6.

tétel – A francia államszervezet jellegzetességei

· Franciaország a verduni szerződéssel szakadt ki a frank birodalomból

· Önálló fejlődése során a nyugati hűbéres államokra jellemző mindhárom szakaszon végig
ment: széttagoltság, rendi monarchia, abszolutizmus

· A széttagoltság kora
o közvetlen frank birodalom belső bomlásának a folytatása
o a frank nagybirtokosok a király segítségével letaszították a szabad parasztokat
jobbágysorba
o önálló hatalmukat kiépítve pedig lerázták az uralkodó gyámkodását

· a nagybirtokos a maga területén az immunitás birtokában közhatalmi jogokat

gyakorolt (pl.: pénzt veretett, hadsereget toborzott, bíráskodott)
· a hűbéres parasztság kizsákmányolásának semmi sem szabott határt

· a nagy tartományok kisebb uradalmakra tagozódtak

o ezeket egy-egy várból kormányozták

· Amikor a Karolingok dinasztiáját Capet Hugó családja váltotta a trónon, a királyi

hatalom csak bizonyos főhatóságot jelentett
· A Capetingek csak személyes birtokaikkal rendelkeztek
o birtokaik jó fekvése lehetővé tette, hogy a termelőerők fejlődésével és
városok kialakulásával fokozatosan egyesítsék az országot
· 12. század: megindult a királyi hatalom megerősödése
o egységesítési folyamat újabb akadálya:
§ 1154: Anjou grófja szerezte meg az angolt trónt és franciaországi
birtokaira támaszkodva vetélytársat jelentett a Capeting király
számára
§ A harcot II. Fülöp Ágost rendezte: elfoglalta Normandiár és Bouvines
mellett döntő győzelmet aratott
o Fülöp hódításait IX. Lajos hosszú uralkodásának jól átgondolt bírósági és
igazgatási reformjai szilárdították meg
o Franciaország a század végére egészen megerősödött

A rendi monarchia
· az általános rendi gyűlés összehívásától számítjuk
· IV. Szép Fülöp házassági politikájával újabb területeket csatolt a királyi birtokhoz
· VIII. Bonifác pápával vívott harca során hívta először össze a három országos rendet, hogy
megnyerje a támogatásukat
· felszámolta a templomosrendet, vagyonukat elkobozta
· Capetingek kihalását követően a Valois-ház kerül trónra
o Uralmukat vészterhessé teszi az angolokkal vívott százéves háború
o Flandria, az angol gyapjú fő vásárlójának megszerzéséért folyt
o a harcok végére az angolok Calais városán kívül minden francia birtokukat
elveszítették
· XI. Lajos újabb tartományokat csatolt az országhoz
o elverte az utolsó nagy hűbérurat, Burgundia hercegét
o halála után Bretagne csatlakozásával az ország területi egysége teljes lett

Az abszolutizmus kora
· Az egységes 15 milliós országban az uralkodó a nemesség és a megerősödött polgárság
egyensúlyban tartására építette korlátlan hatalmát
· I. Ferenc nem hívta össze a rendi gyűlést, növelte a dolgozók adóterheit
· 16. század: vallásháborúk, protestánsok vezére áttért a katolikus hitre és IV. Henrik néven
elfoglalta a francia trónt

· XIII. Lajos kiskorúsága idején a nagyurak ismét felemelték a fejüket

· az utoljára összehívott rendi gyűlés vallási és társadalmi ellentétek miatt sikertelenül oszlott
szét
· A hatalom a mindenható első miniszter Richelieu bíboros kezébe került
· XIV. Lajos kiskorúsága idején munkáját Mazarin bíboros folytatta
· ők szilárdították meg intézményesen a francia abszolutizmust

· XIV. Lajos uralkodását az államszervezet kiépítése tette lehetővé

· A Napkirály Mazarin halála után maga irányította országát
· legnagyobb hadsereg Európában, hódító háborúk

· XIV. Lajos alatt már mutatkoztak az abszolutizmus hanyatlásának jelei

o A jezsuiták nagy befolyásra tettek szert
o Unszolásukra a király visszavonta a Nantes-i ediktumot, ezzel áttérésre vagy
kivándorlásra kényszerítve a hugenottákat (protestánsok)

· A Napkirály uralma a spanyol örökösödési háborúval zárult

· A „felvilágosítók”: Montesquieu, Voltaire és Rousseau a hatalomra törő polgárság
kívánságait, mint egyetemes emberi eszméket hirdették meg

· Ők adtak eszmei megalapozást a francia forradalomnak, amely szétzúzta az abszolút

monarchiát

Társadalom és állam a széttagoltság korában

· Franciaországban a 10-11. században a természeti gazdálkodás uralkodott
o A nagy uradalmak maguk gondoskodtak szükségleteikről az alávetett népesség
kizsákmányolásával
o a vándorkereskedőktől csak luxuscikkeket vettek

· A széttagoltság társadalmának 2 osztálya: földesurak és jobbágyok

o A földesurak között külön jogállást élveztek az egyháziak és a világiak, a
jobbágyok között is eltérő helyzetben voltak a „szabad” és a kötött jobbágyok

o társadalom első rendje: egyháziak

§ A Gratianusszal kezdődő kánonjogi gyűjtemények pontosan
meghatározták kiváltságaikat
· Bűncselekményeikért csak az egyházi bíróság előtt voltak
kötelesek felelni
· aki személyüket bántalmazta kiközösítés alá esett
· mentesek voltak az adó és közmunka alól

o nagy különbség volt a fényűző főpapság és a szűkösen élő alsópapság között

· A nemesség kezdetben azonos volt a lovagsággal

· a harcban érdemeket szerzett szabadot a társai lovaggá ütötték
· A vagyoni különbségek és a hűbériség megszilárdulása következtében örökös jogállássá tették
a nemességet
· nemes az lehetett, aki:
o lovagi hűbérbirtokkal rendelkezett és annak jövedelméből nehéz fegyverzetben
tudott hadba vonulni
· Adózási kiváltságot élveztek, ennek fejében katonáskodniuk kellett

· A nemességen belül is nagy különbségek alakultak ki a hűbérbirtok nagysága szerint

· a hűbéri rangrend élén a király állt, ő volt a legfőbb hűbérúr
o tőle tartották hűbérben uradalmaikat a címmel felruházott nemesek (pl.:
hercegek, bárók, grófok)
o a nagyurak függtek a hűbéruruktól, illetve legfőbb szinten a királytól, de
gyakorlatilag önállósították magukat

· a jobbágyság kisebb létszámú felső rétege személyében „szabad” volt, iparral és

kereskedelemmel is foglalkozhatott, de bérösszeggel tartozott urának
· terményadót fizetett, robotolt a földesúr saját kezelésű birtokán és lerótta az alkalmanként
megkövetelt ajándékokat

· a jobbágyság alsóbb rétege a népesebb „kötött” jobbágyság volt

o rabszolgákhoz hasonlóan éltek
o az előbb felsoroltakon kívül személyi függésből eredő szolgáltatásokkal is
tartoztak uruknak (pl.: házassági és örökösödési illeték fizetése)

· míg a szabad jobbágyság terheit az uradalmi szokásjog határozta meg, a kötött jobbágyoktól
annyi robotot és terményadót kérhetett a földesúr amennyit akart

· uradalom: nagybirtok, ura nemcsak hűbérura, hanem majdnem szuverén uralkodója is volt
· megtartotta a frank birodalom nagybirtokosainak jogait és magához ragadta a korábbi királyi
tisztviselők hatáskörét
· uradalom központja: vár
· védelmét a birtokra telepített lovagság látta el
· a seigneur hatásköre:
o elsősorban katonai igazgatásra terjedt ki (hadba hívhatta a nemes vazallusait és
szabad parasztjait)
o szabályokat alkothatott uradalma számára
o igazságot szolgáltatott népének
· igazgatta tartományát:
o védelmezte az egyházakat
o fenntartotta az utakat és hidakat
o szabályozta a vásárok idejét
§ mindezekért illetéket szedett

· a király a maga birtokain ugyanazokat a jogokat gyakorolta, mint a seigneur

 o de valamivel több volt: a Karolingok utóda, a francia állam feje
o elméletben a király Isten helytartója, akit a Reims székesegyházban történt
felkenés és koronázás különös erővel ruházott fel
· 987-től választással nyerte méltóságát, a 13. században már örökléssel szállt az elsőszülött
fiúra a korona

· a birodalomban a legfontosabb a két udvari főtiszt volt: a sénéchal (szenesál) és a kancellár

· sénéshal:
o főudvarmester
o vezette a királyi hadsereget
o részt vett a bíráskodásban
o általános helyettes
· kancellár:
o irányította az udvari papságot
o bíráskodott
o őrizte a király pecsétjét

· a legnagyobb jelentőségű ügyeket a király a tanácsával vitatta meg

· az üléseket a nagyibb ünnepeken tartották, ott, ahol a király éppen tartózkodott
· bírói szempontból a tanács volt az udvar első számú bírósága
· A kúriából alakult ki a központi bíróság (pairek bírósága) 6 főpap és 6 főúr részvételével
o gyakorlatban azonban alacsonyabb rangú szakemberek végezték a bíráskodást

· a központ fejlődésével lépést tartott a királyi birtokok igazgatása is

o a királyok kisnemesi vagy polgári származású elöljáróknak adták bérbe
uradalmaik igazgatását
o felügyelőket küldtek ki a vidékre
· a központi és vidéki szervezet kiépítése belsőleg is megerősítette a királyi hatalmat
 7. tétel – A francia rendi állam

· a 14-15. században a keresztes hadjáratoknak és a városok fejlődésének hatásai

megmutatkoztak a gazdasági és társadalmi viszonyokban
o Kiterjedt az áru és pénzforgalom
o A hűbérurak egyre inkább pénzszolgáltatást követeltek
o a társadalmi osztályok helyzetében nagy változások következtek be, a
kizsákmányolt tömegek felkelésekkel próbálták megdönteni a hűbéri rendet

· megmutatkozott, hogy az erős királyi hatalomhoz állandó seregre van szükség

· IX Lajos megszervezte a királyi zsoldossereget
o a király a hűbéruraknak megengedte, hogy hadi szolgálatukat pénzben váltsák
meg
· IX. Lajos egységes pénzt veretett uradalmai számára, ez kiszorította a hűbérurak pénzét
o fontos elv: a király pénzét az egész országban el kell fogadni

· a parasztság számára a pénzgazdálkodás elterjedése előnyt és hátrányt is jelentett

o a hűbérurak beleegyeztek a termény- és munkajáradék megváltásába
o DE, aránytalanul magas összegeket szabtak meg, így a parasztok eladósodtak
· a társadalom nagy átalakulása parasztfelkeléseket robbantott ki
o ez megrendítette a rendszert és előmozdította az államszervezet központosítását
o ez rendi állam formájában valósult meg

· Míg a széttagoltság korában az ország gazdasági-politikai egysége az uradalom volt, a 15.

századtól kezdve a királyi igazgatás sorra bekebelezte és átszervezte a nagy uradalmakat
· a központosítást meggyorsította az Angliával, a Német Birodalommal és másokkal vívott
küzdelem is

· A király jogállásának szabályai is ekkor szilárdultak meg

o A trónt a király férfiágán az elsőszülött örökölte
o a nők és a nőági rokonok ki voltak zárva a trónöröklésből
o A másodszülött és következő királyfiak apanage (ápánázs) címén jelentős
birtoktestet kaptak
o A királyi hatalom szilárdságát szolgálta a királyi birtokok
elidegeníthetetlenségének elve (1566, Moulins-i ordonnance) „mulá”
· a központi igazgatás szervei a királyi kúriából szakadtak ki
o párizsi felsőbíróság (parlament)
o 14. század eleje: számadási kamara
§ ha szükséges volt tanácsot adott a királynak pénzügyi kérdésekben
§ peres ügyekkel, a királyi jövedelmek kezelésével foglalkozott
o e két hivatal kiszakadása után
§ nagytanács, 1497-től kizárólag bírói hatóság

· rendi gyűlés
o a rendekre tagozódó társadalom képviseleti szerve
o papság, nemesség és a „harmadik rend” (polgárság és szabad parasztság)
o a három rend együttesen a 14. században jutott politikai szerephez
· általános rendi gyűlés
o először IV. szép Fülöp hívta össze VIII. Bonifác pápával vívott harca során
o 1413: párizsi felkelők támogatásával részletes közigazgatási, pénzügyi és
bírósági reformtervet dolgoztak ki
o 1439: határozatlan időre adót szavazott meg az állandó hadsereg fenntartására
o 1614: utolsó rendi gyűlés, ezután több mint másfél évszázadon át szünetelt az
általános rendek intézménye
o szervezete fokozatosan alakult ki:
§ a király hívta össze, amikor szükségesnek látta
§ a nagy uradalmak birtokosait személy szerint hívták meg
§ a városok követeket küldhettek
· rendi gyűlés helyett az abszolút uralkodó inkább a notables gyűlését hívta össze, egészen a 17.
századig
· klérus gyűlései állandó, tízévenként ülésező intézménnyé fejlődtek
· tartományi rendi gyűlések
o adót és katonát kellett megajánlani a királynak
o abszolutizmus kifejlődése az elsorvadásához vezetett
o csak egyes „országok” tudták megtartani a forradalomig (pl.: Burgundia,
Bretagne)
 8. tétel – A francia abszolutizmus

· 15. század végére Franciaország politikai egységesítése befejeződött

o ez felgyorsította az ipar és kereskedelem fejlődését
§ megjelent a kapitalizmus, manufaktúrák alakultak

· a társadalom továbbra is három rendre tagozódott

o papság
§ király támogatása
§ uzsorakölcsönökkel foglalkozott
§ vagyon szempontjából 2 csoport
· érsekek és püspökök (hatalmas jövedelem)
· alsópapság (szerény viszonyok)
§ csak akkor léptek fel egységesen, ha kiváltságaik és jövedelmeik
veszélybe kerültek
o nemesség
§ Örökös katonai arisztokrácia
§ nemességgel már nem járt együtt a lovagi hűbérbirtok
§ régi nemesség is két csoportra oszlott
· udvari nemesség (király fényes udvarában lebzselt)
· vidéki nemesség (annyi jövedelem amennyit a parasztjaiktól
zsákmányoltak ki)
§ felkapaszkodott nemesség (taláros nemesség)
o polgárság
§ felső réteg (nagypolgárság: bankárok, manufaktúrák, vállalatok
tulajdonosai)
§ középső réteg (céhpolgárok)
· az adók és a céhes rendszer korlátozásai gátolták a
gazdagodásban
· szinte lehetetlen a céhekbe való bejutás
§ nincstelenek
o parasztság
§ kötött jobbágyokat 1799-ben szabadították fel teljesen
§ többség már szabad jobbágy volt
§ terheik nőttek:
· tized
 · ingatlan utáni adó
· sóadó: só árát értékének 10-15-szörösére növelte
· összes adó és szolgáltatás a jövedelmeik kb. 2/3-át tette ki
o gyarmatokon voltak néger rabszolgák is
§ úgy szabadulhattak fel, ha az anyaország területére léptek és
megkeresztelkedtek
§ 1777-ben megtiltották, hogy négereket francia földre hozzanak

· államszervezet:
o központján a király
§ egyetlen államszerv, polgár sem korlátozhatta vagy ellenőrizhette a
hatalmát
§ hatalmát közvetlenül Istentől kapta és a halandó embereknek nem
tartozik felelősséggel
o király fejlett központi hivatalszervezet útján kormányzott
§ kormányzati, bírói, igazgatási, pénzügyi ügykörök
· vezető tisztviselők: miniszterek
§ kancellár: ő tette rá a király nagypecsétjét az oklevelekre, irányította a
§ cenzúrát
§ államkincstárok (4 db)
· királyi ház, külügyek, tengerészet, hadügyek
§ önálló bíróságok (elsősorban a párizsi parlement)
· további 12 parlament, 4 önálló tanács
o területükön felsőfokon bíráskodhattak
o ítéleteiket csak a király semmisíthette meg
§ felsőbíróságok
· fellebbezések elbírálása
· szabályokat alkottak pl. terület közigazgatásának terén, de ezek
nem ellenkezhettek a törvénnyel és szokásjoggal
· ők hirdették ki a király törvényeit
§ vidéki igazgatás
· élükre gouverneur-okat, katonai és pénzügyi feladatokat végző
tisztviselőket állítottak
o önálló hatalmat próbáltak kiépíteni
· intendánsok
o nem megvásárolható vagy örökíthető tisztség
o királyi tanács tagjai, egy-egy kerületébe küldték ki őket
o feladat: uralkodó akaratának végrehajtása
 9. tétel – A germán közszervezet időszaka

· a középkor kezdetének meghatározó eseménye a germán népek vándorlása és letelepedése

volt
· a Kr. e. 1 századtól a Kr. u. 5. századig terjedő időszakot Európa germán korszakának is
szoktuk nevezni
o arra utal, hogy a Nyugat-római Császárság megdöntésében a kelták és a szláv
népek mellett a germánoknak is meghatározó szerepe volt

· a germán népek kirajzás előtti őshazája a Skandináviától délre eső, a Rajna és a Maas folyók
által határolt terület

· Karl von Amira német jogtörténet-tudós három csoportra osztotta őket:

o keleti germánok (gótok, burgundok)

§ szorosabb kapcsolatba kerültek az egykori provinciák lakosságával
o nyugati germánok (frankok, bajorok, szászok)
§ már a vándorlás időszakában megismerték a rómaiak nyelvét és
jogrendszerét
o északi germánok (dánok, svédek, norvégek)
§ nem fogadták be a latin szokásokat, társadalmuk sokáig zárt maradt

· germánokra vonatkozó első hitelt érdemlő forrás: Julius Caesar: Galliai hadjárat című műve
o e szerint germánok azok a népcsoportok, melyek Galliától északra és keletre
helyezkednek el
o jellemző gazdálkodási forma az állattenyésztés és az azt kiegészítő földművelés
o a kereskedelem nem játszott szerepet a gazdaságban, nem ismerték a pénzt

· a germán népek társadalma négy szinten szerveződött

o legkisebb közösségi egység: család
§ a monogámia volt jellemző, de a többnejűséget sem tiltották
§ családi kötöttségek (pl.: bosszúállás) fontos szerepet töltöttek be
o legfontosabb közösségi egység a nemzetség (Sippe)
§ közös őstől származó férfiak szakrális közössége
§ idővel házasság révén a nők is tagjaivá váltak, de nem kaptak egyenlő
jogot a férfiakkal
§ funkciói
 · békeközösség: biztosította a tagjai számára a békét
· védőközösség: tagot ért sérelem esetén minden tag köteles volt
bosszút állni
· jogközösség: Sippe önálló bíróság volt, kitaszítást és
halálbüntetést is alkalmaztak
· hadi közösség: a megszentelt terület védelmére minden germán
mozgósítható volt
· települési közösség: a 3. századra nemzetségként telepedtek le

o nemzetségek századokba tömörültek

§ főleg katonai célú együttműködés volt
o több század képezte a germán törzseket
§ germán kisállamok alapja

· a germán társadalom differenciálódására a Kr. u. 2-3. század forrásai utalnak

o volt egy előkelő réteg
o szabadok képezték a társadalom döntő többségét
o félszabad réteg (szabadon bocsátott szolgák)
o szolgák (szabadok, akik büntetés révén jogfosztott állapotba kerültek)

· a germán korszakban még nem alakult ki állam

o közszervezeti egységek jöttek létre
§ legfontosabb ügydöntő szerv: népgyűlés
· időszakonként hívták össze (pl.: teliholdkor)
· tanácskozás alatt fegyvernyugvás volt
· ők választották a tanács élére állított fejedelmet vagy fejedelmi
tanácsot
o feladatuk a népgyűlés előkészítése volt
§ kíséret: közösség választott szerveinek biztonságáért felelt

o a germán közszervezeti rend vegyes volt, tartalmazott demokratikus,

arisztokratikus és monarchiára emlékeztető elemeket is
 10. tétel – A frank társadalom és állam

· A népvándorlás befejeződésétöl Kövér Károly bukásáig tartó időszakban a germán törzsek

frank uralom alá kerültek
· A Mark-közösség felbomlásával a 8. századra kialakult a földtulajdon fölötti rendelkezési jog
· kialakult a nagybirtokrendszer
· az uralkodó magához vonta az uratlan területeket, egy részét az egyháznak, másik részét a
hozzá hű katonáknak és hivatalnokoknak adta

· Kialakult az szokás, hogy a rendelkezési joggal bíró kistulajdonos felajánlotta földjét a

nagybirtokosnak, aki cserrébe védelmébe vette és megélhetéséhez szükséges nagyságú terület
használatát biztosította
· a katonai, hivatali réteg szolgáltatása ellenében védelmet és karrierlehetőséget kaptak

· a frank korszak elején a hűbéri viszony lényege a személyes kapcsolat volt, a korszak végére
az intézmény dologi jellegűvé vált

· a királyi hatalom intézményes korlátai nem alakultak ki

o az uralkodó jogosult volt mindenkire vonatkozó parancsok kiadására
o legfőbb bíró és hadseregvezető volt

· a trón betöltésének módját eleinte nem szabályozták egyértelműen

· Karoling-korban gyakorlattá vált, hogy hogy a király még életében kijelölte utódját
· A királyi hatalom legitimálását a felkenés és a koronázás biztosította

· központi méltóságviselők közül a testőrségnek volt meghatározó szerepe

· megjelentek az udvari méltóságok
o seneshall + pohárnok: udvari szükségletek ellátása
o kamarás: uralkodó pénzügyeinek intézése
o marsall: hadsereg irányítása, hadilovak felügyelete
o palotagróf: király távolléte esetén bíráskodott
o maior domus: általános király helyettesítő funkció
· 850 táján kialakult a kancellária

· központi hatalom területi egységei a grófságok

o élén: uralkodó által kinevezett gróf (terület legfőbb bírája)
 o tevékenységét az udvar kiküldöttei ellenőrizték
o határok védelmére határgrófságokat szerveztek

· néphatalom korábbi intézményei nem kaptak szerepet

· népgyűlés egyszerű katonai szemlévé vált
· az előkelők által választott vagy az uralkodó által kijelölt királyt ezen a fórumon
mutatták be