107.

Ius civile, ius gentium, ius naturale

I. Ius civile = civiljog

 Róma speciális joga
 A rómaiak a maguk jogát a ius civile kifejezéssel illették, az államot alkotó
polgárok jogának tartották.
 A római polgár valamennyi életviszonyát rendezte mind az állam, mind pedig
polgártársai irányában
 A római nép sajátos jogi formáinak összessége volt.
 A ius civile a ius mint tárgyi jog fogalma
 A ius civile alatt kezdetben a polgárok (cives) közösségeként felfogott római
városállam sajátos jogrendszerét értették
 Ez írott formában mindenekelőtt a XII táblás törvényben nyert rögzítést
 A ius civile fogalma a római jog története során további jelentéseket vett fel
 Modern nyelvi megfelelői alatt ma már a polgári jogot értjük

II. Ius gentium

 ’népek joga’
 Eredetileg a háború és béke jogát jelentette
 normacsoport, amely a hadüzenet, a békekötés és a követküldés kérdéseit
szabályozta
 archaikus korban rituális, szakrális vonások jellemezték
 a praetor peregrinus az általa alkalmazott normák forrásaként a ius gentiumra,
mint valamennyi népnél érvényesülő jogra hivatkozhatott
 Gaius olyan jogként jellemzi, mint amellyel minden nép él
 Megtalálható benne a rabszolgaság intézménye

III. Ius naturale = természetjog

 Nem vezethető vissza római előzményekre
 Elméleti kategória, amelyet a görög filozófia alakított ki
 A rómaiak eleinte az aequitas értelmében használták
 A ius naturalét a bennük szereplő természet fogalma alapján, először Cicero
hozta kapcsolatba az értelemmel
 „A valódi törvény pedig az igaz értelem, amely a természettel összhangban
áll.”)
 Gaius szerint a természetjog az ember természetes értelmén alapszik
 A ius naturale az olyan élethelyzetekre vonatkozó jog, amelyek az
embernek az állatokkal való közös természetéből erednek.
 A ius naturale-t az emberi törvények nem ronthatják le
 A modern természetjog megalapozója: Hugo Grotius

1
Földesi Ágnes 2014.