127. A római jog továbbélése Franciaországban, a Szent Római Birodalomban.

A római jog
tudományának fejlődése a XVI-XVIII. századokban

I) Franciország
 A nyugati frankok országa a középkorban két jogterületre oszlott
 Délen
 Egykori nyugati gót és burgund királyság területén a XII. századig
formálisan is, azután pedig tartalmilag a Breviarium Alaricianum
vulgárjoga élt tovább
 Egyfajta jogegységet biztosított ennek a vidéknek
 emiatt az „írott jog területének” nevezték
 az ország északi részén
 a germán hűbéri szokásjogok, az ún. coutume-ök egész tömege volt
hatályban
 a vidékek ezért a „coutume-ök jogának területe” nevet viselték
 coutume-ökön belül megkülönböztethetjük:
 azokat, melyeknek hatálya egy egész tartományra kiterjedt
 azokat, amelyek csak helyi jelleggel érvényesültek
 a dél-franciaországi városok helyi jogát összefoglaló gyűjtemények
 a glosszátorok tanítványai Itáliából a iustinianusi jog ismeretét és tiszteletét hozták
magukkal
 egyaránt hatott az írott jog és a coutume-jogok területén
 A XIII. század második felének egyes francia jogászait már az itáliai
kommentátorok elődeinek tekinthetünk (Iacobus de Ravinis, Petrus de
Bellapertica)
 A iustinianusi jogból alakult ki hosszú fejlődési folyamat eredményeként a királyi
hatalom, a bírói gyakorlat és a jogtudomány segítségével az eleinte kisegítő jellegű
francia ius commune (droit commun)
 A későbbi jogfejlődés betetőzését jelentette a francia közös jog és a római jog
alapjaira épülő francia polgári törvénykönyv, a Code civil (1804)

II) Szent Római Birodalom

 A római jog európai újjáéledését nagymértékben elősegítette a Szent Római
Birodalom császárainak birodalmi szemlélete
 A római birodalom kifejezett megújításának gondolata már a X. század végén
felmerült
 Tartós eredményeket csak I. (Barbarossa) Frigyes császár uralkodása idejétől
tudott felmutatni
 Ekkora már kialakult az új (római) jogtudomány
 A római jog hatása a 962-től 1806-ig fennállott Szent Római Birodalom területén
volt a legszámottevőbb
 A középkori Németországba a iustinianusi jog először fokozatosan hatolt be
 XV. században egy törvényhozási aktussal általános recepciót nyert
 A XII. és XIII. századi német jogforrásokban már megtalálhatók a római
jog normái
 A római jog a XIII. századtól az egyházi bíróságok gyakorlatában is érvényesült
 A különböző tartományok azonban csak a XV. század második felében
kezdték el bevezetni szubszidiárius jogként a városi ill. tartományi jogok
mellett
1
Földesi Ágnes 2014
  a folyamatot a wormsi birodalmi gyűlésen 1495-ben elfogadott birodalmi
kamarai bírósági rendtartás (Reichskammergerichtsordnung)
 a birodalmi és a közös jognak kisegítő jogként való alkalmazását rendelte
el arra az esetre, ha a legfelső birodalmi bíróság szerepét betöltő
Reichskammergericht előtti perben sem a városi jog, sem pedig a
tartományi jog nem nyújt szabályozást
 az 1495-ös recepció az alábbi jogforrásokra terjedt ki:
 iustininianusi törvénykönyvek a hozzájuk kapcsolódó glosszákkal
 a Novellák latin fordítása
 I. és II. Frigyes (német-)római császárok törvényei
 A Szent Római Birodalom néhány további uralkodójának törvényeit és
a longobárd hűbéri jogot tartalmazó kódex
 Németalföld középkori joggyakorlatában a hűbéri jog és a kánonjog anyaga
mellett egyedül a római jog érvényesült általánosabb jelleggel
 A római jog szerepének növekedését hozta magával a ius commune XV.
század közepétől megindult recepciója, majd a leuveni és a leideni egyetemek
alapítása is
 A fejlődést tetőzte be a XVII. században a római-holland jog kialakulása,
amely a birodalomtól elszakadt északi tartományokban volt hatályos

III) A római jog tudományának fejlődése az újkorban

1 A humanisták
 A iustinianusi jog anyagával a XVI. században a humanizmus és a reneszánsz
hatására egy kifejezetten tudományos irányzat, az ún. elegáns jogtudomány
képviselői kezdtek el foglalkozni
 A humanisták nemcsak jogi, hanem rendkívül alapos történeti, irodalmi és
nyelvtudományi felkészültséggel közeledtek a forrásokhoz, beleértve azokba a
glossztátorok és kommentátorok által mellőzött görög nyelvű anyagot is
(Novellae)
 Ők juttatták először kifejezésre, hogy a iustinianusi kodifikáció nem egységes
törvénymű, hanem különböző időkben keletkezett jogszabályok összeállítása
 Jellemző módszerükre a racionális érvelés és a tekintélyelv leküzdése
 Az eredeti iustinianusi szövegeket vették történeti, filológiai és nyelvtudományi
kritika alá
 Felhasználták a glosszátorok és a kommentátorok által kialakított
szövegértelmezés különböző formáit, módszereit is
 A humanista iskola előfutára volt a francia Guilhelmus Budaeus,
kezdeményezőjének pedig a milánói Andreas Alciatus tekinthető
 A francia humanista iskola három legkiválóbb képviselője:
 Franciscus Duarenus
 Iacobus Cuiacius
 Hugo Donellus
 az interpolációkutatás kezdetei Cuiacius mellett Antonius Faber szavojai
humanista nevéhez fűződnek

2
Földesi Ágnes 2014
  Hollandiában a humanista iskola a XVII-XVIII. században bontakozott ki, s itt érte
el második virágkorát
 Képviselői:
 Arnoldus Vinnius
 Hugo Grotius
 Hagyományosan a modern nemzetközi jog megalapítójának szokták
tartnai
 Az újabb kutatások szerint azonban fő érdeme inkább a természetjog
alapján álló magánjog megalapozása

2 A római jog tudománya az újkori Németországban

 A humanistákkal kezdődő tudományosság és a hatályos római jog gyakorlatias
művelésének kettős jegyében bontakozott ki a római jog
 Az évszázadokon át tartó, szerves fejlődés két fő szakaszban, több jogtudományi
irányzat közreműködésével zajlott le
 Az ún. usus modernus Pandectarum
 A XVI. századtól kezdve a Szent Római Birodalom német tartományaiban
egy gyakorlati irányzat alakult ki
 A bíróságok számára a kommentátorok római jogát dolgozta fel =
pandektajog
 ez az új irányzat volt a „Pandekták modern gyakorlata” (usus modernus
Pandectarum)
 elnevezését Samuel Stryk könyvének címéről kapta
 a német praktikusok irányzata kevésbé volt tudományos, érdeme, hogy
megvetette az alapjait a pandektisztikának
 legnevezetesebb képviselői:
 Adam Georg Struve
 Johann Gottlieb Heinecke
 Augustin Leyser
 Ch. Glück
 Természetjogi iskola
 Az usus modernus jogtudósaira a XVII. és XVIII. században jelentős
mértékben hatott a természetjogi iskol
 Kiemelkedő németországi képviselője: Christian Thomasius
 Másik nagy német természetjogász: Christian Wolff
 Történeti jogi iskola
 A XIX. századi Németországban világtörténelmileg soha nem látott
színvonalra emelkedett a klasszikus ókortudomány és a jogtudomány
művelése
 a klasszikus ókortudomány fejlődése Theodor Mommsen munkásságában
teljesedik ki
 a jogtudomány a filozofikus jellegű természetjogi iskola és a gyakorlatra
orientált usus modernus Pandectarum gazdag örökségéből egyaránt merítő,
de alapvetően mindkét irányzattal szembeforduló történeti jogi iskolával,
ill. kiváltképpen az annak keretében kibontakozó pandektisztikával jutott el
páratlanul magas, nehezen meghaladható nívóra
 a XVIII. század végén létrejött történeti jogi iskola
 alapítója Gustav Hugo

3
Földesi Ágnes 2014
  a történeti iskolán belül a vezető szerepet – a német nemzeti
jogtörténeteket kutató germanistákkal szemben – a római jogot művelő
pandektisták játszották
 a pandektisták első generációjához tartozik:
 Georg Arnold Heise
 Anton Friedrich Justus Thibaut
 a történeti jogi iskola valóban nagy tekintélyre csak Friedrich Carl von
Savigny révén tett szert
 a történeti iskola római jogi irányának korai képviselői közül kiemelkedik:
 Georg Friedrich Puchta
 Savigny többi követőinél már elvált egymástól a historikus és a dogmatikus
irányzat
 Jogtörténeti irány
 Fogalmi jogtudomány
 Berharnd Windscheid
 Új irányt jelentett a pandektisztikában Rudolf von Jhering fellépése
 A történeti jogi iskola alapjaiból kiindulva a jogintézmények belső
összefüggéseit, a jog által védett érdeket s a jogi szabályozás célját tette
elemzési kiindulópontjává
 Ezzel több esetben talán mindenki másnál jobban feltárta a rómaiak
eredeti koncepcióját
 Német pandektisták közül kiemelkedő jelentőség:
 F. Mackeldey
 C.J.G.S.von Wächter
 Karl Ludwig von Arndts
 Karl Adolf von Vangerow
 Emmanuel I. Bekker
 Julius Baron
 a pandektisztika fejlődésének a német birodalmi BGB 1900 január 1-jén
történt hatálybalépése vetett véget
 ezáltal ugyanis a pandektajog megszűnt élő, hatályos jognak lenni
3 A civiljog európai művelőinek munkássága
 Franciaországban jelentős pandektakommentár szerzője volt Robert-Joseph
Pothier
 Olaszországban a pandektajog hívei voltak:
 Vittorio Scialoja
 Pietro Bonfante
4 Modern irányzatok
 A római jog modern tudományát a nagy polgári törvénykönyvek, de különösen a
német BGB életbelépése után bizonyos útkeresés jellemezte
 A kutatások szükségképpen eltávolodtak a ius communét felváltó új, kodifikált
magánjog művészetét
 Mind nagyobb jelentőségre tett szert a humanistákig visszavezethető
történeti szemlélet
 A római jog tudományának mai arculatát döntő mértékben meghatározza
Wolfgang Kunkel, Max Kaser és Franz Wieacker munkássága

4
Földesi Ágnes 2014
  Az interpoláció-kutatás a humanistákra vezethető vissza
 Képviselői:
 Németországban: Otto Lenel, Otto Gradenwitz
 Olaszországban: Salvatore Riccobono, Emilio Albertario
 A század derekán a kutatók az egyes törvénykönyvek anyagában már nemcsak
a klasszikus részleteket kívánják megállapítani, de azok további rétegződését is
megpróbálják időben és térben elhelyezni
 Ennek az ún. szövegrétegeződés-kutatásnak kiemelkedő képviselője volt
Fritz Schulz
 Jogi papirológia
 Papiruszokiratok alapján elsősorban a római provinciák, különösen Egyiptom
mindennapi jogéletét tárja fel
 A jogi papirológia különösen a XX. század elején lendült fel
 Ludwig Mitteis kimutatta a római birodalomban érvényesülő helyi
népjogok jelentőségét
 Jeles művelői:
 Rafal Taubenschlag
 Vincenzo Arangio-Ruiz
 Vulgárjog kutatása Ernst Levy nevéhez fűződik
 Görög filozófia és a keresztény eszmék hatása a római jogfejlődésre már a
századfordulótól kezdve jelentős kutatások tárgyát képezi
 A római jog tudományából nőtt ki az összehasonlító ókori jogtörténet
 Képviselői:
 Leopold Wenger
 Paul Koschaker
 A római jogi kutatásokban is teret nyerő szociológiai irányzat kiemelkedő
képviselője: Henri-Lévy Bruhl

5
Földesi Ágnes 2014