1. Az európai alkotmány- és jogt.

tantárgy funkciója, oktatásának története

Mo-n. A „génbank” jelenség az európai alkotmány- és jogtörténetben.

- Európa-fogalom földrajzi Európa  Észak-Amerikára is kiterjed +

gyarmatosítás hatásai a gyarmatosított területek jogintézményeire
- Tárgya: teljes értelemben a hatalmi, politikai rendszerek és az ezeknek megfelelő
államberendezkedések típusainak, az ezek alapjául szolgáló elveknek, szerkezeti
felépítésüknek és alapintézményeiknek a vizsgálata az adott államgépezet különböző
területein (jogalkotás, kormányzat, közigazgatás, az adminisztráció és bíráskodás) és szintjein
(birodalom, tartomány, territoriális és helyi szervek)
- Funkciója:
• A tételes jogi tanulmányok alapozásaként részt vállal a nélkülözhetetlen jogászi
alapterminológia közvetítésében
• A politikai- és jogrendszerek historikumának megismerése  nélkülözhetetlen jogi
és politikai kultúrtörténeti ismeretek
• 20-21. századra egyre fokozódó sajátos szerep  a jogalkotás, különösen a
kodifikáció előkészítése  természetes szerep, hiszen, ha csak a modern állam
megteremtésének, kiépülésének, majd fejlődésének évszázadait nézzük, az állam- és
jogtörténet „génbankként” raktározza magában egy-egy szervezeti, funkcionális
vagy intézményi megoldás jellegét, tényleges hatékonyságát
- Az összehasonlító jogtörténet-tudomány létjogosultsága:
- Eduard Gans (1797-1839) iurisprudentia – történeti tudomány
- Történeti kutatás: • Hermann Couring – germanista irány
• Friedrich Carl von Savigny – romanista irány  történeti jogiskola 
a jogtudomány alapvetőleg történeti tudomány
- romanista irány: azt vizsgálta, hogy az egyes intézmények római jog alapján hogyan
fejlődtek
- germanista irány: a hazai fejlődést vizsgálta
- külső jogtörténet: államonként vizsgáljuk az állam jogtörténetét
- belső jogtörténet: egy adott jogintézményt kiválasztunk, s csupán annak fejlődését vizsgáljuk

- Oktatása Mo-n:
- A magyar felsőoktatásban a nemzetközi jogtörténeti összehasonlítás igénye  a
szabadságharc bukása után a neoabszolutizmus idején bevezették a német jogtörténet
oktatását  hamarosan egyetemes jogtörténetté változott
- Tankönyvekben megjelenő dokumentációi: Wenzel Gusztáv, Hajnik Imre, Király János
munkásságai
- Wenzel: nagy forrásfeltárás  felismerte, hogy jogfejlődésünket egyetemes
összefüggésekben kell vizsgálni
- Hajnik Imre: munkásságát a modern európai szellemi áramlatok befogadása jellemzi
- Király János: Hajnik Imre szemléletének megőrzője  az egyetemes jellegű orientálódást
továbbfejlesztette
- Timon Ákos: 20. sz. eleje, alapműve utal az összehasonlítás igényére  munkáját máig is
használják a magyar alkotmánytörténetet tanulmányozni kívánó külföldiek
- 1906-tól: a jogi felsőoktatás keretében felszámolták az egyetemes állam- és jogtörténet
oktatását  Illés József és mások is: Holub József és Bónis György tudományos
eszköztárukban továbbra is alkalmazták az összehasonlító módszert
- Az egyetemes jogtörténet az 1948-as reformmal újjászületett: Degré Alajos, Bónis György,
Sarlós Márton munkája, ill. a Horváth Pál szerkesztette „Egyetemes állam- és jogtörténet”
tankönyv  különböző változatainak sora követett