megtartotta addig,
míg az azokon lévő őszi és tavaszi terményeket betakaríthatja. Ezen szerződés a kir.
adóhivatalnál illeték-kiszabás végett bejelentetett, a 2) alatti tanusága szerint az illetéket, úgy
nemkülönben a 3) alatti tanusága szerint az ingatlan után járó adót is kifizettem, - a megvett
birtokot azonban a telek-jegyzőkönyvbe azért nem kebeleztethettem nevemre, mert mint a 1)
alatti szerződésből is kitűnik, az eladó csak a vételár teljes lefizetése után fog részemre külön
bekebelezési engedélyt adni, az eladott ingatlan azonban részben már jelenleg is birtokomban
van, az őszi és tavaszi fordulóban lévő földeket pedig folyó évi szeptember 30-án az eladó
szintén átadni köteles. Minthogy pedig ezek szerint tekintettel az 1874:XXXIII. t-cz. 15. §-ára
a választói jog engem annyival inkább megillet, mert Csörgős Flórián, kinek tulajdonjoga a
görbei 110-ik számú telekjegyzőkönyvbe be van kebelezve, a választói jogot ugyanezen
ingatlan alapján igénybe nem veszi.
Annálfogva bátor vagyok esedezni, méltóztassék jelen törvényes időben beadott
felszólalásomat elfogadni és az előadottak lapján engem Görbe község választói
névjegyzékébe felvenni.
Tisztelettel maradván a tekintetes központi választmánynak
alázatos szolgája Csirkés János

80
 Kívül:
X megye tekintetes központi választmányához felszólalása Csirkés János görbei
lakosnak a választók névjegyzékébe leendő felvétel végett.
ÖÜ 12.o.

Választói névjegyzék elleni felszólalásra észrevételek.

Tekintetes központi választmány!
Görbe község választói névjegyzéke az összeíró küldöttség által elkészíttetvén és
közszemlére kitétetvén, az ellen Csirkés János felszólalást adott be és a becstolt okiratok
lapján kérte magát a választók névjegyzékébe felvétetni.
Azonban nevezett ebbeli kérelmének hely nem adható, mert maga a felszólaló
beismeri, hogy az általa megvett egy negyed urbéri telki birtokból csak a belsőséget vette
birtokába, a külső földek pedig jelenleg is az eladó használatában vannak és maradnak,
minthogy pedig a választói jog ez alapon csak azt illeti, ki az ingatlant egészben birtokába
vette, Csirkés János pedig saját beismerése szerint is ezt nem tette; ennélfogva nevezett
felszólalása és abban foglalt kérése nem is teljesíthető.
Tisztelettel lévén
a tekintetes központi választmánynak alázatos szolgája
Háborgó Jónás
görbei választó
Kívül:
X megye tekintetes központi választmányához észrevételei Háborgó Jónás lakosnak
Csirkés János görbei lakos felszólalására
ÖÜ 12. o.

Fellebbezés a központi választmány határozata ellen.

Nagyméltóságú kir. Curia!
X megye tekintetes központi választmányának Görbe község választói névjegyzéke
ellen beadott felszólalásomra folyó évi szeptember 10-én kelt elutasító határozata ellen
fellebbezésemet következőkben vagyok bátor előterjszteni:
A tekintetes központi választmány felszólalásomban előterjesztett kérésemet az okon
nem találja teljesíthetőnek, mert az általam megvett ingatlant egészen birtokomba nem
vettem. Ez azonban elutasításra okul nem szolgálhat, mert én a negyed urbéres telek
belsőségét már ápril 2-án átvettem, a külső földek tényleges átvételét pedig csak az és
annyiban akadályozta, mennyiben az eladó Csörgős Flórián az általa tett vetéseket reám nem
ruházta, hanem azokat magának fenntartotta, a birtokba vétel tehát a belsőségnek mint a
család lakására szolgáló és a telek főtárgyát képező résznek átvételével megtörtént és jelenleg
már nemcsak az, hanem az őszi vetés betakarítása után az egyik fordulóban levő külső
földeket is átvettem, a tavaszi fordulót pedig holnap, azaz október 1-én átvenni fogom s így
midőn ezen fellebbezésem végelintézést nyerne, már az egész negyed telek birtokában is
leszek, ugyanazért bátor vagyok esedezni, méltóztassék jelen fellebbezésemet elfogadni és
tisztelettel alulirtnak a görbei választók névjegyzékébe leendő felvételét elrendelni.
Mély tisztelettel lévén
A cir. Curiának alázatos szolgája
Csirkés János
Kívül:
A Nagyméltóságú m. kir. Curiához fellebbezése
Csirkés János görbei lakosnak
X. megye központi választmánya 10. számú határozatának megváltoztatása iránt
ÖÜ 13. o.

81
 1848/49 központi és helyi szervei

1848 áprilisi tv-ek 1848 október 1849 április

rendi polgári alkotmányos a Honvédelmi Bizottmány parlamentáris
képvisleti monarchia teljhatalma, Kossuth az köztársasági
monarchia államfői teendőket is ellátja kormányforma?

1848. évi III. törvénycikk

független magyar felelős ministerium alakításáról
1. § Ő Felségének a királynak személye szent és sérthetetlen.
2. § Ő Felségének az országbóli távollétében a nádor s királyi helytartó az országban s ahoz
kapcsolt részekben, a korona egységének, s a birodalom kapcsolatának épségben tartása
mellett a végrehajtó hatalmat a törvény s alkotmány ösvényén teljes hatalommal gyakorolja, s
ez esetben a mostani nádor cs. kir. főherczeg Istvánnak személye hasonlóképen sérthetetlen.
3. § Ő Felsége, s az Ő távollétében a nádor s királyi helytartó a végrehajtó hatalmat a
törvények értelmében független magyar ministerium által gyakorolják, s bármelly rendeleteik,
parancsolataik, határozataik, kinevezéseik csak ugy érvényesek, ha a Buda-Pesten székelő
ministerek egyike által is aláiratnak.
4. § A ministeriumnak mindegyik tagja mindennemű hivatalos eljárásaért felelős.
5. § A ministerium székhelye Buda-Pest.
6. § Mindazon tárgyakban, mellyek eddig a m. k. udvari kanczelláriának, a k. helytartó
tanácsnak, s a k. kincstárnak, ide értvén a bányászatot is, köréhez tartoztak, vagy azokhoz
tartozniok kellett volna, s általában minden polgári, egyházi, kincstári, katonai, és általában
minden honvédelmi tárgyakban Ő Felsége a végrehajtó hatalmat ezentul kizárólag csak a
magyar ministerium által fogja gyakorolni.
8. § Az érsekek, püspökök, prépostok, s apátoknak és az ország zászlósainak kinevezése, a
kegyelmezés jogának gyakorlata, és a nemességnek, czímeknek, s rendeknek osztása, mindig
az illető felelős magyar minister ellenjegyzése mellett, egyenesen Ő Felségét illeti.
8. § A magyar hadseregnek az ország határain kivüli alkalmazását, nemkülönben a katonai
hivatalokrai kinevezéseket szinte úgy Ő Felsége fogja, a 13. § szerint folyvást királyi
személye körül leendő felelős magyar minister ellenjegyzése mellett elhatározni.
9. § Azon tárgyak, melyek a 6-ik §-ban említett kormánytestületek által végelhatározás
végett Ő Felségéhez szoktak felterjesztetni, kivéve a 7-ik és 8-dik szakaszokban kijelölteket,
Ő Felségének az országbóli távollétében a ministerium által a nádor s királyi helytartó
elhatározása alá terjesztendők.
10. § A ministerium áll: egy elnökből, s ha az maga tárczát nem vállal, kivüle még nyolcz
ministerből.
11. § A ministerelnököt Ő Felségének az országbóli távollétében a nádor s királyi helytartó,
Ő Felségének jóváhagyásával nevezi.
12. § Ministertársait legfelsőbb megerősítés végett az elnök teszi javaslatba.
13. § A ministerek egyike folyvást Ő Felségének személye körül lesz, s mindazon
viszonyokba, mellyek a hazát az örökös tartományokkal közösen érdeklik, befolyván,
azokban az országot felelősség mellett képviseli.
14. § A ministeriumnak, azon tagján kívül, melly a Felség személye körül a 13. §-ban
említett ügyekre ügyelend, következő osztályai lesznek:
a) Belügyek.
b) Országos pénzügy.
c) Közmunka és közlekedési eszközök, és hajózás.
d) Földmüvelés, ipar és kereskedés.

82
 e) Vallás és közoktatás.
f) Igazságszolgáltatás és kegyelem; és
g) Honvédelem osztályai.
15. § Mindegyik osztálynak, valamint az ahoz tartozó, s az illető osztályfőnökök vezérlete
alatt állandó hivatalos személyzetnek élén külön minister áll.
16. § A kebelébeni ügykezelés módját a ministerium maga határozandja meg.
17. § Az összes ministerium tanácsülésében, midőn Ő Felsége, vagy a nádor királyi
helytartó abban jelen nincs, a ministerelnök elnököl, ki e tanácsot, midőn szükségesnek látja,
mindenkor összehivhatja.
18. § Mindegyik minister azon rendeletért, mellyet aláír, felelősséggel tartozik.
19. § Az ország közügyei felett Ő Felsége, vagy a nádor s királyi helytartó, vagy a
ministerelnök elnöklete alatt tartandó értekezés végett, Buda-Pesten álladalmi tanács állíttatik
fel, melly a legközelebbi országgyülésen fog állandóan elrendeztetni.
…

Felelőssé lehet-e tenni a királyt valamilyen intézkedéséért?

Hogyan alakul meg a minisztérium?
Kik voltak az első miniszterek?

1848. évi IV. törvénycikk

az országgyülés évenkénti üléseiről
1. § Az országgyülés jövendőben évenkint, és pedig Pesten tartandván üléseit, az évenkinti
ülésre az ország Rendeit Ő Felsége minden évben, s a mennyire a körülmények engedik, a téli
hónapokra hivandja össze.
2. § A hozandó törvények jövendőre Ő Felsége által az évi ülés folyama alatt is
szentesíttethetnek.
3. § A képviselők három évig tartandó egy országgyülésre, s ezen országgyülésnek
mindhárom évi üléseire választatnak.
4. § 1848-tól kezdve minden harmadik év eltelte után, a következő országgyülés első évi
ülésének megnyitását megelőző hat hét lefolyása alatt, országszerte uj képviselőválasztás
történik, midőn azok is, kik időközben választattak meg, csak uj megválasztás által tarthatják
meg képviselőhelyeiket, és pedig szinte egy országgyülés három évi üléseire.
5. § Ő Felségének joga van az összejött évi ülést prorogálni, s berekeszteni, sőt az
országgyülést a három év eltelése előtt is feloszlatni, és ekkor új képviselőválasztást rendelni;
de ez utolsó esetben az ujabb országgyülés összehivásáról aképen rendelkezendik: hogy ez az
elébbinek feloszlatásától számitandó három hónap alatt összeüljön.
6. § Az évi ülés az utolsó évrőli számadásnak, és következő évi költségvetésnek a
ministerium által leendő előterjesztése, s az irántoki határozatnak meghozatala előtt be nem
rekesztethetnek, sem az országgyülés fel nem oszlathatik.
7. § Elnököt és egy másodelnököt a főrendi táblához, a tábla tagjaiból, Ő felsége nevez ki,
de jegyzőit, szinte saját tagjai közül, titkos szavazás útján a tábla maga választja.
8. § A királyi tábla a képviselők táblájának kiegészitő része lenni ezennel megszünvén, a
képviselő tábla egy elnököt, két alelnököt, és jegyzőket, tagjainak sorából, titkos szavazás
utján maga választ.
Mind a két táblának elnökei az országgyülés egész folyamára, a többi táblahivatalnokok
pedig évenkint, az első ülésben választathatnak, és illetőleg neveztetnek ki, melly ülésben az
elnökséget a tábla legkorosb tagja viendi.
9. § Ugy a főrendi, mint az alsó táblai elnök az országos pénztárból díjt húz, melly a
legközelebbi országgyülés első évi ülésében fog meghatároztatni.
…

83
Hány évre választják a képviselőket?
Mit jelent az országgyűlés berekesztése és feloszlatása, kit illet meg ez a jogkör, milyen
akadálya lehet?
Milyen tisztségviselői vannak az országgyűlésnek, ki választja ill. nevezi ki őket?

A HONVÉDELMI BIZOTTMÁNYRA RUHÁZOTT FELELŐSSÉG

ÉS TAGJAI SZÁMÁNAK GYARAPÍTÁSA.
A képviselőknek 1848. szeptember 27-dikén tartott értekezletén jelentés tétetett arról, hogy a
nádor lemondott állásáról, s hogy a király nem erősítette meg a Batthyány Lajos gr.
miniszteriumát.
A képviselőház szeptember 28-dikán tartott ülésében «utasította a hat tagból álló honvédelmi
bizottmányt, miszerint a miniszterelnök visszaérkeztéig a haza védelme, úgy a béke és rend
föntartása iránt, felelősség terhe alatt intézkedjék».
A képviselőháznak szeptember 29-dikén tartott ülésében Kossuth Lajos fejtegetvén a
honvédelmi bizottmány tagjai szaporításának szükségét, indítványozta annak kimondását,
hogy «minden miniszteri státustitkár, mint különben is legális auctoritás, csatlakozzék ezen
bizottsághoz». Az indítvány elfogadtatott.

A KÉPVISELŐHÁZ EGYÜTTMARADÁSÁNAK ÉRDEKÉBEN.

A képviselőház 1848. szeptember 30-dikán tartott ülésében az elnök jelentést tett a
szeptember 29-dikén Sz.-Fehérvár mellett a horvátokkal vívott ütközetről. Az éjjel - így
folytatta - a honvédelmi választmánynak azon két tagjával, kik még a városban jelen vannak,
a városháznál összeültünk, s a következő intézkedéseket tettük. Elsőben a város belbékéjére
mindazt, a mi tehetségünkben áll, megtettük; a nemzetőrséget lábraállítottuk; Buda várának
megőrzésére nézve is tettünk rendelkezéseket; másrészről küldöttünk nemzetőrségi
huszárcsapatot Bia felé, valamint gyalogságot is, nehogy az ellenségnek valami kis csapata
erre tévedvén, valami zavart csináljon a városban. Csak arra figyelmeztetem - így végezte - a
ház tagjait, hogy így állván a dolog, míg jobbra vagy balra el nem dől, az üléskedést nem
tartom szükségesnek; hanem a követek közől, kik el nem mehetnek, méltóztassanak együtt
lenni, kik pedig elmehetnek, jó szolgálatot tesznek; a mennyire lehet, rendes katonaságot is
rendeltünk melléjök; ez tudtára van adva a vezérőrnagynak, s ő is fog melléjök katonát adni,
hogy magokat veszélynek ki ne tegyék; de délután 2 óráig mindenesetre el kell menniök. Az
üléseket illetőleg, ha az ütközet ránk nézve szerencsésen üt ki, - mit a tegnapi eredmények
után várni lehet - akkor az országgyűlés azon órában és napon, a mikor a bizottmány, vagy a
Bécsből visszatérő miniszterelnök szükségesnek tartja, rögtön össze fog hivatni. Azon nem
várt esetben, ha itt elvesztenénk az ütközetet, azt fogom tenni, mit a körülmények javasolnak;
kik itt leszünk, össze fogunk jőni, mert a nélkül, hogy mindent meg ne próbáljunk, Pestet
elhagyni nem fogjuk. Ha elhagyta a nádor, elhagyták többen, én elhagyni nem fogom addig,
míg csak nem látom, hogy jelenlétem már semmit sem használ, s azt gondolom, ezzel nem a
magam, hanem az egész ház nézetét mondom ki. Most tehát semmi egyéb nincs, mint
szétmenni, lelkesítni mindenkit, s összegyüjteni a sereget.

DEÁK FERENCZ: Az elnöknek azon előterjesztését, hogy ez a képviselőtestület most végkép

el ne oszoljék, annyira szükségesnek látom, hogy én azt még egy rendelkezéssel szeretném
megtoldani. Azt hiszem, hogy akármily csekély számú legyen is a ház, csak existáljon, jobb
lesz, mintha absolute elmosódnék, vagy bevégzi üléseit és szétmegy. Törvények felett
tanácskozni úgy sem fog, hanem a miniszterelnök nincs itthon, a végrehajtó hatalom tettleges
84
gyakorlásával egy bizottság van megbízva, s én azt hiszem, a bizottságnak is nagy segítségére
leend, ha ezen testületnek akármi része itt marad, s arra mindig számítni lehet. Legyen
akármily csekély számú, csak legyen, mert törvényes tekintély, mely minden egyes esetek
felett, mikor a bizottság kivánja, intézkedhetik. S azt gondolnám, kik itt maradnak, ne várják
azt, hogy az elnök vagy a bizottság hívja össze őket, hanem minden nap reggel és délután is
bizonyos órában jelenjenek meg itt, s hacsak a bizottmánytól üzenetet nem kapnak, hogy a
bizottmány semmit sem akar velök közölni, tartozkodjanak együtt. Ez szükséges, mert
sokszor a bizottmány a felelősség könnyítése végett is kivánhat velök valamit közölni, de az is
meglehet, hogy az itt maradottak közül egyes tagokat ide vagy oda akar küldeni, vagy
valamire felhasználni. Kik tehát most el nem mennek, tartozkodjanak nemcsak Pesten, hanem
mindig jelenjenek is meg itt; ez azon hely, hol a bizottmány őket minden nap meg fogja
találni bizonyos órákban, azon esetre pedig, ha rendkívüli időben akarja őket összehívni,
tegyünk oly rendelkezést, hogy megtaláljanak bennünket.
Az elnök Deák Ferencz fölszólalása után kimondotta, hogy a képviselők minden nap délelőtt
10 órakor és délután 5 órakor össze fognak jönni.

A FŐRENDIHÁZ IZENETE, RÉCSEY MINISZTERELNÖKSÉGE,

KOSSUTH MINT A TELJHATALOMMAL FELRUHÁZOTT
HONVÉDELMI BIZOTTMÁNY ELNÖKE.
A főrendiház október 4-dikén tartott ülésében kimondotta, hogy Magyarország jelen
állapotában tökéletesen identifikálja magát a képviselőház intézkedéseivel, s azért kebeléből
négy tagú bizottságot küld ki, mely a képviselőház részéről a hadi munkálatokra kiküldött
bizottsághoz csatlakozzék.
A képviselőház október 7-dikén tartott ülésében az elnök jelentette, hogy Jelačićnak némely
levelei elfogattak, s azon levelekben ő Magyarország törvényhatóságai és katonai hatalmai
felett már úgy intézkedik, mint egy oly kormány- és királyi biztos, a ki fel van hatalmazva, azt
lehet mondani, mintegy királyi hatalommal. Ezen elfogott levelek mellett találtatik
nyomtatásban egy irat, melynek alá van írva Ferdinánd király és Récsey Ádám mint
miniszterelnök. Ő felsége október 3-dikán kelt ezen leiratával föloszlatja az országgyűlést,
ennek általa nem szentesített minden határozatait érvényteleneknek nyilvánítja, a
Magyarország és melléktartományaiban, valamint az Erdélyben levő minden sereget Jelačić
József b. főparancsnokságának alája rendeli, Magyarországot hadi törvények alá veti és
Jelačić József bárót teljhatalmú kir. biztosul kiküldi. A képviselőház az elnök ezen jelentése
következtében Kossuth Lajos indítványára kimondotta, hogy ő felségének fölolvasott iratát
koholtnak és hamisnak nyilvánítja; az esetre azonban, ha valóságosnak bizonyulna, kijelenti,
hogy az mind belső tartalmára, mind alakjára és külső formájára nézve törvénytelen és
semmit érő, s hogy a képviselőház törvényhozói kötelességét a törvény értelmében folytatni
fogja; végül, hogy Récsey Ádám b. törvényes kereset alá vonatik s vád alá helyeztetik.
A képviselőháznak ugyanazon napon estve 9 órakor tartott ülésében az elnök jelentette, hogy
Récsey Ádám b. aláirásával levelet kapott, melyhez mellékelve van ő felségének két kézirata;
az egyik Récsey Ádám bárót miniszterelnöknek nevezi ki; a másik azonos azzal, mely délelőtt
fölolvastatott.

A képviselőház 1848. október 8-dikán tartott ülésében Kossuth Lajos indítványozta annak
kimondását: 1. A honvédelmi bizottmány addig, míg az ország normális állapotba jövén,
törvényes kormánya nem lesz, mindazon hatalommal, mellyel az ország kormányának birnia
kell, fölruháztatik. 2. Valamint egy részről Magyarország és annak képviselőháza az
absolutisticus iránynyal saturált camarillával és annak eszközeivel alkura lépni nem fog, úgy

85
szabad néphez illőleg az ausztriai néppel mindazon érdekeket, melyek háromszázados
viszonyaikból erednek, a legbarátságosabb úton fogja kiegyenlíteni.
A képviselőház az indítványokat elfogadván, egyuttal kimondotta, hogy Kossuth Lajost a
honvédelmi bizottmány mint az ország teljhatalmú kormánya elnökének nyilvánítja, s reá
egyszersmind azon hatóságot is ruházza, hogy az ország kormányzatára megalkotott
honvédelmi bizottmányt önbelátása szerint rendezze, s egyes tagjainak teendőit jelölje ki.
A főrendiház október 9-dikén tartott ülésében hozzájárult e határozatokhoz, valamint magáévá
tette a képviselőháznak október 7-dikén hozott határozatait, s Récsey Ádám b. perbefogatása
ügyében megválasztotta a 36 főrendi tagot.

A képviselőház október 10-dikén tartott űlésében fölolvastatott ő felségének október 8-dikán

kelt kézirata, melylyel Récsey Ádám bárónak miniszterelnöki állásáról való lemondását
elfogadja.

Forrás: DEÁK FERENCZ BESZÉDEI II. kötet 1848-1861. ÖSSZEGYÜJTÖTTE

KÓNYI MANÓ BUDAPEST. FRANKLIN-TÁRSULAT MAGYAR IROD. INTÉZET ÉS KÖNYYNYOMDA,
1886. ld. http//mek.oszk.hu/02200/02213/html/index.htm

Kossuth beszéde az Országos Honvédelmi Bizottmány hatáskörének kibővítéséről

Tisztelt képviselőház!

A Honvédelmi Bizottmány eljárása, s a legközelebb múlt napokban tanúsított buzgalma iránt

azt gondolom, hogy a tisztelt képviselőház méltán a legszívesebb méltánylattal viseltetik; s ezt
én kimondhatom, mert munkálódásának eredményeit eddig úgyszólva nem osztottam,
minthogy hivatásom távol tartott Pesttől. (Az egész ház felállva fejezi ki méltánylatát.) Isten
kinyújtotta karját, kijelölni a gyors tetteknek idejét, mely gyors tettektől függ a nemzetnek
szabadságát biztosítani, az igaz ügynek, amely ellen annyi árulás, annyi hitszegés esküdött
össze. A Honvédelmi Bizottmánynak nézete tehát az, hogy most a jelen percek kissé nagyobb
egyszerűséget kívánnak az ország dolgainak kormányzatában s vezetésében. Az
egyszerűséget értem az alatt, hogy ne legyen minden tárgy oly számos tagokból álló, mintegy
kollegiális tanácskozás rendelkezésétől függő, hanem hogy legyen bizonyos egység az
akaratban és elrendezés a végrehajtásban.
Ennélfogva a Honvédelmi Bizottmány azon vélekedésben van, hogy a jelen körülmények
között kormányzat nélkül a nemzet természetesen nem lehetvén, miután most minisztérium
nincs, ideiglenesen a Honvédelmi Bizottmányra kellene nemcsak azon szűkebb kört, mely az
eddigi jegyzőkönyvben ki van számára jelelve, hanem ideiglenesen az országnak minden
kormányzatát ruházni. (Közhelyeslés.) De olyformán, hogy az elrendezés ekként történjék;
legyen egy elnök és két tag, kik hárman együtt a Honvédelmi Bizottmányt értvén; ennek
rendező, intéző részét alakítsák, és vigyék saját felelősségük mellett, éspedig azon széles
hatalommal, melyet a mostani körülmények megkívánnak, bírván ezen három tag, amennyire
szükséges, azon hatósággal, hogy a Honvédelmi Bizottmánynak eddigi több tagjait illetőleg,
kinek-kinek a végrehajtás körébeni teendőit jelelje ki, hogy mi alapon s úton kell eljárniok,
azon tekintetből, hogy maga a háromtagú kormányzat minden részletességgel ne legyen
kénytelen maga foglalatoskodni, s ezáltal az ország nagyobb érdekeire kevesebb gondot
viselni, hanem ki-ki maga körében a folyó tárgyat végezze el; a Honvédelmi Bizottmány
tegyen a háromtagú kormányzatnak mindig jelentést, hogy oly kérdéseket, melyeket saját
felelőssége mellett el nem intézhetőnek gondolna vagy amire nézve nincs a szabályokban
említés, ez intézze el.
86
Ez volna egyszerű alakítása a jelen időben az ország dolgai kormányzatának. Amelyre nézve
én azon vélekedésben vagyok, miként most egyáltalán nincs annak ideje, hogy akármicsoda
teóriai dolgokba bocsátkozzunk, hanem úgy, amint a Honvédelmi Bizottmány van, alakítsa
magát s teendőinek körét. Csak az a különbség az eddigi s az általam proponált eljárás között,
hogy eddig kollegaliter együtt vittük: most pedig ki volna jelelve ezen három tag által a
kormányzathoz tartozó minden tagnak teendője, s ezen három tag intézkednék, a többi pedig
végrehajtó orgánum volna. (Közhelyeslés.) Ez egyszerűen minden további indokolás nélkül
azon javaslat, melyet a Honvédelmi Bizottmány nevében bátor voltam előterjeszteni.

Egyébként azt gondolom, hogy, hacsak rendkívüli dolgok elő nem adnák magokat, a ház
egyes tagjai is sikeresebben használhatják idejöket, minthogy mindennap üléseket tartsunk,
mert most minden ember részéről tenni a főfeladat. Ennélfogva azt gondolom, hogy a tisztelt
háznak magának is érzelmével találkozom, amidőn a Honvédelmi Bizottmánynak azon
óhajtását jelentem ki, hogy most különös missziót nem várva, hacsak valami rendkívüli nem
történik, minden, aki érez magában tehetséget itt vagy amott – cselekedjék. Néhány nap alatt
ismét ülések fognak tartatni, hanem most ennek szüksége nemigen forogván fenn, használjuk
fel az alkalmat menni mindenfelé, különösen a táborba, és tenni mindent mindenütt, ki mit
tehet a haza javára. Vannak egyes esetek is, melyek felett a Honvédelmi Bizottmány
szükségesnek tart különösen intézkedni, ilyen például, hogy az alsó táborba egy tekintélyes
választmány menjen le, s útjában szedje össze a népet, s rendezve a népfelkelést, húsz-,
harminc-, negyvenezer emberrel a táborba érkezvén, alakítsa magyar lábra a hadsereget. Mire
nézve, amint az elnöki jelentésből is értettük, a népben is tökéletesen megvan a készség és
jóakarat, s vitéz seregeink részéről is – tegyen intézkedéseket arra nézve, hogy minél
sikeresebben elérjük ellenségeinket minden oldalról, de főképp ott, ahol jóformán az ellenünki
ármányoknak támasza van. Hogy és miként kell ezt megtenni, gondolom, nem volna célszerű
kimondani a ház előtt, csak annyit akartam kifejezni, hogy a választmány, ha akképp fog
rendeztetni, amint előterjesztettem, vagy más szóval amint a ház gondoskodni fog a
kormányzat viteléről, ezen esetben azok, kik megbízva lesznek, a Honvédelmi Bizottmány
kötelességének fogja ismerni még ma a képviselő urak közül azokat, kiket egyes esetekre
különösen meg akar bízni – kinevezni; a többiek pedig, ismervén hivatásukat, ott, ahol
hathatnak, mindent tenni; van vadászcsapat is, ennek is van feladata s kötelessége, mert én
igen nagy kötelességnek ismerem azt, hogy midőn a bécsi nép érdekeinket oly nagy
buzgalommal előmozdítja, ekkor magunknak is vigyáznunk kell arra, hogy ha talán ők is
valami bajba kerülnének az irántunk mutatott rokonszenv miatt, mi se hagyjuk őket cserben, s
ezért erőt minél többet oda, s aztán előre Bécsig. (Közhelyeslés.)
Midőn én ezt mondom, hogy „előre Bécsig”, ezt nem azon alávaló hazugságnak, alávaló
tettetésnek színével fejezem ki, midőn kijelentem, hogy mi igazán nem mint ellenség
menjünk, hanem menjünk, hogy nyújtsunk segédkezet barátainknak s testvéreinknek, a bécsi
népnek azon veszélytőli megóvására, amely veszélybe a miirántunki rokonszenvnél fogva
vannak. (Közhelyeslés.)
És én felhívom a házat: mondja ki határozatilag e mai napon, hogy valamint a kamarillával, a
reakcióval s a népnek szabadságát elnyomni akaró tendenciákkal alkut ez életben nem ismer
(általános lelkesedés, felállás: Nem, soha!), úgy az ausztriai nép irányában a legszívesebb
barátságot érezve, azt, hogy nemzet nemzet irányában a találkozó érdekeket Istennek örök
igazsága szerint megnyugtatólag kiegyenlíteni kész. Ezt mondja ki a tisztelt ház most, s az
légyen előszó, hogy ha netalán miattunk szenvedne, csapataink segítség végett hozzájuk
közelednének: tudják, miként azért jövünk, hogy titeket is, úgy amint ti jöttetek hozzánk
megsegíteni bennünket, megmenteni kívánunk azon abszolutisztikus irányú kamarillától,
mely a ti szabadságtokat, mint a miénket, semmivé akarja tenni; de mi, szabad nép, el fogjuk
végezni mindazon érdekek kiegyenlítését, amely köztünk fennforog. (Egyhangúlag felállássali

87
közhelyeslés.)

Ez azon magyar nemzet képviselőinek nyilatkozata, s ezt hallja meg Isten, és hallják meg
Európa népei, azon magyar nemzet képviselőinek nyilatkozata, mely szavát nem szegte soha,
hanem midőn hűséget mondott, tűrt, szenvedett a végtelenségig, mert szavát adta, nem
ismerte határát a szenvedéseknek. Ily nemzeteknek képviselői, midőn kimondják azt, hogy
nekünk Ausztria népével semmi bajunk, mi barátok s testvérek vagyunk, mi egymás közt
kiegyenlítjük a dolgokat: azt hiszem, ez annyi, mint az esküvés. S azt reménylem azon néptől,
mely megértette, hogy veszélyünk közös, amidőn az ellenünk közeledni szándékolt tábornak
útját állotta, amint megértette azon veszélynek közösségét, úgy hinni fog e nemzet szavának.
Mi pedig be fogjuk váltani ezt a győzelem első percében, de éppen azért, hogy beválthatjuk,
valamint mi segítjük őket, úgy ők is segíteni fognak a győzelem kivívásánál minden
árulóknak razírozásával. (Felállnak. Közhelyeslés.)
Az eredmény Istennek kezeiben van, de én a Honvédelmi Bizottmány minden tagjai részéről
ígéretet és fogadást teszek a nemzet képviselőinek, hogy e céloknak megközelítésére, nem
bíbelődve a rendes körülmények végett alakított formák kisszerűségével, e nagy percekhez
képest nagy eredményekre vezető bátor, de meggondolt és mindenek felett elszánt s eltökéllett
lépésekkel közremunkálni a legszívesebb hazafiúi kötelességének fogja ismerni a
választmány. Hogy ha a haza megmentésének közremunkálásáért, a méltánylat koszorújának
egy boglára az ő fejére is járuland, azt alázattal fogadandja; ha pedig a körülmények igénylik
azt, hogy a vérpad légyen a jutalom, oda is büszkén fog elmenni.

Budapest, 1848. október 8.

Ld. http//mek.oszk/04800/04834/html/kossuth0033/kossuth0033

Kossuth levele az Országos Honvédelmi Bizottmánynak a hadifoglyokkal való bánásmódról+

Tiszafüred, 1849. március 29.
Mindinkább tapasztalom, hogy azon humanitás, mellyel mi az ellenség foglyaival
bánunk, mennyire káros hatású mi magunkra nézve.
Az ellenség irányában hogy vesztegetve van az ő foglyai iránti kímélet – naponta
tapasztaljuk.
Az ellenség foglyainkat, különösen tisztjeinket vagy irgalom nélkül kivégezteti, vagy
brutálisan bánik velök.
És éppen innen származik, hogy hadseregünk több parancsnokai nyilvánítanák előttem,
miképp ők, ha az ellenség közül fogollyá tehetnek valakit, minden további szó nélkül főbe
lövetik, tudván, mi sors vár reájuk, ha az ellenségnek esnének hatalmába. Az ellenség
gúnyolja humanitásunkat, pedig gúnyt nem tűr a vitéz katona.
De rossz hatással van eddigi kíméletességünk a népre is.
A nép félelemnek s bizonyos hátulsó ajtócskának magyarázza, melyet avégett
tartogatunk, hogy szükség esetében az ellenségnek megengesztelésére felhasználhassuk.
A financiális szempontbóli kárról felesleges szólanom.
Hogy a hadsereg parancsnokai a kormány mellőzésével tegyék azt, mit tenni
szándokukban van, ezt veszedelmesnek tartom, s azért, hogy részint ezen szándok
tettlegesítésének alkalma elzárassék, részint a nép ellenkezőjéről győzettessék meg annak,
amit e tekintetben most hisz:
szükségesnek látom a Közlöny hivatalos lapban közhírré teendő honvédelmi
bizottmányi rendeletben kimondani:
miképp a magyar korona alá tartozó minden országoknak bármely lakosa, ki fegyverrel
kezében fogollyá tétetik, mint nyílt hazaáruló minden tekintet félretételével a vésztörvényszék
elébe fog állíttatni.
88
 Szükségesnek tartom továbbá az eddigi ellenséges hadifoglyok irányában a
szigorúságot, véleményem szerint annak kijelentése mellett, miképp a nemzet látva, hogy az
ellenség irányábani humanitása el van vesztegetve, igazságának teljes érzetében kényszerítve
van az ellenség embertelensége által oly mértékkel mérni, minővel neki méretik. A fogoly
tisztek elzárandók s mint foglyok tekintendők a szó értelmében. Az eddigi foglyok közül
azok, kik saját hazájuk ellen fogtak fegyvert, mint kriminalisták a vésztörvényszék elébe
állítandók.
Magam intézkedni e részben nem akartam.
Ha a tisztelt Honvédelmi Bizottmány fennebb kifejezett nézeteimet osztani méltóztatik
– legyen szíves a rendeletet közrebocsátani, s a hadsereg parancsnokaihoz szólókat aláírás s
expedíció végett hozzám küldeni.
Beniczky Lajos* őrnagy a losonci győzelem alkalmával* több foglyoknak juta
birtokába, ezek közt Inkey Eduárd őrnagynak* is.
Ezt én ideiglenesen Miskolcon rendeltem elzáratni. Bevárom reá nézve a tisztelt
Honvédelmi Bizottmány rendeletét, miszerint, ha nézeteimet osztani méltóztatnék, őt a
nagykállói törvényszék elébe állíttassam*.
Minden borzasztó sár dacára egész seregünk holnap már országúton lesz.
Holnap előcsapatunk Horton lesz, Hatvanon innen egyórányira, szombatra Hatvanban,
vasárnap Gödöllőn – s azt hiszem, komoly csata nélkül, mert az ellenség retirál Vác felé. –
Nyomában leszünk.
Holnap Egerbe megyek. De csak két nap leszek ott.
A derék Klapka* ezredes említi, hogy az Esti Lapokban valami cikk jelent volna meg *,
mely azt mondja, hogy ha azon áron pacifikálnak velünk, hogy 40 000 embert adjunk az
olaszok ellen, ezt miért ne tennők! – Mint a villám dühe, úgy villanyozott át a hadseregen a
méltó harag – azok az eszeveszett emberek még végtére reáveszik a sereget valami politikai
kitörésre. Jó volna, ha ezen gyáva kacsingatást a Közlönyben Gyurmán * vagy erélyes
vezércikkben dezavuírozná. Én beszéltem a hadsereggel, ez nem öntudatlan testület többé,
lángol a szabadságért, tudja, miért küzd.
Ideje volna, hogy Gyurmán* az ausztriai háznak istentelenségét, s különösen az orosz
intervenció provokációját erélyesen felhasználná. Stullernél * van egypár dokumentum,
Timoni* konzul és Puchner* levelei, melyek konstatírozták, hogy egyenesen a császári ház
provokálta az orosz segítséget ellenünk. – Ezt ki kellene nyomatni. Kommentárral. – Ehhez
Gyurmán nagyon ért*.
Ld. http//mek.oszk/04800/04834/html/kossuth0075/kossuth0075

Mikor, kikből és milyen hatáskörrel alakult meg eredetileg az OHB?

Kikkel bővült ki, és hogyan változott meg az OHB hatásköre?
Milyen feladatai lettek Kossuth Lajosnak?

89
 1849. évi II. törvénycikk
a magyar nemzet függetlenségi nyilatkozata
Mi, a magyar álladalmat törvényesen képviselő nemzetgyülés, midőn jelen ünnepélyes
nyilatkozatunk által, Magyarországot elidegenithetlen természetes jogaiba visszahelyezve
minden hozzá tartozó részekkel és tartományokkal egyetemben, az önálló független európai
státusok sorába igtatjuk s a hitszegő Habsburg-Lothringeni házat Isten és világ előtt
trónvesztettnek nyilatkoztatjuk: erkölcsi kötelességünknek ismerjük ezen elhatározásunk
indokait nyilvánitani, miszerint tudva legyen az egész mívelt világ előtt, hogy e lépésre a
halálig üldözött magyar nemzetet nem tulzott elbizakodás s nem forradalmi viszketeg, hanem
a türelem végső kimerültsége s az önfenntartás kénytelensége vezeté.
…

És azért mindezeknek alapján, az örökké való Isten igazságára s a művelt világ itéletére
hivatkozva és nemzetünk természetes jogaira úgy, valamint nehéz szenvedések alatt tettleg
bebizonyitott erejére támaszkodva, azon kötelességnél fogva, melly minden nemzetet az
önfenntartásra ösztönöz, ezennel az általunk törvényesen képviselt nemzet nevében
kijelentjük és határozzuk, a mint következik:
1-ör. Magyarország a vele törvényesen egyesült Erdélylyel és hozzátartozó minden
részekkel és tartományokkal egyetemben szabad önálló és független európai statusnak
nyilvánittatik s ezen egész status területi egysége feloszthatatlannak s épsége sérthetetlennek
kijelentetik.
2-or. A Habsburg-Lothringeni ház a magyar nemzet elleni árulása hitszegése és
fegyverfogása által, nem különben azon merény által, miszerint az ország területi épségének
eldarabolását, Erdélynek, Horvátországnak, Slavoniának, Fiuménak és kerületének,
Magyarországtóli elszakitását s az ország önálló statuséletének eltörlését, fegyveres
erőszakkal megkisérteni, evégett idegen hatalom fegyveres erejét is a nemzet legyilkolására
használni nem iszonyodott, saját kezeivel szaggatván szét úgy a pragmatica sanctiot, mint
általában azon kapcsolatot, melly kétoldalu kötések alapján közötte s Magyarország között
fennállott, ezen hitszegő Habsburgi s utóbb Habsburg-Lothringeni ház Magyarország, a vele
egyesült Erdély és hozzá tartozó minden részek és tartományok feletti uralkodásból ezennel a
nemzet nevében örökre kizáratik, kirekesztetik, a magyar koronához tartozó minden cimek
használatától megfosztatik s az ország területéről s minden polgári jogok élvezetéből
számkivettetik.
A minthogy ezennel trónvesztettnek, kirekesztettnek és számüzöttnek a nemzet nevében
nyilvánittatik.
3-or. Midőn a magyar nemzet elidegenithetetlen természetes jogainál fogva az európai
statuscsaládba önálló és független szabad statusként belép, egyszersmind kinyilatkoztatja:
hogy azon népekkel, mellyek vele ezelőtt egy fejedelem alatt állottak, békét s jó
szomszédságokat alapitani, s folytatni, és minden más nemzetekkel barátságos kötésekkel
szövetkezni elhatározott akarata.
4-er. Az ország jövendő kormányrendszerét minden részleteiben a nemzetgyűlés fogja
megállapitani, addig pedig, míg ez a fentebbi alapelvek nyomán megállapitatnék, az országot
egész egyetemes kiterjedésében a nemzetgyűlés minden tagjainak egy ajku felkiáltásával, s
közmegegyezésével kinevezett kormányzó-elnök KOSSUTH LAJOS fogja a maga mellé
veendő ministerekkel ugy saját magának, mint az általa nevezendő ministereknek személyes
felelősségük s számadási kötelezettségök mellett kormányozni.
És e határozatainkat adjuk tudtára a művelt világ minden népeinek, azon erős
meggyőződéssel, hogy a magyar nemzetet, mint a független önálló nemzetek sorában egyik
testvéröket, azon barátsággal és elismeréssel fogandandják, melly barátságot és elismerést a
magyar nemzet nekiek ezennel általunk felajánl.

90
 És adjuk tudtára Magyarország s a véle egyesült Erdély, és hozzátartozó minden részek és
tartományok lakosainak azon kijelentéssel, hogy az emlitett egy és oszthatatlan magyar
álladalom minden hatóságai, községei, városai, kerületei, megyéi és polgárai, szóval minden
egyesek s testületek, a tronvesztett Habsburgi s utóbb Habsburg-Lothringeni ház iránti hüség s
engedelmesség kötelességei alól teljesen és tökéletesen feloldva vannak, sőt attól a nemzet
nevében eltiltatnak, s. mindaz, ki a nevezett házból netalán a királyi hatalom bitorlójául
fellépni merészkedő egyént, tanácscsal, szóval, vagy tettel gyámolitaná, honárulási bűnt követ
el.
Melly határozatainknak életbe léptetését s közhirré tételét a magyar álladalom kormányának
meghagyván, azt minden e végre szükséges törvényes hatósággal ezennel felruházzuk, s a
rendeletel és intézkedései iránti törvényes engedelmességre a nemzet nevében minden
honpolgárt kötelezünk.

Ki, és milyen minőségben veszi át az államfői teendők ellátását?

Mi lett Magyarország államformája?
Milyen szerv gyakorolja a törvényhozó hatalmat?

Helyi szervek

1848. évi XVI. törvénycikk

a megyei hatóság ideiglenes gyakorlatáról
A megyei szerkezetnek Magyarhon s kapcsolt részei alkotmányossága védbástyáinak a
közszabadsággal öszhangzásba hozatala, egyszersmind a közigazgatásnak időközben is
minden megakadástóli megóvása tekintetéből rendeltetik:
1. § A ministerium a megyei szerkezetnek népképviselet alapján rendezéséről a
legközelebbi országgyülésnek törvényjavaslatot fog előterjeszteni.
2. § Addig is, míg a jövő törvényhozás ezen rendezést véghezvinné, a megyei hatóság
következőleg fog gyakoroltatni:
a) A jelen törvényhozás berekesztése után a lehető legrövidebb idő alatt minden megyében
közgyülés fog tartatni.
b) Ezen közgyülésen szavazattal birandnak mindazok, kiket akár törvény, akár egy vagy
más megyének eddig is hozott határozatai szavazati joggal felruháztak; a hol pedig semmi illy
jogterjesztő határozatok közbe nem jöttek volna, szavazattal birandnak a törvény által
jogosítottakon kívül azok, kiket a megyei lakosok községenként ezen közgyülésre
képviselőkül utasítandnak.
c) Ezen közgyülésen a jelen országgyülésen hozott törvények kihirdettetvén; egyszersmind
tekintettel a megyének kiterjedésére, népességére, a megyei honpolgárok minden osztályaira,
s a megyei közigazgatásnak és különösen a jelen országgyülésen hozott törvényeknek
sikeresítésére, egy nagyobb számú állandó bizottmány fog, minden születésrei különbség
nélkül, a szokott módon választatni.
d) Ezen állandó bizottmány a főispánnak, vagy távollétében az alispánnak elnöklete alatt, a
megyei tisztviselőség hozzájárultával annyiszor s addig, a mint s a meddig szükséges leendő,
összegyülvén, mindazon hatóságot fogja ideiglenesen gyakorolni, melly törvény s alkotmány
szerint a megyei közgyüléseket minden tekintetben illeti.
e) A köztanácskozási nyelv mind a gyüléseken, mind a bizottmányokban Magyarországra
nézve egyedül magyar: - a kapcsolt Részekben, saját szabályuk következtében is, anyai
nyelvüket használhatják.

91
 f) Az ekép működendő megyei képviselőbizottmány tehát, a "megye közönségének
nevében" úgy a ministeriummal egyenes érintkezésben álland, mint törvény értelmében a
megyei tisztviselőkkel határozatilag rendelkezendik.
g) A bizottmány, mihelyt a jövő törvényhozás által a megyei szerkezet rendezve lesz,
működését bevégezvén, s jegyzőkönyveinek bemutatásával a megye közönségének eljárásáról
jelentést tevén, ideiglenes hatóságát a megye kezeibe leteszi.
h) A bizottmány ülései nyilvánosak.

Szemere Bertalan 1848. április 19-i belügyminiszteri rendelete (részletek)

Általában megjegyezvén, miképen a ’felelős kormány’ természete szerint a ’törvények’
szigorú, pontos, részletes megtartását kívánom, szigorúbb, pontosb, részletesb megtartását,
mint eddigelé történt hazánkban. Mert a törvény fölöttünk, és mi annak csak engedelmes és
köteles szolgái vagyunk.
Utasítom különösen a következőkre:1-ör. A most hozott 1848-iki (V-ik t.cz.) 7-ik (§) April
11-kétől számítandó 20 nap alatt közgyűlést rendelvén tartani a megyékben, ennek folytában:

92
a) Ön f.e. május 1-sőjére, vagy a mennyiben a törvények elküldözése késett, első napjaira
közgyűlést hirdet.
b) Még a közgyűlés öszvejövetele előtt a hatóságnak választó kerületekre elosztása iránt
gyűlésileg vagy küldöttségileg terv készíttetik a 7-dik § értelmében, és figyelmezve az 5-dik
§-ban kijelölt helyekre.
c) Szinte intézkedik Ön, vagy kisgyűlésileg vagy küldöttségileg, hogy a XVI-ik t.cz. 2-ik § b.
pontja, illetőleg a 8. 9-ik §. Szerint a megyebeli minden község már ezen közgyűlésre
képviselőket azon számmal küldjön, mellyet Önök a jogterjesztés szempontjából sem, de
különben sem határozhatnak kevesre, mivel csak akképen fognak minden érdekek kellőleg
képviseltetni.
2-or. A közgyűlés e szerint megalakíttatván, és öszvehívatván, ebben mindnek előtt:
a) Az 1848-diki törvények kihirdettetnek, s mind arról, hogy a népnek megmagyaráztassanak,
mind arról, hogy a törvények olcsón legyenek megszerezhetők, intézkedés történik.
b) A választó kerületezés iránti terv megvizsgáltatván, az megállapíttatik, és nekem haladék
nélkül megküldetik.
c) Ezután a választási ügy vezérletére középponti választmány küldetik ki, akképen, hogy
benne minden választó kerületnek legyenek tagjai, és benne helyt foglaljanak elöljárói kivált
azon községeknek, mellyek eddig törvényeinknél fogva a választásokból ki valának rekesztve.
d) Végeztetvén a közgyűlés egyéb teendői is, végre a XVI-dik t.cz. 2.-dik § c. pontja szerint
megválasztatik az állandó bizottmány szabadon, tagjainak száma a megye terjedelme,
népessége szerint határoztatván meg. A törvény szelleme azt tartja, hogy épen minden
jogszerű érdekek tekintetéből, e bizottmányban a tagok a polgári állapotra leendő figyelmezés
nélkül választassanak meg. A valódi képviselet csak az, mellyben egy érdek sem marad
képviselet, még pedig aránylagos képviselet nélkül.
A törvényhozás újabb rendeletéig a XVI.t.cz. 2.§. g. pontja szerint közgyűlés nem fog
tartathatni, hanem annak teendői e bizottmány által végeztetnek.
e) Rövid idő alatt kellő számú példányokban meg fogom küldeni a törvények hű fordításait
azon nyelvekre, mellyeket nagyobb számú népfaj beszél.
f) Fenntartván azt, hogy a követi választók összeírására nézve, ha szükségesnek látom,
utasítást adhassanak, ez alkalommal a választói névsor mintáját mellékelem ide, miután kell,
hogy e tekintetben országszerte egydedség uralkodjék.
3-or. A jelen 1848-ki törvényhozás némely törvényczikkei a fennállott rendet és rendszert
gyökerestől megváltoztatván, s ez nem történhetvén az érdekek s előítéletek sértése nélkül, a
végrehajtó hatalom legfontosabb feladata e pillanatban a hozott törvények tiszta értelmének
elterjesztése, hogy se a nemesség ne békétlenkedjék képzelt hasznai és jogai elvesztésén, se a
volt jobbágyság határtalan vággyal a megnyert engedményeken túl ne terjeszkedjék.
E végből ollyan eszközökhöz kell folyamodni, mellyek a hatósági körülmények szerint
czélszerűek, millyenek: a törvényczikk árultatása, az érdekes törvények népszerű
értelmezésének terjesztése, megmagyarázása a nép előkelőinek, kik azt a mit megértenek
lakostársaikkal megértetni leginkább képesek, a törvények magyarázása a papi székből is
foganatos szokott lenni, és ha bár a járásbeli tisztviselők e részben a legtöbbet tehetnek is, a
nép bizodalmát bíró tagokból alakított küldöttségek néhol elkerülhetetlenek.

Meggyőződésem szerint nemcsak könnyebb, hanem bölcsebb eljárás is az, a népet

felvilágosítani saját állása felől, mint büntetni, ha téveszméinek nyomán nyugtalankodik.
…
5-ször. A IX. X. XIII-ik t.cz. és a XXII-ik az, melly a volt jobbágyságnak különösen, tisztán,
szabatosan, kímélettel, de erélyesen megmagyarázandó.

93
Azt hiszem, itt kevés ékes szollás kell, hogy az áldozás nagysága és jótékonysága ragyogó
világításba állítassék. De kell még is, hogy ez osztály hálát érezzen a lemondó nemesi osztály
irányában, hogy hálát érezzen az isteni gondviselés iránt. Ellenben mint sajnálatos, úgy
igazságtalan lenne, ha a nép az adott engedményeken túl menne követeléseivel, minek nyoma
itt mutatkozik, következőleg ezen törvények rendeletei igen szabatosan magyaráztassanak
meg minden községben, a helybeli körülményekből is de óvatosan választandó példákkal is
felvilágosítatván a törvények részletei.
Azokat, kik magokat már megváltották, s a kik a miatt nyugtalankodnak, hogy mások,
mintegy hanyagságuk jutalmául most mindent ingyen kapnak meg, utasítani kell a jövő
törvényhozásra, melly a mint én reménylem, e körülményt méltányló bírálata alá veendi.
Ellenben világosan megmondandó nekiek, miképen e tartozások csak az úrbéri viszonyra
vonatkozólag engedtettek el, és így minden más kötelezettségeik fenállanak, azaz, adózni,
közmunkára menni, helybéli egyházi személyeiknek eleget tenni, s mind attól a mi nem úrbéri
birtok, fizetni tartoznak. Sőt, minden efféle tartozások teljesítését Ön, felelet terhe alatt, a
legpontosabban eszközöltetni, mert a volt jobbágyok sorsának e megjavulása után semmi
hátramaradás nem fog tűretni.
…
És felhívom arra, hogy mind ezen utasításom s rendeletem folytában teendőkről, mind eddig
minden ministeri intézkedést igénylő eseményről gyorsan és kimerítőleg, de röviden
értesítsen.
Fogadja hazafiui tiszteletemet.

Budapest April 19-én 1848.

Belügyminiszter

Forrás: Stipta István: Szemere Bertalan és a vármegyék 1848-ban, Függelék. in: Szemere Bertalan és kora,
(szerk: Ruszoly József) Miskolc, 1991. 219-221. o.

Melyik három irányzat kompromisszumának eredménye volt az 1848:XVI. tc.? Kik voltak a
képviselőik?
Ki a rendeletben szereplő Ön?
Milyen feladatokat tűzött Szemere az összehívandó közgyűlések elé?
Miért volt szükséges az „Áprilisi törvények” helyi szinten való népszerűsítése?

A neoabszolutizmus közigazgatása

Az ország területén öt koronatartomány

Magyarország Erdély
Szászföld
Partium

94 Horvát – Szlavónia Muraközzel

a horvát tengerparttal,
Fiume városával és a hozzá tartozó Szerb Vajdaság Határőrvidék
területtel Temesi Bánság
 Magyarország

Bécsi belügyminisztérium
császári kinevezett Helytartóság Budán (1851) Albrecht főherceg
katonai és polgári főkormányzó
Kerület – főispán osztályok
5 katonai kerület (Pest, Sopron, Pozsony, Kassa, Nagyvárad)

helytartósági elnök
Megye – megyefőnök

Járás – szolgabírák falvak

elöljárók
mezővárosok

városok - polgármesterek

A KIEGYEZÉS

1867. évi XII. törvénycikk

a magyar korona országai és az Ő Felsége uralkodása alatt álló többi országok között
fenforgó közös érdekü viszonyokról, s ezek elintézésének módjáról
Ő császári s apostoli királyi Felsége, miután többi országait és tartományait alkotmányos
jogokkal ruházta fel, legmagasabb trónbeszédében, melylyel a jelen országgyülést
megnyitni méltóztatott:
Felszólitá az országgyülést, hogy a pragmatica sanctiónak, mint kölcsönösen elismert
jogalapnak, elveiből kiindulva, gondoskodnék oly módokról, melyeknél fogva mind
Magyarország és társországainak a pragmatica sanctió által is biztositott közjogi és
belkormányzati önállósága, mind a birodalom biztosságának és együtt maradásának
életfeltételei sérthetetlenül megóvassanak, egyszersmind pedig a fenérintett közös ügyek

95
alkotmányos elintézésénél egyrészről a magyar korona országai, másrészről Ő Felsége többi
országai és tartományai alkotmányos befolyása biztosittassék.
Őszinte örömmel üdvözölte az országgyülés Ő császári s apostoli királyi Felségének ezen
legmagasb elhatározását, mely szerint az alkotmányos kormányzat rendszerét az egész
birodalomban megállapitani óhajtván, ez által trónjának fényét s a birodalom erejét és
hatalmát mindannyi népeinek a közügyek iránti érdekeltségére, mint természetszerü s
ennélfogva legszilárdabb alapra kivánta fektetni.
Ez okból Magyarország főrendei és képviselői nem mulaszthaták el gondoskodni oly
módokról, a melyek lehetővé tegyék, hogy azon alapszerződés, a mely az 1723. évi I., II. és
III-dik törvénycikkek által a felséges uralkodóház és Magyarország közt létre jött, a mely
egyrészről a birodalmi kapcsolathoz tartozó országok és tartományoknak az 1723. I. és II.
törvénycikkek értelmében együttes és elválaszthatatlan birtoklását, másrészről pedig
Magyarországnak önálló törvényhozási és kormányzati függetlenségét biztositotta,
lényegében jövőre is sértetlenül fentartassék.
Ennélfogva szükségessé válván, hogy a magyar korona országai és az Ő Felsége
uralkodása alatt álló többi országok között fenforgó közös érdekü viszonyok pontosan és
határozottan kijelöltessenek; s hogy a két egymástól független alkotmányos képviselet közti
érintkezés módja eme közös viszonyok elintézése körül szabatosan megállapittassék: az
országgyülés erre vonatkozólag a következőkben állapodott meg:
1. § Azon kapcsolat, mely egyrészről a magyar korona országai, másrészről Ő Felségének
többi országai és tartoményai között jogilag fennáll, az 1723:I., II. és III. törvénycikkek
által elfogadott pragmatica sanctión alapszik.
2. § Megállapitván ez ünnepélyes alapszerződés a Habsburg-ház nőágának trónöröklési
jogát, kimondotta egyszersmind, hogy azon országok és tartományok, melyek a
megállapitott öröklési rend szerint egy közös uralkodó alatt állanak, feloszthatatlanul és
elválhatatlanul együtt birtoklandók. E határozottan kimondott elv folytán a közös biztosság
együttes erővel leendő védelme és fentartása oly közös és viszonyos kötelezettség, mely
egyenesen a pragmatica sanctióból származik.
3. § De ezen megállapitott kötelezettség mellett határozottan kikötötte a pragmatica
sanctio azon föltételt is, hogy Magyarország alkotmányos közjogi és belkormányzati
önállása sértetlenül fentartassék.
4. § E két alapeszmét tartotta szem előtt a magyar országgyülés azon viszonyok
meghatározásánál, melyek Magyarországot a közös fejedelem uralkodása alatt álló többi
országokkal közösen érdeklik. S valamint egyrészről kész volt Magyarország a multban s
kész leend jövendőben is mindenkor teljesiteni mindazt, a mint a pragmatica sanctio szerint
a közös biztosságnak együttes erővel védelme és fentartása mulhatatlanul megkiván: ugy
másrészről oly kötelezettségeket, melyek e czélon túlterjednek, s annak elérésére nem
elkerülhetetlenül szükségesek, magára nem vállalhat.
5. § Ezelőtt Magyarországot illetőleg mindazokra nézve, mik az érintetviszonyokra
vonatkoznak, a magyar országgyülés s a magyar király közt egyetértéssel intézkedtek és ez
intézkedések megállapitásánál más ország befolyással nem birt, mert a magyar király, mint
az uralkodása alatt álló többi országok absolut fejedelme, azon országoknak érdekeiről és
teendőiről absolut hatalommal rendelkezett. Most azonban, a legmagasabb trónbeszéd
szerint, lényegesen változott a helyzet az által, hogy Ő Felsége "alkotmányos jogokkal
ruházta föl többi országait, azokat tehát absolut hatalommal ezentúl nem képviselheti, s
azok alkotmányos befolyását nem mellőzheti".
6. § Irányadóknak tekinti az országgyülés e szempontokat, midőn kijelöli a főelveket,
melyek a közös viszonyok megállapitásánál alapul szolgálnak. Kiindulási pontjai e részben
a pragmatica sanctio, melyet mind Ő Felsége, mind az országgyülés közösen elismert
kiindulási pontul tűzött ki.

96
 7. § A pragmatica sanctio szerint közös ugyan az uralkodó, a mennyiben Magyarország
koronája is ugyanazon fejedelmet illeti, a ki a többi országokban is uralkodik; de még ez
nem teszi szükségessé, hogy a fejedelem udvartartásának költségei közösen állapitassanak
meg. Ily közös megállapodást a pragmatica sanctióban kitűzött czél nem igényel,
Magyarország alkotmányos önállásával pedig s a magyar király fejedelmi magas
tekintélyével sokkal inkább megegyez, hogy a magyar országgyülés, a felelős magyar
ministerium előterjesztésére, külön szavazza meg a magyar király udvartartása költségeit.
Az udvartartás költségeinek megszavazása és kiszolgáltatása tehát közös ügynek nem
tekintetik.
8. § A pragmatica sanctióból folyó közös és együttes védelemnek egyik eszköze a
külügyek czélszerü vezetése. E czélszerü vezetés közösséget igényel azon külügyekre
nézve, melyek az Ő Felsége uralkodása alatt álló összes országokat együtt illetik.
Ennélfogva a birodalom diplomaticai és kereskedelmi képviseltetése a külföld irányában és
a nemzetközi szerződések tekintetében fölmerülhető intézkedések, mindkét fél
ministeriumával egyetértésben és azok beleegyezése mellett, a közös külügyminister
teendői közé tartoznak. A nemzetközi szerződéseket mindenik ministerium saját
törvényhozásával közli. Ezen külügyeket tehát Magyarország is közöseknek tekinti, s kész
azoknak közösen meghatározandó költségeihez azon arány szerint járulni, mely az alábbi
18., 19., 20., 21. és 22. pontokban körülirt módon fog megállapittatni.
9. § A közös védelemnek másik eszköze a hadsereg s az arra vonatkozó intézkedések, egy
szóval: a hadügy.
10. § Tekintetbe véve mindazt, a mi fenebb, különösen az 5. pont alatt elmondatott, a
hadügynek közösségére nézve következő elvek állapittatnak meg:
11. § Ő Felségének a hadügy körébe tartozó alkotmányos fejedelmi jogai folytán mindaz,
a mi az egész hadseregnek és igy a magyar hadseregnek is, mint az összes hadsereg
kiegészitő részének, egységes vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozik. Ő
Felsége által intézendőnek ismertetik el.
12. § De a magyar hadseregnek időnkénti kiegészitését s az ujonczok megajánlásának
jogát, a megajánlás föltételeinek és a szolgálati időnek meghatározását, ugyszintén a
katonaság elhelyezését, élelmezését illető intézkedéseket, az eddigi törvények alapján, mind
a törvényhozás, mind a kormányzati körében, az ország magának tartja fen.
13. § Kijelenti továbbá az ország, hogy a védelmi rendszernek megállapitása vagy
átalakitása Magyarországra nézve mindenkor csak a magyar törvényhozás beleegyezésével
történhetik. Miután azonban az ily megállapitás épen ugy, mint a későbbi átalakitás is, csak
egyenlő elvek szerint eszközölhető czélszerüen: ennélfogva minden ily esetben, a két
ministerium előleges megállapodása után, egyenlő elvekből kiinduló javaslat fog
terjesztetni mindkét törvényhozás elé. A törvényhozások nézeteiben netalán fölmerülhető
különbségek kiegyenlitése végett a két törvényhozás egymással küldöttségek által
érintkezik.
14. § A magyar hadsereg egyes tagjainak mindazon magyarországi polgári viszonyai,
jogai és kötelezettségei fölött, melyek nem a katonai szolgálatra vonatkoznak, a magyar
törvényhozás és illetőleg a magyar kormányzat fognak intézkedni.
15. § A hadügynek összes költségei olyképen közösek, hogy azon arány, mely szerint
ezen költségekhez Magyarország járulni fog, az alábbi 18., 19., 20., 21. és 22. pontokban
körülirt előleges értekezés után, kölcsönös egyezkedés által állapittatik meg.
16. § A pénzügyet annyiban ismeri a magyar országgyülés közösnek, a mennyiben
közösek lesznek azon költségek, melyek a fenebbiekben közöseknek elismert tárgyakra
forditandók. Ez azonban ugy értelmezendő: hogy az emlitett tárgyakra megkivántató összes
költségek közösen határoztassanak meg azon módon, mely a kezelésről szóló alábbi
szakaszokban előadatik; de azon összegnek, mely a költségekből az alábbi 18., 19., 20., 21.,

97
és 22. pontokban körülirt módon megállapitandó arány szerint Magyarországra esik,
kivetéséről, beszedéséről s az illető helyre leendő áttételéről Magyarország országgyülése és
felelős ministeriuma fognak intézkedni, oly módon, a mint a kezelésről szóló alábbi pontok
megállapitják.
17. § Magyarország minden egyéb államköltségét, a magyar felelős ministerium
előterjesztésére, az országgyülés alkotmányos uton fogja elhatározni; azokat, mint átalában
minden adót, a magyar ministerium, minden idegen befolyás teljes kizárásával, saját
felelőssége alatt veti ki, szedi be és kezeli.
18. § Ezek azon tárgyak, melyeknek a fenirt módon közössége a pragmatica sanctióból
folyónak tekintetik. Ha ezekre nézve mindkét fél egyetértésével megtörténik a
megállapodás: kölcsönös alku által előre kell meghatározni azon arányt, mely szerint a
magyar korona országai a sanctio pragmatica folytán közöseknek elismert ügyek terheit és
költségeit viselendik.

Miért a Pragmatica Sanctióra alapozta a magyar fél a kiegyezést?

Melyek voltak a közös ügyek?
Miért vették bele a törvénybe az udvartartás költségeiről való rendelkezést?
Mi volt a kvóta, hogyan állapították meg?

Részletek Deák húsvéti cikkéből:

Egyik czél tehát a birodalom szilárd fennállása, melyet nem kívánunk semmi más
tekinteteknek alárendelni. Másik czél pedig fentartása Magyarország alkotmányos
fennállásának, jogainak, törvényeinek, melyeket a sanctio pragmatica is ünnepzlyesen
biztosít, s melyekből többet elvenni, mint a mit a birodalom szilárd fennállhatásának
biztosítása múlhatatlanul megkíván, sem jogos nem volna, sem czélszerű.
Párhuzamosan a magyar alkotmánynyal megfér a közös uralkodó alatt, a közös védelem
mellett, a lajtántúli országok teljes alkotmányos szabadsága is. Nem állanak ezek
ellentétben egymással; azt hiszszük, hogy megállhatunk egymás mellett, a nélkül, hogy
egymást absorbeálni akarnók.
A birodalom második szilárdabb megalakulásának lehet a sanctio pragmaticát tekinteni,
mely nélkül a birodalom III., illetőleg VI. Károly halála után valószínűleg szétment volna.
Ezen újabb, szilárdabb alakulásnál is ki volt kötve határozott feltételképpen Magyarország
alkotmányának, törvényeinek sértetlen fentartása.
Ha tehát a birodalom csak ezen feltétel mellett alakult és alakulhatott, Ezt félrelökni nem
volna jogos. Valamint az 1861-diki országgyűlés, úgy mi is csak a sanctio pragmaticából
indulhatunk ki. Meg van ott határozva az uralkodóház közössége, az elválaszthatatlan és
feloszthatatlan birtoklás, s az ebből természetesen következő közös védelem. Megfelelt e
feltételeknek Magyarország, teljesítette híven és szívesen közös védelmi kötelezettségét a
legnehezebb időkben, s még akkor is késznek nyilatkozott e kötelesség teljesítésére, midőn
az országban magas fokra hágott az izgatottság, s a háború, mely ellen a közös védelem
szükséges volt, sokak előtt nem vala népszerű.
Nem azért említjük ezeket, mintha dicsekedni akarnánk, mert hiszen csak kötelességét
teljesítette a nemzet; a mit tett, önjaváért is tette, s éppen úgy védték Magyarországot a
lajtántúli országok seregei hosszú évek során keresztül. Csak azért szólunk ezekről, hogy a
történelemben is bebizonyítsuk, miszerint alkotmányos önállásunk mellett sem vesztett
miattunk és általunk a birodalom biztossága. Mi nem akarjuk ezen alkotmányos önállást
feláldozni csupán azért, mert a lajtántúli népek új alkotmányának egyes pontjai másképp
hangzanak; de készek leszünk mindenkor törvényszabta úton saját törvényeinket a
birodalom. szilárd fennállhatásának biztosságával összhangzásba hozni, s a lajtántúli
országok szabadságának és alkotmányos kifejlődésének útjában állani soha nem fogunk."

98
 Ld. www.sulinet.hu/tart/ncikk/Seh/0/3803/cikk.htm

Részlet Kossuth Kassandra leveléből

A magyar hadsereg az osztrák birodalmi hadsereg kiegészítő részévé decretáltatik, s I
annak nemcsak szervezete s vezénylete, de még alkalmazása is a magyar ministeri fele
lősség alul elvonatik, és a magyar országgyűlésnek nem felelős birodalmi kormány ren-
delkezése alá bocsáttatik.A hadi költségvetés megvizsgálásának s megszavazásának joga a
magyar országgyűléstől elvonatik, s a birodalommal közös delegatiókra ruháztatik át, s így
idegen avatkozásnak, szavazásnak, határozásnak vettetik alá.
Ezáltal elveszti nemzetünk az alkotmányos állami élet legfó'bb, legpracticusabb biztosítékát.
Elveszti azon tehetséget, hogy a népekre annyi szerencsétlenséget áraszthatóháborújogot saját
nemzeti érdekei szempontjából önállólag fékezhesse, vagy a nemzetközi viszonyokat
ellenőrizhesse.
A közösügyi munkálatnak egyéb, nemcsak a nemzet állami életére s önállására, de még
anyagi felvirágoztathatására is sérelmes intézkedéseit nem is említve, maga ezen két tény elég
arra, miszerint tagadni ne lehessen, hogy Magyarország mindazon magasabb attributumokból
kivetkőztetik, melyek egy országnak állami typust adnak; hogy a legfontosabb ügyekben
idegen avatkozástói menten, önállólag nem intézkedhetve, idegen érdekeknek vontató
kötelére akasztatik; hogy a nagyon alárendelt szerepre kárhoztatott magyar ministerium többé
teljességgel nem független, s hogy ezen jogfeladások mellett a magyar országgyűlés alig lehet
egyéb, mint egy megszaporított megyegyűlés.
A magyar hadsereg az osztrák birodalmi hadsereg kiegészítő részévé decretáltatik, s I
annak nemcsak szervezete s vezénylete, de még alkalmazása is a magyar ministeri fele
lősség alul elvonatik, és a magyar országgyűlésnek nem felelős birodalmi kormány ren-
delkezése alá bocsáttatik.
A hadi költségvetés megvizsgálásának s megszavazásának joga a magyar országgyűléstől
elvonatik, s a birodalommal közös delegatiókra ruháztatik át, s így idegen avatkozásnak,
szavazásnak, határozásnak vettetik alá.
Ezáltal elveszti nemzetünk az alkotmányos állami élet legfó'bb, legpracticusabb biztosítékát.
Elveszti azon tehetséget, hogy a népekre annyi szerencsétlenséget áraszthatóháborújogot saját
nemzeti érdekei szempontjából önállólag fékezhesse, vagy a nemzetközi viszonyokat
ellenőrizhesse.
A közösügyi munkálatnak egyéb, nemcsak a nemzet állami életére s önállására, de még
anyagi felvirágoztathatására is sérelmes intézkedéseit nem is említve, maga ezen két tény elég
arra, miszerint tagadni ne lehessen, hogy Magyarország mindazon magasabb attributumokból
kivetkőztetik, melyek egy országnak állami typust adnak; hogy a legfontosabb ügyekben
idegen avatkozástói menten, önállólag nem intézkedhetve, idegen érdekeknek vontató
kötelére akasztatik; hogy a nagyon alárendelt szerepre kárhoztatott magyar ministerium többé
teljességgel nem független, s hogy ezen jogfeladások mellett a magyar országgyűlés alig lehet
egyéb, mint egy megszaporított megyegyűlés.
Ld. www.tar.hu/csszabo41/cass.html

Foglalja össze Deák és Kossuth ellentétes nézeteinek alapját!

A népköztársaság 1918-ban

MAGYARORSZÁG NEMZETI TANÁCSA A NÉP AKARATÁBÓL A KÖVETKEZŐ

NÉPHATÁROZATOT HOZTA:

99
I. CIKK
Magyarország minden más országtól független népköztársaság.

II. CIKK
A népköztársasági alkotmányt új választójog alapján sürgősen egybehívandó alkotmányozó
nemzetgyűlés állapítja meg.
A magyar országgyűlés képviselőháza és főrendiháza feloszlik és megszűnik.

III. CIKK
Addig, míg az alkotmányozó nemzetgyűlés másként nem határoz, az állami főhatalmat a
Károlyi Mihály elnöklete alatt álló népkormány gyakorolja a Magyar Nemzeti Tanács
intézőbizottságának támogatásával.

IV. CIKK
A népkormány alkosson sürgősen néptörvényeket:
1. az általános, titkos, egyenlő közvetlen és nőkre is kiterjedő nemzetgyűlési, törvényhatósági
és községi választójogról,
2. a sajtószabadságról,
3. a nép esküdtbíráskodásáról,
4. az egyesülés és gyülekezés szabadságáról,
5. a földműves népnek földhöz juttatásáról.
Ezeket a törvényeket léptesse a népkormány sürgősen életbe, és hajtsa végre.

V. CIKK
Az ezzel ellenkező törvényes rendelkezésnek hatálya megszűnik, minden egyéb törvényes
rendelkezés hatályban marad.
Budapest, 1918. évi november hó tizenhatodik napján.
Hock János sk
a Nemzeti Tanács
jegyzője

Nagy Gábor sk a Nemzeti Tanács jegyzője

Hogyan sérül az államhatalmi ágak megosztásának az elve?

Melyik cikk értelmezése alapján hatalmazták fel Károlyi Mihályt az ideiglenes államfői
hatáskör gyakorlásával?

1918. évi II. néptörvény a sajtó szabadságáról

1. § Gondolatait sajtó útján mindenki szabadon közölheti és szabadon terjesztheti.

2. § Előző vizsgálatnak nincs helye.
Sajtóterméket csupán bírói ítélet alapján lehet lefoglalni.
Sajtótermék utcai terjesztéséhez - ideértve a falragasz kifüggesztését is - hatósági engedély
nem kell.
A lapbiztosíték eltöröltetik.
3. § Sajtó útján elkövetett bűncselekmény esetében a felelősség fokozatosan terheli a
szerzőt, a kiadót, időszaki lapban sajtó útján elkövetett bűncselekmény esetében pedig a
szerzőt, a felelős szerkesztőt, a kiadót.

100
 Ha a sajtótermék a nemzetgyűlésnek, hatóságoknak vagy törvény által alkotott egyéb
testületeknek nyilvános iratait vagy nyilvános tárgyalásait hív szellemben és igazán közli,
bűnvádi eljárásnak nincs helye.
4. § E néptörvénynek azok a rendelkezései, amelyeknek végrehajtásához további intézkedés
nem kell, azonnal életbe lépnek.
A többi rendelkezés végrehajtása végett szükséges szabályokat, valamint a sajtójog egyéb
szabályait a népkormány sürgősen megállapítani köteles. Ez a szabályozás, amely rendelettel
is történhetik nem érintheti a jelen törvényben foglalt alapelveket.

Milyen ellentmondást tartalmaz a néptörvény?

A tanácsköztársaság 1919-ben
Kormányzótanács
tagjai elnöke összehívja
választja
Népbiztosságok . minisztériumok helyett Szövetséges Tanácsok Szövetséges Központi
(élükön – népbiztosok) Országos Gyűlése tagjaiból választja Intéző Bizottság
150 tag
megyei és városi tanácsok ha a SZTOGY nem
főosztályok osztályok 50ezer lakos után 1 tanácstagot ülésezik, gyakorolja
a legfőbb
+40 tag hívja össze törvényhozói
Népgazdasági Tanács évente kétszer végrehajtói
+ 80 tag bírói hatalmat

elnökség választmány főosztályok

(élükön – népbiztosok)

alkotják

Helyi szervek

Tanácsok
falu 100 lakos/1 tag
(30-50 tag)
járás 1000/1 <60

város,
főváros kerület 500/1 megye 5000/1
 300  300
Budapest Központi Tanácsa 500

Budapest Intéző Bizottsága

Mindenkihez!
Magyarország proletársága a mai nappal a kezébe vesz minden hatalmat. A polgári világ
teljes összeomlása, a koalíciós kormányzás csődje kényszeríti rá Magyarország munkásságát
és parasztságát erre a döntő lépésre. A kapitalista termelés összeomlott, a munkásság nem
hajlandó többé a nagytőkések és a nagybirtokosok igájába hajtani a fejét. Az országot az
összeomlás anarchiájától csak a szocializmus, a kommunizmus megteremtése mentheti meg.
Ugyanakkor külpolitikailag is teljes katasztrófa előtt áll a magyar társadalom. A párisi
békekonferencia úgy döntött, hogy Magyarországnak csaknem egész területét katonailag
megszállja, a megszállás vonalait végleges politikai határnak tekinti és ezzel a forradalmi
Magyarország élelmezését és szénellátását végképpen lehetetlenné teszi. Ebben a helyzetben

101
egyetlen eszköze maradt a magyar forradalomnak a maga megmentésére: a proletárság
diktatúrája, a munkások és földmíves szegények uralma.

Hogyan sérül az államhatalmi ágak megosztásának az elve?

Milyen funkciót töltött be Kun Béla?
Milyen alapvető alkotmányos elvek sérülnek a tanácsrendszerben?

TRIANON
A békeszerződés vitája a magyar országgyűlésben
Gróf Teleki Pál beszéde
Részletek

A Nemzetgyűlés 1920. november 13-án, a 128. ülésén tárgyalta az 1920. június 4-én
Trianonban aláírt "Magyar Békeszerződésről szóló törvényjavaslat becikkelyezését". A
megnevezés nem jelöl mást, mint azt, hogy a parlamentnek a magyar törvények közé kellett
iktatnia a trianoni döntést. Az elfogadás nem lehetett kétséges, hiszen más lehetőség
egyszerűen nem létezett. (A "vitában" persze voltak olyanok is, akik megtagadták a jóváhagyó
szavazatot, de ennek legfeljebb csak szimbolikus jelentősége volt, a tényeken sajnos már nem
lehetett változtatni.) A külső kényszer és a belső meggyőződés ellentétét jól dokumentálja
Huszár Károlynak, a törvényjavaslat előadójának és a miniszterelnök, gróf Teleki Pál
beszédének egy részlete.

Huszár Károly előadó:

Tisztelt Nemzetgyűlés! A külügyi bizottság megbízásából kegyetlenül szomorú kötelességet

kell teljesítenem akkor, amikor a tisztelt Nemzetgyűlésnek elfogadásra ajánlom a trianoni
békeszerződésről szóló törvényjavaslatnak a becikkelyezését. Méltóztassék megengedni, hogy
ebből az alkalomból felolvassam a következő deklarációt (olvassa):

"A Nemzetgyűlés, midőn a trianoni béke törvénybeiktatását elhatározza és annak

ratifikációjához beleegyezését adja, az isteni igazság színe előtt s az emberiség
lelkiismeretéhez fordulva kimondja, hogy ezt a békeokmányt valótlan adatokon alapulónak,
igazságtalannak s az emberiség közös érdekeibe ütközőnek tartja, ("Úgy van! Úgy van!")
hogy az nem a tények és érdekek kétoldalú megvitatásának és ebből eredő megegyezésnek az
eredménye, hanem egyoldalú idegen akaratnak reánk való erőszakolása; hogy a Nemzetgyűlés
tehát csupán ennek az ellenállhatatlan kényszernek engedve járul annak ratifikálásához; hogy
e tényével nem róhat kötelezettséget azokra a területekre, amelyek benne képviselve
nincsenek s nem szűnik meg abban bízni, hogy a ma uralkodó szenvedélyek lecsillapultával
beálló jobb belátás utat fog nyitni a békekötés neve alatt elkövetett égbekiáltó
igazságtalanságok jóvátételéhez."

Mint előadó a javaslat mellett a törvény tartalmát illetőleg - őszintén megmondom - nem
tudok felhozni egyetlenegy argumentumot sem. Tisztán a kényszerhelyzetnek engedve, mégis
azt ajánlom a tisztelt Nemzetgyűlésnek, hogy az ország fontos, nagy életbevágó érdekében
járuljon hozzá a ratifikációhoz. Ebben a gyászos pillanatban azonban az én lelkemből, és azt
hiszem, az egész Nemzetgyűlés lelkéből fel kell, hogy fakadjon a földkerekségen lakó összes
magyarok imája:

"Hiszek egy Istenben,

102
Hiszek egy hazában,
Hiszek egy isteni örök igazságban,
Hiszek Magyarország feltámadásában!"

(A Nemzetgyűlés tagjai felállva kiáltják: "Hiszünk!". Felkiáltások a szélső balon: "Amen!")

Gróf Teleki Pál miniszterelnök:

Tisztelt Nemzetgyűlés! Engedjék meg, hogy ebben a pillanatban, mikor hazánknak balsorsa
és saját végzetem erre a helyre állít, őszinte legyek, talán azért is, mert azt hiszem, hogy
minden körülmény, talán maga a nemzet becsülete is azt kívánja, hogy utoljára szóljak a
Nemzetgyűléshez erről a helyről.

Amikor összeomlottak a frontok, akkor a magyar nemzet azt a tulajdonságát követte,

amely mindenkor jellemző volt reá nézve, hogy még a szerencsétlenségben is, még akkor is,
amikor lelketlen vezetők félrevezették, még abban a pillanatban is, a magyar nemzet
becsületes volt és becsületesen tudott és akart hinni. Ebben a becsületességben és ebben a
hitében tette le, dobta el a magyar nemzet magától a fegyvert, azt gondolva, hogy ugyanolyan
bánásmódra fog találni, mint ahogy ő bánt volna el, ha az ő becsületes kezébe lett volna letéve
a világ sorsa.
Igazságot vártunk, de ahelyett kaptunk egy békét, egy békeszerződést, amelynek összes
egyéb jellemvonásai közül csak egyet akarok ma kiemelni, hogy szemben minden
békeszerződésekkel ez a legkevésbé őszinte békeszerződés: az őszinteségnek s a hirdetett
igazságnak megcsúfolása.
Azután következett egy idő, amidőn dolgoztunk. Én ismerem ezt az egész munkát, mert a
bolgár front összeomlása napjától, abban részt vettem, részben vezettem. Dolgoztunk,
bizonyítottunk, igyekeztünk összehordani mindazokat a bizonyítékokat, amelyek
Magyarország igaza mellett szólnak...

És ez az egyetlen, amiből a demarkációs vonalon túl lévő honfitársaink erőt meríthetnek. Nem
meríthetnek másból erőt az ő jövőjükre nézve, nem meríthetnek másból meggyőződést arra
nézve, hogy nem vesznek el, mint a mi egyetértésünkből és a mi megerősödésünkből. Mert
csak egyetértve, összefogva és az összefogott erőket toronymagasságra emelve tudjuk majd
őket is istápolni. Ezzel az erővel igen is tudjuk majd őket megvédeni, tudjuk majd
honfitársainkat, a magyarságot, mindenütt tiszteletben tartani és tudjuk majd elérni, hogy a
nemzetek között a magyar tisztelt, becsült és megvédett legyen, megvédett az egész világ
által, de csak akkor, ha önmaga ehhez hozzá tud járulni. (...)

Elnök:

Tisztelt Nemzetgyűlés!

Következik a határozathozatal.

Legelőször is fel fogom tenni a kérdést, hogy vajon az Amerikai Egyesült Államokkal, a
Brit Birodalommal, Franciaországgal, Olaszországgal és Japánnal, továbbá Belgiummal,
Kínával, Kubával, Görögországgal, Nikaraguával, Panamával, Lengyelországgal,
Portugáliával, Romániával, a Szerb-Horvát-Szlovén Állammal, Sziámmal és

103
Csehszlovákiával 1920. évi június hó 4. napján Trianonban kötött békeszerződés
becikkelyezéséről szóló külügyminiszteri törvényjavaslatot általánosságban, a részletes
tárgyalás alapjául elfogadni méltóztatnak-e, igen vagy nem. (...)

Felteszem tehát a kérdést: méltóztatnak-e ezen törvényjavaslatot általánosságban, a

részletes tárgyalás alapjául elfogadni, igen vagy nem? (A törvényjavaslat elfogadtatott.)

A Nemzetgyűlés 1920. november 15-én, harmadszori olvasásban is elfogadta a trianoni

békeszerződést. A törvényjavaslat - kihirdetés végett - áttétetett a miniszterelnökhöz, majd a
Nemzetgyűlés 1921. július 26-án becikkelyezte (1921. évi XXXIII. törvénycikk). Végül,
1921. július 31-én, a trianoni békediktátum törvényerőre emelkedett. Consummatum est.
Bevégeztetett.
Ld. www.trianon.hu/keret.phtml?/trianon/tria/1920/orszaggy/phtml

Az államfői intézmény IV. Károly lemondása után

1918. XI. 13. 1919. I. 1920:I.tc. 1944:X. tc. 1945: III. tc. 946: I. tc. 1949:XX.tv. 1989:XXXI.tv.
IV. Károly (népköztársaság kormányzó (nemzetvezető) Nemzeti köztársasági NET köztársasági
lemond elnöke) Főtanács elnök elnök

Trónra lépésem óta mindig arra törekedtem, hogy népeimet minél előbb a háború ”
borzalmaitól megszabadítsam; a mély háború keletkezésében semmi részem nem volt.
Nem akarom, hogy személyem akadályul szolgáljon a magyar nemzet szabad
fejlődésének, mely iránt változatlan szeretettől vagyok áthatva.
Ennél fogva minden részvételről az államügyek vitelében visszavonulok és már eleve
elismerem azt a döntést, mely Magyarország jövendő államformáját megállapítja.
Kelt: Eckartsau ezerkilencszáz tizennyolc, november hó tizenharmadikán.
Károly

– IV. Károly lemondó nyilatkozata a magyar államügyek intézéséről

Megüresedett-e a magyar trón a nyilatkozat által, érvényes volt-e a lemondás?

1921. évi XLVII. törvénycikk
IV. Károly Ő Felsége uralkodói jogainak és a Habsburg Ház trónörökösödésének
megszüntetéséről
1. § IV. Károly király uralkodói jogai megszűntek.
2. § Az 1723. évi I. és II. törvénycikkben foglalt pragmatica sanctio és minden egyéb
jogszabály, amely az Ausztriai Ház (Domus Austriaca) trónörökösödési jogát megállapította
vagy szabályozta, hatályát vesztette és ezzel a királyválasztás előjoga a nemzetre visszaszállt.
3. § A nemzet a királyság ősi államformáját változatlanul fenntartja, de a királyi szék
betöltését későbbi időre halasztja és utasítja a minisztériumot, hogy eziránt arra alkalmas
időben javaslatot tegyen.

104
 4. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe.

Milyen közjogi ellentmondásokat vet fel a trónfosztó törvény?

1920. évi I. törvénycikk

az alkotmányosság helyreállításáról és az állami főhatalom gyakorlásának ideiglenes
rendezéséről
A nemzetgyűlés, mint a nemzeti szuverénitás kizárólagos törvényes képviselete,
megállapítja, hogy a királyi hatalom gyakorlása 1918. évi november hó 13. napján megszünt.
Megállapítja továbbá, hogy Magyarországnak és társországainak a volt osztrák birodalmi
tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal fennállott feloszthatatlan és
elválaszthatatlan együttbirtoklása a bekövetkezett események folytán megszünt. A
nemzetgyűlés mindezekből a tényekből folyó következmények megállapítását a békekötés
utáni időre tartja fenn magának.
Megállapítja továbbá, hogy az 1910. évi június hó 21. napjára törvényszerűen összehívott
országgyűlésnek képviselőháza az 1918. évi november hó 16. napján hozott határozatával
önmagát feloszlottnak nyilvánította, főrendiháza pedig ugyanazon a napon tartott ülésében e
határozatot tudomásul vette és tanácskozásait berekesztette, miáltal az országgyűlés
működése is megszünt. Mindezeknél fogva az állami főhatalom gyakorlása az alkotmány
rendes formái között lehetetlenné vált.
Alkotmányunk alapelveinek megfelelően az 1919. évi augusztus hó 7. napja óta alakult
ideiglenes kormányok a nemzethez fordultak, hogy a nőkre is kiterjedő általános, titkos,
egyenlő, közvetlen és kötelező választójog alapján válassza meg az akaratának képviseletére
hivatott nemzetgyűlést.
A nemzetgyűlési képviselőválasztások ennek folytán az ország mindazon részeiben
megtartatván, amelyekben a választást ellenséges megszállás lehetetlenné nem tette, a
megválasztott nemzetgyűlési képviselők az 1920. évi február hó 16. napján Budapesten az
országgyűlés képviselőházának helyiségeiben egybegyülekeztek és nemzetgyűléssé alakultak.
Az így megalakult nemzetgyűlés mindenekelőtt a következő törvényt alkotja:

ELSŐ FEJEZET Az alkotmányosság helyreállítására irányuló rendelkezések

1. § A nemzetgyűlés jóváhagyja a kormánynak ama rendeleteit, amelyek alapján a

nemzetgyűlés összegyűlt.
2. § A nemzetgyűlés a magyar állami szuverénitás törvényes képviseletének nyilvánítja
magát, amely alkotmányunk értelmében az államhatalom gyakorlásának további módját is
jogosult rendezni.
3. § A nemzetgyűlés tagjainak ugyanazt a mentelmi jogot biztosítja, amely az eddigi
jogszabályok szerint az országgyűlés tagjait megilleti.
A nemzetgyűlés, annak bizottságai és tagjai, valamint működésük és a nemzetgyűlés által
alkotott törvények ugyanabban a büntetőjogi védelemben részesülnek, amelyet a
büntetőtörvények az országgyűlés, annak két háza, bizottságai és tagjai részére, valamint
működésük és a törvények védelmére biztosítanak.
Aki a nemzetgyűlés vagy valamely bizottsága tanácskozó termében jogosulatlanul
megjelenik és onnan a nemzetgyűlés, illetőleg a bizottság elnökének felhívására azonnal el
nem távozik, amennyiben cselekménye súlyosabb büntető rendelkezés alá nem esik, vétséget
követ el és egy évig terjedhető fogházzal s politikai jogai gyakorlatának felfüggesztésével
büntetendő.
Ha a tanácskozó teremben jogosulatlanul megjelent egyén onnan az elnök másodszori
felhívására sem távozik el, letartóztatandó és haladéktalanul a vádhatóság elé állítandó.
105
 Ha ily cselekményt az ülésekről a házszabály értelmében kizárt képviselő követne el, a
cselekmény nem esik a mentelmi jog védelme alá; ily esetben az ügyész a vádat csak a
nemzetgyűlés hozzájárulásával ejtheti el.
4. § A törvényhozó hatalmat a nemzetgyűlés gyakorolja.
5. § A végrehajtó hatalmat a kormányzói tiszt betöltéséig egyedül a nemzetgyűlésnek
felelős minisztérium gyakorolja.
6. § A magyar felelős minisztérium a külügyminiszterrel, a népjóléti és munkaügyi
miniszterrel, továbbá az 1917:XI. törvénycikk értelmében tárca nélkül kinevezhető
miniszterek létszámában a kisgazdák miniszterével, a közélelmezésügyi miniszterrel és a
nemzeti kisebbségek miniszterével egészíttetik ki. E miniszterek ügykörét a törvényhozás
rendelkezéséig részletesen a minisztérium állapítja meg.
A király személye körüli miniszter állása megszünik.
7. § A bírói hatalmat a törvény értelmében szervezett bíróságok a törvényhozás további
rendelkezéséig a magyar állam nevében gyakorolják.
8. § Az ország védelmére s a belső rend és biztonság fenntartásában való közreműködésre
nemzeti hadsereg állíttatik fel, mely a magyar alkotmányra esküt tesz.
9. § Az úgynevezett népköztársaság és tanácsköztársaság szerveinek néptörvény, rendelet
vagy más elnevezés alatt kibocsátott mindennemű rendelkezései érvénytelenek. Hasonlóképen
érvénytelenek az úgynevezett nemzeti tanácsoknak és szerveiknek mindennemű rendelkezései
és határozatai is.
Az Országos Törvénytárból az oda beiktatott úgynevezett néphatározat és néptörvények
töröltetnek.
Felhatalmazza azonban a nemzetgyűlés a minisztériumot arra, hogy az úgynevezett
népköztársaság szerveinek rendelkezéseit, amennyiben a jogrend és a jogbiztonság érdekében
szükséges, az alkotmány keretében saját felelősségére ideiglenesen hatályban tarthassa, vagy
helyettük új rendelkezéseket állapíthasson meg. Addig is, amíg a minisztérium ebben a
tárgyban intézkedik, az úgynevezett népköztársaság szerveinek rendelkezései ideiglenesen
alkalmazásban maradnak, amennyiben tartalmuknál fogva az alkotmánnyal, a fennálló
törvényekkel és törvényerejű szokásjoggal nem ellenkeznek, vagy törvényes felhatalmazás
körében keletkeztek és még megszüntetve nem lettek.
A minisztérium továbbá felhatalmaztatik, hogy a törvényhozás további rendelkezéséig
rendelettel megtehesse azokat az intézkedéseket, amelyek az úgynevezett tanácsköztársaság
szerveinek rendelkezéseivel létesített állapot megszüntetésére és a jogrend helyreállítására
szükségesek.
Utasíttatik a minisztérium, hogy amennyiben a jelen §-ban említett rendelkezések tárgyában
a törvényhozás további intézkedése szükséges, evégből mielőbb megfelelő
törvényjavaslatokat terjesszen a nemzetgyűlés elé.
10. § A nemzetgyűlés az 1919. évi augusztus hó 7. napja óta az alkotmányos jogrend és a
jogbiztonság helyreállítása végett alakult kormányok és tagjaik rendeleteinek érvényességét
elismeri; felhatalmazza azonban a minisztériumot, hogy ezeket a rendeleteket a szükséghez
képest hatályon kívül helyezhesse, módosíthassa vagy kiegészíthesse. Utasíttatik egyúttal a
minisztérium, hogy amennyiben e rendelkezések a törvényhozás hatáskörébe tartozó ügyekre
vonatkoznak, mielőbb megfelelő törvényjavaslatokat terjesszen a nemzetgyűlés elé.
11. § A volt osztrák birodalmi tanácsban képviselt királyságokkal és országokkal szemben
fennállott közös érdekű viszonyok megszünvén, az 1867:XII. törvénycikk, valamint az e
viszonyokra vonatkozó egyéb törvényes rendelkezések hatályukat vesztették és a magyar
államnak ősi függetlenségéből folyó szabad rendelkezése e viszonyok tekintetében is teljesen
helyreállott.

106
 A nemzetgyűlés fenntartja a magyar állam minden igényét, amelyek az említett
királyságokkal és országokkal fennállott kapcsolat megszünése következtében a volt közös
intézmények és vagyonjogi viszonyok tekintetében vagy egyéb vonatkozásokban megilletik.

MÁSODIK FEJEZET Kormányzói hatalom

12. § A nemzetgyűlés addig, amíg az államfői hatalom gyakorlásának mikéntjét véglegesen

rendezi és ennek alapján az államfő tisztét tényleg átveszi, az államfői teendők ideiglenes
ellátására a magyar állampolgárok közül titkos szavazással kormányzót választ.
13. § A kormányzót a királyi hatalomban foglalt jogok alkotmányos gyakorlása az
alábbiakban foglalt korlátozások között illeti meg.
A nemzetgyűlés által alkotott törvények szentesítés alá nem esnek; azokat a kormányzó
legkésőbb hatvan napon belül kihirdetési záradékkal és aláírásával látja el. A kormányzó a
kihirdetés elrendelése előtt - indokainak közlésével - a törvényt újabb megfontolás végett egy
ízben visszaküldheti a nemzetgyűléshez. Ha az így visszaküldött törvényt a nemzetgyűlés
változatlanul fenntartja, a kormányzó azt tizenöt napon belül kihirdetni köteles. A kormányzó
az államformának és az államfő személyének kérdésében alkotott törvényekre nézve a
visszaküldés jogával nem élhet. Egyébként is a kormányzó a visszaküldés jogával csak úgy
élhet, hogy a nemzetgyűlés a visszaküldött törvény tárgyában két évben megállapított
tartamának letelte előtt még határozhasson.
A kormányzó a nemzetgyűlést nem napolhatja el és a királyi hatalomban foglalt
országgyűlés-feloszlatási jogot a nemzetgyűlést illetőleg csak akkor gyakorolhatja, ha a
nemzetgyűlés a kormányzó üzenete dacára tartósan munkaképtelenné vált és a
munkaképességet a nemzetgyűlés elnöke a házszabályokban biztosított jogaival sem képes
helyreállítani. Feloszlatás esetében azonban a kormányzó köteles az új nemzetgyűlés
összehívása iránt már a feloszlató rendeletben akként rendelkezni, hogy a nemzetgyűlés az
alkotandó új választójogi törvény alapján, ha pedig az addig megalkotva nem lenne, a
jelenlegi nemzetgyűlés összeülésére alapul szolgált választójog alapján, legkésőbb a
feloszlatástól számított három hónapon belül összeülhessen.
A kormányzó képviseli Magyarországot a nemzetközi viszonylatokban. Követeket küldhet
és fogadhat. Magyarország nevében a felelős minisztérium útján szövetségeket és egyéb
szerződéseket köthet a külhatalmakkal, de amennyiben a törvényhozás tárgyaira vonatkoznak,
csak a nemzetgyűlés hozzájárulásával.
Hadüzenethez vagy a hadseregnek az ország határán kívül alkalmazásához és békekötéshez
a nemzetgyűlés előzetes hozzájárulása szükséges.
A végrehajtó hatalmat a kormányzó kizárólag a nemzetgyűlésnek felelős minisztérium által
gyakorolja. Minden rendelkezése és intézkedése, ideértve a fegyveres erőre vonatkozó
rendelkezéseit is, csak úgy érvényes, ha az illetékes felelős miniszter ellenjegyzésével van
ellátva. Ez azonban nem érinti a kormányzónak a hadügy körébe tartozó azon alkotmányos
jogait, amelyek a nemzeti hadsereg vezérletére, vezényletére és belszervezetére vonatkozólag
őt megilletik.
Nemességet nem adományozhat.
A főkegyuri jogot nem gyakorolhatja.
Általános kegyelmet csak törvény adhat.
14. § A kormányzó személye sérthetetlen és ugyanolyan büntetőjogi védelemben részesül,
mint törvényeink szerint a király.
A kormányzót az alkotmány vagy a törvény megszegése esetében a nemzetgyűlés
felelősségre vonhatja. A felelősségrevonást a nemzetgyűlés csak legalább száz tagja által
aláírt indítvány alapján és összes tagjai kétharmad részének szavazatával mondhatja ki. Az
eljárást külön törvény fogja szabályozni.
107
 15. § A kormányzót "főméltóságú kormányzó úr" cím használata illeti meg.
16. § A kormányzó részére a nemzetgyűlés tiszteletdíjat állapít meg.
17. § A kormányzó mellé a hivatali tennivalók ellátására szükséges hivatalt a minisztérium
a nemzetgyűlés által megállapított költségvetés keretében szervezi.
18. § A kormányzó tisztét csak akkor gyakorolhatja, ha a nemzetgyűlés előtt leteszi a
következő esküt: "Én, N. N., Magyarország megválasztott kormányzója, esküszöm az élő
Istenre, hogy Magyarországhoz hű leszek, törvényeit, régi jó és helybenhagyott szokásait
megtartom és másokkal is megtartatom, függetlenségét és területét megvédem, kormányzói
tisztemet az alkotmány értelmében a nemzetgyűléssel egyetértésben a felelős minisztérium
útján gyakorlom és mindent megteszek, amit az ország javára és dicsőségére igazságosan
megtehetek. Isten engem úgy segéljen!"
HARMADIK FEJEZET Záró rendelkezések
19. § Ezt a törvényt az Országos Törvénytárban, mint az 1920:I. törvénycikket kell
kihirdetni.
A kihirdetés céljára e törvényt a következő bevezetéssel kell ellátni: "Emlékezetül adjuk
mindenkinek, akit illet, hogy Magyarország nemzetgyűlése a következő törvénycikket
alkotta".
Ezután következik a törvény szövege.
A törvény szövegét a következő záradék rekeszti be: "Ezt a törvénycikket, mint a nemzet
akaratát, mindenki köteles megtartani".
A záradékot a nemzetgyűlés elnöke, jegyzője és a minisztérium elnöke írja alá.
20. § Ez a törvény kihirdetésének napján azonnal életbe lép.

Miért döntött a Nemzetgyűlés a királyság államformája mellett?

A királyhoz képest milyen korlátozásokkal gyakorolta a kormányzó az államfői hatalmat?
Milyen szerv vesz még részt a végrehajtó hatalomban?

SZÁLASI FERENC KIÁLTVÁNYA

1944. október 16.

A Kormányzó úr visszavonult az államügyek vitelétől, és tudomásul vette Lakatos Géza

miniszterelnök és kormánya lemondását. A rendkívüli helyzetre és körülményekre való
tekintettel hozzájárult ahhoz, hogy az államfői kérdés rendelkezésére (sic!) háromtagú
kormánytanácsot alakítsak, valamint az államfői hatalom gyakorlására vonatkozó javaslatnak
előterjesztése és törvényes formák között történő elfogadása időpontjáig magyar királyi
miniszterelnöki minőségben ideiglenesen a kormányzói jogkört is gyakoroljam, nehogy a
késedelemből nemzetünkre és hazánkra súlyos kár és veszedelem származzék.

Szálasi Ferenc
Budapest, 1944. október 16.
miniszterelnök
Ld. www.bibl.u-szeged.hu/bib/mil/ww2/doksi/szalasi441016.html
1944. 10. törvénycikk
VITÉZ NAGYBÁNYAI HORTHY MIKLÓSNAK A KORMÁNYZÓI TISZTRŐL
LEMONDÁSA KÖVETKEZTÉBEN SZÜKSÉGES RENDELKEZÉSEKRŐL
Emlékezetül adjuk ezennel mindenkinek, akit illet, hogy Magyarország országgyűlésének
képviselőháza és felsőháza közös egyetértéssel a következő törvénycikket alkotta.
…
1§ Az országgyűlés tudomásul veszi, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklós kormányzói
tisztéről az 1944. évi október 16. napján lemondott.

108
2.§ Az országgyűlés jóváhagyólag tudomásul veszi, hogy vitéz nagybányai Horthy Miklósnak
s kormányzói tisztről való lemondása óta Szálasi Ferenc m. kir. Miniszterelnök ideiglenesen a
kormányzói jogkört is gyakorolja.
…
3.§ Az országgyűlés a kormányzói tiszt betöltését elhalasztja, s a kormányzói tiszt betöltéséig
az államfői teendők ellátását Szálasi Ferenc m. kir. Miniszterelnökre bízza, akit a
„Nemzetvezető” cím illet meg.
…
5.§ A Nemzetvezetőt a kormányzói jogkörben foglalt összes jogok megilletik.
A Nemzetvezető, ha miniszterelnököt nem nevez ki, a miniszterelnöki tisztet is ellátja. Ebben
az esetben a miniszterelnök állandó helyettesítésére miniszterelnökhelyettest mint tárcanélküli
m. kir. Minisztert (1917:11. törvénycikk) kell kinevezni, esetleg a miniszterek egyikét kell a
miniszterelnök állandó helyettesítésével megbízni. A miniszterelnökhelyettes, illetőleg a
miniszterelnök állandó helyettesítésével megbízott miniszter látja el miniszteri ellenjegyzéssel
a Nemzetvezetőnek azokat a rendelkezéseit és intézkedéseit, amelyeknek ellenjegyzése
egyébként a miniszterelnök hatáskörébe tartoznék.
…
7.§ A Nemzetvezető működésének ideje alatt az országtanács (1937:19.tc. 3.§) működése
szünetel.
…
MJF 562.

Miért nem vették fel az 1944. évi 10. törvénycikket a CIH-be?

Milyen volt ebben az időben az országgyűlés?
Mi volt az országtanács?
1945. évi III. törvénycikk
a Nemzeti Főtanácsról
1. § Az ideiglenes nemzetgyűlés politikai bizottságának és az ideiglenes nemzeti
kormánynak a Debrecenben 1945. évi január hó 26. napján 59/1945. Eln. szám alatt a
Nemzeti Főtanács felállítása tárgyában és a Budapesten, 1945. évi július hó 21. napján
1814/1945. E. szám alatt a Nemzeti Főtanács hatáskörének kiegészítése tárgyában kibocsátott
rendelkezései törvényerőre emeltetnek s egyszersmind - egységes szövegbe foglalás mellett -
megfelelően kiegészíttetnek. Ehhez képest a Nemzeti Főtanács szervezetét és jogkörét az
alábbi rendelkezések határozzák meg.
2. § (1) Addig, amíg a magyar nép az államfői hatalom gyakorlásának módja felől nem
dönt, az alkotmány szerint az államfőt megillető egyes jogokat a következő §-ok szerint
háromtagú Nemzeti Főtanács gyakorolja.
(2) A Nemzeti Főtanács tagjai:
az ideiglenes nemzetgyűlés elnöke vagy helyettese,
az ideiglenes nemzeti kormány elnöke vagy helyettese,
az ideiglenes nemzetgyűlés politikai bizottsága által választás útján kiküldött politikai
bizottsági tag vagy póttag, aki nem tagja a kormánynak.
3. § (1) A Nemzeti Főtanács jogkörébe tartozik:
1. a miniszterek kinevezése a politikai bizottságnak a miniszterelnök javaslatára
szótöbbséggel hozott határozata alapján;
2. a kormány tagjainak felmentése;
3. a közhivatali és más tisztségekre való azok a kinevezések, amelyek a fennálló törvények
szerint a kormány vagy a miniszterelnök kinevezési jogát meghaladják és a nemzetgyűlés
elnökségének jogkörébe utalva nincsenek;

109
 4. címek adományozása, továbbá rendjelek és kitüntetések alapítása, illetőleg
adományozása;
5. az 1939:II. tc. 6. §-ának 4. pontja szerint a honvédség kötelékébe tartozóknak az
állampolgársági kötelékből elbocsátása;
6. a házassági jogról szóló 1894:XXXI. tc. 11. és 23. §-aiban meghatározott házassági
akadályok alóli felmentés megadása;
7. a házasságon kívül született gyermek kegyelemből való törvényesítése;
8. az 1912:LXV. tc. 121. §-ában foglaltakhoz képest a nyugellátás kegyelmi úton való
engedélyezése;
9. az elítélteknek kegyelemben részesítése.
(2) Általános kegyelmet (amnesztiát) csak az ideiglenes nemzetgyűlés adhat.
4. § A külügyek terén a Nemzeti Főtanács jogkörébe tartozik:
1. a követek küldése és a külállamok követeinek elfogadása;
2. a konzulok kinevezése és az idegen konzulok részére a működési engedély megadása;
3. a Magyarország nevében külállamokkal létesítendő nemzetközi szerződések aláírására
jogosító felhatalmazás megadása és az aláírt nemzetközi szerződések megerősítése azzal,
hogy a törvényhozás hatáskörét érintő nemzetközi szerződések megerősítéséhez az ideiglenes
nemzetgyűlés politikai bizottságának előzetes hozzájárulása szükséges.
5. § A Nemzeti Főtanács előadója a 2. és a 3. §-ban felsorolt egyes jogok gyakorlásánál az
ügy tárgya szerint illetékes miniszter, akinek javaslattételre van joga.
6. § Ez a törvény kihirdetésének napján lép életbe.

1945. évi XI. törvénycikk

az államhatalom gyakorlásának ideiglenes rendezéséről
II. FEJEZET A Nemzeti Főtanács
5. § (1) A Nemzeti Főtanács a Nemzetgyűlés elnökéből és a Nemzetgyűlés által választott
további két tagból áll. A tagokon felül két póttagot kell választani. A Nemzeti Főtanács tagjai
(póttagjai) nem lehetnek a kormány tagjai.
(2) Az 1945:III. tc. 2. §-ának ezzel ellentétes rendelkezései hatályukat vesztik.
(3) A Nemzeti Főtanácsnak a jelen § (1) bekezdése alapján való újjáalakulásával az eddigi
tagok tisztsége megszűnik.
6. § (1) A Nemzeti Főtanács tagjai és póttagjai a Nemzetgyűlés előtt esküt vagy fogadalmat
tesznek.
…
7. § A Nemzetgyűlés elnöke gondoskodik a Nemzeti Főtanács ülésének összehívásáról és
vezeti annak tanácskozásait. A Nemzeti Főtanács szótöbbséggel határoz.
8. § A Nemzeti Főtanács rendelkezési és intézkedései csak akkor érvényesek, ha azokat a
miniszterelnök ellenjegyezte.
9. § (1) A miniszterelnököt a politikai bizottság kétharmad többségű határozata, ilyen
hiányában pedig a Nemzetgyűlés határozata alapján a Nemzeti Főtanács nevezi ki és menti
fel. Az 1945:II. tc. 1. §-ának (4) bekezdése hatályát veszti.
(2) A Nemzeti Főtanács hatáskörébe tartoznak a közhivatali és más tisztségekre való azok a
kinevezések, amelyek a fennálló törvények szerint a kormány vagy a miniszterelnök
kinevezési jogát meghaladják. A honvédség tábornokainak kinevezésére az előterjesztést a
miniszterelnök és a honvédelmi miniszter egyetértésben teszik meg. Az 1945:II. tc. 1. § (2) és
(3) bekezdésében, valamint az 1945:III. tc. 3. § (1) bekezdésének 3. pontjában foglalt ezzel
ellentétes rendelkezések hatályukat vesztik.

110
 10. § (1) A Nemzeti Főtanács tagjai ellen tisztségük betöltésének ideje alatt egyáltalában
nem tisztségük megszűnése után pedig az annak gyakorlásával kapcsolatos cselekedeteik
vagy mulasztásaik miatt nem lehet bűnvádi vagy fegyelmi eljárást indítani vagy folytatni.
(2) A tisztségük gyakorlásával kapcsolatban ellenük elkövetett bűncselekmények olyan
elbírálás alá esnek, mintha az államfő ellen követték volna el azokat.
11. § A Nemzeti Főtanács tagjait az alkotmány vagy a törvények megszegése esetében a
Nemzetgyűlés felelősségre vonhatja. A felelősségre vonást a Nemzetgyűlés összes tagjai
kétharmad részének szavazatával mondhatja ki. A bíráskodást a Nemzetgyűlés tagjaiból az
1848:III. tc. 34. §-ának értelemszerű alkalmazása szerint szervezett bíróság gyakorolja.

Hogyan változtatta meg az 1945:XI. tc. a Nemzeti Főtanács összetételét?

Miért alkalmazhatóak nehezen a felelősségre vonatkozó §-ok?

1946. évi I. törvénycikk

Magyarország államformájáról
Magyarországon 1918. november 13-án megszűnt a királyi hatalom gyakorlása. A nemzet
visszanyerte önrendelkezési jogát. Négyszáz esztendős harc, az ónodi gyűlés, az 1849-es
debreceni határozat, két forradalom kísérlete és az ezt követő elnyomatás után a magyar nép
újra szabadon határozhat államformájáról.
Az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján megválasztott Nemzetgyűlés
most a magyar nép nevében és megbízásából megalkotja azt az államformát, amely a nemzet
akaratának és érdekeinek legjobban megfelel: a magyar köztársaságot.
A köztársaság polgárai részére biztosítja az ember természetes és elidegeníthetetlen jogait, a
magyar nép számára a rendezett együttélést s a más népekkel való békés együttműködést.
Az állampolgárok természetes és elidegeníthetetlen jogai különösen: a személyes
szabadság, jog az elnyomatástól, félelemtől és nélkülözéstől mentes emberi élethez, a
gondolat és vélemény szabad nyilvánítása, a vallás szabad gyakorlása, az egyesülési és
gyülekezési jog, a tulajdonhoz, a személyi biztonsághoz, a munkához és méltó emberi
megélhetéshez, a szabad művelődéshez való jog s a részvétel joga az állam és
önkormányzatok életének irányításában.
Ezektől a jogoktól egyetlen állampolgár sem fosztható meg törvényes eljárás nélkül és e
jogokat a magyar állam valamennyi polgárának minden irányú megkülönböztetés nélkül, a
demokratikus államrend keretein belül, egyformán és egyenlő mértékben biztosítja.
E cél megvalósítására Magyarország Nemzetgyűlése mindenekelőtt a következő törvényt
alkotja:
1. § Az államhatalom kizárólagos forrása és birtokosa a magyar nép. A magyar nép a
törvényhozó hatalmat az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választójog alapján
megválasztott Nemzetgyűlés útján gyakorolja.
2. § (1) Magyarország köztársaság.
(2) A köztársaság élén elnök áll. A köztársasági elnököt a Nemzetgyűlés négy évre
választja.
3. § Köztársasági elnökké minden magyar állampolgár megválasztható, aki harmincötödik
életévét betöltötte és akinek nemzetgyűlési képviselői választójogosultsága van.
4. § (1) A köztársasági elnök választását jelölés előzi meg. A jelölés érvényességéhez a
Nemzetgyűlés legalább ötven tagjának írásbeli ajánlása szükséges. A jelölést a Nemzetgyűlés
elnökénél a szavazás elrendelése előtt kell benyujtani. A Nemzetgyűlés minden tagja csak egy
jelöltet ajánlhat. Annak, aki több jelöltet ajánl, mindegyik ajánlása érvénytelen.
(2) Ha a szükséges ajánlást csak egy jelölt nyerte el, ez a Nemzetgyűlés tagjai legalább
kétharmad részének jelenlétében közfelkiáltással köztársasági elnökké választható. Egyébként
a választás titkos szavazás útján történik. A szükséghez képest többszöri szavazásnak van

111
helye. Az első szavazás alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki a Nemzetgyűlés
összes tagjai legalább kétharmad részének szavazatát elnyeri.
(3) Ha az első szavazás alkalmával ezt a többséget egyik jelölt sem nyeri el, az (1)
bekezdésnek megfelelő új ajánlás alapján újból szavazást kell tartani. A második szavazás
alapján való megválasztáshoz ugyancsak a Nemzetgyűlés összes tagjai legalább kétharmad
részének szavazata szükséges.
(4) Ha a második szavazás alkalmával egyik jelölt sem nyerte el a megkívánt többséget,
harmadszori szavazást kell tartani. Ez alkalommal csak arra a két jelöltre lehet szavazni, akik
a második szavazás alkalmával a legtöbb szavazatot kapták. A harmadik szavazás alapján
megválasztott köztársasági elnök az, aki - tekintet nélkül a szavazásban résztvevők számára -
a szavazatok többségét elnyerte.
(5) A szavazási eljárást legfeljebb három egymásra következő nap alatt be kell fejezni.
5. § Egymásután két ízben köztársasági elnökké senkit sem lehet megválasztani.
6. § (1) A köztársasági elnök a Nemzetgyűlés előtt esküt vagy fogadalmat tesz.
…
7. § A köztársasági elnök megválasztásáról és esküjének, illetőleg fogadalmának letételéről
jegyzőkönyvet kell készíteni. Ezt a jegyzőkönyvet a köztársasági elnök is aláírja; aláírását a
miniszterelnök ellenjegyzi. A jegyzőkönyvet a hivatalos lapban közzé kell tenni.
8. § Az elsőízben megválasztott köztársasági elnök eskü-, illetőleg fogadalomtételével a
Nemzeti Főtanács intézménye megszűnik.
9. § A köztársasági elnök tizenöt napon belül aláírja és a kihirdetést elrendelő záradékkal
látja el a Nemzetgyűlés által alkotott törvényeket. A kihirdetés elrendelése előtt az említett
határidőben a törvényt újabb megfontolás végett, észrevételeinek közlésével, egyízben
visszaküldheti a Nemzetgyűlésnek; a Nemzetgyűlés által hozzá másodízben áttett törvényt
azonban tizenöt napon belül kihirdettetni köteles.
10. § (1) A köztársasági elnök a Nemzetgyűlést egy ülésszakban harminc napnál nem
hosszabb időre legfeljebb egy ízben elnapolhatja. Az elnapolás tartama alatt a Nemzetgyűlés
elnöke legalább száz képviselőnek írásban előterjesztett indítványára az indítvány
kézhezvételétől számított nyolc napnál nem távolabbi időpontra a Nemzetgyűlést összehívni
köteles.
(2) A köztársasági elnök jogosult a Nemzetgyűlés feloszlatására, ha eziránt a kormány
előterjesztést tesz, vagy ha ezt a nemzetgyűlési képviselőknek legalább kétötöd része
felterjesztésben kéri.
11. § (1) A köztársasági elnök képviseli Magyarországot nemzetközi viszonylatokban.
Követeket küld és fogad, konzulokat nevez ki és megadja az idegen konzulok részére a
működési engedélyt. A minisztérium útján a külhatalmakkal szerződéseket köthet, ha azonban
a szerződés tárgya a törvényhozás hatáskörébe tartozik, a szerződés megkötéséhez a
Nemzetgyűlés hozzájárulása szükséges.
(2) A köztársasági elnök hadüzenetre, a hadiállapot beálltának megállapítására, békekötésre,
a honvédségnek az ország határán kívül alkalmazására csak a Nemzetgyűlés előzetes
felhatalmazásával jogosult.
12. § (1) A köztársasági elnököt megilleti az államfő kegyelmezési joga, úgyszintén a
törvényes akadályok alól az államfő részére fenntartott felmentés joga. Általános kegyelmet,
valamint a miniszteri felelősség érvényesítéseképpen vád alá helyezett vagy elítélt
miniszternek, illetőleg legfőbb állami számvevőszéki elnöknek kegyelmet csak a
Nemzetgyűlés adhat.
(2) Háború vagy mozgósítás esetében a honpolgári kötelékből való elbocsátás felől a
minisztérium előterjesztésére a köztársasági elnök határoz.
13. § (1) A végrehajtó hatalmat a köztársasági elnök a Nemzetgyűlésnek felelős
minisztérium által gyakorolja.

112
 (2) A köztársasági elnök nevezi ki és menti fel a Nemzetgyűlés politikai bizottságának
meghallgatása után a parlamenti többségi elv tiszteletben tartásával a miniszterelnököt, a
miniszterelnök előterjesztése alapján pedig a minisztereket.
(3) A kinevezett minisztérium a kinevezéstől számított nyolc nap alatt köteles a
Nemzetgyűlés ülésében bemutatkozni. Ennek megtörténte előtt a köztársasági elnök a
Nemzetgyűlést nem oszlathatja fel.
(4) A köztársasági elnök minden rendelkezéséhez és intézkedéséhez a miniszterelnök vagy
az illetékes felelős miniszter ellenjegyzése szükséges.
14. § (1) A köztársasági elnök nevezi ki az illetékes felelős miniszternek a miniszterelnök
útján tett előterjesztésére az V. és az ennél magasabb fizetési osztályba tartozó állami
tisztviselőket, valamint fizetési osztályra való tekintet nélkül az összes ítélőbírákat. A
köztársasági elnök tölti be az illetékes felelős miniszternek a miniszterelnök útján tett
előterjesztésére azokat az egyéb tisztségeket, amelyeknek betöltését a törvényes
rendelkezések az államfő hatáskörébe utalják.
(2) A köztársasági elnök adományozhatja a Nemzetgyűlés által alapított érdemrendeket és a
hivatali állások címeit.
15. § (1) A köztársasági elnök tisztségéről csak a Nemzetgyűléshez intézett nyilatkozatban
és a Nemzetgyűlés hozzájárulásával mondhat le. A Nemzetgyűlés tizenöt napon belül kérheti
a köztársasági elnököt, hogy elhatározását újból fontolja meg. Ha a köztársasági elnök
elhatározását fenntartja, a Nemzetgyűlés a lemondás tudomásulvételét nem tagadhatja meg.
(2) Ha a köztársasági elnök meghal, a köztársasági elnöki szék más okból megüresedik
vagy a köztársasági elnök tisztségének ellátására egyéb okból tartósan képtelenné válik, az új
köztársasági elnök megválasztásáig a köztársasági elnöki jogkört a Nemzetgyűlés elnöke
gyakorolja, azzal a korlátozással, hogy a Nemzetgyűlés által alkotott törvényt a
Nemzetgyűlésnek újabb megfontolás végett nem küldheti vissza, a Nemzetgyűlést nem
oszlathatja fel és a kegyelmezés jogával csak jogerősen elítéltek javára élhet.
(3) Ha a köztársasági elnök szék megüresedik, vagy a köztársasági elnök tisztségének
ellátására tartósan képtelenné válik, a Nemzetgyűlés elnöke gondoskodni köteles arról, hogy a
Nemzetgyűlés az új köztársasági elnök megválasztása végett harminc napon belül összeüljön.
Ha a Nemzetgyűlés megbizatása a köztársasági elnök választását szükségessé tevő körülmény
bekövetkezése előtt megszűnt vagy a köztársasági elnök a Nemzetgyűlést feloszlatta, a
minisztérium köteles a választások megtartásáról olyan időpontban gondoskodni, hogy az új
köztársasági elnök a választást szükségessé tevő körülmény bekövetkezésétől számított
hatvan napon belül megválasztható legyen. Ilyen esetben a köztársasági elnök jogait a (2)
bekezdésben meghatározott korlátozással a feloszlatott Nemzetgyűlés elnöke, illetőleg annak
a Nemzetgyűlésnek az elnöke gyakorolja, amelynek megbizatása a köztársasági elnöki szék
megüresedése előtt megszűnt.
16. § (1) A köztársasági elnök személye sérthetetlen; büntetőjogi védelmét külön törvény
biztosítja.
(2) Ha a köztársasági elnök az alkotmányt vagy a törvényt megszegi, a Nemzetgyűlés őt -
legalább százötven tag írásbeli indítványa alapján - összes tagjai legalább kétharmad részének
jelenlétében és a jelenlevők legalább kétharmad részének szavazatával felelősségre vonhatja.
A bíráskodás a Nemzetgyűlés tagjaiból az 1848:III. törvénycikk 34. §-ának megfelelő
alkalmazásával alakított bíróság joga.
17. § (1) A Nemzetgyűlés a köztársasági elnök részére tiszteletdíjat állapít meg.
(2) A köztársasági elnöki tiszt ellátására szükséges hivatalt a minisztérium szervezi, e
hivatal költségeiről az állami költségvetés keretében kell gondoskodni.
18. § A bíróságok a bírói hatalmat a köztársaság nevében gyakorolják és ítéleteiket,
valamint egyéb ügydöntő határozataikat "A Magyar Köztársaság nevében" hozzák.

113
 19. § Ez a törvény a Nemzetgyűlésben való kihirdetésével azonnal hatályba lép.
Kihirdetésével hatályukat vesztik a megszűnt királyságra és kormányzói intézményre
vonatkozó összes jogszabályok.

Hogyan választották a köztársasági elnököt?

Mennyiben változott a köztársasági elnök jogköre a kormányzóéhoz képest?

1949. évi XX. törvény

A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG ALKOTMÁNYA

19. § (1) Az Országgyűlés első ülésén tagjai sorából megválasztja a Népköztársaság Elnöki
Tanácsát, amely elnökből, két helyettes elnökből, titkárból és tizenhét tagból áll.
(2) A minisztertanács elnöke, elnökhelyettesei és tagjai a Népköztársaság Elnöki
Tanácsába nem választhatók.
20. § (1) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának hatásköre:
a) kitűzi az országgyűlési választásokat,
b) összehívja az Országgyűlést,
c) törvényeket kezdeményez,
d) országos jelentőségű kérdésekben népszavazást rendelhet el,
e) a Magyar Népköztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt,
f) megerősíti a nemzetközi szerződéseket,
g) megbízza és fogadja a követeket,
h) kinevezi a törvény által meghatározott fontosabb megbízatású állami alkalmazottakat,
valamint a fegyveres erők magasabbrangú tisztjeit,
i) adományozza az Országgyűlés által alapított rendjeleket és címeket, valamint
hozzájárul külföldi rendjelek és címek viseléséhez,
j) gyakorolja a kegyelmezési jogot,
k) dönt azokban az ügyekben, amelyeket külön törvény hatáskörébe utal.
(2) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az államigazgatási és a helyi államhatalmi
szervek által hozott minden olyan jogszabályt, határozatot vagy intézkedést
megsemmisíthet, illetőleg megváltoztathat, amely az alkotmányba ütközik, vagy sérti a
dolgozó nép érdekeit.
(3) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa feloszlathatja az államhatalomnak azt a helyi
szervét, melynek működése az alkotmányba ütközik, vagy a dolgozó nép érdekeit súlyosan
veszélyezteti.
(4) Ha az Országgyűlés nem ülésezik, az Országgyűlés jogkörét a Népköztársaság
Elnöki Tanácsa gyakorolja; az Alkotmányt azonban nem változtathatja meg.
(5) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa által alkotott jogszabályok törvényerejű
rendeletek, amelyeket az Országgyűlés legközelebbi ülésén be kell mutatni.
(6) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának minden határozatát és intézkedését az elnök és
a titkár írják alá. Rendeleteit a hivatalos lapban kell kihirdetni.
21. § (1) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának megbízatása akkor szűnik meg, amikor
az Országgyűlés a Népköztársaság Elnöki Tanácsát újonnan megválasztja.
(2) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Országgyűlésnek felelős és köteles
működéséről az Országgyűlésnek beszámolni.
(3) Az Országgyűlés jogosult a Népköztársaság Elnöki Tanácsát vagy bármely tagját
visszahívni.
(4) A Népköztársaság Elnöki Tanácsának határozatképességéhez az elnökön és titkáron
kívül kilenc tag jelenléte szükséges.

114
 (5) A Népköztársaság Elnöki Tanácsa ügyrendjét maga alkotja meg és azt az
Országgyűlésnek bemutatja.

Hogyan sérül a hatalmi ágak szétválasztásának az elve, milyen hatalmi funkciókat mos
egybe ez az intézmény?

1989. évi XXXI. törvény

az Alkotmány módosításáról
„III. fejezet A köztársasági elnök
29. § (1) Magyarország államfője a köztársasági elnök, aki kifejezi a nemzet egységét,
és őrködik az államszervezet demokratikus működése felett.
(2) A köztársasági elnök a fegyveres erők főparancsnoka.
29/A. § (1)A köztársasági elnököt az Országgyűlés négy évre választja.
(2) Köztársasági elnökké megválasztható minden választójoggal rendelkező
állampolgár, aki a választás napjáig a harmincötödik életévét betöltötte.
(3) A köztársasági elnököt e tisztségre legfeljebb egy alkalommal lehet újraválasztani.
29/B. § (1) A köztársasági elnök választását jelölés előzi meg. A jelölés
érvényességéhez az Országgyűlés legalább ötven tagjának írásbeli ajánlása szükséges. A
jelölést az Országgyűlés elnökénél a szavazás elrendelése előtt kell benyújtani. Az
Országgyűlés minden tagja csak egy jelöltet ajánlhat. Annak, aki több jelöltet ajánl,
mindegyik ajánlása érvénytelen.
(2) Az Országgyűlés a köztársasági elnököt titkos szavazással választja. A szükséghez
képest többszöri szavazásnak van helye. Az első szavazás alapján megválasztott
köztársasági elnök az, aki a képviselők kétharmad részének szavazatát elnyeri.
(3) Ha az első szavazás alkalmával ezt a többséget egyik jelölt sem nyeri el, az (1)
bekezdésnek megfelelő új ajánlás alapján újból szavazást kell tartani. A második szavazás
alapján való megválasztáshoz ugyancsak a képviselők kétharmad részének szavazata
szükséges.
(4) Ha a második szavazás alkalmával egyik jelölt sem nyerte el a megkívánt többséget,
harmadszori szavazást kell tartani. Ez alkalommal csak arra a két jelöltre lehet szavazni,
akik a második szavazás alkalmával a legtöbb szavazatot kapták. A harmadik szavazás
alapján megválasztott köztársasági elnök az, aki - tekintet nélkül a szavazásban részt vevők
számára - a szavazatok többségét elnyerte.
(5) A szavazási eljárást legfeljebb három egymásra következő nap alatt be kell fejezni.
29/C. § (1) A köztársasági elnököt a korábbi elnök megbízatásának lejárta előtt legalább
harminc nappal, ha pedig a megbízás idő előtt szűnt meg, a megszűnéstől számított
harminc napon belül kell megválasztani.
(2) Az elnökválasztást az Országgyűlés elnöke tűzi ki.
29/D. § A megválasztott köztársasági elnök a korábbi elnök megbízatásának lejártakor,
illetőleg a megbízás idő előtti megszűnése esetén a kiírt választás eredményének
kihirdetését követő nyolcadik napon lép hivatalába; hivatalba lépését megelőzően az
Országgyűlés előtt esküt tesz.
29/E. § (1) A köztársasági elnök átmeneti akadályoztatása esetén, vagy ha a köztársasági
elnök megbízatása valamely okból idő előtt megszűnik, az új köztársasági elnök hivatalba
lépéséig a köztársasági elnöki jogkört az Országgyűlés elnöke gyakorolja, azzal a
korlátozással, hogy törvényt az Országgyűlésnek megfontolás végett, illetőleg az
Alkotmánybíróságnak megvizsgálás céljából nem küldhet meg, az Országgyűlést nem
oszlathatja fel, és a kegyelmezés jogával csak a jogerősen elítéltek javára élhet.

115
 (2) A köztársasági elnök helyettesítése idején az Országgyűlés elnöke képviselői jogait
nem gyakorolhatja, és helyette az Országgyűlés elnökének feladatát az Országgyűlés által
kijelölt alelnök látja el.
30. § (1) A köztársasági elnöki tisztség összeegyeztethetetlen minden más állami,
társadalmi és politikai tisztséggel vagy megbízatással. A köztársasági elnök más kereső
foglalkozást nem folytathat, és egyéb tevékenységéért - a szerzői jogi védelem alá eső
tevékenységet kivéve - díjazást nem fogadhat el.
(2) A köztársasági elnök tiszteletdíját, kedvezményeit és az őt megillető költségtérítés
összegét alkotmányerejű törvény állapítja meg.
30/A. § (1) A köztársasági elnök
a) képviseli a magyar államot,
b) a Magyar Köztársaság nevében nemzetközi szerződéseket köt, ha a szerződés tárgya a
törvényhozás hatáskörébe tartozik, a szerződés megkötéséhez az Országgyűlés előzetes
hozzájárulása szükséges,
c) megbízza és fogadja a nagyköveteket és a követeket,
d) kitűzi az országgyűlési és a tanácsi választásokat,
e) részt vehet és felszólalhat az Országgyűlés és az országgyűlési bizottságok ülésein,
f) javaslatot tehet az Országgyűlésnek intézkedés megtételére,
g) népszavazást kezdeményezhet,
h) kinevezi és felmenti - az illetékes miniszternek a Minisztertanács elnöke útján tett
javaslatára - az államtitkárokat,
i) külön törvényben meghatározott szervek javaslatára kinevezi és felmenti a Magyar
Nemzeti Bank elnökhelyetteseit és az egyetemi tanárokat; megbízza és felmenti az
egyetemek rektorait; kinevezi és előlépteti a tábornokokat; megerősíti tisztségében a
Magyar Tudományos Akadémia elnökét,
j) adományozza a törvényben meghatározott címeket, érdemrendeket, kitüntetéseket és
engedélyezi viselésüket,
k) gyakorolja az egyéni kegyelmezés jogát,
l) dönt az állampolgársági ügyekben,
m) dönt mindazokban az ügyekben, amelyeket külön törvény a hatáskörébe utal.
(2) A köztársasági elnöknek az (1) bekezdésben meghatározott minden intézkedéséhez
és rendelkezéséhez - az a), d), e), f) és g) pontban foglaltak kivételével - a Minisztertanács
elnökének vagy az illetékes miniszternek az ellenjegyzése szükséges.
31. § (1) Az elnöki megbízatás megszűnik:
a) a megbízatás idejének lejártával,
b) az elnök halálával,
c) a feladatkör ellátását kilencven napon túl lehetetlenné tevő állapottal,
d) az összeférhetetlenség kimondásával,
e) lemondással,
f) az elnöki tisztségtől való megfosztással.
(2) Ha a köztársasági elnökkel szemben a tisztsége gyakorlása során
összeférhetetlenségi ok [30. § (1) bekezdés] merül fel, bármely képviselő indítványára az
Országgyűlés határoz az összeférhetetlenség kimondásáról. A határozat meghozatalához a
képviselők kétharmadának a szavazata szükséges. A szavazás titkos.
(3) A köztársasági elnök az Országgyűléshez intézett nyilatkozatával lemondhat
megbízatásáról. A lemondás érvényességéhez az Országgyűlés elfogadó nyilatkozata
szükséges. Az Országgyűlés tizenöt napon belül kérheti a köztársasági elnököt, hogy
elhatározását újból fontolja meg. Ha a köztársasági elnök elhatározását fenntartja, az
Országgyűlés a lemondás tudomásulvételét nem tagadhatja meg.

116
 (4) A köztársasági elnök a tisztségétől megfosztható, ha annak gyakorlása során az
Alkotmányt vagy valamely más törvényt szándékosan megsérti. Ehhez a döntéshez a
képviselők kétharmadának a szavazata szükséges.
31/A. § (1) A köztársasági elnök személye sérthetetlen; büntetőjogi védelmét külön
törvény biztosítja.
(2) A tisztsége gyakorlása során az Alkotmányt vagy valamely más törvényt megsértő
köztársasági elnökkel szemben az országgyűlési képviselők egyötöde indítványozhatja a
felelősségre vonást.
(3) A felelősségre vonási eljárás megindításához az országgyűlési képviselők
kétharmadának a szavazata szükséges. A szavazás titkos.
(4) Az Országgyűlés határozatának meghozatalától kezdődően a felelősségre vonási
eljárás befejezéséig az elnök a hatáskörét nem gyakorolhatja.
(5) A cselekmény elbírálása az Országgyűlés által a saját tagjaiból választott, tizenkét
személyből álló Ítélkező Tanács hatáskörébe tartozik.
(6) Ha az Ítélkező Tanács az eljárás eredményeként a törvénysértés tényét megállapítja,
javaslatot tesz az Országgyűlésnek arra, hogy az elnököt a tisztségétől fossza meg.
32. § (1) Ha a köztársasági elnök ellen a felelősségre vonási eljárás a hivatali ideje alatt
a hivatali tevékenységével összefüggésben elkövetett, büntetőjogilag üldözendő
cselekmény miatt indult, az eljárásban a büntetőeljárás alapvető rendelkezéseit is
megfelelően alkalmazni kell. A vádat a legfőbb ügyész képviseli.
(2) A köztársasági elnök ellen egyéb cselekménye miatt büntetőeljárást csak
megbízatásának megszűnése után lehet indítani.
(3) A köztársasági elnökkel szemben a Büntető Törvénykönyvben az adott
cselekményre meeghatározott bármely büntetés és intézkedés alkalmazható. Ha az Ítélkező
Tanács a köztársasági elnök bűnösségét szándékos bűncselekmény elkövetésében
megállapítja, büntetést szab ki, illetőleg intézkedést alkalmaz, továbbá javasolhatja az
Országgyűlésnek, hogy fossza meg az elnököt a tisztségétől.”

Milyen hasonlóságok és különbségek mutatkoznak az 1946:I. törvényhez képest?

Önkormányzat

törvényhatóságok községek

117
 általános különös

vármegyék törvényhatósági Budapest Fiume

joggal felruházott
városok

Törvényhatóságok szervei

testületi szervek tisztviselők

törvényhatósági bizottság központiak külsők
közigazgatási bizottság (1876:6. tc.) főispán főszolgabíró
kisgyűlés (1929:30.tc.) alispán szolgabíró
főjegyző járási orvos
aljegyző járási állatorvos
tiszti ügyész járási számvevő
számvevő
árvaszék árvaszéki elnök
közgyám+2 ülnök
árvaszéki nyilvántartó
árvaszéki könyvvezető
főorvos
állatorvos
főpénztárnok
ellenőr

1870. évi XLII. törvénycikk

a köztörvényhatóságok rendezéséről
I. FEJEZET
A törvényhatósági hatáskörről

118
 1. § A vármegyék, székelyszékek, Jász-Kun, Hajdu- és nagykikindai kerület, Kővár-,
Fogaras és Naszód vidéke, a szepesi XVI város kerülete, és a szabad királyi valamint a 88-ik
§-ban elősorolt városok, mint önálló törvényhatóságok, jövőre is gyakorolni fogják a törvény
korlátai között:
a) az önkormányzatot,
b) az állami közigazgatás közvetitését,
c) ezeken felül a törvényhatóságok egyéb közérdekü, sőt országos ügyekkel is
foglalkozhatnak, azokat megvitathatják, azokra nézve megállapodásaikat kifejezhetik,
egymással és a kormánynyal közölhetik, s kérvény alakjában a képviselőházhoz közvetlenül
felterjeszthetik.
Buda és Pest városok beligazgatási szervezéséről azonban külön törvény rendelkezik.
2. § Önkormányzati jogánál fogva a törvényhatóság saját belügyeiben önállólag intézkedik,
határoz és szabály-rendeleteket (statutumokat) alkot; határozatait és szabályrendeleteit saját
közegei által hajtja végre; tisztviselőit választja; az önkormányzat és közigazgatás költségeit
megállapitja, s a fedezetről gondoskodik; a kormánnyal közvetlen érintkezik.
II. FEJEZET
A törvényhatósági bizottságról
18. § A törvényhatóság egyetemét a bizottság képviseli, s a mennyiben a törvény
kivételesen másként nem intézkedik, a hatósági jogokat a törvényhatósága nevében a
bizottság gyakorolja.
19. § A bizottság áll fele részben a törvényhatóság területén legtöbb egyenes államadót
fizető azon nagykoru honpolgárokból, kik országgyülési képviselőválasztásra jogositva
vannak; hason fele részben pedig a választó közönség választottjaiból.
20. § Bizottsági tag általában nem lehet:
a) a ki irni és olvasni nem tud;
b) a ki a törvényhatóság területén legalább két év óta nem bir, vagy ugyanannyi idő óta ott
nem lakik és adót nem fizet;
c) a ki a törvényhatóság közjavadalmait haszonbérli vagy a törvényhatósággal más
számadási viszonyban áll.
21. § A bizottsági tagok számát a törvényhatóság lakosainak száma szabályozza, t. i.
vármegyékben, székekben, kerületekben és vidékekben minden 500, törvényhatósági joggal
felruházott városokban minden 250 lakos után egy bizottsági tag számittatik.
A bizottság választott és nem választott tagjainak összes száma azonban törvényhatósági
joggal felruházott városokban 48-nál kevesebb és 400-nál több, más törvényhatóságokban
120-nál kevesebb és 600-nál több sehol sem lehet.

1876. évi VI. törvénycikk

a közigazgatási bizottságról
A törvényhatóságok kebelében a jelen törvény által megszabott módon és hatáskörrel
közigazgatási bizottság állittatik fel.
I. FEJEZET
A bizottság tagjai és általános intézkedések
1. § A közigazgatási bizottság tagjai: a főispán - a fővárosban a főpolgármester - az alispán,
illetőleg a polgármester, a főjegyző, a fővárosban e helyett az 1-ső alpolgármester, a tiszti
ügyész, az árvaszék elnöke, illetőleg a hol külön elnök nincsen, a közgyülés által kijelölendő
tagja, a főorvos, a királyi adófelügyelő, a kir. államépitészeti hivatalnak a törvényhatóságban
lévő első hivatalnoka, a tanfelügyelő, a kir. ügyész, a posta és távirdai kerület igazgatója.
A fővárosban tagja ezenkivül a fővárosi államrendőrség főkapitánya és a másod
alpolgármester.

119
 A törvényhatósági közgyülésnek tiz választott tagja.
2. § A fent kijelölt államközegeket névszerint az illető szakminister rendeli ki, illetőleg
jelöli meg,
ugyancsak a szakminister állapitja meg azt is, hogy oly törvényhatóságokban, a melyekben
posta-távirda-igazgatóság nem székel, az igazgató akadályoztatása esetében ki helyettesitse.
3. § A törvényhatósági közgyülés által választandó tiz tag, egy oly közgyülésen, melynek
tárgya közé ezen választás a meghirdetésben felvétetett, viszonylagos többséggel kijelölés
nélkül szavazatlapokkal titkosan két évre választatik.
Állami hivatalnokok, törvényhatósági tisztviselők és községi előljárók - habár tagjai is a
törvényhatósági bizottságnak - meg nem választhatók.
4. § A 10 választott tag fele minden év végével kilép.
Az első év végén a kilépés felett sorshuzás határoz, azontúl kilépnek mindig azok, kik az
előző évben benmaradtak.
Az igy kilépett tag újra megválasztható….
II. FEJEZET
A bizottság hatásköre
12. § A bizottság hatásköre háromféle:
a) intézkedik mindazon közigazgatási ügyekben, melyeket ezen és más törvény hozzá
utasit;
b) a fegyelmi hatóságot gyakorolja az ezen vagy más törvényben kijelölt esetekben;
c) határoz azon felebbezési ügyekben, a melyek ezen törvény vagy más törvény által
hatáskörébe utaltatnak.

1886. évi XXI. törvénycikk

a törvényhatóságokról
1. § Az alább felsorolt vármegyék és törvényhatósági joggal felruházott városok - mint
törvényhatóságok - törvénybe iktattatnak.

I. Vármegyék

1. Abauj-Torna, 22. Hajdu, 43. Sopron,

2. Alsó-Fehér, 23. Háromszék, 44. Szabolcs,
3. Arad, 24. Heves, 45. Szatmár,
4. Árva, 25. Hont, 46. Szeben,
5. Bács-Bodrog, 26. Hunyad, 47. Szepes,
6. Baranya, 27. Jász-Nagykun-Szolnok, 48. Szilágy,
7. Bars, 28. Kis-Küküllő, 49. Szolnok-Doboka
8. Békés, 29. Kolozs, 50. Temes,
9. Bereg, 30. Komárom, 51. Tolna
10. Besztercze-Naszód, 31. Krassó-Szörény, 52. Torda-Aranyos,
11. Bihar, 32. Liptó, 53. Torontál,
12. Borsód, 33. Máramaros, 54. Trencsén,
13. Brassó, 34. Maros-Torda, 55. Turócz,
14. Csanád, 35. Moson, 56. Udvarhely,
15. Csik, 36. Nagy-Küküllő 57. Ugocsa,
16. Csongrád, 37. Nógrád, 58. Ung,
17. Esztergom, 38. Nyitra, 59. Vas,
18. Fejér, 39. Pest-Pilis-Solt-Kiskun, 60. Veszprém,
19. Fogaras, 40. Pozsony, 61. Zala,
20. Gömör és Kis-Hont, 41. Sáros, 62. Zemplén,
120
 21. Győr, 42. Somogy, 63. Zólyom

II. Törvényhatósági joggal felruházott városok

1. Arad sz. kir. város,
2. Baja t. h, város,
3. Debreczen sz. kir. város,
4. Győr sz. kir. város,
5. Hódmező-Vásárhely t. h. város,
6. Kassa sz. kir. város,
7. Kecskemét t. h. város,
8. Kolozsvár sz. kir. város,
9. Komárom sz. kir. város,
10. Maros-Vásárhely sz. kir város,
11. Nagy-Várad, t. h. város,
12. Pancsova t. h. város,
13. Pécs sz. kir. város,
14. Pozsony sz. kir. város,
15. Selmecz- és Bélabánya sz. kir. város,
16. Sopron sz. kir. város,
17. Szabadka sz. kir. város,
18. Szatmár-Németi sz. kir. város,
19. Szeged sz. kir. város,
20. Székesfehérvár sz. kir. város,
21. Temesvár sz. kir. város,
22. Ujvidék sz. kir. város,
23. Versecz t. h. város,
24. Zombor sz. kir. város.

III. Budapest fővárosról

az 1872:XXXVI. tc. rendelkezik.
IV. Fiume város
és kerület törvényhatósági ügyei, a törvény ujabb rendelkezéseig, a fennálló törvényes
gyakorlat szerint intéztetnek.

1929. évi XXX. törvénycikk

a közigazgatás rendezéséről
I. Rész
Az önkormányzati testületek újjászervezése
I. Fejezet
Törvényhatósági igazgatás
A törvényhatósági bizottság
1. § A törvényhatóság egyetemét a törvényhatósági bizottság képviseli.
A törvényhatósági bizottság tagjai
2. § (1) A törvényhatósági bizottság tagjai:
1. a legtöbb adófizetők közül választott tagok,
2. az összes választók közül választott tagok
3. a) a szakszerűség képviselete,
b) a vallásfelekezetek képviselete és
c) az érdekképviselet címén tagok,
4. az örökös tagok,
5. a hivatali állásuknál fogva tagok.
(2) Jogok és kötelességek tekintetében a törvényhatósági bizottság tagjai közt nincs
különbség.
(3) Ugyanannak a törvényhatósági bizottságnak mindenki csak egyféle jogcímen lehet
tagja.
(4) Mindenki csak egy törvényhatósági bizottságnak lehet tagja, azonban:
a) a legtöbb adófizetők közül történt választás, vagy szakszerűség képviselete címén bárki
akárhány törvényhatósági bizottságnak lehet tagja;

121
 b) aki a legtöbb adófizetők közül történt választás címén egy vagy több törvényhatósági
bizottságnak a tagja az az összes választók választása alapján tagja lehet lakóhelye
törvényhatósági bizottságának is;
c) aki a vármegye székhelyéül szolgáló törvényhatósági jogú városban lakik, mindkét
törvényhatósági bizottságnak bármelyik jogcímen tagja lehet.

A kisgyűlés szervezete
34. § (1) A törvényhatósági kisgyűlés elnökére a 24. § rendelkezései irányadók.
(2) A kisgyűlés tagjai:
A) vármegyében: az alispán, a főjegyző, az árvaszéki elnök, a tiszti főügyész,
akadályoztatása esetében helyettese, a tiszti főorvos, továbbá a törvényhatósági bizottság
közgyűlése által tagjai közül öt évre választott tizenhat, húsz vagy huszonnégy tag, akiknek
számát a törvényhatóság szabályrendelettel állapítja meg akként, hogy ez a szám a
törvényhatósági bizottság összes tagjai számának 10 %-át nem haladhatja túl;
B) törvényhatósági jogú városban: a polgármester, a helyettes polgármester, a főjegyző az a
két városi tanácsnok, akiket a törvényhatósági bizottság közgyűlése a kisgyűlés tagjává
megválasztott, a tiszti főügyész akadályoztatása esetében helyettese, a tiszti főorvos, továbbá
a törvényhatósági bizottság tizenhat, húsz vagy, huszonnégy tagja, akiknek számát a
törvényhatóság szabályrendelettel állapítja meg akként, hogy ez a szám a törvényhatósági
bizottság összes tagjai számának 15 %-át nem haladhatja meg. Az utóbb említett tagoknak 3/4
részét a törvényhatósági bizottság közgyűlése tagjai sorából öt évre választja, 1/4 részét pedig
a főispán a törvényhatósági bizottság tagjai közül öt évre kinevezi.
(3) A kisgyűlésben a legtöbb adófizetők és az összes választók által választott, valamint az
érdekképviseleti törvényhatósági bizottsági tagoknak képviselve kell lenniök. A kisgyűlés
tagjává sem megválasztani, sem kinevezni nem lehet azt, aki szakszerűség képviselete címén
(4. § (1)), vagy hivatali állásánál fogva (6. § (1)) tagja a törvényhatósági bizottságnak.
(6) Előadóként működhetik a kisgyűlés tagjai közé nem tartozó tisztviselő is, akit azonban
szavazati jog nem illet meg. A kisgyűlés jegyzőjét a törvényhatóság első tisztviselője jelöli ki
a törvényhatósági tisztviselők közül. Szakkérdések tárgyalására az érdekelt állami és
törvényhatósági szaktisztviselőket meg kell hívni és meg kell hallgatni; a kisgyűlés
szakkérdések tárgyalására bárki mást is meghívhat és meghallgathat.
(7) A kisgyűlés ügyrendjét, rendes üléseinek számát és megtartásuk időközeit a
törvényhatóság szabályrendelettel állapítja meg, de havonkint legalább egy rendes kisgyűlést
kell tartani.
(8) Rendkívüli kisgyűlést az elnök bármikor összehívhat és a nem tisztviselő tagok legalább
1/4 részének kívánságára négy nap alatt összehívni köteles.
(9) A kisgyűlés határozóképességéhez vármegyében legalább öt, városban legalább hét nem
tisztviselő tag jelenléte szükséges. Ha a kisgyűlés határozóképtelensége miatt új kisgyűlést
kell egybehívni, ezen a kisgyűlésen a jelenlevők határoznak mindazokban az ügyekben,
amelyek a határozóképtelen kisgyűlés tárgysorozatába fel voltak véve.
A kisgyűlés hatásköre
35. § (1) A törvényhatósági kisgyűlés:
1. elsőfokon intézkedik (határoz) azokban a közérdekű ügyekben, amelyekben az
intézkedés (határozás joga e törvény hatálybalépésének időpontjában a törvényhatósági
bizottságot illette, de amelyeket ennek a törvénynek 22. § (2) bekezdése nem sorol fel;
2. másodfokon határoz azokban a közérdekű ügyekben, amelyekben e törvény
hatálybaléptekor másodfokon a törvényhatósági bizottság volt hivatott határozni;
3. előkészíti a törvényhatósági bizottsági közgyűlés elé terjesztendő ügyeket.

122
 Községek

rendezett tanácsú város nagyközség kisközség

1871. évi XVIII. törvénycikk

a községek rendezéséről
I. FEJEZET
A községekről általában
1. § A községek:
a) városok, melyek a jelen törvény 64. §-a szerint rendezett tanácscsal birnak;
b) nagy községek (mezővárosok és nagy faluk), melyek rendezett tanácscsal nem birnak
ugyan, de a törvény által rájuk ruházott teendőket saját erejökből teljesiteni képesek;
c) kis községek, melyek a törvény által a községekre ruházott teendőket korlátolt anyagi
viszonyaik miatt saját erejökből teljesiteni nem képesek és e végből más községekkel kell
szövetkezniök.
2. § A község a törvény korlátai között önállóan intézi saját belügyeit, végrehajtja a
törvénynek és a törvényhatóságnak az állami és a törvényhatósági közigazgatásra vonatkozó
rendeleteit.
3. § Közigazgatási ügyekben a községek felebbviteli hatósága első fokban a
törvényhatóság, második fokban a kormány.
II. FEJEZET
A községi hatóságról és illettőségről
4. § A község hatósága kiterjed a községben s a község területén lakó vagy tartózkodó
minden személyre, és a községben és területén létező minden vagyonra.
5. § Kivétetnek ez általános szabály alól:
a) A hadseregnek, haditengerészetnek és honvédségnek tettleges szolgálatban álló tagjai a
katonai szolgálatra vonatkozó s általában az 1867. XII. tc. 14. § és az 1868. XL. tc. 54. §-a
szerint a katonai biróság hatásköréhez tartozó ügyekben.
b) Ő Felségének a királynak s udvarának állandó vagy ideiglenes lakhelyül szolgáló
épületek és azok tartozékai.
c) Kizárólag erőditési és más katonai czélokra tényleg használt minden épület vagy helyiség
a használat tartama alatt.
6. § Minden honpolgárnak valamely község kötelékébe kell tartoznia.
7. § Minden honpolgár azon község kötelékébe tartozik, melynek illetősége alatt e törvény
kihirdetésekor áll.
8. § A nő a házassági kapcsolat tényleges tartama alatt férje községi illetőségét követi, s
megtartja azt az özvegy is, a mennyiben a 10. § a) pontja értelme szerint illetősége meg nem
változik.
9. § Kiskoru gyermekekre nézve az atya, vagy a mennyiben birói itélet által a gyermekek
feletti gondoskodás az anyára bizatott, ennek községi illetősége határoz.
Törvénytelen ágyból származottak az anya községi illetőségéhez tartoznak.
10. § Azon esetekben, melyekre a fentebbi §-ok nem alkalmazhatók:
a) a honpolgár azon községhez tartozik, a melyben legalább két év óta állandóan lakik és
adót fizet;

123
 b) oly egyénekre nézve, kik az a) pont alatti szabály alá nem vonhatók, és a községből,
melyben születtek, eltávoztak a nélkül, hogy más község illetőségébe felvétettek volna, a
szülők, illetőleg az anya községi illetősége határoz;
c) a lelenczek, vagy általában oly egyének, kiknek születési helye nem tudatik, azon
községhez tartozóknak tekintetnek, a melyben találtattak, vagy az utóbbi időkben leghosszabb
ideig tartózkodtak;
d) a hadseregben szolgált vagy szolgáló egyének, a kiknek községi illetősége a fentebbi
szabályok alapján meg nem állapitható, azon községhez tartozóknak tekintetnek, a honnét
besoroztattak.
11. § A községi illetőség a községi kötelékbe való felvétel által is megszerezhető.
12. § Minden honpolgárnak joga van más községbe települni.
A települő ezen szándékát azon községnek, a melybe telepedni akar, bejelenti, s a község a
települést csak azon esetben tagadhatja meg:
a) ha a települő ellen bebizonyittatik, hogy bűnvádi kereset, vagy büntetés alatt van;
b) ha a község terhelése nélkül magát fentartani nem képes.
13. § A telepedés által azon községi kötelék, melyben addig állott, nem szünik meg.
14. § Ha a települt azon község kötelékébe, a melybe áttelepedett, fel akar vétetni: a végett
az illető községhez szóval vagy irásban folyamodik; a község a fölvételt azonnal megadhatja.
15. § A települttől a község kötelékébe felvétel nem tagadtathatik meg:
a) ha a községben 2 évig állandóan lakott;
b) ezen idő alatt ugyanott a községi, ezek nem létében egyéb közterheket folytonosan
viselte; és
c) a 12. §-ban érintett kivételek alá nem esik.
16. § A fölvett rendes községi taggá válik, a községi tagoknak jelen törvény által biztositott
jogaiban részesül, s a községi kapcsolatból eredő kötelezettségeket teljesiteni tartozik.
17. § Oly községek, melyek községi terheiket teljesen a községi vagyon jövedelmeiből
fedezik, a község kötelékébe felvételt mérsékelt dij fizetéséhez köthetik. E dij,
szabályrendelet utján az illető község által állapittatik meg.
Az e tárgyban hozott szabály azonban jóváhagyás végett az illető törvényhatósághoz
felterjesztendő, a törvényhatóság határozata a belügyministerhez felebbezhető.
18. § A községi kötelékbe felvételről azon község előljárósága, melynek a felvett eddig
tagja volt, egyidejüleg értesitendő.
19. § Oly idegenek, kik két év óta állandóan az országban laknak, folytonosan adót fizetnek,
és más államnak nem alattvalói, a községek által a községi kötelékbe felvehetők, ha a 12., 14.
és 15. §-ok feltételeinek eleget tesznek.
20. § Minden területnek valamely községhez kell tartoznia.
21. § A terület azon községhez tartozik, a melyhez eddig is tartozott, vagy a melynél eddig
az államadót fizette.
Azt, hogy olyan puszta, mely eddig egy községhez se tartozott s közvetlen a királyi
adóhivatalnál fizette adóját, közigazgatásilag ugyanazon törvényhatóság melyik szomszéd
községéhez tartozzék? a tulajdonos, illetőleg a tulajdonosok azon része határozza meg, mely
együtt a puszta összes egyenes államadójának felénél nagyobb részét fizeti.
Ha netalán a vélemények kettőnél több felé oszolván, az egyenes államadó felénél többet
fizetők szavazata egyik mellett sem nyilvánul, vagy azon község, melyhez a puszta
tulajdonosa vagy tulajdonosai tartozni kivánnak, a pusztának a községhez kapcsoltatásába
beleegyezni nem akar, az iránt, hogy az ily puszta közigazgatásilag mely szomszéd községhez
tartozzék, az illető törvényhatóság fog a puszta tulajdonosának és a szomszéd községeknek
meghallgatásával határozni.

124
 Hogyan változtak a helyi szervek 1848 után?
Mi a különbség a puha és a nyers virilizmus között?
Mi a különbség az egyes községtípusok között?
Mi a községi illetősége annak aki:
- Szegeden született nő, Pécsre ment férjhez, megözvegyült és Komáromba költözött 2
éve
- Diósgyőrben lakik 1 éve addig Kecskeméten élt
- Törvénytelen gyermek, aki a nagymamájánál lakik Érden, az anyja pedig budapesti
lakos
- Tornanádaskán talált gyermek, akit Miskolczon fogadtak örökbe
- Volt katona, aki Harsányból vonult be, most Hejőkeresztúrban lakik 5 éve

Tekintetes Tanács!

Alulírott az A) alatti tanusága szerint pécsi születésű és illetőségű vagyok és a sz. kir.
Debreczen városában települni óhajtok; miért is esedezem a tekintetes tanács előtt,
méltóztassék engem a községi kötelékbe s állandó lakosai sorába felvenni. Ezen kérésem
indoklására felhozni bátorkodom: 1. hogy a B) alatti bizonyítvány szerint teljesen önálló
vagyok s vagyonomról szabadon rendelkezhetem; 2. hOgy a C) szerint magam és családom
fenntartására biztos keresetmóddal bírok, mennyiben csizmadiamesterséget űzök; és 3. a D)
alatti szerint erkölcsi magaviseletem kifogástalan, sem bűnvádi kereset, sem büntetés alatt
nem állok.
Teljes tisztelettel lévén alázatos szolgája
a tekintetes tanácsnak Kapta Bálint
csizmadiamester
ÖÜ 816. o.

Tisztelt községi elöljáróság!

Miután ezen Bihar községben már két év óta állandóan lakom s ezen idő alatt mind a
községi, mind az álladalmi közterheket viseltem és a reám esett tartozásokat pontosan
teljesítettem; minthogy továbbá köztudomás szerint sem bűnvádi kereset, sem büntetés alatt
nem állok, s eddig is folytatott tímármesterségem után úgy magam, mint családomat eltartani
képes vagyok s a község állandó tagjává kívánok lenni, ugyanazért kérem magamat a netaláni
díj lefizetésének felajánlása mellett a község kötelékébe s állandó lakosai sorába felvétetni.
Tisztelettel lévén alázatos szolgája
Konya Péter
tímármester
ÖÜ 817. o.

125
 Rövidítések:
MJF = A magyar jogtörténet forrásai, Szemelvénygyűjtemény, szerk. Mezey Barna, Bp.
2000.
SZMTF = Szemelvények az 1526 előtti magyar történelem forrásaiból I. szerk. Bolla
Ilona és Rottler Ferenc, Bp. 1992
ÖÜ = Önügyvéd, szerk. Knorr Alajos Bp. 1894.
ÖÜ PF = Az Önügyvéd ötödik kiadásához pótfüzet, szerk Knorr Alajos, Bp. 1899.
JH = Jogi Hírlap 1928 évi számai

Felhasznált irodalom:

Béli Gábor: Magyar jogtörténet, Az államalapítástól 1848-ig

Csizmadia-Kovács-Asztalos: Magyar állam- és jogtörténet, Bp. 1995
Homoki Nagy Mária: A magyar magánjog történetének vázlata 1848-ig, Szeged, 2005.
Magyar Alkotmánytörténet (szerk. Mezey Barna) Bp. 2003.
Magyar Jogtörténet (szerk Mezey Barna) Bp. 2007.
Stipta István: Szemere Bertalan és a vármegyék 1848-ban, Függelék. in: Szemere Bertalan és
kora, ( szerk: Ruszoly József) Miskolc, 1991.
Stipta István: Törekvések a vármegyék polgári átalakítására, Bp. 1995.
Szabó István: Betekintés Közép-Európa 1945 előtti polgári államrendszereibe, Miskolc, 1996.
Timon Ákos:Magyar alkotmány- és jogtörténet, különös tekintettel a nyugati államok
jogfejlődésére, Bp. 1910.

126