Forrás: http://www.doksi.

hu

07. A FRANK ÁLLAMIGAZGATÁS A MEROVING ÉS A KAROLING KORBAN

A MEROVING KORSZAK

− Chlodvig a frank állam megalapítója, az ő hadjáratai eredményeként jön létre a korai

frank királyság. Ennek területe Ny-Németo. + Dél-Fro. Magát a frank királyságot is
hagyományosan két részre osztották. A Rajna völgyére összpontosítva kormányozták a
legrégibb frank törzsi területet, Austrasia néven. A Meuse völgyétől Loire-ig a Szajnára
koncentrálva kormányozták a területet Neustria néven. A Meroving királyok fokozatosan
függésükbe vonták Aquiániát, majd Burgundiát, végül Nagy Károly hadjáratával a
longobárd királyságot is.
− A korai időktől a királyi családon belül folyamatosan megfigyelhető államterület-
megosztások eleve magukban hordták a frank állam-kormányzat gyengeségét. A
meggyengülő Meroving kormányzatot a túlélés érdekében majd egy új dinasztia, a
Karolingok váltják fel 751-ben.

Társadalom
− Nagyon fontos folyamatokat indított el az ún. tertia hospitalitas alkalmazása. Azt
jelentette, hogy a megszállók a helyi romanizáltak vagyonának egyharmadára igényt
tarthattak. Némely helyen a földbirtok kétharmadát is igényelték, pl. a vizigótoknál.
Erdőségek és más vagyontárgyak esetében ötven százalékot is elérhette a részesedési
arány, pl. a burgundoknál. A harmadolási elvet az összes germán megszálló alkalmazta a
frankokat leszámítva, de amikor a kisebb germán királyságokat elfoglalták, és ez a vagyon
rájuk szállt, már ők sem bolygatták meg.
− A harmadolási elv lényeges változásokat idézett elő a megszállók vagyoni helyzetében.
Addig törzsi vagyonközösségben éltek. A sorshúzás útján felosztott törzsi vagyon neve a
“sors”, “sortes” vagy “pars” ’osztály’ volt. A megszállást követően a katonáskodó
germán réteg vagyona a tertia hospitaltás nyomán a sors-on túli jelentősebb vagyonnal
bővült, ami fokozta a vagyoni különbségeket.
− Ezek eredményeként úgy kezelték a germánok a közösségi vagyonból kapott részeket is,
mint a hospitalitas útján kapottakat, azaz magántulajdonként. Ebben szerepe volt a római
földtulajdoni viszonyoknak is. Tehát a régi germán közösségi tulajdonnal szemben egy új,
római minták hatására felállított birtoklási forma alakult ki, a földmagántulajdon.
− A régi germán közfelfogás szerint minden szabadot katonáskodási kötelezettség terhelt.
Az új vagyonmegosztás eredményeként azonban nem szűnt meg az új barbár államuk
irányába fennálló közteher sem. Sőt, további közterhekkel is párosulhatott.
− Az állam más irányba is beavatkozik a vagyoni viszonyokba. Az elkobzott római állami és
egyházi vagyonból ideiglenes adományokat ad a királyi kíséret tagjainak. Ez a forma tkp.
a beneficiális adomány, ami bármikor visszavehető, és nem lehet átörökíteni. Ugyanígy
ideiglenes uralkodói adomány az állami főtisztviselők esetében. Különösen fontos a helyi
igazgatás főnökeinek a comes-eknek a javadalmazása. Eleinte mindig más, nem az
igazgatásuk alá tartozó területek állami vagyonának ideiglenes átengedésével díjazták.
Ám II. Clothar 614-ben elrendelte, hogy - a comes felelősségének a jobb
érvényesíthetősége miatt – ezt a tisztviselőt az általa igazgatott területen lévő állami
javakból kell díjazni, és hogy saját vagyonával is felelnie kell károkozás esetén.
− A Meroving kori társadalom rétegződésének illusztrálása: a száli, és a ripuári frank
szokásjogi gyűjtemény passzusai, az emberölés esetén kiszabható vérdíj tételek:

1
Forrás: http://www.doksi.hu

1. A királyi kíséret tagjai és a comesek esetében 600 solidus

2. Conviva regis-ek (udvarban élő római előkelők), vicecomesek és a szolgarendű, de
magas rangú királyi tisztviselők esetében 300 solidus
3. Frank közszabad 200 solidust ért
4. Egyéb római nagybirtokos 100
5. Az egyszerű adózó szabad római 62,5 solidust ért.
− A változások felbomlasztották az egyenlőségre alapított germán törzsi társadalmat, és
fokozták a késő Meroving kor válságát. Ezt további külpolitikai tényezők is befolyásolták.
Arab támadás É-Afrika irányából, avar háborúk Pannónia felől, longobárdok (vagy
langobárdok) vándorlása. Ezek ellen csak az egységesített frank állam léphetett fel
hatékonyan.

Kormányzás
− A királyság központi kormányzata elsősorban az uralkodó személyes kormányzásán
alapult. Nem alakult ki állandó királyi székhelyük sem, az országot járva látták el a
kormányzati ügyeket (a senechal szervezésében) = “személyes királyság” időszaka, a
patrimoniális királyság. A király intézkedései is csak az ő életében voltak hatályosak,
hacsak azt a szokás nem szentesítette. Állami jövedelmek is az uralkodó személyes
jövedelmeiként kezeltettek, s az ország családon belüli felosztása szintén a patrimoniális
szemlélet következménye.
− A Meroving királyok általában három nagy területre koncentráltak : Austrasia, Neustria,
Burgundia, ezeket osztották fel egymás közt. A többi terület, mint Aquitania, Thüringia,
Alemannia, Bajorország a hercegek irányítása alatt állt.
− A királyság családi megoszlása, állandó királyi székhely hiánya, a kevés karakteres
uralkodó hozzájárult hogy a király kíséretéből egy kormányzati testület alakuljon ki.
1. A mozgó királyi háztartás, a “familia regis” élén a majordomus állt. Hatásköre:
szabadok gyűlésein való elnöklés – államigazgatás általános ellenőrzése - uralkodói
testőrség irányítása. A kormányzásképtelen Meroving uralkodók helyett az irányítást
fokozatosan átveszik a majordomusok. Majd egyik majordomus, Kis Pipin vet véget a
“henye királyok” uralmának.
2. Az udvartartás második embere a comes palatii = palotagróf, aki elsősorban a király
igazságszolgáltatási hatalmának gyakorlásáért felelt. Hozzátartozott még: követek
utasítással való ellátása - bizonyos katonai kinevezések is.
3. Római császári igazgatás másaként élt tovább a referendarius tisztsége, mint az
uralkodói adminisztráció vezető tisztviselőjéé. Feladatköre: uralkodói rendelkezések,
jogi aktusok előkészítése - királyi pecsét felügyelete - udvari iratkibocsátás.
4. A referendarius alárendeltségében volt a cancellarius és a scriba tisztsége, ami az
udvari írásbeliség fontosságának a jele.
5. Megjelenik önálló tisztségként a cubucularius, majd a thesaurarius, mint az
uralkodói kincstár felügyelői.
6. Kiemelkedett még az udvari tisztségviselők közül : comes stabulae = lovászmester, a
királyi ménesek felügyelője, ill. fontos katonai hatáskörrel is rendelkezett a senechal
is: az udvari ellátás főnöke, ill. aki a királyi udvar utazásait is szervezte.
− A királyi udvar, a Palatium tisztviselői fokozatosan egy hivatali testületet alkottak, amely
időnként alkalmat adott a királyi akarat megkérdőjelezésére. A király is néha kénytelen
volt meghajolni a testület kormányzati szándéka előtt.

Meroving kori helyi igazgatás:

1. Alapegységei a grófságok = comitatusok voltak, élükön a comes, akit az uralkodó
nevezett ki. 6. századtól figyelhető meg állandó helyettesük a vicarius. Vidéken a

2
Forrás: http://www.doksi.hu

teljes királyi hatalmat - gazdasági, katonai, bírói - gyakorolták, s királyi immunitási

jogot élveztek.
2. A közigazgatási körzet alegységei a századkerületek lesznek. Élükön a centenarius
= százados állt, akinek bíráskodásban és a népesség hadra fogásában volt fontos
szerepe.
3. Egy-egy hatalmasabb törzsi egység élére kompromisszumként vagy háborús
helyzetben a király duxokat is kinevezett, aki fontos katonai hatáskört kapott,
tisztsége felette állt a comesnek.

− Comesek és vicariusok a királytól rájuk ruházott hatalomnál fogva gyakorolták helyi

szinten az államigazgatást. A királyi udvar finanszírozását külön királyi birtokok
hálózatával biztosították. Mindegyik nagyobb vidéki birtoktest egy villae köré volt
szervezve, amelyeknek élén decanus állt. Az összes villaenek az udvari főfelügyelője volt
a domesticus super villae. Minden ilyen uralkodói magángazdaság, villae elkülönült a
környékbeli közigazgatás helyi egységeitől; a comitatusoktól és saját bíráskodási és
adózási szisztémával rendelkezett.
− Az utazó királyi udvar teremtett lehetőséget egy régi intézmény fennmaradására, ez a
márciusi mezők nevet viselte. Eredetileg a frank uralkodó számára katonai mustrát
jelentette a márciusi összejövetel, amin minden szabad frank harcos köteles volt
megjelenni. Idővel ezek az összejövetelek országos gyülekezet rangjára emelkedtek. Az
udvari kísérettel megjelenő uralkodó a legfontosabb ügyeket a harcosok előtt megvitatta,
ill. fontosabb perekben bíráskodott.
− Az uralkodó jövedelmét elsősorban birtokai adták. A frank szabad réteg nem adózott,
hanem katonáskodott. Az előkelőbbek kötelező ajándékokat szolgáltattak bizonyos
alkalmakkor a királynak. Általános kötelezettség volt a vidéken megjelenő uralkodót és
kíséretét ellátni.
− A szorosabb értelemben vett adó csak a romanizált szabad népességnél maradt fenn, akik
fejadót, ill. földbirtokaik után földadót fizettek. Az királyi kincstár speciális jövedelmét
alkották a bírság díjak 2/3-a, ill. a vámok és vásári illetékek. A kincstárból csak a
comeseket díjazták, a többi tisztségviselő fizetése már az ő kötelessége volt.

NAGY KÁROLY BIRODALMA

− 751-ben Kis Pipin, Martell Károly majordomus fia kolostorba záratta az utolsó
Meroving uralkodót, III. Childerichet. Ezután Zakariás pápa megbízásából szent
Bonifác királlyá kente Kis Pipint (azt kell frank királynak tekinteni, aki a hatalmat
ténylegesen gyakorolja: idoneitas elve, 633 Toledói zsinat). Így kerülnek hatalomra a
Karolingok.
− Legitimálni kellett hatalmukat. Hatalomszerzésük jogcíme, egy új elv, az idoneitás vagyis
alkalmasság elve volt. Az egyház támogatja őket, mert védelmükbe veszik a
kereszténységet, megvédik az Itáliai félsziget északi részét a népvándorlási hullámtól.
− A Karolingok uralmuk kezdetén bel- és külföldön általános elismertségnek örvendtek.
Országukon belül megszüntetik a Merovingok alatti szétdaraboltságot. Sikeres harcokban
állítják meg a Galliába betörő arabokat. Kis Pipin 754-ben a longobárdok erejét is megtöri
a pápa kérésére. Ekkor adományozza meg a pápát a Bizánctól elfoglalt észak-itáliai
területtel az ún. Ravennai Exarchatussal és a Pentapolissal, az öt várossal.
− Kis Pipin fia Nagy Károly (768-814) volt. Az arabokat sikerült megtörnie és
visszaszorítania az Ibériai félszigetre. Létrehozza a spanyol határgrófságokat, így a

3
Forrás: http://www.doksi.hu

Pireneusok átjáróit katonailag is biztosította. Pannóniában leveri az avar kagán hatalmát,

és a Dunántúlt is birodalmához csatolja. Megrendszabályozza a bajor herceget, leveri a
szászokat, majd a longobárdokat is. Sikerül szinte egészében restaurálnia az egykori
Nyugatrómai Birodalmat. Ennek ünnepélyes elismerését jelenti, hogy 800 karácsonyán
III. Leó pápa császárrá koronázza a frank uralkodót, Nagy Károlyt.

Társadalom
− A Nagy Károllyal kezdődő frank birodalom minden téren mintául szolgált az Európában
államot alapító barbárok számára. A vágyott állami eszmény a Bizánci Birodalom volt, de
ez túl távoli cél volt, szemben a frankok államszervezetével, akik pár évszázada
ugyanolyan pogány-barbár törzsek voltak.
− A frank előkelők között a beneficiális adományok gyakoriak voltak mégsem jelentettek
számukra végleges megoldást, mert csak bizonyos szolgálat fejében ideiglenesen kapták, és
emellett terhelte őket a katonáskodási kötelezettség is. Uralkodói mintára a magánföldesurak
is elkezdtek magánadományokat osztogatni, szintén katonáskodási kötelezettséggel. Egy 877-
ben kiadott capitulare lehetővé tette a comesi tisztség és az adománybirtok átörökítését. Ezzel
megvalósult az új tulajdoni forma, a feudum. Az örökölhetőség mellett megtartotta a birtok
utáni katonai szolgálat kötelezettségét a birtokadományozó felé. - Létezett egy keskeny
réteg az ún. conviva regis = király vendégei, akiket az egykori római arisztokrácia
leszármazottaival azonosítanak.
− A közszabadok csoportja is ugyanolyan tagolt volt, mint az arisztokráciáé.
Megtalálhatóak voltak az egykori római szabad kisbirtokosok leszármazottai, akiket
romani tributariinek neveznek. A germán közszabadoknak egy vékony rétege
megközelítette a nagyobb birtokú rómaiak gazdasági státusát. A germán közszabadok
másik, nagyobb része viszont ún. precaria birtokossá alakult át. A precaria, ellentétben a
possessioval, már szolgálattal terhelt birtokot jelentett. A kisebb birtokúak jelentős része
éppen a fennálló katonáskodási kötelezettség miatt egyre inkább elszegényedett, és
védelemre szorult. Ez elindította a nagyobb birtokú urak védelme alá kényszerülés
folyamatát. Saját birtokaikat felajánlva valamely hatalmasabb úr védelme alá álltak, így a
jövőbeni katonáskodást, vagy a hatalom valamely ok miatti zaklatását elkerülve.
A precaria birtok(os)oknak három csoportja létezett
− Precaria data = a felajánlott birtokot az új földbirtokos visszaadja, de szolgálattal
terhelten
− Precaria remuneratoria = felajánlott földön túl még további földeket is kap vissza,
mindegyiket szolgálattal megterhelten
− Precaria oblata = földnélküli szabad csak a puszta szolgálatát ajánlotta fel
E három csoport, a romani tributariivel együtt zömében majd az egységes jobbágyságba fog
tartozni.
A legalsó réteget a szolgák alkották. Nagy számú réteg volt, mert a hódítás után a
colonusok sorsa a szolgaságba süllyedés volt. Ugyanakkor egyházi kezdeményezésre
felgyorsult a rabszolga-felszabadítás, ami átmenetileg egy új réteget hozott létre szabadok és
szolgák között, a libertinusokat. Nem illette meg őket a személyes szabadság, annak
szolgálatára voltak kötelezve, akik felszabadították őket.

Kormányzás
A korábbi mozgó királyi udvar helyett Károly állandó udvartartást vezet be, melynek
székhelye Aachen, ill. a longobárdok leverése után Pávia is. Eltűnik viszont a Meroving idők
majordomusi és referendariusi tisztsége is.

4
Forrás: http://www.doksi.hu

1. Az udvar új főnöke az archicapellanus ( főkáplán), mint Capella Regia, azaz a királyi

kápolna feje. Hatáskörébe tartozik: a pápa reprezentálása a császári udvarban
a) minden fontosabb egyházi ügy
b) döntés egyháziak közti vitában
c) császár referálása az egyházi ügyek állapotáról
d) ő felelt a palotában szervezett udvari iskola ügymenetéért is

2. Cancellarius tisztség a referendarius helyett. Ált. egyházi ember, ezért tiszteleti

alárendeltségben működött az archicapellanushoz képest. A kancellári hivatal szintén
a királyi kápolnához tartozott. 860 után az archicapellanus fel is veszi az
archicancellarius címet, de a birodalmi adminisztrációt változatlanul a cancellarius
vezeti. Feladatában a notariusok segítették, akiknek alárendeltségében működtek a
scribák. A cancellárius feladatai
a) központi jogszabályok írásbeli előkészítése
b) ő felelt a birodalmi adminisztráció oklevél és iratkiállításáért
c) őrizte az uralkodói pecsétet és levéltárat.

3. Comes palatinus : elsődleges a bíráskodási funkciója, amit az uralkodó nevében

végzett minden egyházi és világi ügyben egyaránt, leszámítva a leghatalmasabb főurak
pereit. Felügyelte a comesek területi kormányzását és még a birodalmi
adminisztrációban is közreműködött.

4. A comes stabulae tisztsége megmaradt, aki egyúttal az udvari katonaságra is felügyelt.

5. Thesaurarius - kamarásmester, majd kincstartó - a kincstári jövedelmek kezelője és

felelőse volt. A kincstár fő bevételi forrása az állami tulajdonban maradó nagy
birtokmennyiség, amit ún. fiscus szervezetben működtettek. Bevételi források még:
vámok, pénzverés, bírságok 2/3-a, előkelők kötelező évi ajándéka, alávetett államok
adója, esetleges zsákmány. Ebből a jövedelemből az udvartartást, és a közvetlen
katonai kíséretet, hivatalnokok részleges díjazását kellett ellátni. A katonáskodás
költségeit mindenki maga viselte.
Bizonyos testületeket bevontak a kormányzásba:
− Titkos Tanács, amely vezető tanácsosokból és főtisztviselőkből állt össze. Többször is
összehívták évente, politikai, adminisztratív és katonai ügyek megtárgyalására, de
döntései titkosak voltak.
− Placitum generale, amely már a főtisztviselőkön kívül az ún. vassalli regiseket, a király
nagy hűbéreseit is magába foglalta. Ezen az uralkodó soha nem vett részt, csak
felterjesztéseit hallgatta meg. A testület döntései csak tanácsadó jellegűek voltak.
Gyengekezű király idején bizonyos ügyekben döntéseik már kötelezőek lettek az
uralkodóra.
− A római minta mellett a központi jogalkotás beindítását maga a birodalom sokszínű
népessége tette szükségessé. A korai felfogás szerint a jog személyhez kötött. A központi
hatalomnak érdekében állt az egységes bíráskodás. Ez magával hozza a központi
jogalkotást, ill. egyes szokásjogi csoportoknak az összegyűjtését.

− A frank uralkodó rendelkezései a capitulárék voltak. Négy fajtájuk:

1. capitulare per se scribenda, amely valamilyen közigazgatási tárgyban született, de
alkalmazták bírói döntés kinyilvánítására is,
2. capitulare pro lege tenenda, amely általános, mindenkire kötelező törvény

5
Forrás: http://www.doksi.hu

3. capitulare legibus addenda, amely a régi szokásjogot alakította át, ahhoz tett valami
újat,
4. capitulare missorum, a vidéki közigazgatás ellenőrzésére küldött követeknek, a
missusoknak adott utasítások voltak.

− Károly nagy hangsúlyt helyezett a művelődésre, általa felállított iskola nevelte ki jó ideig
a birodalmi kormányzati elitjét. Előtérbe helyezte a hivatali írásbeliséget, mellyel fontos
kormányzati tényezőkké tette a főtisztviselők mellett kialakuló hivatalokat, különösen az
udvari kancelláriát.
− Nagy Károly másik nagy eredménye a comitatusi rendszer továbbfejlesztése. A comitatusok
élére állított comesek, vagy grafiok már az udvari iskolából kikerült iskolázott emberek
voltak. Hivatalba lépésükkor hűségesküt tettek az uralkodónak, így hűbéreseivé is váltak.
1. A comesek eredeti helyettese a vicecomes volt, akit eleinte az uralkodó nevezett ki.
Újabban a vicarius lett a comes általános helyettese.
2. Az általuk igazgatott területet vicarianak is nevezték. Később ugyanezen helyettes neve
viscount lesz.
3. Továbbra is megmarad a század kerületekre való beosztás, mint közigazgatási
alegység, élén a centenáriussal, aki szintén a gróf segítője, főként bíráskodás terén.
4. A missi comitis rendszere: gróf megbízottjaként ellenőrizték az alsóbb tisztviselők
munkáját.
5. A comesek maguk nevezték ki tisztviselőiket a grófságban, ők gondoskodtak azok
javadalmazásáról is. Grófnak további jövedelmei is voltak a szolgálati birtokon kívül:
a) részesedett a bírságdíjakból, vámokból, illetékekből
b) megillette utazásai során a descensus, azaz a méltó beszállásolás joga is
c) állami fizetést is kapott.

− A határterületeken a markgraf vagy comes marchae vezette őrgrófságokat állítottak fel.

Ezek fokozott határrendészeti és határőrzési feladatokat kaptak. Külön uralkodói rendelkezés
nélkül is mozgósíthatták a határrész haderejét veszély esetén. A birodalom nyugati és déli
végein általában az őrgrófság több kisebb grófság összefogására létesült, szemben a keleti
határterületekkel. Bizonyos határterületek vonatkozásában specialitás figyelhető meg. A
három legfontosabb tartomány esetében a comitatusokra való felosztás fölé átmenetileg
királyságot is szerveztek. Ilyen regnumok : Italia, Aquitania, Bajorország. Élükre az uralkodó
saját családtagjait ültette.
− Szükségesnek látták a központból rendszeresen kiküldött császári ellenőrökkel
megvizsgáltatni a helyi igazgatást. Ezek voltak a missi dominici, akik által felügyelt
kerületet missiaticumnak hivták. Rendszerint két missus került kiküldésre évente négyszer
is. Az egyik világi, a másik egyházi (missus laicus és missus ecclesiasticus). Minden
helyi ügyet megvizsgálhattak, ellenőrizték a capitulárék végrehajtását,
igazságszolgáltatást, fogadták a panaszokat a helyi tisztviselők ellen. Munkájukról írásos
jelentést küldtek az uralkodónak.