02 Kozepkor Irasbeli Temakorok 2017 Osz

Magister Universitas Érettségi Előkészítő Készítette: Barta József
Középkor
Lexikai ismeretek
Kronológia
622: Mohamed Mekkából Medinába menekült. Az iszlám vallás és időszámítás kezdete.
732: Martell Károly a Poitiers-i csatában legyőzte az arabokat.
800: Nagy Károly frank királyt Rómában római császárrá koronázta a Pápa.
843: Verduni szerződés. A frank trónörökösök a Frank Birodalmat három részre osztották fel
egymás között.
962: A német-római császárság megalapítása.
1054: A nagy egyházszakadás (szkizma). A kereszténység nyugati (római katolikus) és keleti
(bizánci / ortodox / görög-keleti) egyházra szakadt szét.
1066: Hódító Vilmos normann uralkodó elfoglalja Angliát.
1095: A clermont-i zsinaton meghirdeti II. Orbán pápa az első keresztes hadjáratot.
1122: A Pápa és a német-római császár megkötik a worms-i konkordátumot (konkordátum = a
Pápa és egy világi uralkodó között megkötött szerződés). Ebben a konkordátumban a császár és
a Pápa megosztották egymás közt az invesztitúra jogát. A főpapi méltóságba a Pápa, a főpapi
méltósághoz tartozó hűbérbirtokba pedig az uralkodó iktatott be. Ez azt jelentette, hogy a
főpapoknak a Pápára és az uralkodójukra egyaránt fel kellett esküdniük. Ez a konkordátum fontos
állomása volt a világi és vallási hatalom szétválásnak.
1215: I. (Földnélküli) János angol király kiadja a „Magna Charta Libertatum”-ot. Ezzel kezdődik
meg a rendi monarchia kialakulása Angliában.
1278: Morvamezei csata. Habsburg Rudolf német-római császár (jelentős magyar segítséggel)
legyőzte II. Ottokár cseh királyt. Ezzel a győzelemmel szerezték meg Habsburgok az ausztriai
tartományokat magában foglaló osztrák hercegséget.
1337–1453: „100 éves” háború (Anglia és Franciaország között zajlott).
1389: Az első rigómezei csata. Az oszmán-törökök legyőzték a balkáni államok egyesült seregét.
A balkáni államok 500 évre elvesztették függetlenségüket.
1410: Grünwaldi csata. A lengyelek legyőzték a Német Lovagrendet.
1415: Husz Jánost megégetik a konstanzi zsinaton.
1453: Konstantinápolyt elfoglalja a török.
Személyek
Klodvig: A Frank Királyság, a Frank Birodalom és a Meroving dinasztia megalapítója.
Karolingok: Frank arisztokrata család, amelynek kezében öröklődővé vált a majordomusi
tisztség, majd a Merovingok trónfosztása után egy új, frank uralkodói dinasztiává vált.
Kis Pippin: A Karoling dinasztia megalapítója. Trónfosztotta a Merovingokat, majd királlyá
koronáztatta magát, amit a Pápa is szentesített, ezért cserébe megalapította a Pápai Államot.
Nagy Károly: Uralkodása alatt érte el a Frank Birodalom a legnagyobb kiterjedését. A Nyugat-
Római Birodalom nagy részét egyesítette a Frank Birodalomba, amiért a Pápa 800-ban római
császárrá koronázta.
Szent Benedek: Az első nyugati szerzetesrend, a bencés rend alapítója.
Justinianus: A Kelet-Római Birodalom császára. Rövid időre, majdnem az egész Római
Birodalom területét sikerült egyesítenie.
Cirill és Metód: A szláv írást kifejlesztő és hittérítő szerzetesek.
I. (Nagy) Ottó: A Német-Római Császárság megalapítója.
Mohamed: Arab próféta, az iszlám vallás megalapítója.1

I. (Hódító) Vilmos: Normann herceg, aki 1066-ban meghódította Angliát és I. (Hódító) Vilmos
néven angol király lett.
VII. Gergely: Pápa a XI. században, aki a cluny reformok hatására megerősítette az
elvilágiasodott római katolikus egyházat. Bevezette a cölibátust, megtiltotta a szimóniát és a Pápa
kizárólagos jogaként deklarálta az invesztitúrát.
IV. Henrik: Német-római császár, aki háborút indított VII. Gergely pápa ellen az invesztitúra
jogáért.
III. Ince: Pápa, a XIII. században, aki a kolduló rendek hatására megerősítette az elvilágiasodott
római katolikus egyházat. Felszámolta az eretnek mozgalmakat, és az ő pápasága alatt volt a
legerősebb a római katolikus egyház.
Habsburg Rudolf: A Habsburg-dinasztia megalapítója. Ő volt az első Habsburg, akit német-
római császárrá koronáztak. 1278-ban a morvamezei csatában legyőzte II. Ottokár cseh királyt és
ezzel megszerezte az osztrák hercegséget.
Szent Ferenc: Ő alapította meg a XIII. század elején a ferences rendet.
Szent Domonkos: Ő alapította meg a XIII. század elején a domonkos rendet.
Aquinói Szent Tamás: A skolasztika legjelentősebb képviselője. Ő fogalmazta meg először,
hogy hit és értelem nem állnak egymással ellentmondásban, ezért a filozófia a hit szolgálatába
állítható.
Lorenzo Medici: A firenzei városállam legjelentősebb uralkodója.
Machiavelli: Reneszánsz gondolkodó, aki a politikai gondolkodást újította meg a XVI.
században. Ő nem a művészetekben, hanem a politikában helyezte Isten helyett az embert a
középpontba.
Jeanne d'Arc: Francia parasztlány, aki isteni sugallatra a francia seregek élére állt és neki
köszönhetően a franciák megnyerték a 100 éves háborút.
Tudor-ház: Angol uralkodói dinasztia, amelynek uralkodói alatt jött létre és érte el csúcspontját
az angol abszolutizmus.
Husz János: A prágai egyetem tanára, a huszitizmus alapítója. 1415-ben a konstanzi zsinat, mint
eretneket megégette.
Gutenberg: A könyvnyomtatás feltalálója.
III. Iván: Az első orosz cár, aki a XVI. században megalapította az Orosz Birodalmat.
II. Mohamed (Mehmed): Az Oszmán Birodalom egyik legjelentősebb szultánja, aki 1453-ban
elfoglalta Konstantinápolyt. 3 év múlva azonban Nándorfehérvárt már nem tudta elfoglalni.
Ferdinánd: Aragónia királya, Kasztíliai Izabella férje.
Izabella: Kasztília királynője. Aragónia Ferdinándhoz ment férjhez. Házasságukkal egyesült
Aragónia és Kasztília és ezzel a XV. században létrejött Spanyolország.
Fogalmak
Grófság: A grófságok (= királyi megyék) a frank államigazgatás (=közigazgatás) területi
irányításának legnagyobb világi, míg a püspökségek (=egyházmegyék) a legnagyobb egyházi
egységei voltak.2
Egyház: A keresztény közösségeket összefogó szervezet. Pál apostol hozta létre és a késő
császárkori Rómában nyerte el végső formáját. Legkisebb egysége az egyházközséget irányító
plébánia volt. A plébániákat a papok (plébánosok) vezették. A több plébániát fogtak össze az
esperesek (esperesség), több esperességet fogtak össze a püspökök (püspökség vagy
1
Mózes pedig zsidó próféta és a zsidó vallás megalapítója volt.
2
Az államigazgatás (vagy közigazgatás) alapvetően két részre osztható. A központi irányításra és a területi (vagy helyi)
irányításra. A területi irányítás legnagyobb egysége a megye.
egyházmegye) és több püspökséget fogtak össze az érsekek (érsekség). A pápa arra törekedett,
hogy a püspököket és az érsekeket közvetlenül Ő maga nevezhesse ki.
Ortodox (görög-keleti vagy bizánci): A katolikus kereszténység keleti irányzata, amely 1054-
ben végleg elszakadt a nyugati kereszténységtől (nagy szkizma).
Római katolikus egyház: A katolikus kereszténység nyugati irányzata, amely 1054-ben végleg
elszakadt a keleti kereszténységtől (nagy szkizma).
Pápa: A római katolikus egyház feje.
Szerzetes: Az egyháznak olyan felszentelt tagjai, amely a pappal ellentétben elzárt
közösségekben él és fizikai munkát végez.
Kolostor: A szerzetesek lakóépülete, amelyhez templom és gazdasági épületek is tartoztak.
Bencés rend: Az első nyugati szerzetesrend. Szent Benedek alapította.
Eretnekség: A keresztény egyház által üldözött keresztény vallási irányzat.
Inkvizíció: Az eretnekeket felkutató és azok felett ítélkező egyházi hivatal. A domonkos
szerzetesek irányították.
Kolduló rendek: Domonkosok és Ferencesek. Csak adományokból élő és városokban működő
tanító és térítő szerzetesrendek.
Nyomásos gazdálkodás: Az ugaroltatást nagyállattartással kombináló földművelési technológia
(módszer). Megkülönböztetünk két- és háromnyomásos gazdálkodást. A nyomásos gazdálkodás
nyomáskényszere miatt a középkori parasztság föld- és faluközösségekben élt.
Hospes (vendég): Külföldről érkező telepes. A Közép és Kelet-Európában letelepedő nyugat-
európai parasztok elnevezése.
Hűbérbirtok: Katonai szolgálat fejében örökletesen eladományozott földbirtok. Két fajtája van
a benefícium és a feudum.
Jobbágy: Földesúri fennhatóság alatt álló parasztok. A jobbágy adózik földesurának, aki
bíráskodik felette.
Robot: A jobbágynak a földesura számára végezett ingyen munkája.
Allódium (majorsági föld): A földesúr saját kezelésű birtoka, amit robottal műveltetett meg.
Iszlám: Monoteista világvallás. Mohamed arab próféta alapította.
Korán: Mohamed tanításait összefoglaló könyv. A Korán, az iszlám szentírás a Mohamed által
elmondott kinyilatkoztatásokat tartalmazza, amelyet Allah mondott el Mohamednek Gábriel
arkangyal közvetítésével. A Korán tehát nem emberi mű: Allah szólal meg benne a prófétán
keresztül. A Koránt nem szabad elhelyezni más könyvek közé, csak a rituális tisztaság állapotában
szabad megérinteni és olvasni, sokáig nem volt szabad más nyelvre lefordítani, ezért a nem arab
muszlimoknak meg kellett tanulniuk arabul.
Kalifa: Az arab államok világi uralkodója és vallási vezetője is egyben.
Városi önkormányzat (kommuna): Az önkormányzattal (kommunával) rendelkező városok
évente, egy összegben adóztak a királynak, szabadon választhatták meg vezetőiket (bíró és
plébánosok), saját törvényeket (statutumokat) hozhattak és önállóan bíráskodhattak (pallosjog).
Céh: A középkori városokban élő kereskedők és kézművesek szakmai és érdekvédelmi
szervezete. Fő célja a piaci verseny korlátozása és a minőség garantálása.
Királyi udvar: A középkori állam központi (= országos hatáskörű) hivatalait (kancellária,
kincstartóság, királyi bíróságok… stb.) magában foglaló intézmény.
Kancellária: A királyi udvarok írásbeli ügyintézését (pl. diplomáciai levelezés), az oklevelek
rendszeres kiadását végző hivatal.
Kamara: A rendi országgyűlések testülete, amelynek tagjai együtt tárgyaltak és szavaztak. A
kamarák egymástól teljesen elkülönülve tárgyaltak és szavaztak. Az angol és magyar rendi
országgyűlés 2, a francia 3 kamarás volt.
Kiközösítés: A legsúlyosabb egyházi büntetés. Mivel a kiközösített nem vehetett részt a

szentmisén, nem gyónhatott és semmilyen szentségben nem részesülhetett, ezért nem kaphatott
bűnbocsánatot, ezért elkárhozott, azaz a pokolba került.
Zarándok: Vezeklő. A római katolikus egyház tanítása szerint, ahhoz, hogy a bűneinket
megbocsássa Isten nem elég őszintén megbánni, azaz meggyóni, hanem vezekelnünk is kell. A
vezeklés azt jelenti, hogy a hívőnek önként végre kellett hajtania magán az egyház által előírt
büntetést (penitenciát). A penitencia a „mondj el otthon 3 miatyánkont”-tól a „zarándokolj el
Jézus sírjához”-ig terjedhetett.
Ereklye: A legtöbb zarándokhely olyan helyeken alakult ki, ahol meghalt szentek maradványait
őrizték (pl. Szent István királyunk esztergomi bazilikában őrzött jobb kézfeje… stb.), amelyeknek
csodatévő és gyógyító erőt tulajdonítottak.
Keresztes hadjáratok: II. Orbán pápa hirdette meg 1095-ben az első keresztes hadjáratot. A
keresztes hadjáratoknak a szentföldi zarándoklatok biztosítása volt a célja. A pápák kétszáz éven
át szervezték a keresztes hadjáratokat, amelyet a keresztes lovagrendek vezettek.
Skolasztika: A középkori Európa legfontosabb, Arisztotelész műveinek hatására létrejött
filozófia irányzata. Legjelentősebb képviselője Aquinói Szent Tamás volt.
Egyetem (Universitas): A középkori Európa legmagasabb fokú oktatási intézménye. Négy karral
(fakultással) rendelkezett: bölcsész, teológiai, orvosi és jogi. Minden egyetemistának először el
kellett végeznie a bölcsész alapszakot, ahol főként Arisztotelész műveit kellett megtanulniuk. A
bölcsészkar elvégzése után dönthették el, hogy a további három fakultás közül melyiket
választják.
Lovagi kultúra: A lovagi kultúra alapját a lovagi harcmodor begyakorlását segítő vadászatok és
lovagi tornák jelentették. A lovagi életideál fő erényei az erő, bátorság, ügyesség és a hűség
voltak. Az egyház hatására ezek magasztosabb eszmékkel is kiegészültek, például a gyengék, a
nők és az elesettek védelmével. Ezek az eszmék jelentek meg a lovagi költészetben, amelynek
témái a hősi önfeláldozás, az eszményi hölgy szépségének és jóságának dicsérete.
Romanika:3A korai középkor építészeti stílusa. Vastag falakkal és lekerített ívű, kicsi ablakokkal
rendelkező, erődítményszerű templomok jellemzik.
Gótika: A virágzó középkor építészeti stílusa. Külső támpillérekkel, vékony falakkal, égbetörő,
hegyes toronycsúcsokkal, csúcsos ívű, vagy teljesen kerek (rozetta) hatalmas, színes ablakokkal
rendelkező templomok jellemzik.
Rendiség: A hűbériséget felváltó társadalomszervezési elv. Lényege, hogy a társadalom azonos
kiváltságú tagjai (papság, nemesség, polgárság) közösen léptek fel érdekeik védelmére. Közös
fellépésük eredményeképpen részt vehettek az évente összehívott rendi országgyűlésen és így
részt vehettek az országos szintű politikában is.
Humanizmus: A görög filozófiát és annak emberközpontú életszemléletét követő középkori
filozófiai és irodalmi irányzat, amelynek hatására létrejött a reneszánsz.
Reneszánsz (újjászületés): A humanizmus hatására létrejött művészeti irányzat,
művészettörténeti korszak. Építészetében, szobrászatában és festészetében az antikvitás
művészetét akarta „újraszülni”.
Husziták: A középkori Csehországban kialakult eretnek irányzat. Husz János alapította, aki
tagadta a Pápaságot, és nemzeti egyházat követelt. A husziták később két egymással szembenálló,
irányzatra (kelyhesekre és táboritákra) váltak szét.
Szultán: Az Oszmán Birodalom despotikus hatalommal rendelkező uralkodója.
Szpáhi: Az oszmán-török hadsereg zsoldos, könnyűlovas katonája, aki azonban nem pénzt,
hanem szolgálati-birtokot kapott zsold fejében.
3
A hivatalos témakörökben következetesen „romantikát” írnak.
Janicsár: Az oszmán-török hadsereg zsoldos, gyalogoskatonája. Ők alkották a szultán testőrségét

és a török hadsereg csatadöntő fegyvernemét. Családjuktól elszakított keresztény kisgyerekekből
nevelték őket fanatikus iszlám harcosokká.
Reconquista (visszahódítás): A hispániai-félsziget araboktól történő visszahódítására szoktuk
használni ezt a fogalmat. A reconquista egy kb. 500 éven át tartó folyamat volt, amely 1492-ben
zárult le az utolsó Hispániai-félszigeten létező arab állam, Granada elfoglalásával. Tehát a
keresztes hadjáratok a Hispániai-félszigeten sikeresek voltak, míg Balkán-félszigeten és a
Szentföldön kudarccal zárultak.
Topográfia
Poitiers: A frankok itt győzték le az arabokat 732-ben. Mai Franciaország.
Aachen: Aachen volt Nagy Károly Frank Birodalmának fővárosa. Mai Németország.
Konstantinápoly: A Kelet-Római Birodalom fővárosa. Később Bizánc néven a Bizánci
Birodalom fővárosa, majd Isztambul néven a Török Birodalom fővárosa volt 1918-ig. Mai
Törökország.
Egyházi (Pápai) Állam: A pápa nem csak a katolikus egyház feje volt, hanem volt neki egy saját
országa is Közép-Itáliában, amelynek fővárosa Róma volt.
Kijev: Az első kelet-európai keresztény államnak, a Kijevi Nagyfejedelemségnek a fővárosa. Mai
Ukrajna.
Mekka: Az iszlám szent városa és legfontosabb vallási központja. Mai Szaúd-Arábia.
Córdoba: A Hispániai félszigeten létrehozott arab állam, a Córdobai Kalifátus fővárosa. A
kalifátus fénykorában Córdoba lakossága 400 ezer fő volt. Itt volt megtalálható a világ
legnagyobb könyvtára: a kötetek számát 400 ezer és 1 millió közé tették! Mai Spanyolország.
Bagdad: Az Arab Birodalom fővárosa, majd az Arab Birodalom felbomlása után a Bagdadi
Kalifátus fővárosa. Mai Irak
Szentföld: Az ókori zsidó állam területe, ill. főként területének az a része, amelyen Jézus született,
tanított, meghalt és feltámadt. Mai Izrael és Palesztina.
Velence: A levantei kereskedelem legfontosabb városa. A középkori Európa legnagyobb és
legnépesebb városa volt. Mai Olaszország.
Flandria: Posztóiparáról híres németalföldi tartomány. Mai Belgium.
Champagne: Itt tartották a középkori Európa legnagyobb vásárait, mert itt találkoztak a két
legjelentősebb távolsági kereskedelemnek, a levantei- és hanza-kereskedelemnek az árucikkei.
Mai Franciaország.
Párizs: A Francia Királyság fővárosa. A párizsi egyetem tanára volt Aquinói Szent Tamás. Mai
Franciaország.
Hanza városok: A hanza kereskedelem kézbentartására, egymással szövetségre lépő városok
elnevezése. Mai Németország és Lengyelország.
A levantei kereskedelem útvonala: A távol keleti luxuscikket (fűszerek, mirha, bíbor, selyem
és porcelán) szállító Selyemútnak négy végpontja volt. A Krími-félsziget, Konstantinápoly, a
levantei partvidék és Alexandria. Ezekről a végpontokról szállították az olasz kereskedők
(Velence, Genova, Pisa) a távol keleti luxuscikkeket az Alpokon keresztül vezető szárazföldi
kereskedelmi úton a Champagne grófság területén található városokba.
Firenze: Ez a posztóiparáról is híres város volt a középkori Európa legfontosabb pénzügyi
központja és a reneszánsz egyik legjelentősebb városa.
Kasztília: A Kasztíliai Királyság területének elnevezése. Mai Spanyolország.
Aragónia: Az Aragónia Királyság területének elnevezése. Mai Spanyolország.
Svájc: A Német-Római Császárságból kiszakadt tartományok (kantok) szövetségéből létrejött
nyugat-európai állam. A svájci szabad parasztokból álló gyalogos seregnek sikerült először lovagi
seregeket legyőznie. Az Alpok hegyei között, Ausztria, Olaszország, Németország és
Franciaország között helyezkedik el.
Prága: A középkori Csehország fővárosa. IV. (Luxemburgi) Károly német-római császár ide
helyezte át császári udvarát. A prágai egyetemen tanított Husz János.
Rigómező: Két súlyos vereséget szenvedtek el itt a keresztény seregek (1389-ben az egyesült
balkáni seregek, 1448-ban pedig Hunyadi János) a törököktől. Mai Szerbia.
Oxford: Ebben a városban volt található a középkori Európa egyik leghíresebb egyeteme. Mai
Anglia.
Témakörök
1. Az iszlám vallás kialakulása és főbb tanításai. (közép)

2. Az uradalom és a mezőgazdasági technika. (közép)
3. A hűbériség és a jobbágyság jellemzői. (közép)
4. A Frank Birodalom történetének főbb állomásai. (emelt)
5. A nyugati és a keleti kereszténység főbb jellemzői (pl. önálló nemzeti egyházak, eltérő
liturgia és egyházművészet). (közép)
6. Hitélet és vallások (pl. keresztény, zsidó) – együttműködés és konfliktusok. (közép)
7. A legfontosabb szerzetesrendek jellemzői. (emelt)
8. A középkori város és a céhes ipar bemutatása. (közép)
9. Művelődés és írásbeliség a középkorban. (emelt)
10. A rendi állam kialakulása és működése Angliában és Franciaországban. (emelt)
11. A román és gótikus építészet; a reneszánsz kultúra. (közép)
12. Az Oszmán Birodalom kialakulása és főbb jellemzői. (emelt)
1. Az iszlám vallás kialakulása és főbb tanításai. (közép)
Az arab hódítás: Az arabok nagyon gyorsan, óriási területet hódítottak meg. 4 Már Mohamed
meghódította az egész Arab-félszigetet, akinek halála (632) után az arabok nem egészen 100 év
alatt a Római Birodalomnál is nagyobb, az Atlanti-óceántól az Indus-folyóig terjedő területet
hódítottak meg. Elfoglalták a valahai Római Birodalom jelentős részét (Szíriát,5 Palesztinát,
Egyiptomot, Mezopotámiát, Észak-Afrikát és Hispániát) valamint Perzsiát. Az arab seregek
többször megostromolták - sikertelenül – Konstantinápolyt, és átkelve a Kaukázuson kijutottak a
kelet-európai síkságra, míg Nyugaton a Pireneusok hegyláncain át behatoltak Galliába. A VIII.
század elején a keresztényeknek úgy tűnhetett, hogy küszöbön áll az iszlám teljes győzelme. Ekkor
azonban az iszlám hódítás sikersorozata megszakadt. 732-ben Martell Károly Poitiers-nél
szétzúzta az arabok seregét és a Pireneusok mögé űzte vissza őket. Bizánc néhány évvel később
győzte le a Kis-Ázsiába betörő arabokat, miközben a Kazár Birodalom pedig a Kaukázuson túlra
szorította őket. A következő évszázadokban a Frank Birodalom és Bizánc hatékonyan zárta el
Európát az iszlám terjeszkedés elől. Keleten is megállt a hódítás: Indiából csak az Indus-folyó
völgyét sikerült elfoglalni, Közép-Ázsiában pedig Kína állította meg az arabokat a Pamír
hegységnél.
4
Az araboknál gyorsabb hódításra csak Nagy Sándor volt képes.
5
Szíriában van Damaszkusz városa, amit az arabok 635-ben foglaltak el és fővárosukká is tették. Mezopotámia
meghódítása után viszont Damaszkusz helyett Bagdad lett az Arab Birodalom fővárosa.
Miért volt ilyen sikeres az arab hódítás?

Első ok: a Selyemút ellenőrzése. Az arabok legfőbb célja az volt, hogy a busás hasznot hozó
távol-keleti kereskedelmet minél hosszabb szakaszon tudják ellenőrizni. Ez az ellenőrzés
kezdetben a karavánok megvámolásából állt, később az arabok egyszerűen nem engedték tovább
a karavánokat, hanem felvásárolták az értékes távol-keleti luxuscikkeket és közvetítő
kereskedőkként értékesítették azokat. Minél hosszabb szakaszon tudták közvetíteni a távol-keleti
luxuscikkeket annál nagyobb haszonnal tudták eladni azokat.6 Hódításukkal az arabok a távol-
keleti luxuscikkek kereskedelmének teljes (Kínától-Indiától a Bizánci és Frank Birodalomig
terjedő) útvonalát az ellenőrzésük alá vonták.
Második ok: az iszlám vallás kialakulása és főbb tanításai. Mohamed egy olyan monoteista
vallást hozott létre, amelynek segítségével, az egymással harcoló sivatagi arab törzsekből egy
vallásilag fanatizált, ütőképes hadsereget tudott létrehozni. Mohamed azt hirdette, hogy azok a
harcosok, akik a hitetlenek ellen vívott szent háborúban (dzsihád) esnek el, azonnal az iszlám
paradicsomba jutnak. Az iszlám paradicsom pedig nem más, mint a földi gyönyöröknek (pl. nők,
kaja) örökké tartó megsokszorozódása.
„Harcoljatok Allah ösvényén azzal, aki harcol veletek, csak ne lépjétek túl az előírást úgy, hogy
ti kezditek elsőnek a harcot. […] És öljétek őket, ahol csak rájuk találtok, és űzzétek őket onnan,
ahonnan ők elűznek benneteket.” (Korán)
Miért volt ilyen sikeres az iszlám?

Ezek a nomád arab törzsek - ahogy a nomád törzsekhez illik - mindig is harcoltak egymás ellen a
kutakért, az oázisokért, egymás állatállományának megszerzéséért. Ez a harc azonban nagyon
eldurvult (egyre több törzs, egyre gyakrabban egyre kegyetlenebb háborúkat folytatott egymás
ellen) amikor a bizánci-perzsa háború (602-628) miatt a selyemút az Arab-félszigeten haladt
keresztül. A Selyemút ellenőrzése (védelmi pénzt szedtek be a karavánoktól vagy kifosztották
azokat) hirtelen, soha nem látott, hatalmas jövedelmet biztosított az arab törzsek számára. A
kereskedelem ellenőrzéséből származó gazdagság azonban felbomlasztotta a törzsi egyenlőséget.
A törzs vezetői meggazdagodtak, vagyonukból egyre nagyobb állandó fegyveres kíséretet tudtak
fenntartani, amivel a Selyemút egyre nagyobb szakaszát tudták ellenőrzésük alá vonni. A törzs
6
Például az Indiában nagyon olcsón megvásárolható borsot aranyárban tudták eladni Európában.
többi tagja viszont elszegényedett és egyre többen váltak a meggazdagodott törzsi vezetők
szolgáivá. Tehát a távolsági kereskedelem ellenőrzéséből megszerezhető gazdagság miatt nem
csak az arab törzsek ugrottak egymásnak, hanem a törzseken belül is súlyos társadalmi feszültség
keletkezett. A törzseken belüli társadalmi igazságosság megbomlott és emiatt kölcsönösség helyett
az elnyomás és az erőszak dominált. Mohamed jól érzékelhette az arab törzseknek ezt a válságát,
hiszen maga is kereskedővé vált, amikor feleségül vette egy gazdag kereskedőnek az özvegyét.
Nos, ilyen körülmények között kezdte el Mohamed a leggazdagabb arab kereskedővárosban,
Mekkában azt hirdetni, hogy csak egyetlen Isten van, aki előtt mindenki egyenlő.
Allah csak az alapján tesz különbséget, hogy ki mennyire engedelmesen követi a parancsait
(iszlám = engedelmeskedés Allah parancsának). Ennek az egyetlen Istennek ő az egyetlen
prófétája, aki közvetíti a parancsait. Allah öt legfőbb parancsa: szigorú egyistenhit, egy évben
egyszer egy hónapot (a ramadán havát) végig kell böjtölni, naponta ötször kell, Mekka felé
fordulva imádkozni, aki megteheti annak életében egyszer, el kell zarándokolnia az iszlám vallási
központjába, Mekkába, és meg kell néznie a Kába kövét. Aki megteheti, annak adakoznia kell a
szegények számára.
1. „Allah az egyetlen és örök isten. Nem nemz, és nem nemzették, és egyetlen lény sem
hasonló hozzá.” (Korán)
2. „A napi ötszöri imát minden muszlimnak, férfinak és nőnek el kell végezni. A szülőknek
saját életükkel kell példát mutatniuk és tanítaniuk gyermekeiknek, amint elérték a 7 éves
kort, hogyan kell az imát végrehajtani.” (Magyar Iszlám Közösség)
3. [Böjtöljetek] bizonyos számú napig! […] [A böjt ideje] a Ramadán hónap, amikor a
Korán mint útmutatás [első ízben] küldetett le az emberek számára.” (Korán)
4. „Talán féltek attól, hogy […] adományokat adjatok? […] Végezzétek el az istentiszteletet
és adjátok oda a zakátot [alamizsna] és engedelmeskedjetek Allahnak és küldöttének!
Allahnak tudomása van arról, amit cselekszetek.” (Korán)
5. „Végezzétek el a zarándoklatot […] Allahnak! (Korán)
A mekkai Nagymecset
Az iszlám azért is volt olyannyira sikeres, mert Mohamed azt hirdette, hogy a zsidók és
keresztények Istenének ő az utolsó igaz prófétája, aki megtisztítja ezeket a vallásokat az addig
rárakódott hamis tanoktól. Így Mohamednek sikerült a Római Birodalom két legsikeresebb, de
egymással szemben álló vallását egyetlen vallássá „ötvöznie”.
„Mondd: »Hiszünk Allahban, és abban, ami kinyilatkoztatás gyanánt lejött hozzánk, és leküldetett
Ábrahámhoz, Ismáelhez, Izsákhoz, Jákobhoz és Izrael törzseihez, és abban, amit Mózes, Jézus és
a próféták kaptak az Uruktól. Nem teszünk különbséget egyikük javára sem közülük. Mi Allahnak
vetjük alá magunkat.«” (Korán 3. szúra)
Az iszlám sikerének további oka, hogy rugalmasan kezelte a vallási parancsolatok végrehajtását.
„Ti hívők! Előíratott nektek a böjtölés, amiként előíratott azoknak, akik előttetek éltek. Talán
istenfélők lesztek. Akik pedig képesek lennének [böjtölni, de nem teszik] azok megváltással
tartoznak, [s ez] egy szegénynek tápláléka. […] Végezzétek el a zarándoklatot […] Allahnak!
Ha akadályozva lennétek, akkor [engesztelésképpen ajánljatok föl] áldozati állatot, ami
könnyen előteremthető nektek!” (Korán)
A mekkai előkelők (akiknek gondolom az Isten előtti egyenlőség és különösen a kötelező adakozás
parancsa nem tetszett) azonban Mohamed ellen fordultak, ezért 622-ben híveivel együtt Medinába
kellett menekülnie. Ezt hívjuk „Mohamed futásának” (arabul „Hidzsra”) és ez az esemény lett az
iszlám időszámítás kezdete. Mohamed Medinában az egymással harcoló arab törzsekből egy erős
vallási-katonai közösséget hozott létre. amelynek Mohamed lett a vallási és világi vezetője.
Mohamed tanításait a Koránba foglalták írásba, amely azonban nem csak vallási tanítást
tartalmaz, hanem a helyes életvitel szabályait is lefekteti. Az iszlám által összefogott arab törzsek
fosztogatni kezdték a Mekkába tartó karavánokat és egyre többen csatlakoztak Mohamed szent
seregéhez, amely elfoglalta Mekkát, majd pedig az egész Arab-félsziget kereskedelme az
ellenőrzésük alá került. Az Arab-félsziget meghódítása után tovább folytatódott az iszlámnak és
a kereskedelmi útvonalak ellenőrzésének a kiterjesztése. Az iszlám nem tett különbséget hívei
között a származás, a bőrszín vagy az eltérő nyelv miatt: aki áttért az iszlám hitre, azt
megkülönböztetés nélkül elfogadták. A vallás terjedését megkönnyítette az áttérőknek nem kellett
adózniuk és a Korán alapelvei egyszerűek és világosak.
Az arab hódítás sikerének további okai: 476 után a Nyugat-Római Birodalom egymással
háborúzó barbár királyságokra hullott szét, a VII. században pedig a Kelet-Római Birodalom is
meggyengült. A katasztrófasorozatot a Kelet-Római Birodalom dunai hadseregének lázadása
indította el 602-ben. A védtelenül hagyott dunai határon áttörtek az avarok és a velük szövetséges
szláv törzsek megszállták az egész Balkán-félszigetet. Ezt kihasználva Perzsia lerohanta a Kelet-
Római (Bizánci) Birodalom keleti tartományait. Ezeknek a tartományoknak a visszaszerzésért
Bizánc egy hihetetlenül véres, negyedszázados (602-628) háborút vívott a Perzsa Birodalommal.
Ez a háború teljesen kimerítette a két birodalmat, és utat nyitott az arab hódítás előtt. A Nyugat-
Római Birodalom megszűnése, a Kelet-Római és a Perzsa Birodalom meggyengülése valamint
az iszlám megjelenése, mellett az is fontos szerepet játszott a hódítások sikerében, hogy az arabok
nem brutális hódítókként léptek fel. A kis létszámú arab hódítók kezdetben a meghódított
lakosságtól elkülönülve, katonai táborokban éltek, nem követelték meg a behódolt keresztények és
a zsidók áttérését, és elődeiknél kevesebb adóval is beérték (például a meghódítottaknak nem
kellett fejadót fizetniük).7
7
Persze, hogy beérték kevesebb adóval, hiszen az arab hódítok fő bevételi forrását nem az adóztatás, hanem a
Selyemút ellenőrzése jelentette. Az iszlám terjesztése sem az adózatással, hanem a közvetítő kereskedelem
„Amikor ez a levél eljut hozzátok, biztonságban érezhetitek magatokat, megadatik nektek Isten
oltalma és küldöttjének oltalma. Nem fognak benneteket bántalmazni, és nem fognak szorongatni,
mivel Isten küldöttje oltalmazni fog benneteket, […] kötelesek vagytok beszolgáltatni
egynegyedét annak a pálmatermésnek, és egynegyedét halfogástoknak, és annak egynegyedét
annak, amit asszonyaitok fonnak, de ezen felül mentesítve vagytok mindenféle fejadótól vagy
természetbeni szolgáltatásról”
(Arab vezér levele egy általa elfoglalt zsidó település lakóinak, VIII. század)
Az arab hódítás következménye

Az iszlám hódítás teljesen megváltoztatta a kereszténység helyzetét, térítési lehetőségeit. A Római
Birodalomban a Földközi-tenger alapvető összeköttetést jelentett a partjai mentén élők számára,
mostantól viszont két, egymással ellenséges civilizációt választott szét. A korabeli keresztények
jelentős része (az öt pátriárkatus8 közül három: Alexandria, Antiochia, és Jeruzsálem) az iszlám
uralma alá került. Egy idő után már sokan felvették az iszlámot és Észak-Afrika keresztény
lakossága néhány évszázad alatt teljesen felszívódott. A megmaradt keleti keresztények lassanként
elszigetelődtek az egyetemes egyháztól, mivel az iszlám uralma alatt rákényszerültek a
bezárkózásra, és csak nehezen tudták tartani a kapcsolatot „távolba szakadt” testvéreikkel. A
megmaradt két pátriárkatus jelentősége viszont felértékelődött. Nyugaton Róma, keleten
Konstantinápoly vetélytársak nélküli vallási és kulturális központokká fejlődtek.
Az Arab Birodalom államszervezete

Az hódítások után az iszlám két egymással ellenséges vallási irányzatra (síitákra és szunnitákra),
az Arab Birodalom pedig önálló kalifátusokra vált szét.9 A kalifák despotikus uralkodók voltak.
A kalifátusokban csak a meghódított „hitetlenektől” szedtek be adót, akik viszont megtarthatták
saját vallásukat és jogaikat. Az arab katonatisztek nagybirtokosok lettek, de mivel a földjük nem
volt örökíthető, ezért jellemző volt a föld végletekig való kihasználása (rablógazdálkodás). Itt nem
alakult ki örökletes arisztokrácia, városi polgárság, egységes jobbágyság és hűbérlánc sem. Az arab
kereskedelem kötötte össze a Távol Keletet (tömjén, mirha, fűszerek, selyem és porcelán)
Európával. Az arabok legfőbb exportcikke a világhírű damaszkuszi acélból készült kardok voltak.
Kulturálisan a kereszténység mellett az arabok jelentik a másik fontos összekötő kapcsot az
antikvitás és a középkor között (Pl. görög filozófusok). Az igazságszolgáltatást a kádik (bírók)
végezték a Korán alapján. Nem létezett ugyanis külön világi törvénykezés, a jog legfőbb forrása a
kiterjesztésével volt összhangban, hiszen az iszlám hitre átért alattvalóknak nem kellett adózniuk, ezért minél
sikeresebb volt az iszlám hit terjesztése, annál kevesebb adóbevétele volt az araboknak.
8
Patriarchatus = A katolikus egyház legnagyobb szervezeti egységei („tartományai”).
9
A kalifátusok közül a Bagdadi és a Córdobai Kalifátus voltak a legjelentősebbek. Az iszlám különböző irányzatok
kialakulása két kérdés, egy hatalmi és egy vallási ellentét miatt következett be. Az első, a hatalmi kérdés az volt, hogy
ki tekinthető Mohamed törvényes örökösének? A próféta fiai ugyanis még gyermekkorukban meghaltak, így
Mohamed halála után az első négy kalifát a próféta rokonai és hívei közül választották. A negyedik kalifa, Ali
(Mohamed veje volt) ellen föllázadt Szíria helytartója és maga ült a kalifák trónjára. Ez a hatalmi harc párosult egy
vallási ellentéttel. Az Ali ellen föllépők ugyanis a hagyományt (szunna) 9 is kötelező érvényűnek tartották, innen ered
az általuk képviselt irányzat szunnita elnevezése is. A szunniták azt az irányzatot, amely csak a Koránt tartja
mértékadónak, a szunnát pedig nem, szektának (sía) tekintették, s ebből ered a másik irányzat síita elnevezése.
Közéjük tartoztak Ali hívei is, akik továbbra is Ali két fiát - a próféta unokáit - tekintették jogos örökösnek. A szunniták
meggyilkolták Ali egyik fiát, és ettől fogva a két tábort engesztelhetetlen gyűlölet választotta szét. A síiták nem
ismerik el a (szunnita) kalifákat vallási vezetőnek és saját közösségüket az imám vezeti. Jelenleg minden iszlám
államban a szunniták vannak többségben, kivéve Iránt, ahol a síita az uralkodó felekezet. A szunnita - siíta vallási
ellentét és a birodalom kalifátusokra történő szétesése ellenére az iszlám olyan világvallássá vált, amely ma is
összeköti Észak- és Közép-Afrika, a Közel-Kelet és a Távol-Kelet különböző nemzetiségű népeit.
Korán volt. A hivatali életben a birodalom egész területén kötelezővé tették az arab nyelvet, ennek
következményeként az arab írás és nyelv rohamosan terjedt a meghódított területeken. Elősegítette
ezt a Korán más nyelvekre történő lefordításának tilalma is.
Háttérismeretek
1. A politeista (és dualista) vallásokban az isteneket manipulálni kell (áldozati szertartásokkal), mert
kiszámíthatatlanok (rosszak és jók is egyben). A zsidó és iszlám vallásokban egyetlen, mindenható
és jó Isten van és feltétel nélkül engedelmeskedni kell Isten törvényeinek (ezeket a próféták útján
közli Isten), a konfucianizmusban pedig az ősök törvényeinek. A buddhizmusban fel kell oldódni
a világmindenséget átható istenségben. A kereszténységben szeretni kell Istent és jobbá kell tenni
a világot.
2. Mohamed személyisége: Mohamed ifjúkorától Allah tisztelője volt, akinek a szentélye (a Kába
köve) Mekkában állt. Negyven éves korában volt az első látomása. Allah angyala ráparancsolt,
hogy hirdesse parancsait. Mohamed mindig hangsúlyozta, hogy ő csupán közvetíti Allah akaratát,
de csupán közönséges emberként. Az első követői a családjából kerültek ki. A csatákban maga is
harcolt, egyszer meg is sebesült. Mohamed a közösség tagjaival mindig szelíden, elnézően
viselkedett, de az ellenségeivel könyörtelenül leszámolt, ha azt politikailag szükségesnek tartotta.
A feleségeivel – mind a tizennéggyel - is jól bánt, a kor szokásaival ellentétben sohasem verte meg
őket, pedig a gyakori perlekedéseik gyakran megkeserítették életét. 632-ben halt meg, és
Medinában „a próféta városában” temették el.
3. A dzsihád csak a hódítás ideológiája volt, de a hit erőszakos terjesztése valójában nem állt az
araboknak érdekében, mert az áttérteknek nem kellett adózniuk. Ezért az iszlám inkább türelmes
volt a meghódított területek vallásaival szemben, mintsem erőszakos, de igaz lesz ez az oszmán-
törökökre is.
4. Az arab tudomány: A középkorban virágzott az arab tudományos élet. Az arab hódítás során az
antik városi civilizáció központjai az iszlám fennhatósága alá kerültek, a keleti kereskedelem révén
pedig India és Kína szellemi kincsei is elérhetővé váltak. Néhány példa. A helyi érték fogalmát is
ismerő tízes számrendszer Indiából kerül az arab világba, ahol az indiai („arab”) számok hamar
elterjednek, és felvirágzik az al gebra (számtan) tudománya. Hasonlóképpen az al kímia alapjait a
kínaiak rakják le és a főbb kutatási témák (bölcsek köve, életelixír) is Kínából kerültek az arab
világba. A görög filozófia és természettudomány különösen érdekelte az iszlám tudósokat.
Arisztotelész műveit arabra fordították és kommentálták. Ezek a fordítások és kommentárok
Hispánián keresztül kerülnek Európába, ahol a skolasztikus filozófia kialakulását segítették elő.
Jelentős különbség: az iszlám világban a vallási szférát érintetlenül hagyja az arisztotelészi
(„pogány”) filozófia, míg Nyugaton beépül a vallási gondolkodásba, a skolasztikusok szerint a hit
igazságai filozófiailag, racionális módon igazolhatóak. Az iszlám világban viszont a filozófiát
elkülönítik a vallástól – így viszont fokozatosan csökkent a szerepe. A XII. századtól már alig
születnek jelentős tudományos eredmények. Az arab orvostudomány hasonlóan fejlett a
középkorban: a betegségeket elkülönítve kezelő kórházakat hoznak létre és például ismerték a
vérkeringés szerepét. Nézzünk egy forást az arab orvoslás fejlettségéről! „Egy napon […] Muneitra
város frandzs [a keresztesek elnevezése az arab forrásokban] kormányzója levelet juttatott el
Szultán nagybátyámhoz, amelyben arra kéri, küldjön át egy orvost néhány sürgős eset kezelésére.
Az orvos nemsokára hazatért […] a következőket mesélte el: – Elém vezettek egy lovagot, akinek
gennyes duzzanat volt a lábán, és egy asszonyt, akinek emésztési zavarai voltak. A lovag lábára
borogatást tettem. A daganat kifakadt, és javulni kezdett. Az asszonynak diétát írtam föl […], de
akkor megjelent egy frandzs orvos, és így szólt: „Ez az ember nem ért a gyógyításhoz.” […] Az
orvos kiadta a parancsot: „Vezessetek ide egy erős lovagot egy jó élesre fent bárddal!” […]
A frandzs orvos akkor egy farönkre helyezte a beteg lábát […] a lovag a szemem láttára
egy csapásra kettévágta a lábat, […] a sebesült abban a pillanatban meghalt. Ami pedig az
asszonyt illeti […] enni adtak neki a megszokott fűszeres fokhagymás és mustáros
ételükből. A görcsök még erősebben jelentkeztek. „Mert a gonosz szellem átment a fejébe”,
jelentette ki a frandzs orvos. Ezzel megragadott egy borotvát, s a fejét kereszt alakban
behasította, úgy hogy a koponyacsont kilátszott […] az asszony azonnal meghalt. Hazatértem hát,
de e rövid idő alatt is sok új dolgot tudtam meg a frandzsok orvostudományáról.” (Uszáma ibn
Munkidz emír beszámolója; 12. század)
5. Az arab építészet és művészet: Az iszlám „templomai” a mecsetek (a nagyobb méretű mecseteket
dzsáminak nevezik). A mecset a közös ima, és a Korán-olvasás színtere. Áldozati szertartás nincs.
A mecset főépülete mellett minaret áll, ahonnan a müezzin naponta ötször imára hívja a híveket.
Kívül található egy, a rituális mosakodás elvégzésére szolgáló kút. A mecset belső terében a mekkai
imairányt a mihráb jelöli, ami egy ablakfülkéhez hasonló falmélyedés. A padlót imaszőnyegek
borítják. Van szószék a pénteki prédikációhoz és olvasóállvány Korán felolvasásához. A falak
díszítésére kalligráfiákat (díszes arab betűket), illetve absztrakt motívumokat, növényi
ornamentikát alkalmaznak, az emberábrázolás szakrális céllal tilos. Magas színvonalra jutott a
kerámiakészítés és a jelentősebb épületeket mindig kerámiaburkolattal látták el. Az iszlám
művészet nem ismerte a szobrászat fogalmát, még világi céllal sem készítettek szobrokat. Az
emberábrázolás csak az irodalmi alkotásokat tartalmazó kódexekben volt megengedett.
(miniatúrafestészet).
2. A középkori uradalom jellemző vonásai. (közép)
A Nyugat-Római Birodalom bukása (476) és a nagy népvándorlás (375-955)10 600 éven át

állandósította a létbizonytalanságot Európában.11 Ezt a 600 éves időszakot nevezzük kora (vagy
sötét) középkornak. A kora középkorban az éhínségek, járványok és háborúk miatt Európa
lakossága a felére (kb. 70 millióról 35 millió főre) csökkent. A nyugat-római városok nagy része
elpusztult, a megmaradtak pedig elveszítették gazdasági-politikai szerepüket és összezsugorodva,
már csak egyházi központokként működtek tovább. A Nyugta-Római Birodalom helyén barbár
királyságok jöttek létre, amelyeknek már nem a városok, hanem az önellátásra és önvédelemre
berendezkedő nagybirtokok, az uradalmak (földesuraságok) voltak a központjai. Az állandó
létbizonytalanság miatt a római városok lakói és a szabad parasztok az uradalmakba menekültek,
ahol földet és védelmet kaptak és szoros személyi függésben kellett élniük földesuruktól. A szoros
személyi függés azt jelentette, hogy röghöz voltak kötve, robotolniuk kellett, terményben kellett
adózniuk, kötelező ajándékozással tartoztak földesuruknak, aki bíráskodott felettük (úriszék). A
parasztok csak földesuruk engedélyével házasodhattak12 és örökíthették vagyonukat utódaikra.
10
A Nyugat-Római Birodalom bukásával nem zárult le a népvándorlás, hanem még ötszáz évig tartott. A nagy
népvándorlás első hullámát a hunok indították 375-ben, a második hullámát az avarok (VI. század), a harmadik (IX-X.
század) hullámban a vikingek, az arabok és a magyarok pusztították Európát.
11
Mi jelentett a létbizonytalanság? Azt, hogy bármikor rátörhetett a faludra például egy viking rablócsapat, amely
megölhetett vagy elhurcolhatott rabszolgának. Csak akkor menekülhetett meg egy falu, ha időben észrevette a
támadókat és el tudott menekülni vagy az erdőbe vagy egy mocsárba vagy a földesúr várába vagy egy megerődített
kolostorba. Amikor a menekülők visszatérnek a falujukba, akkor már csak leégett, füstölgő házakat találnak. Lehet
megint újra kezdeni az életet, amit holnap vagy egy hét múlva vagy egy hónap múlva ismét elpusztítanak. Ilyen
viszonyok között a kora középkori életnek szinte természetes részévé váltak az éhínségek. Akit nem öltek meg vagy
nem halt éhen az még mindig nem érezhette magát biztonságban, mert a Nyugat-Római Birodalom bukása után 500
éven át újra és újra szörnyű járványok (különösképpen a pestis) pusztították Európa lakosságát.
12
Ennek legszélsőségesebb formája volt a „Ius primae noctis”, azaz a „első éjszaka joga”. A földesúr joga volt a
jobbágya feleségének a szüzességét elvenni. Ez a szokás azonban csak Észak-Katalóniában és ott is csak rövid ideig
volt életben.
„Minthogy naponként szükséget szenvedtem és ide-oda vándoroltam, hogy valami megélhetést

keressek, és egyáltalán nem találtam, végül is uraságod kegyes jóindulatához folyamodtam,
kérvén, hogy nekem N. nevű helységében […] művelésre földet adass; kérésemet uraságod
helybenhagyta és eredményre is juttatta, úgy, hogy az említett helyen annyi modiusra való földet,
amint kértem, […] nekem adni méltóztatott. Ezért […] fogadom, hogy a földek miatt neked
soha semmiféle nehézséget vagy kárt okozni nem fogok, hanem ígérem, hogy minden tekintetben
a ti hasznotokon munkálkodom, és a nekem nyújtott védelmet szolgálataimmal viszonozni
fogom.” (VI. századi gót oklevélminta)
Az uradalom, olyan önellátó13 nagybirtok volt, amely több falut14 foglalt magába és szétszórtan
elhelyezkedő birtoktestekből állt.15 Ezeknek a birtoktesteknek voltak a központjai az
udvarházak. Az uradalmak földjei három részre oszlottak: majorsági földekre, jobbágytelkekre
és közös földekre (legelő, erdő és tavak). Az udvarházban magasodott a vár, a templom vagy a
kolostor. Az udvarházak nagy csűrjeiben és pincéiben tárolták a falvak terményadóiból
összegyűjtött élelmiszereket. Az udvarházakban voltak a malmok, a présházak és sörfőzők, a
kovács- és takácsműhelyek, mészárszékek, kemencék.16 A földesúr katonáival körbelátogatta
uradalmának udvarházait, felmérte és fogyasztott az ott összegyűjtött javakból, ellenőrizte a helyi
katonaság, a várak, templomok, kolostorok állapotát, vadászott, bíráskodott, és ment a következő
udvarházába. Az uradalmakban vadtalajváltó (legelőváltó) földművelés folyt, amellyel csak
nagyon alacsony kb. kétszeres terméshozamot lehetett elérni, ezért a földművelés és állattenyésztés
önmagában nem is tudta volna eltartani a lakosságot. Az élelmiszertermelést ki kellett egészíteni
gyűjtögetéssel (pl. gombák, madártojások), vadászattal (a parasztok csak a kisebb testű vadakra
vadászhattak) és halászattal. Az uradalmakban mindenkinek az élelemtermelés volt a „főállása”
és csak „másodállásban” volt iparos. A házat, a gazdasági épületeket, a ruhát, a szerszámokat,
edényeket, bútorokat a parasztok saját maguk készítették el (paraszti háziipar), és robotban
készítették el az udvarházak műhelyeiben azokat az élelmiszereket, ruhákat, fegyvereket,
felszereléseket, edényeket, amelyre az udvarház személyzetének vagy a földesúrnak és fegyveres
kíséretének volt szüksége.17 Ha a földesúr éppen az udvarházban tartózkodott, és úgy ítélte meg,
hogy egy adott katonai feladat (mondjuk egy közelben lévő viking telep felszámolása)
elvégzéséhez nem elegendő a fegyveres kísérete, akkor az uradalom parasztjai „másodállásban”
katonáskodtak is. A városokkal együtt a kereskedelem is megszűnt, egyedül csak a távolsági
13
Az önellátó azt jelenti, hogy nem folyt árutermelés a birtokon. Ha mégis úgy adódott, hogy maradt valami, amit
nem fogyasztottak el vagy nem használtak fel, akkor azt elcserélték egy másik uradalommal. Ez azt jelentette, hogy
a kereskedés árucserével zajlott és így megszűnt a pénzgazdálkodás. Egyedül a zsidók által folytatott távolsági
kereskedelemben maradt meg a pénz, mint fizetőeszköz.
14
Egy átlagos uradalom nagysága 300 jobbágytelek (kb. négyezer hektár), azaz 10-15 falu volt.
15
Annak, hogy a nagybirtok nagy területen, szétszórtan helyezkedett az volt az előnye, hogy, ha az uradalom egyik
falujában valami természeti csapás (fagy, jégeső, aszály, árvíz-belvíz, sáskák, növényi betegségek) vagy egy viking
csapat tönkretette a termést, akkor az uradalmak udvarházaiban összegyűjtött és raktározott terményekből lehetett
élelmezni a szerencsétlenül járt falu lakosságát. Ha a viking elől az udvarházakba menekültek a falvak lakói, akkor
képes volt a menekülteket is élelmezni. Persze, ha túl nagy területre terjedt ki a természeti csapás, vagy ha túl nagy
sereg támadta meg az uradalmat, akkor a pusztulást nem lehetett elkerülni.
16
Képzeljünk el egy ilyen udvarházat, ahol gabonát, hagymát, almát, elvermelt zöldségeket… stb. tárolnak. Húsokat,
halakat füstölnek és sóznak, gabonát őrölnek, kenyeret sütnek, szőlőt préselnek, sört főznek, gyümölcsöket aszalnak,
lekvárt főznek… stb. Vasércet zúznak, vasat olvasztanak, patkókat, kardokat, ekevasat kovácsolnak, drótot húznak…
stb. Az udvarházak vezetői a majorok (udvarnagyok), akiket a földesúr a különleges, bizalmi feladatokkal megbízott
jobbágyai közül választott ki. Mivel a parasztok csak a földesúr malmába és présházába vihették gabonájukat és
szőlőjüket, így még kevésbé tudták eltitkolni, hogy mennyi volt az éves termése.
17
Nem csak az udvarházakban állítottak elő iparcikkeket. Sokszor a falvak is ráálltak egy bizonyos iparcikk
előállítására. Jól bizonyítják ezt például a magyar falu nevek: Nyergesújfalu, Nagykovácsi… stb.
kereskedelem élt tovább. Közel-keleti fegyvereket (pl. damaszkuszi kardokat) és a távol-keleti

luxuscikkeket (pl. fűszerek, selyem) hoztak, amiért cserébe az uradalmak nemesfémmel és
rabszolgákkal fizetettek.18
De nem csak az éhezéstől, hanem a gyorsan és váratlanul felbukkanó gyilkoló-pusztító
ellenséges csapatoktól is az uradalom volt a leginkább képes megvédeni lakóit és az uradalom
jogbiztonságot is szolgáltatott. Minden uradalom saját földesúri törvényszékkel rendelkezett,
melynek tagjai parasztok voltak, akik a major elnöklete alatt az uradalom saját szokásjoga alapján
ítélkeztek.19 De az uradalom nemcsak gazdasági, katonai és bíráskodási, hanem vallási egység
is volt. A földesurak udvarházaikban templomot vagy kolostort (kápolnát) építettek, amit
földadományokkal láttak el, s maguk nevezték ki a papokat és szerzeteseket, akiket gyakran saját
jobbágyaik fiai közül neveltettek.
Tehát az uradalom egy olyan nagybirtok volt, amely nemcsak gazdasági szervezetként
működött, hanem a maga területén a felbomló államhatalom valamennyi funkcióját (bíráskodás,
katonai védelem, adóztatás, vallási élet) is ellátta.20
18
A földesúr csak egy-egy alkalomra bízta meg egy-egy majorosát (az udvarház vezetőjét) egy-egy kereskedelmi
feladat elvégzésére. Tehát nem csak főállású iparosok, hanem „főállású” kereskedők sincsenek az uradalmakban.
Egyedül a távolsági kereskedelmet lebonyolító zsidóság maradt meg „főállású” kereskedőnek.
19
Ezeknek a jogszokásoknak az emlékezetben tartása érdekében időnként egybehívták az uradalom lakosságát, s
ilyenkor az idősebb férfiak szóban elmondták a nemzedékek óta uralkodó szokásokat, amelyeket a 12. századtól
kezdve egyre gyakrabban írásba is foglaltak. Ilyenkor egy pár gyereket is jól megvertek, hogy emlékezzenek az
elhangozottakra.
20
Miért aprózódott fel uradalmakra az államhatalom? Mert megszűntek az utak, a városok, a kereskedelem és a
pénzgazdálkodás, visszaszorult az írásbeliség, ezért az államhatalmat csak kisebb egységekben, az uradalmakban
lehetett az erőszakra és a szoros személyi függésre építve létrehozni.
3. A Frank Birodalom történetének főbb állomásai. (emelt)
Tehát az állandó létbizonytalanság miatt a barbár királyságokban az államhatalom

szétaprózódott az uradalmak között. A nagy történelmi kihívás az volt, hogyan lehetne ezeket az
uradalmakat egyetlen államba összefogni? Ezt a problémát Klodvignak sikerült megoldania.
Klodvig (481-511) a száli frankok fejedelme volt, aki sorra legyőzte a szomszédos frank
törzseket, majd kiszorította a nyugati gótokat Dél-Galliából és meghódította egész Galliát.
Katonai sikereinek21 köszönhetően annyira megerősödött pogány fejedelmi hatalma, hogy képessé
vált a népét keresztény hitre téríteni.
„Ebben az időben Chlodovecus (Klodvig) serege számos egyházat kifosztott, mivel ő maga ekkor
még a pogány tévelygéseknek volt a rabja. Tehát valamelyik templomból egy csodálatosan nagy
és szép kelyhet ragadott el az ellenség az egyházi szolgálat egyéb ékességeivel együtt. Ennek az
egyháznak a püspöke pedig a királyhoz küld, és azt kéri, hogyha már mást nem kaphat vissza a
szent edényekből, legalább azt a kelyhet kaphassa vissza az egyház. Mikor a király ezt hallotta, így
szólt a követhez: „Gyere utánunk Sexonae-ba (Soissons), mert ott fogjuk szétosztani mindazt, amit
szereztünk. És ha a sors nekem juttatja azt az edényt, teljesítem a szentatya kérését.” Szavaival az
előbbi kehelyre célzott. Mikor a király ezeket mondotta, a józanabb gondolkodásúak így
válaszoltak: „Mindaz, amit itt láttunk, a tied dicső királyunk, de még mi magunk is uralmad alá
tartozunk. Most tehát tégy tetszésed szerint, hiszen senki sem szegülhet ellen hatalmadnak. Mikor
pedig ezek így beszéltek, egy könnyelmű, gyűlölködő, hirtelen haragú ember hangos kiáltással
magasba emelte harci bárdját, belevágta a kehelybe és így szólt: „Ebből ugyan nem kapsz, csak
amit igaz úton kisorsolunk.” Erre mindenki elámult, de a király szelíd tűréssel magába fojtotta a
sérelem miatt érzett neheztelését. Fogta a kelyhet, visszaadta az egyházi küldöttnek, de a lelke
mélyén nem feledkezett meg a sértésről. Egy év elteltével megparancsolta, hogy egész serege teljes
fegyverzetben vonuljon fel és Mars mezején mutassa meg fegyvereinek csillogását. Miközben
végigjárta a sorokat és odaért a kehely széthasítójához, így szólt hozzá: „Senki sem hanyagolta el
fegyvereit úgy, mint te. Nem is jó a te dárdád, kardod meg bárdod semmire!” Ezzel kikapta kezéből
harci bárdját és a földhöz vágta. Mikor az egy kissé lehajolt, hogy felvegye, a király magasba
lendítette karját és csatabárdjával széthasította a fejét. Ezt tetted te is Sexonae-ban azzal a kehellyel
– mondotta. Így pusztult (megsértője), a többieket pedig haza parancsolta, de tettével, nagy
félelmet keltett maga iránt.
(Tours-i Gergely: A frankok egyháztörténete)
Klodvig volt az első pogány fejedelem, aki nem a kereszténység ariánus, hanem katolikus
irányzatát követte.22
21
Klodvig katonai sikereinek az volt a fő oka, hogy a győzelmei után (a többi barbár fejedelemmel szemben) nem
gyilkolta le vagy adta el rabszolgának a legyőzött népeket, hanem azok háborítatlanul élhettek tovább, de cserében
katonákat kellett küldeniük Klodvig seregébe.
22
A Niceai zsinaton elfogadott Hitvallásban (Credo) megfogalmazott szentháromságtan szerint Jézus és a Szentlélek
azonos Istennel, annak megnyilvánulási formái. E hitelvet (dogmát) tagadta Arius alexandriai püspök, mert szerinte
Jézus ugyan Isten legkiválóbb teremtménye, de nem azonos Istennel, nem Isten fia. A barbár törzsfők számára
teljesen elfogadhatatlan volt egy olyan Istenben hinni, amely hagyta, hogy megkínozzák és a legmegalázóbb módon
megöljék a fiát. Gondoljatok arra, hogy mit énekel Nagy Feró az „István, a király” című rockoperában.
XIV. századi Nagy Francia Krónikában található

miniatúra Klodvig megkeresztelését ábrázolja
Miért a katolikus kereszténységet választotta Klodvig? Ennek két oka volt: Az egyik az volt, hogy
a meghódított Gallia római lakói katolikus vallásúak voltak és kb. hússzor többen voltak, mint a
frankok.23 A másik ok az volt, hogy az ariánusokkal szemben a katolikus egyháznak, mint a
Római Birodalom államvallásának évszázados államszervezési tudása és tapasztalata volt.24
Tehát Klodvig a katolikus egyház segítségével barbár katonai hatalmát keresztény királysággá
alakította át és így már nem csak Gallia romanizált lakóinak teste fölött (katonai erőszak), hanem
a lakosságának lelke fölött is sikerült hatalmát megszilárdítania.25 A hatalmat megszilárdítani
pedig azt jelenti, hogy hatalma már nem csak háborúban, hanem békében is szilárd tudott maradni.
Tehát a katolikus egyház segítségével Klodvig egy olyan katolikus keresztény királyságot hozott
létre, amely a kor lehetőségeihez képest a leghatékonyabban tudta az uradalmakat egyetlen
államban (a Frank Birodalomban) összefogni.
Hogyan működött Klodvig keresztény állama, a Frank Királyság? Klodvig a meghódított
területek uradalmaiból királyi és egyházi birtokszervezetet hozott létre, amelyeknek a
jövedelméből kiépítette és működtette a világi (grófságok) és egyházi (püspökségek)
államszervezetet. A grófságok olyan közigazgatási egységek (megyék) voltak, melyeknek élére
Klodvig a fegyveres kíséretéből kiválasztott vezetőket állított (grafiók vagy grófok). Ezek a
grófok képviselték a király akaratát. A grófok irányították a megye területén található királyi
uradalmak gazdálkodását, ők bíráskodtak a megye minden lakója felett, és ami a legfontosabb,
szükség esetére a király számára meghatározott számú katonát kellett kiállítaniuk. Mivel a
grófoknak nem volt birtoka, ezért ha a király nem volt elégedett a grófjával, akkor bármikor
leválthatta és másikat nevezhetett ki helyette. A központi irányítás mindössze a király fegyveres
kíséretéből és papokból álló, grófságról grófságra vándorló királyi udvarból állt.26 A hadsereg a
király és a grófok fegyveres kíséretét alkotó katonákból, és a grófságokban élő szabad harcosokból
állt. Nagyrész a püspököket is a király nevezte ki, mivel még nagyon gyenge volt a pápaság. Tehát
23
A többi barbár királyságban az ariánus germánok és a katolikus rómaiak egymástól teljesen elkülönülten éltek és a
vallási ellentét miatt sok konfliktus volt köztük.
24
A széthullott Nyugat-Római Birodalom területén csak a katolikus kereszténység rendelkezett a rómaiak
államszervezési ismereteivel és tapasztalatával, amely továbbra is ez alapján működtette egyházszervezetét. A
megmaradt római városok már csak egyházi központokként (püspöki székhelyként) működtek tovább.
25
A csak fizikai erőszak fölényére épített államhatalom mindig ingatag. A szilárd államhatalomhoz szükség van a
lelkek feletti hatalomra is. Melyik a rosszabb? Ha egy gyerek egy pofont kap a szülőtől, vagy az, ha a szülő egy napig
nem szól hozzá?
26
Klodvignak ebben az állandóan udvarházról-udvarházra vándorló királyi udvarában teljesen estleges volt, hogy
éppen ki, milyen államszervezési feladatot kapott. Fix feladat inkább csak a király fizikai szükségleteinek kielégítésére,
valamint kincseinek kezelésére alakult ki: pohárnok, asztalnok, főlovász mester, kincstárnok… stb.
Klodvig kiépítette a grófságokat és a katolikus egyházszervezetet, egységes (az egész ország

területén érvényes), írott törvényeket hozott (törvénykönyveket adott ki) és megalapította a
Meroving-dinasztiát. A keresztény királyságnak ezt a kezdetleges formáját, amelyben a királyi
hatalom a királyi birtokok túlsúlyán alapszik, patrimoniális királyságnak hívjuk. A
patrimoniális királyi hatalom további hódításokat tett lehetővé Klodvig számára (pl. elfoglalta
Türingiát) és létrehozta a Frank Birodalmat.
„[Klodvig] Sokat háborúskodott, sok győzelmet aratott. Uralkodásának tizedik évében (491)
haddal támadt a thoringusokra (Thüringia lakói) és fennhatósága alá terjesztette őket.” (Tours-i
Gergely: A frankok egyháztörténete)
A frank trónöröklési rend miatt Klodvignak szét kellett osztania fiú utódai közt a Frank Birodalmat,
akik viszont egymás ellen fordultak, hogy megszerezzék az egész birodalmat (trónháborúk). Az
egymással harcoló Merovingok, katonai erejük növelése érdekében benefíciumként
eladományozták birtokaikat.27 A legtöbb birtokot a Meroving királyok helyettese, a majordomus
(palotanagy) tudta megszerezni. A majordomusi tisztség a Karolingok öröklődő tisztségévé vált
és így a Karolingok szerezték meg a királyi birtokok legnagyobb részét, amit azonban ők már nem
benefíciumként, hanem feudumként (katonai szolgálat fejében, örökletes hűbérbirtokként)
adományoztak tovább. A feudumért cserében meghatározott számú lovagot kellett kiállítania a
hűbéresnek. A hűbérbirtok-rendszer lehetővé tette a Karolingok számára, hogy lovagi
hadsereget28 tudjanak kiállítani. A hűbérbirtok-rendszer lényege, hogy a király csak hatalmas
területű hűbérbirtokokat adományozott, aminek fejében a hűbéresnek meghatározott számú
lovagot kellett kiállítania. A király hűbéresei (a nagyhűbéresek) ezt úgy oldották meg, hogy ők is
adományoztak a hűbérbirtokukból a vazallusaik számára. Addig mehetett a hűbérbirtokok
adományozásának ez a láncolata, amíg a vazallus már csak akkora hűbérbirtokot kap, amelynek
jövedelméből már csak saját magát tudja lovagként kiállítani. Ezt nevezzük hűbérláncnak vagy
hűbérpiramisnak. A hűbéreseket templomban tett esküvel szentesített szerződés kötötte össze.
Azt az uralmi formát, amelyben a királyi hatalom már nem a királyi birtokok túlsúlyán, hanem a
feudumon felépülő hűbériségen alapszik, feudális királyságnak nevezzük. A lovagi hadseregnek
köszönhetően a Karolingok visszaállították a Frank Birodalom egységét és a betörő araboktól is
meg tudták védeni (Martell Károly, 732 Poitiers). A poitiers-i győzelem után a Karolingok
tekintélye már minden vitán felül állt, míg a Meroving királyok hatalma semmivé vált. Mivel a
tényleges hatalom már a Karolingok kezében volt, ezért Martell Károly fia Kis Pippin
megfosztotta trónjától az utolsó Meroving királyt és frank királlyá szenteltette magát a Pápával
(751), cserébe Kis Pipin megalapította a Pápai Államot (754).
27
A benefícium azt jelentette, hogy ha valaki segíteni tudott a királynak a testvérei elleni harcban, akkor az illető
minden további feltétel nélkül, örökletesen kapott birtokot.
28
Először is ahhoz, hogy egy páncélos katona lovagolni tudjon át kellett venni a nomád népektől a nyereget, a
kengyelt és a patkót. Ahhoz, hogy valaki lovagként harcolhasson egy kb. 12 jobbágytelekből álló falu jövedelmére,
rendkívüli testi erőre és állandó gyakorlásra (lovagi tornák, vadászatok) volt szüksége. Nagy Károlynak kb. 3000 ilyen
lovagja, kb. 40 ezer gyalogosa és 12 ezer könnyűfegyverzetű lovasa volt. Tehát a lovagi hadsereg nem azt jelentette,
hogy a frank hadsereg csak lovagokból állt! A lovagi sereg jelentette a frank hadsereg csatadöntő fegyvernemét. Egy
csata úgy zajlott le, hogy a lovagok egy mindent elsöprő rohammal megbontották az ellenség harcrendjét, így a
gyalogos sereg már könnyedén legyőzte a szétzilált ellenséges csapatokat, a könnyűlovas sereg pedig végzett a
menekülő ellenséges katonákkal. Az érett középkorban majd ezekből a lovagokból fog kialakulni a nemesség rendje.
„[…] De valójában a (királynak) már régtől fogva nem volt semmi hatalma és a puszta királyi
címen kívül semmi más tekintetben nem volt tündöklő jelenség, mert az államkincstár és az
államhatalom a palotanagyok kezében volt, akiket majordomusoknak (...) neveztek, és
akiknek személyében a birodalom feletti legfőbb hatalom egyesült. A királynak nem maradt más
hátra, mint hogy csupán a királyi névvel megelégedve, hosszú hajjal, lecsüngő szakállal üljön a
trónon, és úgy tegyen, mintha csakugyan ő volna az uralkodó, meghallgassa a mindenünnen érkező
követeket, és távoztukkor közölje velük látszatra önálló elhatározását, valójában azt, amire
kioktatták vagy éppen amit megparancsoltak neki.” (Einhard – Nagy Károly élete – leírása a késő
Meroving korról)
„A Meroving családot, amelyből a frankok mindaddig a királyaikat választották, s amely III.

Childeric idejéig állt fenn, lerakta trónjáról, s Childericet – aki valójában már meg volt fosztva az
erőtől, és csak arról volt ismert, hogy az üres királyi címet birtokolta – megborotváltatta és
kolostorba taszította a római főpap parancsára.” (Einhard nyomán)
„749. év. Burghardus würzburgi püspököt és Foldarus káplánt elküldték Zakariás pápához,
terjesszenek elő kérést a frank királyokra vonatkozóan, akik ebben az időben nem rendelkeztek
királyi hatalommal […] a pápa azt üzente Pippinnek, hogy helyesebb, ha a hatalom birtokosát
nevezik királynak, nem pedig azt, aki királyi hatalom nélkül maradt, és hogy a rend meg ne
zavarodjék, apostoli jogánál fogva azt parancsolta, hogy Pippin legyen a király.”
(Annales Regni Francorum)
Észak- és Közép-Itália térképe29
Kis Pipin fia Nagy Károly (768-814) erős királyi hatalmat és erős lovagi hadsereget örökölt
apjától, amit hódításra használt fel. Katonai győzeleminek köszönhetően (legyőzte a szászokat, a
longobárdokat és az avarokat) Nagy Károly Frank Birodalma (a Brit szigetek kivételével) felölte
az egész nyugati kereszténységet, és ha rövid időre30 és nem is teljesen,31 de sikerült helyreállítani
a Nyugat-Római Birodalom területi egységét. Nagy Károly tehát elvégezte a Római Birodalom
helyreállításának szent feladatát, amit a Pápa is elismert azzal, hogy 800-ban római császárrá
koronázta.32
29
A Pápai Állam megalapítása egy Pipin megkoronázása (751) után megkezdődő (ekkor adományozza a Pipin Róma
és környékét a Pápának) és 754-ben befejeződő (ekkor már Pipin a „pentapolist” >>az „öt város” és környékét << is
a Pápának adományozta) folyamat eredménye.
30
Kb. 50 évre.
31
Hispánia, Dél-Itália, Anglia és az észak-afrikai partvidék kivételével.
32
A Római Birodalom helyreállítását („restauratio imperii”) háromszor kísérelték meg. Elsőként Justinianus bizánci
császár, majd Nagy Károly és végül a német-római császárok.
Az Úr születésének ezen a szent napján, mikor a király mise közben Szent Péter apostol sírja előtt
elmondott imádsága után felemelkedett, Leó pápa megkoronázta, a római nép pedig ezt kiáltozta:
„Éljen és győzedelmeskedjék Carolus augustus, az Isten által megkoronázott nagy, békét teremtő
császár!” A magasztalások elhangzása után a pápa olyan tiszteletben részesítette, mint a régi
uralkodókat, Károly pedig a „patrícius” név helyett „felséges császárnak” (imperátor et augustus)
neveztette magát.” (Einhard: Nagy Károly élete)
„Károly, a legkegyelmesebb felséges, Istentől megkoronázott, nagy és békét hozó császár, aki a
Római Birodalmat kormányozza, és aki Isten kegyelméből a frankok és a langobardok királya.”
Pecsétjének felirata: „A birodalom megújítása”
(Nagy Károly címei és pecsétjének felirata)
Ennek a hatalmas birodalomnak33 az egyben tartásához azonban Nagy Károlynak korszerűsítenie

kellett államszervezetét. Fejlesztenie kellett az írásbeliséget, állandó székhelyű királyi udvart
(Aachen) és szakszerűbb központi hivatalokat kellett felállítania, meg kellett szilárdítania a
grófságok feletti hatalmát és biztosítani kellett a birodalom határainak védelmét. Az írásbeliség
fejlesztése érdekében összegyűjtötte kora legműveltebb tudósait, akik megtisztították a latin
nyelvet az évszázadok alatt rárakódott barbarizmusoktól, valamint kifejlesztettek egy könnyebben
megtanulható, gyorsabban írható és olvasható betűtípust, a Karoling-minuszkulát. Nagy Károly
egy külön központi hivatalt (kancellária) állított fel, amelynek az volt a feladta, hogy a birodalom
irányítása minél inkább írásbeli ügyintézéssel történjen. A hűbériség elve alapján újjászervezte
a grófságokat,34 a határok védelmére pedig őrgrófságokat hozott létre.35 Nagy Károly létrehozta
a királyi küldöttek hivatalát, amelynek az volt a feladata, hogy ellenőrizzék a grófokat és
őrgrófokat. Az Aachenben összegyűjtött tudósok és művészek rövid időre felvirágoztatták az antik
kultúrát, ezt hívjuk Karoling-reneszánsznak.
A frank trónöröklési rend miatt Nagy Károly utódai 843-ban szerződést kötöttek egymással
(verduni szerződés), amelyben egymás közt három részre osztották fel a Frank Birodalmat. A
Frank Birodalomnak ez volt az utolsó felosztása, amelynek eredményeképpen a Frank Birodalom
végleg három részre szakadt, részei (Franciaország, Németország és a kettő között elhelyezkedő
Lothár császársága) pedig feudális anarchiába süllyedtek.
33
Nagy Károly birodalma 1,2 millió km2 volt 15-18 millió lakossal, míg a Római Birodalom virágkorában, a principátus
idején 6 millió km2 volt, 80 millió lakossal.
34
A patrimoniális királyságban a grófnak jelentéktelen nagyságú birtoka volt. Ha egy ilyen gróf elvesztette királya
bizalmát és grófi hivatalát, akkor mindent elvesztett. A feudális királyságban azonban a gróf örökletes hűbérbirtokot
kapott hivatali szolgálata (bíráskodás, királyi jövedelmek beszedése) fejében. Tehát míg Martell Károly a katonai
hierarchiát, addig Nagy Károly a hivatali hierarchiát is hűbérlánccá alakította át.
35
A grófságok jövedelmének 1/3-át kellett a grófnak a király részére beszolgáltatni, az őrgróf viszont a határok
védelmének érdekében megtarthatta őrgrófságának teljes jövedelmét.
4. A hűbériség és a jobbágyság jellemzői. (közép)
A hűbériség: Tehát a hűbériség a Frank Birodalomban alakult ki. Lényege, hogy a király
feudumként (katonai szolgálat fejében, örökletes hűbérbirtokként) adományoz birtokot. A
feudumért cserében meghatározott számú lovagot kellett kiállítania a hűbéresnek. A király csak
hatalmas területű hűbérbirtokokat adományozott, aminek fejében a hűbéresnek meghatározott
számú lovagot kellett kiállítania. A király hűbéresei (a nagyhűbéresek) ezt úgy oldották meg, hogy
ők is adományoztak a hűbérbirtokukból a vazallusaik számára. Addig mehetett a hűbérbirtokok
adományozásának ez a láncolata, amíg a vazallus már csak akkora hűbérbirtokot kap, amelynek
jövedelméből már csak saját magát tudja lovagként kiállítani. Ezt nevezzük hűbérláncnak vagy
hűbérpiramisnak. A hűbéreseket templomban tett esküvel szentesített szerződés kötötte össze.
Azt az uralmi formát, amelyben a királyi hatalom már nem a királyi birtokok túlsúlyán, hanem a
feudumon felépülő hűbériségen alapszik, feudális királyságnak nevezzük. A hűbériség hátránya
az volt, hogy a nagyhűbéresek gyorsan (1-2 generáció után) függetleníteni tudták magukat a királyi
hatalomtól, ami feudális anarchiát eredményezett.
Jobbágyság a kora középkorban (V-X. század): Ekkor a jobbágyok még szoros személyi
függésben kellett élniük földesuruktól. A szoros személyi függés azt jelentette, hogy röghöz
voltak kötve, robotolniuk kellett, terményben kellett adózniuk, kötelező ajándékozással
tartoztak földesuruknak, aki bíráskodott felettük. A parasztok csak földesuruk engedélyével
házasodhattak36 és örökíthették vagyonukat utódaikra.
Jobbágyság az érett középkorban (XI-XIV. század): A pénzgazdálkodás kialakulásának
köszönhetően a jobbágyok szoros személyi függés jelentősen lazult. Szabadon költözhettek,
házasodhattak és örökíthették vagyonukat, a jobbágyfalvaknak csak pénzzel kellett adózniuk
és a földesúr még azt is megengedte számukra, hogy ez évente egyösszegben fizessék be és bírót
választhassanak maguknak. A jobbágyság azonban mindvégig földesúri bíráskodás alatt maradt és
sehol sem nem tudott önálló renddé szerveződni (kivéve Svédországban, Németalföldön és
Svájcban)
36
Ennek legszélsőségesebb formája volt a „Ius primae noctis”, azaz a „első éjszaka joga”. A földesúr joga volt a
jobbágya feleségének a szüzességét elvenni. Ez a szokás azonban csak Észak-Katalóniában és ott is csak rövid ideig
volt életben.
1. Önellátó uradalmak, amelyekben az emberek szoros személyi függésben éltek.

2. Az uradalmakat összefogó patrimoniális királyság és működése. (Klodvig)
3. A lovagokat összefogó feudális királyság: hűbériség és lovagi harcmodor.
(Karolingok: Martell Károly és Kis Pippin)
4. Katonai fölény és a nyugat-római császárság restaurációja. (Nagy Károly)
5. A nyugati és a keleti kereszténység főbb jellemzői. (közép)
1054-ben a katolikus kereszténység keleti (görög-keleti, ortodox vagy bizánci) és nyugati (római
katolikus) kereszténységre szakadt szét. Ezt nevezzük a „nagy szkizmának”. A keleti
kereszténység központja Konstantinápoly volt. Miután a török 1453-ban elfoglalta
Konstantinápolyt, az ortodox kereszténység központja Moszkvába helyeződött át. Az ortodox
vallású országok: Oroszország, Görögország, Szerbia, Románia és Bulgária.
keleti kereszténység nyugati kereszténység

Az egyház a világi hatalomnak alárendelt. Az egyház a világi hatalomnak nem
Az egyház feje a bizánci császár. alárendelt. Az egyház feje a pápa.
görög nyelvű latin nyelvű
A Szentlélek egyedül az Atyától származik. A Szentlélek az Atyától és a Fiútól származik.
Nincs tisztítótűz. Van tisztítótűz.
Nincs cölibátus. Van cölibátus.
Két szín alatti áldozás. Egy szín alatti áldozás.
A szerzetesek nem dolgoznak. A szerzetesek dolgoznak.
Önálló nemzeti egyházai vannak. Nincsenek nemzeti egyházai. (A pápa által
irányított nemeztek feletti egyháza van.)
A képek mellett a szobrokat is tisztelik. Csak a képeket tisztelik (ikonográfia).
6. Hitélet és vallások – együttműködés és konfliktusok (pl. keresztény, zsidó). (közép)
Míg a katolikus kereszténység a Római Birodalom államszervezetét, addig a zsidóság a Római

Birodalom kereskedelmét mentette át az ókorból a középkorra. A kora középkorban (476-1000)
szinte kizárólag a zsidók tartották fenn az Európát a Földközi-tenger medencéjével (Mediterránum)
összekapcsoló távolsági kereskedelmet. Ha a keresztények fűszerekhez, kiváló minőségű
fegyverkehez vagy selyemhez akartak jutni, akkor azt csak a zsidó kereskedőktől vásárolhatták
meg. A virágzó középkorban (1000-1350) fellendülő pénzgazdálkodás miatt pedig a zsidóság már
nem csak kereskedett, hanem kamatra (középkori nevén uzsorára37) kölcsönöket is adtak a
keresztényeknek.
37
Míg a középkorban minden, kölcsön fejében beszedett kamatot uzsorának neveztek, addig ma már csak a
tisztességtelenül magas kamatot nevezzük uzsorának.
Miért csak a zsidók tudtak pénzt hitelezni? Ennek két fő oka volt:
1. Azért, mert a távolsági kereskedelemhez sok pénzre volt szüksége a zsidóknak.
2. Az egyház csak a keresztényeknek tiltotta meg, hogy kamatra adjanak kölcsön.
Tehát a kereskedelemben és hitelezésben játszott fontos szerepük miatt a kora és virágzó

középkorban a keresztények megtűrték a zsidókat Európában.
1, „12. Hasonlóképpen: ha egy zsidó átutazik a joghatóságunk alá tartozó területeken, senki se
akadályozza őt meg ebben, ne zaklassa, ne bántsa őt; és ha valamiféle árut vagy más olyan holmit
vinne magával, ami után vámot kell fizetni, valamennyi vámszedő helyen csakis azt az előírt vámot
fizesse meg, amelyet annak a városnak bármelyik polgára köteles megfizetni, amely városban a
zsidó éppen tartózkodik.
14. Hasonlóképpen: ha egy keresztény a zsidók temetőjét valamiféle vakmerőségtől indíttatva
megrongálja vagy megtámadja, törvényes bírói ítélet által haljon meg, s bármely néven nevezendő
teljes vagyona szálljon át a herceg kamarájára.
15. Hasonlóképpen: ha bárki arra merészkedne, hogy gúnyodva szóljon a zsidók iskoláiról, úgy
akarjuk, hogy az ilyen fizessen ki a zsidók bírájának két talentumot.
23. Hasonlóképpen: ha egy keresztény úgy váltja ki zálogát a zsidótól, hogy a kamatot nem fizeti
ki neki, akkor, ha a kamatokat egy hónapon belül nem rendezné, e kamatokkal növekedjenek meg
az eredeti kamatok (kamatos kamatot tartozzék fizetni).
25. Hasonlóképpen: ha egy zsidó az országbeli főrangúaknak akár birtokaira, akár adóslevélre
pénzt adott kölcsön, s ezt a birtokában levő oklevéllel és pecséttel igazolja, akkor mi azokat a
birtokokat zálogbirtokokként lekötjük neki, s meg is védelmezzük erőszak ellen e
zálogbirtokait.”(II. (Hohenstauf) Frigyes császár rendeletéből, 1244)
Az igaz, hogy megtűrték a zsidókat, de csak úgy, hogy a zsidók nem birtokolhattak földet, nem
viselhettek fegyvert és állami tisztségeket és a zsidók a középkori városokban, elkülönülten éltek
(Ezeket a csak zsidók által lakott városrészeket nevezzük gettónak).
Ha pedig a zsidók kiléptek a gettóból, akkor pedig olyan jellegzetes ruházatot (pl. csúcsos kalap)
kellett viselniük, amiben a keresztény lakosság könnyen felismerhette őket.
Tehát a keresztények nem vallási türelemből, hanem csak is gazdasági érdekből tűrték meg a
zsidókat. Ha valami nagy baj történt (pl. pestis járvány) vagy a keresztények nagyon eladósodtak
a zsidók felé, akkor azonnal és brutálisan üldözni kezdték a zsidókat. Ezeket a brutális
zsidóüldözéseket nevezzük pogromoknak (a városlakók az utcán agyonverték, megkínozták,
máglyán égették el a zsidókat, vagyonukat pedig szétosztották egymás közt).
Ilyen pogromokkal üldözték ki a zsidók nagy részét Nyugat-Európából a Fekete Halál (1348-50)
után. A zsidók Közép és Kelet-Európába (Lengyelország, Magyarország, Csehország, Ausztria)
menekültek. Mivel a zsidók csak gazdasági érdekkapcsolatban álltak a keresztényekkel, ezért az
elkülönülten élő, Krisztus gyilkosnak tartott zsidókkal szemben mindvégig a bizalmatlanság volt
a jellemző. Ha súlyos társadalmi feszültségek léptek fel, akkor ez a bizalmatlanság volt mind a
középkori, mind az újkori antiszemitizmus alapja. Ez a középkorból eredő bizalmatlanság a
gyökere annak, hogy az újkorban is hiába emancipálódtak és asszimilálódtak a zsidók, súlyosabb
válságok idején a többségi társadalmakban azonnal fel lehetett (és sajnos mai is fel lehet) szítani a
gondolatot, hogy a zsidóságnak van egy - a befogadó többségi társadalométól eltérő - külön érdeke
és a zsidóság valójában ezt a saját külön érdekét akarja megvalósítani a többségi társadalom
rovására.
7. A legfontosabb szerzetesrendek jellemzői. (emelt)
Láttuk, hogy az egyház milyen fontos társadalmi, politikai és kulturális szerepet töltött be a
középkorban. De a szerzetességnek köszönhetően az egyháznak nagyon fontos gazdasági szerepet
is volt! A szerzetesség eredetileg a Kelet-Római Birodalomban alakult ki, ahol a szerzetesek
világtól elvonultan élő remeték voltak. Ezzel szemben a nyugati szerzetesek térítettek, oktattak,
dolgoztak. Szent Benedek 529-ben alapította meg az első nyugati szerzetesrendet, a róla
elnevezett bencés rendet. A bencés szerzetesek is uradalmakban éltek, amelynek központjai a
kolostorok voltak. A kolostorok azonban nemcsak a szerzetesek lakóhelyei, birtokközpontok és
templomok, hanem kódexmásoló műhelyek, iskolák, kórházak, „hiteles helyek” és
erődítmények is voltak egyben, amelyben minden (szellemi és fizikai) munkát a szerzetesek
végeztek.
Középkori kolostor rekonstrukciós rajza
A kolostori uradalmak voltak a legfejlettebbek, és ezek gazdálkodása jelentette a mintát a többi

uradalom számára is. A kolostori birtokok olyan technikai-technológiai,38 valamint szellemi és
lelki „innovációs központok” voltak, amelyek döntően meghatározták a középkori Európa
fejlődését. A kora középkorban a kolostori birtokokon maguk a szerzetesek dolgoztak („Ora et
labora!”). Miért volt ez fontos? Mert a szerzetesség volt a középkori társadalmak legműveltebb
rétege. A bencés regula szerint egy szerzetesnek évente kb. 1500 órát kellett olvasnia, vagyis
mintegy 15000 oldalt. Nos, egy igen érdekes helyzet állt elő! A társadalom legműveltebb
értelmiségi rétege egyben erdőt irtott, szántott, disznót vágott, lekvárt főzött… stb.39
Az egyik legnagyobb és legjelentősebb bencés kolostorból, a Cluny kolostorból indult ki az a
reformmozgalom, amelynek segítségével a Pápa újra meg tudta erősíteni a katolikus egyházat. A
Cluny reformok hatásra a XI. századba új szerzetesrendek (pl. ciszterciek, premontreiek,
karthauziak) jöttek létre, amelyek újra érvényt szereztek a bencés reguláknak.
„II. Az életmód egysége az isteni és emberi dolgokban. Hogy az apátságok között a

megbonthatatlan egység ne szűnjön meg, és állandóan fennmaradjon, elrendeljük mindenekelőtt,
hogy Szent Benedek Regulája legyen mindenki számára közös, és azonos módon tartsák be.”
(Részlet a ciszterci rend regulájából, 1134)
38
A kolostori birtokokon fejlesztették ki a két- és háromnyomásos gazdálkodást, a szügyhámot, a nehézekét, boronát,
a bütykös tengelyt, és a lábítót.
39
Képzeljük el, hogy ha ma egy diplomás értelmiségi élne ugyanígy! Rengeteg komikus jelenetnek lennénk a
szemtanúi, de valószínűleg számtalan új és jó ötlete is lenne ezeknek a „diplomás parasztoknak”.
Ennek érdekében kolostoraikat az emberek által lakott helyektől távol építették fel és ismét az
imádkozzál és dolgozzál bencés elve alapján alakították ki szerzetesi életvitelüket.
„I. Milyen helyen kell a kolostort felépíteni. Egyetlen kolostor se épüljön városokban, várakban,
külvárosokban, csakis emberektől távoli, kevéssé látogatott helyen.” (Részlet a ciszterci rend
regulájából, 1134)
Bencés kolostor az Appenninekben
Dolgozó és imádkozó
ciszterci szerzetesek
A karthauziak a bencés regulák betartásán túl külön cellákban éltek és némasági fogadalmat is
tettek.
„Eltérően más […] rendektől, a szerzetesek külön házakban laktak, a kolostort övező falon belül,
ahol dolgoztak, étkeztek, aludtak. Vasárnaponként az elöljáró átadta ellátásukat, a kenyeret és a
főzelékfélét, amit mindegyikük a cellájában maga készített el. Az ivásra és egyéb használatra
szolgáló víz egy forrásból érkezett, és minden cellába külön vezetéken került be. […]” (Guibert de
Nogent a karthausi rend megalakulásáról)
Mindenki saját készítésű, egyszerű öltözéket viselt, és csak a saját kétkezi munkájukkal megtermelt
élelmet fogyaszthatták.
IV. Az öltözetről Az öltözet egyszerű, durva, festetlen anyagból, prém nélkül készüljön. Alatta
vászoning, ahogyan a szabályzat előírja. V. Honnét származzék a szerzetes tápláléka. Rendünk
szerzeteseinek tápláléka kétkezi munkából, azaz földművelésből és állattenyésztésből
származzék […].” (Részlet a ciszterci rend regulájából, 1134)
A szerzetes műveltségének emeléséhez minél több kódexre volt szükség, ezért az új

szerzetesrendek fontos feladatává vált a kódexmásolás is.
Kötelesek ugyanazokat a könyveket használni az isteni offíciumoknál. (Részlet a ciszterci rend
regulájából, 1134)
Kódexet másoló szerzetes, XII. század
A meggazdagodás és elvilágiasodás miatt azonban két évszázad után az egyház és az új

szerzetesrendek ismét mély válságba kerültek. Az ennek hatására fellépő eretnekmozgalmak
(katharok, valdenesek, albigensek, bogumilok) tagadták a Pápa egyházfői hatalmát (egymástól
teljesen független püspökségeket hoztak létre) valamint őskeresztényi vagyonközösségben éltek.
„1. A római egyház nem egyház, hanem utálatosak csoportosulása.

2. Földi vezetőjük nem más, mint az, akiről Máté evangéliuma így szól: »Ne nevezzetek senkit
atyának a földön«, valamint a korinthusiakhoz szóló 1. levél: »Minden férfi feje Krisztus«, ezért
tagadják, hogy a pápa az egyház feje, valamint hogy hatalmában áll kötni és oldani [bűnben
elmarasztalni vagy feloldani], mint ahogy az Szent Péter hatalmában állott.
3. A püspöki, papi és diakónusi fokozatok kivételével az összes egyházi fokozatok csak az emberi
hagyományokból erednek.
5. A templomban folytatott mise nem isteni szolgálat, és ezért senki sem köteles templomba
járni.
9. A földi élet után nem vár ránk tisztítótűz.” (XIII. századi eretnek irat)
Az egyre népszerűbbé váló eretnek mozgalmakkal szemben alakult meg a XIII. század elején két
új szerzetesrend, a domonkosok (alapítója Szent Domonkos) és a ferencesek (alapítója Assisi
Szent Ferenc) kolduló rendje. A domonkos fő feladata az eretnekek üldözésére felállított inkvizíció
irányítása lett.
Szent Domonkos prédikál az eretnekeknek
A ferencesek pedig a prédikációval és oktatással szorították vissza az eretnek mozgalmakat.

Mindkét rend szegénységi fogadalmat tett, csak adományokból („koldulásból”) tarthatták fenn
magukat, és csak a városokba működtek.
„Isten nevében kezdődik […] a mi Urunk Jézus Krisztus szent Evangéliumának megtartása, az
engedelmesség, szegénység és tisztaság gyakorlásával. Ferenc testvér engedelmességet és
hódolatot fogad urának, Honorius pápának, valamint az ő törvényes utódainak és a római
Anyaszentegyháznak. A többi testvér pedig engedelmeskedni köteles Ferenc testvérnek és
utódainak. […] Szigorúan megparancsolom minden testvérnek, hogy sohase fogadjanak el
semmiféle pénzt vagy pénzjegyet, sem önmaguk, sem közvetítő személy útján. […] A
testvéreknek ne legyen semmi tulajdonuk, se házuk, […] sem egyéb birtokuk. Hanem mint
idegenek és jövevények e világon, szegénységben és alázatosságban szolgáljanak Istennek.
Bizalommal menjenek alamizsnát kéregetni. Ne szégyelljék magukat, mert az Úr miérettünk lett
szegénnyé e földön.” (Szerzetesrendi szabályzatból)
„Kedves testvéreim és fiacskáim! Ne szégyelljetek adományért menni, mert az Úr szegénnyé lett

értünk ebben a világban. Ezért választottuk az ő és legszentebb édesanyjának példájára az igazi
szegénység útját. Ez a mi örökségünk, melyet Urunk, Jézus Krisztus szerzett meg nekünk és
hagyott ránk, és mindazokra, akik példája nyomán szent szegénységben akarnak élni.” (Részlet
Szent Ferenc perugiai legendájából)
Ferences kolostor Padovában
Újabb kétszáz év múlva ismét mély válságba került a katolikus egyház, ami viszont már a
reformációhoz és a nyugati kereszténység szétszakadáshoz vezetett. 1540-ben Loyolai Szent Ignác
megalapította a jezsuita („Jézus társasága”) rendet, amely a legfontosabb szerepet játszotta a
katolikus egyház megerősítésében. Tehát a nyugati szerzetesrendek nem csak Európa gazdasági és
kulturális fejődésének voltak a hajtómotorjai, hanem a katolikus egyház megújulási képességében
is kulcsszerepet játszottak.
Az egyház politikai szerepe a nyugati kereszténységben: A középkorban az egyház

elválaszthatatlanul fontos része volt az államnak.40 A főpapságnak kulcsszerepe volt az állam
központi irányításában (bíráskodás, kancellária, kincstartóság).41 A főpapok a királyi tanács
tagjai, majd a rendi országgyűlések felsőházának állandó, személyesen meghívott tagjai. De az
egyház nem csak az állam központi irányításában játszott kulcsfontosságú szerepet, hanem az
egyház látott el minden olyan állami feladatot, amelynek elvégzése írni-olvasni tudáshoz volt
kötve. A kolostorok jelentős része hiteles hely is volt, amelyek a „közjegyzői” feladatokat látták
el (pl. szerződések, adománylevelek, birtokfelmérések megírása és hitelesítése, örökségbe iktatás).
Az egyház tartotta nyílván a szültést, a házasságot és a halálozást. Törvényes házasságot csak
templomban lehetett kötni.42 Ezeken túl egyházi feladat volt az iskolák és kórházak fenntartása
is.43 Ebből a felsorolásból is érzékelhető, hogy szinte minden állami feladatot az egyháznak kellett
ellátnia, de ennél még nagyobb feladatot jelentett a hívek hitéletének gondozása. Ne feledjük,
hogy a középkori ember (a királyokat is beleértve) számára mindennél fontosabb volt, hogy
bebiztosítsa magának a túlvilági üdvözülést, azaz, hogy a halála után ne a pokolba, hanem a
mennyországba kerüljön. Hogyan tudta ezt megtenni?
1. Betartja az egyházi előírásokat. Legalább vasárnaponként elmegy misére és ott áldoz.

Évente párszor meggyónja bűneit.44 Templomban köt házasságot és ott keresztelteti meg a
40
Sőt már az ókorba is, hiszen kb. 100 évig a katolikus kereszténység volt a Római Birodalom államvallása.
41
Pl. a főpapok kezelték a királyi jövedelmeket (regálék). Ez azt jelentette, hogy az egyház szedette be a vámokat,
irányította a pénzverést, kezelte a monopóliumokból befolyt jövedelmeket… stb. Magyarországon mindig az
esztergomi érsek töltötte be a kancellári tisztséget. Sőt Magyarországon a főpapok még katonai vezetők is voltak
(Tomori Pál kalocsai érsek volt a magyarok hadvezére a mohácsi csatában.)
42
Magyarországon pl. egészen 1895-ig!
43
Sőt mivel a kereskedelmi útvonalak a zarándokútvonalakból alakultak ki, ezért a kereskedelemben is fontos
szerepet játszott a zarándokok „vendéglátására” (vendég = hospes) berendezkedő kolostorok (hospitálok) hálózata.
44
Gondoljunk bele, hogy mekkora hatalma lehetett a király gyóntatójának! A gyónás és a kiátkozás az egyház világi
hatalmának talán legfontosabb „lelki” eszközei.
gyermekeit, a halálos ágyán felveszi az utolsó kenetet és az egyházi előírások szerint

temetik el, és sokat imádkozik (pl. étkezések előtt, lefekvés előtt, aszály idején). Betartja
az egyházi ünnepeket, böjtöl, és ha kölcsönt ad valakinek, nem kamatostul kéri vissza.
2. Az egyházi előírások betartásán túl még jó cselekedeteket is végrehajt (pl. alamizsnát ad
a koldusoknak, segít a rászorultakon). A középkorban jellemző, hogy a gazdag ember a
halálos ágyán vagyona egy részét az egyházra hagyja.
3. Ha bűnt követett el, azaz megszegte az egyházi előírásokat vagy rosszat cselekedett, akkor
sincs baj, mert az egyházi büntetések (a „mondjon el 10 miatyánkot”-tól a Jézus sírjához
való elzarándokolásig) önkéntes végrehajtásával jóvátehette bűneit. A legdurvább egyházi
büntetés a kiátkozás volt.
A nyugati egyháznak tehát egy hatalmas, egész Európára kiterjedő, papokból és szerzetesekből
(templomokból és kolostorokból) álló apparátust kellett működtetnie, amely az államok világi
feladatainak nagy részét, lelki-szellemi feladatainak pedig teljes egészét ellátta. A működtetés
költségeinek fedezésére a királyok hatalmas egyházi birtokokat adományoztak főpapjaik számára
és egyházi tized beszedését rendelték el a Pápa számára. Mivel a főpapok kulcsszerepet játszottak
az államirányításban és hatalmas hűbérbirtokokkal rendelkeztek, ezért rendkívül fontos volt a
király számára, hogy hűséges híve kerüljön a főpapi székbe, azaz, hogy a király gyakorolhassa
az invesztitúra (a főpapi hivatalba való beiktatás) jogát. Sokszor fontosabb szempont volt ez, mint
a főpap képzettsége és elhivatottsága.45 Tehát a világi uralkodók által gyakorolt invesztitúrajog
és az egyházi jövedelmek miatt elvilágiasodott az egyház. A tisztségükre alkalmatlan főpapok és
apátok pedig, tisztségükre szintén alkalmatlan papokat és szerzeteseket neveztek ki és mindenki
egyre inkább kiváló pénzszerzési lehetőségnek és nem hivatásnak tartotta az egyházi feladatok
ellátását, ez pedig az egyház szellemi és erkölcsi lezüllését46 eredményezte, aminek hatására
eretnek mozgalmak indultak el (katharok, albigensek, valdensek, bogumilok, husziták) és
veszélyesen meggyengült az egyház.
Az egyház válságait egyházi reformokkal sikerült a X. végén és a XIII. század elején
felszámolni. Nem sikerült az egyházat megreformálni a konstanz-i zsinaton (1414-1418), de
sikerült a trident-i zsinaton (1545-1563). A reformokat mindig a válság hatására megalakuló új
szerzetesrendek indították el, és vitték sikerre (ciszterciták és premontreiek, ferencesek és
domonkosok, jezsuiták). Ezek a reformok a Pápa hatalmát erősítették meg az egyház felett. A
cölibátust (papi nőtlenség) és a nepotizmus valamint a simónia megtiltásával a Pápa a főpapi
hivatalok örökletessé tételét és megvásárolhatóságát szüntette meg.47 A Német-római Császárság
és a Pápaság között kitört és kb. 250 évig elhúzódó invesztitúra háború eredményeképpen a Pápa
elérte, hogy a főpap hivatalába való beiktatása (invesztitúrája) csak a Pápa engedélyével történhet
45
Egy írni-olvasni nem tudó király, nem is igen tudhatta eldönteni, hogy kiszemelt híve alkalmas-e püspöknek vagy
sem.
46
A papok és szerzetesek egyre inkább visszaéltek a lelkek fölötti korlátlan hatalmukkal (Ez a hatalom híveik
elkárhozástól való félelméből fakadt.). Az egyre mohóbbá váló papok és szerzetesek vallási és állami feladataikat
egyre rosszabbul végezték, mert hivatalaikat egyre inkább csak pénzszerzési forrásnak tekintették, azaz az egyház
egyre korruptabbá vált (pl. az egyházi büntetéseket egyre gyakrabban engedték pénzzel megváltani). Az egyre
gazdagabb papok és szerzetesek elhíztak, alkoholisták lettek, szeretőket tartottak és egyre csak azon járt az eszük,
hogyan lehetne még több pénzt kicsalni híveiktől. Az erkölcsi züllés (azaz amikor a hivatástudatot háttérbe szorítja a
pénzszerzés mohósága) mindig magával rántja a szellemet is. Egyre több lesz az analfabéta papok és szerzetesek
száma, akik már nem megtanulják, hanem csak mechanikusan lemásolják az elődeiktől elesett papi és hivatali
munkát. A főpapi hivatalok a legjobb befektetésekké váltak és egyre terjedt a főpapi hivatalok megvásárlására
(simonia) és örökletessé tételére (nepotizmus) való törekvés.
47
Ezek szorosan összefüggnek! Ha nincs feleség, akkor nincsenek törvényes gyerekek, akiknek örökbe lehet hagyni
az egyházi hivatalt és nincs család, amelynek mohón lehet gyűjteni a vagyont. A simonia főként úgy fordult elő, hogy
a püspökök a saját rokonaiknak vásárolták meg a hivatalt.
meg (worms-i konkordátum, 1122). A reformok az egyház erkölcsi megtisztulását (szegénység,

engedelmesség és tisztaság) és szellemi felemelkedését (műveltség és elhivatottság)
eredményezték. 1517-ben a reformáció a katolikus egyház újabb reformjaként indult, ami azonban
végül a reformáló irányzatok kiszakadásához vezetett. A katolikus egyház folyamatos megújulása
a mai napig tartó folyamat (evolúció, cölibátus, ökumenizmus, fogamzásgátlás, abortusz… stb.).
Az egyház megújuló képességében igen fontos szerepet játszott, hogy míg a világi hatalom a
születési előjogok alapján működött, addig az egyházi karrier lehetősége minden társadalmi
csoport előtt nyitva állt. A tehetséges jobbágygyerekek is fényes egyházi karriert futhattak be,
lásd pl. Bakócz Tamás esztergomi érseket.
A Pápaság és az európai államok szétválása. A nyugati egyházat is nagyon meggyengítette a
Frank Birodalom felbomlását követő zűrzavaros időszak (arabok, vikingek, magyarok rabló
hadjáratai, feudális anarchia), de a Cluny-reformoknak (X. század) köszönhetően erkölcsileg és
szellemileg megújuló, és a világi hatalmak fölé emelkedő egyház III. Ince Pápasága idején elérte
hatalma csúcspontját. Az egész érett középkort átívelő és egymással párhuzamosan zajló
invesztitúra háborúkban és keresztes hadjáratokban kulcsszerepet játszott az egyház, ami
ugyan a Pápa hatalmát az európai királyok fölé emelte (III. Ince), de mégsem alakult ki
cezaropapizmus, mint Bizáncban és Oroszországban, vagy mint az araboknál és az oszmán-
törököknél. A politikailag széttagolt Európát egyedül az egyház volt képes összefogni (pl.
keresztes hadjáratok) és létre hozni egy olyan vallási-kulturális közösséget, amely sokkal
szilárdabb és tartósabb alapja lett az európai egységnek, mint bármiféle birodalmi keret. Az
üdvözülés rendkívüli fontosságának, az írni-olvasni tudásának (latin) és szerzetesrendjeinek
köszönhetően a katolikus egyház a könnyen széteső, gyenge világi államhatalommal (feudális
anarchia) szemben egy egész Európára kiterjedő, jól működő, megújulásra képes hierarchikus
(központilag jól irányítható) szervezettel rendelkezett.
1. Az egyház kulcsszerepet játszott a középkori államok irányításban és a Pápa

fogta össze ezeknek az államoknak a közös irányítását (pl. keresztes hadjáratok),
de nem jött létre cesaropapaizmus.
2. Az egyház - világi hatalma és gazdasága miatt – időnként súlyos válságba került,
amelyből mindig sikerült - reformokkal és új szerzetesrendek alapításával -
kilábalnia.
8. A középkori város és a céhes ipar bemutatása. (közép)
Mi tette lehetővé a középkori városok kialakulását? A mezőgazdasági technika fejlődése a X-

XI. században! 955-ben, a magyarok Augsburgi vereségével lezárult a nagy népvándorlás
korszaka, és Nyugat-Európára egy kb. 300 éves békés időszak köszöntött. Megszűntek a háborúk,
ami visszaszorította az éhínséget, a súlyos járványokat és ennek következtében fellépett a
túlnépesedés problémája. A túlnépesedés hatására a XI. században Nyugat-Európában a
mezőgazdasági termelés forradalmi fejlődésen ment keresztül. A középkori mezőgazdaság
technikai-technológiai fejlődése a nyugat-európai bencés kolostorok uradalmaiból indult el a X.
században. A mezőgazdasági termelés technikájának (eszközeinek) fejlődése (szügyhám,
nehézeke, patkó) egyszerre tette lehetővé az extenzív (a kötöttebb talajokat is fel lehetett szántani)
és az intenzív (a nehézeke az alsó pihent talajréteget felülre fordította) növekedést.
A technikai fejlődés mellett a mezőgazdasági termelés technológiája (módszere) is fejlődött.

Kialakult a nyomsásos gazdálkodás, amelynek az volt a lényege, hogy a 2 nyomásosnál a föld
felét, a 3 nyomásosnál a föld harmadát évente pihentették.
A pihentetés az ugaroltatás módszerével történt.48 A lovakat és marhákat az ugaron hagyott

földeken legeltették, miközben azok természetes úton trágyázták azt.49 Ily módon nem csak
pihentetéssel, hanem trágyázással is pótolták a talaj termőerejét. Tehát a nehézeke és az ugaroltatás
miatt a földművelést nagyállattartással kellett kombinálni. A nyomásos gazdálkodásban
mindenkinek ugyanakkor, ugyanazt a növényt (tavaszi és őszi gabonát) kellett termesztenie, emiatt
a mezőgazdasági munkákat (szántás, vetés, aratás) egyszerre kellett elvégezniük (ezt hívjuk
nyomáskényszernek). Azért, hogy mindenki egyformán részesüljön a jobb vagy rosszabb
minőségű, a közelebbi vagy távolabbi földekből a szántóföldet dűlőkre osztották és minden
jobbágycsalád minden dűlőben kapott egy parcellát, és hogy még igazságosabb legyen a
földhasználat a parcellákat minden évben kisorsolták (ezt hívjuk földközösségnek). A falu lakói
közösen használták a legelőket és az állataikat is közösen legeltették. A nyomáskényszer, a
földközösség, a közös legeltetés (valamint a közös erdők és tavak használatának) irányítására jött
létre a faluközösség. Idővel a földesurak megengedték, hogy ezek a faluközösségek bírót
választhassanak, aki bíráskodhatott a falu lakói felett (persze fellebbezni továbbra is csak az
úriszékhez lehetett).
48
Ugaroltatás = felszántják, de nem vetik be, de ha felszántották, akkor hogyan tudtak az ugaron legeltetni?
49
Legelés közben taposták vagy régiesen „nyomatták” az állatok az ugart, innen származik ennek a gazdálkodásnak
a neve: nyomásos gazdálkodás.
A középkori város: A középkori városok kicsik,50 koszosak, büdösek és zsúfoltak voltak, emiatt
rendkívül gyorsan terjedtek bennük a fertőző betegségek és a tűz. Mindezek következtében a
középkori városokban többen haltak meg, mint amennyien születtek. Az így keletkező hiányt a
vidéki falvakból beköltözők pótolták. Miért vonzotta a város a vidéki beköltözőket? Mert a „városi
levegő szabaddá tette őket”, ami azt jelentette, hogy a városlakók kikerültek a földesúri
fennhatóság alól.
A városok kialakulása. A középkori Nyugat-Európában (ebbe beleértjük Észak-Itáliát is) sokkal
hamarabb (két évszázaddal korábban) és sokkal több város jött létre, mint Európa más régióiban
(Kelet-Európában és Balkánon pedig egyáltalában nem is jöttek létre nyugati típusú városok.). A
városok kialakulását a mezőgazdaság középkori forradalma tette lehetővé. Miért? Azért, mert a
háromnyomásos gazdálkodásnak köszönhetően a parasztság képes volt terményfölösleget
termelni, azt eladni és az érte kapott pénzért iparcikkeket vásárolni. Ezért a nyugat-európai
kézművesek elsősorban a parasztoknak termeltek, ezért Nyugat-Európában sok (3000), kicsi (5-10
ezer fős) városból álló, sűrű városhálózat jött létre.
50
Egy 20 ezres város már nagynak számított.
A kommuna-mozgalom: Eredetileg a városok lakói is földesuruk jobbágyai voltak, de a XII.

században elindult kommuna-mozgalomnak köszönhetően a nyugat-európai városok lerázták
magukról a földesúri függést és önkormányzattal (önkormányzat = commuina) rendelkező
városokká váltak.51 A communia kivívása sok esetben erőszakkal történt meg.
„A papság, a főesperesek és az előkelők … minden eszközt felhasználtak arra, hogy a

közemberektől pénzt csaljanak ki, követeik által tárgyalni kezdtek velük, és felajánlották nekik,
hogy amennyiben megfelelő összeget fizetnek, felhatalmazzák őket kommuna alakítására.
Azonban lássátok, hogy mit értettek ezen a kárhozatos és új szón: a lakosok, fej szerint egy
bizonyos összeggel tartoznak megváltani évenként uraikkal szemben a szolgai állapotukból
folyó rendes kötelezettségeiket, és törvényesen megállapított kártérítést fizetnek abban az
esetben, ha a törvényt megszegik. Ezzel a kikötéssel teljesen szabadok lettek minden egyéb tehertől
és szolgáltatástól, amelyet egyébként a szolgarendűekre róni szokás. A köznép megragadta ezt az
alkalmat, hogy megszabaduljon egy sereg kellemetlenségtől és valóságos pénzhegyeket adott
ezeknek a kapzsi embereknek, kiknek a marka olyan, mint valami soha be nem tölthető
feneketlen mélység. […] De ki tudná kellőképpen elmondani, micsoda felháborodás támadt akkor,
midőn ugyanezek az emberek, kik a nép ajándékait elfogadták és bőven osztogatták
ünnepélyes ígéreteiket, meg akarták semmisíteni azt, […] hirtelen nagy riadalom támadt a
városban. Az embertömeg ezt kiáltozta: „Communia, communia!” A polgárok karddal,
fejszékkel, íjakkal és bárdokkal felfegyverezve, lándzsákat és gerelyeket ragadva, nagy tömegben
özönlötték el a Boldogságos Szűz bazilikáját, majd megrohanták a püspöki palotát.”
(Guibert de Nogent önéletrajzából, XII. század)
A kommuna-mozgalmat a királyok támogatták, amiért cserébe a városok egy összegben és csak a

királynak adóztak. A királynak érdekében állt a városok gazdaságának fejlesztése, hiszen ha a
város polgárai több iparcikket tudtak eladni vagy jövedelmezőbben tudtak kereskedni, akkor több
adót is tudtak fizetni a királynak. Hogyan fejleszthette a király a szabad királyi városok gazdaságát?
Úgy, hogy gazdasági kiváltságokat (privilégiumokat) adományozott számukra:
1. vásártartás joga (heti vásár,52 országos vásár, nemzetközi vásár)

2. vámmentesség joga
3. árumegállítás joga
Ahogy nőtt a szabad királyi városok szerepe a királyi hatalom megerősítésében úgy vált egyre
szélesebbé az önkormányzatuk.
1. A király számára egy összegben befizetett adó begyűjtéséhez a városok polgárai
megválaszthatták saját vezetőiket (szenátus, szabad bíró- és papválasztás).
2. Saját törvényeket (statutum) hozhattak.
3. Pallosjoguk volt.
4. Saját pénzt verhettek53.
5. Falat építhettek, megszervezhették közrendjüket (pl. őrszolgálat, tűzoltás) és katonai
védelmüket (pl. egy bástya védelme).
51
Magyarországon a német hospesek tömeges betelepítésével jöttek létre ilyen nyugati típusú városok, és mivel
csak a király alapította az ilyen városokat, ezért Magyarországon „szabad királyi város” volt a nevük.
52
A heti vásárban közvetlenül a termelők vitték el és adták el az áruikat. Jóval nagyobb területről jöttek az áruk a
havonta megrendezett vásárokra, az évente 1-2-szer megrendezett országos és nemzetközi vásárokon pedig már a
levenatei és hanza áruk is gazdát cseréltek.
53
Ezt a jogot a magyar városok soha nem kapták meg.
48. A takácsok éjszakai királyi őrsége annyit jelent, hogy az atyamester és a takácsok 20 párizsi
sout fizetnek a királynak minden éjszaka, amikor rájuk kerül az őrség sora, és 10 párizsi sout
azoknak, akik ellátják. Ez az ő fizetésük, valamint a Kis- és a Nagyhíd őrségének a fizetése,
továbbá kötelesek a takácsok 60 főnyi őrséget állítani minden éjszaka, amikor rájuk kerül a
sor. (A párizsi takácsok XIII. századi céhszabályzatából)
A falak később akadályozták a város terjeszkedését. Mivel új városfal építése rendkívül költséges
volt, ezért a város vezetése csak végső esetben épített új falakat. Emiatt szűk, sötét utcák és magas
épületek (könnyen kigyulladó, fából épült emeletekkel) jellemezték a középkori városokat.
A városok társadalma 3 fő részre tagolódott. A leggazdagabb és legbefolyásosabb réteget a
kereskedők (patríciusok) alkották, akik már a X. századtól céhekbe tömörültek és a XI. századtól
már közülük kerültek ki a városi tanács (szenátus) tagjai. A XII. századtól a kézművesek is céheket
hoztak létre és a XIII. századtól már ők is képviselőket is választhattak a városi tanácsba, amit így
már nagyobb tanácsnak neveztek. A kereskedőknek és a kézműveseknek saját házuk volt a
városban, amely egyben műhelyként, boltként és raktárként is működött. Csak ezek a házzal és
„működési engedéllyel” rendelkező kereskedők és kézművesek (mesterek) lehettek a város
polgárai. A város többi lakója nem rendelkezett sem saját házzal, sem polgárjoggal, és nem
szerveződtek céhekbe, ők alkották a városi népet (plebejusok) és közül kerültek ki a kontárok.
A céhes ipar kialakulása: A háromnyomásos gazdálkodás többszörösére növelte a kora középkori

terméshozamokat. Ennek köszönhetően a parasztok olyan sok élelmiszert (gabona, tojás, élőállat)
és ipari nyersanyagot (gyapjú és bőr) tudtak termelni, hogy a saját fogyasztásuk és az adók
befizetése után is maradt még fölöslegük, amit vasárnaponként elvittek a legközelebbi városban
megtartott vásárba, ahol pénzért eladták, a pénzért pedig iparcikkeket (szövetet, csizmát és
fémárukat) vásároltak a városban élő kézművesektől. Tehát a vidéki és a városi termelők közvetlen
kereskedelmi kapcsolatba kerültek egymással, ami azt jelentette, hogy a termelők közvetlenül,
kereskedők közvetítése nélkül adták el áruikat. Tehát az érett középkorban a nyugat-európai
városok kézműipara a vidéki parasztság igényeit kielégítő „tömegtermelésre”54 állt rá. Az érett
54
Azért tettem idézőjelbe a tömegtermelést, mert a középkori „tömegtermelés” természetesen sokkal, de sokkal
kisebb mennyiségű árut állított elő, mint majd a kora újkori manufaktúraipar. Azért kell mégis „tömegtermelésnek”
középkorban lezajló demográfiai robbanásnak köszönhetően ez a paraszti kereslet dinamikusan

nőtt, ami azt eredményezte, hogy nem csak a mezőgazdasági, hanem a kézművesipari termelés is
forradalmi fejlődésen ment keresztül. Ennek a forradalmi fejlődésnek a technikai hátterét a
bütykös tengely55 és a lábító56 feltalálása és széleskörű alkalmazása adta.
Bütykös tengely Lábító

A technológiai fejlődés hátterét pedig az adta, hogy a kézművesipar kiszabadult az önellátó
uradalmi keretekből és a kialakuló városokban működő, céhes üzemszervezetben termelő,
önálló gazdasági ágazattá vált.
A céhes ipar jellemzői: Nyugta-Európában a céhes ipar jóval hamarabb (a XII. századtól) jött létre
és sokkal fejlettebb volt, mint Európa más régióiban. Nyugat-Európában sok kicsi város jött létre,
amelyek szűk felvevőpiaccal rendelkeztek. Ennek az volt az oka, hogy a rendkívül rossz
középkori közlekedés és közbiztonság miatt csak azok a parasztok mentek el a vásárba, akiknek
a faluja nem volt messzebb egy napi járótávolságnál (20-30 km) a várostól. A szűk felvevőpiac
miatt a kézművesek, szakmai alapú érdekvédelmi szervezetekbe, céhekbe tömörültek, amelyeknek
legfontosabb feladata az volt, hogy megőrizzék szűk felvevő piacukat és megakadályozzák,
nevezni, mert a céhes kézműipar elsősorban a vidéki parasztság igényeit elégítette ki, szemben az ókori „élősködő
városokkal”, amelyek nem kereskedelemmel, hanem adóztatással vették el a vidék terményfölöslegét.
55
A bütykös tengely a körmozgást egyenes vonalú szakaszos mozgássá tudja átalakítani, így a szél- és vízimalmok
nem csak gabonaőrlő köveket forgattak, hanem érczúzó- és kovácskalapácsokat, fújtatókat, fűrészeket, kallózókat…
stb. is működtettek. Ennek köszönhetően rengeteg malmot építettek (már a 11. században és csak Angliában 5300
vízimalmot írtak össze). A bütykös tengelyt és a malmot (sőt a gőzgépet is) már a hellenisztikus korban feltalálták,
csak mivel nem volt sem munkaerőhiány, sem paraszti tömegkereslet, ezért nem valósult meg a gyakorlati
hasznosításuk. Képzeljünk el egy bencés szerzetest, amint éppen egy hellenisztikus korban írt, és valamikor latinra
lefordított görög könyvet olvas, és rábukkan a bütykös tengely leírására. Mivel ő maga is keményen dolgozik a
kolostor kovácsműhelyében, eszébe jut, hogy mikképpen lehetne ezt hasznosítani a kovácsolásban. A szerzetes
elmondja ezt az ötletét szerzetes társainak, és az egyik, aki valamikor kézművesként dolgozott az egyik római
városban azt mondja, hogy ő el is tudná készíteni ezt a vízzel hajtott kalapácsot. Persze az is lehet, hogy a szerzetesek
egyszerűen csak újra feltalálták ezeket a rég elfeledett ókori találmányokat. A bütykös tengely a mai napig rendkívül
fontos szerepet játszik az emberiség történelmében. Talán legismertebb alkalmazása a belsőégésű motorok
meghajtása.
56
A lábpedál (lábító) segítségével pedig eggyel kevesebb ember kellett a szövéshez, fonáshoz (rokka), esztergáláshoz,
köszörüléshez. A 19 században feltalált varrógépet is nagyon sokáig lábpedállal hajtották.
hogy a tagjaik közti piaci verseny alakulhasson ki. A felvevőpiac megőrzését szolgálták azok a
céhszabályok, amelyek garantálták az iparcikkek minőségét. A céhek megtiltották, hogy a céh
tagjain, a mestereken kívül bárki is iparcikkeket készítsen. Akik mégis erre vetemedtek, azokat
szigorúan megbüntették (ezeket hívták kontároknak). A céhszabályok pontosan meghatározták
az áruk minőségét.
12. „Ha valahol […] helyenként bevágott posztót találnak, vagy pedig olyat, amelyről kiderül,
hogy hulladékból vagy gyapjúcafatokból készült, vagy amelyet világos fonallal javítottak
meg, az ilyen posztót el kell kobozni a mestertől, az utóbbi pedig fizet egy font heller bírságot.
35. Ha valamely mester bolyhozza a posztót, és a két mester, [aki megvizsgálja a posztót]
feljelentést tesz, hogy azt rosszul mosta ki, a hibás fizet egy verdung büntetéspénzt és bead egy
negyed bort a céhházba.”
A frankfurti posztókészítőkre vonatkozó előírásokat 1345-ben rögzítették.
„23. Párizsban egy takács sem szőhet teljes [vég] posztót, csak úgy, hogy egyformán erősek a
hosszanti és vetülékfonalak, ha a szövet teljes szélességében legalább 1600 fonál van.
32. Minden posztónak tiszta gyapjúból kell lennie és ugyanolyan jónak az elején, mint a
közepén. Ha nem ilyen, akkor készítője minden vég posztóért 5 sou büntetést fizet, bármilyen
szövőszékről került is le […].
41. A posztó készítésekor senki sem vegyítheti össze a valódi gyapjút a bárány gyapjával. Ha
valaki mégis ezt teszi, 10 sou büntetést fizet minden csomó után […].”
(Részletek a párizsi takácsok céhének határozataiból)
A piaci verseny megakadályozását szolgálták azok a szabályok, amelyek meghatározták a

munkaidőt, azt hogy a mesterek mennyi és milyen munkaeszközöket használhatnak, valamint
rögzítették az alkalmazható segédek (inasok, legények) számát és fizetését.
15. Ugyanilyen büntetést fizet az is, aki kettőnél több szövőszéken dolgozik.
24. Ha valakinél elrejtett szövőszéket találnak, 1 márkát fizet utána.
A frankfurti posztókészítőkre vonatkozó előírásokat 1345-ben rögzítették.
„3. Minden párizsi takács két széles és egy keskeny szövőszéket tarthat a házában, de házán
kívül egyet sem […].(A párizsi takácsok XIII. századi céhszabályzatából)
„8. Minden takácsmester csak egy tanulót tarthat a házában, ezt is csak négy évre és 4 párizsi
livre fejében, vagy ötévi szolgálatra 60 párizsi souért, vagy hatévi szolgálatra 20 párizsi souért,
vagy hétévi szolgálatra fizetség nélkül.
9. A takácsmester hosszabb ideig tartó szolgálatra nagyobb fizetség fejében vehet maga mellé
tanulót, de kevesebbért nem. [...](A párizsi takácsok XIII. századi céhszabályzatából)
47. A fent említett céh tagjai közül senki sem kezdheti a munkát napkelte előtt, különben a
mester 12, a segéd 6 dénár büntetést fizet, ha nem forgott fenn az a körülmény, hogy a vég posztót
be kellett fejezni. Ebben az esetben a segéd [korábban] bemehet, de csak aznap.
51. A takácssegédek hagyják abba a munkát, mihelyt a vecsernyére hívó harang megszólal,
bármely plébánia területén dolgoznak is, és a vecsernyére szóló harangozás után be kell fejezniük.”
(A párizsi takácsok XIII. századi céhszabályzatából)
31. Akit éjjeli munkán tetten érnek, 1 márkát fizet […]. A frankfurti posztókészítőkre vonatkozó
előírásokat 1345-ben rögzítették.
A piaci verseny megakadályozását szolgálta az is, hogy egyre nehezebbé tették a mesterré válás
folyamatát. Aki mesterré akart válni, annak először több évig inasként, majd több évig
legényként kellett szolgálnia egy mesternél. A legénynek több évig külföldön kellett munkát
vállalnia a szakmájában (peregrinatio), hazatérése után pedig egy remekművet kellett készítenie.
Ha remekművét elfogadták és mesterré avatták, akkor saját költségén egy nagy lakomát kellett
rendeznie a céhtagok számára. Csak azok válhattak mesterré, akik a városban házzal rendelkeztek,
ugyanis a mesterek a házukban kialakított (boltként és raktárként is funkcionáló) műhelyükben
végezték el az iparcikk előállításának egész munkafolyamatát. Ezen túl a mesterek vásárolták meg
a szükséges nyersanyagokat és ők is adták el a termékeiket. Ha a céhek azt akarták, hogy ne nőjön
tovább a mesterek száma, akkor elrendelték, hogy csak a mesterek fiaiból lehetnek mesterek.
2. A párizsi kerület határain belül sem takácsnak, sem másnak nem lehet műhelye, ha maga nem
ért ipara műveléséhez, és ha nem mesternek a fia. (A párizsi takácsok XIII. századi
céhszabályzatából)
A céhek a tagjaik közül saját vezetőt, céhmestert választottak, aki nem csak a céh termelését
felügyelte, hanem ő irányította a céh adózását, ő osztotta be a céhtagokat éjszakai őrszolgálatra és
ő képviselte a céhet a városi tanácsban. A céh gondoskodott meghalt tagjainak özvegyéről és
árváiról is.
Mivel a céhek az eladási árakat is szabályozták (bár erről egyetlen forrás sincs az érettségi
feladatlapokban), ezért a mesterek csak úgy tudták a bevételüket növelni, ha a termelésüket
növelték. Ezért a piaci verseny megszüntetése érdekében rendkívül fontos volt olyan szabályokat
alkotni, amelyek megakadályozták, hogy az egyik mester többet termelhessen, mint a másik. Itt
azt nem értem, hogy miért közvetve (munkaidő, segédek, munkaeszközök) és miért nem
közvetlenül szabályozták az előállítható termékek mennyiségét? Talán, azért, mert az iparcikkeket
könnyebben el lehetett dugni vagy sutyiban árulni? A mesterek műhelyeibe be lehetett látni az
utcáról (mintegy a kirakatban dolgoztak, mint ma egy látványpékségben) és így könnyen
ellenőrizhető volt, hogy mennyi ideig, mivel és kikkel dolgozik? De hát azt sem könnyű
ellenőrizni, hogy mennyiért adja el az áruját, mennyiért veszi meg a nyersanyagot vagy mennyi
fizetést ad a segédeinek! Tehát az árak közvetlen, a termelés mennyiségének pedig közvetett
szabályozásával a céhek valóban megszüntették a piaci versenyt. Ez viszont egy újabb kérdést
vet föl? Ha nem volt piaci verseny, akkor a céheknek miért volt olyan fontos, hogy a minőséget
rendkívül pontosan és szigorúan betartassák a mesterekkel? Az világos, hogy ha nincs piaci
verseny, akkor a minőséget csak büntetéssel lehet biztosítani, de mi szükség volt erre? Ha egy
mester rosszabb minőségű árut adott el, akkor el fogja veszíteni a vásárlóit és kész. Szerintem, ha
egy mester rossz minőséget produkált, akkor az, az egész céhet rossz hírbe hozta (Milyen céh ez,
hogy a mestereivel nem tudja a jó minőséget betartani!), és ez azért volt nagy baj, mert szerintem
voltak falvak, amelynek lakói másik városba is el tudtak volna menni, ha a minőség romlását
tapasztalják. Hogy mekkora baj volt ez, mutatja a büntetés súlyossága is:
6. „Aki ellen feljelentés érkezett, és nem tudta bebizonyítani tisztességes voltát, nem maradhat
céhünkben […]” A frankfurti posztókészítőkre vonatkozó előírásokat 1345-ben rögzítették.
Tehát a céhek nem csak szűk felvevőpiaccal rendelkeztek, hanem még ezt a szűk felvevő piacot
sem tudták monopolizálni.
Tehát: Az eladási árak rögzítése arra ösztönöz, hogy többet termeljek. Ezt a céhek miért közvetve
és miért nem közvetlenül akadályozták meg? Ha az árak rögzítésével és a mennyiség
korlátozásával megszűnt a piaci verseny, akkor miért volt olyan fontos a minőség?
A történelemben először a középkori Nyugat-Európában jött létre a városi autonómia és váltak

meghatározóvá az emberi erőt helyettesítő energiaforrások és az emberi munkát helyettesítő gépek.
A középkori kereskedelem sajátosságai: A középkorban a helyi kereskedelem szorosan

kapcsolódott a termelőkhöz. Az élelmiszereket a parasztok maguk vitték a városokba, és árulták
a helyi piacokon. A kézműves mesterek szintén a piacokon vagy műhelyeikben értékesítették
termékeiket. Az áruk fémpénzért cseréltek gazdát. A középkor hivatásos kereskedői csak a
városok között zajló kereskedelmet bonyolították le és ők is céhekbe tömörültek.
„2. Ha a céhen kívüliek közül bárki valamely élelmiszerkészletre vagy bármi hasonlóra alkuszik,
és valamelyik a céhbeliek közül közbelép, csak az utóbbi vásárolhatja meg, tekintet nélkül
arra, hogy a másik milyen árat ígért. Ha a céhbeliek valamelyike bármi olyan árura alkuszik,
amely nem minősíthető élelmiszernek és értéke 5 nagy solidus, vagy annál több, és valamely más
ugyancsak céhbeli közbelép, akkor ez utóbbi is, amennyiben úgy kívánja, részt kérhet az
üzletből, és ha az alkut folytató elutasítja a közbelépőt, ez viszont a dékán (tizedszedő) előtt két
céhbeli tanúval bizonyítani tudja, hogy amaz elutasította részvételét, akkor amaz két solidus
pénzbírságot fizet. (Saint-Omer város kereskedőcéhének a XII. században született szabályzatából)
A távolsági kereskedelem volt messze a legjövedelmezőbb, amely nagy kockázattal járt, de busás
hasznot eredményezett.57 A szárazföldi közlekedés kezdetlegessége és kockázatos volta miatt -
ahol lehetett - továbbra is vízen szállították az árukat. A szárazföldön csak kis súlyt lehetett
szállítani, lassú, rendkívül fárasztó és kockázatos volt, ezért nagyon megdrágította az árucikket.
Szárazföldi kereskedelmi útvonal csak ott tudott kialakulni, ahol egy napi járótávolságonként olyan
épületek voltak, amelyben a kereskedő meleg ételt vacsorázhatott, éjszaka biztonságban és
nyugodtan aludhatott (rablók, vadállatok) és lovai vagy öszvérei is ehettek és pihenhettek, ha pedig
megbetegedett a kereskedő vagy megsérült, akkor pedig meg is gyógyították. Ezek az épületek
jellemzően olyan zarándokútvonalak mentén felépült kolostorok voltak, amelyek eredetileg a
zarándokok elszállásolására és gyógyítására rendezkedtek be (hospital). Tehát a kereskedelmi
útvonalak kialakulásához jelentős mértékben hozzájárultak a zarándokútvonalak mentén
kiépített kolostorok rendszere. A középkorban a tengeri áruszállítás kis befogadóképességű és csak
part menti hajózásra alkalmas hajókkal (cogge) zajlott. A középkor végére az itáliai
kereskedővárosok kifejlesztették a karavellát, amely már a nyílt tengeri hajózára (vitorlák,
kormánylapát, iránytű, asztrolábium) és akár 500 tonna áru szállítására is alkalmas hajótípus volt.
A középkori kereskedelem fejlődésének másik fontos tényezője volt, hogy megjelentek a bankok.
A bankoknak azért volt nagyon fontos szerepe, mert Nyugat-Európában sok város és tartomány
saját pénzt vert, ezért nagyon sokféle pénz volt forgalomba, ami megnehezítette a kereskedést. A
bankokban tudtak a kereskedők pénzt váltani vagy hitelt felvenni. Ezek a bankok adták ki
váltókat is, ami sokkal biztonságosabbá és könnyebbé tette a pénzforgalmat. A középkor mesze
legjelentősebb bankháza a Medici-családé volt, amelynek bankhálózata a levantei partvidéktől és
Konstantinápolytól egész Londonig átszőtte Európát. A középkor végére a Medici-bankház helyett
már a Fuggerek uralták Európa pénzügyeit, akik bevezették a kettős könyvelés technikáját. A
távolsági kereskedelmet irányító városok közül sok (pl. Velence, Genova, Pizza, Hamburg) önálló
városállammá vált. A középkori Európa két legfontosabb távolsági kereskedelmi útvonala a
Levantei és a Hanza-kereskedelem voltak.
57
Minél messzebbről tudok árut beszerezni, annál nagyobb haszonnal tudom eladni. A zsidóság szerepe meghatározó
volt a távolsági kereskedelem és majd a bankok működtetésében. Míg a katolikus kereszténység a Római Birodalom
államszervezetét és kultúráját, addig a zsidóság a Római Birodalom kereskedelmi hálózatát mentette át a
Középkorba.
Levantei kereskedelem.
Velence, Genova és Pizza tartja a kezében. Elsősorban a Távol-Keletről (India és Kína), a Selyem-
úton érkező luxuscikkeket (selyem, porcelán, fűszerek) vásárolja fel a Selyem-út végállomásain
(Krím-félsziget, Konstantinápoly, levantei partvidék és Alexandria). Innen kétféle úton szállítják
Európába. Hajón a saját városukba szállítják, onnan pedig az Alpokon keresztül Champagne
grófságba. A karavella lehetővé tette, hogy a levantei árukat Atlanti-óceáni hajózással szállítsák
Németalföldre és emiatt megszűntek a Champagne-i vásárok. Fontos tudni, hogy a keleti
luxuscikkekért csak aranyat és ezüstöt fogadtak el az arabok. Ez azt jelenti, hogy a levantei
kereskedelem kiszivattyúzta a nemesfémeket Európából, és ez a XV. század végére aranyéhséget
idézett elő, ami a nagy földrajzi felfedezések fő mozgatója volt.
Hanza kereskedelem.
A Hanza-városok tartják a kezükben, amelyek közül Lübeck és Hamburg a legfontosabbak. A
Balti- és Északi tengeren, Észak- és Kelet-Európából szállított erdei termékeket (épületfa, méz,
viasz, prémek) és szárított halat főként a Németalföldre, onnan pedig Champagne grófságban.
Tehát a XII. századtól olyan autonóm városok jöttek létre Nyugat-Európában, amelyek újra a
kézművesipar és kereskedelem központjaivá váltak. A mezőgazdasági (szügyhám, nehézeke,
nyomásos gazdálkodás) és a kézműipari (bütykös tengely, lábító, céhek) termelés forradalmi
fejlődésének köszönhetően újra felvirágzott a kereskedelem és a pénzforgalom (karavella és
bankok). Mindez Nyugat-Európában (a középkorban Nyugat-Európához soroljuk Észak- és
Közép-Itáliát is) a városok felvirágzásához vezetett (urbanizáció). Kisebb városok (átlag 5-6 ezer
lakossal, egy 20 ezres város már nagynak számított) sűrű hálózata alakult ki (A X. század végén
100, a XV. században pedig már 3000 város van Európában.). A legnagyobb városok Párizs (200
ezer fő) és Velence (100 ezer fő) voltak, szemben Bizánc vagy az arab országok 500 ezer - 1 milliós
városaival.
A legfontosabb fogalmak
A kora középkorban szinte kizárólag a föld és a szoros személyi függés keretében lehetett a
gazdaságot, a társadalmat és az államhatalmat működtetni.
Uradalmak, melynek lakói (jobbágyság) szoros személyi függésben éltek földesuraiktól.
A földesurakat (nemességet) és a hadsereget (lovagok) is szoros személyi függés (hűbériség)
kötötte össze. A szoros személyi függés vertikálisan szerveződő társadalmat hozott létre.
Egyház és a szerzetesrendek.
Patrimoniális és feudális királyság.
Városok és céhek (kézművesipar és távolsági kereskedelem).
9. Művelődés és írásbeliség a középkorban (emelt)
A művelődés legfontosabb színterei az egyetemek voltak! Hogyan jöttek létre az egyetemek?

Sok középkori városban nem csak püspöki székhelyek valamint kereskedő és kézműves céhek
jöttek létre, hanem egyetemek is, amelyek így már nem csak vallási, ipari és kereskedelmi, hanem
szellemi központokká is váltak. A XI. századtól beinduló népességrobbanás miatt a hívek száma
robbanásszerűen megnőtt és a római katolikus egyház egy egész Európára kiterjedő, hatalmas és
bonyolult szervezetté vált, amelynek hatékony irányításához egyre több szakemberre volt szükség.
Ezért a pápa egyetemeket (a legjelentősebbek: Párizs, Bologna, Oxford, Cambridge) alapított,
amelyeket a pápa ellenőrzött és a pápa fizette a működésüket. Mivel ezek az egyetemek a pápa
irányítása alá tartoztak, ezért nagyobb szabadsággal rendelkeztek, mint a többi egyházi intézmény.
Az egyetemek diákjai és tanárai egyaránt felszentelt papok vagy szerzetesek voltak, akik a céhek
mintájára működő (saját szabályokat hoztak az oktatás minőségének biztosítására, saját vezetőket
választhattak, önállóan ítélkezhettek) közösséget (universitas) hoztak létre.
„Mindenki tudja meg, hogy a Pápa őszentsége rendkívüli megbízatásában járunk, hogy a párizsi
egyetem javító reformjára eredményesen munkálkodjunk. […] A következőképpen rendelkezünk:
senki se adjon elő Párizsban a tudományokról életének huszonegyedik éve előtt, és legalább hat
évet hallgassa tudományát mielőtt előadni kezdene […]; erkölcsi feddhetetlenek legyenek, és
mindazokat, akik elő akarnak adni, olyan módon vessék alá vizsgának, ahogyan az rögzítve van
a Párizs érseke által kiadott iratban, amely azt a megegyezést tartalmazza, amely a kancellár
és a diákok között jött létre, s melyet megerősített és támogatott a Pápa őszentségének
megbízottja.” (Robert Courcon pápai követ; 1215)
Az egyház megerősödésével párhuzamosan megkezdődött a feudális államok központosítása (Ez

a központosítás a rendi monarchiák létrehozásával történt meg.). A rendi monarchiák központi
hivatalaiban (kancellária, királyi bíróságok, kincstár) is egyre több szakemberre (jogászok,
diplomaták, kincstartók) volt szükség, ezért a XIII. századtól már nem csak a pápa, hanem a világi
uralkodók is elkezdtek Nyugat-Európában egyetemeket alapítani. A XIV. század közepétől pedig
már Közép-Európában is megkezdődtek az egyetemalapítások (Prága, Krakkó, Bécs és Pécs majd
pedig a német fejedelemségekbe).
A skolasztika. A keresztes hadjáratok során az araboktól és Bizáncból teljes és eredeti, görög
szövegű Arisztotelész művek jutottak el az egyetemekre, amelyek (különösen Arisztotelész Logika
című műve) óriási hatást gyakoroltak a középkori egyetemek oktatásra. Az egyetemen oktató
tudósok Arisztotelész bűvkörébe kerültek és arra törekedtek, hogy Arisztotelész filozófiáját a
keresztény teológia szolgálatába állíthassák. Ezt a törekvést hívjuk skolasztikának, amelynek
legjelesebb képviselője a középkor legnagyobb hatású egyetemi tanára, Aquinói Szent Tamás
volt, aki domonkos szerzeteként tanított a 13. században a párizsi egyetemen. Szent Tamásnak a
„kettős igazság” elvének kidolgozásával sikerült a legjobban Arisztotelész filozófiáját a teológia
szolgálatába állítani. A kettős igazság elve szerint kétféle igazság létezik: a hitigazság és az
észigazság. Olyan dolgok nincsenek, amelyek csak ésszel foghatóak fel. Ami ésszel felfogható,
annak hittel is felfoghatónak kell lenni, de fordítva ez már nem igaz, azaz ami hittel felfogható
abban vannak olyan dolgok is, amelyek ésszel nem felfoghatóak.
„[…] tehát azt kell mondanunk, hogy jóllehet, azokat a dolgokat, amelyek az emberi
megismerőképesség fölött állnak, nem szabad az embernek ésszel vizsgálnia, mégis, miután
Isten ezeket kinyilatkoztatta, hittel kell őket felfognunk. […](Részlet Aquinói Szent Tamás
Summa Theologiae című művéből)
Ezért ugyan a hitigazság felette áll az észigazságnak, de Arisztotelész arra döbbentett rá Szent
Tamást, hogy, amit eddig úgy gondoltak, hogy csak hittel fogható fel, azt bizony ésszel is
felfoghatóvá lehet tenni.
Tehát semmi akadálya, hogy ugyanazokról a dolgokról […] amennyiben ezek az ész természetes
fényénél ismerhetők meg, egy másik tudomány58 is értekezzék, amennyiben az isteni
kinyilatkoztatás fényében ismerhetők meg. […](Részletek Aquinói Szent Tamás Summa
Theologiae című művéből)
Ezért arra kell törekednünk, hogy minél több hitbeli dolgot ésszel is felfoghatóvá tegyünk. Szent
Tamás nagy érdeme tehát az: felismerte, hogy a filozófiát (egészen pontosan Arisztotelész
filozófiáját) a hit (a teológia) szolgálatába lehet állítani és óriási munkával a szolgálatába is
állította.
Ezenkívül a szent tanítás az emberi észt is használja. Noha nem a hit bizonyítására, mivel ez
eltörölné a hit érdemét, hanem egyéb, eme tanításban előadott dolgok megmutatására. És mivel a
kegyelem nem eltörli, hanem tökéletesíti a természetet, szükségszerű, hogy a természetes ész a
hitet szolgálja, miként az akarat természetes hajlama is a szeretet parancsát követi.” (Részletek
Aquinói Szent Tamás Summa Theologiae című művéből)
Hogyan lehet Arisztotelész filozófiáját a hit szolgálatába állítani? Nézzünk erre egy konkrét példát!
„Vajon van-e Isten?

Úgy tűnik, hogy nincs Isten. Mivel ha az ellentétesek közül az egyik végtelen, akkor a másiknak
tökéletesen el kell pusztulnia. Ha tehát volna Isten, semmi rossz nem lehetne. De találunk rosszat
a világban. Tehát nincs Isten. Továbbá, ami megvalósulhat kevesebb princípium révén, nem fog
több révén megvalósulni. Mármost úgy tűnik, hogy a természeti jelenségek a természetre, a
céltudatos tevékenységek pedig az emberi észre vagy akaratra vezethetők vissza mint
princípiumra. Semmi szükség tehát Isten létének feltevésére.
De ez ellen szól, ami a Kivonulás könyvében áll, Isten szavaként: Én vagyok, aki vagyok.
Feleletül azt kell mondanunk, hogy Isten létét öt úton lehet bizonyítani.
Az első és legnyilvánvalóbb út az, amelyet a mozgásból veszünk. Bizonyos ugyanis, hogy
bizonyos dolgok mozognak ebben a világban. De mindazt, ami mozog, valami más mozgat. Ha a
58
Mivel addig csak egyetlen „tudomány” létezhetett a teológia, ezért Szent Tamás a másik tudomány alatt a
filozófiát érti.
mozgató maga is mozog, szükséges, hogy őt is valami más mozgassa, és azt megint más. Itt
azonban nem lehet a végtelenbe menni, mivel így nem lenne egy első mozgató, következésképp
semmilyen más mozgató sem, mivel a másodlagos mozgatók nem mozgatnak csak akkor, ha
mozgatja őket az első mozgató. Szükséges tehát eljutnunk az első mozgatóhoz, amelyet semmi
nem mozgat: s ezen mindenki Istent érti.”
(Aquinói Tamás: Summa Theologiae)
A hit (teológia) és az ész (filozófia) nem mondhat egymásnak ellent, mivel mindkettő Istentől
ered (kinyilatkoztatás és teremtés formájában). A filozófia csak akkor kerülhet ellentmondásba a
teológiával, ha a filozófiai érvelésünk hibás.
„Ahogyan mármost a szent tudomány a hit világosságán alapul, úgy a filozófia az ész természetes
világosságán; ezért lehetetlen, hogy azok az állítások, amelyek a filozófiához tartoznak,
ellentétesek legyenek a hittételekkel. […] Ha pedig a filozófusok állításai között olyat találunk,
ami ellentétes a hittel, az nem filozófia, hanem a filozófiának az ész hiányosságából fakadó hibás
használata.” (Aquinói Szent Tamás)
Tehát összefoglalva a kettős igazság elméletét: Szent Tamás szétválasztotta a hitigazságot

(teológia) és az észigazságot (filozófia) és azt tanította, hogy ez a kettő nem mondhat ellent
egymásnak, azaz a filozófia ugyanúgy Istenhez vezet el bennünket, mint a teológia. Ha a pedig
filozófia nem mondhat ellent a teológiának, akkor filozófiát a teológia szolgálatába lehet állítani
(„A filozófia a teológia szolgálóleánya”). Tehát nem kell félni az észigazságtól, mert az nem
gyengíti, hanem erősíti a hitet.59
Hogyan oktattak az egyetemeken? Már 14-15 éves kortól be lehetett jutni az egyetemre, a diákok
pedig egész Európából érkeztek, akik országok szerint kialakított natiókban laktak együtt az
egyetem kollégiumában (az egyik leghíresebb ilyen kollégium volt a Sorbonne). Először 6 évig a
bölcsészkarra (kar = fakultáns) kellett járniuk, ahol a „hét szabad művészetet” kellett egyetemi
szinten elsajátítaniuk.60
59
Majd csak a reformáció, de különösen a felvilágosodás korában bizonyosodik be, hogy nagyon is félteni kell a
hitet az észtől.
60
A hét szabad művészetet kellett tanulni már az egyetem előtt is a kolostori és káptalani iskolákban, de persze
csak „általános iskolai” szinten.
A hét szabad művészet allegorikus ábrázolása
Ha sikerült az első három „művészet” (grammatika, retorika, dialektika) keretében megfelelő latin
nyelvtudásra szert tenni, akkor már latinul tanulhatta a többi „tárgyat” (= művészetet): geometria
(mértan), algebra (számtan), csillagászat (asztrológia) és zene (musica). Ha sikerült mind a hét
tárgyból levizsgázni, akkor el kellett döntenie a diáknak, hogy mi szeretne lenni? A bölcsészkar
elvégzése elegendő volt ahhoz, hogy az egyháznál vagy a rendi monarchiák uralkodóinál
hivatalnokként elhelyezkedhess. De ha nem hivatalnok, hanem tudós vagy orvos (azaz „doktor”)
szerettél volna lenni, akkor további nyolc évet kellett tanulni az egyetem orvosi, jogász vagy
teológusi fakultánsán (karán).
„Senki se adjon elő Párizsban a tudományokról életének huszonegyedik éve előtt, és legalább hat
évet hallgassa tudományát, mielőtt előadni kezdene, és vállalja, hogy legalább két évet fog előadni.
[…] A teológusok helyzetét a következőképpen rendezzük: senki se adjon elő Párizsban életének
harmincadik éve előtt, és mielőtt legalább nyolc évig a tárgyát nem hallgatta, és a műveket
diákként alaposan át nem tanulmányozta.” (Robert Courcon pápai követ statútumából; 1215)
A teológus hallgatóknak Arisztotelész műveit (ezen belül Arisztotelész Logika című műve volt a
legfontosabb) olvasták fel a tanárok, amit a diákoknak szó szerint vissza kellett tudni mondaniuk.
Csak a tanároknak volt joga felolvasni és értelmezni (kommentálni) Arisztotelészt.
Tanár és tanítványok
Arisztotelész legjelentősebb kommentátora (értelmezője) Aquinói Szent Tamás volt, aki kimondta,
hogy Arisztotelész nem mondhat ellent a teológiának, ezért egyetlen tanár sem állíthatott olyat,
ami ellentétes Arisztotelésszel, mert akkor magát a keresztény hitet kérdőjelezi meg, az pedig már
eretnekség, amiért máglyahalál jár! Ennek ellenére Szent Tamás a kettős igazság elméletével
megnyitotta az utat a középkori tudományos gondolkodás előtt.
Az egyház szerepe a kultúrában: Az egyház tartotta nyílván a szültést, a házasságot és a

halálozást. Törvényes házasságot csak templomban lehetett kötni, a csecsemőket meg kellett
keresztelni, a halottaknak fel kellett adni az utolsó kenetet és a keresztény szertartás szerint el
kellett temetni. Miséket kellett tartani, a híveket meg kellett gyóntatni. Ezeken túl egyházi feladat
volt az iskolák és kórházak fenntartása is. A hívek sokat imádkoztak és betartották a rengeteg
egyházi ünnepnapot (ilyenkor nem dolgoztak és böjtöltek). Ha kölcsönt adtak valakinek, nem
kamatostul kérték vissza, alamizsnát adtak a koldusoknak, segítettek a rászorultakon. A
középkorban jellemző, hogy a gazdag ember a halálos ágyán a vagyonát az egyházra hagyja. Ha a
hívő bűnt követett el, akkor az egyház feloldozhatta és megbüntethette. A művészetek (képek,
szobrok, építészet, irodalom) kizárólag a vallást szolgálták, a műalkotások kizárólag egyházi
megrendelésre készültek. Csak a papok és a szerzetesek tudtak írni és olvasni (Az egyház nyelve
a latin volt.) A tudományokat az egyház monopolizálta, az egyetemeken létrejövő skolasztika
pedig a görög filozófiát állította az egyház szolgálatába. A kódexeket a kolostorokban másolták,
de a szerzetesnek nem csak másolniuk kellett a kódexeket, hanem évente 15 ezer oldalt el is kellett
elolvasniuk. Az oktatás az elmei oktatástól a legmagasabb egyetemi képzésig kizárólag az egyház

kezében volt.
10. A rendi állam kialakulása és működése Angliában és Franciaországban (emelt)
A rendi állam kialakulása: A nyomásos gazdálkodás elterjedésének köszönhetően Nyugat-

Európában gazdaságilag jelentős, sűrű városhálózat jött létre. A királyok kiváltságok
adományozásával tovább fejlesztették ezt a városhálózatot, amely így még több adód tudott
befizetni. A nyugat-európai városok egyre növekvő adóiból a királyok zsoldossereget61 és olyan
központi hivatalokat (királyi bíróságok, királyi kincstár, kancellária) állítottak fel, amelyekben
főállású szakembereket (egyetemet végzett jogászokat) alkalmaztak, akik a fizetésüket a királytól
kapták.62 Az így megerősített hatalmát a király úgy erősítette tovább, hogy a földesurak
jobbágyaitól is adót szedetett be a maga számára.63 Cserébe megosztotta hatalmát azokkal, akik
a király számára beszedték az adókat, azaz a rendekkel (nemesség, papság, polgárság).64 A király
évente egyszer összehívta a rendi országgyűlést, de csak a legfontosabb kérdéseket szavaztatta
meg: a jövő évi adók összegét és a belőle felállított zsoldossereg létszámát. Míg a hűbériségre
épülő feudális király hatalma jogilag teljes, de valójában rendkívül gyenge volt, a rendi
monarchiában a király a hatalmát ugyan megosztja a rendekkel (rendi dualizmus), de a
gyakorlatban zsoldosserege és szakképzett hivatalnokai révén a kormányzást sokkal erősebben
képes a kezében tartani. Ez a rendi monarchia lényege. Az abszolutizmus csupán annyiban
különbözött a rendi monarchiától, hogy míg a rendi monarchiában a királyi adókat a rendeknek
kellett behajtani a jobbágyoktól, addig az abszolutizmusban a király központi hivatalai
(bürokrácia) hajtották be.
Tehát a kora középkornak a hűbériség szoros személyi függésen alapuló
társadalomszerveződését az érett középkorban felváltja az azonos helyzetű társadalmi csoportok
érdekazonosságán alapuló szerveződő társadalma.65 A rendek politikai testületekké váltak,
amelyek vagy személyesen, vagy képviselőik útján vettek részt a rendi országgyűlésen, és az
ország legfontosabb ügyeinek irányításában képviselték rendjük érdekeit. Angliában 1265-ben,
Franciaországban 1302-ben jött létre a rendi állam (= rendi monarchia).
A rendi állam működése: Hogyan vesznek részt a rendek a politikában (az ország irányításban)?
Úgy, hogy a rendek azért mennek el a rendi országgyűlésre, hogy előadják a királynak a
sérelmeiket: Nézzünk erre egy példát:
61
Ezek még csak kicsi (kb. 10 ezer fős) és csak a háború idejére felállított zsoldosseregek voltak. Hunyadi Mátyás 20
ezer fős és kb. 20 éven át fenntartott zsoldosserege egészen rendkívüli teljesítmény volt a korabeli Európában.
62
A feudális királyságban nem csak a hadsereg kiállítása, hanem a központi hivatalok vezetése is a hűbériség elve
alapján történt. Ha a király országos bírónak kinevezte egyik hűbéresét, akkor az országos bírói hivatal „apparátusa”
a király hűbéresének vazallusaiból került ki.
63
A nyomásos gazdálkodás olyan mértékű árutermelést tett lehetővé a jobbágyok számára, hogy még egy bőrt le
lehetett húzni róluk, azaz már nem csak a földesuruk és a püspökük számára voltak képesek pénzadót fizetni, hanem
a királyuk számára is. A pénzadó sokkal egyszerűbbé tette a földesúr számára az adó behajtását. Azért, hogy minél
egyszerűbb és olcsóbb legyen a pénzadó behajtása, a földesúr már azt is megengedte a jobbágyainak, hogy a
falujukban saját vezetőt (falubírót) válasszanak maguknak, aki beszedte az adót a jobbágyoktól és továbbította a
földesúr felé.
64
A földesurak most már nem csak a saját adójukat és a tizedet szedték be jobbágyaiktól, hanem a királyi adókat is,
amit úgy, mint a szabad királyi városok, egy összegben fizettek be a királyi kincstárba.
65
A kora középkor 600 éves létbizonytalanságában mindenki a nálánál bátrabb és erősebb urának parancsát követve
cselekszik. A középkor 300 éves létbiztonságában már mindenki inkább a maga és nem az ura érdekeit igyekszik
érvényesíteni és ennek érdekében összefog azokkal, akiknek hasonlóak az érdekeik.
A 100 éves háborúban a francia király vereséget szenvedett az angoloktól és fogságba esett, ezért
a francia király fia (normandiai hercegként ő a trónörökös) összehívta a rendeket, hogy adjanak
pénzt a király kiszabadításához szükséges váltságdíjra. A rendek azonban azt sérelmezték, hogy "a
király az elmúlt időben rosszul kormányozta az országot: ezért pedig azokat kell okolni, akik neki
tanáccsal szolgáltak. Általuk tette a király mindazt, amit tett. Ezek a királyságot kifosztották és oly
veszélybe sodorták, hogy teljesen tönkrement és elveszett." Ezért csak akkor hajlandóak az adót
megszavazni a váltságdíjra, ha a trónörökös az apja tanácsadó közül "azokat, akiket ők
megneveznek, fossza meg minden tisztségtől, fogassa el és börtönözze be őket, […]"
De az, hogy a király fogságba esik vagy meghal egy csatában ritka eset. Jellemzően az a rendek
sérelme, hogy a rendi kiváltáságaikat (p. hogy a rendek önmaguk felett bíráskodhatnak), nem
tartják tiszteletben a király hivatalnokai vagy katonái (pl. Magyarországon állandóan azt
sérelmezik a magyar rendek, hogy a Habsburg magyar király nem tartja tiszteletben a magyar
rendek szabad vallásgyakorlásához való jogát vagy azt, hogy a király zsoldosai gyilkolják és
fosztogatják a jobbágyaikat.). Tehát a rendek a rendi országgyűlésen előadják a sérelmeiket
(panaszaikat) és csak akkor hajlandóak megszavazni az adót, ha a király orvosolja azokat. Tehát a
rendek legfontosabb "fegyvere" a királlyal szemben az, hogy "... adót csakis királyságunk közös
tanácsával lehet kivetni." (Ez a Magna Chartából van, amely a rendi országgyűlést még "közös
tanácsnak" nevezi.).
Tehát milyen jogkörei vannak a rendeknek?
1. A királynak előadhatják a sérelmeiket (panaszkodhatnak a királynak).

2. Az adómegszavazás joga. Amíg a király nem orvosolja a sérelmeiket (pl. nem hoz olyan
törvényeket, amelyek garantálják a sérelem orvoslását), addig nem szavazzák meg az adót.
3. Az ellenállás joga. Ha a rendek teljesen elveszítik a királyba vetett bizalmukat, akkor
fellázadhatnak a király ellen: "És ha mi negyven napon belül nem orvosolnánk a sérelmet, abban
az esetben az egész ország közösségével nyugtalanítsanak és sanyargassanak bennünket, amíg
véleményük szerint az orvoslás meg nem történt. (Magna Charta, 1215)
4. A királyválasztás joga. Ha a király fiú utód nélkül hal meg, akkor a rendek új királyt
választhatnak.
A rendi országgyűlést csak a király hívhatja össze és oszlathatja fel és csak ő szentesítheti a
megszavazott törvényeket.
A király gyűlést hívott össze Tours-ba, nemesekből és közrendűekből, királyságának valamennyi

várából és városából. Még mielőtt a pápához indult volna Poitiers-ba, tanácsukat akarta kikérni,
hogy mitévő legyen a templomosokkal, vallomásuk megtétele után. A napot, mindazok
számára, akiket ide meghívott, a húsvét utáni hónapkezdetben állapította meg.” (Jean de Paris
Memoriale historiarumából, az 1308-as esztendő)
„Neked is szigorú utasítással meghagyom, haladéktanul rendeld el, hogy a nevezett grófságból két
lovagot, ugyanazon grófság minden városából két városi polgárt, minden mezővárosból két lakost,
olyanokat, akik legalkalmasabbak a feladatra, válasszanak ki és a jelzett napra és helyre küldjenek
[…]” (Az angol király Northamptonshire sheriffjének, 1265)
11. A román és gótikus építészet; a reneszánsz kultúra. (közép)
A főbb stílusjegyek
Romanika: Vastag falakkal, kicsike („lőrésnyi”) ablakokkal és kerek boltívekkel rendelkező
megerődített templom.
Gótika: Pillérek és támpillérek, amelyek lehetővé tették a vékony falakkal, „égbe törő”, kecses
alakkal, hatalmas színes ablakokkal és csúcsíves boltozatokkal rendelkező templomokat. Rozetta
ablak, csipkézett díszítés, dóm/katedrális.
A román építészet: A középkori korai szakaszára (476-1000) jellemző építészeti stílus, amelyet
a vastag falakkal, kicsike ablakokkal és kerek boltívekkel rendelkező megerődített (várszerű)
templomok jellemeznek.
Részlet egy román stílusú templom keresztmetszetéből

Román templombelső: a kerek boltívek szépen látszanak
A gótikus építészet: A középkor középső szakaszára (1000-1400) jellemző építészeti stílus,

amely a stílusjegyeit az alapvető szerkezeti újításoknak köszönhette. A keresztboltozatos
tetőszerkezet terhét a falakról az oszlopokra, támívek segítségével a támpillérekre hárították.
Ezáltal a falak vékonyakká, magasakká és áttörhetőkké váltak. A gótikus templomokban a
tartószerkezet bordái között hatalmas ablakokat nyitottak, a templomok világossá váltak. A nagy
ablakfelületeket színes ólomüvegekkel fedték, így csodálatos képeket és egyben belső világítást
hoztak létre. A gótika jellegzetes formái ezzel a csúcsíves boltozatok és ablakok, a rózsaablakok,
a magas, valamint a gazdagon csipkézett égbe törő, karcsú tornyok lettek.
A gótikával vette kezdetét Európában a hatalmas katedrálisok építése. Ezek a nagyszabású
építkezések azonban komoly szakértelmet igényeltek. A munkákat céhes keretek között működő
és gyakorlott, nagy tudású mesteremberek végezték, akik sokszor évtizedeken át dolgoztak egy-
egy épületen. Kézművesek készítették az épületeket díszítő szobrokat, freskókat és festményeket is.
Ezekre azért is volt szükség, mert a nagyrészt írástudatlan hívők számára a képek és a szobrok
közvetítették a vallási élet szimbólumait, illetve a szentek életét.
Gótikus templombelső: a csúcsíves boltívek szépen látszanak
Részlet egy gótikus templom keresztmetszetéből

A reneszánsz kultúra
A reneszánsz, amely egy új életfelfogást és művészeti stílust jelentett, amely a középkorban,

Firenzében született meg a XIV. században. Innen terjedt át az észak-itáliai városokra, majd
pedig Európa nyugati és középső részére. A reneszánsz fénykora a XV–XVI. században volt. A
1348 és 1350 között dúló pestis járvány egész Európában megingatta a középkor egyházi
világképét, de különösen így volt ez az Észak-Itáliai városokban, ahol a legszörnyűbb pusztítást
végezte a Fekete Halál.66 A reneszánsz szellemi hátterét a humanizmus eszméje adta, amely az
antikvitás életfelfogásának újrafelfedezésével született meg. Ennek az életfelfogásnak a
legfontosabb jellemzője az emberközpontúság volt. A humanizmus emberközpontúsága azt
jelentette, hogy az ember méltósága abban rejlik, hogy Isten szabad akarattal teremtette meg az
embert. Ezért az ember legfontosabb feladata, hogy képességeinek szabad kibontakoztatása által
kiformálja saját egyéniségét. A képességeit kibontó egyéniségben pedig olyan életöröm fog
felszabadulni, amely már a földi életében boldoggá teszi. Mindez azonban csak úgy lehetséges, ha
az ember érdeklődése a földi élet szépsége felé irányul és aktív, világot alakító szerepet vállal fel.
Az ember szellemi-lelki kiteljesedésével elért földi életöröm pedig ugyanúgy szolgálhatja az
ember túlvilági üdvösségét, mint a szenvedés. Az ember tehát nem egy kiszolgáltatott, bűnös
lény, aki csak szenvedéssel nyerheti el Isten kegyelméből az üdvösséget, hanem Isten „partnere”,
aki részt vesz Isten teremtési aktusában és együtt örül ennek Istennel. Ez a humanista emberkép
óriási alkotó energiát szabadított fel a reneszánsz művészekben és tudósokban. A művészek arra
törekedtek, hogy minél jobban ráirányítsák a figyelmet az Isten által alkotott természet és az
egyéniség szépségére, a tudósok pedig arra, hogy minél érthetőbbé tegyék ezt a természetet az
emberi elme számára. A reneszánsz művészek sok esetben olyan kiváló tudósok is voltak, akik
arra törekedtek, hogy minél sokoldalúbban képezzék magukat (polihisztorok). A legnagyobb ilyen
polihisztor Leonardo Da Vinci volt.
Leonardo De Vinci: Mona Lisa
Botticelli festménye nagyon jól kifejezi a reneszánsz világszemléletét, hiszen egy antik mitológiai
témát, Vénusz születését dolgozza fel, amelynek középpontjában a meztelen ember test isteni
szépsége áll, amelyet a vele harmóniában lévő gyönyörű természet ölel körbe, abból születik meg.
66
Amikor tömegesen halnak meg emberek, akkor a túlélők életöröme sokkal erősebbé válik. Lásd az USA-ban az
1945 utáni baby-boom-ot.
Botticelli: Vénusz születése
Reneszánsz kialakulásában fontos szerepet játszott, hogy a Nyugat-Európai országokhoz képest az

itáliai városokban jobban megmaradt az antikvitás öröksége, másrészről a levantei
kereskedelemnek és a keresztes hadjáratoknak köszönhetően az antikvitásnak az arab és bizánci
területeken megmaradt öröksége is az észak-itáliai városokba áramlott. A másik fontos tényező,
hogy a levantei kereskedelemnek köszönhetően az észak-itáliai városok Európa leggazdagabb és
legnépesebb városai voltak, amelyek teljesen önálló városállamokká váltak, így semmi nem állt a
polgári mentalitás (pl. vállalkozó szellem, kritikus gondolkodás) kibontakozásának útjában.
Mivel ezeknek a városoknak a vezetői leginkább a reneszánsz alkotásokkal tudták a tekintélyüket
és hatalmukat növelni, ezért pártolták a reneszánsz művészeket. Ez a művészetpártolás
(mecenatúra) kiemelkedő szerepet játszott a reneszánsz felvirágzásában, amelynek pénzügyi
hátterét a levantei kereskedelem, a textilipar és a bankhálózatok haszna biztosította. A „reneszánsz
pápák” mecenatúrája pedig újabb látványos lendületet adott a reneszánsz fejlődésének.
Építészet
Háttérismeret
1. A humanizmus és a reneszánsz nem egész Európában terjedt el, mert a Balkánra és Kelet-
Európába nem jutott el. A humanizmus és a reneszánsz elterjedésének legkeletibb országai
Lengyelország és Magyarország voltak, ahogy a rendiség, a reformáció és a 48-as
forradalmak elterjedésnek is.
2. Ha pedig valaki nem képes a kellő mértékű aszketizmusra, akkor az egyház által előírt
büntetések önmagán történő, önkéntes végrehajtásával ellensúlyozhatja emberi gyarlóságát
(böjtölés, imádkozás, zarándoklat, adakozás… stb.).
12. Az Oszmán Birodalom kialakulása és főbb jellemzői (emelt)
Az Oszmán Birodalom a XIV. század elején jött létre és I. Szulejmán halálig (1566) folyamatosan
terjeszkedett. A török sereg 1354-ben lépett67 először a Balkán-félszigetre, majd 1389-ben
Rigómezőnél legyőzték az egyesült balkáni sereget és ezzel Szerbia, Bosznia és Havasalföld a
Török Birodalom vazallus államaivá váltak. A törökök 1396-ban Nikápolynál legyőzték
Luxemburgi Zsigmond nemzetközi keresztes seregét és ezzel megszilárdult a török Balkán feletti
uralma, amely Konstantinápoly elfoglalásával (1453) vált teljessé. A Balkán-félsziget
meghódításával párhuzamosan a törökök Kis-Ázsiát is meghódították és így a Török Birodalom
két fő tartományból a Kis-Ázsiai félszigetre kiterjedő Anatóliából és a Balkán-félsziget nagy
részét magába foglaló Ruméliából állt. Ezt követően a törökök meghódították a Fekete-tenger
partvidékét, a Közel-Keletet, Észak-Afrikát és a valahai Római Birodalommal azonos méretű
iszlám világbirodalmat hoztak létre.
A törökök ugyanolyan sikeresen tudtak hódítani, mint a rómaiak vagy az arabok. Mi volt sikerük
titka (oka) vagy másképpen fogalmazva „milyen tényezők játszottak szerepet” a török hódítás
sikerességében? A Török Birodalom rendelkezett a világ legerősebb hadseregével. Miért ez volt
a legerősebb hadsereg? Azért mert ez volt világ legnagyobb létszámú zsoldosserege, amelyet a
szultán bármikor, bárhol bevethetett. Az Oszmán Birodalom egy olyan despotikus katonaállam
volt, amely nagy létszámú zsoldoshadsereggel rendelkezett. Mivel a katonáskodásból lehetett a
legjobban megélni és ennek a tevékenységnek volt a legnagyobb a társadalmi és vallási
megbecsültsége, ezért az iszlám vallás szerint pedig az elesett harcosok egyből a paradicsomba
kerülnek. A szultánok (akik, megszerezték a kalifa címet is) egy olyan javadalmazási rendszert
dolgoztak ki, amely szigorúan csak a katonák eredményessége alapján növelte a zsoldot.
Mindennek köszönhetően a szultánoknak egy olyan nagy létszámú hadserege volt, amely rendkívül
gyorsan tudta pótolni emberveszteségeit, katonái rendkívül lelkesen harcoltak és folyamatos
67
Hogy lehetséges az, hogy annak ellenére, hogy a törököknek nem volt flottájuk, mégis partra tudtak szállni
Balkánon? A keresztes hadjáratok miatt meggyengült a Bizánci Birodalom és így a Balkán-félsziget több egymással
háborúzó államra esett szét és ezek az államok (Szerbia, Bulgária, Bosznia) hívták be segítségül a törököket.
hódításra kényszerítették a Török Birodalmat. Ez a zsoldoshadsereg két részből állt. Az egyik

részét alkották a könnyűlovas katonák, a szpáhik, akik szolgálati birtokot kaptak. A török
zsoldoshadsereg legütőképesebb részét a gyalogos katonaként harcoló janicsárok alkották, akiket
szüleiktől elszakítva, gyerekkoruktól fanatikus harcosokká neveltek. A janicsárok laktanyákban
éltek és csak pénzben kapták meg zsoldjukat. Ezt a hatalmas zsoldoshadsereget a despotikus
hatalommal rendelkező szultánok irányították egy rendkívül hatékonyan működő központi
hivatalszervezet segítségével. Ez a hivatalszervezet szedte be az adókat, utalta ki a zsoldot és a
szolgálati-birtokokat és szervezte meg a hadsereg ellátását.
Az Oszmán Birodalom egy despotikus katonaállam volt. Miért? Mert az Oszmán
Birodalom egy olyan hatalmas (kb. 100 ezer fős), korszerű (ágyúk és puskák) és fegyelmezett
zsoldoshadsereggel rendelkezett, amelyet 1664-ig nyílt mezei ütközetben senki nem tudott
legyőzni.68 A török zsoldossereg ötször akkora volt, mint a korabeli Európa messze legnagyobb
hadereje, Hunyadi Mátyás Fekete Serege. Ekkora zsoldoshadsereg fenntartásához egy olyan
államgépezetet kellett létrehozni, amely képes volt az egész birodalom lakosságát és gazdasági
erejét kellő hatékonysággal ennek a zsoldoshadseregnek a szolgálatába állítani. Ehhez egy olyan
központosított államszervezetre volt szükség, amelyben minden hatalom egyetlen személy, a
szultán kezében összpontosult. A szultán volt a hadsereg főparancsnoka, ezért minden meghódított
föld a szultán tulajdonát képezte. A földek egy részét a szultán saját kezelésében tartotta (khász
birtokok), nagyobb részét pedig könnyűlovas katonáinak, a szpáhiknak adta katonai szolgálat
fejében. A szpáhi-birtok nem volt örökletes, azaz a szultán bármikor visszavehette. A török
hadsereg legütőképesebb, csatadöntő részét a janicsárok alkották. A janicsárok olyan
laktanyákban élő, fegyelmezett gyalogoskatonák voltak, akik kemény kiképzést és jó fegyverzetet
(pl. puskát) kaptak. A janicsárokat főként keresztény családjuktól elszakított kisgyerekekből
nevelték fanatikus iszlám harcosokká. A szpáhi birtokok nyilvántartása, a janicsárok zsoldjának
előteremtése érdekében olyan fejlett hivatalszervezetet épített ki az Oszmán Birodalom,
amelyben a pénzügyeket a korabeli európai államokat messze meghaladó szervezettségű hivatal
intézte. A birodalom területét tartományokra (vilajet) osztották, amelynek élén a beglerbég (pasa)
állt. Az adószedők tízévenként az egész birodalom területén felmérték a fellelhető jövedelmeket.
A szultánok feltétlen hatalmát szolgálta, hogy vezető tisztségviselővé előszeretettel emeltek fel
rabszolgákat. Az iszlám országokban nem volt külön világi törvénykezés, a bírák (kádik) a Korán
alapján ítélkeztek. Ezért fontos, hogy a szultán a birodalom vallási vezetője (kalifa) is volt.
Hatalmas hadseregének fenntartása miatt az Oszmán Birodalom állandó hódításra és
zsákmányszerzésre volt kényszerülve. A törökök elfoglalta a Kis-Ázsiai félszigetet és miután I.
Murád szultán (1359–1389) Rigómezőnél 1389-ben legyőzte a szerbeket, a Balkán-félszigetet is.
A rigómezei vereség után I. Bajezid szultán Zsigmond magyar király egész Európából toborzott
lovagi seregét is legyőzte Nikápolynál (1396). Az oszmánok 1402-ben súlyos vereséget
szenvedtek el Timur Lenk mongol uralkodótól (ankarai csata). Ennek köszönhetően a 20 évig
szüneteltek a török támadások. A tatároktól elszenvedett vereséget azonban az oszmánok
kiheverték, és II. Mohamed (1451–1481) hadai 1453-ban elfoglalták Konstantinápolyt. Ezzel
a birodalom ázsiai és európai fele közötti kapcsolat szabaddá vált, a balkáni hódítások végleg
megszilárdultak és így a XV. század második felétől Magyarországra nehezedett a török elleni
védekezés teljes súlya. Korábban Bosznia, Szerbia és Havasalföld még ütköző államokként
húzódtak a két hatalom között, a század végére azonban mindegyikük végleg török hűbéressé
vált.
Az Oszmán Birodalom a XVI. század elején Mezopotámia, Szíria és Egyiptom elfoglalásával
megkétszerezte területét. Mekka megszerzése után a szultánok felvehették a kalifa címet. A
terjeszkedés révén megvámolhatták a levantei kereskedelmet, és nőtt a kiosztható szpáhi birtokok
68
Egyetlen kivétel volt ez alól az ankarai csata (1402).
mennyisége, így a birodalom gazdaságilag és katonailag is rendkívüli mértékben

megerősödött.
A fénykort I. (Törvényhozó) Szulejmán uralkodása (1520–1566) jelentette. A szultán
meghódította Magyarország középső részét. A levantei kereskedelem hanyatlásával a török
állam jövedelmei is csökkentek. A török despotizmus akadályozta a gazdasági fejlődést, így a
fejlődő Európához képest a birodalom egyre gyengült. A XVI. század második felében lezárultak
a hódítások (1571, Lepanto). A terjeszkedés megakadása alapjaiban rengette meg a
birodalmat: az új földek hiánya és az elmaradt zsákmány miatt a hadsereg és az államszervezet
már nem működött olajozottan. A gazdasági válság következményei a hadseregben is jelentkeztek:
nem fizették a zsoldot, lazult a fegyelem. A válságon átmenetileg az albán származású Köprülü
Mehmed nagyvezír kegyetlen módszerekkel lett úrrá (megszilárdította a fegyelmet, helyreállította
a szolgálati birtokok rendszerét). A hanyatlás folyamatát azonban nem tudta megállítani. A
Habsburgok a XVII. század végén felszabadították Magyarországot. Az Oszmán Birodalom
helyzetét súlyosbította, hogy ekkor már nem csak a Habsburgokkal, hanem Oroszország hódító
törekvéseivel is szembe kellett néznie. A birodalom egyre inkább csak védekezni tudott, s lassan
elvesztette nagyhatalmi helyzetét.
Háttér ismeret
1. Mit jelentett az, hogy a török katonák nem rendelkeztek magántulajdonnal? Azt, hogy a
török katonák nem szerezhettek olyan biztos jövedelemforrást, ami lehetővé tette volna a
számukra, hogy önálló egzisztenciát hozhassanak létre és így anyagilag ne függjenek többé
a szultán kegyétől. Miért nem tudtak a török katonák anyagilag függetlenné válni a
szultántól? Azért, mert a középkorban az egyetlen biztos jövedelemforrást a földbirtok
jelentette, a föld azonban a szultán tulajdona volt. De a kereskedelmi és ipari vállalkozások
is teljes egészében a szultán kegyétől függtek és elsősorban a hadsereg igényeit szolgálta
ki.
2. A katonák vallási fanatizálása miatt volt fontos a szultán számára, hogy Bagdad elfoglalása
után egyből felvegye az iszlám vallási vezetője, a kalifa címet.

02 Kozepkor Irasbeli Temakorok 2017 Osz

Uploaded by

Document Information

Copyright

Available Formats

Share this document

Share or Embed Document

Sharing Options

Did you find this document useful?

Is this content inappropriate?

Copyright:

Available Formats

02 Kozepkor Irasbeli Temakorok 2017 Osz

Uploaded by

Copyright:

Available Formats

Magister Universitas Érettségi Előkészítő Készítette: Barta József

Mohamed: Arab próféta, az iszlám vallás megalapítója.1

Kiközösítés: A legsúlyosabb egyházi büntetés. Mivel a kiközösített nem vehetett részt a

Janicsár: Az oszmán-török hadsereg zsoldos, gyalogoskatonája. Ők alkották a szultán testőrségét

1. Az iszlám vallás kialakulása és főbb tanításai. (közép)

1. Az iszlám vallás kialakulása és főbb tanításai. (közép)

Miért volt ilyen sikeres az arab hódítás?

Miért volt ilyen sikeres az iszlám?

Az arab hódítás következménye

Az Arab Birodalom államszervezete

2. A középkori uradalom jellemző vonásai. (közép)

A Nyugat-Római Birodalom bukása (476) és a nagy népvándorlás (375-955)10 600 éven át

„Minthogy naponként szükséget szenvedtem és ide-oda vándoroltam, hogy valami megélhetést

kereskedelem élt tovább. Közel-keleti fegyvereket (pl. damaszkuszi kardokat) és a távol-keleti

3. A Frank Birodalom történetének főbb állomásai. (emelt)

Tehát az állandó létbizonytalanság miatt a barbár királyságokban az államhatalom

XIV. századi Nagy Francia Krónikában található

Klodvig kiépítette a grófságokat és a katolikus egyházszervezetet, egységes (az egész ország

„A Meroving családot, amelyből a frankok mindaddig a királyaikat választották, s amely III.

Észak- és Közép-Itália térképe29

Ennek a hatalmas birodalomnak33 az egyben tartásához azonban Nagy Károlynak korszerűsítenie

4. A hűbériség és a jobbágyság jellemzői. (közép)

1. Önellátó uradalmak, amelyekben az emberek szoros személyi függésben éltek.

5. A nyugati és a keleti kereszténység főbb jellemzői. (közép)

keleti kereszténység nyugati kereszténység

6. Hitélet és vallások – együttműködés és konfliktusok (pl. keresztény, zsidó). (közép)

Míg a katolikus kereszténység a Római Birodalom államszervezetét, addig a zsidóság a Római

Tehát a kereskedelemben és hitelezésben játszott fontos szerepük miatt a kora és virágzó

7. A legfontosabb szerzetesrendek jellemzői. (emelt)

Középkori kolostor rekonstrukciós rajza

A kolostori uradalmak voltak a legfejlettebbek, és ezek gazdálkodása jelentette a mintát a többi

„II. Az életmód egysége az isteni és emberi dolgokban. Hogy az apátságok között a

Bencés kolostor az Appenninekben

A szerzetes műveltségének emeléséhez minél több kódexre volt szükség, ezért az új

Kódexet másoló szerzetes, XII. század

A meggazdagodás és elvilágiasodás miatt azonban két évszázad után az egyház és az új

„1. A római egyház nem egyház, hanem utálatosak csoportosulása.

Szent Domonkos prédikál az eretnekeknek

A ferencesek pedig a prédikációval és oktatással szorították vissza az eretnek mozgalmakat.

„Kedves testvéreim és fiacskáim! Ne szégyelljetek adományért menni, mert az Úr szegénnyé lett

Ferences kolostor Padovában

Az egyház politikai szerepe a nyugati kereszténységben: A középkorban az egyház

1. Betartja az egyházi előírásokat. Legalább vasárnaponként elmegy misére és ott áldoz.

gyermekeit, a halálos ágyán felveszi az utolsó kenetet és az egyházi előírások szerint

meg (worms-i konkordátum, 1122). A reformok az egyház erkölcsi megtisztulását (szegénység,

1. Az egyház kulcsszerepet játszott a középkori államok irányításban és a Pápa

8. A középkori város és a céhes ipar bemutatása. (közép)

Mi tette lehetővé a középkori városok kialakulását? A mezőgazdasági technika fejlődése a X-

A technikai fejlődés mellett a mezőgazdasági termelés technológiája (módszere) is fejlődött.

A pihentetés az ugaroltatás módszerével történt.48 A lovakat és marhákat az ugaron hagyott

A kommuna-mozgalom: Eredetileg a városok lakói is földesuruk jobbágyai voltak, de a XII.

„A papság, a főesperesek és az előkelők … minden eszközt felhasználtak arra, hogy a

A kommuna-mozgalmat a királyok támogatták, amiért cserébe a városok egy összegben és csak a

1. vásártartás joga (heti vásár,52 országos vásár, nemzetközi vásár)

A céhes ipar kialakulása: A háromnyomásos gazdálkodás többszörösére növelte a kora középkori

középkorban lezajló demográfiai robbanásnak köszönhetően ez a paraszti kereslet dinamikusan

Bütykös tengely Lábító

A piaci verseny megakadályozását szolgálták azok a szabályok, amelyek meghatározták a

A történelemben először a középkori Nyugat-Európában jött létre a városi autonómia és váltak

A középkori kereskedelem sajátosságai: A középkorban a helyi kereskedelem szorosan

9. Művelődés és írásbeliség a középkorban (emelt)

A művelődés legfontosabb színterei az egyetemek voltak! Hogyan jöttek létre az egyetemek?

Az egyház megerősödésével párhuzamosan megkezdődött a feudális államok központosítása (Ez

„Vajon van-e Isten?