Történelem 10.

Összes Zanza-ás Fogalom

Újkor - A világ és Európa a kora Újkorban

konkvisztádor: Spanyol és portugál hódítók elnevezése, az amerikai civilizációk leigázásától

várták a meggazdagodást.

manufaktúra: Kézműves technikán alapuló tőkés üzem és vállalkozás. Létrejöttének feltétele a

befektethető pénz (tőke) és a szabad munkaerő. A vállalkozó (tulajdonos) biztosítja a
termeléshez szükséges nyersanyagokat, szerszámokat és a műhelyt, és fizeti a terméket
előállító dolgozókat (bérmunkásokat). A munkások részfeladatokat végeznek: jellemző a
műhelyen belüli munkamegosztás. Az áruk minősége az egyre specializáltabb szerszámok
miatt jó. A munkamegosztás miatt és azért, mert nincsenek szigorú céhes kötöttségek, a
manufaktúra a céhnél többet és olcsóbban termelt.

világkereskedelem: Földrészeket összekötő rendszeres áruforgalom, mely a tőkés gazdaság

kibontakozásához vezetett.

gyarmat: Állami és gazdasági önállósággal nem rendelkező terület, mely közigazgatásilag a

hódító anyaországhoz tartozik.

feudalizmus: A feudalizmus (vagy hűbéri rendszer, hűbériség) olyan társadalmi, jogi,

gazdasági és politikai berendezkedés (függési rendszer), amely a hűbérurak, vazallusok és
szolgák közötti kölcsönös magánjogi kapcsolatok rendszerére épül. Kialakulását az V-X. sz.
közötti fél évezredre tehetjük.

reneszánsz: A képzőművészetben 1420 körül alakult ki Firenzében, majd átterjedt egész

Itáliára. Elsősorban az ókori klasszikus szövegek, ismeretek és ezek hasznosításának
művészeti és tudományos újrafelfedezésére utal. Másodsorban ezeknek a szellemi
tevékenységeknek az eredményeként az európai kulturális élet általánosságban vett
újjászületését is jelöli.

levantei útvonal: középkori távolsági kereskedelmi útvonal Európából (Itália) Ázsia felé.

reconquista: Jelentése „visszahódítás”; a VIII. századtól 1492-ig tartó folyamat, melynek

során az Ibériai-félszigeten lévő keresztény államok kiűzik az arabokat.

tordesillasi egyezmény: 1494-ben a pápa közvetítésével megkötött egyezmény a portugálok és

a spanyolok között, melynek során elválasztották érdekszféráikat.

despotizmus: korlátlan egyeduralmi forma

centrum: Az újkorban Európa fejlett társadalmi, gazdasági központja. A centrumtól
fejlettségben távolodó területek a periféria.

abszolutizmus: Az uralkodó korlátlan hatalmán alapuló kormányzati rendszer az újkorban.

protenstáns: A keresztény egyházak azon egyik fő ága, amely a reformáció következtében a

XVI. században a katolikus egyháztól különvált. Nem fogadják el az üdvösség tanítását.

rózsák háborúja: Belháború 1455–1485 között Angliában a királyi hatalomért. Az elnevezés

eredete: a Lancaster-ház címerében piros, a York-házéban fehér rózsa volt. A Lancaster-ház
örököse, VII. (Tudor) Henrik került a trónra, miután feleségül vette Yorki Erzsébetet.

VII. Henrik: Angol uralkodó 1509-től 1547-ig. Az angol történelem egyik legkülönlegesebb
alakja volt. Az ő uralkodása alatt vált le az anglikán egyház a katolikus egyházról, s ő lett az
új egyház feje. Elhíresült arról is, hogy hat felesége volt, akik közül kettőt, Boleyn Annát és
Howard Katalint lefejeztetett.

anglikán egyház: Az evangélikus és református egyház mellett a protestantizmus harmadik,

mérsékelt ága. VIII. Henrik egyházszakadásával kezdődött (1533–34) és Th. Cranmer
reformátori munkásságával teljesedett ki. Az anglikán egyház feje az uralkodó.

puritanizmus: Vallási, politikai mozgalom, mely minden katolikus vonástól meg akarta
tisztítani az egyházat (purus = tiszta).

Francis Drake: 1540 körül született és 1596-ban halt meg. A tengerész elsősorban a spanyol
Armada feletti 1588-as győzelmével írta be magát a történelembe.

bekerítés: A földbirtokosok Angliában a XVI–XVIII. században a parasztság közös

földtulajdonát erőszakosan kisajátították, a földeket fallal, sövénnyel, árokkal vették körbe. A
nincstelenné vált parasztok a városokba özönlöttek, a manufaktúrák olcsó bérmunkásai lettek.

yeoman: vállalkozó angol paraszt

gentry: Újnemes Angliában, aki vidéki birtokán bérmunkát alkalmazva vagy a városokban
manufaktúratulajdonosként bekapcsolódott az árutermelésbe.

tőkefelhalmozás: A kapitalista gazdaság kialakulásának folyamata, Angliában a vállalkozás

szabadságának kialakulásával teljesedik ki a XVIII. századra.

Jognyilatkozat: A dicsőséges forradalmat (1688–89) követően az angol parlament adta ki

1689-ben. Biztosította a polgári szabadságjogokat, lefektette az alkotmányos monarchia
alapelveit.

monopólium: Valamely tevékenység végzésére való kizárólagos jog (pl. fűszerek

kereskedelme, valaminek a gyártása).
parlament: Választott törvényhozó testület, illetve az épület, amelyben e testület tanácskozik.
Elnevezése koronként és országonként különböző lehet (országgyűlés, nemzetgyűlés,
kongresszus stb.).

puritanizmus: Vallási, politikai mozgalom, mely minden katolikus vonástól meg akarta
tisztítani az egyházat (purus = tiszta).

Jogok kérvénye: Az I. Károly által 1628-ban összehívott parlament dokumentuma, amelyet a

király aláírt. Adót csak a parlament szavazhat meg, letartóztatni valakit csak törvényes bírói
ítélettel lehet.

gavallérok: Az angol korona mögött felsorakozó királypártiak.

kerekfejűek: Az angol parlamenti puritánok gúnyneve, melyet kerekre nyírt frizurájuk miatt
kaptak.

Oliver Cromwell: Az angol polgári forradalom legkiemelkedőbb alakja, a rövid életű Angol
Köztársaság lord protectori címet viselő diktátora. Cromwell egy ellentmondásos időszak
politikusa volt, akinek tettei – I. Károly (ur. 1625–1649) halálba küldése, a katolikusok ellen
végrehajtott mészárlások és az egyeduralom kiépítése – máig megosztják a brit közvéleményt.

csonka parlament: Az 1640 őszén összehívott úgynevezett hosszú parlament 1653-ig sok
változáson ment keresztül. 1648. december 2-án Cromwell seregével bevonult Londonba,
ahol a katonatanács megkezdte a királlyal egyezkedő (azaz áruló) presbiteriánusok
felelősségre vonását és egy részük bebörtönzését. Mintegy 150 presbiteriánust távolítottak el a
parlamentből, így az mindössze 100, többnyire independens képviselőből állt. Ez a „csonka“
parlament 1653-ig működött, majd a „szentek parlamentje" vette át a szerepét.

védnökség: Protektorátus; Cromwell diktatúrájának neve.

diktatúra: Valamely személynek vagy csoportnak az állam törvényeit figyelmen kívül hagyó,
erőszakszervezetekre támaszkodó, kivételes törvényekkel szentesített korlátlan hatalma.

resturáció: Valamilyen rendszer helyreállítása.

alkotmányos monarchia: Olyan monarchia, amelyben a tényleges hatalom nagy része – a

hadsereg, a pénzügyek, a kormány feletti ellenőrzés – a parlament kezében van. „A király
uralkodik, de nem kormányoz”. Ez az államforma először Angliában jött létre 1689-ben.

inkvizíció: A hit és az erkölcs tisztaságának védelmére létrehozott egyházi bírósági intézmény

a középkorban. Az eretnekségek mellett foglalkozott minden olyan, az egyház belső életét
érintő problémával, mely a hit továbbadását komolyan akadályozhatta.

geocentrikus világkép: Földközéppontú világkép, mely szerint Isten egyetlen világot

teremtett.
heliocentrikus világkép: Kopernikusz tétele, mely szerint a Föld és más égitestek a Nap körül
keringenek. Az ókorban már felismerték, a középkorban arab tudósok közvetítették és
egészítették ki ezt az ismeretet.

aszrológia: Középkori csillagászat, mely az égi jelenségekből próbál az emberek sorsával

kapcsolatos megállapításokat tenni.

hatalmi ág: A hatalomgyakorlás legfontosabb területeinek megfelelő állami tevékenységek

összefoglaló megjelölése. Az ókori állambölcselők tipizálására visszavezethetően 3 hatalmi
ágról esik szó az államelméletben: a törvényhozó, a végrehajtó és az igazságszolgáltató
hatalomról.

Kepler alaptörvényei: Mindhárom törvénye naprendszerünk bolygóinak mozgására

vonatkozik. Ezek szerint a bolygók ellipszis alakú pályán keringenek a Nap körül.

Newton alaptörvényei: Newton három törvénye a tehetetlenség, a dinamika és a kölcsönhatás

törvénye.

Index: Tiltott könyvek jegyzéke, melyet az ellenreformáció idején állítottak össze, és később
többször kiegészítették.

skolasztika: A skolasztika a XI. században születő és a XV. századig uralkodó bölcseleti,

logikai módszer. Korlátok közt elismeri a tudományos vizsgálódást, de úgy tartja, hogy a
világ végső megismeréséhez csak a hit által lehet eljutni.

empirizmus: Ismeretelméleti irányzat, mely a görög empeiria, 'tapasztalás' szóból ered, mivel
a megismerésben a befogadás jelentőségét hangsúlyozza, s tudományos módszernek csak a
tapasztalást tekinti. A megismerés egyedüli forrása a belső vagy külső élmény, az
érzékszervek révén szerzett ismeret.

racionalizmus: Filozófiai irányzat, melynek elnevezése a latin ratio, ’ész, ésszerű‘ szóból ered,
mivel az ésszerű (racionális) megismerést állítja a középpontba. Ismeretelméletileg ez,
szemben az empirizmussal, annyit jelent, hogy ismereteink forrása nem a tapasztalat, hanem a
gondolkodás (Descartes).

kora újkor: A korszak kezdetének legelfogadottabb dátuma 1492, az amerikai kontinens

felfedezése, a korszak végének pedig általában a francia forradalom kitörését (1789) tartják.

társadalom: Emberek alkotta csoport, amely megkülönböztethető más csoportoktól tagjainak

közös érdeklődése, ismertetőjelei, viszonyrendszere, intézményei és kultúrája alapján.

utópia: (A görög „u toposz”, „nem létező hely” kifejezésből.) Irodalmi műfaj. Tágabb
értelemben bármilyen fantasztikus színezetű, megvalósíthatatlan társadalomelméleti
elképzelés. Egy elképzelt, az adott korban eszményinek látszó társadalmi berendezkedés
bemutatása. Tükörként is szolgál: a jelen világát negatív színben tünteti fel: a fiktív világ
jobb, mint a létező. Az ilyen utópiákat pozitív utópiának nevezzük. Az első utópiát Thomas
Morus írta 1516-ban Utópia címmel, innen ered a műfaj elnevezése. Pozitív utópiának
tekintjük még Platón Állam (kb. Kr. E. 395), Campanella A Nap városa (1602), Francis
Bacon Új Atlantisz (1627) című művét. Voltaire Candide-jában (1759) a világtól elzárt
Eldorádó szintén pozitív utópia. Lásd még: negatív utópia.
alkotmányos monarchia: Olyan monarchia, amelyben a tényleges hatalom nagy része – a
hadsereg, a pénzügyek, a kormány feletti ellenőrzés – a parlament kezében van. „A király
uralkodik, de nem kormányoz”. Ez az államforma először Angliában jött létre 1689-ben.

vetésforgó: A szántóföldön termesztett növények előre meghatározott helye és egymás után

következésének művelési rendszere (fordulós gazdálkodás). A vetésforgó tágabb értelemben
magában foglalja a talajművelés és a növénytermesztés egész rendszerét. A korszerű
vetésforgó lényege, hogy nem zsarolja ki a talaj táperejét, hanem azt a leggazdaságosabban
használja ki.

hugenotta: A francia kálvinisták elnevezése. Először a szegény lakosság körében hódított,

majd a polgárság és nemesség egy része is csatlakozott a kálvini tanokhoz. Főleg az ország
déli területein terjedt el.

rendi gyűlés: A rendi állam legfontosabb testülete a rendi gyűlés, melynek fontos jogköre volt
az adók megszavazása. Európa országaiban eltérő berendezkedésű rendi gyűlések voltak. A
királyi hatalommal szemben képviselték a kiváltságos csoportok érdekeit.

parittyások: Mozgalom Franciaországban, mely az abszolutista kormányzat ellen küzdött.

Francia neve: Fronde.

„Az állam én vagyok!”: E híres kijelentés ebben a formában sohasem hangzott el, s
valószínűleg Bossuet abbénak, az ismert hitszónoknak 1709-ben megjelent, La Politique tirée
de l’Écriture sainte (A Szentírás szerinti politika) című műve nyomán terjedt el. Az abszolút
monarchia egyik leghíresebb ideológusa ugyanis e szavakkal idézte fel XIV. Lajos alakját:
„Tout l’État est en lui”, vagyis „az egész állam benne foglaltatik”. (Forrás: RUBICONline,
Hahner Péter: Az abszolút monarchiáról mai szemmel. Az állam én vagyok!)
http://www.rubicon.hu/magyar/old...)

intendáns: A francia abszolutizmus helyi végrehajtója, aki az egyes ügyekben teljhatalmat

kapott.

védővám: A védővám a nemkívánatos külföldi árucikkek távoltartására kivetett magas vám.

merkantilizmus: A XVI-XVIII. századra jellemző gazdaságpolitika. Az ország gazdagsága a

kereskedelemből származik, ezért védővámokkal korlátozták a behozatalt, támogatták a
kivitelt.

reguláris hadsereg: Az állam által fenntartott, szabályozott, kiképzett, egységesített, állandó

hadsereg.

spanyol örökösödési háború: A Habsburgok spanyol ágának kihalása után kirobbant francia–
osztrák háború 1701–14 között. A háborúba több európai ország is bekapcsolódott. A háborút
lezáró béke rendezte az európai hatalmi viszonyokat.

hegemónia: A kifejezés a görög „vezér” szóból származik, valamilyen hatalom döntő fölényét
jelöli.
búcsúcédula: A búcsúcédulák megvétele a bűnök után járó túlvilági büntetés elengedésére
szolgált.

Luther Márton: A reformáció elindítója (1483–1546).

reformáció: A latin „reformatio“ – átalakítás, megjavítás – szóból ered; a XVI. században

keletkező, a katolikus egyház ellen irányuló, a polgárság új eszmék iránti igényét kifejező,
részben antifeudális eszmei, vallási és társadalmi-politikai mozgalom.

X.Leó: Giovanni Medici (ur. 1513–21)

szász választófejedelem: A német-római császárokat választó 7 fejedelem egyike,

korszakunkban III. (Bölcs) Frigyes.

anabaptizmus: újrakeresztelők, a reformáció népi irányzata

protestál: Jelentése: tiltakozik. Ebből ered a protestáns, általános elnevezés: a birodalmi

gyűlés határozata ellen tiltakozók.

Kálvin János: A XVI. századi vallási reformáció egyik legjelentősebb irányzatának

vezéralakja, egyházszervező, a „kálvinizmus” elnevezés őrzi nevét.

predesztináció: Az eleve elrendelés tana, mely szerint Isten az embert megszületésekor egy
adott sorsra szánta.

jezsuita rend: katonai fegyelmű szerzetesrend, Jézus Társasága

barokk: 1570-1750 között jelentkező művelődéstörténeti korszak, korstílus. Bonyolult minták,

gazdag díszítés, monumentalitás jellemzők rá. A barokk szó az olasz barocco szóból ered, ami
nyakatekert okoskodást jelent. Ez a barokkra jellemző túldíszítettségre és formai
bravúrosságra utal.
Újkor - Magyarország a kora újkorban
Dobzse: II. (Jagelló) Ulászló (ur. 1490–1516) ragadványneve Magyarországon. Jelentése: jól
van.

Hunyadi Mátyás: Hunyadi János és Szilágyi Erzsébet kisebbik fiaként 1443-ban született.
Cillei Ulrik meggyilkolása után bátyjával együtt elfogták, V. László fogolyként vitte magával
Prágába. 1458. január 24-én távollétében magyar királlyá választották. 1464. március 29-én
koronázták meg. 1469. május 3-án Olmützben cseh királlyá választották, Csehországot
azonban sohasem tudta meghódítani. 1486-ra Ausztria nagy részét elfoglalta, 1487 tavaszától
viselte az Ausztria hercege címet. 1455-ben Cillei Ulrik leányával, Erzsébettel jegyezték el,
majd 1458-ban Podjebrád György lányával, Katalinnal, akit 1461-ben el is vett. 1476-tól
második felesége Aragóniai Beatrix. Házasságaiból nem született gyermeke, házasságon
kívüli fia Corvin János. 1490. április 6-án Bécsben halt meg, Székesfehérváron temették el.
(http://mek.oszk.hu/01900/01918/h...)

fekete sereg: Hunyadi Mátyás állandó zsoldoshadseregének elnevezése. Nehéz- és

könnyűlovasságból, gyalogságból és tüzérségből állt. A mozgékonyságáról és
fegyelmezettségéről híres sereg fönntartása megterhelte a kincstár költségvetését.

egyforintos taksa: Hunyadi Mátyás által a nemesektől is behajtott rendkívüli hadiadó, a királyi
bevételek fő forrása.

végvárak: A Zsigmond király (ur. 1387–1437) alatt kialakított védelmi rendszer, mely a török
támadásig az ország déli határát védte. A török hódítás következtében a végvárvonal
áthelyeződött északra.

lacikonyha: Egyesek Dobzse László nevével hozzák összefüggésbe. Ennél azonban

valószínűbb, hogy régebben a vidéki háztartásokban László-naptól (június 27.) kezdve
kihelyezték a konyhát a házból a szabad ég alá. Nyári konyhaként ma is ismert.

zászlósurak: Azok az urak, akik rangjuknál és vagyonuknál fogva saját zászló alatt
magánhadsereget tarthattak fenn.

Szapolyai: Hunyadi Mátyás alatt a bárók közé felemelkedő család.

Szapolyai János: Erdélyi vajda, 1526. november 11-én koronázták Magyarország királyává
(ur. 1526–1540) a köznemesi párt vezetőjét, hazánk utolsó nemzeti – vagyis magyar születésű
– uralkodóját. A mohácsi vereség utáni zűrzavarban lépett trónra, az országban dúló káosz
pedig uralkodása alatt tovább fokozódott.

II. Lajos: Magyar és cseh király (ur. 1516–1526). A fiatalon trónra ültetett, tíz évig regnáló
Lajos volt az egységes középkori Magyar Királyság utolsó koronás feje, életének a hazánk
sorsát is tragikusan befolyásoló mohácsi csata vetett véget.

Dózsa György: Székely származású végvári vitéz, az 1514-es parasztfelkelés vezetője.

Webőczy István: Köznemesi származású jogász, aki Tripartitum című könyvében (megjelent
1517-ben) lefektette a nemesi jog alapelveit. Munkája évszázadokon át a magyar jog alapja
volt.
Szulejmán: Török szultán 1520–1566 között.

Szapolyai János: Erdélyi vajda, 1526. november 11-én koronázták Magyarország királyává
(ur. 1526–1540) a köznemesi párt vezetőjét, hazánk utolsó nemzeti – vagyis magyar születésű
– uralkodóját. A mohácsi vereség utáni zűrzavarban lépett trónra, az országban dúló káosz
pedig uralkodása alatt tovább fokozódott.

1505-ös törvény: Szapolyai János kezdeményezésére hozott törvény Rákos-mezején, mely

szerint az akkor még gyermektelen II. Ulászló halála esetén idegen dinasztiából nem
választanak királyt.

Habsburg Ferdinánd: A német-római császár és spanyol király, V. Károly öccse, 1526–1564

között magyar és cseh király, 1556-tól német-római császár. 1526. december 17-én
választották királlyá a pozsonyi országgyűlésen megjelent előkelők, trónra lépésével közel
négy évszázadra megalapozta a dinasztia magyarországi uralmát.

porta: A szultánság korában a Török Birodalom kormányfői (nagyvezíri) hivatalának

Európában használatos elnevezése.

Jagelló Zsigmond: Lengyel király 1506–1548 között, Szapolyai János apósa, az ő lánya volt
Izabella magyar királyné.

János Zsigmond: 1540-től 1571-ig élt. Szapolyai János fia. Apja hívei II. János néven még
csecsemőkorában királlyá választották. 1570-ben a speyeri egyezményben lemondott
választott királyi címéről, cserébe megkapta az erdélyi fejedelem címet. Ezzel az eseménnyel
született meg az Erdélyi Fejedelemség.

Szulejmán: Török szultán 1520–1566 között.

Szapolyai János: Erdélyi vajda, 1526. november 11-én koronázták Magyarország királyává
(ur. 1526–1540) a köznemesi párt vezetőjét, hazánk utolsó nemzeti – vagyis magyar születésű
– uralkodóját. A mohácsi vereség utáni zűrzavarban lépett trónra, az országban dúló káosz
pedig uralkodása alatt tovább fokozódott.

János Zsimond: 1540-től 1571-ig élt. Szapolyai János fia. Apja hívei II. János néven még
csecsemőkorában királlyá választották. 1570-ben a speyeri egyezményben lemondott
választott királyi címéről, cserébe megkapta az erdélyi fejedelem címet. Ezzel az eseménnyel
született meg az Erdélyi Fejedelemség.

Habsburg Ferdinánd: A német-római császár és spanyol király, V. Károly öccse, 1526–1564

között magyar és cseh király, 1556-tól német-római császár. 1526. december 17-én
választották királlyá a pozsonyi országgyűlésen megjelent előkelők, trónra lépésével közel
négy évszázadra megalapozta a dinasztia magyarországi uralmát.

Fráter György: Apja családi neve alapján Utyeszenics, anyjáé alapján Martinuzzi György,
György barát. Váradi püspök, Erdély államszervezetének kialakítója.
gyalui egyezmény: 1541-ben létrejött megállapodás György barát és Ferdinánd között,
melynek értelmében Buda visszafoglalása esetén a barát hajlandó átadni a keleti országrészt.

Dobó István: 1549-ben lett az egri vár kapitánya, 1552. szeptember 11. és október 18. között
Ahmet nagyvezér és Ali budai pasa egyesült seregével szemben 2000 vitézzel és a várba
menekült környékbeli parasztokkal megvédte a várat. Ez a győzelem mind erkölcsi, mind
katonai szempontból igen nagy jelentőségű volt, ezért Dobó jutalmul megkapta Ferdinándtól
Dévát és Szamosújvárt, majd 1553-ban a király kinevezte Erdély vajdájává.

Zrínyi Miklós: Szigetvár kapitánya. 1566-ban a lángokban álló, ostromlott és már védhetetlen
várból katonáival kitört, életét áldozta a török előretörés megállításáért.

drinápolyi béke: A császár és a szultán közötti béke (1568). A császár évi adót fizet, a szultán
nem támad. Állandó követeket helyeznek a két fővárosba.

Magyar Királyság: A mohácsi vész és Buda 1541. évi eleste után Habsburg fennhatóság alatt
álló területek a három részre szakadt országban: az északi, a nyugat-dunántúli és a déli
területek Horvátországgal együtt.

Udvari Haditanács: 1556-ban létrehozott hivatal Bécsben, mely a Habsburgok minden

országának és tartományának katonai ügyeit intézte közvetlenül.

vilajet: 1556-ban létrehozott hivatal Bécsben, mely a Habsburgok minden országának és

tartományának katonai ügyeit intézte közvetlenül.

díván: A szultán, illetve a pasák tanácsadó testülete.

defterdár: török adószedő

kádi: A vallási törvények és a szokásjog alapján ítélkező bíró az iszlám országokban.

szolgálati birtok: A szultán adományozta tisztviselőinek és lovas katonáinak, a szpáhiknak,

gyakran cserélve őket.

szpáhi: Könnyűlovas katona az Oszmán Birodalomban, aki a katonai szolgálatért nem

öröklődő szolgálati birtokot kapott. A szolgálati birtokok rendszere odaadó katonákat
eredményezett, de a gazdaságot gyengítette, mert minél rövidebb idő alatt a legtöbbet
próbálták kiszipolyozni a birtokokból.

hászbirtok: A szultán saját kezelésű birtoka a meghódított tartományokban. Nálunk a

jelentősebb mezővárosok körül alakult ki (Gyöngyös, Kecskemét).

haradzs: A rájáktól, azaz a nem muszlim alattvalóktól szedett fejadó. Az adó biztosítása
érdekében a törökök nem szorgalmazták az áttérést.

kettős adózás: Sajátosan a Hódoltság területére jellemző. A lakosság nemcsak a török állami
és földesúri adót fizette, hanem a Magyar Királyság, a magyar földesurak, az egyház is
behajtotta tőlük az adót.
parasztvármegyék: A jobbágyok önvédelmi szervezetei a Hódoltság területén. A nemesi
vármegyék igyekeztek ellenőrzésük alá vonni őket, ez a török kiűzése után sikerült csak.

türbe: Török sírkápolna. Gül Baba türbéje Budán van, ma a világ egyik legészakibb iszlám
zarándokhelye.

1437-es parasztfelkelés: Budai Nagy Antal vezette erdélyi parasztfelkelés, amely ellen
létrejött a három nemzet uniója, az erdélyi rendiség.

három nemzet uniója: Szövetség (kápolnai unió), amely 1437-ben jött létre a kiváltságok
(magyar nemesség, székelyek, szászok jogai) megvédésére, illetve a parasztmozgalmak ellen.

Szulejmán: Török szultán 1520–1566 között.

Buda megszállása: 1541. augusztus 29., a mohácsi csata évfordulójának napja.

Szapolyai János: Erdélyi vajda, 1526. november 11-én koronázták Magyarország királyává
(ur. 1526–1540) a köznemesi párt vezetőjét, hazánk utolsó nemzeti – vagyis magyar születésű
– uralkodóját. A mohácsi vereség utáni zűrzavarban lépett trónra, az országban dúló káosz
pedig uralkodása alatt tovább fokozódott.

János Zsigmond: 1540-től 1571-ig élt. Szapolyai János fia. Apja hívei II. János néven még
csecsemőkorában királlyá választották. 1570-ben a speyeri egyezményben lemondott
választott királyi címéről, cserébe megkapta az erdélyi fejedelem címet. Ezzel az eseménnyel
született meg az Erdélyi Fejedelemség.

vármegye: A vármegye vagy megye (latinul comitatus) a magyar közigazgatás alapvető

területi egysége I. István király óta. Feladata, hatásköre (gazdasági, katonai, jogi ügyek) az
évszázadok során sokat változott.

szék: Közigazgatási egység. Erdélyben a XIV. században alakultak ki a szászok és székelyek

székei, melyek a vármegyékhez hasonló hatáskörrel bírtak.

Partium: Részek – az Erdélyi Fejedelemséghez tartozó kelet-magyarországi megyék közös

neve. Ma általánosságban Erdélyhez kötjük.

speyeri egyezmény: 1570-ben született megállapodás János Zsigmond és II. Miksa császár
között. Ezt tekintjük az Erdélyi Fejedelemség születésének.

Báthori István: Erdélyi fejedelem (ur. 1571–1586) és lengyel király (1576–1586). Egyike volt
a kor legnagyobb formátumú politikusainak, és annak ellenére, hogy tervei végül nem
realizálódtak, útmutatást nyújtott a XVII. századi aranykor fejedelmeinek ahhoz, hogyan
törekedjenek Magyarország újraegyesítésére.

athnamé: A szultáni udvar és a vazallusok viszonyát szabályozó okirat, jelentése: eskü. Török
felfogás szerint csak az lehetett fejedelem, aki rendelkezett a szultántól kapott okirattal és
felségjelvényekkel.
tizenöt éves háború: 1591 és 1606 között zajlott a Habsburgok és az Oszmán Birodalom
között Magyarországon.

ferlségárulási perek: A XVI. század végén a főúri birtokok és várak megszerzésére irányuló
perek sorozata. Eredménye általában fő- és jószágvesztés volt.

Bocskai István: Magyar főúr, majd erdélyi fejedelem (1604/5–1606), az első Habsburg-
ellenes felkelés vezetője, a hajdúk letelepítője.

hajdúk: Marhahajcsárok; nevük a „hajtás” szóból ered. Az ekkor kibontakozó

marhakereskedelemből éltek.

bécsi béke: Szerződés Bocskai és az udvar között 1606-ban, mely lezárta a felkelést, és Erdély
helyzetét is rendezte.

Bocskai István végrendelete: Bocskai végrendelkezésének az a része, melyben kifejti a

fejedelmek szerepét. Erdély akkor egyesüljön Magyarországgal, ha nemzeti király ül
Magyarország trónján. Kitér a székelyek és hajdúk helyzetére, szerepére is.

Luther Márton: A reformáció elindítója (1483–1546).

II. Lajos: Magyar és cseh király (ur. 1516–1526). A fiatalon trónra ültetett, tíz évig regnáló
Lajos volt az egységes középkori Magyar Királyság utolsó koronás feje, életének a hazánk
sorsát is tragikusan befolyásoló mohácsi csata vetett véget.

Habsburg Ferdinánd: A német-római császár és spanyol király, V. Károly öccse, 1526–1564

között magyar és cseh király, 1556-tól német-római császár. 1526. december 17-én
választották királlyá a pozsonyi országgyűlésen megjelent előkelők, trónra lépésével közel
négy évszázadra megalapozta a dinasztia magyarországi uralmát.

Szapolyai János: Erdélyi vajda, 1526. november 11-én koronázták Magyarország királyává
(ur. 1526–1540) a köznemesi párt vezetőjét, hazánk utolsó nemzeti – vagyis magyar születésű
– uralkodóját. A mohácsi vereség utáni zűrzavarban lépett trónra, az országban dúló káosz
pedig uralkodása alatt tovább fokozódott.

evangélikusok: Lutheránusok, Luther Márton tanait követők. Hitük kizárólagos alapja a

Biblia, azon belül is az evangéliumok.

ötvárosi hitvallás: 1549-ben Kassa, Eperjes, Lőcse, Bártfa és Kisszeben polgárai által
megfogalmazott vallási állásfoglalás. A dokumentum a magyar evangélikus egyház
megszilárdulását jelentette.

prédikátor: Protestáns pap a XVI–XVII. században. A prédikátorok településről településre

járva hirdették a protestáns tanokat, magyarázták a Bibliát, hitvitákban vettek részt.

Kálvin János: A XVI. századi vallási reformáció egyik legjelentősebb irányzatának

vezéralakja, egyházszervező, a „kálvinizmus” elnevezés őrzi nevét.
predesztináció: Az eleve elrendelés tana, mely szerint Isten az embert megszületésekor egy
adott sorsra szánta.

Méliusz Juhász Péter: Wittenbergi tanulmányok után Debrecenben lett lelkész. Szegedi Kis
István hatására csatlakozott a helvét reformációhoz, szervezte a tiszántúli református
egyházkerületet, vitázott az erdélyi antitrinitáriusokkal.

káté: Tanító írás, mely kérdés-felelet formájában foglalja össze mondandóját.

unitáriusok: Antitrinitáriusok, Szentháromság-tagadók. Szervét Mihály követői elsősorban

Erdélyben. Az unitárius a négy bevett vallás egyike, az unitárius egyház alapítója Dávid
Ferenc, János Zsigmond udvari papja volt.

tordai országgyűlések: Az itt hozott törvények rendezték a különböző vallási felekezetek

helyzetét Erdélyben. Vallásszabadságot biztosítottak a négy felekezetnek, megtiltották, hogy
bárkit is a vallásáért üldözzenek.

Pázmány Péter: Író, hitszónok, hitvitázó, a magyarországi katolikus megújulás egyik

meghatározó személyisége, 1616-tól esztergomi érsek. Bécsben papnevelő intézetet,
Nagyszombaton egyetemet alapított.

Bocskai István: Magyar főúr, majd erdélyi fejedelem (1604/5–1606), az első Habsburg-
ellenes felkelés vezetője, a hajdúk letelepítője.

merkantilista gazdaságpolitika: A XVI–XVIII. századra jellemző gazdaságpolitika. Az ország

gazdagsága a kereskedelemből származott, ezért védővámokkal korlátozták a behozatalt,
támogatták a kivitelt.

monopólium: Valamely tevékenység végzésére való kizárólagos jog (pl. fűszerek

kereskedelme, valaminek a gyártása).

harmincéves háború: Az első olyan háború, mely Európa jelentős részét érintette. Vallási és
politikai indíttatású volt, de mindinkább a politikai, hatalmi szerep erősödött fel. A háború a
cseh felkelés után az északi protestáns és déli katolikus német területek közt folyt. A
Habsburgokkal szemben először a protestáns uralkodók léptek fel az északiakat támogatva, de
végül a katolikus Franciaország is ezen az oldalon lépett hadba, bizonyítva, hogy ez inkább
nagyhatalmi vetélkedés volt. A háborút a vesztfáliai béke zárta le, amely évtizedekre
kialakította Európa hatalmi viszonyait.

II. Ferdinánd: Német-római császár, cseh és magyar király (ur. 1617/1618–1637). Trónra
lépése volt a harmincéves háború kirobbantó oka.

hét vármegye: Az 1621-ben kötött nikolsburgi béke alapján Bethlen tulajdonába került
vármegyék: Borsod, Abaúj, Zemplén, Bereg, Szabolcs, Szatmár, Ugocsa.

korábban megkötött békék: 1621-ben Nikolsburg, 1626-ban Pozsony, 1645-ben Linz (I.
Rákóczi György)
bécsi béke: Szerződés Bocskai és az udvar között 1606-ban, mely lezárta a felkelést, és Erdély
helyzetét is rendezte.

II. Rudolf: 1576–1608 között magyar király, öccse lemondatta. 1612-ben bekövetkezett
haláláig Prágában élt.

II. Mátyás: 1608-tól a koronázási törvények elfogadásával magyar király, 1612-től német-
római császár.

nádor: A király után a legfontosabb világi méltóság. Bírói és katonai feladatai országosak
voltak. 1562 és 1608 között a Habsburgok helytartót neveztek ki helyette.

harmincéves háború: Az első olyan háború, mely Európa jelentős részét érintette. Vallási és
politikai indíttatású volt, de mindinkább a politikai, hatalmi szerep erősödött fel. A háború a
cseh felkelés után az északi protestáns és déli katolikus német területek közt folyt. A
Habsburgokkal szemben először a protestáns uralkodók léptek fel az északiakat támogatva, de
végül a katolikus Franciaország is ezen az oldalon lépett hadba, bizonyítva, hogy ez inkább
nagyhatalmi vetélkedés volt. A háborút a vesztfáliai béke zárta le, amely évtizedekre
kialakította Európa hatalmi viszonyait.

vesztfáliai béke: Az 1618–48 között zajló harmincéves háborút lezáró béke, mely a Német-
római Császárságot több száz német állam laza halmazává tette.

II. Ferdinánd: 1637–57 között császár, magyar és cseh király.

Zrínyi Miklós: Szigetvár kapitánya. 1566-ban a lángokban álló, ostromlott és már védhetetlen
várból katonáival kitört, életét áldozta a török előretörés megállításáért.

az eszéki híd felégetése(1664): Zrínyi téli hadjáratának legfontosabb sikere.

vasvári béke: A katonai sikerek ellenére tíz nappal a dicsőséges szentgotthárdi győzelem után
kötött béke. Visszaállította a háború előtti állapotokat.

sub rosa: Latin szólás: a rózsa alatt, vagyis titokban. Az ókori mitológia szerint a rózsa a titok
jelképe. Sárospatakon is volt rózsaszoba.

kurucok: A XVII. század második felétől a Habsburgokkal szemben álló bujdosók.

Elbocsátott végváriak, szökött jobbágyok, elszegényedett kisnemesek alkották tömegeiket. Ők
adták Thököly és Rákóczi katonáinak zömét.
kurucok: A XVII. század második felétől a Habsburgokkal szemben álló bujdosók.
Elbocsátott végváriak, szökött jobbágyok, elszegényedett kisnemesek alkották tömegeiket. Ők
adták Thököly és Rákóczi katonáinak zömét.

Szent Liga: A törökök kiűzésére létrejött európai szövetség, melyet XI. Ince pápa szervezett.
A szövetség tagjai a Habsburg Birodalom, a Pápai Állam, Velence, Lengyelország és
Oroszország. A pápa közbenjárására XIV. Lajos francia király semlegességet vállalt.

nagyharsányi csata: Mohács közelében lezajlott nyílt mezei ütközet. A török vereséggel
végződő csatát szokás második mohácsi csatának nevezni.

II. Rákóczi Ferenc: Magyar főnemes, a Rákóczi-szabadságharc vezetője, Magyarország

vezérlő fejedelme, erdélyi fejedelem. Az 1703-ban indított szabadságharccal Magyarország
teljes függetlenségét kívánta visszaszerezni a Habsburgoktól. A függetlenség ügye 1711-ben
elbukott, Rákóczi emigrációba vonult, Törökországban halt meg.

Újszerzeményi bizottság: A kamarának alárendelt hivatal 1688-tól. Az udvar a töröktől

visszahódított területet fegyverrel szerzett tartománynak tekintette. A volt birtokosok csak a
bizottságon keresztül, jogosultságukat és hűségüket igazolva kaphatták vissza földjeiket.

fegyverváltság: A visszahódított területeken csak a birtok értékének 10%-át kitevő

fegyverváltság lerovása után kaphatták meg földjüket a birtokosok.

rekatolizáció: Visszatérítés a katolikus egyházhoz, a XVII. század végén általában erőszakos

módon.

felkelés a Tiszaháton: 1697-ben kirobbant felkelés. Tokaji Ferenc vezetésével Thököly

egykori katonái elfoglalták Tokajt és Sárospatakot. Vezetőjüknek Rákóczit akarták
megnyerni, aki ekkor még Bécsbe menekült előlük.

spanyol örökösödési háború: A Habsburgok spanyol ágának kihalása után kirobbant francia–
osztrák háború 1701–14 között. A háborúba több európai ország is bekapcsolódott. A háborút
lezáró béke rendezte az európai hatalmi viszonyokat.

pátensek: Nyílt parancsok. 1703 augusztusában a Vetésen kiadott pátens a hadba lépő
katonáknak mentességet ígért az állami és földesúri szolgáltatások alól, később a gyalui
pátens hadi rendtartást írt elő, tiltotta a fosztogatást, előírta a katonai fegyelmet.

szatmári béke: A Rákóczi-szabadságharcot lezáró békeszerződés, amelyet 1711. április 30-án

kötött meg Károlyi Sándor a szövetkezett rendek képviseletében III. Károly király
megbízottjával, Pálffy János császári főparancsnokkal. A békeszerződést Szatmárnémetiben, a
Vécsey-palotában írták alá a nemesség képviselői.
racionalizmus: Filozófiai irányzat, melynek elnevezése a latin ratio, ’ész, ésszerű‘ szóból ered,
mivel az ésszerű (racionális) megismerést állítja a középpontba. Ismeretelméletileg ez,
szemben az empirizmussal, annyit jelent, hogy ismereteink forrása nem a tapasztalat, hanem a
gondolkodás (Descartes).

empirizmus: Ismeretelméleti irányzat, mely a görög empeiria, 'tapasztalás' szóból ered, mivel
a megismerésben a befogadás jelentőségét hangsúlyozza, s tudományos módszernek csak a
tapasztalást tekinti. A megismerés egyedüli forrása a belső vagy külső élmény, az
érzékszervek révén szerzett ismeret.

Montesquieu: Francia író, filozófus. Főbb művei: Perzsa levelek; A törvények szelleméről.
Angol mintára kifejti a hatalom megosztásának elvét, amely példa lett a polgári alkotmányok
számára. Az államok földrajzi meghatározottságának képviselője.

hatalmi ágak: A három hatalmi ág a törvényhozás, a végrehajtás és az igazságszolgáltatás.

Voltaire: Eredeti nevén François-Marie Arouet. A francia felvilágosodás híres írója és

filozófusa volt. Éles eszéről, filozófiai témájú írásairól és a polgári szabadságjogok
védelméről vált világszerte ismertté.

deista: A deizmus híve. A deisták hisznek ugyan Istenben mint személyesen létező
valóságban, és feltételezik, hogy a világot a természeti törvényekkel együtt Isten teremtette,
de tagadják, hogy Isten ezen túlmenően együttműködne vagy beavatkozna a teremtés művébe.

Rousseau: Jean-Jacques Rousseau (1712–1778) a francia felvilágosodás kiemelkedő alkotója.

Nézeteit értekezéseiben fejtette ki. Beszélt a magántulajdon kialakulásáról, az emberek
közötti egyenlőtlenségről, valamint a tudomány és művészet emberi életben betöltött
szerepéről.

Rousseau: Francia író, filozófus, a felvilágosodás talán legnagyobb hatású gondolkodója. Fő

műve a Társadalmi szerződés.

új társadalmi szerződés: Rousseau szerint a népnek vissza kell szereznie eredeti szabadságát,
tehát új társadalmi szerződésre van szükség. A népnek közvetlenül kell részt vennie a
döntésekben, ehhez a legtökéletesebb államforma a köztársaság, melyben a nép a
népgyűléseken gyakorolja a hatalmát.

a népfelség elve: Népszuverenitás; a jogok forrása a nép. A népnek joga van az államra
ruházott jogokért cserébe a hatalom ellenőrzésére, Locke és Montesquieu szerint képviseleti
rendszer révén, Rousseau szerint közvetlen néphatalom révén.

Enciklopédia: 1751 és 1772 között 28 kötetben megjelenő, tudományos és technikai

ismereteket összefoglaló kézikönyv. 1780-ig további 5 pótkötet és két képkötet egészítette ki.
A több mint 60 000 szócikket száznál is többen írták, maga Diderot 1200 szócikk szerzője.

Diderot: Francia filozófus és író, deista gondolkodó, a francia Enciklopédia főszerkesztője,

szervezője, a francia és az egyetemes kultúra egyik legnagyobb hatású alakja.
D’Alambert: Francia matematikus, mérnök, fizikus és filozófus. Az általa kidolgozott
hullámegyenlet-módszert róla nevezték el. Egyike volt a korai francia Enciklopédia
szerkesztőinek.

felvilágosult abszolutizmus: A megnevezés a francia fiziokratáktól származik (1767), és az

abszolutizmus egy sajátos válfaját takarja. A XVIII. században néhány közép- és kelet-
európai uralkodó (pl. II. Frigyes, II. József) a felvilágosodás tanait is felhasználó, polgári
jellegű reformokat vezetett be alapjaiban a feudális jelleget megőrző országában.

Poroszország: A Brandenburgi Választófejedelemség, illetve a Német Lovagrend államából

született Porosz Hercegség uniójából (1618) létrejött állam, mely 1701-ben, I. Vilmos alatt
lett királyság.

káplárkirály: I. Frigyes Vilmos porosz király gúnyneve, aki egész életében tiszti egyenruhát
viselt. Poroszországot katonai hatalommá tette, jelentősen megnövelve a hadsereg létszámát.

népoktatás: Az általános tankötelezettséget a lakosság számára I. Frigyes Vilmos porosz

király rendelte el 1717-ben. Intézkedésével még a fejlett Angliát is csaknem száz évvel
megelőzte.

a függetlenség napja: Bár már a XIX. század elejétől fogva július 4-én ünnepelték az Egyesült
Államokban a függetlenség napját, valójában az észak-amerikai kolóniák július 2-án kiáltották
ki a függetlenségüket. Augusztus 2-ig egy képviselő sem írta alá a dokumentumot, az utolsó
pedig csak november végén látta el kézjegyével. A július 4-i deklaráció igazából egy nem túl
jelentős aktus volt a kortársak szemében.

13 angol gyarmat: Kanada és Florida közt létrejött angol gyarmatok, Virginia az első, Georgia
az utolsó.

számos törvénnyel: Csak Angliával kereskedhettek, korlátozták az iparűzést, gondoskodni

kellett az angol katonák elszállásolásáról, ellátásáról, megtiltották a további nyugati
területekre való telepedést.

1773 decembere: A bostoni teadélután, melynek során indiánnak öltözött telepesek

semmisítették meg az angol teaszállítmányt, tiltakozásul a teavám ellen.

Függetlenségi Nyilatkozat: A Kongresszus egy 5 főből álló testületet bízott meg a nyilatkozat
elkészítésével, a testület vezetője Benjamin Franklin volt. A nyilatkozatot lényegében Thomas
Jefferson fogalmazta meg.

George Washington: Az Amerikai Egyesült Államok első elnöke, a függetlenségi háború

főparancsnoka és győztes hadvezére.

alapító atyák: A gyarmatállamok 55 küldötte, akik megfogalmazták az alkotmányt, melyet az

idők során kiegészítésekkel bővítettek. Az első 10 kiegészítés 1791-ben került az
alkotmányba.
az emberek természetjogai: „Minden ember természeténél fogva szabad… és veleszületett
jogokkal rendelkezik, nevezetesen az élethez és a szabadsághoz való joggal, valamint azzal a
lehetőséggel, hogy tulajdont szerezzen, és azt megtartsa, boldogságra és biztonságra
törekedjen, és azt legyen lehetősége, hogy elérje." Virginia Bill of Rights (USA, 1776)

a népfelség elve: Népszuverenitás; a jogok forrása a nép. A népnek joga van az államra
ruházott jogokért cserébe a hatalom ellenőrzésére, Locke és Montesquieu szerint képviseleti
rendszer révén, Rousseau szerint közvetlen néphatalom révén.

XVI. Lajos: Franciaország és Navarra királya volt 1774-től. 1792. augusztus 10-én a királyi
palota, a Tuileriák ostroma után megfosztották hatalmától és bebörtönözték, 1793-ban a
forradalmárok kivégezték.

ancien regime: A régi, abszolutista rendszer Franciaországban.

röpiratok, panaszlevelek: A leghíresebb Siéyes abbé Mi a harmadik rend? című röpirata.

Alkotmányozó Nemzetgyűlés: A képviselők jelentős része, miután lezárták üléstermüket, a

szomszédos Labdaházba vonulva esküt tett, hogy addig nem oszlik fel a gyűlés, amíg
Franciaországnak alkotmányt nem adnak (labdaházi eskü, 1789. június 17.).

Párizsban felkelés tört ki: A Bastille 1789. július 14-i ostroma a francia forradalom napja.

mindenhol megmozdult a nép: 1789 nyara a vidéki megmozdulások, úri kastélyok elleni
támadások, a „nagy félelem” időszaka.

újra megmozdult a nép: 1789. október 5–6., a nők menete.

alkotmányos monarchia: Olyan monarchia, amelyben a tényleges hatalom nagy része – a

hadsereg, a pénzügyek, a kormány feletti ellenőrzés – a parlament kezében van. „A király
uralkodik, de nem kormányoz”. Ez az államforma először Angliában jött létre 1689-ben.

királyi jogainak helyreállítását követelte: II. Frigyes porosz király és II. Lipót Habsburg
császár 1791 augusztusában Pillnitzben nyilatkozatott adott ki, melyben intervencióval,
beavatkozással fenyegetik meg Franciaországot.

Nemzeti Konvent: 1792 és 1795 között a francia törvényhozó testület, tagjait népképviselet
alapján választották meg.

terror: Erőszakos, kíméletlen módszerek, eljárások alkalmazása, hatalmaskodás. Célja a

megfélemlítés.

Robespierre: „A megvesztegethetetlen”. A jakobinus diktatúra idején a legfőbb végrehajtó

hatalommal rendelkező Közjóléti Bizottság vezetője. 1794. július 28-án, a diktatúra bukása
után egy nappal kivégzik.
Danton: A jakobinusok mérsékeltebb csoportjához tartozott, a köztársaság szószólója volt,
fellépett a terror ellen. Robespierre 1794 áprilisában lefejeztette. Politikai kapcsolatuk több
műalkotást ihletett.

jakobinus diktatúra: A francia forradalom időszaka 1793 júniusától 1794 júniusáig.

Direktórium: Igazgatóság; 1795 és 1799 között Franciaország 5 főből álló vezető testülete.

Konzulátus: Napóleon puccsa után államforma 1804-ig. Az állam élén három konzul állt, de a
főhatalom az első konzulé (Napóleoné) volt.

polgári törvénykönyv: Code Civil vagy Code Napoleon

kontinentális zárlat: Napóleon által az európai államokra kiterjesztett rendelkezés, mely

szerint tilos Angliával kereskedni, angol gyarmatárut fogadni. A gyarmatárukat Franciaország
nem tudta pótolni.