A magyarországi tatárjárás következményei

A Magyar Királyság a XIII. század kezdetén válságos helyzetben került. II. András
uralma alatt a királyi területek száma és a királyi hatalom is meggyengült. Ennek egyik oka az
volt hogy II. András király a krónikák szerint fényűző udvart tartott. Az ő uralkodása alatt a
földek jelentős részét a rendeknek adományozta hogy aztán a jövedelmekből pénzelje a saját
lovagi ünnepélyeit és a galiciai (halicsi) hadjáratait is. Utóda IV. Béla azonban amikor királlyá
lett koronázva az első rendeleteiben visszavette az adományozott földeket mint királyi birtokokat
ismét. A rendelet jelentős ellenkezést váltott ki a királyi rendek között és befolyásolta a tatárjárás
idején a katonai felkészültéget.

A Mongol birodalom miután 1235-ben elfoglalta az észak-kínai birodalmat tekintetét újra

nyugat felé irányította, amelyből az következett hogy a volgai bolgárokat, a baskírföldi
magyarokat és az északon fekvő orosz fejedelmek leverésével 1239-ben Kötöny kun király ellen
hajtott végre hódító hadjáratokat. A mongolok elleni csaták súlyos veszteségéből a kunok
kénytelenek voltak nyugatra menekülni, ahol IV. Béla hívására az akkori Magyar Királyságban
telepedtek le. Az uralkodó úgy vélte hogy a kunok majd segítséget fognak nyújtani, ha a
királyságot majd megtámadják a tatárok. A tatár seregek 1241 tavaszán Batu kán vezetése alatt
betörtek az akkori Magyarország földjére. A főerő a Sajó folyó völgyében vívott csatát a királyi
sereggel, aminek nagy része a csatatéren elesett. A csata után IV. Béla a hadsereg maradékával
átmenekült a Dunántúlon és a folyó mentén próbálta megvédeni a királyságot a további tatár
előretörés ellen. Ezalatt Erdély területén két tatár had tört be, az első Kadan vezetése alatt a
radnai hágón átkelve. Ekkor a gazdag Radna német bányavárost ostromolták meg, amiután
Besztercét dúlták föl. A következő célpontjuk Kolozsvár volt, aminek az elfoglalása után a
források szerint ,számlálhatatlan sokaságú magyart” mészároltak le. A másik tatár sereget
Bogutaj vezette. Ezek a seregek az Ojtozi-szoroson, a keleti hódítók ősi útvonalán át az erdélyi
hadak élén lévő Pósa vajda ellen harcoltak. A vajda a csatában elesett, így a tatároknak az Olt
völgyén keresztül szabad út nyílt Erdély belső területeihez. Miután a támadó hadsereg elfoglalta
Küküllővárt, Nagyszebent és Gyulafehérvárt eme települések lakosságait lemészárolva, illetve a
házaikat kifosztva a Maros mentén vonultak tovább nyugatra. Ellenállásra csak Magyarország
nyugati felében volt példa, ahol a nagyobb várak őrségei hatásos védelmet tudtak biztosítani. A
tatárok nemcsak a hadsereget, illetve a városokat célozták meg hanem a védtelen embereket is
megtámadtak, így rémületbe kergetve a helyi lakosságot. A tatár had nem tudott átkelni a Duna
túlsó partjára, mivel féltek attól hogy az elfoglalt területeken a lakosság felkel és pusztítani fogja
a földet, így lehetetlenné téve a tatár seregek utánpótlással való ellátását. Ezért a tatárok egy
hátborzongató cselt eszeltek ki. Megígérték az elbújtaknak hogyha előjönnek akkor szabadon
dolgozhatnak a földjükön, csak ha természetesen az aratásnak egy részét átadják nekik. A
lakosság előjött és aratott,viszont amikor átadták a tatároknak a búzát lemészárolták őket.

1242 februárjában a folyó eléggé befagyott volt az átkelésre, így a mongoloknak a

királyság többi része is megnyílt a hódításra. IV. Béla már amikor megkapta a hírt a Vereckei-
hágón betörő tatár fősereg közeledtére Pest környékén gyüjtötte össze a haderejét. Ekkorra az
Ojtozi-szoroson át a déli támadó erők is behatoltak Magyarországra. A főerő pár nap alatt Pest
környékére ért, március 17-én pedig Vác városát dúlták fel. Ugyanekkor a már említett Kötöny
kun vezért meggyilkolták a magyar nemesek. Azzal vádoltál hogy csak felderíteni jöttek és
később átálnak a tatárokhoz.A kunok eme hírt megtudván, dühükben fosztogattak, romboltak és
elhagyták az országot, így még inkább gyengítve a királyság védelmi erejét. A király kiadta a
parancsot a mozgósításra, de a nemesek lassan gyűjtötték össze a hadaikat, mivel a már említett
földek visszavétele miatt a király támogatása, népszerűsége a nemesek körében alacsony volt.
Ezután a valamennyire összetoborzott magyar hadsereg IV. Béla vezetése alatt április 8-án vagy
9-én tábort vert Muhi környékén. A tábor maga egy nagyon rossz helyen állt, mivel egy szűk
terület volt a hadsereg felvonulására. A Sajó folyón átívelő hidat meghagyták és a gázlókra sem
küldtek védelmet. Ezen problémák ellenére a csata első részében a magyarok jól álltak. Április
10-én egy tatár fogságból szökött rab arról tájékoztatta a királyt hogy az ellenség éjjel fog
támadni. A király öccsét Kálmán herceget és Csák Ugrint a hídhoz küldte, ahol a már átkelt
ellenséges hadat visszaverték a Sajó túlpartjára. Ezután a híd őrzését megerősítették és
visszatértek a királyi táborba. Batu váratlanul késő éjjel vagy hajnalban ismét támadást indított.
A hídőrséget hajítógépekkel és nyílzáporral hátrébb szorították, így a tatár hadaknak semmi sem
állt már ellent hogy átkeljenek a Sajó folyón. Az őrök harcolva vissza vonultak, de a tatárok már
egy másik ponton is átkeltek a folyón. Reggel nyolc óra tájban a tatárok teljesen körbekerítették
a magyar tábort. A bekerítés maga nem volt túlságoan szoros, ez azt eredményezte hogy a
magyar had mozgékonyabb részei több helyen is elmenekült, de a gyors tatár könnyűlovasság az
üldözés alatt lemészárolta őket. A végsőkig harcoló nehézfegyverzetű egységek felismerték hogy
a csata el van veszítve és csak a király kimenekítése lehetséges. Sok rangos ember elesett a
csatában köztük a már említett hadvezér Csák Ugrin is. Kálmán herceg súlyosan megsebesült,
annyira hogy később belehalt a sebeibe. De Béla kitörése sikeres volt, a sokszor önfeláldozó
kíséretnek hála az uralkodó elmenekült. A király elmenekülése nagyon fontos fejlemény, mivel a
tatárok így nem tudták győzelmüket teljesen kihasználni. A tatárok ezután mindenkit akit tudtak
megöltek és a királyt az Adriáig üldözték ahol Trau várában menedékre talált. A csata után a
tatár hadak az egész országot feldúlták, de a megerősített helyeket, kővárakat sehol sem ami
később fontos szempont lesz az ország megerősítésében. A tatárok az ország kifosztásában az
egyik legnagyobb csapást az Esztergomra mérték amit teljesen kifosztottak, az őreit
lemészárolták teljesen elfoglalva a várost.

A mongolok ezután tovább menve feldúlták az ország java részét, de ugyanebben az

évben tavasz végén váratlanul kivonultak az országból. Ez a cselekedet azzal magyarázható hogy
valószínűleg a nagykán halála után egy új kán megválasztására vissza kellet menniük
Mongóliába. Sok történész inkább a veszteségeiket, az esetleg esős hónapok, a megnyúlt
utánpótlási vonalaik és hagyományos taktikájuk miatt magyarázzák a viszavonulást. A pusztítás
amit maguk után hagytak rémisztő volt a lakosság egynegyede meghalt, egyes helyeken (főképp
a síkvidéken) a történetírók a lakosság 50%-át is emlegetik. Az ország jelentős része pedig
lakhatatlanná vált. IV. Béla miután újra előjött Trau várának menedékéből levonta a tanulságokat
és megkezdte az ország újraépítését, bizonyos reformokat is beiktatva. Az első ilyen újítás a
birtokadományozás volt, mivel így megerősödött a nemesség, annyira hogy megengedhette
magának a drága nehéz lovagi felszerelés kiállítását, a vele járó páncélzatot és az íjakat. Ez az új
haderő megszervezése jelöli a nyugat-európai harcmodor felvételét és elterjedését a magyar
hadseregben. Továbbá a sértett kun népet is visszahívta Magyarország területére, amely így
segített az Alföld elnéptelenedett tájait újra benépesíteni (Kiskunság, Nagykunság). Ezek után
egy tatárellenes szövetséget próbált összekovácsolni, ezt elsősorban királyi házasságokkal akarta
elérni, ezért adta oda Anna lányát a kijevi fejedelemhez, Erzsébet pedig egy bajor herceg
felesége lett. Fia a későbbi V.István pedig az országba visszahívott kun fejedelem lányát vette
feleségül, így remélve hogy teljes mértékben békét tud majd velük kötni. Ezek után hozzáfogott
az ország újráépítéséhez és megerősítéséhez, amiben a Duna vonalára támaszkodott. IV. Béla
megfigyelte hogy a tatárok az erős kővárakat nem tudták elfoglalni, éppen ezért a király
bíztatására a nemesi urak és előkelők minél több várat kezdtek el építeni. 1242 és 1250 közt 16
vár épült, ezen várak közül 5 királyi, 9 magán, a maradék 2-nek pedig alapítása ismeretlen. 1250-
60 között pedig csak 5 új vár ismert amiből csak egyetlen volt királyi, a többit pedig
magányszemélyek építettek. Ezek után a király uralkodásának utolsó 10 évében nagyon sok,
szám szerint 29 vár épült még. Ezekből 6 úgyszintén királyi, 21 magánbirtoki, míg a maradék 2-
nek alapítása ismeretlen. Így a király halála idejére a királyi udvar 12, az előkelők pedig 34
várral rendelkeztek. A király továbbá még külföldről is hivatott népeket hogy újranépesítsék az
ország azon részeit amik a tatárjárás idején nagyrészt lakhatatlanná váltak. Ezen népek közül a
Teuton lovagrend és a szászok voltak legfontosabbak. Nagyrészt Erdélyben telepedtek le, ahol a
lakosság jelentős része a tatárok által okozott kárak miatt rettentően lecsökkent. A Teuton
lovagrend mint határvédő alakulat telepedet le a Kárpátok déli pontjaira, míg a szászok
kereskedők voltak és az ő általuk megalapított Brassó városán keresztül kereskedtek az ott
átkelőkkel. A reformok és a különböző népek letelepítése után amikor a tatárok Talabuga kán
irányítása alatt újra megtámadták a királyságot 1285-ben nem tudták a felépített várakat
elfoglani. Ezért a tatárok ugyanebben az évben vesztesen és üres marékkal el kellet hagyják az
ország területét, de később még több kisebb-nagyobb támadásokat indítottak Magyarország,
illetve Erdély ellen egészen a XVIII. század első feléig.

Összegzésként el lehet mondani hogy a tatárjárás a magyar királyságra és a társadalomra

nézve is óriási változtatást kezdeményezett, mind társadalmi, mind hadi szempontból. Mivel
ekkor történik meg a királyság történetében az egyik legnagyobb társadalmi krízis, illetve
változás a külföldi népek betelepítésével a tatárok által lakhatatlanná tett területekre. Másrészt a
várak építése és a király által beiktatott katonai reformok következtében a hadsereg és a védelem
megreformálására kerül sor, a nehézlovagság alkalmazására, illetve számos vár építésére. IV.
Béla uralkodását éppen ezért sokszor úgy szokták említeni mint a második honalapítást

Bibliográfia

A tatárjárás és következményei

https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/ErdelyHun-erdely-tortenete-harom-kotetben-
1/elso-kotet-a-kezdetektol-1606-ig-6/iii-erdely-a-kozepkori-magyar-kiralysagban-8961526-
323/3-a-tatarjarastol-a-mohacsi-veszig-3E1/a-tatarjaras-es-kovetkezmenyei-3E2/ (megtekintés
dátuma:2023.01.13)

Bihari Dániel: Tatárárás: keményen ellenálltaak a magyarok 2021.10.17

https://24.hu/tudomany/2021/10/17/tatarjaras-magyar-kiraly-harc-ellenallas-mongol/
(megtekintés dátuma:2023.01.13)

A Tatárjárástól a Mohácsi vészig

https://mek.oszk.hu/02100/02109/html/70.html (megtekintés dátuma:2023.01.13)

Garda dezső:Rogerius mester és a tatárjárás 2017.08.23

https://erdelyinaplo.ro/elo-emlekezet/rogerius-mester-es-a-tatarjaras (megtekintés
dátuma:2023.01.13)

A középkori hadtörténetből: Muhi 1241

http://www.bibl.u-szeged.hu/bibl/mil/kozepkor/hadjaratok/muhi.html

(megtekintés dátuma:2023.01.13)

IV. Béla várai

https://lovagok.hu/tortenelem/iv-bela-varai

(megtekintés dátuma:2023.01.13)